 Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat. Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták. A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak. Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.
|
|
|
Artemisia Rubya
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
|
|
Írta: 2015. december 31. 14:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=559680#post559680][b]Artemisia Rubya - 2015.12.31. 14:52[/b][/url] Várkonyi Arnold Kit is izgat az, hogy felszed az ember ilyenkor pár kilót? Nos engem nem, sőt mondhatni teljes mértékben hidegen hagy. Ha éhes vagyok eszem és ez nincs másként most sem. Mióta eldöntöttem, hogy változtatok pár dolgon, azóta számtalan esemény tarkította a napjaimat, s ma ez a későesti Konyhatúra is egy ilyen színfolt a palettán, amivel életem pár napja színezem. Lesétálok hát és célba veszem az éléskamrát, hogy, terveim szerint süssek iga nagyon tartalmas rántottát magamnak. Most csak ez jutott eszembe, pedig számtalan finomságot el tudok készíteni, mert úgy tartom, hogy aki enni szeret az főzni se legyen rest. Ahogy benyitok látom, hogy nem leszek egymagam, mint hittem. Egy fiatalember toporog a hűtő előtt, látványosan nem tudva "merre nyílik az ajtaja". - Jó estét! Látom nem csak én éheztem meg erre a hosszú napra! Mit fog enni, tudja már, vagy csak a szekrény szépségében gyönyörködik? Kérdezem miközben pár lépéssel a fiú mellé kerülök, s mint imára váró hívő kémlelem én is a nevezett szerkezetet. Szeretnék bejutni és kincseiből kotyvasztani végre valahára, hogy korgó gyomrom panaszos szavára finom étellel feleljek. Ha úgy alakul még ezt a jó lelket is megkínálom, hiszen enni többen sokkal jobb, mint egyedül. Valahogy jobban kijönnek a zamatok.
|
|
|
|
|
Artemisia Rubya
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
|
|
Írta: 2015. december 31. 15:44
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=559694#post559694][b]Artemisia Rubya - 2015.12.31. 15:44[/b][/url] Várkonyi Arnold Ahogy sejtettem az ifjú még nem tudja mit is szeretne enni. Persze valóban bőséges a választék, van itt szinte minden ami szem-szájnak ingere, tehát tényleg céltudatosnak kell nekem is lennem, hogy csak azt válasszam ki, amire valóban szükségem lesz a rántottához. Miközben elkezdek pakolni válaszolok a nekem feltett kérdésre is és, mert tényleg jó adagot tervezek csinálni ajánlatot is teszek az éhes nebulónak. - Igen, úgy tervezem, hogy csinálok egy nagy adag rántottát. Minimum hat tojásból, füstölt-kolbásszal, hagymával, paradicsommal, zöldpaprikával és sajttal, valamint, ahogy Apámtól tanultam, némi kenyérbéllel megbolondítva. Ha gondolja szívesen adok belőle, feltéve ha besegít, hogy hamarabb elkészüljünk. Mondom, halvány, de barátságos mosollyal, majd sorjában előkotrom a felsorolt hozzávalókat és első lépésként elkezdem megmosni a tojásokat. Nagyon figyelek a higiéniára, hiszen ez nagyon fontos, senkinek nem hiányzik egy röpke románc sem Szalmon Ellával, pláne nem ennek a diáknak, akit ha igent mond megvendégelek.
|
|
|
|
|
Artemisia Rubya
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
|
|
Írta: 2015. december 31. 16:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=559747#post559747][b]Artemisia Rubya - 2015.12.31. 16:43[/b][/url] Várkonyi Arnold Konyhai ismereteinek hiányát lazasággal palástoló éléskamra felforgató partnerem nagyon belelkesült, alig ejtettem ki a számon ajánlatomat a készülő étel megosztására, a nebuló gyomra helyeselt is, így neki nem volt mit tennie, mint követni hasa akaratát. Vallomása ellenére nyugodt lélekkel bízom rá nem csak a hagymát, de a paradicsomot sőt a paprikát is. Megmutatom milyenre vágja őket, ez egyszerűbb és célravezetőbb mint elmondani. - Ha elkészült velük akkor hagyma, paprika, paradicsom sorrendbe állítsa őket kérem, és üsse fel egy tálba a...nyolc tojást, biztos, ami biztos inkább legyen több, mint kevesebb. A kolbászt pedig nagyjából fél centis egyforma karikákra vágja fel, jó? Adom ki az ukázt és puha köntösöm fölé kötényt kötök, majd előveszek egy jókora platnit, aminek kicsit magasított a fala. Ebbe beleteszem a kis mennyiségű zsírt és hevíteni kezdem, de nem hagyom, hogy füstöljön. Amikor megkapom a hagymát beleteszem a zsiradékba és elkezdem üvegességig pirítani, majd jöhet a paprika. Amikor már az is kellően puha következik a kolbász. - Két szelet kenyeret daraboljon fel nagyobb kockákra, és végezetül árulja el mennyire szárazon szereti a tojást. Mert én speciel úgy ha egy kicsit azért sültebb de nem parázs. Minden szépen alakul, só és egy kis bors kerül az étel alapjára, melynek illata belengi a konyhát. Míg párolódik a keverék lereszelek egy kis darabka sajtot és félreteszem. Ezzel fogom megszórni a még forró rántotta tetejét, hogy teljesen felolvadjon rajta.
|
|
|
|
|
Artemisia Rubya
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
|
|
Írta: 2015. december 31. 17:48
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=559809#post559809][b]Artemisia Rubya - 2015.12.31. 17:48[/b][/url] Várkonyi Arnold A tojásokat ráöntöm a készre pirult keverékre, majd beleforgatom a kenyérdarabokat és az egészet addig kevergetem és tologatom, míg a tojás itt-ott aranybarnára nem pirul, de az egész lecsós alapnak mégis szaftja marad. Ezt koronázom meg a sajtreszelékkel amit rászórok miután a tüzet eloltottam alatta. Összefut a nyál a számban. - Köszönöm a segítségét! Ugye nem is volt ez olyan vészes? Jól van, vegyen elő magának egy tányért, én ahogy annak idején, még iskolás éveim alatt megszoktam úgyis a serpenyőből fogom megenni. Az az igazság, hogy halványan emlékszem önre, Levitás igaz? Olyan furcsa, hogy az élet mennyire erősen ismétli önmagát. Tudja én a Rellonak megfelelő házba jártam egykor és sokszor lopakodtam le enni a konyhába késő este, most ez pont ugyanolyan érzés. Önnel sokszor előfordul az ilyesmi? Mesélem miközben kitálalok egy emberes adagot a diák tányérjára és elindulok az asztal felé. Út közben nem tudom megállni, hogy meg ne kóstoljam a rántottát. Hmm...nagyon jó lett. Csak egy falatkát csentem, azért az illem mégis azt diktálja, hogy együtt étkezzünk, ülve. Tehát kisvártatva elhelyezkedem a széken és megvárom míg vacsorapartnerem is így tesz.
|
|
|
|
|
Artemisia Rubya
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
|
|
Írta: 2015. december 31. 18:30
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=559846#post559846][b]Artemisia Rubya - 2015.12.31. 18:30[/b][/url] Várkonyi Arnold Miután nekiláttunk az evésnek és a bőséges koszttól kínzó éhségem alábbhagy, szinte szebbnek látom a világot. Talán pont emiatt általában távolságtartó természetemet meghazudtolva szívesen mesélek a fiatalembernek elsőként megosztva vele, hogy hová is jártam iskolába. - A barcelonai Encanto Mágus és Boszorkánynevelő Általános és Középiskolában kezdtem, innen gemmológus-gyógyító szakra mentem tovább a madridi Cordura Mágus és Boszorkányképzőbe. Nagyon szerettem mindkettőt. Annak ellenére, hogy sosem tudtam teljesen beilleszkedni a házaim közösségébe. Ön jól boldogul a Levitában? Érdeklődöm, miközben folyamatosan pusztítom magam elől a másoknak talán kihívást jelentő adag rántottát. Felmerül bennem, hogy ezt majd valami finom innivalóval le kell öblíteni. De nem tudom, hogy mit kellene innom. A kolbász miatt vörösbor dukálna, de a nebuló miatt ez az ötletemet elvetem. Marad a jó kis menzatea, régi nagy kedvencem. Ha már ez az este úgyis ilyen nosztalgikusra sikeredett.
|
|
|
|
|
Artemisia Rubya
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
|
|
Írta: 2016. január 5. 21:39
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=561131#post561131][b]Artemisia Rubya - 2016.01.05. 21:39[/b][/url] Várkonyi Arnold Figyelemmel hallgatom a diákot, miközben lassan az utolsó falat is testen belüli élménnyé válik számomra. Nagyon jól esett megint kotyvasztani, visszaadott valamit ami kiveszett belőlem mostanság, az alkotás örömét és a végeredmény az evését is. Beszélgetésünk lágy szövésű fonalát tovább fonva újabb kérdést kapok. - Gyógyítóként életeket mentettem, ami maga a csoda, de csak az enyém. Nem tudtam megosztani, pedig ez volt a vágyam, hogy továbbadjam, azt ami nekem jutott, a tudásomat és minden mást. Tanárként erre módom van és ez most erőt ad és boldoggá tesz. Mesélem s közben egy pillanatra elrévedek, villám hegyével játszadozom az ajkamon és lelki szemeim előtt felrémlik saját akkori alakom. Az idő, amikor még fehér köpenyben róttam a kórtermeket és gyógyítottam a ragályokat. Decens konty és zöld szemek éles pillantása. Rég volt, ködbe vesző múlt. - Ön mi lesz ha végez? Mik a távlati tervei? Kérdezem visszatérve a jelenbe. Nagyon sokszor eszembe jut mostanság, hogy mi lett volna, ha Gyógyító maradok. Hol lennék, milyen lenne az életem. Biztosan más de, hogy jobb-e abban nem vagyok egészen biztos. - Ne hálálkodjon, az Ön keze is benne volt a vacsoránkban, szerencsére nem fizikailag...Egy teát? Igen az jól esne, köszönöm. Egek, egy szóvicc, ez új. Hirtelen jött és meglepett, hogy képes vagyok újra rá és még mosolyogni is tudok. Talán az étel teszi. Meglehet...de mindegy is, mert a tény az, ami számít.
|
|
|
|
|
Artemisia Rubya
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
|
|
Írta: 2016. január 10. 16:03
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=562132#post562132][b]Artemisia Rubya - 2016.01.10. 16:03[/b][/url] Várkonyi Arnold Az ifjú csillogó szemekkel hallgatja szavaimat, kicsit zavarba is hoz ezzel, de kezelem legott a dolgot és igyekszem ezt a tisztelet jelének betudni, ami pedig nagyon kedves tőle. Ám szavaival még egy hasábot rak a dicstűzre, amire már mindenképp reflektálnom kell, nehogy azt gondolja nekem nincs árnyoldalam. - Tudja hatalmas árat fizettem én ezért a hozzáállásért. Többször építettem újjá az életem a semmiből, mint Kőmíves Kelemen a falat, abban a bizonyos versben. Igaz ugyan, hogy ha nem így lett volna, ma nem az vagyok, akit maga előtt lát. Míg elmeséli milyen terveket szövöget figyelem őt és elismerően bólintok, csak nézem, ahogy a teáinkhoz való vizet készíti, feltéve a tűzre, majd elém rak egy nagy halom különféle filtert. Válogatás közben folytatom a beszélgetést. - Komoly hivatást választott, biztos vagyok benne, hogy meg fogja állni a helyét, csak ne felejtsen el soha embernek maradni. Szavaimban felfedezheti a bizalmat, melyet megkapott tőlem amikor elkezdtünk vacsorát csinálni. Mert nem tudom más miként cselekszik, de számomra egy ilyen bensőséges mozzanathoz bizony bizalom kell, elvégre ő egy diák és ez a szituáció kimenetele szempontjából nem elhanyagolandó tény. Azt hiszem mindeddig jól kezeltem az ilyesfajta helyzeteket és ez ma sem lesz másként. Elmém kósza szellője visszafúja a bőség zavarából való választáshoz, mely nem is olyan egyszerű, mint hittem. A rántotta nehézségét egy könnyű citrom-menta-gyömbér keverékkel fogom feloldani, rebben tova gondolatom az előttem heverő teák sorjázásáról a döntés meghozatala után. A citrom fertőtlenít, a menta tisztít, míg a gyömbér felpezsdíti a vérkeringést. Felmelegít anélkül, hogy izzasztana. Tökéletes kombináció lesz. - A finomakat szeretem, mindenben. Szenvedélyem az evés és még inkább a főzés, ezt mondjuk le sem tagadhatom azt hiszem és ezt is jól esik megosztanom másokkal. Ön milyet választott és mivel issza majd? Kérdezem, mialatt ujjaimat összefonva üldögélek az asztalnál és várom a teám, Nagyon jól érzem most magam, olyan nyugodt lettem és békés mint már nagyon rég. Örülök, mert ez azt jelenti, hogy bár el nem felejtek semmit, mégis tovább tudok élni újra és itt az élni szón van számomra a legnagyobb hangsúly.
|
|
|
|
|
