38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 7 ... 15 16 [17] 18 19 ... 27 ... 59 60 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Anais Dessauge
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 306
Írta: 2015. november 14. 20:00 | Link

gwen

Ebben vagyok ma.
A férfi láthatóan nem tudja kivel áll szemben, ahogy a mögöttem lévő szőke lány sem. Kicsit felháborítónak tartom ezt, de sok időm nincs is ezzel foglalkozni a bácsi miatt, akit láthatóan nagyon zavar a viselkedésem. Való igaz, nem igazán érdekel kinek szólok be és miért, mert a reakciójuk sem érdekel. Csak el szerettem volna menni erre elállja az utat. Hát erre persze reagálni kell valamit.
- Húzzon már innen, nem látja, hogy útban van?! - kaffogok vissza jóval hangosabban, mint az előbb. Közben a lány is megszólal, mire csak egy bólintással válaszolok tulajdonképpen mindegyik mondatára. Magamban persze tovább szidom a férfit és nem felejtem el jól megnézni, hogy apámék elintézhessék majd a viselkedése miatt. Annyit azért igazán megtehetne értem, az egy szem lányáért.
- Sok segítség vagy, kösz. - arcom a lány felé fordítom és úgy mondom a félig sértő, félig pedig hálás szavakat. Hogy ő minek veszi azt majd eldönti, nekem egyelőre megvan a magam baja ezzel a bácsival. Aki még mindig nem akar eltakarodni előlem és már kezdek nagyon unatkozni a többnyire értelmetlen szavain, amikor is elkezd szidni egyszer engem, egyszer a mellettem állót. Na hát ide sem jövök többet.
- Na most már tényleg be lehet szépen fejezni. Ha problémája van, azt megbeszélheti a szüleimmel, de ha már hozzájuk fordul, előtte fürödjön meg és vegyen valami szép ruhát, mert így még a kapunkig sem jut. - hunyorogva mérem végig a férfit, aztán egyik kezemmel hátradobom szép hajam és megkísérlem kikerülni a monstrumot. Lopva a szőke lányra pillantok, hátha csatlakozik hozzám. Idevalósinak tűnik, és ha igazam van, akkor lesz mit megvitatnunk nem csak erről az esetről, de másról is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. november 14. 20:39 | Link

Anais
ruha

Ordítozik a férfival, aki visszaordítozik és így tovább, Gwen pedig nemsokára megsüketül. Szereti a zajt, és a nyüzsgést, de nem így. Ha így folytatódik, elkezd fájni a feje. Na, akkor lesz nemulass. A férfi közben megindul feléjük és a lány is megejt, egy magafajta köszönetet Gwennek. Ő is hasonlóan reagál az idegenekkel szemben, mástól sem vár el mást. Nem sejtette, hogy ma ez fog történni vele, de valamit kellene csinálni az ilyesfajta emberekkel. A lány nagyon bepöccen, és valami olyasmit mond, hogy a szüleivel megbeszélheti. Ebből a mondatból könnyű rájönni, hogy rellonos és aranyvérű. A legtöbb hozzá hasonló ilyesmi szöveggel jön, ami a szőkénknek nem szokott tetszeni. Nem a vérre kéne büszkének lenni, hanem a személyiségre. Ős is felvághatna, de inkább csak szemforgatva hagyja a beszólását. Nem kell még az a konfliktus is. Végül a férfi (bár homlokán dagadó erekkel), de elengedi a lányokat. Ma is izgalmasan alakul a napja.
- Mindig ilyen helyzetekbe kerülsz? - kérdezi hallótávolságon kívül. A zsebéből elővesz egy doboz Mindenízű Drazsét, aminek még több mint a fele megvan. A másik felé nyújtja, majd ha vett, vagy nem vett, ő is eszik egyet. Nem zavarja, ha rossz az íze, ez csak cukor, nem lesz semmi baja.
- Amúgy Gwen - nyújtja a kezét a másiknak. Ha már így alakult, talán egyszer jó barátok lehetnek. Ez még nehezen megy a lánynak, mármint a barátkozás, de azért megpróbál nyitni mások fel. Oldalra pillant és észreveszi, hogy egy csapat srác őket nézi. Annyinak néznek ki, mint ők, maximum egy-két évvel idősebbek. Talán a hangzavar miatt vették észre a lányokat, vagy fáziskéséssel, de a segítségükre sietnének. Arra nem gondol, hogy szimplán ismerkedni szeretnének, ezért hárman elindulnak a két lány felé. Gwen a könyökével kicsit meglöki a másikat, ezzel jelezve neki.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Anais Dessauge
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 306
Írta: 2015. november 14. 21:38 | Link

gwen

Ebben vagyok ma.
A férfi már éppen felháborodna a stílusomon, amikor talán rájön ki is áll előtte és egy vállvonás meg a homlokán kidagadó erek kíséretében amennyire tud, elenged minket. Felhúzom az orrom és úgy megyek el a férfi mellett, aki láthatóan nem nagyon örül ennek. Nem szól viszont vissza, csak csendben tűri a dolgot én meg nagyon élvezem a helyzetet. Hát persze, így neveltek azért tudom mit kell élvezni és annyira mit nem.
- Mindig? Ugyan. Látom nem tudod ki vagyok. - nézek a lányra egy kabátigazítás után. A táskám is feljebb húzom kicsit a vállamon mert már kezd csúszni. Azt meg nem lenne jó elhagyni, mert jelen pillanatban abban van mindenem. Meg amúgy is szeretem azt a táskát, vigyázok rá.
- Anais. - biccentek, és a kézfogást is elfogadom de nem nyújtom hosszúra. A felém nyújtott cukrot egy fejrázással utasítom vissza, úgy próbálok valami kevésbé zsúfolt helyre sétálni, hogy azért lássam a boltokat és a lány se szakadjon el tőlem. Végül sikerül kilyukadnom egy kicsit levegősebb helyen és teljes testtel tudok a lány felé fordulni.
- Mindig segítesz az olyan embereknek, akik kétszer is neked mennek? - kérdezem eléggé kedvesen, de mosolyogni még nem mosolygok. Ott még nem tartunk, lehet nem is fogunk ott tartani. A lány kicsit sem ismerős, lehet nem is aranyvérű, viszont nem akarok előre ítélkezni. Ezért csak csendben várom a válaszát, közben a mellettünk elhaladó embereket figyelem. Olyan monoton itt minden, hogy még a felénk induló fiúkra is csak fintorogni tudok. Amint odaérnek hozzánk végigmérem mindegyiket, de nem igazán az én stílusom.
- Nem veszünk semmit. Flörtölni meg lehet azokkal a libákkal ott. - mutatok a tőlünk pár méterre lévő csoportra, amelyet három szőke lány alkot, feltűnően mutogatnak errefelé és közben nagyon kuncognak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. november 14. 22:14 | Link

Anais
ruha

Végre elmehetnek és még bunyóba sem keveredtek. Ez már haladás Gwennél, mert az ilyen szituációknak az szokott a vége lenni, hogy valakivel a porban fekszik és verekszik. Többen tapasztalhatták már, például ALíz és Krisz is. Meg azt hiszem Lina is. A mondatra, hogy nem ismeri, csak a vállát rándítja, mert így van. Honnan kéne ismernie? A számára fontos személyekről tudja, amit kell, kivéve jelenleg Lináról és Elenáról. Úgy tűnik mind a kettejüket elnyelte a vizsgaidőszak, vagy mi a fene, mert nem kérdezősködnek Gwen felől. A levitással szokott baglyot váltani, de azt is nagyon ritkán, az eridonossal meg tényleg nem tudja, mi van. Keresné őt, de nem tudja hogyan.
- Tudnom kéne? - kérdezi, és a szemöldökét is felhúzza. Még nem látta, nem hallott róla, akkor meg?
A kézfogást és a bemutatkozás is viszonozza. Azt nem kell megkérdeznie, hogy melyik házba jár, mert az előző szituációból simán ki lehetett találni. Ilyet, csak egy rellonos tesz. A kérdésre széles mosoly jelenik meg az arcán. Mostanában többször segít az embereknek, lehet, hogy egyszer szuperhős lesz belőle és szobrot avatnak neki a főtéren. Milyen menő lenne egy Gwen Blake 15 m-es szobor itt a faluban. Eldicsekedhetne vele mindenkinek, hogy Ő az első, akinek szobrot avattak itt.
- Ha olyan helyzetben vannak az emberek, akkor nem kell két alkalom. Szóval, ha máskor is segítség kell, küldj egy baglyot. Bár téged elnézve nem hiszem, hogy így járnál - válaszolja. Ha Ő kerülne olyan helyzetbe, nem kérne segítséget. Van neki két szép ökle, lába és egy pálcája. Ha ezekkel nem boldogul, más sem segíthet rajta. De előbb inkább pálcával szereti intézni a dolgait, nem ököllel. Az azután következik, hogy a másik lefegyverezte.
Három srác is megindul feléjük, de társnője hamar lerendezi őket. Utána Gwen felé fordulnak, aki csak a három másik felé mutat. Mint a jó kiskutyák elindulnak arrafelé.
- Merre készülsz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Anais Dessauge
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 306
Írta: 2015. november 15. 13:20 | Link

gwen

Ebben vagyok ma.
Tehát nem tudja ki vagyok. A bácsi lehet rájött, de ő még nem ez pedig egy nagyon sajnálatos dolog. Pedig azt hittem aranyvérű, és hallott már a családomról. A válaszára felhúzom egyik szemöldököm, állom a tekintetét.
- Anais Dessauge. - mutatkozom be újra most már a teljes nevem említve. Apám azért elég befolyásos ember, nem igaz, hogy nem ismeri a Dessauge nevet. De lehet anyámról is beugrik neki valaki, azt viszont egyelőre nem említem meg neki. Várom a reakcióját erre.
- Itt mindenki mindig ennyire tapló? - utalok a monstrumra, akit még mindig látok a tömegben. Hiába a sok ember, egyszerűen kiszúrom és látom is ahogy minket néz. Grimaszolok egyet hátha ettől majd rájön most már tényleg le lehet kopni, nem kell ide nekünk. Talán ezt meg is érti, mert ezek után elfordul és látom is ahogy elindul valamerre. Ekkor lépnek közelebb a fiúk, akiket nem röstellek végigmérni, majd mivel egyik sem valami szemrevaló meg biztos nem is aranyvérűek csak elküldöm őket a butábbik csoporthoz.
- Barmok. - morgom Gwennek és már az sem érdekel ha a fiúk meghallják. Ha ez a falu tényleg ilyen rossz, akkor én többet biztos nem jövök le ide negyvenes fazonokkal meg kiéhezett hiénákkal üvöltözni. Botrányos mik nem történnek itt.
- Csak lejöttem körülnézni, nincs konkrét cél. De azt hiszem mindjárt vissza is megyek mielőtt még azok ott végre rájönnének mi szebbek vagyunk. - forgatom a szemem ahogy kiejtem a szavakat. A hármas akikhez küldtük őket inkább hasonlítanak egy túlplasztikázott, sminkbe fojtott harminc éveshez mint egy tizenhat éveshez, így nincs is miről beszélnünk.
- Te itt tanulsz? - nézek újra a lányra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. november 15. 17:17 | Link

Anais
ruha

Minden nap tanul valamit az ember, például most Gwen a másik lány nevét. Így sem ugrik, be kiről lehet szó, de biztos fontos emberek a szülei és biztos aranyvérűek. Ezt egyből levágta, de nem tudja ki áll itt mellette.
- Én pedig Gwen Blake - mutatkozik be Ő is a teljes nevén. Ha neki tudnia kéne, hogy ki a szőke lány, akkor azt is biztos tudja, hogy ki Gwen. Mert biza Ő aranyvérű, csak nem szokta hangoztatni. Ne a vérminősége miatt kedvelje, vagy éppen utálja valaki.
- Nem! Én például nem vagyok tapló, és vannak hozzám hasonlóak - válaszolja egy kis egoista szöveget is csempészve a mondandójába. Nem szokott nagyképű lenni, meg hasonlók, de az önbizalom belőle sem hiányzik. A kellő önbizalom. Egyébként tényleg vannak itt tapló személyek, de személyesen egyet sem ismer. Akikkel ő barátkozik, ők vagy iszonyatos kawaiik és zabálnivalóak, vagy a hideg kiráz tőlük. Mind a két csoportban vannak bőven emberek.
- Nem mindegyik az. Vannak normálisak a faluban és a suliban is. Csak meg kell találni a megfelelőt - válaszolja, de igazat is ad a másiknak. Ez srác, nem Gwen zsánere. Hagyták, hogy "lecsillapodjanak" a kedélyek, aztán jöttek volna a lányokhoz. Ez gyávaság és a szőke utálja ezt. A mellette lépkedő lányt elnézve, nem csak egyedül van így. Vagy csak hímsoviniszta. Ez is egy lehetőség.
- Nincs annyi eszük - rántja meg a vállát. Nem tűnnek észlénynek, az már biztos.
- Ja! Most vagyok végzős, de még nem igazán tudom, mi akarok lenni. Mások szerint gyorsan kéne döntenem, de szerintem időm, mint a tenger. Előbb még a sulit kell befejezni - mondja nyugodtan. Tényleg nem zavarja, hogy ez az utolsó éve és valamit kellene csinálnia.  Ha így halad a vizsgákon sem fog átmenni.
- Te pedig most érkeztél, igaz?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2015. november 25. 20:17 | Link

Állia kisasszony

Ha az ember egy átlagosnak tűnő lány mellett sétálgat, akit pár perce mentett meg, képes elfeledni, hogy a mellette haladó illető valójában egy boszorkány, és akármelyik pillanatban könnyedén fenéken billentheti, egy egyszerű pálcavarázslattal. Még szerencse, hogy a lány a tűzcsiholásával emlékeztetett rá engem.
Ám nem foglalkoztam az apró kezek között táncoló lánggal, nem álmélkodtam, és nem is akartam közelebbről szemügyre venni, a varázslat nyújtotta parányi hőforrást. Úgy tettem, mintha átlagos dologról lett volna szó, egy kicsiny mozdulatról, mely minden porcikájában természetes volt. Talán itt tényleg annak is számított mindez. Csak azoknak volt feltűnő jelenség, akik nem birtokoltak semmiféle ketyeremütyürt, amivel aztán bármire képesek lehetnek.
- Elnézésedet kérem, néha igazán elfeledem mire is képesek a boszorkányok - somolyogtam, miközben felé pillantottam lesve. Azután meghallottam a következő mondatát, és egy teljes pillanatig meglepetten kerekedett el a tekintetem, majd újra nyugalmat erőltettem magamra, és laza mosolyt. Nem gondoltam volna, hogy ennyire feltűnő a másságom. Ugyan úgy néztem ki, mint ők, ugyan úgy jártam, beszéltem, mutogattam, egy ütemre vettem velük a levegőt...és mindez mégsem volt elég?
- Varázsló vagyok természetesen, mi más lennék? - szívem vadul dobogott, utált hazudni, de testem többi része kedélyesen játszotta szerepét, és meg sem rezzent, nem árulkodott a csúnyán elferdített kijelentésemről. Mégis miért árulnám el, hogy egy sellő vagyok? Hogy aztán megbámuljon mint valami cirkuszi látványosságot? Mint egy kétfejű férfit vagy szakállas hölgyet? Ezekből- bármennyire is kecsegtető - köszönöm, de nem kérek. Jobb ha a szárazföldön rejtve marad kilétem, még ha varázslókról is van szó, akik elvileg tisztában kellett, hogy legyenek létezésünkről.
- Elmondtam, ez azt jelenti, hogy most elkísérhetlek? - pimaszul ajkamba haraptam és zsebre vágtam kezeim a lányt követve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. november 25. 21:01 | Link

Vadász Csenger Richárd

Az apró lánggal játszva figyelem a srácot. Teljesen átlagosnak tűnik, de valamiért mégis kilóg. Engem pedig egyre jobban érdekel az, hogy mi zavar benne. Az kis hőforrásomon nem lepődik meg, de mért is lepődne meg? Ez egy nagyon egyszerű dolog... Úgy látszik csak megviselte az idegeim az előbbi eset.
Felhagyok egyelőre a merengéssel és vissza mosolygok a fiúra. Közben pedig mérlegelem az ajánlatát. Kellemes társaság, de valami még mindig zavar benne...
Végül egy ajánlat kíséretében belemegyek abba, hogy haza kísérjen. Erre meglepő módon elkerekedik egy pillanatra a szeme, utána mintha mi sem történt volna újra mosolyog. Komoly arccal nézek rá néhány másodpercig, aztán megfordulok és tovább sétálok. Ezután válaszol a kérdésemre. Megállok háttal neki és elgondolkozva válaszolok.
-Félvámpír, félvéla, negyedvéla, vérfarkas, esetleg sellő.
Vissza fordulok az "angyalhoz". Most már egyel talán nem mosolygok. Az a kicsi megdöbbenés túlságosan zavar. Ha nem az éjszaka közepén mentett volna meg, majd akarna haza kísérni valószínűleg átsiklok felette, de a mostani körülmények mellett nem tudok.
A következő kérdését halva meg áll a jobb kezemben az apró láng, a másikkal pedig a zsebembe nyúlok. Közben rá mosolygok a srácra.
-Remélem nincs harag.
Aztán eltűnik a vigyorom és rá is bökök.
-Everte Static!
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2015. december 8. 21:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Anais Dessauge
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 306
Írta: 2015. november 26. 21:56 | Link

gwen

Ebben vagyok ma.
Kicsit felháborít, hogy nem tudja ki vagyok, mert én a Blake vezetéknév elhangzása után már nagyjából be tudom azonosítania ki fia borja áll itt előttem. Ha én tudom, neki is tudnia kellene. Azt hiszem a szüleim eléggé befolyásosak már ahhoz, hogy megismerjenek engem is a nevükről.
- Megnyugtató. - bólintással válaszolok. Legalább nem kell amiatt bosszankodnom, hogy ezen a napon már megint belém kötöttek, és elment az életkedvem a kioktatásuk miatt. Csak ez sem az én dolgom lenne, hanem a szüleiké, csak ezek szerint itt senkit sem neveltek meg kisebb korukban.
- Azt hiszem sokáig fogok keresgélni. - sóhajtok fel mutató- és hüvelykujjammal megmasszírozva az orrnyergem. Már az első nap is csalódnom kellett az iskolában, hiszen egyedül cipelhettem fel a bőröndjeim a kastélyig, és senki nem érkezett a segítségemre, pedig a csarnokban rengeteg zöld talárost láttam.
- Ennyire látszik? - kérdezek vissza és megemelem az egyik szemöldököm. Azt hittem ezzel a céltalan ide-oda mászkálással úgy nézek majd ki, mint az itt tanulók több százaléka, de azért kicsit örülök is neki, hogy megint sikerül kitűnnöm a tömegből még ha csak így is. Ekkor lassan kezd oszlani a tömeg, és mi is kényelmesebben tudunk már sétálni az utcán, el is indulok az egyik üzlet felé. Kényelmes tempóban haladok, talán a lány is jön utánam és így már belénk sem fognak kötni többet. Elég sok ember látta az előbbi kis műsort, én pedig nem vagyok rest újra megmutatni kivel is állnak szemben.
- Micsoda bolt.. - mormogok az orrom alatt miközben elhaladok az említett előtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vadász Csenger Richárd
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2015. november 27. 23:22 | Link

Állia kisasszony

Értetlen dolgokról hadovált, először vámpírnak mondott, azután áttért a vérfarkasra, végül rátapintott igazi valómra, de az a többi mellett teljesen eltörpült. Talán ha még egy keveset vártam volna a végére az összes varázslényt elsorolta volna itt nekem, de ahelyett, hogy mindezt megvártam volna, inkább megnyugtattam arról, hogy varázsló vagyok. Még a házat is tudtam, azóta fejemben égett a Levita neve, mióta Gwennél jártam. Talán életem végére sem fog kifutni onnan. De amaz nem kérdezett többet. Nem kérdezte, hogy hányadikos vagyok, melyik házba járok, milyen a vérem és a származásom. Mivel hallgatott, hamar magam vettem kezembe a gyeplőt és kérdeztem rá. Ám nemleges válaszra nem igazán számítottam, lábaim már maguktól is elindultak felé, lassan, de lépkedtek, minden egyes lépés hangos visszhanggal töltötte el az amúgy kihalt, sötétségbe öltöztetett utcát.
A lány végre megfordult, bár nem mosolygott már olyan szépen mint azelőtt. A fény pedig hirtelen kialudt kezei közepette, de ennek néhány pillanatig nem is tulajdonítottam nagy problémát, arra gondoltam túl gyenge ahhoz, hogy egyszerre több dologra is koncentráljon. Vagy arról faggat, hogy ki vagyok, vagy melengeti tenyereiben a tűzgyermeket.
Végre ismét kaptam tőle egy mosolyt, azonban az nem olyan volt mint az előbbiek. Megtorpantam és meglepetten szökött fel szemöldököm, először alig, majd a következő mondatot hallva annál magasabbra. Fel sem fogtam, a varázsigék szavai csak késleltetve jutottak el hozzám, és akkor már a fényeket is láttam.
Talán annyi időm még maradt, hogy jobb kezem arcom elé tartsam, aztán valami láthatatlan dolog a magasba emelt és megpörgetve a levegőben, az aszfalthoz vágott. Felnyögtem és ajkaim összeszorítottam a fájdalomtól. Emberi testem nem volt olyan strapabíró, a varázslat képtelen volt erősre generálni egy légből kapott bábút. Semmi sem volt képes tökéletesen lemásolni a természetet, még a legerősebb mágia is csak egy gyengébb utánzata volt annak.
- Mi a... - egy cifra káromkodás, majd döbbenten néztem fel a lányra és hitetlenkedve. Feleslegesnek tartottam az erőszakot, nevetségesen feleslegesnek. - egy határozottabb nem is megtette volna. - jelentettem ki, gyermeki sértődöttséggel hangomban. Fájt mindenem, és mikor lábra álltam, ez még intenzívebbé és tűrhetetlenebbé vált.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. december 27. 19:33 | Link

Vadász Csenger Richárd

A kérdésére átgondolt választ adok, felsorolom az összes lehetőséget. A rövid reakciója pedig felkelti az érdeklődésem. Nincs több a témát feszegető kérdésem. Egy ideig csak csöndben gondolkozom, közben ő elkezd felém sétálni. Ez egy pillanatra meglep, aztán megfordulok és jól nevelt emberhez illően előre bocsánatot kérek. Ezután pedig támadok, egyelőre nem túl erős varázslattal. Nincs okom komoly sérülést okozni neki, csak a reakciója érdekel.
Lehet, hogy túl gyorsan cselekedtem. De szerintem jól tettem.
Meglepően könnyen emelkedik a levegő, majd vágódik az aszfaltnak. Meg sem próbál védekezni, csak az arca elé emeli a kezét. Halvány értetlenség jelenik az arcomon. Erre kicsit sem számítottam. Ezt persze pillanatok alatt eltűnik és újra póker arccal nézek a srácra. A színes káromkodás után feltápászkodik lassan. Ezután pedig gyerekes sértődöttséggel reagál. Enyhén megemelkedik a szemöldököm. Pár pillanat múlva, pedig már kedvesen mosolygok.
-Feleslegesen nyavalyogsz nem bántottalak.
Teszek egy lépést felé és összefonom a karom a mellkasom előtt.
-De az érdekelne, hogy mért nem védekeztél?
Azt nem tudnám megmondani milyen fajhoz tartozik. Viszont az biztos, hogy nem varázsló. Ezzel pedig a kis meséjét máris tönkre tettem.
Már csak az a kérdés, most mit talál ki? Még mindig barátságos mosollyal folytatom.
-A legtöbb varázsló ezt könnyedén kivédte volna vagy azonnal vissza támadott volna. Te viszont csak repültél, mint egy rongybaba. Majd káromkodva felálltál.
Teszek még egy lépést, így már csak két-három lépés választ el tőle. Nem félek tőle, bár nem biztos, hogy ezt jól teszem. Az esetleges veszéllyel nem törődve lágyan folytatom.
-Javíts ki, ha tévednék, de kicsit sem tűnik igaznak a varázsló mivoltod.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2015. december 28. 21:28 | Link

Kenszi, a vempi bácsi



A kicsiny nagylány szíve úgy döntött, hogy újra a torkába mászik, ahogy mentek az idegen férfivel. Mi van, hogy ha ő a zsákos ember? Csak a zsebében van a zsákja? Ahogy némán kullognak, időnként a férfi felé sandít, hogy nem tesz-e gyanús mozdulatot.  Nagyon kiszolgáltatott helyzetben van, hiszen az éjszaka sok veszélyt rejt, úgyhogy egy idegenre kell hagyatkoznia, hogy megvédje, ha úgy adódik. Nem kellemes érzés, a gyomrában fura gombóc ül emiatt. Sokkal jobban szereti a nappalt, amikor a maga ura és szabadon járhat-kelhet a faluban, amikor nem tudnak róla. Amúgy azért még nem mehet el bármely pontjára, de ettől függetlenül már majdnem minden zugát ismeri. A kísértetházba azért nem mert még bemenni – él a gyanúval, hogy nem is fog. Nagyon nem szereti még mindig a szellemeket, hiába nem mindegyik kopogó szellem, akkor sem szereti őket. Rémiszti a tudat, hogy valaha itt éltek, és örökre itt fognak maradni a Földön. Meg, hogy átlátszóak meg hidegek. Brr…
Szóval cammognak a hideg utcákon, mire el nem érnek a Boglyas térig, ahol is a gyerek futásnak ered, hogy ha Délibáb a közelben lenne, akkor bizony ő érjen előbb a szökőkúthoz. Mostanság elég nagy a hő, úgyhogy kicsit megcsúszik egy helyen, ahol a friss hó alatt megbújik a jégpáncél. Nappal még pluszok vannak, úgyhogy a lehulló hó egy része tócsává válik, ami az esti-éjjeli órákban kemény jéggé fagy.
Győzedelmesen érkezik meg a szökőkút elé, ahol diadalittasan kihúzza magát és megáll csípőre tett kesztyűs mancsokkal.
- Há, nyertem!
Majd elkezdi kémlelni a kastély felől érkező utat.  Ha sikerült kijutnia, valószínűleg a lány is bármelyik percben megérkezhet. Nem tudja, hogy a kastélyt mennyire védik védőbűbájokkal, hogy a diákok ne szökjenek ki, de sok nebulóra panaszkodtak a tanárok, hogy kiszöktek a körletükből meg az erdőbe lófrálni. Ráadásul utóbbi helyre valamiért éjszaka érez késztetést sokuk menni, ami teljesen butaság. Még ez a kedves falucska is mennyire ijesztő és veszélyes éjszakának idején, pedig itt csak emberek laknak, nem is bestiák.
Néhány perc várakozás után a fázástól és a benne felgyűjt feszültség miatt fel-alá kezd járkálni a szökőkútnál.
- Ugye arra nincs veszélyes?
Néz a férfire, miközben ujjacskája a kastély irányába mutat. Nem akarja, hogy bármi bántsa a lányt. Valahogy megnyugodna, ha látná az arcát. Lehet, hogy elkapta egy prefektus? A levitások biztosan sokáig tanulnak a klubhelyiségben, aztán  emiatt nem tudott kiszökni.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8159
Írta: 2015. december 28. 22:28 | Link

Zelei Riri
éjjel | a tér felé indulva | x

Észlelem, hogy a lányka méreget engem, ám én nem tekintek vissza rá. Hadd szemlélődjön csak! Ettől talán némileg helyzeti előnyben érezheti magát, ami jelenleg igen jól jön, tekintve, hogy az erőviszonyokban egyébként eléggé felém billen a mérleg. A csöndes utcákat kémlelem hát és a hamarosan előttünk kibontakozó tér vásári bódéit, amik már természetesen zárva vannak. Az adventi koszorúvá alakított szökőkút gyertyái sem égnek most, egyedül a fákon ülő megannyi fénygömb szolgál barátságos világgal.
A kis boszorkány nemsokára nekiiramodik. Félő, hogy hatalmasat zakózik, azonban nem eredek utána. Ha nyakát készülne szegni, úgyis hamar ott tudnék teremni, ezt megakadályozandó. Azért ráncolom kicsit orromat, a mutatványt szemlélve, aztán leállok a fintorgással, amint diadalmas pózba vágja magát egy diadalmas kijelentés közepette. Szemöldököm felszökik, ahogy zsebretett kézzel közelítek felé. Szóval valami versenyről van szó? Fogadás vagy ilyesmi? Az emberek sok ostobaságra képesek egy na ugye reményében.
Megállok mellette és csak nézelődöm, ahogyan ő is teszi. Kisvártatva észreveszem aztán, hogy most, hogy már nem caplatunk, hiába van jól beöltözve a hölgyemény, rendesen csökken a testhője.
- Nem jellemző. - válaszolom meg a kérdését, amilyen biztatóan csak tőlem telik, hiszen hazugság volna azt állítani, hogy nincs, akár csak ha azt nézzük, hogy én magam is milyen besorolással bírok veszélyességemet tekintve.
- Várunk valakit? - vonom össze kissé szemöldökömet, miközben egy laza mozdulattal lekapom magamról a bőrdzsekimet és a lányka vállára terítem. Leér egészen a térde alá. Igazán helyesen fest benne. Részemről mondjuk így egy szál pólóban maradok, de hát ez számomra ugye nem probléma. Érzem, hogy hideg van, de nem igazán érint.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2015. december 29. 00:53 | Link

Mr. Fődetrá

A férfi stílusa abszolút nem volt szimpatikus számára, mondandója viszont érdekelte, így kissé kelletlenül, de helyet foglalt. Tekintetét a mellette ülőre szegezte és némán hallgatta.
A gyermeket ért vámpírtámadás hallatán libabőrözni kezd. Látja lelki szemei előtt Fleurt, ahogy Katherine karjaiból próbál menekülni, de esélye sincs. A benne elő szörny elragadja tőle, fogait mélyen a kislány húsába mélyeszti, és... És ekkor magához tér kissé, noha a rémkép nem hagyja nyugodni.
- Jól tette, bár ez mára már diszkriminációnak számít - ugyan valódi véleményét nem rejtheti véka alá, megpróbálhat objektív maradni részint. Egyébként a Bérczes említésére már végre leesik neki, hogy kivel is bájcseveg. Szerencsére elég gyakorlott már ahhoz, hogy szeme se rezdüljön. Mintha csak kényelmesen beszélgetnének az időjárásról. Olvasta a férfi aktáját, de nem hozzá tartozik, így sosem fordított rá különös figyelmet.
- Ez azért ennél bonyolultabb. Rengeteg aspektusa lehet egy bűncselekménynek - nem kezdi részletezni, de erős általánosítás és rosszindulat szövevényezi a kijelentés. Renée meg sem próbálja titkolni, hogy auror, arra utaló jel azonban, hogy ismerné a férfit, nincs.
- Ez a helyzet nem egyszerű. Nem irthatunk ki egy fajt, de nem is hagyhatjuk őket szabadon ámokfutni. Kell lennie egy egyensúlynak - tanácstalanul tárja szét karjait, hiszen nem minden vámpírt utál, csak egytől félti a gyerekét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentmihályi Alfonz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 65
Írta: 2015. december 29. 20:09 | Link


Alfonz hosszú léptekkel, sietősen vág át a téren. Kezeiben egy hanyagul becsukott dobozt tart. A barna csomagolóanyag néhány iratot és pár tárgyi bizonyítékot rejt, amelyet éppen Pestre kell szállítania. Most mégis a bogolyfalvi iroda felé tart. Félúton vette észre ugyanis, hogy néhány dolgot ott felejtett az íróasztalán.
Magában szitkozódva siet hát az úton, amikor egy hangos kiáltás elvonja a figyelmét. Oldalra kapja a fejét, és még épp látja egy égősor felhelyezésének rosszul elsült kísérletét az egyik bolt előtt. Két férfi vitatkozik egymással emelt hangon, miközben egyikük a pálcájával próbálja irányítani a lebegő fényeket. Ezt a pillanatot "választja" Alfonz arra, hogy egy kőben megakassza a lábát és egy elegánsnak cseppet sem nevezhető mozdulattal kiterüljön az úton. A doboz kirepül a kezéből, és méterekkel arrébb áll meg az oldalára dőlve. A szőke férfi további káromkodásokat szűrve a fogai között feláll, leporolja a ruháját, aztán a dobozhoz siet. Belenézve észreveszi, hogy valami hiányzik belőle. Összeráncolt homlokkal, gondterhelt pillantással néz körül a földön, biztos benne, hogy nem gurulhatott messzire.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2015. december 29. 20:36 | Link

Szentmihályi Alfonz


Csak egy átlagos nap az életében, semmi több. Ugyanúgy telik, mint az idei év szinte összes többi napja. Iskola, az Eridonon belüli reggelizés, egy kellemes tea, végül pedig munka, idelent, a kviddicsboltban. Nagyon megszerette az apró boltot, nemrég elő is léptették tulajdonos-helyettessé, így szabadabb a keze és több időt is tölthet kedvenc sportjának kellékei között. Világéletében kétkezi munkát csinált, ehhez is hozzá kellett szoknia. De a kiállított ereklyék fényezgetése, a vevők kiszolgálása is lassan hozzáillő feladattá vált.
Nincs túlságosan felöltözve, annak ellenére, hogy igazán hideg van. Nagyon jól bírja az ilyenfajta időjárást, amikor az emberek a téli kabátjukba bugyolálva totyognak, ő még egy kötött pulcsiban is jól érzi magát. Éppen ebédelni készül, amikor látja a férfit, aki nem olyan messze tőle el is vetődik. Fel is szisszen egyet sajnálatában, de akkor meglátja az apró medált.
Beszél hozzá, mások nem hiszik el, de mégis beszél hozzá. Azt mondja, nézzen rá, ezért tekintete vissza-visszavándorol rá. Iszonyúan lassúnak tűnnek az események, Gergő is szinte beleremeg, ahogy a kinyitható medál koppan a macskaköveken és minden gördüléssel közelebb kerül hozzá. Reflexből lép egyet hátra, de nem tudja róla levenni a szemét, nyel egy nagyot. A medál suttog neki, mesélni valója van számára. Azt akarja, hogy érintse meg, Gergő mégis furcsa félelmet és szorongást érez a tárggyal kapcsolatban.
Leguggol. Fel akarja venni, de a keze megáll, nem olyan messze tőle. Elszakítja tekintetét, meglátja a keresgélő férfit. A keze megremeg.
- Ez az öné? - kérdezi, a medálra pillantva, majd vissza a férfire. - Vegye el, kérem és vigye innen messzire - kérleli a másikat nagyot nyelve, miközben darabos mozdulattal áll fel, szorongásával küzdve egyik karját simogatja. Nem tudja elengedni a tekintetével, csak áll felette, nézi saját, torz tükörképét az aranyban és szinte hallja a hívogatást. Esze ágában sincs engedni neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentmihályi Alfonz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 65
Írta: 2015. december 31. 10:35 | Link


Mióta hazajött, egyre-másra követi el a bakikat. Pedig korábban úgy gondolta, hogy kifejezetten ügyes aurorrá vált. De valamiért itthon folyton azt bizonyítja, hogy lenne még mit tanulnia, és korántsem olyan jó, mint hitte.
Ez némileg zavarja, de tisztában van vele, hogy kezdőként nem egy szuperhős, és tudja azt is, hogy csak még keményebben kell próbálkoznia és igyekeznie. Mindig is tudta, hogy aurornak lenni nem egyszerű feladat, ezt most is nyugtázza magában, majd az eltűnt tárgy keresésére indul.
Szerencsére a medál nem gurult messzire, hamar észreveszi a földön, de mire odaérne, már valaki a segítségére siet.
- Oh, köszön...öm?
A mondat elején még vidámabban és magabiztosabban cseng a hangja, de a végére felviszi a hangsúlyt, ahogy kérdésnél szokás. Az zavarja meg, hogy bár látja, hogy a fiatal férfi nyúl az ékszer után, végül mégsem veszi fel. Ráadásul az, az utolsó mondat meglehetősen furcsán hangzik Alfonz fülének.
- Valami baj van? - néz kérdőn az ismeretlenre, miután felveszi a földről a bizonyítékként nyilvántartott tárgyat. - Talán ismeri ezt a medált?
Alfonz kap az alkalmon, hogy esetleg egy szemtanúval vagy új információkkal járulhat felettese elé, aki talán elnézi neki a késést. Az eleséses bakit meg nem feltétlenül kell bevallani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
3...2...1...BÚÉK!
Írta: 2015. december 31. 10:47
| Link



Lassan, a minden irányból gyűlő diákok és falulakók között sétál ki az alig kivilágított, hangulatos térre. A csípős hideg beszökik szövetzakója alá, a szél arcára vörös pírt varázsol. Leszegett fejjel halad, nem nézelődik, nem keres ismerősöket, sőt mi több, próbál teljesen észrevétlen maradni. Végül maga elé, a földre meredve áll meg a szökőkút mellett, és a kút párkányára pillantva gondolataiba újra visszaszökik Katherine. Felesége négy hónapja már, hogy végleg kilépett házuk ajtaján, de a viszontlátás reménye nem fakul. Hogy egyelőre, vagy soha nem is fog, nem tudja, de a most ordító üressége és a nő hiányának fel-feltörő fájdalma olyan erős, hogy a férfi úgy hiszi, ezt nincs elég ereje legyőzni. A levelek, melyeket olykor-olykor tőle kap, az éjlény sorai ha nem is áltatják könnyed ígéretekkel, általuk mégis bizakodóvá válik. Bizakodóvá, reménytelivé, csak hogy azután, néhány óra múlva ismét visszasüppedhessen szétvert háza sivár csendjébe. Talán ezek a kései órák a legnehezebbek. Mikor egyedül van, és a hullámos leveleket gyertyafénynél olvassa el újra meg újra, majd mikor a gyertya már csonkig égett, őt asztalra ejtett fejjel, vagy a kanapén eldőlve éri az álom. Elhagyatottan és végtelenül magányosan.
Körülötte kisebb tömeg alakul ki, a fiatalok hangoskodnak, úgy hallani izgatottan várják a közelgő éjfélt. Nyakukon az Újév, és hihetetlen, de ennek mindannyian örülnek. Konstantin feléjük pillant, tekintete elidőzik vidám arcukon, de szája széle meg sem rezzen. Képtelen is volna, de nem is akar velük örülni. Elfordul tőlük, fejét sóhajtva hátradönti, és a fekete eget kezdi kémlelni. Arról elvesztek a csillagok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Hollósi M. Karolina
INAKTÍV


Csinszka
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 324
az Újév küszöbén
Írta: 2015. december 31. 16:49
| Link


| öltözék | kabát |

Új év, új kezdet. Legalábbis így mondják. Tabula rasa. Mindenkinek tiszta lap és hasonlók. Karolina nagyon is úgy érzi, hogy most már jó lesz végre ha minden egyenesbe jön, mert az elmúlt évét nem sorolná a legjobbak közé. Kivételesen úgy esett, hogy szilveszterre nem talált magának programot. Társat, barátot. Valószínűleg azért, mert úgy volt hazamegy, ám az utolsó pillanatban meggondolta magát. Nincs kedve a családjához. Ezért végül maga sem tudja milyen megfontolásból, de a faluban kötött ki. Már egy ideje rója az utcákat, hogy végül a téren bukkanjon ki. Rögtön el is vesz egy pohár pezsgőt a kínálatból. Lehetne az első is ma este, de nem az. Eliza mondta neki, hogy valószínűleg ő is erre lesz, de nem egyeztettek részletesebben, így most tekintete az arcok között rebben, hátha felismeri barátnőjét. De egyelőre nem látja. Néhány ismerős arcnak odaint, pár mellet csak elsétál. Az ünnep örömére kicsípte magát a hölgyemény, így cipősarkainak kopogása kíséri lépteit amint közelít a szökőkúthoz. Szerencséjére egy okos kis bűbájnak köszönhetően nem fázik benne a lába. Azon hasznos praktikák egyike, amit anyjától lesett el. Észrevesz egy ismerősnek tűnő hajzuhatagot, így kicsit határozottabban indul meg a szökőkút felé. Arra látta eltűnni. Annyira koncentrál, hogy véletlenül nekimegy valakinek, majdnem kiöntve a pohár tartalmát.
- Elnézést – veti oda, hátra sem pillantva. Majd megtorpan. Elveszítette a nyomot, nem Eliza volt. Így ismét marad a jól ismert magányos ácsorgás. Karját felemelve lesi meg az óráját. Valahogy különös izgatottság tölti el arra a tudatra, hogy nemsokára egy új reményekkel teli év veszi kezdetét. Belekortyol a pezsgőjébe, hogy utána halvány derűvel tanulmányozza a buborékok táncát a pohárban. Azok legalább mellette lesznek éjfélkor.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2015. december 31. 17:30 | Link

Szentmihályi Alfonz


Ismét elkalandozik pár percre. A medált nézi, ahogy a férfi gond nélkül felveszi és nem történik semmi. Némi irigység kavarog benne pár pillanatig. Nem akarja magának ezt az egész furcsaságot. Nem akar más lenni, egyszerűen csak átlagos szeretne lenni, de nem megy neki. Összeszorítja állkapcsát, majd elernyeszti és csendesen figyeli tovább a medált. Lassan behatol tudatába az is, hogy kérdést intéztek hozzá.
- Nem - válaszolja némi fáziskéséssel. Reflexként reagál a teste és a gondolatra egy lépést tesz hátra. Tudja, hogy furcsán viselkedik. Pulcsija ujját piszkálgatja, a monoton mozdulatokkal próbálva ellensúlyozni a hatást. Ismét nyel ez nagyot.
- De nem is akarom megismerni - teszi hozzá végül, csendesen és egy aprót sóhajtva. Most, hogy távolabb van tőle, kissé elengedi magát, könnyebben tudja kezelni az egész helyzetet. Testtartásán is lazít, kezeit zsebre dugja, úgy néz végig még egyszer a férfin. Már éppen indulna tovább egy biccentés kíséretében, de csak nem viszik a lábai, érzi, hogy ez így nem lesz jó. Némi aggodalmat érez a férfi iránt, ajkát préselve gondolkozik el, most mi a fenét csináljon.
- De ha maga ismeri, én... javaslom, hogy ne menjen a közelébe - ad neki még egy tanácsot, félig felé fordulva, fekete tekintetét ráemelve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentmihályi Alfonz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 65
Írta: 2016. január 2. 15:04 | Link


Kifejezetten gyanúsnak találja a srác viselkedését. Úgy tűnik számára, hogy a másik nem is nagyon figyel rá, mintha el lenne veszve a saját gondolatai között. Márpedig egy olyan ember számára, aki életében először lát valamit, amihez semmi köze nincsen, nem szoktak világrengető gondolatai támadni. Általában.
A lassú reakció is piszkálja a fantáziáját, így hát úgy dönt, faggatja kicsit a férfit, most már úgyis mindegy, hogy később ér-e a minisztériumba. A késés már biztos, hogy néhány perccel több vagy kevesebb, Alfonz számára jelenleg nem számít.
- Nem igazán értem a tanácsot. Ha nem ismered, akkor miért mondod, hogy ne menjek a közelébe? Szerintem ellentmond a két állítás egymásnak.
Szeretné elmondani, hogy auror, és ezért a férfinak kötelező mindent elmondani neki, amit csak tud erről a tárgyról, de fél, hogy elijesztené vele, üldözni pedig most nincs semmi hangulata az ismeretlent.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
3...2...1...BÚÉK!
Írta: 2016. január 2. 15:41
| Link



A téren egyszerre felgyűlő, ünneplő tömeg csak akkor tűnik fel a szökőkút mellett álló férfinak, mikor elmélkedéséből egy nekiütköző keskeny váll felrázza. Összerezzenve, sűrűn pislogva hajtja le hátradöntött fejét, s néz a magának nunduként utat törő irányába, de a pezsgővel szlalomozó hölgytől sem bocsánatkérést nem hall, sem nem találkozik – az ilyenkor szokásos – udvarias-aggódó szempárral. Vonallá préselődött ajkai felett pillant körbe; a falusiak és a diákok egyre nagyobb csoportokban állják körül a szépen feldíszített kutat, és harsány beszélgetéseikből kihallatszódik az ilyenkor egyetlen lehetséges téma: szilveszteri izgatottságuk. Mindenki jól öltözött, ki drága parfümtől, ki szesztől illatozó, és egyesek már most olyan részegek, hogy Konstantin azt is őszintén csodálja, hogy egyáltalán képesek megállni a lábukon.
Aprócska, halk sóhaj hagyja el ajkait, amint visszafordul, és tekintete megállapodik a tőle nem messze álló, kezében pezsgőspoharat tartó szőke nundun. Összehúzott szemekkel, erősen hunyorítva próbál ráismerni a szalmaszín fürtökkel takart sápadt arcra, de mielőtt megbizonyosodhatna róla, valóban ismeri a figyelmetlen hölgyet, újra meglökik. Felszisszenve, egyensúlyát vesztve lép arrébb, és mogorván pillant a hőbörgő fiatalokra, akik hosszú percek óta, éppen mellette ugratják egymást. Azok úgy tűnik, észre sem veszik, hogy másokat zavarnak, így a férfi úgy dönt, jobb, ha ő sétál arrébb. Kezeit mélyen nadrágja zsebébe csúsztatja, és az ismerős ismeretlen felé indul, hogy nem túl messze tőle, végül egy idősödő házaspár mellett álljon meg. Mellettük talán nem kell attól tartania, hogy újfent meglökik, rátaposnak, vagy véletlenül megátkozzák valami nagyon kellemetlen, egyébként teljesen ártalmatlan rontással.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Hollósi M. Karolina
INAKTÍV


Csinszka
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 324
az Újév küszöbén
Írta: 2016. január 2. 16:19
| Link


| öltözék | kabát |

Keresése kudarcba fulladt egyelőre, de reméli, hogy azért az este folyamán még találkozik Lizával. Nagyon szeretné vele tölteni 2016 első perceit. Hiába szereti az egyedül eltöltött időt, most akkor is vágyik arra, hogy ne egymagában kelljen itt ácsorognia. Halk sóhaj hagyja el ajkait, ami apró párafelhőként bodorodik a hideg levegőben. Tekintetével követi amint elszáll az ég felé. Révedezéséből egy apró kis lökés ébreszti fel. Lenézve egy hét-nyolc éves kislányt pillant meg, amint éppen elkezdi összeszedni az elejtett cukorkákat a földről. Más körülmények között talán bosszús lenne, de most csak egy halvány mosollyal fordul hátra, hogy leguggoljon a lánykához.
- Várj, segítek – mondja, és óvatosan lerakja a poharat maga mellé, miközben fürge, kesztyűs kezeivel segít összeszedni az édességeket. A fiatal lány széles mosollyal köszöni meg, majd sietve továbbszalad. Karolina felveszi a félrerakott poharat, és felegyenesedik. Kipirult arccal tekint ismét körbe, mikor szemei megakadnak egy ismerősnek tűnő alakon. Nem, az nem lehet. Tekintetét elfordítja, és nagyot kortyol az italból. Biztos csak valaki nagyon hasonló. A pohár tartalma már félig elfogyott, most már ügyelnie kéne arra, hogy maradjon éjfélre is, különben kénytelen lesz egy újabb teli pohár után nézni, amit jelenleg nem tartana túl jó ötletnek. A meleg, kellemes bizsergés kezd szétáradni a testében. Szemeit ismét az égre emeli, de valahol agya hátsó szegletében ott motoszkál a tudat, hogy az alak, akit az előbb látott nagyon is ismerős számára. Vár, de még semmi. Pedig mennyire szereti a tűzijátékot, ám még hátravan némi idő, addig nem láthatja az ezer színben szikrázó eget. Csak a csillagok halvány pislákolása marad.
Utoljára módosította:Hollósi M. Karolina, 2016. január 2. 16:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
3...2...1...BÚÉK!
Írta: 2016. január 2. 16:57
| Link



Az idős házaspár egymás arcába suttogott kedveskedéseit hallgatja, és bár a halk sutyorgásból nem hall ki egyetlen értelmes szót sem, de a szeme sarkából látott boszorkány testbeszéde elárulja, mennyire tiszteli és szereti férjét. Konstantin leszegett fejjel áll, csendben bámulja cipője orrát, nem mer felnézni és a házaspárra pillantani, nehogy elrontsa meghitt együttlétüket. Úgy érzi, ez köztük olyasfajta szentség, amit nem zúzhat szét bámészkodással – még akkor sem, ha szemeiben őszinte elismerés csillogna. Jobb némán hallgatni a boszorkány, férje vicces megjegyzésén való csilingelő kuncogását, és cipőorraira mosolyogni. Gondolatai hamar visszatalálnak az őt állandóan foglalkoztató kérdés felé: vajon látom még? Vajon harminc év múlva mi is így állunk majd itt? Nem. Ha itt is állnak majd, Katherine ugyanolyan fiatal és üde lesz, mint most és bármikor, ő viszont már hatvan is elmúlik addigra. Ősz lesz, gyűrött és görbe hátú.
Arca megrezzen, ajkai megkeményednek, és nesztelenül fújja ki orrán a levegőt, ami a fagyos levegőben halvány ködfelhőként tör előre. Lefelé néz, egy pillanatra se emeli fel fejét, így könnyen észreveszi a bal lábához guruló rózsaszín cukorkát. Homlokán felszökő szemöldökkel hajol le érte, és két ujja közé véve azt körbenéz, hátha megpillant valakit, aki az imént elejthette. De hiába, egyetlen kislányt sem lát, és a körülöttük állók kezében sincs édességes zacskó. Tesz egy lépést előre, majd még egyet, kutakodó tekintete ide-oda jár az órájukat figyelő embereken, de felesleges, a cukorka gazdája már minden bizonnyal eltűnt.
- 10... 9... 8... - először csak egy mély férfihang harsan fel, de ahogy kimondja az első számot, sorban egyre többen csatlakoznak hozzá, hogy együtt számolhassanak vissza. Konstantin leengedi a kezét, és az ég felé fordított arccal lép egyet balra. Szövetkabátja ujja súrolja a mellette álló nőét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Hollósi M. Karolina
INAKTÍV


Csinszka
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 324
az Újév küszöbén
Írta: 2016. január 2. 20:17
| Link


| öltözék | kabát |

Sokáig vívódott azon, hogy inkább a kastély békés falai között marad ma estére. A kandalló vidám pattogása mellett vár az új kezdetre, egy könyvvel és egy bögre teával, de most itt állva a téren úgy érzi hiba lett volna kihagynia. A térnek van valami varázsa, ami lenyűgözi. Meg persze itt van a tűzijáték is.
A cukorkás kislány röpke közjátéka után szemei visszatérnek az égre, mintegy szuggerálva, hogy láthassa már a felrobbanó színes szikrákat. A türelmetlenség nem jellemző rá, ám most valami egészen meglepő, izgatott várakozás lesz úrrá rajta. Mélyen beszívja a levegőt, ami érezhetően friss a csípős hideg miatt, de az őt körülvevő emberek illata is keveredik benne. Lehunyja a szemét, hogy egy kicsit, csak egy kicsit egyedül lehessen. A zsivaj háttérbe szorul a felerősödő szívdobbanások hangja mellett. Aztán megtörik a varázs, és Karolina ismét kinyitja a szemét. Elkezdődik a visszaszámlálás, ő pedig beleborzong az egy ütemre kántáló emberek mámorító hangjába. Egy kabát ujja súrolja az övét. Nem néz oda, nem tudja kié, most teljesen lefoglalja a feszül várakozás. Az enyhén kelt lágy szellő belekap szőke tincseibe, tovaszállva viszi magával a lány kellemes levendulás illatát. Kezében továbbra is ott van az eddig szorongatott pohár.
- 7... - egyre több és több, különböző nemű és korosztályú hang csatlakozik. Szemeit lesüti, cipőjének orrát tanulmányozza.
Ez az év most más lesz.
- 6...
Vége lesz az iskola egy szakaszának.
- 5...
Valami végleg lezárul.
- 4... - csatlakozik a számolókhoz, de ő csak suttog. Mindig mindenki olyan hangosan mond mindent. A suttogásra sosem figyel senki. Ajkain halvány mosoly játszik, ahogy szólásra nyílnak, hogy mondja a következő számot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
3...2...1...BÚÉK!
Írta: 2016. január 4. 18:21
| Link



A Boglyas térre csoportosuló emberek harsogása elcsendesedik, az ugráló, viháncoló fiatalok ugyanúgy, mint az egymás arcába búvó idős párok halk kuncogása, elhal. A visszaszámlálás, az utolsó tíz másodperc magával ragad mindenkit, öreget és fiatalt, boldog és szomorú lelket egyaránt, hogy a hamarosan rájuk köszöntő Újév varázslatos, magasztos érzése észrevétlenül szökjön be a szívükbe. A közeledő éjfél, az új év reményt ad, bátorságra és további kitartásra ösztökél.
- 3... - suttogja a férfi, a halk, morgó szócska alig hallható, az csupán egy ég felé hömpölygő lehelet, egyetlen párafelhő, egyre csak dagadó füstköd. Konstantin hátradöntött fejjel várakozik, arcbőrét csípi a hideg, lecsukott szemeit simogatja a fel-felerősödő szellő. Orrát eléri a mellette álló nő finom levendulaillata, ami kéretlenül is gyerekkorára emlékezteti, mindig dolgos anyjára, amint szekrényébe apró ruhazsákokat tesz, melyekbe azelőtt levendulát varrt.
- 2... - tör fel formálódó ajkaiból az újabb gőzkarika, és ő gyerekszobájára gondol, önmagára, mikor kisfiú volt és csak késő esténként látta az apját. Akkor még semmit sem tudott a világról, nem tudta, hogy felnőttként a varázsvilágban kell majd helytállnia, hogy bár édesapja útját követi majd, egyáltalán nem abban a formában teszi majd, mint azt ők sokáig hitték. Lelki szemei előtt aztán kirajzolódik Fleur édes, pirospozsgás arcocskája is, aminek felidézett képével kel és fekszik.
- 1... - susogja, és lélegzetvisszafojtva várja, hogy meghallja a tűzijáték első durranó hangját, s lehunyt szemein át is láthassa a sötét égboltot befestő rikító színeket.
- Köszöntsük együtt 2016-ot! Sikerekben, egészségben és boldogságban gazdag boldog új évet kívánunk mindenkinek! - szólal meg a közelben felállított pódiumon a polgármester, hangjára Konstantin kinyitja szemeit, de helyette a szemfényvesztő égi játékot kezdi figyelni. Szürke fényeiben visszatükröződnek az odafent kiteljesedő, gyönyörű színek. Az emelvényen álló fiatalember közben újévi beszédét mondja, de a hivatalnok nem figyel rá, annak hangja háttérbeli zsivajjá szelídül, beleveszve a sustorgó tömegbe. A férfi csak áll ott zsebre tett kezekkel, s nézi a füstölgő eget. Kabátjának ujja meg-megérinti a levendulaillatú nőét, de ha észre is veszi, hogy hozzáér, nem zavarja. Jól esik emberek között, idegenek társaságában lennie, jól esik egy pillanatra megfeledkeznie a szívét sanyargató végtelen magányról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Hollósi M. Karolina
INAKTÍV


Csinszka
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 324
az Újév küszöbén
Írta: 2016. január 4. 19:38
| Link


| öltözék | kabát |

A feszülten duruzsoló elcsendesedésben megannyi apró felhőként emelkedik magasba az emberek lehelete. Mindenki vár. Az ünnepre, arra, hogy ihasson, hogy láthasson egy cseppnyi csodát az égen. Vagy arra, hogy végre elcsattanhasson az éjféli csók. Karolina is vár. Nem tudja mire, de vár. Mert a várakozás jó érzéssel tölti el, olyan mintha lehetne reménye arra, hogy egyszer minden tökéletes lesz.
- 3... – még mindig suttog, szemeit lesütve a tér köveit veszi alaposabban szemügyre. Nem hallja ki a tömegből a hangokat, mind egyként szólalnak meg mondva a számokat. Őket itt és most összeköti valami. Összeköti az, hogy együtt, egységként lépik majd át 2016 küszöbét. Egy igazi titok ez, amit csak az tapasztal meg, aki itt van. Gondolatai elkalandoznak, régen mindig a testvéreivel karöltve álltak pezsgővel a kezükben. Már akkor is kilógott a sorból. A szőke. Az egyetlen szőke a szűk családban. Mégis mennyit bolondoztak régen; mára már mintha mindent a komolyság feszes porrétege fedne otthon. Persze csak képletesen értve, hiszen mindenütt makulátlan tisztaság uralkodik. Rámosolyog az élettelen kövekre a lába alatt. Olyannyira belemerül korábbi szilvesztereinek emlékébe, hogy észre sem veszi, hogy lemaradt a számokkal.
- 1... – kapcsolódik vissza a tömegbe a halk suttogásával. Úgysem hallja senki, csak magának motyogja, de ez pont így van jól. Karolina fejében megfordul, hogy meg kéne keresnie Elizát, de ha most indul el, nem tudja élvezni a tűzijátékot, így csak utána indulhat újabb keresésre.
- 0... – mondja még ki a végét. És felemelve eddig leszegett fejét búcsút int az elmúlt évnek. Nem fogja hagyni, hogy bármilyen múltbéli dolog a lelkére nehezedjen, elvégre a mostban él. Tompán hallja a polgármester beszédét, de sokkal inkább a szikrákra kíváncsi az égen. Ámuldozó szemekkel figyeli az ezerszínű pompát; a mellette álló kabátja hozzá-hozzáér, ám nem ezt veszi észre. Gyerekek kacagása hallatszik, ahogy az eget figyelik. Elmosolyodik, és ismét kortyol egyet a pezsgőből. Boldog újévet! Csak magának mondja, az ő fejében visszhangoznak a szavak. De most talán jól esne, ha valakinek mondhatná, nem csak magában.
Utoljára módosította:Hollósi M. Karolina, 2016. január 5. 16:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
3...2...1...BÚÉK!
Írta: 2016. január 5. 14:57
| Link



Szája szegletébe mosoly költözik, ahogy kinyitja szürke szemeit és a színes égboltra pillant. A csillagok most nem látszanak, elnyeli őket a zord hideg, a tűzijáték így feszes, sötét hátteret kap. Piros, sárga, zöld pálmafák durrannak, s rajzolódnak ki odafent, amit a jelenlévők mind elcsendesedve figyelnek. Nem hallani mást, csak gyermekkacajt, elcsattanó szerelmes csókokat és a mindenkit körülölelő feszült figyelem csendjét. Hát itt van az Újév, a múlt lezárásának legfőbb ideje, és ők az új lehetőségek kapujában állnak.
Konstantin szíve torkával együtt szorul össze, gyomra megremeg a továbblépés gondolatára. Négy hónap telt már el, de benne semmi sem változott. A színpompás játékot nézi, figyeli az újabbnál újabb, de régről már jól ismert alakzatokat, az aláhulló fényeket, de ajkairól leolvad a mosoly.
A tűzijáték véget ér, s az égről eltűnik minden szín és füst, a káprázat belevész az éjszakába. A tömeg lassan mozgolódni kezd, az emberek családtagjaikba kapaszkodva indulnak haza. A szökőkút körül is tolongani kezdenek, és a férfi hagyja, hogy magával sodorja az ár. Most, az utolsó percben pillant le bal oldalára, ahol csak ekkor veszi észre, végig az ismerős ismeretlen hölgy állt. A hófehér arcot fürkészve hátrál, és mikor a fakó áll felemelkedik és a szőke tincsek az apró fül mögé kerülnek, akkor látja meg, ki is valójában az az ismerős ismeretlen. Szemei körül elmélyülnek a barázdák, amint elneveti magát, és ha tekintete találkozik Hollósi kisasszony kéken ragyogó tükreivel, akkor jobbját előhúzza nadrágzsebéből és az őt sodró emberáradat feje felett egy tétova, bizonytalan mozdulattal int neki.
- Boldog új évet, kisasszony! - hangosan formálja a szavakat, de abban kételkedik, hogy hangja elér a lányhoz. Szélesen mosolyog rá, és míg tartják egymással a szemkontaktust, többször fejcsóválva elneveti magát. Az, hogy végig egymás mellett álltak, de az utolsó pillanatig nem vették ezt észre, igazán szórakoztatja. Int még a diáknak egy utolsót, majd lesütött, mosolygó szemekkel megfordul, hogy együtt haladhasson a falubéliekkel. Fogai elővillannak vigyorra húzódó ajkai alól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Hollósi M. Karolina
INAKTÍV


Csinszka
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 324
az Újév első mosolya
Írta: 2016. január 5. 17:14
| Link


| öltözék | kabát |

Körülötte mindenki hangos, ujjong, élvezi az az estét, beszélget, kacag. Ő viszont csöndbe burkolózik. Csak figyeli, csak nézi az eget. Szemeiben megjelenik a színes szikrák tükörképe. Ha tehetné akkor elnyújtaná a pillanatot, megtenne bármit azért, hogy még ne legyen vége, még egy kicsit élvezhesse. De nem tehet semmit, így az utolsó durranások lassacskán elhalnak, és a tömeg oszlani kezd, anyák kiabálnak gyerekeik után, fiatalok nyúlnak az egyre csak ürülő üveghez. Karolina lepillant a kezében a pohárra, kihörpinti a maradékot. Vége. Ez az éjféli pillanat is elmúlt. Jobb kezében szorongatott poharát leereszti, így az enyhén nekiütődik a mellette állónak. Nem zavaró, a szőke is épphogy csak észreveszi. Ám ahhoz pont elég, hogy felemelve fejét rápillantson. Kisimítja arcából a pár kósza tincset. A tömeg már megindult őt is magával húzva, mikor érkezik a felismerés szikrája.
Végig itt állt mellette, végig egy hajszálnyira volt tőle, és egyikük sem vette észre a másikat. Most azonban arcára mosoly kúszik. Megállapítja, hogy főnöke arca mennyivel barátságosabb, ha nevet, ha mosolyog. Mintha egy másik ember lenne. Úgy emlékszik erre már a múltkor is rácsodálkozott az irodában, de itt most egészen más. Az intésre ő is zavartan felemeli jobbját. Nem igazán hallja, amit a férfi mond, de kit tudja következtetni, erősen koncentrál.
- Önnek is! - kiáltani próbál, de úgy érzi hangját elnyeli a körülötte morajló tömeg, ami sodorja őt is egyre messzebb és messzebb. Ekkor veszi csak észre, hogy jobbjában még mindig ott a végig szorongatott pohár. Valószínűleg ezzel intett Osztrovszkynak is. Felnevet, csengő kacagását csak körülötte hallják, de tekintetével még mindig a férfi szürke szemeit figyeli. Most nem szégyelli magát a pezsgő miatt, most különös boldogság keríti hatalmába. Majd holnap ráér szégyenkezni. Egy utolsó mosollyal elszakítja tekintetét a – most már – ismerősnek mondható szemektől, és lágy mosollyal az arcán indul, hogy végre megtalálja Elizát a sodró tömegben.

//Köszönöm szépen a játékot!^^  Kiss//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2016. január 12. 20:23 | Link

Tiff Love


- Te... Ezek olyanok, mint a káposzták. Mira agyonöltözteti őket. - Ezúttal csakis azért cseng bosszúsan a hangja, mert a két gyerek közelében egyáltalán nem gyújthat rá a cigarettájára, és ezt ő is nagyon jól tudja. Nem áll szándékában megmérgezni a két ifjú Földesy titán tüdejét, hogy aztán az anyasárkány tüzet okádva gyalulja le a fejét a nyakáról.
- Komolyan, hogy tudtok így mozogni egyáltalán? Gurulhatnátok? - Olyan... gyanakvóan nézi a két kisfiú tipegését a tengernyi ruhapáncél alatt, de láthatóan őket aztán nem zavarja sem a hideg, sem a fél ruhásszekrény, amit magukon cipelnek. Piros orcácskájukra időjárás jelentést írt a téli hónap, a kedvük viszont ugyanolyan töretlen, mint eddig. Viháncolnak, kergetőznek, már ameddig a gyerekpóráz engedi eltávolodni őket, visongva mutogatnak minden kis nyavalyára, amit érdekesnek találnak. A kölykök elképesztőek... Tökre szereti amúgy a keresztgyerekét, meg úgy emblokk a két kis mócsingot, nem hiába szokta kikérni Mirától őket egy-egy sétára azzal a szent ígérettel, hogy nem a bordélyban köt ki majd velük. Rendszerint amúgy többedmagával zajlanak ezek a gyereksétáltatások. Volt már, hogy Daviddel, máskor Roxyval, most pedig Tiffel intézik ezt a programot.
- Jól meggondolva a gyerek nem sokban különbözik egy háziállattól, nem? Eteted, fürdeted, költesz rá, sétáltatod, alszik, odacsinál a szőnyegedre, sz'al... Ja, nem látom a nagy különbséget kölyök és háziállat között. Jó, az aranyhal azért más kategória, meg a futóféreg, mielőtt ezzel jönnél. Azok csak... léteznek. Ja. - Az élet mélyenszántó gondolatai, kérem. Amikor a leendő apuka úgy gondol egy totyogó csöppségre, mint a kutyájára. Tényleg vannak emberek, akik nem állnak készen valószínűleg soha a szülői lét örömeire és csömöreire. Szegény Tiff, mindezt első kézből hallgathatja. Mellesleg egészen hozzászokott a gondolathoz, hogy az unokahúga egy épületben lakik velük. Tudniillik Mihael egyes változásokat nehezen szokik meg, mint például az új embereket a közvetlen életterében, de erre jók a közös kávézások. Tiffnek remek kávéja van! Most meg persze hajlandó volt eljönni megsétáltatni ezt a két kis zabagépet, szóval extra jó pontokat gyűjtött azon a képzeletbeli jegyzéken, amin Mihael a pozitív és negatív eseményeket vezeti.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2016. január 12. 20:25
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 7 ... 15 16 [17] 18 19 ... 27 ... 59 60 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér