31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Sebestyén Bianka összes RPG hozzászólása (22 darab)

Oldalak: [1] Le
Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. január 22. 21:21 Ugrás a poszthoz

Rian & Hell's Kitchen... ja nem, itt nincs is Viasat Sad

Az úgy volt, hogy elfelejtettem fesztiválosat játszani, így marhára lemaradtam a vacsiról, amit most még meg is könnyeznék, ha nem sajátítottam volna el a főzős tudományát idő előtt.
Nem meglepő, tökre önálló vagyok egyébként, nincs szükségem arra, hogy a kezem fogják, de attól még szeretem, szóval nyithatnék simán egy Bianka simogatót, tiszta jó lenne.  Na, de a gyomrom korog, én meg már haribo macikat látok magam előtt szaladgálni, szóval bőven ideje lenne előbújnom, vagy olyasmi.
Cseppet sem félek, hogy egy prefibe botlok, most aztán még a fejéhez is vághatom, hogy még nincs takarodó. Zsebre vágott kézzel szelem a már ismerős utat – volt három évem begyakorolni a lépéseket a navitól a konyháig, meg is tettem -, halkan fütyörészve, mert az élet amúgy tök szép.
Vidáman integetek a portrén lévő banyának, akivel ez idő alatt sem igazán sikerült zöld ágra verődnünk, mert, hogy én faragatlan némber vagyok, ő meg sipákoló paca… igen, sejtem ezzel az aprócska megjegyzésemmel se igen loptam magam a szívébe, de hát annyi baj legyen, attól én még köszönök neki, bármennyire is sajnálom, hogy nem tud tőle a falra mászni.
Zökkenőmentesen érem el célom, le is pacsizok az első manóval, aki az utamba kerül, szerencsétleneknek nem tudom megjegyezni a nevét, mert vannak páran, és mindannyian egyformán rondák, de hát nem feltétlenül a borító a fontos, ugye.
Kapom is el az egyik széket, amire aztán felállok, lévén nem vagyok egy hatalmas jelenség, épp csak kitűnök a talapzatból, a hozzávalók az esti rántottámhoz pedig marha fent vannak, és még így is marhára kell nyújtózkodnom ahhoz, hogy elérjem őket.
- Túl az Óperencián, túl a tengeren, úszik egy kis svábbogár, tiszta meztelen. Lába sincsen Őneki, csak a víz viszi. Szegény kicsi svábbogár…. szegény kicsi svábbogáááááár…. Jajj úgy élvezem én a strandot, ottan annyira szép és jóóóóóóóóóóó Áááááááááááááááááá – és hangos puffanással adom mindenki tudtára, hogy padlót fogtam magamtól. Pedig hányszor megmondták már, Fijam, egyszerre csak egy dolgot… és ez még istenes is lenne egyébként, csak annyi a bibi, hogy magammal rántottam a lisztet is, és most holt fehér vagyok, mivel hogy a tasak tartalma rajtam kötött ki.
- Ohhh banyek… - remélem nem fogyott el mind, kell nekem.

Utoljára módosította:Sebestyén Bianka, 2016. január 22. 21:27
Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. január 23. 12:50 Ugrás a poszthoz

Rian - vegyél nagyobb dioptriás szemüveget, látsz a fejemen fazekat? Nem én vagyok a kaja xDDD

Igazából egész jól megy nekem ez a konyha tündéresdi, leszámítva az aprócska, de annál vitathatatlanabb tényt, hogy ahol én ott vagyok, katasztrófa kerekedik záros időn belül.
Bezony.
Mindenki örököl valami überszuper extra dolgot, amitől felébred benne a tévképzet, hogy attól ő több, mint bárki más - mi másért lenne menő az egoizmus? -, hát... szerintem, mikor én megszülettem, kimerülőben volt az ötlettár, és vállat vonva gondolták az illetékesek, mikor rám néztek: jóleszaz. És nekem nincs is semmi bajom vele úgy kimondottan, épp csak nem én vagyok a legnépszerűbb, kerülnek, mintha bolháim lennének, és pusztán a mindennapi élet-halál harcomat nehezíti meg.
Mégis mosolygok, miért ne tenném? Legalább megvan minden végtagom, s csak azért vagyok hihetetlenül hülye, mert én döntöttem úgy, hogy az leszek, nem egy külső tényező miatt kényszerültem rá.
- Nyafff... beszél az asztal - közlöm a manókkal fojtott hangon, mielőtt olyan stílusosan hanyatt vágnám magam, hogy az simán megérett egy fail videóra. Persze nem szisszenek, nem nyavalygok, hisz volt időm már hozzászokni, nem rendkívüli eset ez, ami szökő évente egyszer fordul elő velem.
Aztán még az is kiderül, hogy nem az asztal beszél, mert kibújik alóla egy másik manó, ami már aránylag jobban hasonlít egy emberre, így hát bátran merem feltételezni, az is.
Az illető soha nem tapasztalt módin fejezi ki rajongását irántam, mire én megütközve tekintek rá, azt latolgatva, vajon mennyire van híján ép észnek, és mondanom sem kell, ezzel a csepp malőrrel, igazán rokonszenvessé vált számomra.
- Hajlékony vagyok, tény, de azért oda nem tudnám bepasszírozni magam - húzom el a szám, hatalmas sajnálkozások közepette, és előhúzva a pálcám, rutinos már-már professzionális mozdulatokkal tüntetem el magamról a katasztrófa végtermékét.
- Nem vagy éhes? Csinálok neked goffrit - ajánlom fel felettébb nagy lelkűen, mert ha magamnak kell, nem vagyok én olyan önző, hogy megfosszak tőle mást, mikor itt van egy karnyújtásnyira.
Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. január 23. 20:12 Ugrás a poszthoz

Mr. Kens
- magamra aggatott cucc
Naplemente után


Annyira nincs kedvem még visszamenni, egyszerűen ma nincs kedvem az emberekhez sem. Előszokott ez fordulni velem, ennek ellenére nem mondhatom depressziósnak magam.
Igen, még egy navinés is képes besokallni, főleg a vizsgák közeledtével, mégis... egyetlen negatív dolog sem fogalmazódik meg bennem, hisz tudom, párperc, óra a friss levegőn csodára képes. Így hát a hegedűmmel együtt szelem a folyosókat az erkélyig. Nem is számítok rá, hogy bárki tartózkodna ott, lévén nem sok olyan elvetemült van, aki állja a mínuszokat a lelki béke elnyerésének érdekében. Én viszont így oldom meg, nem hisztizek, nem vágom földhöz magam, és nem hullajtok krokodilkönnyeket sem. Inkább átrágom a dolgaim, és próbálom kiiktatni a negatív tényezőt, ha pedig nem lehetséges ez, adózok a zenének, mert igen, én hiszek abban, hogy a hangok kellemes játéka, gyógyír is lehet, na meg... már-már a szenvedélyemmé nőtte ki magát, még ha nem is vágok fel ezen tudásommal úton-útfélen.
Most mégis a sarokba helyezem a tokot, majd kiveszem belőle Abigélt - nem, cseppet sem meglepő, hogy nevet is adok neki, legalább is annak nem, aki egy kicsit is ismer -, majd némi hangolás után, játékba is kezdek .
Valahogy sikerül kizárnom mindent a fejemből, valahogy nem érdekelnek a mínuszok, sem az, ha esetleg még egy mazochista jellem meghallja. Tudom magamról, hogy nem fülsértő, amit művelek, s ez nekem bőven elég ahhoz, hogy ne rejtegessem ezen hobbim szégyenkezve.
Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. január 23. 21:05 Ugrás a poszthoz

Grace

Imádom ezeket a szabad hétvégéket. Szétunom a fejem, holott a leckék halmozódnak, na meg a vizsgákra se illene készülni már, de maaaajd. De aztán most mégse, mert hogy újabb pontja jön a bakancs listámnak, én meg már csak a gondolattól is pörögni kezdek.
Nem is lassítok túlzottan a tempón, amivel a faluig vezető utat szelem. A hegedűm nálam, mint ahogy mindig, mert valami eget rengetően nagy dolognak kell történnie ahhoz, hogy én azt valahol ott hagyjam.
Hála égnek, azért mozgolódnak az utcán, így én is megiszom az utolsó korty kávét, majd kihajítva a poharat, leteszem a tokot.
Próbálok úgy helyezkedni, hogy senkinek ne legyek útba, majd a nyitott tok mögé állok hegedűmmel, és kis hangolás után, nemes egyszerűséggel játszani kezdek .
Mert igen, azon a hülye listán rajta van, hogy én márpedig utcazenész is leszek, ha mást nem, pár óra erejéig, én meg alig várom, hogy kihúzhassam.
Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. január 23. 21:50 Ugrás a poszthoz

Mr. Kens

Ilyenkor megy, ilyenkor egyszerű. De... de nem azért játszok jobb híján magamnak, mert túl prűd vagyok ahhoz, hogy másoknak is megmutassam tudásom, egyszerűen... lefagyok, ha tudom, hogy néznek. Mert... mert magam előtt látom a megrökönyödött tekinteteket, mikor az emberek agyáig eljut, az ügyeletes flúgos csaj még ért is valamihez. Mert az vagyok, mindenki annak hisz, én meg egyszerűen nem veszem a fáradtságot arra, hogy elmagyarázzak nekik olyasmit, amit meg sem akarnak hallani. Kit érdekel mások véleménye, én legalább elmondhatom, hogy boldog vagyok, hogy a vigyor az arcomon nem mesterkélt, és még inkább nem mű.
Nem játszom meg magam, épp csak a saját jólétem helyezem előtérbe, amit aztán végképp nem róhatnak fel nekem. Sokkal könnyebb lenne az élet, ha mások is követnék ezt az elvet, de nem vagyok nagy szónok, és kellő készségem sincs ahhoz, hogy ezt az igét hirdessem, mint a következő önjelölt Dalai láma.
Belekezdek egy másik játékba, csak mert jól esik, és mert hiányzott. Viszont ez nekem még nagy falat, kotta sincs nálam, így nem is ér nagy meglepetésként, hogy a vége felé megint megcsúszik a vonó, egy irtó ronda mellékszólammal adva tudtomra, hogy megint besültem vele.
Szeretném az engem vizslató tekintetre fogni mindezt, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy elhitessem magammal, virtuóz vagyok, ennél azért jóval több kell ahhoz, így nemes egyszerűséggel fordulok a hátamat "metsző" tekintet irányba.
- Hát, ez elég béna lett, nem? - döntöm oldalra a fejem, mintegy magamban vállat vonva. Tudom, ki az ajtóban ácsorgó, ahogy szerintem a kastély minden diákja, azt meg nem hiszem, hogy annyira letaglózó jelenség lennék, hogy máris ildomos lenne a nevemmel vagdalózni, lévén két hét múlva bizonyára már semmit nem mond neki.
Utoljára módosította:Sebestyén Bianka, 2016. január 23. 21:59
Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. január 23. 22:31 Ugrás a poszthoz

Mr. Kens

Ezt az aprócska biccentést én nagyon tudom értékelni. Nem ámít hazugságokkal, és még csak képen se röhög, csupán igazat ad nekem, és bizony ez bőven elég. Na, nem mintha ez a csepp malőr annyira kedvemet szegte volna, hisz a húrokkal bánni elég időleges munka, és azt minden egoizmus nélkül állíthatom, már így is elég tűrhetően megy, noha a kitűzött cél még messze van. Legalább van.
Kicsit büszke is vagyok magamra, hogy sikerült célokat kitűznöm, és nem csak ténfergek a falak között, mondván, majd csak lesz belőlem valami, hanem minden egyes nap teszek egy lépést feléjük, még ha az nem is szemmel látható folyamat. Sose voltam az a most rögtön akarom típus, sikerült megtanulnom, hogy bizony vannak dolgok, amik eléréséhez nem kevés idő és áldozat szükséges, így hát most sem kezdek hisztizni, mert holnap majd, vagy holnap után, kicsit később fog megszaladni a kezem, mígnem majd egyáltalán nem.
Azért muszáj kicsit ráncolnom a homlokom, de kisvártatva meg is nyugtatom magam azzal, ha veszélyt jelentene rám, vagy bárkire, nem feltétlenül sétálgatna itt ilyen nyugodtan, így nem kell attól tartanom, hogy rögvest a falnak passzíroz. A vészcsengő meg csak ösztön, ami mindenkiben megbújik, tudatva vele, hol a helye.
- Megmutassam, mit játszottam el először? - gyermekded lelkesedéssel kérdezek rá, aztán, ha kapok némi jelet afelől, véletlenül még érdekli is, bele is kezdek az általam annyira kedvelt dalba, amit zökkenőmentesen sikerül is lejátszanom, hisz tényleg ez volt az első, amit megtanítottak nekem.
Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. január 23. 22:42 Ugrás a poszthoz

Grace

És még élvezem is, de tudom csak azért, mert nem hagyom, hogy agyam ellepje a tény, figyelnek. Na, meg biztosra megyek, tehát eszem ágában sincs olyasmibe kezdeni, amiről tudom, hogy nem sok eséllyel vagyok képes rendesen végig játszani, elvégre messze vagyok még attól, hogy virtuóznak mondhassam magam. Viszont tagadhatatlanul élvezem az előadásnak ezen formáját, főleg, mert vannak, akik tényleg dobnak is be pár pengőt.
Ahogy végzek, valaki meg még meg is szólít, mire fel kell nevetnem. Na, nem a reakción, hanem azon, hogy még anyagilag is méltányolja a pár perces perfomance-om.
- Köszi. És nem. Ami azt illeti, új vonóra gyűjtök, mert szegény már kicsit megviselt, és nehéz itt melót találni, mindent befoglalnak a szemfülesebbek - lényegében nem is hazudok, mert tényleg jobb lenne egy új, viszont az is igaz, hogy eddig még nem sikerült szert tennem munkára.
- Nem nehezek? Segítsek cipelni? - biccentek fejemmel a csomagokra, ha már ő volt ilyen kedves, lehetek én is, nem?  
Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. január 24. 00:02 Ugrás a poszthoz

Tristan

Építs hóembert éjjel a faház előtt

Áll a cetlin, amit egyénileg húztam ki, így még csak segíteni se fog senki. Nos, ezzel csupán kettő darab problémám van. Az egyik, utálok sötétben kint kószálni, a másik pedig, hogy az erdő közelébe se szívesen keveredek, így a lelkesedés szín tisztán tükröződik az arcomon.
Az meg már csak hab a tortán, hogy vélhetően ennek is büntetés lesz a vége, de ezt a részét már megszoktam, és őszintén, döbbenettel vegyes elismeréssel hallgatom, ahogy a prefektusok újra és újra megcsalogattatják kreativitásukat, az megint más tészta, hogy az én káromra.
Nem is tudom, mi lenne a jó, lassan szelni az utat, és figyelni, vagy épp sprintelni, hogy minél előbb ott legyek, és adni egy lehetőséget a karmának, hogy szivózzon velem, ha már úgyis az a hobbija.
Valahol a kettő között stagnál a tempóm, így mondhatni gyorsan, de főleg egyben odaérek a faház elé.
Pálcám úgy rakom le, hogy a fénye elég legyen ahhoz, hogy nem fogjak talajt egy vaskosabb ágtól, ami mit ad Isten, pont a lábaim előtt dönt úgy, hogy kiszambázik a talajból, majd lévén, nem szeretném az egész estém itt tölteni, neki is látok az első, nagy hógömbnek, ami majd az ember hasa lesz.
Mázli, hogy leesett már annyi, hogy ezt könnyedén összehozzam, sőt... még most is szállingózik, de mivel a hó az egyetlen, ami miatt megveszek a télért, ennek kifejezetten örülök. Dúdolgatni kezdek, csak hogy eltereljem figyelmem az éjszaka zajaitól, és cseppet sem zavartatom magam, mert nem hiszem, hogy létezik még egy ilyen hülye ember, mint én, aki itt kint mászkál.
Utoljára módosította:Sebestyén Bianka, 2016. január 24. 00:10
Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. január 24. 11:13 Ugrás a poszthoz

Anna

- Hát ezt nem hiszem el - nevetek fel, majd Annára nézek, hogy lássam az ő reakcióját is, mert szó mi szó, a lehető legjobb feladatot húztuk ki.
Egyébként is mindig benne vagyok az ilyen hülyeségekbe, az meg hab a tortán, hogy ház és évfolyamtársam is rángathatom magammal.

Megvárom, míg vége a takarodónak, majd beöltözök a full fekete bőr cuccba, még a símaszkot is magamra húzom, ahogy azt megbeszéltük, majd a klubhelyiség előtt, várom be Annát, mert azt nem hiszem, hogy ő csak úgy kihagyna ilyen mókákat. Persze, a navinésekről alkotott tévképzet ezt mondaná, de pont emiatt lesz nekünk hihetetlen nagy mázlink.
Mert mikor meglátják a művünket, egyből a pincébe fognak menni, hogy a felelősök után kutassanak, nem mi leszünk az elsők, akik eszükbe jutnak. És mindezt takarodó után... nos, nekem ezzel nincs problémám, sokszor hágom át ezt a szabályt, szóval még csak gombóc sincs a gyomromban, meg semmi hasonlók.
- Mehetünk? - tekintek a kilépőre vigyorogva, aztán kicsit helyezkedek, hogy megnézzem, vajon összeöltözött-e velem, közben a kezébe nyomok négy - zöld, piros, kék, fekete - alkoholos filcet, hisz abból nekem rengeteg van, és most még kapra is jön.
Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. január 24. 11:55 Ugrás a poszthoz

Tristan

Nem igazán zavartatom magam, nem is nagyon törődök semmivel, hisz az a lényeg, elkészüljön, és lehetőleg ne egyen meg közben semmi, sőt, a legjobb lenne, ha nyugodtan, zökkenőmentesen tudnám ezt befejezni.
Az első nagy gömb már kész van, noha nem garantálom, hogy meg is marad rajta normálisan a másik kettő, így megállok és megtörlöm az arcom, mert a hó az esik. A sapka alól kilógó hajam már csurom víz, így már agyalok is a hajszárító bűbájon, csak, hogy ne a neszt kelljen hallgatnom, mert félő, tényleg fogom magam, és visszarohanok a kastélyba.
Nem vagyok bátor, félek én sok mindentől, csak vannak olyan elvetemült pillanataim, mikor nemes egyszerűséggel nem törődök ezzel.
Ahogy azzal sem, a semmiből hallok meg egy hangot, bár megrezzenek, mert ez elég hirtelen jött.
- Ha fényes nappal csinálnám, idejöttél volna ezt megkérdezni? - nézek a srácra felvont szemöldökkel, bár válaszolnia felesleges, hisz úgyis tudom, az nemleges lenne.
- Meg egyébként is... elméletileg ilyenkor nyugi van, és nem az én művem lenne az ügyeletes főlátványosság - igen, burkoltan kérdezek rá arra, ő vajon mit keres itt kint ilyenkor. Nem prefi, azt határozottan állíthatom, mert már mindegyikkel összesodort a sors valami miatt, nem is kell matekzseninek lennem ahhoz, hogy kiszámoljam, hányan vannak összesen.
- Akarsz segíteni? Úgy talán én is hamarabb végzek, és kevesebb eséllyel támad meg valami - vonok vállat, hisz mit szépítsünk. Még a birtokon is van veszély, nem is kevés. Egy occamy is nekirontott valakinek, egy csigaszerű akármi meg meg is ölt valakit, és... lehet, hogy tényleg gyáva nyúl leszek ezek után, de én valamiért egyikkel se szeretnék összefutni, akkor inkább már egy fél tucat prefi, azokkal még el is bírnék.  
Utoljára módosította:Sebestyén Bianka, 2016. január 24. 12:51
Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. január 24. 20:33 Ugrás a poszthoz

Rian

Bármennyire is szeretném, nem tudom átérezni az ő problémáját, nekem az alvással csak annyi bajom van, hogy legyen bármennyi idő, az nekem kevés. Ja, meg, hogy jobb szeretem azt a műveletet ágyban végezni, máshol annyira nem menne szerintem. Szóval ilyen téren teljesen normális is vagyok.
- És azt megosztod velem, mit kerestél az asztal alatt? – pislogok rá, mert ez a része kicsivel jobban érdekel. Semmilyen szituációt nem tudok elképzelni, ami odaszáműzné az embert, így érdekelne a valóság. Esetleg azt, hogy a manók lázadozni kezdtek, és spontán kajacsata ment itt végbe nem is olyan rég, de akkor nagyon szomorú lennék, hogy engem kihagytak belőle.
- Nyugodtan valld csak be, hogy magadat félted, nem szégyen az – mosolygok rá szelíden, hisz teljesen megértem aggályait irányomba, én se biztos, hogy mernék egy légtérben tartózkodni magammal, mert ismerve magam, bármi megtörténhet, tényleg bármi.
Azért jól esik, hogy nem menekül el egyből, noha irtó óvatlanságnak tartom, mégis biccentéssel adom a tudtára, hogy akkor játszunk konyhafőnöksdit. Nem újdonság ez számomra, mikor anyu beteg volt otthon, akkor is én főztem, apunak meg még ízlett is, vagy csak profi módon tudott hazudni. Lényeg, hogy nem kapott gyomorrontást a család, aztán anya felépült, én meg simán visszaadtam neki a családfenntartásának lehetőségét. Viszont tény, azóta értékelem azt, amit tesz minden áldott nap, mert fel nem tudom fogni, hogy bírja egyetlen zokszó nélkül, mikor én három napon keresztül akartam folyamatosan meghalni, amin ő csak jó nagyokat nevetett.
És ugye nálunk működik a valamit valamiért, ezért kaptam is új húrokat a hegedűmre, amiért megérte mindezt tenni, mert hát… mit nekem az önzetlenség, egyke vagyok, persze, hogy csak olvastam arról a szóról.
- Szerintem ők már meg vannak edzve – biccentek, halvány mosollyal az arcomon, elvégre, biztos, hogy nem mi vagyunk itt az egyetlen rendbontók.
- Aha, verd fel és kevergesd, én addig bánok az olajjal… nyugi, csak minimálisan vagyok közveszélyes – vakarom a tarkóm, miközben azon tanakodok, merre lehet a serpenyő.

Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. január 24. 23:31 Ugrás a poszthoz

Mr. Kens

Nem mondhatni, hogy maga alá gyűrt a halálfélelem, de azt sem, hogy röhögve vetném magam a nyakába. Nem. Jobb lesz megtartani azt a három lépés távolságot, és nem feltétlenül csak azért, mert a túlzott közvetlenségemmel vélhetően kiborítanám.
Egyszerűen veszélyes lénynek tartom, akiben megbújik az ösztön, s noha le tudja küzdeni azt, bármikor, bármelyik óvatlan pillanatban elszakadhat nála a cérna, hisz... megesik.
Inkább megint játszani kezdek, mintha hóesésben még jobban is menne, mert nem titok, hogy egyszerűen imádom az évnek ezen szakát. Ilyenkor minden békés, főleg így este, én meg nem mindig vagyok jóban a pörgéssel, hihetetlenül jól tud esni egy kis nyugi, ami csak az enyém, és azt tehetek, amit csak akarok.
Persze alapjáraton pörgök, nem hazudtolva meg a házam, de most... most egyszerűen ehhez van kedvem.
- Úgy már nem megy, ha néznek - állok is meg egyből, mikor látom, a kék szemek bizony engem vizslatnak, és úgy is döntök, mára elég volt a bemutatóból, így hegedűm is visszateszem a tokjába, majd mellé sétálok, és a korlátnak támaszkodok én is.
- Eszméletlen, mi? - nézem a tájat, noha jól ismerem, mégis így sokkal... másabb, mintha az egész be lenne zárva egy hatalmas hógömbbe, amit épp most ráztak meg.
- Bár gondolom látott már sok, ennél szebbet is - fordulok felé, kissé oldalra döntve a fejem, próbálom megsaccolni, vajon mennyi idős is lehet, úgy igazából.
Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. január 26. 20:35 Ugrás a poszthoz

Barcián

Mert nekem aztán muszáj az első, használhatónak tűnő ötletre, egyből fejet hajtanom. Tény, háztársam nem mondott hülyeséget, mikor azt találta kiejteni a száján, hogy a piacon talán olcsóbban is hozzájuthatok a vonóhoz.
Igen, épp csak azt felejtette el megemlíteni, hogy az a piac így néz ki. Lassan, óvatosan lépkedek, és még csak azt sem mondhatom el, hogy elönt a bátorság, mikor furcsábbnál furcsább tekintetekbe botlok. Mintha nem is Bogolyfalván lennék, ha nem egy teljesen más… komorabb, veszélyesebb helyen, pedig a nyakam rá merem tenni, nem hagytam el a falut… az.. az képtelenség.
Ráadásul az a két fickó követ, nem, nem vagyok paranoiás, egyszerű, de annál ijesztőbb tény ez, és még csak hátra se merek nézni, mert a bénító tekinteteket érzem a hátamon, és ilyenkor nem szabad. Szaporázom a lépteim, amennyire csak tudom, de nagyon igyekszem, hogy ez ne legyen annyira feltűnő.
Hogy lehet ekkora egy hely? Gondterhelten tekintgetek körbe, de mást sem látok, csak árusokat, standokat… meg… meg a vonót.
Akarva akaratlanul torpanok meg, ami a legrosszabb ötlet volt részemről, mert pillanatok múlva érzem meg a két erős kart, esélyem sincs ellenkezni, de még csak sikítani se tudok, mert helyből benyelek egy némító bűbájt is, és attól, hogy tátogok, mint vett hal a szatyorban, még senkinek nem tűnik fel, milyen pocsék helyzetbe is csöppentem.
Nem sokára kemény falnak csapódik a hátam, mire szemem ellepik a könnyek, pedig nem vagyok az a sírós fajta, de a fájdalom, meg a helyzet kilátástalansága, előhozza belőlem mindezt.
- Pakold ki, nézzük, mi van nála – artikulálatlanul hangzanak a szavak, meg nem tudom mondani, ki az illető, akinek a száját elhagyták, mert nem merem kinyitni a szemem. Az ösztönöm viszont életbe lép, mocorogni kezdek, mire olyat behúznak, hogy a számból is elered a vér.
- Maradj nyugton, különben a következő már nem lesz ennyire kellemes.. mocskos sárvérű… - sziszegi a képembe egy másik hang, és érzem, ahogy a pálca az oldalamba fúródik. Összeszorítom a szemem, hisz nem kell különösebb tehetség ahhoz, hogy rájöjjek, mire is célzott az illető. Hallom, hogy a kabátom hangos reccsenéssel válik meg a testemtől, érzem is, mintha pár fokkal hűvösebb lenne hirtelen, de bénító rettegés jár át, és kivételesen csak azon bírok agyalni, vajon melyik lenne a rosszabb….

Utoljára módosította:Sebestyén Bianka, 2016. január 26. 20:36
Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. február 27. 15:55 Ugrás a poszthoz

Ideiglenes anyám  Kiss

Életemben nem siettem még ennyire sehová. Azt a nyamvadt levelet szorongatva, kezdem Zoét keresni, miközben azon imádkozok, ne előzzön meg senki, ne mástól hallja meg a történteket először. Ha mással nem is, annyival bőven lógok neki, hogy én magam közlöm vele, milyen hülyeséget tettem megint. Kezdem tényleg azt érezni, jobb, ha önkéntesen zárom be magam a szobába, úgy ahogy az vélhetően a banya fejében is lejátszódhatott. Nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz jól viselkedni.
Három embert is megállítok, mire megtudom, hol van a HVH, de legalább gyorsabbra foghatom a tempót, lévén azt a helyet ismerem. Nem nézem, nekimegyek-e bárkinek is, csak látják, hogy jobb, ha félreállnak, számomra most minden másodperc számít. Megmondtam Willnek is, nem tudok hallgatásba burkolódzni, és már csak az hiányzik, hogy az igazgató, vagy Merky avassa be azt a személyt, akit nekem kell, aki vigyáz rám.
- Mondd, hogy még nem keresett senki, mondd, hogy nem beszéltél senkivel – még köszönni is elfejtek, ahogy kivágva az ajtót, fújom ki magam kicsit, mert szó mi szó, elszoktam már a futástól, érzem is, hogy ez most nem tett jót nekem. Rég nem futottam két métert sem, hát még a kastélytól a faluig.
- Én… férjhez mentem. Még a svédeknél. Nem akartam, csak… és ott volt Cupido, meg Will… meg… azt hittem, nem valós, hogy ez is csak hülyeség, de rá két napjára meg jött a levél… és… te jó ég… én nem akartam, nem is ismerem a srácot, és most… csinálj valamit – pislogok rá könyörögve, teljesen kétségbeesett arcot vágva, még a levelet is odanyújtom neki, hogy lássa, ez tényleg valós, nem csak a szám jár, a levél pedig hivatalos, ahogy az is, Will a férjem.
- Én nem akartam hozzámenni, ő meg nem akart elvenni, csak akkor történt valami, és…  - dőlök a pultnak, teljesen megsemmisülve a ténytől, hogy normális, épkézláb magyarázattal se tudok szolgálni, lévén se én, se a rellonos nem érti, mi történhetett akkor. Vagyis arra már fény derült, hogy Cupido garázdálkodott, de hogy a francba nem vette észre senki, hogy valami nincs rendben?

Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. február 28. 14:18 Ugrás a poszthoz

Linci

Hogy mi a legjobb a svédi kiruccanásban? Hogy vége. Lezártam, ahogy az életemnek azt a szakaszát is, elvégre... mikor máskor van itt az idő, hogy új lapot kezdjek, ha nem most?
Ez egy olyan elhatározás részemről, ami végleges, és nem hagyom magam eltántorítani. Viszont az akkor tett ígéretem megtartom, ezért kerestem meg hamar Lint. Nekem se ártana elmenni kicsit a kastélyból, és elmondása szerint, ő se találta még meg a megfelelő ruhát, így hát a mai napon belevetjük magunkat a sűrűjébe.
Az első legális hopponálásom ez, amire aztán méltán büszke vagyok, a vigyor meg nem tűnik el az arcomról még akkor sem, mikor Üstösdön kötünk ki. Bele is karolok Linbe, ahogy bevesszük az első boltot.
- Az a legjobb... egy ruhát nem lehet úgy választani, hogy kilométeres listád van az elvárásaidról, mert az sosem vezet jóra. Egy ruha akkor tökéletes, ha meglátod, és már az első pillanatban érzed - biccentek is mellé, hisz nálam ez bevett szokás. Sose követtem semmilyen divatot, mindig azt vettem meg, ami ordítozott azért, hogy a szekrényemben köthessen ki.
- De szerintem, nem az a bolt lesz az - vágok egy grimaszt, mert mikor körbe nézek, csak azt látom, itt minden túlságosan is hivalkodó, beleértve az alkalmazottak egyenruháját is, és gyanítom, Lin se az a lány, aki annyira adna az ilyesmire, nekem meg konkrétan a gyomrom forog.
- Hát köszönjük - mosolygok az eladókra, majd ki is vezetem a lányt, azzal az elhatározással, hogy a következő butikot én választom.
- Egyébként nekem se ártana valami ruha az évnyitóra, már az összeset feléltem - sóhajtok fel, mikor is megakad a szemem az egyik ruhán.
- Nézd, ebben olyan lennél, mint egy hercegnő - és ki ne vágyna arra, hogy hercegnő legyen ugyebár.
Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. február 28. 17:29 Ugrás a poszthoz

Ideiglenes anyám  Kiss

Teljesen ki vagyok akadva, azonban mikor rájövök, ezzel egyikünknek sem segítek, Zoé nem érti, mit mondok, ebből kifolyólag segíteni sem tud, nyugalmat erőltetek magamra.
Sóhajtok egy nagyot, azt a zilált lányt nézve az ajtón lévő üvegben, és összevonom a szemöldököm, miközben felteszem magamnak a kérdést, mi a franc történt velem? Az ott nem én vagyok, és kicsit az indulat is elkap, hisz a látvány már bőven a szánalomra méltó kategóriába esik, amit én minden áron el akarok kerülni. Másodpercek leforgásáról van szó, míg rendezem a vonásaim, talán azok kicsit meg is keményednek, mikor megacélozom magam.
- Férjhez mentem. Cupido garázdálkodott és megtalált engem is Willel, persze erre már utólag jöttem rá, de a nyila annyira betalált, hogy összeházasodtunk, nem is értem... - rázom meg a fejem, sztoikus nyugalommal ejtve ki a szavakat, hisz mit görcsölök, mikor már megtörtént, nem? Az viszont még mindig rejtély számomra, hogy hagyhatták ezt ott, de nem is számít, az számít, hogy ennek vége legyen, hogy ne legyen semmi, ami a rellonoshoz köt, nem akarom, nem fogom hagyni, hogy bármi is oda kössön máshoz.
- De esküszöm, az utolsó hiba volt ez, amit elkövettem. Kész, befejeztem - szűröm a fogaim közt, de a hangom van annyira határozott, hogy Zoé még csak kételkedni se tudjon abban, hogy komolyan gondolom-e.
- És Linnek tökre igaza volt, én nem lehetek olyan, mint te... én nem mehetek a fejem után. Nekem muszáj megfogadnom a tanácsokat, gondolkozni, mielőtt teszek valamit, mert nézd meg, mi van akkor, ha a saját fejem után megyek - tárom szét a karom rápislogva.
- Hogy tetézzem még, beleszerettem egy harminc éves aurorba, akivel ezt részegen közöltem is, és csak miatta nem tudsz erről, mert szerintem annyira megsajnált, hogy úgy gondolta, annyi nekem bőven elég. Nem akarom, hogy sajnáljon, érted? - mert ha arra utaznék, már rég "árva vagyok" feliratú pólóban lavíroznék, elvégre, mi máskor lehetne a legjobban sajnálni egy embert?
Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. március 9. 20:38 Ugrás a poszthoz

Linci

- De az csalás lenne. A megérzés akkor jó, mikor meglátod, és azt mondod, igen, ez kell nekem... kivéve, ha rólam van szó, nálam a megérzések nem jönnek be, vagy egyszerűen rosszul érzek meg - nevetek fel, mert valljuk be, eddig aztán csúfos kudarcokat vallottam megérzés alapon, mondjuk akkor is, mikor az eszemre hallgattam, és... egyébként akkor is, ha csak hagytam megtörténni a dolgokat. Akkor most mikor jó?
- Jól szórakozol? - küldök felé egy szikrázó mosolyt, hisz a fő cél mégis ez, hogy Linnek jó legyen, elvégre az ő nagy napja lesz, neki kell úgy visszagondolnia ezekre az időkre, hogy ne azt érezze, a fogát húzták közben.
Én viszont nem nézek semmit, annyira lefoglal, hogy megtaláljam a tökéletes ruhát Linnek, hogy lassan már életcélomként tekintek rá.
- Nem, nem az. Csak egyesek szerint. Azoknak az egyeseknek meg elég nagy szavuk van ahhoz, hogy pokollá tegyék az életed, így próbáljuk elkerülni ezt. Annak, aki nem egy kúriában nőtt fel, és nem pedigreet kapott reggelire, valóságos stresszfaktor egy bál - mosolygok vállat vonva, mert én élvezem, mikor a házat ellepi a feszkó, akkor van igazán összetartás is egyébként, mert mindenki görcsösen segíteni akar a másikon.
- Jó, ez kilőve. Nem csinálhatsz hülyét magadból az esküvődön, arra ott az összes többi nap - legyintek nevetve, és tovább masírozok Linnel, azért még visszatekintve a csodára, és elraktározva magamban későbbre, mert... ki tudja.
- Jó, fodrok kilőve. Csipke? - vigyorgok rá, mert számomra az is, de ki tudja, Lincinek milyen rejtett tulajdonságai vannak.
Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. március 10. 14:24 Ugrás a poszthoz

Alízka
~ Nyugi, ez nem Wonderland  Angel

Tipikus. Mihelyst van egy kis nyugi, én már nem is bírok megülni a fenekemen, noha megfogadtam, leteszek róla. Nem. Megfogadtam Neko tanácsát, és marhára nem törődök mások véleményével, az a lényeg, hogy ne köpjem arcon a tükörképem. És valahogy nincs meg a kényszer. Viszont most elkapott egy kisebb pánik, ahogy látom, Will családját előtérbe helyezték újfent, így úgy döntök hát, teszek magunknak egy szívességet.
Hihetetlen, hogy elég egy elvarázsolt mosoly, egy rózsaszín ködben úszó tekintet, és a barátaim segítőkészekké válnak, mert mindent a szerelem nevében. Karina nem. Karina tudja, hogy az a vonat már elment, Karina csak felvont szemöldökkel néz rám, de nem kérdez, én meg nem mondok semmit, hisz tényleg nem nagy dolog.
- Mehetünk – ragadom karon a navinést, mert mégis csak kell valaki, aki az ajtó elé áll, és nem kérdez. Remélem, hogy nem kérdez, mert eszem ágában sincs beavatni abba, miért viszem bűnbe már az első itt töltött hetében, de ez van, szokja csak. Mivel az illetővel továbbra sem áll szándékomban találkozni, kell a segítség, hogy tudjam, mikor nincs a helyén. Íme hát az alkalom. Nem mondom, meggyűlik a bajom a bejutással, de… elég ehhez hasonló őrültségben volt már részem ahhoz, hogy ne okozzon nagyobb fennakadást.
- Oké, őt kell figyelned, ha meglátod a folyosó végén… kopogj kettőt… - mutatok egy képet Berciről, amit kivételesen a zsebemből halászok elő, lévén Karinával már elcsórtuk a svédeknél. Talán, vissza is adhatnám neki. Biccentve rakom az asztalára, elvégre nekem erre már nincs szükségem, és egyből a saját kartonom kutatásába kezdek, lévén az okosok elmagyarázták nekem, hol kell azt keresni. Csak az a nyavalyás papír kell, el kell tűntetni, hogy tényleg még csak nyoma se legyen annak, ami akkor történt, mert úgy, ahogy én, más is hozzájuthat. És nem, nem kéne a sorssal kekeckedni, megmutatta már, mennyire nem jövök ki belőle jól.

Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. március 10. 15:20 Ugrás a poszthoz

Alízka meg a kéretlen betolakodó Rolleyes
~ persze, mily' meglepő Rolleyes


Annyira könnyűnek tűnik az egész, olyan otthonosan mozgok itt, mintha legalább mindennap idejárnék, így még a gondolat hatására is elhúzom a szám.  Eszem ágában sincs itt dekkolni a kelleténél többet, én csak rendet teszek, mielőtt… Nos, hagyjuk.
Persze a mutatvány egyszerűnek tűnik. Épp ezért sántít is, de… ugyan már, mikor szoktam én bármit is átgondolni? Megpróbáltam. Nem ment.  Így meg se lepődök a hangon, ami konkrétan röhög a lebukásomat jelezve, a szemem forgatom, lévén nem kell Aileennek lennem ahhoz, hogy tudjam, mi fog következni. Mégis az első utam az ajtóhoz vezet.
- Figyu, halassz? – remélem, hogy hall, ennyit tehetek a lány érdekében, bizonyára nem úgy képzelte az első hetét, hogy máris büntető munkát rónak a nyakába. Az csak számomra megszokott, így a tanárok is meg fognak nyugodni, lévén… mostanság nem volt benne részem.
- Van három perced. Vagy elhúzol, vagy kitalálsz valami baromi jó hazugságot, mit keresel itt – az akadály miatt hangosabban ejtem ki a szavakat, mégis szokatlan nyugodtsággal a hangomban, elvégre… nekem már az ilyesmiben van tapasztalatom. Legalább is azt hiszem. Persze nem én lennék, ha nem keresnék legalább egyetlen kiutat, de sem az ablakok, sem az ajtók nem engednek sehová, így nőisen bevallhatom, ezt marhára megszívtam.
Abban azért bízok, hogy az elsősnek van annyi esze, hogy nem most bizonyítja, túlteng empátiában, és kihasználva az alkalmat, elszelel. Mert ez bevett szokás, a többiekkel sose rágunk be egymásra, ha ilyesmi adódik. Már pedig szokott, meglátszik, új ez az iroda, de legalább azt tudom, legközelebb hogy kerülhetjük ki ezt a vészjósló hangot.
Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. március 10. 16:10 Ugrás a poszthoz

Gyáva...

Megnyugtatok mindenkit, nem ment ám el az eszem, vagy ha mégis, nem most. Annak örülök, hogy Alízban működik a túlélési ösztön – legyen bármi is az -, és lelécel, bár nem hiszem, hogy akkora feneket kerítenének ennek az egésznek.
Mivel nekem nem igazán van mit tennem, sztoikus nyugalommal dőlök az asztalnak, kaparom elő az Iphonom, ismét hálát adva annak az okos embernek a faluban, és küldök pár SMS-t, hogy ma már ne igazán várjanak, elvégre nem sok esélyt látok arra, hogy én szabad leszek ma, vagy a közel jövőben.
Hallom, hogy nyílik az ajtó, mégse kapom fel a fejem, nem teszek semmit a telefonom pötyögtetésén kívül.
- Wáó, nyugimágust elöntette az indulat – a hangomból csak dől a szarkazmus, meg a mérhetetlen közöny. Nem, nem ijedek meg, nem tölt el örömmel, nem érzek semmit a közönyön kívül, még csak fel se nézek rá, és még a késztetés se tör rám, hogy változtassak ezen, ami valljuk be, marha pozitív.
- Nem a privátszférád vonzott, nem loptam alsóneműt, se hajszálat, se ilyesmit… szóval nyugi.. – forgatom meg a szemem, mert jobbnak érzem tisztázni, mielőtt még téves következtetések lennének levonva, még a vállam is megvonom Emma nevét hallva, tökéletesen uralom a helyzetet, elvégre, én tudok valamit, amit ők nem, és még csak eszébe se jut sem neki, sem másnak, hogy annyira az én kezemre játszanak, hogy az már örvendetes.
Mondanám én neki is, de holt felesleges, és miért ne tálalhatnék ki? Én már igazából semmit nem veszthetek ezen, és gondolom, az auror számára is lélek simogatólag hat, ha újra és újra hallja, volt, amikor valaki szerette őt.
- Mivel voltál kedves tudtomra adni, hogy nem kérsz a személyemből, ehhez neked a legkevesebb közöd van, de legyen… én nem leszek semmi jónak elrontója – húzom végig ujjam a kijelzőn, még el is vigyorodok az SMS-en, amit közben kaptam.

Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. március 10. 17:03 Ugrás a poszthoz

Gyáva...

Igazából teszek rá, hogy mennyire van ki, vagy mi zajlódik le benne, most vagyok annyira önző, hogy ne törődjek olyasmivel, mint például lelkiismeret furdalás, rossz érzés... vagy magával az érzéssel. Most már tudom, milyen, mikor nemes egyszerűséggel kikapcsolják őket, és veszett jó dolog.
- Teszek arra, ami ott van, kerestem valamit, ami láthatóan nincs itt, és simán megúszhattad volna, ha nem kezdesz egyből drámázni, meg HV-vel vagdalózni, de nem... neked aztán muszáj megmutatni, hogy van tekintélyed, ugye? Remélem, ebben a pillanatban el is hiszed -  igen, cseppet sem burkoltan közlöm vele, hogy előttem már elásta magát, kezet foghat azokkal, akikkel együtt dolgozik, hisz nem több náluk. A hatalmát fitogtató szőrös pasi, aki elfelejtette, hogy valamikor feltalálták a borotvát. Na, nem mintha nem lenne így is  vonzó, de vonzó pasiból van elég, ő más volt. Legalább is azt hittem, de itt az élő példa arra, hogy baromi rossz emberismerő vagyok.
- Köszöntelek bagolykőn. Amúgy gáz az irodád, az edictumosban legalább teaadagoló van - sóhajtok fel teátrálisan, megmutatva, pontosan mennyire érdekelnek engem a részletek. Én nem élem ezt meg akkora traumaként, ahogy ő ezt teszi, hisz tudom, gyakoriak az ehhez hasonló esetek, Berci meg szerencsésnek mondhatja magát, hogy én vagyok az első, aki megszentségtelenítette ezt a helyet, mily' ironikus nemde.
- Oké, Fela úgyis jobb társaság - vágok egy grimaszt, szándékosan sértve meg ezzel, hisz mindenki tudja, milyen is a kérdéses tanár, és valamicskét elárulhat a helyzetről, hogy szívesebben lógnék jelenleg vele, holott az elsők között szokott lenni, akik kitessékelnek óráról. De nem baj, én tudom, hogy ez valaminek a kezdete, és nem egy szégyenteljes pillanat, így át sem tudom érezni.
Inkább játszani kezdek, még a fülesem is előhalászom, hogy aztán a fülembe dughassam, megmutatva ezzel, az ő szava szent.
Utoljára módosította:Sebestyén Bianka, 2016. március 10. 17:06
Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. március 11. 19:09 Ugrás a poszthoz

....

Ahogy Emma belép, észrevétlenül ugyan, de halkítok a készüléken, noha megszólalni még most sem áll szándékomban. Tudom, bánkódnom kéne, vagy legalább valami bocsit kinyögni, de nem bánom, így Emma elsőre levágná, hogy a szavaim nem tükrözik a valóságot, ő meg még most sem érdemli meg, hogy képmutató legyek, ő nem tehet semmiről. Nem volt ott akkor, mikor mindez elkezdődött, sem akkor, mikor önkényesen eldöntöttem, ideje másodszor is bemutatkozni.
Magamban felhorkantok Berci élmény dús beszámolóján, nem hiszem, hogy ezzel bármi újat mondhatna a HV-mnek, a röpke három évem alatt sikerült kellő tanúbizonyságot tennem arról, hogy tudok én is bicskanyitogató lenni, még csak rellonosnak se kell lennem, bár kétségkívül, azok a jegyek is megbújnak bennem.
- Befejeznéd? Túl nagy feneket kerítesz, egy részeg tini elejtett szavának – a hangom ugyanolyan érdektelen, a telefonom nyomkodva töröm meg a saját hallgatásom, s csak miután eltettem a készüléket, nézek rá Emmára.
- Megint azt hittem szerelmes vagyok, semmi új a nap alatt – vonom meg a vállam, hisz ez tényleg igaz. Velem valamiért rengetegszer megesik ez, és mindig sikerül találnom valamit, ami elhiteti velem, hogy ez most más, mint a többi ez a valós.
- De nem voltam…. jó eséllyel a büdös életbe nem fogom megtudni, az milyen – ami jelenleg a legkevésbé sem érdekel, elvégre, nekem ennél sokkal kecsegtetőbb terveim vannak, amikbe mindez nem fér bele.  Megrázom a fejem, és kifürkészhetetlen tekintetem Bercire emelem, hogy ezzel is jelezzem, oké, akkor teregetek.
- De tudod, az van, hogy tényleg fontos voltál nekem. Felnéztem rád… tiszteltelek – köpöm a szavakat, lesajnálón rázva meg a fejem. De ez inkább nekem szól, hisz az ilyesmit én nem osztogatom csak úgy. Igen, sok mindenkit kedvelek, igen szoktam ölelgetni embereket, meg el is vagyok velük, na de hogy számítsanak is bármit a szavak, amik elhagyják az adott illető száját. Egy kezemen meg tudom számolni, hány ember van ilyen.
- Nem voltam még szerelmes, azt hittem, hogy ez az lesz, de nem – tárom szét a karom, remélve, hogy ezzel megnyugtatok mindenkit.
- De figyeltem arra, amit mondasz, képes voltál elérni, hogy változni akarjak, ne érjem be azzal, ami van. Elhitetted velem, hogy több vagyok annál, aki akkor voltam, és én voltam annyira ostoba, hogy ezt be is kajáljam. Változni akartam, azt akartam, hogy valaki elfogadjon, mert Isten bocsá’ a saját rokonaimnak se kellettem – sóhajtok fel teátrálisan, ezzel is leplezve, ez azért még mindig fáj kicsit, de eszem ágában sincs ilyesmit kimutatni.
- Kedveltelek, elhittem, hogy más vagy, elhitetted velem, hogy én is az vagyok, és szívesen lógtam veled, noha sose léptem át egyetlen határt sem. Most mégis pipa vagyok. De ne hidd, hogy egy kosár miatt, amivel egy asztalon fetrengő szerencsétlent illettél. Nem, te megmutattad, hogy te sem vagy több itt bárki másnál… te is inkább leráztál, mintsem egyetlen épkézláb szót benyögtél volna… meg akartam könnyíteni a dolgod, mégis inkább döntöttél amellett, hogy visszaküldesz oda, ahonnan sikerült nagy nehezen felnyalábolnod, és utállak, amiért mutattál valamit, amiről elhittem, lehetne akár így is. Remélem, boldog vagy – rázom meg a fejem, majd elsasszézva kettejük között, az ajtó felé veszem az irányt, lévén, ha Emma be tudott jönni, nekem se okoz majd gondot kimenni onnan.  
- Nyugodjatok meg, az utolsó hely ez, ahová még egyszer betenném a lábam – azért ezt odabököm a végére, aztán magára hagyom a felnőtteket, remélhetőleg akadályok nélkül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum - Sebestyén Bianka összes RPG hozzászólása (22 darab)

Oldalak: [1] Fel