A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

Ebben vagyok ma.
Az idő tökéletes egy kis sétához a faluban, meg különben is fel kell még mérnem a terepet meg a boltokat, amikben egyébként amúgy sem vásárolnék mert van elég ruhám különböző híres boszorkány divattervezőktől, csak azért jó ha tudom, mi hol van. Egy esernyő azért van nálam amennyiben mégis elkezdene esni az eső, minden más viszont a ládámban fekszik a rellonban és jó is az úgy. Elindulok hát kifelé a pincéből, a gondolataim pedig főleg Alexandre körül forognak. Mióta én is és ő is visszatértünk az iskolába, valahogy egyre többet gondolok rá. Ma viszont csak én vagyok, meg ez a furcsa nevezetű falu, így meg is próbálom kiűzni ezeket a csúnya gondolatokat a fejemből. Végigsétálok a fő utcán amit logikusan zével írnak, meg-megállok néha a boltok előtt de nem találok semmi szépet. Persze, hogy is lenne itt bármi szép, mikor ezek nem az olyan embereknek készültek, mint például én. Nem is értem mit vártam ettől a helytől.
Ahogy sétálgatok és néha nézelődök oldalra is, hirtelen mintha egy ismerős arcot vélnék felfedezni a tömegben. Hiába van szerda késő délután, olyan sokan vannak az utcán mintha ez alapkövetelmény lenne. Megnehezítik a dolgom rendesen, de végül csak sikerül odajutnom az idegenhez és fel is fedezem benne anya egyik barátnőjének a lányát, akivel még én is jóban vagyok kicsit. Ha pedig már így összehozott minket a sors, félreállunk és beszélgetni kezdünk úgy mindenről. Az iskoláról, a szülőkről, a ruhákról, fiúkról, szóba kerül a tetoválásom is, és nem felejtjük el megemlíteni, milyen furcsa emberek járkálnak körülöttünk. Az egyik fószer épp megbámul minket, mire egy csapat elsős vonul el előttünk, illegetik magukat, mi pedig csak csóváljuk a fejünket olyan kifejezéseket használva, mint a hova fajul ez a világ.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=542837#post542837][b]Anais Dessauge - 2015.11.13. 20:25[/b][/url]

Ebben vagyok ma.
Az idő tökéletes egy kis sétához a faluban, meg különben is fel kell még mérnem a terepet meg a boltokat, amikben egyébként amúgy sem vásárolnék mert van elég ruhám különböző híres boszorkány divattervezőktől, csak azért jó ha tudom, mi hol van. Egy esernyő azért van nálam amennyiben mégis elkezdene esni az eső, minden más viszont a ládámban fekszik a rellonban és jó is az úgy. Elindulok hát kifelé a pincéből, a gondolataim pedig főleg Alexandre körül forognak. Mióta én is és ő is visszatértünk az iskolába, valahogy egyre többet gondolok rá. Ma viszont csak én vagyok, meg ez a furcsa nevezetű falu, így meg is próbálom kiűzni ezeket a csúnya gondolatokat a fejemből. Végigsétálok a fő utcán amit logikusan zével írnak, meg-megállok néha a boltok előtt de nem találok semmi szépet. Persze, hogy is lenne itt bármi szép, mikor ezek nem az olyan embereknek készültek, mint például én. Nem is értem mit vártam ettől a helytől.
Ahogy sétálgatok és néha nézelődök oldalra is, hirtelen mintha egy ismerős arcot vélnék felfedezni a tömegben. Hiába van szerda késő délután, olyan sokan vannak az utcán mintha ez alapkövetelmény lenne. Megnehezítik a dolgom rendesen, de végül csak sikerül odajutnom az idegenhez és fel is fedezem benne anya egyik barátnőjének a lányát, akivel még én is jóban vagyok kicsit. Ha pedig már így összehozott minket a sors, félreállunk és beszélgetni kezdünk úgy mindenről. Az iskoláról, a szülőkről, a ruhákról, fiúkról, szóba kerül a tetoválásom is, és nem felejtjük el megemlíteni, milyen furcsa emberek járkálnak körülöttünk. Az egyik fószer épp megbámul minket, mire egy csapat elsős vonul el előttünk, illegetik magukat, mi pedig csak csóváljuk a fejünket olyan kifejezéseket használva, mint a hova fajul ez a világ.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=542852#post542852][b]Gwen L. Blake - 2015.11.13. 21:11[/b][/url]

Mára végzett az iskolában, bár az utolsó (kettő) óráját ellógta, ami számára nem nagy dolog, legalábbis amíg van B terve. A kviddics és az aurorság között nem tudott dönteni, de valamelyik mellé még társul az idegenvezetés. Az utóbbi a napokban jutott az eszébe. Sok nyelven beszél, ezeket szereti tanulni, és izgalmas számára. Bemutathatja Budapest nevezetességeit a külföldi varázslóknak, akár még leendő levelezőtársakra is találhat. De a mugli életben szükség van valami egyetemi papírra, amiről a lánynak fogalma sem volt. Amíg Kevinnel Pécsre jártak suliba, nem nyaggatták őket ilyennel, ezért most hallott először róla a keresztapjától. Megírta neki levélben, hogy mit szeretne, de a férfi elkeserítette ezzel. Vagyis még több tanulnivalója lenne, ha jelentkezne, ez pedig nem jó. A végzős évben is rengeteg minden van, amit át kellene néznie, főleg, ha át szeretne menni az év végén. Majd az utolsó percben mindent megtanul, ahogy eddig is. Mindig bevált, talán most is. Ha nem, akkor Elenával egy évfolyamba fog kerülne, főleg, ha a másik vizsgázik.
Szerencséjére a faluban lakik, és itt nem büntethetik, mert most van kedve járkálni. Megvannak az előnyei egy örökölt háznak, és még a legjobb barátnőjével lakik együtt, ami még jobb. Alízzal nem a legkönnyebb, de mindig szerette a nyüzsgést. Most egy percre sincs csönd a házban. Szétnéz az utcán és összehúzott szemöldökkel konstatálja, hogy sokan vannak az utcán, ami nem is lenne furcsa, ha szabad hétvégéről lenne szó. De nem igazán izgatja, kik járkálnak körülötte, nem ismer senkit. Többen csoportokba verődnek, beszélgetnek, szaladgálnak. Most már kitalálhatná, hogy hova szeretne menni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=543185#post543185][b]Anais Dessauge - 2015.11.14. 18:53[/b][/url]

Ebben vagyok ma.
Olyan furcsa véletlen egybeesés a mostani találkozó egy régi ismerőssel, mintha csak a sors akarta volna ezt így elrendelni. Persze nem vagyok vele olyan jóba, inkább csak a családunk miatt kellett néha eljátszani a nagy barátnők szerepet aztán nézhettük le egymást tovább, most meg úgy viselkedünk mintha tényleg barátnők lennénk. Jó vele beszélgetni, bevallom, mert ő az egyetlen akit itt most ismerek. Sajnos nem fedezték még fel, hogy megérkeztem a kastélyba pedig most már ideje lenne.
Olyan jól elcsacsogunk a lánnyal, hogy észre sem veszem mennyi az idő. Bár nem lehetett több tíz percnél, bejelenti távozását és rövid idő múlva már csak a távolodó alakját láthatom a tömegben. Mivel nem marad senki ismerős, ismételten elindulok az emberek között a boltok felé. Észre sem veszem és vállal véletlenül nekimegyek egy szőke hajú lánynak, elmormolok valami bocsihoz hasonló szócskát és már mennék is tovább, csakhogy az előttem álló böhöm nagy férfi nem igazán akar mozdulni semerre. Mivel ezen amúgy sem múlik semmi, lökök egyet a bácsin.
- Mozduljon már valamerre. - morgom még a háta mögött, hogy mindenképpen megértse mit is akarok én ezzel közölni. Nem hiszem el, hogy az út közepén kell megállni pont ott, ahol más normális emberek közlekedni szeretnének. A monstrumnak viszont nem igazán tetszik a reakcióm, így miután horrorfilmbe illő lassúsággal megfordul, nemes egyszerűséggel lök egyet rajtam. Hátratántorodom és nekiesem annak a szőke lánynak, akihez az előbb hozzáért a vállam. Úrihölgyhöz nem méltó cifra káromkodás hagyja el a szám miközben próbálom feldolgozni az egész esetet és miután elküldöm mindenhova a férfit, újra elindulok felé. Már pedig én ezt nem fogom tűrni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=543215#post543215][b]Gwen L. Blake - 2015.11.14. 19:38[/b][/url]

Épp indulna a cukrászdába, mikor enyhe fájdalmat érez a vállánál. Mivel nem erős az ütés, nem haragszik a lányra, főleg, mert bocsánatot is kért. A legtöbben még ezt sem teszik meg. Bólintva jelzi, hogy "Semmi gond!", majd balra fordulva indulna az említett helyre, azonban nem telik el pár másodperc, újabb fájdalmat érez. Ez nagyobb, mint az előző és elkezdi megkeresni azt a személyt, akitől kapta, mivel most egy "Bocs"-ot sem kapott. A lányra pillant. Ő volt az előbb, aki véletlen neki jött. Na, most vagy ismerkedni szeretne, de nem tudja, hogy kell kezdeni, vagy valaki lökdösődni kezdett. Ez egy ekkora tömegben nem gond, de elméletileg bogolyfalva lakosai kedvesek.
- Úgy tűnik, megint találkozunk - vigyorogja, ezzel próbálva elkezdeni a beszélgetést. De ilyen helyzetben nem ez a legjobb módszer, meglátásaim szerint. Közben a szőkeség megtudja miért esett el a lány, ugyanis egy kövér ember közelít feléjük. Nincs semmi baja, a testesebb emberekkel. A nádszál vékony személyeknek sem tűri meg a lökdösődét. Már elég közel van a fickó, és a másik szőke sem távozik a helyszínről, eddig legalábbis nem tette. Egy hatalmas sóhaj hagyja el az ajkait, ami annyit tesz, hogy "Megint miben keveredtem?". De az ilyen szituációkkal nincs semmi baja, inkább izgalmas számára, mintsem ijesztő. Egy leendőbeli lehetséges aurornak nem szabad félnie semmitől. A férfi elkezdi mondani a magáét, Gwen pedig a másik lányra pillant.
- Héhéhéhé! Nem kellett volna elállnia az utat. Én pálcával oldottam volna meg az ügyet, nem lökdösődéssel - a válasz őszinte. ezzel magával hergelheti a nagydarab alakot, de nem érdekli. Ha akarja, akkor lerendezheti a lánnyal. Bár, ha a férfi nem alkalmaz pálcás támadást, akkor a lány sem fogja elővenni a fegyvert. Neki is van annyi esze, hogy ne az utcán kezdje átkokkal szórni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=543226#post543226][b]Anais Dessauge - 2015.11.14. 20:00[/b][/url]

Ebben vagyok ma.
A férfi láthatóan nem tudja kivel áll szemben, ahogy a mögöttem lévő szőke lány sem. Kicsit felháborítónak tartom ezt, de sok időm nincs is ezzel foglalkozni a bácsi miatt, akit láthatóan nagyon zavar a viselkedésem. Való igaz, nem igazán érdekel kinek szólok be és miért, mert a reakciójuk sem érdekel. Csak el szerettem volna menni erre elállja az utat. Hát erre persze reagálni kell valamit.
- Húzzon már innen, nem látja, hogy útban van?! - kaffogok vissza jóval hangosabban, mint az előbb. Közben a lány is megszólal, mire csak egy bólintással válaszolok tulajdonképpen mindegyik mondatára. Magamban persze tovább szidom a férfit és nem felejtem el jól megnézni, hogy apámék elintézhessék majd a viselkedése miatt. Annyit azért igazán megtehetne értem, az egy szem lányáért.
- Sok segítség vagy, kösz. - arcom a lány felé fordítom és úgy mondom a félig sértő, félig pedig hálás szavakat. Hogy ő minek veszi azt majd eldönti, nekem egyelőre megvan a magam baja ezzel a bácsival. Aki még mindig nem akar eltakarodni előlem és már kezdek nagyon unatkozni a többnyire értelmetlen szavain, amikor is elkezd szidni egyszer engem, egyszer a mellettem állót. Na hát ide sem jövök többet.
- Na most már tényleg be lehet szépen fejezni. Ha problémája van, azt megbeszélheti a szüleimmel, de ha már hozzájuk fordul, előtte fürödjön meg és vegyen valami szép ruhát, mert így még a kapunkig sem jut. - hunyorogva mérem végig a férfit, aztán egyik kezemmel hátradobom szép hajam és megkísérlem kikerülni a monstrumot. Lopva a szőke lányra pillantok, hátha csatlakozik hozzám. Idevalósinak tűnik, és ha igazam van, akkor lesz mit megvitatnunk nem csak erről az esetről, de másról is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=543244#post543244][b]Gwen L. Blake - 2015.11.14. 20:39[/b][/url]

Ordítozik a férfival, aki visszaordítozik és így tovább, Gwen pedig nemsokára megsüketül. Szereti a zajt, és a nyüzsgést, de nem így. Ha így folytatódik, elkezd fájni a feje. Na, akkor lesz nemulass. A férfi közben megindul feléjük és a lány is megejt, egy magafajta köszönetet Gwennek. Ő is hasonlóan reagál az idegenekkel szemben, mástól sem vár el mást. Nem sejtette, hogy ma ez fog történni vele, de valamit kellene csinálni az ilyesfajta emberekkel. A lány nagyon bepöccen, és valami olyasmit mond, hogy a szüleivel megbeszélheti. Ebből a mondatból könnyű rájönni, hogy rellonos és aranyvérű. A legtöbb hozzá hasonló ilyesmi szöveggel jön, ami a szőkénknek nem szokott tetszeni. Nem a vérre kéne büszkének lenni, hanem a személyiségre. Ős is felvághatna, de inkább csak szemforgatva hagyja a beszólását. Nem kell még az a konfliktus is. Végül a férfi (bár homlokán dagadó erekkel), de elengedi a lányokat. Ma is izgalmasan alakul a napja.
- Mindig ilyen helyzetekbe kerülsz? - kérdezi hallótávolságon kívül. A zsebéből elővesz egy doboz Mindenízű Drazsét, aminek még több mint a fele megvan. A másik felé nyújtja, majd ha vett, vagy nem vett, ő is eszik egyet. Nem zavarja, ha rossz az íze, ez csak cukor, nem lesz semmi baja.
- Amúgy Gwen - nyújtja a kezét a másiknak. Ha már így alakult, talán egyszer jó barátok lehetnek. Ez még nehezen megy a lánynak, mármint a barátkozás, de azért megpróbál nyitni mások fel. Oldalra pillant és észreveszi, hogy egy csapat srác őket nézi. Annyinak néznek ki, mint ők, maximum egy-két évvel idősebbek. Talán a hangzavar miatt vették észre a lányokat, vagy fáziskéséssel, de a segítségükre sietnének. Arra nem gondol, hogy szimplán ismerkedni szeretnének, ezért hárman elindulnak a két lány felé. Gwen a könyökével kicsit meglöki a másikat, ezzel jelezve neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=543286#post543286][b]Anais Dessauge - 2015.11.14. 21:38[/b][/url]

Ebben vagyok ma.
A férfi már éppen felháborodna a stílusomon, amikor talán rájön ki is áll előtte és egy vállvonás meg a homlokán kidagadó erek kíséretében amennyire tud, elenged minket. Felhúzom az orrom és úgy megyek el a férfi mellett, aki láthatóan nem nagyon örül ennek. Nem szól viszont vissza, csak csendben tűri a dolgot én meg nagyon élvezem a helyzetet. Hát persze, így neveltek azért tudom mit kell élvezni és annyira mit nem.
- Mindig? Ugyan. Látom nem tudod ki vagyok. - nézek a lányra egy kabátigazítás után. A táskám is feljebb húzom kicsit a vállamon mert már kezd csúszni. Azt meg nem lenne jó elhagyni, mert jelen pillanatban abban van mindenem. Meg amúgy is szeretem azt a táskát, vigyázok rá.
- Anais. - biccentek, és a kézfogást is elfogadom de nem nyújtom hosszúra. A felém nyújtott cukrot egy fejrázással utasítom vissza, úgy próbálok valami kevésbé zsúfolt helyre sétálni, hogy azért lássam a boltokat és a lány se szakadjon el tőlem. Végül sikerül kilyukadnom egy kicsit levegősebb helyen és teljes testtel tudok a lány felé fordulni.
- Mindig segítesz az olyan embereknek, akik kétszer is neked mennek? - kérdezem eléggé kedvesen, de mosolyogni még nem mosolygok. Ott még nem tartunk, lehet nem is fogunk ott tartani. A lány kicsit sem ismerős, lehet nem is aranyvérű, viszont nem akarok előre ítélkezni. Ezért csak csendben várom a válaszát, közben a mellettünk elhaladó embereket figyelem. Olyan monoton itt minden, hogy még a felénk induló fiúkra is csak fintorogni tudok. Amint odaérnek hozzánk végigmérem mindegyiket, de nem igazán az én stílusom.
- Nem veszünk semmit. Flörtölni meg lehet azokkal a libákkal ott. - mutatok a tőlünk pár méterre lévő csoportra, amelyet három szőke lány alkot, feltűnően mutogatnak errefelé és közben nagyon kuncognak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=543326#post543326][b]Gwen L. Blake - 2015.11.14. 22:14[/b][/url]

Végre elmehetnek és még bunyóba sem keveredtek. Ez már haladás Gwennél, mert az ilyen szituációknak az szokott a vége lenni, hogy valakivel a porban fekszik és verekszik. Többen tapasztalhatták már, például ALíz és Krisz is. Meg azt hiszem Lina is. A mondatra, hogy nem ismeri, csak a vállát rándítja, mert így van. Honnan kéne ismernie? A számára fontos személyekről tudja, amit kell, kivéve jelenleg Lináról és Elenáról. Úgy tűnik mind a kettejüket elnyelte a vizsgaidőszak, vagy mi a fene, mert nem kérdezősködnek Gwen felől. A levitással szokott baglyot váltani, de azt is nagyon ritkán, az eridonossal meg tényleg nem tudja, mi van. Keresné őt, de nem tudja hogyan.
- Tudnom kéne? - kérdezi, és a szemöldökét is felhúzza. Még nem látta, nem hallott róla, akkor meg?
A kézfogást és a bemutatkozás is viszonozza. Azt nem kell megkérdeznie, hogy melyik házba jár, mert az előző szituációból simán ki lehetett találni. Ilyet, csak egy rellonos tesz. A kérdésre széles mosoly jelenik meg az arcán. Mostanában többször segít az embereknek, lehet, hogy egyszer szuperhős lesz belőle és szobrot avatnak neki a főtéren. Milyen menő lenne egy Gwen Blake 15 m-es szobor itt a faluban. Eldicsekedhetne vele mindenkinek, hogy Ő az első, akinek szobrot avattak itt.
- Ha olyan helyzetben vannak az emberek, akkor nem kell két alkalom. Szóval, ha máskor is segítség kell, küldj egy baglyot. Bár téged elnézve nem hiszem, hogy így járnál - válaszolja. Ha Ő kerülne olyan helyzetbe, nem kérne segítséget. Van neki két szép ökle, lába és egy pálcája. Ha ezekkel nem boldogul, más sem segíthet rajta. De előbb inkább pálcával szereti intézni a dolgait, nem ököllel. Az azután következik, hogy a másik lefegyverezte.
Három srác is megindul feléjük, de társnője hamar lerendezi őket. Utána Gwen felé fordulnak, aki csak a három másik felé mutat. Mint a jó kiskutyák elindulnak arrafelé.
- Merre készülsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=543703#post543703][b]Anais Dessauge - 2015.11.15. 13:20[/b][/url]

Ebben vagyok ma.
Tehát nem tudja ki vagyok. A bácsi lehet rájött, de ő még nem ez pedig egy nagyon sajnálatos dolog. Pedig azt hittem aranyvérű, és hallott már a családomról. A válaszára felhúzom egyik szemöldököm, állom a tekintetét.
- Anais Dessauge. - mutatkozom be újra most már a teljes nevem említve. Apám azért elég befolyásos ember, nem igaz, hogy nem ismeri a Dessauge nevet. De lehet anyámról is beugrik neki valaki, azt viszont egyelőre nem említem meg neki. Várom a reakcióját erre.
- Itt mindenki mindig ennyire tapló? - utalok a monstrumra, akit még mindig látok a tömegben. Hiába a sok ember, egyszerűen kiszúrom és látom is ahogy minket néz. Grimaszolok egyet hátha ettől majd rájön most már tényleg le lehet kopni, nem kell ide nekünk. Talán ezt meg is érti, mert ezek után elfordul és látom is ahogy elindul valamerre. Ekkor lépnek közelebb a fiúk, akiket nem röstellek végigmérni, majd mivel egyik sem valami szemrevaló meg biztos nem is aranyvérűek csak elküldöm őket a butábbik csoporthoz.
- Barmok. - morgom Gwennek és már az sem érdekel ha a fiúk meghallják. Ha ez a falu tényleg ilyen rossz, akkor én többet biztos nem jövök le ide negyvenes fazonokkal meg kiéhezett hiénákkal üvöltözni. Botrányos mik nem történnek itt.
- Csak lejöttem körülnézni, nincs konkrét cél. De azt hiszem mindjárt vissza is megyek mielőtt még azok ott végre rájönnének mi szebbek vagyunk. - forgatom a szemem ahogy kiejtem a szavakat. A hármas akikhez küldtük őket inkább hasonlítanak egy túlplasztikázott, sminkbe fojtott harminc éveshez mint egy tizenhat éveshez, így nincs is miről beszélnünk.
- Te itt tanulsz? - nézek újra a lányra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=543775#post543775][b]Gwen L. Blake - 2015.11.15. 17:17[/b][/url]

Minden nap tanul valamit az ember, például most Gwen a másik lány nevét. Így sem ugrik, be kiről lehet szó, de biztos fontos emberek a szülei és biztos aranyvérűek. Ezt egyből levágta, de nem tudja ki áll itt mellette.
- Én pedig Gwen Blake - mutatkozik be Ő is a teljes nevén. Ha neki tudnia kéne, hogy ki a szőke lány, akkor azt is biztos tudja, hogy ki Gwen. Mert biza Ő aranyvérű, csak nem szokta hangoztatni. Ne a vérminősége miatt kedvelje, vagy éppen utálja valaki.
- Nem! Én például nem vagyok tapló, és vannak hozzám hasonlóak - válaszolja egy kis egoista szöveget is csempészve a mondandójába. Nem szokott nagyképű lenni, meg hasonlók, de az önbizalom belőle sem hiányzik. A kellő önbizalom. Egyébként tényleg vannak itt tapló személyek, de személyesen egyet sem ismer. Akikkel ő barátkozik, ők vagy iszonyatos kawaiik és zabálnivalóak, vagy a hideg kiráz tőlük. Mind a két csoportban vannak bőven emberek.
- Nem mindegyik az. Vannak normálisak a faluban és a suliban is. Csak meg kell találni a megfelelőt - válaszolja, de igazat is ad a másiknak. Ez srác, nem Gwen zsánere. Hagyták, hogy "lecsillapodjanak" a kedélyek, aztán jöttek volna a lányokhoz. Ez gyávaság és a szőke utálja ezt. A mellette lépkedő lányt elnézve, nem csak egyedül van így. Vagy csak hímsoviniszta. Ez is egy lehetőség.
- Nincs annyi eszük - rántja meg a vállát. Nem tűnnek észlénynek, az már biztos.
- Ja! Most vagyok végzős, de még nem igazán tudom, mi akarok lenni. Mások szerint gyorsan kéne döntenem, de szerintem időm, mint a tenger. Előbb még a sulit kell befejezni - mondja nyugodtan. Tényleg nem zavarja, hogy ez az utolsó éve és valamit kellene csinálnia.  Ha így halad a vizsgákon sem fog átmenni.
- Te pedig most érkeztél, igaz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=547310#post547310][b]Anais Dessauge - 2015.11.26. 21:56[/b][/url]

Ebben vagyok ma.
Kicsit felháborít, hogy nem tudja ki vagyok, mert én a Blake vezetéknév elhangzása után már nagyjából be tudom azonosítania ki fia borja áll itt előttem. Ha én tudom, neki is tudnia kellene. Azt hiszem a szüleim eléggé befolyásosak már ahhoz, hogy megismerjenek engem is a nevükről.
- Megnyugtató. - bólintással válaszolok. Legalább nem kell amiatt bosszankodnom, hogy ezen a napon már megint belém kötöttek, és elment az életkedvem a kioktatásuk miatt. Csak ez sem az én dolgom lenne, hanem a szüleiké, csak ezek szerint itt senkit sem neveltek meg kisebb korukban.
- Azt hiszem sokáig fogok keresgélni. - sóhajtok fel mutató- és hüvelykujjammal megmasszírozva az orrnyergem. Már az első nap is csalódnom kellett az iskolában, hiszen egyedül cipelhettem fel a bőröndjeim a kastélyig, és senki nem érkezett a segítségemre, pedig a csarnokban rengeteg zöld talárost láttam.
- Ennyire látszik? - kérdezek vissza és megemelem az egyik szemöldököm. Azt hittem ezzel a céltalan ide-oda mászkálással úgy nézek majd ki, mint az itt tanulók több százaléka, de azért kicsit örülök is neki, hogy megint sikerül kitűnnöm a tömegből még ha csak így is. Ekkor lassan kezd oszlani a tömeg, és mi is kényelmesebben tudunk már sétálni az utcán, el is indulok az egyik üzlet felé. Kényelmes tempóban haladok, talán a lány is jön utánam és így már belénk sem fognak kötni többet. Elég sok ember látta az előbbi kis műsort, én pedig nem vagyok rest újra megmutatni kivel is állnak szemben.
- Micsoda bolt.. - mormogok az orrom alatt miközben elhaladok az említett előtt.