Vér Lanetta

Megpróbálok jól kijönni az ellentétemmel, elhívtam őt a bálba. Még egyszer utoljára a falba verem a fejem, majd nekiállok öltözködni. Mikor ezzel  is megvolnék, gyorsan elintézek minden más tisztálkodási feladatot, és immár nyugodtan indulok el a nagyterem felé, megnézni, hogy Lanetta ott van-e már. Ha nincs, akkor sincs mit tenni, mivel nem tudom, hogy merre van az Eridon klubhelyisége. Addig is leülök az egyik asztalkához, és a bejáratot figyelem. Sikerült szépen kidíszíteni a nagytermet. Remélem, Lanetta nem az a fajta, aki órákig a ruhákat válogatja, vagy sminkel. Bár szerintem tényleg nem olyan... De hát nem minden olyan, amilyennek látszik. Meglehet, hogy én is csak egy okostojásnak látszok kívülről, de tudok... Tudok más is lenni. Elmélázva figyelem, ahogy szállingóznak be az emberek, de még nem vettem észre Lanettát. Mellesleg meg kell jegyeznem, hogy ezen fontos esemény alkalmából kértem a szüleimtől kontaklencsét, így most szemüveg nélkül üldögélek. A kontaklencsét csak onnan lehet észrevenni, hogy kicsit kékebbnek tűnik a szemem. Kifejezetten nem szívlelem a kontaklencsét, de ez esetben talán jobb is, hogy leváltottam hű szemüvegem. Ha táncolni fogunk a lánnyal - mégpedig remélem, hogy sor kerül arra is - akkor így nem fog leesni semmi sem az orromról, és nem fog eltörni. Bár remélem, hogy a heves táncra nem lesz példa. Azért a biztonság kedvéért ott lapul a zsebemben a szemüvegtok, benne szemüvegemmel, ha alkalom adtán netán kicserélhetném a kettőt.

Lanetta

Még pár percig kellett várni, mire megpillantottam egy ezüstös üstököt a tömegben. Felkaptam a fejem, és felálltam, hogy jobban lássak. A lány meg is indult felém, úgy látszik, ő is észrevett. Megállt előttem, majd rám mosolygott, és köszönt.
- Ó, szervusz, már vártalak! Csinos vagy. - Visszamosolyogtam rá, majd átnyújtottam egy szál virágot, amit eddig a kezemben tartottam.
- Becézhetlek valahogy? Nella, Letta? - Kérdeztem, hogy megpróbáljam valahogy oldani az egyébként kevésbé feszült hangulatot. Meg lehetett állapítani, hogy a kontaklencse kifejezetten rossz volt, de legalább kibírtam. Hellyel kínáltam Lanettát, majd ráböktem egy ismerős szőke lányra, aki fehér ruhában volt, koszorúval a fején, és ott volt mellette Wolgi.
- Ő a barátnőd, ugye? - Nem is tudom, hogy ezt honnan gondoltam, vagy honnan találtam ki egy ilyen kérdés, egyszerűen kicsúszott a számon. Esetleg odamehetnénk hozzá és Wolgast-hoz, hogy amíg el nem kezdődik a nyitótánc, addig beszélgethetnének, mindenki a saját ismerőével, vagy közösen. Persze nem biztos, hogy a szőke Lanetta barátnője, mert ha nem, akkor ugrik az egész. Persze ha barátnők, akkor sem biztos, hogy a lány oda akar menni, márpedig nem akarok semmit sem erőltetni.

Állia

Nyakunkon a vizsga, a szülinapom, és a nyári szünet. Persze számomra most csak az egyikre kell nagyon koncentrálni, és az természetesen a vizsga. Tegnap ha aludtam egy-két órácskát, de a többit biztos tanulással töltöttem. Ma is tanulás volt betervezve, így délután egykor elindultam a könyvtárba, ahol nyugodtan magolhatok. Pár perc sem telt el, máris körülbástyáztam magam könyvekkel. Minden apróságot feljegyzeteltem magamnak, hátha azokat is kérdezik. Minden évszámot kiírtam, bár egyszer összecseréltem kettőt, de végül az is ki lett javítva. Lassan, miután minden nevet átmásoltam a jegyzetfüzetembe, nem volt mit tanulni. Persze a tanulnivaló sosem fogy el, de minden teendőmet, amit ma meg kellet csinálnom, elvégeztem. Végül mégiscsak sikerült találnom magamnak elfoglaltságot, és miután elpakoltam a már szükségtelen könyveket, összeírtam azokat a könyveket, amiket még érdemes lett volna elolvasni. Végül újabb beszerzőkörútra indultam, és újabb kupac könyvet tettem le az asztalhoz. Mikor azok is megvoltak, jött a következő kupac. Azaz jött volna, de a harmadik felírt könyvet nem találtam sehol, pedig már vagy a fél könyvtárat átnéztem, ami nem kis dolog. És csak, hogy még irritálóbb legyen a sikertelenség, Tilda nénit, vagy egy könyvtárossegédet sem találtam. Azaz... Szinte biztos voltam benne, hogy Tilda néni a könyvtárosi helyén van, de a kis "kuckóm", meg persze én is, elég messze voltunk tőle, hiszen a könyvtár cseppet sem volt rövid idő alatt bejárható. Újra nekiveselkedtem, hátha megtudnám egyedül is találni.