Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Lucy B.

Kell egy kakaó. Nincs mese. Nem fog kevésbé sajogni tőle a kezem, de legalább a kedvem jobb lesz tőle majd remélhetőleg. Ennek a nagyra nőtt vadembernek igazán kemény volt az állkapcsa, bár biztos vagyok benne, hogy az öklömmel való találkozás nem csak nekem volt fájdalmas. Kellett neki. Volt mersze kiröhögni. Egész úton a konyháig grimaszolva dörzsölgetem a szerencsétlenül járt kézfejem, mert ezt bizony megéreztem. Jót fog tenni az a kakaó. Legközelebb talán az árnyakat kellene előhívnom és kirémíteni az ilyen alakokból a lelket is, de ezt valahogy mindig sikerül elfelejtenem, ahányszor csak feldühítenek. Hirtelen jön a harag olyankor, és anélkül ütök, hogy egyáltalán meggondolnám. Sóhajtok egy nagyot, tudom én, hogy nem ez a legokosabb döntés, még folyton bajba is kerülök miatta, de még nem sikerült megváltoztatni a jól megszokott reakciómat ilyen helyzetekben. Beérve a konyhába az egyik szolgálatkész manótól kérek kakaót, és amíg várok, leülök az egyik székre a pultra könyökölve. Pár percen belül már előttem is gőzölög finom illatával töltve meg a levegőt a kakaóm. Összefut a nyál a számban. Még mályvacukrot is kaptam bele ráadásnak, úgyhogy nem marad más dolgom, mint megköszönni, mielőtt rávetném magam. Hálásan mosolyogva fordulok a manó felé és köszönöm meg a kakaót, majd bögrém fölé hajolok és belekóstolok. Igazán finom, és nem tudom, miért hat úgy, ahogyan, de ahogy szétárad az íze a számban, el is felejtem az iménti incidenst. Ez kellene nekem a mindenféle bigyók helyett, amiket időnként felírnak a pszichológusok, pszichiáterek és társaik. Nem mintha szedném, mert olyan leszek tőlük, mint valami álmatag zombi. Legközelebb meg is mondom annak az okos doktornőnek, hogy az itteni manók készítette kakaó a nyerő, mert most még Đomival is képes lennék normális beszélgetést folytatni, azt hiszem. Vigyorogva kortyolgatom hát szép lassan, mert bizony csodákra képes ital ez, még a kezem se fáj annyira tőle. Csodaszer.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A nyikorgó ajtó alapján társaságot kaptam. Nem pillantok fel, kortyolom tovább a kakaómat, mint ahogy azt a bátyám gond nélkül tenné például, és remélem, hogy nem valami újabb idegesítő csodabogár, akinek nincs jobb dolga, mint belém kötni. Igazából játszhatnám azt is, hogy Ádi vagyok, és nem hallom. Nem ez lenne az első eset. Nem is rossz ötlet, nyugtázom magamban, így hallgatok is tovább, mintha tényleg nem tűnt volna fel, hogy már nem vagyok egyedül. Jól van, megy ez, csak így tovább, mintha nem is létezne az egész külvilág, ám ekkor az a valaki megszólal. A manókhoz beszél csak, egyelőre talán észre sem vett, de a hangja alapján kétségtelen, hogy lány. Hm, ők mégse szoktak bunkók lenni, legalábbis elég kevéssel találkoztam, akinek előszeretettel vertem volna a fejét a falba. Jelzem, egyet sem bántottam ennek ellenére, mert nem ütök meg lányt, de azért az érzés elég határozottan jelen volt egy-két alkalommal, hogy inkább jobbnak látom azóta is kerülni azokat a nőnemű egyéneket messzire. Ez a leányzó különben is kedves éppen a manókkal, és még rám is köszön, mielőtt én tenném meg.
- Szia - köszönök vissza most már felé fordulva, és alaposabban is megnézem. Egyáltalán nem tűnik ismerősnek, pedig ha személyesen nem is ismerek mindenkit - képtelenség lenne - a nagy többségről tudom, hogy kicsoda. Szőke lehet a haja vagy valami világosabb barna, állapítom meg, miközben kutakodom az emlékeim között, hogy azért hátha mégis tudnék nevet társítani az archoz, de nem ugrik be semmi.
- Zsombor. Azt hiszem, még nem találkoztunk. Új vagy itt? - kérdezem meg végül gyorsan, még mielőtt azt hinné, hogy nem tudok beszélni vagy épp nem akarok.
- Szereted a kakaót? A manók isteni finomat készítenek - ajánlom máris, és belekortyolok a bögrémben maradt innivalómba. Azt hiszem, mindjárt kérni fogok még egyet, ebből sosem elég.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Lucy B.

Egész aranyosnak tűnik elsőre Lucy, mint az a bemutatkozásából kiderül. Kicsit mintha zavarban lenne, vagy nem is tudom, de igyekszem nem tudomást venni erről, mielőtt még a végén elijesztem. Kezdem megszokni, hogy a lányok - meg a bátyám - egészen bonyolultan működnek, amihez én vagy fiatal vagyok még, vagy nem elég okos, de inkább nem piszkálok olyat, amihez nem értek.
- Én is örülök - válaszolom elvigyorodva, mint akinek nem tűnt fel, hogy mennyire formális volt az a bemutatkozás, és lépjünk is tovább. Hümmögve bólogatok arra, hogy új, sejtettem én, elvégre tényleg igyekszem mindenkiről tudni legalább, mert máskülönben honnan tudnám, kit érdemes megkeresni, ha úgy alakulnak a dolgok, hogy valami kell.
- Majd lassan. A lényeget már úgyis ismered szerintem. A konyha az egyik létező legjobb hely ebben a kastélyban, de komolyan - mondom, majd bele is kortyolok a kakaómba, amitől valahogy egészen szép a világ éppen, még úgy is, hogy folyamatosan hiányolom Zsófit. Vissza fog jönni, tudom én.
- Jó étvágyat - mondom rápillantva, amikor megkapja a szendvicsét. Ha nem egy órája ettem volna, talán még én is kérnék, annyira finom szendvicseket tudnak a manók összerakni, még a látványra is összefut az ember a nyál az ember szájában, de ha kérek, mi lesz a sütivel, amit ma beígértem Ádinak. Marad a süti, dupla adag diós-csokisat akarok enni, kell a hely a bendőmben neki, úgyhogy a kakaó mégiscsak elég lesz.
- Az jó - helyeslek arra, hogy szereti, majd a kérdésére az üres székre mutatok.
- Nyugodtan - teszem hozzá azért, hogy biztosan egyértelmű legyen.
- Na és honnan érkeztél? - kérdezem, bár igazából hagyhatnám is, hogy megegye a szendvicsét, mielőtt letámadom, de érdekel, honnan jött. Kíváncsi vagyok,

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Lucy B.

Jó étvágyat kívánok neki, és egy időre itt meg is szakad a beszélgetés. Nagyon leköti a figyelmét a szendvics, én meg csendben figyelem egy fél percig, aztán kakaóm fölé hajolva még rápillantok ismét futólag a szemem sarkából. Az arckifejezése mintha ismerős lenne. Aztán összeáll a kép, amint belekortyolok a kakaóba. Zsófi. Az ő figyelmét tudta lekötni ennyire minden egyes pohár forrócsoki, amit csak vittem neki tavaly télen, de még az a doboz csoki is, amit Bécsből hoztam neki karácsonyra. Furcsa, hogy minden egyes nappal kicsit mintha távolabb kerülne, nem is annyira időben, merthogy az már csak így megy, de maguk az emlékek, az emlékeim... mintha a tavaly tél több, mint egy éve lett volna. Enyhén megrázom a fejem, nem kellene ezzel foglalkoznom. Egyszer csak visszajön, addig meg valahogy kibírom. Fél lábon állva aligha, mert egyik levelében sem említ olyat, hogy a közeljövőben jönne vissza, de valahogy csak ki fogom. Muszáj. Újabb korty után vissza is fordulok Lucy-hoz és megkérdezem honnan jött. Sikerül megzavarni a második harapást megelőzően, de legalább válaszol. Hűű, azt hiszem, ma nagyon nem az én terepem a beszélgetés, pedig úgy tűnt, egész jól indult.
- Értem. És tetszik itt? - kérdezem meg azért még próbálkozva, hátha mégiscsak sikerül valamire jutni, mert enyhén szólva kicsit furcsának érzem, hogy itt ücsörögjünk egymás mellett és hallgassunk, mint akik megkukultak. Vagy nem az? Oké, tudom, hogy ez a konyha, talán jobb, ha tényleg hagyom enni, és elvagyok a maradék kakaómmal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Gwen

Azzal ébredt, hogy eridonos. Mármint nem csak így hipsz-hopsz, hogy csak úgy ott tért magához az álomból és pirosarany lett belőle, mert mondjuk a kastély összekeverte Ádival. Csak arra eszmélt rá, hogy bizony a szülei elintézték, hogy másik ház diákja legyen. Nem is akármelyiké, mert Ádinak szemmel kell tartani őt, sőt, még abban sem kételkedik, hogy Gréta nénivel is képesek voltak beszélni ez ügyben, vagy, ha nem, hát ráhagyták Védára, hogy beszéljen vele. Védu meg most elutazott, sárkányokat tanulmányoz, vagy mit csinál, a lényeg, hogy nincs itt. Márpedig milyen jó lenne, ha itt lenne. Lenne mindig kávé reggel, még mielőtt Ella megissza. Meg lehetne kérdezni tőle és ritka érdekeseket mesélne sárkányokról, már amikor nem temeti maga alá a munka. Most azonban be kell érni nélküle egy ideig, úgyhogy... nincs is úgyhogy. Be kell érni Véda nélkül. Kávé nélkül. Vége a világnak. Ella kéne legalább és néhány nagyon okos kérdés tőle, amit nem lehet követni. Vagy jönne vissza Zsófi, bár az Edictum különkiadása már bogarat ültetett a fülébe, hogy nem fog. Ki tudja, sose ad biztos választ, hogy mikor is tér vissza. A gondolatra nagyot sóhajtva mászik fel végül Zsombikánk a hintára, aztán annak a láncában megkapaszkodva kicsit egyensúlyoz, amíg a rúdra nem tornázza fel magát, majd húzódzkodik egyet szépen. Aztán még egyet. Aztán még egyet. A legutóbbi pszichomókus legalább mondott valami használhatót. Úgy vélekedett, hogy talán némi sportot kellene űznie, és máris nem lenne annyi energiája, amit holmi random dührohamokra pazaroljon. Ádi már egyébként is meg tudja védeni magát, neki meg ki kell tölteni a hirtelen támadt sok idejét. Ez tökéletes. Már csak Lorelei-hoz kell eljutni, mert olyasmit mondott, hogy talán a szemével tudna kezdeni valamit, és akkor igazán jó is lenne minden. Nagy levegőt vesz, még egyszer felhúzza magát közben, aztán szusszantva egy nagyot elengedi a rudat és lehuppan a földre. Zsebre dugja a kezeit és egy útjába tévedő kavicsot kezd rugdosni, miközben azon töpreng máris, mivel is kellene kezdeni a hátralévő teendői rendezését. Lorelei a legijesztőbb egyelőre mind közül, talán vele, vagy őt hagyja a végére?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Újabb morgós napra virradt, bár ez különösebben nem ritkaság, ha róla van szó. Még szerencse, hogy ez a legutóbbi orvosi jó tanács - hogy hogyan vezesse le a feszültséget olyan módon, aminek az eredménye nem lesz testi vagy lelki sérülés -, beválni látszik. Meglehetősen rövid időn belül lélegzik fel kicsit felszabadultabban most is, még ha jelen pillanatban nem is olyan egyszerű a gond, mint amikor dührohamról van szó például, de legalább összeszedettebben bír gondolkodni, az is valami. Át is futja, miket kellene még mostanság elintéznie, és egy kavicsot rugdosva indul útnak, hogy az egyik legvészesebbnek tűnő napirendi ponton essen túl: megkeresni Lorelei-t. Megígérte, hogy valamikor benéz egy tüzetesebb vizsgálatra, hogy kiderüljön, tényleg lehet-e segíteni a szemén, és láthatja-e újra a színeket. A gondolat, hogy megint láthatná őket, futólag felvillanyozza, azonban gyorsan el is hessegeti, mert még túlságosan beleélné magát a dolgokba és nagyot koppanna a végén. Inkább a kőre figyel egy fél percig, de ez is elég, hogy ne vegye észre, hogy nincs egyedül és az a valaki, aki még itt tartózkodik, éppen felé tart. Bumm. Egymásnak is csapódnak sikeresen. Nem ez a Nagy Bumm, az már megtörtént jóval régebben, de azért elég nagynak nevezné, ha őt kérdezi valaki, mert majdhogynem sikerül átesni az útjába akadó kislányon. Ja, hogy ez a játszótér. El is felejtette, hogy esetleg ez már nem éppen a leginkább neki való helyszín, de amíg előkészítős volt, mindig is ez volt a kedvenc helye a faluban és ez most, röpke három évvel később sem változott. Elhúzza a száját kelletlenül felmordulva, és amint sikerült visszabillenni az egyensúlyába és megállni a lábán, végignéz a lányon. Nem tűnik ismerősnek, hiába szemléli, biztos még új az előkészítőben.
- Hahó. Ha jól emlékszem, nem ilyenkor van kimenő. Vagy változott a napirend, amióta nem vagyok előkészítős, vagy épp meglógtál, és az a gyanúm, hogy utóbbi, különben több lenne itt az élet. Szóval... merre, kishölgy? - kérdezi, amint rájön, hogy a lány valamiben sántikál. Fogalma sincs, hogy ezt mire lehetne felhasználni, ha kiderül, hogy nem csal a szimata, de a titok az titok, remekül lehet vele kereskedni, és sose lehet tudni, mikor jön igazán jól, még ha jelen pillanatban hasznavehetetlennek is tűnik.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Szira
kinézet

Fogalma sincs, milyen színű az ing meg a nyakkendő, amit Szira kihalászott a szekrényéből, de bízik benne, hogy nem néz ki papagájként, ha már éppen azért segített a lány a ruhái összeválogatásában, hogy összeillő legyen az öltözékük. Kicsit izgatott, ami azt illeti, hiszen nem volt bálba azóta a '20-as évek beli buli óta, amit ki tudja már mikor is rendeztek pontosan a faluban. Éppen ideje kicsit kimozdulni, Szira remek társaságnak tűnik hozzá, örült is, hogy igent mondott, amikor megkérdezte, hogy elmenne-e vele a bálba. Igaz, azt nem kérdezte meg, hogy szeret-e táncolni, de reméli, hogy nem kell könyörögni az este folyamán, elég lesz csak felkérni táncra. Már a szobájában megállapította egyébként, hogy ugyan csak szürkében látja a világot, nem tudja azt sem, milyen színekben pompázik a lány, de gyönyörűen néz ki így is. Futólag még most is rápillant, megpróbálja összerakni, mi lehet kék és mi barna azon a ruhán a szürke árnyalati különbségei alapján, az árnyéka meg egész vígan mocorog épp, mintha csak megpróbálná leképezni azt az elégedett, örömteli vigyort, amit Zsombi épp képtelen letörölni az arcáról. A helyszínre érve kinyitja az ajtót, előre engedi a lányt, majd kicsit az ő szája is tátva marad, mert hű meg ha, ez aztán valami igazán különleges. A DÖK kitett magáért.
- Ez tényleg nagyon jó lett. Biztos szép színes is - jelenti ki egyetértve a lánnyal, hasonló lelkesedéssel állapítva meg a tényt. Egész kicsit megpiszkálja közben a nyakkendőjét, remélve, hogy Szira nem csap a kezére. Ki nem állhatja egyébként, ha csak lehet, kerüli, de a lány ragaszkodott hozzá.
- Hová szeretnél ülni? - kérdezi, amint sikeresen meglazította a nyakkendőjét, még a legfelső gombot is kiszabadította az ingén, máris sokkal szabadabbnak érzi magát tőle, és körbepillant, hol van szabad hely, meg esetleg ismerős, mondjuk Đominic, bár őt speciel elkerülni szeretné, mielőtt valamin egymásnak mennek jó szokásukhoz híven.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Szira

Kicsit sajnálja, hogy nem igazán van mersze túlságosan is nyaggatni Lorelai-t, hogy nézzen már rá a szemére, hátha tud valaminek, aminek köszönhetően legalább ideig-óráig láthatná a színeket. Olyan idegesítő néha, hogy csak mások elbeszélései alapján tudja felidézni egykori emlékeit róluk és elképzelni, mi milyen is. Nem az igazi és időnként nyűgös lesz már csak a gondolattól is. Most sem éppen repes az örömtől, hogy itt minden színes, de neki legfeljebb csak a szürke különböző árnyalatait sikerül elkülöníteni. Kicsit erőltetett is a mosolya tőle.
- Ühümm. A piros szép és eridonos - állapítja meg nem éppen óriási lelkesedéssel, bár egyébként Zsófinak is a piros a kedvence és még ő is szereti. Szusszant egyet, kihúzza magát és próbál úgy igazából mosolyogni, még mielőtt Szira azt hinné, hogy esetleg vele van problémája.
- Bocsánat, kicsit zavar, hogy csak elképzelni tudom, milyen lehet itt minden. Van jó oldala is, de akkor is... ehh - fejti ki a véleményét hirtelen, mert megint kezdi felhúzni magát ezen az egészen, érzi, és nagyon nem akarja. Nem lenne jó vége.
- Biztos szebb vagy színesben, bár azért így is nagyon - gyorsan témát is vált inkább ismét megdicsérve a lányt, akinek remekül áll a ruha meg ez a hajviselet is jó választás volt. Szétnéz közben, majd a táncparkett szélén fellelhető, még szabad prédának tűnő ülőhelyek felé veszi az irányt, és hogy el ne veszítse véletlen sem a kissé sűrűsödni induló tömegben a lányt, hát megfogja szépen a kezét.
- Nem mostanában táncoltam utoljára, de csak azért, mert bálban sem nagyon voltam. Amúgy naná. Nem azért akartam bálba jönni veled, bár biztos finom a süti, mert mindig az, de na... egyszer ugye nyitótánc van, de utána táncolhatunk egész este - megáll, hogy ezt elmondhassa és máris jóval lelkesebb. Ugyan még bőven van mit tanulnia tánc terén, de legfeljebb másoknak lesz min szórakoznia, nem probléma az sem. Odaérve a kiszemelt helyre már le is ül, aztán mindjárt kezdődik a nyitótánc is. Addig elvesz egy poharat az asztalról, majd ha ennek vége, akkor irány a táncparkett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Szira

Végre befut a vonat, vagy fél percig Árnyék is egy helyben ül, aztán leszáll Szira meg a két kutya és elszabadul a pokol. Honnan lett egyáltalán kettő? Osztódnak ezek a kutyák vagy mi? Árnyék először csak a farkát kezdi csóválni örömében, hogy társaság van, na meg ismerős is, aztán meg ha már kellőképpen közel jutott hozzá a két kisebb eb, akkor ismerkedésbe kezd velük. Ez még hagyjám, Zsombinak azonban már attól csak partra vetett halként van tátogni kedve és kapacitása, hogy meglátja Szirát. Hoppá. Szerencsétlen pár szál virágot meg a kutya pórázát úgy szorongatja, mintha azok tartanák pillanatnyilag a földön, közben meg úgy jártatja a lányon a tekintetét feje búbjától a lába fejéig és vissza, aztán egy újabb kör nézelődés után kénytelen eldönteni, hogy csak jól lát.
- Szia - sikerül végre kinyögni, amikor a lány már elég közel sétált, mert nehogy azt tessék hinni, hogy földbe gyökerezett lábbal ő aztán egy lépést is tett volna felé. Egy kissé szögletes mozdulattal megemeli a szedett-vedett csokrot, de igenis a szándék a fontos - bemászott ő, kérem, majdnem egy kertbe is, hogy azt a pár virágot leszakítsa -, és átnyújtja.
- E-ezt neked sz-sz-szedtem - mifene, már dadog is. Egyre jobb lesz. Kicsit elvörösödik zavarában, nagyot nyel, hogy még hallani is lehet, és inkább néz Szira arcára, mint eléggé látványos pocakjára. Nem akar kérdezni, mert úgy érzi, veszélyes kérdés lenne. De hát hogy is van ez? A lány csak egy hetet volt oda, előtte meg nem emlékszik rá, hogy ekkora pocakkal ment volna el. Igaz, a vonatra nem kísérte ki és egy ideig még úgy is alakult, hogy nem sikerült találkozniuk, mert mégiscsak sor került az ideig két hetes pszichológus-látógató körútra, de akkor is. Ez csak valami rossz vicc lehet. Vagy mégsem?
- Ööö... nem sok. Ádival nem beszélünk, már nem is prefektus, együtt se kell dolgoznunk, nem érdekel - jelenti ki, pedig dehogynem érdekli, hiszen erről beszél, na meg a bátyja. Makacsul tartja magát azonban ahhoz, hogy nem érdekli az egész, fejben meg már azt számolgatja, lehetséges-e, hogy... nem. Vagy mégis? Kicsit elkeseredett képet vág a kapott eredményre, aztán a hajába túr és megpróbál szebb témát találni. Csak ne térnének vissza a gondolatai folyton a lány pocakjára. Az apja ki fogja nyírni, ha... bele sem mer gondolni.
- Neked hogy telt Groserliebben? - kérdezi inkább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Szira

Nagy kínban van, próbálja felfogni, hogy mi is az, amit lát és az egyáltalán hogyan lehetséges, de csak nem sikerül egyről a kettőre jutnia, bármennyire is erőlködik. Dadogva adja át a virágot a látottak hatására, és makacsul nem igyekszik bámulni, de még arra sem nézni, erre Szira hozzábújik. Kicsit sem ideges, á, dehogy, nem is érti, miért ment össze hirtelen úgy a gyomra, hogy méretben egy kaviccsal vetekedhetne és ismételten nagyot nyel. Az a nagy helyzet, hogy vakmerő főnixbőrbe bújt sárkányunkra Szira minden erőlködés nélkül ráhozta a frászt. Ha ezzel neki most haza kell menni, hogy khm, izé, az a helyzet, hogy gyarapodni fog a család, akkor inkább világgá megy, minthogy az atya haraggal szembenézzen annak ismeretében. Futólag említést tesz Ádámról, mert hiába mondogatja, hogy őt ez nem érdekli, mégiscsak foglalkoztatja a probléma, még sokat is, aztán amennyire tőle telik, figyelmesen hallgatja a lány válaszát. Kicsit el-elkalandozik közben gondolatban még mindig azokat a számításokat ellenőrizgetve, aztán már Szira hozza szóba az egészet. Még hogy ő megijedt volna? Meg hát, de minek vallaná be. Olyan határozottan rázza meg a fejét, mintha az élete múlna rajta.
- Nem én, de azért nem is vicces - jelenti ki menten, majd csak felszusszan megkönnyebbülten. Ha most bevallaná, hogy megijedt, Szira aztán egy örökkévalóságig szívathatná vele. Azt mondjuk nem tudja, hogy szívatná-e ténylegesen, de a büszkesége akkor sem engedi, hogy elismerje, ő, a rettenthetetlen, aki nála kétszer nagyobb embereknek is ment már neki - bár ez inkább meggondolatlanságra és vakemrőségre vall, semmint bátorságra -, megijedt még az apaság gondolatától is. Tizenhét, vagyis lesz, korai ez még, tessék megérteni. Ahogy megnyugszik, kezdi azért látni ő is a poénosabbnak mondható oldalát az egésznek, úgyhogy bele is karol a lányba és megnézi közelebbről a kutyákat.
- Ragaszkodó típus, az biztos és aranyos kutyust választott. Fuh... cukrászda? - kérdezi a maga lényegretörő módján, egyre kevésbé a hosszas cseverészések híve, főleg, ha pontosan tudja, mit is szeretne, márpedig most ő a nagy ijedelemre cukrot szeretne, diós-csokis süti formájában.
- Szerinted mit szólnának, ha az iskolában is ezzel a magyarázattal hozakodnál elő, hogy én... szóval, hogy... érted - pillant most már végre a lány pocakjára önszántából is, és elgondolkodva féloldalas mosolyra húzza közben a száját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Heléna

Ma reggel azzal a gondolattal ébredt, hogy a lógás művészetét még nem gyakorolta elég sokat, így a táskájába a tankönyvei helyett egy termosznyi forrócsokit, két almát meg egy egész bontatlan tábla diós csokit csomagolt, illetve A Galaxis útikalauz stopposoknak egy igazán szépnek tűnő, puha-kötéses kötetét tőle bizonyára meglepően nagy gonddal. A hadművelethez először lenyúlta a házban lakó nőneműek egyik sálját, fogalma sincs róla azóta sem, hogy Véda vagy Ririke tulajdona, esetleg valamelyik sűrűn arra járó rokon hagyta ott, lényegtelen a cél szempontjából úgyis. Belecsomagolta a könyvet, aztán még egy melegítőfelsőt is mellé rakott, na meg a termoszt és iskola helyett a faházat vette célba. A kihagyott bűbájtan, művészetek és fene tudja, micsoda még egyáltalán nem nyomja a lelkét, a könyvet annál sokkal jobban értékeli, így reggel óta még így, a délután magaslatában is ott ücsörög az egyik babzsákon teljesen belemerülve az olvasásba. Gyakorlatilag azt se venné észre, ha a házat vinnék el a feje fölül. Még azt is elfelejti, hogy a tanítás már véget ért mostanra, talán nem ártana hazamennie sem. Árnyékot meg kellene sétáltatni lassan például, meg ebédelni se volna rossz, na és persze elkerülni, hogy Véda megkérdezze, merre is járt, mert az iskolában biztos nem. Mindez egyáltalán nem tűnik jelentősnek, de még csak fel sem merül, hiszen mi lenne annál izgalmasabb meg érdekesebb, mint rájönni, mi történik Denttel, és Beeblebrox-szal és akkor ott van még Ford is, és Marvin a paranoid android... a második alma második felét rágcsálja már, és a termosz is kifogyóban, ez ha rákényszeríti majd arra, hogy hazatérjen, de addig is csak még egy oldalt elolvas, csak befejezi a fejezetet, mert nincs sok hátra belőle, aztán még egy oldal, és ahelyett, hogy felkelne, lapoz egy újabbat, fészkelődik kicsit, és ismét. Ezt aztán nem lehet letenni, ő legalábbis láthatóan nem bírja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Heléna

Egy helyben ülni is fárasztó tud lenni, így az ott töltött idő során több különféle, akár jógapóznak is beillő ülésmóddal próbálkozik kezdve a babzsákon való normális ücsörgéstől a hasonfekvésen át egészen addig a változatig, amikor a lábait a falnak támasztva nyúlik el a padlón, mi több, még a helyszíneket is változtatja a lehetőségekhez mérten. Amikor a lány betéved, már éppen a lépcsőn ücsörög úgy öt-tíz perce, térdén pihentetve a könyvét. A történet továbbra is nagyon leköti, azonban a galaktikus gégepukkasztó megállásra készteti, maga elé bambulva gondolkodik el azon, akarja-e tudni, mi benne a gégepukkasztó, vagy pusztán Zaphod extravanganciájának a terméke és nem kifejezetten a valóságra utal. Töprengéséből két, a kilátást eltakaró kéz téríti magához, no meg egy igazán ismerősen csengő kacagás. Első gondolata még így is az, hogy talán illene felháborodni, amiért éppen galád módon eltakarják előle a kilátást a lány ujjai, hiszen a hangjából rögtön kiderül, hogy lány, ha már a kecses, vékony ujjak nem is árulnák el, de aztán mégsem háborog. Helyette inkább elgondolkodik, hogy ki is lehet az a vakmerő, aki éppen őt szúrta ki egy ilyen találóskérdéshez. Valaki, akit ismer. Valaki, akit nem innen ismer. Kutakodik az emlékei között, leghamarabb Győrből lesz valaki, hacsak nem valamelyik nem várt rokon, ám itt abba is hagyja a gondolatmenetét, ugyanis szabad lesz a kilátás és a vonások mégiscsak ismerősek. A mellé ülő lányt határozottan ismeri, méghozzá otthonról. Pár pillanatnyi tarkóvakargatás, töprengés után már fel is csillan a szeme és a rá jellemző hevességgel megöleli őt.
- Hell - szalad ki a száján a lány beceneve és a kelleténél kicsit jobban szorongatja egy pillanatig nagy örömében, mielőtt elengedné.
- Ha tudnád, milyen nehéz volt nem elmondani, hogy amúgy varázsló vagyok és kukutyinban egy világ elől rejtett iskolában vagyok... a magánsuli jobban hangzott, még a rokonok is úgy tudják egyébként - túr bele a hajába egy megkönnyebbült sóhaj után, már vigyorogva pislogva a lányra.
- Na és te? Mondd, hogy csak most jöttél, nem egy éve nem tűnt fel, hogy egy suliba járunk, ugye? Melyik házban vagy? - zúdít hirtelen rá megannyi kérdést máris, mintha attól tartana, hogy ha nem teszi meg, megint legalább egy évig nem lesz rá lehetősége, vagy tovább, tekintve, hogy mióta Ádám és az apja olyan csúnyán összeveszett, szolidaritás címén ő is Véda nyakán lóg inkább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Hell

Amennyire képes belemerülni az olvasásba, csak egy teljes hangerővel trappoló méretesebb elefánt tűnne fel, ha feltűnne az is egyáltalán. A házat konkrétan el lehetne vinni a feje fölül, és mivel Helena nagyon is óvatosan és csendben közlekedik, őt végképp nem veszi észre, amíg el nem takarja előle a könyvet. Beletelik néhány hosszabb pillanatba, mire beazonosítja az orv támadót, aki nem hagyja olvasni, viszont ez az a pont, amikor a könyv háttérbe szorul társasága javára. Rég látta a lányt, az útikalauz még ráér, úgyis az övé a könyv.
- Nem Carroll-ra gondolsz? Bár most, hogy mondod, az Alíz is pont olyan eszement világ, mint ez - bólogat elgondolkodva, amint ő is megteremti a maga összefüggéseit némi értetlenkedést követően és már szorongatja is a lányt a viszontlátás örömére, az sokkal, de sokkal fontosabb minden egyébnél úgyis.
- Uh, bocsi, nem akarlak szétszorongatni. Amúgy igen - húzza ki magát büszkén, egy ideje rendszeres látogatója lett ugyanis az edzőteremnek és meglátszik. Valljuk be, amennyi csokit képes megenni még mindig, rá is fér ennyi mozgás, de szerencsére van eredménye is. A szorításán minden esetre enged, majd lassan el is engedi Hell-t, és félig-meddig védekező magyarázkodásba kezd, miért is nem mondta el az igazat.
- Bodacsogár... vagy olyasmi. Rémlik. De belegondoltál már, hogy mi van, ha tulajdonképpen a csodabogarak a normálisak? Uuhh, szerintem fogalmad sincs, milyen jó, hogy már tudod, mi is a helyzet - megkönnyebbülten sóhajt fel és vigyorogva öleli meg ismét egy hirtelen mozdulattal a lányt, hogy kevésen múlik közben, hogy a könyve nem végzi a földön. Félre is teszi, amikor ismét elengedi barátosnéját és elgondolkodva, kérdőn pillant rá.
- Milán is tudja, hogy ide jársz? - bukik ki belőle a kérdés, végtére is logikusnak tűnik, hogy ha igen, akkor már neki sem kellene azzal a mesével előállni, hogy magánsuli, blablabla. A többi kérdése már jön, mint az ár, megállíthatatlanul zúdítja szegény lányra, mint aki attól fél, hogy talán nem lesz alkalma mindent megkérdezni, amit szeretne, elfogy az idő, vagy ki tudja, mi motiválja pontosan ilyesmire impulzivitásán túl.
- Bocsi, nem akartalak így lerohanni - emeli fel védekezőleg a kezét ártatlan képet vágva, és további kérdéseit egyelőre nem mondja ki, majd csak sorban, egyszer valamire kapjon választ is. Igaza van a lánynak, nem kell úgy sietni.
- Ó, a rellon egy jó ház. De szerettem a pincét, komolyan hiányzik. Ja, te nem tudod... szóval rellonos voltam, de tavaly apu kérésére átkerültem az eridonba Ádám mellé, de azért a rellon a nyerő. Hallod, még egy kicsit irigy is vagyok rád miatta most hirtelen - kacsint a lányra vigyorogva mondandója végén, bár komolyabban gondolja, mint amennyire a látszat mutatja. A rellont a mai napig hiányolja. A költözés gondolatára viszont felcsillan a szeme és máris lelkesen bólogat, bele se gondolva semmiféle részletbe.
- Nanáá, gyere. De... ó, hidd el, a legtöbb rellonosnak csak a szája nagy. A Saint-Venantoknak mondjuk nem csak, hallottam, hogy Michelle például egészen jó késdobáló. Na nem veszek be minden pletykát, de elég megbízhatónak tűnt a forrás... viszont a többség attól még... nem kell félni tőlük. Amúgy nem az iskolában lakom, hanem a faluban, Véda néninél, de tuti simán szorítunk neked is helyet - lelkesedik máris az ötletért, elvégre Védánál már így is egy fél falunyi ember lakik, és sok jó ember kis helyen is elfér alapon még egy már igazán nem oszt, nem szoroz, nem igaz? Főleg, ha ismeri is és kezeskedik érte, akkor aztán végképp nem.
- Ha még a kutyákat is szereted, akkor minden szuper - kellett megkérdezni, már lassan azt fontolgatja, hol is jutna hely Hell-nek, mert ő aztán megoldja, de mennyire, hogy meg, csak még Árnyék is férjen be a képbe, és pörfikt lesz az egész, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Ádám

- Katonai iskola, pfff - húzza a száját még itt is, pedig már csak a vonatra vár a hátizsákkal a vállán. A jegye szerint már itt kellene lennie két perce, de ezek szerint késik.
- A jó régi magyar állami vasút - dünnyögi csak úgy magának, miközben a falnak támasztja a hátizsákot, hogy kicsit levegye válláról a súlyt. A bátyja nem fogadta túl jól a hírt, hogy elutazik, de igazából ő sem. Csak kevésbé látszik meg rajta mostanra. Elvégre fakadt volna sírva? Egy hónap sincs hátra és tizenhetet tölt, ami azt jelenti, hogy varázslóként nagykorú lesz. Toporzékolt volna? Az se old meg semmit. Ugyan, amikor megkapta a levelet, intenzív ordíthatnék jött rá, és két órával később csúnya verekedésbe keveredett, ahonnan aztán horzsolásokkal és vérző orral meg monoklival a gyógyítóiba, de pont emiatt utazik most. Azaz nem kifejezetten emiatt az eset miatt, mert abban sem biztos, hogy erről az apja tud egyelőre, hanem összességében a kezelhetetlen viselkedése miatt. Ez állt a levélben éppen ezekkel a szavakkal. Miután nem volt elég, hogy a rellonból át kellett költöznie az eridonba, most meg beíratta az öreg egy katonai iskolába, abban a reményben, hogy majd ott megnevelik. Ő nem hisz ebben, a gyógyszerek sem segítettek soha, de az atyai dörgedelmek sem, ahogy tulajdonképpen semmi. Már csak ilyen, ilyen is marad, de mielőtt még a balatoni fegyintézetben kötne ki, inkább szót fogad és felszáll a vonatra, amire a küldött jegy szól, aztán csak lesz valami.
- Vigyázz magadra. Majd találkozunk, ha hazajössz még, vagy legfeljebb ünnepre meglátogatom Védát - ígéri meg, aztán már hallani a vonatot megelőző jellegzetes hangot, aztán a vonat is felbukkan végre és bedöcög az állomásba.
- Gyere, Árnyék - húzza meg a kutya pórázát ellökve magát a faltól, és még egyszer megöleli a bátyját, megveregeti a vállát, aztán felszáll a vonatra. Még épp időben. Ahogy becsukódik mögötte az ajtó, már indul is ki a vonat az állomásról. Az ablakból még integet, aztán előveszi a jegyét ismét és megnézi, hová is kell ülnie. Felrakja a táskáját a helyére, majd leül. Helyet foglalva még számba veszi, hogy tényleg elbúcsúzott-e mindenkitől, akitől el akart, majd nagy levegőt vesz, sóhajt egyet és megsimogatja a kutyája fejét.
- Irány egy új élet, Árnyék. Nem tudom, milyen lesz, de remélem, beengednek téged is, vagy valakit megverek - mondja az állatnak megvakargatva a füle tövét, aztán hátradől és lehunyja a szemét. Kell egy kis pihenés, mielőtt belevág ebbe az egészbe.