37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Első emelet
Oldalak: « 1 2 ... 31 ... 39 40 [41] 42 43 ... 51 ... 95 96 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2015. január 26. 19:43 | Link
Dwayne

- Kösz.
nem megy olyan könnyen a feloldódás, mint ahogy az ember remélné. Hogy is mehetne könnyen, hiszen nem csak összekülönböztek egy diák osztályozásán, hanem összehoztak egy új életet, úgy, hogy minden más körülöttük túl bonyolult a kicsihez, főleg az egymáshoz való hozzáállásuk. Dwayne kifejtette, hogy a gyereket akarja, őt nem, ő pedig, hogy ezt a Dwayne-t nem. Azóta is rágódik a dolgon, agyal, hogy van-e olyan Zója, akit viszont akarna a férfi. Nem akar ezen agyalni, és mégis, nem csak nappal, de éjjel is belekúszik a gondolataiba az, hogy van-e a lényének olyan része, ami tényleg szeretnivaló a férfi számára. Hogy szerette-e őt valaha.
~ Franc…~ Ingerültebben böki bele a villáját a húsba, a porcelánnal való találkozását a mellette ülők is hallhatják. Most sem képes uralkodni ezen a gondolaton, ami napok óta böki a csőrét. Meg kéne kérdeznie, hogy nyugodt legyen, de nyilván nem egy zsúfolt teremben, tanárok között. Úgyis csak veszekednének.
- Nehéz napok?
Fejével a férfi keze felé bök, miközben saját kezét észrevétlenül az asztal alá csúsztatja, és finoman simogatni kezdi a pocakját. Bár nem érzi magát rosszul, mégis aggasztja mindaz, amit Adam mondott neki a kicsiről. Pontosan tudja, mivel jár, ha fiút hord a szíve alatt. Talán ha máshogy alakul, ha Mina után újabb gyerekeket várt volna, nem feltétlenül Dwaynetől, bárkitől, akkor lehet neki is rengeteg vetélése lett volna, mint az anyjának közte és Bella között. Nem akarja, hogy a kicsinek valami  baja legyen, vagy, hogy ne maradjon meg, inkább csak arra vágyik, hogy megszülessen, egészségesen, felnőjön és átélhessen mindent, amit ez a világ nyújthat neki. Igyekszik nem idegeskedni, hiszen az se tesz jót, de sem ő, sem az apja nem könnyítik meg ezt.
- Kösz.
Hirtelen azt is elfelejti, hogy már megköszönte egyszer az italt, így újra megteszi, majd felemelve iszik egy kortyot. Végül eltolva maga előle a tányért. Valahol sültkrumpli illata száll fel, és az most sokkal jobban elkezdte mozgatni a fantáziáját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2015. január 26. 20:14 | Link
Dr. Mácsai Zója



Visszaül a helyére, miután a kancsót visszateszi az asztalra oda, ahonnan elvette. A köszönetre csak bólint egy aprót, ne, neki aztán ne köszöngessen senki semmit, tökéletesen megvan nélküle. Egyszer végignéz a vacsorázó diákságon, akiknek alapzaja, akár egy megbolygatott méhkas, zümmögi be a termet, visszhangozva az öreg kőfalakról.
Megköszörüli a torkát, visszaveszi a villáját a kezébe, az ellentétes könyökével az asztalra támaszkodik.
Nem mondhatnánk, hogy nem érzi magát kényelmetlenül a helyzetben. Azt pedig ő sem tudja eldönteni, Zója vagy Léna közelsége égeti-e jobban. Utóbbi az asztal ellentétes oldalára vonult, valószínűleg a vigasztaló brigádja társaságában... úgy kell nekik. Beszéljék ki, ha nekik az úgy sokkal jobb, őt aztán nem is érdekli az egész.
   -  Nehéz évek.
Az inge ujját visszahúzza a sérülés nyomára, mintha ezzel visszamenőleg is elrejthetné a nő elől, a szeme pedig közben véletlenül, épp egy pillanatra szúrja ki Zója óvó, simító mozdulatát. Vajon mit csinál a fia ilyenkor? Csinál egy magzat egyáltalán bármit?
A villáját beleszúrja a húsba, majd egészen félvállról kérdez, mintha csak úgy eszébe jutott volna a dolog:
   -  Hogy vagy?


Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2015. március 28. 16:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
ISTP-T: a virtuóz
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2015. január 26. 20:33 | Link
Dwayne

- Ismerős.
Bár rajta nincsenek sebek, olyanok, melyeket a szem lát, azonban a belsőjében megbújók is tudnak égető fájdalmat okozni. Finoman megforgatja kezében a narancsos színű folyadékkal teli poharat, épp, hogy csak nem borul az asztalra egy csepp se. A kérdésre finoman vállat von csak.
- Sehogy.
Végül is mit mondhatna, fizikailag jól van, érzelmileg pocsékul, ez egy egyszerű semlegeset ad ki eredményül. Szeretné jobban érezni magát, szeretné, hogy a benne növekvő gyermek is jobban érezné magát.
- Félek.
Ezt eddig nem mondta ki, és talán nem is mondta volna, ha a mellette ülő Gábor fel nem kel, és elköszönve tőlük elindul az emelvény lépcsőjéhez, hogy aztán lesétálva a terem végében lévő ajtót célozza meg. A felszabadult hely csábító ugyan, de ha már ezt így kimondta, akkor nem menekül el, csupán annyi időre, hogy a krumplit közelebb húzza magához, és a diákságot nézve, egyszerűen kézzel elkezdjen egy-egy szálat eltüntetni. Máris jobb. Bár egy kicsit bánja a gombás húst, mégis most ez az, ami megnyugtatja.
- Minával minden más volt. Már látszania kéne, rendesen, éreznem kéne valamit, de nincs meg, mintha nem ott tartanék, ahol kellene.  
Igyekszik, hogy az arcára ne üljenek ki érzelmek, pedig nagyon szívesen kimutatná most, hogy tényleg fél, sőt, szeretné, ha valaki megölelné, szeretetet küldene felé ilyen módon, azonban ez most egy luxus kívánság, elvégre nincsenek olyan viszonyban, más pedig nem tudja, hogy mi is a helyzet jelenleg vele, így ez a kívánság, kívánság is marad még egy jó ideig.
- Félek, hogy Adamnek igaza van, hogy nagyon gyenge. Félek tőle, hogy elveszítem. Annyira vágytam rá, hogy ha most elveszteném, lehet belehalnék.
Mindig akart még gyereket, ám amíg ténylegesen nem lett áldott állapotban, fel se foghatta, mennyire vágyik pontosan arra, hogy életet adjon egy újabb gyermeknek. Egyszerűen csodálatos a mostani helyzete, de nagyon vékony jégen táncol, és akármennyire óvja, fél, hogy az nem lesz elég.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2015. január 27. 11:08 | Link
Dr. Mácsai Zója


Lassan rág, már napok óta fájlalja a fogát, közben azonban figyeli a nő szavait. Némán lélegzik föl, ahogy Hornyák végül abbahagyja a feje módszeres megtömését és távozik, ezzel együtt eggyel kevesebb kíváncsi fül marad körülöttük, amelyik potenciálisan egy jó pletykára éhezhet. Ugyan, pontosan tudja ő, hogy megy ez az Edictumban és, hogy lenne néhány diák, aki szívesen felnyalná a nyugati folyosót is azért, hogy a tanárokkal kapcsolatban megszellőztethessen néhány ízletes történetet.
Fél. A szónál felé pillant, szürkéskék szeme kissé összeszűkül. Mégsem szól közbe addig, amíg Zója befejezi a kelleténél hosszabbra nyújtott állapotjelentését, az addig eltelt időt pedig felhasználja, hogy jól nevelt rozsomák módjára szépen lenyelje a falatot.
   -  És orvosnál is voltál, vagy csak Adam hülyít ezekkel a baromságokkal?
Nem, ő nem tudja. Rémlik valami a negyedvéla fiúkról, talán valaha a bitokában is volt az információ, mára azonban már egyáltalán nem biztos ebben. Ha pedig teheti egyszerűen figyelmen kívül hagyja a tényt, hogy az állítólagos utódja bizony csak háromnegyed- részben ember... ez nem olyasmi, amire egy hozzá hasonló hátterű felnőtt büszke lehet.
   -  Ha eddig megmaradt, akkor eztán is meg fog - halkít némileg a szavain, a közelben kagylózók őszinte csalódására - Anyám velem meg az összes bátyámmal végigdolgozta az egészet és mégis itt vagyunk. Én nem aggódnék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
ISTP-T: a virtuóz
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2015. január 27. 21:23 | Link
Dwayne

Ő is érzi, hogy kicsit túlzásba esett, de végre beszélhet róla. Minát nem akarja megijeszteni, bár őszinte vele, annyira nem, hogy mindent kiadhasson. Néha olyan jó lenne, csak sírni. Kiadni minden könnyet, megkönnyíteni a lelkét, és venni egy mély levegőt a végén. Elmondani, hogy mennyi mindentől félt, mennyi mindent elszúrt, és kapni egy ölelést a másiktól, meg egy hátsimogatást. Nem mintha Dwayne lenne az, aki megöleli majd és megvigasztalja, még ha titkon talán erre vágyik a legjobban. Ostoba, gyerekes vágyak, melyeken jobb napjain csak nevet.
- Holnapután megyek.
Ami olyan messze van, hogy még bőven van ideje ráparázni a dolgokra, és fél, hogy tényleg meg is teszi. Semmi, sem a tanítás, sem a babavárás, de még a sültkrumpli se tudja lekötni annyira, hogy ne aggódjon ezen. És mégis, ha újra ott lehetne, ha valaki szólna, hogy itt és most ha ezt megteszitek, akkor teherbe fogsz esni, hát újra megtenné. Ez egy furcsa mazochista jellemvonás nála, de gondolkodás nélkül elkezdené elölről, csak maximum néhány részletet változtatna meg.
- Az anyám ötször vetélt el a húgom születése előtt, mert fiúkat várt. Szerinted miért él a véla társadalom a többférjűség szabályai szerint? Azért, hogy fennmaradjanak.
Nem biztos, hogy az a példa a legjobb, mely szerint több nő is választhatja őt, és több felé is kacsingathat, legálisan, ha pedig sikerrel jár, és fiú utóda születik, akkor kiváló példánynak tekintik, és még többen vágynak majd rá. Furcsa egy társadalom.
- A lányok könnyebben megmaradnak, a fiúk nehezebben, még a teljes véláknál is. Akkor én mit szóljak?
Felpillant a férfire, majd egy pillanattal később lesüti a szemét, és inkább folytatja a krumpli elfogyasztását. Ez könnyebben csúszik, mint az előbb kiválasztott, már - már tervezett vacsora.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2015. január 28. 13:35 | Link
Dr. Mácsai Zója


Lassan rág, tovább fájlalva a fogát, bár az érzés legfeljebb az agya peremvidékén marad meg benne. Elpillant a vacsorázó diáksereg felé, nézi őket, ahogy a hosszú asztalok mentén beszélgetnek, mintha tényleg az övék lenne ez az egész rohadt világ. A villájával a köretet szurkálja, végül visszafordítja az arcát Zója felé.
Az első válasza az lenne, hogy fogalma nincs, miért élnek úgy a vélák, ahogy. Elvégre halvány fogalma sincs róla, milyen életvitelt folytattak Zója bestiának számító felmenői - mondjuk a többférjűség nagyon sok minden megmagyarázna ebben az ügyben. Mégsem válaszol erre semmit, hagyja, hogy a nő befejezze a mondandóját, addig ismét lenyeli a következő falatot.
   -  Biztos erős egy gyerek és nem lesz baja.
Vonakodva fűzi egymás után a szavakat, elvégre ő sem biztos abban, amit mond. Furcsa érzés kezd felkúszni a gerince mentén, melyről azóta igyekezett nem tudomást venni, hogy Zója először megfogalmazta a kételyeit a terhességével kapcsolatban. Nem akart gyereket. Most nem. Így nem. Ám a halálát mindentől függetlenül nem kívánná.Elvégre mégis az ő vére.
   -  Hívj fel az orvos után, oké?
Lepillant egy pillanatra, majd vissza a vacsorázó diákságra. Egy jó apa biztosan azt ajánlaná fel, hogy elkíséri... de ő mindentől függetlenül nem az.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
ISTP-T: a virtuóz
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2015. január 29. 16:32 | Link
Dwayne

Arra, hogy biztos erős gyerek igen látványosan megrándul az arca. Elgondolkodtató, hogy vajon mi jut el Dwaynehez tudatosan. Egyszer volt egy kép, egy újságba látta és nagyon megfogta. A lényege annyi volt, hogy a feleség előadott egy kisebb monológot arról, mit kellene megcsinálni a férj azonban csak öt szót hallott ki, amiből új mondatot alkotott, és aminek persze semmi köze nem volt az egészhez. Lehet, hogy Dwayne is így működik. Lehet az egészből csak néhány szót vett ki, aminek az a lényege, hogy lesz gyereke. Ami ugye nem is biztos, pont emiatt van annyira kétségbe esve. Különben is, ha csak Adam mondja, aki nyilván sokkal többet tud, mint egy orvos, hiszen többet lát, akkor mégis miért lekicsinylő az.
- Adam lesz a mi elefántunk a nappaliban ezentúl?
Ezt a régi kifejezést még Tamástól hallotta, arra vonatkozóan, hogy ha van valaki vagy valami, ami mostantól, még ha láthatatlanul is, de jelen lesz a kapcsolatukban, és negatívan befolyásolja azt. Nem tudja, hogy Dwayne mennyire érti, legfeljebb nem válaszol, ahogy szokott, hiszen akkor se erőssége a válaszadás, ha érti, mit kérdeztek tőle.
- Persze. Majd felhívlak.
Egy kicsit érződik a csalódottság a hangjába, mert valahol titkon talán remélte, hogy Dwayne elmegy vele. Elvégre a gyereket akarja. Persze nem mondta meg, hogy mennyire is akarja, de akkor ezek szerint egy telefonra éppen ideális apának tervezi magát. Ez mondjuk nem újdonság.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. február 18. 02:01 | Link
Zsülimüli

Szinte visszhangzik a folyosó a nagy csámcsogástól, amit hölgyünk lerendez, miközben Zsülimüli mellett ugrándozik végig a toronytól a nagyteremig. Szájában legalább három rágógumi van, egészen meghatározhatatlan ízekben. Közben persze nem felejt el beszélni sem, merthogy nőből van, mindenre képes egyszerre figyelni… oké, ez kamu, viszont felesleges dolgokról fecsegni azt bármilyen cselekvés közben tud. Bármilyen. Kísz is tanusíthatja.
-És apa azt mondta, hogy ez ilyen újrahasznosítható rágó. Mármint, kiveszed a szádból, és sosem szárad meg, mindig puha és újra rágható marad. Ez kicsit gusztustalan, nem? De végül is… csak nem akarja majd megrágcsálni, aki betéved reggelizni. Vagy mégis? Hoznunk kellett volna egy táblát is, hogy kiírjuk, egyszer már használtuk őket - természetesen este van, hiszen a legjobb mókákat ekkor lehet csak végrehajtani. Zsülimüli pedig a tökéletes társ, jobbat el sem tudna képzelni hozzá. Oké, Keefet, természetesen, de a fiúcska megint Nórival festeget. Ha nem tudná, hogy fiúk között nem lehet… ja, de! Hiszen tudja! Így kissé féltékeny is, ám szereti Brant, úgyhogy miatta nem nyafog pajtásának. Annyit.  
-Szerinted elég lesz ennyi, hogy mindent beborítsunk? - pislog a fiúcskára, majd a kisebb zsáknyi alapanyagra, amit természetesen rátukmált háztársára, hogy ő cipelje. Mert ugyan nem boszorkány, hogy meg tudná maga is oldani...
-Umm... végül is... ragasztó is van nálunk... Vagy csak a padokra rakjuk, hogy ne tudjanak majd felállni? De az sokkal mókásabb lenne, ha a padló és az asztalok is olyanok lennének, hogy mindenhova odaragadjanak, és ne tudjanak kijönni - már a képtől is kacarásznia kell, ahogy mindenki ott fog vergődni, mintha futóhomokba lépett volna. Az persze más kérdés, hogy fogalma sincs, mindezt hogyan lesznek képesek kivitelezni.
-Nadine szerint nem jó ötlet, és azt is mondta, hogy rosszul leszünk ennyi rágótól, de ő nap tudja, hogy egyszer két napig csámcsogtam egyen, és semmi bajom nem lett tőle! - meséli büszkén kihúzva magát pingvines mamuszában.
-És nézd, mekkora buborékot tudok belőle fújni! - nekiáll fújni, és arca előtt akkora zöld lufi kezd nőni, hogy egészen eltakarja a kilátást. Nem csoda, hogy már a második lépésénél majdnem hasra vágódik, és azt sem veszi észre, hogy elérték a nagyterem bejárati ajtaját, úgyhogy ha kedves játszópajtija nem lép valamit, fel fog rá kenődni, mint bogár a bukósisakra.
Hozzászólásai ebben a témában
Vándornapló
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. március 4. 19:48 | Link
Faragó Benedikta

Mint akit kizártak a mennyekből. Itt ül a sok mindenféle jóság között, baloldalt prósza, jobboldalt csokitorta, minden, amit szeret, és nem eheti meg őket. Nem ehet semmit.

Nem mintha diétázna, ő nem az a fizikailag önsanyargató típus, még hogy a legjobb dolgokat megvonni magunktól, az kéne még csak. Szimplán fáj a foga. Időnként lüktet is, időnként nem, de permanensen képtelen rágni. Immáron második napja, és kezd nem örülni a helyzetnek. Egyrészt éhes, másrészt fáj, harmadrészt meg mindenki most állt neki majszolni valamit és a manók a kedvenceit főzik.

Szóval a fogfájás nem tesz jót a léleknek. Mogorva lett, egy pillantással el tud küldeni minden - főleg épen vacsorázó - személyt a búbánatos jó messzire. Itt ül a nyamvadt teájával, gubbaszt, mint madár a fán, nem veszi rá a lélek, hogy a javasasszonyhoz menjen, és nagyon, de nagyon nincs jó kedvében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Faragó Benedikta
INAKTÍV


BeneDiktátor :3
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 1411
Írta: 2015. március 5. 18:49 | Link
Annamária


Egyszerűen imádom az itteni kosztot. Nem tudom, hogy kik, vagy mik készítik el minden nap a reggelit, ebédet, és vacsorát, de egy nagy gratula, vállveregetés, eeesetleg egy ölelés kijárna nekik. Legalább! Biztos évek óta látják már el élelemmel a sok diákot, akik itt tanulnak. Ja, meg a tanárokat is. Azért egyszer majd megkeresem a konyhát, bár nem nagyon szeretnék láb alatt lenni, és a konyhában dolgozók tuti egész nap dolgoznak. Ergo, én csak zavarnám őket. Most is, mint az elmúlt néhány alkalommal egy kisebb Levitás csapatot követek, de nem csatlakozom hozzájuk, nem akarom őket megzavarni, hisz látszik rajtuk, hogy ők úgy együtt olyan jól megvannak, nem áll szándékomban bepofátlankodni közéjük.
Itt, a Levita asztalnál is a szélén, a többiektől viszonylag távol ülök, már csak megszokásból is. A mugli suliban is általában egyedül ettem a menzán. Heh, mugli... De fura ezt így kimondani. Pár hete még én is abban a tudatban éltem, hogy én is egy vagyok közülük, hogy én is olyan átlagos, normális ember vagyok, mint mindenki más, akivel együtt éltem. De nem... Mondjuk valahol melyen mindig is éreztem, hogy nem vagyok teljesen normális.
Épp megpakolok egy tálat különféle, csokisabbnál csokisabb, és extrakrémes süteményekkel, mikor egy másik asztalnál meglátok egy lányt, aki - noha ott van körülötte a sok sütemény - csak ül, és bámul ki a fejéből. Nem hogy enne valamit. Az édességtől felbátorodva felállok, és a csokis csodákkal megpakolt tállal a kezemben odabattyogok a lányhoz.
- Szia! Ugye nem zavarok? - kérdezem mosolyogva, de meg sem várom a válaszát, letelepedem a mellette lévő székre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Askos cucc
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. március 5. 19:05 | Link
Faragó Benedikta

Há üljé, felőlem. Nem tudja nagyon érdekelni. Egyedül az a szemtelen és kis szemét csokitorta érdekli ott mellette, mert normálisat enni két nap után, kikéri magának.

Szóval egy vállrándítással nyugtázza, hogy melléültek; nincs megtiltva, szabad. Persze, felpakolt magának nyolcféle süteményből, hát természetesen. Hát mér ne. Egy ideig ott kucorog mellette mogorván, aztán szó nélkül felkel, vagy négy székkel arrébbról hoz valami palacsintát, és szépen visszaül. És egy életem, egy halálom, majszolni kezdi. Aztán visszaküzdi az ingerenciáját, hogy levágja a földre szegény ételt, illedelmesen leteszi egy üres tányérra, és megvárja, amíg csitul kicsit a fájdalma. Nem, ez nem fog menni. De a léböjtkúra állítólag jó. Kérdés, hogy meddig.

 - Jó étvágyat. - szól morózusan a mellette nagy vidáman evőnek, szomorú kiskutya-pillantást vet a másik tányérjára, és folytatja az apatikus gubbasztást. Az csak kicsit fáj.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Faragó Benedikta
INAKTÍV


BeneDiktátor :3
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 1411
Írta: 2015. március 8. 16:57 | Link
Annamária



Hát ilyen mogorva embert se sokat láttam még. Már messziről érzem rajta, hogy nincs vele minden rendben, de ahogy közelebb érek hozzá, már nyilvánvalóvá válik, hogy elég goromba hangulatban van. Igazából nem is tudom, miért jöttem mégis ide, egy ilyen mogorvának látszó lány mellé nem hiszem hogy sokan leülnének beszélgetni, nem hogy én, aki még a teljesen normálisan kinéző embereket is alig meri megszólítani. Csakhogy az édességtől nem csak boldogság, hanem bátorsághormonjaim is lesznek, egy kis ideig legalábbis. Emellé pedig egy csipetnyi, na jó egy egész zsáknyi kíváncsiság is társul, hogy vajon miért tűnik ilyen rosszkedvűnek az a lány, és miért nem eszik, és egyáltalán miért van itt, ha nem is akar enni. Ez a túlzott kíváncsiság fog egyszer a sírba vinni, de komolyan...
Hallgatás beleegyezés, tehát maradok. Miután letelepedek, már veszem is el az egyik triplacsokis sütit a tálamról, és be is falom, mikor eszembe jut, hogy lehet meg kéne kérdezni, akar-e venni. Azonban ezt az ötletet egyből el is vetem, lévén, ha szeretne enni, már vett volna valahonnan máshonnan, szóval inkább csak rendben fogyasztom el sorban a süteményeket. Végül csak feláll a mellettem ülő is, s egy palacsintával tér vissza, de csodálkozva veszem észre, hogy egy falat után már le is teszi.
- Nem ízlik..? Vaaagy... Rosszul vagy? Nem szeretnél elmenni a Gyengélkedőre? Elkísérhetlek, ha gondolod. - És még egy bájos vigyort is villantok a mondandóm végén. Láthatóan nincs minden rendben vele, mert olyan nincs, hogy ez a koszt valakinek ne tetszene.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Askos cucc
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. március 9. 02:26 | Link
Faragó Benedikta

Most akkor ez hogyan is lenne? Itt ülne, aztán órára járna, élné a hétköznapjait teán és kávén és vizen és fájdalomcsillapító nélkül, mert ő kemény egy csaj, nem vesz be mindenféle pirulát vagy akármit, ami itt van, apróságokra. Rágás, ugyan már. A kutyák se rágnak, mégis virulnak, nem? Nahátakkor. Amúgy is, ugyan nem sokat kéne, de könnyedén lead majd pár kilót. Tiszta haszon.

Nem.

 - Jaj, nagyon aranyos vagy, nem, nincs semmi baj.. - kapkod össze-vissza meglepetten, mert minimum közönyt, maximum elutasítást várt bárkitől, aki mellé ül, nem hogy még azt nézni, jól van-e, és hogy lekísérje-e a gyengélkedőre, ez tényleg aranyos. Egyrészről azért le kéne menni már, másrészről meg nincs az az Isten, amiért ő mugli helyen fogorvoshoz megy. Azért meg nincs az egész görög mitológia, hogy gyakorlatból megnézze, mit csinálnak a varázslók egy vicces kedvű foggal.

 - Csak diétázok. - akkor most ne tűnjünk meglepettnek, mert hogy ez honnan jött, azt ő se tudja. Hát ennek semmi értelme, de a másik ugye nem ismerheti a hedonista életelveit, de viszont egész jól megmagyarázza, hogy miért lesz ilyen mogorva, ha csokitortát lát.
Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2015. március 9. 03:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kovács Kata Flóra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 110
Írta: 2015. március 14. 11:47 | Link
Lincsike <3
Még az első nap | Ruha

- Itt vagyok, itt vagyok, itt vagyok! - örömködik a szőke lány. A napokban rengeteg levelet kapott az édesanyjától, hogy nem-e akar várni még egy évet, vagy nem menne inkább haza. De mindegyikre az volt a válasza, hogy nem. Már itt van, régóta ezt várta, nem fog meghátrálni. De legalább az apja támogatja. Szerinte jót tesz a lánynak a változás és nem kell az egész életét Debrecenen töltenie. A szülők elváltak, így nem értette a két gyerek, hogy az apjuknak, hogy sikerült meggyőzni a nőt. Kata a makacsságát az édesanyjától örökölte, így nem volt könnyű a "küzdelem". Anna szerint még a szőkének otthon kellett volna maradni, legalább agy évet, míg a lánya azzal érvelt, hogy kevés a barátja és könnyebben menne neki a tanulás másokkal. Az apai segítség. valamint a tanulás végül győzött és eljöhetett. Persze meg kellett ígérnie, hogy jó jegyeket szerez és a vizsgái is jók lesznek, szóval V-nél rosszabbat nem szerez. De ezt nem lesz nehéz teljesíteni, a sok tanulás mellett.
Most először ebédel ennyi emberrel együtt, és a kaják is fenségesnek tűnnek. Otthon nem volt ennyiféle étel, így a szöszke most tátott szájjal figyeli az asztalt. Gyorsan becsukja a száját, mert rájött, hogy elég hülyén nézhet ki, mikor meglátja az egyik régi barátnőjét. Hátulról odasettenkedik a másik mögé, és egy hangost köszön neki.
- Ahoj Lincsike - kiáltja a másik fülébe. Ha a prefektusnak nem szakadt be a dobhárstája, akkor folytathatják a beszélgetést. Ha mégis... az nem lenne jó - Házak szerint kell ülni, vagy leülhetek melléd?
Még nem ismeri a szokásokat, ami azzal egyenlő, hogy sokat fog kérdezni. Alapból is kíváncsi lány, de most még több minden érdekli.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz *-* | Lincsivel
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2015. március 15. 14:44 | Link
Katkó <33
Első nap| Ruha

Lina ma a szokásosnál is álmosabb, hiszen tegnap szinte egész éjjel a kastély falai között barangolt, szabályszegők után kutakodva. Bár senkit nem talált, mégis volt vagy hajnali négy, mire a szobájába visszabotorkált, és az ébresztőóra éktelen ricsajjal jelezte, hogy reggel hét óra van, és itt az ideje, hogy kimásszon az ágyból. Egészen addig a pillanatig úgy volt vele, hogy nem tesz magára semmi sminket, amíg bele nem nézett a tükörbe. Rettenetesen nézett ki, a karikák csak úgy sötétedtek a szeme alatt, ha nem tudta volna hol járt az éjjel, azt képzelte volna, hogy valaki álmában ellátta a baját. Némi alapozó és korrektor segítségét hívva alkalmassá varázsolta külsejét ahhoz, hogy a diáktársai ne szaladjanak el tőle, ha szembetalálkoznak vele a folyosón.
Szerencsére a nap viszonylag gyorsan telt, és elérkezett az ebéd ideje is. Bágyadtan ül a brokkoli krémlevese fölött, és azon agyal, hogy most az egyszer beteget jelent, és a délutáni órák helyett kialussza magát… Ráférne. Szinte már el is bóbiskol a tányér fölött, mikor hirtelen ismerős hang üti meg a fülét, annyira élesen, hogy majd beszakad a dobhártyája, és kis híján belefejel a tányérba. Értetlenül pislog felfelé, és mihelyt megpillantja barátnőjét, Katkót, az álmot mintha kiverték volna a szeméből. Gyorsan felpattan és agyonölelgeti a lányt. A jelek szerint végre valahára megérkezett az iskolába. Juhéé!
-Sziiiia! Mégis mikor érkeztél? Miért nem szóltál? Minden felszerelésed megvan, ami kell?
Zúdítja rá rögvest a kérdésáradatot, időt sem hagyva neki, hogy válaszoljon rá. Mikor végre kellőképpen kiörömködte magát, leesik neki, hogy Kata is kérdezett tőle, és a nagy boldogságban elfelejtett rá válaszolni. Hupsz!
-Most nincs ünnep, nem lesz igazgatói beszéd, meg semmi, úgyhogy nem kell házak szerint ülni, szóval csüccsenj le szépen, és mesélj el mindet töviről hegyire, hogy mi történt veled, mióta nem találkoztunk!
Száz százalékig biztos benne, hogy Katkónak bőven lesz mit mesélnie, hiszen, ha jóll sejti nem volt egyszerű menet az idekerülése.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
faggatósdi
                              
Faragó Benedikta
INAKTÍV


BeneDiktátor :3
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 1411
Írta: 2015. március 18. 19:49 | Link
Annamária



Szép a csoki, jó a csoki, a csoki bátorságot ad. Más különben nem is mertem volna ide tolni a képem ehhez az asztalhoz, és ehhez a lányhoz, aki szemmel láthatóan nincs túl jó kedvében. Na de maaajd akkor én felvidítom! Igaz, nincs túl sok érzékem a velem egykorú, vagy nálam idősebb emberekkel való kommunikációhoz, de azért egy próbát megér. Végülis mi lehet a legrosszabb ami történhet? Max megutálhat, ahhoz meg már hozzá vagyok szokva, nem lennék különösebben meglepve.
Feltűnt az is, hogy a mellettem ülő lány nem igazán akar enni, még ha próbálkozik is, nem jut tovább egy falatnál. Ami elég fura, hisz mindenki, aki itt van nagyban tömi a fejét, csak Ő nem. És még grimaszol is hozzá. De nem az a "Fuj, undorító..." grimasz, sokkal inkább, mintha valami baja lenne. Szóvá is teszem, két falat között az iménti megállapításom, mire Ő meglepődik. Ezen viszont én döbbenek meg. Talán nem számított ilyesfajta kérdésre? Milyen ember az, aki látva, hogy egy embertársa nincs túl jó bőrben, nem csinál, még csak nem is kérdez semmit. Ez a fajta közöny nagyon is messze áll tőlem, sokakkal ellentétben, akik csak úgy elmennek egy ilyen ember mellett. Jelen pillanatban persze kevésbé súlyos a helyzet, és azt mondja, híg nincs semmi baja, de a biztonság kedvéért azért én mégiscsak elmennék a Gyengélkőbe vele. Mondjuk lehet, megint csak bennem van a hiba, mert szokásom túlreagálni a dolgokat, és ez most sincs másképp...
- Aaaha... Sosem értettem, hogy az egyébként tök normálisan kinéző, normális testalkattal, és nagy valószínűséggel pont tökéletes testsúllyal rendelkező lányok miért akarnak mindenáron diétázni... Tök felesleges szerintem... - Apró véleménynyilvánítás a részemről, amit egy vállrándítással le is zárok, majd az utolsó falatot is eltüntetem a tányéromról. Ez már az ő dolga, nem az enyém, nem szólhatok bele. Ha Ő ezt akarja csinálni, tegye csak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Askos cucc
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. március 18. 21:59 | Link
Faragó Benedikta

 - Na de ki mondja meg, hogy pont jó-e a súlyod? Meg amúgy is, ha ne adj' Isten jó a súlyod, attól még úgyse leszel elég jó. - mondja rezignáltan, már csak egy vállrándítás hiányzik a sztoikus és flegma bölcs képéhez. Mert most mit csináljon; így elmélet, úgy elmélet, attól énképe neki sincs. Mármint pozitív.  

 - Na jó, igazából csak a fogam fáj. - vallja be az igazságot, és ejti a bonyolult és ellentmondásos önképzavar témáját, miután az előbb egy hirtelen fájdalom arra késztette, hogy sziszegve szedje a levegőt. Pocsék kém lenne belőle, képtelen ugyanis ragaszkodni a meséjéhez.

 - Kéne pedig csinálni valamit, de nem bízok én a varázslókban. Adnak biztos valami nyugtató gyógyfőzetet, és ennyi. De a fogorvosok se jobbak. - morogja többnyire magának, mert fél, mint ahogy illik. Nem sok dolga volt még a varázslók gyógyítási metódusaival, és a fogorvoslás kényes téma, viszont most már nagyon szeretne végre újra teljes és normális életet élni, és enni valamit.

 - De ne haragudj, biztos nem érdekel. - mármint a másik lányt az ő problémája. Túl van ő már a körtönfalazás alapvető szintjein.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Évnyitó/záró
Írta: 2015. március 23. 14:00
 | Link
Lassan szállingóznak befelé kora délutántól a diákok, miközben pár manó még bent sertepertél a teremben, hogy megcsodálják azt. Méltó zárást, és még megfelelőbb kezdést remélve foglalják el régi és új arcok a helyeiket, hogy lassan, de biztosan a kezdési időpontot megközelítve belevághassunk az ünnepélybe. Izgatottak, unottak, lelkesek vagy éppen kedvetlenek egyes arcok, azonban mindenki várja már, hogy kiderüljenek az eredmények, az igazgató úr pedig elindítsa a tizenkilencedik tanévet!
Újabb év zárult le, az utóbbiakhoz képest meglepetéssel, amiről a terem dekorációja is árulkodik. Az egész smaragdzöld és ezüst színekben pompázik, hirdetve a sárkányok erejét, amivel idén diadalmaskodtak. Minden asztal, köztük a tanároké is a rellon címerét viseli. az asztalok felett is a nyertes ház színeiben játszó gyertyák lebegnek, de a falak és az étkészlet is ilyen pompázatosban játszik. A tavalyi nyertesektől ellentmondást nem tűrően vették át a győzelmet, ami már hosszú ideje váratott magára.
A hosszú asztalokon étel még nincs, azonban maga a teríték is előcsalogatja a vágyat az evés iránt. Mindenki foglalja hát el a helyét, hamarosan kezdődik az ünnepély!


//Szerepjátékosan: Április 1.
Álmodóilag: Március 23. – Április 17.
Szálazás: Az évnyitó/záró esemény egy szálba kerüljön, azaz mindig az utolsó hozzászóláshoz szálazzatok. Köszönöm!//
Utoljára módosította:Mesélő, 2015. április 17. 13:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2015. március 23. 18:08 | Link
Mizám <3
Ruha, lábbeli

És már megint eltelt egy év és mondanom sem kell, hogy elég élménydús volt. Sok minden történt velem, emlékezni sem tudok hirtelen mindenre, de azt a napot sosem felejtem el, amikor levitás csapatkapitány lettem. Bizony nagy felelősség, de imádom a sportot és a csapattagokat is. Idén másodikok lettünk, ami előrelépés a tavalyi helyezésünkhöz képest és mivel tisztában vagyok a csapat teljesítményével és tudom, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk a győzelemért, na meg persze a játékért, így teljes mértékben elégedett vagyok az idénnyel. Okom sincs a csalódottságra, elvégre jobb csapattól kaptunk ki, a Rellon megérdemelte a győzelmet, mind kviddics téren, mind a házak közötti pontversenyben.
Depresszióm már enyhült valamennyire, már túl vagyok a holtponton. Durva visszagondolni, hogy nemrég milyen szörnyűséget akartam csinálni magammal. Még senkinek sem beszéltem róla, félek is, hogy ha netán kiderül, akkor mi lenne a következménye. Elvinnének pszichológushoz? Az lenne a minimum. Izabella már biztos észrevette, hogy nagyon zárkózott voltam az elmúlt pár hétben, még az utolsó órákra sem mentem el. Napok óta nem találkoztunk, de nem csak mi ketten. Igyekeztem nem társaságba menni, szóval néhány kellemetlen szituáción kívül egy személlyel sem beszéltem a depresszióm alatt, ami egyébként még mindig tart. Most viszont elég erősnek éreztem magam, hogy el tudjak jönni az ünnepségre. Nem terveztem kihagyni, meg hát, najó elárulom, igazából saját fülemmel akartam hallani a tanári és JV változásokat.
Megpróbáltam annyira leplezni az életkedvem amennyire csak lehetett. Kiöltöztem, méghozzá egy koktélruhát vettem fel és hozzá magassarkú cipőt. A ruhámat díszítő szalag bézs és rózsaszín kellemes ötvözete volt. Hát igen, innen is látszik, hogy megőrültem, hiszen ép elmével nem vennék fel semmilyen rózsaszínt. Körülbelül 8 nap után először léptem ki úgy a szobám ázsiai ajtaján, hogy tudatosan közösségbe indultam. Azért arcomon még mindig látszott a nyúzottság és a meggyötörtség, bőröm is fehér volt, de ezeket nem tudtam eltüntetni magamról.
A nagyteremhez érve nem lepődtem meg a szokásosan nagy tömeg láttán, féltem is, hogy úgy járok, mint Iza a két évvel ezelőtti évnyitón. Beljebb merészkedve megindultam a padunk felé, közben néztem a díszítést, hogy most más. Őszintén megmondva örültem is neki, hogy nem megint kék-bronz minden, így legalább némi változatosságot is súgott háttérből az esemény. Talán most minden más lesz, talán most… Kívülről szomorúnak láthattak a körülöttem lévők, mosoly egyáltalán nem volt található az arcomon, szemeim is üvegszerűek voltak. A levitás pad mellett sétálva gondolkodtam, hogy hova kéne ülnöm.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. március 23. 18:24 | Link
Dasha <3
 ~ A talár alatt.


Hát eljött ez is. Nem gondoltam volna, hogy ez az év ilyen gyorsan eltelik, hiszen talán mintha csak tegnap lett volna, hogy beléptünk ebbe a terembe lezárni az előző évet. Most pedig újra itt vagyunk. El sem tudom hinni. Nagyon sok - számomra - meghatározó esemény részese lehettem ebben az évben és igen, azt kívánom, hogy bárcsak ne zárnánk le. Persze egyszer minden jónak vége szakad és akármennyire is könnyű volt úgymond ez az év, visszasírom. De mennék is már haza, Vivienhez. Szóval ötven-ötven százalékban zárjuk le és ne zárjuk le.
Az hiszem bátran kijelenthetjük, hogy idén sem volt eseménytelen évem. A kviddics most már harmadik éve az iskolában töltött életemnek a része és semmi pénzért sem hagynám abba.  Megszerettem mind a játékot, mind a csapatot és magammal sem tudnám megtenni azt, hogy most így az alapszak befejezése előtt két évvel kilépek. Szóval ez marad. Aztán volt még Michelle látogatás – kétszer – a faluban, amit meg is bánhattam volna, elvégre nagyon kicsin múlott, hogy a lány egyik ökle nem barátkozott össze az arcommal. Jah. Mondjuk az utó-születésnapján már egész kedves volt, csak hát kicsit sikerült lesokkolnia. Utólag is köszi Mich! Ha már a rellonosoknál tartunk, fogalmazok úgy, hogy nagy megtiszteltetésben volt részem, ugyanis Várffy-Zoller Róbert segített nekem. Igen. Robival eddig még csak egyszer találkoztam közelebbről – az sem volt olyan közeli -, amikor az egyik Rellon-Levita meccsen lenyúlta a kvaffom. Hm.
Szóval egész jó kis évem volt és azt a furcsa rosszullétet leszámítva - na meg a büntetőmunkát Ricsi bácsival - szeretném, ha a következő is ilyen lenne. Csak sajnos nem vagyok jós, így fogalmam sincs, hogy milyen lesz a következő évem. Most viszont foglalkozzunk inkább azzal, hogy évnyitó van és le kéne már menni a nagyterembe. A ruhámat, amit még karácsonyra kaptam Vivientől, már felvettem, a taláromat is magamra kaptam és a kis jelvényem is a mellkasomra volt már erősítve. Mehetek. A gond csak az volt, hogy semmi kedvem sem volt lemenni a tömegbe. Igaz, idén már jobban viseltem az embereket - hála a meccseknek -, de akkor is. Nem lett volna jó még egy ájulás...
- Hahó! - Böktem meg Dasha vállát remélve, hogy a lányka megfordul. Végül rávettem magam arra, hogy lebotorkáljak a nagyterembe, ahol kit vettem észre? Hát a napok óta nem látott barátnőmet. Kicsit ijesztő is volt a fehér karjaival... A díszítést elnézve viszont az ezüst színhez még megy is a lány sápadtsága. Na jó inkább nem kombinálok... Mindenesetre kicsit jó volt látni, hogy nem a Levita színeiben úszik minden, hanem idén a sárkányok nyerték a kviddics- és a házkupát is. Gratulálok nekik. Tényleg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2015. március 23. 20:39 | Link
Mizám <3
Ruha, lábbeli

Azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy semmiről sem késtem le. Elég hamar megérkeztem, viszonylag kevés diák ült még az asztaloknál, inkább még csak mindenki várta a párját, a maguk kis csoportját. Csak nekem jut eszembe egyedül sétálgatni a padok mellett, de nekem ez már fel sem tűnt. Biztos azt gondolták rólam, hogy holdkóros vagyok. Lehet erre fogom fogni, ha valaki megkérdezi, hogy mi bajom van, bár kétlem hogy ha elém áll egy Iza vagy egy Grace, akkor ők ezt lazán el fogják hinni. Ismernek már annyira, hogy tudják, ha megkérdezik, hogy az vagyok-e, én röhögve dobálnám a wötöföket. Normálisan biztos. De nem ma, de nem most.
Ebben az évben minden megváltozott, ám ez már szorosan a magánéletemhez kötődik. Viki, az ikertestvérem megérkezett a suliba, szerencsére felépült betegségéből, legalább úgy tűnt. Remélem, hogy nem annyira komoly a baja, hogy vissza kelljen mennie Koreába, hisz most kaptuk csak vissza egymást. Ki fogja ellopni, khm bocsánat, kérdezés nélkül kölcsönvenni a ruháimat, ki fog totálisan lefárasztani edzéseket, ki fogja velem együtt egyszerre kimondani a gondolatainkat?
Ahogy haladtam és egyre közeledtem a tanári asztalokhoz, egyszer csak egy bökést éreztem a vállamon. Megfordultam és azonnal észrevettem Izát, rég nem látott szobatársamat. Nem tudom miért, de örültem, hogy ő volt az. Már csak Vatta hiányzott volna, de értelemszerűen nem kéne behozni állatokat egy ilyen ünnepségre, nagytestűeket meg főleg nem.
- Hahó!- Köszöntem neki ugyanúgy, ahogy ő. Hangnemem közömbös volt, de továbbra is maradt az üveges tekintet. Ott, ahol álltunk leültem a levitás asztalhoz. Mozdulataim lassúak és nőiesek voltam, vagyis kis híján ellentéte voltam saját magamnak. Nem is kérdeztem semmit a szőke hajú lánytól, meglehetősen szótlanul ültem le, csupán néhány pillantással jeleztem, hogy figyelem és nem nézek át rajta. Dehogy, hisz az egyik legkedvesebb lány számomra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2015. március 25. 11:08 | Link
Benedikta <3

Bogi azt hiszem jól be fog illeszkedni az előkészítőbe, nekem meg a kastélyba visszaérve szinte rögtön dolgom akad. Az elsősöket rám bízták, bár szerencsére idén nincsenek sokan. Közülök pedig valahogy Benediktát - mint megtudtam a nevét - sikerült jobban elkapnom. Puszedli nyilván Botond körül ugrál, amit abszolút megértek és előre félek, mi lesz, ha Bogica is bekavarodik ide. Most viszont Benediktával foglalkozom. Magyarázom neki, hogy nem lesz semmi extra, csak bemegyünk a nagyterembe, végighallgatunk egy hosszadalmas beszédet, az előző évről, meg az esetleges változásokról, aztán eszünk egy jót és vége. Mert tényleg ennyi, persze azt is tudom, hogy elsőre ennél jóval komolyabbnak hat a dolog. Már a kastély is lenyűgöző, ha korábban nem járt itt senki sem.
Mindenesetre mivel még minden új neki, figyelek rá, és úgy vezetem a Nagyterem felé, hogy még véletlenül se vesszen el a tömegben, amely arrafelé igyekszik.
- Ha minden igaz, minden zöld lesz... Tavaly a rellon nyerte a pontversenyt. De évvégén már kék lesz minden - kacsintok le a lányra, bár talán neki még nem számít ez. Igazából azt sem tudom nekem mióta számít. De valahogy érzem, hogy fontosabb lett, mint először gondoltam. Megigazítom a prefi jelvényt a taláromon aztán lepillantok ismét a kis elsősre.
- Egyébként hogy tetszik a kastély eddig? Ismersz már itt valakit? Van olyasmi, ami kifejezetten érdekel, vagy fogjam be? - kérdezősködöm vidámab és az utolsó kérdést is inkább viccesnek szánom. De így legalább tudja, hogy nyugodtan szólhat ha úgy érzi túl sokat beszéltem.
Közben elérünk a nagyteremhez, beterelgetem az ajtón és a kék asztalhoz irányítom, hogy ott aztán kényelmesen leüljünk. Köszönök a többi kéknek is, de továbbra is Benediktára figyelek a leginkább, ha van valami kérdése, óhaja-sóhaja, na meg, hogy ne érezze magát egyedül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. március 26. 12:51 | Link
Dasha <3


- Hahó, megismersz még engem? Mert én kicsit elfelejtettem már, hogy hogy is nézel ki - pislogtam a lányra, mikor hátrafordult a bökdösésre. - Csak viccelek ám, ne ijedj meg. Én mindig felismerlek, Dasha.
Valójában igazából tényleg elég régen láttam a lánykát ahhoz, hogy tudjam még milyen arcot kell nézni az évzárón, mert mostanra már szerintem szokásunkká vált, hogy mindig együtt megyünk az év búcsúztatóra. Csak ez valahogy idén most elmaradt, nem találkoztam Dashával, ő nem keresett és amikor én beszélni szerettem volna vele, nem volt a szobájában. Legalábbis nem reagált a kiabálásomra, meg a dörömbölésre - kopogás -, szóval annyiban is hagytam a dolgot. Egy órája még abban sem voltam biztos, hogy lejön egyáltalán vacsorázni, mert én megértem, ha az ünnepély nem érdekli, de ki tudja mikor evett utoljára. Már ha nem utazott haza, amit nagyon remélek, mert tőlem még el sem búcsúzott és nagyon meg fogok rá haragudni, ha tényleg búcsú nélkül megy el. De nem. Dasha nem utazott haza szó nélkül, sőt sehogyan sem, éppen előttem állt és a tekintetével helyet keresett a még nagyon üres Levita asztalnál. Kicsit furcsálltam a szótlanságát, kettőnk közül általában ő volt az, aki beszélt, én pedig csendben hallgattam és magamban imádkoztam, hogy ne zuhanjak ki a padok közti kis folyosóra. Nem éreztem nagy késztetést az elájulásra és igazából arra sem, hogy most itt elkezdjek mindenféléről csacsogni, mert nem ilyen voltam és talán soha sem leszek olyan. Nem leszek képes csak úgy elkezdeni a levegőbe beszélni és létrehozni egy témát, majd azt váltani és csak beszélni, beszélni.
- Hé, minden rendben? Történt valami? - Kezdtem aggódni a lányért, sosem viselkedett még így, legalábbis akkor nem, amikor én is a közelben voltam. Az ajkamba harapva néztem rá aggódó pillantással és kezdtem felkészülni arra, ha esetleg valami baj történik. Fogalmam sem volt arról, hogy mit kéne csinálnom és, hogy mi is a szomorúsága oka.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2015. március 26. 17:25 | Link
Mizám <3
Ruha, lábbeli

Régen az egyik taekwondós ismerősöm megbökte a hátam, és amikor hátranéztem rá, ő arcon vágott. Nem volt kellemes érzés, eléggé ijesztő volt, de harcos barátok közt ez már csak ilyen kis poén. Mindenesetre azóta félek hátranézni, ha valaki először a hátamat, netán a vállamat böki meg és bár most tudtam, hogy az a barátom Koreában van, mégis féltem hátrapillantani. De megtettem és megláttam Izát. Visszaköszöntem neki, amiből már sejthette, hogy nem minden kerek nálam. Amikor azt mondta, hogy már elfelejtette hogyan nézek ki, arra asszociáltam, hogy túlságosan is sápadt voltam, hiszen nem így emlékezett rám. Ám kiderült, hogy csak egy poén volt a részéről, már ha tényleg így is gondolta.
- Téged nehezen lehetne elfelejteni, Iza. – Mondtam, de pozitív szándékkal.
Milyen vicces, ez az évnyitó teljes ellentéte a tavalyinak. Most én vagyok magamba roskadva és nem Iza, a díszletről nem is beszélve. Gondolkoztam, hogy beszéljek-e barátnőmnek a depressziómról és öntsem ki neki a lelkem, vagy inkább próbáljak meg színészkedni és úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lett volna. Eddig az utóbbit követtem, de lehet éppen ez vezetett ahhoz, hogy újabb lejtőhöz érjek. Talán, ha most kicsit mesélnék neki, akkor…
Leültem az asztalhoz, még jókor, hiszen egyre többen lettünk a teremben, sorra tűntek fel az ismerős arcok és az ismeretlenek is. Ahogy azt sejtettem, Iza hamar megérezte a rendellenes viselkedésemet. Gyors volt, gyorsabb, mint gondoltam. Most már viszont lehetetlen, vagyis eléggé pofátlanság lenne hirtelen mosolygóssá válni. Hiába tartózkodok lassan három éve Magyarországon, még mindig érzem a különbséget az európai és az ázsiai emberek között. Elenyésző csak, de ki tudja, lehet nem fogja megérteni a betegségem okát.
- Ami azt illeti, nem. – Kis szünet, miközben meredtem bámulok magam elé. – Nincs minden rendben. De most már jobban vagyok. – Nem tudom, hogy mit hitt, valószínűleg azt, hogy beteg vagyok és nem lelkileg. Így visszagondolva, nem is emlékszem már az utolsó normális orvoslátogatásomra, nem jellemző rám a rosszullét, csak a csonttörés, az izomhúzódás, amik nélkül már nem is én lennék.
- Ne aggódj, rendbe jövök. - Nem akartam, hogy úgy teljen el az évnyitó, hogy csak unottan nézek ki magamból és egy szót sem szólok a mellettem ülő legjobb barátnőmhöz, és ő sem érezné magát jól, ha folytatnám a depit. Úgy voltam vele, hogy ha érdekli és rákérdez a részletekre, akkor elmondok neki valamennyit, ha nem, akkor megpróbálok én is túl lenni az egész témán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. március 27. 20:35 | Link

Dísztalár meg ami alatta van


Van az úgy, hogy az ember összeveszik a szüleivel, nem igaz? Hát én most rendesen összevesztem velük, annyira, hogy már a szünet első pár napján visszajöttem az iskolába. Főként azért, mert éveken át hazudtak nekem és még engem akartak hülyének nézni amikor felhoztam. Engem ne nézzenek se ők, se mások hülyének, vagy viseljék a következményeit. Igazából nem bánom, hogy eljöttem, nehéz lett volna egy hazug családdal tölteni a szünetet, a vonaton ülve pedig már alig vártam, hogy újra Kiliánnal lehessek. Érdekes. Egy bizonyos estén minden a feje tetejére állt és jelenleg úgy festett a dolog, hogy rendben vannak közöttünk a dolgok. Persze a fal még nem dőlt le teljesen, mert bár már nevetünk együtt, még egyszer sem öleltük meg egymást. Ez részben az én hibám is.
Minden esetre, ezt az évet másképp akartuk kezdeni, együtt. Ezért beszéltük meg, hogy együtt megyünk az évnyitóra, mint egy normális testvérpár, habár azoknak nem mondom magunkat. Durva lett volna a saját bátyámmal csókolózni...fujj.
Átaludtam a délutánt az évnyitó előtt. Bubi keltett fél órával a kezdés előtt, hogy ideje lenne felkelni és összekészülődni, mert a másnapos, késve érkező diákokat nem nézik jó szemmel és amúgy is, a bátyám vár. Francba!
Kipattantam az ágyból, elbotladoztam a fürdőig és miközben sminkeltem, felrángattam a harisnyámat és nagyjából mindent egyszerre próbáltam csinálni. A végeredmény pedig...25 perc alatt egészen csinos, piros ruhás, taláros, ám cipő nélküli hamupipőkét pillanthattam meg a tükörben. A magassarkúmat a kezemben fogtam, úgy futottam ki a szobából, de a srácot nem láttam sehol. Biztos voltam benne, hogy a nagyteremnél lesz, szóval egy sprintet lenyomva a lépcső aljában torpantam meg, ahol mintha semmi nem történt volna magamra kaptam a cipellőimet, hátradobtam a hajam és a levegőt hosszan kifújva lépdeltem közelebb a bejárathoz, ahol, ahogy sejtettem, ott várt az én barna "hercegem".
- Fogd be - nevettem mielőtt még bármit mondhatott volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. március 27. 21:19 | Link
Szira
Az évzáró...

A suliban töltöttem a szünetet ami nem volt meglepő. Utáltam volna lelépni innen, na meg hova mentem volna? A távoli rokonhoz? Egy szállóba? Nyaralni? Minek... A suliban töltöttem a szünetet, pontosabban a nagy részét a faluban, a maradékot pedig a kastélyban. Elvoltam, nem kellett azon törnöm a fejem, hogy hogyan találjak üres helyet, mivel egy csomóan leléptem haza anyucihoz. Az évnyitón való megjelenésem csak annak volt köszönhető, hogy Szirának megígértem, pontosabban megbeszéltük, hogy megpróbálunk egy „újrakezdést”. Időre odaértem, dísztalárban természetesen, habár utáltam az egészet. Minek ez? Mindegy, nem álltam le ezen bosszankodni sokáig, inkább arra koncentráltam, hogy vajon merre járhatsz a csajszi. Végül megérkezett, megállítva abban, hogy beszóljak neki valamit. Elvigyorodva fogadtam a beszólását, sőt bejött, hogy így belém fojtotta a szót. Végigmértem, aztán  biccentettem az ajtó felé, hogy tűzzünk be, mielőtt még jön egy tanár és az tessékel be minket.
- Boldog újabb unalmakban gazdag tanévet... - jegyeztem meg ajtót nyitva neki és betessékeltem. Bent a termet szemléltem és a nyertes ház asztala felé vetve egy féloldalas pillantást kerestem a haveromat, ám nem láttam, ezért újra a lányra pillantottam.
- Hitted volna, hogy a Rellon ennyire belehúz? - Egy teljesen felesleges kérdés, amire nem nagyon vártam választ, de próbáltam beszélgetést kezdeményezni és viszonylag normálisan viselkedni. Még nem ment teljesen, a fal még ott van ahol eddig. Lassan haladtunk afelé, hogy ledöntsük végre, de idő az azért kell hozzá. Az asztalunkhoz sétáltam és ledobva magam intette a csajszinak, hogy dobja le magát ő is. Ugyan étel még nem volt, attól még jobb ledobni magunkat. A többiek itt-ott dumáltak egymással, az ünnepség még nem kezdődött el, így nem kellett csöndben ücsörögni és pókerpofával hallgatni az unalmas szöveget arról, hogy ki mit nyert meg, ki volt a legjobb ebben az évben és a többi átlagos és egyben unalmas halandzsa. Oké, van akit érdekel, de engem nem lehet oda sorolni. Szívesebben lettem volna valahol egészen máshol, nem pedig az asztalunknál ücsörögve várni, hogy mikor lesz végre vége. De most talán más lesz, hiszen Szira is itt van.
- Szóval, miről szeretnél dumálni ha már itt töltjük ezt a gyönyörű délutánt? - Érdeklődve pillantottam felé, de ezután az előttem lévő étkészletre meredtem. Vártam mit válaszol, mást egyelőre nem tehettem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz, felelek
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. március 27. 21:54 | Link

Dísztalár meg ami alatta van


Még egy kicsit a normálisnál gyorsabban szedtem a levegőt, de ez nagyon úgy tűnt, hogy Kiliánnak fel sem tűnt. Azért elhallgattattam a köszönés helyetti felszólításommal. Ahhoz képest, hogy úgy kellett ébreszteni, elég éber és jó kedvű voltam, meg sem akartam lógni ahogy általában. Talán közrejátszott az is, hogy nem volt kit kerülnöm, meg végre átléptem a következő évfolyamba. Egy bukásom már volt, nem kéne még egy.
- Neked is - bólintottam aztán beléptem a terembe ahol már jócskán összegyűltek az emberek az évnyitóra. Tekintetemmel mindjárt az ismerősöket kerestem, néhányuknak integettem is, aztán megakadt a szemem az elsősökön. Felhorkantottam a kis majomfejűek miatt. Ahogy elmentem mellettük, "véletlenül" egyiküket meg is löktem és mint a kuglibábuk, ketten,hárman összeborultak.
- Nem először nyertek, te is tudod - minden elismerésem a zöldeké. Ahhoz képest, hogy milyen hírük van, szépen felküzdötték magukat az első helyre. Engem mondjuk sosem érdekelt a pontverseny, de szurkoltam nekik. Meg egyébként is jól nézett ki a terem zöldben.
Magam alá húzva a talárt ültem le pontosan Kilián mellé. A tőlünk balra, néhány székkel odébb ülő barátnőm kérdőn, aggódva nézett rám, mire én mosolyogva megráztam a fejem. Minden rendben volt egyelőre, bennem pedig nem volt feszültség, sőt. Egészen kellemes érzés töltött el azzal, hogy átkok nélkül voltunk egymás közelében.
- Figyelj, nem kell beszélgetnünk - ingattam meg a fejem egy icipicit meglökve a karját az enyémmel. Az erőltetett beszélgetés még annál is rosszabb, amit eddig műveltünk. - Hallgassuk az igazgatót, együnk, röhögjünk a gólyákon...és kész.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. március 28. 19:50 | Link
Szira
Az évzáró...

Igazából feltűnt, hogy a leányzó futva tette meg idáig az utat, de nem tettem á megjegyzést. Minek? A legtöbb csaj ilyen. Elfelejti mikorra kell odaérnie, túl sokáig szórakozik a sminkjével, a hajával, vagy a ruhájával. Mintha attól, hogy van rajtuk két kiló smink sokkal magabiztosabbak lennének.... Nem nagyon vágtam le, de hát az ő dolguk. Nem az én bajom míg nem emiatt kell rájuk várnom. Szia szerencsére nem ilyen, legalábbis nem hittem róla, hogy órákat tölt a tükör előtt és magát bámulja. Ha mégis ez van, akkor sem fogok a falnak futni, maximum úgy kalkulálom a következő találkozókat. Köszöntünk egymásnak, próbáltam beszédbe elegyedni vele, de nem mondtam volna sikeresnek, hiszen nem az én stílusom annyira. Olykor koptatom a számat, de azt maximum bosszantás és unalom céljából teszem, nem azért mert olyan jó lenne...
- Kösz. - mondtam befelé haladva. Nem tudtam nem észrevenni a csajszi horkantását az elsősök láttán. Egyet tudtam érteni vele, tényleg olyanok voltak, mint a megszeppent majmok. Nagyon bejött viszont, mikor Szira puszta véletlenségből meglökte az egyiket, erre borultak akár a dominó. Nem bírtam megállni megjegyzés nélkül.
- A „kínálat” egyre gyatrább... Jövőre lehet már értelmileg sem lesznek a magaslaton, ráadásul ezek a kölykök... Csak nézd meg az egyiket, magáért beszél... - mondom neki, ezzel gyakorlatilag lehülyézve az összeset. De ahogy ott álltak totálisan megszeppent fejjel... Én bezzeg nem voltam ilyen elsőben sem. Mit paráztam volna? Sokan bámultak leírom, de ki a fenét érdekelt, volt jobb dolgom is. Amúgy is, miután beosztottak már nem is vagy egy érdekes jelenség aki miatt annyira rajonganának, vagy érdeklődnének. A haverijaik és az ő nyárról tartott történeteik... na azok teljesen lefoglalják őket. Felhoztam a díszítést témaként, újabb kudarcot vallva.
- Tudom, habár kicsit sem érdekel ez az átkozott pontgyűjtős baromság. Örüljenek ha bemegyek órára... - ledobtam magam az asztalnál és egy gyors terepszemlével felmértem a helyet, majd a lánya tekintettem, aki pont ekkor nyitotta szólása a száját. Tökéletes időzítés volt, de a megjegyzésének hatására  felvont szemöldökkel pillantottam rá, de a szónoklata végére már vigyorogtam.
- Hallgatni utálom, unalmas monoton szövegeket nyomnak le ami engem kicsit sem érdekel, az evés az egy másik lapra tartozik, mert míg nincs vége a szájtépéseknek, addig kaját azt nem osztanak, ha az emlékeim nem csalnak. A gólyák meg... - széles vigyor. - Úgy érzem lesz min röhögni – ezzel fogom magam és  átvetve a lábam a padon úgy ülök, hogy csak felé nézzek
- Amit kérdezni akartam... - tűnt el a vigyor a képemről, mintha ott sem lett volna. - Milyen volt?... - gondoltam sejti mire gondolok, de megköszörülve a torkom hozzátettem. - Mármint otthon... a szüneted. Nem az egészre gondoltam, tudtam róla, hogy jóval előbb visszajött ide, mintsem vége lett volna a szünetnek, de eddig nem kérdeztem meg. Nem azért tettem, mert érdekeltek az állítólagos szüleim, inkább miatta. Érdekelt miért jött vissza olyan korán a suliba, ilyesmi marhaságok. Na nem annyira, ha nem nyög ki róla semmit engem az sem fog izgatni, de azért hátha mond valamit.
- Ami pedig a beszélgetést illeti... - hajoltam közelebb és egy sunyi mosoly terült el az arcomon. - Van mit bepótolnunk, na meg elvileg most minden okés köztünk, szóval próbálkozom. Régen órákig beszéltünk minden hülyeségről ami az eszünkbe jutott. - emlékeztettem semleges arcot vágva az egészhez.
Utoljára módosította:Álmosvölgyi Kilián, 2015. március 28. 19:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz, felelek
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. március 28. 20:35 | Link

Dísztalár meg ami alatta van


Ajkamba harapva fogtam vissza a hangos nevetést Kilián elsősökről alkotott véleménye okán. Nem lettem volna szegények helyében, főleg a kínos összeesés miatt...de hát naa, én nem akartam...francokat nem. Kölyökkoromban engem nem szívattak, mert behúztam egy mestertanoncnak már a beosztást megelőzően. Azt hitték, Rellonos leszek. Nem mondom, örültem volna, ha oda kerülök, de így az évek múlásával belátom, hogy teljesen jó helyen vagyok a pirosak között.
- Csoda, hogy idén nem buktunk meg - vetettem oda neki az utalást arra, hogy annak ellenére, hogy nem egy vér folyik az ereinkben, szinte ugyanolyanok vagyunk. Ugyanolyan lusták, ugyanolyan hirtelen haragúak és teszünk a tanulásra. Mondjuk azt nyugodtan kijelenthetem, hogy én jobban szeretek a jelennek élni, mint ő.
Zavart, szinte frusztrált, hogy muszájból próbált beszélgetni, ezért is mondtam neki, hogy nem kell, ha nem megy. Nekem bőven elég lett volna csak a közelemben tudni, hiszen már ez is nagy haladás.
- Tudom, hogy a sült húst várod a legjobban - vigyorogtam rá. Tisztán emlékszek rá, hogy mindig imádta. Megesett az is, hogy ebéd után a konyhából loptam neki még egy adagnyit és megleptem vele a kis helyünkön. Régi szép idők. - Ja-ja, már most alakítanak, figyeld - böktem a fejemmel a gólyák felé. Az egyik a másikat bökdöste, mintha ő lenne a Valaki. Ez már jó téma volt kezdésnek...
Aztán egyre jobban kezdtük felvenni egymás rezgését, ő is bővebben beszélt, meg én is. Ami pedig levett a lábamról, mint húgát...a vigyora. Olyan régen láttam, annyira megváltozott, de mégis ugyanaz maradt. Szerettem volna még sokáig nézni, de hamar eltűnt.
A kérdés amivel kezdett, elérte nálam a fagypontot. Hirtelen pont másfelé néztem, egyből kombinált az agyam és nem tudom miért, azt hittem Kilián is tudja, mi volt egy bizonyos ismerőssel. Egyszerre fehéredtem és pirultam el, miközben ő világosan is feltette a kérdését. Nyögtem egy sort, mintha mi sem történt volna. Nem akartam hebegni a válasz előtt, de tisztán látszott, hogy másra gondoltam.
- Izé...öhm...majd elmesélem - ezt nem itt akartam vele megvitatni, de mindképp részletesen szerettem volna beszámolni neki arról ami anyámékkal történt. Hosszú sztori ahhoz, hogy a beszédek előtt megvitassuk.
Ahogy felém fordult, igazából nem tudtam levenni róla a szemem. Felhúztam a lábam, hogy felé fordulhassak bugyivillantás nélkül és lassan az arcára tettem a kezem.
- Mosolyogj - ennyi volt a mondanivalóm, reméltem, hogy ebből leszűri, mennyivel fontosabb nekem az, hogy jó kedve legyen velem annál, hogy megállás nélkül beszéljünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Simfel Karina
INAKTÍV


Kafkáné|Jázminos <3
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 212
Írta: 2015. március 29. 10:07 | Link
Évnyitó

Végre egy újabb tanév kezdete! Két napja jöttem vissza, a szünetben elutaztunk, elvégre amióta az eszemet tudom, Bogolyfalván élünk, most még az iskola is itt van, úgyhogy nagyon jó néha kimozdulni. Elmentünk a nagyobb városokba Magyarországon, bejártuk az országot, megnéztünk egy csomó történelmi emléket, meg ettünk jókat, voltunk fesztiválokon, így kétszázzal pörögve érkezek meg a jeles eseményre. Egész nap koplaltam, mert az évnyitóra összerakott lakoma mindig a legfinomabb, és bosszantó, amikor a desszert előtt már jól vagy lakva.
Egy dalt dúdolgatva próbálok átslisszolni a tömegen, hogy kényelmes helyet találjak magamnak. Közel akarok helyet foglalni a tanári asztalhoz. Meg akarom nézni az új tanárokat, a házvezetést, mert változás van. Marki bá nem visz minket tovább, Zója néninek meg babája lesz, bár nem házas, szóval elég durva, hogy csak úgy terhes. Bátor nő, ha ezt bevállalja. Mondjuk pletyka körülötte is van rendesen, a két napban, amit itt töltöttem, annyi információt hallottam, hogy a fejem is megfájdult, pedig csak néhány könnyű irodalmi művet akartam kivenni a könyvtárból.
- Bocs, bocsbocs.
Két diáknak is sikerül nekimennem, akik hirtelen fékeznek be, én meg erre nem igazán számítva robbanok be közéjük, majd amikor lehet, akkor tovább is suhanok, mielőtt veszekedni kezdenek velem. Éhes vagyok, ölni tudnék ilyenkor, és még az igazgató úr beszédét is meg kell várnom. Lehet, hogy egy kicsit kellett volna csipegetnem valamit. Most már mindegy. A hely, amit kigondoltam, még szabad, így aztán nem nézve se jobbra, se balra siettem a viszonylag tiszta asztalok közötti részen, és huppantam le a megfelelő pillanatban. Ha minden jól megy, akkor maximum egy emberke ülhet elém, ami teljesen jó, amennyiben nem egy két méteres, széles vállú kviddicsesről beszélünk.
Utoljára módosította:Simfel Karina, 2015. március 29. 10:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: « 1 2 ... 31 ... 39 40 [41] 42 43 ... 51 ... 95 96 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Első emelet