Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat.
Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták.
A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak.
Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=564479#post564479][b]Anais Dessauge - 2016.01.20. 19:52[/b][/url]

Csendesen lépkedek a folyosón néha hátrapillantva, mintha csak arra számítanék, hogy egy prefektus előbukkan a sötétből. Késő éjjel van, én éhes és semmi kedvem sincs egy rögtönzött szócsatához valamelyik nagyokossal, akinek feltétlenül bele kell kötnie abba, mit csinálok én ilyen időpontban idekint. Semmi köze sincs hozzá, de ezek a prefektusok úgy érzik mindig, mindenhez közük van, ez engem meg nagyon zavar, ahogy a hasam folytonos, halk korgása is. Gyorsítok lépteimen és összehúzom magamon fehér kardigánom, ahogy a konyha folyosójára érek. A vacsora nem volt valami ízletes, amit meg még én is megettem volna, elfogyasztott valaki más. Ezért amint lecsendesedett a klubhelyiség, elindultam a konyha felé. Eddig senki sem zavarta meg éjjeli sétám, a megfelelő ajtót pedig már messziről kiszúrom. Óvatosan nyitok be, fejem bedugom a kis résen körülnézni, aztán amikor látom, hogy rajtam kívül senki sincs itt, teljes testtel lépek a helyiségbe. Az ajtót gyorsan becsukom magam mögött és indulok is, hogy felfedezzem főleg a hűtőt és annak környékét.
Ekkor majdnem felsikoltok, mert egy manó terem előttem, nagy szemeit rám mereszti és kedvesen tudakolja, hogy mi járatban vagyok itt. Kicsit bosszúsan nézek vissza rá, de aztán leadom neki a rendelésemet és leülök az asztalhoz. A kis manó gyorsan eltűnik és gondolom szól a többieknek, én pedig egyedül maradok pár percre. Hallom a tompa zajokat és orromba lassan bekúsznak a finom illatok, amiktől összefut a nyál a számban. Legszívesebben rögtön a hűtőhöz rohannék és beburkolnék mindent, ami benne található. Apám szavai visszahangoznak bennem, meg a rengeteg illemlecke amin hat-hét évesen kellett részt vennem. Megkockáztatom, hogy biztos benyitna valaki, ha a hűtőhöz lépnék ezért csak szépen csendben várok az ételre. Ahhoz túl éhes vagyok, hogy hisztit rendezzek. Majd utána megmondom nekik, hogy milyen lassúak voltak... csak hozzák már az ételt!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=565511#post565511][b]Anais Dessauge - 2016.01.23. 16:23[/b][/url]

Amikor kinyílik az ajtó, tényleg azt hiszem a manók térnek vissza a vacsorámmal és már nyitnám is szólásra a szám, hogy megsürgessem kicsit őket, mikor csalódnom kell. Csak az a lány lép be a konyhába, akivel a múltkor találkoztam és habár az nem volt valami kellemes csevej, mégis érdekes volt. Tetszett a személyisége de tőle is elvártam volna a tiszteletet, mint ahogy mindenki mástól. Csendesen kivárom míg minden kérdését felteszi, és csak azután fontolom meg, hogy melyikre akarok válaszolni. Jelen esetben igazából egyikre sem.
- Törődj inkább a magad dolgával, senki sem szólt hozzád. - fordulok felé amíg ezt közlöm vele, tekintetem azután ismét az asztalra esik. A manók ekkor érkeznek meg a vacsorámmal, ami nem is nézhetne ki jobban. Görög saláta grillezett csirkemellel, fűszerezett sült krumpli, mellé másképpen felszelt kígyóuborka és egy nagy pohár narancslé, hogy legyen mivel leöblíteni ezt a sok finomságot. Összefut a nyál a számban, ahogy meglátom a jól megpakolt tányért ezzel a sok mindennel, amikor pedig lerakják elém, rögtön neki is látok. Nincs mire várnom, a lány majd úgyis elmegy. Én addig is szépen kezembe veszem a villát és a kést, közelebb húzom a tányért és gyorsan bekapok egy uborka szeletet. Hmm, nem is lehetne ennél jobb vacsorája az embernek. Többször is el fogok ide jönni enni, legközelebb meg sem várom a közös vacsorát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=565522#post565522][b]Anais Dessauge - 2016.01.23. 16:50[/b][/url]

Naivan azt hittem ha nem szólok hozzá, majd elmegy és békén hagy, tudok nyugodtan enni csendben, de nem. A lány megáll a hűtő előtt amit történetesen kinyitva hagy, aztán ott helyben el is kezdi enni a tányéra tartalmát. Rögtön szóvá is akarom ezeket tenni neki, de előbb komótosan megrágom a számban lévő falatot, lenyelem és csak utána nyitom ki a szám.
- Először is, csukd már be azt az ajtót mert tönkre fog menni és akkor nem jöhetsz le éjszaka, hogy egyél belőle, mert nem lesz. Másodszor pedig tisztában vagy vele, hogy lehet azt a valamit nem is neked tették oda? Mi van akkor, ha az az igazgatóé vagy a házvezetődé és percek múlva akarták neki felvinni, csak te jöttél és úgy döntöttél nem érdekel semmi alapon bezabálod. - egyáltalán nem érdekel, hogy kié az a nyamvadt zselé, de ha már így belejöttem a beszédbe, ezt is muszáj lenne megemlítenem neki, hiszen minden alkalmat meg kell ragadni, hogy visszaszólhassunk másoknak. Kérdezzétek csak Lorenzot.
- Kifejtenéd, hogy milyen vagyok? - kérdezek vissza rögtön, mert most nem értem miről beszél. Lehet, hogy kicsit elutasító és rideg néha az arckifejezésem, de akkor nézzék inkább a gyönyörű hajam vagy a kék szemem, meg amikor engedem látszani, akkor a hátamon is van pár gyönyörűség, de úgy összességében csodálatos vagyok. A személyiségem meg nem sok embert érdekel. Ahogy a lány felfedezőútra indul a konyhában, úgy visszafordulok a vacsorámhoz és jóízűen újra elkezdek enni.