Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

 Nem tudom miért vártam azt, hogy a lány bűnbánóan a szemembe nézzen, és bocsánatot kérjen. Talán... talán már kezd szokásommá válni, hogy még a véletlenekhez is bűnbakot keresek, akit hibáztathatok az aznapi rossz élményeimért. Persze ezt igazából sohasem ismerném be. A fejemben is csak egy lehetséges elméletként létezik, mint minden más.
 Végül mély levegőt vettem és mindenféle problémázás nélkül megvártam, amíg a lány elveszi a ceruzát. Dadogva meg is köszönte, hogy visszaadtam neki azt. Mivel fölösleges lett volna messzebb mennem, és a lány sem tűnt egyáltalán ijesztőnek, vagy zavarónak, leültem vele szemben az asztal túloldalára. A Híres boszorkányportrék tompán puffant az asztalon és bár még mindig picit csalódottan, de kinyitottam azt. Egyszer csak Báthory Erzsébet arcképével találtam szembe magamat. Sajnos már mindent tudtam róla és az őt körülölelő legendákról. Igaz amikor régen olvastam róla, még ennél is kevesebbet tudtam a varázslóvilágról, de azon valahogy már meg sem lepődtem, hogy Erzsébetnek is volt valamiféle kapcsolata a mágiával.
 Felpillantottam a lányra, érdeklődően szemlélve, hogy vajon mikor un rá arra a könyvre. Unalomnak nyoma sem látszott rajta... Mondjuk megértem. Az a könyv zseniális! Észrevettem, hogy a könyv mellett Da Vinci egyik rajzának szinte tökéletes másolata díszelgett a lapon. Még az aláírását is ugyanúgy tükörírással csinálta meg. Elég messze volt tőlem a papír, de a tükörírás képét távolról is felismerem. Amikor pici voltam, rendesen ki is kaptam érte, amikor rendszerint fordítva írtam fel a nevemet a papírra. Most már persze tudom, hogy hogyan kell "rendesen" írni (szerintem az is rendes volt), de ha akarom könnyedén megy fordítva is.
 Tetszett a rajz is. Igaz, hogy csak egy másolat volt, de akkor is tetszett. A lány elmélyülten hajolt a másik munkája fölé. Rossz érzés fogott el, hogy egy perccel azelőtt még rá akartam mordulni, holott ő csak úgy viselkedik, mint én, amikor éppen valamit alkotni próbálok.
 - Művészetek órára lesz? - kérdeztem kíváncsian. Habár nem igazán szeretem a társaságot, beszélgetni még annál is kevésbé szoktam, de a lányka sokkal érdekesebbnek bizonyult, mint az a könyv a kezemben...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Értetlenül bámultam vissza a lányra, úgy tűnt eléggé meglepte a kérdésem. Utólag már picit furán éreztem magamat, hogy pont művészkedés közben zavarom, de... túl kíváncsi voltam, minden érdekesebbnek tűnt most annál a buta könyvnél ami ott pihent az orrom előtt, az asztalon. Aztán az orrom elé tolt egy papírt, rajta a rövidke kérdéssel.
 - Hogy miért? - ismételtem meg kissé zavarodottan a kérdést. Da Vinci a legnagyobb művészek közé tartozott. Ahogy láttam, erről a lány is biztosan tudott. Miért ne lenne lehetséges szorgalmi feladat? Akkor lepődtem volna meg, ha nem tanulhatunk róla. - Mert ott van a feladatok között - Az ölembe vettem a táskámat és előhalásztam egy pergamen darabkát. Kihajtogattam. Így már látszott, hogy több papírdarabkából lett összeragasztva az egész. Jó hosszú volt, és folyton írtam és ragasztottam hozzá az újabb és újabb dolgokat. Már egy kicsit meggyűrtem a sarkát és telefirkáltam a szélét, de lényegében csak egy lista volt rajta, semmi olyasmi, mit ne lehetett volna kidíszíteni. - Látod? - mondtam kicsit halkabban, amikor megláttam egy felénk közeledő rellonost. Ujjammal az egyik pontra böktem a lista közepén, ahova azt írtam fel, hogy egy ismert művészről készült fogalmazást is le lehet adni. Kissé behúztam a nyakamat, amikor láttam, hogy a rellonos elhalad az asztalunk előtt. De szerencsére ment tovább a dolgára, így egyáltalán nem volt okom ijedezni.
 Pár másodpercre rá eszembe jutott az, hogy talán nem is az én évfolyamomba jár. A kis termete eléggé megtévesztő, de az is elképzelhető, hogy már másodikos, vagy harmadikos diák lehet. Nekik talán más feladataik vannak. Vagy talán fel sem vette ezt a tárgyat? Nem emlékszem, hogy láttam volna az órákon.
 - Talán nem tanulsz művészetet? - kérdeztem picit vontatottan. Pedig elég ügyesen rajzol hozzá. Miért nem emlékszem? Azt is elég valószínűnek tartom, hogy képes vagyok úgy elbambulni órán, hogy oda sem figyelek arra, kik vannak a közelemben... sőt... Inkább ez tűnik a legésszerűbb magyarázatnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

  Végre itthon! Nem kellett sok idő, amint visszaérkeztünk Madagaszkárról, a cuccaim nagy részét ledobáltam a gólyalakban, - csupán a művésztáskámat hagytam a hátamon - és izgatottan rohantam az Eridonos klubhelyiség felé. Néhány főnixet út közben megszólítottam, mosollyal az arcomon megkérdeztem, hogy vajon jó irányba haladok-e, ami valljuk be... egészen szokatlan volt. Mármint igen, egyrészt az volt különös, hogy hajlandó voltam a kastélyt visszafoglaló diáktömegbe vetni magamat. Én, akinek tömegundora van. A másik érdekesség az volt, hogy még képes is voltam beszélni hozzájuk. Mosolyogva! Mitagadás, az arckifejezésem mindent elárult arról, hogy hogyan viszonyultam a "rövidke kis" nyaralásunkhoz. Persze sok jó élménnyel gazdagodtam ott; festhettem, gyűjtögettem, győzelemmel zárult életem első kviddicsmeccse. De... sajnos több hónapot kellett eltöltenem ősellenségem, a napfény közelében. Mondanom sem kell, hogy többször is leégtem, nem egyszer ájultam el órák alatt a melegtől és a hangulatom sem volt mindig olyan, amit derűsnek, vagy kedvesnek lehet nevezni.
 De most, itt, a kastély hűvös folyosóin az sem érdekelt, hogy hány ember jön velem szembe. Kellet valaki, akivel osztozni tudok a hazatérés örömén. Ki más lenne ez, ha nem a kerge barátnőm?
 Mázlim volt, pont akkor lépett ki az Eridon klubhelyiségéből, amikor én odaértem hozzá.
 - Jössz velem alkotni? - ez igazából nem is volt kérdés, még szép, hogy jött velem. Nem tudtam pontosan, hogy merrefelé kujtorgunk a kastélyban, de egyszer csak az egyik erkélyen kötöttünk ki. A napot most kicsit sötétebb felhők takarták el, enyhe nyári zápor illat volt a levegőben. Megkönnyebbülten huppantam le az egyik székre és a táskám tartalmát a mellettem lévő asztalra borítottam. Bólintottam Stephnek, hogy bátran válogasson abból, ami kell neki. Már-már ijesztően jó kedvem volt, de tudtam, hogy a főnixlányt még ezzel sem tudom elrettenteni magam mellől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Az biztos, hogy örülök - vadul bólogattam a lánynak és előhalásztam két vázlatfüzetet is. Az egyiket Steph ölébe tettem, ami még teljesen üres volt, akkor terveztem firkálni bele, ha már a másik betelik. - Soha nem voltam ennél jobban. Nincsen szalmonella, nincsen fullasztó hőség, nincsen napfény, mi kell még? - elégedetten sóhajtottam és a kezembe vettem az egyik ceruzámat. Elgondolkodtam, hogy mit lehetne vajon megfesteni. Tekintetem lassan a terasz sarkában díszelgő kertecskére siklott, ami azonnal meg is ihletett. - Miért, te nem örülsz annak, hogy hazajöttünk? - kérdeztem, fel sem nézve a füzetből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Kíváncsian kukkantottam le Steph lábához, mert észrevettem a szemem sarkából, hogy valami megmoccant ott. Most eszméltem rá, hogy Hime követte őt. Rég láttam a kis picúrt. Persze az én kutyám méreteihez voltam inkább hozzászokva - Rumli azért nem egy böszme jószág, de van egy szép mérete -, azért nem tűnt fel először, hogy itt van vele a corgi is.
 - Azért lehetőleg ne az egész füzetet rontsd meg, pár lap is bőven elég lesz - vigyorogtam Stephre, majd lenyúltam és megsimiztem az állatkája fejét. Kíváncsian hallgattam végig Steph meséjét, a szalmonellás résznél fellélegeztem, hogy rajta még a nyoma sem mutatkozott a betegségnek, annak ellenére hogy fel-alá járkált az egész szigeten. Én ugyanezt az eredményt bujkálva értem el. Amikor pedig meghallottam a szellemes sztorit, elkerekedett szemekkel bámultam a mesélőre. - Találós kérdések? - mosolyodtam el - A szfinxünk is ért hozzá. Bár mondjuk nem nagyon szeretem őket, legtöbbször a nagyobbakat kell megkérnem, hogy segítsenek. Oh, amúgy ne aggódj, én eddig sem tudtam megjegyezni, hogy mi hol van a kastélyban, nemhogy ezután. Mire végzek itt, addigra talán megtanulom. De ha a pozitív oldalát nézzük; legalább nem lesznek unalmas napjaink. Képzeld el, mi lenne, ha most egy mugli középsuliban dekkolnánk.
 Szemeim elkerekedtek, amikor meghallottam, hogy már megint milyen őrült tervek szövődnek az agyában - Még jó, hogy nem festékbombákat akarsz ledobálni az erkélyről - gyorsan elharaptam az ajkamat, remélve, hogy nem veszi fel ezt az ötletet is a listájára. - Elszökni azt nem. Jó kislány vagyok, te is tudod - motyogom a nyelvemet kiöltve, ahogy folytatom a vázlatomat. - De a repkedésben benne vagyok. Gyakorolhatnánk az utolsó meccsre. - kissé összerándult a gyomrom, mert megint Miza és a rossz előérzete jutott eszembe, de ezt igyekeztem nem kimutatni. Inkább csak tovább rajzoltam. - És mikor akarsz repülni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Steph kérdése hallatán az arcom picit elkomorult - Nem - vágtam rá gyorsan és lepillantottam a papíromra. Én is éreztem azért, hogy ez nem volt túl hihető. Elvörösödő fejjel kezdtem nyökögni - Vagyis igen... Egyszer. - még év elején volt. Nem gondoltam volna, hogy takarodó előtt pár perccel egy számmisztikai rejtvényt fog a fejemhez vágni az a hülye szfinx. Szerencsére hajnaltájban rámtalált egy járőröző prefektus és segített bejutnom a klubhelyiségünkbe.
 Amint meghallottam, hogy Fanni felvisít, a kezem megindult ijedtemben úgy, hogy a ceruzával egy durván erős vonalat húztam végig a félkész rajzomon. Hangosan levegő után kaptam és villámló tekintettel néztem vissza a lányra. - Nem - morrantottam és a kiborított kupacban kutatni kezdtem egy radír után. - Különben sincs nálunk lufi. És a drága festékemet nem erre fogjuk pazarolni. - Ilyenkor nagyon fájt a szívem, mert a felsőbbévesek szerint Bogolyfalván nincs egy szál művészellátó sem, ahol tudnék venni új vásznat, vagy festéket. - De holnap szívesen elmegyek veled repülni - végre találtam egy radírt és nekiálltam eltüntetni a rajzon éktelenkedő vonalat. Hiába könyszörögtem, vagy erőlködtem, a vonal nyoma így is elég mély volt ahhoz, hogy megmaradjon. Kezemet a halántékomhoz emeltem és próbáltam lenyugodni még mielőtt valami butaságot mondok, vagy csinálok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Mondhatom, eléggé meglepődtem, amikor a lány csendre intett. Mármint... Egészen eddig én csináltam ugyanezt anya könyvtárában. Tudom, hogyan kell viselkedni egy ilyen helyen. Nem mintha most olyan hangosan beszéltem volna, de a másik fél kommunikációs módszeréhez képest hangosnak tűnhettem.
 Tovább olvasva a kis mondatokat, mosolyogva bólintok, bátorítva őt is, hogy csinálja meg a szorgalmit, ha kedvet kapott hozzá. Bár még nem tudom mennyire helyes egy másik ház diákját buzdítani arra, hogy pontokat szerezzen. Ami azt illeti nem sok diákkal beszélgettem még, sőt. Azt hiszem ez a lány az első, aki nem az én házamból való és hajlandó voltam szóba elegyedni vele. És valószínű meg sem szólítottam volna, ha nem taknyolok el a ceruzája miatt, vagy nem viszi el a könyvet.
 Olvasom az újabb mondatokat. Kedvenc tantárgy? Féltem, hogy beszélgetőtársam kényelmetlenül fogja érezni magát, ha továbbra is hangosan beszélek, így hát előhalásztam a táskámból a saját ceruzámat és ráfirkantottam a választ a papírra.
"A művészetek nekem is." A számba veszem a ceruza végét és még gyorsan megtoldom pár szóval "...a gemmológia is érdekesnek tűnik". Újabb ceruzarágás, újabb kiegészítés: "...a repüléstant is...". Megráztam a fejemet és nagy betűkkel, leírtam lényegében azt, amivel elintézhettem volna az egész kérdést. "SZINTE AZ ÖSSZES" Kissé sajnálkozva fordítottam vissza felé a papírdarabot a zavaros válasz miatt. Számmal egy 'bocsi'-t artikuláltam és vártam, hogy vajon van-e kedve írogatni vagy inkább belemerülne a könyvbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Óvatosan lépkedve tartottam a kviddicspálya felé. Szerencsére ezt a helyet az iskola területén viszonylag könnyen meg lehetett találni... márha sikerül az embernek kiverekednie magát a kastély labirintusából. Nembaj Laz, talán ötödik év végére megtanulod mi merre van. Kicsit későre járt már, de muszáj volt idetalálnom. Muszáj valamit kezdenem magammal, hiszen nemsokára itt a döntő meccs. És még mindig nem érzem elég felkészültnek magam hozzá, hiába Dasha instrukciói, Miza jótanácsai és a többiek bíztató szavai. Így is rendesen izgultam, pedig pár nap azért még hátravolt. Valamivel le kellett kötnöm magam és a rajz ezen már nem tudott segíteni.
 Az öltöző még nyitva volt, így kihurcoltam magammal az egyik iskolai seprűt, az ütőmet - hiába volt az is iskolai, a famarkolat alját alig észrevehetően megjelöltem egy kék festékfolttal, így tudtam, hogy azt én szoktam használni - meg egy gurkóméretű súlyosabb bőrlabdát és egy vödörnyi hajítanivaló kislabdát is. Igazi gurkót nem mertem elereszteni, mert csak a többiek ismerték azt a varázslatot, amivel szükség esetén meg lehet zabolázni a vasbestiát. Csak egy bőrkesztyűt vettem fel és már kint is voltam a pálya már jócskán kitaposott füvén.
 A seprűt egyelőre leraktam a földre és nyújtani kezdtem, ahogy azt minden edzésünk előtt kellett. Azután fogtam az ütőt, lendítettem párat, próbáltam minél szebb és pontosabb íveket leírni vele. A kislabdák voltak az első áldozataim. Fogtam az elsőt, ami hiába volt teniszlabda nagyságú, volt egy bizonyos súlya azért. Feldobtam a levegőbe majd egy határozott mozdulattal beleütöttem és figyeltem hogy repül végig a pályán. Amikor már az egész vödör kiürült, elindultam összeszedni a labdákat. Egyik pillanatban, mintha valami mozgást láttam volna a pálya szélén. Felkaptam a fejemet és kíváncsian pislogtam a mozgás irányába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Egy lány lépett a pályára, és bár már távolról észrevettem, hogy jön, mégis kissé összerezzentem, amikor megszólított.
 - Szia - nyögtem ki nagy nehezen. Ismerős volt a lány arca, a rajta ülő kifejezésből és a hangvételéből rájöttem melyik házba is való. Izmaim kissé megfeszültek a karomban, mintha ösztönből védekezni próbálnék valami ellen. Nem tehetek róla, az a kevés emlék, ami rellonosokkal kapcsolatos, nem igazán volt pozitív. Főleg az, amikor Aiden gurkója telibe kapott. Várjunk csak... hiszen ez a lány is a zöldeknél játszik. Ha jól emlékszem, akkor hajtó.
 - Hát én tudod... - folytattam a labdák összeszedését, így kicsit eltávolodtam tőle. Hiába, amikor nem vagyok a seprűmön, el tud kapni kicsit a szorongás. De próbáltam normális emberként viselkedni és folytatni a mondatot. - ...gyakorlom kicsit - felmutattam neki távolról azt a labdát, amit épp abban a pillanatban szedtem fel -  a célzást. Ha egy ilyen picit sikerül rendesen elütni oda, ahova akarom, akkor a gurkóval is menni fog - az összes labda sikeresen a vödörben végezte, és visszaindultam a lányhoz. Lepakoltam előtte és visszavettem a kezembe az ütőt. - Állia, ugye? - kérdeztem kissé bizonytalanul. Dasha folyton mondogatta a játékosok nevét, amikor magyarázta a taktikákat... de agyam mint a szita. Reméltem azért, hogy ebben az esetben jól tippeltem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Kissé értetlenül pislogok vissza a lányra, aki felnevetett, újra felkaptam egy lasztit és játszadozni kezdtem vele a kezemben. Régen ilyesmiket kellett dobálnunk általánosban, amikor a tanár felméréseket csináltatott velünk. Eldobni sosem tudtam rendesen. És annak a feladatnak tényleg nem láttam semmi hasznát. De ezt még a vak is láthatta, hogy hasznos és egyszerű bemelegítés, edzésnél. Habár a lány hajtóként játszott tudtommal, nem igazán tapasztalhatta még, mennyi mindenre kell odafigyelni, amikor a gurkó elütéséről van szó.
 - Gondolom a hajtóknak más az edzésmódszere - belegondoltam, hogy milyen szerencsétlen lennék hajtóként. Már az ötlet is mosolygásra késztetett és egy pillanatra el is felejtettem, hogy van ott valaki velem. - De meséld el nyugodtan a tieidnek, lehet hogy hasznát veszik - mondtam halkan, de érthetően. Hangom kicsit sem volt gúnyos, vagy ironikus, teljesen őszintén gondoltam. Reméltem, hogy a társaim nem lesznek mérgesek, amiért ötleteket adok egy másik csapatnak, de abban a pillanatban ebbe bele sem gondoltam igazán.
 Aztán meghallottam a következő mondatot és zavartam elvigyorodtam - Hát az meglehet - vonok vállat komolytalanul. - Még egy éve sincs, hogy repülök, szóval igazából biztos, hogy a legtöbb ember többet tud nálam a kviddicsről - ..hiába bújtam azt a sok könyvet vele kapcsolatban. - De ha nem gyakoroltam volna ilyenekkel - feldobom a labdát és kissé elfordulok, hogy még véletlenül se Állia felé üssem az objektumot. Egészen szép ívet írt le és pottyant le a pálya túloldalán - akkor még annyit sem tudnék, min most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Úgy tűnt jót mulat azokon, amit mondok. Nagyot sóhajtottam. Még mindig jobb, mintha megsértődött volna amiatt, hogy egy taknyos levitás próbál neki jótanácsokat adni.
 Kénytelen voltam ismét elvigyorodni. Próbáltam már régebben a teniszt, de nem igazán jött be a dolog. Terelői poszton játszani... nos ez valahogy jobban levezeti a feszültséget. - Tudom, hogy nem csak elütni kell - nevetek. Pont nekem mondod..? - Célozni is kell tudni hozzá. Mi másért kellenének ezek a labdák? - nem gondoltam volna, hogy nekem kell ilyeneket elmagyaráznom, de azért próbáltam megérteni a logikáját. Lehet, hogy azért nehezebb megérteni, mert a kvaff dobásához és elkapásához teljesen más dolgokra kell összpontosítani.
 A következő mondatnál vágtam egy kelletlen grimaszt.
 - Azt... - kezdtem volna bele, de a lány már fel is szállt a levegőbe - ...a bemelegítés után szoktam - motyogtam a végét magamnak. Újabb sóhaj. Nem baj, Riell. Dasha sem engedi meg soha, hogy azt csinálj az edzésen, amit szeretnél, ezt próbáld meg itt és most feldolgozni. Átvettem a bal kezembe az ütőt, jobbal pedig engedelmesen elkaptam az Állia által ledobott seprűm nyelét.
 Óvatosan felemelkedtem és ahogy nőtt a magasság, úgy szállt el vele a bizonytalanság is. Na ezért imádok én a levegőben lenni!
 - Mit szeretnél látni? - kérdeztem kíváncsian, miközben tettem pár apróbb kört, hogy felmérjem, hogy ez a seprű milyen gyorsan reagál az utasításaimra, hogyan veszi be a kanyart. Ha hurkokat, meg mélyrepüléseket akar látni, akkor valószínűleg ki kell, hogy ábrándítsam. Mert sajnos nem cirkuszi mutatványokra specializálódtam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Némán figyelem, ahogy a sárkánylány felkapta a vödröt és újra felemelkedett. Én kicsit alacsonyabban lebegtem, mint ő. Megkönnyebbültem, hogy nem küld el egyből mutatványozni, de ettől még nem lankadt a figyelmem. Úgy tűnt, jól is tettem, hogy felkészülten várakoztam, mert még időben észrevettem, ahogyan felém dobta az egyik labdát.
 Bár láttam, hogy felém tart, nem tudtam hirtelen eldönteni, hogy merre küldjem meg. Álliára nem merem visszaütni, mert ha nem kapja el - vagy még rosszabb: eltalálom -, akkor én leszek a hülye, hogy minek kellett arra ütnöm. Vaktába üssem, amerre csak tudom? Azzal mégis mit bizonyítok, hogy el tudok találni egy kis hajítólabdát? A mögöttem lévő karikát már késő becélozni. Hát akkor nem tudok mást csinálni...
 Két kezemmel ragadtam meg az ütőmet és lent tartottam a hasamnál, csípőmmel picit befordítottam a seprűt, majd amikor a labda eléggé közel ért, a kezemet felrántottam és a labdát kilőttem az ég felé. Kicsit Állia fölé emelkedtem, így pontosan be tudtam mérni a mögötte lévő középső karikát a pálya túloldalán. A laszti esését is felkészülten vártam és a végeredmény is egész szép lett. Bár nem teljesen a karika közepén repült át, hanem az alsó felét súrolta, attól még betalált.
 Elégedetten bólintottam egyet és lepillantottam a lányra.
 - Ez eddig milyen szinten van? - kérdeztem kíváncsian.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Az utóbbi napokban megszállt az ihlet. Leginkább azért, meg nagyon örültem, hogy hazajöttünk. Így nem telt el olyan nap azóta, hogy ne festettem volna csendéletet, vagy valaki portréját, aki épp soron következett a kis listámon. Brandon egyike volt az ilyen portréalanyoknak. Mindig kicsit feszengek a fiúk közelében - nem tudom megmagyarázni miért, egyszerűen ijesztőek - de hamar megtudtam róla, hogy ő is jártas a művészetekben. Ez a dolog áll legközelebb a szívemhez, így ezt tudva már nem is tűnt Bran olyan ijesztő srácnak. Felvetődött benne az ötlet, hogy alkothatunk valami közöset, amit majd az egész iskola láthat és megcsodálhat. Egyértelmű volt, hogy benne vagyok a buliban. Ha lehetőségem van ecsetet ragadni, azzal élni is fogok... még akkor is, ha ehhez már másnak túl késő van.
 Fanninak rengetegszer mondtam már, hogy nem, nem fogok festékes lufit ledobálni az erkélyről és nem, nem fogok csak úgy elszökni vele Bogolyfalvára, mert én jó kislány vagyok... na persze, jó vicc volt Laz. Most bizonyítod be, hogy annyira te sem vagy angyallelkű.
 Halk léptekkel surrantan ki a klubhelyiségből (az, hogy CSAK fél óra volt oda bejutnom aznap, személyes rekordnak számított) és egyenesen a nagyterem felé vettem az irányt egy teletömött táskával, mancsomban pedig egy összehajtogatott vászondarabbal. Már elég késő volt, de még volt egy fél óra takarodóig... Bár tudtam, hogy ez a festegetés kicsivel tovább fog tartani, mint fél óra, de ezzel abban a pillanatban egyáltalán nem foglalkoztam. Óvatosan kukkantottam be a nagyterem hatalmas ajtaján, hogy megnézzem, vajon itt van-e már Brandon, ahogy azt megbeszéltük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Elkerekedett szemekkel konstatálom, hogy Bran is itt van, sőt egyenesen ölelésre tárja a karjait. Ezen eléggé meglepődtem, még ahhoz sem volt elég lélekjelenlétem, hogy reagáljak valamit a gesztusra. Némán hagytam, hogy megöleljen, majd amikor végre száz százalékos lett a feldolgozottság az agyamban, szélesen elvigyorodtam. Kezem reflexszerűen a szám elé tettem, mert féltem hogy hangos nevetésbe fordul át az a vigyor.
 - Hú, látom izgatott vagy - mi tagadás, én is eléggé az voltam, csak sokszor szerencsétlenül mutattam ezt ki. Abban a pillanatban aprókat toporogtam egy helyben és a táskám csatját kezdtem el piszkálni, amikor meghallottam a következő mondatokat.
 - Fagyi? - szemeim felcsillantak - Milyen fagyi? - kérdeztem kíváncsian, miközben lepakoltam a levita asztalának sarkánál. Már sötétedett, de a fáklyák sora adott valamennyi fényt a teremben ahhoz, hogy lássam, ahogy valaki még a leckéjét írja az egyik padon kuporogva.
 - Nagyobb felületet nem találtam, amire lehetne festeni. - felmutattam az anyagot, ami addig a kezemben volt. kihajtogattam, hogy megmutassam azt Brannek. Régi, fehér lepedő volt eredetileg, de tegnap kék festékbe áztattam, így már inkább úgy néz ki, mint valami zászlószerűség. A félhomályban nem látszott tisztán, de egy szfinx sziluettje volt jelölőtollal felvázolva a kék vászonra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

A sárkánylány mondata picit felbátorított és halványan elmosolyodtam. Viszont a következő mozdulata eléggé meglepett. Nem sok időm volt kapcsolni, és komplett hátraarcot csinálni, hogy a kis labda után repüljek, de meg kellett próbálnom.
 Persze, hogy kibillentem az egyensúlyomból - mit vártam, most komolyan...? - és az egyik lábam lecsúszott a seprű támasztójáról. Nem volt a legszebb látvány, ahogy menet közben próbáltam visszatenni a helyére, de volt két választási lehetőségem. Vagy azzal szórakozom, hogy minél szebb látványt mutassak a seprűn, vagy odaérjek időben.
 Már láttam, ahogy lassan aláhull, szorított az idő, inkább a seprűre hasaltam és lassan ereszkedni kezdtem, hogy egy vonalban legyek a lasztival. Kinyújtottam a karomat de épphogy beleértem az ütőm végével, így kicsit felfelé pattant, de újra elütni már nem tudtam. Csalódottan kaptam el a labdát és indultam vissza Állia felé. Lehet, hogy félnem kéne attól, hogy megint kinevet?
 - Ez nem hiszem, hogy felér egy szintlépéssel - mondtam neki, de nem mertem elnézni. Mi van, ha fél pillanaton belül repül az újabb labda?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Nagyokat szuszogva értem oda a gyengélkedő ajtaja elé, pont amikor az éppen kinyílt és fejbekapott. Megszeppenve pislogtam párat és ép kezemmel a fejemhez kaptam. Hátrébb léptem és hagytam, hogy Yar kilépjen a helyiségből. Zavartan bólintottam neki köszönésképp és szó nélkül beléptem a gyengélkedőbe. Nem elég, hogy a meccs végén szakadni kezdett az eső és úgy néztem ki mint egy nagyon fura víziszöny a kibomlott, csuromvizes hajammal, fél órába telt eltalálnom idáig. Még sosem jártam a kastély ezen részén, így alaposan szemügyre vettem mindent. De legfőképp a levita sérültjeit. Fáradtan csoszogtam oda Nedra ágyához, miközben együttérzően biccentettem Norbinak is egy rövidet.
 - Életben vagy még? - kérdeztem halkan és bíztató mosolyt küldtem a lány felé. Cseppet sem ilyen arcot vágtam volna, ha egy gurkó miatt sérült volna le, amit nem tudtam elterelni róla... Mint mondjuk Miza vagy Eve esetében. Bár lehet, hogy Miza inkább azért csinálna ki engem, mert megint sajnálkozni kezdek az állítólagos semmiért. Amint lesz rá időm, kerítek mindegyiküknek valami ajándékot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Csalódottan bámultam le a csizmám orrára és a fejemet csóváltam. - A-a... - motyogtam a lehető leghalkabban. Most eszméltem csak fel rá, hogy egy hatalmas sáros tócsát hagytam magam után. Zavartan toporogtam odébb pár lépést, de nem mondok senkinek sem újat azzal, hogy ez semmit sem segített a helyzeten. Hátracsaptam a talárom végét és az övemen lévő pálca után kezdem kutatni. - De nincs semmi vész - mondtam Nedrának, egyszerre utalva ezzel a második helyezésünkre és a koszra a padlón. - Jövőre sikerülni fog. - pálcámmal leírtam a mozdulatot, amit bűbájtanon tanultam és kiejtettem a varázsigét is - Suvickus.
 A padló lényegesen jobban mutatott utána, bár én még mindig tiszta víz voltam, így újabb tócsát produkáltam lassan magam alatt. Vállat vontam olyan tipikus 'story of my life'-féle arccal. - Szükséged van valamire esetleg? Még egy párnára, vagy valami olvasnivalóra? Vagy már minden megvan, ami kell? - széles vigyort küldtem Alina felé, mert láttam, hogy ő felkészültebben érkezett, mint én. A csokikvaffról nem is beszélve. Aztán láttam beviharzani Robit is a terembe, reflexből húztam be a nyakamat, amikor elhaladt mögöttem, de újra elmosolyodtam, amikor rájöttem, hogy Mizához jött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Kíváncsian pillantottam bele a dobozba, amiben a 'fekete' fagyi volt. - Húúúúúú - kíváncsi voltam, hogy vajon milyen íze lehet. - A vaníliát és az epret nagyon szeretem. - mondtam halkan - De erre is kíváncsi vagyok - mutattam a fekete dobozra. Nem értettem, hogy annak ellenére, hogy ilyen meleg van, hogyhogy nem olvadt meg a fagyi, mire ideért vele... Talán erre is van valamilyen bűbáj.
 Miniszívrohamot kapva ugrottam fel, amikor a vászon hirtelen megnőtt a kezemben, majd zavaromban elnevettem magamat. Ilyenkor látszik meg az, hogy annyira nem vagyok még otthon bűbájok terén. - Ezt meg kell tanítanod egyszer - vágtam rá gyorsan, mire az anyag visszahúzódott az eredeti méretére.
 Amíg Bran az ecseteket pakolászta, én előszedtem a festéktubusaimat és sorba rendeztem őket, az elején voltak azok, amik 100% biztosan kellenek majd, vagyis bronz, barna, fehér és fekete.
 - Én a legegyszerűbbre gondoltam. Mondjuk a ház nevére és a címerállatra... habár... - az ajkamba haraptam - Talán esetleg valahogy meg lehetne oldani, hogy a vonalak átrendeződjenek időnként és a csapattagok jelenjenek meg rajta. Mint egy mozgó arcképcsarnok. Létezik erre valamiféle bűbáj? - látszólag Brandon sokkal tapasztaltabb volt ilyen téren - A többiekről is van már rajzom segítségképp. - előszedtem a táskámból egy mappát és meglóbáltam a fiú orra előt. - Mit szólsz hozzá?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Steph próbált picit együttérzően viselkedni, ami inkább viccesnek hatott, de ezzel még talán jobb hatást is ért el, mert újra elmosolyodtam. - Az Eridonnál mit kell csinálni ahhoz, hogy bejuss a klubhelyiségbe?
 Amikor folytatta a lufis témát, nagyot sóhajtottam - Septh, nem. Nincs hozzá elég festékem. Maximum jövőre. Vagy ha tudsz még valahonnan szerezni, de ezek nekem kellenek. - amikor megéreztem, hogy böködni kezdi a vállamat, abba hagytam a firkálgatást, még mielőtt még nagyobb kár érné a rajzomat. Behunytam a szememet és próbáltam nem odafigyelni rá, aztán megismételtem - Nem.
 A repkedős témára viszont beleegyezően bólintottam, miközben próbáltam kezdeni valamit azzal a ronda csíkkal. A főnixlány megjegyzésére először vadul megráztam a fejemet, de aztán ledermedtem. A kreativitás feltámadt az agyamban. - Nem is mondasz hülyeséget - mondtam végül és elkezdtem a fekete vonal mentén egy növénykoszorút rajzolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Már nem is tudom megmondani, hányadszor indultam el a könyvtárból a klubhelyiség felé. Megint egy rakás könyv volt nálam. A Mágikus Művészetek címet viselő példány olyan vastag volt, hogy amellett már nem fért más a táskámba, így néhányat a hónom alatt cipeltem. Egyet felnyitottam és jószerével elbújtam benne, miközben róttam a folyosókat.
 Mostanában szokásommá vált a bújdosás. Kedvenc zugom volt a könyvtár, meg a kviddicspálya lelátójának egy eldugottabb része, ahonnan én rálátok a pályára, de engem nem vesznek észre egykönnyen. Sok volt a tanulnivaló, a bűbájtan még mindig nehezen ment és a két legnagyobb szenvedélyemet pedig hanyagolnom kellett egy időre: a rajzot és a kviddicset. Eléggé egyhangúvá kezdett válni az életem ebben az iskolában, főleg hogy keveset voltam a barátaimmal.
 Ezek a gondolatok keringtek a fejemben, miközben szemem a Furfangos Pálcamozdulatok sorain futott végig. Minden bűbáj sikeressége a helyes pálcatartáson múlik...
 Hirtelen megbotlottam, a könyvekből pedig pár darab kicsúszott a hónom alól és a földön puffantak. Ijedten hajoltam le értük. Az utolsót is a kezembe kapva, felnéztem és elbizonytalanodtam... Nem ismerős ez a folyosó. Hol a csudában vagyok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Sűrűn pislogtam, mint hal a szatyorban, amikor valaki a vállamhoz ért.
 - Bo-bocsánat - hebegtem, amikor leesett, hogy kivételesen nem a saját lábamban botlottam el. Nem mertem a másikra nézni, szégyenkezve pillantottam le és a cipője orrát kezdtem el bámulni. Halkan megköszöntem egy zavart mosoly kíséretében megköszöntem a segítséget.
 - Megtudnád mondani, ez melyik része a kastélynak? - kérdeztem lassan és megint körbenéztem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Nem igaz - motyogtam újra és lehajoltam, hogy benézzek az egyik pad alá - Nem lehet igaz...
 Csak az elkopott füvet láttam, ami jelezte, hogy sok diák üldögélt már itt. Felegyenesedtem, majd körbenéztem, mintha innen ki tudnám szúrni. Hogy mit is? Hát nem túl bonyolult a történet: Mikulásra kaptam egy csodaszép ajándékot. Mágikus vásznat és festékkészletet! A tavasz beköszöntével eldöntöttem, hogy megpróbálok tájképet festeni. Már hónapok óta nem alkottam semmit sem. Ez történt két napja. Hát nem elhagytam azokat a gyönyörű festékeket? És most nem találom sehol sem...
 Szomorúan rogytam le a padra és húztam fel magamhoz a térdeimet, hogy átkaroljam őket. Kiszúrtam a közelben pár eridonost. Nem néztem meg jól őket, hogy felismerjem bármelyiküket is, gyorsan a földre pillantottam és átfutottam fejben, merre jártam két nappal ezelőtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

-...déli - motyogtam értetlenül magam elé. Nem mondott sokat ez az információ. Elvörösödve bólogattam a fiú kérdése hallatán. Túlságosan is a könyvembe mélyedtem, pedig a folyosón elég gyér volt a világítás - A Levita toronyhoz kéne... valahogy... izé. - Tavaly már épp kezdtem belejönni abba, hogy beszélgessek másokkal. Ez az eredménye annak, ha hónapokig nem állok szóba emberekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Gyorsan bólintottam, amikor befejezte helyettem a mondatot. Picit oldalrafordultam, hogy kilássak a könyvek mögül. Ismerős volt az arca, de meg nem tudtam volna mondani, hogy melyik ház és évfolyam tanulója.
 A fiú határozottan beszélt és a nyökögésem ellenére értette, hova akarok kilyukadni. Megörültem, amikor kérte, hogy kövessem és szó nélkül indultam utána. A mosoly azonban gyorsan lefagyott a képemről, amikor kibámultam a folyosó ablakán. Már ennyire sötét van? Hány óra lehet? Mi van, ha megint órákig kell szobroznom a szfinx előtt, hogy valaki beengedjen végre? Annyira későn már nem sűrűn járkálnak ki-be a klubhelyiségbe, így annál kevesebb az esélyem a bejutásra. A rejtvény meg... ahh, hagyjuk. Két év alatt összesen háromszor sikerült magamtól kitalálnom a jelszót, kizárt, hogy most sikerülne. Én és a határtalan kreativitásom...
 - Riell vagyok - mondtam halkan. Inkább meg kellett volna köszönnöm, hogy segítenek nekem, de valamiért csak ennyit tudtam kinyögni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Miért vigyorog ennyire? - tettem fel magamban a kérdést. Szemeim kissé összeszűkültek, de mire elgondolkodhattam volna a válaszon, újabb kérdést kaptam.
 - Iiigen. - mondtam kissé elnyújtva, miközben végignéztem a kivett könyveken. - Tudod a vizsgák... - Most a Magyar Kviddics története volt a rakás tetején. Bárcsak lenne gyakorlati része a repüléstannak, elmélkedtem. Azon kívül, hogy megedződöm a cipelésétől, a könyvtől nem érzem úgy, hogy jobban menne a repülés. Kihagytam az utolsó pár kviddicsedzést. Miza biztos csalódott. Majd kiengesztelem valahogy. Talán csinálok nek..
 Folytatódott volna az asszociáció, amikor megint meghallottam Zalán hangját. Az 'illegális' kifejezés hallatán nyeltem egyet. Még sosem büntettek meg, semmiért. Nem most akarom elkezdeni a mínusz pontok szerzését és inkább gyorsítottam a lépteimen, már amennyire ez lehetséges volt. Rövid lábam van...
 - Te is levitás vagy? - bukott ki belőlem. Hülye kérdés volt, utólag rájöttem. Más nem igazán segítene megtalálni, mi merre van pár perccel takarodó előtt. Kivéve ha prefektus. De Zalán ahhoz túl fiatalnak tűnt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Mi...? - kaptam fel a fejemet, amint meghallottam Steph hangját. Kviddicstalár volt rajta, biztos edzésre ment... vagy jött el róla - gondoltam a fűfoltos térdére meredve. - Ugyan, dehogy! - vágtam rá harsányan. Sokszor voltam morcos és duzzogtam Fanni miatt, de már egy ideje nem is beszéltünk, nemhogy alkalmam lett volna haragudni rá. Szó nélkül eldőltem és megsemmisülten belenyomtam a képemet az előrehajoló főnixlány hátába - Már megint elhagytam valamit - morogtam kelletlenül, bár nem tudom mennyit lehetett érteni ebből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Tényleg sokat tanultam mostanában, bár a jegyeimen annyira nem látszott meg. Kitűnővel zártam az első évemet, de idén ez nem biztos, hogy sikerülni fog. Azért bólintottam egyet Zalánnak, hogy reagáljak a megjegyzésére.
 Amikor egy sötétebb folyosóra fordultunk rá, először megtorpantam. Semmit nem láttam, csak a folyosó végénél egy halványabb fényfoltot. Összerezzentem, amikor megéreztem, hogy a rakás a kezemben könnyebb lett.
 - Hű. Köszi - mondtam, amint rájöttem, hogy a fiú segített csak. Óvatosan megindultam előre. A lábam kétszer is beleakadt egy felgyűrődött szőnyegben, de szerencsére nem estem el.
 - Egyébként te merre jártál ilyen későn? - suttogtam, mintha attól félnék, hogy a sötétben ott leselkedik valamelyik razziázó prefektus - Csak nem valami csínytevésen törted a fejedet? - kérdeztem viccelődve. Nem gondoltam túl komolyan, csak próbáltam valahogy elfedni a zavaromat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Mágikus festékkészletet - nyüsszentettem. - Két rétegben tudok festeni vele, ahol az alsó csak bizonyos esetekben lesz látható - magyaráztam tovább.
 Leesett, hogy nem a nevemen szólított. Utáltam, ha becéznek. Bár már megszoktam, hogy az iskolában inkább Riel vagy Lazként ismernek, de Fanninak voltak fura variációi. A Lazrikát máig nem tudtam kiheverni. Duzzogva fújtattam egyet, de inkább nem tettem szóvá a dolgot, még mielőtt készpénznek veszi és folytatja tovább a játékot.
 Felegyenesedtem, amikor felajánlotta a segítségét. - Úgy, mint amikor elhagytam a...? - ki sem kellett mondanom, tudja, hogy a pálcámra gondolok, amit még Madagaszkáron röpítettem be egy vízesés mögé. Láttam a képén, hogy tudja miről beszélek, és mindjárt kitör belőle a nevetés. - Az jó lenne - mondtam végül és enyhén elmosolyodtam. Nem kellett sok ahhoz, hogy már most jobban érezzem magam. Stephnek mindig sikerül megmosolyogtatnia, ha addig szomorkodtam... Kivéve amikor miatta van balhé, de olyanra még nem sokszor volt példa.
 - Jól van, Miss Fogó - húztam ki magamat ültő helyemben - Ekkora tubusokról van szó - akkorát mutattam, mint amekkora egy tintatartó üvegcse - És van belőle egy piros, egy kék, egy zöld, egy sárga, egy fekete és egy fehér darab.