36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. január 22. 21:21 | Link

Rian & Hell's Kitchen... ja nem, itt nincs is Viasat Sad

Az úgy volt, hogy elfelejtettem fesztiválosat játszani, így marhára lemaradtam a vacsiról, amit most még meg is könnyeznék, ha nem sajátítottam volna el a főzős tudományát idő előtt.
Nem meglepő, tökre önálló vagyok egyébként, nincs szükségem arra, hogy a kezem fogják, de attól még szeretem, szóval nyithatnék simán egy Bianka simogatót, tiszta jó lenne.  Na, de a gyomrom korog, én meg már haribo macikat látok magam előtt szaladgálni, szóval bőven ideje lenne előbújnom, vagy olyasmi.
Cseppet sem félek, hogy egy prefibe botlok, most aztán még a fejéhez is vághatom, hogy még nincs takarodó. Zsebre vágott kézzel szelem a már ismerős utat – volt három évem begyakorolni a lépéseket a navitól a konyháig, meg is tettem -, halkan fütyörészve, mert az élet amúgy tök szép.
Vidáman integetek a portrén lévő banyának, akivel ez idő alatt sem igazán sikerült zöld ágra verődnünk, mert, hogy én faragatlan némber vagyok, ő meg sipákoló paca… igen, sejtem ezzel az aprócska megjegyzésemmel se igen loptam magam a szívébe, de hát annyi baj legyen, attól én még köszönök neki, bármennyire is sajnálom, hogy nem tud tőle a falra mászni.
Zökkenőmentesen érem el célom, le is pacsizok az első manóval, aki az utamba kerül, szerencsétleneknek nem tudom megjegyezni a nevét, mert vannak páran, és mindannyian egyformán rondák, de hát nem feltétlenül a borító a fontos, ugye.
Kapom is el az egyik széket, amire aztán felállok, lévén nem vagyok egy hatalmas jelenség, épp csak kitűnök a talapzatból, a hozzávalók az esti rántottámhoz pedig marha fent vannak, és még így is marhára kell nyújtózkodnom ahhoz, hogy elérjem őket.
- Túl az Óperencián, túl a tengeren, úszik egy kis svábbogár, tiszta meztelen. Lába sincsen Őneki, csak a víz viszi. Szegény kicsi svábbogár…. szegény kicsi svábbogáááááár…. Jajj úgy élvezem én a strandot, ottan annyira szép és jóóóóóóóóóóó Áááááááááááááááááá – és hangos puffanással adom mindenki tudtára, hogy padlót fogtam magamtól. Pedig hányszor megmondták már, Fijam, egyszerre csak egy dolgot… és ez még istenes is lenne egyébként, csak annyi a bibi, hogy magammal rántottam a lisztet is, és most holt fehér vagyok, mivel hogy a tasak tartalma rajtam kötött ki.
- Ohhh banyek… - remélem nem fogyott el mind, kell nekem.

Utoljára módosította:Sebestyén Bianka, 2016. január 22. 21:27
Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Blythe
INAKTÍV


Rian
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 273
Írta: 2016. január 23. 12:30 | Link

Bianka

Igaza volt.
Ez önmagában egy meglehetősen ritka állítás Rianre vonatkoztatva, bár ezúttal nem kellett jóstehetség ahhoz, hogy képes legyen megállapítani, fizikai képtelenség, hogy a gólyalakban egy halom idegen diák közt képes legyen aludni. Ebből természetesen egyenes úton következett, hogy egész nap fáradt volt, és a legegyszerűbb dolgokat is elrontotta, ami már csak azért is problémát jelentett, mert plusz hátráltató tényezők nélkül is hajlamos volt mellényúlni a dolgoknak, ráadásul az új helyzetek miatti stressz sem segítette az előrejutását. Mindennek az lett a végeredménye, hogy a leginkább random helyeken nyomta el az álom:  alapvetően bárhol, ahol le lehetett ülni, vagy nem kellett semmit tennie pár percig - zuhanyzás közben, a nagyteremben ebédnél, a könyvtárban, mikor kölcsönzéshez állt sorba...
...vagy a konyhában, ahová tényleg csak két percre helyezkedett el a tűzhely mellett, mert annyira átfázott a kinti LLG óra után, hogy még a gondolatai is megfagytak (bár lehet ezzel csak igazolni akarta, hogy miért nem emlékszik még arra se, amit a tanár két perce közölt).
Áriára ébredt - mindezt csak azok mondhatják el magukról, akik voltak már operában -, s elfojtott egy aprócska nyögést, mivel valahogyan sikerült lefordulnia a székről és az asztal alá kerülni, így utólag pedig igencsak megérezte a szerencsétlen malőrt.
 - Merlin tundraalsójára, ez tarthatatlan - motyorászta magának, miközben a padlót szenzuálisan végigtapogatva kutatott szemüvege után, hogy az árnyékok és formák homályos összjátékán kívül mást is lásson a világból.
Pont jókor sikerült rátalálnia - épp szerencséje volt végignézni, ahogy a koncertet adó hölgy kecses puffanás kíséretében hátával megsimogatta a konyha kövezetét, mindeközben magára rántva a kezében tartott zsák tartalmát.
Rian odasietett, lévén egészen ritkán látott katasztrófát testközelből, de úgy tűnt, a lány nem szenvedett maradandó károsodást, vagy legalábbis nem akkorát, hogy beleájuljon, szóval annyira nagy baj nem lehetett.
Így hát Rian az egyetlen dolgot tette, ami eszébe jutott.
Megsózta.
 - Rakjalak be a sütőbe? Belülről nehéz lehet bezárni az ajtót - ajánlkozott, elvégre ki ő, hogy megítélje mások döntéseit az életben. - Bár lehet egy kicsit jobb fűszerezésre lenne még szükséged - mutatott rá a vitathatatlan tényre, elvégre lisztből és sóból nem lesz konyhai remekmű.
Hozzászólásai ebben a témában

Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. január 23. 12:50 | Link

Rian - vegyél nagyobb dioptriás szemüveget, látsz a fejemen fazekat? Nem én vagyok a kaja xDDD

Igazából egész jól megy nekem ez a konyha tündéresdi, leszámítva az aprócska, de annál vitathatatlanabb tényt, hogy ahol én ott vagyok, katasztrófa kerekedik záros időn belül.
Bezony.
Mindenki örököl valami überszuper extra dolgot, amitől felébred benne a tévképzet, hogy attól ő több, mint bárki más - mi másért lenne menő az egoizmus? -, hát... szerintem, mikor én megszülettem, kimerülőben volt az ötlettár, és vállat vonva gondolták az illetékesek, mikor rám néztek: jóleszaz. És nekem nincs is semmi bajom vele úgy kimondottan, épp csak nem én vagyok a legnépszerűbb, kerülnek, mintha bolháim lennének, és pusztán a mindennapi élet-halál harcomat nehezíti meg.
Mégis mosolygok, miért ne tenném? Legalább megvan minden végtagom, s csak azért vagyok hihetetlenül hülye, mert én döntöttem úgy, hogy az leszek, nem egy külső tényező miatt kényszerültem rá.
- Nyafff... beszél az asztal - közlöm a manókkal fojtott hangon, mielőtt olyan stílusosan hanyatt vágnám magam, hogy az simán megérett egy fail videóra. Persze nem szisszenek, nem nyavalygok, hisz volt időm már hozzászokni, nem rendkívüli eset ez, ami szökő évente egyszer fordul elő velem.
Aztán még az is kiderül, hogy nem az asztal beszél, mert kibújik alóla egy másik manó, ami már aránylag jobban hasonlít egy emberre, így hát bátran merem feltételezni, az is.
Az illető soha nem tapasztalt módin fejezi ki rajongását irántam, mire én megütközve tekintek rá, azt latolgatva, vajon mennyire van híján ép észnek, és mondanom sem kell, ezzel a csepp malőrrel, igazán rokonszenvessé vált számomra.
- Hajlékony vagyok, tény, de azért oda nem tudnám bepasszírozni magam - húzom el a szám, hatalmas sajnálkozások közepette, és előhúzva a pálcám, rutinos már-már professzionális mozdulatokkal tüntetem el magamról a katasztrófa végtermékét.
- Nem vagy éhes? Csinálok neked goffrit - ajánlom fel felettébb nagy lelkűen, mert ha magamnak kell, nem vagyok én olyan önző, hogy megfosszak tőle mást, mikor itt van egy karnyújtásnyira.
Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Blythe
INAKTÍV


Rian
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 273
Írta: 2016. január 23. 14:23 | Link

Bianka

Kezdte kicsit zavarni, hogy a legváratlanabb pillanatokban nyomja el az álom - pedig még csak nem is volt narkolepsziás, egyszerűen csak irritálta, hogy annyian szuszognak még mellette, így az éjszakái nagyrészt plafonbámulással, vagy kelletlen klubhelységi tartózkodással teltek. Remélte, hogy vagy sikerül megszoknia, vagy talál egy helyet, ahol képes legalább egy-két órát nyugodtan átaludni, mert már most úgy nézett ki, mint egy két lábon járó szellemlény, és a vizsgaidőszak még el sem kezdődött.
De van valami jó is mindebben: rekordot állíthat a "csökkent teljesítmény miatt leghamarabb eltanácsoltak" kategóriájában.
Nem sok ideje volt azonban ilyesmin töprengeni, ugyanis sürgős igény volt szolgálataira pár méterrel odébb, a fekvő liszteslányok sózása pedig igencsak igénybe vette a képességeit.
Majdnem felajánlotta, hogy segít ő abban is, hogy behajtogassa magát a sütőbe, de úgy érezte, ezzel kicsit túllépne a jóízlés határán, és hát látható volt, hogy a lány nem önmagát szerette volna feltálalni kései vacsoraként. Láthatóan volt gyakorlata abban, hogy feltakarítson maga után - valószínűleg nem ez volt az első alkalom, amikor így járt. Kíváncsi volt rá, hogy ő vajon eléri-e valaha is azt a szintet, hogy ilyen magától értetődően, szinte gondolkodás nélkül használjon bűbájokat...legalább az alapokat.
 - Én már túl vagyok a vacsorán - hárított. Általában olyan lelkesedéssel várta a nap ezen szakaszát (tekintve, hogy azt jelentette, tuti nincs több tanóra), hogy amint lehetett, már le is foglalt egy széket a nagyteremben. - De segítek szívesen. Csak hogy egyben maradjon a konyha. Meg mindkettőnk minden testrésze - ajánlkozott halvány mosollyal, elvégre a legtöbb végtagja igencsak hozzánőtt az évek alatt, és szerette volna jó viszonyukat permanensen megőrizni. Tizennégy éves fiú létére egészen jól főzött - kiskölyökként vagy az apja bájitallaborjában, vagy az anyja konyhájában lábatlankodott feszt, így szépen lassan különösebb próbálkozás nélkül is ráragadtak a dolgok.
 - Már ha maradt még valami alapanyag...és a manók nem rúgnak ki minket páros lábbal rendbontásért - vakarta meg az állát, hajkölteménye mögül zavartan - és bocsánatkérően - pillogva a fejüket rosszallóan csóváló varázslények irányába, bár azok valószínűleg nem láttak sokat a gesztusból, de talán jobb is.
 - Mi is kellene? Tojás tuti - morfondírozott, miközben megigazgatta egy kicsit vaskos szemüvegét, majd némi küzdelem árán felmászott az egyik bárszék-szerű ülőhelyre, amely a konyhapult mellett helyezkedett el.
Utoljára módosította:Adrian Blythe, 2016. január 23. 17:05
Hozzászólásai ebben a témában

Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. január 24. 20:33 | Link

Rian

Bármennyire is szeretném, nem tudom átérezni az ő problémáját, nekem az alvással csak annyi bajom van, hogy legyen bármennyi idő, az nekem kevés. Ja, meg, hogy jobb szeretem azt a műveletet ágyban végezni, máshol annyira nem menne szerintem. Szóval ilyen téren teljesen normális is vagyok.
- És azt megosztod velem, mit kerestél az asztal alatt? – pislogok rá, mert ez a része kicsivel jobban érdekel. Semmilyen szituációt nem tudok elképzelni, ami odaszáműzné az embert, így érdekelne a valóság. Esetleg azt, hogy a manók lázadozni kezdtek, és spontán kajacsata ment itt végbe nem is olyan rég, de akkor nagyon szomorú lennék, hogy engem kihagytak belőle.
- Nyugodtan valld csak be, hogy magadat félted, nem szégyen az – mosolygok rá szelíden, hisz teljesen megértem aggályait irányomba, én se biztos, hogy mernék egy légtérben tartózkodni magammal, mert ismerve magam, bármi megtörténhet, tényleg bármi.
Azért jól esik, hogy nem menekül el egyből, noha irtó óvatlanságnak tartom, mégis biccentéssel adom a tudtára, hogy akkor játszunk konyhafőnöksdit. Nem újdonság ez számomra, mikor anyu beteg volt otthon, akkor is én főztem, apunak meg még ízlett is, vagy csak profi módon tudott hazudni. Lényeg, hogy nem kapott gyomorrontást a család, aztán anya felépült, én meg simán visszaadtam neki a családfenntartásának lehetőségét. Viszont tény, azóta értékelem azt, amit tesz minden áldott nap, mert fel nem tudom fogni, hogy bírja egyetlen zokszó nélkül, mikor én három napon keresztül akartam folyamatosan meghalni, amin ő csak jó nagyokat nevetett.
És ugye nálunk működik a valamit valamiért, ezért kaptam is új húrokat a hegedűmre, amiért megérte mindezt tenni, mert hát… mit nekem az önzetlenség, egyke vagyok, persze, hogy csak olvastam arról a szóról.
- Szerintem ők már meg vannak edzve – biccentek, halvány mosollyal az arcomon, elvégre, biztos, hogy nem mi vagyunk itt az egyetlen rendbontók.
- Aha, verd fel és kevergesd, én addig bánok az olajjal… nyugi, csak minimálisan vagyok közveszélyes – vakarom a tarkóm, miközben azon tanakodok, merre lehet a serpenyő.

Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Blythe
INAKTÍV


Rian
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 273
Írta: 2016. január 25. 19:13 | Link

Bianka

Szemüvege alatt megdörgölte egy kicsit a két csíkot, amin keresztül látni próbált - és ami általános iskolás pályafutása során az egyik legtöbbet kipécézett testrészének számított -, majd szétnézett, hátha talál valami fekete teát a konyhában, de nem járt sikerrel, így megfogadta, hogy az első dolog, amit a szüleivel küldetni fog magának, az rendes teakészlet lesz.
 - Atlantiszt, az elveszett várost - motyogta válaszként, elvégre azt csak nem vallhatta be, hogy nem pusztán elaludt a konyhaasztalnál, de még le is fordult róla és a szemüvegét is elhagyta.
Mindig is furcsállta, hogy az emberek mennyire nehezen dolgozzák fel, hogy nem akar lépten-nyomon enni - valamiért mindenki fejében él egy kép, hogy a tizenéves fiúknak csak két dolgon jár az eszük; az elsőt a jóízlés miatt inkább nem emlegetjük, a második pedig a kaja.
Rian ebből a szempontból kivételesnek számított, mert csak az elsőn járt az agya kellemetlenül sokat.
 - Hát, ez nem áll teljesen messze a valóságtól - ismerte el őszintén. - De tényleg nem vagyok éhes - bizonygatta, és mivel alapvetően is úgy nézett ki, mint akinek csak a csontjaira aggatták rá a különböző ruhadarabokat, nem volt nehéz elhinni, hogy versenysúlyát nem azzal érte el, hogy állandóan tömte a fejét.
 - Azért egyezzünk meg abban, hogy majd én leszedem a dolgokat a polcról... - kötötte ki, mert tartott tőle, hogy a lány következő művészprodukciója agyrázkódással - elnézést: káposztalé-lötyögéssel -, vagy vérfürdővel fog végződni, Rian pedig hiába volt alacsony, legalább megfelelő elővigyázatossággal közelítette meg a dolgokat.
Viszonozta a halvány mosolyt, s tétován megvonta a vállát, elvégre ő igazán nem tudta, mihez vannak hozzászokva a manók - életében először járt a konyhában.
 - Sokat járhatsz akkor ide lisztfürdőkre, hogy hozzád szoktak - incselkedett kicsit finoman, mivel az volt az érzése, a lány nem veszi zokon az ilyesmit.
Nos persze nem kizárt, hogy tévedett, és akkor főhet a feje, amiért szőröstalpú sutyerák módjára viselkedett.
Körbejárt tojáskeresés céljából, s rövidesen meg is találta az ajtót, amely mögött a varázsigével hűtött helyiség helyezkedett el. Miután a létezéséért is elnézést kért az összevont szemöldökű manóktól, akik úgy érezték, hátráltatva vannak a munkában, távozott egy tojástartóval és azzal az ígérettel, hogy nem fog soha de soha többet lábatlankodni.
 - Mennyit szeretnél? - érdeklődött, de egyelőre csak félrerakta őket, és inkább a liszt levételével foglalatoskodott. Valahogy sikerült túlélnie a malőrt - lehet, hogy mivel alacsony volt, már megszokta, hogy mindenért asztalokra és székekre kell felmásznia? -, érzésre öntött valamennyit egy tálba.
Mégis kinek van ideje méregetni?!

Utoljára módosította:Adrian Blythe, 2016. január 25. 22:13
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint