31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Oszvlinsky Nimród összes RPG hozzászólása (5 darab)

Oldalak: [1] Le
Oszvlinsky Nimród
INAKTÍV



RPG hsz: 17
Összes hsz: 352
Írta: 2016. március 1. 12:12 Ugrás a poszthoz

Eliza
Ma este



Ma reggel, amikor felkelt Kamilla mellől nem gondolta volna, hogy e nemes napon is tele lesz programokkal. Igazából egy kis pihenésre vágyott még azután is, hogy teljes mértékben kialudta magát, de ebben az iskolában egyelőre nem volt rá lehetősége. Aztán, hogy a későbbiekben mennyi szabadideje lesz, azt még meglátja, de a kötelező köröket nem szívesen hagyta hátra. Azok csak tornyosulnának, ami senkinek se lenne jó.
Még mielőtt találkozott volna Elizával lepakolta cuccát a gólyalakba és frissített magán. Még sem állhatott egy ismeretlen lány elé csapzottan, milyen benyomást keltett volna a másikban.
Eleinte meglepetten állt a lány előtt még meg is kérdezte volna, hogy ez milyen szokás, hogy körbe vezetik az iskolában, de nem tette. Nem volt ugyan ínyére, hogy dadust kapott, de nem lenyelte a békát. Csakis azért mert nem akart hiszti gépnek tűnni pont egy lány előtt. Szóval csendesen és néhány pár elmorzsolt szóval tűrte a mai napot. Mondhatnám, hogy a végére nem kezdte élvezni az egészet, de akkor hazudnék ugyanis kellemeset csalódott a kísérőjében. Már csak azért is, mert nem rótta fel azt, hogy olyan szótlan.
A nap végére Nimród kellően megunta a sétafikálást és felvetette azt az ötletet, hogy majd mások folytatják a többivel, mondván úgyis lesz idejük és ennyi mindent egy nap alatt képtelenség megjegyezni. Bár ha a lány nem egyezett bele ő, akkor is felhagyott volna a nézegetéssel.  Így is későre járt és a vacsorát totálisan lekésték mind a ketten, ami nem volt olyan létfontosságú lévén, hogy a nagyteremben zajlott, de akkor is éhes volt már Nimród és szerintem Eliza is.
- Gondolom, van valami konyha szerűség, menjünk, oda összedobunk valami kaját magunknak. –higgadt, rekedtes hangon adott ötletet egy tökéletes lezárásra. Kérdőn pillantott a vele egy idős lányra, majd szó nélkül elindult találom irányba. – Egyébként, tudsz főzni? –jobb válla felett pillantott vissza rá és megvárta, hogy Eliza mellé érjen.

Oszvlinsky Nimród
INAKTÍV



RPG hsz: 17
Összes hsz: 352
Írta: 2016. március 3. 22:24 Ugrás a poszthoz

Renae

Nagyokat szusszanva fetrengett az ágyán és a gólyalak plafonját bámulta. Egy kicsit elgondolkodott, az estén, amit Bencénél kezdett majd Kamillánál végezte, az idegenvezetésen és még sok már dolgon, ami éppen eszébe jutott. Elég sok minden járt a fejében, amitől nem igazán tudott szabadulni főleg, hogy akkora volt körülötte a zaj, hogy az ember a saját hangját nem hallotta nem, hogy még a gondolatait. A sok elsőéves, akik még nem találták meg a megfelelő szobát számukra ott ette őket a penész a helyett, hogy elmentek volna valamerre. Undorodva emelete rájuk a tekintetét Nimród. Nem szerette az embereket, de legfőképp azokat nem, akik a napjuk nagy részét lustálkodással töltötték. Azokat az első fára fel tudta volna kötni, most is nehéz volt megállnia, hogy ne szóljon be nekik, de úgy volt vele, hogy nem az ő dolga. Inkább elővette a tankönyveit és bele kezdett a tanulmányozásukba. Hamar fel is, adta hiszen társai még mindig nem fogták vissza magukat, sőt még hangosabbak is lettek.  Összecsapta hát a kezében tartott könyvet, ledobta az ágya mellé és elmormolt pár nem éppen fülnek való szitkozódást, majd, mint aki jól végezte dolgát elhúzta a csíkot. Amint becsapta maga után az ajtót, egyből eszébe jutott, hogy már első este át cuccolhatott volna Bencéhez, de nem volt hozzá képe. Pedig milyen jó is lett volna, nyugalom, nyugalom és még több nyugalom. De nem ő volt olyan hülye és inkább a gólyalakot választotta. Viszont nézzük a jó oldalát, végre megtanulta, hogy jobb bízni az első megérzésekben.
Zsebre dugott kezekkel trappolt végig a Rellon körleten, kétségtelenül felhúzta magát. Még látszódhatott is rajta, hiszen motyogott magában. Talán azokat az idiótákat szidta talán azt, hogy idejött, mindenesetre nem lehetett hallani. Azt viszont hallhatták a mellette elhaladók mennyire jártak a fogaskerekei, még sosem forogtak ennyire. Annyira gondolkozott és annyira koncentrált a fejében való történéseken, hogy még az utat is elfelejtette nézni. Párszor neki is ment valakinek, de nem kért elnézést, bunkó volt és modortalan. Volt egy kislány, akinek még be is szólt, szerencsétlen jószág köpni, nyelni nem tudott, amikor Nimród kiosztotta. Mérges volt, de nagyon és már nem is azokra a barmokra, akik kizökkentették a nyugalmi állapotából. Sokkal inkább magára, hogy hagyta és, hogy nem jut eszébe mit mondott neki Eliza hova mehetne lenyugodni. Törte a kobakját, de semmi, nem jött az ötlet. Ennek ellenére valahogy eljutott az északi toronyig pontosabban a lélek szobáig. Nagyot is nézett, amikor útját állta az ajtó. Ennyire nem figyelt volna? Lehetséges, hiszen úgy nézte a fölé tornyosuló tömény akadályt, mintha valami újdonság lenne számára, pedig ma már csapott be maga után egy hasonlót. Fújtatott kettőt, majd a kilincsre helyezve a kezét lenyomta azt és kivágta szerencsétlen ajtót. De úgy ám, hogy, még az is megijedhetett, aki anno elkészítette a bejáratot. Várakozás nélkül lépte át a küszöböt és amilyen nagy lendülettel benyitott úgy vágta be maga után. Mára ez volt a második ajtó áldozata.
Mit sem törődve a már bent festő lánnyal leült pontosan elé és várt. Előre dőlt, térdére könyökölt és a vászon hátulját bámulta. Azt sem vette észre, hogy a kellemes kék égből és a tökéletesen fehér bárányfelhőkből ugyancsak kellemes érzetet árasztó szürke fátyol lett. Viszont Nimródot sokkal jobban érdekelte a vászon.
Oszvlinsky Nimród
INAKTÍV



RPG hsz: 17
Összes hsz: 352
Írta: 2016. március 7. 14:31 Ugrás a poszthoz

Renae

Mielőtt leült volna helyére egy futó pillantást vetett az éppen akkor összerezzenő leányzóra. Tekintetében nem tükröződött más, mint színtiszta megvetés a másik irányába. Nem szerette az olyanokat, akik már ennyitől szívrohamot akartak kapni. El is játszott a gondolattal, hogy ezt hogyan is fokozhatta volna még tovább, de a hirtelen jött szürkeség elhessegette mind ezt és inkább a meghitt ücsörgést választotta. Ujjai keresztezték egymást, hogy megtudja támasztani állát szemei mereven bámulták a vászon hátulját és csak néha pillantott fel a szürke felhőkre akkor is mindössze néhány másodperc erejéig. A lányra igazándiból nem is figyelt, ahogy megbújt a vászon mögött úgy meg is védte magát néhány elég durva lehurrogástól.
Erőteljesen koncentrált a fehér szövetre és az őt tartó faszerkezetre. Próbált valami szépet beléjük látni, ahogy illeszkedtek egymáshoz tartották a csavarok, de sajnos nem sikerült neki. Valahogy csak az járt a fejében hogyan is némíthatta volna el a gólyalakos társait. Próbált emberi dolgokra gondolni, mint például fenyegetés rábeszélés a némasági fogadalomra, de valahogy mindegyik valami véresbe torkollott át. Mindig a nyelv kivágásánál lukadt ki, ami nem éppen a legkellemesebb dolog volt egyik fél számára sem. Na meg persze hogy ne legyen olyan könnyű dolga még a kis ismeretlen reszkető nyárfalevél is közbe szólt.
Lassan emelte fel tekintetét az őt rabul ejtő textilről mély levegőt vett felhúzta vállait majd egy gunyoros mosoly jelent meg arcán. Nem állt szándékában rögtön megszólalni jobb szerette húzni a másik fél agyát ilyenkor. Röpke egy szemvillanásnyira nézett csak rá utána rögtön a felhőkre nézett. Aztán mintha megállt volna körülötte az idő. Vonásai még jobban megkeményedtek az epés mosoly is eltűnt, ami eddig mondhatni szépen díszítette arcát. Semmit nem lehetett leolvasni az arcáról.
- Mit akarsz? –kérdezett vissza a lány hangját és mimikáját utánozva. Valószínűleg ezzel meglepett mindenkit, hiszen nem ezt várta az ember. Mégsem volt az a jó pofa parodizálás sokkal inkább hasonlított egy elmegyógyintézetből szabadult sorozatgyilkos kinézete az egésznek.
Megnyikordult alatta a fotel, amin eddig ült és már csak annyit lehetett látni belőle, hogy vészesen közeledett a lány felé. Merev testtartása nem árult el semmi mire készült. De megint csak nem történt semmi különleges egyszerűen megállt a vászon mellett rátámaszkodott és lenézett a szeplős reszket a falevélre.
- Nyugalmat akarok szóval vagy kussolsz, vagy kimész innen. –tekintetét a másikéba fúrta és minden szót, amit kellett kellőképpen nyomatékosított egy kis nyomással.
Oszvlinsky Nimród
INAKTÍV



RPG hsz: 17
Összes hsz: 352
Írta: 2017. április 9. 20:58 Ugrás a poszthoz

Eszterházy

Tátott szájjal megállt egy pillanatra, amikor csak úgy a semmiből valaki megszólalt a háta mögül. Megforgatta szemeit majd, mint aki nem vett észre semmit beleharapott a frissen sült meleg kiflijébe. Majd pont ő fog arrébb menni, még mit nem. Majd az a némber keres magának egy másik helyet. Ha meg nem talál, Nimród szívesen segít, nem kell kétszer mondani neki. Kezdett reménykedni benne, hogy a levegőnek nézés segített a csajnak felfogni, hogy kopjon le, de újra meghallotta a nem kívánt hangot. Mélyet sóhajtva lehunyt szemekkel vízéért nyúlt. Már emelte volna ajkaihoz, amikor meggondolta magát és hirtelen megfordult úgy, hogy a pohár összes tartalma a másikon landoljon. Egy sunyi mosollyal az arcán végig mérte a nyilván elázott lányt majd, mint aki jól végezte a dolgát visszafordult és újra beleharapott a kajájába. Utálja, ha valaki modortalanul megzavarja az étkezésben főleg egy fárasztó nap után.
- Kopj le. –morogta teli szájjal és a kancsóért nyúlt, hogy töltsön magának egy kis vizet. Nem is figyelt igazán a lányra. Hol érdekli őt ilyen holmi kis csitri, aki próbál vele kötözködni.

Oszvlinsky Nimród
INAKTÍV



RPG hsz: 17
Összes hsz: 352
Írta: 2017. április 9. 21:34 Ugrás a poszthoz

Eszterházy

Ujjak a hajban megmarkolják a tincseket és Nimród feje sebesen közelít az asztalhoz. Le is fejeli! Bizony ám, akkorát koppan a buksija, hogy azt még a terem végében is hallani lehetett szerintem. De nem kell félteni őt sem. Kezeit egyből beveti, először megtámaszkodik majd a nyomásból vett lendülettel eltolja magát a tömör fától és a lány fölé magasodik.
Szemei szikrát szórnak. Baromira nincs jó kedvében. Amúgy sose szokott, de az ismeretlen fruska rátett egy lapáttal. Ökölbe szorulnak kezei, próbálja visszafogni magát nem nagy sikerrel. Nem akar ő kárt okozni másokban, de nem tehet róla forrófejű és ez most is totálisan kiütközik. Nem bírja lenyugtatni magát holmi ujjak összezárásával. Elborult aggyal átlépi a padot és mit sem törődve a többi diák fürkésző tekintetével és az esetleg arra járó tanárokkal megragadja a másik pólóját mellkasánál fogva. Közelebb rántja, magához vicsorog egy sort majd, mint egy rongyot úgy löki félre. Szép és jó lenne minden, ha a földre akarta volna lökni, de Nimród nem ilyen jó szívű. Kiszúrta ám a másik asztalnál azt a nagy melákot. Nála magasabb és kétszer olyan széles, mint ő. Ismeri ám a srácot… látásból. Igaz nem tudja, milyen közös órájuk van, de biztos benne, hogy valamire együtt járnak. Na, neki lökte volna a kiscsajt, ha jó fej lenne. De Nimi nem az, úgyhogy a nagydarab melletti üres hely felé taszította nem kis erőt belefektetve.
- Megmondtam, hogy takarodj. -
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Oszvlinsky Nimród összes RPG hozzászólása (5 darab)

Oldalak: [1] Fel