Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat.
Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták.
A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak.
Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=519293#post519293][b]Thege Ágost - 2015.09.16. 20:59[/b][/url]

Épp szerda volt, azaz munkanap. Ez alapvetően nem túl sokat jelentett Ágostnak – mindenki tudta, hogy nem nagyon csinál semmit az iskolai manók időszakos felügyelőjeként és ételkóstolóként, igaz, nem is nagyon keresett. Épp a konyha egyik elrejtett zugában üldögélt egy lekvárosüveg felett, terjedelmes tomporával kényelmesen elterpeszkedve egy selyemhuzatos széken. Kurta ujjaival teáskanalat markolt, s erősen koncentrált a lekvárosüveg szögletes sarkainak felfedezésére, ahol több grammnyi édes baracklekvár bújt meg. Ez nem volt egyszerű feladat, így néha az egyik gyűrűsujjával is be kellett segítenie.
Természetesen ma sem volt semmit felügyelni, a manók főztek, Ágost pedig fel-alá járkált, megdézsmálta a tálak tartalmát és úgy általában jelen volt. Munkája annyiból állt, hogy sorban megkóstolta a manók főztjeit, néha pedig összegyűjtötte még a szennyes konyharuhákat is, de nem túl gyakran, mert az ilyen mégsem méltó egy királyhoz. Valószínűleg „állásának” köszönhette, hogy még nem halt éhen, jövedelme nem lévén (ha csekélyke nyugdíját leszámítjuk). Mára már végzett azzal, hogy műanyagdobozokba adagolja a reggeli maradványait, amit a manók előzékenyen félretettek számára. A dobozokat táskájába tette - ez a mellette lévő széken hevert. A lekvárosüveg lassan teljesen kiürült, így Ágost indulásra készen tápászkodott fel a székből, amikor lépteket hallott. Ilyesmi ritkán fordult elő, ha épp a konyhában „dolgozott”, alig-alig vetődött ide valaki. Milyen különös.
Határozott léptekkel indult a betolakodó szőke ifjonchoz, aki már helyet is foglalt az egyik asztalnál.
- Kérem, mit óhajt a konyhában? Igazán nem szép a diákoktól, hogy megzavarják a manók munkáját – jegyezte meg. – Ki maga egyáltalán? – mérte végig a behatolót. Ami azt illeti, diáknak elég nagy volt már.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=524888#post524888][b]Thege Ágost - 2015.09.27. 23:31[/b][/url]

Egészen közel lépett a férfihoz, amikor is az mentegetőzésbe kezdett. Erre a király voltaképpen cseppet sem volt kíváncsi, lévén torkig volt alattvalói hitvány kifogásaival. Mintha nem tudná, hogy a manókat tilos zavarni, igazán oktalan egy teremtés!
- Az engem nem nagyon érdekel, hogy diák-e maga, vagy mifene, de az illemet tudhatná: köszönhetne belépéskor – vetette oda zordul. Mogorvaságát azonban hamarost éktelen felháborodás váltotta fel. Teljesen elképedt, amikor – még belegondolni is szörnyű, hogy ily hitvány emberek is élnek manapság! – a szőke kezet nyújtott neki.
Rámeredt a kinyújtott kézre, arca vöröses árnyalatúvá színeződött. Hirtelen azt sem tudta, mit reagáljon. Ezért bitófa járna, az hétszentség!
- Kezet nyújtanál a királynak?! – hüledezett. Ő is kinyújtotta a kezét, de nem rázta meg a férfiét (aki Yaristának hívta magát, milyen pórias név!), hanem szertartásosan a férfi orcája elé tolta. – Jóváteheted ezt az éktelen modortalanságot a kézcsókkal – tette hozzá némileg barátságosabban (de azért így is lekezelő hangnemben). – Én Thege király vagyok, a magyar trón ura és az ország apostoli királya – mondta, nem kissé fennhéjázó stílusban. – S ha már szóba hozta: nem bánom, hogy itt van, már amennyiben megtiszteli fényességemet némi alázattal.
Gőgös arccal, leereszkedő tekintettel mérte végig a férfit. Az teljesen átlagosnak tűnt, sőt, normálisnak (már amennyire normális lehet, ha valaki leül egy király előtt). Elkelne pár ilyen szolga a Thege-kastélyba is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=557775#post557775][b]Thege Ágost - 2015.12.26. 21:32[/b][/url]

- Még hogy nem látta, ejnye – ciccegett. – Tán már erről is én tehetek? A legkevesebb, hogy körülnéz, ha idegen területre ólálkodik – mondta leereszkedően (azaz számára teljesen átlagos stílusban), majd fennkölt pózt vett fel ültében. Aranytrónus járt volna a feneke alá, a fenyőpozdorja deszka rideg keménysége nyomta elkényesedett tomporát. - Igen, király vagyok, engedelmeddel – mosolyodott el, a mondat második felét pedig gőgösen elengedte a füle mellett. Annál inkább elkerekedett a szeme, amikor a férfi nyilvánosan megtagadta – azaz megtagadta – a kézcsókot. Mielőtt azonban felháborodhatott volna – már épp készült volna arra, hogy szabadon maradt, pirospozsgás kacsójával arcul csapja a hitvány latort, amikor az váratlanul magyarázkodásba kezdett. De milyen udvarias, fellengzős magyarázkodásba! Szinte már-már imponált neki a férfi viszonylag udvarias, tekintélytisztelő modora, hogy azt mondja, ilyen alacsony származású száj nem érheti e végtagot.
- Oh, milyen udvarias alattvaló! – mosolyodott el Ágost, közszemlére téve nem éppen méltóságához illő fogsorát.  – De nem akarom megsérteni – tette hozzá, s mellényzsebéből egy aranyfonallal hímzett zsebkendőt vett elő. – Íme, itt látható felséges keszkenőm, színarany fonallal, színarany guzsalyon, színarany rokkán készült – mondta gőgösen, s kezére simította az értékes vászondarabot. – Most már kézen csókolhat, hiszen pór származású szája nem ér közvetlen királyi hámrétegemhez – tette hozzá. – Ami pedig a konyhát illeti… Nos, aligha hinném, hogy a magaféle cselédnépségnek köze van ahhoz, mi járatban a király – mondta kimért fintorral. – Inkább az a kérdés, hogy maga mit settenkedik itt. Amondó vagyok, rosszban sántikál – kacarászott, majd virsliujjaival egy süteményt halászott elő a zsebéből, s majszolni kezdte nagy elánnal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=566501#post566501][b]Thege Ágost - 2016.01.25. 22:16[/b][/url]

- Azt majd inkább hadd döntsem el én, mi az idegen terület – mondta gúnyos fintorral, s megvetően horkantott. E hang, valamint az arcára kiülő lefitymáló mosoly – ráadásul a helyenként göndörödő félhosszú, nyakára hulló fürtök – kísértetiesen emlékeztették egy kifejlett mangalicára. A fintort azonban hamar harag váltotta fel, amikor a hitvány lator megtagadta a kézcsókot – kinek hiszi magát ez az orcátlan kis senki? Még hogy koszos szája nem csókolhatja királyi keszkenőjét… Hah!
- Vagy úgy – szólalt meg, s ennyiben ki is merült mondanivalója. – Való igaz, ki kell érdemelni a kegyet, hogy valaki a király kezéhez akár csak hozzá is érhessen – s egy efféle neveletlen imposztornak ez nyilván nem adathat meg – kacarászott, majd nagy műgonddal összehajtogatta az aranykeszkenőt és zsebre tette. – Ami pedig a cselédséget illeti, nos, maga is cseléd. A világ királyokból és cselédekből áll – vagy úgy is fogalmazhatok: valakikből és senkikből – tette hozzá sértett gőggel. – S ha némi birtokod van is, azt javaslom, vigyázz a nyelvedre, nehogy felségárulásért elvegyem tőled, s elkobozzam a legutolsó juhodat is – mondta fenyegető hangsúllyal.
A hitvány azonban azt is mondta, hogy enni jött – hogy micsoda? Hát ilyen orcátlanságot sem hallott soha: enni a királlyal egy asztalnál?! A "király" levegő után kapkodott, és majdnem cigányútra ment a sütemény. Ágost szemei összeszűkültek, és a szemben ülő alattvalóra meredt.
- Hallja, nem csupán szemtelen maga, de buta is – kommentálta. – Már a gondolata is fáj, hogy vannak olyan alattvalóim, akikben csak a gondolatszikra felmerül, hogy a királlyal egy asztalnál ehessenek… De ez nyilván az oktatás hibája. Ha hazaértem a palotámba, utasítom a kancellárt egy teljes illemkódex összeállítására, amit térítésmentesen juttatok el magának – mondta nagy kegyesen. – De ami a kártyajátékot illeti, azt hiszem, belefér egy menet. Noha bátorkodom megjegyezni, hogy a mahagónifából készült kártyát jobban kedvelem, nemes ujjbegyeimnek kellemesebb tapintást biztosítanak.