A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=559092#post559092][b]Bakonyi Gergely - 2015.12.29. 20:36[/b][/url]

Csak egy átlagos nap az életében, semmi több. Ugyanúgy telik, mint az idei év szinte összes többi napja. Iskola, az Eridonon belüli reggelizés, egy kellemes tea, végül pedig munka, idelent, a kviddicsboltban. Nagyon megszerette az apró boltot, nemrég elő is léptették tulajdonos-helyettessé, így szabadabb a keze és több időt is tölthet kedvenc sportjának kellékei között. Világéletében kétkezi munkát csinált, ehhez is hozzá kellett szoknia. De a kiállított ereklyék fényezgetése, a vevők kiszolgálása is lassan hozzáillő feladattá vált.
Nincs túlságosan felöltözve, annak ellenére, hogy igazán hideg van. Nagyon jól bírja az ilyenfajta időjárást, amikor az emberek a téli kabátjukba bugyolálva totyognak, ő még egy kötött pulcsiban is jól érzi magát. Éppen ebédelni készül, amikor látja a férfit, aki nem olyan messze tőle el is vetődik. Fel is szisszen egyet sajnálatában, de akkor meglátja az apró medált.
Beszél hozzá, mások nem hiszik el, de mégis beszél hozzá. Azt mondja, nézzen rá, ezért tekintete vissza-visszavándorol rá. Iszonyúan lassúnak tűnnek az események, Gergő is szinte beleremeg, ahogy a kinyitható medál koppan a macskaköveken és minden gördüléssel közelebb kerül hozzá. Reflexből lép egyet hátra, de nem tudja róla levenni a szemét, nyel egy nagyot. A medál suttog neki, mesélni valója van számára. Azt akarja, hogy érintse meg, Gergő mégis furcsa félelmet és szorongást érez a tárggyal kapcsolatban.
Leguggol. Fel akarja venni, de a keze megáll, nem olyan messze tőle. Elszakítja tekintetét, meglátja a keresgélő férfit. A keze megremeg.
- Ez az öné? - kérdezi, a medálra pillantva, majd vissza a férfire. - Vegye el, kérem és vigye innen messzire - kérleli a másikat nagyot nyelve, miközben darabos mozdulattal áll fel, szorongásával küzdve egyik karját simogatja. Nem tudja elengedni a tekintetével, csak áll felette, nézi saját, torz tükörképét az aranyban és szinte hallja a hívogatást. Esze ágában sincs engedni neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=559789#post559789][b]Bakonyi Gergely - 2015.12.31. 17:30[/b][/url]

Ismét elkalandozik pár percre. A medált nézi, ahogy a férfi gond nélkül felveszi és nem történik semmi. Némi irigység kavarog benne pár pillanatig. Nem akarja magának ezt az egész furcsaságot. Nem akar más lenni, egyszerűen csak átlagos szeretne lenni, de nem megy neki. Összeszorítja állkapcsát, majd elernyeszti és csendesen figyeli tovább a medált. Lassan behatol tudatába az is, hogy kérdést intéztek hozzá.
- Nem - válaszolja némi fáziskéséssel. Reflexként reagál a teste és a gondolatra egy lépést tesz hátra. Tudja, hogy furcsán viselkedik. Pulcsija ujját piszkálgatja, a monoton mozdulatokkal próbálva ellensúlyozni a hatást. Ismét nyel ez nagyot.
- De nem is akarom megismerni - teszi hozzá végül, csendesen és egy aprót sóhajtva. Most, hogy távolabb van tőle, kissé elengedi magát, könnyebben tudja kezelni az egész helyzetet. Testtartásán is lazít, kezeit zsebre dugja, úgy néz végig még egyszer a férfin. Már éppen indulna tovább egy biccentés kíséretében, de csak nem viszik a lábai, érzi, hogy ez így nem lesz jó. Némi aggodalmat érez a férfi iránt, ajkát préselve gondolkozik el, most mi a fenét csináljon.
- De ha maga ismeri, én... javaslom, hogy ne menjen a közelébe - ad neki még egy tanácsot, félig felé fordulva, fekete tekintetét ráemelve.