A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek. A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.
|
|
|
A csarnok hatalmas ajtaja meglepő könnyedséggel nyílik meg, utat adva a kintről beszűrődő fénycsíknak, melyet csak az éppen a küszöböt átlépő kisdiák árnya tör meg.
- Na, ide is megérkeztem - gondolja magában, és közben tekintetét végigfuttatja a csarnok elé táruló képén.
Már hallott egyet, s mást erről a helyről, de még így is ámulattal övezett kíváncsisággal mérte fel a kastély házainak állását jelző homokórákat, és a levegő mozgásának hiánya ellenére meg-meglibbenő házak zászlait. Arcán - szokás szerint - kis maszatfolt volt, melyet a kissé elöregedett bőröndjének kallantyújának köszönhetett - és amiről természetesen, mint mindig, most sem tudott.
Csillogó kék szemekkel nézett végig a csarnokon, majd egy elégedett dünnyögéssel nyugtázta, hogy bizony, ez jó lesz itt neki. - Hát itt fogom megváltani a varázslóvilágot - mormogta sokkal inkább magának, mint bárkinek, mintegy önbátorításként.
|
|
|
Werbőcy István INAKTÍV
offline RPG hsz: 7 Összes hsz: 8
|
Írta: 2016. július 16. 12:00
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=608849#post608849][b]Werbőcy István - 2016.07.16. 12:00[/b][/url] A csarnok hatalmas ajtaja meglepő könnyedséggel nyílik meg, utat adva a kintről beszűrődő fénycsíknak, melyet csak az éppen a küszöböt átlépő kisdiák árnya tör meg.
- Na, ide is megérkeztem - gondolja magában, és közben tekintetét végigfuttatja a csarnok elé táruló képén.
Már hallott egyet, s mást erről a helyről, de még így is ámulattal övezett kíváncsisággal mérte fel a kastély házainak állását jelző homokórákat, és a levegő mozgásának hiánya ellenére meg-meglibbenő házak zászlait. Arcán - szokás szerint - kis maszatfolt volt, melyet a kissé elöregedett bőröndjének kallantyújának köszönhetett - és amiről természetesen, mint mindig, most sem tudott.
Csillogó kék szemekkel nézett végig a csarnokon, majd egy elégedett dünnyögéssel nyugtázta, hogy bizony, ez jó lesz itt neki. - Hát itt fogom megváltani a varázslóvilágot - mormogta sokkal inkább magának, mint bárkinek, mintegy önbátorításként.
|
Sanyi a macska
|
|
|
Choi Min Jong KARANTÉN
damfír - életművész offline RPG hsz: 438 Összes hsz: 5042
|
Írta: 2016. július 16. 12:21
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=608855#post608855][b]Choi Min Jong - 2016.07.16. 12:21[/b][/url] Werbőcy IstvánNapszemüveg, baseball sapka és a talárom csuklyája is a fejemen. Ha valaki azt mondja 10 évvel ezelőtt megszeretem a talárt röhögve szétátkozom. De hát az élet már csak ilyen. Az embernek a saját képébe röhög és fittyet hány arra, hogy ő mit szeret. Mondjuk most nem is süt olyan erősen a nap, de jobb az óvatosság. Igaz, erre csak addig van szükség, amíg belépek a kastély bejárati csarnokába. Ahogy becsukódik magam mögött az ajtó, hátra dobom a csuklyát, a baseball sapkát megfordítom, így az ellenző a tarkómat takarja és a napszemüvegemet is lejjebb tolom, úgy lépek közelebb a pontokat mutató homokórákhoz. A levitáét szemlélem és mellette a navinét. - Alakulunk... - állapítom meg, ahogy jobban megnézem, hogy az eridont már elhagytuk, de lássuk be, nagyon messze vagyunk a győzelemtől. Ekkor nyílik újra az ajtó és én odébb araszolok, hogy még egy halvány fény sugár se érjen, nem mintha belehalnék, csak azért mégis. A belépő fiú valószínűleg nem vesz észre, s ahogy körbe pillant egyértelművé válik, hogy most először van itt. Vajon én is ilyen fejet vágtam? Tűnődöm el, aztán arra jutok, hogy remélem nem. Nem mintha baj lenne azzal, ahogy kinéz, de mégis csak más 14 évesen rácsodálkozni valamire, mint 24 éves fejjel tenni ezt. Megrázom a fejem, aztán meghallom, hogy motyog. - Hajrá, hajrá! - biztatom vigyorogva, aztán közelebb lépkedek, hogy jobban megnézzem magamnak. Innen ugyanis nem látni, hogy melyik házba való. Az én taláromon persze ott virít a levita címere és a prefektusi jelvényem is. Pedig azt ki akartam már dobni... Na mindegy. Van, amikor jól jön. - Min Jong - nyújtom előre a kezem, miközben bemutatkozom. Egyszerűen keresztnévre hagyatkozva, mert valószínűleg még ezt se nagyon fogja érteni. Kéne találnom egy magyar nevet magamnak. - De hívj csak szimplán Emdzséjnek - toldom még meg, mert így talán egyszerűbb, miközben várom, hogy ő is elmondja kicsoda.
|
You only realize how much you know someone when they disappear.
|
|
|
Werbőcy István INAKTÍV
offline RPG hsz: 7 Összes hsz: 8
|
Írta: 2016. július 16. 12:40
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=608860#post608860][b]Werbőcy István - 2016.07.16. 12:40[/b][/url] Choi Min Jong Miután a nagy körültekintésben annyira elámult, hogy - szinte fától az erdőt szinten - észre sem vette az ott időző fiatalembert, egészen, míg ő meg nem közelítette. Természetesen hirtelen meglepetésére elkezdett kapkodni, mire az addig gondosan és többször megigazított süveg le is csúszott a fejéről. Miután egyszerre kellett volna kezetnyújtania, és a kastély hatalmas köveiről felvennie süvegét megintcsak megzavarodott, nem tudva hogy melyiket teljesítse először. Végül komoly megfontolás után inkább kezetnyújtott először, bár szemöldökét kissé összevonta, hisz ilyen névvel nem találkozott még, bár igyekezett ezt rejteni, amennyire tudta. - Üdvözletem! - kezdte az otthon már többször begyakorolt bemutatkozását - Werbőcy István vagyok és a Levita házba tartozom ! - folytatta büszkén - 13. generációs felmenőim között volt mágus ! - tette hozzá, nem is kivagyiságból, de mint sok generáción keresztüli mugli leszármazottak gyermekeként úgy érezte, muszáj ezt is hozzátennie, hogy igazolja a Bagolykőbe való bekerülését. Bár ez volt a legtöbbször elpróbált pár mondat, amit életében elmondott, a végén mégis megbicsaklott kissé a hangja, ezért - mint fiataloknál szokás - kompenzálásként hozzátette - Én leszek egy legnagyobb mágus Magyarországon ! miután rájött hogy mit is mondott gyorsan el is pirult és inkább a kissé kopottas, de csillogóra tisztított cipőjének az orrát kezdte nézni, illetve hogy milyen bénának tűnik a cipőfűzőin kötött csomó. - Ne haragudjon, kissé zavarban vagyok még. - dünnyögte végül az orra alatt, arra számítva hogy már úgyis elásta magát a frissen bemutatkozott új ismerőse előtt.
|
Sanyi a macska
|
|
|
Choi Min Jong KARANTÉN
damfír - életművész offline RPG hsz: 438 Összes hsz: 5042
|
Írta: 2016. július 16. 12:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=608865#post608865][b]Choi Min Jong - 2016.07.16. 12:59[/b][/url] Werbőcy IstvánHa tudom, hogy ennyire zavarba jön, nem szólítom meg. Vagy de. A fene sem tudja, igazából élvezem ezt. Nem kéne, mert ugye tökre megváltoztam, de nem bírom ki, hogy ne vigyorogjak tovább rajta. - Üdv, a suliban, kedves 13. generációs újra varázsló - vagy valami ilyesmi. Sosem gondoltam, hogy az ilyesmi számítana. Na de az én helyzetem merőben más. Megszámolni sem tudom, hogy hány ezer éve vagyunk csak varázslók... Pedig mennyivel könnyebb lenne az élet mugliként. Mondjuk már nem. De az ő korában ezt hittem. Mindenesetre a kézfogás után lehajolok és felveszem a süvegjét. Megcsodálom, kicsit leporolom, még meg is fújom, hátha így tisztább lesz. Igaz egy bűbájjal gyorsabb lenne, de a pálcámat megkeresni tovább tartana, és egyébként sem akarom rögtön a szívbajt hozni rá. A szavaira helyeslően bólogatok. Szép elhatározás, bár kicsit nagyratörő. De ki kell használni. - Nos István, én nem akadályozlak meg benne. Valószínűleg a legselejtesebb vagyok az ország mágusai között, szóval hajrá. Kezdhetnéd mondjuk azzal, hogy segítesz lehagyni a navinét a pontversenyben - magyarázok neki vidáman még mindig aztán a homokórák felé bökök, hogy láthassa, bár másodikok vagyunk csúnyán el vagyunk maradva. Ám mintha ő kicsit megszeppenne. Pislogok is párat, hogy miért a cipőjét bámulja. - Nem haragszom, de ha magázni fogsz, megha... izé... - gyorsan a fejébe nyomom a süveget - büntetőmunkára küldelek - mondom még mindig vigyorogva. - Még csak negyedikes vagyok.Remélem nem vesz komolyan. Egyébként sem harapnám meg. Te jó ég! Milyen nap van? Már ilyen sok idő eltelt volna, hogy utoljára...? Nem foglalkozom vele. - Szóval... új vagy? Körbe vezesselek? - érdeklődöm gyorsan, ezzel elterelve a saját gondolataimat is. Aztán az órámra pillantok. Még van bő egy órám, ráérek.
|
You only realize how much you know someone when they disappear.
|
|
|
Werbőcy István INAKTÍV
offline RPG hsz: 7 Összes hsz: 8
|
Írta: 2016. július 16. 13:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=608867#post608867][b]Werbőcy István - 2016.07.16. 13:14[/b][/url] Choi Min Jong Miután az újonnan megismert háztársa felvette helyette a süvegét, csak méginkább zavarba jött, ezért gyorsan kikapta a kezéből, majd inkább talárjának zsebébe rejtette, hogy utána majd egy tükör előtt megint abba a tökéletes pozícióba állítsa, mint korábban volt, hogy egy óvatlan pillanatban megint le tudja ejteni. - Köszönöm kedvességét... azaz kedvességedet - javítja magát gyorsan - csak tudja... azaz tudod, azt hittem hogy a prefektusokkal nem szabad csak úgy tiszteletlenül beszélni - csúszik ki a szája közül, miközben a tekintete megpihen a háztársának jelvényein. Végül mikor elszakad szeme onnan, a homokórákra irányul. - Hogyhogy a Navine vezet? Azt hittem a Levita a legokosabb ház. - mondja őszintén meglepődve, mintha egy levegőben úszó tehenet látna a fizika törvényeit meghazudtolva - mágia nélkül persze. Miután hallja, hogy Min Jong felajánlja neki a körbevezetés lehetőségét, mosoly ül ki az addig kissé értetlen arcára, és a megkönnyebbüléstől 1,5-2 centivel maasabb lesz. - Azt nagyon megköszönném, hosszú volt az út, és a vasút sem tipikus elsőosztályú. - fejezi be arcán kissé fanyar mosollyal.
|
Sanyi a macska
|
|
|
Choi Min Jong KARANTÉN
damfír - életművész offline RPG hsz: 438 Összes hsz: 5042
|
Írta: 2016. július 16. 15:10
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=608879#post608879][b]Choi Min Jong - 2016.07.16. 15:10[/b][/url] Werbőcy IstvánRöhögni kezdek. Nem bírom tovább. Annyira édes. De komolyan nem értem. A muglik teletömték a fejét valami hülyeséggel és középkori felfogásokkal a varázslókról, vagy honnan jött neki ez a bugyutaság? - Valamikor a középkorban biztos úgy volt - mondom végül, mikor sikerül abbahagynom a nevetést és megvonom a vállam. - Nem tudom, neked mivel tömték a fejed eddig a varázsvilágról, de szerintem nagyon félre informáltak. - Megállapításom mosolyogva közlöm vele. Remélem nem veszem a kedvét máris. De igazán nem árt, ha tisztában van vele, hogy nem vagyunk maradi társaság. Mármint, az itteniek tuti nem azok, és ez jó is így, nem szerettem Koreában sem ezeket a régimódi dolgokat. - Első lecke: ne higgy el mindent, amit hallasz vagy látsz - mondom neki nagyon komolyan, ahogy ledöbben a navine pontjain. - A tudást egyébként sem pontversenyben mérik... - ezzel pedig a komolyságomnak vége is. Megvonom a vállam. - Egyébként rosszul tudod. Nem okosak. Bölcsek. A kettő pedig nem ugyanaz. "Egy levitás fő jelleme a bölcsesség, de igazából művészléleknek is mondható, mivel igen gazdag és érzékeny érzelmileg. Kerüli a vitákat, a fölösleges szópárbajokat." - idézek egy könyvből, amit valamelyik levitás hagyott a klubhelyiségben, én pedig beleolvastam. - "...igen kitartóak, lelkiismeretesek, megbízhatóak: amibe belefognak, azt minden úton-módon befejezik, de csakis azt, ami igazán érdekli őket. Megfontoltak, nagy önfegyelemre képesek, így távol áll tőlük a szeszélyesség..." - egy pillanatra el kell gondolkodnom mi volt még, de aztán folytatom - "...néha talán túl sokat gondolkoznak, tépelődnek, önelemeznek. Nagy hibájuk az, érzékenységükből kiindulva, hogy igen sértődékenyek... Hajlamosak a pesszimizmusra, és a feladatok kiötlői nem közülük kerülnek ki. Inkább csapatjátékosok, mintsem vezetők. A gyors döntés sem kenyerük. Lassan járj, tovább érsz elven, mindent átrágnak, még mielőtt határoznának."Fejezem be, aztán megvonom a vállam. - Biztos azon rágódik mindenki, hogy mi lenne a legjobb pontszerzési mód, ha le akarjuk hagyni a navinét. De az is lehet, hogy a pesszimizmusból fakadóan már feladták. Igazából mindegy. Szerintem semmi sem múlik ezen.Magyarázom neki tovább aztán hátat fordítok a pontoknak. Azt nem kötöm az orrára, hogy én igenis tervbe vettem, hogy életemben először tanulni fogok így a pontversenyt is a szívemen viselem. Nem tesz jót az imidzsemnek, ha kiderül, hogy több száz pontot gyűjtöttem. - Rendben. Mi érdekel elsőre? Megnéznéd a levitát, vagy a nagytermet? Esetleg az érdekel hol lesznek az óráid? Vagy kint néznél körbe? - imádkozom, hogy ne az utóbbit mondja, de persze azt is megoldhatjuk. Csak az általában kérdéseket szül. Igaz, mostanra egészen jó válaszaim vannak. Kár, hogy utálok hazudni.
|
You only realize how much you know someone when they disappear.
|
|
|
Werbőcy István INAKTÍV
offline RPG hsz: 7 Összes hsz: 8
|
Írta: 2016. július 16. 16:26
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=608888#post608888][b]Werbőcy István - 2016.07.16. 16:26[/b][/url] Choi Min Jong A fiatal elsőéves kérdőn néz a nevető prefektusra, majd a házáról idézet sorokat hallva kissé elfintorodik mikor kisebb ellentmondást vél felfedezni a leírásban, de gyorsan visszarendezi az ábrázatát. - Ez úgyis csak amolyan ... útmutató. Nem szentírás. Úgysem ez határozza meg az ember minőségét - nyugtázza magában. - Azt se higgyem el, amit a tanáraink mondanak? - kérdezi őszinte naivitással - Hát akkor kiben lehet itt bízni ?A pontversenyt hallva István egy pillanatra elgondolkozik. Mint mindenkiben, benne is ott lakozott a versenyszellem, hogy bebizonyítsa, hogy igenis ő, ők a legjobbak, de még nem döntötte el mekkora jelentősséget fordítson a versengésnek ilyen megnyilvánulására. Biztos ami biztos felteszi azért a kérdést. - Te mint már tapasztalt mágus, hogy látod, mi a leghatékonyabb módja a pontszerzésnek? - néz a baseball sapkás prefektusára, majd ahogy visszakalandozik tekintete a homokórákra, bátortalanul még hozzá teszi - Van még egyáltalán esélyünk?Min Jong ajánlatára hálás arckifejezéssel folytatja, kizökkenve a pontversenyen való töprengésből. - Ha megmutatnád a hálót, azt nagyon megköszönném - közben akaratlanul is rápillant nehéz, és a hosszú út eredményeképpen kissé poros bőröndjére, melytől már nagyon szívesen megszabadulna - utána pedig kíváncsi lennék a Nagyteremre és az udvarra is. Már persze ha nem jelent ez neked gondot. - egészíti ki mondandóját, mikor látja hogy az udvar említésénél mintha elveszítette volna egy pillanat erejéig Min Jongot.
|
Sanyi a macska
|
|
|
Choi Min Jong KARANTÉN
damfír - életművész offline RPG hsz: 438 Összes hsz: 5042
|
Írta: 2016. július 16. 16:56
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=608890#post608890][b]Choi Min Jong - 2016.07.16. 16:56[/b][/url] Werbőcy IstvánElgondolkodom a kérdésén, hogy higgyen-e a tanároknak vagy sem. A válasz ugyanis, nem olyan egyszerű, mint gondolná. Legalábbis a saját tapasztalataim alapján nem az. - Azt hiszem, a bölcsesség azzal kezdődik, hogy el tudod-e dönteni, mit híhetsz el, és mit nem - jegyzem meg végül, nagy komolyan, még mindig gondolkodva, hogyan fejthetném ezt ki jobban, de sajnos nem találok rá megfelelő szavakat. Abban viszont biztos vagyok, hogy nem mindent lehet elhinni a tanároknak sem. Jobb is, hogy másra terelődik a szó. Mondjuk a pontverseny pont nem a legjobb téma jelenleg. - Tapasztaltnak nem mondanám magam. De a legjobb módszer az egészen biztosan a kitartó pontgyűjtögetés. Lehetetlen pedig nem létezik. Ha valamit igazán akarsz, akkor mindent megteszel, hogy elérd a célt - felelem végül egészen könnyedén. Aztán hátrapillantok, még egyszer a pontversenyre. Már majdnem nekiállok számolni, hogy hány pont is kéne, még az ujjaimat is magam elé emelem, aztán megrázom a fejem. - Szerintem sima ügy. Főleg ha te is beszállsz a nagyratörő vágyaiddal. - Az utolsó mondatot már vigyorogva közlöm vele, elvégre lássuk be, eléggé fennköltnek hangzott, de legyen úgy, ahogy mondta. Nekem aztán édes mindegy. Én is megteszem, ami tőlem telik. Visszafordítom a fejem, s ha már felajánlottam, hogy körbe vezetem, el is indulok. - Akkor irány a Levita! Először a Gólyalakban leszel, aztán ha megismerkedsz a többiekkel, akkor választhatsz, hogy melyik fiú szobába költözöl be - magyarázom neki, aztán csak bólogatok - Persze, nem probléma! Ha a nagyteremben járunk be is kaphatunk majd pár falatot. Hátha elmegy kicsit az idő...
|
You only realize how much you know someone when they disappear.
|
|
|
Werbőcy István INAKTÍV
offline RPG hsz: 7 Összes hsz: 8
|
Írta: 2016. július 16. 17:39
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=608901#post608901][b]Werbőcy István - 2016.07.16. 17:39[/b][/url] Choi Min Jong - Vajon vagyok-e elég bölcs, hogy eldöntsem hogy elhihetem-e ezt a megállapítását? - ráncolja homlokát, miközben ezen a - látszatnál sokkal összetettebb - kérdésen gondolkozik, majd végül igazat ad társának. Ahogy a pontversenyre, és az annak megnyerésében betöltött szerepére terelődik a szó, tekintete rövid ideig a távolba mered, ahogy elképzeli, hogy háztársaival együtt ünnepelnek a nyereség után, és sorra veregetik meg a többiek a vállát, "ezaz, nélküled nem sikerült volna" jellegű mondatok kíséretében. Ey félmosoly ül ki az arcára, mire visszatér gondolatvilágból, mely jelzi, hogy az udvarias és kissé távolságtartó magatartás mögött egy magabiztos, ambíciókkal teli személyiség lapul. - Ha rajtam múlik akkor nem lesz gondunk - mondja végül, majd rákacsint a levitás prefektusra. Ez utóbbi tettét meg is bánja rögtön, de ami megtörtént már megtörtént úgyhogy inkább nyel egyet és igyekszik leplezni pillanatnyi zavarodottságát. - Ha már itt a pontoknál járunk, ha jól értem, akkor elég fakultatív módon áll össze egy-egy tanonc órarendje. Te milyen irányultságú vagy? - tereli gyorsan tovább a szót - Mi leszel ha nagy leszel?Miközben az idősebb diák után indul, kissé ügyetlenül a nehéz cókmókkal megrakodva, kíváncsian kérdezi: - Na és, mondd csak, milyen itt az étek? Muglimenza, vagy ehető szint?
|
Sanyi a macska
|
|
|