36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
3...2...1...BÚÉK!
Írta: 2015. december 31. 10:47
| Link



Lassan, a minden irányból gyűlő diákok és falulakók között sétál ki az alig kivilágított, hangulatos térre. A csípős hideg beszökik szövetzakója alá, a szél arcára vörös pírt varázsol. Leszegett fejjel halad, nem nézelődik, nem keres ismerősöket, sőt mi több, próbál teljesen észrevétlen maradni. Végül maga elé, a földre meredve áll meg a szökőkút mellett, és a kút párkányára pillantva gondolataiba újra visszaszökik Katherine. Felesége négy hónapja már, hogy végleg kilépett házuk ajtaján, de a viszontlátás reménye nem fakul. Hogy egyelőre, vagy soha nem is fog, nem tudja, de a most ordító üressége és a nő hiányának fel-feltörő fájdalma olyan erős, hogy a férfi úgy hiszi, ezt nincs elég ereje legyőzni. A levelek, melyeket olykor-olykor tőle kap, az éjlény sorai ha nem is áltatják könnyed ígéretekkel, általuk mégis bizakodóvá válik. Bizakodóvá, reménytelivé, csak hogy azután, néhány óra múlva ismét visszasüppedhessen szétvert háza sivár csendjébe. Talán ezek a kései órák a legnehezebbek. Mikor egyedül van, és a hullámos leveleket gyertyafénynél olvassa el újra meg újra, majd mikor a gyertya már csonkig égett, őt asztalra ejtett fejjel, vagy a kanapén eldőlve éri az álom. Elhagyatottan és végtelenül magányosan.
Körülötte kisebb tömeg alakul ki, a fiatalok hangoskodnak, úgy hallani izgatottan várják a közelgő éjfélt. Nyakukon az Újév, és hihetetlen, de ennek mindannyian örülnek. Konstantin feléjük pillant, tekintete elidőzik vidám arcukon, de szája széle meg sem rezzen. Képtelen is volna, de nem is akar velük örülni. Elfordul tőlük, fejét sóhajtva hátradönti, és a fekete eget kezdi kémlelni. Arról elvesztek a csillagok.
Hozzászólásai ebben a témában



Hollósi M. Karolina
INAKTÍV


Csinszka
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 324
az Újév küszöbén
Írta: 2015. december 31. 16:49
| Link


| öltözék | kabát |

Új év, új kezdet. Legalábbis így mondják. Tabula rasa. Mindenkinek tiszta lap és hasonlók. Karolina nagyon is úgy érzi, hogy most már jó lesz végre ha minden egyenesbe jön, mert az elmúlt évét nem sorolná a legjobbak közé. Kivételesen úgy esett, hogy szilveszterre nem talált magának programot. Társat, barátot. Valószínűleg azért, mert úgy volt hazamegy, ám az utolsó pillanatban meggondolta magát. Nincs kedve a családjához. Ezért végül maga sem tudja milyen megfontolásból, de a faluban kötött ki. Már egy ideje rója az utcákat, hogy végül a téren bukkanjon ki. Rögtön el is vesz egy pohár pezsgőt a kínálatból. Lehetne az első is ma este, de nem az. Eliza mondta neki, hogy valószínűleg ő is erre lesz, de nem egyeztettek részletesebben, így most tekintete az arcok között rebben, hátha felismeri barátnőjét. De egyelőre nem látja. Néhány ismerős arcnak odaint, pár mellet csak elsétál. Az ünnep örömére kicsípte magát a hölgyemény, így cipősarkainak kopogása kíséri lépteit amint közelít a szökőkúthoz. Szerencséjére egy okos kis bűbájnak köszönhetően nem fázik benne a lába. Azon hasznos praktikák egyike, amit anyjától lesett el. Észrevesz egy ismerősnek tűnő hajzuhatagot, így kicsit határozottabban indul meg a szökőkút felé. Arra látta eltűnni. Annyira koncentrál, hogy véletlenül nekimegy valakinek, majdnem kiöntve a pohár tartalmát.
- Elnézést – veti oda, hátra sem pillantva. Majd megtorpan. Elveszítette a nyomot, nem Eliza volt. Így ismét marad a jól ismert magányos ácsorgás. Karját felemelve lesi meg az óráját. Valahogy különös izgatottság tölti el arra a tudatra, hogy nemsokára egy új reményekkel teli év veszi kezdetét. Belekortyol a pezsgőjébe, hogy utána halvány derűvel tanulmányozza a buborékok táncát a pohárban. Azok legalább mellette lesznek éjfélkor.
Hozzászólásai ebben a témában

Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
3...2...1...BÚÉK!
Írta: 2016. január 2. 15:41
| Link



A téren egyszerre felgyűlő, ünneplő tömeg csak akkor tűnik fel a szökőkút mellett álló férfinak, mikor elmélkedéséből egy nekiütköző keskeny váll felrázza. Összerezzenve, sűrűn pislogva hajtja le hátradöntött fejét, s néz a magának nunduként utat törő irányába, de a pezsgővel szlalomozó hölgytől sem bocsánatkérést nem hall, sem nem találkozik – az ilyenkor szokásos – udvarias-aggódó szempárral. Vonallá préselődött ajkai felett pillant körbe; a falusiak és a diákok egyre nagyobb csoportokban állják körül a szépen feldíszített kutat, és harsány beszélgetéseikből kihallatszódik az ilyenkor egyetlen lehetséges téma: szilveszteri izgatottságuk. Mindenki jól öltözött, ki drága parfümtől, ki szesztől illatozó, és egyesek már most olyan részegek, hogy Konstantin azt is őszintén csodálja, hogy egyáltalán képesek megállni a lábukon.
Aprócska, halk sóhaj hagyja el ajkait, amint visszafordul, és tekintete megállapodik a tőle nem messze álló, kezében pezsgőspoharat tartó szőke nundun. Összehúzott szemekkel, erősen hunyorítva próbál ráismerni a szalmaszín fürtökkel takart sápadt arcra, de mielőtt megbizonyosodhatna róla, valóban ismeri a figyelmetlen hölgyet, újra meglökik. Felszisszenve, egyensúlyát vesztve lép arrébb, és mogorván pillant a hőbörgő fiatalokra, akik hosszú percek óta, éppen mellette ugratják egymást. Azok úgy tűnik, észre sem veszik, hogy másokat zavarnak, így a férfi úgy dönt, jobb, ha ő sétál arrébb. Kezeit mélyen nadrágja zsebébe csúsztatja, és az ismerős ismeretlen felé indul, hogy nem túl messze tőle, végül egy idősödő házaspár mellett álljon meg. Mellettük talán nem kell attól tartania, hogy újfent meglökik, rátaposnak, vagy véletlenül megátkozzák valami nagyon kellemetlen, egyébként teljesen ártalmatlan rontással.
Hozzászólásai ebben a témában



Hollósi M. Karolina
INAKTÍV


Csinszka
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 324
az Újév küszöbén
Írta: 2016. január 2. 16:19
| Link


| öltözék | kabát |

Keresése kudarcba fulladt egyelőre, de reméli, hogy azért az este folyamán még találkozik Lizával. Nagyon szeretné vele tölteni 2016 első perceit. Hiába szereti az egyedül eltöltött időt, most akkor is vágyik arra, hogy ne egymagában kelljen itt ácsorognia. Halk sóhaj hagyja el ajkait, ami apró párafelhőként bodorodik a hideg levegőben. Tekintetével követi amint elszáll az ég felé. Révedezéséből egy apró kis lökés ébreszti fel. Lenézve egy hét-nyolc éves kislányt pillant meg, amint éppen elkezdi összeszedni az elejtett cukorkákat a földről. Más körülmények között talán bosszús lenne, de most csak egy halvány mosollyal fordul hátra, hogy leguggoljon a lánykához.
- Várj, segítek – mondja, és óvatosan lerakja a poharat maga mellé, miközben fürge, kesztyűs kezeivel segít összeszedni az édességeket. A fiatal lány széles mosollyal köszöni meg, majd sietve továbbszalad. Karolina felveszi a félrerakott poharat, és felegyenesedik. Kipirult arccal tekint ismét körbe, mikor szemei megakadnak egy ismerősnek tűnő alakon. Nem, az nem lehet. Tekintetét elfordítja, és nagyot kortyol az italból. Biztos csak valaki nagyon hasonló. A pohár tartalma már félig elfogyott, most már ügyelnie kéne arra, hogy maradjon éjfélre is, különben kénytelen lesz egy újabb teli pohár után nézni, amit jelenleg nem tartana túl jó ötletnek. A meleg, kellemes bizsergés kezd szétáradni a testében. Szemeit ismét az égre emeli, de valahol agya hátsó szegletében ott motoszkál a tudat, hogy az alak, akit az előbb látott nagyon is ismerős számára. Vár, de még semmi. Pedig mennyire szereti a tűzijátékot, ám még hátravan némi idő, addig nem láthatja az ezer színben szikrázó eget. Csak a csillagok halvány pislákolása marad.
Utoljára módosította:Hollósi M. Karolina, 2016. január 2. 16:20
Hozzászólásai ebben a témában

Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
3...2...1...BÚÉK!
Írta: 2016. január 2. 16:57
| Link



Az idős házaspár egymás arcába suttogott kedveskedéseit hallgatja, és bár a halk sutyorgásból nem hall ki egyetlen értelmes szót sem, de a szeme sarkából látott boszorkány testbeszéde elárulja, mennyire tiszteli és szereti férjét. Konstantin leszegett fejjel áll, csendben bámulja cipője orrát, nem mer felnézni és a házaspárra pillantani, nehogy elrontsa meghitt együttlétüket. Úgy érzi, ez köztük olyasfajta szentség, amit nem zúzhat szét bámészkodással – még akkor sem, ha szemeiben őszinte elismerés csillogna. Jobb némán hallgatni a boszorkány, férje vicces megjegyzésén való csilingelő kuncogását, és cipőorraira mosolyogni. Gondolatai hamar visszatalálnak az őt állandóan foglalkoztató kérdés felé: vajon látom még? Vajon harminc év múlva mi is így állunk majd itt? Nem. Ha itt is állnak majd, Katherine ugyanolyan fiatal és üde lesz, mint most és bármikor, ő viszont már hatvan is elmúlik addigra. Ősz lesz, gyűrött és görbe hátú.
Arca megrezzen, ajkai megkeményednek, és nesztelenül fújja ki orrán a levegőt, ami a fagyos levegőben halvány ködfelhőként tör előre. Lefelé néz, egy pillanatra se emeli fel fejét, így könnyen észreveszi a bal lábához guruló rózsaszín cukorkát. Homlokán felszökő szemöldökkel hajol le érte, és két ujja közé véve azt körbenéz, hátha megpillant valakit, aki az imént elejthette. De hiába, egyetlen kislányt sem lát, és a körülöttük állók kezében sincs édességes zacskó. Tesz egy lépést előre, majd még egyet, kutakodó tekintete ide-oda jár az órájukat figyelő embereken, de felesleges, a cukorka gazdája már minden bizonnyal eltűnt.
- 10... 9... 8... - először csak egy mély férfihang harsan fel, de ahogy kimondja az első számot, sorban egyre többen csatlakoznak hozzá, hogy együtt számolhassanak vissza. Konstantin leengedi a kezét, és az ég felé fordított arccal lép egyet balra. Szövetkabátja ujja súrolja a mellette álló nőét.
Hozzászólásai ebben a témában



Hollósi M. Karolina
INAKTÍV


Csinszka
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 324
az Újév küszöbén
Írta: 2016. január 2. 20:17
| Link


| öltözék | kabát |

Sokáig vívódott azon, hogy inkább a kastély békés falai között marad ma estére. A kandalló vidám pattogása mellett vár az új kezdetre, egy könyvvel és egy bögre teával, de most itt állva a téren úgy érzi hiba lett volna kihagynia. A térnek van valami varázsa, ami lenyűgözi. Meg persze itt van a tűzijáték is.
A cukorkás kislány röpke közjátéka után szemei visszatérnek az égre, mintegy szuggerálva, hogy láthassa már a felrobbanó színes szikrákat. A türelmetlenség nem jellemző rá, ám most valami egészen meglepő, izgatott várakozás lesz úrrá rajta. Mélyen beszívja a levegőt, ami érezhetően friss a csípős hideg miatt, de az őt körülvevő emberek illata is keveredik benne. Lehunyja a szemét, hogy egy kicsit, csak egy kicsit egyedül lehessen. A zsivaj háttérbe szorul a felerősödő szívdobbanások hangja mellett. Aztán megtörik a varázs, és Karolina ismét kinyitja a szemét. Elkezdődik a visszaszámlálás, ő pedig beleborzong az egy ütemre kántáló emberek mámorító hangjába. Egy kabát ujja súrolja az övét. Nem néz oda, nem tudja kié, most teljesen lefoglalja a feszül várakozás. Az enyhén kelt lágy szellő belekap szőke tincseibe, tovaszállva viszi magával a lány kellemes levendulás illatát. Kezében továbbra is ott van az eddig szorongatott pohár.
- 7... - egyre több és több, különböző nemű és korosztályú hang csatlakozik. Szemeit lesüti, cipőjének orrát tanulmányozza.
Ez az év most más lesz.
- 6...
Vége lesz az iskola egy szakaszának.
- 5...
Valami végleg lezárul.
- 4... - csatlakozik a számolókhoz, de ő csak suttog. Mindig mindenki olyan hangosan mond mindent. A suttogásra sosem figyel senki. Ajkain halvány mosoly játszik, ahogy szólásra nyílnak, hogy mondja a következő számot.
Hozzászólásai ebben a témában

Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
3...2...1...BÚÉK!
Írta: 2016. január 4. 18:21
| Link



A Boglyas térre csoportosuló emberek harsogása elcsendesedik, az ugráló, viháncoló fiatalok ugyanúgy, mint az egymás arcába búvó idős párok halk kuncogása, elhal. A visszaszámlálás, az utolsó tíz másodperc magával ragad mindenkit, öreget és fiatalt, boldog és szomorú lelket egyaránt, hogy a hamarosan rájuk köszöntő Újév varázslatos, magasztos érzése észrevétlenül szökjön be a szívükbe. A közeledő éjfél, az új év reményt ad, bátorságra és további kitartásra ösztökél.
- 3... - suttogja a férfi, a halk, morgó szócska alig hallható, az csupán egy ég felé hömpölygő lehelet, egyetlen párafelhő, egyre csak dagadó füstköd. Konstantin hátradöntött fejjel várakozik, arcbőrét csípi a hideg, lecsukott szemeit simogatja a fel-felerősödő szellő. Orrát eléri a mellette álló nő finom levendulaillata, ami kéretlenül is gyerekkorára emlékezteti, mindig dolgos anyjára, amint szekrényébe apró ruhazsákokat tesz, melyekbe azelőtt levendulát varrt.
- 2... - tör fel formálódó ajkaiból az újabb gőzkarika, és ő gyerekszobájára gondol, önmagára, mikor kisfiú volt és csak késő esténként látta az apját. Akkor még semmit sem tudott a világról, nem tudta, hogy felnőttként a varázsvilágban kell majd helytállnia, hogy bár édesapja útját követi majd, egyáltalán nem abban a formában teszi majd, mint azt ők sokáig hitték. Lelki szemei előtt aztán kirajzolódik Fleur édes, pirospozsgás arcocskája is, aminek felidézett képével kel és fekszik.
- 1... - susogja, és lélegzetvisszafojtva várja, hogy meghallja a tűzijáték első durranó hangját, s lehunyt szemein át is láthassa a sötét égboltot befestő rikító színeket.
- Köszöntsük együtt 2016-ot! Sikerekben, egészségben és boldogságban gazdag boldog új évet kívánunk mindenkinek! - szólal meg a közelben felállított pódiumon a polgármester, hangjára Konstantin kinyitja szemeit, de helyette a szemfényvesztő égi játékot kezdi figyelni. Szürke fényeiben visszatükröződnek az odafent kiteljesedő, gyönyörű színek. Az emelvényen álló fiatalember közben újévi beszédét mondja, de a hivatalnok nem figyel rá, annak hangja háttérbeli zsivajjá szelídül, beleveszve a sustorgó tömegbe. A férfi csak áll ott zsebre tett kezekkel, s nézi a füstölgő eget. Kabátjának ujja meg-megérinti a levendulaillatú nőét, de ha észre is veszi, hogy hozzáér, nem zavarja. Jól esik emberek között, idegenek társaságában lennie, jól esik egy pillanatra megfeledkeznie a szívét sanyargató végtelen magányról.
Hozzászólásai ebben a témában



Hollósi M. Karolina
INAKTÍV


Csinszka
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 324
az Újév küszöbén
Írta: 2016. január 4. 19:38
| Link


| öltözék | kabát |

A feszülten duruzsoló elcsendesedésben megannyi apró felhőként emelkedik magasba az emberek lehelete. Mindenki vár. Az ünnepre, arra, hogy ihasson, hogy láthasson egy cseppnyi csodát az égen. Vagy arra, hogy végre elcsattanhasson az éjféli csók. Karolina is vár. Nem tudja mire, de vár. Mert a várakozás jó érzéssel tölti el, olyan mintha lehetne reménye arra, hogy egyszer minden tökéletes lesz.
- 3... – még mindig suttog, szemeit lesütve a tér köveit veszi alaposabban szemügyre. Nem hallja ki a tömegből a hangokat, mind egyként szólalnak meg mondva a számokat. Őket itt és most összeköti valami. Összeköti az, hogy együtt, egységként lépik majd át 2016 küszöbét. Egy igazi titok ez, amit csak az tapasztal meg, aki itt van. Gondolatai elkalandoznak, régen mindig a testvéreivel karöltve álltak pezsgővel a kezükben. Már akkor is kilógott a sorból. A szőke. Az egyetlen szőke a szűk családban. Mégis mennyit bolondoztak régen; mára már mintha mindent a komolyság feszes porrétege fedne otthon. Persze csak képletesen értve, hiszen mindenütt makulátlan tisztaság uralkodik. Rámosolyog az élettelen kövekre a lába alatt. Olyannyira belemerül korábbi szilvesztereinek emlékébe, hogy észre sem veszi, hogy lemaradt a számokkal.
- 1... – kapcsolódik vissza a tömegbe a halk suttogásával. Úgysem hallja senki, csak magának motyogja, de ez pont így van jól. Karolina fejében megfordul, hogy meg kéne keresnie Elizát, de ha most indul el, nem tudja élvezni a tűzijátékot, így csak utána indulhat újabb keresésre.
- 0... – mondja még ki a végét. És felemelve eddig leszegett fejét búcsút int az elmúlt évnek. Nem fogja hagyni, hogy bármilyen múltbéli dolog a lelkére nehezedjen, elvégre a mostban él. Tompán hallja a polgármester beszédét, de sokkal inkább a szikrákra kíváncsi az égen. Ámuldozó szemekkel figyeli az ezerszínű pompát; a mellette álló kabátja hozzá-hozzáér, ám nem ezt veszi észre. Gyerekek kacagása hallatszik, ahogy az eget figyelik. Elmosolyodik, és ismét kortyol egyet a pezsgőből. Boldog újévet! Csak magának mondja, az ő fejében visszhangoznak a szavak. De most talán jól esne, ha valakinek mondhatná, nem csak magában.
Utoljára módosította:Hollósi M. Karolina, 2016. január 5. 16:52
Hozzászólásai ebben a témában

Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
3...2...1...BÚÉK!
Írta: 2016. január 5. 14:57
| Link



Szája szegletébe mosoly költözik, ahogy kinyitja szürke szemeit és a színes égboltra pillant. A csillagok most nem látszanak, elnyeli őket a zord hideg, a tűzijáték így feszes, sötét hátteret kap. Piros, sárga, zöld pálmafák durrannak, s rajzolódnak ki odafent, amit a jelenlévők mind elcsendesedve figyelnek. Nem hallani mást, csak gyermekkacajt, elcsattanó szerelmes csókokat és a mindenkit körülölelő feszült figyelem csendjét. Hát itt van az Újév, a múlt lezárásának legfőbb ideje, és ők az új lehetőségek kapujában állnak.
Konstantin szíve torkával együtt szorul össze, gyomra megremeg a továbblépés gondolatára. Négy hónap telt már el, de benne semmi sem változott. A színpompás játékot nézi, figyeli az újabbnál újabb, de régről már jól ismert alakzatokat, az aláhulló fényeket, de ajkairól leolvad a mosoly.
A tűzijáték véget ér, s az égről eltűnik minden szín és füst, a káprázat belevész az éjszakába. A tömeg lassan mozgolódni kezd, az emberek családtagjaikba kapaszkodva indulnak haza. A szökőkút körül is tolongani kezdenek, és a férfi hagyja, hogy magával sodorja az ár. Most, az utolsó percben pillant le bal oldalára, ahol csak ekkor veszi észre, végig az ismerős ismeretlen hölgy állt. A hófehér arcot fürkészve hátrál, és mikor a fakó áll felemelkedik és a szőke tincsek az apró fül mögé kerülnek, akkor látja meg, ki is valójában az az ismerős ismeretlen. Szemei körül elmélyülnek a barázdák, amint elneveti magát, és ha tekintete találkozik Hollósi kisasszony kéken ragyogó tükreivel, akkor jobbját előhúzza nadrágzsebéből és az őt sodró emberáradat feje felett egy tétova, bizonytalan mozdulattal int neki.
- Boldog új évet, kisasszony! - hangosan formálja a szavakat, de abban kételkedik, hogy hangja elér a lányhoz. Szélesen mosolyog rá, és míg tartják egymással a szemkontaktust, többször fejcsóválva elneveti magát. Az, hogy végig egymás mellett álltak, de az utolsó pillanatig nem vették ezt észre, igazán szórakoztatja. Int még a diáknak egy utolsót, majd lesütött, mosolygó szemekkel megfordul, hogy együtt haladhasson a falubéliekkel. Fogai elővillannak vigyorra húzódó ajkai alól.
Hozzászólásai ebben a témában



Hollósi M. Karolina
INAKTÍV


Csinszka
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 324
az Újév első mosolya
Írta: 2016. január 5. 17:14
| Link


| öltözék | kabát |

Körülötte mindenki hangos, ujjong, élvezi az az estét, beszélget, kacag. Ő viszont csöndbe burkolózik. Csak figyeli, csak nézi az eget. Szemeiben megjelenik a színes szikrák tükörképe. Ha tehetné akkor elnyújtaná a pillanatot, megtenne bármit azért, hogy még ne legyen vége, még egy kicsit élvezhesse. De nem tehet semmit, így az utolsó durranások lassacskán elhalnak, és a tömeg oszlani kezd, anyák kiabálnak gyerekeik után, fiatalok nyúlnak az egyre csak ürülő üveghez. Karolina lepillant a kezében a pohárra, kihörpinti a maradékot. Vége. Ez az éjféli pillanat is elmúlt. Jobb kezében szorongatott poharát leereszti, így az enyhén nekiütődik a mellette állónak. Nem zavaró, a szőke is épphogy csak észreveszi. Ám ahhoz pont elég, hogy felemelve fejét rápillantson. Kisimítja arcából a pár kósza tincset. A tömeg már megindult őt is magával húzva, mikor érkezik a felismerés szikrája.
Végig itt állt mellette, végig egy hajszálnyira volt tőle, és egyikük sem vette észre a másikat. Most azonban arcára mosoly kúszik. Megállapítja, hogy főnöke arca mennyivel barátságosabb, ha nevet, ha mosolyog. Mintha egy másik ember lenne. Úgy emlékszik erre már a múltkor is rácsodálkozott az irodában, de itt most egészen más. Az intésre ő is zavartan felemeli jobbját. Nem igazán hallja, amit a férfi mond, de kit tudja következtetni, erősen koncentrál.
- Önnek is! - kiáltani próbál, de úgy érzi hangját elnyeli a körülötte morajló tömeg, ami sodorja őt is egyre messzebb és messzebb. Ekkor veszi csak észre, hogy jobbjában még mindig ott a végig szorongatott pohár. Valószínűleg ezzel intett Osztrovszkynak is. Felnevet, csengő kacagását csak körülötte hallják, de tekintetével még mindig a férfi szürke szemeit figyeli. Most nem szégyelli magát a pezsgő miatt, most különös boldogság keríti hatalmába. Majd holnap ráér szégyenkezni. Egy utolsó mosollyal elszakítja tekintetét a – most már – ismerősnek mondható szemektől, és lágy mosollyal az arcán indul, hogy végre megtalálja Elizát a sodró tömegben.

//Köszönöm szépen a játékot!^^  Kiss//
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér