36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ajtay Brigitta Luca összes RPG hozzászólása (13 darab)

Oldalak: [1] Le
Ajtay Brigitta Luca
INAKTÍV


Brigica| Brí| Brigu| "Briganti"| ABLak
RPG hsz: 43
Összes hsz: 157
Írta: 2020. február 16. 10:21 Ugrás a poszthoz

Zétény és Bea
~Ha lesben áll egy cápa, áldozatra várva, khm XD~
//Bocsánat, nem bírtam megállni XD//

Mit sem sejtve mentem le ezen a szép Valentin-napi reggelen a Nagyterembe, igyekeztem úgy tenni, mintha nem érdekelne az egész. Mintha nem érdekelne, hogy a családom szépen tönkre vágta az életemet azzal, hogy nyíltan kinézték Tomit a származása miatt. Dühös voltam, hogy beszélni se tudtam Vele, mert nem volt hajlandó egyszerűen szóba állni velem. Került, mint paraszt a kolerát, ha tehette.
A sötétséget észlelvén nem tudom hova tenni, szerencse, hogy pálca nélkül soha nem teszem ki a lábam a hálókörletből. Egy egyszerű Lumos segítségével vettem erejét a problémának, hogy eltaláljak a zöld asztalig.
Dühösen zuttyantam le a megszokott kis helyemre, mit se törődve azzal, hogy ki ült éppen velem szemben.
- Öhm, Zétény… ideadnád a sót, kérlek? – próbáltam kedves lenni, és nem pokróc mód elhajtani magam mellől az embereket.
A párocskák nyali-fali játékától kedvem lett volna instant a gyengélkedőre rohanni, és valami hülyeség elleni gyógyszert kérni. Mostanában nem voltak elérhetők a barátaim, még az a kevéske sem, mert mindegyik becsajozott vagy bepasizott. Hogy utálom én ezt a napot. Úgy voltam vele, hogy nem csak egy napon kötelező szeretni a másikat, hanem az év minden napján, persze, nem egy rossz dolog, ha kedveskedünk a másiknak, de most ezt miért nem lehet megtenni minden különösebb ok nélkül?
Egy teljesen random váratlan napon sokkal jobb az ajándékozás, mert a másik nem fog számítani rá, és a boldogságfaktor is nagyobb. Persze, ilyenkor jön az olyan maradi vagy-kezdetű litánia. Szerintem ebben semmi maradiság nincs, ha egyszer szeretek valakit, akkor azt konstans kell, és nem csak évente egyszer kifejezni.
Utoljára módosította:Ajtay Brigitta Luca, 2020. február 16. 12:36
Ajtay Brigitta Luca
INAKTÍV


Brigica| Brí| Brigu| "Briganti"| ABLak
RPG hsz: 43
Összes hsz: 157
Írta: 2020. február 27. 20:35 Ugrás a poszthoz

Piri és Zétény  Smiley

Nem tudtam eldönteni, hogy mit is kéne erre reagálnom. Szimplán sót kértem, nem pedig mézes-madzagot. Mert hát… Zétény az Zétény, valljuk be.
- Zétény drága, jól vagy? – homlokára tettem a kezem, hogy megnézzem, nincs-e láza véletlenül. – Öt éve ide járok, valószínűleg azért, mert az egóddal voltál elfoglalva, vagy a könnyen kapható, üres fejű libákra, akik melegedni járnak suliba.
Aucs, ez erős volt, de igen, nagyjából ez az, amit kinéztem a srácból, meg ugye, itt még a falnak is füle van. Az pedig csak rossz jel lehet, ha Zétény, az a Farkas Zétény – tessék, meg a neve se áll jól –, engem megközelít.
Valentin napon, tegyük hozzá.
- Na! Ne legyél pofátlan a kicsikkel! – horkantam fel kissé mérgesen. A gólyát áttessékeltem a mellettem levő helyre, Zétényke miatt csak ne hagyja abba a táplálkozást, nem ér ennyit.
- Ajtay Brigitta Luca vagyok – forgattam a szemem. – De ha Lucának mersz hívni, véged. Ez szól neked is, „Piroska”. Nem tévesztettél asztalt? Épp egy farkas készül itt lakomázni.
Csak tippeltem, mert mintha az eridonosok között láttam volna a kis csajt. Nem voltam a legjobb hangulatomban a szakítás óta, és valószínűleg, a mosolynak szánt grimasza alapján a csajszinak se voltam épp szimpi.
- Köszi. – A sót gyorsa megkaparintva igyekeztem a reggelimre koncentrálni. Az fix, hogy ma jobb, ha nem a Nagyteremben fogyasztok italt, mielőtt még bárki megitatna velem valami borzalmat, és olyat tennék, amit még én is megbánok.
Gyanús ez a bárgyú vigyor, és a bámulás, amivel Zétény engem illet. – Mi ilyen érdekes?
Ajtay Brigitta Luca
INAKTÍV


Brigica| Brí| Brigu| "Briganti"| ABLak
RPG hsz: 43
Összes hsz: 157
Írta: 2020. március 4. 20:29 Ugrás a poszthoz

Süveges Lili

Outfit

A vizsgáim java részén túlestem már, így a felszabadult időmben úgy döntöttem, nyitni fogok végre mások felé. Úgy akartam zárni az utolsó alapképzéses évem, hogy több embert ismerjek, és ne csak a jó fej, de felejthető csajszi legyek, aki nem tett semmi érdemlegeset.
Éppen ezért vállaltam újabban korrepetálást, illetve felkaroltam fiatalabbakat, akikről úgy láttam, van bennük potenciál, megéri energiát fektetni beléjük.
Magánénekórákat adtam hétvégeken, vagy csak szimplán leültem olyanok mellé beszélgetni, érdeklődni, akikkel korábban nem tettem volna.
Ma könnyed, tavaszias, szoknyás szerelést választottam, és tíz perccel a megadott találkozó időpontja előtt értem a társalgóba, szerencsére ritkán fordult elő, hogy késtem volna valahonnan.
Egy kisebb kosárkát cipeltem a kezemben: a manóktól a konyhában kértem némi szendvicset, rágcsálnivalót, és üdítőket, hogy kellemesebbé tegyem a társalgást. Egy kis nassolnivaló, ha csínján bánunk vele, hozzáadhat a hangulathoz.
Az asztalra ízlésesen tálaltam, majd a retikülömből előszedtem a napló-noteszomat. A5-ö méretű, keményfedeles, ebbe jegyeztem fel minden teendőt és határidőt, egyszóval az életem értelme, a kis szervező-tervezőm. Egyszerű, zöld színű.
- Szia! – integettem Lili felé barátságosan, amint megérkezett.

Ajtay Brigitta Luca
INAKTÍV


Brigica| Brí| Brigu| "Briganti"| ABLak
RPG hsz: 43
Összes hsz: 157
Írta: 2020. március 7. 14:32 Ugrás a poszthoz

Isaac Matthew Philips
~LicitRandi~
Outfit

Szuper érzés, amikor az adakozás mellett még én i kapok valamit, és jó tudni, hogy azt az öt galleont jó célra ajánlottam fel. Nekünk úgyis bőven volt miből gazdálkodni, elég rendes kis pénzt sikerült félretennem a diákmunkával is, emellett pedig jól érezhettem magam valaki társaságában.
Szimpla, de csinos öltözetben igyekeztem megjelenni most is.
Az épület előtt vártam meg őt, hogy együtt lépjünk be az étterembe. Ide jobb, ha az ember lánya csak kísérővel megy, úgy hallottam, viszont az ételeknek meg jó híre van.
Szép időnk volt, szerencsére nulla széllel, elég volt egy vékonyabb dzsekit felvennem, és épp ezt szerettem a tavaszban, ilyenkor elkezdhettem már elpakolni a vastag kabátokat, és lassan előszedhetem a szoknyáimat, bár azzal talán még várnék inkább májusig.
Az órámra pillantva láttam, hogy még van tíz perc a megbeszélt délutáni időpontunkig. Nagyon-nagyon ritka, ha kések, általában az is tőlem független körülmények eredményezik, kimondottan udvariatlannak tartom a késést, mert más idejét pocsékoljuk vele.
De a túlzottan korábban való érkezés sem túl jó ötlet, ahogy tapasztaltam, az meg elijeszti az embereket, és felmerül a kérdés, hogy nincs-e jobb dolga az illetőnek? Vagy ennyire ideges a találkozó miatt?
A tíz perccel előbb érkezés a legideálisabb, és most elégedett lehettem magammal, hiszen sikerült tartani, igaz, a készülődé is csak húz percet vett igénybe, meg ugye, mire leérek a faluba gyalogszerrel, az még húsz perc.
Nem is olyan vészes, negyven perc… ehhez képest van, aki órákig képes cihelődni.
- Szia! - köszöntöm, ahogy megpillantom Isaacet. Bár lehet, a Matthew lenne a megfelelőbb megszólítás? Kissé bizonytalan vagyok, de bízom benne, hogy elárulja, melyik keresztnevét részesíti előnyben. Fú, én igazi hárpiává tudnék vedleni, ha valaki Lucának merne hívni. Az szigorúan anyának van megengedve, ha mérges rám, és odahaza olyankor a teljes nevemen szólít. Ha azt mondja, Luca, akkor már tudom, hogy baj van.
Utoljára módosította:Ajtay Brigitta Luca, 2020. március 7. 20:46
Ajtay Brigitta Luca
INAKTÍV


Brigica| Brí| Brigu| "Briganti"| ABLak
RPG hsz: 43
Összes hsz: 157
Írta: 2020. március 8. 15:05 Ugrás a poszthoz

Piri és Zétény

Te jó Merlin, kétszer meg kellett volna gondolnom, hogy lejöjjek-e ma a Nagyterembe. Itt mindenkinek elmentek otthonról?
- Oh. A híred megelőzött – még mindig nehezemre esett elhinni, hogy Zétény épp nekem szenteljen figyelmet, pláne, hogy a kis fruska jól láthatóan nem örült ennek. Csak remélem, hogy nem a főnixet szédítette előttem. A gyerek döbbenten oldalgott el, hogy kipletykálja az eseményeket a haverjaival. Na, szép. Innentől csak fohászkodhatok, hogy ne terjedjen el még ma délutánra, hogy Zétény megkörnyékezett.
Itt még a falnak is füle van.
- Azért! – A Lucáért haraptam volna, nem túl pozitív értelemben.
- Biztos minden oké? – puhatolóztam, mert erősen zavart ez a hirtelen közelsége, hogy a hajamat birizgálta, amikor az a tincs tökéletesen jó helyen volt ott. Nem tagadom, nagyon nehéz megállni, hogy ne szedjem én is a sátorfámat, és húzzak fel a szobámba a kajával együtt.
Vagy még jobb, Apnyunál védelmet keresni. Ott tuti nem merné ezt.
- Öhm… köszönöm – Jó lenne nem elvörösödni ettől. Fura ez az egész. Úgy értem, Zétény jóképű, meg minden, csak… na, nem tudom, mit kezdjek ezzel. Nem vagyok egy romantikus alkat, és egy kellemetlen szakításon, eljegyzés-felbontáson is túlestem nemrég.
- Piroska, én erre a farkasra gondoltam, itt – veregettem vállon Zétényt. – Vagy mondjam inkább úgy, hogy házisárkány?
Nem vette a lapot egyikük se, de mindegy. Gyakorolnom kell ezt még ezek szerint.
- Hé! Normális vagy?! – förmedtem rá a piroskára, aki amúgy is Piroska. Rám is jutott némileg a levesből, de elsőnek Zétény fejéről távolítottam el az edényt.
Aztán egy szalvétával álltam neki letörölgetni az arcát, ha engedi.
- Nyugi, nem fojtalak bele.
A piros csajszi még megfizet ezért. – Drága, remélem, tudod, hogy mások ebédjét tetted éppen tönkre. Ez nagyon nem volt szép viselkedés tőled, és most azonnal feltakarítod, mielőtt a házvezetődnél teszek panaszt a viselkedésedért. És bocsánatot kérsz azért, amiért a manók kemény munkáját semmibe vetted az imént. Szerintem egy heti konyhai büntetőmunka kiváló lecke lenne neked, hogy megtanuld megbecsülni, amink van. Vannak, akik ölni tudnának egy tál levesért, csak végre ehessenek rendesen.
Sose értettem ezt a pazarló hozzáállást. Nekünk otthon azt tanították, hogy ne vegyük természetesnek azt, ami az orrunk előtt van, és adjunk hálát érte, hogy nekünk ennyivel több van, és nem a kukából kell maradékok után guberálnunk.
Mert sajnos van ilyen, még a mai modernizálódó világban is. Nagyon fel tud bosszantani ez a szintű pocsékolás, és nem túlzottan érdekel, milyen indoknál fogva borította Zétényre a kaját. – Mellesleg ez nagyon gyerekes viselkedés a részedről.
Ugyan nem voltam prefektus, ám ezt mégsem hagyhattam szó nélkül.
Ajtay Brigitta Luca
INAKTÍV


Brigica| Brí| Brigu| "Briganti"| ABLak
RPG hsz: 43
Összes hsz: 157
Írta: 2020. március 13. 12:32 Ugrás a poszthoz

Süveges Lili

Tíz percet késett. Ez még nem nagy ügy, de azért nem árt, ha megtanulja, hogy az elegancia és a kifinomultság része, hogy pontosak vagyunk, és tiszteletben tartjuk a másik idejét. Azt hiszem, tudom is, hol kezdem Lili mentorálását a felnőtté válása útján. A felelősségre tanítom meg legelőször, és a pontossá az egyik fő eleme ennek.
- Szia! Tíz perc késés, ezzel elvettél magadtól tíz perc fejlődésre szánható időt – figyelmeztettem, nem, még csak meg se emelem a hangomat, csupán az órámra pillantottam.
- És mi ez a csörtetés? – Egek, sok dolgom lesz vele, de talán nem reménytelen eset, kikupálom én ezt a kislányt, hogy remek tagja legyen a varázstársadalomnak. Látszik, hogy nem tanították meg neki az alap etikett ismeretét, vagy ő hagyta tudatosan figyelmesen kívül.
- Húzd ki magad, fejet fel, és finoman, siklás, nem csörtetünk, mint egy haszonállat-csorda! - Magyaráztam, belelendülve az okításába.
- És mosolygunk csak, nem vigyorgunk teli szájjal, azt hagyd meg a kisgyerekeknek Már nagylány vagy, és így idegesnek is tűnhetsz kívülről – Ej-ej. Nem lesz ez így jó.
- Ma csak ismerkedni fogunk először, felmérjük, hol tartasz jelenleg, és mit szeretnél elérni. De egyet előre elmondok: több késés nem megengedett, mert annyi fekvőtámaszt fogsz teljesíteni utána, ahány percet késtél. – Ez egy remek edzőgyakorlat is, és közben meg fogja tanulni, hogy a késés nagy hiba.
Egy igazi hölgy nem tesz ilyet, vagy ha igen, akkor megpróbálja legalább öt perc alá redukálni az időtartamot, amit mulaszt.

Ajtay Brigitta Luca
INAKTÍV


Brigica| Brí| Brigu| "Briganti"| ABLak
RPG hsz: 43
Összes hsz: 157
Írta: 2020. március 18. 18:27 Ugrás a poszthoz

Isaac Matthew Philips
~Licitrandi~

Nem tagadom, izgatott voltam, s alig tudtam uralkodni magamon, hogy ez ne üljön ki az arcomra. Mattben volt valami érdekes, amire nem tudtam még kellő magyarázatot adni, hogy mi lehet az, de a stílusa elég szembetűnő jelenséggé tette őt ahhoz, hogy a sok menőgyerek helyett inkább őt válasszam. Volt egy sejtésem, hogy másképp hoppon maradt volna, az adakozás pedig jó ürügynek ígérkezett.
Szerencsére nem valami baromágra adományoztam, és reméltem, hogy tényleg a beígérteknek megfelelően használják fel az öt galleonomat.
- Hát igen, szerintem be is mehetünk akár, mielőtt elcsaklizzák előlünk a legjobb helyet – javasoltam, de azt már teljes mértékig rá bízom, mit tart legjobbnak.
Picit zavarba jöttem az engem vizslató tekintettől, de én is visszaadom ám a kölcsönbámulást. Ha neki szabad, nekem miért ne?
Kíváncsiság dolgozott bennem, hogy vajon tényleg olyan merész-e, mint amilyennek láttatja ez a bevállalós punkra hajazó stílusa.
Én megvárom, amíg rábólint, hogy mehetünk-e beljebb, illetve, hogy melyik helyet választja, hova üljünk le?
Közben a táskámat pótcselekvés gyanánt a másik vállamra raktam. Valamivel meg kéne törni a csendet, de mivel?
Gondolkozz, Brí, gondolkozz! – mantráztam magamban.
- Mi inspirált erre az adakozó megmozdulásra? – jobb nem jutott az eszembe. Igazság szerint nem gondolom, hogy bármi egyéb is lesz ebből, de ki tudja, mi hoz ez a licitrandi. Hosszú még a nap hátralevő része, és addig bármi megeshet.
Ajtay Brigitta Luca
INAKTÍV


Brigica| Brí| Brigu| "Briganti"| ABLak
RPG hsz: 43
Összes hsz: 157
Írta: 2020. március 19. 20:03 Ugrás a poszthoz

Anastasia

~valamikor estefele~


Két hete. Két hete valami nagyon nincs rendben velem.
A gyengélkedőre teljes rémületben és pánikban igyekeztem a gyengélkedőre. Volt ugyanis némi problémám, amit azért nem bíztam volna a véletlenre. Erősen fáradékonynak és fásultnak éreztem magam, a hangulatom össze-vissza ingadozott, és bizonyos részletek az életemből ki is maradtak.
Lehet, a vizsga okozta stresszhelyzet miatt van ez így, de jobb félni, mint megijedni. Már nem vagyok ártatlan virágszál, és számtalan ilyen váratlan bébigondos sztorit hallottam már a suliban ahhoz, hogy tudjam, ez minden, csak nem játék. Nem álltam rá készen, hogy egyedül felneveljem egy ex rajtam hagyott nyomát, és magamban fohászkodtam Merlinhez, hogy legyen itt valaki még.
- Elnézést! Még jöhetek ugye? Beleférek a műszakba? – nagy kő esett le szívemről, amikor megláttam, hogy valami gyógyító-féle még itt tartózkodott. Sose árt, ha van, kire bízza magát az ember.
A nőci valamit nagyban olvasott, csak reméltem, hogy nem ijesztettem meg, és nem valami fontos munkában zavarta meg.

Ajtay Brigitta Luca
INAKTÍV


Brigica| Brí| Brigu| "Briganti"| ABLak
RPG hsz: 43
Összes hsz: 157
Írta: 2020. március 20. 14:24 Ugrás a poszthoz

Doki néni


Megkönnyebbült pillantással néztem rá, majd a cicára mosolyodtam. De aranyos.
Követtem a nőt, és szerencsére elég hamar a tárgyra tért, jól van, nem köntörfalazós virágnyelven beszélős típusnak tűnt.  – Nem kertelek, babavésztől tartok.
Nyögtem ki, a tüneteit meg gondolom, ismeri, ha már gyógyítóként mutatkozott be. Meg azért felnőtt nő is, bár a magánéleti hátterébe nem volt betekintésem, és nem is szándékoztam, nem az a dolgom. Azért jöttem, hogy kivizsgáljon, egyedül vagyok-e, vagy sem.
- Ó, elnézést, de udvariatlan vagyok. Ajtay Brigitta Luca, Rellon, ötödév. – Nem tudtam, szüksége van-e ezekre az információkra is a nevem mellé, de ki tudja, ezzel megspóroltam pár ilyen kommunikatív, felesleges kört is.
- Tudom, hogy mindenkinél másféle módon jelentkezik be a gólyahír-magazin, de azért jobb a biztonság, ugyanis már nem vagyok szende szűzike, és érti, mi lenne vele a problémám, ha túl későn derülne ki – osztottam meg vele aggodalmam, orvos, benne megbízhatok, csak tudja, mit csinál. A lábammal idegesen lógázom a vizsgálóágyon ülve, valahogy le kell vezetnem a feszültséget. Nem élném túl, ha a tanulmányaimnak most pont egy baba vetne véget, és nagyon reméltem, hogy ez csak egy sima kimerültség, és a szervezetem csupán így vezeti le az elfojtott stresszt. Ez e túl jó dolog, de még mindig jobb, mert akkor meccselhetek a családommal, meg az exemmel, hogy mi legyen.
Azt a botrányt, ami ebből keletkezne, fúúú… cifra lenne, abban biztos vagyok, főleg, hogy nálunk nem szokás csak úgy elvetetni gyerekeket.
A gyermekáldással alapból nem lenne probléma, ha rendes körülmények között zajlana, úgy, hogy munkahelyem van, stabilan, és apuka is van mellé, meg saját „fészek”, ahova érkezzen a csöppség. Nálam legalábbis ez a norma.
Húsz éves korom előtti időre nem is terveztem volna.
Szülőnek lenni komoly felelősség, és nem csak a fizikai gondoskodással jár, egy gyermeknek lelki, érzelmi szükségletei is vannak, ehhez pedig meg kell érni.
Van, aki sose érik meg rá, van, aki meg hamar, és van, aki pont érzésének megfelelően, a jó, kellő időben.
Ahogy ezen pörgött az agyam, rájöttem, hogy feleslegesen pánikolok előre, azzal nem segítek magamon. Nem is biztos, hogy valós a baba-alert van a dologban.
Talán előbb meg kéne várnom a szaki válaszát, pánikolni ráérek utána is.

Ajtay Brigitta Luca
INAKTÍV


Brigica| Brí| Brigu| "Briganti"| ABLak
RPG hsz: 43
Összes hsz: 157
Írta: 2020. március 20. 17:10 Ugrás a poszthoz

Doki néni


Nagyon jól jött, hogy diszkréten el tudtam ezt intézni, és senki más nem tartózkodott a gyengélkedőn.
- Két hete, és… igen, ezért gyanakszom rá. Nagyon remélem, hogy csak vaklárma az egész, mert a lehetséges apával már nem vagyunk együtt, családi okok miatt – mert ugye a vérmánia, bármilyen kis mértékben, de van, ahol még tartja magát.
Ciki lesz, ha mégis lenne gyerek azok után, hogy szakítottunk emiatt, nem tudom, hogy közölném vele anélkül, hogy ne akadjunk ki mindketten.
Úgy tettem, ahogy kért, a pulcsimat és a pólómat felhúztam a kellő mértékben, és hagytam, hadd tegye a dolgát. Alsó ajkamba haraptam idegességemben, s egyelőre úgy tűnt, a diagnosztikai bűbáj semmit se mutatott. Akkor meg mégis mitől produkálok hasonló tüneteket?
A dobozt és a fiolát átvettem, s bólintva jeleztem, hogy megértettem. – Ugye a mugli cucchoz találok a dobozban használati útmutatót? Sajnos az ilyesmi nálunk ismeretlen.
Nem éltünk még soha mugli orvoslási módszerekkel jószerivel, de nem is nagyon voltunk betegesek, anyánk, mivel ideje volt rá, kellőképpen törődött azzal, hogy a legjobb jusson nekünk mindenből. Az étkezés is ilyen volt, és hm, a konyhatudománya mesés. Na ja, mi legalább nem manókat dolgoztattunk, anya azt sose engedte volna apának.
Van, amit jobb, ha az ember maga végez el. A megnyugtató válasz meg is érkezik, mindkettőhöz van használati útmutató, máris nyugodtabb voltam így, nem nagyon van esélyem elrontani, bár ki tudja.
- Értem. És… tudom, hogy még ilyet előre kérdezni nem túl okos dolog, de… mitől lehet ilyesmit produkálni, ha még sincs potyautasom? Valamiért… valamiért az jár a fejemben, hogy az lenne még a szerencsésebb, egészségesebb ok – egy gyerek nem probléma, nem betegség, a terhesség állapot. Viszont ha nincs, akkor meg valószínűleg valami betegség bujkálhat bennem, és nem kéne tovább kerülni a forró kását, jó, a tisztában vagyok a lehetőségeimmel.
- Vizsgastressz is kiválthatja? – puhatolóztam.


Ajtay Brigitta Luca
INAKTÍV


Brigica| Brí| Brigu| "Briganti"| ABLak
RPG hsz: 43
Összes hsz: 157
Írta: 2020. március 22. 11:15 Ugrás a poszthoz

Doki néni


Másnap este némileg zavarodottan, de ígéretemhez híven benéztem a gyengélkedőre a tesztek eredményével. Ezúttal hagytam a cicának, hogy megnyugtasson.
- Bocsánat, szabad megsimogatni? – kértem engedélyt a kis szeretgetésre, mert hát ez a cica nagyon aranyos. Billy annyira nem igényelte a babusgatásom, ő független tengeri malacka.
Végül rátértünk a tesztekre, jobb minél előbb túlesni, és hallani az igazságot, mert ha tényleg egy nagyjából két hetes csöppség van a pocakomban, akkor nem tudom, mihez kezdjek. Jó, de, vannak terveim, de Lilinek igaza van, előbb beszélnem kell az érintettekkel, a családommal és a gyermekem apjával.
Nem lenne szívem elvetetni, ebben az időszakban már nem.
- Azt hiszem, ez… ez pozitív, ugye? – próbáltam a mugli teszt használati útmutatását értelmezni.
A bájitalos tesztet is megcsináltam, azt meg rajta a sor, hogy értelmezze, elvégre ő a szakember, jobban tudja, mint én.
Itt már nem csak rólam volt szó, egészségileg is jobban kell vigyáznom magamra, mert a kicsinek joga van az életéhez, az egészséghez, de magamat is óvnom kell, hogy ne legyen belőle gázos szitu.
Csak azt nem tudom még, hogyan. Én mit tehetek ebben? Bíztam a doktornőben, hogy erről is tájékoztatást fog adni, bár én már a szívem mélyén tudtam, hogy valóban várandós vagyok, jó volt a megérzésem.
- Mondja, mik a lehetőségeim? – már így kérdeztem rá. Nem zárkózhatom el minden eshetőségtől, elvégre még fiatal vagyok, és akár az is játszhat, hogy örökbe adom, de az elvetetést kétszer is meggondolom. Az motoszkált a fejemben, hogy hányan, de hányan szeretnék, hogy lehessen gyermekük, és nekik mégsem adatik meg biológiailag, nem lehetek ilyen önző, hogy az örökbefogadás lehetőségétől megfosszak egy erről álmodó párt.
Aztán ki tudja, ha otthon rábólintanak, hogy maradjon nálunk, a családban, az is sokat változtat majd az életemen. Így, vagy úgy, tudom, hogy semmi se lesz már a régi, egy pici Ajtayval a szívem alatt.
Ajtay Brigitta Luca
INAKTÍV


Brigica| Brí| Brigu| "Briganti"| ABLak
RPG hsz: 43
Összes hsz: 157
Írta: 2020. március 23. 10:09 Ugrás a poszthoz

Doki néni


Pozitív lett mind a kettő. Aucs. Persze, a szívem mélyén már sejtettem, hogy mi lesz az eredmény nagyjából – a női megérzésekre néha tényleg érdemes hallgatni, de ettől függetlenül még mindig sokkoló volt a tény, hogy körülbelül két-három hetes magzat fejlődött bennem, szinte majdnem teljesen észrevétlenül.
És én mit sem sejtettem róla. Persze, amikor két hét után sem jött meg, már megkondult a vészharang a fejemben, de se kis róka, semmi egyéb nem igen utalt rá, hogy valami változás lenne, csupán néhány tünet, ami inkább kimerültségre vallott, nem terhességre. Még az étvágyam se nőtt meg túlzottan.
A legdrasztikusabbtól eleve elhatárolódtam. Nem, nope, most már nem.
- Szó se lehet az első lehetőségről. Ha elcsesztem, csináljam is végig, nem a kicsi tehet róla, hogy hülyék voltunk.
Az örökbe adás és a megtartás között ingadoztam fejben, miközben Lexet, ezt a tündéri maccsot simogattam. – Gondolt már rá, hogy alkalmazza terápiás cicának? Annyira jól állna neki ez a foglalkozás.
Engedtem meg magamnak egy halvány mosolyt. Mostantól sokkal körültekintőbbnek kell lennem, és valószínűleg a tanulmányaim is egy időre megszakadnak, amíg tart ez az állapot.
- A családunkban nem szabadulunk meg úgymond senkitől. Erre megvan a saját protokollunk, bár eléggé meg fogom kapni érte a magamét. – Efelől semmi kétségem sem volt. Csúnya egy botrány lesz belőle, hogy a picinyem lesz talán az első Ajtay, aki házasságon kívül születhet.
Hacsak… bár kétlem, hogy ezek után Tomi még akarna tőlem bármit is.
Hisz nem ő az első, akinek beszámoltam róla, de az ég szerelmére, és ha csak vaklárma lett volna? Jobb, hogy az orvos tudta meg először gyakorlatilag.
- Az egyedül még nem olyan biztos. A gyermek apjával azért szakítottunk, mert a családom nem akarta elfogadni őt származása okán. Talán most majd… most majd kénytelenek lesznek elfogadni. Ha ezek után Tomi még hajlandó lesz nekem megbocsátani, hogy akkor nem tartottam vele, amikor kérte. Nekem sokat jelent a családom, és… jó, inkább nem fárasztom magát ilyenekkel ilyen késő éjjel. Azt mondja meg, mit tudok tenni a magzatért, hogy mostantól mindent megkapjon, ami neki kell. Kell-e változtatnom az eddigi étkezésemen, életmódomon?

Ajtay Brigitta Luca
INAKTÍV


Brigica| Brí| Brigu| "Briganti"| ABLak
RPG hsz: 43
Összes hsz: 157
Írta: 2020. március 25. 15:03 Ugrás a poszthoz

Lili


Ráijesztettem, pedig nem ez volt a célom. Mi ez a nyámnyila reakció? Így könnyen célpontjává fog válni a bully-knak, ha esze van, akkor mielőbb levetkőzi ezt a begubózó magatartást.
- Semmi baj, de próbáld meg, igen, ezt szeretném – javítottam a stílusomon. Talán így nem riad vissza túlzottan a feladattól, elvégre nem egy nagy ördöngösség. Állj az ajtóhoz. Fejet fel, hasat be, mellett ki, állj egyenesen.
Viccelődött, úgyhogy megnyugodtam, hogy nagyon nem gázoltam a kölyök lelkivilágába. Ebben a korban hajlamosak mindent személyes támadásnak venni, és aztán még inkább elhatárolódni az ötlettől, hogy szőnyeg alá söprés helyett a problémamegoldást válasszák.
- Nem, nem, nem kötéltáncolsz. Nem vagy olyan magasan, inkább fogd fel úgy, hogy mintha balettoznál. Szépen, kecsesen, a hátadnak fontos a jó tartás, mert különben öreg korodra ilyen görbén fogsz mászkálni, aztán járhatsz vele ortopédiára, meg mozgásterápiákra - mutattam be a nem helyes tartást.
A mosolya nem az igazi. Olyan erőltetettnek hat, nem természetes, mintha kínosan ügyelni akarna arra, hogy ne mondjon ki valamit, amit nem igen kéne. – Természetesebben. Gondolj valamire, ami boldoggá tesz, miközben a mosolyt gyakorlod.És mostantól vezess egy úgynevezett határidőnaplót. Ha valahonnan késel, tegyél oda mellé egy fekete pontot. Az a cél hogy ne legyenek ilyen pontok benne, és ezt minden találkozásunk alkalmával mutasd be. Látni szeretném a fejlődésed. Most pedig mit szeretnél gyakorolni, a bemutatkozást, vagy maradjunk a tartásjavításnál? Esetleg a stílusfejlesztésben merülnél el? – tértem is a lényegre. Az már egy nagy lépés, hogy elfogadta kritikát, és a hibákért bocsánatot kér. Sokan még erre se képesek, elismerni, hogy tévedtek, bakiztak, pedig sokkal jobban járnának vele. Egy csomó probléma megoldódik ezzel, és ráléphet az ember a javulás útjára.
Mindig van hova fejlődni.
- Haszonállatok nem aranyosságukért vannak tartva. Ne kalandozz, sok a dolgunk ma, de igen, már láttam elefántokat. Még jó, hogy nem tudnak repülni, elég a sárkányokat a helyükön tartani, hogy ne keltsenek pánikot a muglik között – jót derülök a lány gyermeteg képzelgésein, azért igyekszem csiszolni rajta, hogy érettebbé váljon, és kifinomult társaságban is helyt tudjon állni, ne illethessék rosszalló intrikákkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ajtay Brigitta Luca összes RPG hozzászólása (13 darab)

Oldalak: [1] Fel