Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=483226#post483226][b]Simfel Karina - 2015.03.29. 10:07[/b][/url]

Évnyitó

Végre egy újabb tanév kezdete! Két napja jöttem vissza, a szünetben elutaztunk, elvégre amióta az eszemet tudom, Bogolyfalván élünk, most még az iskola is itt van, úgyhogy nagyon jó néha kimozdulni. Elmentünk a nagyobb városokba Magyarországon, bejártuk az országot, megnéztünk egy csomó történelmi emléket, meg ettünk jókat, voltunk fesztiválokon, így kétszázzal pörögve érkezek meg a jeles eseményre. Egész nap koplaltam, mert az évnyitóra összerakott lakoma mindig a legfinomabb, és bosszantó, amikor a desszert előtt már jól vagy lakva.
Egy dalt dúdolgatva próbálok átslisszolni a tömegen, hogy kényelmes helyet találjak magamnak. Közel akarok helyet foglalni a tanári asztalhoz. Meg akarom nézni az új tanárokat, a házvezetést, mert változás van. Marki bá nem visz minket tovább, Zója néninek meg babája lesz, bár nem házas, szóval elég durva, hogy csak úgy terhes. Bátor nő, ha ezt bevállalja. Mondjuk pletyka körülötte is van rendesen, a két napban, amit itt töltöttem, annyi információt hallottam, hogy a fejem is megfájdult, pedig csak néhány könnyű irodalmi művet akartam kivenni a könyvtárból.
- Bocs, bocsbocs.
Két diáknak is sikerül nekimennem, akik hirtelen fékeznek be, én meg erre nem igazán számítva robbanok be közéjük, majd amikor lehet, akkor tovább is suhanok, mielőtt veszekedni kezdenek velem. Éhes vagyok, ölni tudnék ilyenkor, és még az igazgató úr beszédét is meg kell várnom. Lehet, hogy egy kicsit kellett volna csipegetnem valamit. Most már mindegy. A hely, amit kigondoltam, még szabad, így aztán nem nézve se jobbra, se balra siettem a viszonylag tiszta asztalok közötti részen, és huppantam le a megfelelő pillanatban. Ha minden jól megy, akkor maximum egy emberke ülhet elém, ami teljesen jó, amennyiben nem egy két méteres, széles vállú kviddicsesről beszélünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=580652#post580652][b]Simfel Karina - 2016.03.30. 07:15[/b][/url]

Az elmúlt két nap igen intenzív volt. Ervin végre leadott minden iskolai csodát, összepakolta a cuccait, és hivatalosan is leköltözött a kisházba, ami az udvarunkon áll. Segítettem neki, és arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy itt az ideje tényleg jobban megismerni Claire-t, mivel szépen lassan ő is a kis házacskában fog lakni. Persze nem úgy, mint Ervin, de sokat lesz ott, tudom én. Ilyen ez a fránya szerelem. Apropó szerelem. Engedélyezek magamnak egy pillantást a tanári asztal felé, csak egy egészen kicsit, hogy megnézzem, ott van-e Ő. Érzem, hogy az arcom hirtelen rándul mosolyba, amikor meglátom. Errefelé néz, olyan, mintha keresne valakit, és egy pillanatra el is hiszem, hogy engem. Naiv gyermek lelkem van nekem. A kolléga, valami új, szól hozzá, én pedig lesütöm a szemem.
- Na és, mit gondolsz a házról?
Nekem az egyik kedvencem, imádtam, amikor elkészült, és azt is, hogy amikor senki sem lakott benne, akkor ott "sátoroztunk" Renivel. Persze ennek az ideje már elmúlt, Reni még csak nem is a Bagolykőbe jött. Mások lettünk mind a ketten. Az igazgató-helyettes lép a színre, és már az első pillanatokban feszültséget kelt bennem.
- Azt akarta mondani, hogy rossz?
De alig, hogy kimondom, máris választ kapok. Valóban rossz. Bejelentések és rossz hír. Ösztönösen kihúzom magam, ahogy megfeszül a testem. Hirtelen olyan kényelmetlenné vált a mindennapos ülőalkalmatosság. Szigorúbb ellenőrzések. Elég sokszor küldenek büntetőmunkára ahhoz, hogy ne tűnjek ki a tömegből. Elvégre én vagyok a lány, akinek hatalmas szája van, ha véleményt kell alkotni, és folyton tüntet valami miatt. Ezen kivül pedig... Ricsire pillantok, majd a tekintetem tovább vándorol Willre, és páran rám is rám néznek azok közül, akikkel megy a biznisz.
- Ezzel lesz egy kis probléma.
Motyogom, ahogy a többieket követve én is megnézem magamnak a faltámasztó csókákat. Nem szimpatikusak, ó édes Merlinem, de még mennyire, hogy nem szimpatikusak. Ráadásul pont most, amikor patrónust kell tanulnom. Azt nem vehetik el tőlem. Az csak egy kis plusz alkalom. Nem, ez így tényleg nem lesz jó.
- De ha csak szabad hétvégéken lehet lejárni a faluba, akkor mi lesz Ervinnel és veled?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=609079#post609079][b]Simfel Karina - 2016.07.17. 13:44[/b][/url]

Nem sok kedvem volt a mai naphoz, mert, hogy senki sem hívott el a bálba. Megesik az ilyesmi. Mondanám, hogy nem zavar, de hazudnék, nagyon is zavar a dolog. Szóval sokáig azt mondtam, hogy nem, én nem megyek, de aztán az egyik srác odajött hozzám, hogy hát táncolnék - e vele. Neki van partnere, de hát a végzősök nyitótánca így meg úgy, én pedig már csak azért is, mert nem is feltételezte, hogy nincs partnerem, igent mondtam. Jófej srác, miért szúrnék ki vele? Meg aztán apukám vett nekem egy csodaszép ruhát, így hát nem engedhettem meg magamnak, hogy ne jöjjek el.
Miközben készülődtem ma otthon, rájöttem, hogy teljesen feleslegesen hibáztatok bárkit is, főleg Wardot. A mi kapcsolatunk nem is kapcsolat, hanem barátság, extrákkal, mégis kicsit fájt a szívem, hogy fel sem merült benne. De hát így jár az ember gyereke, ha egyszerűen olyan nehéz eset, hogy nem találja élete szerelmét. Amikor meg megvan, akkor az meg lelép. Bár az én első életem szerelme valószínűleg sosem fogja megtudni, hogy mennyire nagyon szerettem őt. Szeretem még most is, de el kell engednem. Erre jó ez a mai este.
Elvégzem az utolsó simításokat, a hajam egész természetesen hagyom, nem vagyok a nagy kontyok feltétlen híve. Anyától a ruhához illő ékszereket kaptam, és egy kérdést, hogy vajon ki a fiú, aki miatt készülök. Na ha tudnám... Szóval csak mosolyogtam, és szépen felcaplattam a kastélyba, hogy segítsek a srácon. Ki tudja, talán itt ismerem majd meg a srácot.
Mikor belépek, elcsodálkozok a díszítésen. Minden évben, meg minden alkalomra is nagyon ki tudnak tenni magukért a DÖK-ösök. Mindig csodáltam, hogy milyen kitartásuk van az ilyesmihez. Gondoltam rá, hogy jelentkezek hozzájuk, de végül letettem róla, csak egy fellázadás volt, mint a legtöbb dolog az életemben. Amíg nem táncolunk, sétálgatok, várom a srácot, mert még egyet próbálni akart.