32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 14 ... 22 23 [24] 25 26 ... 34 ... 38 39 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2016. január 3. 15:21 | Link




Kérdésem egyáltalán nem rossz szándékkal tört ki belőlem, mégis elég bunkóra sikeredett, Bence pedig el is nézett rólam. Az ilyen esetekre mondom általában, hogy "hoppá", de ezekkel nem igazán tudok mit kezdeni. Mondhatnám, hogy "bocs meg minden", de azt hiszem, nem lenne éppen meggyőző.
- Mh, oké - mondtam végül, mikor a rellonos elém tolt egy tálat. Visszafojtottam egy kitörni készülő sóhajt. Ebben nem vagyok jó, már a főzésben. Testbeszédelemzés? Persze. Íráselemzés? Úgy ahogy. Megfigyelés? Nyilvánvalóan. Főzés? Hát... inkább rendeljünk. Nagyjából így vagyok vele. Igaz, nem arról volt szó, hogy nem akartam volna megtanulni főzni. Csak hát... a konyhában nem vagyok épp magabiztos, csakúgy, mint az élet rengeteg területén.
Egy röpke pillanatig csak néztem a másikra, aztán megmozdultam, és a hozzávalókért nyúltam. Liszt, tojás, cukor, só, a tej fele. Ebben a sorrendben raktam bele a tálba a hozzávalókat, némi hezitálással persze, mert nem szerettem volna kiborítani az egészet, emellett pedig jogos és megalapozott gyanúm volt, hogy véletlen fel fogom robbantani magunkat, mint a múltkor, amikor Agatha egyik bájital-hozzávalóját adagoltam hozzá valamihez, és utána igencsak kormosan kullogtam ki a pesti konyhából. Őszintén nem volt kellemes.
Szerencsém volt, hogy jelenleg nem állt hasonló dolog a rendelkezésemre; mindenféle pirotechnikai mutatvány nélkül, jelentem, hogy sikerült összerendezni a hozzávalók egy részét a tálba. Igaz, azt hiszem, nincs okom büszkének lenni.
- Adsz valamit, amivel összekeverhetem? - kérdeztem aztán, mikor felnéztem a tanáromra, lévén ő közelebb volt a fiókhoz, mint én.
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2016. január 3. 15:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2016. január 3. 21:43 | Link

Rubya tanárnö

Ittlétem eredeti oka egészen feledésbe merül a nagy harci feladatok végzése során, és bár az éhségérzet egy cseppet sem múlt, most tűnik fel csak igazán, mennyire kívánta már a szervezetem a tápanyagok pótlását. Még ha nem is feltétlenül egészséges a napnak ezen szakaszában intézni az ilyen ügyes-bajos problémákat. Fejlődő férfi szervezet vagyok. Legalábbis szeretem erre fogni, hogy megtehetem.
Érdeklődve hallgatom a tanárnőt, miközben lapátolom magamba a nagyon finomra sikerült, egyébként állítólag rém egyszerű fogást. A lassú tempóra kényszerítenem kell magam… rossz berögződés, hogy általában rohanok, ha kell, ha nem, és így az étkezések is elég sietősen zajlanak. A másik meg, hogy illik összeszedni minden férfiúi tartásomat, ha már egy hölggyel vacsorázom, aki ráadásul főzött rám!
- Ó, igen, már hallottam róluk – és feltétlenül tudatnom kell a tanárnővel is, hogy jó levitás lévén mindenről van valamennyi információm. Érdeklődve hallgatom végig a továbbiakat, néha bólintva egyet-kettőt. A kérdésre óvatosan elmosolyodom. – Igen, könnyedén megtaláltam a közös hangot a többiekkel. Ami azt illeti, más házak diákjaival is egészen jól kijövök. Bár ez nem volt másként Svájcban sem, oda jártam korábban. Félelmetes, milyen távolinak tűnik az az idő…
Ha már a tanárnő is nosztalgiázik, megengedem magamnak, hogy egyetlen röpke pillanatra elmerüljek az emlékekben. Megvolt a maga szépsége annak az iskolának is, és hazudnék, ha azt mondanám, nem hiányzik egy része. Visszatérek az előttem lévő finomsághoz, ami elég szép ütemben fogy. – Hogy döntött végül a tanítás mellett?
Újabb, talán indiszkrét kérdés, és nem is fogok megsértődni, ha nem kapok rá választ. Közben befejezem a kései vacsorát, és elégedetten, teli hassal dőlök hátra. – Megmentett az éhenhalástól, vagy egy esetleges ételmérgezéstől. Köszönöm szépen a fenséges vacsorát! Csinálhatok esetleg egy teát, vagy… bármi mást? Az még talán menni fog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. január 5. 21:39 | Link

Várkonyi Arnold

 Figyelemmel hallgatom a diákot, miközben lassan az utolsó falat is testen belüli élménnyé válik számomra. Nagyon jól esett megint kotyvasztani, visszaadott valamit ami kiveszett belőlem mostanság, az alkotás örömét és a végeredmény az evését is. Beszélgetésünk lágy szövésű fonalát tovább fonva újabb kérdést kapok.

- Gyógyítóként életeket mentettem, ami maga a csoda, de csak az enyém. Nem tudtam megosztani, pedig ez volt a vágyam, hogy továbbadjam, azt ami nekem jutott, a tudásomat és minden mást. Tanárként erre módom van és ez most erőt ad és boldoggá tesz.

 Mesélem s közben egy pillanatra elrévedek, villám hegyével játszadozom az ajkamon és lelki szemeim előtt felrémlik saját akkori alakom. Az idő, amikor még fehér köpenyben róttam a kórtermeket és gyógyítottam a ragályokat. Decens konty és zöld szemek éles pillantása. Rég volt, ködbe vesző múlt.

- Ön mi lesz ha végez? Mik a távlati tervei?

 Kérdezem visszatérve a jelenbe. Nagyon sokszor eszembe jut mostanság, hogy mi lett volna, ha Gyógyító maradok. Hol lennék, milyen lenne az életem. Biztosan más de, hogy jobb-e abban nem vagyok egészen biztos.

- Ne hálálkodjon, az Ön keze is benne volt a vacsoránkban, szerencsére nem fizikailag...Egy teát? Igen az jól esne, köszönöm.

 Egek, egy szóvicc, ez új. Hirtelen jött és meglepett, hogy képes vagyok újra rá és még mosolyogni is tudok. Talán az étel teszi. Meglehet...de mindegy is, mert a tény az, ami számít.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2016. január 7. 12:25 | Link

Thege Ágost

- Ne haragudjon, nekem a konyha nem idegen terület. Rengeteget jártam ide régebben, a manók jó barátaim, csak kérdezze meg őket – kacsint a kis manókra, akik aztán körbe is ugrálják rendesen, meg egy csomó kaját kezdenek el nyomkodni a zsebébe. „Yarista úrnak ez a kedvence”, „Ezt neked sütöttem Yarikám” és hasonló hangzatos dolgokkal jönnek elő a manók, ami még a fiút is meglepi. Megsimogatja a buksijukat is, de visszatér a férfihoz, nem szeretné megváratni „Magyarország királyát”.
Olyan performance-t ad elő Thege úr, hogy Yarista majdnem teliberöhögi az egészet. Csak a legendásan nagy önuralma menti meg az egészet, amikor a férfi előveszi a zsebkendőjét, és bemutatja azt, majd közli vele, hogy itt az idő akézcsókra. valójában esze ágában (avagy Thege ágában) sincs ezt megtenni, de kezd kifogyni a kifogásokból.
- Sajnálom király, nem tehetem meg, hogy e nemes keszkenőt bekoszoljam, még a maga kérésére sem – mondja kedvesen. ~ Meg egyébként sem fogom megkóstolni azt a koszos, büdös vackodat, jó uram! ~ Nevetgél magában, majd helyet foglalnak mind a ketten. Próbálja egy kicsit kizökkenti az álkirályt a magabiztosságából, de a válasz, amit kap még mindig ügyes terelés. Ez a fickó vagy nagyon jól ért a mellébeszéléshez, vagy tényleg azt hiszi, hogy ő a magyar király.
- Nem vagyok cseléd, Thege király. A birtokom a nemes pákozdi uradalom mentén van, csak bizonyosodjon meg róla, ha szeretne. Természetesen ettől még nem vonhatom kérdőre, ebben igaza van - mosolyog, majd meglepődik a következő következtetésen.
- Csak enni jöttem, azt nem hinném, hogy rossz dolog. Sőt, nagyon is jó. Vinnem kell a sárkányomnak is egy jó véres steaket, de lehet, hogy inkább elhívom ide, a manók is kedvelik – ez már hazugság, de amanók valamiért nem reagálják le, csak gyanúsan elfordulgatnak, ha feléjük néznek.
- Kártya? – kérdezi hirtelen, hátha van kedve játszani a „felséges úrnak” egy partit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2016. január 8. 00:42 | Link

Rubya tanárnö

Teljes figyelmemet a tanárnőre fordítom, mikor a gyógyításról és tudásának átadásáról beszél. Hát, lenyűgöző ez a nő! Talán még a szám is tátva marad a nagy csodálkozásban. Végül szívből jövő, majdhogynem elérzékenyült mosolyra húzódik a szám, a visszafogott, nem a fogvillantós fajtából. Ezek a szavak majdnem minden levitás társam lelkét simogatták volna, csakúgy, ahogyan az enyémet is.
- Azt nem csodálom! Káprázatos, és irigylésre méltó a hozzáállása, motivációja. Váó! – még mindig nem egészen tértem magamhoz. Mármint, ez tényleg nem olyasmi, amit az ember minden nap hallhat. Mindenkinek csak egy kevéske kéne ebből az attitűdből, és máris sokkal összetartóbb nép lehetnénk. Feldobottan hümmögök egyet, még mielőtt rátérnék a magam részére, az utolsó falatokat is belapátolom.
 - Aurornak készülök. Egyelőre a nagy terv az, hogy idén levizsgázzak, és ha minden jól megy, folytatom a tanulmányaimat a tatai Aurorképzőn. Hogy milyen munkakörben szeretném majd hasznosítani a tudásom, hát, azt még nem tudom és van is időm eldönteni – eresztek meg egy halvány mosolyt. Felnevetek a szóviccen. – És még milyen szerencse! – Magamat ismerve tényleg kizárólag a mázlin múlott.   Miután választ kapok az itallal kapcsolatban, szó nélkül kelek fel, és teszek fel vizet forrni, kerítek két bögrét és tea filtereket. – Nem tudom, milyet szeret, ezeket találtam… - viszem az asztalhoz a szajrét, majd a pultnál megvárom, míg felforr a víz. Amint megvan a megfelelő állapot, töltök a bögréinkbe, aztán visszahuppanva székemre jómagam is választok egyet a teák közül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. január 10. 16:03 | Link

Várkonyi Arnold

 Az ifjú csillogó szemekkel hallgatja szavaimat, kicsit zavarba is hoz ezzel, de kezelem legott a dolgot és igyekszem ezt a tisztelet jelének betudni, ami pedig nagyon kedves tőle. Ám szavaival még egy hasábot rak a dicstűzre, amire már mindenképp reflektálnom kell, nehogy azt gondolja nekem nincs árnyoldalam.

- Tudja hatalmas árat fizettem én ezért a hozzáállásért. Többször építettem újjá az életem a semmiből, mint Kőmíves Kelemen a falat, abban a bizonyos versben. Igaz ugyan, hogy ha nem így lett volna, ma nem az vagyok, akit maga előtt lát.

 Míg elmeséli milyen terveket szövöget figyelem őt és elismerően bólintok, csak nézem, ahogy a teáinkhoz való vizet készíti, feltéve a tűzre, majd elém rak egy nagy halom különféle filtert. Válogatás közben folytatom a beszélgetést.

- Komoly hivatást választott, biztos vagyok benne, hogy meg fogja állni a helyét, csak ne felejtsen el soha embernek maradni.

 Szavaimban felfedezheti a bizalmat, melyet megkapott tőlem amikor elkezdtünk vacsorát csinálni. Mert nem tudom más miként cselekszik, de számomra egy ilyen bensőséges mozzanathoz bizony bizalom kell, elvégre ő egy diák és ez a szituáció kimenetele szempontjából nem elhanyagolandó tény. Azt hiszem mindeddig jól kezeltem az ilyesfajta helyzeteket és ez ma sem lesz másként.
 Elmém kósza szellője visszafúja a bőség zavarából való választáshoz, mely nem is olyan egyszerű, mint hittem. A rántotta nehézségét egy könnyű citrom-menta-gyömbér keverékkel fogom feloldani, rebben tova gondolatom az előttem heverő teák sorjázásáról a döntés meghozatala után. A citrom fertőtlenít, a menta tisztít, míg a gyömbér felpezsdíti a vérkeringést. Felmelegít anélkül, hogy izzasztana. Tökéletes kombináció lesz.

- A finomakat szeretem, mindenben. Szenvedélyem az evés és még inkább a főzés, ezt mondjuk le sem tagadhatom azt hiszem és ezt is jól esik megosztanom másokkal. Ön milyet választott és mivel issza majd?  

 Kérdezem, mialatt ujjaimat összefonva üldögélek az asztalnál és várom a teám, Nagyon jól érzem most magam, olyan nyugodt lettem és békés mint már nagyon rég. Örülök, mert ez azt jelenti, hogy bár el nem felejtek semmit, mégis tovább tudok élni újra és itt az élni szón van számomra a legnagyobb hangsúly.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2016. január 16. 00:23 | Link


Annyira kómás, hogy észre sem veszi, hogy rajta kívül más is tartózkodik a helyiségben. Csak egyetlen dolog lebeg lelki szemei előtt: egy hatalmas gőzölgő kávé. A bioritmusa természetesen totálisan bemondta az unalmast, neki már nincs se éjjele, se nappala, s ezt a löttyöt is már csak azért issza, hogy legyen valami meleg a gyomrában, merthogy immúnis rá, az is ziher. Biztos benne, hogy amint visszaér a körletébe, bedől az ágyba, hogy folytassa a félbehagyott programját. Aztán ki tudja. Álmos szemeit a közelében ücsörgő lányra emeli és mormog valamit, de végül úgy dönt, morc hangulatát nem ragasztja rá egy nála kisebbre.
- Minden, ami finom vagy örömet okoz, egészségtelen. Ez alól a kávé sem kivétel, szóval bátran iszom - s mint egy végszóra kapja meg kávéját. Természetesen felcsillannak szemei, már ha ebben a lajhárisztikus állapotban ez lehetséges és közelebb húzza magához. Az illata, hmmm, mennyei. Elégedetten kortyol bele és hagyja, hogy a forró ital végigégesse nyelőcsövét.
- Negyedikes - noha fogalma sincs, miért releváns ez az információ másoknak, de ha kérdezik, hát válaszol. - De te gondolom elsős lehetsz. Nincs túl késő ahhoz, hogy kint kószálj? - az óra felé biccent, ami már majdnem fél tízet mutat. Gyakorlatilag nincs, mert Rebeka éjfélkor is ugyanígy kisétálna, hogy rendet bontson, azonban a házirend szerint rövidesen itt a takarodó ideje. Őt ugyan mindez nem izgatja, abban mégis biztos, hogy a másik lány szabálytiszteló jó kislány.
- Ha már itt vagy, beszélgessünk. Hogy hívnak? - akár parasztnak is lehetne nevezni stílusa miatt, mondandóját mégsem bántásnak szánja, ő egyszerűen csak így született.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Anais Dessauge
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 306
Írta: 2016. január 20. 19:52 | Link

Kamilla


Csendesen lépkedek a folyosón néha hátrapillantva, mintha csak arra számítanék, hogy egy prefektus előbukkan a sötétből. Késő éjjel van, én éhes és semmi kedvem sincs egy rögtönzött szócsatához valamelyik nagyokossal, akinek feltétlenül bele kell kötnie abba, mit csinálok én ilyen időpontban idekint. Semmi köze sincs hozzá, de ezek a prefektusok úgy érzik mindig, mindenhez közük van, ez engem meg nagyon zavar, ahogy a hasam folytonos, halk korgása is. Gyorsítok lépteimen és összehúzom magamon fehér kardigánom, ahogy a konyha folyosójára érek. A vacsora nem volt valami ízletes, amit meg még én is megettem volna, elfogyasztott valaki más. Ezért amint lecsendesedett a klubhelyiség, elindultam a konyha felé. Eddig senki sem zavarta meg éjjeli sétám, a megfelelő ajtót pedig már messziről kiszúrom. Óvatosan nyitok be, fejem bedugom a kis résen körülnézni, aztán amikor látom, hogy rajtam kívül senki sincs itt, teljes testtel lépek a helyiségbe. Az ajtót gyorsan becsukom magam mögött és indulok is, hogy felfedezzem főleg a hűtőt és annak környékét.
Ekkor majdnem felsikoltok, mert egy manó terem előttem, nagy szemeit rám mereszti és kedvesen tudakolja, hogy mi járatban vagyok itt. Kicsit bosszúsan nézek vissza rá, de aztán leadom neki a rendelésemet és leülök az asztalhoz. A kis manó gyorsan eltűnik és gondolom szól a többieknek, én pedig egyedül maradok pár percre. Hallom a tompa zajokat és orromba lassan bekúsznak a finom illatok, amiktől összefut a nyál a számban. Legszívesebben rögtön a hűtőhöz rohannék és beburkolnék mindent, ami benne található. Apám szavai visszahangoznak bennem, meg a rengeteg illemlecke amin hat-hét évesen kellett részt vennem. Megkockáztatom, hogy biztos benyitna valaki, ha a hűtőhöz lépnék ezért csak szépen csendben várok az ételre. Ahhoz túl éhes vagyok, hogy hisztit rendezzek. Majd utána megmondom nekik, hogy milyen lassúak voltak... csak hozzák már az ételt!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. január 22. 21:21 | Link

Rian & Hell's Kitchen... ja nem, itt nincs is Viasat Sad

Az úgy volt, hogy elfelejtettem fesztiválosat játszani, így marhára lemaradtam a vacsiról, amit most még meg is könnyeznék, ha nem sajátítottam volna el a főzős tudományát idő előtt.
Nem meglepő, tökre önálló vagyok egyébként, nincs szükségem arra, hogy a kezem fogják, de attól még szeretem, szóval nyithatnék simán egy Bianka simogatót, tiszta jó lenne.  Na, de a gyomrom korog, én meg már haribo macikat látok magam előtt szaladgálni, szóval bőven ideje lenne előbújnom, vagy olyasmi.
Cseppet sem félek, hogy egy prefibe botlok, most aztán még a fejéhez is vághatom, hogy még nincs takarodó. Zsebre vágott kézzel szelem a már ismerős utat – volt három évem begyakorolni a lépéseket a navitól a konyháig, meg is tettem -, halkan fütyörészve, mert az élet amúgy tök szép.
Vidáman integetek a portrén lévő banyának, akivel ez idő alatt sem igazán sikerült zöld ágra verődnünk, mert, hogy én faragatlan némber vagyok, ő meg sipákoló paca… igen, sejtem ezzel az aprócska megjegyzésemmel se igen loptam magam a szívébe, de hát annyi baj legyen, attól én még köszönök neki, bármennyire is sajnálom, hogy nem tud tőle a falra mászni.
Zökkenőmentesen érem el célom, le is pacsizok az első manóval, aki az utamba kerül, szerencsétleneknek nem tudom megjegyezni a nevét, mert vannak páran, és mindannyian egyformán rondák, de hát nem feltétlenül a borító a fontos, ugye.
Kapom is el az egyik széket, amire aztán felállok, lévén nem vagyok egy hatalmas jelenség, épp csak kitűnök a talapzatból, a hozzávalók az esti rántottámhoz pedig marha fent vannak, és még így is marhára kell nyújtózkodnom ahhoz, hogy elérjem őket.
- Túl az Óperencián, túl a tengeren, úszik egy kis svábbogár, tiszta meztelen. Lába sincsen Őneki, csak a víz viszi. Szegény kicsi svábbogár…. szegény kicsi svábbogáááááár…. Jajj úgy élvezem én a strandot, ottan annyira szép és jóóóóóóóóóóó Áááááááááááááááááá – és hangos puffanással adom mindenki tudtára, hogy padlót fogtam magamtól. Pedig hányszor megmondták már, Fijam, egyszerre csak egy dolgot… és ez még istenes is lenne egyébként, csak annyi a bibi, hogy magammal rántottam a lisztet is, és most holt fehér vagyok, mivel hogy a tasak tartalma rajtam kötött ki.
- Ohhh banyek… - remélem nem fogyott el mind, kell nekem.

Utoljára módosította:Sebestyén Bianka, 2016. január 22. 21:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Travis Ryan Payne
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 195
Írta: 2016. január 22. 21:22 | Link

Kíra

Morogva indulok el a találkahelyszínre, amit teljesen nem értek. A csajszi valami olyasmit említett, hogy fotózni szeretne, amire teljesen megfelelek, de miért pont a konyhában, azt nem értem. Ott a sok manó, az elmosatlan tányérok, a készülő kaja, meg a többi hasonló dolog, amiről, csak láttamban tudok. Nem vagyok jártas az ilyen dolgokban, de ki akarna ilyen helyen fotózást rendezni? Vagy én hallottam félre a dolgokat, és nem is arról beszélt, hanem más van a dologban, akkor viszont el kell, menjek a fülészetre, mert nagyon rossz a hallásom.
Próbálok pontos lenni és a megbeszéltekhez tartani magam, mégis későn indulok el, mert ki kell, adjam Wonkának a feladatokat, Lydiával kapcsolatban. Esténként mindig nálam bömböl a gyerek, emiatt nem viszem fel a kastélyba, meg a manó kezei között nagyobb biztonságban van, én az első pillanatban elveszíteném, vagy nagyobb bajt okoznék neki, amiért Karina kinyírna. Szerintem bármelyik férfi félne egy ilyen "feleségtől", meg a jégcsapjaitól. A konyha ajtaján belépve, köszönök a bent lévőknek, vagyis a dolgozóknak és a lánynak, aki ott sürgölődik. Tehát tényleg nem fotózás lesz, hanem kaját csinál nekem. Nem is rossz, ma még egyébként sem ettem, legalábbis nem annyit, amennyi elég, és talán nem bánom meg, hogy megkóstolom a főztjét.
- Mit csinálsz? - lépek mögé és megijesztem, ha még nem vett észre. Ezután vigyorogva pillantok felé és a főztjére pillantok.
- Ezt mind nekem csináltad, vagy osztoznom kell rajta valakivel? - nem szeretek osztozkodni, főleg, ha a kajáról van szó. Csak a tesóknak vagyok hajlandó adni élelmet, de másoktól mondhatni sajnálom. Ez van akkor, ha az ember szeret enni és nem véletlen a mondás, hogy a férfiakat a hasukon keresztül lehet megfogni. Mindemellett az illata sem rossz, ínycsiklandozó.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ask
Adrian Blythe
INAKTÍV


Rian
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 273
Írta: 2016. január 23. 12:30 | Link

Bianka

Igaza volt.
Ez önmagában egy meglehetősen ritka állítás Rianre vonatkoztatva, bár ezúttal nem kellett jóstehetség ahhoz, hogy képes legyen megállapítani, fizikai képtelenség, hogy a gólyalakban egy halom idegen diák közt képes legyen aludni. Ebből természetesen egyenes úton következett, hogy egész nap fáradt volt, és a legegyszerűbb dolgokat is elrontotta, ami már csak azért is problémát jelentett, mert plusz hátráltató tényezők nélkül is hajlamos volt mellényúlni a dolgoknak, ráadásul az új helyzetek miatti stressz sem segítette az előrejutását. Mindennek az lett a végeredménye, hogy a leginkább random helyeken nyomta el az álom:  alapvetően bárhol, ahol le lehetett ülni, vagy nem kellett semmit tennie pár percig - zuhanyzás közben, a nagyteremben ebédnél, a könyvtárban, mikor kölcsönzéshez állt sorba...
...vagy a konyhában, ahová tényleg csak két percre helyezkedett el a tűzhely mellett, mert annyira átfázott a kinti LLG óra után, hogy még a gondolatai is megfagytak (bár lehet ezzel csak igazolni akarta, hogy miért nem emlékszik még arra se, amit a tanár két perce közölt).
Áriára ébredt - mindezt csak azok mondhatják el magukról, akik voltak már operában -, s elfojtott egy aprócska nyögést, mivel valahogyan sikerült lefordulnia a székről és az asztal alá kerülni, így utólag pedig igencsak megérezte a szerencsétlen malőrt.
 - Merlin tundraalsójára, ez tarthatatlan - motyorászta magának, miközben a padlót szenzuálisan végigtapogatva kutatott szemüvege után, hogy az árnyékok és formák homályos összjátékán kívül mást is lásson a világból.
Pont jókor sikerült rátalálnia - épp szerencséje volt végignézni, ahogy a koncertet adó hölgy kecses puffanás kíséretében hátával megsimogatta a konyha kövezetét, mindeközben magára rántva a kezében tartott zsák tartalmát.
Rian odasietett, lévén egészen ritkán látott katasztrófát testközelből, de úgy tűnt, a lány nem szenvedett maradandó károsodást, vagy legalábbis nem akkorát, hogy beleájuljon, szóval annyira nagy baj nem lehetett.
Így hát Rian az egyetlen dolgot tette, ami eszébe jutott.
Megsózta.
 - Rakjalak be a sütőbe? Belülről nehéz lehet bezárni az ajtót - ajánlkozott, elvégre ki ő, hogy megítélje mások döntéseit az életben. - Bár lehet egy kicsit jobb fűszerezésre lenne még szükséged - mutatott rá a vitathatatlan tényre, elvégre lisztből és sóból nem lesz konyhai remekmű.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. január 23. 12:50 | Link

Rian - vegyél nagyobb dioptriás szemüveget, látsz a fejemen fazekat? Nem én vagyok a kaja xDDD

Igazából egész jól megy nekem ez a konyha tündéresdi, leszámítva az aprócska, de annál vitathatatlanabb tényt, hogy ahol én ott vagyok, katasztrófa kerekedik záros időn belül.
Bezony.
Mindenki örököl valami überszuper extra dolgot, amitől felébred benne a tévképzet, hogy attól ő több, mint bárki más - mi másért lenne menő az egoizmus? -, hát... szerintem, mikor én megszülettem, kimerülőben volt az ötlettár, és vállat vonva gondolták az illetékesek, mikor rám néztek: jóleszaz. És nekem nincs is semmi bajom vele úgy kimondottan, épp csak nem én vagyok a legnépszerűbb, kerülnek, mintha bolháim lennének, és pusztán a mindennapi élet-halál harcomat nehezíti meg.
Mégis mosolygok, miért ne tenném? Legalább megvan minden végtagom, s csak azért vagyok hihetetlenül hülye, mert én döntöttem úgy, hogy az leszek, nem egy külső tényező miatt kényszerültem rá.
- Nyafff... beszél az asztal - közlöm a manókkal fojtott hangon, mielőtt olyan stílusosan hanyatt vágnám magam, hogy az simán megérett egy fail videóra. Persze nem szisszenek, nem nyavalygok, hisz volt időm már hozzászokni, nem rendkívüli eset ez, ami szökő évente egyszer fordul elő velem.
Aztán még az is kiderül, hogy nem az asztal beszél, mert kibújik alóla egy másik manó, ami már aránylag jobban hasonlít egy emberre, így hát bátran merem feltételezni, az is.
Az illető soha nem tapasztalt módin fejezi ki rajongását irántam, mire én megütközve tekintek rá, azt latolgatva, vajon mennyire van híján ép észnek, és mondanom sem kell, ezzel a csepp malőrrel, igazán rokonszenvessé vált számomra.
- Hajlékony vagyok, tény, de azért oda nem tudnám bepasszírozni magam - húzom el a szám, hatalmas sajnálkozások közepette, és előhúzva a pálcám, rutinos már-már professzionális mozdulatokkal tüntetem el magamról a katasztrófa végtermékét.
- Nem vagy éhes? Csinálok neked goffrit - ajánlom fel felettébb nagy lelkűen, mert ha magamnak kell, nem vagyok én olyan önző, hogy megfosszak tőle mást, mikor itt van egy karnyújtásnyira.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. január 23. 13:45 | Link


Az a helyzet, hogy ha két kviddicses egy szobába kerül, akkor ott bizony éhezés van. Kamilla evett, Becca is evett, még vacsoránál, aztán rendeztek egy pikniket Kamilla ágyán, és.. Megbeszélték, hogy még tudnának enni, és Kamillán volt a sor, hogy végigszambázzon a kastélyon a konyháig, hogy beszerezzen valamit ami ehetőt. Pizsamában van, tekintettel arra, hogy azért elég rendesen éjszaka van, meg még jól beburkolta magát egy puha zöld pokróccal, hogy biztosan ne fázzon meg, és miután sikeresen végigkommandózott a folyosókon, minden kopogás nélkül nyit be a konyhába. Mikor meglátja a már bent üldögélő alakot, egy pillanatra kihagy a szíve, mert mi van, ha most, a célban bukik le és akkor nincs kaja, de van büntetés.. Aztán jobban szemügyre véve az alakot rá kell jönnie, hogy ez csak a csaj a klubhelyiségből. Aki biztos nem prefektus, mert egyszer nem olyan a viselkedése, kétszer meg nem is úgy néz ki mint valami rend őre.
- Na mi történt, nem kaptál ágyba reggelit? - megemeli egyik szemöldökét a kérdés közben. Meglapogatja az elé siető manó fejét, közli vele, hogy nem kell a segítsége, nyugodtan pihenjen csak mert amúgy ő elboldogul itt egyedül is, és elindul a hűtő felé, a kincses térképe első megállója felé.
- Az kislányok ilyenkor már aludni szoktak nem? - ezt már félig a kaja tárolásának használt berendezési tárgyban kérdi, na nem mintha ő amúgy valami sokkal idősebb lenne. Hiába, ha az ember tele van vele öregebbekkel - még a legfiatalabb barátja is egy évvel megelőzte -, akkor előbb - utóbb elkezd így viselkedni. Főleg a rellonban. Kivesz egy finomnak tűnő zselés valamit, majd a szőkeség elé fordul.
- Nem félsz, hogy elkap valami csúnya gonosz szörny? Vagy egy prefi?
Mintha csak Mihaelt hallanám.
- Tudod, egyik sem kímélne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Blythe
INAKTÍV


Rian
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 273
Írta: 2016. január 23. 14:23 | Link

Bianka

Kezdte kicsit zavarni, hogy a legváratlanabb pillanatokban nyomja el az álom - pedig még csak nem is volt narkolepsziás, egyszerűen csak irritálta, hogy annyian szuszognak még mellette, így az éjszakái nagyrészt plafonbámulással, vagy kelletlen klubhelységi tartózkodással teltek. Remélte, hogy vagy sikerül megszoknia, vagy talál egy helyet, ahol képes legalább egy-két órát nyugodtan átaludni, mert már most úgy nézett ki, mint egy két lábon járó szellemlény, és a vizsgaidőszak még el sem kezdődött.
De van valami jó is mindebben: rekordot állíthat a "csökkent teljesítmény miatt leghamarabb eltanácsoltak" kategóriájában.
Nem sok ideje volt azonban ilyesmin töprengeni, ugyanis sürgős igény volt szolgálataira pár méterrel odébb, a fekvő liszteslányok sózása pedig igencsak igénybe vette a képességeit.
Majdnem felajánlotta, hogy segít ő abban is, hogy behajtogassa magát a sütőbe, de úgy érezte, ezzel kicsit túllépne a jóízlés határán, és hát látható volt, hogy a lány nem önmagát szerette volna feltálalni kései vacsoraként. Láthatóan volt gyakorlata abban, hogy feltakarítson maga után - valószínűleg nem ez volt az első alkalom, amikor így járt. Kíváncsi volt rá, hogy ő vajon eléri-e valaha is azt a szintet, hogy ilyen magától értetődően, szinte gondolkodás nélkül használjon bűbájokat...legalább az alapokat.
 - Én már túl vagyok a vacsorán - hárított. Általában olyan lelkesedéssel várta a nap ezen szakaszát (tekintve, hogy azt jelentette, tuti nincs több tanóra), hogy amint lehetett, már le is foglalt egy széket a nagyteremben. - De segítek szívesen. Csak hogy egyben maradjon a konyha. Meg mindkettőnk minden testrésze - ajánlkozott halvány mosollyal, elvégre a legtöbb végtagja igencsak hozzánőtt az évek alatt, és szerette volna jó viszonyukat permanensen megőrizni. Tizennégy éves fiú létére egészen jól főzött - kiskölyökként vagy az apja bájitallaborjában, vagy az anyja konyhájában lábatlankodott feszt, így szépen lassan különösebb próbálkozás nélkül is ráragadtak a dolgok.
 - Már ha maradt még valami alapanyag...és a manók nem rúgnak ki minket páros lábbal rendbontásért - vakarta meg az állát, hajkölteménye mögül zavartan - és bocsánatkérően - pillogva a fejüket rosszallóan csóváló varázslények irányába, bár azok valószínűleg nem láttak sokat a gesztusból, de talán jobb is.
 - Mi is kellene? Tojás tuti - morfondírozott, miközben megigazgatta egy kicsit vaskos szemüvegét, majd némi küzdelem árán felmászott az egyik bárszék-szerű ülőhelyre, amely a konyhapult mellett helyezkedett el.
Utoljára módosította:Adrian Blythe, 2016. január 23. 17:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Anais Dessauge
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 306
Írta: 2016. január 23. 16:23 | Link

Függöny


Amikor kinyílik az ajtó, tényleg azt hiszem a manók térnek vissza a vacsorámmal és már nyitnám is szólásra a szám, hogy megsürgessem kicsit őket, mikor csalódnom kell. Csak az a lány lép be a konyhába, akivel a múltkor találkoztam és habár az nem volt valami kellemes csevej, mégis érdekes volt. Tetszett a személyisége de tőle is elvártam volna a tiszteletet, mint ahogy mindenki mástól. Csendesen kivárom míg minden kérdését felteszi, és csak azután fontolom meg, hogy melyikre akarok válaszolni. Jelen esetben igazából egyikre sem.
- Törődj inkább a magad dolgával, senki sem szólt hozzád. - fordulok felé amíg ezt közlöm vele, tekintetem azután ismét az asztalra esik. A manók ekkor érkeznek meg a vacsorámmal, ami nem is nézhetne ki jobban. Görög saláta grillezett csirkemellel, fűszerezett sült krumpli, mellé másképpen felszelt kígyóuborka és egy nagy pohár narancslé, hogy legyen mivel leöblíteni ezt a sok finomságot. Összefut a nyál a számban, ahogy meglátom a jól megpakolt tányért ezzel a sok mindennel, amikor pedig lerakják elém, rögtön neki is látok. Nincs mire várnom, a lány majd úgyis elmegy. Én addig is szépen kezembe veszem a villát és a kést, közelebb húzom a tányért és gyorsan bekapok egy uborka szeletet. Hmm, nem is lehetne ennél jobb vacsorája az embernek. Többször is el fogok ide jönni enni, legközelebb meg sem várom a közös vacsorát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. január 23. 16:35 | Link


Jó, mondjuk nem várt nagy vallomásokat. Igazából tőle nem várt különösebben semmit, egyszer találkoztak, jól kibeszélték magukat, és annyi volt. Most valahogy nincs kedve bunkó parasztnak lenni, valahogy az éjszaka mindig ezt teszi - még most is, hogy már tud aludni. Vállat von, elvesz egy villát, kiszel egy darabot a piros zseléből, ami minden bizonnyal gyümölcsből készült.
- Pedig gondoltam kedves leszek és beszélgethetnénk mondjuk. De ha aranyvérű kisasszony lelkét sérti a tény, hogy létezem, akkor felőlem ülhetünk kussban is. - figyelmét visszafordítja a kezében levő tányérra, ízlel, nyel, újabb falat, újabb nyelés. Összeráncolja homlokát, újra felnéz az asztalnál zabálóra.
- Amúgy te alapból ilyen vagy, vagy csak én jelenek meg rosszkor? - nem tudja befogni a száját, miért is tudná, mindjárt kiátkozzák innen a csinos kis fenekét. Bár ha megfogadná magában, hogy nem szól egy szót se, akkor is biztos eszébe jutna valami, aminek úgy érzi hangot kell adnia és akkor nekikezdene.  Ő egy ilyen ember, vannak ilyen napjai - estéi -, és amúgy meg volt már olyan, hogy mikor kérdezték se nyitotta ki a száját mert vagy lusta volt, vagy morcos.
A tányért leteszi, felfedező útra indul a helyiségben, mert amúgy nem feledkezhet meg az eredeti küldetésre, Becca vár rá, Becca számít rá... Lehet Becca elalszik mire vissza ér.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anais Dessauge
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 306
Írta: 2016. január 23. 16:50 | Link

Függöny


Naivan azt hittem ha nem szólok hozzá, majd elmegy és békén hagy, tudok nyugodtan enni csendben, de nem. A lány megáll a hűtő előtt amit történetesen kinyitva hagy, aztán ott helyben el is kezdi enni a tányéra tartalmát. Rögtön szóvá is akarom ezeket tenni neki, de előbb komótosan megrágom a számban lévő falatot, lenyelem és csak utána nyitom ki a szám.
- Először is, csukd már be azt az ajtót mert tönkre fog menni és akkor nem jöhetsz le éjszaka, hogy egyél belőle, mert nem lesz. Másodszor pedig tisztában vagy vele, hogy lehet azt a valamit nem is neked tették oda? Mi van akkor, ha az az igazgatóé vagy a házvezetődé és percek múlva akarták neki felvinni, csak te jöttél és úgy döntöttél nem érdekel semmi alapon bezabálod. - egyáltalán nem érdekel, hogy kié az a nyamvadt zselé, de ha már így belejöttem a beszédbe, ezt is muszáj lenne megemlítenem neki, hiszen minden alkalmat meg kell ragadni, hogy visszaszólhassunk másoknak. Kérdezzétek csak Lorenzot.
- Kifejtenéd, hogy milyen vagyok? - kérdezek vissza rögtön, mert most nem értem miről beszél. Lehet, hogy kicsit elutasító és rideg néha az arckifejezésem, de akkor nézzék inkább a gyönyörű hajam vagy a kék szemem, meg amikor engedem látszani, akkor a hátamon is van pár gyönyörűség, de úgy összességében csodálatos vagyok. A személyiségem meg nem sok embert érdekel. Ahogy a lány felfedezőútra indul a konyhában, úgy visszafordulok a vacsorámhoz és jóízűen újra elkezdek enni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bánkúti Izabella
INAKTÍV


#Zizi #Pocahontas
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 940
Írta: 2016. január 24. 14:26 | Link

Benedek

Korgó gyomor, elhúzott száj, grimasz. Olyan régen volt már ebéd, hogy arra sem emlékszik Izzy, mit is evett. Talán valami főzelék volt... vagy mártásos? De volt dinnyés szörp, az biztos, ezzel pedig megnyerte őt magának a manósereg. Most viszont még a porcicák alatt is keresi a kis szorgosokat. Éhes, de már az Eridonban se lelt semmi ehetőt így elég hamar rádöbbent: irány találni valamit így az este közeledtével. Nagy sóhajjal robogott le a toronyból, át a klubhelyiségen, majd leiszkolt a földszintre. Miért is? Hát a nagyobbik konyhát kereste! Nagy erőkkel, rohanva, egy-két páncélba bele is ütközve érkezett meg az ajtóhoz, amin úgy esett be gyakorlatilag. Nem is ő lenne, ha nem így sikerülne.
A helyiségben körbenézve azonban szomorúan tapasztalja a kihaltságot.se a szorgoskodó kis kezeket nem látja,se egy manót elsuhanni, sőt, még más diákokat se egyelőre. Egyébként egészen rendszeres már, hogy ezen időtájban ő itt kotor valami nasiért. Rendes szokott lenni és a kis kedvenceinek is visz ilyenkor nasit, azonban az utóbbi időben már Ádám bácsinál lakva töltötte az idejét és a konyha kimaradt a repertoárból. Meg a tanára kifejezetten jól főz, sőt, Izabella imád enni és ez a "pótapuval" kombinálva tökéletes életforma ott.
A gondolatra csak még inkább megkordul a gyomra, így a szekrények felé veszi az irányt. Hogy előkotorjon egy tányért egyelőre. Vagyis a cél ez lenne, de ahogy sorra nyitja majd csukja a berendezést, csak lábast, fazekat, evőeszközöket, bögréket, poharakat talál. Hihetetlen, hogy még egy tányérhoz sem elég egyedül. Bár nem meglepő.
- Hol vagytok manócskák? Segítség...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. január 24. 14:53 | Link

Izabella

 Nem sokkal ebéd után már azon kattog az agyam, hogy valami nassolni való után kellene járni. Még nem voltam ebben a helyzetben itt a kastélyban, mert otthon ebben az esetben annyi dolgom volt, hogy bementem a konyhába, és vettem valami édességet a szekrényből. Emlékezetem szerint, mintha olyasmit mondtak volna, hogy a földszinti konyhában mindig van ilyesmi. Erőt veszek magamon, hogy kedvemmel ellentétben lemenjek oda. Nyer bennem a finomság utáni vágy, a lustaság felett, így felkapok egy cipőt és egy pulcsit, és már robogok is a konyha felé a folyosókon. Útközben kicsit eltévedek, de sikerül megtalálnom a konyhát. Belépve látom, hogy nem vagyok egyedül. Nassolni amúgy is társaságban jó. A lány felé közeledek, bemutatkozás céljából. Nem is vesz észre, annyira keres valamit, ezért még út közben köszönök neki, ne érjem olyan kellemetlen.
- Szia! Remélem, nem ijesztettelek meg. Én Partay Alfréd Benedek vagyok, elsőéves Navinés. Szólíts Benedeknek. Te is nassolni valóért jöttél ide? -
 Bemutatkozás után feltettem neki egy olyan kérdést, ami egy kicsit buta kérdésnek tűnhet, hiszen ebéd után pár órával mit is kereshetne.
- Akkor egy hajóban evezünk. Én is ezért jöttem. Nem tudom, hogy működik a rendszer, mert most vagyok ebben a konyhában először. Mintha azt mondták volna, hogy csak kérni kell hangosan, megjelenik a kívánt étel. Lehet, csak meg akartak viccelni ezzel a dumával. -
 Kérdően nézek a lányra, hiszen abban reménykedek, hogy ő megtudja nekem mondani, ez mennyire igaz, amit mondtam. Amíg várom a válaszát, én lehuppanok az asztal melletti székre. Meglepődök, hogy itt, még a legegyszerűbb szék is milyen kényelmes. Biztos valami bűbájjal érik ezt el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. január 24. 20:33 | Link

Rian

Bármennyire is szeretném, nem tudom átérezni az ő problémáját, nekem az alvással csak annyi bajom van, hogy legyen bármennyi idő, az nekem kevés. Ja, meg, hogy jobb szeretem azt a műveletet ágyban végezni, máshol annyira nem menne szerintem. Szóval ilyen téren teljesen normális is vagyok.
- És azt megosztod velem, mit kerestél az asztal alatt? – pislogok rá, mert ez a része kicsivel jobban érdekel. Semmilyen szituációt nem tudok elképzelni, ami odaszáműzné az embert, így érdekelne a valóság. Esetleg azt, hogy a manók lázadozni kezdtek, és spontán kajacsata ment itt végbe nem is olyan rég, de akkor nagyon szomorú lennék, hogy engem kihagytak belőle.
- Nyugodtan valld csak be, hogy magadat félted, nem szégyen az – mosolygok rá szelíden, hisz teljesen megértem aggályait irányomba, én se biztos, hogy mernék egy légtérben tartózkodni magammal, mert ismerve magam, bármi megtörténhet, tényleg bármi.
Azért jól esik, hogy nem menekül el egyből, noha irtó óvatlanságnak tartom, mégis biccentéssel adom a tudtára, hogy akkor játszunk konyhafőnöksdit. Nem újdonság ez számomra, mikor anyu beteg volt otthon, akkor is én főztem, apunak meg még ízlett is, vagy csak profi módon tudott hazudni. Lényeg, hogy nem kapott gyomorrontást a család, aztán anya felépült, én meg simán visszaadtam neki a családfenntartásának lehetőségét. Viszont tény, azóta értékelem azt, amit tesz minden áldott nap, mert fel nem tudom fogni, hogy bírja egyetlen zokszó nélkül, mikor én három napon keresztül akartam folyamatosan meghalni, amin ő csak jó nagyokat nevetett.
És ugye nálunk működik a valamit valamiért, ezért kaptam is új húrokat a hegedűmre, amiért megérte mindezt tenni, mert hát… mit nekem az önzetlenség, egyke vagyok, persze, hogy csak olvastam arról a szóról.
- Szerintem ők már meg vannak edzve – biccentek, halvány mosollyal az arcomon, elvégre, biztos, hogy nem mi vagyunk itt az egyetlen rendbontók.
- Aha, verd fel és kevergesd, én addig bánok az olajjal… nyugi, csak minimálisan vagyok közveszélyes – vakarom a tarkóm, miközben azon tanakodok, merre lehet a serpenyő.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Blythe
INAKTÍV


Rian
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 273
Írta: 2016. január 25. 19:13 | Link

Bianka

Szemüvege alatt megdörgölte egy kicsit a két csíkot, amin keresztül látni próbált - és ami általános iskolás pályafutása során az egyik legtöbbet kipécézett testrészének számított -, majd szétnézett, hátha talál valami fekete teát a konyhában, de nem járt sikerrel, így megfogadta, hogy az első dolog, amit a szüleivel küldetni fog magának, az rendes teakészlet lesz.
 - Atlantiszt, az elveszett várost - motyogta válaszként, elvégre azt csak nem vallhatta be, hogy nem pusztán elaludt a konyhaasztalnál, de még le is fordult róla és a szemüvegét is elhagyta.
Mindig is furcsállta, hogy az emberek mennyire nehezen dolgozzák fel, hogy nem akar lépten-nyomon enni - valamiért mindenki fejében él egy kép, hogy a tizenéves fiúknak csak két dolgon jár az eszük; az elsőt a jóízlés miatt inkább nem emlegetjük, a második pedig a kaja.
Rian ebből a szempontból kivételesnek számított, mert csak az elsőn járt az agya kellemetlenül sokat.
 - Hát, ez nem áll teljesen messze a valóságtól - ismerte el őszintén. - De tényleg nem vagyok éhes - bizonygatta, és mivel alapvetően is úgy nézett ki, mint akinek csak a csontjaira aggatták rá a különböző ruhadarabokat, nem volt nehéz elhinni, hogy versenysúlyát nem azzal érte el, hogy állandóan tömte a fejét.
 - Azért egyezzünk meg abban, hogy majd én leszedem a dolgokat a polcról... - kötötte ki, mert tartott tőle, hogy a lány következő művészprodukciója agyrázkódással - elnézést: káposztalé-lötyögéssel -, vagy vérfürdővel fog végződni, Rian pedig hiába volt alacsony, legalább megfelelő elővigyázatossággal közelítette meg a dolgokat.
Viszonozta a halvány mosolyt, s tétován megvonta a vállát, elvégre ő igazán nem tudta, mihez vannak hozzászokva a manók - életében először járt a konyhában.
 - Sokat járhatsz akkor ide lisztfürdőkre, hogy hozzád szoktak - incselkedett kicsit finoman, mivel az volt az érzése, a lány nem veszi zokon az ilyesmit.
Nos persze nem kizárt, hogy tévedett, és akkor főhet a feje, amiért szőröstalpú sutyerák módjára viselkedett.
Körbejárt tojáskeresés céljából, s rövidesen meg is találta az ajtót, amely mögött a varázsigével hűtött helyiség helyezkedett el. Miután a létezéséért is elnézést kért az összevont szemöldökű manóktól, akik úgy érezték, hátráltatva vannak a munkában, távozott egy tojástartóval és azzal az ígérettel, hogy nem fog soha de soha többet lábatlankodni.
 - Mennyit szeretnél? - érdeklődött, de egyelőre csak félrerakta őket, és inkább a liszt levételével foglalatoskodott. Valahogy sikerült túlélnie a malőrt - lehet, hogy mivel alacsony volt, már megszokta, hogy mindenért asztalokra és székekre kell felmásznia? -, érzésre öntött valamennyit egy tálba.
Mégis kinek van ideje méregetni?!

Utoljára módosította:Adrian Blythe, 2016. január 25. 22:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thege Ágost
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 22
Írta: 2016. január 25. 22:16 | Link

Yarista

- Azt majd inkább hadd döntsem el én, mi az idegen terület – mondta gúnyos fintorral, s megvetően horkantott. E hang, valamint az arcára kiülő lefitymáló mosoly – ráadásul a helyenként göndörödő félhosszú, nyakára hulló fürtök – kísértetiesen emlékeztették egy kifejlett mangalicára. A fintort azonban hamar harag váltotta fel, amikor a hitvány lator megtagadta a kézcsókot – kinek hiszi magát ez az orcátlan kis senki? Még hogy koszos szája nem csókolhatja királyi keszkenőjét… Hah!
- Vagy úgy – szólalt meg, s ennyiben ki is merült mondanivalója. – Való igaz, ki kell érdemelni a kegyet, hogy valaki a király kezéhez akár csak hozzá is érhessens egy efféle neveletlen imposztornak ez nyilván nem adathat meg – kacarászott, majd nagy műgonddal összehajtogatta az aranykeszkenőt és zsebre tette. – Ami pedig a cselédséget illeti, nos, maga is cseléd. A világ királyokból és cselédekből áll – vagy úgy is fogalmazhatok: valakikből és senkikből – tette hozzá sértett gőggel. – S ha némi birtokod van is, azt javaslom, vigyázz a nyelvedre, nehogy felségárulásért elvegyem tőled, s elkobozzam a legutolsó juhodat is – mondta fenyegető hangsúllyal.
A hitvány azonban azt is mondta, hogy enni jött – hogy micsoda? Hát ilyen orcátlanságot sem hallott soha: enni a királlyal egy asztalnál?! A "király" levegő után kapkodott, és majdnem cigányútra ment a sütemény. Ágost szemei összeszűkültek, és a szemben ülő alattvalóra meredt.
- Hallja, nem csupán szemtelen maga, de buta is – kommentálta. – Már a gondolata is fáj, hogy vannak olyan alattvalóim, akikben csak a gondolatszikra felmerül, hogy a királlyal egy asztalnál ehessenek… De ez nyilván az oktatás hibája. Ha hazaértem a palotámba, utasítom a kancellárt egy teljes illemkódex összeállítására, amit térítésmentesen juttatok el magának – mondta nagy kegyesen. – De ami a kártyajátékot illeti, azt hiszem, belefér egy menet. Noha bátorkodom megjegyezni, hogy a mahagónifából készült kártyát jobban kedvelem, nemes ujjbegyeimnek kellemesebb tapintást biztosítanak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oszvlinsky Nimród
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 352
Írta: 2016. március 1. 12:12 | Link

Eliza
Ma este



Ma reggel, amikor felkelt Kamilla mellől nem gondolta volna, hogy e nemes napon is tele lesz programokkal. Igazából egy kis pihenésre vágyott még azután is, hogy teljes mértékben kialudta magát, de ebben az iskolában egyelőre nem volt rá lehetősége. Aztán, hogy a későbbiekben mennyi szabadideje lesz, azt még meglátja, de a kötelező köröket nem szívesen hagyta hátra. Azok csak tornyosulnának, ami senkinek se lenne jó.
Még mielőtt találkozott volna Elizával lepakolta cuccát a gólyalakba és frissített magán. Még sem állhatott egy ismeretlen lány elé csapzottan, milyen benyomást keltett volna a másikban.
Eleinte meglepetten állt a lány előtt még meg is kérdezte volna, hogy ez milyen szokás, hogy körbe vezetik az iskolában, de nem tette. Nem volt ugyan ínyére, hogy dadust kapott, de nem lenyelte a békát. Csakis azért mert nem akart hiszti gépnek tűnni pont egy lány előtt. Szóval csendesen és néhány pár elmorzsolt szóval tűrte a mai napot. Mondhatnám, hogy a végére nem kezdte élvezni az egészet, de akkor hazudnék ugyanis kellemeset csalódott a kísérőjében. Már csak azért is, mert nem rótta fel azt, hogy olyan szótlan.
A nap végére Nimród kellően megunta a sétafikálást és felvetette azt az ötletet, hogy majd mások folytatják a többivel, mondván úgyis lesz idejük és ennyi mindent egy nap alatt képtelenség megjegyezni. Bár ha a lány nem egyezett bele ő, akkor is felhagyott volna a nézegetéssel.  Így is későre járt és a vacsorát totálisan lekésték mind a ketten, ami nem volt olyan létfontosságú lévén, hogy a nagyteremben zajlott, de akkor is éhes volt már Nimród és szerintem Eliza is.
- Gondolom, van valami konyha szerűség, menjünk, oda összedobunk valami kaját magunknak. –higgadt, rekedtes hangon adott ötletet egy tökéletes lezárásra. Kérdőn pillantott a vele egy idős lányra, majd szó nélkül elindult találom irányba. – Egyébként, tudsz főzni? –jobb válla felett pillantott vissza rá és megvárta, hogy Eliza mellé érjen.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. március 2. 18:41 | Link


És még ki is oktatja. Kamilla felvont szemöldökkel hallgatja, arcán nem tükröződik különösebb érdekeltség, közben meg eszi a tányérja tartalmát.
- Először is ez egy felrúnázott hűtő. Ismered a szót? Tudod, bevonták varázslattal, hogy itt is működjön. - nem titok, hogy nem vár el különösebb értelmességet a lánytól. Nem az a baja, hogy szőke, ő maga is szőkés, csak.. Süt róla, hogy buta.
- Na már most. Szerintem ha ezzel megáldották, hogy működhet itt is akkor biztos az olyan esetekre is felkészültek mint én. Okosak voltak. - vállat von, rág, nyel. Összeráncolja homlokát.
- Az tudod mit jelent? - nem igazán fogja vissza magát, nem látja értelmét annak, hogy itt meghunyászkodjon, eljátsza a jó kislányt és úgy beszéljen ezzel a fennhéjazó, beképzelt aranyvérűvel, mintha az megérdemelné a tiszteletét.
És akkor "kifejeznéd, hogy milyen vagyok?". Magában jól elszórakozik ezen, még egy mosolyt is megenged. Szórakoztatja ez a lány, határozotta szórakoztatja.
- Miért, nem ismered önmagad? - micsoda kár. - Bár nem is csodálkozom. Biztos körbeugrálnak, nyalják a talpad, ilyenek.. - szent meggyőződése, hogy igaza van. Elvégre csak rá kell nézni erre a lányra, és bár külső alapján az első benyomás biztos a "hű de kis aranyos", miután megszólal, ez biztos összeomlik. Viszont nem kezd bele gondolatai megfogalmazásába. Nem mert nem tudja megfogalmazni őket, sőt, tökéletesen ki tudná fejezni magát, csak a háztársat nem tartja arra érdemesre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mezőssy Eliza
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 254
Írta: 2016. március 7. 14:34 | Link

Nimród


Annak köszönhetően, hogy hosszabb időt töltöttem távol a sulitól, a büntetéseim még nem jártak le. Így visszaérkezésem után már meg is kaptam az újabb feladatot, bár ez nem tűnt büntetésnek, inkább csak valakit szívatni kellett, aztán akkor miért ne Mezőssy Elizával tegyék ezt. Szóval közölték, hogy a következő nap én leszek az idegenvezetője egy új osztálytársamnak. Tudtam, hogy reggel hol kell őt várnom és a"programtervet" is megkaptam. Délelőtt órák, délután az iskola bemutatása. Nimród, aki "turista", csendben és nyugodtan tűrte a napot. Kettőt nem szólt és ezért áldottam a nevét. Én sem vittem túlzásba, így a kommunikációnk kimerült annyiban, hogy "Ez a nagyterem, itt kell enni." vagy "Ez itt általában üres helyiség...ebből kifolyólag sok mindenre alkalmas.". Szóval összességében elég jól elvoltunk. Szinte semmit nem tudtam meg róla, de talán így a legjobb. A nap vége felé Nimród feldobta, hogy kéne enni valamit, ami belegondolva elég jó ötlet. A gondolatra még a hasam is megkordult.
- Mondasz valamit. Gyere!- intek fejemmel a megfelelő irány felé. Lassan, a kommunikációt minimálisra csökkentve lépkedtünk a konyha felé. Nimród mindössze annyit tudhatott meg, hogy nem, határozottan nem tudok főzni. A konyha szerencsére nem volt messze és mikor odaértünk csak a nem szokásos üresség fogadott. Egy manó sem sertepertélt itt, pedig mindig tőlük nyüzsög a konyha, ez az ő felségterületük. Mikor elindultunk nem tartottam attól, hogy főznöm kell ma, de úgy fest nem úszom meg. De vajon hol járnak?!
- Hát ezek meg hol vannak? Na mindegy, magunkra maradtunk. Mire fáj a fogad? Két dolgot még el is tudok készíteni. Az egyik a rántotta, a másik a szendvics. Te miben vagy otthon? - kérdem a fiútól.
Utoljára módosította:Mezőssy Eliza, 2016. március 7. 14:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2016. március 10. 17:41 | Link

Zoé


Fogadjunk, hogy nem tudsz... Ez az a mondat, amivel az ember a legkönnyebben rávehető bármire, vagy ha nem is rá, de biztos kihívásnak tekinti, és lehet még rá is licitál valami plusz dologgal. Kár volna tagadni, Bence az a fajta férfi, aki kifejezetten szereti a gyomrát, nem kifejezetten az az édességet, vagy süteményeket szerető, de ettől még az étel az szent és sérthetetlen. Az anyja egyébként is mindig mesterszakácsként kényeztette, ha a több hetes gyakorlatok után hazajutott és végre olyat ehetett, ami nem porból készült. Nem éppen egy leányálom, ami a tartalékos aurorok életének lefolyásában jelen van, ahogy a komolyabb kiképzések sem. Ilyenkor biztos mindenki azt hiszi, hogy az ember visszasírja az irodai melót, de nem éppen. Bencét vonzza a kihívás, tettvágy munkál benne, és képtelen lenne semmittevésben élni bárhol legyen is a világon. De vannak szükségletek, amit be kell látni, nem mindig illik abba a kemény világba, és ezek megmutatkoztak. Étkezés, tisztaság, kapcsolatok.
Vigyorogva rázza meg a fejét, mintha el se hinné, hogy itt vannak, pedig pont erre számított, ahogy a konyhába szépen bejöttek ketten. Valami úton-módon egyrészt megint ki akarta mozdítani a monoton tevékenységeiből Zoét, meg hát a saját malmára is tervezte hajtani a vizet. Nem volt elégedett teljesen a helyzettel, ami itt kialakult, köztük, bármi is legyen, sőt. De jobban zavarta az, hogy néha bárhogy próbálkozott, nem teljesen tudta a helyzetből kihozni, amit akart: hogy felszabadultnak és boldognak lássa Zoét. Furcsa volt neki, nem igazán találkozott még olyan nővel, aki ennyire beletörődött volna valamibe már életében, hogy a kis változások alig jelentsenek neki valamit, vagy legalábbis nagy jelei ne legyenek rajta. Lassan sétált az éppen tevékenykedő tanárnő mögé, majd óvatosan, ki tudja kés van-e nála, átkarolta és a válla felett figyelte mi lesz itt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2016. március 10. 19:09 | Link

Bence


Izgultam. Soha nem kellett még ilyen módon számot adnom a tudásomról és mivel amúgy sem voltam az a túl nyugodt ember az ilyen helyzetekben, tartottam egy kicsit a dologtól, főleg, hogy Bence is képben volt. Illetve, ha belegondolunk ő tehet a gyomorgörcsömről, megint. Tudtam, hogy húzza az agyamat, de most először nem tudtam csak úgy elmenni mellette. A főzéshez, sütéshez értettem és ha sok minden nem is, ennek a megkérdőjelezése igenis bántotta az önbecsülésemet. Így hát, könnyedén belementem a játékba és ezzel együtt a kihívásba. Először nem tartottam tőle annyira, de amikor értem jött a tanárihoz, kezdtem kissé aggódni. A szám belsejét rágva sétáltam mellette, a kezemben lévő könyvet ide-oda rakosgattam egyik kezemből a másikba. Az eredeti terv az volt, hogy dolgozatokat javítok kora estik, de helyette Az időutazó feleségét olvastam, sőt, még rajzoltam is. Régóta nem tudtam már alkotni semmit, de most a széndarab magától kúszott az ujjaim közé, így most a könyv rejtett néhány kósza rajzocskát is, amik bár igen darabosak voltak, de legalább nem erőlködtem velük.
Mikor megérkeztünk a konyhához, halkan koppintottam az ajtón, mire egy manó kinyitotta, így mindketten be tudtunk menni. Örömmel konstatáltam, hogy a manók minden megtettek amit kértem. A pulton voltak az alapanyagok, és sehol senki, elég volt bőven a tudat, hogy Bence figyelni fog, nem kellett ide kíváncsi szemek. Hatalmasat sóhajtottam, ledobtam a nyúzott könyvet az asztalra, nem foglalkozva azzal, hogy néhány papír kicsúszik belőle és a pulthoz sétáltam.
- Remélem, szereted a steaket.
Biztonsági játék volt részemről, mert már rengetegszer készítettem el ezt az ételt, otthon is. Nem volt túl bonyolult, de egyszerű sem. Tökéletes arra, hogy bebizonyítsam, nincs igaza. Mivel a hús hamarabb készen van és frissen az igazán finom, úgy döntöttem, először a zöldségeknek állok neki. Gyakorlott mozdulattal mostam meg a zöldségeket, majd nekiálltam pucolni a gombát, amikor megéreztem a karjait a derekamon, ahogy átkarol. Fogalmam sincs, mi volt közöttünk, azt meg pláne nem tudtam, hogy mit gondol erről, mert bár sokat beszélgettünk, ezt a témát szándékosan kerültük. Mégis, úgy éreztem, hogy ismét túl messzire mentem, legalábbis ami a gondolataimat és az érzelmeimet illeti. Nem akartam beleélni magamat valamibe, aztán megint hoppon maradni. Az utóbbi időben sok változás történt, így már nem utasítottam el csípőből a közeledését, miért is tettem volna? Szerettem, mikor a közelemben volt, főleg így.
- Nem ér elterelni a vizsgázó figyelmét.
Mondtam vigyorogva, de nem néztem rá, inkább folytattam a munkát, nem foglalkozva azzal, hogy a kés újra és újra megremeg kicsit a kezemben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2016. március 11. 00:50 | Link

Zoé


Csak figyelte, ahogy a nő szervezkedik, esze ágában sem volt közbeszólni vagy közbelépni, még úgy érezné valaki, szabotálni akarja. Pedig ilyenről szó sincs, igazság szerint örült volna, ha ezzel Zoé szerez önmagának is egy sikerélményt,mert önző módon azt a saját sikerének is érezte volna. Mi más motiválhatta volna, ha nem ez? A társasága. Valóban, megmagyarázhatatlan módon egész jó hangulatba került, ahányszor találkoztak, beszélgettek, vagy csak összefutottak. Az, hogy elmesélt neki a múltjából apróságokat nagy lépés, ettől még nem tudta volna körbeírni azt, ami jelenleg körülvette őket.
- Nem tudsz olyat mondani, amiben hús van és nem lenne a válaszom.
Vigyorogta el magát féloldalasan, majd az iménti lopakodását követően kicsit engedett az ölelésen és hátrébb is húzódott a felszólításra. Még figyelte a hagymaszeletelést, a nő kezét figyelte, fél szemmel pedig próbálta az arcát is, ha éppen úgy fordult, hogy lásson rajta valamit. Annyira jellemző lett rá az évek alatt, hogy irányítani akar, ahhoz pedig mindig, mindent tudni is akar. De persze ha ez olyan egyszerűen menne, nem is lenne izgalmas. Egy sóhaj kíséretében elhátrált és a pultnak dőlve támaszkodott meg maga mögött. Többször is végigmérte a gyönyörű barnát, nem zavartatta magát, sosem szokta, de most direkt is legeltette rajta a szemeit. Gondolataiban egész más helyszínre kalandozott, de ezért igazán nem hibáztathatja őt senki. Vizsgázó. Mintha meg kéne felelnie azon túl, hogy ehető legyen bármilyen elvárásnak. Bár valószínűleg sok fogalma arról Zoénak nincs, min élt a kiképző alatt, de arról biztosíthatná, ha sokat hadakozna, hogy ahhoz képest még ő maga is jobb szakács. Pedig a rántottán tovább ritkán merészkedik.
- Csak megfigyelem eléggé koncentrálsz-e, még nem tudom hogy foglak osztályozni.
Kezd bele csípősen, még kezében egy sótartót forgat és figyel. Mintha az annyira érdekelné, pedig csak gondolkodóba esett. A napokban már célozgatott rá Zoénak, hogy miután már véglegesnek tűnik a helye itt, ide is költözne a faluba, de ezzel nem a tényközlés volt a célja. Sajnos azt a rellonosságot sem nőtte ki magából, hogy az akaratosság felcsillanásával, szinte kapálózni tudna mindenért, amit birtokolni akar. Egyes emberekért is. Bármennyire is idegesítette belül ez az egész, higgadtan állt az egészhez, bár mostanra úgy volt vele, át kell vegye a döntés jogát is. Végül könnyen gördültek ki a szavak, amiket mondott, és a legnagyobb nyugalommal kerülte meg az asztalt és támaszkodott meg a nővel szemben.
- Nem fogok hazudni, nem tetszik ez a helyzet. Jobban örülnék, ha lépnél, lépnénk valamerre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2016. március 11. 01:27 | Link

Bence


Gondoltam, hogy a hússal nem lőhetek igazán mellé, bár eddig még nem tájékozódtam olyan behatóan az étkezési szokásairól, de egyszer mindent el kell kezdeni. Persze, azért a mosolyom kiszélesedik a válaszra, ha nem lennék annyira elfoglalva a zöldségekkel, biztos kihúznám magamat és elégedetten vigyorognék, de nem szeretnék túlzottan is elégedettnek tűnni, úgyhogy a mosoly bőven elég lesz. Miután a zöldségekkel úgy ahogy készen vagyok, összeborítom őket egy serpenyőbe, megfűszerezem, majd öntök alá egy kis vizet és máris indulhat a párolás. Ez volt a dolog egyszerűbb része, a hús már keményebb dió, de nem kell vele annyit pepecselni. Közben azért igyekszem Bencére is figyelni, nem túlságosan belefeledkezni a főzésbe, végtére is, együtt jöttünk le, ez egy közös program, úgyhogy talán nem ártana beszélgetni, de a kettő együtt nehezebben megy, mint gondoltam, főleg, hogy benne van az aurámba és bár kicsivel később eltávolodik tőlem, ettől nem lesz a helyzetem könnyebb.
- Próbálok minden tőlem telhetőt megtenni. Nem szeretnék rossz jegyet kapni.
Felpillantok rá, majd a figyelmemet a húsnak szentelem, megnézem nem-e túl vastag, vagy túl vékony, vagy maradt-e rajta nemkívánatos tartozék, de a manók most is, mint mindig tökéletes munkát végeztek, így nincs más dolgom, mint besózni és beborsozni a két szele húst és felrakni az olajat. Amit meg is teszek, majd visszalépek az asztalhoz a húsokért, mire Bence már szembe van velem. Felpillantok rá, igyekszek hozzászokni a jelenlétéhez, a közelségéhez, csak azért, hogy később anélkül is érezhessem hol van, hogy rápillantanék. Általában szokott működni, de idő kell hozzá és szorosabb kötelék. A megjegyzésére egy pillanatra lemerevedek, tányérral a kezemben amiben a húsok pihennek. Mire is gondol pontosan? Nyilván ő is, és én is tisztában vagyunk ezzel az egész dologgal, csak azzal nem, pontosan mi ez. Körbeírni körbetudjuk, ami azt illeti tökéletesen, de meghatározni, kategorizálni, azt már nem. Bence szerette maga körül a rendet, én viszont otthon voltam a káoszban is, már ami a kapcsolatokat illeti, így hát, részéről jogos volt a kérdés.
- Lépnék? Mire célzol ezzel?
Összevonom a szemöldökömet, majd, hogy ne kelljen tovább bámulnom inkább megkerülöm az asztalt és beteszem a két szelet húst a forró olajba és ellenőrzöm a zöldségeket is. Utána nem volt dolgom, úgyhogy kénytelen-kelletlen megfordultam, de így ő háttal állt nekem. Sebaj, legalább nehezebben zavar össze.
- Vagy legalábbis, mit vársz tőlem?
A magam részéről egy csődtömeg vagyok, már ami a kapcsolatokat illeti, úgyhogy igyekszem magam kihúzni az ilyen dolgok alól, az utóbbi időben pedig a kapcsolatok alól is, talán  ezt elégelte meg Bence. Én elégedett voltam azzal, ami kettőnk között volt, de láthatólag ő nem. Így szerettem volna, ha elmondja pontosan mit is szeretne, mert erről az egyről fogalmam sem volt.

Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2016. március 11. 01:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2016. március 14. 17:46 | Link

Zoé


Nagyon élvezte a helyzetet és azt is pláne, hogy gyakorlatilag érte folynak most itt a munkálatok. Elismerően bólogatott, ahogy Zoé tett-vett, nem is nagyon zavartatta magát közben közeledni, vagy éppen távolodni tőle. Magától értetődőnek vette, hogy bármit megtehet, sőt, ő úgy is gondolta, hogy ez így van. Az éhes vigyor csak akkor kezd el homályosulni, mikor ellép a tanárnőtől, hagyva őt dolgozni és beszélni. Bár közel sem biztos abban, hogy nem fogja még mással kizökkenteni, igyekszik tartani magát ahhoz, hogy nem szándékozik akadályozni. Van azonban pár dolog, ami ha nem is láthatóan, de belül kifejezetten zavarja. Ha pedig így van, totál felesleges lenne takargatni vagy körbeírni, kertelni meg pláne, de azért csak megpróbál nem odalépni egyből a megjegyzésével.
- Arra, hogy eldönthetnéd mi is kell neked. Nekem Te, de belőled aztán ember ki nem találja mi, merre, hány méter...
Mondja őszintén, bár mintha először hagynák el ilyenek a száját, ami többé-kevésbé igaz is. Nagyon ritka, ha valakinek hagy választási lehetőséget, ahogy az is, ha hagyná, más is irányítson. Itt azonban most mondjuk azt tapasztalati úton próbál adni is, nem csak elvenni. De leginkább kíváncsi, neki van elképzelése, terve, mint mindig, de egy kicsit képes lenne engedni, talán, de ehhez tudnia kéne azt is, hogy a nő egyáltalán akar-e valamit komolyan. Nagy a különbség ebben, ezt hamar észrevette, ő már-már mániákusan szereti, ha mindennek van egy üteme és az akarata szerint uralni tudja, még Zoé, na ő olyannak tűnt neki, hogy kimondott szavak, vagy éppen megfogható dolgok nélkül is elevickél. Nem lett ettől dühös rá, de nem igazán volt ínyére. Észreveszi azt is, ahogy próbál kitérni a szemkontaktus alól a tanárnő, ő azonban egy percre se veszi le róla szemeit,éreztetni akarja, hogy a világ összes figyelme az övé, csak mondjon át vagy bét.
- Nem lenne fair, ha én támasztanék elvárásokat kizárólag, nem gondolod? Neked is vannak...igényeid.
Komolyan mondja, bár azért a korábbi higgadtsága meg-meg inog, nem akarja feleslegesen jártatni a száját, de úgy látszik, kénytelen lesz ő beszélni, és ez alapján jutni valamerre. Pedig jobban örülne, ha ennél többre is jutnának.
- Bár igazán könnyű, meg kényelmes döntések nélkül élni, nem kifizetődő, de ezt te is tapasztaltad már biztosan. - Egy kis szünetet tart, nem szemrehányó akart lenni, inkább valamit előcsalni Zoéból, az ő szándékai elég egyértelműek abban, hogy az elejétől nyílt lapokkal játszva tisztázta: ő a nőt akarta megszerezni. Most pedig, nem a legszebben fogalmazva kisajátítaná, de inkább mondjuk azt, meg akarja tartani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 14 ... 22 23 [24] 25 26 ... 34 ... 38 39 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint