Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Az első, és legfontosabb kérdés: mégis hol a jó édes pudingban van az a tökkelütött...? Igaz, hogy épp csak egy pár napja érkezett meg Kira az iskolába, de azóta a drágalátos bátyját alig látta. Pedig az ember fia... vagy épp lánya azt hihetné, hogy ha már egy helyen vannak, pláne egy házban, akkor azért kicsit többször összefutnak. Ha már nem, akkor az ebédlőben. És láss csodát, szinte ritkábban látja Marcit, mint mikor még ő maga nem gazdagította a Levita diákseregének számát.
Pedig most fontos lenne, hogy megtalálja őt, mert oda kell neki adni egy levelet, amit a nagyi küldött neki. Jó persze, azt simán letehetné csak az ágyára, hogy este úgyis vissztér a hálókörletébe, és megtalálja, de... de ebben annyira nem biztos. Hisz ismeri a testvérét, és gyakran még azt sem veszi észre, ami csaknem kiszúrja a szemét. Épp ezért akarja ő maga odaadni neki azt a levelet. De csak akkor, ha megtalálja.
Az elmúlt egy órában a levita körletének konkrétan minden zugát, ahova csak be tudott menni, átkutatta már, Marcit viszont sehol nem találta. És mivel még nincs is olyan régóta itt, így nem is nagyon tudja még, hogy a testvére a kastélyon belül merre is szeret lenni. Egy biztos: nincs a hálókörletében. Vagy csupán csak szerzett valahonnan egy láthatatlanná tévő köpenyt, hogy tudjon bujkálni előle. Pedig Kira anyira örült, hogy végre kicsit több időt tud a rég nem látott testvérével tölteni. Erre nesze... Még csak meg se találja.
De még egy hely talán van, ahova elbújhatott. Mert hát azért mégis csak ismeri a testvérét. És tudja, hogy képes akár még a saját árnyékában is elbotlani, és betörni a buksiját. Tehát talán csak megint lesérült. Na és hova megy az ember fia, ha egészségügyi ellátásra szorul? Naná, hogy a gyengélkedőre. Még szerencse, hogy Kiarának az első dolga az volt megérkezésekor, hogy megnézte, merre is van az a szoba. Mert már akkor is tudta, hogy lesz pár olyan alkalom, amikor el kell a gyógyítókhoz kísérnie a bátyját. Tehát az útja a Levitából hamar a gyengélkedőbe vezet.
- Marciiiii...! Itt vagy? Ugye nincs nagy bajod...? - szinte már-már suttog, nem akar nagy hangzavart kelteni, hisz mégis csak egy gyengélkedőben vannak. Vagy legalábbis Kira, amint szép óvatosan kinyitja a szoba ajtaját, és besunnyog, remélve, hogy Marci tényleg itt van, és végre oda tudja adni neki a levelet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Tulajdonképpen halvány lila gőe sics, hogy merre kóborolhat a bátyja. Mióta Kiara is megérkezett a kastély falai közé, szinte ritkábban is látja az idősebb Vladot, mint ezelőtt, pedig ő nagyon is reménykedett benne, hogy majd ezek után több időt tudnak együtt tölteni. Tudjátok, olyan izgi tesós programokat szervezne Kira is, amire Marci nem mondhatna nemet. Mert hát neki is kell egy idegenvezető, aki körbevezeti ezen a hatalmas birtokon.
Most viszont csak egy levelet szeretne odaadni az idősebb Vladnak, amit a nagyiék küldtek neki, de hát szokás szerint sehol nem találja ezt a bajkeverőt. Utolsó lehetőségként gondol végül a gyengélkedőre. Mert azért égis sak ismeri a saját testvérét, és tudj jól, otthon is nagy szükség volt mindig a szülők szaktudására. Még mázli, hogy mindkét felmenőjük gyógyító, így tuljdonképpen nem kellett heti rendszerességgel valamelyik kórházba ellátogtniuk, hanem otthon is el tudták rendezni a dolgo a szülők, ha nem volt olyan komoly a baj. De sajnos most nincsenek ők itt, hogy ezt megtegyék, így bármi baja is van Marcinak, egész biztos, hogy az első útja a gyengélkedőre vezetne. Legalábbis Kiara nagyon reméli, hogy így van, és nem próbálná meg saját maga megoldani az egészet Marci.
Reménykedve, és kissé talán félve nyit is be a gyengélkedőbe, ahol nagy sajnálatára csak néhány üres ágy fogadja. Na meg az egyik gyógyító. Akire bármely meglepő is, de nem számított, így a hangját meghallva kicsit össze is rezzen, de a kérdésére már csak elmosoyodva bólogat.
- Igen, én lennék az, személyesen.... - vigyorodik el, ahogy ismét körbepillant, hátha a tesója csak elbújt valamelyik ágy alá előle, de sajnos sehol senki. Amit még Bálint is megerősít neki. - Igen? Meglepő... Általában nem szokta ilyen sokáig kibírni... De akkor hol lehet? Már mindenhol kerestem... - sóhajt fel kissé beletörődve a tudatba, hogy ma már valószínűleg nem bukkan rá. De legalább megnyugodhat, hogy nincs nagy baja. Egyelőre...
- Kiara vagyok. A nem-olyan-kétballábas Vlad...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Utolsó lehetőségként jutott az eszébe a gyengélkedő. Nem is érti, miért nem gondolt erre hamarabb, ismerve a bátyját, biztos elég gyakori vendég lehet ezen  helyen. De hát jobb későn mint sh, így a Levita után azonnal meg is közelíti azt a helyet, ahova Marci akár már be is költözhetne. És nem is téved nagyot, hisz a jelenlévő gyógyító is felismeri. No persze nem mintha olyan sok ázsiai vonásokkal rendelkező diák szaladgálna a kastély falai között, pláne nm olyan akinek még emellett Marcell is a neve, így talán elég egyértelmű, hogy Kiara az ő húga.
- Ha így is lenne, tuti én lennék az utolsó, aki tudomást szerez róla... - kuncogva vakarja meg a tarkóját, mert hátez igaz is. zt a sürgősségisesetet is egész biztos eltitkolta volna, ha az a kedves nővérke nem hívta volna fel  nagyiékat, hogy menjenek az unokájukért, mert már nincs komoly baja. Azót meg még inkább igyekszik eltitkolni, ha valami baja van, és inkább megy ahhoz a mugli dokihoz, mint hogy a szüleik kezelésbe vegyék őt...
- Ez nem rossz ötlet... Majd lehet megkérek rá valakit, hogy tegyen rá... nekem az kicsit nehezen menne... - még ha ismerné is azta bűbájt... És látható is rajta egy pillanatra, mintha elszontyolodna a gondolattól, hogy ő erre egyedül nem képes. Ahogy a többi varázslatra sem, a pálcája is csak gyakorlatilag porfogónk van ott az éjjeliszekrényén.
- De, szívesen segítek, ha akad valami, amiben tudok... - mosolyodik el aztán ismételten a kérdés hallatán. És hamar a feladatra késze várva toporog is előtte. Legalább vlamivel elfoglalja magát, míg Marci úgy nem dönt, hogy nem bújócskázik tovább, és addig sem idegeskedik azon, hogy merre járhat az a tökkelütött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Szereti ő a tesóját. És nagyon reméli, hogy ez fordítva is igaz. Vagy legalább nem kívánja őt a pokol legmélyebb bugyraiba amiért annyira nagyon próbál rá vigyázni. Pedig ennek fordítva kéne lennie, nem? Mármint... A nagytesónak kéne vigyáznia a kisebbre, főleg ha az a kisebb még lány is. De nem... Az ő családjuk ez esetben - IS - igen furcsa. Hisz mindig Kiara az, aki kihúzza Marci fenekét a bajból. Már amikor rátalál, és nem bujkál előle...
- Persze... De ettől néha csak jobban aggódom... - hisz olyan szeleburdi néha. Na meg azóta a sürgősségis eset óta, aminek a részleteit még mindig nem tudja, jobban aggódik érte, mint azelőtt. Ezért is jött ilyen hamar a gyengélkedőre is, mert ha nem találja, akkor már szinte másra nem is tud gondolni, csak hogy valami baja esett.
- Mindenképp... - vigyorodik el ő is. Persze ezt ő sem gondolja teljesen komolyan. Meg hát Marci is eléggé kiakadna, ha rájönne, hogy egy nyomkövető bűbáj van rajta, hogy a kicsi húga mindig tudja, merre jár, és mit csinál. Azt azért még Kira is bevallja, hogy ez egy kicsit túlzás lenne. Bár akkor legalább tudná, ha épp bajba akarna keveredni Marci...
De aztán a témát, és Kiara figyelmét is tereli más irányba Bálint, így a lány is csak egy nagyot bólintva követi a gyógyítót beljebb, ahhoz a hatalmas szekrényhez. Igaz, Kira a maga 169 centijével nem épp az alacsonyak táborát erősíti, de talán a legfelsőbb polcokat még ő sem érné el ezen a szekrényen.
- I... ~...gen...~
Még csak válaszolni se tud, de Bálint már tisztára is suvickolja a mancsait egy bűbáj segítségével, Kiara pedig egy pár másodpercig csak ámulva pislog a kezeire. Ilyenkor mindig kicsit elgondolkozik azon, milyen jó lenne, ha neki is lennének varázsképességei... De amint kicsodálkozta magát, már húzza is fel a kesztyűket, és guggol le az említett polchoz, hogy végigszámolja a fiolákat, és leellenőrizze a dátumokat. Láthatóan nagyon koncentrál. Mint amúgy szinte mindig, amikor rábíznak valami feladatot. Mert ha már a pálcahasználatban nem lehet kiemelkedő, minden másban annak kell lennie, hogy a szülei is büszkék legyenek rá, hogy még ő is elér valamit a varázsvilágban annak ellenére, hogy kvibli. Még ha az egy olyan egyszerű feladat is, mint a fiolák számolgatása.
- És... Mennyinek is kéne belőle lennie...? - kukkant bele kíváncsian abba a listába, ami Bálintnál van.
Mert neki kicsit kevésnek tűnik. De az is lehet, hogy csak ennyire kifogytak már belőle...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Szombat. Az egyik szabad szombatja, amit a szülőkkel, a családdal tölthet el lent Bogolyfalván. Természetesen Marci nélkül, mert ő jó szokásához híven megint elkéreckedett valahova. Most modjuk fel Pestre, az ottani mugli barátaihoz, szóval tuti nem látják őt egészen vasárnap estig. Vagy hétfő reggelig, ki tudja... Igaz, nagyon Kiara sem akarja zavarni a szülőket, hisz ők is csak nem régen költöztek le Bogolyfalvára, és van még egy pár dolog, amit ki, meg el kéne pakolni. Mondhatni még mindig egész nagy a felfordulás a lakásban. Ezért is dönt úgy inkább Kira, hogy elviszi az öccsét egy kisebb felfedezőútra. És ha már úgyis szombat van, miért is ne mennének el a piacra? Biztos akad valami ott, amit majd a legkisebb Vlad minden áron meg akar venni. Mármint vetetni a testvérével. Egyszer már ő is járt itt az egyik hétvégén, és neki nagyon bejött. És márcsak azértis érdemes kinézni ide, hogy az emer nézelődjön, nem is kell feltétlenül egy nagy kosárral megpakolva hazatéri. Bár ki tudja, mindig akad valami, amin megkd az ember tekintete, és kénytelen megvenni.
De most egyelőre csak nézelődni viszi ki a legkisebbet a piacra, abba a nagy forgatagba, ami ismét jellemzi a piacteret. Eleinte még fogja is Krisztián apró mancsait, hogy a tömegben el ne keveredjen. Egészen addig, míg az egyik nagydumájú árus meg nem álítja, hogy rásózzon valami kacatot. Ez a pár másodperc pedig elég is ahhoz, hogy az öccse kicsússzon a karmai közül, és elszaldjon valamerre. És mire Kiara utána kap, neki már csak a hűlt helye van.
- Yaa!Krisztián! Gyere vissza...! - szalad is utána. Mármint szaladna, de ebben  tömegben hamar szem elől téveszti, így csk megy, amerre véli, hogy mehetett a kis rosszcsont.
- Elézéééést...! Nem látott errefelé szaladni egy nagyjából ekkora, fekete hajú kissrácot, élénk kék pulcsiban...? - szólítja is le az első útjába kerülő nőt reménykedve, egy cseppet ideges hanggal. Közben pedig a kezével még mutatja is, hogy mekkora is pontosan az az akkora.
De ha eyszer megtalálja... Nem kap csokibékát, az biztos...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Imádja a húsvétot. Jó, persze annak is csak a nyuszis, csokis, és számára szórkoztató részét. Mert hát melyik lány szereti, ha kora reggel csurom vizesen kell ébrednie, mert a család hímjei úgy gondolják, el ne hervadjon már ezen a szép tavaszi reggelen, és egy nagy vödör jéghideg vízzel nyakon öntik. Kiara egyáltalán nem, de minden egyes évben meg kell küzdenie ezzel, és kibírnia. De  húsvét előtti készülődéseket nagyon szereti. Főleg ha van valami közö családi program is. Ez esetben pedig a legkisebb Vladdal van közös programja. Mert az előkészítőben, ahova Krisztián is jár, valamiféle húsvéti tojásfestős móka van, a is Vlad pedig a világ minden kicséért sem hagyná ki. De egyedül nem akart elmeni, így maával rángatta az egyetlen elérhető rokont, aki nem más, mint Kiara.
Nem is tudott vola nemet mondani, hisz tulajdonképpen még ő is gyerek, és szereti az ilyen dolgokat. Az egyik asztalnál foglal helyet, ölében a kisöccsével, aki nagy beleéléssel festegeti azt a tojást, amire előzőleg Kira felrajzolta a mintát. Vagyis egy kis nyuszit.
- Krisztián... Mit kell ilyenkor mondani...? - kérdez is rá rögtön a kicsinél, amint megkapja a melléjük ülő nőtől a fehér festékbe mártott ecsetet. Mert a köszönöm szépen az természetesen elmaradt. Legalábbis míg Kira rá nem szól. Az után természetesen rögtön meg is köszöni egy széles vigyor kíséretében, és festeget is tovább. Kiara pedig csak összeborzolja a haját, a mellettük ülőre pedig egy széles mosolyt villant csak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Ez talán természetes is, hogy ennyire félti a tesóját. Mintha nem is Marci lenne az idősebb. Mert hát amúgy ennek pont fordítva kéne lennie. Egy normális családban úgy van, hogy az idősebb testvér, a báty vigyáz a húgra, és nem hagyja, hogy bajba kerüljön. Na hát ez a Vlad családban pont fordítva van. Kiara az, akinek muszáj figyelnie a tesójára, különben az valami olyan hülyeséget csinál a végén, hogy rosszabb esetben az ispotályba kerül. Még szerencse, hogy a családban két gyógyító is van, akik otthon is el tudják látni a kisebb nagyobb sérüléseket. Itt a kastélyban viszont erre csak a gyengélkedőben lévő gyógyító képes, ezért is dönt úgy Kiara, hogy a testvére keresését ott folytatja. Természetesen sikertelenül.
De ha már itt van, akkor Bálint szépen munkára is fogja. Természetesen nem mond erre nemet, mert legalább valami elvonja a figyelmeét, és addig sem azon idegeskedik, higy vajon mi lehet Marcival. Mert lehet, hogy csupán csak előle bujkál, hogy ne kelljen még itt is a kishúgát pesztrálnia, ne rajta lógjon a fiatalabb. És egyszer majd előbukkan ő is a semmiből. De addig is Kira segít átnézni annak a hatalmas szekrénynek a tartalmát, hogy minden rendben van-e. A szülők miatt pedig egészen otthon is van ezekben a főzetekben és kenőcsökben, amik itt vannak, így nem okoz neki nagy gondot, hogyaz alsó polcok tartalmát rendszerezze, es megszámolja. Még az a sarokban bujdosó sebgyógyító főzet sem kerüli el a figyelmét.
- Uhum... - hümmög is a választ hallva, majd csak szépen pipálgatja be a már átszámolt főzeteket, és javítja, ha épp rossz szám szerepel a papíron. - Ha jól számoltam mindenből megvan minden... Csak a Sebgyógyító főzetből van itt eggyel kevesebb, mint amennyi a papíron szerepel... - pedig kétszer is átszámolta, hogy biztos jó értéket írjon le a papírra, de tényleg kevesebb van belőle, mint amennyinek kell lennie.
- Meg se moccanok... - húzza is be a nyakát, hogy még véletlenül se lökje meg a másikat, míg az a tálcával egyensúlyozik. Mert azért mégsem lenne szerencsés, ha az összes fiola a földön, vagy épp rajtuk landolna.
- És mióta dolgozol itt...?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Mintha csak dézsából öntenék. De legalább az ég nem dörög, és nem is villámlik. Igaz, akkor talán még jobban megszaporázná a lépteit, mert nem akarná, hogy éppen belé csapjon a villám, ahogy igyekszik átszáguldani a réten. Mert amúgy ő nem fél a villámoktól és az azt kísérő hangzavartól. Sőt... Már egész kicsiként is örömmel, és teljes nyugodtsággal nézte az ablakból az égi háborút. És azóta is, mikor vihar közeledik, ő kiül az ablakba, és nézi a villámokat. Néha már csak egy tál popcorn hiányzik, és kész is a mozi.
Na igen, de ez csak akkor jó, mikor z ember lánya be van a lakásban, a saját szobájában, vagy úgy egyáltalán valami fedett helyen. De ha épp kint, a szabad ég alatt, az erdő mellett sétálva éri az eső, az már annyira nem bulis. De már teljese mindegy. Mindegy is, hogy mennyire szalad, ennél jobbn már nem tud elázni. Még az se lenne számára nagy csoda, hogyha holnapra teljesen lebetegszik.
Úgy szalad, mintha csak kergetnék. Abban a reményben, hogy mihamarabb átszeli a rétet, és hamar visszaér a kastélyba. Iyenkor örülne, ha képes lenne ő is a varázslásra. Hisz csak egy kis vízlepergető bűbájra lenne szüksége, és már nem is lenne gondja az esőre. De sajnos ez a kiváltság neki nem adatott meg így kénytelen egyedül megküzdeni  vízcseppekkel, és hagyni, hogy azok teljesen átáztassák a ruháját, és a haját.
Azonban még ebben a nagy sietségben is ézreveszi a szeme sarkából azt a lányt, aki épp akkor terül el a vizes fűben. S hiába akar továbbmenni, a kíváncsisága erősebb. Tudni akarja, hogy ki az az eletemült, aki ilyenkor akar napozni. így hát vesz egy nagy kanyart, s meg sem áll a lányig. Ott pedig csak szépen föléjahol, eltakarva a kilátását.
- Ugye tudod, hogy az eső csak a növényeket növeszti meg? Az emberekre nincs ilyen hatással... - guggol is le végül mellé, hogy annyira ne kelljen felnéznie rá a másiknak. Mert azt mégsem karja, hogy megfájduljon szegény lány nyaka.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Egyébként szereti az esőt. Legalábbis akkor, amikor nem kell kint lennie, és egy fedett helyről, mondjuk a szobájából nézheti azt. Mert akkor nincs semmi baja vele. De amikor épp a szabad ég alatt éri az eső, akkor azért nem igazán van úgy oda. Ahogy most, hisz a szép kis délutáni sétáján igen csúnyán félbeszakította ez a kis zápor. Igaz, nézhetett volna egy kis időjárásjelentést, vagy valamit, de neki elég volt csupán az, hogy amikor elindult, még szépen sütött a nap. Nem is gondolt arra, hogy ilyen hirtelen, szinte a semmiből fognak felbukkanni a morcos esőfelhők, és teljesen eláztatják, még mielőtt visszajuthatna a kastélyba.
És már majdnem el is éri a célját, mikor a szeme sarkából megpillant valakit. És igen, először teljesen elmeháborodottnak nézi, amiért pont ilyenkor jön ki bárányfelhőket nézni. De aztán eszébe jut, hogy biztosan neki is van olyan szokása, ami miatt éppen mások nézik őt hülyének. Azért csak nem bírja ki, hogy meg ne közelítse a lányt, hogy megérdeklődje, minden rendben van-e vele. Ennél jobban amúgy se tud már megázni, most ha kicsit tovább időzik kint az esőben, nem sokat számítana.
- Én azért tartanék attól, hogy megfázok... Utálok beteg lenni... -ritkán is esik meg az, hogy ő végül lázasan nyomja az ágyat. De akkor aztán szinte a halálán van. Mert egyébként elég erős az immunrendszere, szóval ha valaminek mégis sikerül azt ledönteni, akkor ott már tényleg nagy a baj. És legutóbb is egy ilyen kis eső volt az, ami ledöntötte őt a lábáról, szóval talán van is egy kis alapja annak, hogy tart a kint tartózkodástól egy kicsit.
- A csigák tényleg cukik... kicsiként a tesóimmal mindig összegyűjtöttük őket a kertben eső után... - és szutyokpartit tartottak nekik. A homokozóban csinált nekik Kiara mindig egy kis várat, ahova szépen bepakolták őket, és néha még valami szép aláfestő zenét is kaptak, hogy hangulatos legyen a csigaparti. Igaz, a szüleik ennek annyira már nem örültek, hisz utána mindig tiszta koszosak lettek, és nem győztek utánuk takarítani.
- Végülis... Ennél jobban már nem tudok elázni, nem...? - vonja is meg a vállát, ahogy végül lehuppan mellé, és elterül a fűben. Csoda lesz, ha nem fázik meg holnapra...