32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] 15 16 ... 24 ... 38 39 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Weöres Ioana Médea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 14. 03:46 | Link

Tünci ^^

Ez a nap nem indul valami fényesen, így délutánra már ott tartok a konyhás incidens után, hogy legszívesebben elásnám magam, de akkor valami csoda folytán megérkezik a felmentő sereg egy szőke leányzó személyében. Igaz, hogy gyorsan kiderül, hogy nem Sári az, de igazából alaposabban átgondolva nem is baj, mert elvileg ismerkednem kellene. Itt a tökéletes alkalom, pont belém szaladt a lány, na és persze megmentett attól, hogy pillanatokon belül egész kastélyra kiterjedő pletykának szolgáltassak alapot. Nem is szeretem nagyon ezeket a portrékat, az egyedüli értelmesek a "Nagyok" folyosóján vannak, ott beszélgettem már Modiglianival például. Teljesen őrült az a férfi, bár ettől a képeit nem fogom kevésbé szeretni, szerencséjére. Az nem életem legjobb ötlete, hogy igyunk valamit, ami a konyhát is igényli az egyenletbe, de ha már kimondtam, nem futamodom meg, megyek inkább. Legfeljebb közlik a manók, hogy semmi keresnivalóm ott a továbbiakban, ennél rosszabb nem igazán lehet. Legalább a szóba kerülő téma nagyon jó, oda meg vissza vagyok a Pink Floyd-tól, meg úgy általában véve az egész '60-as évektől, beszélni is szívesen beszélek róla, menten oda a zavart önmagam. Erről tudok beszélni, és ahogy nézem, a lánynak is nagyon bejön az együttes, a közös érdeklődés meg máris hatalmas pozitívum a javára. El is mosolyodom arra, amit mond, és bólogatok lelkesen.
- Jók is, egytől egyig - jelentem ki mosolyogva. Énekelném őket én is, ha lenne hangom, de még a zuhany alatt is csak dúdolni merek, mielőtt halláskárosodást okoznék bárkinek is, de ezt inkább nem mondom, mert egyáltalán nem vagyok büszke rá, hogy ennyire nincs gyakorlati érzékem a zenéhez sem. Hogy melyiküket bírom? Ahogy felteszi a kérdést, azonnal mondom is a választ gondolkodás nélkül.
- Roger a kedvencem, annyira, de annyira jó hangja van. A mozit meg... ühümm, és láttam is a The wall-t. Nem az a kedvenc filmem, de azért nagyon jó - válaszolom még mindig nagy lelkesedéssel, ami azonban rögtön elpárolog, amint beérünk a konyha elé. Nagyot nyelek, és némi gyomorideg is jelentkezik egyik pillanatról a másikra, amint frissen szerzett ismerősöm lenyomja a kilincset, majd benyit, de nem fogok megfutamodni. Nagy levegőt veszek és belépek, majd menten le is esik az állam. A manók nemhogy elkergetni igyekeznének, sokkal inkább segíteni akarnak. El is szégyellem magam, hogy a lehető legrosszabb lehetőségre gondoltam megint, ami csak elképzelhető, pedig korántsem annyira vészes a helyzet. Zavartan mosolygok, és megrázom a fejem az ajánlatra a felsőmet illetően, már így is megszáradt lassan a borsó rajta. Leszedegetem szépen, inkább nem szabadulnék meg tőle, mert bármikor bárki bejöhet, és alulöltözötten azért nem feszítenék itt. Attól végképp el is ásnám magam itt helyben.
- Egy mentatea tökéletes lesz, köszönöm - mondom, amint előkerül, hogy ki mit is iszik, és mielőtt bármit tönkretennék újra, most a manókra hagyom az elkészítését az innivalónak, én pedig leülök az egyik székre, és most jut csak eszembe, hogy még nem is tudom a lány nevét.
- Egyébként... nem is tudom a neved, de nagyon köszönöm, hogy megmentettél a portréktól. Tudom, hogy van szörnyebb dolog is annál, mintha a pletykatémájuk leszek, de miután katasztrófa sújtotta területet varázsoltam a konyhából... wow, most nézem csak, hogy már nem is látszik - pislogok körbe a konyhában, még csak a tűzhely fölött éktelenkedik egy-két zöld folt a falon, de pillanatokon belül annak sincs nyoma az egyik manónak köszönhetően. Csodálom őket, hogy ilyen kis hatékonyak, és még mindig bírják jókedvvel is utánam, eddig bárki más leordította volna már a fejem. Körbehordozom a berendezésen a tekintetem, majd visszatérek a társaságomhoz, és zavartan mosolyodom el, már nyújtva is a kezem.
- Óó... Weöres Médea, de szólíts nyugodtan Médinek... bár a Kinga is szép név igazából - mondom gyorsan pótolva a bemutatkozást, amit eddig sikeresen hanyagoltam.
- És... régóta tanulsz már az iskolában? - illedelmesen igyekszem beszélgetést is kezdeményezni, ha már itt ücsörgöm vele szemben, és máris valami jó témán gondolkodom, miközben felteszem a sűrűn elhangzó iskolai ismerkedős kérdések egyikét. Úgy szeretnék néha én is annyira nagyon spontánul beszélni, mint Sári például.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. június 19. 00:12 | Link

Ágooo

Amikor Sára meggyanúsítja szegény lányt, az azt sem tudja merre van, ő pedig elégedetten kezet ráz magával. Ágota ennyi erővel a homlokára is írhatta volna, szép, kacskaringós betűkkel, hogy BALEK. Sára pedig ennél szebb és tökéletesebb bűnbakot nem is foghatott volna ki, egyből, mindenki elhitte róla, hogy ő lopott abból a titkos gyümölcsből. Így amikor elmentek, megragadta az alkalmat, leguggolt és gyorsan összeszedett annyit a megmaradt finomságból, amennyit bírt egyelőre. A manók már úgysem rá figyeltek. Sikeresnek könyvelte el az akciót, amikor azonban harcias bűnbakocskája megtalálta a hangját. Ő először meglepetten pillant rá, majd a kérdése hallatán széles vigyor húzódik az ajkaira, huncut tekintettel pillant felé.
- Hát nem tudod? Én vagyok a tündér, aki színt visz mindenki életébe és elűzi az unalmat! - Na igen, amikor Axel kapta rajta rosszaság közben, akkor is ezzel védekezett. Ez volt a legjobb kifogás, szóval végül csak a lányra kacsintott, aki láthatóan elég ideges volt. Nem hinném, hogy Sára komolytalansága lenyugtatná. - De szólíts nyugodtan Csingilingnek, ha úgy tetszik.
Kuncog még egy kicsit és már éppen indulna tovább a zsákmányával, amikor a kis harcias cica ismét kiereszti a karmait. Sára megáll, még csak alig kezdett bele a mozdulatba, mégis inkább nézi Ágotát, hogyan próbál érvelni, erőlködni, hogy Sára most mekkora bajban van. Csak annyi a gond vele, hogy nagyon is tisztában van a helyzetével, és nem is akarja játszani a hülyét. Sajnos nem tudja magában tartani, még Ágota mondanivalójának vége előtt kitör belőle a nevetés, nagyon jót kacag. Amint eleget hahotázott, vett egy nagy levegőt, egy aprócska könnycseppet törölt le szeme sarkából, szabad kezének mutatóujjával, úgy nézett a levitás lányra.
- Ne haragudj, csak olyan vicces, hogy azt hiszed, te vagy nyeregben... - Mondja, majd egy nagy levegőt vesz, megnyugszik és abban a pillanatban megváltozik a mosolya. Különleges, titokzatos lesz, nem vidám, sokkal inkább sunyi és kissé játékos, ahogy pillantása is. Zöld íriszeit a lányra függeszti, látványosan végigméri. - Tévedésben élsz, virágom. A te szavad a manókéval ÉS az enyémmel szemben. Hiszen láttam, hogy te voltál.
Na igen, így már egészen másképp fest az egész, azonban a lány nagyon tudni akarja, mik ezek a gyümölcsök. Neki pedig elege van abból, hogy nincs tisztában magával és a helyzetével. Na meg persze most jut eszébe az ötlet, hogy talán nem ártana letesztelni a gyümölcsöt valakin. Végül is a pletykák nem teljesen meggyőzőek, nem fog ő bepróbálkozni először. Szóval egyhamar döntésre jut, majd gondolkodás nélkül fog egy gyümölcsöt és nemes egyszerűséggel tömi be vele Ágota száját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. június 26. 15:28 | Link

Erik még nem is iratkozott be teljesen hivatalosan az iskolába (a rákövetkező tanév elején tervezte kezdeni tanulmányait, addig csak év vége tájékán becsatlakozott a diákok életébe asszimilálódni), amikor már szerzett is magának munkát, hogy a saját kis kiadásait finanszírozni tudja. A Pillangóvarázs Étterem és Teaház dolgozója lett az egyszerre felnőttesnek és kedvesnek tűnő tulajdonosnőnek hála. Még nem került sor Erik első bevetésére, de mint körülbelül minden miatt, ez előtt is rettenetesen izgul, ezért igyekszik edzeni magát. Olyan ez, mint a kviddics: gyakorlás, gyakorlás, és talán jobban fog menni élesben.
Ebben a hiszemben a fiú a konyhába vette az irányt egy jó, levitás ismerőse útmutatása szerint. A lány elmesélte, hogy a szfinxek házában van külön konyha a diákok számára, de az Eridonban ilyet nem talált. Lehet, hogy volt, csak még nem fedezte fel. Egy ideje már a kastélyban lakott Erik, de még mindig talált új termeket, új folyosókat, még olyanokat is, amikről megesküdött volna, hogy egy napja vagy akár egy fél órája még nem voltak ott. Szóval nem lepte volna meg, ha a szégyellős főnixkonyha másnap előbukkant volna a puffok és párnák között, de neki most volt szüksége gyakorlásra. A kezében egy - a lány által rajzolt - szarvasokkal és békákkal körbedíszített ákombákom-jellegű térképpel harmadik nekifutásra (mindig a bejárati csarnokból indult, mint biztos pont) meglelte a keresett helyiséget.
Senki sem járt a folyosón - állítólag nem lehet ide csak úgy bejárkálni, de a szükség nagy úr, és a levitás lány azt mondta, nehéz lebukni, az itt dolgozó házimanók pedig nem árulkodósak. A fiú mégis félve lépett be a pompás ebédek szülőhelyére. A főzésre szakosodott manók valószínűleg pihenőidejüket töltötték, vagy máshol dolgoztak, mert egy sem munkálkodott a helyiségben. Erik a farzsebébe gyűrte a konyhába vezető út térképét.
Nem kellett azon gondolkodnia, melyik munkakörével kezdjen. Először jöhet a vágás, szeletelés, aprítás, és - amikor már van mit tisztogatni - beleszokhat a kézzel mosogatás művészetébe.
A szekrények között lézengve, puhán és óvatosan nyitogatta a fiókokat és ajtókat, mire meglelte a deszkát és a kést. A zöldségek hűtőszekrényére könnyen rátalált, kivett belőle egy uborkát és néhány paradicsomot. Miközben takarosan felszeleteli őket, elgondolkodik, mit fog csinálni a sok megkezdett zöldséggel. Talán salátát, és a házimanóknak eggyel kevesebb dolguk lesz, ha elérkezik a vacsoraidő.
Utoljára módosította:Végardó Erik, 2014. június 26. 20:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. június 26. 17:29 | Link

Erik

Miért is nem mentem le ebédelni? Ezt körülbelül századjára kérdezem meg magamtól. Meg akartam várni a vacsorát, de aztán nem bírom tovább és elindulok a konyha felé. Ilyenkor sajnálom, hogy a Rellon körletében nincs konyha. Hiszen tudom, hogy tilos bemenni a konyhába, de most nem fog érdekelni, ha elkapnak se. Elindulok hát és csak remélem, hogy sikerül megtalálni.
Hamarosan megtalálom a konyhába vezető ajtót. Tétovázok még egy kicsit, de aztán benyitok. Hogyha lebukok így jártam, végülis mi a legrosszabb amit tehetnek velem? Amikor benyitok eléggé meglepődöm, mert a manók sehol sincsenek helyette egy fiú főzőcskézik valamit. Szerencsére csodálkozásomból semmi sem látszik az arcomon.
-Szia-köszönök neki egyszerűen, majd előkészítek mindent ami egy szendvicshez kell. Megcsinálom magamnak, átkozva a szerencsémet, hogy pont ilyenkor nincs itt egy manó sem. Természetesen nem egy fárasztó művelet, de én nem ehhez vagyok szokva. Mikor kész a szendvics leülök egy székre és enni kezdek. Közben végre figyelek a főzőcskézőre is. Végigmérem és megállapítom, hogy biztos nem hozzánk tartozik és hogy nem láttam még. Érdekes, mostanában milyen gyakran jelentem ki ezt magamnak. Közelebb megyek hozzá és megszólítom.
-Mi a neved?-kérdezem, miközben tisztában vagyok vele, hogy nekem is be kéne mutatkoznom. Mégis úgy döntök, hogy majd ha megkérdezi válaszolok.
-Hányadikos vagy? Melyik házba jársz?-kérdezgetem tovább. Mindenképpen a felsőbb évfolyamokba járhat, mert nálam pár évvel idősebb.
-Mit csinálsz? -legszívesebben hozzátennék valami gúnyos megjegyzést, de visszafojtom és csak meghallgatom a válaszát. Nem érdekel különösebben, de most eldöntöttem, hogy legalább pár szót beszélek vele. Igaz azt nem ígértem meg magamnak, hogy kedves is leszek. Azt majd partnerem viselkedése eldönti. Közben megettem a szendvicsemet úgyhogy a tányért beteszem a mosogatóba és úgy ülök vissza a helyemre. Gondolkozok elmossam-e magam után, de aztán úgy döntök, hogy ez nem az én dolgom, akkor meg miért? Nem megyek el, de csak azért nem mert most már  csak azért is beszélni fogok ezzel a fiúval.
Utoljára módosította:Melody Clarwell, 2014. június 26. 17:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. június 26. 21:22 | Link

Erik okosan az uborkával kezdett, mert a paradicsom után tiszta kulimász lenne az asztal - ilyen nagy érzékenységre valló következtetéseket sikerült levonnia a zöld karikák, majd azokból kis zöld kockák vágása közben. Bár akkor rögtön a pulttörölgetést is gyakorolhatná varázslat nélkül - gondolta vidáman. Nem azért, mintha olyan nehéz feladatnak tűnt volna letörölni vizes ruhával egy asztalt, de az efféle varázslatmentes, mugli cselekedetek még mindig elbűvölték. Otthon a mugliskodásért kinézték volna. Egyéb agyalni valója nem is akadt szeletelés közben, amíg maga mögött az ajtó csukódását nem hallotta. Megállt a keze, nehogy az ujjait nyiszálja el, hátrafordult, és egy villanásnyi halvány mosollyal visszaköszönt egy sziát az érkezőnek. Lány. Erik alacsony, széles vállú fiú volt, és most igyekezett összehúzni magát, mintha csak védeni akarná a kis deszkáját, kését meg a zöldségeit (igen, a paradicsom zöldségféle), pedig csak arról volt szó, hogy nem akart nézősereget varázstalan salátakészítésének első szárnypróbálgatásaihoz. Lassabban vágta tovább az uborkáját, és mikor kész lett, nem tudta, hova tegye a kockákat, hogy ne legyenek útban. A lány addig mögötte motoszkált, aztán hirtelen csönd lett. Mit csinálhat?
Meglepetését, hogy megszólították, csak sűrű pislogással jelezte, közben magát átkozta, hogy lehet ilyen tutyimutyi alak. Pedig azt hitte, már egészen jó úton halad a lányokkal való beszélgetéssel.
- Erik - köpte ki rekedten a nevét a kérdésre. Nem ért rá visszakérdezni, torokköszörüléssel ütötte el az időt, míg jött a többi kérdés. Negyedikes, Eridonba - felelte szép kerek mondatokkal, és közben próbálta megregulázni repdeső pillantását, és a lányra fókuszálni. Az illető (ó. nem tudja a nevét.) a tevékenységére kérdezett rá, és ezzel eszébe juttatta, hol is tartott, mielőtt így megzavarták lelkivilágát.
- Öh... - a hosszú hajú elpusztította szendvicse végét, és pakolászni kezdett, így Eriknek volt ideje villámgyorsan kinyitni a térdénél lévő szekrényt, amiben - emlékezett - fémtálak sorakoztak.
- Őő - mondta megint csak, hogy fenntartsa a beszélgetés látszatát, még ha ilyen sután is. Lehajolt és kikapta a legfölső fémtálat, miután borult az egész. Ügyetlenségének kompenzálásaként jó reflexeket adott neki az ég, így megúszta, hogy a padlón szanaszét guruljanak a lapos tálkák. Finoman visszatuszkolta őket a szekrénybe és rácsukta az ajtót, majd nagy lendülettel újra felállt.
- Szeletelek - vágta ki még mindig igencsak szűkszavúan, és hogy prezentálja is a dolgot, a takaros uborkakockákat a tálba seperte.
Itt sajnos véget ért a beszélgetés fonala. Lázasan töprengett, mivel rukkoljon elő, hogy partnere ne bélyegezze meg végtelenül unalmasnak, amit amúgy tisztességesen megérdemelt volna.
- Hogy érzed magad itt? - kérdezte valóban érdeklődő szemekkel, amik most az egyszer végre szilárdan meg is tudtak állapodni társa arcán. Valahogy ez kézenfekvőbb kérdésnek tűnt, mint megtudakolni, hogy hívják a lányt, hányadikos vagy hova jár. Csak egy kis ideig bambulta a másik arcát, aztán keze megtalálta a kést. De mivel udvariatlanságnak tartotta volna, ha visszafordul munkájához a beszélgetés kellős közepén, csak nyugtatgatta rajta a mancsát, és próbált nem feszengeni, hanem rögtön egy újabb kérdésen gondolkodni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. június 27. 08:03 | Link

Erik

Úgy láttam mikor benyitottam, nem egyedül én lepődtem meg. Az egy másik kérdés, hogy a fiún akit bent találtam ez meg is látszott. Mikor elkezdtem pakolászni folytatta  az uborka szeletelését. Úgy látszott zavarba van és ezt mutatta az is, hogy még a nevét is alig bírta kimondani. Ezen viszont én csodálkoztam el, mert bár sok dolgot el tudok érni az embereknél, azért ilyen hatással nem szoktam lenni. De nem baj, úgy döntöttem, hogy inkább csak szórakoztat. Ennek jeleként egy mosoly ült ki az arcomra.
A fiú időközben bemutatkozott és bár nem kérdezett vissza, én úgy döntöttem, hogy ennyit elmondok.
-Melody-mondtam neki tehát még mindig mosolyogva. Engem sem lehetett volna bőbeszédűséggel vádolni, de az én hangom határozottan csengett. Elmondta, hogy negyedikes és Eridonos. Mivel ő nem kérdezett én nem mondtam, bár szerintem hamar rá lehet jönni. A kérdésemre, hogy mit csinál azt a választ kaptam, hogy szeletel. Ezt még én is tudtam, de nem jegyeztem meg neki inkább a kérdésére válaszoltam.
-Nagyon jól, bár még csak most érkeztem. És te? Milyen a főnixek háza?-kérdeztem meg. Nem tudom, hogy fog válaszolni, de próba szerencse. Ha tőlem ilyet kérdeznének valószínűleg gyanakodnék valamire és megválogatnám mit mondok el, de ez csak a Rellonos gondolkodás. Emellett nem is azért kérdeztem meg, hogy bármit is hasznosítsak belőle egyszerűen kíváncsi voltam. Kérdésem közben leültem egy székre majdnem Erikkel szemben. Nekem mindegy, ha ő támaszkodik akkor tegye azt, de ha hosszabbra nyúlna ez a beszélgetés, akkor én nem akarom végig állni. Közben vártam a válaszára és arra is, hogy kérdez-e valamit, mert eddig nem egyetlen kérdést kaptam. Nem tudtam eldönteni, hogy nincs kérdése vagy csak nem tudja mit kérdezzen. Nekem bezzeg lett volna egy pár, de főképp olyanok amiket inkább akkor teszek fel, ha ő is megteszi, mert nem tudom mennyire venné jó néven. Igaz, hogy mostanában szinte csak pirosakkal beszéltem, de Erik viselkedése annyira eltér az övéktől, hogy így nem voltam biztos benne, ugyanazokat a kérdéseket feltegyem-e.
Utoljára módosította:Melody Clarwell, 2014. június 27. 08:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. június 27. 12:45 | Link

Milyen szép neve van - gondolta Erik, ahogy a lány szintén bemutatkozott. Ha eszébe jutott volna az ismerkedésnek keresztelt hullámvasúton való suhanás közben, hálás is lett volna neki, amiért nem úgy kellett kirángatni belőle ezt az alapvető információt. Egy kicsit még elmélázott azon, hogy itt, a kinti világban mennyire más neveket használnak, mint náluk Szentegyeden, de sok ideje nem volt magába fordulni. Melody kedvesen mosolygott rá, és Eriknek ettől rögtön vissza is kellett mosolyognia, de a feszültség valahogy csak nem akart oldódni benne.
- Ühhüüm - hümmögött értőn az egy szem kérdésére kapott válaszra. Nagyon szívesen megtudakolta volna azt, hogy ez azt jelenti-e, elsős a lány, vagy ő is csak úgy idecsöppent egy felsőbb évfolyamba, mint Erik. No meg azt, ő is eltéved-e folyton a tantermek felé menet, és ült-e már be olyan órára, ami nem is az a tantárgy volt, amelyikre igyekezett. A szájára valahogy mégsem jöttek a szavak, de a lány most is kisegítette. Kedves és beszédes - könyvelte el magában a fiú, és rögtön az Eridonba helyezte volna új ismerősét, ha az nem kérdezett volna rá, milyen az a ház.
- Öhm... zsibongó - kereste a megfelelő szót Erik. - És majdnem minden piros.
A vörösnek ugyan ezernyi árnyalatát meg lehetett találni a klubhelyiségben, de azért mégiscsak piros maradt. A fiú nem is értette, hogyan lehet bármit egyetlen színből felépíteni. Maga kicsit visszafogottabban alakította volna ki lakterét, ezért valahogy a klubhelyiség néha kicsit idegen volt számára, bár így is nagyon jól érezte magát a házban.
Érezte magán a lány várakozó pillantását, ezért megpróbált előrukkolni egy részletesebb leírással.
- Mindenki kedves és mindenkihez lehet fordulni, ha nem tudsz valamit. ...És őrült ünnepségeket szerveznek! - vágta ki, ahogy felderengett előtte a tetőtéri buli egy-egy jelenete. - Minden színes volt és zenés. És megitattak velem egy bájitalt, amitől percenként elhoppanáltam a szobán belül!
Ezen a ponton Erik rájött, hogy fecsegéssé fajult beszéde, és talán nem is érdeklik Melodyt az ő kis élményei, gyorsan váltott hát.
- Te melyik házba jársz, és az milyen?
Eddig csak toporgott a pultot támasztva, most eszébe jutott, hogy neki tulajdonképpen szeletelnie kéne.
- Szeretnél egy salátát? - kérdezte óvatosan. Bár a lány most evett, a saláta tulajdonképpen nem is igazi fogás. Így anélkül fordulhatna a munkája felé, hogy szó érne a ház elejét. Ha pedig nem, hát... akkor ácsorog még egy kicsit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. június 27. 15:17 | Link

Erik

Nos annyit már elértem, hogy beszélgetőtársam visszamosolyogjon. Amúgy is Erik nagyon kedves  volt csak egy kicsit csendes. Nekem ez nem jelentett gondot mert általában én tudok beszélgetni, de nem tudtam hogy, hogyan fogadja az én csevegésemet.Kérdésemre először csak egy szót kaptam, de aztán egy kicsit kifejtette. A megjegyzésen miszerint az Eridonban minden piros elmosolyodtam. Nem volt meglepetés hiszen a Rellonban meg minden zöld, de ettől még ez fura volt jellemzésnek. Én az élményeit is szívesen hallgattam ő viszont itt gyorsan befejezte. Amikor viszont visszakaptam a kérdést el kellett gondolkodnom a válaszon.
-Rellonos vagyok.-mondtam először csak ezt hiszen annyira még nem ismertem ki a házam, hogy sokat tudjak róla beszélni.
-Hát semmiképp sem igaz rá semmi amit te mondtál a sajátodról. A legtöbben mondjuk segítenek ha valamit megkérdezel, de csak akkor ha közéjük tartozol. -mondtam neki majd egy pár másodperc szünet után még hozzátettem pár dolgot.
-Általában a klubhelységben is csendesebb, de mondjuk a Navinéhez képest beszédesebbek. Azt pedig, hogy kihez mész oda nem árt előtte jól meggondolni, hacsak nem vagy nagyon jó emberismerő. De velem például soha nem szemétkedtek ha odamentem valakihez. -jegyeztem meg így a végén. Rengeteget ültem csak úgy egy magazint olvasgatva az egyik fotelben vagy ha végképp unatkoztam odamentem valaki mellé aki szintén egyedül volt, de én jól kiismerem magam ott. Ha ezt egy másik ház tulajdonságaival bíró ember tette volna meg, csúnyán kihasználják. Igaz hogy tőlem sem állt távol a manipuláció sőt, de nem minden helyzetben.
-Ja és majdnem minden zöld.-mondtam nevetve.-Mondjuk én szeretem, megnyugtat a sötétsége és az egyik kedvenc színem a zöld.-ezt nem hagyhattam ki. Nem gúnyolódásból mondtam csak tetszett ez a mondata és én is beletettem a mondókámba kicsit átalakítva.
Megkóstolhatom, ha neked nem baj hogy eszek belőle.-igaz hogy most ettem, de úgyis csak pár falat salátát kóstolnék meg. Ezután egy ideig, csak némán figyeltem a ténykedését.
-Segítsek valamiben?-kérdezem meg végül, bár nem hiszem, hogy sok segítséget tudok nyújtani mugli salátakészítésben. Otthon nem engedtek mugli módon készíteni semmit egy egy reggelin kívül, de őszintén szólva nem is vágytam rá.
Utoljára módosította:Melody Clarwell, 2014. június 27. 16:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Karsa B. Bálint
INAKTÍV


Önmaga legnagyobb paródiája, egy bögre kávéval.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 140
Írta: 2014. június 29. 01:55 | Link

Westbrook.

Szétmegy a fejem, s elfogyott mindennemű segítségem ahhoz, hogy elmulasszam, tehát vagy szenvedek tovább a mestertanonci toronyban lévő szobámban az ágyban morogva, vagy a szenvedés mellé felpattanok és bejárom a kastély zugait. Az utóbbi mellett döntöttem, de csak a nyugati szárnyon található konyháig jutottam. Ha jól sejtem, ezer meg ezer éve nem ettem a kastélyban már, valahogy mindig a faluban kaptam be ezt meg azt, ha éppen rám jött az éhség. Talán ezért ismernek már fel a Pubban is?  Mondjuk oda nem csak a finom ételért járok, bár ez meglehetősen lényegtelen most. Hallottam olyan mendemondákat, hogy a konyhában bizony egy perc nyugta se lehet az embernek, mert állandóan körülrajongják a manók a betért vendéget, amihez igazából így kifejezetten tisztán, semmi kedvem sincs, de amíg ez eljut a tudatomig, már ki is nyílt az ajtó és már bent is vagyok a... az üres helyiségben. Sehol egy éjjeli bagoly, itt most az emberekre utalok, s sehol egy árva manó se. Fellélegzem. A nagy asztal mellett elsétálok a pulthoz, ahol a kávé van, s elkezdem magamnak összedobni a jó erős koffeint. Legalább valami legyen bennem, mert félő, hogy a fejfájás a már három napja tartó józanságom tünete, s ez nagyon nem jön be. Viszont három napja nem hallom Dr. Nádori Pált se a fejembe, ami kifejezetten nem én vagyok, szóval...
- KOFFEINT - fejezem be ordítva a magamban mondott mondatot, mire gyorsan körbenézek a tejes izével a kezemben. Pár másodperc némaság, mozdulatlanul bámulok az ajtóra. Aztán hirtelen, váratlanul megrázom göndör fürtjeimet, bár ez meglehetősen nem hangzott túl férfiasan és a következő rész sem fog, de a göndör hajam megrázódik a fejemmel együtt, s már folytatom is utána a kávé készítést. Lehet táncolni is kéne. Egy jó kis klasszikus kortárs illene az egész helyzethez, a tangót kizárt dolog, hogy ilyen... ilyen normális, emberi állapotban előadjam. A tangóhoz hallucinálás kell, magadról nem tudás, repülés! De egy kortárs, hm, az már csábító.
- yebat' - morgom magam elé, káromkodni mégis csak jobb külföldiül, természetesen leírva 'ебать', magyarul pedig b*ssz*m*g, amikor a tej magamra és a padlóra öntése hozz vissza a jelenbe. Pompás dolog éjfélkor úgy kinézni, mint egy huszonhárom éves csecsemő, aki éppen kibüfizte az anyatejet. De, mint az elvárható, ennyivel le is tudom, most csak kávé kell, szóval folytatom az ügyködésemet a dologgal kapcsolatban és igyekszem nem elbambulni, ami úgy körülbelül addig sikerül, amíg a kávé már a kezembe nem kerül jó forrón... hogy addig mi történt? Ne engem kérdezzetek, köztudottan közveszélyes vagyok a konyhában.
Utoljára módosította:Karsa B. Bálint, 2014. június 30. 01:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


http://ask.fm/muveszkavezo



'If I were gay—and I’m not gay yet, maybe one day—but if I were gay, I’d like to see movies where homosexuality isn’t always a problem.'
Lexine Westbrook
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2014. június 29. 02:10 | Link

< Karsa >

Álmatlanul forgolódtam az ágyamban. Pedig korán lefeküdtem, direkt, hogy holnap majd emberi időben kelek, de úgy tűnik a szervezetem szánt szándékkal nem hajt fejet az akaratom előtt, bár ezen mostanában egyáltalán nem kellene meglepődnöm. Ahogy az sem meglepő, hogy a következő fal felé fordulásnál a hasam fájdalmas kordul fel. Állandóan éhes vagyok, szinte mindig ennék, így szokott a közelben lenni valamiféle élelem, amivel legalább reggelig kihúzom. Morogván esek neki tenyérrel az éjjeli szekrénynek, csapkodom, mert haragszom a világra, haragszom az éhségre és haragszom arra is, aki eltüntette a gumicukromat - még akkor is, ha ez a valaki én voltam -. Ez persze azt jelentette, hogy fel kell kelnem éjnek idején enni, amiből pedig az következik, hogy utána nem fogok tudni aludni. Megfontolandó. Ha nem eszek, akkor sem fogok tudni aludni a korgástól, ráadásul éheztetni magamat szigorúan tilos, ezt már elmondatták velem milliószor. Nincs más feladatom hátra, mint lerúgni magamról a takarót, belebújni a papucsba és pizsamában elindulni a konyhába valami élelem után. Nem vagyok szívbajos, amúgy is trikóban és melegítő shortban alszom, de ha a nyuszikás pizsim lenne rajtam se érdekelne, nekem most kaja kell. Csak tudnám, miért végződik miden este így? Bármennyit eszek vacsorára, éjszakára már olyan vagyok, mint akit napokig éheztettek. Ráérős léptekkel szelem át a folyosókat, csak úgy megszokásból jobbra-balra tekingetek, majd mikor megérkezek, stílusosan, két kézzel lököm be a konyha ajtaját és élvezettel hallgatom, ahogy hangos csattanással nekilökődik a falnak. Már indulnék egyenesen kaját csinálni magamnak, mivel tisztában vagyok azzal, hogy ilyenkor itt egy lélek annyi sincs, amikor elkapok egy fura, ám roppant hangos követelést. A tenyereimet a füleimre szorítva nézek rá a gyerekre, kitalálva melyik gyogyóból szabadult, majd lassan leengedem a kezeimet és grimaszolva nézek rá.
- Kapsz kávét, ha nem ordibálsz.
Felvonom a szemöldököm, épp csak egy pillanatra, gondolván ne vigyük túlzásba, majd otthonosan elindulok a már lefőzött kávé felé, a kotyogósban van, nem nagy tudomány megtalálni, vagy legalábbis nekem nem az, másnak ezek szerint igen. Fogok egy bögrét, kitöltöm bele a kávét, lerakom az asztalra, teszek mellé neki tejszínt és cukrot, majd hátat fordítok, hogy végre a szendvicsemnek szentelhessem minden figyelmemet.
Utoljára módosította:Lexine Westbrook, 2014. június 29. 02:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Karsa B. Bálint
INAKTÍV


Önmaga legnagyobb paródiája, egy bögre kávéval.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 140
Írta: 2014. június 29. 02:55 | Link

Westbrook.

A konyha az valamilyen labirintus; nem olyan, hogy eltévedsz benne és csak nagy nehézségek árán találsz ki, hanem agyi-labirintus. Ott állsz benne, csinálsz valamit, de hirtelen agyilag, a tudatod beleképzel egy másik helyszínre, helyzetbe téged, s onnantól kezdve el vagy veszve, egyszerűen fogalmad sem lesz, hogy mi zajlik a valóságban, a konyhában. Csinálod amit csinálsz, de agyilag nem azt látod, amit csinálsz. A konyha egy hallucinációs központ, csupán erre túl veszélyes rájönni, s ha rájönnének, bezáratnák. Akik pedig ezt hangosan ki is mondják, azok meg szép sárga csekkel, mennek is a legközelebbi elmegyógyintézetbe. Bár az én apám már nem fizetne; nem mintha megengedhetnénk magunknak ezt a luxust, nem is értem akkor ez hogy sikerült, jó a nagyapám talán, de hát na, tuti bankrablás van itt a háttérben, és ha tényleg, akkor az apám hirtelen a kispontból elkezdene közepes ponttá nőni a szemembe. Jó-jó, ennek kevés esélye van, még a kevesebbnél is kevesebb, körülbelül annyi, hogy a következő öt percben besétál ezen az ajtón Marilyn Monroe és Jim Morrison kézen fogva.
- Ordibálás nélkül nincs tökéletes kávé. Különben is, az ordibálás egészséges, a koffein pedig szükséglet - jön ki a mély bariton a számon, amire én csodálkozom a legjobban, s ennek hatására felnézek az ajtó irányába és jé, egy ember, jé egy azt hiszem mestertanonc, mintha. Bár jelenleg azt sem tudom már ki diák és ki nem, annyira össze van kuszálódva itt minden; és még a házam sincsen már meg! Na jó, ezt a hozzátoldást csak szemétség lett volna kihagyni, mire most Dr. Nádori Pál azt mondaná, hogy függő kényszerbeteg, Karsa. S mint a kényszerbetegek általában, ön sem fog tudni ebből kigyógyulni, hacsak nem ás le jó mélyen önmagában. Ne legyen bőr, csak csont! S csodálkoznak az emberek, a szüleim, oké ők annyira nem is, szóval csodálkoztak valakik, hogy elszöktem erről a helyről? Az orvosok nyírnak ki téged, nem te saját magadat.
- Á, ez fehér cukor... hol lehet a barna?! - hogy mondod? Ez sem túl férfias? A francba. A bögre a pulton, én meg őrült módjára elkezdek mindent pakolgatni a barna cukor után, és nem azért iszom csak barnával, mert rasszista vagyok és csak a földön bírom a fehéreket, amúgy meg mindig színeset fogyasztok, hogy hamar elfogyjon. Ez nincs így, egyszerűen csak egészséges életmódot folytatok. Igen, egészségeset. Igen, én. S jó, akkor most valami férfiasat; eléggé macsó vagyok így a cukor után kutatva, mint valami Sherlock Pitt, akinek a beceneve csak Bruce.
- Megvan! Ez az! Mindenfajta káromkodás Jahvéja, köszönöm néked! - három napja tök átlagos vagyok, tiszta, mint a hó, amikor télen leesik az égből a földre, és ilyenkor mindent kimondok lelkesen, már-már boldogan, és kedvesen? Nem, szerencsére a mély bariton még ilyenkor sem képes kedvesnek tűnni, inkább szarkasztikusan vagy cinikusan vagy...vagy ja, hasonlóan. Visszafordulok, a kávét beleöntöm először a bögrébe, aztán a barnaság, majd már a kezembe is van. Kortyolás, kortyolás, finomnak mondható, bár igazából sose ittam cukorral a kávét.
- Az a szendvics milyen? - ezt kapd ki, beszélgetni akarok. Ez már egy súlyos betegség közepe.
Utoljára módosította:Karsa B. Bálint, 2014. június 29. 03:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


http://ask.fm/muveszkavezo



'If I were gay—and I’m not gay yet, maybe one day—but if I were gay, I’d like to see movies where homosexuality isn’t always a problem.'
Lexine Westbrook
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2014. június 29. 03:13 | Link

< Karsa >

Nagy átéléssel kezdek bele a szendvicsek elkészítéséhez. Hirtelen azt sem tudom, milyen ízű legyen. Talán mindenből tennem kellene belőle kicsit, így megoldódna az ízvilág problémája is, na meg ezt biztosan nem vinné el senki és tényleg mind csak az enyém lehetne, nem úgy, mint az éjjelin lévő gumicukorral. Nagy szívfájdalmam ha nem tudom befejezni a megkezdett édességemet és bár biztos én ettem meg, teljes vállszélesésléggel állítom az ellenkezőjét.
- Örülök, viszont a fülem épsége meg nekem fontos.
Igazán érdekes megközelítés, egy pillanatra még szeretném is komolyan venni, mert hát ez milyen jó kifogás és tök jól hangzik, de éjszaka van én pedig szenvedek az álmatlanságtól és a legutolsó amit hallani szeretnél az, hogy valaki kávéért ordibál.
- Próbáld meg a felső fiókban.
Mutogatok, bár fogalmam sincs, van-e barna cukor, soha nem próbáltam. Én a cukrot mindig a gyerek által vágyott formában eszem, ízesítésre már kevésbé használom, bár fogalmam sincs, miért van ez így. A lényeg, hogy a srácnak már van cukra és kávéja, az én szendvicseim viszont még mindig nem állnak sehogy, a gyomrom korgása viszont ettől még nagyon is jelenlévő probléma. Gyakorlott mozdulattal vágom kettő a zsömléket, ügyelve arra, hogy ne vágjam el a kezemet, majd a vaj után nyúlok, és nem ártana bele valami lekvár, vagy felvágott, esetleg mindkettő? Máris eljátszom az áfonyás sonkás szendvics gondolatával és mivel nem tűnik annyira gusztustalan se első, se második hallása, eltökélt szándékom meg is valósítani a vágyaimat. A probléma csak azzal van, hogy nem találom a lekvárt. Pedig mintha azt láttam volna, hogy a manók ideszokták pakolni.
- Áfonya-lekváros, sonkás, kérsz?
Ki is megy a fejemből, hogy talán néhány embernek ez kevésbé lehet a tetszésére mint nekem és a legnagyobb nyugalommal félvállról válaszolok az ismeretlennek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Karsa B. Bálint
INAKTÍV


Önmaga legnagyobb paródiája, egy bögre kávéval.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 140
Írta: 2014. június 29. 03:38 | Link

Westbrook.

Eléggé mókás, ahogy már-már tudat alatt úgy viselkedem, mintha ez az egész helyzet maga lenne a normalitás. Beszélek, válaszol, megtalálom az addig alig használt cukrokat, kávézom hajnalban, és beszélek. S normálisnak gondolom az egészet. Dr.Nádori Pál most azt mondaná, hogy csak be akarja csapni magát Karsa, hogy azt hiszi normális, pedig csak önmaga jelenlegi énjétől menekül. Nem merne most egy tükörbe sem belenézni, mert retteg attól, hogy egy idegent látna maga helyett. Ahhoz képest, hogy nem hallom a hangját, a mondatai visszhangoznak a fejemben az én hangomon. Oké, a koffein tényleg tökéletes ötlet volt.
- Szerinted van itt valahol egy tükör? - s ahogy ráeszmélek, hogy kimondtam, már folytatom is, ami eléggé botrányos; folytatok valamit, hogy megmagyarázzam? Tejószagú. - Na nem megnézni akarom magamat, mekkora kúlmájerpopcsávóvagyok, hanem inkább csak a kíváncsiságom hajt valami felettébb őrültség miatt. Tudtad hogy, amikor az ember tök normálisan viselkedik, belül valami mégis azt mondja neki, hogy menekül a saját képétől is? Meglehetősen röhejes feltevés, hogy a tükörképünk megoldás lehet mindenre - a mély bariton csak szárnyal és szárnyal, a szünetekben vagy a befejezés után pedig a baritonhoz tartozó test a kávét kortyolja. Lehet kicsit... nem is tudom.
- Egy áfonyás-lekváros jöhet. Előtted a lekvár, a legfölső polcon. Mustárt kérsz hozzá? - és már a mögöttem lévő tárolóhoz is lépek, hogy elővegyem az emlegetett isteni ízt, természetesen a bögrével a kezemben, ami szerencsésen... a kezemben is maradt. A másikban pedig a mustár, hogy aztán visszafordulva letegyem az asztalra, amin a mestertanonc, nem érdekel, mától nekem már csak A Mestertanonc lesz, szóval az asztalra rakom a cuccot, amin a mestertanonc éppen nagy gonddal rakja össze a szendvicseit. Éhes lehet.
- Á! Egy spagettis-nutellás palacsinta? - csóró egyetemistaként ilyeneket ettem Pesten. Zseniális dolgok ezek, ha kilépsz a komfortzónádból.
Utoljára módosította:Karsa B. Bálint, 2014. június 29. 11:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


http://ask.fm/muveszkavezo



'If I were gay—and I’m not gay yet, maybe one day—but if I were gay, I’d like to see movies where homosexuality isn’t always a problem.'
Lexine Westbrook
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2014. június 29. 14:52 | Link

< Karsa >

Igyekeztem ignorálni a srácok és teljességgel átadni magamat a szendvicskészítés katarzis közeli élményének, de nem volt egyszerű csak úgy figyelmen kívül hagyni, mivel elég hangos volt én meg, nos én csöndben voltam. Nem kenyerem a felesleges beszélgetés, pláne nem idegenekkel, amúgy sem vagyok az a barátkozós fajta. Ennek a tetejébe jön a nyűgösség és az éhség, amitől csak még antiszociálisabb leszek.
- Keress valami tükröződő felületet, mondjuk egy kanalat.
Még szerencse, hogy háttal állok neki, így nem láthatta az arcomra kiülő fintort, bezzeg a hangom, a hangom igencsak gúnyos volt, bár nem ő tehetett róla, hogy nem voltam épp a helyzet magaslatán, de ha nem járna a szája, akkor el lehetne kerülni az ilyen felettébb kínos eseteket.
- Nagyon vicces.
Morgom az orrom alatt, bár úgy érzem, ő remekül szórakozik rajtam, ráadásul ki is gúnyol, de rólam az ilyesmi szimplán lepereg, ettől függetlenül valahogy mégis irritál a jelenléte. Talán túl sok időt töltöttem Olivér társaságéban és én is antiszociális lettem? Remélem, hogy csak bal lábbal keltem ki az ágyból és semmi komoly bajom nincs, máskülönben orvoshoz kellene fordulnom. Lábujjhegyen állva pipiskedem, hogy elérjem a lekvárt, majd mikor megvan, nem sajnálom a szendvicsemre az adagot. A miheztartás végett csapok rá két-két szelet sonkát és kész is van a kései vacsora, vagy a korai reggeli? Már magam sem tudom eldönteni, fogalmam sincs mennyi az idő, mindig is borzalmas volt az időérzékem.
- Lennél szíves nem szórakozni az étkezési szokásaimon? Én is tudom, hogy undorító de jelenleg nem tudok vele mit csinálni.
Nem háborodok fel, annyit nem ér, pusztán elkészítem az ő szendvicsét is, ráteszem egy tányérra és levágom elé.
- Egészségedre.
Nem vagyok csicska, igaz, hogy felajánlottam, hogy elkészítem neki, de akkor legalább az lenne a minimum, hogy nem az én káromra szórakozik. Elnyúlok a saját tányéromért, majd az asztalhoz érve leülök az egyik székre és jóízűen nekiállok a kajálásnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. június 30. 15:36 | Link

Rellonos - ismételte magában Erik. Eddig nem sok jót hallott a zöldek házáról. Saját maga ugyan nem keveredett csetepatéba velük, de már hallotta hangos-haragos megjegyzéseiket a folyosókon és tantermekben, ilyenkor a körülötte állók mormogására is figyelmes lett: "rellonos". A vele szemben álló nem tűnt se barátságtalannak, se csípősnek. A következő megállapítását pedig Erik is könnyen megértette. A faluban, ahonnan jött, kirekesztették a mugli világot és mindenkit, akinek köze volt hozzá. Valami efféle zárkózottság jellemezhette a sárkány címereseket is.
- Akkor nem érdemes a rellonosokkal barátkozni? - kérdezte meghökkenve Erik. Nem tudta, ő vajon jó emberismerő-e. Sosem gondolkodott ezen. Eztán döbbent rá, hogy tán nem a legjobb embernek tette fel a kérdést. Megpróbált hát szépíteni rajta. - Hiszen te sem tűnsz gonoszkodónak.
Talán csak később illeszkednek be az új rellonosok - jutott a fiú eszébe, de ezt nem akarta megosztani a másikkal, nehogy megbántsa, és különben is, mit tudott ő az itteni szokásokról?
A Rellon ház színösszeállításának megjegyzésére egy a korábbinál egészségesebb és vidámabb mosoly kerül Erik arcára is. A zöld tényleg megnyugtató.
Melodyt érdekelte a saláta, hát Erik leszedte kiválasztott paradicsomainak a szárát, és elkezdte szeletelni azokat. Kicsit csúszott a kés, és vigyáznia kellett, hogy ne nyomja össze a félbe vágott bogyókat, de egészen jól boldogult a feladattal. Ezt talán még gyakorolnia kell majd, hogy ne csúszkáljon össze vissza a keze alatt a munkaanyag.
Készen lettek a paradicsomok, Erik szemöldökráncolva pislogott a táljába. Elég szegényes összetétel egy salátához. Kapóra jött a lány ajánlkozása.
- Szerinted mi kell még bele? - kérdezte, és Melody felé nyújtotta a tálat. Próbálta visszaidézni, milyen salátákat evett valaha, de ettől sem támadt ötlete.
- Eddig zöld és piros! - ismerte fel mosolyogva, ahogy a félkész ételt szemlélte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. július 1. 00:40 | Link

Erik

Nem tudom mit gondol rólam vagy a házamról, de nem hiszem, hogy ez számítana. A kérdése hirtelen ér és nem igazán tudom mit mondjak, de megtartom a semleges arckifejezést.
-Azért mondtam, hogy legyél jó emberismerő hozzá, mert vannak egész kedvesek köztük, de azért vannak akik gonoszkodnak vagy kihasználnak. De csak ha nem vagy elég erős jellem.-fejtem ki egy kicsit. Nem érzem, hogy ez mennyire fejezi ki a valóságot, de valami hasonlóról van szó.
-Köszönöm, ha így gondolod. Én sem vagyok szent a céljaimért sok rosszat tettem, de nem kegyetlenkedek szórakozásból. Próbálok a mindennapokban azért barátságos lenni.-mondom neki. Ez még így sem fedi a valóságot, ugyanis én bárkin átgázolok, ha éppen az kell, de ezt nem muszáj mindenkinek tudni. Ezért érzem kicsit álszentnek a szavaim, de ez vagyok én. Eriket még ezzel együtt is sokkal inkább a bizalmamba fogadtam mint itt bárkit.
Ahogy visszatér a salátakészítéshez figyelem egy kicsit. Nem tűnik gyakorlottnak, de én főleg nem szólhatok semmit.
-Őszintén szólva nem igazán az én terepem, de gondolom valami öntet kell rá vagy saláta, sajt, sonka. Nem mind együtt csak tippek. Nagyon ritkán csináltam bármi ételt főleg varázslat nélkül.-igazából nem is szerettem volna, de ezt nem teszem hozzá.  Amikor megjegyzi, hogy zöld és piros a saláta eddig én is elmosolyodom. Úgy látszik ez nekünk készült!  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. július 1. 16:38 | Link

- Ühüm - hümmög Erik a hallottakra. Hogy mennyire "erős jellem"? Erről sem tud sokat, és nem is tudja, hogyan kéne letesztelnie. Végül úgy dönt, egyszeerűbb, ha óvakodik a rellonosoktól, ha pedig egynek a társaságába csöppen - mint most -, hát lesz, ami lesz.
Kezd eltájolódni a humán lélektan útvesztőjében, így örül, hogy végre olyan egyszerű téma merül fel, amiben maga is könnyen ellavírozik. Étel.
- Sajt és sonka? - ismétli Erik. A salátába? Hát, mi bajuk lehet - dönt végül, és Melodyt szemmel tartva (nem tudván, illik-e csak úgy lelécelni a beszélgetés közepén) a hűtőhöz sétál. Kiveszi a sajtot és a sonkát, salátát viszont nem talál. Egy palacknyi mustárral is találkozik, azt is előveszi, hátha megfelel az öntet kitételeinek.
Próbálja két kezével felmarkolni az összes szerzeményt, és leönti őket Melody elé az asztalra.
- Én szeletelek! - jelenti ki miközben felállítja a mustárt, ami elég gyerekesnek hathat (mármint a kijelentés), hiszen a lány nem tudja, hogy fontos munkaügyi gyakorlás itt a mozgatórugó. - Kockára?
A sonka már szeletelt, de azokat is takaros négyzetekre tervezi vágni, hát lassú mozdulataival a deszkára fekteti őket.
- Az a sárga szerinted öntet? - kérdezi a mustáros flakonra bökve. Még sosem kóstolta, fogalma sincs, milyen íze lehet, de annyit még ő is tud, hogy ha efféle flakonban van, akkor valamennyire folyik, tehát körülbelül öntet.
Közben már a sonkaszeletekkel foglalatoskodik. Feldereng benne, hogy illene folytatnia a beszélgetést, de ez mindig is nehezére esett. Míg vagdos, vigyázva, el ne nyesse az ujjait, és jelleméből fakadóan agyát sem nagyon megerőltetve, de azért gondolkodik, miről kéne beszélnie, hogy fenntartsa annak a látszatát legalább itt, az iskolában, hogy ő nem egy végtelenül unalmas személy.
Semmi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. július 1. 17:41 | Link

Erik

Miközben Erik pakolászik kicsit elgondolkozok. Azt is végigveszem mi lehet egy salátában, de ilyenkor nem jut semmi eszembe.
-Szokott lenni benne. Némelyikben legalábbis volt.-mondom mikor visszakérdez. Őszintén nem tudom milyen salátát készítünk, de mindet együtt még nem láttam. Erre kíváncsi leszek. A kijelentése még jól is jön, mert bár segítek neki ha kéri, de nem vagyok ilyenekben jártas.
-Rossz embert kérdezel. Soha nem ettem még olyat, de csak nem lehet baj ha teszel belőle. -mondom neki. Azt még leolvastam, hogy mustárnak hívják, de hogy mire használják vagy milyen az íze arról fogalmam sincs. Elveszem a flakont és teszek belőle egy kanálra, de csak picit hogy megkóstoljam.
-Nem rossz, bár nem tudom együtt milyen lesz. Megkóstolod?-eddig nem túl sokat tettem ehhez a salátához, de ha már ő ennyit dolgozott vele legalább ne az én ötletem rontsa el. Közben egy kicsit megáll a beszélgetés miközben szeleteli a hozzávalókat. Én nem igazán tudok segíteni, hiszen magára vállata a szeletelést.
Ezért csak élvezem a csendet, bár ez inkább csak amiatt van mert nem igazán van ötletem mit mondhatnék és úgy látom Erik szintén így van ezzel. Lassan amúgy is mennem kéne, de azt még megvárom míg végzünk.
-Egyébként honnan jöttél?- kérdezem meg mert ez már régóta érdekel. Nem tudom nem tartja-e túl magánügynek, de ebben talán nincs semmi. Addig is nem némán ácsorgunk. Közben remélem lassan elkészülünk. Nem azért mert nem érzem itt jól magam, de csak gyorsan jöttem le ezzel szemben már elég régóta beszélgetek itt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. július 2. 00:30 | Link

Ma is tanult valamit, és ez egy magának szóló kis mosolyt csal Erik ajkaira. Hihetetlen mennyiségű tudás van a világon, aminek egy töredékét tudja. A szűk varázslókolóniában, ahol él, sok olyan dolgot megtanult, amiről néhány itteni társának nincs fogalma, de mióta a Bagolykő diákja, már látja, milyen hatalmas a világ, és most egyetlen, kicsi, jelentéktelennek tűnő szeletével tisztába került: a salátába sajt és sonka is járhat, ha az embernek úgy tartja kedve.
Az öntet kérdésében viszont hasonlóan tudatlanok Melodyval. Valószínűleg valami igazi különlegesség ez a sárga szósz. A lány bátran belenyal, és úgy tűnik, nem bánja meg a dolgot. Eriket is megkínálja, de annak a torkán akad a... nyála, mert más épp nincs a szájában. Hogy azzal a kanállal kóstolja meg, amivel a lány is?! Ilyen még sosem fordult elő vele, egyenesen illetlennek és felettébb kínosnak tűnik az ajánlat. Valószínűleg az arcáról is le lehet olvasni a rémület és megrökönyödés különös egyvelegét. Melody válaszpillantására azonban sikerül megreguláznia rakoncátlan arcizmait. Kompromisszumos megoldásként mutatóujjával nyúl bele a sárga szószba, lenyalja, és soha ilyen bizalmas kapcsolatban nem érezte még magát lánnyal. Pedig Elena még meg is ölelte egyszer-kétszer! Na, azok is meghökkentő alkalmak voltak a húgain kívül lányokkal kizárólag köszönő viszonyban lévő Erik számára.
A sárga bigyó nem is folyik annyira, és valami furcsa, ecetes-savanyú íze van, de ezzel együtt valóban finomnak hat.
- Tegyél bele, amennyit gondolsz - ajánlja fel a fiú, így lekerül a válláról az ízesítés felelősségének súlya. Ő egy szeletet sajtot vág, mert a sonka már a tálba került, és annak puha felületébe mélyeszti kését. Eközben újabb kérdést szegeznek neki.
- Szalamandra-Szentegyed a falu neve, ahol születtem - válaszolja a sajtvágásba merülve, érzelemmentes hangon. - Innen délre van.
- És te? Közelről? Haza szoktál látogatni? - néz fel a munkából. Ez érdekli igazán. Ő ritkán jut vissza otthonába, és akkor sem mesélhet önfeledten itteni tapasztalatairól. A szüleinek legalábbis semmiképpen.
A sajt is elkészül aztán, és belekerül a mustáros, kígyóuborkás, paradicsomos sonka közé. Egy kis keverés, és kiderül, mit alkottak ezek együtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. július 2. 07:54 | Link

Erik

Mikor Erik belekóstol a mustárba az arcát figyelem, de nem tűnik úgy mintha baja lenne vele. Ezt mutatja az is, hogy rám bízza mennyit teszek belőle. Így hát öntök belőle, nem túl sokat, de azért jusson mindenhova. A falu nevét ahonnan beszélgetőpartnerem jött még nem is hallottam annyi amit tudok róla, hogy varázslófalu ha Erik sem ismerte a mugli dolgokat.
Visszakérdez és én hirtelen nem tudom mit feleljek, de gyorsan válaszolok.
-Egy Pest melletti kúriából-mondom és próbálok egy normális választ találni a második részére.
-Csak nyáron megyek haza. A szüleimmel nem igazán bensőséges a kapcsolatunk. Ők csak azt várják el, hogy igazi aranyvérű lányok legyünk a húgommal. Ő viszont szinte az egyetlen valóban fontos ember az életemben.-hangom most is hideg mint általában. Nem azért mert nem szeretem az életem, de mi nem szoktunk beszélgetni. Egyedül a testvérem miatt várom a nyarakat.
Közben kellemesebb vizekre evezünk, mert elkészült a saláta.
-Szinte végig te csináltad tied az elsőbbség-mondom kicsit gonosz mosollyal. Legalább van mire fognom, hogy nem bízok abban amit mi ennyi tudással csináltunk. Mikor én is belekóstolok rájövök, hogy nem is rossz. Egész jó együtt, bár nem hasonlít egyik eddig evett salátámhoz se.
-Köszönöm, hogy beavathattuk magunkat a salátakészítés rejtelmeibe, de nekem most mennem kell.-mondom mosolyogva.
-Remélem még találkozunk. Szia!-köszönök el és gyorsan az alagsor felé veszem az irányt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. július 2. 10:42 | Link

A főváros. Biztosan hatalmas és nyüzsgő. Ennyit még ő is tud, bár még sohasem járt ott, de hallott róla a falubeliektől. Magányosnak hangzik egy Pest melletti kúria. Erik figyelmesen hallgatja, hogy a lány sem érti meg magát valami jól a szüleivel. Habár Erik tulajdonképpen nincs rosszban édesanyjával és édesapjával, de nem is ismeri őket annyira, nem szoktak beszélgetni. Erik hallgat és teljesíti az utasításokat, nagyjából ennyiben merül ki a szülő-gyerek kapcsolat otthon. A testvéreivel viszont ő is jól kijön. Sőt, ők az egyetlenek a fiatalok közül a falujukban, akik foglalkoznak vele.
Szívesen kérdezne arról, hogy Melody húga is ide jár-e a Bagolykőbe, de mire rávenné magát, már más dolga akad. A lány előzékenyen felé nyújtja a tálat, Erik fog egy (saját) kanalat, egy tiszta tányérra kotor magának a műből, és felkanalaz mindenből egy kicsit. A "fura" és a "jó" között vacillál, de azért csak a lány felé tolja a tálat, hadd kóstolja meg ő is a salátát.
Itt véget is ér kalandjuk. Melody hosszas búcsúzására Erik egy bátor sziával felel, és a távozó után néz, ahogy az elhagyja a konyhát.
A manók még mindig sehol, ezért Erik buzgón a mosogatóba halmozza szennyes tányérjait, és új izgalmak elébe néz a varázstalan mosogatás gyakorlati tanulmányozásával.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 6
Írta: 2014. július 13. 19:02 | Link

Ms. Bánkúti


Fel kéne kelni...hangzik el újra és újra az agyam leges legmélyén ez a röpke három szó, melyeket az ügyeletes csapat, mint jelzőrakéta lő fel időnként, ám hasztalanul. Úgy érzem nincs miért fölkelnem. Miért is tenném? Hűsítő szellő kócolja fakó vörös fürtjeimet, melyek igazság szerint idegesítenek roppantul és nem egyszer gondoltam azt, hogy ollót ragadok és megszabadulok tőlük, de csak egy rutinos mozdulattal söpröm ki őket az arcomból, hogy aztán a szélnek köszönhetően újra visszataláljanak a korábbi helyükre. Miért keljek fel, amikor úgy érzem, hogy ebben a pillanatban mindenem megvan; mellettem egy kiolvasatlan könyv hever és oldalról oldalra egy új, ismeretlen világot tár fel előttem és űzi el bánatomat, fejem fölött a felhőkkel teli kék égbolt, amik jótékonyan takarják előlem a napot, hogy világos bőröm ne éghessen meg, hátam alatt a nedves fű, fejem alatt két karom, melyek támasztékul szolgálnak, arcomon örömittas mosoly, ami már lassan a fülemig húzódik és persze a legfontosabb dolog, amit valaha is kaphattam az élettől, a magány. Szeretek egyedül lenni, nem tagadom le senki előtt hogyha kérdezik. Sosem voltam a társaság lelke, a beszélgetések központja vagy olyas valaki, akit mindenki ismer és akárhová is lép ismerősökbe botlik, akikkel kellemesen el tud cseverészni. Szeretek elvonulni a kastély zsivajától és a figyelő szemektől, melyek minden lépésemet figyelik és úgy érzem megőrülök tőlük. Talán sosem fogom megszokni ezt a sok embert, a sok hangot és az információk áradatát és néha egy egy érintéstől még most is összerezzenek. Nem vagyok őrült, bár sokan annak titulálhatnak, amikor tétovázva állok valaki előtt, aki beszélgetést kezdeményez velem és mégsem jön ki hang a torkomon, pedig szívesen válaszolnék neki, sőt mi több, örömmel. A szüleim buborékban neveltek fel, sosem lehettek barátaim, ember fiával nem beszélhettem és a világ dolgait csak a könyveimen keresztül ismerhettem meg,majd egy csapásra idegen környezetben, velem egykorú emberekkel találom magam, ahol mindenki szocializálódott már korábban és kötetlenül képes másokkal beszélgetni, én pedig állok, mint egy néma szobor. Ellentmondok magamnak. Szeretek egyedül lenni és mégis néha hiányzik a többiek társasága. Arcomról eltűnik a mosoly és egy grimasz veszi át a helyét, homlokomon a bőr redőkbe gyűlik, ahogy szemöldökeimet összehúzom és csóválom meg a fejem, mintha valamiben nem értenék magammal egyet. Testem sem ért velem egyet egyetlen dologban és feltárulkozik előttem az indok, amiért agyam csapata már másodpercenként lövi fel rakétáit: éhes vagyok. Gyomrom eget rengető kordulással tudatja velem, hogyha már a reggelit elszalasztottam a lustálkodás miatt, akkor az ebédet célszerű lenne magamhoz venni s ez ellen nincs is kifogásom leszámítva azt, hogy itt kell hagynom ezt a csodálatos helyet, de amit muszáj, azt muszáj. Mielőtt bármilyen parancsot kiadhatnék magam számára testem már magától cselekedve húzza fel magát ülő pozícióba, hogy jobbommal eltakarhassam csukott szemeimet a nap sugarai elől. Karomon érzem az arcomból áradó hőt, ami sosem jelenthet jót, pláne egy világos bőr esetében. Számat fintorba torzítom, ahogy két kezemmel megtapogatom az arcomat, ami szinte már meggyulladt a napon. Nincs mese, leégtem. Elkeseredetten sóhajtva tápászkodom föl, miközben kinyitom szemeimet és rögtön hunyorogni kezdek még a gyengébb fénytől is, akár az újszülöttek. Agyamban a jelző csapat pihenni tért, már nem hallom a fel-feltörekvő gondolatot, mely arra utasít, hogy álljak lábra és kezdjek valamit az életemmel, helyébe kíváncsiság lépett, pedig már láttam egyszer az arcomat leégve. Az volt az utolsó alkalom, hogy a szüleim hagyták, hogy a napon játsszak a kutyával, onnantól kezdve az árnyékok között bujkálva lehettem csak kint a kertben, az utcán vagy bárhol, ahova megengedték, hogy elmenjek. Fájt piszokul és viszketett, mint a bárányhimlő, de idővel csillapodott majd teljesen elmúlt. Vajon ugyanolyan paradicsom piros lett az egész arcom, mint akkor, vagy most máshogy égett le? Leéghet egyáltalán másképp egy ember arca? Kócos hajamba beletúrva vakarászom meg fejemet miközben lehajolok a könyvért és indulok be a napfényétől megóvó zajos kastélyba. A visszafelé vezető út már sokkal rövidebbnek tűnik, mint az idefele vezető, pedig ugyanazt azt útvonalat használom. Talpam alatt susognak a fűszálak, lépteimet pedig egyre megszaporázom, amikor gyomrom újabb hangos kordulással ad hangot a táplálék utáni vágyainak. Balomat a hasamra rakom és kissé megnyomom, mintha ezzel egyáltalán el tudnám hallgattatni, vagy egy kikapcsoló gombot nyomnék meg benne, ám ebből a gombból kifogyott az elem és az ellenkező hatást érem el vele. Kellemesen bizsergető érzés tölti el először a belsőségemet, ami utána roppant, szűnni nem akaró fájásba csap át. Azt mondják, hogy a hibáiból tanul az ember, de nekem ez valamiért mégsem sikerül és újra megnyomom minden egyes alkalommal.
Újra a zsivaj, a hangok végtelen áradata repeszti szét a koponyámat. Élettelen lenne a kastély a hangok nélkül és kísértetiessé válna ám néha túl sok és olyan érzés fog el, hogyha nem fogom be a füleimet, akkor a dobhártyáim megsemmisülnek. Könyvembe erősen kapaszkodom, mintha csak egy mentsvár lenne számomra és hagyom, hogy lábaim maguktól ismét megindulva vezessenek a konyha irányába. Nem állítom magamról, hogy egy igazi falógép lennék, nem is látszik meg a vézna testemen, viszont ha egyszer nekiállok, akkor képes vagyok addig enni, ameddig az asztalra nem dőlök a sok ételtől és azt kívánom, hogy bárcsak kevesebbet ettem volna. Hallottam már olyat, hogy sokan megfogadják egy jól sikerült buli után a rosszullétük közepette, hogy soha többé nem isznak alkoholt, ám én nem fogadhatom meg azt, hogy soha többé nem eszem. Itt csak azt kéne, hogy legközelebb kevesebbet, de ahogy asztalhoz ülök a fogadalom elpárolog az emlékezetemből és belekóstolok mindenbe a végén pedig a sok kicsi kóstolás egy nagy falássá tevődik össze, amit rosszullét követ és kezdődik az egész körforgás elölről. Minden körforgás megszakítható, ha tudjuk a módját, nekem pedig a kulcsa a kezemben van és nem használom. Ostoba tökfej. Magabiztosan haladok célom felé, miközben sűrű elnézések közepette verekedem magam át egy-egy kisebb tömegen és csípek el beszélgetés foszlányokat. Érzem a portrék égető tekintetét magamon és húzom összébb magam miattuk, próbálok láthatatlan lenni számukra és mások számára is, de ez sajnos nem olyan egyszerű, még kisebb sem lettem tőle. Nem olyan egyszerű eltüntetni 172 centimétert, ami koromhoz képest magas. Talán ekkora maradok örökre, csak túl nagyot nőttem hirtelen. A beszélgetések zajai kezdenek elhalkulni, egyre távolibbnak tűnnek, amikor végre megérkezem utam végére. Arcomon a bőr húzódik és feszül viszont még ez sem tud meggátolni abban, hogy el ne mosolyodjak, hacsak haloványan is, amit halk szisszenés követ. Lassuló léptekkel érek az ajtóhoz és tolom be egy határozott mozdulattal, hogy beléphessek ezer és ezer illat közé, melyek hatására összefut a nyál a számban. Hazaérkeztem volna? Talán, de azért ne essünk túlzásokba. Becsukom magam mögött az ajtót és szinte futva foglalok el egy sarokban ácsorgó rozoga asztalt és nyomom meg újra éhező hasamat, ami már türelmetlenül várja, hogy rosszul lehessen.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bánkúti Lilla
INAKTÍV


Csibu | Lillumi
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 1250
Írta: 2014. július 13. 20:09 | Link


Levegőt! Komolyan elgondolkodott rajta a napokban, hogy leköltözik az alagsorba. Nem, nem mászik be a rellonosok közé, azért annyira még nem bátor, hanem csak egyszerűen leül a labirintus előtt, vagy egy folyosón var tábort, egy félreeső sarokban, hátha ott kicsivel hűvösebb a levegő. Az nem is érdekli, hogy sokkal dohosabb a levegő, mint a navine körleteiben, de most nem tud ennek a plusznak örülni, hiszen emellett neki nagyon is melege van. Nem egyszer mártózott már meg az újdonsült medencében, amely a klubhelyiségbe került, de állandóan ott sem lehet - sajnos. Az alternatív módszerek közül mindent kipróbált, amely a kastélyban kipróbálható volt, de hosszabb távon ezek sem váltak nagyon be, így maradt az eredeti terv, hogy leköltözik.
Persze, ez csak annyiban merült ki, hogy hivatalos körútját oda intézte, hosszadalmasabban járt-kelt, hiszen élvezte, hogy a hűs falak közt kicsivel könnyedebben kap levegőt. Karján néha-néha libabőr jelent meg, hol a hűs miatt, hogy a hely ijesztő mivolta végett, vagy csak egyszerűen a krémszínű, lenge ruhácskája volt kevés a klímához. Lábára saru került, melyből kikandikáltak napsárgára mázolt körmöcskéi, mely kezén is ezt az árnyalatot vették fel. Haja, kivételesen felkötve pihent feje tetején egy copfban, mozdulataira lassú táncba kezdett tarkóján. A hely maga csendes volt, szerencsére, így bőven volt ideje felfrissülni, de valahogy gondolataiban jobban tetszett neki a hely. Nem tudja megmagyarázni, hogy miért, de borsódzott a háta néhány ponton, mintha valaki figyelné, vagy épp követné, viszont pontosan olyan kihalt volt minden, mikor ideérkezett. Leült hát, egy kiálló ablakpárkány-szerűségre, amely véleménye szerint valaha szobortalapzat lehetett, de mintha lakója elsétált volna róla, és figyelt. Sehol semmi. Sem hangoskodó diákok, se rosszban sántikálók, semmi, csak néha hallott valami motoszkálás szerűséget. Pedig meg volt róla győződve, hogy ide mások is járnak, rajta kívül. Egy fél óra után kelt csak fel, eddig bírta, hiszen már igencsak fura hangokat hallott, így hát megindult a "felszín" felé. Elsőre furcsán sok volt az a zsivaj, amely egy népesebb folyosón fogadta, no meg a tömeg, melybe belesétált, de nem zavarta annyira, mint az a megmagyarázhatatlan valami odalent. A levegő mintha kissé frissebb volt, vagy csak most tűnt neki annak, nem tudta megmagyarázni. Inkább nem morfondírozott ezen tovább, örült a ténynek, és már el is indult, egyelőre az orra után. Csak pár diákra szólt rá ismét, óvatosan, hogy kissé kisebb lendülettel rohangáljanak - mindig belefut egy szaladgáló csoportba -, de más prefektusi munkát nem kapott, így megindult előre, afelé a hely felé, ahol ugyan még nemigen járt, csak futólag. A konyhától nem remélt mást, csak egy hideg shake-et, fagyit, és valami szendvicset, húsmenteset lehetőleg, hiszen azzal mindig meggyűlik a baja, bárhol jár. Valahogy szokatlan az embereknek, hogy ő nem él ilyesmivel, csak tojással, és tofuval, amely hasonlít hozzá.
Halkan dúdolva érkezett meg a Nyugati szárny szintjére, és már látta maga előtt az ajtót, melyet nemsokára ki fog nyitni. Ha kicsit korábban jött volna vissza, még elkapta volna a Nagyteremben a lakomát, de időrézékét elvesztette, ahogy az óráját is, amit azóta is bán, és nem merte megemlíteni otthon sem, hogy mi történt vele. Pedig elkélne neki, annyi biztos. Benyitott végül, még mindig dúdolászva, besurranva a résen, melyet nyitott, és becsukta maga után az ajtót. Elsőre nem is nagyon érzékelt semmit, csak a sürgő-forgó manókra tekint, mosolyog rájuk. Nem telik sokba, míg az egyik megtalálja, és hatalmas szemeivel nézve kérdi, mit szeretne. Lilla hamar a tudtára adja rövid kívánságlistáját, nagy köszönettel megtoldva, hiszen nem akarja feltartani nagyon őket, majd felegyenesedik, és megfordul. Ekkor szúrja ki a sarokban ücsörgőt, akinek hirtelensége ösztönösen lepi meg őt, összerezzenve figyeli a fiú alakját, hiszen ezidáig olyannyira lefoglalta az, hogy a kis világában éljen, illetve a manókkal társalogjon, hogy sikerült figyelmen kívül hagynia.
- Ühm, szia. - köszönt oda kurtán, mikor a kezdeti ijedtség elmúlt, és, leült egy neki szimpatikus asztalhoz, hiszen nem ismerte a másikat, nem akart így névtelenül csatlakozni hozzá, és ráadásul még előbb is érkezett. Most majd biztos bolondnak nézi, hogy így sikerült elsétálnia mellette, majd még rá is ijesztett a lánykára. De ez már mindegy, most inkább azzal foglalkozik, hogy a manókat figyelte csendesen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 6
Írta: 2014. július 13. 21:31 | Link

Ms. Bánkúti


-Mit hozhatok az uraságnak?- hallok hirtelen az asztal mellől egy vékony hangot. Sem nőinek, sem férfinak nem mondanám, de még gyermek hangnak sem. Fülemnek már nem volt idegen, hiszen konyhai látogatásaim során hallottam már párszor ezt a hang hordozást, mégis rácsodálkozom gondolatban, hogy egy lénynek hogyan lehet ilyen vékony, már szinte visító hangja. A hirtelen megszólítástól összerezzenve fordítom oda fejem és a kérdés hallatán száguldozni kezdenek gondolataimban az ételek nevei, érzem illatukat az orromban és ízüket a számban, mindegyik egytől egyig étvágygerjesztő és ha az ember egy nagyobb adaggal kap belőle azt gondolja, hogy a mennyekbe érkezett. Mégsem tudok választani, egyszerre akarom kérni mindet. Szó nélkül bámulok a manó két kék golyó szemébe, mintha telepatikusan akarnám vele közölni kívánságaimat, bár abból a gubancból nem tudna kivenni semmit, nem tudná, hogy mit akarok, vagy összezavarodna esetleg valami olyan kotyvalékot készítene nekem, amitől a gyengélkedőn fogom az gyat nyomni kitudja meddig. Várakozva néz rám s tudom, hogy ő sem állhat itt örökké, mivel szólítja a munkájának kötelessége.
-Chilisbabot szeretnék kérni, utána meggylevest és desszertnek keksztortát. Innivalónak pedig zöld teát. - buknak ki váratlanul a számból a szavak. Átgondolatlanul adtam át kívánságaimat a manónak, aki tüstént elhagyta az asztalom mellett betöltött posztját. Nem rosszak ezek, sőt mi több a meggyleves hűsít is. Úgy tűnik a konyha örökké meleg, ami a rekkenő hőségtől menekülők számára nem kedvez. Agyam kerekei már nem füstölnek, nem kattognak olyan gyorsan, mint előtte és nem tekint feladatként arra, hogy megválassza az ebédemet. Mindenki képes túlbonyolítani még az ételválasztást is, vagy én vagyok az egyedüli ember, akinek ez gondot okoz józan ésszel átgondolni? Meredten bámulom a manó hűlt helyét az asztalnál, kezem pedig automatikusan emelem az arcomhoz, hogy kisimítsam belőle a kósza tincseket, melyek örökösen csiklandozzák, bosszantják a bőrömet. Ajkaim fintorra húzódnak és halkan szisszenek, amikor körmeim a bőrömhöz érnek. El is felejtettem, hogy megégetett a nap odakint. Elkapom kezemet és csak arcizmaimat mozgatva próbálom a viszketést elmulasztani, ám nem járok sikerrel és csak rosszabbá válik. A viszketés helyét fájdalmas bizsergés veszi át. Lemondó sóhajtással veszem magamhoz a könyvemet és szorítom meg erősen. Már az egész arcom bizsereg, nem csak a megvakart pont. Étel mérgezés a manó által ide vagy oda, rosszul leszek vagy nem, el kell mennem a gyengélkedőre ebéd után, hogy a megégett bőrre segítséget kapjak legyen az bármi, de ameddig nem megyek ezt enyhíteni megpróbálom róla elterelni a figyelmemet. Egyetértően bólintok rá ötletemre és nyitom ki a könyvet a szamárfülezett oldalnál, hogy folytassam a történetet, ahol abbahagytam egy kis pihenő kedvéért. Rakoncátlan tincseim újra kiszabadulnak a többi közül és az arcomba hullanak, míg én guvadt szemekkel olvasom a sorokat, falom a betűket és terelem el a figyelmemet a viszketésről, ami mint egy régi rossz ismerős tért vissza. Már hallom is idegesítő, torzított hangját, amely kacagva kérdezi tőlem: Hiányoztam? Úgysem vakarhatom meg, tudom jól és mégis kezemben ott a késztetés arra, hogy megtegyem. Újra hátratűröm a hajam, de utána rögtön meg is fogom a könyvet, hogy esélyt se adhassak magamnak arra, hogy fájdalmat okozzak a bőrömnek. Hátamat a falnak vetve követem nyomon a történetet, mely percek alatt magába szippant és nem engedi, hogy szabadulhassak. A porcelán baba, az a kulcsa mindennek, már csak meg kell találni és nem elereszteni. Együtt izgulok a szereplővel és képzelem bele magam a történetbe, elkalandozva egy szigetre, ami valószínűleg csak ebben a történetben létezik, bár már minden megkérdőjelezhető. Varázslók és boszorkányok is csak a történetekben léteznek, kitalált személyek természetfeletti hatalommal és én mégis itt ülök . Az órákon tárgyakat röptetek, mások számára idegen szavakat használok, átkokat próbálok kivédeni egyetlen pálcával és nem utolsó sorban főzeteket keverek, amelyek mások számára akár ártalmasak is lehetnek. Amint beléptem tanév kezdetén az iskola kapuján az egész világ és minden történet, amit eddig olvastam egy nagy kérdőjellé változott. Hol a határ? Honnan tudom, hogy mi az igazi és mi a kitalált? Lehet, hogy a könyvben leírt sziget létezik vagy az egész csak egy nagy humbug. Egyetlen oldalra meredek a könyvben, ujjaim görcsösen markolják a lapokat és a borítót. Már nem is érzem a csiklandozást sem pedig a viszkető érzést. Nagyon elszakadtam a valóságtól és akár órákig képes vagyok az általam vagy a könyvek által felépített képzelt birodalomban kalandozni. Lehet, hogy léteznek porcelánbaba testbe zárt démonok, amelyeket meg lehet ölni a vízzel? Gondolataimat nem tudom tovább vinni, a képzeletembe beszüremkedik a valóság egy hangja, amire testem összerezzenve reagál. Szívem dobban egy hatalmasat, amibe még a mellkasom is belefájdul. Zavartan pillantok a hang forrása felé, mint aki éppen az alvásból ébredt fel és még nem tiszta számára senki. Hogy került ide a lány, mikor jött ide? Összekuszált gondolataim szálai lassan rendeződnek, ajkaim pedig lassan elválnak egymástól ezzel elszakítva egymástól az összetapadt bőrréteget.
-Szia. - suttogom. Még egyszer, ez a halovány hangocska nem tükrözi azt a bátorságot, ami néha napján bennem lakozik. - Szia. - köszönök neki ismételten, immáron bátrabban, normális hangerővel. Pillantásom a felém közeledő manóra siklik át, aki a tányérokkal, bögrémmel és evőeszközökkel egyensúlyozva tart az asztalom felé. Villámként hasít belém a gondolat, hogy ennek nem lesz jó vége, így a szamárfület ismét visszahajtom a lapon és becsukva rakom az asztal sarkába. Sietősen felállva lépek ki az asztal mögül és veszek el a kis teremtménytől két tányért ezzel megmentve az ebédemet. Ilyen sokáig időztem volna el álom országban, vagy gyorsan főzték meg az ebédet? A tányérokat az asztalra rakva veszem el tőle az utolsó tányért és a gőzölgő teás bögrét, melyből kellemesen árad a mentolos zöld tea illata. Egyesek szerint fogkrém íze van, de én ezen kívül nem iszom nagyon mást. Ameddig meg nem unom, nem keresek mást. Visszaülök az asztal mögé és sorrendbe rendezem magam előtt az ebédemet, hogy kellő lelki nyugalommal láthassak neki minden fogásnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bánkúti Lilla
INAKTÍV


Csibu | Lillumi
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 1250
Írta: 2014. július 13. 22:12 | Link



Arról lemaradt, hogy az előtte érkező mit kért, vagy mit nem, így nem tudhatta, hogy csak egy pohár italért, vagy egy komplett ebédért tévedt be ide. Arra sem számított, hogy itt ilyen meleg lesz, melegebb, mint eddig a folyosón, vagy bárhol amerre járt, de szerencsére lenge ruhácskája nem fűti túlzottan. Ő maga türelmesen ücsörög az asztalnál, apró lábait lóbálva helyezkedik el kényelmesen, nem messze a másik diáktól, aki felé oda-odapillant. Láthatólag ő sem épp a külvilágra figyel, hisz egy könyvet búj, ki sem tekint onnan, ő is csak pár kusza tincset lát a könyv mögül kikukucskálni, az arcát nem, így ki tudja, lehet ismerős arc bújik meg a kötet között. De nem bizonyosodik meg erről, nem zökkenti ki a másikat - amit amúgy lehet nehezményezne -, így csak a címet olvassa el a számára ismeretlen kötetből, és visszapillant előre. Körülötte ugyanúgy sereglenek fel-alá a manók, vélhetőleg már most a vacsorán ügyködnek, vagy arra állnak készen, hogy esetleges harmadik félt kelljen kiszolgálni, ha idetéved. Csak párszor találkozott a konyhán kívül manókkal, akkor is egy hatalmas kupacot cipelt, és mikor felajánlotta, hogy segít, a manó tiltakozva köszönte meg, és elsietett, nem fogadva el az igyekezetét. Nem haragszik arra a manóra, akit most már nem tudna beazonosítani, hisz annyira hasonlóak, hogy nem tud köztük különbséget tenni. Talán, ha kis névtáblát tűznének ki a ruhácskájukra, könnyebb lenne, de fura lenne felhozni az ötletet, amelyet egy mugli étteremben látott még tavaly nyáron, csak ott embereken. Mondjuk, nem szívesen menne vissza oda, mert mindenben hús volt, így alig tudott pár falatot enni, na meg csak sütit. Mindegy is.
Eközben a fiú felé indul az egyikük, szállítva a rendelést, amelyet elnézve már nem is érzi magát olyan éhesnek. Sosem tudta elképzelni, hogy a fiúk hogy tudnak ennyi mindent enni, de hát ez lányos dolog, fordítva sincs megértés. Ahogy közeledik felé a szervírozás, úgy bújik elő a könyvből, pillanthatja meg végül az arcát, amely így már biztosan nem ismerős számára, és segít az őt kiszolgálónak, hogy ne ejtse el a tányérokat, amit valószínűleg nem tett volna meg, alaptalan félelem volt csupán. A köszönésre reagál viszont, kicsit megkésve ugyan, de ez sem zavarja őt, mivel közben elé is odakerül a szendvics, shake és még a fagyi is, amelyből elnézve még sokat is kapott. Nem tudja, hogy fog megbirkózni végül vele, de majd megoldja. Felszusszan inkább, és közelebb csusszan az asztalhoz, hogy nekilásson a másoknak madármennyiségű ételnek, de előbb a másik felé fordul, hiszen, ha nem is akarja zavarni, tudja, hogy ott van.
- Jó étvágyat. - szól apró, de félénk mosollyal a fiú felé, majd visszafordulva harap a szendvicsébe, és kezd el nyammogni rajta. Belegondolva, ő maga is magával hozhatott volna egy könyvet, hogy falatozás közben elfoglalja magát, de már nem szalad vissza, és hagyja itt a dolgait, felesleges lenne. Bizony is, hiszen, ha nem tőlük függő, de éles hangú csörömpölés jelzi, hogy egy tányérnak annyi lett, hiszen leesve törött darabjaira, és ő már automatikusan áll is fel, hogy segítsen nekik, de hamarabb megoldják, mire léphetne, így, tehetetlenül ácsorog az asztal mellett, mintha bármiféle dologra válna. Így csak feleslegesen tett bármit is, de továbbra is a pakolászó brigád felé tekint, hátha mégsem volt olyan fölös az, hogy segítséget akart nyújtani nekik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. július 14. 20:30 | Link

Bíborka

Mai viselet

A szőkeség végre letudta már minden óráját, és nem vágyik másra, csakhogy végre kifújhassa magát valahol. Rettenetesen elfáradt, ami nem is csoda, hiszen egy hónap múlva itt vannak a vizsgák és a tanerők igen kemény órákat tartanak, amolyan elővizsgáztatásokat, amitől Linának már borsódzik a háta. Szóval kimerülve, kissé agyongyötörten esik be a szobájába, ahol megszabadul a talártól, a könyvektől, és kényelmes szerelésbe bújik. Bár gardróbjában egymás hegyén-hátán sorakoznak a szebbnél szebb magassarkúk, egyberuhák, és miegyebek, ő mégis egy csőszárú farmernál, egy laza felsőnél, illetve egy tornacipőnél állapodik meg, valamint kiegészítő gyanánt egy sapit húz szőke loboncára. A tükröben párszor megnézi magát, biztosra akar menni, hogy elől-hátul minden úgy áll-e, ahogy kell, majd kibaktat a Gólyalakból, és, mint mindig, most is lábaira bízza az irányítást. Téblából erre-arra, lépcsőről le, lépcsőre fel, folyosóról folyosóra kószál, majd valahogy ismerős terepre keveredik, a nyugati szárny földszintjére. Jól tudja, hogy miért ide vezérelték lábai. A sok mászkálástól torka kiszáradt, és hol is lehetne finomabb frissen facsart narancslevet kapni, ha nem a konyhában. Vidáman nyomja le az ajtó kilincsét, majd foglal helyet az egyik széken. Kicsit meglepődik, mert most nem a megszokott sürgés-forgás fogadja, csak néhány manó lézeng a helyiségben. Mivel látja, hogy nekik elég sok dolguk van, feláll, és a pulton lévő narancsokhoz siet. Kifacsar néhányat, majd célba veszi az ülőalkalmatosságot. Sajnos nem nézett a lába elé, és megbotlott valamiben, illetve valakiben. Egy halk puffanás és egy csörömpölés, ennyi halatszik mindössze a történtekből. A szőkeség először sajgó végtagjait matatja, majd kezére néz, melyből az törött pohárnak hála némi vér csordogál. Eztán veszi csak észre a vele együtt a földön heverő házimanót. Amilyen gyorsan csak tud mellékúszik, és rettenetes zavarában össze-vissza hadovál szegénynek.
-A manóba! Ne haragudj! Nem néztem a lábam elé! Merlin szakállára, mondj valamit! Fel tudsz kelni? Hívjak segítséget?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Bíborka
INAKTÍV


Ügyetlen házimanó
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 23
Baleset a konyhában
Írta: 2014. július 14. 20:43
| Link

Alina

Egész nap csak téblábolt a kastély különböző pontjain, ahol éppen nem voltak más manók, mert messzire elküldték a konyhától, amíg ment a nagy főzőcskézés az esti lakoma miatt, ráadásul a vizsgák előtti nagy takarítást is most végzik a manók, hisz a vizsgaidőszakban manói tilalom van a hangos tevékenységekről, így ilyenkor olyan a kastély, mint egy hangyaboly, mindenhol manóba lehet ütközni, ahogy súrolnak, pucolnak, fényesítenek, kivéve Bibit. Ő ilyenkor csak sétálgat, mindenki jobban jár így. Vagyis nem sétálgat, hisz komoly feladatot bíztak rá! Ellenőriznie kell az ablakok állapotát, hogy nincs-e törött köztük. Persze egyik manó se árulta még el neki, hogy különleges riasztó varázs van rajtuk, ha betörik rögtön jelez a konyhán, hogy mehetnek javítani. Na de a lényeg, hogy Bibi ma hasznosnak érezte magát így a cél szentesíti az eszközt. Épp visszaért a napi ablakellenőrzésből és szerény kis vacsoráját fogyasztotta volna el, egy kis sajt, egy darab kenyérke és egy fél paradicsom mikor valaki úgy fellöki, hogy a tányér a vacsorájával magas ívben felrepül és a fején köt ki, míg a tányér hangos csattanással törik ezernyi kis apró darabra. Hogy mit fog ezért kapni... Így mikor látja, hogy a tányér befejezte földi pályafutását csak fekszik a padlón és motyogva maga elé pörlekedik.
 - ... Hogy a manó vigye el ... Merlinre, hogy lehetek ennyire szerencsétlen... - és így tovább és csak fekszik nem törődve semmivel, fején a sajttal és a paradicsommal, melynek leve elkezdett belefolyni a mai friss sebébe, amit egy oszloppal való találkozásnak köszönhet. Majd mikor már kifogy a pörlekedésre szánt szókincséből felemeli fejét és nagy füleit megmozgatja. Nem tört el! És végre valahára felnéz aljas támadójára.
- Jól vagyok. - morogja és újfent a padlóra ejti állát, bele a porcelán szilánkokba, ami nem a legjobb ötletnek bizonyul. Immáron ő is apró vércseppekkel szennyezi a konyha fényesen tiszta kövét.
- A manóba! - hangzik el újfent ez a csodás mondat és már pattan is fel a kőről és ruhája zsebéből már elő is varázsol egy rózsaszín ragtapaszt és már ragasztaná is az állára minden teketória nélkül mikor észreveszi, hogy nem ám ő az egyetlen sérült a gáton. Megszeppenve nyújtja az aljas támadó felé a kis ragtapaszát.
- Kéred?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. július 14. 21:00 | Link

Bíborka

Nos, ha úgy vesszük nagy baj nem történt. Egy kis koccanás, némi vér, mely a lány ujjából serkent a padlóra. De álljunk csak meg! Ez túl sok-gondolja magában a lány. Eddig úgy vélte, hogy sorstársának nem esett nagyobb baja, de a padlón látott nyomok alapján, hát a véleménye más irányba hajlott. Zaklatott kérdéseire a manó először nem is válaszol, csak korholja magát, vagy a lányt, Lina nem tudja eldönteni. Aztán nagy nehezen kibök annyit: jól vagyok, majd egy ragtapaszt varázsol elő, és kissé morcos hangon ajánlja fel a szőkeségnek, aki hálálkodva fogadja el.
-Nagyon szépen köszönöm!-Odatartja az ujját.-És tényleg borzasztóan sajnálom! Nem szeretném, ha miattam bajba kerülnénk, szóval, mit szólnál, ha segítenék összetakarítani? Illetve előbb megszabdítalak a paradicsom és sajtköretedtől, mert, ha nem haragszol meg a kifejezésért, úgy festesz, mint egy mekpakolt szendvics!
Elmosolyodik, majd leveszi a szegény kis pára fejéről az említett hozzávalókat, majd a szemeteshez sétál velük. Visszafelé magához szólítja a sarokba elhelyezett sperűt és lapátot, majd mikor megérkezik a manó elé, széles mosollyal nyomja kezébe a lapátot, ő maga pedig elkezdi feltakarítani az előbbi mutatvány maradványait, közben könnyed csevejbe elegyedik a manóval.
-Egyébként Losonczy Alina vagyok. Elsős, bár ezt gondolom sejtetted. A szfinxekhez osztott be a süveg. És téged hogy hívnak?
Kedvességével próbál mosolyot csalni a mancsóka pofijára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Bíborka
INAKTÍV


Ügyetlen házimanó
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 23
Írta: 2014. július 14. 21:19 | Link

Alina

Éés elvette az aljas támadó az utolsó ragtapaszát. Pedig még ajak biggyesztést és szuggeráló nézést is bevetett. Hogy nehogy elvedd! De nem jött be, ezt még gyakorolni kell. Mondjuk lehet nem is tud szuggerálva nézni a majdnem teniszlabda nagyságú szemeivel, amik elég röhejesen néznek ki apró testéhez viszonyítva. Na de visszakanyarodva akkor marad az ósdi módszer, kéz megnyal, állára szorítja és pár másodperc múlva eláll a vérzés, hisz nem volt se mély, se széles vágás csak egy kis felszíni horzsolás. Meg legalább egy tapasszal kevesebb kerül az arcára, mert épp reggel vette le az utolsót, most már csak a jobb lába és a kezei vannak kötésekkel borítva. Már épp elmerülne gondolataiban, hogy ha pár hétig vigyáz magára ismét kötés mentes manóvá válhatna mikor a kinézetére tesznek bántó megjegyzést. Még hogy szendvics?!
- Már megbocsásson a kisasszony, de nem szendvics vagyok hanem egy elgázolt áldozat! - és sértődötten kicsit felhúzza az orrát. Épp annyira, hogy a szendvics titulushoz tartozó feltét még ne csússzon le a fejéről és le tudják róla halászni majd beledobni a szemetesbe. A vacsoráját! Így pufog még egy sort az orra alatt, amit nem hallhat a lány, hogy:
- De hisz az még ehető volt. - és hangosan kordul is egyet a gyomra erre helyeslően. Na de nincs mit tenni, a kuka elnyelte és azért ahhoz nincs gyomra drága Bibinknek, hogy onnan kihalássza. Így tovább mormogva veszi el a felé nyújtott lapátot és a kezeit védelmező kötésnek hála el is kezdi belesöpörni a nagyobb cserepeket.
- Bíborka vagy Bibi. - hangzik a kurta bemutatkozás a lány kérdésére, mert azért mégse neveletlen a mi kis manónk, csak szörnyen fel van paprikázva. Éhesen kicsit máshogy gondolkodik a manó lánya, mint teli hassal, így persze ilyenkor teljesen egyértelmű, hogy semmi se jó. Így a lány hiába próbál kedves lenni, manónk tovább duzzog.
- A diákok nem szoktak vacsora időben is sétálgatni. - nyögi ki végül, ami legjobban böki a csőrét és az se érdekli, hogy ez bizony szemtelen egy megjegyzés volt. Drága manó anyja, apja most biztos szörnyen szégyellné ha itt lennének. "A manó mindig udvarias!" Csendül is rögtön Bibi fülébe anyja kedvenc tanító mondata.
- Bocsánat, nem úgy gondoltam. - motyogja így rögtön, és képzeletében helyeslően bólogat a mamája.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. július 14. 21:52 | Link


Alina bármennyire próbál kedves lenni, bájosan mosolyogni, a kis manó tartja a tisztes távolságot és a mogorva arckifejezsét. Nagy sokára árulja el csak a nevét, Bíborkának hívják. Linának nagyon tetszik a név, de megdícsérni nem meri, fél, hogy esetleg ezzel is valami rosszat szólna, és végképp magára haragítaná Bibit. Továbbra is mosolyog, és csak remélni merte, hogy a szendvicses elszólása csal majd némi somolyt a manó arcára. Sajnos nem így történt, sőt, mi több Bibi teljességgel felháborodott. A hangulatot csak fokozta, hogy Lina ki is dobta a sajtot és a aparadicsomet, elérve ezzel azt, hogy a manó talán örök életre megutálta. Gyors szabadkozásba kezd, bár sejti, hogy sok mindnet nem fog vele elérni.
-Ne haragudj Bibi, én nem akartalak megsérteni az előbbi elszólásommal, a vacsorádtól meg végképp nem szerettelek volna megfosztani. Kárpótlásul szívesen összeütök valamit neked, bár nem vagyok nagy konyhatündér, az egyszerűbb ételekkel elboldogulok.
Kzeére konyharuhát tesz, mintha pincér lenne, kissé meghajol a hölgy előtt, majd készségesen ajánlja magát.
-Foglaljon helyet Hölgyem! Losonczy cselédlány áll szolgálatára. Mit hozhatok?
Kissé elmosolyodik, ám arcáról ezt Bibi ismét nagyon hamar lehervasztja, mégpedig azzal, hogy közli, diákoknak ilyen időben semmi keresnivalójuk nincs errefelé. Lina szemébe már majdhogynem könnyek szöknek, mikor a manó bocsánatot kér. A szőkeség ismét elmosolyodik, és nagyon reménykedik abban, hogy a pincéresdivel végre sikerül bevágódnia a manónál, és talán még egy kicist össze is barátkozhatnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              

Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] 15 16 ... 24 ... 38 39 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint