31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 12 ... 20 21 [22] 23 24 ... 32 ... 38 39 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. szeptember 24. 22:47 | Link

Kilián

Tény. Piszok rossz dolog egy tök új helyen olyan egyedül lenni, ahogy az embernek csak a kis ujja szokott, viszont az is vitathatatlan, hogy én ebből sose csináltam problémát.
Nem, nem vagyok olyan, mint az állítólagos háztársaim, nekem nem megváltás az egyedüllét, sőt ép ellenkezője, csupán én teszek róla, hogy ez az állapot ne maradjon sokáig.
Végtére is.. ez egy iskola, még ha furcsa dolgokat is tanulnak, még ha a pálcámmal nem sok mindent tudok kezdeni, sőt még akkor is, ha felsikítok, ha egy festmény rám förmed. Ezeket mind mind meg lehet szokni. Azt már kevésbé, hogy ahhoz, hogy idekerüljek a saját álmomról kellett lemondanom, ráadásul kész akarva, de idővel tudom, hogy még ezzel is meg fogok barátkozni. Sőt, az idő itt bármiben segítségemre lehet, ha okosan játszok azokkal a bizonyos lapokkal.
Most viszont nincs kedvem játszani, sem a lapokat nézegetni, a lehetőségeimet átrágni. Éhes vagyok. Korog a gyomrom, így miután Sára megmutatott pár fontos helyet, köztük  a konyhát is, el is masírozok odáig.
Immár átöltözve, megfelelve a szabályoknak, talárban, ami meg kell mondjam, nem kimondottan tetszik, de egyelőre nem vagyok abban a helyzetben, hogy reklamálhassak, szóval csak csendben lenyelem a békát.
Azért némi útbaigazításra mégis szükségem lesz, lévén az épület hatalmas, én meg mint kiderült, már az első adandó alkalommal rossz irányba mentem, de a végkifejleten ez mit sem változtat.
Elérek a kitűzött célig, és kinyitva a hely ajtaját, földbe gyökeredzik a lábam, sőt még egy apró sikkantáshoz hasonló valami is kicsúszik a számon, lévén nem gyakran látok ilyen förmedvényeket.
- Csukd be az ajtót, bejön a hideg - morran rám az egyik, és itt görbüljek meg, ha nem egyenesen a szemembe néz. Persze én honnan is tudhatnám, hogy ezeknek a manóknak ez a dolguk, és itt természetes a látványuk.
Eleget teszek a kérésének, de az ajtónak passzírozom magam, azt latolgatva, talán annyira nem is vagyok éhes... a szemeim viszont le nem tudom venni róluk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. szeptember 25. 00:06 | Link

Sólyomfi Helena
Az ajtónálló... Rolleyes

Már csak a gondolatától is hányingerem támadt, hogy nekem még egy évet le kell húznom ezek között a falak között. Nem jött be az előző évben semmi... pláne nem a vizsgák. Egyszerűen semmi sem maradt meg a fejemben belőle, sőt. Nem is érdekelt a végére ez az egész egy kicsit sem. Eljutottam arra a pontra, hogy nem akartam tenni az ügy érdekében semmit, még ha az annak az esélyét is megnövelte volna, hogy leléphessek végre innen. A folyosón trappoltam mérgelődve egy sort azon, hogy még majd be kell iktassam valamikorra azt a büntetőt amivel a vadőr kecsegtetett még a gyújtogatás miatt, ám igazából olyan nagyon nem is érdekelt már az sem mivel úgyis megcsinálom. Jobb dolgom úgy sincs mint egyik büntetőről a másikra járni, kivéve most. Mire eljutottam a konyhának nevezett helyre már jócskán elment a kedvem a nasiszerzésétől, de ha már ennyi időt pazaroltam el rá, akkor szerzek valamit. Egyetlen dolog gátolt meg ebben a remek tervben, hogy valaki letaglózott az ajtónál. Alap esetben ha most nagyon idegbeteg lennék rávágnám az ajtót mit sem törődve vele, hogy ez neki mennyire fáj majd, de szorult belém kivételesen most annyi, hogy ráförmedjek és kicsit meglökjem az ajtót jelezve, hogy szeretnék bejutni végre.
- Szándékozol napestig az ajtónak passzírozni magad vagy végre bejuthatok én is... - pillantok rá a kiscsajra mikor sikerül valamennyire kinyitnom végre az ajtót. Ezután várok egy kicsit, majd ha még mindig nem képes arrébb vonszolni magát erőset lökök az ajtón és bejutok végre. Körbepillantva csak a szokásos manók gyülekezete fogad meg ez a csaj. Végigmérem, ezzel a talárt rögtön kiszúrva.
- Elsős vagy mi? - kérdezem és a manók felé lesek, majd elcsórok egy sütit az egyik tálcáról amit épp mellettem próbál elvinni az egyik. Vele ellentétben én kicsit sem vagyok talárban. A tőlem nagyon is megszokott együttesemben járkálok, amit egy fehér póló, egy fekete farmer, egy bakancs és a fekete bőrdzsekim tesz ki, ami nem kölcsönöz nekem jófiús kinézetet.
- Mitől ijedtél be kislány? Csak nem félsz tőlük? - érdeklődöm a sürgő-forgó tömeg felé mutatva s beleharapok a sütibe. Egy grimaszt vágok mivel valami édes krémes cucc van benne. Az biztos, hogy nem eszek ebből se most többet... Untam az édes mázos cuccokat. A csajszira vetek egy pillantást, de aztán a manók felé nézek elutasítóan, hogy meg ne próbálják velem a megkínállak, ülj le és lesem minden kívánságod előadásukat. Ugyan ők szeretik, én már kevésbé tartom olyan kellemesnek. Inkább maradok a helyemen és várok a csodára. Pontosabban arra, hogy a kiscsaj válaszoljon, hogy aztán szerezve valami értelmesebb ételt visszamenjek és gitározzak még kicsit...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. szeptember 25. 10:18 | Link

Kilián


Nem, ez nem volt életem legjobb ötlete, ezek a förmedvények meg úgy bámulnak rám, ahogy feltételezem én rájuk, ami még ijesztőbbé teszi őket.
Oké, senki ne mondja azt, hogy nem rezel be, ha életében először lát ilyesmit, pedig Isten látja lelkem, nem vagyok az az ijedős fajta. Nyugodt szívvel védem meg magam, meg azokat, akik fontosak, és igen, konkrétan ugrottam kútba is már valaki miatt.
De itt minden az újdonság varázsként hat rám, így cseppet sem csoda, hogy így reagálok. Legalább nálam nem a támadó üzemmód lép érvénybe, ahogy az sokan másoknál szokott lenni.
Nem tűnik úgy, hogy én akár megmoccanni is szeretnék, pedig valahogy kéne, de amíg az a horgas orrú valami így bámul rám, én képtelen vagyok bármit is cselekedni.
A problémám viszont szűnni látszik, mikor valaki - más lehetősége nem lévén - ajtóstul toloncol arrébb, mondván, nem sajátíthatom ki magamnak  a helyet, mai azért szörnyű. Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy vad idegenekkel osztozzak bármin is, bár ezt jobb, ha meg is tartom magamnak.
- Most, hogy ilyen kedvesen kéred - azért némi szarkazmust csak megengedek magamnak, ahogy szóhoz jutok. Tojok arra, hogy az illető idősebb nálam, ez valamiért sose foglalkoztatott túlzottan. Most is, még a szemem is megforgatom, pedig azt hittem, erről már leszoktam.
- Rá van írva a homlokomra, vagy mi? - ráncolom össze az előbb említett testrészem, mivel fogalmam sincs, honnan vágja le azt mindenki ilyen hamar. Ami persze nem baj, legalább ezt a röpke infót megspórolhatom, mert nem szeretem amúgy feleslegesen járatni a szám. A bátyáim szerint ez egy jó tulajdonságom.
- Persze, hogy berezeltem, még sose láttam... - döntöm oldalra a fejem, és összevont szemöldökkel kezdem vizslatni a lényeket, de semmi nem jut eszembe, amihez hasonlítani tudnám őket.
- Tulajdonképp mik ezek? - pislogok fel a srácra, lévén magasabb nálam, ami nem csoda, hisz tényleg alig nőttem ki a földből, de legalább egyszerűen találok magamra való cipőt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Boglár Gréta
KARANTÉN


| Detti |
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
Írta: 2015. szeptember 25. 11:17 | Link



Csak habzsolok, szokásomhoz híven, amikor kérdéseket kapok. Felmutatom az ujjam, jelezvén, hogy várja meg Zsanett, míg lenyelem a falatot, aztán megvonom a válam mosolyogva.
- Háááát az úúúgy vooolt... Nem eszem rendszeresen, csak mikor eszembe jut. Illetve, mikor már kopog a szemem, mert mindig elfelejtem. - kicsenek egy husikát a vékony tésztából és azt is megdézsmálom. Így legalább nem kell annyira az alakomra figyelnem, ez a sok véletlen koplalás intézkedik róla. Miután minden falatot alaposan leküldtem mélyebb éghajlatra, jólesően megpaskolom a pocakom.
- Á nem, köszi. Tele vagyok, és most ez egy jóideig ki is fog tartani. - mosolygok, aztán figyelem Zsani szavait és meglepődve tapasztalom, hogy nem francia ez az akcentus, hanem valami más lehet, mert a csajszi meg Norvégiába.
- Cserediák vagy? Vagy leszel? Vagy hogy van ez? - pislogok egy párat, de barna pilláimmal már mást keresek az ismeretlen terepen. Azt nem találva pedig azt a házimanót, akivel elvitettem a nyers falatomat. Gyorsan odaintem hozzánk és a fülébe súgok két csilis forrócsoki rendelést, no meg hogy holnap lejövök és helyette fogok valamit megpucolni, ha szeretné, aztán visszafordulok mosolyogva a csajszihoz.
- Amúúúúúgy hovávalósi vagy? Már persze, ha nem sértelek meg vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
Írta: 2015. szeptember 27. 17:40 | Link

Nadine *.* <3
és az első mocskos randi

Olyan széééééép! Na oké, ezt most megpróbálom elölről kezdeni. Tudjátok, vannak az eridonos mestertanoncok mint Norbi. Na ilyen a szépséges és utánozhatatlan Nadine Rohr is. Nem meglepő módon Norbert, mikor agya pici szeglete kiadta az utasítást, szemrebbenés nélkül randira is hívta a szemrevaló hölgyeményt, aki kifejezetten aranyosnak is kedvesnek is bizonyult. Na mondjuk a fiam se úgy kezdte, hogy "jó a s*gged, kő kóla?", de hát ugye elhajthatták volna más égtájakra, mégsem tették. Ez volt az első siker, a második pedig az, hogy főzni mennek! Norbi imádja a hasát, mindene az a fene bele, így első randijukat a rendkívül romantikus konyhában beszélték meg. Tudom, más normális párok moziba, vidámparkba, sima parkba, sétálni, de még akár horgászni is mennek, ők viszont... Kajaszagba és konyhába.
Így esett meg, hogy az eridonon belül találkozva összeszedte Nadine-t és együtt érkeztek meg úgy megközelítőleg tíz perccel a katasztrófa időpontja előtt. Merthogy bejöttek, mondták a manóknak, hogy főzni akarnak, ők meg azt mondták, hát legyen. Így került Norbert kezébe kés (!), mikor nagyon jól tudjuk, hogy verbálisan is ön- és közveszélyes, valamint egyéb alapanyagok. Bors. Tudjátok, annak az apró fekete szórható szörnyedelemnek van az a rettentően vicces tulajdonsága, hogy ha belélegzed, tüsszentesz. Így két rohamon túlesve, egy vágással az egyik ujján úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben lesz.
Ekkor jött az a rész, ami magában foglalja azt a szürrealista stílusban megalkotott képet, ami most a konyhát és őket jellemzi. Mivel nem egy dolgot csináltak egyszerre, így volt valamilyen krémes akármi is. Norbi megcsúszott a padlón, vélhetően a saját lábában, ezt a szósz szerűséget konkrétan felhajította a plafonig, ami jó tulajdonságához híven fordult egyet és mindent beterített a tál tartalmával. Eközben Norbi magára rántotta a készülődés folyamán felaprított cuccokat, így igazándiból mindketten úgy néztek ki, mint a disznók. Nincs ezen mit szépíteni. A legfurcsább az egészben, hogy a fiú ezt nem katasztrófának éli meg, hanem mókának és Nadine-ra pillantva kitör belőle a röhögés. Mondjuk mit tehetnének most, sírjanak? Kezdhetnek mindent elölről.
- Ne haragudj, mondtam, hogy nem tudok főzni és kicsit... Ügyetlen vagyok a konyhában - bezzeg ha kvaffot kap, még egy seprűn is simán végrehajt akrobatikus mozdulatokat, na de ez a helyiség kihozza belőle a legrosszabbat. Lehet, hogy édesanyja ezért nem engedte soha a készülő ételek közelébe...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nadine Rohr
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 186
Írta: 2015. szeptember 27. 20:11 | Link

Norbi
az első^^


 Eridon. Azt hitte, hogy már itt nem érheti meglepetés. De még mindig. Nem értem, hogy Nadinka miért hökken meg még mindig azon, ha valaki randira hívja. Igazán felfoghatná már, hogy bizony szemrevaló, és az ellenkező nem tagjai igenis felfigyelnek rá. Azt hiszem be kéne irtani egy önbizalom-tréningre. Mindenesetre nagy meglepetésében igent mondott Norbinak. Nem tudja ugyan, hogy lehet, hogy a főzős ötlete nem fog a legjobban elsülni, de ő szeret a konyhában tüsténkedni és egy csomó receptet kívülről fúj, szóval ha nem is találnak szakácskönyvet, akkor is van a tarsolyában egy-két ötlet. Később döbben rá, hogy ha már randira megy, akkor illene kiöltöznie, viszont a főzéshez jobb a kényelmesebb ruha. Végül nem hezitál sokat, és keres valami egyszerűbbet. Együtt mennek a konyhába a toronyból, és Nadine maga is meglepődik, hogy egy kicsit izgatott. Biztosan azért, mert már régen főzött.
Nem telik el sok idő, és rájön, hogy a fiú bizony nem áll a helyzet magaslatán. Egy pillanatra kétségbeesik, hogy mégis hogyan fognak így bármit is enni, aztán figyelmezteti magát, hogy egy kicsit ennél vehetné lazábban is a dolgokat, és tőle szokatlanul csak megvonja a vállát. Van egy olyan érzése, hogy a manók nem feltétlen fognak örülni a főzőtehetségüknek.
Mikor Norbinak sikerül pont a tervezett süti krémjét a levegőbe repítenie Nadine éppen felé fordul, így egy szép nagy adagot kap a kötényére (mert ezt azért elcipelte magával), meg az arcára is. Egy pillanatig nem tudja eldönteni, hogy most sírjon vagy nevessen, de amint a másik eridonos felröhög az megtöri a jeget, és Nadine is vele nevet.
- Semmi baj, majd belejössz – Bátorítja, bár jelenleg nem tudja maga elé képzelni, amint akár egy rántottát is össze tudna dobni. Na, de csak semmi rosszindulat, majd megtanulja. Közben a hölgyemény letörli a krémet az arcáról. - Úgysem lett elég édes – jegyzi meg belekóstólva.
- Nos, szeretnéd újrakezdeni? Mert én még éhes vagyok, szóval csináljuk, de akkor egyszerre egy dolgot – Nadine-nak több kellene, hogy elmenjen a kedve a főzőcskétől. Előveszi a pálcáját, hogy elsőként megtisztítsa magát a ragadós masszától, majd húz egyet a lófarokba kötött haján.
- Hm... mit szólnál valami egyszerű tésztához? - kérdezi felcsillanó szemekkel, bizony odavan az olasz konyháért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thege Ágost
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 22
Írta: 2015. szeptember 27. 23:31 | Link

Palarn

Egészen közel lépett a férfihoz, amikor is az mentegetőzésbe kezdett. Erre a király voltaképpen cseppet sem volt kíváncsi, lévén torkig volt alattvalói hitvány kifogásaival. Mintha nem tudná, hogy a manókat tilos zavarni, igazán oktalan egy teremtés!
- Az engem nem nagyon érdekel, hogy diák-e maga, vagy mifene, de az illemet tudhatná: köszönhetne belépéskor – vetette oda zordul. Mogorvaságát azonban hamarost éktelen felháborodás váltotta fel. Teljesen elképedt, amikor – még belegondolni is szörnyű, hogy ily hitvány emberek is élnek manapság! – a szőke kezet nyújtott neki.
Rámeredt a kinyújtott kézre, arca vöröses árnyalatúvá színeződött. Hirtelen azt sem tudta, mit reagáljon. Ezért bitófa járna, az hétszentség!
- Kezet nyújtanál a királynak?! – hüledezett. Ő is kinyújtotta a kezét, de nem rázta meg a férfiét (aki Yaristának hívta magát, milyen pórias név!), hanem szertartásosan a férfi orcája elé tolta. – Jóváteheted ezt az éktelen modortalanságot a kézcsókkal – tette hozzá némileg barátságosabban (de azért így is lekezelő hangnemben). – Én Thege király vagyok, a magyar trón ura és az ország apostoli királya – mondta, nem kissé fennhéjázó stílusban. – S ha már szóba hozta: nem bánom, hogy itt van, már amennyiben megtiszteli fényességemet némi alázattal.
Gőgös arccal, leereszkedő tekintettel mérte végig a férfit. Az teljesen átlagosnak tűnt, sőt, normálisnak (már amennyire normális lehet, ha valaki leül egy király előtt). Elkelne pár ilyen szolga a Thege-kastélyba is.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2015. szeptember 29. 14:16 | Link

Thege Ágost

A férfi meglepi Yaristát, ráadásul neki is támad egy kissé, amit a fiú nem igazán vesz jó néven. Félig-meddig igazat ad, de a manók nem igénylik a köszönést, most kivételesen elhagyta, mert azonnal letámadták.
- Elnézést, nem láttam, hogy itt van – azért az illem így diktálja, hogy bocsánatot kérjen a figyelmetlenségéért. De, ha már itt vannak, akkor ideje lenne megismerkedni az érdekes kinézetű – mondhatni ódivatú, vagy ultraretro – férfivel, ezért kezet nyújt neki. Az viszont nem fogadja el, hanem még fel is háborodik, és olyan dolgokat mondd, aminek okán el kell gondolkodnia.
- Á, szóval király, jó uram. Rég jártam Magyarországon ezek szerint – megy bele a játékba, mert talán egy őrülttel, vagy egy sérült elmével van dolga. Egyelőre egyiket sem zára ki, de azért a kézcsókot már túlzásnak tartja.
- Már meg ne haragudjon Thege király, nem szeretném kétségbe vonni az érdemeit és címeit. De úgy tudom, hogy Magyarországon is a Mágiaügyi Minisztérium a hatalom. Hogyhogy eltitkolják Önt, hiszen csak erről lehet szó – ahogy azt a régi filmekben látta alázatosan meghajol a király előtt, azonban kézcsókot nem ad, amit rögtön ki is magyaráz.
- Egy király kezét az én alacsonyrendű szám nem érintheti. Bocsásson meg, hogy nem ismertem Önre, de… ördögi konspiráció lehet a háttérben, hogy nem hallottam magáról, Thege király – jól játssza a szolgát, de magában már mulat. Nagyon reméli, hogy nem sérti meg, és tényleg csak egy őrülttel van dolga. Különben miért is lehetne itt egyáltalán? Valami nagyon nem stimmel, ezt a kviddicses jól tudja. Amint leül a „király”, ő maga is helyet foglal, addig viszont állva marad.
- És mi ügyben jár-kel a király a konyhába? Hol marad az intézője ilyenkor? Talán meg kellene büntetnie – ad tippet, de nagyon kíváncsi a válaszokra, még akkor is, ha néhány manó messziről kuncog magában, de Yarista nem adja jelét, hogy velük tartana. Ő most egy középbirtokos fia – mégsem lehet pór legény -, aki ismeri az illemet. Már amennyire tisztában van a régies dolgokkal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. szeptember 29. 15:06 | Link

Sólyomfi Helena
A kis kíváncsi...  

A lány szarkazmusa amivel válaszolt annyira ismerős volt már a számomra, hogy két kezem nem lett volna elég arra, hogy megszámoljam hányszor mondták el már nekem ugyanezt.
- Ugye? Ennél udvariasabban nem is ment volna. Elhiheted... - mondtam és ennyivel le is tudtam. Nem fogok csak azért a torkának ugrani, mert a hercegkisasszony szarkazmusa nem az ínyemre való. A megjegyzésem betalált, de a stílus amivel megkérdezte, hogy esetleg a homlokára írták azt, hogy ő elsős szórakoztatott.
- Számodra láthatatlan, de másoknak nem. Szinte vakít. - kacsintottam, majd a manók felé pillantottam. - Tulajdonképpen még azt is elárultad, hogy nem szoktál hozzá ezekhez itt... - intettem a sürgölődő tömeg felé akik ételt cipeltek. Tehát elsős vagy és nem aranyvérű, vagy nagyon szegény varázslócsalád sarja lehetsz... szimpla levezetés az egész. És még csak egy levitás sem kellett hozzá. - mondom szórakozottan, de érzelmileg nem nagyon vagyok vidám. Az már durva lenne... Mivel bevallotta, hogy berezelt az egyik manót odaintettem magamhoz, de persze hárman is jöttek, szóval egyeskét és ketteskét visszaküldtem szépen oda ahonnan jött.
- Nem kel tőlük parázni... Nem ajándékozta meg őket a sors szép külsővel, de az ételt nekik köszönheted amit itt a suliban kapsz. Ezek csak manók.. - válaszolok a következő kérdésére, majd lepillantok az előbb említett lényre. - Házimunkát meg ilyesmiket végeznek, függenek a gazdáiktól, de nem fogják leharapni a kezed ne aggódj. Inkább arra kíváncsiak mire vágysz most. Szívesen hoznak neked valamit. Teától kezdve körülbelül mindent amit csak kérsz. - vonom meg a vállam, majd lehajolva a manónak súgok valamit és boldogan elsiet. Egy kis ideig lesek utána, de végül a csajhoz sétálok zsebre vágott kézzel, de mikor odaérek odanyújtom a jobbom neki egy kézfogásra.
- Kilián vagyok... Hát te? - ennyit az udvariasságomról, de hé. Tőlem ez már felér egy hatalmas kedvességgel. Általában inkább elküldök mindenkit melegebb éghajlatokra, aztán mintha mi sem történt volna otthagyom őket és kész. Már ha nem ugrok neki miután beszól valamit ami nekem nem jön be...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
Írta: 2015. szeptember 30. 20:18 | Link

Nadine <3 *-*
... és az első randi

Bárhol, ahol katasztrófa van, ott fellelhető Norbi. Tulajdonképpen a katasztrófa szónál a szótárban csak egy mellékelt fénykép van az eridonosról, hiszen bőven leírja a fogalmat. Most sincs ez másképp, a létező majdnem összes bakit elköveti, amit a konyhában el lehet, majd a főzőcskézés megkoronázásaképp nemcsak magát, de a randevúra hívott lányt is nyakon önti a sütemény masszájával. Az egész konyha romokban hever, pár manó pedig abban a pillanatban veszti eszméletét és esik össze, amikor Norbi még a felaprított hozzávalókat is a fejére borítja. A szituációt elnézve nem csodálkozom azon, hogy Nadine-ra pillantva egyszerűen kitör belőle a nevetés, ezzel pedig oldja a benne lévő feszültséget. Alapjáraton sem alkalmas kuktának, hát még akkor, ha egy ilyen szép lány társaságában kell maradandót alkotnia? Az izgalom elvette az eszét, most meg már minden mindegy, az viszont megnyugtatja, hogy vele együtt nevet partnere. Hála Imhotepnek, még humorérzéke is van és mikor megjegyzi, hogy nem, amúgy sem volt elég édes, Norbi végre valahára abbahagyja a görcsölést. Ha ilyen hülyén nem kell senkinek, hiába feszül meg, úgysem fog. Úgyhogy innentől kezdve hagyja, hogy csak megtörténjen minden.
- Látod, épp ezért borítottam ki, kinek kell? – előkapja közben pálcáját és eltünteti ezt a borzalmas mennyiségű szennyest, no meg magát is kicsit letakarítja, mégse nézhet ki úgy, mint egy disznó. A lány kérdésére felcsillan a szeme. Naná, hogy szeretné, nem is kérdés.
- Én is farkas éhes vagyok, ígérem, most jobban vigyázok – kivételesen tényleg abbahagyja a hülyülést és látszik rajta, hogy komolyan is gondolja minden egyes szavát. Nem akarja megint a lányra borítani a félig kész kaját. Hasa tüntetőleg megkordul, bár teljesen feleslegesen, még egy ideig nem fog kapni semmilyen fogyaszthatót, főleg, ha ebben a tempóban haladnak tovább.
- Úúú, nagyon régen ettem tésztát, imádom, milyenre gondoltál? Mondjuk milánói? – azonnal felcsillan a szeme. Felőle lehet olasz paradicsomos, töltött, bolognais, milánói, halas, sajtos, tejfölös, túrós, és ezeknek mindenféle variációs kombinációja. Jelenleg egy egész kecskét is meg tudna enni – már bocsi Radúznál senyvedő rózsaszín mekegő -, úgyhogy tényleg fontos neki a dolog megsürgetése. Nagyon fontos.
- Hmm, megfőzöm a tésztát, abból gond nem lehet. Milyen fajtájút?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. szeptember 30. 21:26 | Link

Kilián


- Hiszek én neked - teszem fel kezeim védekezőleg, elvégre, ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem egy idegen szavahihetőségét. És egyébként is, nekem volt nagy a szám, vagyis na... talán mégse kellett volna az a szarkazmus, bár gyanítom, ha csupa kedvességgel halmoztam volna el, ugyanezt a reakciót kaptam volna, így voltaképp tökmindegy.
A helyzet az, hogy nehéz levetkőznöm mindazt, amit már összeszedtem innen-onnan, és helyette új jellemmel áldani meg magam, talán arra senki nem képes, na meg azért annyira eget rengető dolog mégse történt velem, hogy a lényem száznyolcvan fokos fordulatot vegyen. Mármint... az itt élők is bizonyára robbangattak ezt-azt pályafutások kezdetén, az én esetem csak nem lehet annyira rendhagyó, de ha csak belegondolok... hisz új tévét meg mikrót kellett venni. Na, mindegy, hisz a probléma orvosolva lett, én meg idekerültem, tehát baj több már csak nem lesz.
- Mugli voltam, vagyis izé... hivatalosan Mugliszármazású vagyok, vagy mi a szösz, szóval nem.. még csak állatkertben se futottam össze ilyesmikkel - mosolyodok el halványan, mert most már érzem, hogy ha más nem is, a fejem a helyén marad, ha jól viselkedek, oké tudom, csak hát néha feltör az a nyavalyás komplexus, azt meg mégse felejthetem el, itt most én vagyok az újonc.
Reflexből hátrálok pár lépést, mikor hárman is közelednek felém, és nem... most a nyugi, nem harapnak szöveg se válik be. Persze tisztában vagyok vele, ha megszokom őket, vagy a látványukat, nem leszek ennyire kriminális, de jelenleg bárki próbálhatja nekem beadni, hogy ezek voltaképp nem is vérengző mini vadállatok, úgyse hiszem el.
- De nagy az orra - csodálkozok rá az egyedül maradt valamire, izé.. manó, manóra, aztán gyorsan a szám elé is teszem a kezem, mert ha beszélni tud - ugyanis tudom, hogy tud, mert hallottam -, akkor bizonyára azt is megérti, amit mondok.
- Wáó, ennyien látnak el egy egész iskolányi embert? És ilyen picik? - na ezen viszont nem kicsit lepődök meg, mert mugli agyamnak ez teljesen felfoghatatlan, és nem találom a választ sem a hogyan kezdetű kérdésre, na de majd idővel...
- Öhm... tejeskávét? - hol a srácra, hol a manóra pislogok, mert most ez így kicsit kényelmetlen nekem. Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy engem kiszolgálnak, otthon mindig magamnak kellett megcsinálni a kaját, na meg a kávét is.
- Hell, mit mondtál neki? - ez valamiért jobban érdekel, az a fránya kíváncsiság mindig is megvolt bennem, de aztán megköszörülöm a torkom, mert ideje nekem is normálisan viselkednem.
- Vagyis Helena, de otthon mindenki csak Hellnek hív. Amúgy fején találtad a szöget, pontosan ma érkeztem és izé.. R...r...r... abba a sárkányos házba kerültem, na - sóhajtok fel cseppet morcosan, mert gondolom, egyetlen elsős se jegyzi meg már elsőre a háza nevét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Nadine Rohr
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 186
Írta: 2015. szeptember 30. 22:49 | Link

Norbi
az első^^


 Ha meg kéne határoznom, akkor Nadine-t mindenképpen a konyhatündér kategóriába sorolnám. Na, nem mintha annyira kérkedne ezzel, de tudja magáról, hogy miként a bájitalok összetevőit, a konyhában is jól jegyzi meg a recepteket. Meg az eridonos lány szereti is a hasát és a finom ételeket, igazából borsódzik a háta a gyorskajától. Na meg a megfelelő étkek és a bor harmóniája is le tudja nyűgözni a kifinomult érzékeit. Persze most jelen helyzetben nem éppen a finomkodó, elegáns gasztrokultúráról van szó, hanem inkább a hogyan csinálunk disznóólat című előadás egy jelenetének lehetünk szemtanúi. Nadinkát ezek általában zavarják, habár nem tisztaságmániás, szereti, ha körülötte rend van, most mégis kényelembe helyezte magát, mert valahol tudja, hogy Norbi mellett lehetetlen vállalkozás lenne, hogy minden terv szerint haladjon.
Azért ha valami nem elég édes, azon még lehet édesíteni, de ezt most Nadine nem említi, nem okoskodni jött, hanem főzni.
- Igazán nagylelkű borítás volt tőled – dicséri meg egy bujkáló mosollyal a szája sarkában a fiút nem éppen hétköznapi teljesítményét. Szerencséjére az ajánlata éhes gyomorra talál, így Norbi is lelkesedik az ötletért, hogy végre valami tényleg ehetőt is készítsenek. Csak bólint egyet a fiú ígéretére, miszerint jobban vigyáz. Most már reméli is, hogy így lesz, mert kezd ő is rendesen megéhezni.
- Hát, én éppenséggel erre gondoltam – mondja, és válaszként kinyit egy szakácskönyvet, ahol az oldal tetején a következő címet lehet olvasni: Penne Carbonara. - Sajtos, tejszínes, sonkás. Nekem az egyik kedvencem – mutatja be a kis könnyű vacsorának szánt ételt. Szereti ő a milánóit is, de az kicsit már lejárt lemez, és annyit ette, hogy egy cseppet unja már.
- Mint a neve is mutatja, pennetésztát kell főzni – mosolyodik el, amint a fiú kezébe nyom egy jókora zacskó tésztát. Reméli, hogy a lábost segítség nélkül is megtalálja, addig ő előszedi a többi hozzávalót. Nem lesz túl bonyolult, neki is lát, hogy felvagdossa a sonkákat pirítható méretűre. Közben azért igyekszik figyelni a fiúra is, egyrészt mert érdekli, másrészt meg azért, mert reméli, hogy egy tésztafőzés nem okoz neki gondot, de azért jobb résen lenni. Mikor végez a vágással bekap egy falat sonkát. Az egyik kedvenc része a főzésben a kóstolás, de ebből Norbit sem akarja kihagyni, így felé is nyújt egy darab husit, miközben az eridonos a tésztával foglalatoskodik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. október 2. 14:57 | Link

Nette

Az éhség nagy úr tud lenni, főleg az ő esetében. Igazi éhenkórász, hihetetlen, hogy hova tud tűnni az a tömérdek kaja, amit magába szokott préselni, hisz olyan vékony, hogy akár keresztül is lehetne nézni rajta. Pont ez az oka annak is, hogy nem játszott Nettével hercegnősdit, neki is jönnie kellett a saját lábán, így sikeresen eljutottak ide és nem a Gyengélkedőre. Na nem mintha a sárkánylány tonnákat nyomna, csupán Bence ereje egyenesen arányos a fizikai megjelenésével.
Ahogy kitárul előtte a konyha ajtaja, első körben leblokkol egy kissé. Ő a sima muglikonyhához van szokva, ami a csináld magad-féle főzőműsorokat megszégyenítő kaotikus állapotokat is magába foglalja, na meg a kétkezi takarítást maga után, nem ám az egyszerű pálcasuhintátos módszerrel véghezvíve. Itt viszont... hát fogalmazzunk úgy, hogy merőben más a helyzet. Tarkóvakargatva lépdel be, ezernyi apró szempár kereszttüzében, oldalt pislogva a lányra.
- Itt egyáltalán lehet főzni nekünk is, vagy a kis gnómok nyársra húznak ha ilyesmivel próbálkozom és megsütnek, mint egy malacot? - Halkan beszél, egyelőre nem akarja megsérteni a manókat, ki tudja az évek során hányszor eszi majd ide a fene. Viszont most inkább nem kísérletezne, ahhoz előbb energiát kell vinni a pocakba.
- Mit együnk? - Teljes bőségzavar, ahogy végignéz a helyen. Addig is inkább lerakja a hátsó felét az asztalhoz és felkönyökölve járatja a tekintetét Nette és a sürgölődő manók között.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Antoinette Myra Blackburn
INAKTÍV


Magyar Mennydörgő
offline
RPG hsz: 447
Összes hsz: 5648
Havasi Bence Milán
Írta: 2015. október 2. 20:14
| Link

#éhezős #esti lakmározás #manókkal ismerkedős

Gyerekes, de álmosan, majdhogynem a takarómba burkolózva csoszogtam át a fiúkhoz, Bencét keresve. Pocak jelzett, ideje enni. Igen. Pizsiben, hirtelen felkapott tornacipőben és a leplezőként használatos talárban. Ma nehezebben viseltem a hangokat, a fejfájás pedig ledöntött, szóval átaludtam...igazság szerint az egész délutánt és fél estét.
A konyha és éhes vagyok, együnk eléggé érthető ahhoz, hogy egy perc múlva már a lépcsősorokat koptassuk. Nem tudom, mi volt hangosabb; a gyomrunk korgása, vagy a lassan csendesedő folyosót felzavaró lábcsapkodás.
Bence mellett kukucskálok be az ajtón. Még nem láttam a konyhát itt az iskolában, nálunk a Roxfortban az nem volt nyilvános, bejárható hely. Szám szegletében mosoly bujkál. Vállamat megvonom válaszul és szemügyre veszem a manókat, akik egyből hozzánk rohannak.
- Otthon két mánónk van - jegyzem meg halkan. Nem is különösebben Bencének, csak úgy...nem tudom miért. Ők is ilyen kis láb alatt mászkálós, azonnal segíteni akarós fajták. - Szerintem szeretnének kiszolgálni.
Követem a fiút az asztalhoz, ahogy helyet foglalok. Igyekszem nem megvillantani a pizsamaként szolgáló rövidnadrágomat, ezért amíg ő beszél, én helyezkedek, hajat igazítok.
- Mindent - vágom rá szinte azonnal. Néhány hónapnyi csöveken keresztül történő táplálás után örülök amikor valamelyik eldugott sarokban el tudom majszolni az egyheti édességadagot. Nem kéne. Az orvosok megmondták, hogy milyen diétát kell követnem, aztán ki az aki betartja? Nem csak így meg úgy ám, a nyugtatók és Netti ezt ne, Netti azt ne...
- Először is...tészta. Spagetti, vagy lasagne? Citromos teával - ezzel a lendülettel fel is pattanok az asztaltól, hogy nekilássak a teának, ám néhány pici gyorsabb nálam. - Jó, jó, elengedem - kikerekedett szemekkel pislogok le rájuk. Fel sem ocsúdok még, de ők már rég megoldották a teagondot és két csészébe töltenek éppen. Engem kettő másik megragad és visszaültet Bence mellé, míg a harmadik elénk rakja az italokat.
- Azta - mondom a fiúra nézve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. október 3. 13:03 | Link

Nette

Egyáltalán nem kellett győzködni, ha kaja van a dologban, akkor igazából sohasem. Na nem mintha a társaságnak ellene lenne. Legalább valaki kimoccantotta a szoba rejtekéből, a tömérdek könyve társaságából. Lusta volt elhagyni a mostani élőhelyét, ami rendesen az ágyra koncentrálódott. Viszont így csodálatos módon a napi energiabevitele is elmaradt, szóval tényleg versenyt korogtak a gyomraik.
- Akkor azért vagy így elkényelmesedve. - Egyszerű ténymegállapítás, de azért ott játszik az arcán egy aprócska mosoly, miközben felerőszakolja magát a székre és úgy könyököl az asztalon, mintha legalább az ötödik felesre várna. Na nem mintha élne ilyesmi hóborttal... még nem.
- Ja, ez lejött nekem is. De ez így túl unalmas. - Nincs hozzászokva az ilyesmi kiszolgáláshoz, maga szokta elrendezni saját maga körül a dolgokat. Hiába még csak tizenöt éves, elég házias férfiú már most. Ilyen az, ha nincs a háznál egy anya és túl nagy a korkülönbség a testvérek között. Fel kellett nőnie hamar a feladathoz, ha nem akart korai halált halni.
Elmosolyodik a válaszon és már a konyhában terjengő illatokra összefut a nyál a szájában.
- Nekem valami húsos kell. Szóval inkább a második. Utána majd jöhet a többi. - Őt kell küldeni kajaevő versenyre, biztos bezsebelne minden díjat. Pedig amilyen nyüzüge, ki sem nézné az ember belőle, hogy mennyi ételt magába tud tömni egyidőben. Azoktól a mennyiségektől rég gurulva kéne közlekednie.
- Komolyan idegesítőek. - Képes fapofával mondani, az asztalon könyökölve, szemét az apróságokon jártatva. Ez a túlzott energia, meg segíteni akarás fullasztó. Komolyan, mintha percenként osztódnának és egyre csak jönnének még. Feszélyezi ez a tömeg maga körül, mégha a mellkasáig se érnek fel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Antoinette Myra Blackburn
INAKTÍV


Magyar Mennydörgő
offline
RPG hsz: 447
Összes hsz: 5648
Havasi Bence Milán
Írta: 2015. október 3. 17:20
| Link

#teás #tortás #zárjuk be

Vállat vonok. Az a nagy igazság a történetben, hogy nem tudom mennyire vagyok elkényelmesedve, amire emlékszem, abban nem nyúltam semmihez én magam, de még a Roxfortban sem - legjobb tudomásom szerint felesleges lett volna.
Gyomrom hangos morranással jelzi, hogy beszélgetés helyett tölthetném az időt evészettel is, így nem sokáig ülök az asztalnál. Mennék, hogy legalább a teát elkészítsem ahogy tudom, de a manók visszatartanak. Hogy is gondoltam, hogy majd én magamnak...azonnali visszaültetés.
- Melyik a kedvenc ételed? Melyik az amit magadnak szívesen elkészítesz? - kíváncsian nézek Bencére miközben jobbomat a csésze fölé helyezem. Körkörös mozdulatokat teszek fölötte, ez valami berögzült dolog, mert nekem nem is tűnik fel, csak csinálom.
- Tényleg azok. Túl sokan vannak - húzom el a szám, de utóbbit csak halkabban jegyzem meg. Kár lenne megsérteni őket, dolgozzanak inkább. És így is van; ezerrel szaladgálnak, hozzák a teasüteményeket, a tészta illata betölti a levegőt.
Pici tejet öntök a teába - mert ezt hagyják -, aztán egy kocka cukrot és kevergetem. Eszembe jut, mennyire vártam, hogy kipróbáljam a teafűjóslást, de vajon volt benne részem? Nem tudom. A naplóm kivételesen a hálóban maradt. Na nem mintha az elmúlt hetek alatt képes lettem volna rá, hogy kinyissam...nem. Béna dolog, de félek attól ami benne van, hogy választ kapok a hangokra, meg a thesztrálra amit a múlt éjjel láttam a klubhelyiségben.
- Előételnek torta? - nézek le a közöttünk tányérokkal egyensúlyozó manóra. Nagy nehezen, de lerakja elénk a krémes süteményeket. - Szerintem nincsenek képben...zárjuk be őket valahová...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. október 3. 22:55 | Link

Sólyomfi Helena
Vak vezet világtalant... Rolleyes

Nem nagyon érdekelt mennyire hisz nekem, vagy sem. A saját dolga eldönteni mit akar elhinni és mit elengedni a füle mellett. Próbálja nekem levezetni, hogy mi, de a mondat vége miatt csak egy vigyor az első válaszom, ám sikerül helyre kapnom magam és valamiféle visszajelzést adni arra amit mond.
- Szóval a szüleid muglik, te meg szívsz, mert kiderült, hogy egy boszi vagy. Vágom én, nyugi. - bólintok tudálékos fejjel, de elég hamar kiül a képemre egy rosszfiús félmosoly. - Hát ilyeneket tutira nem mutogatnak a muglik... Gondolj bele. Azt hiszik a sárkányok meg az egyszarvúak is kihaltak. Vagyis... azt akarjuk, hogy ezt higgyék. - legyintettem. - Maradjanak csak a jegesmedvéiknél.  A lányt nézem, aki próbálja az eszébe vésni a manó kinézetét, na meg elemezni, mivel a mondat ami elhagyja a száját erre enged következtetni. Felszisszenek, de csak mert nem akartam elnevetni magam, na meg egy kicsit miért ne játszhatnék vele.
- Szerintem ne sértegesd... Azért nem mindegyik jópofa. - vonom meg a vállam, miközben a lány meglepődik, hogy ők látnak el minket étellel. Sosem hittem, hogy ma tanárosdit fogok játszani.
- ja, ilyen kicsik, de amilyen kicsik, olyan szorgalmasak. Szóval igen, ők látnak el minket kajával és miattuk nem halunk sem éhen, sem pedig szomjan. - mondom összefonva a karjaim a mellkasomon.
- Csak, hogy félsz tőle... ami jogos és nem alaptalan. Na meg, hogy ne huszan menjenek oda hozzád mert kirohansz... amúgy sem értem minek akar mindegyik a nyakadba mászni amint belépsz... ez olyan szokás feléjük. - vonom meg újra a vállam és megkérdezem a nevét, már csak merő lovagiasságból.
- Szóval a Rellonban vagy. Van ott egy jó haverom.. Amúgy az egy király ház. Tele van hozzám hasonló „lovagias” emberekkel. Jó, én talán nem érem el a szintjüket. Amúgy én Eridonos vagyok – teszem hozzá és meg sem lepődöm a nevén. A Hell eléggé illik rá, olyan mint kíváncsi, de annál harciasabb kis sárkány.  
- Éhes nem vagy? Kiszolgálnak simán, sőt még kezet is csókolnak neked ha kéred. - provokálom, de nem utálatosan, hanem csak úgy. Szokásom mindenkivel ilyen lenni, de csak akit bírok. Van pár ember aki ezt már tapasztalta.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. október 4. 20:31 | Link

Nette

Érdekes mennyire más világból jöttek, pedig ő is tudott eme fantasy könyvekbe illő lényekről és varázsigékről, mégsem használta ki sosem ezt a tudását. Ahogy testvérei és apja sem, bár ők nem is igazán tudtak volna vele mit kezdeni, maximum tarkót vakargatni a cikornyás bűbájok felett és hadonászni egy kert végéből szalajtott gallyal, hátha történik valami. Ezzel szemben ő akár sikert is arathatott volna, csupán teljesen hidegen hagyta ez a dolog. Ahogy minden apró minion szerű lény is. De már képtelen elkerülni az ehhez hasonlókat, így immár a megszoksz vagy megszöksz örök igazság lépett érvénybe. És mint általában, most is inkább az első opciót választotta. Eddig nem bánta meg.
Jó kérdés. - Imádja a hasát, na meg az összes finom ételt, amivel megtöltheti. - A kedvencem a Hortobágyi palacsinta. Édes tésztába húst tölteni... ennél szebb és finomabb nincsen. Hogy magamnak mit csinálok szívesen... ami hamar elkészül. Remek spagettit dobok össze, de bármilyen receptet raksz elém, sikeresen veszem az akadályt, ami maga az elkészítési procedúra. - Már csak az említettek miatt csorog a nyála és elégedetlenül kordul fel a gyomra. Enyhítés képen gyorsan belekanalaz vagy fél kiló cukrot a teába és ha forró, ha nem, meghúzza, hadd égesse a torkát.
- Én valami csokisat kérek. - Teljes nyugalommal elnézi, ahogy felszerencsétlenkedik az asztalra a tortát, véletlenül sem nyúlna érte. Az ízesítését is csak azért emeli ki, hogy még több gondjuk legyen vele, nem jó neki holmi epertorta, amit eléjük biggyesztettek. Most nem jó.
A felvetésen elgondolkodik, bár inkább a terv kivitelezésén, mintsem a hamleti kérdésen egyáltalán, hogy tegyék, vagy ne tegyék. Egyre inkább frusztrálja a több tucatnyi jelenlét maguk körül, a halknak szánt sutyorgások, ami a fejében már ordításnak hat.
- Ott van az az ajtó. Valahogy be kéne terelni mindet és eltorlaszolni a kijáratot. Vagy... tudsz valami spéci varázsigét? - Oldalt pislog még mindig könyökölve Nettére. Az egész suliban valószínűleg csak ő teljes analfabéta. Még. Fog még ezen változtatni, radikálisan. Legalább is így tervezi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Antoinette Myra Blackburn
INAKTÍV


Magyar Mennydörgő
offline
RPG hsz: 447
Összes hsz: 5648
Írta: 2015. október 5. 11:31 | Link

#húsos palacsinta #kell egy szék #ebből baj lesz

Felvonom egy kissé a szemöldököm, mikor szóba hozza a húsos palacsintát. Életemben nem ettem még ilyet és nem emlékszem, hogy hallottam volna a nevét is akár.
- Ez tényleg létezik? - kérdezek vissza hitetlenkedve. Lehet, hogy most hülyének néz. - Pálácsintá hússal? Mármint belerakod, feltekered és kész? - megrázom a fejem, nesze neked konyhatudomány, Netti. Még szerencse, hogy a családi hátterem megvan hozzá, hogy ne kelljen magamra főznöm. Az első heteket sem élném túl.
Sürgés-forgás, aztán már a teánkat isszuk Bencével. Ő mohóbban, én meg csak figyelem, melengetve a tenyerem a csésze fölött.
- Sok benne á kálóriá. Nem kérem - tolom el a tányért magam elől mielőtt engednék a csábításnak. Vigyázni kell a vonalaimra...az már lényegtelen, hogy éppen a vacsora utáni tésztákra várunk. Komolyan, azokon nem látszik, hogy kalóriabombák, nem úgy mint a habos tortákon, igazam van vagy igazam van?
Bence kérdésén el kell gondolkoznom. Lehajtom a fejem és a bögre apró virágmintázatára szegezem a tekintetem. Tizenhat éves létemre nem tartok sehol, csak nagyon alap bűbájokat tudok. Az a terv, hogy a különórákkal hamarabb visszahozzák majd a gyakorlati rutinokat és menni fog minden ami az RBF előtt is ment. Erre azonban még várnom kell és a pálcámmal többnyire csak hadonászok.
Válasz nélkül állok fel az asztaltól újra, mire megrohamoznak a manók. A csapóajtó mögül is jönnek még ketten. Kíváncsi vagyok, hányan vannak összesen.
- Hallottám válámit bentről... - mutatok az ajtó felé. Bizalmatlanul pillantok a fiúra valami visszajelzésért, mert magam sem tudom, mit akarok csinálni. A terv azonban jó, a manók sutyorogva mennek az ajtóhoz.
- Van bent válámi? - kérdezem játszott aggodalommal és félelemmel, mire az utolsó is bedugja a fejét. Nem túl kedves tőlem, de meglököm egy kicsit, hogy aztán rájuk csukhassam az ajtót. Háttal az ajtónak dőlök.
- Hozz egy széket - kérem Főszakács urat, mivel hiába hadonászok a lábammal, nem érek el addig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. október 6. 15:28 | Link

Nette

Félig felvont szemöldökkel hallgatja az értetlenséget. Furcsa számára, hogy egy ilyen egyszerű és mennyei étel ekkora hitetlenséget válthat ki egy olyan emberből, aki tejet önt a teájába... Az angolok furák.
- Nem, csak egy legenda... ezzel ijesztgetik a kölyköket, mert az ágy alatti mumus, meg Drakula már nem menő. - Von vállat, majd miután leküldött éhező gyomrába még egy nagy korty normális teát, sóhajt egyet és beletúr bozontos hajzatába.
- Persze, hogy létezik. Belerakják a húsos tölteléket, akár a kakaót, majd meglocsolják szafttal. Bár általában nem feltekerik, hanem háromszög alakúra hajtják a palacsintatésztát. - Na tessék, minden nap tanul az ember valami újat. Majd ha olyan kedve lesz, egyszer csinál és megkínálja vele Nettét is. Had érezze milyen is a jó magyar kaja, persze Bence módra. Mert mindenki máshogy csinálja, ahogy a dal is hivatott mondani. Az ételkészítés is egyfajta művészet, a szakács pedig a művész és köztudott, hogy minden művésznek megvan a maga sajátos stílusa.
- Persze, dagadt leszel és vénlány maradsz. – Forgatja a szemét, de erre azért csak elvigyorodik és elégedetten kap be egy csupacsoki falat tortát. Igen ő az, akit a lányok irigykedve nézik, mert nem kell ilyesmik miatt tartania. Sörhasat se fog ereszteni soha, tipikusan ő az, akin az izom se látszódna… már ha lenne rajta, persze. Inkább félő, hogyha kevesebbet enne, egyszer csak eltűnne.
Válasz híján eszeget tovább, mohón tömi magába a tortaszeletet, közben próbál nem odafigyelni a tucatnyi vizslató szempárra. Már csak azért sem ad visszajelzést, hogy finom-e vagy sem. Pedig tudja, hogy pontosan erre várnak. Csak akkor tekint fel, ahogy Nette nekiáll akciózni. Először csak a szemöldökét emeli ismét a magasba, majd ahogy végigtekint a kialakult helyzeten, elvigyorodik.
- Igaz. Furcsa zajok hallatszódnak bentről. Meg kéne nézni nem? De mi csak diákok vagyunk… – Adja alá a lovat ő is és már kecmereg is lefelé a székről. Elégedetten szusszan,a hogy a manók megrohamozzák a helyiséget és egytől-egyig besorjáznak annyian, amennyien vannak. Bár elgondolkodtató, hogy ennyi apróság, hogy a fenébe fér be egy akkora helyiségbe.
Ahogy Nette nekidől az ajtónak, már azelőtt mozdul, hogy szólna a lány. Nagy léptekkel húzza maga után a széket és ügyeskedve a kilincs alá is helyezi. Bár valahogy ez a mozdulat a filmekben sokkal könnyebben kivitelezhető. Többször is próbálkozik, mire végül sikerül a széket átavanzsálnia hevenyészett torlasszá. Lassan lép el mellőle, hogy tart-e, vagy sem, de az első opció lép érvénybe. Nagyot sóhajt, úgy pislog Nettére.
- Máris királyabb ez a hely. – Ő is egyből nyugodtabb. Nem szereti a tömeget és most már át is lehet látni az egész helyet. Elég tágas a minionok nélkül, na és végre szabadon járkálhatnak ők is anélkül, hogy valaki a hátsójuk alá tolna egy kispárnát… Felfedezőútra indul, megfogdos és kinyitogat mindent, mint egy kisgyerek, aki most szabadult először ilyen helyre. Végül is félig-meddig igaz is, hisz ilyen boszorkánykonyhában még úgy sem volt.
- Most akkor szabadon fosztogathatunk, amíg ki nem szabadulnak. – Az tuti, hogy most lenyúl valami spéci hozzávalót, vagy akármit. Csak a buli kedvéért, egy kis szuvenír.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Benedict Ian Lloyd
INAKTÍV


Bigonville Bombers
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 727
Írta: 2015. november 14. 03:12 | Link

Mihael
November 13. (péntek) ~02:00


A vacsora, legyen akár háromfogásos is, egyáltalán nem biztos, hogy egész éjjel kielégítő táplálék lesz egyeseknek. Ian az este még kiment a pályára futni, míg Ethan valami érthetetlen jogi szabályokról hadoválva elkanyarodott a könyvei felé, csak azért, hogy aztán egész éjjel az ágyában fetrengjen korgó gyomorral. Mivel a Lottival való szerencsés találkozója óta nagyon is jól tudja, merre van a konyha - és mert a Rellonban, hiába kereste, csak egy bizarr italbárt talált, kaját nem, így éjjel kettőkor ő mezítláb, szürke melegítőjében és egy pizsamának használt egyszerű fekete pólóban indul útra azzal az optimista ideológiával, hogy biztos lesz majd valami manó, aki főz rá. Félúton már magához hívja az egyik zokniját, mert a márványpadló mégse bizonyul olyan melegnek, mint ahogy ő félálomban gondolta, de útja a konyháig különben töretlen nézelődéssel és a rúnázott telefonozással telik. Akkor becsüli meg csak igazán, hogy induláskor felmarkolta az eszközt, mikor megérkezve látja, hogy bizony nemhogy egy manó sincs, de még kikészített szendvicsek se.
Álmosan vakarja meg félig csukott szemét, miközben beljebb lépkedve újra és újra körbenéz - mélységes csalódottsággal. Mhm. Senki.
Természetességgel bújik bele a mobilba, mint az egyetlen eszközbe, ami ilyen helyzetben segíthet neki. Mázli, hogy mentett le recepteket.
"Éjjeli nasi recept" - Pötyögi. Agglegény rántotta. Receptek férfiaknak. Receptek bénáknak. Hidegtálak. Palacsinta...mhmmm...palacsinta.
Azzal a gondolattal áll neki mégis zsírszegény sajtot keresni, hogy az edzője minimum képen törölné, ha elmesélné neki, hogy ő éjjel még nutellás palacsintával boldogította magát. Nem baj, könnyen talál más boldogságot; hús.
A hozzávalók beszerzése nem megy könnyen; krumpli, tojás, petrezselyem, sonka, szalonna...hagyma, még mindig kell? Mozzarella. Paprika és paradicsom. Miért nem tartanak itt bagettet...? Valójában legalább 15 percébe telik, mire megfeszített munkával feltúrja az óriási raktárat, edényeket, további takarítani valóval látva el a manókat. Egy ponton már kezd is kételkedni abban, mennyire éri ez meg neki, de néhány falat lustán elrágcsált sajt hamar jobb belátásra téríti - elkezdi hát egy méretes serpenyőben pirítani a...nem, nem a hagymát, ő a sonkával kezdi. Kaját.
Utoljára módosította:Benedict Ian Lloyd, 2015. november 14. 03:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Év játékosa/Év mesterlövésze/Év Hajtója/Álomcsapattag
Az Ördög
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. november 14. 04:02 | Link

Ian
- November 13. (péntek) ~02:00 -


Pofátlanul nagyokat ásít, vakargatja a hasát, és keresi a melegítőfelsőjét. Mini szobája egy merő rendetlenség és ruhacsatatér; szokás szerint semmi különösebb gondot nem fordítottak a részletekre, csak ledobálták, amijük volt, és a folytatásnak szentelték minden figyelmüket. Ezek már az utolsó körök, mindketten érzik, de lemondani arról, ami jó, egy még jobbért, megéri. Ettől még nem fog megváltozni közöttük a jó viszony, csak... ezentúl tényleg barátságként tekinthetnek a kapcsolatukra, majd idővel extrák nélkül.
Szóval a melegítőfelső... meg a farmere... meg a zokni, a tornacipő, és a felhúzott cipzár a felsőn, aztán kapucni a fejre. A rellonos klubhelyiség kihalt, furcsa módon ma senki nem érezte szükségét a bulinak. A ház összetétele egyébként jelentősen megváltozott, még ha ez egy észrevétlen, és hosszú folyamat is volt. Azt nehezen tudja eldönteni, pozitív vagy negatív változásról beszélhet-e, de teljesen biztos benne, hogy sok minden más lett ahhoz a Rellonhoz képest, amibe belefutott ideérkezésekor. Például már réges rég nem Alexa a házvezetőjük, Markovits-ot is elfogyasztották már, de Vasváry még bírja a gyűrődést. Vajon egy második Alexa-élettartamú vezetőt kaptak? Barbi az anyjuk lehetne, pedig húszévesen ilyesmire már régen nincs szüksége, és egyébként sem a szíve csücske az anyáskodó embertípus elég érthető okokból kifolyólag. Azon az Ethan-höz kapcsolható incidensen kívül nem is súrlódott Barbival, az alapvető szimpátia is adott felé: szőke, dús keblű, szemrevaló (Kit zavar, hogy házas? Nézni lehet, nem?). És akkor itt vannak a kedves prefektusok... A nővére pozíciójának természetesen mindenkor örül, s még csak nem is haszonszerzés céljából (bár tagadhatatlan, hogy pofátlanul kihasználná és rájátszana a viszonyuk tökéletességére, ha szorult helyzete úgy kívánná, és később meghálálná Michelle-nek a szívességet, mert afelől semmi kétsége, hogy a nővére segítene; ő is megtenné fordított esetben), Erist elég kikerülnie (a dobhártyája nem rikácsolásra lett berendezve), Martin gyakorlatilag egy szellem kvalitásaival büszkélkedhet észrevehetőség terén (magyarán lehet, hogy véletlenül átgázol rajta, mert nem veszi észre), és Ethan... Nem, soha nem fogja megkedvelni, sőt, kerüli, mint a pestist. Túlságosan sok tapasztalata van a kuzinjától származó, kreatív büntetéseket illetően. Egyszóval a ház más időket él a Nothart-Castle-Krise-LaFonde-stb emberek idejéhez képest. Istenem, mikor már korszakokról esik szó, tényleg "öregnek", de legalábbis régimotorosnak érzi magát az ember.
Minden változik. Milyen szép, magvas gondolat hajnali kettőkor a konyha felé menet. Tehet arról, hogy a fizikai erőkifejtés egy idő után éhséget szül? Nem. Na ugye! Ezt a súlyos gondot mindenképpen pótolnia kell- kevés dolgot utál jobban, mint a korgó hasakat. Jó, nyilván vitázhatnánk róla, mit NEM utál, de ez most a létszükségleti utálási listája. Különbség van a tudatos, és az ösztönös utálat között. Utálja az éhséget, utálja Ethant, utálja a korán kelést, utálja Ethant, utálja, ha elfogy a kávé, és végül utálja Ethant. Ezek abszolúte ösztönös dolgok. A többit inkább nem kell felsorolni.
Hatalmas ásítás közepette nyomja le a konyha kilincsét és lép be az ajtón. Akkurátusan bezárja maga mögött, majd ismét irányba áll, terepszemlézni kezd. Az első, és legnyilvánvalóbb dolog, amit a neuronjai feldolgoznak, hogy sült hús illata terjeng az éterben. A második, hogy valaki áll a tűzhely mellett, és süt. A harmadik (és ennél már hányós fintorba torzul az arca, mert kellőképpen magához tért), hogy Ian Lloyd éppen vacsorát készít.
- Nem mondták neked, hogy ne itt gyakorold a gyilkos hajlamaidat? Rá fogod gyújtani a kastélyt, erre a tonnányi idiótára. - Elég érthető hangerővel morrantja oda ezt a köszönésnek cseppet sem nevezhető kedvességet Ian részére, miközben az asztalt meg-, és főleg Iant nagy ívben kikerülve megközelíti a kamrát. Eltűnik néhány másodpercre, de a visszatéréskor már diadalmasan szorongat egy zacskó kekszet és két kovászos zsömlét. Ellentétben Iannel, rá senki sem szól, hogy nem így kell táplálkozni.
- Egyáltalán mit keresel itt? Nem otthon kellene lenned a borsószemnyi országodban és kviddicsezned mostanra egy hivatalos csapatnál? Azt hittem, már rég ott tartasz, azért nem lógsz annak a sárkánytrágyának az oldalán. - Az említett sárkánytrágya Ethan sokadik megnevezése- a szerk. Mihael nem úgy fest, mint aki távozni készül, sőt, minden pofátlanságával beáll Ian mellé (túl jók az illatok, ajh...), és kommentálni kezd.
- Így el fogod égetni... Több vajat kell alá tenni, nem olajat. Jézusom, tudsz te főzni? - Nem mintha ő tudna, de kioktatni másokat mindig egy külön élvezetet jelent.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Benedict Ian Lloyd
INAKTÍV


Bigonville Bombers
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 727
Írta: 2015. november 14. 04:43 | Link

Mihael
November 13. (péntek) ~02:00


Hátra se kell fordulnia, hogy a serpenyő felett tökéletesen reprodukálja Mihael fintorát - elég hozzá, hogy meghallja a hangját. Köszönésként gúnyos nyögést hallat, s félig-meddig rásandít a másikra - biztos, ami biztos, nem pálcával közelít-e felé. No persze -gondolja rögtön- nem mintha Misi érdemben tudná használni a sajátját.
Megnyugszik, mikor a fiú rögtön eltűnik a kamrában, de érthető módon nem számít rá, hogy utána még csevegni is támad kedve és emiatt tesz egy hirtelen mozdulatot a fakanállal - repül a lecsöppenő forró olaj, egyenesen Mihael pólójára. Ian a legkisebb megbánás nélkül, csekély érdeklődéssel figyeli művét, majd visszafordul a húshoz és találomra beleönt még mellé egy rakás hagymát, paradicsomot és némi tojást is - az csak a szerencse akarata, hogy héj nem különösen kerül bele.
- Jó hallani, hogy ennyire érdeklődsz a karrierem iránt. Esetleg majd küldök meghívót néhány meccsre, hogy addig is kiengedjenek a sittről. - Nagylelkűsége minden apró morzsáját össze kellett szednie e nagy felajánláshoz; ez látszik is közönyös "idióta vagy" arckifejezésén, emellett Misi biztos nem kételkedik feltétlen jóakaratában. Az Ethanre vonatkozó megjegyzést természetesen elvből nem is kommentálja; Misi nem érdemli meg, hogy róluk beszélgessenek.
- A lehető legkevésbé sem. - Válaszolja őszinte egyszerűséggel, meglepve Mihael-re nézve, arcán azoknak az embereknek a kételkedésével, akik nem hiszik, hogy jól hallották az iméntieket. Hogy is van az, hogy Mihael ad számára főzési tanácsot? Abszurd szituáció. Talán csak, hogy igazi empirista módjára letesztelje, ez működik-e kétszer egymás után, szinte már kihívóan önti bele az eddig összerámolt kajákra az olajat - közben meredten a másik arcát nézi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Év játékosa/Év mesterlövésze/Év Hajtója/Álomcsapattag
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. november 19. 01:03 | Link

Ian
- November 13. (péntek) ~02:00 -


Megnyugtató az a masszív, oda-vissza áradó ellenérzés, mert ilyenkor ismét megbizonyosodhat az ellenszenvükről. Biztos nem csalódik Ianben, már ami az utálatot illeti. A kezdetektől meghatározta a ... hát fogjuk rá, kapcsolatukat, hogy Ian Ethan legjobb barátjaként mutatkozott be a családi gyűlések egyikén, és Mihaelnél ez a létező leghatalmasabb mínuszpont, amit ember kaphat a Földön. Állj szóba Ethannel, mehetsz a süllyesztőbe, te emberi szemét! Pedig jobban meggondolva az ifis kviddicsessel semmilyen problémája nincs azon kívül, hogy ott a kuzinja a képben. Meg kiskorukban nekivágott egy gurkót Ian fülének, és majdnem levitte vele a fülkagylóját, de hát... akkor már dúlt a kicsinyes utálkozás, és szó szerint kicsik voltak még. Life happened.
Komótosan szedegeti elő az éhsége csillapításához szükséges ennivalót, és mivel Mini úgyis alszik, Roxy pedig küldetésen van, haza sem lenne túl sok értelme mennie, hát marad egyelőre a konyhában. Plusz itt van Ian, aki szemmel láthatóan semmit sem tud a konyhaművészetről. Undorító, ahogy beledobálja a teljesség igénye nélkül a hozzávalókat a serpenyőbe. Észre sem veszi, hogy lecseppentették, túlságosan lefoglalja az étel kíméletlen kritizálása, csak Ian állhatatos bámulása sarkallja egy alaposabb utánanézésre. Lepillant, konstatál, ismét ránéz Ianre.
- Te akkora egy utolsó disznó vagy, hogy leganézod mások felsőjét... Bakker... - Válaszként felhúzza a melegítőfelsőt egészen állig, nehogy legközelebb a torkára vagy a mellkasára fröccsenjen az olaj. Figyelmetlen fráter. Azért sem takarodik el a dolgára, hanem megállapítja, hogy Ian pocsék konyhaművész. Természetesen majdnem mindenhez pocsékul kell értenie, ha az izmaival dolgozik. Izomagyú idióta.
- Előzékeny és kedves vagy, mint mindig. Gondolom, szörnyen fogod sajnálni, hogy egyhamar nem kerülök hűvösre. - Villantja rá a tőle telhető legidegesítőbb mosolyát. Nem okoz nagy fejtörést kitalálni, milyen szívderítő jövőt kívánna neki a másik, de ugyanezt kinézi minden ellenlábasából, nem diszkriminál.
- Látszik. Épp erőszakot követsz el egy darab szűzérmén. A disznó egyik legfinomabb része, te nagyokos. - Beszéd közben fél szemét Ian kezén tartja, nehogy a forró olajat megpróbálják a képébe önteni, de mikor látja az első extra öntési akciót, sőt a másodikra való rákészülést, elég hamar, századmásodpercek leforgása alatt megszületik benne a kicsinyes döntés: ha lúd, legyen kövér. Úgy a mondandója vége felé megindítja a bal kezét Ian keze felé, és mint a csapd le csacsival, lejjebb próbálja nyomni egy hirtelen mozdulattal, hogy az olajos üveg nagyobbat billenjen a kelleténél, és a hús ázhasson, tocsoghasson az olajban.
- Talán egy főzőtanfolyam neked sem ártana. Addig se gyújtanád fel a konyhát. Persze csak puszta véletlenből. - Az utolsó mondatot ártatlan hangszínnel teszi hozzá, de az istennek nem távolodna el. - Ha lenne egy kis eszed, raknál hozzá kakukkfüvet és egy kis bazsalikomot. Az kihozza a hús aromáját.-
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. november 19. 02:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Benedict Ian Lloyd
INAKTÍV


Bigonville Bombers
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 727
Írta: 2015. november 26. 01:06 | Link

Mihael
November 13. (péntek) ~02:00


Tisztán látható büszkeséggel szemléli művét, amit Mihael pulóverén okozott, s mindez olyannyira kedves a szívének, hogy meg se hallja a melléfűzött kommentárokat, főleg nem a szűzérme megrontására vonatkozó aljas rágalmakat - aztán éppen, mikor Mihael idegszálain kezdene táncolni, a férfi keze hirtelen elindul a, puszta fenyegetésből a serpenyő fölé helyezett olajos üveg felé.
Nincs idő a reagálásra. Nincs mód menekvésre - a serpenyő tartalma, mely oly' drága Iannek, az egyetlen mentsvára, menthetetlenül tele lesz olajjal. De nem csak az; ahogy Mihael lecsapott, úgy mozdult Ian is és bár a támadás váratlanul érte, meglendítette a kezét, hogy elkapja onnan az üveget. Szinte lassított felvételben zajlódnak le előtte a dolgok; ahogy az ütés csattan, ahogy felrántja az üveget - majd ahogy az olaj szépen lassan elér mindent, a tűzhely környékét, a padlót előttük és némileg őket magukat is.
Ian vádlón, bár nem túl erősen karba vágja Mihaelt - a következő pillanatban pedig előkapja a pálcáját.
- Evapores! - Az étel mindenekfelett álló. Meg kell akadályozni, hogy túlságosan olajban tocsogóvá váljon - rögtön utána egy egyszerű tisztítóbűbájjal frissen kimosott, megszárított állapotba varázsolja a pólóját - természetesen csak a sajátját - majd eltünteti a pálcát.
- Agyatlan barom vagy. - Fűzi hozzá némi bors és só hozzátétele után, amiket előtte gondosan ellenőriz, nehogy a javasoltak legyenek. A tojás fehéredni, a hagyma üvegesedni kezd - Ian ritkán lát ilyet, szóval érdeklődve szemléli a készülő ételt.
- Míg nem találkoztunk, elvégeztél valami főzőiskolát és most úgy érzed, ezt feltétlenül meg kell velem osztanod? Fogadd őszinte gratulációmat! Ennyire rosszul főz a feleséged? Mi az istenért vagy még itt egyáltalán? - Fordul újra, kissé féloldalasan, a vacsoráját védve a másik felé, de az utolsó mondatot már olyan arccal mondja, mintha menten odaköpne Mihael elé.
- Úgyse értesz hozzá. - Dörmögi még teljesen érthetően, miközben újra az étel felé fordul, hogy megbökdösse egy kicsit az egyik fakanállal. Láthatóan sokat pirult már a hús.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Év játékosa/Év mesterlövésze/Év Hajtója/Álomcsapattag
Sipos Olivér
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 2
Összes hsz: 10
Írta: 2015. november 29. 13:52 | Link

Lepsényi Zalán



Idegen. A hely, a kastély, az emberek, minden annyira más. Nem szeretem a változást, sokkal jobb lett volna otthon maradnom, de már nem mehetek haza. Túl kell élnem ezt az évet, majd a következőt is és az utána lévőt is. Újra normálisnak kell lennem, legalábbis anyáéknak ezt kell látniuk. A kicsi fiúk vissza ment az iskolába és minden jó lesz megint, ezt remélik. Egy kicsit én is ezt remélem, de nagyon nehéz. Mit szólnának, ha tudnák, hogy éppen az egyik mosdó ajtaját magamra zárva ülök és csak hallgatom a kinti emberzajt. De annyira sokan voltak mikor megérkeztem, mintha mindenki azért jött volna, hogy láthasson. Engemet figyeltek egy ideig, néztek, mintha egy alkotás lennék, ami még ismeretlen. Lehet az is vagyok, egy új, egy szokatlan, de nem tartottak elég egyedinek. Hamar elkezdtek mással foglalkozni, én eltűntem és egy kicsit boldog is voltam miatta. Aztán hangosabbak lettek. Mindenki elkezdett a saját dolgával foglalkozni, beszéltek, röhögtek. Megpróbálták egymást túlkiabálni, lassan olyan lett a hely, mint az őrültek háza. Én tényleg próbáltam kibírni, tényleg, de nem nagyon ment. Lilla azt mondta, hogyha nem érzem jól magamat valahol, ne maradjak ott. Így is tettem, ott hagytam azt a helyet, ahol az első évemet majd el kell töltenem. Vajon mennyit fogok abban a szobában kibírni?
Most pedig itt vagyok, egy wc fülke padlóján a sarokban összekuporodva. Igazán gratulálok magamnak, hogy ilyen jól kezeltem az első napomat. Taps. Ilyenkor utálom magamat. Kint kéne lennem a többiekkel. Ismerkednem, barátkoznom kellene, ahelyett itt ülök és hallgatom, ahogyan a sok boldog ember elhalad a mosdó előtt. Éhes is vagyok, fáradt is vagyok, mégsem mozdulok, mert ha kimegyek ott lesz megint mindenki. Fel kell állnom! Nem maradhatok tovább itt, mit fog mondani Lilla, ha megtudja? Úgy sincsenek már annyian, elhalkultak, lehet már nagyon késő van.
Végre felhúzom magam és kinyitom a fülke ajtaját. Senki nincsen itt és mikor kinézek a folyosóra ott sem látok embereket. Már besötétedett, de nem tudom pontosan mennyi lehet az idő. Annyira nem is számít, mert a vacsorát már biztosan lekéstem. Ebédelni sem ebédeltem, úgyhogy nagyon éhes vagyok. Valamit keresnem kellene. Igazából fogalmam sincs, hogy mi hol van, hiszen ez csak az első napom és annak nagy részét is egy sarokban összekuporodva töltöttem. Újabb taps nekem. Elindulok balra, majd lemegyek pár lépcsőn. Otthon is az étkező helyek a földszinten vannak, úgyhogy talán itt is. Befordulok egy folyosón és végre megérzem az illatokat. Nem tudom pontosan, hogy mit is érzek de valami nagyon finomat. Az más kérdés, hogy most a száraz kenyeret is meg tudnám enni. Ahogyan kinyitom az ajtót, egy hatalmas konyha tárul elém. A nagy része már üres és sötét, de az ajtóhoz közel egy kis lény még mindig dolgozik valamin. Még csak képen láttam manót, Lilla mutatta meg, hogy ne érjen emiatt akkora meglepetés. Azonnal felém fordul amikor belépek és már szalad is felém egy tányérral a kezében. Én pedig hátrálok. Csak az kéne, hogy megtámadjon, vagy rám ugorjon. Pedig Lilla azt mondta, hogy kedvesek a kastélyban élő manók. Ahogyan észreveszi a félelmet a szememben megáll és egy ideig szemezünk egymással. Lehet mégsem akar letámadni. Lassan meghajol előttem és bemutatkozik, Brúnó. Érdekes egy név. Lassan rámutat egy asztalra, amit eddig én észre sem vettem. Én erőt veszek magamon és leülök az egyik székre. Mintha ez felvillanyozta volna újra elkezd rohangálni. Lerakja elém a tányért, amiben valami tészta féleség van, majd visszafut a helyére és egy újabb étellel és itallal tér vissza. Lassan tele lesz az asztal, de én még megmozdulni sem tudtam. Félelmetes egy teremtés. Megköszörülöm a torkomat, mire Brúnó felém fordul, pedig már indult volna valamiért. Egy határozottnak szánt eléggel adom tudtára, hogy nem kérek többet. Elkezdem az evést, miközben fél szemmel Brúnót figyelem. Visszasétál az asztalhoz és engem figyel két nagy szemével. Egy kicsit idegesít, de nem szólok, mert az étel, amit lerakott elém, valami isteni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2015. november 30. 09:53 | Link

Sipos Olivér

Bárhol voltam, bármerre mentem, mindenhol annak a filmes bulinak a plakátjába ütköztem bele. Tudjátok, amit a Bérczes Rezidenciában tartanak és elvileg ki kell hozzá öltözni. Még a mai órákon és szünetekben is erről vitatkoztak az évfolyamtársaim. Nagyokat röhögtem rajtuk, az eszeveszett ötleteiket és azon, hogy mennyire lelkesek. Persze, mit érdekel ez engem, beleütni az orromat az ők dolgaikba Merlin összes szakálláért sem tettem volna. Nincs közöm hozzá, de egy idő után kezdtek nagyon irritálóak lenni. Inkább csak belesüppedtem a padba, hátradöntöttem a fejem aztán kész. Jó éjszakát! Majd a tanár felkelt, ha gondja van velem.
Amennyire zavart a buli okozta káosz nappal, rájöttem, hogy valójában nekem nagyon is tetszik a dolog. Rengetegen mentek el az előfarsangra, így a kastély gyakorlatilag kiürült. Tökéletes! Hát nem nagyszerű hallgatni a zajtalanságot, azt, hogy senki sem caplat fel és le a lépcsőkön, vagy nevet fel zebra hangon hirtelen? Először azt terveztem, hogy gitározok kicsit, vagy netán nézek egymagam egy jó kis filmet - ha már film nap van. Amennyiben jól emlékszem valahol a kastélyban van egy vetítőterem. Jól hangzott, de inkább elvetettem az ötletet. Az túl macerás lett volna megoldani, meg hát nem sok kedvem volt az aktuális pillanatban feltápászkodni az ágyamról. Annyira kényelmesen elhevertem rajta. Újabb semmittevős percek követték egymás, hol behunytam a szemem, hol pedig a plafont, netán mások ágyát bámultam. A csendet egy koppanás zavarta meg az ablak felől. Felálltam és kinyitottam a már elég rozoga állapotban lévő ablakot. Azonnal besüvített a hideg, havas szél, belekapott pólómba, hajamba és csak tépte azokat. Kellemetlen érzés volt, ám a baglyom elvonta a figyelmem. Kivettem csőréből a levelet és gyorsan visszazártam az ablakot. Lefagyasztom én sec-perc alatt a szobát aztán fagyni fog belül is minden! Leültem az ágyamra, könyökeimet a térdeimre támasztottam és úgy boncoltam a kapott levelet. A szüleimtől jött. Ez az első alkalom, hogy tőlük kapok a megérkezésem óta. Reméltem, hogy az anyám írta és nem az apám. Kibontottam és megláttam a felemás kéziratot. Ezek szerint mindketten üzentek nekem, nagyon jó! A fenti sorok kedvesek és aggódóak voltak, ahogy általában az anyám. Bár igazából nem mondtak sokat, a szokásos "takarózz be kisfiam, nehogy megfázz" és "cseréld minden nap az alsógatyád". Majd erősebb, komolyabb kézírás következett amit apám írt. Rögtön rátért a tanulás fontosságára és arra, hogy ne merjek szégyent hozni rá. Meg a szart! Felment bennem a pumpa, ideges lettem egyik pillanatról a másikra. Felpattantam és elindultam rohamosan le a klubhelyiségbe, miközben téptem egyre kisebb darabokra a levelet. Leértem és egyből bedobtam a kandalló tüzébe az összegyűrt cetliket. Ez a hirtelen felindulás nem annak volt köszönhető, mert valami rosszat írt volna a fater, nagyon is igaza volt, bár a megfogalmazása és a személyisége ismét kiábrándító volt. Gyűlölöm azt az embert, nem akarok vele kapcsolatba lépni semmilyen formában. Nem csak én, a bátyám sem.
Kapkodva és magas pulzussal lépkedtem össze-vissza, tanakodtam, hogy most merre menjek. Valahogy le kéne szoktatnom magam arról, hogy mindig felööömérgesítem magam az apámon. Kitaláltam: elmegyek zabálni. Gyorsan és lendületesen hagytam el a Levitát és ahogy kiléptem annak ajtaján, sötétkék pulcsim kapucniját fejemre borítottam megszokásból. Kezeimet zsebre vágtam és mentem a konyha felé minek hollétét már a kisujjamból rázhattam ki. Az evés jó dolog, na meg az alvás! Megnyugtatnak. Beléptem a konyha ajtaján, de még csak be sem tudtam fókuszálni a helyiséget, egy manó már előttem is termett. Kicsin múlott csak hogy nem mentem át rajta, persze nem szándékosan. Nekem egész szimpik voltak ezek a lények, meg nem tudtam mondani miért. Kitaláltam végre mit akarok enni. - Pizzát! Szalámisat! - Erre a lény sarkon fordult és hozzá látott elkészíteni. Én beljebb mentem és kerestem egy helyet. Akartam hogy lehetőleg az ajtótól legtávolabb legyen, nem számított, hogy a kastély gyakorlatilag kiürült. Legalább a prefektusok sem kaphattak el este-éjjel mászkálásért, remélhetőleg. Teljesen üres volt a hely, ezért ragadt meg a tekintetem egy személyen, aki hozzám hasonlóan egyes egyedül jött zabálni. Újra a tökéletes asztal után kezdtem kutatni, amikor hirtelen ledermedtem. Megálltam és ismét visszanéztem a srácra. Ismerős volt de a fene tudja honnan. Komoly, unott fejjel bámultam rá, az sem zavart, hogyha észrevette ezt. Aztán beugrott. Kezdtem sejteni ki lehet, de a feltételezésem nagyon valószínűtlennek bizonyult. Félretettem antiszociális ösztönömet és közeledtem felé. A fejen lévő kapucni és a zsebre tett kezek még mindig megvoltak. Odasétáltam viszonylag lassan mellé, de nem ültem le hozzá.
- Nem ismerjük mi egymást valahonnan? - Ja, köszönni luxus, megint. A fekete haj és a sötétkék kapucni alól szemeim meredtek le rá, várva a reakcióját és a válaszát.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sipos Olivér
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 2
Összes hsz: 10
Írta: 2015. december 1. 18:45 | Link

Lepsényi Zalán



Tényleg nagyon finom. Nem az a jó magyar túrós csusza, ami az egyik kedvencem, de emiatt sem panaszkodhatok. Csípős, de közben édes is és még mogyoró is van rajta. Akármennyire ízlik nem tudom megállni, hogy ne kóstoljam meg a következő ételt. Aztán ugyan így folytatom, körülbelül az összes ételbe belekóstolok, ami elég sokat jelent. Édest, sóst, savanyút, előételt, főételt, desszertet összekeverve eszem. Anya mindig utálta, ha felcseréltem a sorrendet a fogások között, de a desszert volt a legfinomabb mindig, aztán jöhetett a főétel, majd a levessel leöblítettem. Sajnos mostanra már csak egy ételt tálal egy időben.
Közben Brúnó gondol egyet és leül velem szembe az asztalhoz. Így, hogy két hatalmas szeme, amit egy másodpercre sem vesz le rólam, még közelebb kerül, teljesen felszabadulok... A lehető legjobban próbálok tapadni a hátam mögött lévő falhoz, és így próbálok néha egy-egy falatot a számba csempészni. Lehet kicsit mégis feszélyez.
Hirtelen felpattan, félelmemben kiejtem a kezemből a villát és egy védekező pozíciót veszek fel, de szerencsére nem felém veszi az irányt. Mire az ajtóhoz ér, az már ki is nyílik és egy fiú lép be rajta. Először egy kicsit meglepetten áll, majd gyorsan kér is valamit. Nem igazán akarok társaságot így próbálom elkerülni a figyelmét, bár ez nehéz lesz, mert a teremben csak Brúnó és én vagyok. Nem is sikerül, mert egy kis idő után felém veszi az irányt. Nem nézek fel, hátha elmegy előttem, de nem teszi. Megáll és egy kérdést intéz hozzám.
Vajon miért félek ránézni és megtudni, hogy ki ő? Miért? Mert ilyen vagyok. Legszívesebben felállnék és elmennék anélkül, hogy ránéznék. Tudni akarom-e  honnan ismer? Talán. Mégis sokkal könnyebb nem emlékezni, mindent elfelejteni. Mert azok régen voltak, és minden ami akkor volt, már nincsen, eltűnt, felszívódott. Ugye? De felnézek rá, és azonnal tudom ki ő. Zalán. És emlékszem. Ott lakott, ahol mi is régen, egy iskolába és egy osztályba jártunk. Barátok voltunk. Aztán mi elköltöztünk, ők nem. Ez több mint három éve volt. Annyi kellett csak, hogy ránézzek és máris mindenre emlékszem. Pont ezt nem akartam, mégis megtörténik. Felállok. Nem akarok itt maradni, tényleg mindenre emlékezni fogok. Nem csak rá, hanem mindenre. Ökölbe szorítom a kezem és újból rá nézek. Sokat változott, már nem az a kisfiú, aki volt és aki egyszer én is voltam. Vajon mi volt vele, miután mi elköltöztünk? Még mindig ott élnek? Még mindig utálja az apját? Lassan visszaereszkedem a padra, ahol eddig is ültem. Zalán nem tehet semmiről, ő jó. Nem hagyhatom csak itt, nem érdemli meg. Maradok, muszáj maradnom.
- Emlékszem, Zalán vagy. - Mért nem mutatkoztam be? Biztosan emlékszik. Miért ne tenné, én is emlékszem rá. És most mi van? Hogyan kéne elkezdeni a beszélgetést? Annyira nem vagyok jó ebben. Gyorsan kell valamit mondanom.
- Öhmm...hogy van apukád?- Normális vagyok? Legjobb kérdés, miközben tudom, hogy rosszban voltak. Bárt tényleg ez érdekel eléggé, hogy még mindig ugyan olyan-e a viszonyuk. Nem baj, a következő kérdésem, majd az anyukájáról lesz.
Utoljára módosította:Sipos Olivér, 2015. december 1. 18:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2015. december 1. 20:13 | Link

Sipos Olivér

Nem fordult meg a fejemben elmenni arra a partira, de ez csak természettől fogva vezérelt. Semmi bajon sem volt, sőt, aki tőlem kért tanácsot - felettébb érdekes módon - hogy elmenjen-e a bulira, annak ajánlottam is. Miért? Hát így többen mennek el oda, ergo sokkal inkább üres lesz a kastély. Így is lett. Boldog voltam a csendtől ami jócskán eluralkodott a kastély éjjeli zugaiban, ahogy a Levitában is. Ezzel együtt azonban unatkoztam, nem volt ötletem mit csinálni, hát aludtam, vagyis próbáltam amíg egy bagoly nem csapott zajt. Elolvastam a tőle kapott levelet és egyáltalán nem tettszett. Már megint felhúztam magam az apámon, még ha a levél nem is tartalmazott épeszű érveket e lelki állapot kialakulására. Feltehetőleg az emlékek uralkodtak el rajtam, az hogy magam elé képzeltem a faterom. Próbáltam megszabadulni tőle, így amint lehetett elégettem a levelet. Azt az eget, hogy felpattantam a lustaságból! Sejtettem, hogy ha visszafeküdtem volna a helyemre, akkor magamban vérig szidtam volna akár hajnalig is és ehhez rohadtul nem volt kedvem. Minek szitkozódjak? Úgysem fog megváltozni és csak a pulzusom lesz magas. Mindezek miatt határoztam el magam némi tehetetlen fel-alá mászkálás után, hogy elmegyek enni.
Ha volt valami, aminek helyét nagyon jól ismertem, akkor az a konyha volt. A másik pedig talán a klotyó, illetve klotyók. Nagy lendülettel érkeztem meg a kajálóterembe és majdnem eltapostam egy ott szolgáló manót. Véletlen volt! Megijedtem tőle, de úgy tűnt ő is tőlem. Leadtam a rendelésem, pizzát kértem mert az jutott eszembe és mert már rég ettem olyat. Egyszerűen csak megkívántam, nem kell itt túlragozni. Elkezdtem helyet keresni, mikor megpillantottam egy másik srácot. Először nem foglalkoztam vele, de aztán elért az agyamig a látóidegem ingerülete- némi fáziskéséssel - és beugrott hogy talán kit is láthattam. Visszanéztem rá és megszületett a gondolat, miszerint talán még sem ülhetett más a kiszemelt asztalnál, mint a régi osztálytársam és haverom. Odamentem hozzá, egészen pontosan mellé és megszólítottam. Vártam reakciójára, mely az lett, hogy felállt és ökölbe szorított kezekkel rám nézett, mintha csak meg akart volna támadni vagy ölni. Nem értettem a dolgot, hisz elméletileg nem volt oka haragudnia rám. Vagy tán véletlenül nálam maradt az egyik tolla három évvel ezelőttről? Összeráncoltam szemöldököm és kissé elfordítottam fejemet, ezzel próbáltam jelezni neki, hogy nem értem mire megy ki a játék.
- Hé, minden oké? Nyugi má'! - Csillapítottam a magam modorában és kis híja volt, hogy ne lökjem vissza - ezáltal érjek hozzá - a székére ahonnan felállt. Ez azonban nem történt meg, mivel Olivér önmaga ereszkedett vissza. Csak figyeltem régi ismerősömet, egykori barátomat. Megváltozott, megkomolyodott és mintha kissé feszült lett volna. Némi kínos pillanat után válaszolt és örültem, hogy még emlékezett rám úgy hogy még a nevemet is kimondta. Engedtem, hogy kiüljön arcomra egy lágy mosoly, de csak rövid ideig. Hamar eltűnt és Olivér ismét megszólalt, ezúttal egy témával állt elő, mely újra megkongatta bennem az idegtépő harangokat és előhívta az okot, amiért most a konyhában voltam. Tekintetem szúróssá vált, szemeim is összeszűkültek a harag miatt. Nem tudtam, hogy Siposra vagy az apámra lettem hirtelen dühös, valószínűleg az utóbbira. Nyeltem egyet.
- Sajnos egészen jól. - Feleltem érzéketlenül. Tökéletes témára evezett ez a gyerek, legszívesebben azonnal otthagytam volna, de nem. Örültem, hogy ismét összefutottunk és feltehetőleg évfolyamtársak, osztálytárak lehetünk. Ami pedig az apámat illeti, ez a téma maradt meg neki leginkább velem kapcsolatban, sebaj. Megértem, nincs para, béke!
- Elsőéves vagy, mi? Melyik ház? - Volt egy tippem, de inkább nem kérdeztem rá előre. Lehetnék kicsit bőbeszédűbb is, az állítmányokat rendszerint lehagyom, időnként az alanyokat, vagy mindkettőt. Na az aztán a barkóba, haver! Végül is kit érdekel, szerintem így is megértette, hogy arra voltam kíváncsi, melyik házba került itt az iskolában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Isaac Matthew Philips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2015. december 9. 21:10 | Link

Gwen L. Blake

Outhfit
(a napszemcsi meg a táska nélkül....)


Oké, gondoljuk csak végig. Mindjárt karácsony. És mindenki....na jó, lehet csak én vagyok ilyen anyagias, meg miegymás, de számomra a karácsony elképzelhetetlen házi készítésű mézeskalács nélkül és mivel nem tudtam hirtelenjében az egész famíliát ideteremteni, ezért megembereltem magam,felvettem egy kötényt, hónom alá csaptam a nagyanyám ősrégi szakácskönyvét, becsörtettem a konyhába, előpakoltam a szűkséges hozzávalókat és eszközöket, hártaléptem, csípőre raktam a kezemet és felsóhajtottam.
- No srácok, lássunk hozzá. -léptem oda a szakácskönyvhöz, ami nélkül 100%, hogy elveszek, mint egér a labirintusban, kinyitottam és addig nyálaztam az ősrégi könyvet, amíg meg nem találtam a keresett receptet.
- Mé-zes-ka-lács...perfekt! -böktem rá a fejezetre és már kezdtem is a sütögetést.
Azaz akartam volna kezdeni, csak egy bökkenő volt az általam kiötlött képletben. Mégpedig az, hogy még a vizet is odaégetem. Mindenhol kis masszadarabkák...nem is tudom, mi a jó szó...hevertek? Jómagamat pedig tiszta liszt, cukor tej és egyéb hozzávalók leptek el, a hajam meg úgy nézett ki, mint valami szénaboglya, a szokottnál is durvább értelemben. Ideges és bepánikolt fejjel ugráltam ide-oda, próbálva kordában tartani a káoszt, úgy tűnik sikertelenül. A vége felé már az angyalkákhoz kezdtem imádkozni, ha már úgy is karácsony, nem történhetne velem is legalább egy ici-pici csodácska, vagy esetleg nem küldenek rám valami segítő izét? Mind a sütéshez, mind a majd sorra kerülő takarításnál is nagyon jól fog majd jönni egy-két segítő és szorgos kéz...oké, nem lehetne három-négy?
Utoljára módosította:Isaac Matthew Philips, 2015. december 27. 19:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...


Oldalak: « 1 2 ... 12 ... 20 21 [22] 23 24 ... 32 ... 38 39 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint