Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Kinek mi a szokásos, hiszen mások a szomszédjaikat hallgatják ezen okból, idegeneket valahol, mert hiába nem tudják miért és miről van szó, attól még ugyanúgy ott maradnak, megállnak és fülelnek. Tudni akarják miért, de akkor sem bánják, ha sosem derül ki. Csak megtörténik. Erre, ebben a kastélyban elég sokszor, elég alkalommal van mit hallgatni.
- Nekik nincs jobb dolguk, olyan ez, mint valami sok részes történet – csak éppen az egészet nem látja senki, mert senkinek nincs ideje állandóan ezeket figyelni, a keretekben lakók életét követni. Szép is lenne, annyi szabadidővel könnyen lehet bánni, viszont ritkább is, mint az a bizonyos holló. Kérdésére aprót nevetek, nem azon, hogy úgy gondolja, a rendszer ellenségeként mindent tapasztalat útját ismertem meg. Ez olyan általános, majdnem mindenhol bevett szokás, hiszen mást, a valódi büntetés, erőszak meg hasonlók tiltottak. Ki tudja, van-e olyan hely, ahol fájdalom a jussa, a világnak sok sötét pontja akad.
- Nem sokszor, igazából. Többnyire pont azért, amit most csinálok; kint maradtam éjjel és elkaptak. A többit hallottam és könnyű összetenni, hogy senki se arra kíváncsi, hogyan vagyok képes bűbájjal rendet tenni – vonok vállat, rég volt, hogy ilyen miatt két kezemet kellett használni. Ide már nagykorúként, a mestertanoncok közé érkeztem, rájuk is vonatkozik ugyan a házirend, máshogy, másképp, ahogy sikerül. Nem büntettek meg, nem is élek itt ugyebár, nem tudom milyen az, amikor itt valójában „büntetnek”, csak sejtem. De könnyű eladni úgy, hogy már átéltem.
- Akkor még szerencsés is vagy – bólintok mosolyt engedve, a problémás alakokkal nem veri a sort olyan sűrűn, mint talán eltévedt, festményeket bámuló diákokkal. – Kivel vagy milyen volt a legrosszabb járőrözésed? – érdeklődöm, persze nem kell nevet mondania, nem az a célom, hogy tudjam, X vagy Y a rossz, hanem inkább az élmény, amely miatt ennyire hálásabb annak, hogy nem hozza össze a sors hasonlóval. Érdekel, érdekes ő, mint mindenki a maga módján, beszélni pedig jól esik.
- Ohh, mindent értek – hogy ez simogatja az egóm? Nem, kedves szavak, legalább tudom, nem tart annak. Így, lassan indulok el vele, lassú, ráérős léptekkel és irammal. Ráérünk.
- Akkor vezess kérlek, merre és meddig – igaz én indultam el, az irányt rá bízom, ő tudja csak, melyik részt kell átnéznie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Darabokban ugyan, de megvan, amit most szeretnék. Az illatok töktik be az orromat, mintha az aromák már a számban lennének, hirtelen többet és még tudnék enni és rendelni, viszont tudom, hogy csak a „szemem kívánná”, nem tudnám valóban meg is tenni. Egyszer ettem annyit, hogy rosszul is lettem, annyira, hogy napokig csak egy kanyarra járt bennem minden, még a víz is szinte, azt hittem, sosem élvezhetem többé az ételek ízét és azt, hogy valamit kellemes érzéssel ehetek meg. Leülve, elhelyezkedve törlöm meg ujjaim megszokásból, mintha a port akarnám róla letörölni, majd felvéve a szeletet, harapok belőle egyet. Ráérősen rágom meg, még kicsit meleg, türelmesnek kell lennem, itt minden friss. Ez meglepő, megszoktam a hideg, hűvös pizzaszeleteket.
- Kettő pontot is adok – bólintok, mosolyt húzva ajkaimra, hogy az öröm kölcsönös, én is örvendek. Minden apró ismeretség fontos, ki tudja, hogy mivel fogom majd egyszer megkeresni őt, vagy fordítva, én kíváncsi vagyok mindig arra, mit hozhat a jövő, mi az, amit hozhat a sors, akárkiről is van szó. Meglátjuk, mi lesz az.
- Az unalom luxus dolga, mindenben van valami lehetőség, valamire – nagy bölcselet, de én inkább tényleg jobban szeretek mindent feltölteni valamivel, más nem azzal, hogy sétálok és látok világot. Még ha pici világot is.
- De a napom csendes volt. Vettem pár dolgot, gondolkodom hogyan fejezzem be az egyik régebbi festményem, vagy mi legyen az új. Ihletet gyűjtök, úgymond, az pedig néha jön, néha pedig… elkerül. Most még gondolkodom rajta, hogy melyik van velem – szórakozottan és bő választ adok neki, majd eszek magam is, ismét egy falat, finomabb, mint hittem. Elismerésem szól a hely felé, mert a pizzát annyi módon lehet elkészíteni, ahány módon el is rontani.
- És neked? Azt hiszem, láttalak téged a művészboltban, de lehet mégsem. Érdeklődsz iránta?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

péntek kora délután; outfit;
színipalánták folyamatban

Valószínűnek tartom, hogy sokkal jobban jártunk volna, ha valamelyik színjátszós segítségét kértük volna, de tekintettel arra, hogy összeállítottam egy kisebb gyakorlati listát egy művészetis színész palánta közreműködésével, bízom abban, hogy a mai találkozásnak haszna is lesz, és nem bizonyul teljes idővesztegetésnek.
Közel tíz percig merülök el a hanyagul összeírt tréning lapjába, amikor tekintetem ismét a karórámra szökken. Ösztönösen körbe pillantok, hogy biztosra vegyem, véletlenül sem ücsörgünk mind ketten a teremben, egymásra várva, és amikor azt konstatálom, hogy változatlanul egyedül vagyok, hátra hajtom a fejem és kissé türelmetlenül a szabadba engedek egy hosszabb lélegzetvételt. Remélem, Zsófi nem feledkezett meg rólam. Egymagamban is nekilátok a gyakorlásnak, de a társaságában bizonyára kevésbé érezném magam komplett idiótának.
Ismét a kezemben tartott papírt kezdem vizsgálni, amikor az eridonos lány váratlanul letelepszik mellettem. Kissé összerezzenek a hirtelen érkezésétől, de közben egy halvány mosoly is felkúszik az arcomra annak jeléül, hogy örömmel veszem, észben tartotta a megbeszélt találkozónkat.
-    Szia! – köszöntöm én is, a kékjeim automatikusan a hangos becsapódással a földre érkező táskára szöknek. – Kicsit lestrapáltnak tűnsz – teszem szóvá a grandiózus kilégzését, majd folytatom. – Hosszú nap? Minden oké? – érdeklődőm felőle, mielőtt felhívja a figyelmét a tréning listám. – Készültem! – jegyzem meg egy villámgyors mosoly és szemöldökemelgetés kíséretében – Ez kérlek szépen néhány feladat, amit a művészetis diákok szoktak elvégezni. Megvannak ám a kapcsolataim – jelentem ki, de nem azért, hogy felvágjak vele, inkább csak azért, hogy néhány bénább tréfával segítsem abban, hogy elszakadjon mind attól, ami a nap során csinált. – És hogy a kérdésedre válaszoljak, igen, gondolatban már elképzeltem valamit, ami ugyan nem teljes, de tervnek megteszi. Mit szólnál ahhoz, ha belemelegítésként egy kis egyszerű asszociációval kezdenénk, ami aztán átmenne asszociatív gondolkodásba? Ezek elvileg segítik fejleszteni a képzeletünket és az észjárásunk sebességét.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Persze, van ezer és egy ügy minden mellett, amivel haladni kell, mert az élet sehol sem áll meg. Attól még, hogy a városka csendes, akad bőven ellátni való, mert igen, azt sem szabad csukott szemmel hagyni és hallgatni, ha valaki éppen a szomszédja miatt perlekedik. Ez kis helyeken megszokott és nem újdonság, újoncként, gyakornokként is nem egyszer kísértem vagy csak vizsgáltam ki pitiáner, vélt vagy éppen teljesen ártalmatlan ügyeket. Voltak, amik megmosolyogtatnak a mai napig, vannak, amiktől csak fáradt a sóhajom. A lényeg, hogy az emberek szeretik egymást gyanúsítani, akár minden alap nélkül.
Ez az ügy azonban más, mert nem mutogat senki és kiabál hangosan. Alattomosan, a sorok között húzódik meg, nem is veszi észre senki sem, csak aki nagyon figyel, aki direkt keresi. Mégis, hallani suttogásokat, mert a lelkiismeret olyan dolog, amely egy idő után feladja a tagadást. Nem egy oldalon, nem egy stócban fog heverni a nyoma annak, amely ma ide vezetett, hozzá, az elhatározás, hogy most már valamit lépni kell, de nem egyedül. Nem tudom, kevés vagyok-e vagy éppen ez a méreg dagadt hatalmasra. Ki kell szúrni.
- Á, nagyszerű. Én Kállay Bertalan – nyúlok felé én is, rövid, tömör, de minden benne van a kézfogásban, amit megejtünk. Hamar elengedem, ahogy azt a látványt is, amely pár pillanattal előbb tárult elém; a sebesen félretolt iratokat. Talán mást várt? Mást hitt? Tőlem nem kell tartania, nem én leszek a hóhér, aki ítélkezik felette. Letelepszem hát, hogy a magammal hozott iratokat egyelőre csak az asztalra tegyem, a mappában pihenve, tekintetem szegezem rá.
- Inkább lehet, fordítva lenne így – mosolyodom el szerényen, mert ez inkább kölcsönös lesz, mint valamelyikünk áldozata. Vagyis, ezt remélem. – Igyekszem rövidre fogni. Mivel, úgymond eredeti célom, a vérfarkas állomány figyelme egyelőre pozitív állást mutat, van időm az iskola és a környék további ügyes-bajos dolgait jobban megszemlélni. De van egy ügy, amiben ritka kevés információm vagy épp hézagos történeteim vannak. Úgy hallottam, te talán többet tudsz és ha nem gond, ha elfogadod, összedolgozhatnánk – nem akarok feljebbvalónak tűnni, nem olyan rég volt az, hogy én ültem ott, ahol ő és én számítottam annak, ami ő. Teljesen megértem és átérzem, milyen csak hajtani és hajtani, nem figyelve senkit sem.
- A Tündérporról lenne szó – azzal felé tolom az anyagom, ami van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Miután megtudtam, hogy nem is él messze, sőt, igencsak közel, mégis olyannak éreztem, mintha lehetetlen lenne egyeztetni. Persze, nekem is megvoltak a magam útjai, a családi nyaralás, a rokonlátogatás, akik még kint élnek, illetve, biztosan neki is a saját programjai. Miután hazaértem végül és nem volt tudomásom újabb, külföldi vagy belföldi útról, telefonáltam neki, szokjuk ezt is. Ügyes, ebben biztos vagyok és tudatom is vele, bátorítani mindig jó valakit. Találkozót kértem, nevezzük randinak, bárminek, már nem is leplezem, hogy látni szeretném és vele tölteni egy vagy több napot. Szívesen mutatom meg neki azt, hol élek, az anyukám, de ettől azért még nagyon izgulok. Nem említem a telefonban, majd szóban. Igen. Legyen úgy.
Köztes helyet, a Deák teret bemondva, de semmi konkrét ötletet el nem árulva várom őt. Meg akarom lepni, vagy épp random lenni, engedni, hogy ő is vezessen, ne csak én rángassam ide-oda, mert az sem egészséges. Nem szabad ilyet, így aztán, minden lehetőség nyitott és szabad, majd megvitatjuk. Jó idő van, esőre sem áll semmi, így akár maradhatunk egy kicsit idekint is, bár rajtam látni, hogy többet tettem, itt-ott látszanak még a leégés nyomai, a vállam a póló alatt hámlik, ahogy a hátam is, a nyaralás alatt túl jól elszórakoztam és pancsoltam ki magam, és tessék, most vedlek. De semmit nem látni belőle, így remek.
Bal kezemben egy ajándékszatyor lóg, hoztam neki is szuvenírt bőven. Belga csokit, annál jobb nincsen, bögrét, mert abból finom a kakaó, egy macskás plüsst, és meg pár apróságot, amelyet gyors összeszedtem. Csak adni szeretnék és tudatni vele, hogy gondoltam rá. Leülök, megbontom a vizet és nagyokat kortyolok. Egyelőre sehol sem látom, korai is vagyok, de ráérünk, szóval nem aggódom. Üzenne, ha valami közbe jönne, addig is, a telefonom nyomkodva játszom valamit. Itt legalább velem is van és teljesen működik rajta minden. Nem mondom, hogy nem hiányzott, de azt veszem észre, egyre jobban megvagyok abban a világban is, amelytől annyira tartottam. Igaz, nem sikerült jól szakot választanom, de anya ennek is örült, no meg, hogy jól sikerült a vizsgám. Mégsem akarom teljesen elengedni az ilyen eszközöket, nem is tudnám. Jó nekem a kettő között.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Kár, hogy nem szeretem az édeset, akkor jobb lenne – ez az én bajom, nem másé, és sosem lesz senkié. Nem vagyunk egyformák, ezt mindig mondom és bólogatok rá, így aztán, nincs ezzel semmi gond. – De azért, ügyes vagy, tényleg – mert hogy nincs sós, az oké, de attól még finom, csak nem az én ízvilágom. Azért mintha kicsit elszomorodott volna, de na, nem akartam megbántani. Nem ez volt a cél, szóval… mindegy is.
- Én értelek, csak attól mégse értem meg. Mármint, hogy ez mitől érdekes – vonok vállat, ez van pillantással és Hayden felé nézek, hátha ő jobban érti. De talán épp most veszett el, azt tudom, nem mindenki ért hozzá, főleg nem az instagramhoz. Kinek mi vált be.
- Az már kész tömeg. És mind kajafotóra ment? Tudsz valamit – mert hát, mások magukat teszik ki és azzal szereznek ilyeneket. Nekem aligha van, nem is bánom, hogy nem kell megfelelnem a tányérjaimmal senkinek sem. Hay pedig szerintem már totál elvesztette a fonalat, felé pillantok.
- Az internet dolgai. Képben vagy velük vagy fordítsak? – érdeklődöm, mielőtt Ricsi elsüti a borzalmas viccét és én csak a szemem forgatom. Beszélek én mindenki helyett is, legyen ez elég mondhatni, de hát, nem hiszem, hogy ezzel fogja locsogásra bírni. Az ő dolga, ha meg kap egy fülest, akkor majd még jobban. Tudom, hogy ő keveset beszél, valamit hallottam, meg beszéltek róla páran, nem mindig kellemeset, csak ezekbe én nem mentem bele. Engem is kibeszéltek és cikiztek már eleget, főleg első-második évben, hogy tudjam, milyen kellemetlen ez. Megbélyegzi a napokat. Ellenben, a kérdés meglep, ahogy belekezd. Visszafordulok a srác felé és bután pislogok rá. Na erre se számítottam.
- Ööö… attól függ, mennyivel idősebb – mert nem mindegy, hogy két év, öt, vagy húsz, vagy akár még több, de jó, ebbe bele se akarok gondolni, mert elképzelem és már ráz is a hideg. – Szerintem amúgy nincs bevett módszere. Attól függ mondom, mennyire megy bele abba az ember, ha a srác a fiatalabb. De nem tom’, amik érdeklik, érdeklődni, sokat együtt lógni. Én ebben tök béna vagyok, szóvaaal… nem tudok sokat segíteni – hogyan szedni fel. Sehogy. Vagyis ha rólam van szó. – Legyél kitartó meg pótolhatatlan? Valami ilyesmi – nézek immáron Hay felé, legalább bólintson, hogy valamelyik mondatom helyes-e vagy sem. Komolyan, most semmi jó ötletem nincs a virágon és a csokin kívül, de azt se mindenki szereti. De most komolyan, felnőttetek akar felszedni?
- Ki tetszik? Csak nem egy tanár vagy mestertanonc? – akkor leszek kotnyeles.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

muszáj beszélnünk

---

- Én ezt értem és általában gondolkodom is, csak nem mindegy, hogy éppen indulatban vagyok vagy lesokkolva. Olyankor neked se olyan könnyű – egy kis vita mindig belefér. Persze, amikor valami heves, nem épp a nyelvhelyességen, a mondatszerkezeten agyalok, vagy épp logikusan, szóval betudható, hogy most kicsit minden IS belejátszott abba. Tényleg nem akartam csúnyát szólni, ha valaki, ő elhiheti, hogy amikor undok velem és én viszonzásul ugyan úgy az vagyok vele, akkor mondok sok mindent, csak hamar meg is bánom. Most amúgy sincs rá lelkierőm úgy rendesen veszekedni, mert tudom én, hogy most olyan visszacsatolást vár, amely megerősíti abban, hogy legalább jól dönthessen és követhesse azt, amit szeretne, akit szeret. Nem szúrhatom el pont én, hát sose ítélném el.
- Nekem mindig igazam van – szerénykedem egy sort, miután okosságokat is mondtam neki, de tény, hogy ez elégszer hangoztatom neki, hogy annak tartom magam, minden helyzetben. Más előtt nem, mert ők máshogy értenék, mint a testvérem. Ő is ugyan úgy betolja ezt, szóval, ez már csak ilyen dolog.
- Ugyan már, semmi sem nyomja. Csak… hát olyan sok dolog néha kimarad és elmarad ha beszélünk – nem nyomja, inkább csak nem szeretném, hogy mástól hallja. De ezt nem mondom ki, mert furán hangozna és nem akarom, hogy ő is furának érezze, megint ne, elég volt ma egy mondatot elrontanom, mert aztán tényleg kapok a fejemre.
- Hát, néha szoktam. Nem sokat, nem futok egyik után sem – forgatom meg a szemeimet, mert elég fura lenne, ha tényleg ezt tenném, nem is én lennék. Megesik, mégsem vak vagyok és világtalan. – Nem fogok, azért arra ügyelnék, HA kellene. Semmi olyat nem csinálok – vagyis egyszer volt kétes az ügy, de arra is figyeltem. Nem kell aggódnia, nem lesz előbb nagybácsi, mint ahogy azt ő gondolja. – Szólni fogok – ígérem meg, hogy nem marad el, ő lesz az első, na jó, nem teljesen az első, akinek majd jól elpanaszolom, ki mekkora seggfej. Aztán, lehet majd nézni. Addig is, meg majd figyelek rá és a dolgokra. Sima ügy. Azt hiszem.
- Maradjunk annyiban, hogy érdekes esténk és reggelünk volt. Voltunk a Velencei tónál, fürödtünk, de amúgy hé, emlékeznék, csak mivel ittam, így rosszabb volt – csapom meg a vállát. Hát komolyan már. – Nem iszunk mindig, egyszeri alkalom volt, na. Ha meg megyünk valahova, vigyázunk – bólintok, ahogy követem a tekintetemmel és felállok én is. Igaza van, menjünk, de ne azért, mert félnék én bármelyiktől is. Inkább már kicsit fázom, szóval, elfogadom a kezét és felállva nyújtózok egyet.
- Egyet se fogunk látni, de kísérj el. Addig is kifaggatlak – nem, nem fogom ezt tenni, de beszélünk végig, halkan, könnyed témákról. Azt hiszem, sűrűbben kell beszélnünk az élet ezen oldaláról is, nem csak egymást vérét szívni. Most, ebben a kétes érzelmi dologban jobb, ha tényleg támogatom mindenben, amiben csak lehet.


//  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Ahogy az Kendénél lenni szokott hirtelen döntés vezérelte, nem tervből cselekedett, csak összedobálta, mint rutinos utazó a holmijait a tágítóbűbájjal ellátott sporttáskájába és jött is el otthonról. Megtehette volna, hogy se szó, se beszéd dobbant, de akármekkora vita is volt mögöttük és bármennyire mérges volt a szüleire, még így is elköszönt otthon mindenkitől. Károly kivételével, de szimplán azért  mert nem volt a kúriában. Jobb is így. Még a birtok kapujában írni akart a haverjának, mégsem tette. Máson járt az esze és tudta, hogy elintéznivalója van, azon túl, hogy rohadtul érzi magán, ha a családja hatására miattuk még rajta marad egy stílus, amit időbe telik lerázni magáról. Hiába terrorizálják egymást a mágikus apposon, akkor is napokig kivárt a kastélyban, mire ma Móricnak átdobott egy velős, de ütős üzenetet, ami meghozta az eredményt.
A navine közös helységében még éppen elkapja a kisunikornist, elszövegelnek egy darabig, de Kende zsebe rezzen és egy apró mosollyal indul is a megbeszélt helyre. Nem a hoodie van, így kénytelen a farmerja zsebébe süllyeszteni kezeit, amíg a falnak dőlve kivár. A neszre lassan kapja oldalra pillantását, ahogy meglátja ezt az állatot. - Szevasz -  emelné koccra a kezét, de nagyon úgy tűnik, hogy be kell mennie a terembe. Röhögve ráncolja a homlokát. - Surranópályán vagy? Vagy téged is köröznek az aurorok? -  kérdez rá jókedvűen. Ennyi, Móric megjelent és a helyzet máris faszább. Elcsendesedik, szürkéskékje ragad meg a pergemeneken, csak hallgatja, hogy mit magyaráz neki, végül hosszasan bólint. Visszavigyorog a dudera. - Vágom -  nem nézegeti tüzetesebben a bájitalokat, nagyon jobban rá se csekkol a receptekre. - Mindig alá bukok - neveti el magát halkan. - Leszek a bizti boi, tesó -  még szép, hogy nem hagyja lógva. Amúgy se tenné, most meg még miatta jött vissza a kastélyba. Majd biztos hagyja szenvedni, mint disznót a jégen... Inkább feltűri a pulóvere ujját. - Előtte segítsek összeszedni a cuccokat? -  pillant a szekrényekre. Vágja, hogy Kánaán van, de ki tudja mennyi hülyeség kell a vicces bájitalokhoz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

Mióta ismerem ez van. Egyik pillanatban mérgesen ráncolt orrommal nézek fel rá, a másikban pici mosollyal ajkaimon pislákolok, mint valami tökkelütött kasu. Civakodásunkat a civakodásunkról nem követi további civakodás - ennyi szóismétléstől megfájdul a fejem, borzalmas - hiszen csak egy egyszerű igen a Tökfej válasza, amire már már vele egyszerre bólintok. A folytatásra pedig morcos arcom újra csak feloldódik. Na tessék! Erről beszéltem! Kasu. Mégis, ezt még mindig inkább könnyebb megélni, mint a segítségkérést és az azt követő értetlenkedést, amibe belekerülök.
- Gondolom azokat. És igen, tényleg, öhm, látványosak - eddig sem titkoltam, hogy barátnőm munkái igenis megszólalhatnának, olyan ízlésesek. Ráemelem szemöldökömet, majd fejem moccan követve a mozdulatait. Most vegyek neki egy papírt meg egy ceruzát? Erre leguggol velük és kettőt tippelhetünk mi jön: Pislog rám. Államat kicsit behúzva moccan a fejem kérdőn, hogy most… jajj, rendben van. Combomon simít végig a tenyerem térdemig, amint leguggolok a Tökfejjel szemben.
- Olyasmi - azért a festészetet és a ceruza rajzokat képes vagyok felfogni, jártam már kiállításokon és olvastam róluk. Neki nem fogom tovább fejtegetni, már elégszer elmondtam. Aztán mégis ceruza kerül az ujjaim közé, tekintetem idegenkedve villan arcára, onnan kezére. Meglepetten nyílnak el ajkaim, a grafit hegye finoman érinti a lapot mielőtt még irányítva kezem rajzolni kezdene. Egyszer nézek fel arcára miközben hallgatom a koncentrációtól elnyújtott szavakat. Különben, ahogy a ceruza sem a papírlapot úgy a tekintetem sem engedi a vonal alakulásának folyamatát, hiába ver hevesen a szívem. Kedves velem. Hümmögök, ahogy valami kunkort visz még bele, és a semmiből madár lesz. Kérdésére nem mondok semmit, ahogy elenged, megfogom és közelebb emelem a lapot. Csodálkozva meredek a kolibrire, majd rázom meg a fejem. - Az én rajzom erre még csak nem is hajazna, Tökfej - hitetlen elnevetem magam. - Tényleg jól néz ki, talán épp azért, mert egyszerű - pillanatig nézem arcát somolyogva, tekintetem vezetem vissza a kezeim közt tartott rajzra. - Megtarthatom?
Valóban hasznos ajándékot szeretnék neki nézni, ez változatlan. Állásba emelkedem és megvárom, amíg ő is így tesz. - Hasonlókat csinál, de csak egyszer láthattam a dolgait. Azt mondod ezt festékkel nem lehet- kijelentem a megállapításom. - Ehhez logikusan sok ceruza kell, tehát, egy hegyező nem lehet rossz. Vagy valami készlet, amiben van hegyező - töprengve osztom meg vele új ötletemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Furcsa volt úgy visszatérni az iskolába, hogy már mestertanonc leszek, noha elég sok minden megmarad a régiben. Igazából a szobám nem változik, megmaradnak a szobatársaim, a házam is ugyanaz, de valahogy mégis más érzés újra visszatérni a régi kerékvágásba. Talán változnom kellett volna kicsit, talán valamennyire felnőni, fejlődni, ami meg is történt az évek folyamán, de azért még mindig fura volt számomra, hogy egy új szintet léptem, ráadásul egy olyat, amire sokáig nem is számítottam. Jó volt egy kicsit a családommal lenni, kicsit ráébresztett arra is, hogy valójában honnan származom, ez pedig abba is jótékony szerepet játszott, hogy még inkább túllépjek a múltam árnyain. A szüleim mindig is nagy figyelmet fordítottak rám, szóval remek időt töltöttem el a társaságukban, na meg a testvéreim is örültek nekem. Természetesen meglátogattam a nővérkémet is, aki már boldog házas életet élt jó ideje, nála is fantasztikusan éreztem magam. A jövőmet illetően elgondolkodtam rajta, hogy érdemes-e még visszajönnöm az iskola falai közé, de aztán végül úgy láttam jónak, ha visszatérek, hiszen eredetileg felvettem az általános mestertanonc képzést, és végig is akartam ezt csinálni. A végső célom megvolt, hiszen megbeszéltük Karcsival, hogyha végzünk, akkor nyitunk egy trendi ruhabutikot, de addig is képezni akartam magam.
- Sziasztok! Van még hely a fülkében? - kérdeztem érdeklődő tekintettel a többiektől, miközben teljes gőzzel markoltam meg a bőröndömet, amelyben benne volt az összes cuccom. Arról már rég lemondtam, hogy az ablaknál kapjak helyet, amit imádtam, mert utazás közben szerettem nézni a tájat, viszont annak is örültem, ha egyáltalán le tudtam ülni valahova, mert eléggé tömve volt a vonat diákokkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Igen, Mikhail Sergejevics Kazanov vagyok - nyújtom kezem az orvos felé. Nem számítottam arra, hogy még itt találom, azt hittem a kölyök lerendezte már és én csak a meghitt hármasba sétálok majd bele. Ehhez képest se Odettet se Rómeó-t nem látom sehol sem.
A kérdése lesokkol. Bulémia? Úgy érzem mindjárt kicsúszik alólam a föld ha nem ülök le. A lányomnak mentális betegségei vannak én pedig a fejéhez vágtam, hogy megölte az anyját. Nem, hogy semmi támogatást nem kapott tőlem, de még csak fel sem tűnt, hogy baja lenne. Talán akkor a tanáriba is ezért jött be, hogy elmondja. Segíthettem volna és akkor nem lennénk itt. Egyszerre akarok üvölteni, megfojtani azt a rohadékot aki a folyosón még bizonygatta, hogy szereti, de nekem nem mondta el, hogy beteg, és sírni, amiért képtelen voltam látni a bajt. Csak állok az orvossal szemben, fejemben cikázó gondolataim nem ülnek ki arcomra. Nem engedem. Egy kicsi illúziómágiával rásegítek, hogy hiteles legyen. Hogy vicsorgásom, amit ki tudok erőltetni magamból egy halvány, zavart mosoly legyen csupán. Tekintetem belefúrom az övéibe, hogy ott tartsam őket. Nem engedhetem, hogy másfelé pillantson, mert az öklöm már kifehéredett a szorítástól.
- Igen, tudok róla - hazudom. Nem tehetem meg, hogy emiatt pszichiátriára küldjék, legalábbis nem most, nem itt egy mugli kórházba.
- Igaz én sem olyan régóta, de elkezdtük a gyógyulás felé vezető lépéseket - biztosítom, s ekkor tekintek rá Daryara aggódó mosollyal. Őrá nem haragszom, csak mindenki másra.
Ahogy Odett hangját meghallom odakapom tekintetem, legalább jó hírrel érkezett. Nem csalódtam benne, mikor a dobozért nyúlt. Ekkor vettem csak észre, hogy bal kezem még mindig ökölbe van szorulva, jobban pedig jól behorpasztottam a dobozt.
- A jobb alsó a tiéd, de a többiből próbálj néhány falatot adni Daryanak is, biztos nem evett ma még semmit sem.ó - teszem hozzá, miközben útjára engedem a dobozzal együtt. Édesek így ketten együtt, mintha Dashenka kapott volna maga mellé egy testvért. Csak akkor kerekedik el a szemem mikor be is mászik mellé az ágyba. A doktornőre sandítok. Nem túl boldog, de szólni nem tud, én gyorsabb vagyok.
- Odett olyan mintha a lányom lenne és nagyon jó hatással tud lenni Daryara. Néha el is feledkezem róla, hogy ők nem is testvérek. Szavak nélkül is erős kötelék jött köztük létere - halkan beszéltem, nem tudom Odett mennyire hallotta meg, sőt azt se egészen tudom, hogy minek örülnék jobban, ha hallja vagy ha nem. Talán ezek után örök életemre apucizni fog csak, hogy cukkoljon vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

indul a telenyuszi hadművelet, ahol a nyúlon túl is nyúl van

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Még a Bagolykő bejáratáig sem jutott, már elkönyvelte, hogy ez a legcsodálatosabb hely a világon! A változékony tájon mindent megtalál az ember, amire vágyik. A mezőtől az erdőig, a tavacskától a vízesésig (utóbbiról egyelőre még csak hallott, nem látta), a síktól a sziklákig. Nem hiába ez a varázstanulás magyarországi fellegvára! Az elemi mágusok kánaánja, a varázskörök... nos... úgy tudja, ezt már egy ideje nem oktatják itt, ami meglehetősen furcsa a számára. De megmagyarázza, miért Európa másik csücskébe citálták tanulni, amikor az otthonához ilyen közel is van varázslóiskola.
Mintha csak tegnap lett volna, amikor belecsöppent az új közösségbe és vele az új élménybe: a kortársakkal való kapcsolódás lehetőségébe. És tényleg az átlagosnál kevesebb idő alatt, három éven belül letudta a tanulmányait. Most pedig új megmérettetés elé kell állnia: tanítás!
Még annyi tapasztalata sincs mások oktatásában, hogy társait korrepetálta volna a tudományából Belgiumban. Ez azonban nem tántorítja el attól, hogy lelkesen vesse bele magát a feladatba. De majd csak egy hét múlva. Most még nem kezdődött el a tanév, még csak berendezkedik. Azaz elengedte a bőröndje fogantyúját új szobája közepén, hátraarcot csinált, és lobogó szoknyával, magán felejtett lila bolyhos kistáskájával (csak a legfontosabbaknak) suhant rögvest ki a rétre. Rugalmas léptekkel, háta mögött összefogott kezekkel, szinte pattogva közlekedik a fűben. Mezítláb, a cipőjét valahol a kastély bejáratától idefelé jövet már lerángatta magáról. Műértőként, egyelőre csak távolról figyel meg minden mezei virágot. Nem tolakodik, csak beszívja az érzéseket, a lehetőségeket. A szórványosan leledző fák harmadikánál megáll. O-ó. Ez nem lesz jó. Hozzáérinti a tenyerét a törzshöz, és felnéz a terebélyes, de levelekkel ritkásan nőtt lombra.
A fa beteg.
Derűs ábrázatát összeráncolódó homloka komolyítja el. Kikotorja sokrétegű szoknyája ráncai közül fémpálcáját, közben elhátrál a fától. A botot két méterrel a törzstől a földbe szúrja. Elég puha. Erősen markolva a fém végét vonalat kezd húzni a fű közt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A válaszára elvigyorodtam. Remélem is, hogy nem kell csalódnom.
Az italokat is kikértük, a whisky rendelésére elmosolyodom aztán felpillantok rá.
- Burzsuj- ugratom, kiöltve nyelvem hegyét. Tisztában vagyok fele, hogy veszélyesebb vizekre evezek, mert ha esetleg betaláltam és tényleg apuci pici gazdag fia, akkor akár magára is veheti. Na de akkor ha nincs veszve minden maximum kiengesztelem majd valahogyan.
Az italomba belekortyolok, de már állok is fel, nem tudok megmaradni a fenekemen. Ő még egy kicsit elkortyolgat az övéből, így úgy döntök, hogy akkor már lehúzom az egészet, ha elhagyom úgysem ihatnék bele többet. Ez nálam amolyan aranyszabály ilyen helyeken. Sosem lehet tudni, mikor akarják akasztani a hóhért.
Amint a férfi is feláll, felkiáltok vidáman és engedem, hogy vezessen, pörgetéseit pedig kacajokkal nyugtázom. Nincs rajtam ami pörögjön, a vörös ruhám a combjaimhoz simul, mégis úgy érzem magam néhány pillanatra mint valami angol kisasszony a bálon. És másnapra biztos letagadnám, de élveztem ezt a gondolatot. Azután magához húz, hiába a sok izzadt pali körülöttem, érzem az illatát. Aztán kicsit elhúzódom tőle, de csak, hogy a következő táncmozdulatommal újból közel kerülhessek hozzá. A ritmust követve játszadozunk egymással, nem is kell gondolkodni a következő lépésen, a testem automatikusan mozdul. Semmi szemérmesség nincs bennem jelenleg, még az sem érdekel, hogy a ruhám néhány centit feljebb húzódott, majd megigazgatja ő, ha akarja.
Aztán magához von, olyan közel, hogy a fülemhez hajolva érthessem szavait. Beleborzongok hangja búgásába. Sexy, mély férfihang.
Oldalra fordítom arcom, hogy a füléhez tudjak hajolni. Hallhatja ahogy elválnak ajkaim, aztán egy lágy harapást kap a nyakára.
- Szerinted félek? - kérdeztem ezután melegen búgva fülébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Negyed óra, egy perccel se több, ennyit hagytam meg neki, nekem és a komédia minden résztvevőjének arra, hogy a világ visszaálljon a normális kerékvágásába. Hogy miért? Hogy aztán újra felborítsam. Óóó igen. Béke? Kérlek. Az felénk nem dívik. Ahogy a tizennegyedik percben vagyok, utolsót szívok a cigimből, és eldobva a csikket, visszalépek a kellemes melegbe. Fáradt vagyok, és most, ahogy megcsap a benti kellemes hőmérséklet, érzem, hogy ha leülnék, elnyomna az álom. Nem, ezt most meg kell tennem, itt és most, nem később. Méghogy nekem bajom lenne azzal, ami Darya… meg a faszt.
- Oppardon!
Határozottan lépek be a kórterembe, vagyis lépnék, amikor a doktornő, kifelé indulna, gondolom, mindent megbeszéltek, bár sem az arca nem boldog, se a jelenet, ami fogad, nem normális. Rápillantok az ágyban hesszelőre, majd Kazanovra, persze csak az után, hogy kiengedtem a nőt, majd a kezeimet védekezőn felemelve jelzem, hogy fegyvertelen vagyok, és ha meg kívánna verni, akkor várnia kell egy kicsit, mert előbb még okot kívánok szolgáltatni rá. Mondjuk jobb lett volna, ha csak Darya van itt, amikor beszélünk erről, olyan mindegy, mert az apja megtudja, Odett meg olyan, mint egy poloska.
- Mondani szeretnék valamit. Értesz engem?
A kérdés Daryanak szól, és csak akkor folytatom, ha már tudja, hogy miről beszélek, mert nem csak hallania, hanem értenie is kell, amit mondok. Introvertáltként nem könnyű ez most nekem, nem szoktam ilyet tenni, de kell, tudom, hogy kell, le kell tisztáznom mindent, ami az elmúlt egy évben körbe vett minket.
- Nem feltétlenül biztos, hogy én vagyok a legjobb választás, sem akkor, ha egy apa a lányát nézni, sem akkor, ha egy barátnő az egyik legjobb barátnőjére néz, sem akkor, ha valaki a tükörbe néz, és elképzeli a közös életet velem. De tisztességes vagyok, a kötelességtudat megelőz nálam mindent, és családcentrikus vagyok. Nem bújok ki a felelősség alól, elismerem, ha valamit tettem. A múlt tanév elején tiszteletlen voltam Daryával, miután minden előjel és magyarázat nélkül szakított velem, sem a hangnem, sem a csuklója megszorítása nem volt illendő. Nem kértem meg a kezét, de tagadhatatlan, hogy szeretem őt, hogy szerelmes vagyok belé, hogy tökéletesnek gondolom. Olyan kilencvenöt százalékban.
A tekintetem a három jelenlévő között jár, és persze azért figyelem a mozdulatokat is, mert ha valaki nekem készül támadni, akkor legalább felkészülök rá. Fogalmam sincs, hogy meddig beszélhetek, ezért beszélek addig, amíg megtehetem.
- Elképzelhető, hogy eljön az a nap, amikor úgy vélem, minden alkalmas arra, hogy megházasodjak, hogy meglesz az érzelmi és anyagi hátterem ahhoz, hogy egy nő a feleségem legyen, hogy legyenek gyerekeink. Egy nap. Nem holnap, és nem is hiszem, hogy egy év múlva. Három dolgot szeretnék jelenleg. Az első, hogy felejtsd el azt az átkozott balettot, tönkretesz, tönkreteszed magad, és egy nap ott fogsz állni, kiégve, roncsolódott testtel, boldogtalanul. Nem fog boldoggá tenni. Most sem tesz boldoggá. Én is lemondok cserébe bármiről, amiről azt akarod, hogy lemondjak. A második, hogy szeretném, ha megpróbálnánk, újra, együtt, hivatalosan. Nyertünk egy évet, mivel nem jelentünk meg a záróvizsgákon. Azonban én elkezdem az egyetemet mellette, kevés időm lesz, és, ez a harmadik. Éljünk együtt. Bogolyfalván. Muszáj találnunk egy olyan közeget, ahol senki sem szólhat bele az életünkbe, ahol ketten vagyunk. Ennyit szeretnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

#kitudjamileszebből
#Lokiéknál
#aszökés
#Loki

Nem kellett befejezni. Kettejük között lebegett a mondat vége, mint valami testetlen lélek, és Marina érezte, hogy akaratlanul is összébb húzta magát. Nem szokott és nem is szeretett az otthoni dolgokról mesélni. Nem csak azért, mert annyival másabb volt, mint a Mórocz szülőkkel, hanem mert hozzájuk tartozott a lány egyetlen titka, amit nem osztott meg Lokival. A nagy családi titok amit még a nagymamájától tudott, és ami nélkül nem került volna Magyarországra.
A szőke olyan természetes nyugtató hatással van Maere, hogy még a szemébe is képes azonnal belenézni. Látja benne, hogy a fiú nem csak a levegőbe beszél, de minden szót hittel ejt ki. Érintése kellemes, nem olyan mint egy fél órával azelőtt. Amikor ahhoz ért, hogy milyen makacs is, a barna elnevette magát.
Térdei védőgátját azonnal leengedte, amint érezte, hogy Loki mozdult felé, hogy teljesen a fiú karjaiba vethesse magát. Össze volt zavarodva, és az egyetlen ember akire vágyott jelenleg pont ott volt mellette, ahogy mindig. Ahogy ígérte is neki. Buksiját a fiú mellkasába fújta, ismerős illatát mélyen beszívta.
- Szeretlek, Loki. Ha nem így, akkor úgy, de szeretlek - dünnyögte a mellkasnak. Talán életében először mondta ki a srácnak a szavakat, mert habár nagyon sokszor éreztették már egymással, talán csak ha viccből hangzott el eddig köztük.
Kíváncsi volt rá, hogy a szőke mit gondol a szituációról, de aznap este is háttérbe szorította a saját érzelmeit barátja. Faggathatta volna tovább, de felesleges lett volna. Esetleg egy másik alkalommal, amikor majd az ő szemeiben nem fognak fényt törni a könnycseppek.
Egy percig is hallgattak talán, csak élvezte a másik közelségét, erőt gyűjtött belőle, ahogy mindig. - Tudod mi a mi szerencsénk? - kérdezte halkan, aztán komoly arccal Loki felé fordította buksiját. - Hogy felhoztuk a tejszínhabot - húzta el féloldalas mosolyra a száját. Nem volt olyan gond, amire ne nyújtott volna megoldást a mérhetetlen mennyiségű cukor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Damien Sebastian Felagund - 2021.04.01. 22:46

de, kössz a kérdést, kölyök. meg azt, hogy elspoilerezted. hát így akarjon titeket meglepni az ember...
mindegy, hátha nem azzal tölti ilyenkor mindenki az idejét, hogy offot böngész - Csalfa remények c. szemelvényünket olvasták

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

na tessék, ímhol az ünnepi öltözékem avagy a nyúlláb új értelmet nyer. meg egy ráadás kép is az avatar mellé, hogy tudjátok, hogyan kell lazítani ilyenkor:



sajnálom, Darik kisasszony, én is lusta vagyok. ma is annyira futotta, hogy belebújjak a menő mamuszomba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A szótárban a tavaszi tunyulás szemelvény illusztrálására álltunk (ültünk, feküdtünk) össze. Ez a kedvenc időszakom, amikor elég egy pulcsi. Sőt, most még arra sincs szükség, olyan meleg lett hirtelen a napokban. Ledobva hever mellettem a fa tövében; hófehér, de nyugodt vagyok felőle. Tisztító bűbájok for the win!
Eddig olvastam, de ez a Kardok vihara legalább olyan száraz, mint a mágiaelmélet-órák. Ó, mondd, kit érdekel, hogy a csatába érkező huszadik csapat vezérének másodszülött fiának a kutyájának a volt gazdájának a szobalányának az előző munkáltatójának a házának a címere piros alapon ezüst gyűszű?!
Felmorrantok és félrerakom a könyvet mióta olvasom oly sokadszorra. Ha beledöglök is átverekedem magam rajta! Csak nem most.
Letépek egy fűszálat magam mellől, és nagy műgonddal tépem hosszában félbe. A háromnegyedénél elszakad. Nyeh. Inkább a pitypangokat veszem célba. Letépek egyet, kettőt, hármat és összefogom őket. Ajsa megtanított koszorút fonni belőlük tavaly ilyenkor, most felidézem, hogy is volt az.
Vajon van bűbáj a virágfonásra? - merül fel bennem a teljesen érdektelen kérdés. Feltehetném Améliának, de úgy érzem, ezzel az indokkal vétek lenne megzavarni: Ő nem a Trónok harcát olvassa.