A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=528406#post528406][b]Szentmihályi Alfonz - 2015.10.06. 20:41[/b][/url]

- Bocsáss meg... - válaszolja a hozzá forduló ismeretlen lányhangnak, majd végignézve a hozzá szólón, valamint a környéken így folytatja: -  Egészen zsúfolt volt a mai napom. A főnök rám sózott egy csomó plusz melót. Kösz, hogy megvártál, húgi.
A rokoni kapcsolatot jelölő megszólítást azért teszi hozzá, mert a lány túl fiatalnak tűnik ahhoz, hogy bárki a barátnőjének nézze, és, ha mégis annak néznék... hát nem szeretné éppenséggel rombolni a hírnevét, ami még ki sem épült. Bár egyes híresztelések szerint bátyja tettei kifejezetten speciális hírnevet építettek már eddig is a Szentmihályi névnek.
- De azt hiszem, ideje hazaindulnunk - mondja még hangosan, aztán halkabban, hogy csak a lány hallja, hozzáteszi: - Ha megmondanád kedves hugicám, hogy merre is lakunk tulajdonképpen. Elkísérnélek egy darabon.
Nem is gondol bele, hogy netán nincs is szükség a segítségére, és ez csak valami furcsa tréfa, vagy netán a lány összedolgozik a fickókkal, és valamiféle körmönfont terv segítségével éppen kirabolni próbálják őt. Nem, ilyesmi meg sem fordul a fejében. Furcsa szokása, hogy alapvetően bízik az emberekben, és jót gondol róluk. Nem éppen az a paranoiás, mindenhol csapdát sejtő alak, pedig ilyen tulajdonságoknak talán a munkájában nagyobb hasznát venné, mint a túlzott optimizmusnak.
De nem tehet róla, Alfonz ilyen. Jelenleg csak egy bajbajutott kislányt lát, akinek segítségre van szüksége. Ő pedig éppen ráér, és bár rég koptatta már ezeknek az utcáknak a köveit, bízik benne, hogy nagyjából bárhova eltalál a faluban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=528470#post528470][b]Szentmihályi Alfonz - 2015.10.06. 21:49[/b][/url]

- Itt is hagyhattál volna egyedül - vigyorog vállat vonva, még mindig a lány bátyját játszva, majd hagyja, hogy az ismeretlen kézen fogja, és elvezesse a helyszínről. Amint elég távol jutnak ahhoz, hogy már ne futhassanak össze az eléggé sötétnek tűnő alakokkal - akik persze lehet, hogy mind tisztes családapák, akik a kocsmából hazafelé tartván még összegyűltek egy kis csevejre -, a lány leveszi álarcát, és rátér a lényegre.
- Kötelességemnek éreztem, hogy segítsek szorult helyzeteden - mosolyog kedvesen, és valóban, Alfonz teljesen munkaköri leírásának tekintette a bajba jutott lány megmentését, bár ha nem auror lenne, akkor is segített volna. Valószínűleg hőskomplexusban szenved, bár ő nem használna ilyen negatív kifejezést. Élvezi, hogy segíthet, és, hogy mások hasznára lehet.
- Oh, éppen csodálatos az este egy kis sétához - nevet fel, mikor a lány a kastélyra mutat. - Dehogynem kell. Hacsak nem untad meg a társaságom. Bár abban az esetben kénytelen leszel elviselni, mert mindenképpen felkísérlek.
Tántoríthatatlannak tűnik, nem változtatja meg döntését. A kastély nem éppen a szomszédban van, egyedül nem engedheti el a lányt, főleg nem ilyen későn.
- Miattam nem kell aggódnod, egy valódi hős vagyok. Általában álarcot viselek, és van köpenyem is, utóbbi azért, mert menőn néz ki, amikor lengeti a szél - vigyorogva indul el a kastély felé, és ösztökéli erre a lányt is, közben pedig elfogadja a felkínált édességet:
- Köfönöm, ef ifteni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=559074#post559074][b]Szentmihályi Alfonz - 2015.12.29. 20:09[/b][/url]

Alfonz hosszú léptekkel, sietősen vág át a téren. Kezeiben egy hanyagul becsukott dobozt tart. A barna csomagolóanyag néhány iratot és pár tárgyi bizonyítékot rejt, amelyet éppen Pestre kell szállítania. Most mégis a bogolyfalvi iroda felé tart. Félúton vette észre ugyanis, hogy néhány dolgot ott felejtett az íróasztalán.
Magában szitkozódva siet hát az úton, amikor egy hangos kiáltás elvonja a figyelmét. Oldalra kapja a fejét, és még épp látja egy égősor felhelyezésének rosszul elsült kísérletét az egyik bolt előtt. Két férfi vitatkozik egymással emelt hangon, miközben egyikük a pálcájával próbálja irányítani a lebegő fényeket. Ezt a pillanatot "választja" Alfonz arra, hogy egy kőben megakassza a lábát és egy elegánsnak cseppet sem nevezhető mozdulattal kiterüljön az úton. A doboz kirepül a kezéből, és méterekkel arrébb áll meg az oldalára dőlve. A szőke férfi további káromkodásokat szűrve a fogai között feláll, leporolja a ruháját, aztán a dobozhoz siet. Belenézve észreveszi, hogy valami hiányzik belőle. Összeráncolt homlokkal, gondterhelt pillantással néz körül a földön, biztos benne, hogy nem gurulhatott messzire.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=559577#post559577][b]Szentmihályi Alfonz - 2015.12.31. 10:35[/b][/url]

Mióta hazajött, egyre-másra követi el a bakikat. Pedig korábban úgy gondolta, hogy kifejezetten ügyes aurorrá vált. De valamiért itthon folyton azt bizonyítja, hogy lenne még mit tanulnia, és korántsem olyan jó, mint hitte.
Ez némileg zavarja, de tisztában van vele, hogy kezdőként nem egy szuperhős, és tudja azt is, hogy csak még keményebben kell próbálkoznia és igyekeznie. Mindig is tudta, hogy aurornak lenni nem egyszerű feladat, ezt most is nyugtázza magában, majd az eltűnt tárgy keresésére indul.
Szerencsére a medál nem gurult messzire, hamar észreveszi a földön, de mire odaérne, már valaki a segítségére siet.
- Oh, köszön...öm?
A mondat elején még vidámabban és magabiztosabban cseng a hangja, de a végére felviszi a hangsúlyt, ahogy kérdésnél szokás. Az zavarja meg, hogy bár látja, hogy a fiatal férfi nyúl az ékszer után, végül mégsem veszi fel. Ráadásul az, az utolsó mondat meglehetősen furcsán hangzik Alfonz fülének.
- Valami baj van? - néz kérdőn az ismeretlenre, miután felveszi a földről a bizonyítékként nyilvántartott tárgyat. - Talán ismeri ezt a medált?
Alfonz kap az alkalmon, hogy esetleg egy szemtanúval vagy új információkkal járulhat felettese elé, aki talán elnézi neki a késést. Az eleséses bakit meg nem feltétlenül kell bevallani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=560210#post560210][b]Szentmihályi Alfonz - 2016.01.02. 15:04[/b][/url]

Kifejezetten gyanúsnak találja a srác viselkedését. Úgy tűnik számára, hogy a másik nem is nagyon figyel rá, mintha el lenne veszve a saját gondolatai között. Márpedig egy olyan ember számára, aki életében először lát valamit, amihez semmi köze nincsen, nem szoktak világrengető gondolatai támadni. Általában.
A lassú reakció is piszkálja a fantáziáját, így hát úgy dönt, faggatja kicsit a férfit, most már úgyis mindegy, hogy később ér-e a minisztériumba. A késés már biztos, hogy néhány perccel több vagy kevesebb, Alfonz számára jelenleg nem számít.
- Nem igazán értem a tanácsot. Ha nem ismered, akkor miért mondod, hogy ne menjek a közelébe? Szerintem ellentmond a két állítás egymásnak.
Szeretné elmondani, hogy auror, és ezért a férfinak kötelező mindent elmondani neki, amit csak tud erről a tárgyról, de fél, hogy elijesztené vele, üldözni pedig most nincs semmi hangulata az ismeretlent.