Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=497280#post497280][b]Rey Averay - 2015.07.18. 18:38[/b][/url]

S ü n i h e r c e g n ő <3
ezt látni akarod

Sóhajt egyet, morogva igazgatja a nyakkendőjét. Hiába imádja az ilyen eseményeket, ez kivételesen nem róla szól és ez zavarja. Meg egy csomó dolog zavarja még, ami miatt nem akar itt lenni. Mondjuk az iszonyat kényelmetlen zakója, amit már le is dobja, de tudja, hogy ilyenkor még nem illik.
- Eh, katasztrófa ez az este - már most leírja az egészet, morog Panninak, pedig még csak most értek ide. Ingerülten nyúlkál gallérjába, mintha fojtogatná valami éppen. Igen, Panni nagyon szép, meg minden, de most nem tud ám erre koncentrálni. Túlságosan el van foglalva a gyerekes hisztijével. Mérgesen fújtatva dugja zsebre kezeit.
 - Ráadásul bohócnak nézek ki, nem volt másom - dohog tovább, mert valahonnan mélyről, hirtelen némi hiúság is költözött belé és ez a barna összeállítás azzal a kék nyakkendővel... inkább bohém, mintsem elegáns. De nem zavarja annyira, nem zavarná. Mindketten tudják, mi az igazi baja, miért átkozza ezt az estét. És miért nem hajlandó mosolyogni, vagy legalább egy kicsit elengednie magát. A morci énjét ritkán villogtatja, főleg nem nagyközönség előtt, de a világ megérdemelte.
- Nem hiszem el, most éppen nem itt kéne lennem. Nem ezen a béna bálon, hanem tudod, hol kéne lennem? Ha nem veszik el azokat a jegyeket, most éppen egy profi kviddicsmeccsen ülök és... báh - nem is folytatja, inkább csak elvesz egy pohár innivalót és azzal együtt mutogat, miközben magyaráz. Utálja, hogy a szülei még mindig harcolni akarnak vele, mert hogy nem tanul elég jól, tényleg be kell váltania az ígéretet és Linnel tanulni. Mert hát ez így nagyon nem lesz jó, ha ő összespórolgatja a zsebpénzét, és végül nincs ott azon a meccsen. Egyik keze még mindig a zsebében, savanyú pofát vág és elrúgja kicsit a port. Nem, még a romantikus díszítés, és a cuki táncolós párocskák sem hatják meg jelenleg. De még mennyire, hogy nem.