Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ebben vagyok ma.
Az idő tökéletes egy kis sétához a faluban, meg különben is fel kell még mérnem a terepet meg a boltokat, amikben egyébként amúgy sem vásárolnék mert van elég ruhám különböző híres boszorkány divattervezőktől, csak azért jó ha tudom, mi hol van. Egy esernyő azért van nálam amennyiben mégis elkezdene esni az eső, minden más viszont a ládámban fekszik a rellonban és jó is az úgy. Elindulok hát kifelé a pincéből, a gondolataim pedig főleg Alexandre körül forognak. Mióta én is és ő is visszatértünk az iskolába, valahogy egyre többet gondolok rá. Ma viszont csak én vagyok, meg ez a furcsa nevezetű falu, így meg is próbálom kiűzni ezeket a csúnya gondolatokat a fejemből. Végigsétálok a fő utcán amit logikusan zével írnak, meg-megállok néha a boltok előtt de nem találok semmi szépet. Persze, hogy is lenne itt bármi szép, mikor ezek nem az olyan embereknek készültek, mint például én. Nem is értem mit vártam ettől a helytől.
Ahogy sétálgatok és néha nézelődök oldalra is, hirtelen mintha egy ismerős arcot vélnék felfedezni a tömegben. Hiába van szerda késő délután, olyan sokan vannak az utcán mintha ez alapkövetelmény lenne. Megnehezítik a dolgom rendesen, de végül csak sikerül odajutnom az idegenhez és fel is fedezem benne anya egyik barátnőjének a lányát, akivel még én is jóban vagyok kicsit. Ha pedig már így összehozott minket a sors, félreállunk és beszélgetni kezdünk úgy mindenről. Az iskoláról, a szülőkről, a ruhákról, fiúkról, szóba kerül a tetoválásom is, és nem felejtjük el megemlíteni, milyen furcsa emberek járkálnak körülöttünk. Az egyik fószer épp megbámul minket, mire egy csapat elsős vonul el előttünk, illegetik magukat, mi pedig csak csóváljuk a fejünket olyan kifejezéseket használva, mint a hova fajul ez a világ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ebben vagyok ma.
Olyan furcsa véletlen egybeesés a mostani találkozó egy régi ismerőssel, mintha csak a sors akarta volna ezt így elrendelni. Persze nem vagyok vele olyan jóba, inkább csak a családunk miatt kellett néha eljátszani a nagy barátnők szerepet aztán nézhettük le egymást tovább, most meg úgy viselkedünk mintha tényleg barátnők lennénk. Jó vele beszélgetni, bevallom, mert ő az egyetlen akit itt most ismerek. Sajnos nem fedezték még fel, hogy megérkeztem a kastélyba pedig most már ideje lenne.
Olyan jól elcsacsogunk a lánnyal, hogy észre sem veszem mennyi az idő. Bár nem lehetett több tíz percnél, bejelenti távozását és rövid idő múlva már csak a távolodó alakját láthatom a tömegben. Mivel nem marad senki ismerős, ismételten elindulok az emberek között a boltok felé. Észre sem veszem és vállal véletlenül nekimegyek egy szőke hajú lánynak, elmormolok valami bocsihoz hasonló szócskát és már mennék is tovább, csakhogy az előttem álló böhöm nagy férfi nem igazán akar mozdulni semerre. Mivel ezen amúgy sem múlik semmi, lökök egyet a bácsin.
- Mozduljon már valamerre. - morgom még a háta mögött, hogy mindenképpen megértse mit is akarok én ezzel közölni. Nem hiszem el, hogy az út közepén kell megállni pont ott, ahol más normális emberek közlekedni szeretnének. A monstrumnak viszont nem igazán tetszik a reakcióm, így miután horrorfilmbe illő lassúsággal megfordul, nemes egyszerűséggel lök egyet rajtam. Hátratántorodom és nekiesem annak a szőke lánynak, akihez az előbb hozzáért a vállam. Úrihölgyhöz nem méltó cifra káromkodás hagyja el a szám miközben próbálom feldolgozni az egész esetet és miután elküldöm mindenhova a férfit, újra elindulok felé. Már pedig én ezt nem fogom tűrni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ebben vagyok ma.
A férfi láthatóan nem tudja kivel áll szemben, ahogy a mögöttem lévő szőke lány sem. Kicsit felháborítónak tartom ezt, de sok időm nincs is ezzel foglalkozni a bácsi miatt, akit láthatóan nagyon zavar a viselkedésem. Való igaz, nem igazán érdekel kinek szólok be és miért, mert a reakciójuk sem érdekel. Csak el szerettem volna menni erre elállja az utat. Hát erre persze reagálni kell valamit.
- Húzzon már innen, nem látja, hogy útban van?! - kaffogok vissza jóval hangosabban, mint az előbb. Közben a lány is megszólal, mire csak egy bólintással válaszolok tulajdonképpen mindegyik mondatára. Magamban persze tovább szidom a férfit és nem felejtem el jól megnézni, hogy apámék elintézhessék majd a viselkedése miatt. Annyit azért igazán megtehetne értem, az egy szem lányáért.
- Sok segítség vagy, kösz. - arcom a lány felé fordítom és úgy mondom a félig sértő, félig pedig hálás szavakat. Hogy ő minek veszi azt majd eldönti, nekem egyelőre megvan a magam baja ezzel a bácsival. Aki még mindig nem akar eltakarodni előlem és már kezdek nagyon unatkozni a többnyire értelmetlen szavain, amikor is elkezd szidni egyszer engem, egyszer a mellettem állót. Na hát ide sem jövök többet.
- Na most már tényleg be lehet szépen fejezni. Ha problémája van, azt megbeszélheti a szüleimmel, de ha már hozzájuk fordul, előtte fürödjön meg és vegyen valami szép ruhát, mert így még a kapunkig sem jut. - hunyorogva mérem végig a férfit, aztán egyik kezemmel hátradobom szép hajam és megkísérlem kikerülni a monstrumot. Lopva a szőke lányra pillantok, hátha csatlakozik hozzám. Idevalósinak tűnik, és ha igazam van, akkor lesz mit megvitatnunk nem csak erről az esetről, de másról is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ebben vagyok ma.
A férfi már éppen felháborodna a stílusomon, amikor talán rájön ki is áll előtte és egy vállvonás meg a homlokán kidagadó erek kíséretében amennyire tud, elenged minket. Felhúzom az orrom és úgy megyek el a férfi mellett, aki láthatóan nem nagyon örül ennek. Nem szól viszont vissza, csak csendben tűri a dolgot én meg nagyon élvezem a helyzetet. Hát persze, így neveltek azért tudom mit kell élvezni és annyira mit nem.
- Mindig? Ugyan. Látom nem tudod ki vagyok. - nézek a lányra egy kabátigazítás után. A táskám is feljebb húzom kicsit a vállamon mert már kezd csúszni. Azt meg nem lenne jó elhagyni, mert jelen pillanatban abban van mindenem. Meg amúgy is szeretem azt a táskát, vigyázok rá.
- Anais. - biccentek, és a kézfogást is elfogadom de nem nyújtom hosszúra. A felém nyújtott cukrot egy fejrázással utasítom vissza, úgy próbálok valami kevésbé zsúfolt helyre sétálni, hogy azért lássam a boltokat és a lány se szakadjon el tőlem. Végül sikerül kilyukadnom egy kicsit levegősebb helyen és teljes testtel tudok a lány felé fordulni.
- Mindig segítesz az olyan embereknek, akik kétszer is neked mennek? - kérdezem eléggé kedvesen, de mosolyogni még nem mosolygok. Ott még nem tartunk, lehet nem is fogunk ott tartani. A lány kicsit sem ismerős, lehet nem is aranyvérű, viszont nem akarok előre ítélkezni. Ezért csak csendben várom a válaszát, közben a mellettünk elhaladó embereket figyelem. Olyan monoton itt minden, hogy még a felénk induló fiúkra is csak fintorogni tudok. Amint odaérnek hozzánk végigmérem mindegyiket, de nem igazán az én stílusom.
- Nem veszünk semmit. Flörtölni meg lehet azokkal a libákkal ott. - mutatok a tőlünk pár méterre lévő csoportra, amelyet három szőke lány alkot, feltűnően mutogatnak errefelé és közben nagyon kuncognak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ebben vagyok ma.
Tehát nem tudja ki vagyok. A bácsi lehet rájött, de ő még nem ez pedig egy nagyon sajnálatos dolog. Pedig azt hittem aranyvérű, és hallott már a családomról. A válaszára felhúzom egyik szemöldököm, állom a tekintetét.
- Anais Dessauge. - mutatkozom be újra most már a teljes nevem említve. Apám azért elég befolyásos ember, nem igaz, hogy nem ismeri a Dessauge nevet. De lehet anyámról is beugrik neki valaki, azt viszont egyelőre nem említem meg neki. Várom a reakcióját erre.
- Itt mindenki mindig ennyire tapló? - utalok a monstrumra, akit még mindig látok a tömegben. Hiába a sok ember, egyszerűen kiszúrom és látom is ahogy minket néz. Grimaszolok egyet hátha ettől majd rájön most már tényleg le lehet kopni, nem kell ide nekünk. Talán ezt meg is érti, mert ezek után elfordul és látom is ahogy elindul valamerre. Ekkor lépnek közelebb a fiúk, akiket nem röstellek végigmérni, majd mivel egyik sem valami szemrevaló meg biztos nem is aranyvérűek csak elküldöm őket a butábbik csoporthoz.
- Barmok. - morgom Gwennek és már az sem érdekel ha a fiúk meghallják. Ha ez a falu tényleg ilyen rossz, akkor én többet biztos nem jövök le ide negyvenes fazonokkal meg kiéhezett hiénákkal üvöltözni. Botrányos mik nem történnek itt.
- Csak lejöttem körülnézni, nincs konkrét cél. De azt hiszem mindjárt vissza is megyek mielőtt még azok ott végre rájönnének mi szebbek vagyunk. - forgatom a szemem ahogy kiejtem a szavakat. A hármas akikhez küldtük őket inkább hasonlítanak egy túlplasztikázott, sminkbe fojtott harminc éveshez mint egy tizenhat éveshez, így nincs is miről beszélnünk.
- Te itt tanulsz? - nézek újra a lányra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ebben vagyok ma.
Kicsit felháborít, hogy nem tudja ki vagyok, mert én a Blake vezetéknév elhangzása után már nagyjából be tudom azonosítania ki fia borja áll itt előttem. Ha én tudom, neki is tudnia kellene. Azt hiszem a szüleim eléggé befolyásosak már ahhoz, hogy megismerjenek engem is a nevükről.
- Megnyugtató. - bólintással válaszolok. Legalább nem kell amiatt bosszankodnom, hogy ezen a napon már megint belém kötöttek, és elment az életkedvem a kioktatásuk miatt. Csak ez sem az én dolgom lenne, hanem a szüleiké, csak ezek szerint itt senkit sem neveltek meg kisebb korukban.
- Azt hiszem sokáig fogok keresgélni. - sóhajtok fel mutató- és hüvelykujjammal megmasszírozva az orrnyergem. Már az első nap is csalódnom kellett az iskolában, hiszen egyedül cipelhettem fel a bőröndjeim a kastélyig, és senki nem érkezett a segítségemre, pedig a csarnokban rengeteg zöld talárost láttam.
- Ennyire látszik? - kérdezek vissza és megemelem az egyik szemöldököm. Azt hittem ezzel a céltalan ide-oda mászkálással úgy nézek majd ki, mint az itt tanulók több százaléka, de azért kicsit örülök is neki, hogy megint sikerül kitűnnöm a tömegből még ha csak így is. Ekkor lassan kezd oszlani a tömeg, és mi is kényelmesebben tudunk már sétálni az utcán, el is indulok az egyik üzlet felé. Kényelmes tempóban haladok, talán a lány is jön utánam és így már belénk sem fognak kötni többet. Elég sok ember látta az előbbi kis műsort, én pedig nem vagyok rest újra megmutatni kivel is állnak szemben.
- Micsoda bolt.. - mormogok az orrom alatt miközben elhaladok az említett előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Csendesen lépkedek a folyosón néha hátrapillantva, mintha csak arra számítanék, hogy egy prefektus előbukkan a sötétből. Késő éjjel van, én éhes és semmi kedvem sincs egy rögtönzött szócsatához valamelyik nagyokossal, akinek feltétlenül bele kell kötnie abba, mit csinálok én ilyen időpontban idekint. Semmi köze sincs hozzá, de ezek a prefektusok úgy érzik mindig, mindenhez közük van, ez engem meg nagyon zavar, ahogy a hasam folytonos, halk korgása is. Gyorsítok lépteimen és összehúzom magamon fehér kardigánom, ahogy a konyha folyosójára érek. A vacsora nem volt valami ízletes, amit meg még én is megettem volna, elfogyasztott valaki más. Ezért amint lecsendesedett a klubhelyiség, elindultam a konyha felé. Eddig senki sem zavarta meg éjjeli sétám, a megfelelő ajtót pedig már messziről kiszúrom. Óvatosan nyitok be, fejem bedugom a kis résen körülnézni, aztán amikor látom, hogy rajtam kívül senki sincs itt, teljes testtel lépek a helyiségbe. Az ajtót gyorsan becsukom magam mögött és indulok is, hogy felfedezzem főleg a hűtőt és annak környékét.
Ekkor majdnem felsikoltok, mert egy manó terem előttem, nagy szemeit rám mereszti és kedvesen tudakolja, hogy mi járatban vagyok itt. Kicsit bosszúsan nézek vissza rá, de aztán leadom neki a rendelésemet és leülök az asztalhoz. A kis manó gyorsan eltűnik és gondolom szól a többieknek, én pedig egyedül maradok pár percre. Hallom a tompa zajokat és orromba lassan bekúsznak a finom illatok, amiktől összefut a nyál a számban. Legszívesebben rögtön a hűtőhöz rohannék és beburkolnék mindent, ami benne található. Apám szavai visszahangoznak bennem, meg a rengeteg illemlecke amin hat-hét évesen kellett részt vennem. Megkockáztatom, hogy biztos benyitna valaki, ha a hűtőhöz lépnék ezért csak szépen csendben várok az ételre. Ahhoz túl éhes vagyok, hogy hisztit rendezzek. Majd utána megmondom nekik, hogy milyen lassúak voltak... csak hozzák már az ételt!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Amikor kinyílik az ajtó, tényleg azt hiszem a manók térnek vissza a vacsorámmal és már nyitnám is szólásra a szám, hogy megsürgessem kicsit őket, mikor csalódnom kell. Csak az a lány lép be a konyhába, akivel a múltkor találkoztam és habár az nem volt valami kellemes csevej, mégis érdekes volt. Tetszett a személyisége de tőle is elvártam volna a tiszteletet, mint ahogy mindenki mástól. Csendesen kivárom míg minden kérdését felteszi, és csak azután fontolom meg, hogy melyikre akarok válaszolni. Jelen esetben igazából egyikre sem.
- Törődj inkább a magad dolgával, senki sem szólt hozzád. - fordulok felé amíg ezt közlöm vele, tekintetem azután ismét az asztalra esik. A manók ekkor érkeznek meg a vacsorámmal, ami nem is nézhetne ki jobban. Görög saláta grillezett csirkemellel, fűszerezett sült krumpli, mellé másképpen felszelt kígyóuborka és egy nagy pohár narancslé, hogy legyen mivel leöblíteni ezt a sok finomságot. Összefut a nyál a számban, ahogy meglátom a jól megpakolt tányért ezzel a sok mindennel, amikor pedig lerakják elém, rögtön neki is látok. Nincs mire várnom, a lány majd úgyis elmegy. Én addig is szépen kezembe veszem a villát és a kést, közelebb húzom a tányért és gyorsan bekapok egy uborka szeletet. Hmm, nem is lehetne ennél jobb vacsorája az embernek. Többször is el fogok ide jönni enni, legközelebb meg sem várom a közös vacsorát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Naivan azt hittem ha nem szólok hozzá, majd elmegy és békén hagy, tudok nyugodtan enni csendben, de nem. A lány megáll a hűtő előtt amit történetesen kinyitva hagy, aztán ott helyben el is kezdi enni a tányéra tartalmát. Rögtön szóvá is akarom ezeket tenni neki, de előbb komótosan megrágom a számban lévő falatot, lenyelem és csak utána nyitom ki a szám.
- Először is, csukd már be azt az ajtót mert tönkre fog menni és akkor nem jöhetsz le éjszaka, hogy egyél belőle, mert nem lesz. Másodszor pedig tisztában vagy vele, hogy lehet azt a valamit nem is neked tették oda? Mi van akkor, ha az az igazgatóé vagy a házvezetődé és percek múlva akarták neki felvinni, csak te jöttél és úgy döntöttél nem érdekel semmi alapon bezabálod. - egyáltalán nem érdekel, hogy kié az a nyamvadt zselé, de ha már így belejöttem a beszédbe, ezt is muszáj lenne megemlítenem neki, hiszen minden alkalmat meg kell ragadni, hogy visszaszólhassunk másoknak. Kérdezzétek csak Lorenzot.
- Kifejtenéd, hogy milyen vagyok? - kérdezek vissza rögtön, mert most nem értem miről beszél. Lehet, hogy kicsit elutasító és rideg néha az arckifejezésem, de akkor nézzék inkább a gyönyörű hajam vagy a kék szemem, meg amikor engedem látszani, akkor a hátamon is van pár gyönyörűség, de úgy összességében csodálatos vagyok. A személyiségem meg nem sok embert érdekel. Ahogy a lány felfedezőútra indul a konyhában, úgy visszafordulok a vacsorámhoz és jóízűen újra elkezdek enni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Percek óta idegesen dobolok ujjaimmal, körmeim minden alkalommal hangosan koppannak a padon. Államat a szabad tenyerembe támasztom és ismét hátrapillantok a vállam felett, hátha kinyílik már végre az az ajtó. Egyre idegesebb vagyok, ami nem jó jel. Na meg tekintve, hogy pillanatokon belül elkezdődik az óra, a mindig órákkal előbb érkező tanár pedig még sehol. Én nem értem ezt a tanár-dolgot, az egyik órán még engem szid le egy perc késés miatt, a másik órán pedig ő csak úgy késhet. Igaz, hogy van még harminc másodperce ideérni a tanárnak, de nem tartom nagyon kivitelezhetőnek. Ha eddig nem jött, ezután sem fog. Majd sűrű bocsánatkérések közepette esik be a terembe és elkezdi végre az órát. És én csak azután fogok tudni belekezdeni a szokásos idegesítsük a tanárt hadműveletbe, amit körülbelül minden órán eljátszok vele, és eddig még nem is jött rá, hogy én vagyok az, aki miatt az írás letörlődik a tábláról, a fények kialszanak és a többi. Hihetetlen, hogy milyen könnyű átverni egy tanárt és még az sem rettent el a mai próbálkozástól, hogy a felügyelők itt járkálnak a folyosókon és bármikor benyithatnak egy "gyors" ellenőrzésre. Pedig, ha őszinték akarunk lenni, bármennyire is szórakoztató a dolog, ha rajtakapnak, akkor bizony repülhetek is innen. Apám meg azt nem nézné jó szemmel, mert hát mi is mondanának róla a minisztériumban, hogy az egyetlen lányát kicsapták egy iskolából. Ejj-ejj. Aztán persze megint engem hibáztatna érte, ami mondjuk jogos is lehetne, de engem nem érdekel. Csak hasznosan akarom eltölteni az időmet itt a kastélyban. Az óra közben elkezdődik, én pedig ismét dobolni kezdek a padon, csak a változatosság kedvéért. A padtársam biztos nagyon örülhet nekem, de jelenleg nem tud érdekelni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A monoton háttérzaj semmi ahhoz képest, amit nekem sikerül produkálnom a padtársam legnagyobb örömére. Teljesen biztos vagyok benne, hogy a percek óta tartó kopogás miatt legszívesebben lecsapna innen a fenébe, hogy folytathassa nyugodtan az írást, de hát végül is nem én vagyok az egyetlen, aki nem hagyja koncentrálni. Én csak a ráadás vagyok, igazán eltekinthetnénk attól a ténytől, hogy a mögöttünk ülő épp úgy eszi azt a szendvicset, mintha nem tanították volna meg csukott szájjal enni. Az átlósan jobbra ülő srác pedig épp most repít felénk egy repülőt. Unottan pillantok vissza a navinés szavaira és pofozom félre a közelembe érkező papírdarabot. A fiú felháborodásával mit sem törődve fordulok a lányhoz és egy ideig állom is a pillantását. Aztán inkább kíváncsian pillantok a lapra, hogy megtudjam, mi az, amit ilyen sürgősen be kell fejeznie.
- Ezt a mostani órára csinálod? - ujjammal a papírra bökök és még a szépen ívelt szemöldökeim is a magasba emelkednek. Természetes, hogy nem írok házit, de ha ő már ennyire nagyon benne van a dologban, talán az enyémet is megírhatná. Én meg cserébe abbahagyom a dobolást, amibe az előbb megint belekezdtem. Államat visszatámasztom a tenyerembe, megkérem, na jó, ráüvöltök az előbb még dobálózásra vágyó srácra, hogy maradjon már nyugton a helyén, aztán folytatom az idegesítő tevékenységem. - Nem értem most már minek töröd miatta magad. Úgysem szedi be, ha meg mégis, akkor nem fogja elolvasni. Szóval írhatsz bármit, felesleges gondolkozni a helyes szóhasználaton és a sünökön. Mi van? - a végére ismét rápillantok a lapjára, hogy kibogarásszam az írását. Egy pillanatra még a dobolást is abbahagyom az asztalon épp addig, hogy megpróbáljam kitalálni, mi köze van a tűpárnának a sünhöz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Elégedett mosoly kúszik arcomra a győzelmemet látva, egy kicsit sem próbálom meg palástolni az örömömet, amit most kivételesen nem az elém csúsztatott dolgozat váltott ki belőlem. Sokkal inkább a navinés elkeseredett sóhaja és az a mozdulat, amivel kinyilvánítja a világ felé, hogy végzett ezzel. A lap a könyökömnek gyűrődik és csak ekkor emelem fel kissé a kezem, hogy ne tegyek kárt az évfolyamtársam munkájában. Szörnyen kedves vagyok, megmentettem még további tíz perc szenvedéstől.
- A varázsvilágban ne sok logikát keress, drágám. Varázsolhatunk itt az iskolában, mert megtehetjük, szóval miért ne kezdhetnénk ilyen felesleges egyszer használatos varázslatokkal? - megvonom a vállam fejcsóválás közben és amit most mondtam, azt tényleg komolyan is gondolom. Ha majd felnövünk és legálisan varázsolhatunk, senki sem fogja ezeket az ősrégi, ki tudja melyik órán tanult varázslatokat használni. Mert lesznek gyakoribbak, meg ott vannak a manók, cselédek, mugli módszerek. Olyan helyzetbe meg sosem fogok kerülni, hogy csak akkor maradhatok életben, ha egy sünt tűpárnává változtatok. Butaság az egész. - Milyen óránk lesz még együtt? Azokra is írni fogsz... ilyet? - az utolsó szót már üvöltöm, de nem neki. Testemmel a papírrepülőt dobáló fiú felé fordulok és a képébe ordítom, ugyanis az előbb nekiütközött egy repülő a fejemnek. Számomra felfoghatatlan, hogy az előbbiből miért nem értett már meg semmit. Nem csak nekem, hanem a navinésnek is volt egy-két szava hozzá, erre megint kezdi. - Te tényleg ennyire gyengeelméjű vagy? Tényleg ennyire nem érted meg, hogy mit jelent a "kussolj és ülj le"? Elmagyarázzam neked még egyszer kicsit erősebben vagy most már menni fog? - mintha nem is éppen órán lennénk, úgy üvöltök vele, a végére pedig már a kezemmel is hadonászni kezdek. Nem igaz, hogy nem lehet az embernek egy nyugodt órája sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Mikor kicsit végre helyre tudom rakni ezt a gyereket és úgy három percig még nyugton is marad, visszaülök a helyemre. A környezetem nem igen foglalkozik most már velem, de bizonyára mindenki azt várta, hogy mikor ugrom neki szerencsétlennek és átkozom le a pincéig, mert ezt kellett volna tennem. Mert lehet, hogy pont sötét varázslatok kivédésére ültünk be, csak a nagy vitatkozásban már azt is elfelejtettük, hogy milyen nap van éppenséggel. A navinés mellettem ismét megszólal és a kérdő tekintetem mellett még el is nevetem magam egy kicsit.
- Ki mondta, hogy segíteni akarok rajta? Én is szórakozni akarok kicsit, még amúgy sincs itt a tanár, hogy az ő idegeit készítsem ki. - mosolyogva rázom meg a fejem, majd hirtelen oldalra kapom pont azelőtt, hogy az előbb leüvöltött fiú felemelje a kezét. Elégedetten bólintok, aztán visszakönyökölve az asztalra ismét elkezdek dobolni azon. A navinés dolgozatát visszacsúsztatom elé és szórakozottan tekintek rá, mintha csak azt akarnám ezzel a pillantásommal jelezni, hogy tényleg megőrült ma itt mindenki, ha tőlem ilyet kérdez.
- Nemt'om. Valami öreg bácsika szokott bejárni asszem, mondjuk lehet múltkor is mást küldtek be helyette. Vagy az másik óra...? - egy pillanatra eltöprengek a dolgon, még a mutatóujjam is felmutatom neki időt kérve. Biztos vagyok benne, hogy akit én sok szeretettel juttatok majd egyszer elmegyógyintézetbe, az az öreg bácsi lesz, nevét sem tudom professzor úr. Ez a magammal megbeszélem dolog azonban sosem volt jó ötlet, mert képtelen vagyok gyorsan egyről a kettőre jutni, ezért sem tudom eldönteni, hogy milyen órára jöttünk be.
- De most is visszakanyarodva a kérdésedhez. Milyen terem ez? Meg izé, ők - mutatok a többi diákra - évfolyamtársaink egyáltalán?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Akaratlanul is elmosolyodom a navinés szavaira, ezt azért nem néztem volna ki belőle. Hisz az előbb még a háziját körmölte nagy bőszen, most meg már arról magyaráz, hogy néha csak úgy bemegy órára és még ki sem zavarják onnan. Na én tuti megőrülnék és jelenetet rendeznék, csakhogy következmény nélkül hagyhassam el a termet, még a meglévő "kötelező" óráimat sem bírom ki nyugton. Hát bele sem merek gondolni akkor mi lenne velem egy másik órán.
- Na, ez válasz a másik kérdésemre. - elégedetten biccentek, mert persze nekem mint mindig, most is igazam van. Csak sajnálatosan arra még mindig nem sikerül rájönnünk, hogy milyen órára jöttünk be, a navinés azonban tereli a témát. Ez először fel sem tűnik, annyira elmerülök a padon való dobolásban, de aztán mikor túl sokáig van csend mellettem, érdeklődve pillantok fel. Ösztönösen az ajtó felé tekintek, mintha csak a professzor érkezésére várnék. De ahhoz még túl nagy a hangzavar körülöttem és a férfi sem érkezik meg, csak valamelyik idióta les ki, bizonyára egy levitás. Azok akarnak mindig tanulni.
- Ja, hát nem gyújtok rá semmit, ne ilyen nagy dolgokat képzelj el. - legyintek, majd kezemet lekapom az asztalról és felé fordulok. - Előszeretettel törlöm le a táblára írtakat és alkotok oda valami mást, főleg oda nem illőt, mikor nem figyel. Meg aztán én vagyok az oka a ki-be nyitódó ablakoknak, és ha valamelyik gyík könyve véletlenül épp a professzor felé repül, általában az is az én művem. - az ugyan mellékes, hogy nem megyek bele nagyon a dolgokba, inkább megmaradok az ilyen régi, de mindig bevált módszereknél. - Amúgy nem tudom mi van vele, mert még sosem vette észre ezeket. Komolyan, még emlékszem is, hogy a múltkor ránézett a táblára, aztán teljesen eltérve az anyagról valami tök másról kezdett beszélni, csak mert megváltoztattam a szöveget! És még az sem tűnt fel neki, hogy nem is kapcsolódik az órához, meg hogy nem is az ő írása. - elégedetten szusszanok egyet hátradőlve, ez engem természetesen büszkeséggel tölt el. Mert nincs is jobb, mint megviccelni egy idős professzort.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Úgy bólogatok, mintha azt jelenteném be neki, hogy valami díjat kapok az órai munkámért, ami természetesen nem a figyelésre és a némán való körmölésre vonatkozik. Én az ilyeneket meghagyom másnak, aki majd szépen leírja, aztán odaadja nekem, mert olyan szép szemeim vannak. Nem kell nagyon erőlködnöm, hogy hozzájussak a tananyaghoz, na. Már az is teljesítmény, hogy egyáltalán érdekel ez a dolog és veszem a fáradtságot, hogy a saját szavaimmal élve elkérjem másoktól a jegyzeteiket. Visszajuttatni ugyan nem mindig tudom, vagy akarom, de járulékos veszteség mondjuk mindig van. Nem tudom, hogy ez annak számíthat-e, azonban pillanatnyilag nem is nagyon izgat. Nekem csak az a fontos, hogy a tananyagot nagyjából ismerjem és az év végi vizsgákon szép eredményeket érjek el, hogy apámnak fel tudjak mit mutatni, semmi más nem nem számít egyébként. Apámnak nagyon fontos valamiért, hogy még ezek után is egy tökéletes család hírében álljunk.
- Figyelj és tanulj. - a tanár jelenléte láthatóan senkit sem rettent el eredeti cselekedetétől; a kártyapartisok ugyanúgy folytatják a játszmát, csak némileg csendesebben, a mögöttünk csámcsogó tovább eszi az uzsonnáját, az előbb engem dobáló pedig muníció gyártásba kezd, feltételezhetően abból a célból, hogy majd jól megdobálja vele a professzort, míg az nem figyel. Én csak magamra figyelek, egyelőre azonban nem teszek semmit. Mint egy nagyon szorgalmas és tanulásra éhes gyermek, kinyitom a füzetem és az első pár sort még le is írom, hogy lássa a prof, milyen ügyes és okos vagyok. Aztán lerakom a pennát, előkapom a pálcám és a könyvem takarásában nekikezdek, hogy a mai napon is kapjon valami jót...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Nagy, puha sálamba burkolózva közelítem meg a faházat, ami a mai délutánom fő helyszíne lesz, itt tervezek ugyanis kikapcsolódni egy kicsit. Nincs semmi fontos dolgom, de még ha lenne sem érdekelne nagyon, ma ugyanis rajzolni akarok. Semmi mást, csak rajzolni. Azt ugyan még nem tudom, hogy mit, de amint leülök és előveszem a rajzfüzetem, biztosan tudni fogom, hogy mi fog rákerülni az üres lapra. Ma kivételesen mugli füzet van nálam, mert bármennyire nem szeretem őket, még csináltak jó dolgokat, mint például ezt, ami nagyon hasznosnak bizonyult és szívesen használom, mikor fogytán van a másik lapom és nincs kedvem vásárolni menni. Ezért van ma is nálam ez, meg néhány ceruza és széndarabka, ki tudja melyikkel lesz kedvem rajzolgatni. Cipőm sarka hangosan koppan a faház lépcsőének fokain, egyre hangosabban jutok egyre feljebb. Táskám minden lépésnél nekiütközik a csípőmnek és bizony a rajzfüzetem széle nem is olyan puha, mint hinné az ember: állandóan belemegy az oldalamba. Már csak abban reménykedem, hogy nem fog nagyon fájni később. A faházban egyébként nincs most senki, így be tudom vackolni magam az egyik sarokba. Kényelmesen elhelyezkedem az egyik babzsákfotelben, táskámból előveszem a füzetem és az egyik ceruzát, majd gondolkodás nélkül elkezdek vonalakat húzogatni a papíron. Általában sosem görcsölöm túl, ebből is majdcsak ki tudok hozni valami szépet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Elmélyülten rajzolgatok a füzetembe, hol a ceruzát használva, hol pedig az ujjamat, hogy elmaszatoljam a grafitot, ezzel a készülő rajzom homályosabb hatást kelt. Szerettem összemaszatolni a rajzaimat, nem rajongtam túlságosan az olyan képekért, amiken tökéletesen látszik minden vonal, nekem az túlságosan mű, túl hamis. Az olyan képeket kedveltem, amik látszólag nem voltak túlgörcsölve és látszott rajtuk, hogy a készítője dolgozott vele, de nem feltétlenül az a célja, hogy kiemeljen minden egyes vonalat. A nagy rajzolgatás közben észre sem veszem, hogy egyrészt mennyire szalad az idő, másrészt valaki közeledik. Már csak arra eszmélek fel, hogy valaki megszólal mellettem, mire felpillantok és a lány arcát keresem. Némán bólintok egyet, hogy hát persze, üljön le, engem nem zavar, csak maradjon csendben és hagyjon rajzolni. Vissza is fordulok a képemhez, amikor a lány ismét megszólal, én pedig tudom, hogy ezt nem ma fogom befejezni.
- Nem, sosem láttam. - A rajzfüzetem lerakva magam mellé nézek fel ismét, meg is rázom a fejem a macska láttán. Aztán a lány bemutatkozik, mire csak elnézően biccentek egyet. - Anais, és nem, majd befejezem máskor - legyintek egyet és lerakom a ceruzát is a kezemből. Felnézek a fekvő cicára, majd a lányra, aki valamiért nagyon ismerőnek tűnik nekem. Amióta itt tanulok az iskolában, megtanultam már, hogy ha valakit láttam ezelőtt és sejtem, kicsoda, akkor valószínűleg a háztársam és ezen az úton kell elkezdeni az ismerkedést.
- Rellonos vagy, igaz? - Mivel nincs sok okom halogatni ezt, na meg a rajzomat már úgyis eltettem, jobb lesz, ha beszélgetek vele egy kicsit. Nem fog megártani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

A jegyzetfüzetem és a ceruzáim lerakva már tudok figyelni a lányra, bármennyire is lenne kedvem most rajzolgatni. Bunkózhatnék vele, visszavehetném a füzetem és ismét elkezdhetnék rajzolni, de azzal meg semmit nem érnék el. Talán elmenne, aztán majd még én leszek a rossz, amiért hagytam, hogy ez történjen. És mostanában amúgy sincs kedvem így viselkedni, szóval marad a beszélgetés.
- Fogadd be te - pillantok rá a lányra, aztán visszanézek az ölében elnyúló cicára. - Ha a gazdájának ennyire nem kellett, nálad biztos jobb helye lenne - megvonom a vállam és nekidőlök a faház oldalának. Előrehúzom a befont hajamat és annak végét kezdem el piszkálgatni, amolyan pótcselekvésképp. Ha már a rajzolást nem folytatom, valamivel mégis el kell foglalnom magam, nekem ugyanis nem fekszik macska az ölemben, amit tudnék simogatni, hogy ne csak egy helyben ülve várjam a következő témát.
- Aha, nekem is ismerős voltál. Most legalább már tudjuk, honnan - még egy mosolyt is varázsolok az arcomra, miközben figyelem a mestertanonc helyezkedését, de a gondolataim végig a viselkedésem körül forognak. Szokatlanul kedves vagyok, ami még engem is meglep. Általában nem szoktam így viselkedni, most valami miatt mégis ilyen vagyok.
- Csak firkálgatok. Nem tervezek híres művész lenni, de végül is ki tudja, mit hoz majd a jövő - megvonom a vállam, aztán inkább valami kellemesebb téma felé terelem a beszélgetést. Vagyis bármi más felé, ami nem én vagyok. - Na és te milyen szakon tanulsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Magassarkú csizmám hangos kopogása töri meg az esti csendet, fekete kabátom összehúzom magam előtt, ahogy a falu felé tipegek. Kifújok az arcomból egy kósza, vörös tincset és gyorsítok lépteimen, hogy minél előbb a kivilágított és biztonságos faluba érjek. Sikerült úgy kiszöknöm a kastélyból, hogy senki sem figyelt fel rám, nem lenne jó, ha itt az utolsó pár méteren kapna el valaki és küldene vissza a hálókörletembe. Továbbsétálok tehát az úton, minél előbb szeretnék már túl lenni ezen a sötét szakaszon. Ahogy meglátom a falu homályos fényeit, fellélegzek kicsit, mert tudom, hogy már nincs sok hátra.
Hátrapillantva lassítok, majd megigazítom göndör hajam és a fő utcáról elfordulok a csárda irányába. Sokkal kényelmesebben érzem magam az utcán, ahol már vannak lámpák és nem kell attól tartanom, hogy valamelyik pillanatban majd berántanak az egyik bokorba. Mondjuk a falu sem jobb abból a szempontból, hogy itt meg sikátorokból érkezik a veszély, de azért egy fokkal mégis csak jobb, ugyebár. Oldalra pillantok, majd lehajtom a fejem, hagyom, hogy vörös hajam az arcomba hulljon és így a szemből érkező ne lássa meg azt. Gyorsan kerülöm ki, majd a csárdához érve még megtorpanok egy pillanatra, hogy lesimítsam a kabátom. Fontos a kinézet, na. Vállammal aztán belököm a ajtót, és ahogy átlépem a küszöböt, rögtön megcsap a kellemes meleg, ami odabent van. Megkönnyebbülten sóhajtok fel, majd hagyom, hogy becsapódjon mögöttem az ajtó. A bent ülők pillantásaival nem is törődve indulok el a pult felé, tekintetemmel máris azt a bizonyos személyt keresve, aki miatt ma érkeztem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Határozottan lépdelek az asztalok mellett, rá sem nézek arra a pár emberre, aki ebben a késői órában még bent tartózkodik. Figyelmem most a pult mögül kilépő férfira irányul, és ahogy az övéi, úgy az én ajkaim is mosolyra húzódnak. Mikor végigsimít az arcomon, ösztönösen csukom le szemeimet és kissé türelmetlenül lépek közelebb hozzá, várva a következő mozdulatát. Mikor ajka az enyémhez ér, hozzásimulok, egyik kezem a mellkasára, míg másik a tarkójára siklik és közelebb húzom magamhoz, miközben viszonozom a csókot. Még a csárdában ülők és a pult mögé időközben visszatérő felszolgáló miatt sem zavartatom magam abban a pár pillanatban. Aztán elhajolok tőle, kisimítok egy tincset az arcomból és nyomok egy puszit az arcára.
- Már teljesen elfelejtettem, úgyhogy neked kell rá emlékeztetned – bocsánatkérő pillantást vetek rá, miközben megigazítom a pulcsiját. – Mit is fogunk ma csinálni? – érdeklődve fürkészem az arcát, keresem a szemeit. Remélem nem azt mondja majd, hogy visszamegyünk a kastélyba, vagy annak közelébe, mert én alig bírtam kijönni onnan észrevétlenül, ha most meg vissza kellene menni, hát akkor inkább bekopogok valamelyik lent lakó háztársamhoz, hogy fogadjon be erre az éjszakára. Egy ideig nem terveztem még visszabandukolni a kastélyba, remélhetőleg Nikonak sem ez a terve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Pontosan már magam sem tudom, hogy hogy kerültünk össze Nikoval, azt azonban mindketten biztosan állíthatjuk, hogy mindkettőnk részéről jó döntés volt belevágni ebbe a még egészen friss kapcsolatba, ami nagyon új és furcsa, ugyanakkor jó dolog is. Még akkor is, ha néha nem pontosan azt a választ kapom a kérdésemre, mint amit én elvárnék tőle.
- Az oké, arra én is rájöttem - forgatom a szemeimet, még egy sóhajt is megeresztek, aztán folytatom is, hogy pontosan tudja, mire gondolok. - Konkrétabban? - Mikor a székre ül, közelebb lépek hozzá és a tekintetét keresem, majd mikor elkezd beszélni, ismét teszek egy lépést felé, combommal nekidőlök a térdének. Némán várom, hogy válaszoljon a kérdésemre, vagy továbbfűzze a gondolatait, esetleg egy teljesen más új témába kezdjen bele, ami lehet ennél érdekesebb, egészen addig teljesen mindegy, amíg itt bent maradunk és nem kell ismét kimennem a hidegbe meg a sötétbe. Aztán meg aggódhatok amiatt, hogy mikor rántanak be egy bokorba. Igazán remek szórakozás lenne, csak mondom.
Niko aztán ismét megszólal, majd miután befejezi a mondandóját, fel is pattan a székről. Türelmesen várom, hogy elintézze a zárást a férfival, akit névről nem is ismerek. A pultra könyökölve nézek végig az üres csárdán, ami túlságosan üresnek tűnik most így, hogy már tényleg csak pár ember van idebent. Szinte ijesztő, mennyire kihalt. Inkább el is fordítom a fejem, aztán ellököm magam a pulttól és a felém nyújtott kart elfogadva indulok el Niko mellett a szoba felé. De igazából várom, hogy mutassa az utat.
- Nem kell ajándékot venned, tényleg. Semmi szükség rá, téged kaptalak karácsonyra, jó ez így - halvány mosolyra húzom a szám, lopva rápillantok, majd még egyszer hátralesek a vállam fölött, hogy jól emlékezetembe véshessem ezt a látványt. - Nagyon furcsa így látni a csárdát. Nem az éjszakai élet a csúcspontja ennek a helynek?