37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint
Konyha - Adrian Blythe hozzászólásai (3 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Adrian Blythe
INAKTÍV


Rian
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 273
Írta: 2016. január 23. 12:30 | Link

Bianka

Igaza volt.
Ez önmagában egy meglehetősen ritka állítás Rianre vonatkoztatva, bár ezúttal nem kellett jóstehetség ahhoz, hogy képes legyen megállapítani, fizikai képtelenség, hogy a gólyalakban egy halom idegen diák közt képes legyen aludni. Ebből természetesen egyenes úton következett, hogy egész nap fáradt volt, és a legegyszerűbb dolgokat is elrontotta, ami már csak azért is problémát jelentett, mert plusz hátráltató tényezők nélkül is hajlamos volt mellényúlni a dolgoknak, ráadásul az új helyzetek miatti stressz sem segítette az előrejutását. Mindennek az lett a végeredménye, hogy a leginkább random helyeken nyomta el az álom:  alapvetően bárhol, ahol le lehetett ülni, vagy nem kellett semmit tennie pár percig - zuhanyzás közben, a nagyteremben ebédnél, a könyvtárban, mikor kölcsönzéshez állt sorba...
...vagy a konyhában, ahová tényleg csak két percre helyezkedett el a tűzhely mellett, mert annyira átfázott a kinti LLG óra után, hogy még a gondolatai is megfagytak (bár lehet ezzel csak igazolni akarta, hogy miért nem emlékszik még arra se, amit a tanár két perce közölt).
Áriára ébredt - mindezt csak azok mondhatják el magukról, akik voltak már operában -, s elfojtott egy aprócska nyögést, mivel valahogyan sikerült lefordulnia a székről és az asztal alá kerülni, így utólag pedig igencsak megérezte a szerencsétlen malőrt.
 - Merlin tundraalsójára, ez tarthatatlan - motyorászta magának, miközben a padlót szenzuálisan végigtapogatva kutatott szemüvege után, hogy az árnyékok és formák homályos összjátékán kívül mást is lásson a világból.
Pont jókor sikerült rátalálnia - épp szerencséje volt végignézni, ahogy a koncertet adó hölgy kecses puffanás kíséretében hátával megsimogatta a konyha kövezetét, mindeközben magára rántva a kezében tartott zsák tartalmát.
Rian odasietett, lévén egészen ritkán látott katasztrófát testközelből, de úgy tűnt, a lány nem szenvedett maradandó károsodást, vagy legalábbis nem akkorát, hogy beleájuljon, szóval annyira nagy baj nem lehetett.
Így hát Rian az egyetlen dolgot tette, ami eszébe jutott.
Megsózta.
 - Rakjalak be a sütőbe? Belülről nehéz lehet bezárni az ajtót - ajánlkozott, elvégre ki ő, hogy megítélje mások döntéseit az életben. - Bár lehet egy kicsit jobb fűszerezésre lenne még szükséged - mutatott rá a vitathatatlan tényre, elvégre lisztből és sóból nem lesz konyhai remekmű.
Szál megtekintése

Adrian Blythe
INAKTÍV


Rian
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 273
Írta: 2016. január 23. 14:23 | Link

Bianka

Kezdte kicsit zavarni, hogy a legváratlanabb pillanatokban nyomja el az álom - pedig még csak nem is volt narkolepsziás, egyszerűen csak irritálta, hogy annyian szuszognak még mellette, így az éjszakái nagyrészt plafonbámulással, vagy kelletlen klubhelységi tartózkodással teltek. Remélte, hogy vagy sikerül megszoknia, vagy talál egy helyet, ahol képes legalább egy-két órát nyugodtan átaludni, mert már most úgy nézett ki, mint egy két lábon járó szellemlény, és a vizsgaidőszak még el sem kezdődött.
De van valami jó is mindebben: rekordot állíthat a "csökkent teljesítmény miatt leghamarabb eltanácsoltak" kategóriájában.
Nem sok ideje volt azonban ilyesmin töprengeni, ugyanis sürgős igény volt szolgálataira pár méterrel odébb, a fekvő liszteslányok sózása pedig igencsak igénybe vette a képességeit.
Majdnem felajánlotta, hogy segít ő abban is, hogy behajtogassa magát a sütőbe, de úgy érezte, ezzel kicsit túllépne a jóízlés határán, és hát látható volt, hogy a lány nem önmagát szerette volna feltálalni kései vacsoraként. Láthatóan volt gyakorlata abban, hogy feltakarítson maga után - valószínűleg nem ez volt az első alkalom, amikor így járt. Kíváncsi volt rá, hogy ő vajon eléri-e valaha is azt a szintet, hogy ilyen magától értetődően, szinte gondolkodás nélkül használjon bűbájokat...legalább az alapokat.
 - Én már túl vagyok a vacsorán - hárított. Általában olyan lelkesedéssel várta a nap ezen szakaszát (tekintve, hogy azt jelentette, tuti nincs több tanóra), hogy amint lehetett, már le is foglalt egy széket a nagyteremben. - De segítek szívesen. Csak hogy egyben maradjon a konyha. Meg mindkettőnk minden testrésze - ajánlkozott halvány mosollyal, elvégre a legtöbb végtagja igencsak hozzánőtt az évek alatt, és szerette volna jó viszonyukat permanensen megőrizni. Tizennégy éves fiú létére egészen jól főzött - kiskölyökként vagy az apja bájitallaborjában, vagy az anyja konyhájában lábatlankodott feszt, így szépen lassan különösebb próbálkozás nélkül is ráragadtak a dolgok.
 - Már ha maradt még valami alapanyag...és a manók nem rúgnak ki minket páros lábbal rendbontásért - vakarta meg az állát, hajkölteménye mögül zavartan - és bocsánatkérően - pillogva a fejüket rosszallóan csóváló varázslények irányába, bár azok valószínűleg nem láttak sokat a gesztusból, de talán jobb is.
 - Mi is kellene? Tojás tuti - morfondírozott, miközben megigazgatta egy kicsit vaskos szemüvegét, majd némi küzdelem árán felmászott az egyik bárszék-szerű ülőhelyre, amely a konyhapult mellett helyezkedett el.
Utoljára módosította:Adrian Blythe, 2016. január 23. 17:05 Szál megtekintése

Adrian Blythe
INAKTÍV


Rian
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 273
Írta: 2016. január 25. 19:13 | Link

Bianka

Szemüvege alatt megdörgölte egy kicsit a két csíkot, amin keresztül látni próbált - és ami általános iskolás pályafutása során az egyik legtöbbet kipécézett testrészének számított -, majd szétnézett, hátha talál valami fekete teát a konyhában, de nem járt sikerrel, így megfogadta, hogy az első dolog, amit a szüleivel küldetni fog magának, az rendes teakészlet lesz.
 - Atlantiszt, az elveszett várost - motyogta válaszként, elvégre azt csak nem vallhatta be, hogy nem pusztán elaludt a konyhaasztalnál, de még le is fordult róla és a szemüvegét is elhagyta.
Mindig is furcsállta, hogy az emberek mennyire nehezen dolgozzák fel, hogy nem akar lépten-nyomon enni - valamiért mindenki fejében él egy kép, hogy a tizenéves fiúknak csak két dolgon jár az eszük; az elsőt a jóízlés miatt inkább nem emlegetjük, a második pedig a kaja.
Rian ebből a szempontból kivételesnek számított, mert csak az elsőn járt az agya kellemetlenül sokat.
 - Hát, ez nem áll teljesen messze a valóságtól - ismerte el őszintén. - De tényleg nem vagyok éhes - bizonygatta, és mivel alapvetően is úgy nézett ki, mint akinek csak a csontjaira aggatták rá a különböző ruhadarabokat, nem volt nehéz elhinni, hogy versenysúlyát nem azzal érte el, hogy állandóan tömte a fejét.
 - Azért egyezzünk meg abban, hogy majd én leszedem a dolgokat a polcról... - kötötte ki, mert tartott tőle, hogy a lány következő művészprodukciója agyrázkódással - elnézést: káposztalé-lötyögéssel -, vagy vérfürdővel fog végződni, Rian pedig hiába volt alacsony, legalább megfelelő elővigyázatossággal közelítette meg a dolgokat.
Viszonozta a halvány mosolyt, s tétován megvonta a vállát, elvégre ő igazán nem tudta, mihez vannak hozzászokva a manók - életében először járt a konyhában.
 - Sokat járhatsz akkor ide lisztfürdőkre, hogy hozzád szoktak - incselkedett kicsit finoman, mivel az volt az érzése, a lány nem veszi zokon az ilyesmit.
Nos persze nem kizárt, hogy tévedett, és akkor főhet a feje, amiért szőröstalpú sutyerák módjára viselkedett.
Körbejárt tojáskeresés céljából, s rövidesen meg is találta az ajtót, amely mögött a varázsigével hűtött helyiség helyezkedett el. Miután a létezéséért is elnézést kért az összevont szemöldökű manóktól, akik úgy érezték, hátráltatva vannak a munkában, távozott egy tojástartóval és azzal az ígérettel, hogy nem fog soha de soha többet lábatlankodni.
 - Mennyit szeretnél? - érdeklődött, de egyelőre csak félrerakta őket, és inkább a liszt levételével foglalatoskodott. Valahogy sikerült túlélnie a malőrt - lehet, hogy mivel alacsony volt, már megszokta, hogy mindenért asztalokra és székekre kell felmásznia? -, érzésre öntött valamennyit egy tálba.
Mégis kinek van ideje méregetni?!

Utoljára módosította:Adrian Blythe, 2016. január 25. 22:13 Szál megtekintése

Konyha - Adrian Blythe hozzászólásai (3 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint