A Keleti szárny első emeletén, jól elrejtve az idegenek szeme elől, a folyosó jobb oldalán hatalmas festmény található, amely egy szfinxet ábrázol. Fölötte a felirat: Veritas, Scientia, Sapientia. Csak a beavatottak tudják: a festmény takarja a Levitába vezető bejáratot. A szfinx pedig csak akkor enged be a kék ház klubhelyiségébe, ha rejtvényét helyesen megfejted.
Mindenki mással is hajlandó elbeszélgetni a varázslatos lény a maga tűnődő, éteri módján, de ha információkat akarsz kicsikarni belőle, jobb, ha még néhány legendás lények gondozása órát meglátogatsz, különben nem vetemednél erre.

Vajon feltűnt már bárkinek is, miért alszanak olykor éjjelente ezen a folyosón meggyötört levitás gólyák...?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=786541#post786541][b]Elijah Kearney - 2019.12.29. 00:23[/b][/url]

Kicsit ideges vagyok. Kicsit nagyon. De tökre el fogom én ezt rejteni, ha meglátom. Vagy valami olyasmi. Igazából tavaly nem csináltam ilyet, most próbálkoztam és... siker! Egyre jobb. Bár nem tudom, mekkora kihívás van abban, hogy elhívnak valakit a bálba meg ilyenek, de nekem eléggé. Mindegy. Lesz ez még így sem? Nem tudom. Nem szoktam lányokkal lógni!
Megigazgatom magamon ezt a piros csodát, nem épp érzem azt, hogy ez a színem, de hát, ha egyszer ezt kérték, akkor ez van. Az ingem nem sikerült jóra, azt is pirosnak akartam, halovány lett mert igen, ezeket én színeztem át és tökre büszke vagyok, még ha... ilyen nyomorult is lett kicsit. Mert a normál ember feketét vesz, ha valami hivatalos, nem akartam külön még venni, mert minek, nem veszem fel többet majd úgysem, mert minek. Mármint, a piros. Egyszeri nem? Fogalmam sincs. De nyakkendőre már nem futotta, amúgy sem szeretem, a cipőm barna, nem volt kedvem még azt is mázolni, szóval érdekesen festek. Talán. Elsőnek úgy véltem, majd jól megfésülködök, legalább egy évben egyszer, de aztán elvetettem. Úgy lássanak, lásson, ahogy mindig is, így természetes. Hozhattam volna tök romantikusan virágot is, de ez nem randi, vagy nem tudom az e, ez most ilyen lett. Locsoltam kölnit is magamra, mint a nagyok, jó ez ide címmel és most... órát nézek. Még van idő, én szaladtam ide túl hamar, mert izgulok mint a fene és mert már mennék. Nem tudok táncolni, remélem az, ha jobbra kettőt és balra kettőt tolok, elég lesz. Arra viszont kíváncsi leszek, hogy milyen lesz a hely. Mindenre.
Betti amúgy halál aranyos csaj, nem röhögött, amikor harmadszorra sikerült kinyögnöm, mit is akarok, szóval már jó jel. A nagyteremben léptem oda hozzá, bár tény, követtem az egyik háztársam, aki a mellette ülőt kérte fel, én meg biztos vérszemet kaptam, hogy mikor véletlen találkozott a tekintetünk, ki is mondtam. Nem baj, nem kár érte. Jó lesz ez.
Ugye?
Én már készen állok, kicsit hintázok a sarkamon, miközben várom őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=786877#post786877][b]Elijah Kearney - 2019.12.30. 17:07[/b][/url]

Nem türelmetlenkedem, csak egy picit, mennék is meg... kicsit nem is. Elvégre, nem csak a mi évfolyamunk lesz ott, sőt, nagyon sokan lesznek, tavaly is csak megnéztem, csak azt, mennyien meneteltek és bahh. Elég is volt. De idén vagyok olyan őrült, hogy megmutatom a gyönyörű mivoltom és tánctudásom. Nem baj, nem baj, egyszer én is leszek majd végzős és nekem is lesz ilyesmim, valószínűleg, akkor aztán nem tudok kibújni alóla. Vagy hát, halotti bizonyítvánnyal biztosan, de olyan radikális megoldásokhoz nem folyamodnék, meg ki tudja, lehet jó lesz, élvezem és kész. A bulik amúgy jó dolgok, a legnépszerűbb embereknek főleg, akik valahol csak vannak, azoknak meg pont elég. És ez a legjobb benne. Meg a zene. Meg minden. Remélem Petya is ott lesz, nem volt időm kifaggatni, hogy sikerült-e valakit találnia a bálra, vagy ha mégse, amúgy eljön-e. Jó lenne ott is együtt mulatni, bemutatnám Bettinek is szívesen, nekem az se gáz, ha csoportosan mulatunk, nincs abban semmi olyan. Lesz majd még idő minden másra is. Bőven.
Nyílik az ajtó, én meg odakapom a fejem. Az első aki kilép, egy fiú, nem ő, így most sem nyertem, de szinte be sem csukódik, követi a következő. Aki már Betti. Megörülök, hogy nem lépett vissza, kicsit féltem ettől és megértettem volna, már nem csak amiatt, mert velem kell eljönnie, hanem amúgy is, minden joga megvan valakinek, hogy máshogy döntsön. Azonban nem kell aggódni, eljött én meg felveszem a szép mosolyom, kihúzom magam, mert ebben a ruhában úgy illik állni, mint az uraknak. Vagy valami olyasmi. Majd a rágót, amin eddig rágódtam, kidobom út közben, mert úgy tudom, azt se illik.
- Szia Betti! - intek neki és megnézem azt a ruhát, amit felvett. Nos, igen, tudtam én, hogy a lányok tudnak, meg nagyon adnak ezekre, az apróságokra, mint cipő, hajban csat, vagy a körömlakk. Áldom az eget, hogy nem lettem lány, mert ezzel a mentalitással, amivel élek, sosem lennék csinos. Sőt. Na mindegy.
- Köszönöm – pillantok le magamra. Az majdnem mindenkinek, én eleve hordok simán hétköznap is, a színekkel nincs bajom. De inkább visszatekintek rá, ő most az, akit figyelni kell.
- Nagyon csinos a ruhád és a hajad is. Észre se fognak engem venni! - bókolok, bár erre kicsit nekem is kipirul valahol az arcom. Nem rosszból, ez a jó. Vagy valami olyasmi. Mosolyra húzom ajkaim és odalépek mellé, a karom nyújtom, hogy karoljon bele.
- Nos hölgyem, mehetünk akkor?