36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2015. július 17. 13:33 | Link

Farkas Kamilla


 VÉGRE. Nem mintha nem élveztem volna Madagaszkárt, vagy ilyesmi, sőt. Imádok utazni, pláne messzire. VISZONT. Itt hagytam a pálcám. Igazából pár napig fel sem tűnt, már-már havonta töröm el a pálcáimat, aztán lusta vagyok lemenni a faluba újért. A mostani nem igazán passzol hozzám, de meg is tudom érteni. Talán már nem maradt egy pálca sem, ami elfogadna engem teljesen.
 Amint megérkeztünk, felsprinteltem a szobámba, még mielőtt Rui körberöhöghetett volna, felkaptam a pálcám, és kerestem egy sarkot, ahol összerogyhatok és liheghetek. Messze van a hálótermem és sok a lépcső, na. Még Wolgast Bellafonte is elfáradhat egyszer-kétszer.
 Kifújtam magam, kerestem egy mosdót, ahol megmostam az arcom. Egy nagyon picit lebarnultam, de nem annyira, mint mások. Nem vagyok barnulós, inkább leégős, éppen ezért kerültem a napot. Ettől függetlenül a vállaim most is szinte perzselnek, és az arcom is megpirult. Szerencsére nem hámlik, annyira azért vigyáztam magamra. A hajam picit szőkébb lett, ami az eddigi nagyonszőkeségből tejfölszőkeséget produkált. Lassan beletúrtam, élveztem ahogy a selymes hajszálak végigsuhannak az ujjaim között. Talán kicsit túlzottan szeretem a hajamat, de szerintem megérthető: ritka az ilyen vékony, erős, selymes és világostejfölszőke haj. Ha annyi galleonom lenne, ahányszor valaki bele akart túrni, már rég kihullott volna  a hajam a zsíros ujjacskáktól. Na meg gazdag lennék mint az atom. Nyithatnék saját bankot. Hé, árulnom kéne a hajbatúrást egy mosdó mellett, kötelező kézmosás után!
 Már kezdtem magamban megtervezni a biznisz menetét, amikor megkordult a pocakom. Most van ebédidő! Magasságos egek, el ne lopkodják előlem a répatortát! A szobámig tartó sprinthez hasonló iramban céloztam meg a nagytermet, ahol már evett a sok kis éhes diák. Az éhség kissé összezavart és nem az embereket néztem, ahogy hol vannak a levitások, hanem az ételeket, hogy hol van legközelebb édesség. A kékek tőlem akár kiabálhattak és integethettek volna, akkor sem mentem volna feléjük, ugyanis kiszúrtam egy csodálatos répatortát, egy olyat, amire már hónapok óta vágytam. Gyors menetben odairamodtam, majd helyet kértem. Igazából egy fél fenéknyi hely eleve is volt már, oda pedig az engedély megérkezte előtt be is zsúfoltam magam és vettem egy szeletet a süteményből.
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. július 17. 13:58 | Link

Wolgast Bellafonte


Kami Madagaszkárba csöppent be, és éppen ezért nem is ismert ezelőtt a kastélyt. Persze, hallott róla innen-onnan, elejtett megjegyzésekből, vagy részletes leírásokból, amik alapján négyzetcentiméterre le tudta volna rajzolni. Már ha ismerte volna a rajzolás ilyen apró technikáit, ő egy óvodás szintjén tudott csak firkálni. Inkább abba a rétegbe tartozott, amelyik tisztes távolságból szemléli a művészetet, és esetleg papírra tud vetni egy fapálcikát, vagy egy szivárványt, vagy esetleg le tudott rajzolni egy szellemet. De itt se kell nagy dologra gondolni, csak a nagyon alapkísértetecskékre, aminek olyan alakja van mint egy kupolának, és a végén olyan pici háromszögek vannak, amitől olyan, mintha meg lenne tépkedve a lepedő széle. Két pötty még a nemlétező szemének, és kész.
Térjünk vissza az eredeti témához. Legelső élményeit a szigeten élte meg, éppen ezért nem értette, hogy miért vágyott mindenki annyira vissza a kastélyba. Az rendben van, hogy itt élik le a fél életüket, itt történik meg minden olyan, ami kihat az életükre. Ezt ő mind meg is értette, csak valahogy nem tudta átérezni. Ami valljuk be, nem egészen meglepő. Viszont most, hogy itt volt, telljesen rabul ejtette a nagyság, a varázs, és minden pici apró részlet. Annak ellenére, hogy ahányszor elindult valahova, annyiszor tévedt el, és olyan is megesett már, hogy jó helyen járt, csak épp ő hitte az ellenkezőjét. Most is csak annyiból volt szerencséje, hogy tudta követni a hangokat, bár még így is megfordult a fejében, hogy rossz helyre vitték a lábai. De nem, itt van, eszik, boldog, keveset gondol az otthonára, a görényei is tökéletes rendben vannak, a haja ugyan olyan zabolázatlan, és pontosan ez a lényeg. Szőke koloncát egy tökéletes kontyba foglalta össze feje tetején, ami lehet nem volt épp a legjobb ötlet. Elvégre, egy majdnem kereken hetven-nyolcvan centis dolognak megvan a maga súlya. De Kami bírta, hősiesen küzdött eme igenis nagy csatában. Épp egy porcukros gyümölcsös valamit majszolt, aminek nagyon jó íze volt, amikor derült égből villámcsapás, valaki csak úgy berobbant mellé, egy kicsit még meg is lökve. Nem is az ütés erejétől, hanem inkább a meglepetéstől, és a pillanatnyi rémülettől nyelt félre, és nézzünk csak rá, most ott ül, és vöröslik a feje mint egy paradicsom, és tátog mint egy hal, és köhécsel, és mindent csinál, csak hogy ne fulladjon meg. Ki hallott már olyat, hogy evés közben haljon meg?? Persze, olyanról már volt szó, hogy egy bácsi a vécén trónolva, a nagydolgát végezve kapott szívrohamot, de hát az akkor sem evés! És nem is tizennégy és fél éves volt, azt is jegyezzük meg.
Bár jelenleg épp az életéért küzdött, és még nem látta támadóját, aki így véget akar vetni rövid pályafutásának, azt már elhatározta, hogy ha meghal, visszajön, és addig fogja kísérteni ameddig meg nem őrül, vagy ha mégsem ha meg, majd ő fogja megölni.
Hozzászólásai ebben a témában
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2015. július 17. 14:24 | Link

Farkas Kamilla


 A számhoz emeltem az első falatot, beleharaptam. Az extázis nem maradt el, behunyt szemmel élveztem az ízek fenséges kavalkádját... egészen amíg észre nem vettem, hogy valaki fuldoklik mellettem. Kinyitottam a szemem, a hang irányába fordultam. Ekkor esett le hogy a Navine dicső képviselői között ülök, azon belül is lányok között. Egy mellettem ülő elsős hölgyecske nyelt félre, valószínűleg a heves becsapódásom miatt. Higgadtan a hátához emeltem a kezemet és határozottan, de nem erőszakosan megütögettem a hátát. Miközben elsősegélyt nyújtottam, gondoltam bemutatkozom.
 - Bocsáss meg, hogy csak így idecsapódtam, mint egy kerge meteorit. Wolgast vagyok. Wolgast Bellafonte, a levitából.
 Elgondolkodtam, hogy hallhatott-e már rólam. A lány egyáltalán nem tűnt nekem ismerősnek, valószínűleg még új. Persze az, hogy én nem ismerek valakit, az nem azt jelenti, hogy ő sem ismerne engem. Kviddicsmérkőzések, diákcsínyek, késő éjszakai randalírozások, elmélyült filozofálgatások, sütés, ezeket mind hobbiszerűen űzöm. Na meg a pálcatörögetés, bár azzal csak egy ismeretséget tudtam kötni, méghozzá a pálcaboltos nénivel.
 - Újnak tűnsz. Bár nem én vagyok a legjobb emberismerő a vidéken, de ezt még én is meg tudom állapítani a kivételesen csillogó szemeidből. Hacsak nem a fuldoklástól könnyes a szemed, mert akkor ezzel sikerült átverned - és rávigyorogtam. Mostanában végre felhagytam a megszokott bemutatkozós szövegemmel. Már túlhasználtam, kezdett elavult lenni. A vigyorom is változott az évek során, az eleinte hatalmas, összehúzott szemmel való teli szájjal vigyorgást felváltotta a baloldalas félvigyor, melyekhez huncut tekintet párosul. Persze az első verzió is életképes, csak más szituációkban kerül elő. Mindezekre az apró változásokra ott vigyorogva eszméltem rá. Ritkán gondolkodom el rajta, hogy miként változom az eltelt idővel párhuzamosan.
 - Egyébként nem zavarok? Mert ha kellemetlen a társaságom és inkább a háztársaiddal lennél, akkor eltűnök - mondtam a lánynak, a másik oldalamon ülő valakit teljesen ignorálva.
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. július 17. 14:45 | Link

Wolgast Bellafonte


Már komolyan elkezdett gondolkodni azon, hogy majd ilyen horrorfilmesen láthatatlanná változik, és majd éjjelente, mikor még csak félálomban van elkezdi rángatni a lábát, meg csapkodni a szekrényajtót, meg majd suttog a fülébe. Ha pedig túléli a gyümölcsök vérszomját, a csinos kis ujjacskáit a nyaka köré fonja, és véletlenül túl sokáig, túl erősen fogja ölelgetni. De csak miután hozzákötözte egy székhez, vagy szerzett egy téglát. Hogy agresszív gondolatai támadtak volna? Ugyan, ilyet ne feltételezzen senki, ezek még messze távol álltak Kami dühös oldalának agresszivitásától. Már ott tartott, hogy honnan fog szerezni bőrszíjakat, amikor kifejezetten nagy kezek labogatták meg a hátát, amire végre abbahagyta a krákogást, és végre rendesen le tudta nyelni a rakoncátlan kis falatot. Elvégre, visszaköpni nem csak hogy egy lányhoz nem illik, de ennyi ember előtt bizonyára még botrányt is gyújtana, kiállítanák valami magas helyre, hogy mindenki lássa. Akkor lesült volna a az arcáról a bőr. Lehunyta szemeit, és hosszan, lassan fújta ki a levegőt, csupán azért, hogy lenyugtassa önmagát. Ha itt és most gyilkolná meg, minden bizonnyal még elvetemült őrültnek is tartanák. Bár akkor mondhatná, hogy lát egyszarvúkat. Tök vicces lenne. Kinyitotta pislogóit, majd lassan a fiú felé fordította tekintetét. Bizonyára úgy nézhetett ki, mint egy pszichopata. Vagy Csingiling, miután jól megtépázták. Viccesen. Nem veszedelmesen, csak viccesen. Elvégre elég apró termetű, és még az arca sem segít neki, a szőke tincsei pedig méginkább nem. Ugyan ki félne egy lánytól, aki úgy néz ki mint Kami? Akaratlanul is halvány mosoly ült ki ajkaira. Sosem volt haragtartó, elég hamar megbocsáltott mindíg mindenkinek, bár ettől függetlenül ő még egy telljesen más hasonlatot használt volna, a "kerge meteorit" talán egy kicsit enyhe, inkább mondjuk úgy, hogy gyilkos hajlamú asztenoida... Asztroida... Aszte.. Aszto... Hanyagoljuk inkább, a lényeg úgyis ugyan az.
- Aha. Én meg Kamilla. Farkas. A navinéből.- bólintott. Azért ennyi köhécselés és rettegés után még kissé nehézkesen ment a beszéd, főleg attól, hogy minden egyes hang után leginkább újra fulldokolni támadt volna kedve a drága kis torkának. Valahonnan ismerős volt neki, de inkább ez csak egy halvány kis suttogás volt valahonnan az elméje legalljáról. Ami hajszálnyira választódik el attól, hogy soha életében még csak a hírének a közelébe sem jutott, és annyi közük van egymáshoz, mint a Himalájának Afrikához.
Amikor a másik áttért őrá, akaratlanül is felkuncogott, olyan kis halk nevetésféleként, és még a fejét is megrázta, jelezve, hogy nem, egyáltalán nem zavarja- azon kívül, hogy éppenséggel majdnem megfulladt, de az már a múlté-, és elég jól szórakoztatja. Vagyis, ez tetszett neki. Vagyis.. Még ő sem tudta volna elmagyarázni, egyszerűen megnevettette és kész.
Hozzászólásai ebben a témában
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2015. július 17. 15:05 | Link

Kami :3


 Miután engedélyt kaptam a további létezéshez azon a helyen, visszatértem a tortámhoz. Az extázis mindig az első falatnál üt be, utána csak simán nagyonfinom. Töltöttem mellé valami pisztáciás tejet, mert finomnak tűnt. Megszagoltam, furán gyurmaillata volt. Egyszer élünk, gondoltam, azzal lehúztam. Amíg tartott, nem volt rossz, aztán jött egy kis gyurmás utóíz, és végül lágy édességgel vonta be a torkom. Összességében nem volt vészes.
 Gondolkodni akartam valamin, de nem jutott eszembe semmi. Furcsa. Mindig akad valami téma, amin kínosan sokáig fenn tudok akadni, és addig mindenki csak furán néz rám, mert kiestem a téridőből és csak a saját gondolataim közt kavarogva szállingózom. A furán nézésről jutott eszembe, hogy most eleve sokan néznek rám furán az asztalnál, úgyhogy beszélgetnem kéne, oldva a feszültséget. Ritka, hogy valaki nem a saját asztalához ül, pláne a levitából. Nem azt mondom, hogy antiszociálisak vagyunk, csak... összetartóak. Oh, minő csodálatos megfogalmazás, büszke vagyok önre Bellafonte, a Nobel-békedíjért ebéd után jelentkezzen a legközelebbi prefektusnál.
 Szóval téma. Beszédtéma. Ömm...
- Hogy vagy?
 Bravó Bellafonte, a díjtól most búcsúzzon el. Ennél többet vártunk magától.
 - Hogy érezted magam Madagaszkáron? - tettem hozzá még tűrhető időn belül, így a két kérdés egybe számított. Legalábbis egybe szántam. Mindegy. Zavartan mosolyogtam rá, majd megint ettem egy falatot a répatortámból. Mr Bellafonte, csalódtunk magában. Jobb beszélgetőpartnernek ismertük meg, erre most ezzel jön. A mentés nem volt rossz, de nem is elég jó. A továbbiakban igyekezzen jobban, vagy...
 Beletúrtam a hajamba, aztán vártam a lány válaszát.
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. július 17. 15:24 | Link

Wolgii *valamicukismileytképeljide*

Bár a megjegyzés mulattatta, azért nem nevetgélhetett ott a végtelenségig. Miután abbahagyta eme igen kalórazabáló feladatot, és elhatározta, hogy ebből a gyümölcsös valamiből nem fog enni, és inkább kipróbálja azt a zselés másik fura valamit, csupán egy halvány mosollal arcán kanalazott a tányérjába a piros akármiből. Ami piros és zselés, az csak jó lehet, bár itt már sosem lehet tudni. Ahol szellemek járkálnak telljes természetességgel és emberek bombázódnak, veszélyeztetve ezzel az életét, ott már semmit nem lehet biztosra tudni. Szeme sarkából jól megfigyelte minden egyes mozdulatát- persze csak észrevétlenül-, elvégre ő csak régebb óta van itt, és csak jobban tud mindent. Ezt a tudást később majd biztos fel fogja használni. Amikor látta társai értetlenséggel, meg még sokmindennel keveredő pillantásait, csak megint nevetni támadt volna kedve, de ezt most inkább hanyagolta. Valaki biztos félreértené, és ő nem igazán szívleli a félreértéseket. Megbökdöste a furcsa zselét a kiskanalával, hogy meggyőződjön arról, hogy biztos nem épp egy desszerteknek fenntartott börtön zárt osztályáról menekült, majd vette a bátorságot, és lekanyarított belőle egy kisebb darabkát. Fő a biztonság. Még egy ilyen jelenetet nem bírna ki, és biztos az asztal alatt kötne ki. Nem sok levitást ismert eddig- sőt, ami azt illeti, tudtával egyet sem, vagyis most egy sem jutott eszébe- de azt megjegyezte róluk, hogy sokat vannak együtt, és keveset mással. Vagy mi. Mikor a másik újra megszólalt, ismét rá nézett, immár sokkal nyíltabban. Vállat vont, ahogy lenyelte a vörös akármit.
- Kösz jól, te?- kérdezett végül vissza. Általában sokat szokott beszélni, de erre most egyáltalán nem volt mit mást mondjon. Tipikus kosztümkérdés, olyan, amit mindenki meg szokott kérdezni mindenkitől, még ha utána el is vállnak, és soha többé nem látják egymást.- Jó volt. Meleg.. Tengerpartos.. Meg homokos. Olyan.. Madagaszkáros.- válaszolt a másikra is. Amire meg végképp nem tudta mit mondjon. Össz-vissz max másfél két hetet tölthetett ott, nem igazán jutott arra idő, hogy bárhogyan is érezze magát. Mindegy, attól függetlenül még válaszolnia kellett, mert csak nem hagyhat a levegőben egy kérdést.
Hozzászólásai ebben a témában
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2015. július 17. 20:40 | Link

Kami


 Rágtam a falatot, mint azt szokás. Valami viszont szokatlanul felsercent a fogaim alatt. Miközben a lány válaszolt a második kérdésemre, lassan odaemeltem a kezemet, két ujjal megfogtam a rendellenes hozzávalót, majd húzni kezdtem kifelé. Ha naiv lennék, azt mondanám: haj. És ez a válasz félig-meddig meg is felelne az igazságnak, csak van még egy apró dolog, amitől mégis picit más lesz a helyzet.
 - Manószőr - mondtam olyan kifejezéstelenül, hogy utána elmosolyodtam saját magamon. - Úgy tűnik, az egyik manó a konyhában nem tartja be a házirendet.
 A közel hét centiméteres szőrszálat a szalvétámra helyeztem, mint későbbi bizonyítékot, majd ettem még egy falatot. Mielőtt a lány azt gondolhatná, hogy most majd megyek és panaszkodom hogy rúgják ki a manót, elmagyaráztam a szándékomat.
 - A manók a konyhában jól ismernek már engem. Talán már picit elegük is van belőlem. Ezzel sarokban tudom tartani egyiküket és... hát, csúnya szóval zsarolhatom, de igazából csak további bejárást szeretnék és hozzáférést az alapanyagokhoz.
 Felidéztem magamban a lisztes esetet, amikor az egész levita lesereglett a konyhába és kakaós csigát sütöttünk a vezényletemben, majd mintha egy káoszbombát dobtak volna ránk, mindenki liszteszsákokkal kezdte püfölni a másikat. Régi szép idők!
 - Egyébként én is tök jól vagyok, köszönöm - vigyorodtam el ismét, most picit szélesebben. - Végre nálam lehet a pálcám. Tudod itt felejtettem a nyaralás idejére. És ezzel talán el is árultam, milyen volt számomra Madagaszkár. Néztem ahogy a többiek távol a felügyelettől varázslatokat próbálnak ki, amiket itt a kastélyban esélytelen lenne kipróbálni, párbajoztak, kviddicseztek... jó, azt speciel én is csináltam. Meg is nyertük egyébként - hencegtem azzal a tipikusan Wolgis félvigyorral és huncut szemekkel. Ez van, a hencegés megmaradt, mint utóhatása Cupido célt tévesztett nyilának. Még mindig nem értem, mire gondolt, amikor a TÜKÖRTEREMBEN lőtt rám. Most komolyan.
 - Szóóóóval... - kezdtem bele egy mondatba, amit még nem fogalmaztam meg magamban. Tulajdonképpen fogalmam sem volt, mit mondjak, csak nem akartam, hogy kínos legyen a csönd, ahogy ott mosolygok magamban. Én vagyok az idősebb, meg a férfi, össze kéne szednem magam, vagy valami... oh, megvan. - ...van neked háziállatod?
 Alig észrevehetően sóhajtottam. Hátha majd meg tudom törni ezt a megszeppent szituációt, és belemelegszünk a beszélgetésbe. Sokat segítene rajtam, hisz fura helyzetbe sodortam magam. Szokás szerint. De ettől szép az élet, nemde? Ilyenek nélkül halálra unnám magam.
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. július 17. 23:13 | Link

Wolgii


Magában visszapörgette az imánt elmondtakat. 'Madagaszkáros'. Most komolyan. Ennyi erővel akár azt is mondhatta volna, hogy a hegyekben sok a hegy. Világrengető meglátások. Viszont ennek a zselés valaminek egész jó ize van, olyan mint az erdeigyümölcsös tea sok cukorral. Mosolyogva hallgatta a fiút, ahogy beszélt, és beszélt, és hálásnak érezte magát azért, hogy addig sem ő kell jártassa a száját. Nem igazán tudta, mit mondhatott volna. Amikor a másik csak úgy kihúzta a szőrszálat a szájából, újra nevetglni kezdett, természtesen úgy, hogy szépen a szájáhpz emelte a kezét, és csak halkan, diszkréten. Mégis, hogy jönne már az ki, ha prüszkölve felnevetne? Bármennyire is szerette volna ezt tenni, visszafogta magát. Mikor folytatta, már tényleg képtelen volt betelljesíteni tervét, miszerint jólneveltnek fog mutatkozni. Letette a kiskanalat, majd az asztalra könyökölt, s immár két kézzel fogva fejét nevetett. Lehet, hogy ez az egész nem volt MÁSNAK nevetséges, neki igenis az volt. Csak úgy jön, berobban ide, mint egy sztár az iparba, és beszél itt madagaszkárról, meg manókról.. Ha otthon lenne ez az egész, biztos azt hinné, hogy a fiú be van szívva.
- És mit fogsz csinálni az alapanyagokkal?- pislogott rá, ahogy hátratúrta időközben elszabadult tincseit, és elképzelte magát egy telljesen más szemszögből. Bizonyára úgy néz ki mint Szimba az Oroszlánkirályból, sok kis babahaj ott a feje körül, mint egy sörény, vagy mi van az oroszlánoknak. Érdekes embernek bizonyult, azt meg kell hagyni. A viháncolása lassan mosollyá lágyult, majd vállat vonva megdícsérte egy fiút, egy vállveregetés kíséretében. Ő maga nem sokat tudott a kviddicsről, csak annyit, hogy meg kell szerezni a kis sárga repülő izét, cikeszt, vagy mit, és közben gólokat is kell dobigálni, és mindezt úgy, hogy gyilkos gurkók össze- vissza püfölnek. Nézni biztos jó, játszani már kevésbé. Bár ő szemmel láthatólag szerette, mármint, azok szerint ahogy beszélt róla. A kérdés meglepte, erre várt a legkevésbé. Ölébe ejtve kezeit fordult felé, hogy az arcát tanulmányozva bólintott.
- Van két vadászgörényem.- jelentette ki, és most rajta volt a vigyorgás sora. Egyszerűen imádta a két kis szőrmókot, annak ellenére, hogy az emberek többsége vagy lepatkányozza őket, vagy furán néz rá. Pedog nagyon szerethetőek, csak hát nem épp azok a tipikus házikedvencek.- Lennon, a nőstény, és albínó, és Meeko, a párja. És olyan puhák, és vékonyak, és aaannyira édesek.- kezdett csak úgy dumálni. Amit mondjuk lehet nem kellett volna, nem igazán szeretett sokat beszélni, annak ellenére, hogy mindíg azt csinálta. Olyankor telljesen idegesítőnek érezte magát. Végül inkább csak vállat vont.- Neked?- terelte vissza a témát a fiúra.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet