A Keleti szárny első emeletén, jól elrejtve az idegenek szeme elől, a folyosó jobb oldalán hatalmas festmény található, amely egy szfinxet ábrázol. Fölötte a felirat: Veritas, Scientia, Sapientia. Csak a beavatottak tudják: a festmény takarja a Levitába vezető bejáratot. A szfinx pedig csak akkor enged be a kék ház klubhelyiségébe, ha rejtvényét helyesen megfejted.
Mindenki mással is hajlandó elbeszélgetni a varázslatos lény a maga tűnődő, éteri módján, de ha információkat akarsz kicsikarni belőle, jobb, ha még néhány legendás lények gondozása órát meglátogatsz, különben nem vetemednél erre.

Vajon feltűnt már bárkinek is, miért alszanak olykor éjjelente ezen a folyosón meggyötört levitás gólyák...?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=328251#post328251][b]Ombozi Noel - 2014.07.01. 22:14[/b][/url]

Kowai
Muzsika

A Rellon győztesért kiált, aki nem is lehet más, csak Kowai vagy ő. Hogy végül melyikük végez az első helyen, azt egyelőre nehéz volna megmondani, de most, a verseny első stádiumában még biztosan számíthatnak egymásra. Többször bizonyítottak már együtt, megmutatták, hogy valóban képesek a közös munkára. Pontosan ismerik a másik határait, tudását, reakcióit, ezeket pedig tökéletesen tudják kezelni.
Az álomba szendergő szobatársak között Noel csendesen készülődik saját szekrénye mellett, hiszen megadja módját az eseménynek, és bár egyébként is odafigyel küllemére, most csak az erre az alkalomra vásárolt öltönyébe bújik. Úgy tervezi, hogy többször fel sem veszi, éppen ettől lesz még különlegesebb. Élő emlékként fog a szekrényében állni, minduntalan a ma éjjelre emlékeztetve őt. A rellon zöld színét kölcsönzi ingének, amire fekete zakót ölt, lazára csomózott nyakkendőjén tüzet okádó sárkányok táncolnak. Lakkcipőjét szorosra köti, kellemes illatfelhőt fúj magára, majd pálcáját zakója belső zsebébe rejtve indul a klubhelyiségbe, hogy elmaradhatatlan partnernőjével belevághassanak a ma éjszakai mulatságukba. A rellon belenémult a sötétségbe, csak az az ismerős pince- és dohszag fogadja, amit már olyannyira megszokott az évek során, hogy fel sem tűnik neki. A kanapé hátának dőlve várja a pontban éjfélkor megérkező Kowait, és mint mindig, most is elégedett a lánnyal.
- Na, látom, a megbeszéltek szerint sikerült megint lánynak öltöznöd - csipkelődik széles vigyorával, majd ellöki magát a bútortól, és hátra sem nézve, határozott léptekkel hagyja el a klubhelyiséget.
A folyosók sötétségbe borulva várják a fiatal bajnokokat, akik először a földszintre lépcsőznek, majd a keleti szárny felé veszik az irányt. Aztán a fiú hirtelen megáll, társához fordul, felmutatja mutatóujját, és csevegőhangon megszólal.
- A térkép nálad van? - kérdezi, közben a korom sötétben nézelődve rövid ideig elmereng, majd, mint akinek nincs jobb ötlete, ócskán megvonja vállait. - Vedd elő, majd én gondoskodom a fényről.
Leereszti ujját, előrefordul, cipői sarkának egyenletes kopogásait ismét hallani lehet az öreg köveken. Lehunyt szemekkel sétál, szívében tűz gyullad, s ahogy mindig, most is elárasztja testét, minden apró erét a düh érzésével párosítható forróság. Minden sejtje égni kezd, már-már bőrén át érzi a mohó lángok haladásának útját. Kezeit maga előtt tartja, tenyereiben hamarosan megszületnek a vörös, megformált gömbök, szemei kipattannak, ő pedig gondolkodás nélkül a mellettük alvó festményre dobja azokat. Az kigyullad, mire a rellonos fiú nevetni kezd, és a következő festményhez lép. A hirtelen jött világosságra Kowai valószínűleg felvonja majd szemöldökeit, de azt nem mondhatja, hogy Noel nem a praktikusság híve. A folyosó falán csüngő festmények nagy része pár méter megtétele után már lángokban áll, és az egyébként is utált keretek, s azok lakói - hacsak a lány nem tesz semmit -, örökre elégnek. Noel eszeveszett félnótásként vigyorog, rettentően élvezi az általa kivilágosított folyosót, egyáltalán nem gondolva a lehetséges következményekre.
- Szóval, merre kell mennünk? - kérdezi szemöldökét kacéran megrántva, és a lánnyal szemben állva, teljes nyugalmában ő is a térkép fölé hajol. - Keleti szárny. Ha szeretnéd, szívesen megvilágítom az egész kastélyt. Te pedig kiolthatod a fényt, hogy ismét elnyeljen minket a jóleső sötétség. Merkovszky boldog lenne, ha látná, milyen jó csapat vagyunk mi ketten! Na, mit szólsz? Mire vágysz?
Noel zöldjeiben olyasfajta csillapíthatatlan vágy rajzolódik ki, amit talán még Kowai sem ismer. A lány kedvéért porig égetné a kastélyt, még azt sem bánná, ha kicsapnák érte. Nincs miért maradnia, úgy hiszi, amit meg kellett tanulnia, azt már elsajátította,veszíteni valója tehát egyenlő a nullával. Így érdemes küzdeni a győzelemért, hogy már mindent megtennél érte, mert nem félsz attól, hogy amit teszel, szabályszegésnek minősül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=355645#post355645][b]Wolgast Bellafonte - 2014.08.10. 14:05[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=448136#post448136][b]Vasil Dimitrov - 2015.01.04. 20:33[/b][/url]

Koppan a feje a könyvön, amire hirtelen ébred fel. ~ Hoppá-hoppá, elaludtál, pedig ez a sötét varázslatok kivédése könyv, egészen izgalmas. Teljesen máshogy tanítják, mint Ott. ~ Sosem beszél máshogy még magának sem a Durmstrangról, annyira nem jó emlékek fűzik hozzá. Még az animágiát sem tudta rendesen megtanulni, mit rendesen? Sehogy sem tudta, de mégis elvégezte az iskolát. A lényeg, hogy egy sokkal kellemesebb környezetben volt már, és ha már itt van, belenéz a tanulmányi rendszerbe. Igaz, a saját tantárgyai után is érdeklődhetne jobban, de az ráér később is, idén már nemigen fog vizsgázni. Már késő lehet, mert takarodó előtt egy fél órával kezdett el olvasgatni és amennyire ismeri magát az alvása sem negyed óra volt. Így kinyújtózik, miközben körbenéz, és ásít egy hatalmasat, majdnem bekapja a tankönyvet, akkorát. Végül csak feltápászkodik és elindul a sötét folyosón. A pálcája lumosánál végül látni is kezd, de valami, vagy valaki megfogja a lábát és belehúzza a padlóba. Vasil megtorpan és odatartja a fényt, a lábát pedig húzni próbálja, de mindhiába. Egy furcsa aszott kéz nő ki a padlóból, ami fogva tartja őt, és beszélni kezd hozzá.
- Kérdezek tőled hármat, ha megfelelő a válaszod továbbmehetsz – mondja neki magyarul a kézfej, amin egy kis szájüreg nyílt és beszélni kezdett.
- Hogy mi? Nem tudni magyar ennyit! – néz rá a furcsa dologra a fiú, és gondolkodni kezd.
- Angolul is elmondod? – kérdezi angolul, azonban a fakéz szótlan marad. ~ Hát ez fantasztikus, komolyan mondom. Oké, hogy nem annyira veszélyes, de nagyon trükkös ez a kastély, és amúgy is minek van ez? A prefektusok állították? Persze lehet, hogy könnyűek a kérdések… de nem értem! ~ Sopánkodik, és gondolkodik. Valami háromról beszélt, meg válasz és tovább. Tehát passzolja a kérdést, mert nem tudja pontosan a mondat jelentését, és nem akar rosszabbul járni. Már ha van még ennél rosszabb, hogy álmosan be van ragadva z egyik folyosó közepén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=467170#post467170][b]Wolgast Bellafonte - 2015.02.24. 22:14[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=475201#post475201][b]Warren Mina - 2015.03.12. 21:41[/b][/url]

- Hol van itt a csapda?
Azt hiszem harmadszorra kérdezem ezt meg, bár lehet, hogy negyedszer is, de úgy emlékszem az egyiket csak magamban tettem fel. Nem tudom elhinni. Apám, mint a Levita házvezető - helyettese? Apám auror, aki rosszalkodókat csíp nyakon. Egy kicsit magasra választották be helyettesnek. A pincébe jóval nagyobb szükség lett volna rá. Mondjuk az is furcsa lenne. Anya helyét átveszi apa. Amúgy ők ketten eleve furák nekem, megint ott tartanak, hogy kedvesek egymással, sőt már-már ijesztően jól megvannak együtt. Nem, nem szabad reménykedni Minácska, a szüleid nincsenek és nem is lesznek együtt. Ezzel naponta meg kell küzdenem, hiszen bármennyire is szeretném ezt, emlékeztetnem kell magam, hogy ez csak a filmekben van. Az, hogy lesz még egy gyerekük, na az nem feltétlenül jelenti azt, hogy össze is akarnak tartozni.
- Komolyan apa, Levita? Mondjuk így most már biztos, hogy a te gyereked is vagyok. Anya is Levitás volt, én is az vagyok, és most te is, ki tudja, tizenöt év múlva az öcsém is lehet kék lesz.
Menet közben a vállam kicsit apáénak lököm, jó, hogy az én segítségemet kérte, de ha esetleg átver, és emiatt büntetőmunkára kell mennem, akkor nagyon morcos leszek rá. Milyen szép is lenne. Mina, keresztneve Warren egy havi büntetőmunkára ítélendő, mert segített bejutni egy aurornak a Levita ház klubhelyiségébe. Büntetőmunkáját a rosszabb változatok közül az elkövetkezendő 3-5 napban választjuk ki, értesítés személyes megkeresés útján. Igen, már szinte látom is magam előtt, ahogy gyakorlatilag falfehéren állok, nyirkos, remegő kezekkel, és azon agyalok, hogy vajon mi lehet a legrosszabb büntetések listáján. Értem én, hogy életre nevelne, de akkor inkább tanítson meg rendesen íjjal lőni, és ne csak ígérgesse. A jegyeimen is javítottam, szóval oka se lehet a panaszra.
- És, beszéltél mostanában anyával?
Érdeklődöm az utolsó kanyart bevéve, már mindjárt ott vagyunk, és még mindig bizonytalan vagyok, hogy apa tényleg bejöhet-e velem. Ebbőt tutira országos botrány lesz. Meg fognak lincselni, tutira.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=561510#post561510][b]Kiss Roland - 2016.01.07. 20:00[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=574768#post574768][b]Lazriell Hiuron - 2016.03.18. 16:39[/b][/url]

Nem hittem el, hogy a szfinx feladványát csak a második legnehezebb feladatnak fogom találni a mai nap folyamán. Pedig így volt. Jelenleg azért imádkoztam, hogy ne kapjon el egy prefektus se minket, és bujkálni előlük nagyobb kihívás volt, mint az aktuális feladványon törni a fejemet. Már kicsivel elmúlt a takarodó ideje és én éppen Zalán nyomában siettem a levitás portré felé azzal a pár könyvvel, amit nem hagytam ott a déli szárny egyik kis raktárában. A fiú ötlete - miszerint ajánlatosabb másnap visszamenni a könyveimért - nem igazán nyerte el a tetszésemet, de azok után, hogy felidegesítettem, nem volt merszem vitatkozni vele. A legfontosabbakat úgyis magammal hoztam. Csak el ne felejtsem hol hagytam őket...
 Felértünk a lépcsőn, a szfinx portréja ott díszelgett előttünk. Már majdnem eldőltem, úgy szúrt az oldalam. Szuszogva intettem Zalánnak, hogy nyugodtan menjen előre, én hülye vagyok a rejtvényekhez. Különben sem kaptam levegőt, hogy bármilyen értelmes választ ki tudjak nyögni. Azt hiszem, el kéne kezdenem intenzívebben edzeni, hogy ne kezdjem ilyen siralmas állapotban a következő kviddicsszezont. Nem lehet már kifogás a pufók alkat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=600198#post600198][b]Wolgast Bellafonte - 2016.06.06. 18:16[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=608920#post608920][b]Choi Min Jong - 2016.07.16. 18:52[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=613723#post613723][b]Lepsényi Zalán - 2016.08.23. 11:32[/b][/url]

Nem tudtam és nem is akartam tovább magamban tartani azt az információt, amiről Daisukének is tudnia kellett. Csanád sokat segített és bátorított, talán ezért voltam képes elküldeni nemrég egy baglyot Dainak, amiben az állt, hogy két óra múlva, tehát nagyjából most jöjjön a Levita elé. Valamiért nem kételkedtem benne, tudtam, hogy el fog jönni és nem fog átverni, ha nem ért volna rá, akkor már küldött volna egy választ és jelezte volna.
Idegesen léptem ki a kékek ajtaján, majd az becsukódott mögöttem. Összefont karokkal álltam és lestem hol a márványpadlót, hol a lépcsőket, amik a Rellonból vezetnek errefelé. Nem tudtam eldönteni, hogy mit éreztem. Nem kifejezetten féltem, inkább csak aggódtam Dai válaszától és reakciójától. Már egy ideje forgattam nyelvemmel a szavakat, fel voltam készülve rá, hogy hogyan fogom elmondani neki azt, hogy testvérek vagyunk, mégis jobban izgultam, mint a vizsgák előtt.
Mikor feltűnt a lépcső tetején a rellonos, pár lépést tettem felé. Meg sem próbáltam takarni az érzelmeimet, ebben az esetben lehetetlen volt, pedig általában teljesen rejtély marad mások elől. Még mielőtt megállt volna előttem keserűen sóhajtottam egyet. Most ugrik a majom a vízbe, már nincs menekvés. Még néhány percig voltunk haverok, utána megváltozik minden.
- Szia! - köszöntem neki és ebből is érezhette, hogy ez nem olyan egyszerű beszélgetés lesz, mint amiket általában szoktunk folytatni. Többnyire csával, esetleg hellóval köszöntem neki, most mégis a visszafogottabb verziót választottam. Arcom komoly volt és kissé szomorú is, noha én sem tudtam, hogy miért volt ellenemre a dolog. Hiszen a testvérek közelebbről ismerik egymást, nekem mégis hiányzott a régi kapcsolatunk már most. Hamarosan el fogok veszíteni egy havert és nem feltétlenül azért, mert mérges lesz rám, vagy kiakad. Utóbbitól egyébként nagyon tartottam, az elmúlt napokban nehezen tudtam aludni.
- Hogy vagy? - Azért nem akartam egyből tudatni vele a hírt, amit talán már ő is tudott, előbb tudnom kellett, hogy milyen állapotban volt. Bíztam benne, hogy nem volt ideges.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=619675#post619675][b]Lucy Moonlight - 2016.09.19. 21:00[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=664402#post664402][b]Gwen L. Blake - 2017.03.04. 21:45[/b][/url]

Minden egy hülye viccből indult ki, amit nem Zalánnak szántam, mégis rajta csattant az ostor elég csúnyán, meg rajtam is, azonban megérdemeltem. Meggondolatlan voltam, ez lett a vége. Többször kérdezték tőlem, hogy mikor fogok felnőni észben is a koromhoz, teljesen megértem miért tették. Tényleg ideje lenne hagynom az ilyesfajta buta dolgokat, utólag belátom, hogy ennek semmi értelme nem volt. Az elmúlt három napban nem beszéltem Zalánnal, ő nem jött le hozzám, én nem mentem fel hozzá a kastélyba. Bűntudatom nem engedett még vele beszélni, vagy inkább a félelem teszi, ugyanis ez a csönd olyan, mint ami megerőzi a viharokat. Nem szeretném, ha szakítana velem, szükségem van rá, és igen, önzőek a céljaim azzal kapcsolatban, hogy visszakapjam, szeretném enyhíteni a hiányát a szívemben. Egyszerűen bocsánatot kéne kérnem, aztán várni mit lép erre, azonban Ő ennél többet érdemel, egyszerű bocsánatkérést az kap tőlem, aki a haveri szintet veri. Soha nem voltam jó az érzelmeim kifejezésében, nem vagyok a szavak embere, ha ilyenről van szó. Úgy gondoltam többet érne, ha nem azon a nyelven mondanám el szavaimat, amit mind a ketten beszélünk, hanem, amit csak ő beszél. Életemben nem tanultam koreaiul, így kezdetben nehéz volt kiejtenem a szótagokat, viszont, ha valamit akar az ember, azért tesz, szóval egy nap alatt megtanultam azt, amit felírtam.
Nem vagyok már a bagolykő tagja, mégsem tehetnek ki egy volt diákot, ugye? Ilyen korán egyébként sem jár tanár errefelé, prefektus nem köphet be, mert nem járok ide, és általánosságban idősebb vagyok náluk. Fontosabb dolgom van, mint velük veszekedni, muszáj megmentenem a kapcsolatomat. Eddig nagyon szépen építgettünk, lépésről lépésre, nem dőlhet össze a vár egyetlen hiba miatt, ahhoz túl magasra, valamint erősre építettük. A Levita portréja előtt várom, hogy megjelenjen a kómás fejével, és elinduljon az első órájára. Majdnem kívülről tudom, mikor végez, a kezdéssel, nincs baj, ha nem marad el óra. Türelmetlenkedve pillantok órámra, időben van, kényelmesen oda tud érni a teremben, abban az esetben főleg, ha nem hallgat meg. Ez is megfordul a fejemben, azonban hamar elhessegetem, Zalán ugyanannyira szeret engem, mint én őt, és nem olyannak ismerem, aki egy botlás (jó, hatalmas botlás) miatt vége vetne egy kapcsolatnak. Ha megéri küzdeni az emberért, ő megteszi, véleményem szerint én ilyen személy vagyok az életében. Figyelem a felbukkanó fejeket, amik általában magasabbak, mint az enyém, vagy jóval alacsonyabbak, köztes nem igazán van, aztán észreveszem az ő buksiját. Szerencsémre egyedül van, nem beszél senkivel, ez lesz a tökéletes alkalom. Talán engem nem vett észre, ezért tudok, a karja után kapni, megállítva ezzel pár pillanatra, hacsak nem húz magával. Megvárom, míg rám néz, hisz nem tudhatja ki támadta így le, esetleg a húga, vagy másik levitás. Elkapom a pillantását, azok a gyönyörű szemek még ilyenkor is megbűvölnek, holott tudom, most nem erre kéne fókuszáljak. Amilyen gyorsan lehet, összeszedem magam, kezét nem engedem, nehogy elszökjön. Ha el akar menni, egyszerűen megrántja azt, olyan erősen ugyanis nem szorongatom a csuklóját.
- Beszélhetnénk? – kérdezem szomorúan, hangomból érezheti, mit szeretnék mondani. Ha igenlő választ kapok, abban az esetben azt kockáztatja, hogy elkésik az óráról, ez ránézve rossz, engem mégsem zavarna. Ez fontosabb szerintem, az óráját be tudja pótolni. Ugyanolyan pillantással méregetem, mint az előbb, légy szíves Zalán beszéljük meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=668989#post668989][b]Kasza Fanni Stefánia - 2017.03.20. 20:06[/b][/url]

Már alig pár nap van hátra az Eridon mega-partijáig és úristen, valami szerelést kell szermányolnom azaz szerezni. Talán meg kellene látogatni egy-két boltot a faluban, esetleg apa... ja nem. Apa nem tudom hol van, se Timi. Akkor marad a falu.
Útközben eszembe jutott, hogy Lazriellhez is el kéne ugrani, mert biztos neki is kell egy-két hülyeség MJ művészellátójából, és ha már Levita, akkor MJ-t is megnézem, hogy bent van-e vagy mehetek Lazzal egyenesen a boltba majd. Útközben a legutóbbi bűbájtan órán felidézett Piroinitio bűbáj a semmiből eszembe jutott és szégyen, nem szégyen én marhára nem emlékeztem a pálca mozdulatra. Na jó, ez nagyon ciki, de egyébként a franc bír ennyi kalimpálást megjegyezni azzal a bottal. Örüljenek, hogy a vizsgákra tisztességesen felkészülök! Igaz, nem túl kimagaslóak az eredményeim és nem is mind saját kútfőből, de mindig átmegyek a vizsgákon. Remélem, idén is sikerülnek majd.
Csak nem hagyott nyugodni a dolog, ezért útközben elő is kaptam a pálcám. A zsebemben pedig volt egy gyűrött pergamendarab, amiről puskáztam a legutóbbi vizsgámon. Kutyagolás közben nem tudtam célozni meg úgy am úgysem csinálni mást, ezért inkább hagytam addig a dolgot, amíg el nem értem a szfinxekhez. Tökre hülyeség, hogy a nők tudnak egyszerre több dologra figyelni, mert én biztos, hogy nem. Vagy csak béna vagyok.
Amint megérkeztem, ismét előhúztam a pálcám és a pergament -amit természetesen a kezemben tartottam-, koncentrálva igyekeztem eltalálni a papírdarabot. Lendült a pálcám, kimondtam -szerintem helyesen- a bűbájt és puff, nem történt semmi. Na próbáljuk meg még egyszer. Ismét semmi. Harmadjára máshogy lóbáltam a pálcámat és lám, egy nem túl nagy, de egy apróbb parázsszerű tüzecske kilőtt a botból és... mondjuk úgy, nem a kezemben lévő pergament találta el. Olyan értetlen fejjel néztem fel a feltételezett helyre, ahová érkezett, mint borjú az új kapura. Egy füstölő könyvet láttam egy fiú kezei közt. SZENTSÉGES CORGI! Már megint mit csináltam?!
- Hoppácska - jegyeztem meg a nevetést visszafogva, hiszen ekkor realizáltam, hogy egy levitás könyvét sikerült tönkretennem, ez annyira vicces volt, hogy már majdnem felröhögtem kínomban, de próbáltam visszafogni magam és hátrálni, ha netán utánam jönne. Már nem is kerestem Lazriellt, lehet jobb lenne inkább innen elhúzni a csíkot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=688427#post688427][b]Hoffman Áron - 2017.07.04. 22:27[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=726131#post726131][b]Levita - 2018.06.22. 16:26[/b][/url]

Bárki is érkezik a szfinx portréja elé, a lényt nem találja a helyén, nélküle pedig bejutni képtelenség. A kép keretei mellett füst száll fel, odabentről kiáltások, sikolyok szűrődnek ki. A segíteni vágyóknak meg kell várniuk míg a szfinx visszatér, vagy az első levitás kijut a megroggyanó toronyból.

/A szfinx bent van a toronyban, a levitásoknak segít menekülni. Például szól azokról, akik bent rekedtek a szobájukban, vagy ájultan hevernek valahol. Jelenleg nem ér rá ellátni portási kötelességeit, de lehet itt gyülekezni, aggódni, pletykálkodni, terveket szőni arról, hogyan jussanak be a szfinx nélkül./

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=737411#post737411][b]Angelica Black Wing - 2018.10.22. 20:50[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=738006#post738006][b]Lily - 2018.10.26. 19:41[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=738536#post738536][b]Angelica Black Wing - 2018.10.28. 18:39[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=758374#post758374][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.05.13. 18:26[/b][/url]

Elle néni és a Szfinx rejtélye

- [...] és akkor azt mondtam, hogy szerintem lehetne az egész sokkal színesebb, vidámabb és finomabb, csak picit több csillámpor és porcukor kéne bele! És erre tudod mit mondott? Hogy a csillámpor hasmenést okoz! Most komolyan, mégis ki találta ki ezt a butaságot, és különben is mondtam neki, hogy de hát Tanárnő! Ha pitypangokat is rakunk a tetejére, akkor kívánni is lehet minden falat előtt, és gyertyát sem kell venni. Most úgyis itt van az öreg pitypangok időszaka, csak ki kell menni, le kell szedni, be kell hozni és rászólni a torta tetejére, hogy aztán... - csak egy sarokkal ezelőtt futottam össze Elle nénivel, de már a háztartástan órát vesézem ki (ebben mondjuk segített, hogy bűbájtanon ma nem történt semmi különleges, még nem ébredtem fel eléggé ahhoz, hogy igazán veszélyes legyek), és hevesen gesztikulálva, táskámat fél vállamon újra és újra feljebb dobva haladok a levita felé. Igen, elismerem, lehet kicsit túlzásba viszem a beszédet, de még most friss az élmény, ilyenkor tudom jól kibeszélni magamból.

Hogy aztán a torkomra fagy a szó, az sem annak köszönhető, hogy elfogynak a gondolataim, hanem inkább annak, hogy a reflexből megválaszolt kérdésre nem nyílik ki a portrélyuk. Szemöldökráncolva nézek a szfinx szemébe.
- Öhm, izé, szfinx néni per bácsi, el tetszett romlani? A kérdés csak a kandalló mellettre utalhat - jellemző, meg sem fordul a fejemben, hogy tévednék, egyszerűen csak állok, várok, mígnem a szfinx újra rákezd a kérdésre.
- Hosszú út után itt pihenhetsz,
Téli hideg ellen itt melegedsz.
Lágyan ropogó hangom hallod,
Ha megérintesz, nagyon megjárod.
- Kandalló mellett - ismétlem meg a válaszomat, ezúttal jól tagoltan. A szfinx mintha kissé felhúzná az orrát a szemtelen hangsúlyra, mire behúzott nyakkal sasszézok Elle néni háta mögé.

Már nyitnám a szám, hogy bocsánatot kérjek, amikor egy cetli libben fel az orrom előtt (jellemző, hogy a gyereket magát figyelmen kívül hagyom), és áll meg Elle néni kezében. Oldalról belekukucskálok a papírcetli szövegébe, majd a kalandtól megcsillanó szemekkel a levegőbe bokszolok. Tudtam én, hogy nincs baj a megfejtésemmel!
(Fő az egészséges önbizalom.)

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=773825#post773825][b]Angelica Black Wing - 2019.09.18. 20:57[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=783244#post783244][b]Isaac Matthew Philips - 2019.12.12. 21:11[/b][/url]

Kezdek felébredni a "téli álmomból". Már a megszokott, rongyosra játszott "tanóra, cigaretta, kaja, gitár, éjszakázás, ismétlés" lemez helyett ismét elkezdtem régi szokásomnak hódolni, ami lényegében abból állt, hogy fel-alá mászkáltam a kastélyban, mint aki el van veszve. Csak megyek, amerre az általában mezítláb talpaim visznek. Eddig még nem néztek elveszett elsősnek, szóval lehet céltudatosabbnak tűnhetek kívülről. Ilyenkor be szoktam tenni a fülesemet, valami melankólás gitármelódiát áramoltatok a fülembe és nézelődve végigfolyok a folyosókon. Kedves elfoglaltság.
 Egyetlen jó dolog azért van abban, hogy télen bakancsot kell hordjak a kastélyon belül is: Kellemes hallgatni, ahogy a dallamokon áthallatszik a kopogás és csoszogás, ahogy botorkálok előre. A mostani kis császkálásom a Keleti szárny felé vezetett. "Hmm... asszem erre van a Levita birodalma..." gondoltam magamban. A Levitában még sosem jártam. Asszem csak az Eridonba tudtam beosonni egyszer. Azt is Fanni miatt. Néha még hiányzik. De már nem fáj annyira. Szó se róla, sok dal született a kis összekavarodásunkból. Na jó, több volt az, mint kavarodás. Szerettem, de elment. Lehet nem is miattam, de nekem akkor is magamra kellett vennem. Eh, inkább számot váltok.
 Lazán neki is dőlök a falnak és elkezdek a mugli készülékemmel babrálni. Ekkor érzem, hogy van valaki a közelben. Nem nézek fel, nem tudom, ki az, de már kezd kicsit kényelmetlenné válni. Tudom, ez egy elkerülhetetlen velejárója annak, ha az ember így néz ki, viszonylag hozzá is szoktam, de most nem voltam olyan passzban, hogy elnézősködjek. Ezért hírtelen felnéztem az illetőre. Igyekeztem felvenni a szemkontaktust... és akár kicsit ráijeszteni. Most nincs kedvem a megvető tekintetekhez. Van, hogy a legjobb védekezés a támadás. Na, erre mit lépsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=786541#post786541][b]Elijah Kearney - 2019.12.29. 00:23[/b][/url]

Kicsit ideges vagyok. Kicsit nagyon. De tökre el fogom én ezt rejteni, ha meglátom. Vagy valami olyasmi. Igazából tavaly nem csináltam ilyet, most próbálkoztam és... siker! Egyre jobb. Bár nem tudom, mekkora kihívás van abban, hogy elhívnak valakit a bálba meg ilyenek, de nekem eléggé. Mindegy. Lesz ez még így sem? Nem tudom. Nem szoktam lányokkal lógni!
Megigazgatom magamon ezt a piros csodát, nem épp érzem azt, hogy ez a színem, de hát, ha egyszer ezt kérték, akkor ez van. Az ingem nem sikerült jóra, azt is pirosnak akartam, halovány lett mert igen, ezeket én színeztem át és tökre büszke vagyok, még ha... ilyen nyomorult is lett kicsit. Mert a normál ember feketét vesz, ha valami hivatalos, nem akartam külön még venni, mert minek, nem veszem fel többet majd úgysem, mert minek. Mármint, a piros. Egyszeri nem? Fogalmam sincs. De nyakkendőre már nem futotta, amúgy sem szeretem, a cipőm barna, nem volt kedvem még azt is mázolni, szóval érdekesen festek. Talán. Elsőnek úgy véltem, majd jól megfésülködök, legalább egy évben egyszer, de aztán elvetettem. Úgy lássanak, lásson, ahogy mindig is, így természetes. Hozhattam volna tök romantikusan virágot is, de ez nem randi, vagy nem tudom az e, ez most ilyen lett. Locsoltam kölnit is magamra, mint a nagyok, jó ez ide címmel és most... órát nézek. Még van idő, én szaladtam ide túl hamar, mert izgulok mint a fene és mert már mennék. Nem tudok táncolni, remélem az, ha jobbra kettőt és balra kettőt tolok, elég lesz. Arra viszont kíváncsi leszek, hogy milyen lesz a hely. Mindenre.
Betti amúgy halál aranyos csaj, nem röhögött, amikor harmadszorra sikerült kinyögnöm, mit is akarok, szóval már jó jel. A nagyteremben léptem oda hozzá, bár tény, követtem az egyik háztársam, aki a mellette ülőt kérte fel, én meg biztos vérszemet kaptam, hogy mikor véletlen találkozott a tekintetünk, ki is mondtam. Nem baj, nem kár érte. Jó lesz ez.
Ugye?
Én már készen állok, kicsit hintázok a sarkamon, miközben várom őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=791393#post791393][b]Bossányi Karola - 2020.02.02. 18:22[/b][/url]

Jó érzés volt megszabadulni a benti feszültségtől, mely leginkább a két fiú miatt erősödött fel, de némi nyugtalanság még mindig tombolt a mellkasomban, ha arra gondoltam, hogy mi történt odabent. Nem volt olyan könnyű megemészteni azt a stílust, ahogyan beszélt velünk az elnök, ahogy azt is nehéz volt elviselnem, hogy szerelmespárként tituláltak minket, hisz nem voltunk azok! Vagyis, magam sem tudom, hogy mi volt az az egész, ami kettőnket körbe lengett, de egész biztos, hogy ez nem lehet szerelem, vagy mégis?
Idegesen ácsorogtam odakint, mert volt bennem némi félsz, hogy talán odabent majd összeverekednek, és akkor nagy lesz a baj. Amilyen paprikás kedvükben voltak, ezt simán ki tudtam nézni a rellonosból, de Márkból is, s azt hiszem, hogy ezúttal főleg ő volt nagyon indulatos, ami igen csak meglepett. S bár a határozottsága tetszett, talán még soha nem láttam őt ilyen mérgesnek, leszámítva a téli kirándulást, amikor összevesztünk. Igen, azt hiszem, hogy akkor volt még ennyire kiborulva. Meg talán náluk...
A gondolataimból egy erőteljes ajtócsapódás rántott vissza a folyosóra, láttam Márk kiviharzó alakját, s elég volt csak rápillantanom, hogy lássam rajta, mennyire haragos kedvében van. Nyeltem is egy nagyot, mert nem voltam biztos abban, hogy vajon jó lenne-e, ha most megszólítanám őt, de végül is, mit veszíthetek? Amúgy is beszélnem kellett vele, részben a bent történtek miatt, meg amiatt is, mert azóta nem találkoztunk, hogy náluk voltam.
- Márk...- halkan ejtettem ki a nevét, majd gyorsan a torkomat is megköszörültem, ahogy a folyosón kifordultam elé, s pillantásomat a kékjeibe fúrtam.
- Én...szeretném megköszönni, hogy odabent kiálltál értem, de igazán nem kellett volna magadat is bűnbaknak kikiáltanod, mert miattam történt múltkor minden. Most már én is átgondoltam ezt, és nem tagadom, hogy nagyon bután viselkedtem, szóval csak én tehetek az egészről. Ami meg Mihailt illeti...ne húzd fel magad rajta, szerintem neki csak a stílusa ilyen, meg aztán...hát megértem, hogy nem repesett a boldogságtól, talán én sem örültem volna, ha eltűnik két emberem. De akkor sem kellett volna így beszélnie veled - tessék, kiböktem, amit akartam, legalábbis egy részét, s azt hiszem, hogy kezdetnek ennyi elég is volt, hisz ezen kívül mit kellett volna tennem? Volt bennem egy érzés, hogy megérintsem az arcát, s nyugtatóan magamhoz öleljem, de ezt még sem csinálhattam vele. Ajh, fogalmam sem volt, hogy mit kellene tennem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=802913#post802913][b]Szentmihályi L. Izabella - 2020.04.02. 22:26[/b][/url]

Nadia
[zárt] || kinézet

Azt hinné az ember, hogy egy tizennyolc évesnek van legalább annyi esze, hogy egy lezárt területre, ahova szigorúan meg van tiltva mindenfajta belépés, nem akar majd beszökni, mert „ott maradt… valamim”. Még annyira sem futotta neki, hogy valami hazugságot kitaláljon arra az esetre, ha esetleg valamelyik tanár vagy házvezető elkapja. Ráadásul higgyem el, hogy ami egész nyáron és az első héten sem hiányzott neki, most hirtelen majd igen. Annyira a végén járunk már a Levita renoválásának, igazán ki lehetne bírni ezt a maradék pár napot és legalább nekem sem kellene továbbra is minden nap felnézni a körletbe, hogy tudnak-e viselkedni a diákjaim vagy sem. Mondhatnám, hogy nem néztem volna ki belőlük a szabálytalanságot, mert levitások meg minden, de hát én is voltam diák. Csak engem nem kaptak el, ami nem mondható el az előttem épp minden bűnét megbánó Ákosról. Mellkasom előtt összefont karokkal hallgatom csendes bocsánatkérését, de persze egy elfogadható indokkal még mindig nem tud nekem előhozakodni, pedig én már mennék. Visszaküldöm az Eridonba, ahol voltak olyan kedvesek és befogadták a veszélyes helyzetre való tekintettel – amit Ákosnak is elmagyarázok -, ő pedig fittyet hányva minden szabályra csak úgy megpróbál visszaszökni a Levitába. Teljesen megértem, ha hiányzik neki a körlet és már szeretne végre a saját szobájában aludni a saját háztársaival, de pár napot muszáj még várnia. Garantáltan meg lesz elégedve az eredménnyel, még ha ezt most nem is tudja felfogni. Vetek egy pillantást a portré elé rakott hordozóra, amiben Kristóf alszik és épp megakadályozza, hogy bárki belépjen a körletbe, majd egy legyintéssel útjára engedem Ákost. Nem is akarom látni a Levita újranyitásáig, és ezt szerintem ő is érzi. Fáradtan dörzsölöm meg szemeim, lelkileg felkészülve a vizitre, amit megejtek még mielőtt hazamennék, amikor mögöttem valaki ledob valamit, ami hangos csattanással ér földet. Ijedtemben ugrok egyet, kezeimet mellkasomra szorítom, mielőtt a szívem még kiugrik onnan, és hirtelen fordulok meg, teljesen készen állva arra, hogy leteremtsek egy újabb diákot; ám csalódnom kell, egy felnőtt nő van a folyosó másik végén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=812022#post812022][b]Demeter Hunor - 2020.06.21. 21:12[/b][/url]

- Otthon vagyok, otthon vagyok, otthon vagyok... - motyogom (vinnyogom?) összeszorított szemekkel. - Hogy horkol a bratyó! Hű... de horkol!
Szánalmas a próbálkozásom és amúgy a bátyám sem horkol soha. Oh, egyszer mégis előfordult, egy héten át, amikor elkapta az augurey-náthát. Na, hát most megint elkapta.
Magamat győzködöm táskámmal a fejem alatt, gombócba kuporodva a folyosónk sarkában, hasztalanul.
Próbálom kizárni a rikoltó nevetést, amit a szellem... SZELLEM! ad ki magából. Ezt csinálja most már...
Az okosórámra pillantok az ideszűrődő fényben, pedig rég bekrepált. Pontosan amikor idejöttem. Mindig elfelejtem levenni és automatikusan böködöm, hogy a világító számlap bekapcsoljon. Ezt is hiába.
Szóval a szellem. Ezt csinálja most már nagyon rég óta. Egyik falon ki, a másikon át be, és azon élvezkedik, hogy rettegek. Szeretnék befordulni a falnak. Jó lenne aludni, de képtelen vagyok. Jó lenne, ha valaki erre járna és beengedne, de túl késő van már. Ha nem tévedek el vacsora után, most nem lenne ez. Amint megtanulom az alkalmas varázslatot, fénylő csíkot fogok festeni a padlóra, ami az ebédlőtől ide vezet.
- Fénylő csíkot, fénylő csíkot...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=818714#post818714][b]Palotás Polli - 2020.10.05. 08:26[/b][/url]

Ha azon a délutánon nem érezte volna úgy, hogy szüksége van magányra és arra, hogy elbújjon az emberek elől, amikor Lilivel felfedezték a táncoló virágok csodáját meg a Virágkeringőt játszó szobrot, akkor ma sokkal kevesebb lenne. Kevesebb lenne egy varázslatos délutánnal, egy mesés élménnyel, egy vizeslufi csatával, és ami a legfontosabb: egy nagyszerű baráttal. Maga sem érti, hogy hogyan lehetséges ilyen könnyen egy hullámhosszra kerülni, talán a virágok varázsa tette, talán csak ilyenek ők ketten, mindenesetre egy szoros kötelék jött létre köztük. Azóta sok időt töltöttek együtt olyankor is, amikor nem zenél a szellő és nem tornáznak a növények, de barátságuk szélvészként fejlődik, pont úgy, mint amikor a családi nyaraláskor két kisgyerek találkozik és egy pillanat alatt örök legjobb barátok lesznek, szavak nélkül dől el ez a kapcsolat. Aztán persze elfelejtik egymást, amikor hazamennek, de a felejthetetlen közös hét emléke mindig ott lesz.
Lilivel ez nem ilyen. Polli tudja hol lakik és megtalálja, ha lelép. Innen már nincs menekvés. A tatai törpe nem fogja elengedni a talárosi tökmagot. Úgy döntöttek, hogy a barátságuknak ideje egy újabb szintre lépnie, és Polli megismerheti Lili kastélybéli lakhelyét is, főleg hogy Emily megbeszélte a Likőrös bácsival, hogy megpróbálhatja a Levitában. Polka kisujj esküvel ígérte meg, hogy nem fog feltűnősködni – bár, ha megtalálják a zongorát és egész nap játszani fog rajta, akkor ez lehet fel fog tűnni pár embernek, kivéve, ha van hangszigetelő függönyük, mint abban a csillámvámpíros filmben.
Mindenesetre Polli az alkalomhoz illően levetette az eridonos talárját, nehogy feltűnjön az embereknek, hogy ő igazából cseresznye és nem kékáfonya. Gondolt rá, hogy bűbájjal átfesti a ruháján a színt, de rájött, hogy fogalma nincs hogyan kell, így inkább felvette a kék süsüs pulcsiját, hogy ha valaki meglátja, akkor otthonos színre tudjon asszociálni és még csak ne is feltételezze, hogy ő piros és egyből elfogadja minden magyarázkodás nélkül. Nadrágból a farmerje volt a legkékebb, tornacipőből pedig felvette azt, amin legkevésbé nyikorog a gumi, hogy ne idegesítse a kékeket a nagy tanulásban a járkálásával. Lilivel a Nagyteremnél találkoztak, mert egészen biztosan eltévesztette volna magától az utat erre.
- És akkor nektek most komolyan mindig gondolkodni kell, ha be akartok menni aludni? – Kérdi lemondóan. Persze izgatott, hogy megismerheti a Levitát, meg hallott róla, hogy ott sok az okos ember, de ez a sok fejtörés egészen abszurd neki. – Ha nem találod ki, akkor a folyosón alszol meg minden? – Ez afféle büntetésnek tűnik a számára, ezért erősen gondolkodik, hogy tényleg váltson-e házat, ha úgy adódik. Végül is így is lehet rávenni az embereket a tanulásra, hogy ágy meg fürdés nélkül kényszerülnek este lefeküdni. Kemények ezek a levitások. Reméli a prefektusoknak is szóltak, hogy majd kukkantani hozzájuk és nem akarják majd elkapni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=824219#post824219][b]Farkas Zétény - 2021.01.07. 18:18[/b][/url]

Már egy ideje sétálgatok a kastélyban, ma kihagyom az órákat, amúgy sem kell bent lennem mindenkin. Nálam a felszerelésem, egy állvány, egy váz és két objektív is, néhány optikával, ha rá akarom még húzni. Persze meg is lehetne ezeket bűvölni, de sokkal jobb a hagyományos mugli módszer – nem gondoltam volna, hogy ezt valaha így gondolom -, mert tényleg rajtam múlik minden. Esetleg, ha túl jó lesz valami, akkor varázslattal még lehet, hogy tökéletesíteni fogok rajta, de még ez sem biztos. Inkább csak magamat adom, és úgy próbálok valami érdekeset kihozni a kastélyból. Van, hogy megállok az egyik saroknál, és a diákokra fókuszálok, vagy egy szoborra, vagy éppen néhány kompozícióra, mint például egy sétáló pár, ahol megjelenik a szerelem, vagy éppen féltékeny szempillantás, amit sikerül elkapnom. De ezen kívül még számtalan dolgot megpróbálok elkapni, több, de inkább kevesebb sikerrel. Végül megint megállok az egyik folyosón és módszeresen fotózni kezdek, szinte méterről méterre. Egészen addig, amíg megpillantok egy az ablak mellett álló, a falnak nekidőlő lányt, akinek a haján éppen játszik a napfény, amit a festett ólomüveg ezernyi színnel tarkít. Hát ez tökéletes lesz a mai nap lezárásának, ha nem vesz észre a kiszemeltem. Belenézek és ráfókuszálok, amikor felismerem a múltkori csajszit, elég ironikus lesz azonnal a mosolyra húzódó szám. Mindegy, most ő a modell, ő érezheti szerencsének magát, főleg, ha majd látja a végeredményt. Állítgatom a gépet, fényerő, szaturáció, rekesz, zárídő stb., próbálok majd több módban is fényképezni. Az első kép sikeres lesz, nem rám figyel a csaj, valamin nagyon elgondolkodhatott, de most nem néz olyan mérgesen, vagy gyilkosan. Még azt is mondanám, hogy lágy, elgondolkodó arcot vág, ami meglepő, ismerve a habitusát. Tényleg eléggé elvarázsolja a helyet és az egész kompozíciót a fények játéka, ahogy a kviddicses ólomüvegen fényárba vonja őt hátulról a nap, ami szép elkülöníthető színekre bomlik a haján, a fején, a felső testén hátul, és a padlón is. Egy srác megy el az exponálás utáni pillanatban, nagyon remélem, hogy nem lépett bele, mert egyrészt kitekerem a nyakát, ha benne lesz, másrészt még kell pár képet készítenem, amíg a csaj szoborként marad. Sziszegek egyet, a srác összerándul és eliszkol, miközben bőszem próbálom minél többféleképpen megörökíteni a mufurcot. Az tuti, hogy elrontotta az ihletem, öcsém!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=826650#post826650][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2021.02.21. 21:23[/b][/url]

-...na hát szóval így lettem szőke - fejezte be vidáman a néhány órával ezelőtt történt események taglalását. Egyértelmű volt, hogy Zsombor lesz az első, akinek eldicsekedik az átváltoztatástan óra csúfos kudarcával, elvégre hát mégiscsak az ő véleménye számított akkor a leginkább. Így tehát írt neki egy levelet, hogy vacsora után számít a társaságára, és földöntúli boldogság öntötte el, mikor a göndör tényleg megjelent. Számolt azzal, hogy lehet, hogy el lesz hajtva majd, hogy neki most tanulnia kell, mert hát mindjárt vizsgaidőszak, meg hát mestertanoncnak lenni már nem olyan egyszerű, mint az alapképzésen, ugyanakkor tudta azt is, hogy Zsombor ilyen indokokkal nem mondana le a társaságáról.
Kudarcként kellett volna megélnie, hogy ilyen csúfos véget ért a nem pont így tervezett transzformációja, ő azonban igyekezett a lehető legjobbat látni bele. Volt akiknek azt füllentette, hogy direkt festette ilyenre, bár ő is tudta, hogy évfolyamtársai nem lesznek olyan kegyesek hozzá, hogy ne kezdjék el terjeszteni a valódi történetet. Már látta is, hogy végül úgy fog visszajutni hozzá, hogy a termet is felrobbantotta, és az egész csoportot úgy kellett kimenteni. Vagy éppen hogy magával együtt egy másik leányzót is sikerült átváltoztatnia, csak ő nem úszta meg ilyen szerencsésen. Mindegy is volt, a lényeg valójában mindösszesen annyi volt, hogy a lehető legrosszabb színben tüntessék fel a lehető legnagyobb tragédiának beállítva. De Sára eldöntötte, hogy akkor sem hagyja magát.
- Itt leülünk? - biccentett az egyik széles ablakbeugró felé. Nem akarta az egész estét andalgással tölteni, bár máskor az is kifejezetten csábító ajánlat lett volna. Fogalma sem volt, hogy épp merre járnak. A sztorizás és a göndör társasága elvette az eszét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=829900#post829900][b]Létai Roland - 2021.04.21. 13:54[/b][/url]

A fingszek folyosóján álldogálok várva a járőrtársamra. Nem tudom, hogy ki találta ki ezt, de tudom, hogy ha egy kékkel vagyok, nem tudom ellógni, mert feljelent. Egy rellonossal le tudom boltolni, talán a másik kettővel is, de a kékek nagyon szeretnek szabálytbetartani. Szóval ma meg kell várnom a csajt - úgy rémlik csaj neve volt, de az biztos, hogy mikor láttam a neve mögött a kéken virító Levita feliratot, minden mást feledtetett velem -, bárki legyen is az. De már most unom, hogy majd hallgathatom, hogy már elolvasta a fél könyvtárat, meg nekem is jobban össze kéne szednem magam, mert meg fogok bukni. Én tuti nem kisanyám, mert a legnagyobb király vagyok, ha nem tudnád. Mondom majd neki, de egyelőre még nem indult el a legunalmasabb este evör. Előkapom a telóm, hogy elüssem az időt, szerencsére nem zaklatnak engem, mert már csak egy fél óra van arra, hogy eltakarodjanak aludni, vagy legalább bemásszanak a fészkükbe. El tudom képzelni milyen unalmas lehet a klubhelyiségük, biztos minden kék, meg fehér, ezek azt hiszik görögök, gecó! Majd csinálok nekik fehér görögjoghurtot, vagy túrót bazd meg! Felröhögök, ahogy elképzelem az esetet, mondjuk a fele csaj biztos örömmel venné, csak letagadná. Mindegyik ilyen kis szűzkislány, közben meg másra sem gondolnak, minthogy ilyen jól megrakják őket reggelre. Istenem, de szánalmas ez, na mindegy. Játszák csak a jókislányt, aztán találjanak valami balekot maguk mellé, ha lehet hosszútávra. Eltelik a fél óra, de mivel a Gardenscapes ma egész jól megy, észre sem veszem, hogy minden elcsendesedik és már takarodó van. Emiatt veszem észre, hogy nyílik a fingszfal és kilép belőle... Karolina! Máris széles mosolyra húzom a szám, megnyalom az ujjam és kifényesítem a nyálammal a jelvényem.
- Cső Karolina, te leszel ma velem? Nyugi nem úgy, mert még megijednél az anakondámtól - röhögök, miközben zsebrevágom a telót és elindulok felé. - Na, mi van odabent? Elaludtak a lekvárok? - kérdezem, és már előre élvezem, hogy milyen jó lesz mégis ez az este. Nem felejtem el megbámulni a melleit, megérdemlik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=832138#post832138][b]Theodore B. Marchetti - 2021.06.01. 23:02[/b][/url]

Ahogy éppen lenéz a lábaira, úgy realizálja, hogy felemás zoknit húzott; az egyik fekete, no de a másik barna színű. Nem mintha zavarná ilyesmi, az sem, hogy a barna színen egy mókus mintája feszít, fogalma sincs, hogy ez a saját vagy éppen szobatársa darabja-e. Megvonja a vállát, a kérdés érdekesebb része lenne az, miért csupán zokniban ácsorog. A kérdés egyszerű, és bár inkább mondja azt, hogy ő olyan szabad szellem és miegymás, akit nem kötnek a társadalom normái és nem kell ilyesmiket hordnia, azonban a válasz jóval egyszerűbb. Leheveredett csupán kicsit a társalgóban, hogy szabotáljon egy rögtönzött korrepetálást azzal, hogy belekotyog meg úgy alapvetően, ott van. Megszokta, hogy nem a közkedvelt figura vagy éppen azt hiszik, hogy valamit terjeszt és kikerülik. Van ilyen is, van aki szórakozik és van… sok minden, nem figyel mindenkire. Felesleges. Azonban a bedühödött diáklányok végül rajta akartak bosszút állni, ám mielőtt tettlegességig fajult volna, a kanapé mögé vetette magát röhögve, viszont cipői nem úszták meg egykönnyen. Most a zsebében pihennek – igen – mert egyelőre egy Barbie baba lábára elegendők, ő meg nem mer kísérletezni azzal, hogy nagyobb legyen. Ezt majd Mirára bízza, vagy más okosra, neki jobb ötlete támadt.
Lábujjai mozognak, mintha valami ritmusra járna, csupán hátát veti lazán a falnak és nézelődik. Innen senki nem akar kijönni? Lehet rossz az időpont, pedig még nincs takarodó, kora hajnal meg bőven nem, simán lehetnének olyanok, hogy kinyílik a portré, ő meg… Nos igen, azóta is keresi az ő merénylőjét a konyhából, de a némber olyan cseles volt, hogy házára nem adott jelet, sem nevet, sem úgy… semmit. Szóval kergeti a délibábot, bár, egyelőre csak az idegeit húzná, még semmit nem talált ki, amivel visszaadhatná a zuhany adta kedvességet. Jobbra tekint, majd balra, ekkor látja meg az első – mióta itt van, na – erre haladó alakot. Úgy örül neki, hogy lehet félő a nyakába veti magát és olaszosan összecsókolgatja az arca jobb majd bal felét, de szerencsére, csak elébe szökken, miután elindult felé. Mondhatni próbál ő bánatos kiskutya-tekintetet, de nemigen arra van szabva az arca: csibészség csillan abban inkább, meg olyan mélyen ülő vadság, amelytől normál embert a hideg rázza. Mert az, bár vannak láncai, de oldalán csörren csak meg, ahogy megáll a srác előtt.
- Hali – emeli meg a kezét, laza intés, majd nem is hagyja reagálni. - Van időd beszélni urunkról… -  mindjárt előszed egy könyvet is, azonban nem tartozik a szokásai közé, hogy ilyet tegyen. Pedig talán akkor nem kéne félnie, hogy megint megszo- vagyis megszívatják Sárkánytanból. - Viccelek. Keresek valakit és te segítesz nekem benne – széles mosolya és kijelentése nem éppen hihető attól, aki majdhogynem mezítláb ácsorog egy másik előtt, de… ő megpróbálta.