31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. december 23. 13:28 | Link



- amikor a konyhában már senki sincs... -


Hogy miért vállalok el mostanában egy csomó plusz dolgot, amiben ráadásul emberekkel érintkezek? Erre a kérdésre igencsak egyszerű válaszolni, még ha nehéz is bevallanom magamnak - valamivel pótolni akarom annak a bizonyos személynek a társaságát. Plusz az emberek mostanában valahogy rám szálltak, egy csomó minden történik körülöttem, amit néha nehéz is követni. De persze ha valaki megkérdezné, miért is csinálom ezeket, simán azt mondanám, hogy mert azokkal, akikkel vagyok, alkut kötöttünk, ami mindkettőnk számára hasznos. Jelen helyzetben ez a főzés - testbeszédelemzés páros, úgy értve, hogy én főzni tanulok, és cserébe testbeszédelemzést oktatok Havasi Bencének, már ha azt, amit csinálok, lehet oktatásnak nevezni.
Emiatt jöttem most a konyhába, egyelőre mentesen mindenféle köténytől, vagy hasonlótól (nem, nem vágytam rá, hogy mondjuk egy csinos rózsaszín fodorcsodában sürögjek-forogjak), s találkoztam a fent említettel. Egyelőre nem voltam a világ leglelkesebb embere, hiszen mostanában amúgy sincs túl sok kedvem úgy semmihez. Igaz, a jelen szituáció ezt már nem feltétlen indokolná, hiszen kaptam feldolgozási időt eleget.
Gondolati világomat félbeszakítva néztem fel az asztalon felsorakoztatott hozzávalókról a háztársamra.
- Ezekkel mégis mi a terved? - kérdeztem nem túl bizakodóan. Egyelőre a főzési tudományom egy zacskós levesig terjed, meg talán a sült krumpliig, úgyhogy nem vagyok épp tehetséges szakács. A liszt, tojás, és a többi dolog pedig nem keltett bennem túl bensőséges érzést, hiszen nagyjából annyira lehet érzékem a főzéshez, mint hegyi trollnak a baletthoz. Bár azt mondják, fűszerezni jól tudok. Ki tudja.
Hozzászólásai ebben a témában



Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. december 29. 19:02 | Link

Ricsi


Valahogy a szobája is egyre zsúfoltabbnak tűnik mostanában, mintha duplájára nőtt volna a lakói száma, mint mikor beköltözött. Persze ez csupán érzéki csalódás. Egyszerűen csak valamivel érzékenyebben érinti az a három fős tumultus is, mint korábban. Ismét egyre több időt igényel, amit egyedül tölthet, túl sok minden van, amit meg kéne értenie, feldolgoznia. Hiába nem látszik rajta semmi és általában a lelkét sem cincálják túlzottan a történések, viszont azért más dolog, ha az embert kidobják otthonról. Tény, hogy nem érte nagy meglepetésként a dolog, az már annál inkább, hogy valakinek mégis kell. Ő, aki majdhogynem mióta az eszét tudja, egyedül van.
A konyhába is egyre többet jár le mostanában, így estefelé, mert itt a kezeit is le tudja foglalni, miközben záporoznak a gondolatai. A manók is elfogadták, hogy neki nem kell segítség és hagyják is szerencsére tevékenykedni magában. Most viszont kivételesen társa is akadt. Nem szokott nemet mondani kérésekre és a mostani még számára is húzhat hasznot.
Hamarabb lejött valamivel, mint a megbeszélt időpont, hogy legyen egy kis ideje, amit egyedül a gondolatainak szentelhet. Addig kigondolta, hogy mi is legyen a mai menü és előkészített hozzá mindent, végül az egyik újonnan szerzett könyvének oltalmába menekült, amíg háztársára várt.
Ahogy befutott Ricsi, biccentett és tompa puffanással csukta be a könyvet és tette biztos helyre. A kérdésre automatikusan a kikészített hozzávalókra téved a a tekintete, majd vissza a fiúra.
- Azt mondtad meg akarsz tanulni főzni. Gondoltam kezdhetünk egy egyszerűbbel, nem rögtön valami négyfogásos menüvel. És mivel rám bíztad, palacsintát csinálunk. Speciel ez a kedvencem. - A végén lecsusszan a székről és Ricsi elé tol egy tálat. Úgy van vele, hogy némi boldogsághormon mindenkire ráfér, na meg Ricsi sem tűnt fenemód jókedvűnek, mikor beszélgetésbe elegyedtek.
- Egyszerű az egész. A lisztet öntsd a tálba, majd add hozzá a tojást, cukrot, sót és a tej felét. A többit majd közben, nem jó, ha túl híg a tészta. - Rögtön a közepébe, de hát ha már főzni jöttek, akkor ne tétlenkedjenek, nem? Sorban rámutat mindenre az utasítás közepette. Egyelőre hagyja, hogy ügyeskedjen Ricsi, eddig még semmi ördöngöset nem mondott, de ha kell, akkor segít.
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2016. január 3. 15:21 | Link




Kérdésem egyáltalán nem rossz szándékkal tört ki belőlem, mégis elég bunkóra sikeredett, Bence pedig el is nézett rólam. Az ilyen esetekre mondom általában, hogy "hoppá", de ezekkel nem igazán tudok mit kezdeni. Mondhatnám, hogy "bocs meg minden", de azt hiszem, nem lenne éppen meggyőző.
- Mh, oké - mondtam végül, mikor a rellonos elém tolt egy tálat. Visszafojtottam egy kitörni készülő sóhajt. Ebben nem vagyok jó, már a főzésben. Testbeszédelemzés? Persze. Íráselemzés? Úgy ahogy. Megfigyelés? Nyilvánvalóan. Főzés? Hát... inkább rendeljünk. Nagyjából így vagyok vele. Igaz, nem arról volt szó, hogy nem akartam volna megtanulni főzni. Csak hát... a konyhában nem vagyok épp magabiztos, csakúgy, mint az élet rengeteg területén.
Egy röpke pillanatig csak néztem a másikra, aztán megmozdultam, és a hozzávalókért nyúltam. Liszt, tojás, cukor, só, a tej fele. Ebben a sorrendben raktam bele a tálba a hozzávalókat, némi hezitálással persze, mert nem szerettem volna kiborítani az egészet, emellett pedig jogos és megalapozott gyanúm volt, hogy véletlen fel fogom robbantani magunkat, mint a múltkor, amikor Agatha egyik bájital-hozzávalóját adagoltam hozzá valamihez, és utána igencsak kormosan kullogtam ki a pesti konyhából. Őszintén nem volt kellemes.
Szerencsém volt, hogy jelenleg nem állt hasonló dolog a rendelkezésemre; mindenféle pirotechnikai mutatvány nélkül, jelentem, hogy sikerült összerendezni a hozzávalók egy részét a tálba. Igaz, azt hiszem, nincs okom büszkének lenni.
- Adsz valamit, amivel összekeverhetem? - kérdeztem aztán, mikor felnéztem a tanáromra, lévén ő közelebb volt a fiókhoz, mint én.
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2016. január 3. 15:22
Hozzászólásai ebben a témában




Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint