Gyarmathi Zsombor Xavér Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
*bekukucskál, van-e itt valaki*
|
|
|
|
Gyarmathi Zsombor Xavér Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Szia. Még egy? Csak nem járt erre a bátyám is, vagy másra gondolsz?
|
|
|
|
Gyarmathi Zsombor Xavér Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Pedig állítólag nem is olyan nehéz megkülönböztetni minket. Misiii. *rohan megölelni a bátyját*
|
|
|
|
|
Gyarmathi Zsombor Xavér Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Csak ketten vagyunk. Az olyan sok?
|
|
|
|
Gyarmathi Zsombor Xavér Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Nem, csak én most szabadultam a büntiből. ^^
|
|
|
|
Gyarmathi Zsombor Xavér Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Csak rosszalkodtam az előkészítőben kicsit. Zombi? Maradjunk a Zsombinál, ha lehet. Nem fogyasztok én még másokat, egyelőre. ^^
|
|
|
|
Gyarmathi Zsombor Xavér Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Azt mondják, hogy lélekben zöld vagyok. Persze, hogy biztatóak az előjelek.
|
|
|
|
Gyarmathi Zsombor Xavér Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Ugye, bátyus? Ebből is tanultam valamit legalább. *mutogatja határozottan komolyan, majd integet a lány felé köszönésképpen* Szia.
|
|
|
|
Gyarmathi Zsombor Xavér Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
A büntetéseket meg kéne úszni ezután, szóval úgy valahogy. *helyesel* Már rég osztódtunk, valamikor nyolc napos és két hetes korunk között, ha jól emlékszem a biosz leckékre.
|
|
|
|
Gyarmathi Zsombor Xavér Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Egyedül? Misi, hagynám szerinted? Főleg ha sütiportyáról van szó.
|
|
|
|
Gyarmathi Zsombor Xavér Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Na, látod. Hm, nem is tudom... szétnézhetünk alaposabban, kinél lehet sütit találni. ^^Amira, a sütisnéni olyan, mint a cukrosnéni?
|
|
|
|
Gyarmathi Zsombor Xavér Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Nem akarok muffin lenni. *menekül* Akkor menjünk hozzá, Misi.
|
|
|
|
Gyarmathi Zsombor Xavér Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Misi, ne bántsd már, olyat én szoktam. Ártottunk mi valamit a néninek, hogy megenne? *-*
|
|
|
|
Gyarmathi Zsombor Xavér Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Kiva Faraday - 2013.12.11. 18:37Nem, én itt éppen fosztóképzős Gyarmathosítást akarok véghez vinni. XD *4 év humán On.** Néni az öreganyád! Most már tudom is, melyiket akarom meghamizni. Én még csak jövőre leszek elsős, de ha mondod, hogy hívjalak néni helyett, akkor úgy lesz, becsszó. De majd kérem vissza, ha kigonoszkodtad magad.^^Keiko, az én hajam se bántsd, naaa. *szabadulni igyekszik*
|
|
|
|
Gyarmathi Zsombor Xavér Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Keiko, most akármit is csináltál a bátyámmal, varázsold vissza. *durcásan mered rá* Mit csinált veled, Misi?
|
|
|
|
Gyarmathi Zsombor Xavér Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Rózsaszííín? Akkor azért lett világosabb.Keiko, mégis gonosz levitás vagy. Varázsold vissza a haját.
|
|
|
|
Gyarmathi Zsombor Xavér Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Keiko, mindjárt én is megrugdosom a bokád, ha nem csinálod vissza.
|
|
|
|
Gyarmathi Zsombor Xavér Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Csak ennyit tudsz? Mivel úgyse látom, milyen színű, különösebben nem állsz bosszút rajta velem. ^^
|
|
|
|
Gyarmathi Zsombor Xavér Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Valaki emlegetett? Helló, ismeretlenek.
|
|
|
|
Gyarmathi Zsombor Xavér Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Meeennyi iker. Ádiikre? Ez tetszik. Amúgy Zsombi vagyok, és jókat hallottam rólad Misitől. ^^ A gonosz meg naná, hogy jó. *kihúzza magát* Ugye zöld vagy? Ha nagy leszek én is az leszek.
|
|
|
|
Gyarmathi Zsombor Xavér Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Rólam? Öööh, az jó. Van gumicukrom, kértek? *tartja, lehet venni* Te, bátyus, mit tudtál mondani rólam, ami jó?
|
|
|
|
Gyarmathi Zsombor Xavér Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Ne bántsátok a bátyámat, tényleg nem ugyanaz a kép volt, na meg Zoét se, mert szereti Misit meg úgy amúgy a gyerekeket. *megöleli Zoét, aztán elmegy a bátyját megkeresni* Héé, ne légy morci. Hozok neked csokit.
|
|
|
|
Gyarmathi Zsombor Xavér Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Állia
Kezdődik. Amikor beléptem az ajtón, már akkor tudtam, hogy nekem ez a hely nagyon fog tetszeni. Olyan, mint egy nagy labirintus könyvekkel tele polcokból építve. Igazából ma arra kellene használnom az időt, amit kint tölthetek a faluban, hogy keresek valami ajándékot anyunak, de sokkal jobb ötleteim támadnak hirtelen. Nincs itt Misi, hogy megpróbáljon meggyőzni arról, hogy ez talán mégsem annyira szórakoztató, mint gondolom. Olyan csendben csukom be magam mögött az ajtót, amennyire csak tudom. Szerencsére nem nyikorog, pedig amilyen öregnek tűnik, már attól féltem, hogy itt lebukom. Szétnézek, majd lábujjhegyen osonva kezdek araszolni egyik polctól a másikig. Pont olyan, mint valami titkos ügynökös film, bár itt nem lesz olyan lézersugaras akadály. Vagy lehet? Áh, könyvesboltban nem hiszem, hogy lenne. Tárolhatnak itt valami ritkaságot? Egész vicces lenne, ha én most átmászkálnék itt mindenféle akadályokon, aztán ellopnám a nagy kincset. Mint Eugén az Aranyhajban a koronát az őr mellől. Fülig szalad a szám, ahogy felidéződik előttem az egész jelenet, amint Flynn Rider egy kötélen himbálózva ráköszön a katonára, majd eltűnik a koronával. Nem unatkoznék úgy én sem. A tanulás olyan kimerítő, és unalmas dolog tud lenni, ahogy az is, hogy mindig jónak kell lenni. Szerintem a rossz is lehet jó, csak erre mindig az a válasz, hogy ez lehetetlen, hiába magyarázom, hogy de én szeretem, és akkor jó. Fuh, eddig nem botlottam bele senkibe sem, egész jó vagyok. Még egyszer alaposan körülnézek, nincs-e itt mégis valaki, akit nem vettem észre, aztán megszabadulok a kabátomtól, és nekilátok a munkának. A legközelebbi polcról leveszek egy adag könyvet, majd lerakom a földre, pontosan oda, ahol a két polc egymással szemben véget ér és gyakorlatilag egy kisebb keresztútba fut bele az út közöttük. Igen, bizony zsákutcát akarok építeni, rakosgatva egymásra a vastagabb könyveket, amiket találok, mintha téglák lennének. Már jó tíz centis a falam, amikor mintha lépteket hallanék. A polchoz lapulva araszolok odébb a kabátomat sem felejtve el, egészen a másik sorig, mintha nem is jártam volna ott, ahol a falat építeni kezdtem az imént. Még egy könyvet is leveszek a polcról, kinyitom, mintha érdekelne, aztán a következő pillanatban leülök a földre, hátamat a polcnak vetve, és el is felejtem, minek kezdtem neki az imént. Valaki áteshet a könyveket, ha nem néz a lába elé, de engem most sokkal jobban érdekel ez a könyv. Mozgóképek vannak benne, amik még szürkében is gyönyörűnek tűnnek. Megpróbálom elképzelni a színeiket... és uuuh, ebben csobog a patak, meg hallom a szelet is, és susognak fák levelei. Vajon Misinek is tetszene?
|
|
|
|
Gyarmathi Zsombor Xavér Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Téli kirándulás, Bécs.
Hogy lehet ilyen embertelenül korán kelni? Alig bírtam kinyitni a szemem, folyton leragadni akart, bár az este meg elaludni nem tudtam, ha jól emlékszem. Még a bátyámat is homályosan láttam, amikor megbökdösött ébresztésként, és a másik oldalamra is fordultam volna, ha nem azt mutatja, amit. Kirándulás. A szemdörzsölés nem sokat segített az ébredésben, még a nyújtózkodás sem igazán vagy a hideg víz, amit nemsokkal később az arcomba locsoltam, még most is ásítozva ácsorgok itt, kint a hidegben a Minisztériumnál, és állva szeretnék aludni Misi vállának döntve a fejemet, ameddig hagyja. Nem alvás ez, csak pihentetem a szemem, közben viszont hallok ám mindent, ami körülöttünk történik, azt is, hogy megérkezik Đominic meg a többiek. Jobb kezem a szám elé tartva ásítok egy nagyot, miután megdörzsöltem a szemem, majd a hátizsákom füleibe kapaszkodva indulok útnak Misi mellett. Beérve a kandallóhoz annyira sikerül elkalandozni, hogy a reggeli említésére kapom fel csupán a fejem, azt is azért, mert érzem, ahogy morogni kezd a gyomrom. Abban a nagy rohanásban, amit én ébredés után véghezvittem, még arra sem volt időm, hogy a csokikészletem maradékát megdézsmáljam, bepakolni meg elfelejtettem bármiféle édességet. Az unokabátyánkat követve hamarosan azonban már a szálláson találom magam, és ha jól emlékszem, akkor ez most Bécs lesz. - Olyan éhes vagyok, fel tudnék falni vagy két tábla csokit meg legalább egy csomag mindenízű drazsét még mellé. Te is?- jelelem a bátyámnak a magunk közös nyelvén, amihez már nem elég csak a jelbeszédet ismerni, bár bizonyára még azt sem ismeri mindenki azok közül, akik ma itt vannak. Leveszem a sapkám, és szétnézek a teremben, ahová érkeztünk. Fél füllel hallom ugyan azt, amit a lány mond, de annyira nem figyelek, mint talán kellene, mert biztos vagyok benne, hogy Đominic úgysem hagyja, hogy bármit is csináljunk, amit nem kellene, főleg, hogy vele fogunk egy szobában aludni. Kicsit reméltem, hogy majd hagyják, hogy a nagyokkal legyünk, de jobb így. Még a végén csak baj lenne abból is. Jövőre talán majd lehet róla szó, ha a Mágustanodába fogunk járni, azt írták anyuék, de most maradjunk csak felügyelet alatt. Alig várom, hogy felérjünk a szobába, letehessem a csomagom és kapjunk végre reggelit. Már egész türelmetlenül toporgok, egyik lábamról a másikra állva, amikor végre elindulunk. Amint kitárul az ajtó, már szinte ugrándozva teszem meg azt a pár lépést, ami a szoba közepéig megtehető, és körbefordulok. - Ez nagyon szép. - jelentem ki azonnal, fülig szaladó szájjal, majd máris a bátyámhoz fordulok. - Neked is tetszik? - kérdezem tőle, és ha már befejeztem a mutogatást, ledobom a táskám, kigombolom a kabátom, ott landol a szoba közepén a táskán és a legközelebbi, sok virágos párnával telerakott ágyra dőlök háttal, kitárt karokkal. - Wahooo.- hangot adok a lelkesedésemnek, miközben az ágy kicsit visszadob, aztán újra landolok rajta. Szuper ez a hely. Pillanatokon belül aztán mégis felkelek és összeszedem a táskám, meg a kabátom. - Melyik ágyon is fogunk aludni Misivel? - kérdezem, közben a kabátomnak keresek egy helyet a legközelebbi elérhető karfán, és kotorászni kezdek a táskámban. Most jövök csak rá, hogy tényleg elfelejtettem bepakolni bármiféle csokit, azt is, amit Đominicnak szántam. Hatalmas szemekkel pislogva bámulok rá. - Elfelejtettem a csokidat, pedig már betegszobára be akartam vinni, csak nem engedtek el, mert a múltkor behúztam a... szóval, tudod... hogy vagy? Ugye már minden rendben? - kérdezősködöm, miután leteszem a táskát, és közelebb is megyek egy kicsit az unokabátyámhoz.
|
|
|
|
Gyarmathi Zsombor Xavér Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Állia
Ez a könyvesbolt mintha egy teljesen más világ lenne, mint az, ami az ajtón kívül rekedt. Igazából más is, mert egy nagy-nagy könyvgalaxis, ahol a végtelenül sok könyv közül időnként egy-egy még el is tűnik, aztán pedig megjelennek mások; meg olyan, mint egy csodaország, amelynek minden zugában rejlik valami különleges. Az az első gondolatom, amint beteszem a lábam, hogy itt ma szórakozom egy kicsit. Anyu mindig azt mondogatja nekem, hogy csak olyat csináljak, amitől másnak nem lesz rossz, de szerintem ettől aztán senkinek sem lesz az. Csak átrendezem kicsit a terepet, alkotva egy-két zsákutcát. Neki is látok lelkesen az első fal felépítésének, és mivel alapos munkát akarok végezni és olyan akadályt építeni a két polc közé, ami valamivel tartósabb, mintha csak egymás mellé állítanék egy két magasabb, de könnyen felboruló könyvtornyot, igazán lassan haladok. Közben még arra is figyelnem kell, hogy azért rajta se kapjanak, mert nem akarom büntetésben végezni véletlenül sem csak azért, mert valaki nem érti, milyen szórakoztató is ez. Iglut is lehetne építeni könyvekből és elbújni benne, na meg a múltkor otthon láttam a tévében karácsonyfát belőle. Nem értem, mitől kolesz-változat, egyáltalán mi is az pontosan, de olyan jól nézett ki, lehet, hogy majd idén kikönyörgöm anyunál, hogy olyat csináljunk, csereklyét nem fog hullatni legalább. Közben már legalább tíz centi megvan a nagy könyvfalból, ha nem több, amikor mintha lépéseket hallanék, így átmenekülök gyorsan a másik sorba, mintha semmi közöm nem lenne a túloldalon kialakult furcsaságokhoz és kinyitok egy könyvet is. Talán vissza is mennék, ha nem lenne annyira érdekes az a kötet, amibe belebotlottam. Elmélyülten lapozgatom, amikor valaki köszön. Vajon ez nekem szólt? Elég közel hangzott el, válasz meg nincs rá. A képet bámulva magam előtt fülelek, majd felnézek végre és magamra mutatok, kérdőn emelve meg a szemöldököm. Ez gyakorlatilag annyit jelent a jelbeszédben, hogy én, nagy kérdőjellel ugye a végén, de most esik csak le, hogy hát én hallottam a hangot, akkor meg miért is próbálok itt jelekkel kommunikálni? - Öh... bocs. Szia. Nem látok mást errefelé, szóval kezdem elhinni, hogy nekem köszöntél. - következtetek, olyan okos képet igyekezve vágni mindehhez, mintha legalábbis Sherlock lennék és most oldottam volna meg egy gyilkossági ügyet. Becsukom a könyvet és feltápászkodom, és hónom alá szorítva a könyvet leporolom először is a nadrágom. - Zsombi vagyok. Na és mi jót találtál? Melyik részen is vagyunk? Andersen... Bogár Bárd... Grimm... mesekönyvek. Nem is figyeltem arra, hogy ilyen szépen sorba vannak téve. Te szereted a meséket? - kérdezem, közben meg éppen végighúzom az ujjam az egyik Grimm-köteten. Nagyon szeretem azt a könyvet, annyi érdekes mese van benne. A kiadás is szépnek tűnik, réginek, de most nem veszek magamnak ajándékot, nem azért jöttem, meg aztán egyszer már megvan.
|
|
|
|
Gyarmathi Zsombor Xavér Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Téli kirándulás, Lethifalva.
Az este leszögeztük Bátyussal, hogy Bécs egy nagyon szép város tele csodás épületekkel, de most mégis a legjobb az adventi vásár volt benne. Annyi édességet egy helyen még a cukorkaboltban sem láttam Bogolyfalván, amennyi itt volt, és bár a színekről nem tudom állítani, de ízben mindenféle választék akadt. Egy részüket végig is kóstoltam, aminek az lett az eredménye, hogy fél éjszaka fájt a hasam. Mondanám, hogy soha többé nem eszek meg ennyi édességet, de úgyis tudja mindenki, legfőképpen Misi, hogy ez tőlem olyan ígéret lenne, amit nem tudnék megtartani, és én nem szeretem nem megtartani, amit mondok, abban az esetben, hogyha azt Misinek mondom vagy anyuéknak. Nagyon lassan múlt csak el, de ma reggel megint túl álmosan sikerült ébredni emiatt, hiszen nem aludtam valami rengeteget az éjszaka, de majd ha megérkezünk a másik helyre, pótolom, ha rajtam múlik. Kávét hiába is kérnék, úgyis azt mondják, kicsi vagyok én még hozzá, ráérek. Nem is vagyok kicsi, elmúltam tizenhárom, de inkább nem fogok hisztizni ilyenért, mert éppen elég az is Đominicnak, hogy nincs jól ama hírhedt kviddicsmérkőzés eredményeként. Olyan kár, hogy nem láttam, pedig a nagy sárkányok állítólag csuda vadak voltak. Vajon mit szólnának a többiek, ha tudnák, hogy én is olyan zöld akarok lenni, akitől majd félnek? Olyan soknak tűnik még az az idő, amíg befejezem ezt az évet, és eloszt majd a süveg, pedig most a kirándulás napjai meg gyorsan telnek, túl gyorsan és főleg azok a percek, amíg folyamatosan ásítozva kimászok az ágyból. Misi már biztos kész van és arra vár, hogy induljunk, én meg még csak most kezdek szedelőzködni. Jó, hogy az este rávett a pakolásra. Nem is tudom, mihez kezdenék sokszor nélküle, akármilyen idegesítő is tud lenni, amikor noszogat, de mégiscsak ő a lelkiismeretem. Összeszedem magam, eljutok a fürdőig is, felöltözöm, majd vállamra veszem a táskát és mehetünk. Jetifalva, Lethifalva, mit tudom én, mi a következő állomás pontos neve, az a fő, hogy hó lesz ott meg sízni lehet. Egyszer azért inkább látnék még egy ágyat pillanatnyilag, csak jussunk el addig. Az utazás most sem telik sok időbe, megérkezésünk után nem sokkal pedig kiderül, hogy a szobabeosztás nem változott, úgyhogy már húzom is magam után Misit a csuklóját elkapva, és megyek Amira meg Đominic után. Beérve a szobába megint sikerült eltátani a szám, és meg is akad a szemem a lenti ágyon. Hatalmas, és mennyi párna van rajta, és még csak nem is esnék nagyot, ha netán rosszat álmodom, és túlságosan forgolódom. Azt be nem vallanám, hogy a magassággal sem vagyok mostanában különösebben jóban, mióta a fára mászás eredménye az lett a nyáron, hogy fennakadtam, és apunak kellett segíteni lejönni, inkább nem akarok most létrán mászkálni fel meg le, még ha nem is ugyanaz. - Aludjunk lent. - fordulok a bátyám felé mutogatva, és ez most nem annyira kérdés részemről, hanem sokkal inkább javaslat, noha a szemöldökömet csak megemelem kérdőn. Egyelőre a földre pakolom a táskám, bár nem a szoba közepére kivételesen, megszabadulok a kabátomtól, meg a cipőmtől is, és máris kirepült a szememből az álom. Várok azért legalább egy bólintást a részéről, csak utána szólalok meg. - Lehet lent? Legalább nem kell attól félni, hogy nagyot esnék, ha esek. Bár inkább nem esnék, csak ha sokat forgolódom, lehet... vagy lehet, hogy lerúgom álmomban Misit. Hm? - nagyon szépen próbálok nézni a mondandóm mellé és meggyőzően. Amíg a válaszra várok, addig is elnézem a párnákat. Melyikre is kéne lecsapnom?
|
|
|
|
Gyarmathi Zsombor Xavér Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
*bekukucskál és integet* Boldog Karácsonyt. *jeleli az ennek megfelelő nagy mosolyt meg a fenyőfát hozzá*
|
|
|
|
Gyarmathi Zsombor Xavér Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
ÁlliaMerő véletlenből olyan könyvre bukkanok rá, aminek köszönhetően elfelejtem, minek is kezdtem neki az előbb, közben meg el is pakolja valaki a tervezett fal kezdeményeit, de ez már nem különösebben érdekel. Sokkal jobban foglalkoztat ez a könyv, és az a gondolat, hogy azt hiszem, megtaláltam a tökéletes ajándékot a bátyámnak, azaz inkább a másik részét, mert az édességet már beszereztem és igyekszem tartani magam ahhoz, hogy nem is dézsmálom meg. Szinte megbabonáz ez a könyv, pontosabban a képei a bűnösek azt illetően, hogy itt ülök a földön, elfeledkezve az egész világról, mert annyira elképesztően valósághűek és én még csak nem is látom a színeket. Azt az egyet sajnálom, hogy Misi meg a háttérzajokat nem fogja hallani, de azt hiszem, majd megoldjuk valahogy. Mesélek neki róluk, és ő cserébe mesélhet nekem a színekről. Nagyon remélem, hogy tetszeni fog neki, de még mielőtt megvenném, csak átlapoznám egyszer. Nem szeretném, ha véletlenül is lenne benne hiányzó vagy megrongált lap, fölösleges firkálmány, még ha ez egy könyvesbolt is, ahol az ilyesmi nem igazán valószínű. Csak akkor hagyom abba az alapos nézelődést, amikor rám köszön valaki, és hirtelenjében nem megszólalok, hanem jelelni kezdek rutinból, amíg le nem esik, hogy beszéltek hozzám. Nem figyeltem, ki jár erre, ki nem, csak most tűnik fel, hogy egyedül én vagyok itt, akinek köszönhetett, hát visszaköszönök, be is mutatkozom, majd hamarosan rábólogatok a meglátására, miután felmérem a polcok tartalmát. Bizony, ez a meserészleg. A miértre csak a vállamat tudom megvonogatni. Fogalmam sincs hirtelen, miért kérdeztem, azt hiszem, ez is csak amolyan társalgásfenntartónak szánt kérdés akart lenni. - Csak úgy kérdeztem, bár ha nem csak erre tévedtél, akkor meg végül is egyértelmű. Na és van kedvenced is? - próbálok érdeklődni tovább. A kérdésre először nagyot nézek, majd miután lehajol egy kötetért és felveszi, megkönnyebbülten fújom ki az imént vett levegőt és elmosolyodom. - Azt persze, mármint viheted nyugodtan, sőt az összes többit is, én csak ezt az egyet fogom elvinni. - jelentem ki, majd hirtelen mégis gondolok egyet. Vajon a színek tényleg olyan szépek, mint ahogy azt elképzeltem? Remélem, hogy igen, de ha már itt van, miért ne kérdezhetném meg. Nagyobb az esélye annak, hogy látja őket, mint annak, hogy nem. - Figyelj csak... ezt a könyvet ajándékba szánom a bátyámnak. Szerinted is szépek benne a képek? - kérdezem végül, mert azért nem feltétlen akarom azt is közölni, hogy úgy egyébként fogalmam sincs, mi milyen színű, nem kell ám azt mindenkinek tudni.
|
|
|
|
Gyarmathi Zsombor Xavér Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Amira, te most át fogsz változni? *hirtelen a szájára tapasztja a kezét* Upsz... pedig épp most akartam mindenkivel elhitetni, hogy Misi vagyok. xD
|
|
|
|