30. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Kiírásra kerültek az év végi/eleji pályázatok, ne felejtsd el csekkolni a híreket! Wink
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 33 ... 41 42 [43] 44 45 ... 53 ... 85 86 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2015. július 17. 20:40 | Link

Kami


 Rágtam a falatot, mint azt szokás. Valami viszont szokatlanul felsercent a fogaim alatt. Miközben a lány válaszolt a második kérdésemre, lassan odaemeltem a kezemet, két ujjal megfogtam a rendellenes hozzávalót, majd húzni kezdtem kifelé. Ha naiv lennék, azt mondanám: haj. És ez a válasz félig-meddig meg is felelne az igazságnak, csak van még egy apró dolog, amitől mégis picit más lesz a helyzet.
 - Manószőr - mondtam olyan kifejezéstelenül, hogy utána elmosolyodtam saját magamon. - Úgy tűnik, az egyik manó a konyhában nem tartja be a házirendet.
 A közel hét centiméteres szőrszálat a szalvétámra helyeztem, mint későbbi bizonyítékot, majd ettem még egy falatot. Mielőtt a lány azt gondolhatná, hogy most majd megyek és panaszkodom hogy rúgják ki a manót, elmagyaráztam a szándékomat.
 - A manók a konyhában jól ismernek már engem. Talán már picit elegük is van belőlem. Ezzel sarokban tudom tartani egyiküket és... hát, csúnya szóval zsarolhatom, de igazából csak további bejárást szeretnék és hozzáférést az alapanyagokhoz.
 Felidéztem magamban a lisztes esetet, amikor az egész levita lesereglett a konyhába és kakaós csigát sütöttünk a vezényletemben, majd mintha egy káoszbombát dobtak volna ránk, mindenki liszteszsákokkal kezdte püfölni a másikat. Régi szép idők!
 - Egyébként én is tök jól vagyok, köszönöm - vigyorodtam el ismét, most picit szélesebben. - Végre nálam lehet a pálcám. Tudod itt felejtettem a nyaralás idejére. És ezzel talán el is árultam, milyen volt számomra Madagaszkár. Néztem ahogy a többiek távol a felügyelettől varázslatokat próbálnak ki, amiket itt a kastélyban esélytelen lenne kipróbálni, párbajoztak, kviddicseztek... jó, azt speciel én is csináltam. Meg is nyertük egyébként - hencegtem azzal a tipikusan Wolgis félvigyorral és huncut szemekkel. Ez van, a hencegés megmaradt, mint utóhatása Cupido célt tévesztett nyilának. Még mindig nem értem, mire gondolt, amikor a TÜKÖRTEREMBEN lőtt rám. Most komolyan.
 - Szóóóóval... - kezdtem bele egy mondatba, amit még nem fogalmaztam meg magamban. Tulajdonképpen fogalmam sem volt, mit mondjak, csak nem akartam, hogy kínos legyen a csönd, ahogy ott mosolygok magamban. Én vagyok az idősebb, meg a férfi, össze kéne szednem magam, vagy valami... oh, megvan. - ...van neked háziállatod?
 Alig észrevehetően sóhajtottam. Hátha majd meg tudom törni ezt a megszeppent szituációt, és belemelegszünk a beszélgetésbe. Sokat segítene rajtam, hisz fura helyzetbe sodortam magam. Szokás szerint. De ettől szép az élet, nemde? Ilyenek nélkül halálra unnám magam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. július 17. 23:13 | Link

Wolgii


Magában visszapörgette az imánt elmondtakat. 'Madagaszkáros'. Most komolyan. Ennyi erővel akár azt is mondhatta volna, hogy a hegyekben sok a hegy. Világrengető meglátások. Viszont ennek a zselés valaminek egész jó ize van, olyan mint az erdeigyümölcsös tea sok cukorral. Mosolyogva hallgatta a fiút, ahogy beszélt, és beszélt, és hálásnak érezte magát azért, hogy addig sem ő kell jártassa a száját. Nem igazán tudta, mit mondhatott volna. Amikor a másik csak úgy kihúzta a szőrszálat a szájából, újra nevetglni kezdett, természtesen úgy, hogy szépen a szájáhpz emelte a kezét, és csak halkan, diszkréten. Mégis, hogy jönne már az ki, ha prüszkölve felnevetne? Bármennyire is szerette volna ezt tenni, visszafogta magát. Mikor folytatta, már tényleg képtelen volt betelljesíteni tervét, miszerint jólneveltnek fog mutatkozni. Letette a kiskanalat, majd az asztalra könyökölt, s immár két kézzel fogva fejét nevetett. Lehet, hogy ez az egész nem volt MÁSNAK nevetséges, neki igenis az volt. Csak úgy jön, berobban ide, mint egy sztár az iparba, és beszél itt madagaszkárról, meg manókról.. Ha otthon lenne ez az egész, biztos azt hinné, hogy a fiú be van szívva.
- És mit fogsz csinálni az alapanyagokkal?- pislogott rá, ahogy hátratúrta időközben elszabadult tincseit, és elképzelte magát egy telljesen más szemszögből. Bizonyára úgy néz ki mint Szimba az Oroszlánkirályból, sok kis babahaj ott a feje körül, mint egy sörény, vagy mi van az oroszlánoknak. Érdekes embernek bizonyult, azt meg kell hagyni. A viháncolása lassan mosollyá lágyult, majd vállat vonva megdícsérte egy fiút, egy vállveregetés kíséretében. Ő maga nem sokat tudott a kviddicsről, csak annyit, hogy meg kell szerezni a kis sárga repülő izét, cikeszt, vagy mit, és közben gólokat is kell dobigálni, és mindezt úgy, hogy gyilkos gurkók össze- vissza püfölnek. Nézni biztos jó, játszani már kevésbé. Bár ő szemmel láthatólag szerette, mármint, azok szerint ahogy beszélt róla. A kérdés meglepte, erre várt a legkevésbé. Ölébe ejtve kezeit fordult felé, hogy az arcát tanulmányozva bólintott.
- Van két vadászgörényem.- jelentette ki, és most rajta volt a vigyorgás sora. Egyszerűen imádta a két kis szőrmókot, annak ellenére, hogy az emberek többsége vagy lepatkányozza őket, vagy furán néz rá. Pedog nagyon szerethetőek, csak hát nem épp azok a tipikus házikedvencek.- Lennon, a nőstény, és albínó, és Meeko, a párja. És olyan puhák, és vékonyak, és aaannyira édesek.- kezdett csak úgy dumálni. Amit mondjuk lehet nem kellett volna, nem igazán szeretett sokat beszélni, annak ellenére, hogy mindíg azt csinálta. Olyankor telljesen idegesítőnek érezte magát. Végül inkább csak vállat vont.- Neked?- terelte vissza a témát a fiúra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 777
Írta: 2015. július 18. 07:26 | Link

gzős bál - bom elegancia

Egyszer mindennek vége van. Sajnos a szabadidő sem örök, így elérkezett az idő, amikor el kellett köszönnünk hőn szeretett nyaralóhelyünktől; Madagaszkártól. Emiatt azonban nem kell búsulni, inkább idézzük fel az ott eltöltött szép - vagy lehet, hogy kevésbé szép - pillanatokat egy búcsúbulival összekötött végzős bál keretében, amelyet az iskola Diákönkormányzata szervezett nekünk.
Ha épségben hazaértünk, vegyük fel a legszebb ruháinkat és irány a buli. A Nagyterembe vezető folyosót színes, lebegő mécsesek sorfala díszíti, így lehetetlenség eltéveszteni az utat. Amint a terem küszöbén megállunk, láthatjuk, hogy egy bohém, ám elegáns partiba csöppentünk, a teremben nem a szokásos házak szerinti asztalsorok vannak elhelyezve, hanem több hat-hét személyes kerekasztal amiket színes, mintás párnákkal kerítettek körbe, hogy legyen hol megpihennünk a tánc után. Az asztalok telis-tele vannak még üres tányérokkal, viszont ez sem marad így sokáig. Rengeteg itthoni és Madagaszkári ínyencség vár minket a buli folyamán. Aki a megbűvölt mennyezetre pillant, láthatja, hogy már ott is éjjel van, viszont a Hold és a körülötte lévő sok apró csillag megvilágítják a termet, így ez is fokozza az est hangulatát.



Szokásos helyén, a tanári asztalok és a zenekar emelvénye előtt van az üresen hagyott táncparkett, ahol az első tánc természetesen a végzősöké. Már ti is alig várjátok a végzős keringőt, igaz?

//Álmodói időpont: július 18-augusztus 1.
Szerepjátékos időpont: július 22. este 8 óra
A játék egy szálba menjen, tehát az eseményre utoljára érkezett poszthoz szálazzatok!//
Utoljára módosította:Emma McNeilly, 2015. július 18. 18:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. július 18. 07:55 | Link


Ruhácska, frizura


Kicsit sem jártam rosszul amikor Zsombival összefutottam és megbeszéltük, hogy elmegyünk a végzős bálba. Bírom a srácot, elég rendes gyerek és lehet vele szórakozni, ami azért fontos szempont. Még azt is sikerült ledumálnunk, hogy ne ő jöjjön értem, hanem én menjek hozzá - egy igazi lovag vagyok, igaz? -. Na nem azért, mert el kell vele lovagolni a végtelenbe és tovább, hanem hogy segítsek kiválasztani az öltözékét. Tetszett ez a dolog, úgyhogy amikor kész voltam a fürdőszobai dolgokkal, tehát sminkeléssel, hajösszetúrással és öltözködéssel, már szaladtam is át hozzá a fiú szobákhoz. A többi lányhoz képest nem tököltem órákat a tükör előtt. Körülöttem fonogatták sokan a hajukat, meg minden ilyesmi. Na, az enyém az frissen szárított, de olyan kócos volt, mintha most léptem volna az ágyból. A fejpánttal együtt nekem nagyon tetszett az eredmény, már csak Zsombi véleményére voltam kíváncsi.
Végül vigyorogva léptünk ki az Eridon körletből, a Nagyteremig meg sem álltunk. Kényelmes sarut viseltem, szóval abban reménykedtem, hogy nem fogunk az asztaloknál ülni egész este, hanem táncolunk is amennyit csak lehet. Ezt a partneremnél nem tudom még, hogy mennyi az, amit ő szeret letáncolni, de előttünk az egész este.
- Úúúúh, imádom - állapítottam meg Zsombinak abban a pillanatban ahogy beléptünk a Nagyterem bejárati ajtaján és szemem elé tárult a sok szín és különleges elrendezés. - Zsombi, ez valami irtó jó - izgatottságomat azzal fejeztem ki, hogy csillogó szemmel, fülig érő vigyorral pillantottam rá és megszorítottam a kezét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jonathan Ramsay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 34
Írta: 2015. július 18. 09:45 | Link

Vér Lanetta

Megpróbálok jól kijönni az ellentétemmel, elhívtam őt a bálba. Még egyszer utoljára a falba verem a fejem, majd nekiállok öltözködni. Mikor ezzel  is megvolnék, gyorsan elintézek minden más tisztálkodási feladatot, és immár nyugodtan indulok el a nagyterem felé, megnézni, hogy Lanetta ott van-e már. Ha nincs, akkor sincs mit tenni, mivel nem tudom, hogy merre van az Eridon klubhelyisége. Addig is leülök az egyik asztalkához, és a bejáratot figyelem. Sikerült szépen kidíszíteni a nagytermet. Remélem, Lanetta nem az a fajta, aki órákig a ruhákat válogatja, vagy sminkel. Bár szerintem tényleg nem olyan... De hát nem minden olyan, amilyennek látszik. Meglehet, hogy én is csak egy okostojásnak látszok kívülről, de tudok... Tudok más is lenni. Elmélázva figyelem, ahogy szállingóznak be az emberek, de még nem vettem észre Lanettát. Mellesleg meg kell jegyeznem, hogy ezen fontos esemény alkalmából kértem a szüleimtől kontaklencsét, így most szemüveg nélkül üldögélek. A kontaklencsét csak onnan lehet észrevenni, hogy kicsit kékebbnek tűnik a szemem. Kifejezetten nem szívlelem a kontaklencsét, de ez esetben talán jobb is, hogy leváltottam hű szemüvegem. Ha táncolni fogunk a lánnyal - mégpedig remélem, hogy sor kerül arra is - akkor így nem fog leesni semmi sem az orromról, és nem fog eltörni. Bár remélem, hogy a heves táncra nem lesz példa. Azért a biztonság kedvéért ott lapul a zsebemben a szemüvegtok, benne szemüvegemmel, ha alkalom adtán netán kicserélhetném a kettőt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. július 18. 10:07 | Link

Wolgii

{Ruha/ Hajci/Egyéb kiegészítők}


Már a hajnal első kis napsugarainál úgy pattantak ki a szemei, mintha épp egy versenyre készült volna, vagy egy hatalmas utazásra, vagy egyéb társadalommegmozdító, földrengető dolgogra. Pedig ez csak egy kis bál volt, a végzősöknek. És ő elmegy. És egy fiúval megy. Jó, mondjuk fura is lenne, ha lánnyal menne, de hát akkor is. Még csak elsős, még csak most jött, és elmegy a bálba egy nála majdnem két évvel idősebb fiúval. Azért majdnem, mert fél év múlva tulajdonképpen tizenöt lesz, és akkor tulajdonképpen csak másfél év van köztük, és az végülis elég sokat számít, nem? Hát persze, hogy de! Megpróbálta lehunyni szemeit, még aludni egy kicsit, de nem igazán működött, talán azért, mert valami kis idióta kis görcsöcskék ott tevékenykedtek a hasfalában, meg a gyomrában, meg a torkában, sőt, az is lehet, hogy még az agyában is ott voltak, csak azokat épp nem érezte. Miután mindezt így megállapította, felkelt, és elég sokáig csak ült az égya szélén, utána kényelmesen letusolt, utána meg elkészítette magát, remélve, hogy ez nem lesz azért túl sok. A hajával kész remekművet csinált- saját maga szerint-, és még a hennával is elég jól elboldogult, annak ellenére, hogy olyan ügyetlen egy ceruzával a kezében, mint egy elefánt. Ééés ezzel úgy el is ment az egész napja. Mondjuk, még rengeteg dolgot csinált közben, futkosott ide-oda, meg dédelgette a görényeit, de hát végülis akkor is végig ezt csinálta, és az sem biztos, hogy jó lesz egyáltalán. Vagy majd megijed tőle, és elszalad. Vagy ki tudja. Most kivételesen nem merte harabdálni a száját, mert azon ott csücsült a halványpiros festék. Úgy körülbelül ez volt az összes smink rajta, mármint az arcán, meg egy nagyon halvány réteg alapozó, meg kihúzta a szemét. Az "egyszerűség szép" elv alapján. Bár már kevésbé érezte magát egyszerűnek. Egy fekete magassarkút húzott fel lábbeliként, ami ahoz képest, hogy magassarkú, igenis kényelmes, és az egész estét képes eltölteni benne. Ha meg mégsem, akkor egyszerűen lehúzza. Vagyis, remélte, hogy le fogja merni húzni, és majd ott mezítláb csápol. Bár akkor mégannyira alacsonyabb lesz a másikhoz képest. Mindegy, majd szerez egy létrát. Annak ellenére, hogy nem tudta honnan lehet szerezni létrát. A lényeg, hogy ő szerez.
Kissé felsóhajtva dőlt a kőfalnak, valamivel távolabb a bejárat ajtajától. Miközben várt, olyan dolgok fordultak meg a fejében, hogy vajon mennyire néz ki hülyén, mások mennyire látják ugyan ilyen hülyének, és miért nincs még itt a párja. Ha csak szédítette, és közben egy telljesen más lánnyal jön, vagy nem is jön... Akkor tényleg meg fogja ölni. Kínozni. Ahányszor és amennyi módon csak lehet. A mennyezetre emelte tekintetét, ahogy felsóhajtva húzta el száját. Ezaz Kami, ez a te formád.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2015. július 18. 10:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2015. július 18. 10:34 | Link

Kamii


 Ébredés után egy ideig le sem esett, hogy ma bál lesz. Lazán megreggeliztem, furcsán tekintgettem körbe a bezsongott diákokon, és feltűnt, hogy a lányok jó része nincs ott. Mit terveznek vajon? Lerohanják az iskolát és új rendszert alapítanak, melyben unikornist fogunk tenyészteni, mint emelt óraszámú tananyag? Vagy varrunk? Te jó ég, nehogy azt akarják elérni, hogy azokat a lehetetlen ruhacsodákat nekünk kelljen elkészítenünk, mert csalódni fognak, mi meg a fejünket fogni. Cunamiszerű hajhullást eredményezne férfitársaim körében egy ilyen nőuralom. Márpedig én nagyon szeretem a hajam. Meg a tejet. A kakaót is.
 Óvatosan visszamentem a klubhelyiségbe, közben hallgatózva, hátha meghallok valami kis titkos információt, de nem. Csupán kuncogás, a "te kivel mész", és a "mit veszel fel" kérdések kombinációit tudtam kiszűrni az éterből. Fent aztán a levita toronyban leesett, hogy mi folyik itt a kiborított tökleven kívül, amibe beleléptem. A lányok sikítozva takargatták el a ruhájukat, mintha legalábbis meztelenek lennének. Pedig nem is voltak azok. Azt kiabálták, hogy nem akarják, hogy a bál előtt meglássam, mit vesznek fel. Mondtam, hogy akkor vetkőzzenek, mire megdobáltak. Ki érti a nőket?
 Közben persze leesett, hogy én is elhívtam valakit, méghozzá Kamillát, az elsős navinést. Hogy miért nem választottam valakit a levitából, vagy bárkit, akit már jobban ismertem? Passz. Ha már abban a fura szituációban szóba került, gondoltam legalább ezzel kiengesztelem. Persze biztos volt még oka, de hirtelen nem volt kedvem filozofálni.
 Na aszongya. Ruha. A lányok mindig órákat, esetleg napokat tökölnek vele. Tényleg ilyen nehéz lenne? Kinyitottam a szekrényt, kivettem egy Világosszürke inget, rávettem a V-nyakú, vörös, selymes pulcsimat, amit annyira szeretek, meg egy egy hosszú, sötétkék nadrágot és egy barna cipőt. Bohém elegancia... Azt sem tudom, azt eszik-e vagy isszák. Az eleganciát vágom, de ha bohém, akkor tuti nem kell öltöny. Ezzel az összeállítással még mehetnék színházba, de mégis olyan laza. Szerintem tökéletes. Az órára néztem, láttam, hogy még van időm aludni is egyet. Megtettem hát.
 Még viszonylag időben ébredtem, viszont elaludtam a hajam. Próbáltam rajta segíteni, de valahogy mindig kócos maradt. Mindegy, fogjuk rá, hogy bohém a hajam. Picit késésben voltam, amikor befújtam magam valami löttyel, amit Kölnben vettem még annak idején, aztán leindultam. Már az előcsarnok sarkán álltam, amikor eszembe jutott, hogy kéne még valami. Sarkon fordultam és sprintelni kezdtem. Kb negyed óra múlva megint megálltam a sarkon, hogy kifújjam magam. Mostanra a kölni illata összevegyült a saját illatommal, és saját bevallásom szerint nagyon vadítónak találtam. Bele is haraptam a kezembe, aztán laza vigyorral és hátratett kézzel odasétáltam Milla elé.
- Bocs a késésért. Mehetünk? - kérdeztem, miközben a hátam mögül egy rózsát vettem elő, és nyújtottam felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. július 18. 11:22 | Link

Jonathan Ramsay
ruha és koszorú


  Lala nem gondolta volna, hogy eljut a bálra. Habár Lotte és Kafi is itt voltak -másodmagukkal - ő valahogy képtelen volt elhinni, hogy akárki arról álmodna, hogy pont vele menjen el a bálba. Hiszen benne nincsen semmi. Ugyanolyan mint a többi, egy gyártmány, melyből több milliót szórtak a földre. De ő elfogadta ezt. Már azt is eltervezte, hogy mit fog csinálni majd, míg a többiek odalent táncolnak. A lehető legtávolabbi pontra menekült volna, ahol csak egyedül maradt volna, és talán rajzolt volna valamit. Valamit, ami sötét lenne, ijesztő és gyönyörű. Valamit, ami tükrözné azt, ami benne tombolt volna.
  És most mégis itt áll a nagyterem ajtajában. Fején koszorú nyugszik, testét lágy selyem öleli, haja ezüstpalástként követi őt amerre csak lép. Teljes harci díszben volt, akárcsak azokon a régi estéken, melyeken még gyermekkorában vett részt. Azokon a fényűző, aranyvérűeknek tartott puccos eseményeken, melyekről ha tehette, mindig ellógott, hogy aztán csatlakozhasson a konyhában pókerező szobalányokhoz. De most nem akart elmenekülni, mert azokkal ellentétben, itt volt értelme a maradásnak. Vártak rá.
  A lány napja nem kezdődött valami fényesen. Késői kelése miatt, lekéste a reggelit, és az apró vadállata is eltűnt néhány órára, hogy szétszórt gazdájának még nagyobb fejetlenséget okozzon ezzel. A feltúrt szoba, és széthányt ruhák felett az idő pilleszárnyon repült gyors léptekkel, és mire a kisasszony megtalálta és marka börtönébe zárta a kis állatkát, már igazán későre járt. A ruha pedig még mindig nem volt meg. Kafi már két napja zaklatta Lanettát azzal, hogy a ruha, a ruha és lám mégis a ruha maradt utoljára.  
  Nem volt biztos benne, hogy ez a tökéletes ruha, gyönyörű volt, ám túl keveset látott ahhoz, hogy kinyilvánítsa tökéletes darabnak. Azonban elég szépen simult testéhez ahol kellett, máshol gyermeki könnyedséggel keltek életre az apró hullámok és redőzések. A koszorú is csak hirtelen ötlet szüleménye volt, ám a tükörben összeillet a két darab. Csak remélni tudta, hogy a fiú is hasonló véleménnyel lesz róla. És elnézi, hogy szemceruzán, korrektoron és szempillaspirálon kívül nincs rajta semmi.
  Ahogy előretört a tömegben, próbálta megkeresni fejével a fiút. Biztos volt benne, hogy itt van már, nem tűnt annak a késős fajtának. Lábujjhegyre állva nézett körbe a teremben, a fejek és alakok nem könnyítették meg tájékozódását.
  És ekkor, végre kirajzolódott a keresett személy. A lány halványan elmosolyodott, és megindult a fiú felé abban a reményben, hogy a másik is kiszúrja majd őt előbb vagy utóbb.
  Megállva előtte mosolya kicsit szélesedett és kedvesen intett a másik felé köszönésképpen
- Szia!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Rémi J. Saint-Venant
INAKTÍV


XII. Az akasztott ember | (F)élénken (t)akar
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 433
Én vagyok a Mind
Írta: 2015. július 18. 11:37
| Link

Jarednek címezve
I.



Tízezer tornyom az égbe dobálom, tízezer kéz vár rám odakint; mint erdő táborozok szívetekben, – utálom az Egyet, én vagyok a Mind. Tízezer út zuhog ki belőlem, lelkem szétpattan, tízezer sugár; és nyomorult testemben nem marad, csak a fénytelen s visszhangtalan halál.
A túl szorosnak érzett, bőrömet kötélként fojtogató mintás nyakkendőmet húzogattam, s közben észre se vettem, hogy már beértem a terembe. A nyakam viszketett a szaténkendő kellemetlen, szúró érintésétől. Még látnom sem kellett, anélkül is tudtam, hogy belül vérző szöveteim vörösben, kipattogva kiáltanak felszabadításért.
Magamban dünnyögve, a többiektől távol, a terem legszélén haladtam. Nem néztem fel, hallanom is éppen elég volt őket; padlón dobogó talpaik zaját, fülsértő, magukat kellető nevetésüket, beszélgetéseik idomtalan foszlányait. Szinte még a termet színesbe öltöztető sopánkodó díszeket is hallottam. A kéket, sárgát, pirosat - külön, külön.
A kék, halszálka csíkos ingemet mélyzöld bársony mellény takarta, mögéjük bújva, összehúzott testtel próbáltam észrevétlen maradni. Egy félreeső, ételek és italok súlyától roskadozó asztalhoz siettem. Némi szimatolás és keresgélés után aztán üres kézzel, falnak támasztott háttal álltam meg mellette. A harsány zene bántotta a fülem, és egy-egy erőteljesebb szólóra védekezően hunyorogni kezdtem. A fejem lógott, szemem sarkából látni véltem néhány előreeső szőke hajszálat, és pár közelemben mozgó cipősarkat. Nemcsak melegem, de légszomjam is volt a zsúfolt, a mindenki fejébe férkőző zenében fürdő nagyteremben.
Bár nem beszéltünk erről Ethannel, úgy sejtettem, hogy mint minden más rendezvényen, úgy ezen is kötelezően ott kell lennünk. Azt ugyan még nem tudtam, hogy meddig maradok, hogy megvárom-e az est legfontosabb pillanatát, és a hátsó sorból végignézem-e a végzősök táncát, de abban biztos voltam, hogy ott kell lennem. Nem hozhatok szégyent a családra.
Mutatóujjammal a csálén álló nyakkendőmbe kapaszkodtam, fejemet lassan felemeltem, majd engedtem hátrabicsaklani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. július 18. 11:39 | Link

Wolgii

{Ruha/ Hajci/Egyéb kiegészítők und virágkoszorú}


Már nagyon Belemerült a repedések és összeillesztések különféle változataiba. Azon gondolkodott, hogy felszalad, átöltözik pizsomába, és visszajön egy pokróccal, azt kiteríti ide a folyósó közepére, lefekszik rá, és mély gondolatok kíséretében tovább elemzi őket, sőt, még ír egy könyvet is róluk, melyben majd azt latolgatja, miken mehettek keresztül az életben. Amikor még meg sem születtek, majd kiskorukban, majd miközben egyre csak nőttek. Interjút is fog csinálni egyel, biztos el fogja mesélni milyen kényelmetlen lehet számára, amikor hangyák és pókok meg atkák költöznek beléjük. Fog még írni a résdivatról is, illetve még egy pszichológussal is fog beszélni. Ha mindez be fog jönni az embereknek- márpedig biztos be fog jönni nekik-, majd tvműsört is fog vezetni. Mindjárt még hálás is lesz a fiúnak, hogy csak úgy itthagyta. A könyv címét is kitalálta, az az lesz, hogy "Egy lyuk feljegyzései". Ilyet még biztos nem írtak, még senki nem lehetett ennyire pihent egyú, mint ő most. Persze ettől függetlenül még haragszik rá, kimondhatatlanul, és biztos benne, hogy tényleg ki fogja nyírni. A kínzás első fázisa az lesz, hogy miután lekötözte, fog egy minél tombább ollót, ami már alig vág, és szépen lassan lekaszabolja a haját. Abból indul ki, hogy ő nagyon imádja a szőke tincseit, és akkor biztos a fiú is szeretheti, elvégre ő is szőke. Vagyis, valami olyasmi. Egy nagyon világos árnyalatban. És akkor ő is nagyon szeretheti a haját, mármint, úgy nézett ki, mint aki szereti. Bár az sem igazán akadájozta volna meg Kamit, ha az ellentéte igaz, ő tökéletesen kiélte volna barbár vágyait. A második fokozatot még nem találta ki, majd valahonnan fog inspirálódni, vagy addigra biztos eszébe fog jutni akármi, amit már régebb ki akart próbálni, csak nem volt még rá alkalom. Mindezen tervei ellenére azért persze rosszul esett neki, hogy így átejtették, ám ennek nem akart utat engedni. Csak volt, és kész. Inkább lesz dühös és bosszuálló, mint szomorú. Az sírással jár, enyhe depresszióval, és ahogy magát ismerte, még arra is hajlamos lett volna, hogy ne egyen. Csupa csupa olyan tulajdonság, amik szánalmat keltettek benne- legfőképpen önmaga ellen. És pontosan ezért nem akarta, hogy ez az érzés eluralkodjon rajta. Tömlöcbe zárta, egy vasdobozba, és képzeletben belehajította egy feneketlen tóba. Így is elég lesz majd a bűntudat, ha 'véletlenül' meghal az elméletileg párja, és ő meg véletlenül el fogja ásni. Utána meg keresni fogják, valami kiássa, és valami menő hazugságvizsgáló kíséretében leleplezik, és lecsukják. Egy életre. Akkor majd lesz ideje megírni a tudományos könyvét is. Hitler is cellák között firkálta le a Mein Kampf-ot, és olyan nagy ember lett belőle, hogy van aki még most is fél a nevétől. Bár Kami nem fog senkit és semmit üldöztetni, de akkor is. Azért elég jól hangzik. Egy pillanatra lehunyta aranybarna szemeit, kiengedte tüdejéből a levegőt, majd a következőben már ki is nyitotta őket, azzal az elhatározással, hogy mostmár aztán tényleg eltrappol innen, és Wolgas jöjjön azzal akivel akar, vagy nem akar, vagy ne jöjjön. Tökmindegy. Egyedül a szobájában is tökéletesen jól fogja érezni magát, majd játszik a görényeivel. Így is otthagyta őket egyedül, szegények azt se tudják, hogy mi történik, meg mi nem történik. Mégis, milyen gazda ő, hogy csak úgy otthagyja őket. Annyira a szívéhez nőttek, hogy szinte olyanok voltak neki, mint a gyerekei. Egy anya nem hagyja ott csak úgy szó nélkül a gyerekeit.
Normális helyzetbe hozta virágillatú kobakját, és kissé összerezzent, amikor szemtől szembe találta magát a fiúval. A bárány bemerészkedik az oroszlán barlangjába. Vagy inkább a farkas barlangjába, az egy helytállóbb kifejezés. Amúgy észre sem vette, hogy itt van, az is lehet, hogy már tök régóta itt van, és szólongatja, csak a lány épp annyira el volt foglalva a világuralomra törő terveivel, hogy nem vette észre. Az elég kínos lenne. Ám partnere csak bocsánatkérően mosolygott, és valami olyat emlegetett, hogy bocsánatot kér amiért megvárakoztatta. Ez azért elég rendes dolog. Lehet, hogy mégsem bambult el annyira. Mikor megpillantotta a virágot, a meglepetéstől elkerekedtek szemei. Arcába halvány pír szökött, és imádkozott azért, hogy ez ne vevődjön annyira észre. Az alapozó tompítja az ilyeneket, nem? Még ha éppen csak kevés is van belőle, hogy elhalványítsa a Madagaszkárról megmaradt pici szeplőit. Persze ettől függetlenül nem felejtheti el, hogy ő most épp haragszik. Nagyon. Le is akarja vágni a másik puhának tűnő haját. Telljesen. Sőt, az is lehet, hogy szerez valahonnan gyantát, és leepilálja a fejét. Miután végzett a tompa ollóval, természetesen. De azért mégis, hozott neki egy virágot. Nem mintha amúgy nem lett volna így is elég virág a fején, de akkor is, ez egy olyan gesztus, ami kiengeszteli, és eltörli a halálos ítéletet. Elmosolyodott, ahogy elvette, s felnézett rá. Érdekes, hogy így is úgy a válláig ért. Ő a túl magas, ehez kétség sem fér.
- Köszönöm.- emelte orrához, s szagolt bele. Olyan tipikus rózsa illata volt. Amúgy is imádta a rózsákat. Alfréd után azok voltak a kedvenc virágai. Olyan előkelőek, és gyönyörűek, és meg tudják védeni magukat, ésés minden. Úgy döntött, hogy egy ideig inkább félrerakja az agresszív énjét. Jó időre. Amúgy sem volt az az erőszakos fajta. Mondjuk, senki nem is nézte volna ki belőle, hogy tud egy kis pukkancs is lenni.- Jaja. Mehetünk.-bólintott gyorsan, mikor magához tért a rózsa keltette ámulatból, és egy egészen halvány, kissé talán még félénknek is mondható mosoly keretében a vele szembe álló felé nyújtotta szabad kezét.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2015. július 19. 14:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2015. július 18. 11:59 | Link

Rémi

Ruha

Valami olyasmi járt az eszében, mikor elindult a bálra, hogy itt talán megússza, hogy nagyon szóba kelljen állnia másokkal. Sajnos megígérte Agathának a legutóbbi látogatásukkor, hogy többet fog emberek közé járni és nem zárkózik el egészen, az ígéretét pedig nem akarta megszegni, de boldog végképp nem volt tőle. Mindenesetre ha eltölt egy órácskát a bálon a terem egyik sarkában, akkor már elmondhatja, hogy elment rá. Párt persze nem keresett az eseményre, minek? Úgysem akar túl sokáig itt maradni.
A ruhája meglepő módon jól állt neki, pedig egy rémes, virágos inget vett fel a zakója alá. Hát, ugye, ha már bohém elegancia... Na nem mintha amúgy nem lett volna valamiért természetellenes vonzódása ezekhez a darabokhoz. Tulajdonképpen ezen a ponton már elgondolkodtató, hogy vajon ha nem tanítják a helyes öltözködésre, akkor miket húzna magára olykor...
A bejárathoz legközelebb eső sarokban ült végül le, kezében egy nagy adag pillecukorral, mert mégis csak kellett valami, ami tartja benne a lelket, amíg itt kell lennie. Elnézte a sürgő-forgó tömeget és leplezetlenül fintorgott, képtelen volt megállni, mert neki ez egy akkora felesleges hajcihőnek tűnt, hogy hihetetlen. Már most eltervezte, hogy ha egyszer ő lesz végzős akkor ide sem dugja az orrát, az kéne még, hogy mások előtt táncoljon... Na persze!
Mélyet sóhajtott, miközben az embereket nézte, és a szájába nyomott egy újabb darab édességet. Tulajdonképpen hálát adhatott az égnek, amiért olyan volt az emésztése, hogy még véletlenül sem lépett a hízás útjára, pedig amilyen mennyiségben tolta magába a cukrot és a csokit, már  gurulnia kellene.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gyarmathi Zsombor Xavér
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 18. 12:09 | Link

Szira
kinézet

Fogalma sincs, milyen színű az ing meg a nyakkendő, amit Szira kihalászott a szekrényéből, de bízik benne, hogy nem néz ki papagájként, ha már éppen azért segített a lány a ruhái összeválogatásában, hogy összeillő legyen az öltözékük. Kicsit izgatott, ami azt illeti, hiszen nem volt bálba azóta a '20-as évek beli buli óta, amit ki tudja már mikor is rendeztek pontosan a faluban. Éppen ideje kicsit kimozdulni, Szira remek társaságnak tűnik hozzá, örült is, hogy igent mondott, amikor megkérdezte, hogy elmenne-e vele a bálba. Igaz, azt nem kérdezte meg, hogy szeret-e táncolni, de reméli, hogy nem kell könyörögni az este folyamán, elég lesz csak felkérni táncra. Már a szobájában megállapította egyébként, hogy ugyan csak szürkében látja a világot, nem tudja azt sem, milyen színekben pompázik a lány, de gyönyörűen néz ki így is. Futólag még most is rápillant, megpróbálja összerakni, mi lehet kék és mi barna azon a ruhán a szürke árnyalati különbségei alapján, az árnyéka meg egész vígan mocorog épp, mintha csak megpróbálná leképezni azt az elégedett, örömteli vigyort, amit Zsombi épp képtelen letörölni az arcáról. A helyszínre érve kinyitja az ajtót, előre engedi a lányt, majd kicsit az ő szája is tátva marad, mert hű meg ha, ez aztán valami igazán különleges. A DÖK kitett magáért.
- Ez tényleg nagyon jó lett. Biztos szép színes is - jelenti ki egyetértve a lánnyal, hasonló lelkesedéssel állapítva meg a tényt. Egész kicsit megpiszkálja közben a nyakkendőjét, remélve, hogy Szira nem csap a kezére. Ki nem állhatja egyébként, ha csak lehet, kerüli, de a lány ragaszkodott hozzá.
- Hová szeretnél ülni? - kérdezi, amint sikeresen meglazította a nyakkendőjét, még a legfelső gombot is kiszabadította az ingén, máris sokkal szabadabbnak érzi magát tőle, és körbepillant, hol van szabad hely, meg esetleg ismerős, mondjuk Đominic, bár őt speciel elkerülni szeretné, mielőtt valamin egymásnak mennek jó szokásukhoz híven.
Utoljára módosította:Gyarmathi Zsombor Xavér, 2015. július 24. 11:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Ramsay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 34
Írta: 2015. július 18. 13:12 | Link

Lanetta

Még pár percig kellett várni, mire megpillantottam egy ezüstös üstököt a tömegben. Felkaptam a fejem, és felálltam, hogy jobban lássak. A lány meg is indult felém, úgy látszik, ő is észrevett. Megállt előttem, majd rám mosolygott, és köszönt.
- Ó, szervusz, már vártalak! Csinos vagy. - Visszamosolyogtam rá, majd átnyújtottam egy szál virágot, amit eddig a kezemben tartottam.
- Becézhetlek valahogy? Nella, Letta? - Kérdeztem, hogy megpróbáljam valahogy oldani az egyébként kevésbé feszült hangulatot. Meg lehetett állapítani, hogy a kontaklencse kifejezetten rossz volt, de legalább kibírtam. Hellyel kínáltam Lanettát, majd ráböktem egy ismerős szőke lányra, aki fehér ruhában volt, koszorúval a fején, és ott volt mellette Wolgi.
- Ő a barátnőd, ugye? - Nem is tudom, hogy ezt honnan gondoltam, vagy honnan találtam ki egy ilyen kérdés, egyszerűen kicsúszott a számon. Esetleg odamehetnénk hozzá és Wolgast-hoz, hogy amíg el nem kezdődik a nyitótánc, addig beszélgethetnének, mindenki a saját ismerőével, vagy közösen. Persze nem biztos, hogy a szőke Lanetta barátnője, mert ha nem, akkor ugrik az egész. Persze ha barátnők, akkor sem biztos, hogy a lány oda akar menni, márpedig nem akarok semmit sem erőltetni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Annelie Freya Merkovszky
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 465
Összes hsz: 10605
Írta: 2015. július 18. 13:14 | Link


A ruha és a haj


Hulla fáradtan léptek le a Bagolykőben tanuló Mirákulum tagok néhány órával korábban a próbáról. Egész napra szóló igazolást kaptak, mivel most nagyon rá kell gyúrniuk a turnéra és napi rendszerességgel kell edzeniük. Anne átadta a végzős bál utolsó simításainak elintézését Ágostonnak és mikor visszaértek, már semmi kedve nem volt az egészhez, legszívesebben lefeküdt volna az ágyába és a következő esti próbáig aludt volna. Ehelyett először is benézett a nagyterembe, ahol már minden készen volt az alig másfél óra múlva kezdődő bálra, aztán felment a rellonbeli szobájába készülődni.
Ruháját édesanyja varratta neki a cirkusz szabójával és amikor felpróbálta...hát elfeledkezett róla, hogy nem szólt Annának a tetoválásáról ami a jobb felkarjára került Madagaszkáron. Volt is belőle nagy vita, nem csoda, hogy mikor az ágyához ért, dühösen csapta le rá a szépen bezsákolt horgolt csipkés ruhát. Fáradt, nyűgös és mérges is volt, amit Hestia csak tetézett vele, hogy körbejárt régen látott gazdája lábainál és ettől a gazdi majdnem nekiesett fejjel a ládája sarkának. Éppen nem volt rajta semmi harci sérülés, nem kellett volna még gyorsban egyet szerezni.
A forró zuhany és hajmosás nagyjából lenyugtatta, de megivott egy hűtött gyógyteát sminkelés előtt, biztos ami biztos. Nem vitte túlzásba, nem bohócnak készült, a haját is mindössze öt perc alatt fonta be és akasztotta bele a régi fejdíszt. Sóhajtva, selyemköntösében baktatott a fürdőből a szobájába, ahol egyből eldőlt az ágyon. A három állatkája egyből megrohamoztak, a két szőrös meg az egy pikkelyes ágyként használta arra a negyedórára, amit ott töltött semmit sem csinálva. Vészesen közeledett az idő amire Noelt berendelte, tehát lesöpörte magáról az állatokat, felvette a fehér ruháját és miközben a sarut is magára erőltette, végignézett magán a tükörben. Elhúzta a száját. Szép. Szépnek találta magát, pedig mostanság éppen az ellenkezőjét tudta csak kiváltani magából. Hogy áll a hajad? Miért karikás a szemed? Húzd ki magad!
Noel érkezése tette némileg helyre. Mikor elhívta a bálba, a reakciója visszafojtott sikoltás volt és heves szívdobogás. Egy pillanatig sem gondolkozott rajta, hogy nemet mondjon, vagy ne akarjon vele találkozni. Azok után amiken a szigeten átmentek, a barátságuk még mindig kitartott és túljutottak a nem.beszélünk.mert.csak stádiumon is. Norina az egyetlen akinek kerek perec megmondta, hogy szerelmes a fiúba, de hogy erről Őt is tájékoztassa...nem. Arra nem érezte késznek sem magát, sem a kapcsolatukat, mert egy barátságot tönkretenni túlzás egy szóval.
Mosolyogva üdvözölte, lassan megfordult előtte, hogy megmutassa magát, aztán Noak, Hestia és Tristan fejét megsimogatta és elindultak a nagyterembe. Előttük sokan vidáman, egymásba karolva szaladtak, ők viszont csak lassan mentek egymás mellett. Karjuk néha összeért, amibe a lány beleborzongott és ilyenkor félre kellett néznie, nehogy Noel meglássa az arca halvány elszíneződését.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faragó Benedikta
INAKTÍV


BeneDiktátor :3
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 1411
Írta: 2015. július 18. 13:31 | Link

Scarlett
~Ruha~Haj~Egyéb~


Remélem nem csak én vagyok olyan nyomi, hogy egy darab párocskám sincs erre a bálra. Kihagyni meg nem akarom, mert biztos jó lesz. Így hát előkotortam a szekrényem mélyéről egy ruhát, amiről nem is tudtam, hogy van nekem, a hajam is megcsináltam, mert ha törik ha szakad, én elmegyek, még ha egyedül is. Biztos lesz ott más ember is, aki egyedül megy. Legalábbis nagyon remélem, mert nem szeretnék egyedül lenni. Bár ahogy magamat ismerem, úgyis találok valakit, akire rácsimpaszkodhatok az este folyamán, persze csak ha bírja, és nem csap le azonnal. Követem a tömeget a Nagyterem felé, ahol azért már vannak egy páran, és persze mind az alkalomhoz illő ruhában. Anyum nagyon szereti ezt a bohém eleganciát, így nagyon jól tudom, hogy milyen. Ezt a szép fehér ruhát is anyától kaptam, mert Ő már nem fér bele. Az idő sajna rajta is fogott, meg is látszik rajta.
Mikor belépek, szinte azonnal a plafonra pillantok, ami most teljesen olyan mint az égbolt. A varázslat még indig képes le nyűgözni, annak ellenére, hogy már egy ideje tudok a varázsvilág létezéséről. És szerintem ez így is marad életem végéig. Miután kiámultam magam, még az ajtóban körbepillantok, és hát többségében párocskákat látok, és ismerős arcokat is. Őket viszont nem akarom megzavarni, biztos jól elvárnak kettesben, így hát tovább pásztázom a környéket magányos lélek után kutatva. Az sem érdekel, ha lány az illető, vagy esetleg felnőtt, bár ez utóbbi esetben már kicsit húzósabb a helyzet. De végül sak megpillantok egy lányt, egy tök ismeretlen lányt, aki egyedül ácsorog, így fogom magam, és vagyok olyan merész, hogy közelebb totyogok hozzá.
- Szia! Látom te is egyedül jöttél... Vagy van párod, csak felszívódott? Mert ha igen, akkor elmegyek. De ha nem, akkor nem szeretnél egy kicsit beszélgetni? Akár majd táncolhatnánk is. Na? - Ered meg a nyelvem, majd csak vigyorogva bámulok a lányra, és amennyiben nem küld el, be is mutatkozom.
- Ja, egyébként Benedikta vagyok. Te?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Axel Sjölander-Wayne
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 18. 15:00 | Link


öltözék|ing és nyakkendő


Megkérdezte Elliotot, nem is egyszer, hogy ha már itt van és végzős, eljönne-e vele a bálba, de egyik válaszból sem az szűrődött le számára, hogy igazán rajongana az ötletért. A "nem tudom", "majd meglátjuk, kell-e dolgoznom" és "nem igazán rajongok a bálokért" különféle variációi és kombinációi semmi biztatóval nem kecsegtettek, könyörögni meg már ő sem volt hajlandó, hogy de na, csak a kedvéért meg a két szép szeméért, úgyhogy inkább lemondott erről az opcióról. Jobban belegondolva a párja még a saját végzős bálját is kihagyta, akkor is a csárdában dolgozott inkább, úgyhogy nem is tudja, miért fűzött ehhez nagy reményeket. Úgy döntött, keres egy barátot, aki hajlandó vele menni a bálba, és no lám, már az első kérdés után teljesítettnek minősítette a küldetést. Igaz, hogy nem volt ez valami nagyon megtervezett, túlbonyolított kérdésfeltevés, nem szerenádozott hozzá, vagy ilyesmi, egyszerűen csak feltette a kérdést Cyanne-nek az alagsori folyosó kellős közepén, és tessék, itt vannak. Ez a bohém valami mondjuk nem áll túl közel a szívéhez, hogy őszinte legyen, de a nyitótáncot csak nem hagyja ki, egyszer végzős reményei szerint. Öltözéke fekete, hajszálcsíkos nadrágból és mellényből áll, utóbbin egy szépen megmunkált antik zsebóra lánca is látható, illetve nadrágszíja csatja sem elhanyagolandó darab ötvösmunka tekintetében. Ehhez könyékig  feltűrt szürke ing társul, ami látni engedi a csuklójáig terjedő, egész karján végignyúló tetoválás egy részét is, na meg félcipő és a teljes összhatás kedvéért ez alkalomra beszerzett egy zöld-ezüst színű csokornyakkendőt. Cyanne is kitett magáért, ami azt illeti, már meg is állapította hangosan nemrég, hogy milyen szép, még megtiszteltetésnek is érzi valahol, hogy ő a ma esti táncpartnere. Kinyitja az ajtót előtte, előre engedi, majd követi ő is és belépve kicsit leesik az álla.
- Szóval ezt értette a DÖK bohém alatt. Hátöö... cuki - veszi szemügyre az átalakított nagytermet és nem éppen olvadozik a látványtól. Nem rossz, biztos sokat dolgoztak vele, de egyszerűen nem az ő világa.
- Nyitótánc és utána lépünk? Csárda? - fordul a lány felé kérdő tekintettel. Vagy ha szeretne maradni, azt se bánja, de ő a maga részéről inkább ücsörögne az est további részében az említett helyen, bár erre már csak az is egy roppant nyomós érv számára, hogy Elliot is ott lelhető fel.
Utoljára módosította:Axel Sjölander-Wayne, 2015. július 24. 11:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 18. 15:40 | Link

<3
~ ruha; haj ~


Úgy terveztem, hogy igazi boldogtalan kamaszlány módjára bent ülök majd a szobámban, és lesek kifelé az ablakon, azon merengve, hogy mennyire igazságtalan az élet, hogy nekem bizony nincs táncpartnerem a bálra, de valljuk be, hogy ez a legkevésbé sem illett volna hozzám, úgyhogy nem rajongtam kifejezetten az ötletért.
A megváltás az alagsori folyosón kapott el, Axel személyében, akivel Madagaszkáron sem élményektől mentesen találkoztunk, sőt. Felajánlásába önként és nagy örömmel egyeztem bele (tudom, fura), és most itt vagyunk. Én magam Axel csokornyakkendőjéhez öltözve (igen, én igazodtam, ez elég durva), afféle steampunk stílusban. A bóknak igazán örültem, kicsit ki is húztam magam a hatására (gyakorlatilag pályafutásom alatt Axel bókolt nekem először, sőt, ő az első táncpartnerem is bárminemű bálon), s mosolyogva köszöntem meg, hogy aztán beléphessünk a nagyterembe.
Amint megláttam a cuki kis párnákat, és a gyertyákat, röhögni kezdtem, de gyorsan visszafojtottam a dolgot. Nyári ruhácskák, meg minden. Aha, szóval a DÖK szerint ez a bohém. Axel is okosan megállapította ezt a dolgot, még a "cuki" jelzőt is hozzátette, aminek hatására mérséklődött a vigyorom.
- Azt hiszem, feltűnést fogunk kelteni. - mondtam halkan, csak afféle mellékes megjegyzésként. - Bár a "bohém" szó hivatalos meghatározása csak annyi, hogy "különcködés, ami fittyet hány a polgári erkölcsökre".
Igazság szerint nem zavart különösebben, hogy eléggé eltérünk a díszletektől, de jó páran meglepve néztek ránk, hogy mi így sétálunk be, és különben is hú, meg há. Csak gratulálni tudtam nekik, legalább én nem az egyik madagaszkári göncömet rángattam fel magamra.
- Ha már így megbámulnak, villámolhatok egyet a hatás kedvéért, ha igényt tartasz rá. - ajánlottam fel félig viccből, félig pedig komolyan.
Axel javaslatára elmosolyodtam, és ismét rá kellett jönnöm, miért is bírom ennyire. Axel egy arc.
- Abszolút benne vagyok. - néztem rá. - Sőt.
Egészen eddig tökre vártam a Bagolyköves bálokat, mindig ki lehet öltözni, minden szuper, a végzősök bálja pedig különösképpen ebbe a kategóriába tartozott; mindenki rájuk figyel, és ők vannak a legjobban kiöltözve. Ez a nyárias tinglitangli... nos, nem volt épp a kedvencem. Azért reméltem, hogy az én végzős bálom jövőre kevésbé lesz... cuki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. július 18. 17:32 | Link


Ruhácska, frizura


Őszintén szólva nem rajongok annyira a bálokért, mert nem az én világos a habos báli ruha csomó ékszerrel, kontyokkal, de ez a téma igazán bejött. A ruhám nem nyomott sehol, nem akarta kiszorítani a tüdőmből a levegőt, a cipő pedig mintha a lábamon se lett volna. Na magassarkú, te tudsz ilyet? Naná, hogy nem! Egy-null a saru javára.
- Üühüm - bólogattam néhányat miközben a letörölhetetlen vigyorral a képemen néztem körbe még tüzetesebben. - Nekem a piros a kedvenc színem, az olyan, mint a tűz, meleg és élénk - magyaráztam beleéléssel. Fogalmam sincs róla, hogy ő hogy éli meg a saját világában a színtelenséget, gondolom már hozzászokott. Az biztos, hogy én megőrülnék.
- Vezess ahová szeretnél - felhúztam a vállaimat válasz közben. Nem igazán érdekelt, hogy hova fogunk ülni, leginkább azt vártam, hogy ne kelljen ülni. Majd amikor az elnök elmondja amit kell és bevonulnak a végzősök a táncparkettre, akkor már ott akarok topogni az első sorban, hogy Zsombival be tudjunk kapcsolódni. Már ha ő is annyira akar táncolni, mint én, persze. - Szeretsz táncolni? Mert én nem akarok majd egész este sütit tömni magamba, ha nem gond - kicsit előre akartam tudni, hogy mire is számítsak az est folyamán. Közben elindultam vele amerre akarta, hogy menjünk és szemügyre vettem azokat, akik körülöttem mentek el. Voltak elég szép ruhák, meg fejdíszek, az már egyszer biztos.
Tekintetem akaratlanul is a bejárat felé terelődött egy pillanatra. Eszembe jutott, hogy Kilián is végzős és én is az lehetnék, ha nem buktam volna meg. Akkor a végzős keringőn akár együtt is táncolhatnánk, de nem, ő nincs sehol és nem is számít ez sokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 691
Összes hsz: 6203
Annelie a bálban
Írta: 2015. július 18. 18:10
| Link

Annelie


A tükör előtti polcról leemeli kedvenc parfümjét, és míg az évek alatt megférfiasodó tükörképére mered, fúj belőle néhányat nyakára, ingére és zakójára is. Egyszerű viselete nem rá vall, de Annelie egyik szobatársa még előző nap megüzente neki bagolyban, hogy a lány fehérben lesz, amihez nem dukálnának a férfiú színes, extravagáns öltönyei. Hüvelykujját még végighúzza éppen csak, hogy szúrós arcélén, majd elmosolyodva, ráncokba szalad megváltozott tekintete.
Nem tudja, hogy sikerült-e már hátrahagynia folyton dühös és zaklatott énjét, a mindig nyugtalan, durcás kisfiút, aki ezidáig úton-útfélen belekarolt, és hiába is küzdött ellene oly erősen, az nem engedte el a kezét. Egyedül abban az egyben biztos, hogy ez az este különleges, és hogy partneréhez már nem tud csak, mint jó barát viszonyulni. Még hajnalban eldöntötte: ma este elmondja neki, hogy maga sem tudja hogyan, hogy mikor és miért, de szerelmes lett, és ha erre válaszként nem kaphat mást, csak nemet, akkor ő örökre kilép a Blomqvist lány életéből, mert többé nem képes a barátja lenni.
19:45. A megbeszéltek szerint, időben várja a szobájából kilépő lányt. Idegesen pillant rá, de amint a látvány igazán tudatosul benne, azontúl, hogy szíve félredobban, hirtelen megszólalni sem tud. Annelie gyönyörű, és bár őelőtte nem tagadhatná le fáradtságát, hiszen a megtévesztő mosoly, és babonázó tekintet mögé lát, sugárzóan szép. Pont mint régen. Csak akkor még a fiú fiatal, kapkodó szíve nem így érzett.
A nagyterembe vezető út során cirkuszról és a lány új, nehéznek ígérkező előadásáról beszélgetnek, és furcsán óvatosak, csak alig-alig, véletlenszerűen érnek egymáshoz. Az előttük sétáló párok egymás kezébe kapaszkodnak, és kacarászva lépik át a színpompás terem küszöbét. Ők megállnak előtte, és Noel szembefordulva partnernőjével, kérdő tekintettel emeli fel karját - ha akarja elfogadja, ha nem, akkor nem.
- Ügyes - állapítja meg körbekémlelve, zöld szemeit ráérősen végigjáratva minden apró részleten. - A csillagos ég remek húzás, azonnal hangulatot teremt.
Hangulatot. Szíve bordái biztonságában tombol, de akármikor lepillant a lányra, azonnal, ott, álljanak bárhol is, elakarja neki mondani. Már nem bírja tovább titokban tartani, úgy érzi, ha nem adhatja ki magából most rögtön az őt kínzó érzéseket, ha nem öntheti szavakba a benne lüktető vágyakat, akkor izmai megszakadnak, és elpattannak zsongó erei.
- Annelie, figyelj... - mondja a csillagokat bámulva, orrát zavartan törölve meg. - Figyelj.
Az ereiben irányt változtat a vér, a szíve iszonytató erővel pumpál. Fejét egy pillanatra lehajtja, majd köhint párat, és mély levegőt, s vele együtt bátorságot is véve a lányra néz. Szemei a szemeit, keze a kezét tartja fogva. Mondani akar valamit, mondania kell valamit. De nem tud. Soha, senkinek nem mondta még ki, és soha, senki iránt nem érzett még így. Ujjai remegnek, ahogy közelebb hajol a fehér ruhás légtáncoshoz, és egészen óvatosan hozzáér az arcához. A távolság rohamosan fogy közöttük, mígnem orruk hegye összeér - ahogyan összeért a vihar éjszakáján is.
- Szeretlek - lehunyt szemekkel suttogja Annelie ajkaiba, immáron mindkét tenyerével annak arcát ölelve. - Szeretlek, és... nagyon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2015. július 18. 18:29 | Link

Jeges.
Gönc, kóc

Az első út mindig a falubéli vajákoshoz vezet, ugyebár, hiszen Awer mama észrevette, hogy fogy a véraláfutást eltüntető kenceficéje. Megint egy újabb adag vétele, megint egy esemény, amire illik prefektusként kiöltöznie és megjelennie. Hihetetlenül utálja az ilyet. Először madagaszkár, aztán az anyja hazarángatta, aztán újra itt. Újra itt és muszáj megjelenni, mert bár normálisnak tűnik az úgy HV, vigyázni kell a hatalomra, bizony. Megszerzett jelvényt nem ad át senkinek, aki megpróbálja elhappolni, az véres harapásnyomokkal távozhat a gyengélkedőre. Jobbára. Viszont egy ilyen bulin érdemes nem egyedül megjelenni, Ombozit meg mióta elhurcolták nem látta, azóta meg ha jól értesült róla megint valami nő miatt alig lehet látni. Jellemző. Akkor maradt a B terv, az alagsori jégmanó, akivel valamilyen okból titkos egyességet kötöttek, amit a mai estén váltanak be, aztán mire Eris észbe kapott, már a fürdőszoba előtt bámulta szörnyen vékony testét és kenegette a foltjait. A képe rendbehozása, aztán ruha, haj, cipő, a szíve fölé pedig a csillogó P betűt mutató jelvény kerül. Kész. Nem tudja pontosan, Jeges meddig akar maradni, de reméli elég lesz annyira, hogy megmutassa magát Vasvárynak aztán leléphessen. Ez a srác is valami nőcsábász hírében áll, kötve hiszi, hogy az ő társaságára lenne rákattanva, hamar le fog róla akadni.
A klubhelyiségben Dioméd valami precíz eminens módjára várt rá, Kowai ejt egy bóknak tűnő megjegyzést az öltözékére, aztán ketten együtt elindulnak a nagyterembe. Szegény fiú, nem egy társalgási nagymenőt fogott ki, Eris ugyanis egész úton csöndben van, és azon töpreng, jövőre ő lesz itt végzős, akkor azért kell ide jönnie. Na meg még mindig nem tudja, mi lesz belőle.
A nagyteremhez érve sóhajt, aztán Diomédre sandít.
- Aztán nincs tapizás. - morogja, bár több, mint valószínű, hogy a fiúnak esze ágában sincs ilyesmihez folyamodni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Axel Sjölander-Wayne
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 18. 18:36 | Link



Belépve az az érzése támad, hogy elnézhette, mit is jelent a bohém. Nem igazán érzi úgy, hogy illene ebbe a gondosan megtervezett és rendezett, könnyed kis nyári idillbe. Belecsöppent volna a nyúl üregébe és nem vette észre? Vagy még inkább, mintha a harmadik Addams családos filmbe került volna, a napsütéses, boldog családi összejövetelre. Nem kerüli el a figyelmét, hogy páran megnézik őket, mintha legalább másik bolygóról érkeztek volna, de azon a véleményen van, hogy ha nem tetszik, nem kell nézni, ilyen egyszerű ez.
- Pedig nem is kviddicstalárban jöttünk vagy tudom is én... fürdőruhában. Egyszerűen csak stílusosan fittyet hányunk mindenki más elképzeléseire a bohémot illetően - kacsint a lányra elvigyorodva. Cyanne meghatározása éppen elég laza és szerinte tulajdonképpen bőven eleget tesznek neki még a bohém keretein belül is.
- Szórhatsz néhány villámot, ha szeretnéd, kápráztasd el a közönséget kicsit - válaszolja, hiszen ha már megbámulják őket, hadd legyen legalább mit nézni. Ő sajnos hasonlóan látványos műsorral nem tud szolgálni, a hegedűje otthon porosodik lassan két hete, a hallása meg azóta sem működik rendesen, aminek kivételesen örül. Ki akarna tisztán hallani random beszélgetésfoszlányokat ebben az alapzajban? Ő biztosan nem. Majd mindjárt fog nyitótáncot táncolni, mint végzős, azt is éppen elégnek érzi még a részvételből is, úgyhogy rá is kérdez a lánynál, mit szólna, ha az este további részét inkább a csárdában töltenék?
- Remek. Meg is van a tökéletes esti program, majd megünnepelhetjük odalent, hogy esélyesen valami jó kis pletykára is alapot teremtettünk - közli ismét elvigyorodva. Jónak ígérkezik ez, és kezd meggyőződni róla, hogy Cyanne-nél jobb társaságot keresve sem találhatott volna erre az alkalomra. Körbenéz aztán, hogy valamerre fellelhető-e ismerős végzős, mert ha bármiféle megbeszélés is volt erre a nyitótáncra vonatkozóan, ő biztos kihagyta.
- Gyere, essünk túl rajta - szólal meg, miközben karját nyújtja a lánynak lovagiasan, és megindul pár rellonos végzős felé, akiket sikerült felfedeznie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. július 18. 18:38 | Link

S ü n i h e r c e g n ő <3
ezt látni akarod

Sóhajt egyet, morogva igazgatja a nyakkendőjét. Hiába imádja az ilyen eseményeket, ez kivételesen nem róla szól és ez zavarja. Meg egy csomó dolog zavarja még, ami miatt nem akar itt lenni. Mondjuk az iszonyat kényelmetlen zakója, amit már le is dobja, de tudja, hogy ilyenkor még nem illik.
- Eh, katasztrófa ez az este - már most leírja az egészet, morog Panninak, pedig még csak most értek ide. Ingerülten nyúlkál gallérjába, mintha fojtogatná valami éppen. Igen, Panni nagyon szép, meg minden, de most nem tud ám erre koncentrálni. Túlságosan el van foglalva a gyerekes hisztijével. Mérgesen fújtatva dugja zsebre kezeit.
 - Ráadásul bohócnak nézek ki, nem volt másom - dohog tovább, mert valahonnan mélyről, hirtelen némi hiúság is költözött belé és ez a barna összeállítás azzal a kék nyakkendővel... inkább bohém, mintsem elegáns. De nem zavarja annyira, nem zavarná. Mindketten tudják, mi az igazi baja, miért átkozza ezt az estét. És miért nem hajlandó mosolyogni, vagy legalább egy kicsit elengednie magát. A morci énjét ritkán villogtatja, főleg nem nagyközönség előtt, de a világ megérdemelte.
- Nem hiszem el, most éppen nem itt kéne lennem. Nem ezen a béna bálon, hanem tudod, hol kéne lennem? Ha nem veszik el azokat a jegyeket, most éppen egy profi kviddicsmeccsen ülök és... báh - nem is folytatja, inkább csak elvesz egy pohár innivalót és azzal együtt mutogat, miközben magyaráz. Utálja, hogy a szülei még mindig harcolni akarnak vele, mert hogy nem tanul elég jól, tényleg be kell váltania az ígéretet és Linnel tanulni. Mert hát ez így nagyon nem lesz jó, ha ő összespórolgatja a zsebpénzét, és végül nincs ott azon a meccsen. Egyik keze még mindig a zsebében, savanyú pofát vág és elrúgja kicsit a port. Nem, még a romantikus díszítés, és a cuki táncolós párocskák sem hatják meg jelenleg. De még mennyire, hogy nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 18. 19:16 | Link


ruha| haj

Nem ragaszkodott volna a bálhoz, de délutánra már ez is jó ötletnek tűnt, talán eltereli Rey figyelmét egy kicsit a kviddicsmérkőzésről meg a jegyekről, amiktől a szülei fosztották meg, mert szerintük nem tanul elég jól. Persze erre is csak úgy sikerült rávenni, hogy felvette az alkalomra tökéletesen megfelelő nyári ruháját, majd besétált a faluba, becsöngetett az Averay-testvérekhez és úgy öt percnyi várakozás után közölte az ajtót nyitó fiúval, hogy ha nem jön, egyedül megy a bálba. Nem volt szép húzás, nagyon jól tudja, de azzal mentegeti magát, hogy nem volt más választása, attól meg úgyse kapja vissza a fiú a jegyeket, hogy ezen háborog, még csak előnye sincs belőle. Inkább hátrány, főleg, ha a szülei is tudják, hogy mivel lehet letörni a kedvét. Mindegy, végül itt vannak, bár még mindig morcos a fiú a javából és mindenbe beleköt, amibe csak lehet. Csak remélni meri Annus, hogy a társaság meg a zene mégis javít majd a kedélyén.
- Nem nézel ki bohócnak, Rey, nagyon is jól áll - közli vele mosolyogva, de a további hiszti az ő kedvét sokkal hamarabb képes amúgy is lelombozni, így fogja magát, leül a legközelebbi párnák egyikére, és elvesz ő is egy pohár innivalót, amit túlságosan is gyorsan kortyolgat, miközben megpróbál nem átmenni sündisznóba. Pedig milyen könnyű is lenne morcosnak lenni, odavágni valamit és visszavonulni az eridonba.
- Komolyan, attól, hogy ezen háborogsz megállás nélkül lassan két napja, jobb lesz bármi is? - kérdezi kicsit szúrós tekintettel pillantva rá a pohara mögül, mert már igazán kezd sok lenni a jóból. Csak ne lenne az az előérzete, hogy mindjárt itt fognak összeveszni. Nem is mond inkább többet, lefoglalja magát azzal, hogy megigya a maradék félpohárnyi innivalóját.
Utoljára módosította:Bakonyi Annamária, 2015. július 18. 19:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Annelie Freya Merkovszky
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 465
Összes hsz: 10605
Írta: 2015. július 18. 19:40 | Link


A ruha és a haj


Elmesélte neki, hogy főszerepet kapott az új műsorban és emiatt rengeteget kell hazajárnia, nagyjából mindennap, de azt már nem, hogy a fáradtság miatt nem nagyon volt kedve ehhez az egészhez. Meg hát amúgy is, abban a pillanatban ahogy kitárult az ajtó és meglátták egymást, megjött a kedve. Nem ahhoz, hogy táncoljon és jópofizzon, hanem Noelhez.
Nem feltűnően, de máshogy vette a levegőt amikor megálltak a bejáratnál és Noel ránézett, hogy karoljon belé. Elmosolyodott és örömmel fogadta el, közelebb lépve hozzá fonta át a karját sajátjával. Saját érzései elnyomták azt, ami Noelből áradt, így csak annyit vett észre partneré részéről, hogy nem a szokásos laza, kicsit feszültebb. Megesik.
Bólintott néhányat a srác dicséretére. Neki is tetszett a végeredmény, sokkal jobban, mint az előző havas dolog. Ahogy körbenézett leginkább a hibákat kereste, szokás szerint azt, min kellene gyorsan javítania. Nagy szerencse, hogy nem talált semmi ilyet és így tudott figyelni arra, hogy figyelj.
Önkéntelenül is elmosolyodott a mellette elhaladó nevetgélő páron. Szorították egymás kezét és úgy néztek egymásra, ahogy ő még senkire.
- Tessék? - emelte fel a fejét és kíváncsian kémlelte mentorpárja arcát, tekintetét keresve. Szíve alapból is hol gyorsabban, hol kimaradozva kalapált, hát még most. Egy kicsit meg is ijedt. Elképzelése nem volt róla, miért kell figyelnie és Noel miért olyan furcsa.
Megremegett a keze ahogy bőrük összeért, ujjai esetlenül kulcsolódtak a fiú kezére. Pislogás nélkül figyelte az ő szívének szerelmét, szerelmének lélektükreit. Elakadt a lélegzete amint az ismert, de mégis idegen és ismeretlen érzés kerítette hatalmába a fiú közeledésével. A vihar estjén voltak ilyen közel egymáshoz, ez volt az, amivel minden megváltozott kettejük között. A barátság átalakult, legalábbis Annelie részéről, és ő ezt úgy gondolta, hogy csak egyoldalú dolog, érzései viszonzatlanok, de legalább barátságuk megmaradt.
A másodpercek hosszú perceknek tűntek és a körülöttük levő világ megszűnt létezni. Csak Noel volt és az arca, ami övéhez ért, kezeik, aminél nem tudta eldönteni, hogy csak az övé remeg úgy, mint a nyárfalevél, vagy esetleg a másiké is és persze az ajka, ami szívdobogtató érzést váltott ki a lányból ahogy súrolta az ő puha, frissen, vékonyan ajakbalzsamozott száját.
Kimondta. Annelie ebben a pillanatban nyitotta ki lehunyt szemeit, látnia is kellett, tudni akarta, hogy ez a valóság. Tarkója tompán sajogni kezdett azzal együtt, hogy pulzusszáma hirtelen nagyjából kétszeresére növekedett. Halk nyögésféle hagyta el száját. Kihúzta kezét a srác tenyerének fogáságból, a következő pillanatban pedig szorosan ölelte át annak nyakát, ajkaik között a távolság teljesen eltűnt. A második csókot már tudatosan akarta és ebben a pillanatban bármit megtett volna érte, hogy meg is kapja. Szavak helyett ezzel a csókkal fejezte ki saját érzéseit. Szeretlek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rémi J. Saint-Venant
INAKTÍV


XII. Az akasztott ember | (F)élénken (t)akar
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 433
Én vagyok a Mind
Írta: 2015. július 19. 12:01
| Link

Jarednek címezve
I.


Elengedtem a nyakamat rémesen szorító kendőt, és vele együtt a zenét is kizártam fejemből. Kivesztek onnét a lábdobogások, az összefolyó, egymástól elválaszthatatlan csevejek, és többé nem hallottam a hozzám - mint egyetlenhez, aki beszéli a nyelvüket - könyörgő színeket sem. Olyan volt ez, mintha víz alá merültem volna, és a mélység súlyos csendjében nemcsak nyugalmat, de levegőt is kaptam volna.
Aztán kinyitottam a szemem. Belső békém azonnal szertefoszlott, légszomjam visszatért. Nem tehettem róla, hirtelen túl sokan lettek körülöttem, és én sehol sem láttam Ethant. Ő nem jött el. Talán félreértettem valamit, talán ezen a helyen nem érvényesek a régi szabályok; nincs többé kötelező megjelenés, nincs kényszeres, jó magaviselet.
Egyedül voltam, és hiába fordítgattam fejem jobbra-balra, egyetlen ismerőst sem láttam. Kapkodva löktem el magam a faltól, és azon az útvonalon, amelyen jöttem, kiindultam a teremből. Elsétáltam párnákkal körberakott kicsiny asztalok, furcsa díszek, és diszkréten mosolygó felszolgálók mellett is, de láttukra a menni akarás érzete csak még inkább megnőtt mellemben. Az ajtón azonban nem jutottam ki. Ott ugyanis egymás kezét szorongató párok tömege vonult be, és én, akárha szégyellnivalóm lett volna, lehajtott fejjel ültem le egy félreeső, sarki székre. Nem akartam útban lenni, egyáltalán, zavaró tényezőként elrontani az estéjüket. Lábaim ültő helyemben is idegesen jártak, sápadt ujjaim imaformára kulcsolódtak combjaimon.
Oldalra fordítottam a fejem. Nem messze tőlem egy hozzám hasonló fiú ült. Nem külsőre hasonlított rám, és minden bizonnyal más dolgokban sem egyeztünk, de láttam rajta, éreztem, hogy nem ide való. Valami ragadós édességet evett, én pedig lemerevedve figyeltem, ahogyan újra és újra beleharap. A számban összegyűlt a nyál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jared S. Nightingale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2015. július 19. 12:33 | Link

Rémi

Időnként csak behunyta a szemét és a zenén kívül nem akart másra figyelni. Kicsit ugyan zavarta, hogy nagyon hangosan szólt, de ez esetben talán jogos, hiszen be kell töltenie a termet és túl kell harsognia a tömeget. Persze volt valami furcsa is abban, hogy ilyen elemi erővel szól, néha mintha még a padló is berezonált volna alatta az ütemtől. Különös, de nem rossz érzés.
Aztán kinyitotta a szemét, mert valamiért kezdte megint kényelmetlenül érezni magát. Nem nagyon tudta megmagyarázni a dolog eredetét egészen addig, míg rá nem jött, hogy nézik, sőt, mi több, egyenesen bámulják, mégpedig egy srác, aki nem túl messze ült tőle. Az elzárkózó mozdulat ismerős volt, bizonyára nincs oda a másik sem attól, hogy itt kell lennie.
Ennek ellenére Jared szemöldöke ráncba szaladt ahogy visszanézett rá, mert nem értette, hogy mi a gondja az idegennek. Az inge nem tetszik neki? Vagy csak úgy kiszúrta magának? Teljes rejtély, mert őt nem szokták csak úgy bámulni, pláne nem akkor, ha bőven van más látnivaló a környéken. Aztán észrevette, hogy a kezében tartott cukros zacskót nézi és nagyot nyel. Aha! A pillecukor! Ezt felismerve Jared arcvonásairól rögtön eltűnt az ellenséges kifejezés és némi mérlegelés után a másik felé nyújtotta a zacskót.
- Kérsz? - kérdezte, bár a hangját valószínűleg elnyomta a hangzavar, de remélhetőleg azért így is érthető volt a szándéka.
Ha a fiú közelebb jött, akkor Jared újra felé nyújtotta a zacskót, hagy vegyen kedvére, míg ő maga is a szájába nyomott egy újabb darabot. Ó, mennyei találmány! Édesség nélkül aligha élné túl a közösségi eseményeket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rémi J. Saint-Venant
INAKTÍV


XII. Az akasztott ember | (F)élénken (t)akar
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 433
Én vagyok a Mind
Írta: 2015. július 19. 12:57
| Link

Jarednek címezve
I.


Az a különös, már réges-régről ismerlek érzés akkor sem múlt el, mikor a fiú észrevette, hogy nézem. Már nem emlékszem, hogy zavarban volt-e őt bámuló tekintetemtől, mert hamar felém nyújtotta az édességes zacskót. A számban sűrűvé, már-már cukrossá vált a nyál, de ahelyett, hogy téptem volna a nyúlós, illatos pillecukorból, inkább elfordultam. Nem tudom miért, gondolom, nem volt különösebb oka.
Csak egy pillanatig néztem a többieket, de azalatt is láttam, ahogy egy hosszú hajú fiú megcsókol egy szép arcú lányt, és láttam egy küszöbön átlibbenő keresztes arcút is, majd elfordultam tőlük, és tétova mozdulattal felálltam. Ujjaim egymást simították idegességemben. Nem tudtam, mi legyen, végül mégiscsak átültem az idegen mellé. A kezeim ekkor már céltalan ernyedtségben lógtak testem mellett.
A fiút körbelengte a cukor édeskés, számomra túlságosan is csömör illata, és önkéntelenül is a száját, meg a falatozás közben elő-elővillanó fogait néztem. Arra számítottam, hogy azok sárgák, betegek lesznek, de úgy tűnt, pont olyan épek, mint az enyémek voltak.
- Nem szeretem - mondtam, és egy sietős mozdulattal megtöröltem kimelegedő arcom. Nem a teremben volt elviselhetetlen hőség, hanem bennem. A tömeg, a kívülállók, és az új, szokatlan környezet pánik formájában öltött bennem alakot, és én nem tudtam másra gondolni, csak Ethanre. Miért nincs itt? Hol van? Elhagyott?
Sírni tudtam volna, az ajkaim máris reszkettek. Összehúzott testtel ültem az idegen mellett, karjaimat szorosan összefűztem mellkasom előtt. A halántékomon legördült egy izzadtságcsepp, de nem törődtem vele.
- Nem láttad Ethant? - sűrűn pislogva fordultam a fiúhoz, nagyra tágult barna szemeim az ő kékjeit figyelték. Anyámnak is kék szeme volt. És a könyvtáros kisasszonynak is. Előre-hátra hintáztam a széken. Minden mozdulatom alatt éreztem, ahogy az ingem forró hátamhoz tapadt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jared S. Nightingale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2015. július 19. 13:34 | Link

Rémi

Az idegen előbb félrekapta a tekintetét, amit Jared egy vállvonással nyugtázott, de aztán mégis úgy döntött, hogy odaül mellé, noha a mozdulatai tétovák voltak és idegesek. Valahogy furcsa kisugárzása volt a srácnak, nem a rossz fajta, hanem az, amit Jared nem tudott értelmezni.
- Miért nem? - kérdezett vissza meglepődve, miközben visszahúzta a zacskót tartó kezét. Igaz, a bátyja sem kedvelte az édeset, de az előbb a fiú pillantása nem épp úgy nézett ki, mintha nem akarna enni a pillecukorból. De tény, Jared nem fogja erőltetni, mert annyival is több marad neki, még ha nem is sajnált volna tőle pár darabkát.
Elgondolkodva figyelte alkalmi társaságát, miközben lassan majszolt, de nehezen fejtette meg a jeleket, amiket küldött. Feszült volt, kicsit talán olyan hatást nyújtott, mint aki fél. A tömegtől? Vagy egy embertől? Hangja kétségbeesetten csenget, amikor Ethan iránt érdeklődött.
Szerencséje volt, a név ismerősen csengett Jared számára a minisztériumból és nem tudott róla, hogy lett volna másik Ethan is az iskolában, de azért inkább rákérdezett.
- Ethan Saint-Venant-ot? Nem, nem láttam erre - rázta meg a fejét, ha pozitív volt a válasz a feltételezésére. - Vele kellett volna itt találkoznod? - kérdezte, miközben elkezdte pásztázni a termet, hátha meglátja a magas alakot. Nem ismerte igazán jól, de azért talán felismerte volna. Bár ki tudja... ebben az alkalmi ruhás tömegben vagy feltűnik neki, vagy nem.
Oldalra pillantva viszont elég rendesen meglepődött. A srác viselkedése meglepően hasonlított arra, mint mikor ő szűk helyeken kénytelen maradni egy darabig. Az ilyesmi nem jó, ha bepánikol akkor nem fog tudni vele mit csinálni, márpedig ő ül hozzá a legközelebb. Hallott már róla, hogy létezik olyan, hogy tömegiszony, most leginkább erre tippelt volna azt látva, hogy megremeg a másik ajka és kényszeresen dőlingél.
- Figyelj csak, szerintem menjünk ki - javasolta hirtelen, miközben fel is kelt a székről. Arra gondolt, hogy odakint bizonyára kisebb a tömeg és a zajok sem ennyire erősek, úgyhogy talán megnyugszik egy kicsit a másik. - Aztán ha akarod, megkeressük Ethant is - tette hozzá. Ilyen állapotban mégse hagyná magára a srácot, még ha nem is ismeri, ahhoz túlságosan erősen élt még benne a pár nappal ezelőtti félelem, amit a szekrényben ülve élt át.
Utoljára módosította:Jared S. Nightingale, 2015. július 19. 13:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jeges Kventin Dioméd
INAKTÍV


Apuka
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 1599
Írta: 2015. július 19. 14:01 | Link

Eris L. Awer-Kowai
Mr. Bohém

Míg a többiek Madagaszkáron voltak, mi Karinával hazautaztunk Grönlandra. Alig vártam, hogy jöjjön a hír, miszerint visszamehetünk a kastélyba. Az utóbbi időben rengetegszer gondolkodtam rajta, hogy talán itt maradnék életem végééig és ebből volt is nagy veszekedésünk a feleségemmel. Vissza se jött velem, jelenleg otthon tartózkodik és nem érdekli a tanulás.
Hogy mennyire zavart engem ez? Semennyire. Nem értem a női hisztériákat, szóval azt mondom, jobb kimaradni belőle és ezzel megőrizhető a boldogság. Na, hát én boldog vagyok, főleg mivel egyből meglátogattam néhány ismerős lányt a visszatérésükkor. Számomra meglepő volt, hogy alig értek vissza, máris bálra készülnek, de hát egy ilyet kihagyni? Ugyan, ugyan, az erdő királya elmegy a bulikra.
Van az a csaj, amelyik olyan...fura, Eris. Jó ideje volt egy kis egyezségünk amit most készültünk lerendezni és hát nem terveztem, de reménykedtem benne, hogy nem lesz vele egy rémálom az este. Ahogy a vele való alakulást, úgy a ruházatomat sem terveztem meg. Mi a jó hóember az a bohém? Én ismerem azt, hogy pucér meg azt, hogy felöltözött... Végül kikaptam jégszekrényemből az első ruhadarabokat és azokat aggattam magamra egy "cuki" csokornyakkendővel. Azzal a fajtával, amit kötögetni se kell, mert nincs Karina, hogy felöltöztessen, nehogy bohóc módjára lépjek ki az ajtón. Még cipőt is vettem a prefektusasszony kedvéért.
Virág meg minden nélkül, de időben érkeztem a megbeszélt helyre, ahol a karomat felajánlva fogadtam. Csinos volt, ennek finoman hangot is adtam és ki gondolta volna, hogy mi egyszer együtt, békében fogunk bevonulni a nagyterembe? Te sem? Én sem. Szerintem Ő sem.
- Fejemben tart - bólintottam neki hatalmas vigyorral a "nincs tapi" felszólításra. Mióta nem találkoztam az iskolatársaimmal, nagyon elfelejtettem szépen kifejezni magam magyarul, de a gyakorlásnak most nekiestem rendesen. Majd csak visszajönnek a hónap alatt kiesett kifejezések.
- Te végző vagy? Kell táncol? - eszembe jutott a gyülekező táncospárok láttán, hogy a hirdetményben az állt, az első tánc a végzősöké, de hogy Eris az-e...? Passz. Miközben a választ vártam, finoman elirányítottam az asztalok felé. Kíváncsian vettem a kezembe egy mintás párnát, majd eltátva a szám jöttem rá, nagyjából mit jelenthet a bohém.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2015. július 19. 14:08 | Link

Kamii


 A rózsám elérte célját, látszólag a lány elnézte, amiért úgy elkéstem. Fura dolog ez a lányokkal és a virágokkal. Biztosan van bennük valami méhkirálynő ösztön. Esküszöm ezen még el fogok gondolkodni és tudományos értekezést fogok róla írni.
 Egy pillanatig kifejezéstelen mosollyal néztem a felém nyújtott kezet, aztán belekaroltam a lányba és bevezetem a terembe. Odabent hangos zene és ételek bódító illatának elegye fogadott. Már voltak bent bőven, de a keringőt még biztosan nem késtük le. Miközben lassan elindultam egy tetszőleges irányba, azon gondolkodtam, hogy miért is jöttem el egyáltalán. Ha nem hívtam volna el Millát, akkor biztosan találtam volna valami elfoglaltságot, pláne most, hogy szinte üres a kastély. Táncolni nem kifejezetten szeretek, de magamat ismerve a végén én is ropni fogom esetlen mozdulatokkal. A keringő biztos szép lesz, de amúgy csak a levitások miatt izgat. Az ételek pedig... nos az ételek tényleg felkeltették az érdeklődésem. Oda is vezettem a partneremet az egyik asztalhoz, kihúztam neki egy széket, és megvártam, hogy leüljön, majd én is helyet foglaltam.
 - Hogy érzed magad? - kérdeztem lágyan mosolyogva. - Izgulsz az este miatt? - Mondjuk nem tudom, mi miatt lehetne izgulni egy bálon. Ha egy griff tart feléd a kviddicspályán, akkor van min izgulni. Ha egy pinceszerű labirintusban ébredsz, ahol mindenféle vacak meg akar gyilkolni, akkor van min izgulni. De egy bálon? Hogy kitörik a magassarkú sarka, vagy félrenyeled a muffinod... oh, ha már muffin...
 Megragadtam egyet és beleharaptam. Nem morzsálódott, és finom volt. Talán még manószőr sincs benne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi

Oldalak: « 1 2 ... 33 ... 41 42 [43] 44 45 ... 53 ... 85 86 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet