A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=542837#post542837][b]Anais Dessauge - 2015.11.13. 20:25[/b][/url]

Ebben vagyok ma.
Az idő tökéletes egy kis sétához a faluban, meg különben is fel kell még mérnem a terepet meg a boltokat, amikben egyébként amúgy sem vásárolnék mert van elég ruhám különböző híres boszorkány divattervezőktől, csak azért jó ha tudom, mi hol van. Egy esernyő azért van nálam amennyiben mégis elkezdene esni az eső, minden más viszont a ládámban fekszik a rellonban és jó is az úgy. Elindulok hát kifelé a pincéből, a gondolataim pedig főleg Alexandre körül forognak. Mióta én is és ő is visszatértünk az iskolába, valahogy egyre többet gondolok rá. Ma viszont csak én vagyok, meg ez a furcsa nevezetű falu, így meg is próbálom kiűzni ezeket a csúnya gondolatokat a fejemből. Végigsétálok a fő utcán amit logikusan zével írnak, meg-megállok néha a boltok előtt de nem találok semmi szépet. Persze, hogy is lenne itt bármi szép, mikor ezek nem az olyan embereknek készültek, mint például én. Nem is értem mit vártam ettől a helytől.
Ahogy sétálgatok és néha nézelődök oldalra is, hirtelen mintha egy ismerős arcot vélnék felfedezni a tömegben. Hiába van szerda késő délután, olyan sokan vannak az utcán mintha ez alapkövetelmény lenne. Megnehezítik a dolgom rendesen, de végül csak sikerül odajutnom az idegenhez és fel is fedezem benne anya egyik barátnőjének a lányát, akivel még én is jóban vagyok kicsit. Ha pedig már így összehozott minket a sors, félreállunk és beszélgetni kezdünk úgy mindenről. Az iskoláról, a szülőkről, a ruhákról, fiúkról, szóba kerül a tetoválásom is, és nem felejtjük el megemlíteni, milyen furcsa emberek járkálnak körülöttünk. Az egyik fószer épp megbámul minket, mire egy csapat elsős vonul el előttünk, illegetik magukat, mi pedig csak csóváljuk a fejünket olyan kifejezéseket használva, mint a hova fajul ez a világ.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=543185#post543185][b]Anais Dessauge - 2015.11.14. 18:53[/b][/url]

Ebben vagyok ma.
Olyan furcsa véletlen egybeesés a mostani találkozó egy régi ismerőssel, mintha csak a sors akarta volna ezt így elrendelni. Persze nem vagyok vele olyan jóba, inkább csak a családunk miatt kellett néha eljátszani a nagy barátnők szerepet aztán nézhettük le egymást tovább, most meg úgy viselkedünk mintha tényleg barátnők lennénk. Jó vele beszélgetni, bevallom, mert ő az egyetlen akit itt most ismerek. Sajnos nem fedezték még fel, hogy megérkeztem a kastélyba pedig most már ideje lenne.
Olyan jól elcsacsogunk a lánnyal, hogy észre sem veszem mennyi az idő. Bár nem lehetett több tíz percnél, bejelenti távozását és rövid idő múlva már csak a távolodó alakját láthatom a tömegben. Mivel nem marad senki ismerős, ismételten elindulok az emberek között a boltok felé. Észre sem veszem és vállal véletlenül nekimegyek egy szőke hajú lánynak, elmormolok valami bocsihoz hasonló szócskát és már mennék is tovább, csakhogy az előttem álló böhöm nagy férfi nem igazán akar mozdulni semerre. Mivel ezen amúgy sem múlik semmi, lökök egyet a bácsin.
- Mozduljon már valamerre. - morgom még a háta mögött, hogy mindenképpen megértse mit is akarok én ezzel közölni. Nem hiszem el, hogy az út közepén kell megállni pont ott, ahol más normális emberek közlekedni szeretnének. A monstrumnak viszont nem igazán tetszik a reakcióm, így miután horrorfilmbe illő lassúsággal megfordul, nemes egyszerűséggel lök egyet rajtam. Hátratántorodom és nekiesem annak a szőke lánynak, akihez az előbb hozzáért a vállam. Úrihölgyhöz nem méltó cifra káromkodás hagyja el a szám miközben próbálom feldolgozni az egész esetet és miután elküldöm mindenhova a férfit, újra elindulok felé. Már pedig én ezt nem fogom tűrni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=543226#post543226][b]Anais Dessauge - 2015.11.14. 20:00[/b][/url]

Ebben vagyok ma.
A férfi láthatóan nem tudja kivel áll szemben, ahogy a mögöttem lévő szőke lány sem. Kicsit felháborítónak tartom ezt, de sok időm nincs is ezzel foglalkozni a bácsi miatt, akit láthatóan nagyon zavar a viselkedésem. Való igaz, nem igazán érdekel kinek szólok be és miért, mert a reakciójuk sem érdekel. Csak el szerettem volna menni erre elállja az utat. Hát erre persze reagálni kell valamit.
- Húzzon már innen, nem látja, hogy útban van?! - kaffogok vissza jóval hangosabban, mint az előbb. Közben a lány is megszólal, mire csak egy bólintással válaszolok tulajdonképpen mindegyik mondatára. Magamban persze tovább szidom a férfit és nem felejtem el jól megnézni, hogy apámék elintézhessék majd a viselkedése miatt. Annyit azért igazán megtehetne értem, az egy szem lányáért.
- Sok segítség vagy, kösz. - arcom a lány felé fordítom és úgy mondom a félig sértő, félig pedig hálás szavakat. Hogy ő minek veszi azt majd eldönti, nekem egyelőre megvan a magam baja ezzel a bácsival. Aki még mindig nem akar eltakarodni előlem és már kezdek nagyon unatkozni a többnyire értelmetlen szavain, amikor is elkezd szidni egyszer engem, egyszer a mellettem állót. Na hát ide sem jövök többet.
- Na most már tényleg be lehet szépen fejezni. Ha problémája van, azt megbeszélheti a szüleimmel, de ha már hozzájuk fordul, előtte fürödjön meg és vegyen valami szép ruhát, mert így még a kapunkig sem jut. - hunyorogva mérem végig a férfit, aztán egyik kezemmel hátradobom szép hajam és megkísérlem kikerülni a monstrumot. Lopva a szőke lányra pillantok, hátha csatlakozik hozzám. Idevalósinak tűnik, és ha igazam van, akkor lesz mit megvitatnunk nem csak erről az esetről, de másról is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=543286#post543286][b]Anais Dessauge - 2015.11.14. 21:38[/b][/url]

Ebben vagyok ma.
A férfi már éppen felháborodna a stílusomon, amikor talán rájön ki is áll előtte és egy vállvonás meg a homlokán kidagadó erek kíséretében amennyire tud, elenged minket. Felhúzom az orrom és úgy megyek el a férfi mellett, aki láthatóan nem nagyon örül ennek. Nem szól viszont vissza, csak csendben tűri a dolgot én meg nagyon élvezem a helyzetet. Hát persze, így neveltek azért tudom mit kell élvezni és annyira mit nem.
- Mindig? Ugyan. Látom nem tudod ki vagyok. - nézek a lányra egy kabátigazítás után. A táskám is feljebb húzom kicsit a vállamon mert már kezd csúszni. Azt meg nem lenne jó elhagyni, mert jelen pillanatban abban van mindenem. Meg amúgy is szeretem azt a táskát, vigyázok rá.
- Anais. - biccentek, és a kézfogást is elfogadom de nem nyújtom hosszúra. A felém nyújtott cukrot egy fejrázással utasítom vissza, úgy próbálok valami kevésbé zsúfolt helyre sétálni, hogy azért lássam a boltokat és a lány se szakadjon el tőlem. Végül sikerül kilyukadnom egy kicsit levegősebb helyen és teljes testtel tudok a lány felé fordulni.
- Mindig segítesz az olyan embereknek, akik kétszer is neked mennek? - kérdezem eléggé kedvesen, de mosolyogni még nem mosolygok. Ott még nem tartunk, lehet nem is fogunk ott tartani. A lány kicsit sem ismerős, lehet nem is aranyvérű, viszont nem akarok előre ítélkezni. Ezért csak csendben várom a válaszát, közben a mellettünk elhaladó embereket figyelem. Olyan monoton itt minden, hogy még a felénk induló fiúkra is csak fintorogni tudok. Amint odaérnek hozzánk végigmérem mindegyiket, de nem igazán az én stílusom.
- Nem veszünk semmit. Flörtölni meg lehet azokkal a libákkal ott. - mutatok a tőlünk pár méterre lévő csoportra, amelyet három szőke lány alkot, feltűnően mutogatnak errefelé és közben nagyon kuncognak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=543703#post543703][b]Anais Dessauge - 2015.11.15. 13:20[/b][/url]

Ebben vagyok ma.
Tehát nem tudja ki vagyok. A bácsi lehet rájött, de ő még nem ez pedig egy nagyon sajnálatos dolog. Pedig azt hittem aranyvérű, és hallott már a családomról. A válaszára felhúzom egyik szemöldököm, állom a tekintetét.
- Anais Dessauge. - mutatkozom be újra most már a teljes nevem említve. Apám azért elég befolyásos ember, nem igaz, hogy nem ismeri a Dessauge nevet. De lehet anyámról is beugrik neki valaki, azt viszont egyelőre nem említem meg neki. Várom a reakcióját erre.
- Itt mindenki mindig ennyire tapló? - utalok a monstrumra, akit még mindig látok a tömegben. Hiába a sok ember, egyszerűen kiszúrom és látom is ahogy minket néz. Grimaszolok egyet hátha ettől majd rájön most már tényleg le lehet kopni, nem kell ide nekünk. Talán ezt meg is érti, mert ezek után elfordul és látom is ahogy elindul valamerre. Ekkor lépnek közelebb a fiúk, akiket nem röstellek végigmérni, majd mivel egyik sem valami szemrevaló meg biztos nem is aranyvérűek csak elküldöm őket a butábbik csoporthoz.
- Barmok. - morgom Gwennek és már az sem érdekel ha a fiúk meghallják. Ha ez a falu tényleg ilyen rossz, akkor én többet biztos nem jövök le ide negyvenes fazonokkal meg kiéhezett hiénákkal üvöltözni. Botrányos mik nem történnek itt.
- Csak lejöttem körülnézni, nincs konkrét cél. De azt hiszem mindjárt vissza is megyek mielőtt még azok ott végre rájönnének mi szebbek vagyunk. - forgatom a szemem ahogy kiejtem a szavakat. A hármas akikhez küldtük őket inkább hasonlítanak egy túlplasztikázott, sminkbe fojtott harminc éveshez mint egy tizenhat éveshez, így nincs is miről beszélnünk.
- Te itt tanulsz? - nézek újra a lányra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=547310#post547310][b]Anais Dessauge - 2015.11.26. 21:56[/b][/url]

Ebben vagyok ma.
Kicsit felháborít, hogy nem tudja ki vagyok, mert én a Blake vezetéknév elhangzása után már nagyjából be tudom azonosítania ki fia borja áll itt előttem. Ha én tudom, neki is tudnia kellene. Azt hiszem a szüleim eléggé befolyásosak már ahhoz, hogy megismerjenek engem is a nevükről.
- Megnyugtató. - bólintással válaszolok. Legalább nem kell amiatt bosszankodnom, hogy ezen a napon már megint belém kötöttek, és elment az életkedvem a kioktatásuk miatt. Csak ez sem az én dolgom lenne, hanem a szüleiké, csak ezek szerint itt senkit sem neveltek meg kisebb korukban.
- Azt hiszem sokáig fogok keresgélni. - sóhajtok fel mutató- és hüvelykujjammal megmasszírozva az orrnyergem. Már az első nap is csalódnom kellett az iskolában, hiszen egyedül cipelhettem fel a bőröndjeim a kastélyig, és senki nem érkezett a segítségemre, pedig a csarnokban rengeteg zöld talárost láttam.
- Ennyire látszik? - kérdezek vissza és megemelem az egyik szemöldököm. Azt hittem ezzel a céltalan ide-oda mászkálással úgy nézek majd ki, mint az itt tanulók több százaléka, de azért kicsit örülök is neki, hogy megint sikerül kitűnnöm a tömegből még ha csak így is. Ekkor lassan kezd oszlani a tömeg, és mi is kényelmesebben tudunk már sétálni az utcán, el is indulok az egyik üzlet felé. Kényelmes tempóban haladok, talán a lány is jön utánam és így már belénk sem fognak kötni többet. Elég sok ember látta az előbbi kis műsort, én pedig nem vagyok rest újra megmutatni kivel is állnak szemben.
- Micsoda bolt.. - mormogok az orrom alatt miközben elhaladok az említett előtt.