A Keleti szárny első emeletén, jól elrejtve az idegenek szeme elől, a folyosó jobb oldalán hatalmas festmény található, amely egy szfinxet ábrázol. Fölötte a felirat: Veritas, Scientia, Sapientia. Csak a beavatottak tudják: a festmény takarja a Levitába vezető bejáratot. A szfinx pedig csak akkor enged be a kék ház klubhelyiségébe, ha rejtvényét helyesen megfejted.
Mindenki mással is hajlandó elbeszélgetni a varázslatos lény a maga tűnődő, éteri módján, de ha információkat akarsz kicsikarni belőle, jobb, ha még néhány legendás lények gondozása órát meglátogatsz, különben nem vetemednél erre.

Vajon feltűnt már bárkinek is, miért alszanak olykor éjjelente ezen a folyosón meggyötört levitás gólyák...?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=826650#post826650][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2021.02.21. 21:23[/b][/url]

-...na hát szóval így lettem szőke - fejezte be vidáman a néhány órával ezelőtt történt események taglalását. Egyértelmű volt, hogy Zsombor lesz az első, akinek eldicsekedik az átváltoztatástan óra csúfos kudarcával, elvégre hát mégiscsak az ő véleménye számított akkor a leginkább. Így tehát írt neki egy levelet, hogy vacsora után számít a társaságára, és földöntúli boldogság öntötte el, mikor a göndör tényleg megjelent. Számolt azzal, hogy lehet, hogy el lesz hajtva majd, hogy neki most tanulnia kell, mert hát mindjárt vizsgaidőszak, meg hát mestertanoncnak lenni már nem olyan egyszerű, mint az alapképzésen, ugyanakkor tudta azt is, hogy Zsombor ilyen indokokkal nem mondana le a társaságáról.
Kudarcként kellett volna megélnie, hogy ilyen csúfos véget ért a nem pont így tervezett transzformációja, ő azonban igyekezett a lehető legjobbat látni bele. Volt akiknek azt füllentette, hogy direkt festette ilyenre, bár ő is tudta, hogy évfolyamtársai nem lesznek olyan kegyesek hozzá, hogy ne kezdjék el terjeszteni a valódi történetet. Már látta is, hogy végül úgy fog visszajutni hozzá, hogy a termet is felrobbantotta, és az egész csoportot úgy kellett kimenteni. Vagy éppen hogy magával együtt egy másik leányzót is sikerült átváltoztatnia, csak ő nem úszta meg ilyen szerencsésen. Mindegy is volt, a lényeg valójában mindösszesen annyi volt, hogy a lehető legrosszabb színben tüntessék fel a lehető legnagyobb tragédiának beállítva. De Sára eldöntötte, hogy akkor sem hagyja magát.
- Itt leülünk? - biccentett az egyik széles ablakbeugró felé. Nem akarta az egész estét andalgással tölteni, bár máskor az is kifejezetten csábító ajánlat lett volna. Fogalma sem volt, hogy épp merre járnak. A sztorizás és a göndör társasága elvette az eszét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=827188#post827188][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2021.03.06. 14:07[/b][/url]

- Most miért bántsz? - Egészen olyan arcot vágott, mint egy óvodás akinek elvették a játékát, de hát ez alapvetően hozzátartozott a Sára-léthez. Ahogy az is, hogy a következő percben persze már nevetett, mert egy percig sem sértődött meg azon, hogy szembesítették azzal, amit eddig is tudott. Mindenki úgy járt a legjobban ha Sári nem kísérletezett átváltoztató bűbájokkal. Már előre rettegett a vizsgáktól, de bízott Tánya jó indulatában, hogy a gyenge próbálkozásáért és a két szép szeméért cserébe majd átrugdossa. Meg hát egy bukás nem bukás, tehát az sem érintette volna kifejezetten mélyen, ha elbukott volna a vizsgán.
- Na hát akkor elő vele. - Tisztára izgalomba jött, elvégre minden nagy hírért egészen oda meg vissza volt. Közben már-már automatikus mozdulatokkal tornázta fel magát ő is az ablakba, hogy aztán hátát a fiú mellkasának döntse. Fejét Zsombor bal vállának támasztotta, míg lábait a mellkasához húzta. Számtalanszor ücsörögtek már így kettesben egy-egy elhagyatottabb folyosószakasz ablakában, mikor az időjárás nem engedte meg, hogy mondjuk az udvaron találkozzanak, vagy a faluban sétálgassanak.
- Ez csodálatos! Nagyon büszke vagyok rád - nyomott csillogó szemekkel puszit a göndör állára. Mindig csodálattal figyelte azokat, akiknek van elég kihívása ahhoz, hogy egy-egy ilyen bonyolult képességet elsajátítsanak. Neki ott volt az elemi mágia, de nyilván azt nem ő akarta, nem ő választotta. - Hát persze. Hiszen engem is szeretsz - vigyorodott el. Sára jól tudta magáról, hogy vele az élet nem kifejezetten egyszerű, sőt mondhatnánk, hogy kifejezetten kihívásokkal teli volt.
- Na de ha már híreknél tartunk: beszéltem anyával, azt mondta hogy semmi akadálya, hogy vendégül lássunk a szünetben, sőt apa kifejezetten szeretne megismerni, mert anya már annyi jót mesélt rólad otthon - újságolta vidám mosollyal, hogy mire jutottak ebben a kérdésben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=827278#post827278][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2021.03.08. 16:37[/b][/url]

- Mertél volna mást mondani - szólt kuncogva, mielőtt újabb csókot nyomott volna Zsombor arcára. Az a szeretet és összhang ami megvolt köztük tankönyvbe illő lett volna, ha valaki szerette volna prezentálni, hogy milyen egy ideális párkapcsolat. Egyszerűen csak tökéletesek voltak együtt.
Ő is hasonlóképp zavarban volt a témától, de tudta, hogyha ő nem beszél róla akkor elkallódik és sosem lépnek egyről a kettőre. El sem tudta képzelni egyelőre, hogy hogy fog mindez megvalósulni, hogy hol alszik Zsombor, vagy hogy mi fog történni, de azt tudta, hogy mindennél jobban szeretné ha együtt tölthetné a szünetet a fiúval és ez tűnt a legjobb megoldásnak. Rosszalló fejcsóválással böködte meg Zsombor oldalát, mint ahogy tette mindig, mikor valami nem tetszett neki. - Ugyan már! Igenis nagyon szimpatikusnak talált, hidd csak el. - Sára komolyan hitt abban, hogy édesanyja nem csak az ő megnyugtatása végett mond ilyeneket. Naivitás, végtelen naivitás volt részéről, de igazából az sem érdekelte volna, hogyha elhordja minden szemétnek, csak engedje meg, hogy kedvese meglátogathassa a szünet alatt. Ennyi számított és nem több.
A nyugalmat a gyomrába költöző idegesség törte meg. Mielőtt megtörtént volna a baj már érezte, hogy valami nincs rendben. A benne szunnyadó vadmágia, amely mindig igyekezett megóvni őt, figyelmeztette hogy készüljön fel. Aztán egyik pillanatról a másikra eltávolodott a göndörtől, hogy önnyű kis teste egyenesen az ablakot határoló vastag falszakasznak egy csodálatosan hangos csattanás és fájdalmas nyögés kíséretében. Karjai felhevültek, ahogy az eleme a védelmére kívánt kelni, ő azonban erőszakkal fojtotta vissza a tüzet. Kellet legalább egy perc, míg képes volt annyira összeszedni magát, hogy felnézzen. Szőke haját kisöpörte szeme elől és egyenesen Lilla arcába bámult.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=827602#post827602][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2021.03.14. 19:33[/b][/url]

Fogalma sem volt, hogy akkor most mi van. Ült ott, kissé kótyagos fejjel és hallgatta a vitatkozókat, de minek… a szavak értelmetlenek voltak számára. Hallotta, hogy Zsombor higgadtan és nyugodtan próbálja kezelni a helyzetet, míg nővére üvölt, agresszív és durva. Hallotta, hogy valami Havas-Mezős lányról beszél, biztos arról, akiről Zsombor mesélte, hogy tanítja gitározni, meg hallotta, hogy Zsombornak nem elég ő. Hallott mindent, de az agyába a túl sok információ egyszerre jutott el. Valami elpattant benne, modnhatnánk hogy robbant és olyan dühös lett, amilyen talán még életében sem volt.
- FEJEZZÉTEK MÁR BE – szakadt ki belőle a kétségbeeséssel vegyített harag. A mágiája nem bírta tovább, ostorszerű nyalábként vágódott ki Sára ujjai közül, szerencsére csak a padlón és nem kedvesén csattanva. Sosem tudta volna megbocsájtani magának, ha azért ártott volna a göndörnek, mert nem volt képes fékeznie az indulatait. Durva mozdulattal lökte félre Zsombort, előfordulhatott hogy tenyerével így is megégette azon a ponton, ahogy hozzáért. Lábai közel olyan hangosan csattantak a padlón, mint az azt megelőző nyaláb, haját idegesen kisöpörte arcából és egyenesen nővére elé masírozott. – Hogy veszed a bátorságot, hogy beleszólj az életembe? Mégis mit gondolsz, hogy óvni való gyerek vagyok még? Vedd észre, hogy felnőttem! Nem tudom mi ütött beléd, de fogd vissza magad és foglalkozz a saját dolgoddal végre – vágta a fejéhez indulatosan. Kezeivel hadonászott, de egy ujjal sem ért Lillához. Nem ütötte vagy lökte meg, nem tett semmit csak állt és mondta. Aztán egyetlen mozdulattal tüntetőleg hátat fordított és visszalépdelt a navinéshez, hogy megnézze hogy van. Eddig eszébe sem jutott, hogy esetleg valóban valami baja történhetett, most azonban elfogta a kétségbeesés, hogy kárt okozott benne abban a néhány másodpercben míg nem volt magánál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=828947#post828947][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2021.04.05. 18:55[/b][/url]

Nem érdekelte senki és semmi, csak meg akart szabadulni ettől a helyzettől, a nővérétől, és az indulatok egyszerűen csak lecsapódtak, mágia formájában. Kitört belőle és nem tudta visszafogni magát, egyszerűen ez volt a helyzet. Kiosztotta a nővérét, szavak formájában is kitört belőle mindaz, ami addig gyűlt. Aztán visszafordult Zsomborhoz, hogy megnézze vele mi újság, de elhajtotta. Pedig semmi kedve nem volt a továbbiakban a nővéréhez. Szeretett volna visszatérni oda és ahhoz, amit azelőtt csináltak, hogy kitört ez a balhé. Tudta persze jól, hogy előbb vagy utóbb sor kerül majd egy nagy ütközetre, azon is csodálkozott, hogy nem sérült meg senki komolyabban.
- Tudod, épp ezért ennek nem itt és nem most lesz vége – néz rá szomorú szemekkel. És nem is ment volna vissza nővéréhez, ha az nem kezdett volna megint hisztériázni. Komolyan, ahelyett hogy befogta és szégyenkezve elvonult volna, inkább még mondta tovább. Sára vett egy mély levegőt, nem akart megint úgy kiakadni, mint ahogy azt az előbb tette. vetett egy utolsó segítségkérő pillantást kedvesére, mielőtt ismét megfordult volna, hogy elmagyarázza mi folyik itt.
- Egy, ne kövess minket. Foglalkozz a saját életeddel, ne az enyém után szaglássz. Kettő, Zsombi és Margaréta barátok, egészen biztos vagyok benne, hogy nem flörtöltek. Három, a hajam egy egyszerű elrontott bűbáj miatt szőke, nem akartam és nem is akarok hajszínt váltani tartósan. – Olyan hangon beszélt hozzá, mint egy öt éveshez, mintha egy aprócska gyereknek szerette volna elmagyarázni, hogy hogyan működik a világ, amit ő még nem ért. Nem csak azért, mert úgy vélte, hogy ezzel kellően felidegesíti majd, hanem azért is, mert máshogy nem igazán telt volna tőle. Vagy így, vagy sehogy, így legalább megmondta amit meg akart mondani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=829483#post829483][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2021.04.11. 23:25[/b][/url]

Az agya úgy döntött, feladja a szolgálatot. Túl sok érzelem kavargott benne, túl sok indulat, elméje jobbnak látta ha blokkol mindent, mielőtt nagyobb kárt tesz az eddigieknél is. Kiüresedett, lelassult, de azért tisztán értett és hallott mindent, amit nővére a fejéhez vágott, de már csak mosolygott rajta. túl fáradtnak és elgyötörtnek érezte magát még ahhoz is, hogy a hangját megemelje, nem még hogy újabb kitörést produkáljon. Amennyi energia eddig benne volt most annyira tűnt el belőle minden egyszerre.
- Tudod Lilla ez az egész sosem rólad szólt. És ha meg akarsz védeni akkor védj meg magadtól és ne szólj bele az életembe csak azért, mert te, aki nincs benne és nem éli ugyanazokat a napokat mint én, úgy látod, hogy nem jó nekem. Nem téged erőszakoltak meg bedrogozva, ne játszd a mártírt kérlek. Ha akkor mellettem álltál volna talán nem jutunk ide. – Eltűnik az óvodás hangsúly, eltűnt a vádló tekintet, csak az üres nyugalom maradt meg. Olyan könnyedén formált a szavakat, mintha csak a holnapi időjárás lehetőségeit taglalta volna, s nem drága testvérét kívánta volna elküldeni a pokolba. Mert nem akart semmi mást, csak hogy végre eltűnjön a nővére, aki megkeserítette az életét. Ha féltő és aggódó szeretetből is, de akkor is megmérgezte a légkört és tönkretette Sára hangulatát.
Hátrafordult a fiúhoz, hogy végre tényleg megnézze. Nem érdekelte az sem, ha az három kézzel tiltakozott ez ellen. Óvatosan érintette meg a megsebzett bőrfelszínt és őszinte kétségbeeséssel teli tekintettel próbálta meg elkapni a számára oly’ kedves szempárt. – Ne haragudj rám – motyogta egészen a sírás határán, de összeszedte magát és nem hagyta, hogy a könnyek legyőzzék őt. – Fel kell mennünk a gyengélkedőre, hogy ezt megnézzék. – Abba bele sem gondolt, hogy tette esetleg fegyelmi következményeket vonhat majd maga után. Vagy belegondolt, csak inkább nem akarta elfogadni a tényt. Épp elég sokk érte egyszerre.