A Keleti szárny első emeletén, jól elrejtve az idegenek szeme elől, a folyosó jobb oldalán hatalmas festmény található, amely egy szfinxet ábrázol. Fölötte a felirat: Veritas, Scientia, Sapientia. Csak a beavatottak tudják: a festmény takarja a Levitába vezető bejáratot. A szfinx pedig csak akkor enged be a kék ház klubhelyiségébe, ha rejtvényét helyesen megfejted.
Mindenki mással is hajlandó elbeszélgetni a varázslatos lény a maga tűnődő, éteri módján, de ha információkat akarsz kicsikarni belőle, jobb, ha még néhány legendás lények gondozása órát meglátogatsz, különben nem vetemednél erre.

Vajon feltűnt már bárkinek is, miért alszanak olykor éjjelente ezen a folyosón meggyötört levitás gólyák...?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=824219#post824219][b]Farkas Zétény - 2021.01.07. 18:18[/b][/url]

Már egy ideje sétálgatok a kastélyban, ma kihagyom az órákat, amúgy sem kell bent lennem mindenkin. Nálam a felszerelésem, egy állvány, egy váz és két objektív is, néhány optikával, ha rá akarom még húzni. Persze meg is lehetne ezeket bűvölni, de sokkal jobb a hagyományos mugli módszer – nem gondoltam volna, hogy ezt valaha így gondolom -, mert tényleg rajtam múlik minden. Esetleg, ha túl jó lesz valami, akkor varázslattal még lehet, hogy tökéletesíteni fogok rajta, de még ez sem biztos. Inkább csak magamat adom, és úgy próbálok valami érdekeset kihozni a kastélyból. Van, hogy megállok az egyik saroknál, és a diákokra fókuszálok, vagy egy szoborra, vagy éppen néhány kompozícióra, mint például egy sétáló pár, ahol megjelenik a szerelem, vagy éppen féltékeny szempillantás, amit sikerül elkapnom. De ezen kívül még számtalan dolgot megpróbálok elkapni, több, de inkább kevesebb sikerrel. Végül megint megállok az egyik folyosón és módszeresen fotózni kezdek, szinte méterről méterre. Egészen addig, amíg megpillantok egy az ablak mellett álló, a falnak nekidőlő lányt, akinek a haján éppen játszik a napfény, amit a festett ólomüveg ezernyi színnel tarkít. Hát ez tökéletes lesz a mai nap lezárásának, ha nem vesz észre a kiszemeltem. Belenézek és ráfókuszálok, amikor felismerem a múltkori csajszit, elég ironikus lesz azonnal a mosolyra húzódó szám. Mindegy, most ő a modell, ő érezheti szerencsének magát, főleg, ha majd látja a végeredményt. Állítgatom a gépet, fényerő, szaturáció, rekesz, zárídő stb., próbálok majd több módban is fényképezni. Az első kép sikeres lesz, nem rám figyel a csaj, valamin nagyon elgondolkodhatott, de most nem néz olyan mérgesen, vagy gyilkosan. Még azt is mondanám, hogy lágy, elgondolkodó arcot vág, ami meglepő, ismerve a habitusát. Tényleg eléggé elvarázsolja a helyet és az egész kompozíciót a fények játéka, ahogy a kviddicses ólomüvegen fényárba vonja őt hátulról a nap, ami szép elkülöníthető színekre bomlik a haján, a fején, a felső testén hátul, és a padlón is. Egy srác megy el az exponálás utáni pillanatban, nagyon remélem, hogy nem lépett bele, mert egyrészt kitekerem a nyakát, ha benne lesz, másrészt még kell pár képet készítenem, amíg a csaj szoborként marad. Sziszegek egyet, a srác összerándul és eliszkol, miközben bőszem próbálom minél többféleképpen megörökíteni a mufurcot. Az tuti, hogy elrontotta az ihletem, öcsém!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=824237#post824237][b]Farkas Zétény - 2021.01.08. 20:55[/b][/url]

Nem gondoltam volna, hogy pont egy egyszerű folyosón fogok olyan témát találni, ami tökéletes. De tényleg, még akkor is, ha az a lány van benne. Valahogy látszik benne minden, az arcára valamiféle szomorúság, vagy nem is tudom mi van írva, és a váltakozó színek körbeölelik, mintha kivetülnének a gondolatai és olyanra festenék a napfényt, amilyen a hangulata. Érzem, hogy ez a mai nap legjobb képe, amíg a srác be nem lép a képbe, és a leányzó fel nem fedezi, hogy vele foglalkozok. Összeakad a tekintetünk, és már előre sajnálom, hogy azt fogja kérni, hogy töröljem le. Márpedig biztosan állíthatom, hogy ez nem fog megtörténni, maximum nem lesz benne a portfólióba, de ezek a képek nem lehetnek az enyészeté. Valahogy ki fogom dumálni magam, és nagyon remélem, hogy ezt normális körülmények között meg tudjuk majd oldani. Az ő érdekében.
- A beadandómat – felelem kurtán, majd felállok az állvány mögül, és komótosan elkezdem összepakolni a felszerelést. Előbb szépen letekerem az objektívet, majd jönni fog a váz, és az összecsukható állvány. Bár azt mondtam, minden mugli dolog, de azért kicsit csaltam és varázslattal megcsináltattam, hogy az állvány alkalmazkodjon a terepviszonyokhoz és összecsukható legyen. Máshoz nem használtam varázslatot, szóval mondani unplugged, ahogy csinálom az egészet. Iza milyen büszke lenne rám, ha tudná, Nati pedig oda lesz érte, ebben is biztos vagyok. Még lehet, hogy elviszem mutogatni Kimoriahnak, amúgy is rég látogattam meg.
- Amúgy van valami gáz? Nem nézel ki valami túl jól – egykedvűen pakolgatok, szépen el fogok rendezni mindent a kis táskába, ami nem is olyan kicsi. Valójában a terv az, hogy még csak véletlenül se akarjon belenézni a képekbe, mert már a fejemben kezdenek összeállni az utómunka részletei. Egy kis fény itt, egy kis szaturáció ott, némi élesítés, vagy épp homályosítás, a nem fontos részleteknél. Eskü, még csinos is volt a csaj abban a megvilágításban, meg ugye nem szólt semmit. Az volt benne a legjobb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=824241#post824241][b]Farkas Zétény - 2021.01.08. 22:06[/b][/url]

Látom, ahogy eltorzul az arca, pedig az előbb, az ábrándos, sokkal jobban fogyasztható volt mindenkinek. Bár lehet, hogy csak én álltam át fotós üzemmódra és ezt néztem ki belőle, de talán csak nem így van, hogy odaképzeltem, és akkor is morcos volt, mint, ahogy most is, mert lebuktam.
- Művészet órára, ahová járok. Fényképész szak. Ennek az az egyik szemmel is érzékelhető pédlája, hogy fényképezni kell hozzá, ilyesmi géppel - persze ez egy drága gép, nem minden lúzer kezébe való, csak az olyan kiemelekedően tehetséges varázslóknak, mint, amilyen én vagyok. De hát, ha ez a lány ismerne, akkor tudná, és nem kéne ezen ironizálnom. Amúgy sem kéne, mert tutira nem használ annak az ügynek, hogy ne kérjen meg, hogy töröljem le. Legalább egyet tarthassak meg, öcsém!
- Oké, oké - teszem fel a kezeimet egy pillanatra, nem akarok én mindent megtudni. Lehet, hogy szerelmi bánata van, vagy rossz jegyet kapott, vagy a szülei válnak, nem az én dolgom. De gondoltam, most az egyszer rendes leszek így pakolás közben, és enyhítek valaki rosszkedvén. Hát, nem annyira meglepő módon - főleg az első találkozásunk után - ez nem jött be. Ő viszont idejött, mikor már majdnem mindent elpakoltam. Lesz ebből még baj, érzem a csontjaimban.
- Hát előbb bemutatkozhatnál. Én Zétény vagyok, Farkas Zétény - húzom egy kicsit az időt, mert tényleg jó lenne kikerülni ezt a lehetőséget. Amúgy is, csak nem olyan, hogy ki kelljen törölni az összeset.
- Oké, kitörlöm... nem nem akarom kitörölni. Mi lenne, ha előbb megnéznéd a képeket? És ha azt mondod, hogy nem tehetem a beadandómba, egyet megtartanék, magamnak, mert... túl jó lett - mondom egészen komolyan, már-már kérlelve őt. Csak nem lesz olyan kegyetlen, hogy nem hagy nekem egyet sem. Szerintem látszik, hogy igazat mondok, és egyébként is mindig igazat mondok. Persze ezt ő nem tudhatja, ezért muszáj rávezetnem erre az egyetemes tényre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=824261#post824261][b]Farkas Zétény - 2021.01.09. 18:50[/b][/url]

Nem egészen értem, hogy mi baja lett hirtelen, persze nyilván provokáltam egy kicsit, de nem ennyire. Sajnos nem ismer annyira, hogy el is higgye nekem, hogy mire kellenek a képek, amiket csináltam egész nap. Bár tény, hogy a korona az ő képeire került fel szimbólikusan, de az mindegy.
- Mi vagyok? - nézek rá, gőzöm sincs, hogy miről beszél, nem vagyok annyira járatos a mugli világba. Kanonista, vagy Nikonista? Jahogy! - Egyik sem, nem tudom, hogy van-e komolyabb különbség a két gyártó között - morfondírozok hangosan neki. Nem tudom, hogy ez miért fontos, de majd ezek után meg fogom nézni, hogy jobb-e a Nikon. Nekem Canonom van, de csak azért, emrt ezt javasolta a tanárnő az órán. Lehet, hogy ő a canonista. Azért csak bemutatkozom neki, hogy ha már nem ismert eddig, ne legyünk ismeretlenek egymásnak, nem? Vicces, mert mégis ismer. Akkor viszontnem tudom, hogy miért akar ennyire idejönni és tönkretenni a munkámat. Ha nevemet tudja, tudhatja, hogy nem könnyű elérni nálam dolgokat. FŐleg a legjobb képek kitörlését.
- Ezek szerint mégis. Ha ennyire ismersz, tudhatnád, hogy én nem hazudok. Előbb nézdd már meg, mennyibe telik, hmm? - kezd kihozni a sodromból, miközben már csak a váz van nálam. Ott bekapcsolom a lejátszó módot és kikeresem a róla készült képeket. Majd amint megvan, megfordítom, hogy lássa, bár így piciben nem annyira látszik, de azért, ha nem teljesen vak látni fogja, hogy jó képeket lőttem róla. Nagyon remélem, hogy ezek után valamilyen komprumisszumra jutunk, mert ha nem, én nem tudom mit fogok csinálni. A képek kitörlése után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=824503#post824503][b]Farkas Zétény - 2021.01.14. 09:46[/b][/url]

Általában nem szokott zavarni, ha valaki nem hiszi el, hogy nem hazudok, de most egészen picit felmegy bennem a pumpa. És nem azért, mert melléültem volna a vécékagylónak, hanem mert egyébként sem ápoltam túl jó viszonyt Lillával. Meg aztán, ha ennyire körbeérdeklődött utánam, vagy csak hallott rólam, pont ez kerülte volna el a figyelmét? Szelektívek lehetnek rólam a hírek.
- Majd meglátod - vonok végül elegánsan vállat, ezt úgysem lehetne megmagyarázni, majd ha lesz rá alkalom bebizonyítom. Talán még ez is egy ilyen, hiszen eddig sem hazudtam neki semmiről, és tényleg letörlöm, ha arra kér. Persze a jelenlegi viszonyunkon ez elég jelentőset rontana, pedig most sem túl kellemes.
- Elmeeegy? - hitetlenkedem teljes joggal, és félig-meddig zavartam fordítom magam felé a fényképezőgép kijezőjét, hogy jobban megnézhessem. Továbbra is ugyanazt a képet látom, amit eddig és szerintem tényleg az egyik legjobb képem, amit valaha csináltam. Márpedig akkor a szakértő asszony azt mondja, hogy pocsék fotós vagyok. Elmegy. Elmész te, tudod hova? És akkor még tetézi a hidegzuhannyal.
- Ne csináld már. Talán... - húú, hogy hangozzon ez jól, hogy nem akarok neki könyörögni? - ...ez a legjobb kép, amit valaha készítettem. És bár nem csak te tehetsz róla, de vétek lenne kihagyni a beadandóból, vagy akár később valahol megjelentetni. Abból úgyis részesedhetnél, de mindegy, az máskorra tartozik. De ez komolyan kellene, kérhetsz cserébe valamit - ajánlom fel, bár nem tudom, hjogy mit tudnék neki adni, amivel elégedett lenne, nagyon visszautasító ez a csaj. Nem vagyok a nagy felajánlások mintapéldánya, de gondolom ez is kimaradt az általa birtokolt, hiányos önéletrajzomból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=825141#post825141][b]Farkas Zétény - 2021.01.23. 13:27[/b][/url]

Sosem szoktam elmenni dolgok mellett, legyen szóp egy sima beszólásról, vagy a világbékéről, ha ehhez nekem közöm van. Ami annyit jelent, hogy az akaratomat is megpróbálom rákényszeríteni másokra, hogy érthetőbb legyen az, hogy én csak jót akarok mindenkinek, de főleg nekem. Most ez egy ugyanilyen helyzet, de mégis én vagyok vert helyzetben, mert attól függetlenül, hogy astílusomat nyersnek, vagy bunkónak  hiszik, azért én az igazságot képviselem és éppen nem akarom megsérteni valakinek a jogait. Márpedig egy okoskodó mestertanonc, hüyleségeket képzelő mestertanoncnak is vannak jogai, így kénytelen kellettlen muszáj meggyőznöm normálisan, hogy mivel a képen ő is szerepel, bele kell egyeznie, különben lőttek neki. Márpedig ez a kép sok mindent megér nekem, amit természetesen nem fogk elárulni neki, csak finoman puhítom, hátha valami egyszerű követeléssel áll elő. Ez már siker lenne, mert simán ragaszkodhatna hozzá, hogy töröljem ki a képet róla, és én megtenném. Szerencsére nem hiszi el, hogy mindig igazat mondok, valószínűleg emiatt kezd mégis alkudozni. Nagyon helyes, öcsém!
- Oké, ez természetes. Köszönöm. Küldök neked belőle egy olyat, amit csak neked készítek el, tetszeni fog - próbálgatom a varázsdolgokat, és úgy gondolom, hogy némi mozgás, és 3D mélyítés és el fog akadni a szava. Azt hittem el is felejti a felajánlást, de nem olyan fából faragták. Amennyire ismer, jó választást tesz, de nem a legjobb.
- Oké, a tiéd - megyek bele túl gyorsan ahhoz, hogy kiélvezhesse a sikerét. Mivel idén végzem és már lassan vége az évnek, nem hiszem, hogy olyan sokat üldögélnék még ott. Meg úgy amúgy sem fogok, akkor is csak véletlenül jártam arra, mert ideges voltam, ő meg benne ült. Hát, jó vásárt csináltam, de el kell ismernem, hogy két találkozásból egész ravasz húzást vetett be. Azért mosolygok, mert örülök, hogy nem utasított el, és végre mehetek és a mai napot feldolgozhatom.
- Akkor... helló - mondom, és gondosan elcsomagolom a gépemet, majd elindulok vissza a csárdába.