Lala nem gondolta volna, hogy eljut a bálra. Habár Lotte és Kafi is itt voltak -másodmagukkal - ő valahogy képtelen volt elhinni, hogy akárki arról álmodna, hogy pont vele menjen el a bálba. Hiszen benne nincsen semmi. Ugyanolyan mint a többi, egy gyártmány, melyből több milliót szórtak a földre. De ő elfogadta ezt. Már azt is eltervezte, hogy mit fog csinálni majd, míg a többiek odalent táncolnak. A lehető legtávolabbi pontra menekült volna, ahol csak egyedül maradt volna, és talán rajzolt volna valamit. Valamit, ami sötét lenne, ijesztő és gyönyörű. Valamit, ami tükrözné azt, ami benne tombolt volna.
  És most mégis itt áll a nagyterem ajtajában. Fején koszorú nyugszik, testét lágy selyem öleli, haja ezüstpalástként követi őt amerre csak lép. Teljes harci díszben volt, akárcsak azokon a régi estéken, melyeken még gyermekkorában vett részt. Azokon a fényűző, aranyvérűeknek tartott puccos eseményeken, melyekről ha tehette, mindig ellógott, hogy aztán csatlakozhasson a konyhában pókerező szobalányokhoz. De most nem akart elmenekülni, mert azokkal ellentétben, itt volt értelme a maradásnak. Vártak rá.
  A lány napja nem kezdődött valami fényesen. Késői kelése miatt, lekéste a reggelit, és az apró vadállata is eltűnt néhány órára, hogy szétszórt gazdájának még nagyobb fejetlenséget okozzon ezzel. A feltúrt szoba, és széthányt ruhák felett az idő pilleszárnyon repült gyors léptekkel, és mire a kisasszony megtalálta és marka börtönébe zárta a kis állatkát, már igazán későre járt. A ruha pedig még mindig nem volt meg. Kafi már két napja zaklatta Lanettát azzal, hogy a ruha, a ruha és lám mégis a ruha maradt utoljára.  
  Nem volt biztos benne, hogy ez a tökéletes ruha, gyönyörű volt, ám túl keveset látott ahhoz, hogy kinyilvánítsa tökéletes darabnak. Azonban elég szépen simult testéhez ahol kellett, máshol gyermeki könnyedséggel keltek életre az apró hullámok és redőzések. A koszorú is csak hirtelen ötlet szüleménye volt, ám a tükörben összeillet a két darab. Csak remélni tudta, hogy a fiú is hasonló véleménnyel lesz róla. És elnézi, hogy szemceruzán, korrektoron és szempillaspirálon kívül nincs rajta semmi.
  Ahogy előretört a tömegben, próbálta megkeresni fejével a fiút. Biztos volt benne, hogy itt van már, nem tűnt annak a késős fajtának. Lábujjhegyre állva nézett körbe a teremben, a fejek és alakok nem könnyítették meg tájékozódását.
  És ekkor, végre kirajzolódott a keresett személy. A lány halványan elmosolyodott, és megindult a fiú felé abban a reményben, hogy a másik is kiszúrja majd őt előbb vagy utóbb.
  Megállva előtte mosolya kicsit szélesedett és kedvesen intett a másik felé köszönésképpen
- Szia!

  A mécsesek alkotta ragyogó sorfal között elsétálva Lala egyenesen a nagyterem kitárt ajtajai előtt találta magát. Odabentről hangos beszélgetés és jókedvű nevetés kúszott a lány fülébe, és mikor maga is bepillantott elismerően bólintott alig észrevehetően. Akárki volt is a felelős a dekorációért, eléggé kitett magáért. És ezt minden egyes része a helyiségnek ordítva közli a belépővel: a kerek asztalok, melyeket mint izgatott gyermekek közrefognak a hatalmas párnák, és az elvarázsolt mennyezet, melyen megelevenedik a hold és megannyi csillag, hogy aztán ezüst csóváikkal hozzanak fényt a bálozó népek közé. Azonban a terem legszebb ékkövei mégiscsak maguk a bálozók. Ruháik ezer színben tündökölnek, ahogy a bohém elegancia jegyében táncoló fazonok és szabások széles skáláján vonulnak fel. Minden gyönyörű és tökéletes.
  Azonban szemei tovább cikáztak, keresve azt a személyt, akivel itt találkoznia kell. Először nem gondolta volna, hogy könnyű dolga lesz elvégre sokan voltak, és az ő szeme sem volt egy sólyoméhoz hasonló, ám végül csak sikerült a fiúra bukkannia és aztán izgatottan odamasírozni hozzá.
  A bók hallatán elmosolyodik és megigazgatja a ruháját, majd mikor felpillant és meglátja a fiú kezében a virágot, melyet felé nyújt, el is vörösödik és ügyetlenül érte nyúl, orrához emeli és hagyja, hogy az émelyítő virágillat bekússzon orrába.
- Köszönöm, igazán csodálatos illata van - jelenti ki mikor tekintete ismét megtalálja társa arcát.
- Oh persze, igazából elég sok becenevem van, a kedvencem a Lala, de rád hagyom, hogyan szeretnél szólítani, csak a fantáziádon múlik. - jelentette ki elgondolkodva. A Lanetta bár elég ritka név, becézés szempontjából igazán remek, hisz annyiképpen lehet rövidíteni és variálni, mint égen a csillagok. Ezt az egyet szereti talán az egész nevében. - És téged hogyan szabad becézni? Vagy hogyan szeretnéd, hogy becézzelek? Esetleg a Jonathant szoktad használni rövidítés nélkül? - Lala kíváncsian fürkészi a fiút miközben felteszi a kérdést. Úgy véli a fiú neve igazán gyönyörű, hasonlít egy könyvben szereplő főhős nevére, melynek kalandjait régebben nyomon követte a lány. Azonban ezt nem merte volna kimondani hangosan. Félt, hogy ezen hasonlat a rossz irányba billentené a beszélgetést.
  Helyette inkább hagyta, hogy a fiú az általa kiszemelt helyre kalauzolja Lalát majd helyet foglaltak a vicces, puffos párnákon és hallgatta a másik következő kérdését.
  Szeme Kafira siklott. A lány bizonyosan remekül érezte magát. Bár mikor nem. Eddig jobban belegondolva nem is látta szomorúnak.
- igen, Kafi... khm- a nevetséges becenevet próbálta elrejteni egy álköhintésel melyet apró kezei közé gyűrt. - Kamilla a barátnőm. Az egyik legjobb. - bólintott végül, kicsit elvörösödve amit remélt a fiú nem fog észrevenni. - Miért? Te is ismered őt? - ez nem volt elképzelhetetlen. Kafit mindenki ismerte, mert a lány igazi energiabomba, és mindig csámborog és ismerkedik. Lehet már a fél iskola ismeri, pedig még nála is újabb diákról van szó. Ami nagy szó, hisz maga Lanetta sem valami öreg ezen iskola diáklistáján.

  Vidáman baktatott le a lépcsőn a nagyterem felé kanyarodva. Mikor reggel összefutott egy rellonos lánnyal nem gondolta volna, hogy a délutánját egy seprűvel a  markában, és egy kvaffal a hóna alatt fogja kezdeni. Azonban egy cseppet sem bánta, sőt, izgatottan várta mi fog kisülni az egészből.
  Már jócskán benne trappol az iskola a vizsga időszakban. Mindenki csak a tanulással van elfoglalva, no meg avval, hogy tövig rágja a saját körmét. Az ilyen dolgok, mint amire Álliával készülnek, kitépi ebből a szürke színfoltból Lalát, és mosolyt tud csalni az arcára.
  Nemsokára megérkezett, társa már várt rá, lazán támasztva a falat. Széles vigyor terült el az ezüst fonatos lány arcocskáján, ahogy megállt a másik előtt és felmutatta a vörös labdát.
- Voálá... egy titkos útba került a szertárban, de megvan - jelentette ki. - de mást nem mertem elfogni, a gurkó durva lett volna, a cikeszt meg úgyse kapnánk el - tette még gyors hozzá, hogy magát mentse amiért csak egy labdával lépett oda Álliához.
  Hamar kikerülte a lányt és belesett a nagyterembe, kíváncsi volt mennyien tartózkodnak odabenn. Voltak azért, épp elegen ahhoz, hogy ne zavarjanak de azért bámészkodva méregessék a két seprűvel megáldott lánykát.
- Ideje kezdeni a meccset - kacsintott a másikra a lány. Sosem játszott még ilyen szűk helyen. Ami azt illeti életében elég kevésszer ült seprűn, még csak haladónak sem mondhatta magát, nemhogy profinak. Kicsit aggódott, hogy fog kikerülni valami hirtelen jött akadályt, de legrosszabb esetben kitöri a lábát, a kezét vagy valami más felesleges végtagját. Csak egy út a gyengélkedőre, néhány elviselhető fájdalomreceptor ordibálása, semmi komoly probléma nem sülhet ki.

  Lala kedélyesen érkezett meg a kijelölt találkahelyre, mely a nagyterem ajtaját jelölte. Itt kevés diák lézengett, azok is sietve távoztak vagy közeledtek, mindenki ment a maga dolgára, élte a maga életét. Azonban egy azonnal szemet szúrt az eridonos leányka számára. Az az alak nem sietett, a falnak döntött háttal vizsgálta a mellette elhaladó embereket aztán észreveszi Lanettát. A lány elpirul mikor a rellonos szemöldöke felszökik, azonnal rájön, hogy a labdák számát kevesli. Éppen ezért mikor oda lép mellé köszönés helyett máris a lényegre tér. Elregéli, hogy miért csak egyetlen kvaff van nála, és, hogy a labdák triojának  a többi tagját mi okból nem hozta magával.
Állia válasz gyanánt csak biccentett. Ennyi elegendő is volt Lalának, máris inkább elindult felmérni a terepet. Belesve a hatalmas helyiségbe minden oka megvolt az elégedettségre. Volt azért közönségük - mert, hát milyen lenne ha ők itt bohóckodnának, aztán senki sem látná mit művelnek? - , azonban nem vertek nagy ricsajt, sem hangzavar nem tombolt odabenn, hogy ne lehetne nyugodtan játszani.
  A felszólításra a lány hamar átpasszolta a labdát, majd hátra sem nézve besétált a nagyterembe.
Már akkor megnézték a többiek, mikor meglátták az ezüst hajú kezében a seprűt. Mindenki tudta, hogy készül valamire. Néhányan izgatottan ficánkolni kezdett, nyakukat forgatták, vagy  csak vidáman összesúgtak, előre megjósolva a dolgokat. Mások szemüket forgatták vagy szemrehányóan méregették az apró teremtést, de voltak olyanok is akik a maguk egyszerűségében észre sem vették a jelenetet.
  Az eridonos hajtó csak mosolygott, izgatottan, piros pozsgás arccal, melyet az izgalom festett oda, no meg a repülést megelőző szúnyogcsípésnyi félelem. Egy utolsó pillantást még megengedett társa felé, majd lába közé vette a seprűt, és a következő pillanatban a levegő lágy simogatásai közepette az égbe emelkedett. Egyre magasabban a diákok feje fölött. Egyre közelebb a csillárok felé. Már most látta, hogy gondot fognak okozni, és, hogy rettentő óvatosnak kell majd lenniük, hogy mindketten ép bőrrel megússzák a játékot.
- Mi legyen a két karika, melybe a kvaffot dobni kell? - mindkét kezét a szája alá tartva apró kürtöt formált, és elordította magát, hogy Állia biztos meghallja őt. Eközben feje már tekergett is nyakán, a magfelelő karikák után nyomozva, melyek nemsokára kapuként fognak dominálni.

  Lala az eridon bejárata előtt toporgott, mezítelen lábát csípte a hideg, nyirkos padló. Megfordult a fejében, hogy gyors visszaszalad egy bőrszínű topánkáért vagy balerina cipőért, azonban az ötletet hamar elvetette, miután a lehető legélethűbben akarta alakítani Justitiát. Éppen ezért nem elégedett meg a hófehér ruhával, bal kezén ott virított az istenség három legfőbb ismertetőjegye; a kard, a mérleg és a kígyó. Jobb kezében pedig a szemkötő, melyet hamarost szemére fog ültetni, csak Lella jönne már.
  Mikor végre megpillantotta barátnőjét vigyorogva odaintett, és felerősítette szemeire a véres fáslit. Immár tökéletes volt az összkép, habár ezzel látása kilencven százalékától megfosztotta saját magát. Csak homályos körvonalakat látott, érzékelte a fényt és a sötétséget, no meg Lella elmosódott körvonalainak egy részét, de mást nem.
- Indulhatunk? - kérdezte és kinyújtotta kezét remélhetőleg arra, amerre barátnője volt. Azon az estén legjobb barátnője lesz az ő szeme. Kénytelen lesz egész este társára hagyatkozni és feltétlenül megbízni benne, ha nem akar mindennek nekiütközni, esetleg megcsókolni a padlót néhányszor.
  Ahogy a nagyteremhez értek Lala egy pillanatra feltolta szemfedőjét és végignézett a termen. Hiába érezte csalásnak a leskelődést, kíváncsi volt arra, hogy mit sikerült összehozniuk a dekorációért felelős egyéneknek. A bál témája a pokol tornáca volt, és ennek megfelelően a nagytermet izzó lángnyelvek árasztották el, füst és félhomály. A falakról maszkok ocsmány képei meredtek a lányokra, és a falak mentén csontvázak keserves magányukban járták haláltáncukat. A színpadon tűztáncosok hányták a tűzet, és az izzó asztalkákon édességek és furcsa színű löttyök sorakoztak.
Igazán fantasztikusra sikeredett az egész, Lala valóban úgy érezte, mintha a pokol tornácán ácsorogna.
Már sokan voltak a diákok közül is a teremben, úgy tűnik nem érkeztek időben, valószínű kicsit késtek, de az ilyesmi előfordul.
Hamar visszaigazgatta a helyére szemkötőjét és felemelve szoknyáját fürkészte tovább a lekorlátozott és elhomályosodott világát.
- Menjünk igyunk azokból a bizalomgerjesztő koktélokból, vagy nézzük ahogy táncolnak a tűzzel azok az előadók. Én is ki akarom próbálni, szerinted el tudok csórni egy olyan lángoló botot? - tudakolta társnőjétől Lala izgatott mosollyal ajkain.

- Azt hiszem a másodikat fogom választani, inkább elhitetem velük, hogy a kötés el van varázsolva, mintsem, hogy levegyem. Különben sem vagyok béna, ne nézz hát annak. Vakon is könnyedén eldobálok néhány tüzes izét, nem lehet olyan nehéz -  mordult rá társára. Úgy érezte ezzel a megjegyzéssel Lella kerek perec kimondta, hogy mivel jelenleg nem lát valami jól az ezüst hajú, így automatikusan közveszélyes őrültnek lett minősítve.
- Gondolom ihatóak azért lettek kitéve - mosolyodott el - ha pedig mégsem akkor egy királyul kinéző koktélba haltunk bele, ez is valami... - vigyorodott el kicsit oldalba bökve vezetőjét. Az előbbi kitörését már nem is nagyon értette. Abban a pillanatban olyan hirtelen tódultak ki ajakin a szavak, hogy képtelen volt felfogni a jelentőségüket. Mintha akkor nem is önmaga lett volna, vagy valami suttogott volna a fülébe, hogy tegye azt amit tett.
Hagyta, hogy hagy vezesse Lella az asztalkához őt, bár kicsit kényelmetlenül érezte magát, mikor társa túlontúl erősen  markolt belé.
- Kiszolgálom magam! - vágta rá, nem kért barátnője segítségéből. Felemelte jobb kezét és próbált egy olyat választani, aminek nagyjából képes volt behatárolni körvonalait. Apró ujjai koccantak az üvegen, azonban sikerült még időben elkapnia a hidrogénkék löttyöt, csak alig pár csepp zuhanhatott a padlóra esetleg az asztalra. Lényegtelen apróság, igazán ügyesen kezelte a helyzetet, akármennyire is volt vak, ő még ilyen helyzetben sem szorult a másik segítségére.
- Látod? Tökéletesen boldogultam nélküled is, nem is értem mit gondoltam, mikor felkértelek a szememnek... Talán ideje lenne végre bízni saját magamban - jegyezte meg, és belekortyolt italába elégedetten és fennhéjázón.

A visszakérdezésre Lala felhúzta orrát, szinte érezte, ahogy a büszkeségének pajzsán a szavak maró savként akarnak lyukat égetni. Ezt mégsem hagyhatta annyiban.
- Túl sokat képzelsz magadról, ha azt hiszed mindent csak veled vagyok képes véghezvinni. Nagy cucc, dobálnak néhány botot aminek a végén ég valami. Az se biztos, hogy a láng igazi. Nézz körbe, minden izzik a tűztől, mégsem ég fel semmi.- hangja nem ütötte meg az ordibálás szintjét, azonban az alatt sem húzódott sokkal lejjebb. Tudatni akarta társnőjével, hogy ő képes maga is megcsinálni dolgokat. Bármire képes vagyok!- ez hajtotta, és nem engedett, ha akárki is aznap ezt kétségbe merte vonni.
Az incidens után azonban hirtelen teljesen megváltozott a lány. Mintha átkapcsoltak volna egy kapcsolót, vagy megnyomtak volna egy gombot, kedves lett, mosolygós, sőt még tréfára is futotta.
Az asztalhoz érve viszont minden visszaváltozott.
- Nem arról van szó, hogy a segítségnyújtásodat utasítottam el! - hangja felszaladt, kezdett egyre mérgesebb lenni bosszantóan bunkó barátnőjére. - És különben úgy viselkedsz mint valami díva, vedd már észre magad!
Lala csupán annyit mondott, hogy szeretné saját maga elvenni az italát, úgy vélte ez nevetségesen egyszerű feladat, felesleges lett volna megkérni akárkinek is a segítségét. Megoldja maga is. Attól, hogy vak, még látott, tökéletesen látta a fényviszonyok változását, és az élénk színű ital még többet segített abban, hogy a lány képes legyen észrevenni azt, és magához is ragadni. Néhány csepp, nem nagy szám, hatalmas teljesítményt nyújtott, talán még taps is járhatott volna neki.
- Conroy, hallod egyáltalán magad? Hahó, föld hívja Conroyt, mert úgy tűnik kicsit elszállt magától - most már csöppet sem fogta vissza magát az ezüst hajú. Szinte üvöltött. Nem ismerte fel legjobb barátnőjét, mintha csak a teste lett volna itt, melybe más lélek költözött. És az "egyedül még az élet sem menne" szavak teljesen kiütötték nála a pumpát. Italát levágta az asztalra, az sem érdekelte, ha a hirtelen mozdulattól a színes trutyi tényleges fele társnője cipőjén landolt volna. Ha ott landolt, akkor az igazán megérdemelte.
- Na majd megmutatom neked, hogy mire vagyok képes vakon és EGYEDÜL! - sziszegte és elindult a tűzzel táncoló emberek felé. Sokszor bele-beleütközött vendégekbe, akik útjába álltak, de nem zavartatta magát igazán ilyenkor, csak a "boccs" és " vigyázz" szavakat váltogatta.
Ha képes lesz a tűzzel játszani és nem égeti meg magát, akkor a rellonos miss Én is kénytelen lesz elismerni, hogy Lala nem csak, hogy képes életben maradni vakon, de még tökéletesen tud zsonglőrködni is.