Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

  Végre itthon! Nem kellett sok idő, amint visszaérkeztünk Madagaszkárról, a cuccaim nagy részét ledobáltam a gólyalakban, - csupán a művésztáskámat hagytam a hátamon - és izgatottan rohantam az Eridonos klubhelyiség felé. Néhány főnixet út közben megszólítottam, mosollyal az arcomon megkérdeztem, hogy vajon jó irányba haladok-e, ami valljuk be... egészen szokatlan volt. Mármint igen, egyrészt az volt különös, hogy hajlandó voltam a kastélyt visszafoglaló diáktömegbe vetni magamat. Én, akinek tömegundora van. A másik érdekesség az volt, hogy még képes is voltam beszélni hozzájuk. Mosolyogva! Mitagadás, az arckifejezésem mindent elárult arról, hogy hogyan viszonyultam a "rövidke kis" nyaralásunkhoz. Persze sok jó élménnyel gazdagodtam ott; festhettem, gyűjtögettem, győzelemmel zárult életem első kviddicsmeccse. De... sajnos több hónapot kellett eltöltenem ősellenségem, a napfény közelében. Mondanom sem kell, hogy többször is leégtem, nem egyszer ájultam el órák alatt a melegtől és a hangulatom sem volt mindig olyan, amit derűsnek, vagy kedvesnek lehet nevezni.
 De most, itt, a kastély hűvös folyosóin az sem érdekelt, hogy hány ember jön velem szembe. Kellet valaki, akivel osztozni tudok a hazatérés örömén. Ki más lenne ez, ha nem a kerge barátnőm?
 Mázlim volt, pont akkor lépett ki az Eridon klubhelyiségéből, amikor én odaértem hozzá.
 - Jössz velem alkotni? - ez igazából nem is volt kérdés, még szép, hogy jött velem. Nem tudtam pontosan, hogy merrefelé kujtorgunk a kastélyban, de egyszer csak az egyik erkélyen kötöttünk ki. A napot most kicsit sötétebb felhők takarták el, enyhe nyári zápor illat volt a levegőben. Megkönnyebbülten huppantam le az egyik székre és a táskám tartalmát a mellettem lévő asztalra borítottam. Bólintottam Stephnek, hogy bátran válogasson abból, ami kell neki. Már-már ijesztően jó kedvem volt, de tudtam, hogy a főnixlányt még ezzel sem tudom elrettenteni magam mellől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Az biztos, hogy örülök - vadul bólogattam a lánynak és előhalásztam két vázlatfüzetet is. Az egyiket Steph ölébe tettem, ami még teljesen üres volt, akkor terveztem firkálni bele, ha már a másik betelik. - Soha nem voltam ennél jobban. Nincsen szalmonella, nincsen fullasztó hőség, nincsen napfény, mi kell még? - elégedetten sóhajtottam és a kezembe vettem az egyik ceruzámat. Elgondolkodtam, hogy mit lehetne vajon megfesteni. Tekintetem lassan a terasz sarkában díszelgő kertecskére siklott, ami azonnal meg is ihletett. - Miért, te nem örülsz annak, hogy hazajöttünk? - kérdeztem, fel sem nézve a füzetből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Kíváncsian kukkantottam le Steph lábához, mert észrevettem a szemem sarkából, hogy valami megmoccant ott. Most eszméltem rá, hogy Hime követte őt. Rég láttam a kis picúrt. Persze az én kutyám méreteihez voltam inkább hozzászokva - Rumli azért nem egy böszme jószág, de van egy szép mérete -, azért nem tűnt fel először, hogy itt van vele a corgi is.
 - Azért lehetőleg ne az egész füzetet rontsd meg, pár lap is bőven elég lesz - vigyorogtam Stephre, majd lenyúltam és megsimiztem az állatkája fejét. Kíváncsian hallgattam végig Steph meséjét, a szalmonellás résznél fellélegeztem, hogy rajta még a nyoma sem mutatkozott a betegségnek, annak ellenére hogy fel-alá járkált az egész szigeten. Én ugyanezt az eredményt bujkálva értem el. Amikor pedig meghallottam a szellemes sztorit, elkerekedett szemekkel bámultam a mesélőre. - Találós kérdések? - mosolyodtam el - A szfinxünk is ért hozzá. Bár mondjuk nem nagyon szeretem őket, legtöbbször a nagyobbakat kell megkérnem, hogy segítsenek. Oh, amúgy ne aggódj, én eddig sem tudtam megjegyezni, hogy mi hol van a kastélyban, nemhogy ezután. Mire végzek itt, addigra talán megtanulom. De ha a pozitív oldalát nézzük; legalább nem lesznek unalmas napjaink. Képzeld el, mi lenne, ha most egy mugli középsuliban dekkolnánk.
 Szemeim elkerekedtek, amikor meghallottam, hogy már megint milyen őrült tervek szövődnek az agyában - Még jó, hogy nem festékbombákat akarsz ledobálni az erkélyről - gyorsan elharaptam az ajkamat, remélve, hogy nem veszi fel ezt az ötletet is a listájára. - Elszökni azt nem. Jó kislány vagyok, te is tudod - motyogom a nyelvemet kiöltve, ahogy folytatom a vázlatomat. - De a repkedésben benne vagyok. Gyakorolhatnánk az utolsó meccsre. - kissé összerándult a gyomrom, mert megint Miza és a rossz előérzete jutott eszembe, de ezt igyekeztem nem kimutatni. Inkább csak tovább rajzoltam. - És mikor akarsz repülni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Steph kérdése hallatán az arcom picit elkomorult - Nem - vágtam rá gyorsan és lepillantottam a papíromra. Én is éreztem azért, hogy ez nem volt túl hihető. Elvörösödő fejjel kezdtem nyökögni - Vagyis igen... Egyszer. - még év elején volt. Nem gondoltam volna, hogy takarodó előtt pár perccel egy számmisztikai rejtvényt fog a fejemhez vágni az a hülye szfinx. Szerencsére hajnaltájban rámtalált egy járőröző prefektus és segített bejutnom a klubhelyiségünkbe.
 Amint meghallottam, hogy Fanni felvisít, a kezem megindult ijedtemben úgy, hogy a ceruzával egy durván erős vonalat húztam végig a félkész rajzomon. Hangosan levegő után kaptam és villámló tekintettel néztem vissza a lányra. - Nem - morrantottam és a kiborított kupacban kutatni kezdtem egy radír után. - Különben sincs nálunk lufi. És a drága festékemet nem erre fogjuk pazarolni. - Ilyenkor nagyon fájt a szívem, mert a felsőbbévesek szerint Bogolyfalván nincs egy szál művészellátó sem, ahol tudnék venni új vásznat, vagy festéket. - De holnap szívesen elmegyek veled repülni - végre találtam egy radírt és nekiálltam eltüntetni a rajzon éktelenkedő vonalat. Hiába könyszörögtem, vagy erőlködtem, a vonal nyoma így is elég mély volt ahhoz, hogy megmaradjon. Kezemet a halántékomhoz emeltem és próbáltam lenyugodni még mielőtt valami butaságot mondok, vagy csinálok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Az utóbbi napokban megszállt az ihlet. Leginkább azért, meg nagyon örültem, hogy hazajöttünk. Így nem telt el olyan nap azóta, hogy ne festettem volna csendéletet, vagy valaki portréját, aki épp soron következett a kis listámon. Brandon egyike volt az ilyen portréalanyoknak. Mindig kicsit feszengek a fiúk közelében - nem tudom megmagyarázni miért, egyszerűen ijesztőek - de hamar megtudtam róla, hogy ő is jártas a művészetekben. Ez a dolog áll legközelebb a szívemhez, így ezt tudva már nem is tűnt Bran olyan ijesztő srácnak. Felvetődött benne az ötlet, hogy alkothatunk valami közöset, amit majd az egész iskola láthat és megcsodálhat. Egyértelmű volt, hogy benne vagyok a buliban. Ha lehetőségem van ecsetet ragadni, azzal élni is fogok... még akkor is, ha ehhez már másnak túl késő van.
 Fanninak rengetegszer mondtam már, hogy nem, nem fogok festékes lufit ledobálni az erkélyről és nem, nem fogok csak úgy elszökni vele Bogolyfalvára, mert én jó kislány vagyok... na persze, jó vicc volt Laz. Most bizonyítod be, hogy annyira te sem vagy angyallelkű.
 Halk léptekkel surrantan ki a klubhelyiségből (az, hogy CSAK fél óra volt oda bejutnom aznap, személyes rekordnak számított) és egyenesen a nagyterem felé vettem az irányt egy teletömött táskával, mancsomban pedig egy összehajtogatott vászondarabbal. Már elég késő volt, de még volt egy fél óra takarodóig... Bár tudtam, hogy ez a festegetés kicsivel tovább fog tartani, mint fél óra, de ezzel abban a pillanatban egyáltalán nem foglalkoztam. Óvatosan kukkantottam be a nagyterem hatalmas ajtaján, hogy megnézzem, vajon itt van-e már Brandon, ahogy azt megbeszéltük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Elkerekedett szemekkel konstatálom, hogy Bran is itt van, sőt egyenesen ölelésre tárja a karjait. Ezen eléggé meglepődtem, még ahhoz sem volt elég lélekjelenlétem, hogy reagáljak valamit a gesztusra. Némán hagytam, hogy megöleljen, majd amikor végre száz százalékos lett a feldolgozottság az agyamban, szélesen elvigyorodtam. Kezem reflexszerűen a szám elé tettem, mert féltem hogy hangos nevetésbe fordul át az a vigyor.
 - Hú, látom izgatott vagy - mi tagadás, én is eléggé az voltam, csak sokszor szerencsétlenül mutattam ezt ki. Abban a pillanatban aprókat toporogtam egy helyben és a táskám csatját kezdtem el piszkálni, amikor meghallottam a következő mondatokat.
 - Fagyi? - szemeim felcsillantak - Milyen fagyi? - kérdeztem kíváncsian, miközben lepakoltam a levita asztalának sarkánál. Már sötétedett, de a fáklyák sora adott valamennyi fényt a teremben ahhoz, hogy lássam, ahogy valaki még a leckéjét írja az egyik padon kuporogva.
 - Nagyobb felületet nem találtam, amire lehetne festeni. - felmutattam az anyagot, ami addig a kezemben volt. kihajtogattam, hogy megmutassam azt Brannek. Régi, fehér lepedő volt eredetileg, de tegnap kék festékbe áztattam, így már inkább úgy néz ki, mint valami zászlószerűség. A félhomályban nem látszott tisztán, de egy szfinx sziluettje volt jelölőtollal felvázolva a kék vászonra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Kíváncsian pillantottam bele a dobozba, amiben a 'fekete' fagyi volt. - Húúúúúú - kíváncsi voltam, hogy vajon milyen íze lehet. - A vaníliát és az epret nagyon szeretem. - mondtam halkan - De erre is kíváncsi vagyok - mutattam a fekete dobozra. Nem értettem, hogy annak ellenére, hogy ilyen meleg van, hogyhogy nem olvadt meg a fagyi, mire ideért vele... Talán erre is van valamilyen bűbáj.
 Miniszívrohamot kapva ugrottam fel, amikor a vászon hirtelen megnőtt a kezemben, majd zavaromban elnevettem magamat. Ilyenkor látszik meg az, hogy annyira nem vagyok még otthon bűbájok terén. - Ezt meg kell tanítanod egyszer - vágtam rá gyorsan, mire az anyag visszahúzódott az eredeti méretére.
 Amíg Bran az ecseteket pakolászta, én előszedtem a festéktubusaimat és sorba rendeztem őket, az elején voltak azok, amik 100% biztosan kellenek majd, vagyis bronz, barna, fehér és fekete.
 - Én a legegyszerűbbre gondoltam. Mondjuk a ház nevére és a címerállatra... habár... - az ajkamba haraptam - Talán esetleg valahogy meg lehetne oldani, hogy a vonalak átrendeződjenek időnként és a csapattagok jelenjenek meg rajta. Mint egy mozgó arcképcsarnok. Létezik erre valamiféle bűbáj? - látszólag Brandon sokkal tapasztaltabb volt ilyen téren - A többiekről is van már rajzom segítségképp. - előszedtem a táskámból egy mappát és meglóbáltam a fiú orra előt. - Mit szólsz hozzá?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Steph próbált picit együttérzően viselkedni, ami inkább viccesnek hatott, de ezzel még talán jobb hatást is ért el, mert újra elmosolyodtam. - Az Eridonnál mit kell csinálni ahhoz, hogy bejuss a klubhelyiségbe?
 Amikor folytatta a lufis témát, nagyot sóhajtottam - Septh, nem. Nincs hozzá elég festékem. Maximum jövőre. Vagy ha tudsz még valahonnan szerezni, de ezek nekem kellenek. - amikor megéreztem, hogy böködni kezdi a vállamat, abba hagytam a firkálgatást, még mielőtt még nagyobb kár érné a rajzomat. Behunytam a szememet és próbáltam nem odafigyelni rá, aztán megismételtem - Nem.
 A repkedős témára viszont beleegyezően bólintottam, miközben próbáltam kezdeni valamit azzal a ronda csíkkal. A főnixlány megjegyzésére először vadul megráztam a fejemet, de aztán ledermedtem. A kreativitás feltámadt az agyamban. - Nem is mondasz hülyeséget - mondtam végül és elkezdtem a fekete vonal mentén egy növénykoszorút rajzolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Már nem is tudom megmondani, hányadszor indultam el a könyvtárból a klubhelyiség felé. Megint egy rakás könyv volt nálam. A Mágikus Művészetek címet viselő példány olyan vastag volt, hogy amellett már nem fért más a táskámba, így néhányat a hónom alatt cipeltem. Egyet felnyitottam és jószerével elbújtam benne, miközben róttam a folyosókat.
 Mostanában szokásommá vált a bújdosás. Kedvenc zugom volt a könyvtár, meg a kviddicspálya lelátójának egy eldugottabb része, ahonnan én rálátok a pályára, de engem nem vesznek észre egykönnyen. Sok volt a tanulnivaló, a bűbájtan még mindig nehezen ment és a két legnagyobb szenvedélyemet pedig hanyagolnom kellett egy időre: a rajzot és a kviddicset. Eléggé egyhangúvá kezdett válni az életem ebben az iskolában, főleg hogy keveset voltam a barátaimmal.
 Ezek a gondolatok keringtek a fejemben, miközben szemem a Furfangos Pálcamozdulatok sorain futott végig. Minden bűbáj sikeressége a helyes pálcatartáson múlik...
 Hirtelen megbotlottam, a könyvekből pedig pár darab kicsúszott a hónom alól és a földön puffantak. Ijedten hajoltam le értük. Az utolsót is a kezembe kapva, felnéztem és elbizonytalanodtam... Nem ismerős ez a folyosó. Hol a csudában vagyok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Sűrűn pislogtam, mint hal a szatyorban, amikor valaki a vállamhoz ért.
 - Bo-bocsánat - hebegtem, amikor leesett, hogy kivételesen nem a saját lábamban botlottam el. Nem mertem a másikra nézni, szégyenkezve pillantottam le és a cipője orrát kezdtem el bámulni. Halkan megköszöntem egy zavart mosoly kíséretében megköszöntem a segítséget.
 - Megtudnád mondani, ez melyik része a kastélynak? - kérdeztem lassan és megint körbenéztem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Nem igaz - motyogtam újra és lehajoltam, hogy benézzek az egyik pad alá - Nem lehet igaz...
 Csak az elkopott füvet láttam, ami jelezte, hogy sok diák üldögélt már itt. Felegyenesedtem, majd körbenéztem, mintha innen ki tudnám szúrni. Hogy mit is? Hát nem túl bonyolult a történet: Mikulásra kaptam egy csodaszép ajándékot. Mágikus vásznat és festékkészletet! A tavasz beköszöntével eldöntöttem, hogy megpróbálok tájképet festeni. Már hónapok óta nem alkottam semmit sem. Ez történt két napja. Hát nem elhagytam azokat a gyönyörű festékeket? És most nem találom sehol sem...
 Szomorúan rogytam le a padra és húztam fel magamhoz a térdeimet, hogy átkaroljam őket. Kiszúrtam a közelben pár eridonost. Nem néztem meg jól őket, hogy felismerjem bármelyiküket is, gyorsan a földre pillantottam és átfutottam fejben, merre jártam két nappal ezelőtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

-...déli - motyogtam értetlenül magam elé. Nem mondott sokat ez az információ. Elvörösödve bólogattam a fiú kérdése hallatán. Túlságosan is a könyvembe mélyedtem, pedig a folyosón elég gyér volt a világítás - A Levita toronyhoz kéne... valahogy... izé. - Tavaly már épp kezdtem belejönni abba, hogy beszélgessek másokkal. Ez az eredménye annak, ha hónapokig nem állok szóba emberekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Gyorsan bólintottam, amikor befejezte helyettem a mondatot. Picit oldalrafordultam, hogy kilássak a könyvek mögül. Ismerős volt az arca, de meg nem tudtam volna mondani, hogy melyik ház és évfolyam tanulója.
 A fiú határozottan beszélt és a nyökögésem ellenére értette, hova akarok kilyukadni. Megörültem, amikor kérte, hogy kövessem és szó nélkül indultam utána. A mosoly azonban gyorsan lefagyott a képemről, amikor kibámultam a folyosó ablakán. Már ennyire sötét van? Hány óra lehet? Mi van, ha megint órákig kell szobroznom a szfinx előtt, hogy valaki beengedjen végre? Annyira későn már nem sűrűn járkálnak ki-be a klubhelyiségbe, így annál kevesebb az esélyem a bejutásra. A rejtvény meg... ahh, hagyjuk. Két év alatt összesen háromszor sikerült magamtól kitalálnom a jelszót, kizárt, hogy most sikerülne. Én és a határtalan kreativitásom...
 - Riell vagyok - mondtam halkan. Inkább meg kellett volna köszönnöm, hogy segítenek nekem, de valamiért csak ennyit tudtam kinyögni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Miért vigyorog ennyire? - tettem fel magamban a kérdést. Szemeim kissé összeszűkültek, de mire elgondolkodhattam volna a válaszon, újabb kérdést kaptam.
 - Iiigen. - mondtam kissé elnyújtva, miközben végignéztem a kivett könyveken. - Tudod a vizsgák... - Most a Magyar Kviddics története volt a rakás tetején. Bárcsak lenne gyakorlati része a repüléstannak, elmélkedtem. Azon kívül, hogy megedződöm a cipelésétől, a könyvtől nem érzem úgy, hogy jobban menne a repülés. Kihagytam az utolsó pár kviddicsedzést. Miza biztos csalódott. Majd kiengesztelem valahogy. Talán csinálok nek..
 Folytatódott volna az asszociáció, amikor megint meghallottam Zalán hangját. Az 'illegális' kifejezés hallatán nyeltem egyet. Még sosem büntettek meg, semmiért. Nem most akarom elkezdeni a mínusz pontok szerzését és inkább gyorsítottam a lépteimen, már amennyire ez lehetséges volt. Rövid lábam van...
 - Te is levitás vagy? - bukott ki belőlem. Hülye kérdés volt, utólag rájöttem. Más nem igazán segítene megtalálni, mi merre van pár perccel takarodó előtt. Kivéve ha prefektus. De Zalán ahhoz túl fiatalnak tűnt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Mi...? - kaptam fel a fejemet, amint meghallottam Steph hangját. Kviddicstalár volt rajta, biztos edzésre ment... vagy jött el róla - gondoltam a fűfoltos térdére meredve. - Ugyan, dehogy! - vágtam rá harsányan. Sokszor voltam morcos és duzzogtam Fanni miatt, de már egy ideje nem is beszéltünk, nemhogy alkalmam lett volna haragudni rá. Szó nélkül eldőltem és megsemmisülten belenyomtam a képemet az előrehajoló főnixlány hátába - Már megint elhagytam valamit - morogtam kelletlenül, bár nem tudom mennyit lehetett érteni ebből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Tényleg sokat tanultam mostanában, bár a jegyeimen annyira nem látszott meg. Kitűnővel zártam az első évemet, de idén ez nem biztos, hogy sikerülni fog. Azért bólintottam egyet Zalánnak, hogy reagáljak a megjegyzésére.
 Amikor egy sötétebb folyosóra fordultunk rá, először megtorpantam. Semmit nem láttam, csak a folyosó végénél egy halványabb fényfoltot. Összerezzentem, amikor megéreztem, hogy a rakás a kezemben könnyebb lett.
 - Hű. Köszi - mondtam, amint rájöttem, hogy a fiú segített csak. Óvatosan megindultam előre. A lábam kétszer is beleakadt egy felgyűrődött szőnyegben, de szerencsére nem estem el.
 - Egyébként te merre jártál ilyen későn? - suttogtam, mintha attól félnék, hogy a sötétben ott leselkedik valamelyik razziázó prefektus - Csak nem valami csínytevésen törted a fejedet? - kérdeztem viccelődve. Nem gondoltam túl komolyan, csak próbáltam valahogy elfedni a zavaromat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Mágikus festékkészletet - nyüsszentettem. - Két rétegben tudok festeni vele, ahol az alsó csak bizonyos esetekben lesz látható - magyaráztam tovább.
 Leesett, hogy nem a nevemen szólított. Utáltam, ha becéznek. Bár már megszoktam, hogy az iskolában inkább Riel vagy Lazként ismernek, de Fanninak voltak fura variációi. A Lazrikát máig nem tudtam kiheverni. Duzzogva fújtattam egyet, de inkább nem tettem szóvá a dolgot, még mielőtt készpénznek veszi és folytatja tovább a játékot.
 Felegyenesedtem, amikor felajánlotta a segítségét. - Úgy, mint amikor elhagytam a...? - ki sem kellett mondanom, tudja, hogy a pálcámra gondolok, amit még Madagaszkáron röpítettem be egy vízesés mögé. Láttam a képén, hogy tudja miről beszélek, és mindjárt kitör belőle a nevetés. - Az jó lenne - mondtam végül és enyhén elmosolyodtam. Nem kellett sok ahhoz, hogy már most jobban érezzem magam. Stephnek mindig sikerül megmosolyogtatnia, ha addig szomorkodtam... Kivéve amikor miatta van balhé, de olyanra még nem sokszor volt példa.
 - Jól van, Miss Fogó - húztam ki magamat ültő helyemben - Ekkora tubusokról van szó - akkorát mutattam, mint amekkora egy tintatartó üvegcse - És van belőle egy piros, egy kék, egy zöld, egy sárga, egy fekete és egy fehér darab.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

 - Aha... - nem tudtam eldönteni, hogy igazat mondott-e vagy sem. Nem láttam az arcát, hogy meg tudjam állapítani. Hagyd rá Riell, amúgy sem a te dolgod, hogy ki mit művel ilyenkor a kastélyban.
 - Hát ti meg mit kerestek itt? - hallatszott egy rekedt hang a sötétben. Ijedtemben nekitántorodtam Zalán vállának és próbáltam rájönni, honnan szóltak. A félhomályban egy hatalmas keretbe foglalt portré körvonalát vettem ki - Tűnés innen - ripakodott ránk a festett alak -, különben szólok a házvezetőtöknek!
 Először megkönnyebbültem, hogy olyasvalaki szólt hozzánk, aki csak két dimenzióban létezik és képtelen lekeverni nekünk egyet vagy pontot levonni a házunktól. Aztán aggódni kezdtem. Mi van, ha már most elkotyogta az egyik portré valakinek, hogy diákok mászkálnak este a folyosókon? Halkan felnyöszörögtem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

 - Hékás - hadartam, amikor éreztem, hogy húzni kezdenek a taláromnál fogva - Jól van, megyek már.
 Lehet, hogy már kezdtem idegesíteni, azért húzott ennyire. Nem csodálkoztam, sokaknak az idegére tudok menni, de azért picit elszégyelltem magam. Hogy lehet az, hogy a seprűmön bátrabb vagyok, míg idelent kisegér módjára ugrom minden gyanús nesz hallatán... Bezzeg ha nálam lenne az ütőm...
 Elértünk a folyosó végére. Egyre világosabb lett,  s ahogy befordultunk, elénk tárult egy gyertyákkal megvilágított út. Már épp megszaporáztam volna a lépteimet, hogy bebizonyítsam Zalánnak, tudok én gyorsan is menni (haha, jó vicc), mikor a távolban megpillantottam egy homályos alakot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Hunyorogva pislogtam a homályos alakra, nehezen tudtam kivenni a körvonalakat, de biztos voltam benne, hogy nem csak egy lovagi páncél árnyéka az. Gyorsan Zalánra pillantottam, le lehetett olvasni a számról, hogy Tűnés! Az ő arckifejezése is arról árulkodott, hogy hasonló gondolat járt a fejében.
 Ijedten kaptam levegő után, amikor szemem sarkából láttam, hogy a fény mozogni kezdett az ismeretlennel együtt. Hátráltam egy lépést, és pont elakadtam az első lépcsőfokban úgy, hogy majdnem fenékre estem volna, ha az egyik kezemet nem támasztom hátra. Magamhoz szorítottam a könyveket és a talárom szélében botladozva Zalán után eredtem. Közben kattogni kezdett az agyam. Nem akarok büntetést! Nagyon nem! Mi van, ha utolér... Mi van, ha odaérünk a szfinx elé és nem jutunk be egyből a klubhelyiségbe? Onnan aztán nem lehet hová elbújni.
 Megakadt a szemem egy kisebb ajtón. Talán valami tároló, vagy szertár.
 - Zalán - lihegtem, majd megtorpantam és vadul az ajtóra mutogattam. Nem volt elég levegőm, hogy elmagyarázzam, mire gondolok. Reméltem, hogy rájön magától is: Nem akartam, hogy a Szfinx előtt szobrozva várjuk meg, hogy az a valami elkapjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Az ajtó szerencsére nyitva volt és hangtalanul tárult ki. Gyorsan beléptem, Zalán jött utánam. Ahogy az ajtó becsukódott, még sötétebb lett, egyedül az ajtó résein szűrődött be némi fény. Próbáltam minél halkabban venni a levegőt, de a gyors lépcsőzés után ez igazi kihívásnak bizonyult. Erre még az is rátett egy lapáttal, hogy valami nehéz került az egyik lábamra, még így cipőn keresztül is éreztem a súlyát. Zalán tette le a könyveimet. A szemeim elkerekedtek és halkan felnyüsszentettem. De azon nyomban a szám elé kaptam a kezemet, amikor megláttam, hogy a kulcslyukon átszűrődő sárga fény felerősödött.. Az a valami ott volt éppen az ajtó előtt.
 Feszülten figyeltem, a lélegzetemet visszatartottam. Nem mertem kihúzni a könyvrakás alól a lábamat, féltem, hogy akár azzal is zajt csaphatok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Hallottam, ahogy léptek kopognak a lépcsőn. Szóval nem csak valami szellemmel van dolgunk... Bár attól is féltem volna nagy valószínűséggel. Ahogy a zaj elhalt, a fények pedig elhalványultak, halkan kifújtam, a visszatartott levegőt. Az izmaim, amik addig megfeszültek, most elernyedtek, összébb is görnyedtem kicsit. Látni nem láttam, de hallottam, ahogy Zalán is mocorog mellettem.
 Megszeppenve álltam ott még mindig némán és próbáltam feldolgozni a gondolatokat, amik eszembe jutottak. Azóta nem mentem ilyen közel senkihez, mióta Mizánál tettem látogatást  hálókörletükben. Az pedig jó régen volt. Na jó, ha a meccseket nem számítjuk bele, de amikor a levegőben vagyok, rengeteg félelemtől és aggodalomtól megszabadulok. Az már más tészta, hogy helyette más problémákkal szembesülök.
 Azt meg sem kell említenem, hogy Zalán fiú volt. Megdöbbentem, hogy ez nem zavart különösebben. Biztos, mert ő kicsit fiatalabbnak tűnik. Meg különben is, van most más, amiért parázhatok.
 - Megvárjuk, amíg visszajön a szfinxtől? - kérdeztem fojtott hangon, majd lehajoltam, hogy kilessek a kulcslyukon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Szeretem a teát - motyogtam halkan, mint akinek nem esett le az irónia. A lépcső most üres volt, de még láttam a mozgó fényt. Távolodott.
 - Felfele megy - tettem hozzá, amikor a fiú érdeklődni kezdett - Szerinted nem kéne bezárni az ajtót? Ha netán be akarna nyitni visszafelé? - a kilincs alatt kezdtem el tapogatózni, de nem találtam kulcsot a zárban. Előhúztam a táskámból a pálcámat és kérdőn arrafelé néztem, ahol Zalánt sejtettem. Amíg vártam a választ, kihúztam a lábam a könyvek alól, amik halkan puffantak a padlón.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Zalán kifakadását hallva leblokkoltam. Ijedten húztam be a nyakamat és lapultam neki az ajtónak, mintha attól félnék, hogy a fiú mindjárt megharap.
 - I-ismerem az ellenbűbájt... - dadogtam alig hallhatóan.
Gondoltam, hogy ha látják, hogy zárva van az ajtó, nem fog vele senki sem veszőrni, hogy kinyissa. De abban a pillanatban nem volt merszem kinyitni a számat, hogy mindezt megmagyarázzam. Lehet, hogy tényleg buta ötlet volt. Még nem voltam olyan tapasztalt a kastélyban való bujdosás terén.
 Megint lépteket hallottam. Úgy markoltam rá a pálcámra, mintha egy gurkóütő lett volna. Kellett nekünk hangoskodni...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Már késő lett volna bezárni az ajtót, a zár kattanását biztos meghallaná az üldözőnk. Behunytam a szemem - nem mintha olyan sokmindent láttam volna nyitott szemmel - és megint visszatartottam a levegőt. Imádkoztam, hogy minél előbb legyünk túl ezen az egészen. Főleg, mivel éreztem, hogy Zalán érezhetően nem kedveli a társaságomat - nem hibáztatom érte, még nem igazán ismer.
 Fura módon az alak nem állt meg, a léptek amilyen gyorsan közelítettek felénk, olyan gyorsan távolodtak tovább, lefelé a lépcsősoron. A szemeim felpattantak és megint kilestem. Tiszta volt a levegő.
 Vártunk még egy percet, hátha visszajön, de nem így történt. Még szerencse. Óvatosan kinyitottam az ajtót. Halvány gyertyafény szűrődött be a kis helyiségbe és megpillantottam a földön Zalánt. Nem mertem megszólalni, de magától is rájöhetett, hogy indulhatunk tovább a szfinx felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Nem hittem el, hogy a szfinx feladványát csak a második legnehezebb feladatnak fogom találni a mai nap folyamán. Pedig így volt. Jelenleg azért imádkoztam, hogy ne kapjon el egy prefektus se minket, és bujkálni előlük nagyobb kihívás volt, mint az aktuális feladványon törni a fejemet. Már kicsivel elmúlt a takarodó ideje és én éppen Zalán nyomában siettem a levitás portré felé azzal a pár könyvvel, amit nem hagytam ott a déli szárny egyik kis raktárában. A fiú ötlete - miszerint ajánlatosabb másnap visszamenni a könyveimért - nem igazán nyerte el a tetszésemet, de azok után, hogy felidegesítettem, nem volt merszem vitatkozni vele. A legfontosabbakat úgyis magammal hoztam. Csak el ne felejtsem hol hagytam őket...
 Felértünk a lépcsőn, a szfinx portréja ott díszelgett előttünk. Már majdnem eldőltem, úgy szúrt az oldalam. Szuszogva intettem Zalánnak, hogy nyugodtan menjen előre, én hülye vagyok a rejtvényekhez. Különben sem kaptam levegőt, hogy bármilyen értelmes választ ki tudjak nyögni. Azt hiszem, el kéne kezdenem intenzívebben edzeni, hogy ne kezdjem ilyen siralmas állapotban a következő kviddicsszezont. Nem lehet már kifogás a pufók alkat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

A könyveket beletömtem a táskámba - hiába volt kevesebb nálam, egy részük azért így is kilógott belőle -, hogy a kezeim felszabaduljanak és a térdemre támaszkodhassak... Utálom a lépcsőket. Már kezdtem megnyugodni, hiszen a célegyenesben voltunk.
 Viszont ahogy meghallottam Miza hangját, a szemeim elkerekedtek és elfogott a köhögés. Na tessék, ha eddig nem kaptam volna levegőt rendesen, most már biztos nem is fogok.
 - Mi... a... - lassan abbamaradt a köhögés, de még így sem tudtam rendes választ kipréselni magamból - Miza... izé.
 Legszívesebben visszabújtam volna abba a raktárba, mert annak ellenére, hogy Miza nem tűnt dühösnek, igenis szégyelltem magam. Rengeteg edzést ellógtam az utóbbi időben és még csak normális magyarázatom sincs rá. Nem voltam beteg. Nem sérültem le. Ugyanannyi tanulnivalóm volt, mint bárki másnak a csapatban, ha nem kevesebb. Az új tagokat sem igazán tudtam megismerni emiatt. Vetettem egy oldalpillantást Zalánra, majd vissza a kapitányra. Vagy prefektusra? Melyik posztja miatt kell most jobban paráznom tőle?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Nem tudtam hova sorolni Miza arckifejezését. Haragszik? Csalódott? Úristen, mi van most? Nem hogy nem mondtam le az edzést, abszolút nem mutattam életjeleket magamról. Nyeltem egyet és próbáltam eltűrni a lány vizslató pillantását.
 A kérdés hallatán kezdtem reménykedni abban, hogy csak egy kis beszélgetésre állt le velünk. Úgyis itt vagyunk már a portré előtt, nem fog megbüntetni... ugye?
 - Jóól - mondtam végül elnyújtva, amíg gondolkodtam a válasz többi részén. Zalánra pislantottam és elkaptam a tekintetét. Nem úgy tűnt, hogy beszélhetnékje van, így próbáltam folytatni - Annyira nem vészesek - jegyeztem meg halkan. Nem mertem elhencegni vele, hogy eddig minden vizsgám száz százalékos lett. Még a végén a homlokomra lesz ragasztva a stréber-matrica.
 Rögtön válaszolt Zalán is. Nem látszott az arcomon, de őszintén elcsodálkoztam rajta. Mondjuk egy éve én is hasonló eredményekkel zártam az évem és szintén kviddicseztem. Annyi különbséggel, hogy én mindezt buzgómócsing módjára műveltem, míg a fiú nem úgy nézett ki, mint aki a házáért csinálja vagy azért, hogy kivívja a többiek tiszteletét. Azt is el tudom képzelni róla, hogy különösebb erőfeszítések nélkül vizsgázott kiválóra. Úgy tűnt, hogy egyáltalán nem érdekli, mit gondolnak róla. Lehet, példát kéne vennem róla...