31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2016. március 10. 17:41 | Link

Zoé


Fogadjunk, hogy nem tudsz... Ez az a mondat, amivel az ember a legkönnyebben rávehető bármire, vagy ha nem is rá, de biztos kihívásnak tekinti, és lehet még rá is licitál valami plusz dologgal. Kár volna tagadni, Bence az a fajta férfi, aki kifejezetten szereti a gyomrát, nem kifejezetten az az édességet, vagy süteményeket szerető, de ettől még az étel az szent és sérthetetlen. Az anyja egyébként is mindig mesterszakácsként kényeztette, ha a több hetes gyakorlatok után hazajutott és végre olyat ehetett, ami nem porból készült. Nem éppen egy leányálom, ami a tartalékos aurorok életének lefolyásában jelen van, ahogy a komolyabb kiképzések sem. Ilyenkor biztos mindenki azt hiszi, hogy az ember visszasírja az irodai melót, de nem éppen. Bencét vonzza a kihívás, tettvágy munkál benne, és képtelen lenne semmittevésben élni bárhol legyen is a világon. De vannak szükségletek, amit be kell látni, nem mindig illik abba a kemény világba, és ezek megmutatkoztak. Étkezés, tisztaság, kapcsolatok.
Vigyorogva rázza meg a fejét, mintha el se hinné, hogy itt vannak, pedig pont erre számított, ahogy a konyhába szépen bejöttek ketten. Valami úton-módon egyrészt megint ki akarta mozdítani a monoton tevékenységeiből Zoét, meg hát a saját malmára is tervezte hajtani a vizet. Nem volt elégedett teljesen a helyzettel, ami itt kialakult, köztük, bármi is legyen, sőt. De jobban zavarta az, hogy néha bárhogy próbálkozott, nem teljesen tudta a helyzetből kihozni, amit akart: hogy felszabadultnak és boldognak lássa Zoét. Furcsa volt neki, nem igazán találkozott még olyan nővel, aki ennyire beletörődött volna valamibe már életében, hogy a kis változások alig jelentsenek neki valamit, vagy legalábbis nagy jelei ne legyenek rajta. Lassan sétált az éppen tevékenykedő tanárnő mögé, majd óvatosan, ki tudja kés van-e nála, átkarolta és a válla felett figyelte mi lesz itt.
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2016. március 10. 19:09 | Link

Bence


Izgultam. Soha nem kellett még ilyen módon számot adnom a tudásomról és mivel amúgy sem voltam az a túl nyugodt ember az ilyen helyzetekben, tartottam egy kicsit a dologtól, főleg, hogy Bence is képben volt. Illetve, ha belegondolunk ő tehet a gyomorgörcsömről, megint. Tudtam, hogy húzza az agyamat, de most először nem tudtam csak úgy elmenni mellette. A főzéshez, sütéshez értettem és ha sok minden nem is, ennek a megkérdőjelezése igenis bántotta az önbecsülésemet. Így hát, könnyedén belementem a játékba és ezzel együtt a kihívásba. Először nem tartottam tőle annyira, de amikor értem jött a tanárihoz, kezdtem kissé aggódni. A szám belsejét rágva sétáltam mellette, a kezemben lévő könyvet ide-oda rakosgattam egyik kezemből a másikba. Az eredeti terv az volt, hogy dolgozatokat javítok kora estik, de helyette Az időutazó feleségét olvastam, sőt, még rajzoltam is. Régóta nem tudtam már alkotni semmit, de most a széndarab magától kúszott az ujjaim közé, így most a könyv rejtett néhány kósza rajzocskát is, amik bár igen darabosak voltak, de legalább nem erőlködtem velük.
Mikor megérkeztünk a konyhához, halkan koppintottam az ajtón, mire egy manó kinyitotta, így mindketten be tudtunk menni. Örömmel konstatáltam, hogy a manók minden megtettek amit kértem. A pulton voltak az alapanyagok, és sehol senki, elég volt bőven a tudat, hogy Bence figyelni fog, nem kellett ide kíváncsi szemek. Hatalmasat sóhajtottam, ledobtam a nyúzott könyvet az asztalra, nem foglalkozva azzal, hogy néhány papír kicsúszik belőle és a pulthoz sétáltam.
- Remélem, szereted a steaket.
Biztonsági játék volt részemről, mert már rengetegszer készítettem el ezt az ételt, otthon is. Nem volt túl bonyolult, de egyszerű sem. Tökéletes arra, hogy bebizonyítsam, nincs igaza. Mivel a hús hamarabb készen van és frissen az igazán finom, úgy döntöttem, először a zöldségeknek állok neki. Gyakorlott mozdulattal mostam meg a zöldségeket, majd nekiálltam pucolni a gombát, amikor megéreztem a karjait a derekamon, ahogy átkarol. Fogalmam sincs, mi volt közöttünk, azt meg pláne nem tudtam, hogy mit gondol erről, mert bár sokat beszélgettünk, ezt a témát szándékosan kerültük. Mégis, úgy éreztem, hogy ismét túl messzire mentem, legalábbis ami a gondolataimat és az érzelmeimet illeti. Nem akartam beleélni magamat valamibe, aztán megint hoppon maradni. Az utóbbi időben sok változás történt, így már nem utasítottam el csípőből a közeledését, miért is tettem volna? Szerettem, mikor a közelemben volt, főleg így.
- Nem ér elterelni a vizsgázó figyelmét.
Mondtam vigyorogva, de nem néztem rá, inkább folytattam a munkát, nem foglalkozva azzal, hogy a kés újra és újra megremeg kicsit a kezemben.
Hozzászólásai ebben a témában
Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2016. március 11. 00:50 | Link

Zoé


Csak figyelte, ahogy a nő szervezkedik, esze ágában sem volt közbeszólni vagy közbelépni, még úgy érezné valaki, szabotálni akarja. Pedig ilyenről szó sincs, igazság szerint örült volna, ha ezzel Zoé szerez önmagának is egy sikerélményt,mert önző módon azt a saját sikerének is érezte volna. Mi más motiválhatta volna, ha nem ez? A társasága. Valóban, megmagyarázhatatlan módon egész jó hangulatba került, ahányszor találkoztak, beszélgettek, vagy csak összefutottak. Az, hogy elmesélt neki a múltjából apróságokat nagy lépés, ettől még nem tudta volna körbeírni azt, ami jelenleg körülvette őket.
- Nem tudsz olyat mondani, amiben hús van és nem lenne a válaszom.
Vigyorogta el magát féloldalasan, majd az iménti lopakodását követően kicsit engedett az ölelésen és hátrébb is húzódott a felszólításra. Még figyelte a hagymaszeletelést, a nő kezét figyelte, fél szemmel pedig próbálta az arcát is, ha éppen úgy fordult, hogy lásson rajta valamit. Annyira jellemző lett rá az évek alatt, hogy irányítani akar, ahhoz pedig mindig, mindent tudni is akar. De persze ha ez olyan egyszerűen menne, nem is lenne izgalmas. Egy sóhaj kíséretében elhátrált és a pultnak dőlve támaszkodott meg maga mögött. Többször is végigmérte a gyönyörű barnát, nem zavartatta magát, sosem szokta, de most direkt is legeltette rajta a szemeit. Gondolataiban egész más helyszínre kalandozott, de ezért igazán nem hibáztathatja őt senki. Vizsgázó. Mintha meg kéne felelnie azon túl, hogy ehető legyen bármilyen elvárásnak. Bár valószínűleg sok fogalma arról Zoénak nincs, min élt a kiképző alatt, de arról biztosíthatná, ha sokat hadakozna, hogy ahhoz képest még ő maga is jobb szakács. Pedig a rántottán tovább ritkán merészkedik.
- Csak megfigyelem eléggé koncentrálsz-e, még nem tudom hogy foglak osztályozni.
Kezd bele csípősen, még kezében egy sótartót forgat és figyel. Mintha az annyira érdekelné, pedig csak gondolkodóba esett. A napokban már célozgatott rá Zoénak, hogy miután már véglegesnek tűnik a helye itt, ide is költözne a faluba, de ezzel nem a tényközlés volt a célja. Sajnos azt a rellonosságot sem nőtte ki magából, hogy az akaratosság felcsillanásával, szinte kapálózni tudna mindenért, amit birtokolni akar. Egyes emberekért is. Bármennyire is idegesítette belül ez az egész, higgadtan állt az egészhez, bár mostanra úgy volt vele, át kell vegye a döntés jogát is. Végül könnyen gördültek ki a szavak, amiket mondott, és a legnagyobb nyugalommal kerülte meg az asztalt és támaszkodott meg a nővel szemben.
- Nem fogok hazudni, nem tetszik ez a helyzet. Jobban örülnék, ha lépnél, lépnénk valamerre.
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2016. március 11. 01:27 | Link

Bence


Gondoltam, hogy a hússal nem lőhetek igazán mellé, bár eddig még nem tájékozódtam olyan behatóan az étkezési szokásairól, de egyszer mindent el kell kezdeni. Persze, azért a mosolyom kiszélesedik a válaszra, ha nem lennék annyira elfoglalva a zöldségekkel, biztos kihúznám magamat és elégedetten vigyorognék, de nem szeretnék túlzottan is elégedettnek tűnni, úgyhogy a mosoly bőven elég lesz. Miután a zöldségekkel úgy ahogy készen vagyok, összeborítom őket egy serpenyőbe, megfűszerezem, majd öntök alá egy kis vizet és máris indulhat a párolás. Ez volt a dolog egyszerűbb része, a hús már keményebb dió, de nem kell vele annyit pepecselni. Közben azért igyekszem Bencére is figyelni, nem túlságosan belefeledkezni a főzésbe, végtére is, együtt jöttünk le, ez egy közös program, úgyhogy talán nem ártana beszélgetni, de a kettő együtt nehezebben megy, mint gondoltam, főleg, hogy benne van az aurámba és bár kicsivel később eltávolodik tőlem, ettől nem lesz a helyzetem könnyebb.
- Próbálok minden tőlem telhetőt megtenni. Nem szeretnék rossz jegyet kapni.
Felpillantok rá, majd a figyelmemet a húsnak szentelem, megnézem nem-e túl vastag, vagy túl vékony, vagy maradt-e rajta nemkívánatos tartozék, de a manók most is, mint mindig tökéletes munkát végeztek, így nincs más dolgom, mint besózni és beborsozni a két szele húst és felrakni az olajat. Amit meg is teszek, majd visszalépek az asztalhoz a húsokért, mire Bence már szembe van velem. Felpillantok rá, igyekszek hozzászokni a jelenlétéhez, a közelségéhez, csak azért, hogy később anélkül is érezhessem hol van, hogy rápillantanék. Általában szokott működni, de idő kell hozzá és szorosabb kötelék. A megjegyzésére egy pillanatra lemerevedek, tányérral a kezemben amiben a húsok pihennek. Mire is gondol pontosan? Nyilván ő is, és én is tisztában vagyunk ezzel az egész dologgal, csak azzal nem, pontosan mi ez. Körbeírni körbetudjuk, ami azt illeti tökéletesen, de meghatározni, kategorizálni, azt már nem. Bence szerette maga körül a rendet, én viszont otthon voltam a káoszban is, már ami a kapcsolatokat illeti, így hát, részéről jogos volt a kérdés.
- Lépnék? Mire célzol ezzel?
Összevonom a szemöldökömet, majd, hogy ne kelljen tovább bámulnom inkább megkerülöm az asztalt és beteszem a két szelet húst a forró olajba és ellenőrzöm a zöldségeket is. Utána nem volt dolgom, úgyhogy kénytelen-kelletlen megfordultam, de így ő háttal állt nekem. Sebaj, legalább nehezebben zavar össze.
- Vagy legalábbis, mit vársz tőlem?
A magam részéről egy csődtömeg vagyok, már ami a kapcsolatokat illeti, úgyhogy igyekszem magam kihúzni az ilyen dolgok alól, az utóbbi időben pedig a kapcsolatok alól is, talán  ezt elégelte meg Bence. Én elégedett voltam azzal, ami kettőnk között volt, de láthatólag ő nem. Így szerettem volna, ha elmondja pontosan mit is szeretne, mert erről az egyről fogalmam sem volt.

Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2016. március 11. 01:27
Hozzászólásai ebben a témában
Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2016. március 14. 17:46 | Link

Zoé


Nagyon élvezte a helyzetet és azt is pláne, hogy gyakorlatilag érte folynak most itt a munkálatok. Elismerően bólogatott, ahogy Zoé tett-vett, nem is nagyon zavartatta magát közben közeledni, vagy éppen távolodni tőle. Magától értetődőnek vette, hogy bármit megtehet, sőt, ő úgy is gondolta, hogy ez így van. Az éhes vigyor csak akkor kezd el homályosulni, mikor ellép a tanárnőtől, hagyva őt dolgozni és beszélni. Bár közel sem biztos abban, hogy nem fogja még mással kizökkenteni, igyekszik tartani magát ahhoz, hogy nem szándékozik akadályozni. Van azonban pár dolog, ami ha nem is láthatóan, de belül kifejezetten zavarja. Ha pedig így van, totál felesleges lenne takargatni vagy körbeírni, kertelni meg pláne, de azért csak megpróbál nem odalépni egyből a megjegyzésével.
- Arra, hogy eldönthetnéd mi is kell neked. Nekem Te, de belőled aztán ember ki nem találja mi, merre, hány méter...
Mondja őszintén, bár mintha először hagynák el ilyenek a száját, ami többé-kevésbé igaz is. Nagyon ritka, ha valakinek hagy választási lehetőséget, ahogy az is, ha hagyná, más is irányítson. Itt azonban most mondjuk azt tapasztalati úton próbál adni is, nem csak elvenni. De leginkább kíváncsi, neki van elképzelése, terve, mint mindig, de egy kicsit képes lenne engedni, talán, de ehhez tudnia kéne azt is, hogy a nő egyáltalán akar-e valamit komolyan. Nagy a különbség ebben, ezt hamar észrevette, ő már-már mániákusan szereti, ha mindennek van egy üteme és az akarata szerint uralni tudja, még Zoé, na ő olyannak tűnt neki, hogy kimondott szavak, vagy éppen megfogható dolgok nélkül is elevickél. Nem lett ettől dühös rá, de nem igazán volt ínyére. Észreveszi azt is, ahogy próbál kitérni a szemkontaktus alól a tanárnő, ő azonban egy percre se veszi le róla szemeit,éreztetni akarja, hogy a világ összes figyelme az övé, csak mondjon át vagy bét.
- Nem lenne fair, ha én támasztanék elvárásokat kizárólag, nem gondolod? Neked is vannak...igényeid.
Komolyan mondja, bár azért a korábbi higgadtsága meg-meg inog, nem akarja feleslegesen jártatni a száját, de úgy látszik, kénytelen lesz ő beszélni, és ez alapján jutni valamerre. Pedig jobban örülne, ha ennél többre is jutnának.
- Bár igazán könnyű, meg kényelmes döntések nélkül élni, nem kifizetődő, de ezt te is tapasztaltad már biztosan. - Egy kis szünetet tart, nem szemrehányó akart lenni, inkább valamit előcsalni Zoéból, az ő szándékai elég egyértelműek abban, hogy az elejétől nyílt lapokkal játszva tisztázta: ő a nőt akarta megszerezni. Most pedig, nem a legszebben fogalmazva kisajátítaná, de inkább mondjuk azt, meg akarja tartani.
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2016. március 15. 18:43 | Link

Bence


Hát, nem húzta sokáig a dolgot. Tehetetlenségemben csak összefűzöm magam előtt a kezeimet és duzzogós kislányként ráncolom az orromat. Néha-néha rápillantok, de nem tudom tartani vele a szemkontaktust. Olyan szerepbe kényszerít, amilyenbe csak akar és bár nincs ellenemre, azért furcsa ez a követelőző hangnem. Nem gondoltam volna, hogy ennyire türelmetlen, azt hittem, még van egy kis időnk, mielőtt kibukik ez az egész. Pedig milyen kényelmes volt, csak úgy, kötöttség nélkül, igazán jól éreztem benne magamat, hát akkor miért vagyok most olyan bizonytalan és tehetetlen? Elfut a méreg, amikor rávilágít a döntésképtelenségemre. Összepréselem a számat, talán nem kellene így túlreagálnom, sőt biztos. De mire végiggondolom már ott van a kés kezemben. Határozott mozdulattal vágom bele az asztal lapjába, kettőnk közé. Nem tudnám megmondani, hogy mi késztetett erre, de egy pillanat műve volt az egész, és amint megtörténik, már el is száll a kényszer a tettlegességre.
- Ez kell neked? Ez? Valami hatalmas zűrzavar lehet a fejedben.
Végigmutatok magamon, miközben unottan felhorkantok. Már az elején sem igazán értettem a közeledését, de most meg aztán végképp zsákutcába kerültem a dolgokat illetően. Ő is tudja, hogy komoly probléma van velem, minden máz alatt, valahol mélyen valami eltört és hiába próbálkozott vele, nem lehet összeragasztani, ideig-óráig összeállni látszik, de aztán hirtelen apró darabjaira hull és én olyan leszek, mint régen. Letargikus, céltalan, szürke és unalmas. Miért kényszeríteném ezt rá? Senki nem érdemel ilyesmit.
- Egyszerűen nem kényszeríthetlek ebbe bele, nem lenne fair.
Hitetlenkedve csóváltam a fejemet. Nyilván az utóbbi időben egészen más megvilágításba kerültek a dolgok, de csak miatta. Miatta lett minden egy kicsivel színesebb, miatta nyúltam hozzá ismét a hárfához, és rajzoltam. De voltak kétségeim afelől, hogy ez meddig fog tartani. Egy rövid ideig eltökélten néztem a szemeibe. Aztán eszembe jutott a hús. Gyorsan odafutottam és megfordítottam őket. Még épp nem égtek meg, de már az egyik széle nem épp kedvező színt vett fel. A zöldséget késznek ítéltem meg, úgyhogy leemeltem és elővettem két tányért. Egy pillanatra egészen kitudtam zárni Bencét, mintha ott sem lenne és az egész probléma csupán a fejemben élne. De ahogy megfordultam, ismét ott volt, életnagyságban, és válaszokat várt. Olyanokat amiket én nem tudtam megadni.
Hozzászólásai ebben a témában
Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2016. március 17. 17:05 | Link

Zoé


A kialakult helyzetet úgy érzékeli, mintha egy bombát próbálna hatástalanítani, de sikerült volna elsőre egy rossz vezetéket kihúzni. Nem szokott hibázni, nem szeret és nem is akar, éppen ezért neki nagyon szokatlan az imbolygó talaj a lába alatt. Talán most sem az egy helyben toporgás, vagy a kényelem zavarja, inkább az, hogy ami nincs, azt nem lehet irányítani. Az ilyen kétes helyzetek szoktak csúfos kudarcot vallani az ismeretei szerint. Abba pedig véletlenül se szaladna, főleg nem önként és dalolva. Figyeli hogy pillanatok alatt fordulnak fel a dolgok láthatóan a nőben, majd azt, ahogy mérgében a kést felszedi és a lapba vágja. Egy percre csak hallga, majd tenyereivel az asztallapra támaszkodva hajol szembe vele és röhögni kezd.
- Olyan szexi vagy, ha kiakadsz.
Még a szemöldökét is megemelgeti párszor, de a feltevésre nem akart felelni. Kiterítette a látható lapokat, itt már rég nem Bence fejének vagy elméjének tartalma a kérdéses. Bár meg kell hagyni, ha így kizökkentette vele Zoét, ott is fellelhetőek bizonyosan ezek a kételyek. A nevetést abbahagyta, mielőtt a szépség magára venné, elrugaszkodik az asztaltól, majd összefonja karjait a mellkasán. Ráerőltetni magát? Próbálja komolyan összetenni mi baj lehet az önértékelésen kívül itt, mert nyilván való nem ugyan azt látják Zoéban, másfelől, még mindig nem Bence az, akinek el kéne mondania, akkor mit is vár el.
- Ha jól rémlik, eddig sem szegeztél pálcát nekem, vagy kést a torkomnak ezért. De javíts ki, ha tévedek.
Ami ugyebár nem fordulhat elő, de itt már inkább csak pengette még azokat a gyenge idegszálakat, ahogy egyre közelebb és közelebb sétált. Kivárta még az ételt a tányérra pakolja, majd határozott mozdulattal kapta el karját és derekát és fordította szembe magával. Ha akarna, akkor se tudna kimenekülni most válasz, vagy Bence tekintete elől. Kínosan ügyelt rá, hogy ne fájón, csak tekintélyesen tartsa magával szemben. Nem akarna erőszakos lenni, főleg nem vele, ettől még szükségesnek látja ezt.
- Mondhatnám, hogy a hallgatás beleegyezés, de az nem lenne kielégítő.
Magához mérten egyre többet beszél egyébként is a navinések egyik vezetője társaságában, de ilyenkor még módfelett azon is túlteljesít. Viszont kíváncsi, amit nem mutat a kérdéseken túl, és türelmetlen is kissé, bár ezt még tudja kontrollálni. Egészen közel hajolt, ajkaik szinte milliméterekre voltak, de csók helyett vigyorgott és kérdőn tekintett rá.
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2016. március 17. 19:52 | Link

Bence


Mikor a hús másik oldala is alaposan megpirult és tökéletesnek ítéltem meg kivettem őket, majd ráraktam a zöldség ágyra. Mindeközben igyekeztem figyelmen kívül hagyni a megjegyzését és a nevetését. Nem reagáltam rá, csak fintorogtam egy sort és leraktam a kész ételeket az asztalra, utána pedig egy gyors mozdulattal kihúztam a kést az asztalból és elfektettem kettőnk között. Meglepett, hogy mennyi mindent ki tud belőlem hozni ez a kifordított helyzet. Az esetek többségében én voltam az, aki komoly kapcsolatot szeretett volna és addig mentem, ameddig meg nem kaptam. Szerettem valakihez tartozni, érezni, hogy valakinek fontos vagyok annyira, hogy hajlandó elkötelezni magát. Most pedig, itt volt a helyzet, de én igyekeztem kihátrálni belőle. Hirtelen azt sem tudom, mikor jutottunk el idáig. Tényleg ennyire komoly lenne ez az egész? Igaz, Bence olyan érzéseket váltott ki belőlem, mint anno az, akinek hajlandó voltam odaadni az életemet. Azóta nem szerettem igazán odaadóan, tudom, hogy az szerelem volt. De ez is szerelem lenne-e?
- Nem, tényleg nem. De eddig nem is akartad ezt.
Megfordultam és előhalásztam két villát, amikor elkapja a karomat. Annyira hangtalanul lépett hozzám, hogy észre sem vette. A tekintetem a karomra siklik. Határozott, de nem fájó szorítás, pont olyan, ami teljesen más irányba tereli a gondolataimat. Szerettem, hogy annyira határozott volt, hogy irányítani akart. Tudtam, hogy ilyen emberre van szükségem, mert egyedül nem boldogulnék. Hagytam, hogy maga felé fordítson, engedelmes rongybabává váltam az első határozott mozdulat után, a szokás hatalma.
- Bence...én, ne...
Nem tudtam befejezni, mert nem tudtam ellenkezni. Nem tudtam nemet mondani neki, túl határozott volt, ami arra kényszerített, hogy én legyek az alkalmazkodó fél, aki meghunyászkodik. De ez ettől függetlenül nem az én saját döntésem.
- Úgy érzem, mindegy, mit mondok.
Suttogom halkan, de nem tudtam viszonozni a mosolyát.
Hozzászólásai ebben a témában
Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2016. március 26. 19:08 | Link

Zoé


- Nem mondtam eddig, hogy akarom.
Helyesbített, azután hallgatott és figyelt, végigkövetett minden mozdulatot a tekintetével. Nem akart már ennél is jobban belemenni ebbe az egészbe, utált túl sokat beszélni, a cselekedetek vezérelte életben hitt. Arról nem beszélve, hogy bár a béketűréséből közel sem sikerült kihozni, hogy kiabáljon, vagy parancsoljon, mégis közel érezte azt, hogy szavakat akarjon adni más szájába. Ezzel pedig érezte, hogy itt nem lesz előre. Karjait szétbontva tenyerelt az asztalra és dőlt előre. Fejét lehorgasztotta, a padlót nézte, aztán, becsukta szemeit és megrázta fejét. Csak akkor nézett fel, mikor Zoé láthatóan mozgásba lendült, követte, de szótlanul már, elmondta mit akart. Egyszerűen csak nehezen viseli ezt, még az elutasításnál is. Amiből rajta inkább a feszültség látszik, mintsem csalódottság. A szavakra csak összeráncolta a homlokát és várakozóan tekintett rá, de csak nem jutottak előrébb.
- Segítek. Nagyon jól néz ki.
Ennyiben kimerült a reagálása, aztán a tányérokért nyúlt és az asztalhoz indult velük. Sosem volt az az ember, aki mindig, mindent megkapott, sokat dolgozott azért, hogy oda jusson, ahová. Ettől még nem tud és nem is akar lemondani arról, ami neki kell. Megfogta a szék támláját, majd Zoéra pillantott jön-e, nyilván enni csak együtt fognak. Kicsit próbált úgy tenni, mintha mi sem történt volna, vagy meg sem hallotta volna az utolsó mondatot arról, hogy mindegy lenne a másik véleménye. Ő aztán próbál teret hagyni bárkinek, de ami nem igazán illeszkedik a személyiségéhez, azzal nem tud mit kezdeni. De valahol mégis ez a helyzet, ez az ellenállás és káosz vonzza. Mag se tudja miért, csak érzi, hogy egészen más, mint az eddigi helyzetek bárkivel. Zoé nem egy nő volt csak a sok közül, rengeteg dologban más volt, mint a többiek, ami után érdeklődött. Ha pedig már kiszemelt valakit, ritkán áll el a szándékától, itt pedig nem állt meg annyiban, hogy  a közelébe férkőzzön időlegesen. Még gondolkodott, vonásain nagyjából semmi nem volt látható, csak várt a tanárnőre, majd ha leült, betolta a széket, és a saját helyére sétált. Nem csendkirályt akart játszani, de pontosan tudta, ha hallgat, azzal a másikban is több minden fordul meg, ha pedig van ideje gondolkodni, előbb-utóbb beszélni is fog. Bár lehet, hogy az impulzívabb emberként Bence lesz, aki megint megtöri a csendet, és hát... várható volt.
- Egyébként ha mindegy lenne, mit akarsz, tényeket közöltem volna, nem pedig érdeklődtem volna...
A többit inkább visszafojtotta, mielőtt még a nő fejéhez vágja, hogy, ha szeretne magányos macskás nő lenni lassan, teljesen jól halad felé. És egyáltalán nem csak azért mert nála hol találna jobbat - bár persze ez is tény, ezért jár egy vállveregetés saját magának -, hanem mert ha csak elutasítja magától a lehetőségét is egy másik végkimenetelnek, más se fogja sokáig törni magát érte. Bár nem tudják mit hagynak ki, nem ők lennének csak a vesztesek. Jogot formál a korára és élettapasztalatára vonatkozó előnyre, ő úgy véli, neki van igaza, és jelen helyzetben ismerve az előzményeket, merne rá fogadni is.
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2016. március 29. 11:58 | Link

Bence


 - Jó, akkor nem mondtad eddig, hogy akarod.
Ismétlés a tudás anyja. Nem igazán tudtam rá mit reagál, mert bár kiforgatta a szavaimat, igaza volt. Nem mondott se igent, se nemet. Kezdem azt érezni, hogy valójában az én hibám volt és ha hamarabb tisztáztuk volna a dolgot, akkor elkerülhettük volna ezt az egészet. De én úgy féltem ettől a beszélgetéstől, mint a tűztől. Nem akartam tudni, hogy mit gondol rólunk és én sem akartam végiggondolni pontosan mi ez. Olyan jó volt, nem akartam tönkretenni. Erre ő teszi tönkre. Korábban biztosan örültem volna, ha valaki, aki ennyire közel áll hozzám, ilyen módon fejezi ki az érdeklődését, de most már más volt a helyzet. Öregnek, fáradtnak és életuntnak tűntem mellette.
Fáradtan sóhajtottam fel, amikor elvette a tányérokat. Magamban szitkozódtam. Talán nem kellett volna ennyire hevesen reagálnom, de nem igazán gondolkodtam, ösztönös volt. Még mindig úgy hiszem, hogy nem érdemlem ezt, valószínű az én dolgom az, hogy minden testvérem gyerekének a hóbortos nagynénje legyek, aki megtanítja, hogy fogják az ecsetet és, hogy a festék nem ehető. Talán lesz egy-két macskám is, biztos ami biztos. Kisvártatva elindultam a kihúzott szék felé, leültem és megvártam, amíg betolja alattam a széket. Nem meglepő, tudtam, hogy ez is benne lakozik, sok minden mással együtt ami nagyon imponáló volt, mondhatni odavoltam a rejtett tulajdonságaiért. Bámultam az elém rakott ételt, de nem már voltam éhes. Nem gondolhatja komolyan, hogy ezek után majd jóízűen nekiállok a húsnak. Úgy ültem ott, vele szemben, mint valami leszidott kisgyerek, félig lehajtott fejjel, bűnbánó tekintettel.
 - Sajnálom.
Azt, hogy mit, azt én sem tudom pontosan. Semmiképpen sem azt, hogy itt vagyunk, talán azt, hogy olyan idiótán reagáltam. Végig kellett volna gondolnom, de éles helyzetben ez nagyon nehéz. De sosem késő újrakezdeni. Veszek egy nagy levegőt, hosszan kifújom majd kinyitom a szememet és a tekintetemmel Bencéét keresem.
 - Szóval, mit is szeretnél pontosan?
Kezdjük elölről, az a biztos. Óvatosan a villámért nyúlok, de csak felállítom az asztalra az ujjaimmal, nem nyúlok az ételhez.
Hozzászólásai ebben a témában
Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2016. április 11. 21:56 | Link

Zoé


Leginkább csak morgott már, főleg a bocsánatkérésre, de azzal, hogy elhallgatott, próbálta átmenetileg lezárttá tenni a témát. Tisztában volt vele, vagyis mind a ketten így voltak ezzel, hogy ez egyáltalán nem lefutott még, és pont ez zavarta már az utóbbi időben is. Egyszerűen nem volt eleje, és nem volt vége. Máskor, egy-egy kirívó esetet leszámítva, amit az életében kapcsolatnak lehetett nevezni valamit, élvezte ezt. Nem tartozott beszámolóval, nem voltak fölösleges aggodalmak, kötődések és kötelezettségek. Szeretett szabad lenni ott, ahol véletlenül se tudott volna megmaradni. De ide másért jött, és bár nem keresett, talált is okokat rá, hogy rendet és letisztázott helyzeteket akarjon. Leginkább maga miatt, bár ezt minduntalan próbálta ráhúzni arra, hogy mindkettejüknek úgy lenne a jó, ha tisztáznák a dolgokat.
Csendben, szinte hangtalanul pakolta le a tányérokat és tolta be a széket Zoé alá, majd ült le vele szemben. Vele ellentétben ő nem zavartatta magát és nekilátott. Valahogy nem igazán van benne túl sok igazodás ezen helyzetekhez, ha éhes, viszi a gyomra. Viszont látva a mozzanatokat és hallva a kérdést felmordul. Megrágja a falatot miután lenyelte, leteszi az evőeszközt és összefűzi maga előtt a kezeit, majd az álla alatt megtámasztja a fejét.
- Rendet, de ez nem a te hibád.
Próbált rávilágítani, hogy nem kellene ezért most magában hibákat keressen a nő, ugyanis nagyobb tétet mert volna rá tenni, hogy így van. Egyszerűen neki kényszere van néha túlzottan is az irányításra és a cél szerinti életre. Ebben viszont se irányt, se célt nem látott jelenleg. Egyáltalán nem volt haragos, parancsoló sem, egészen könnyedén beszélt, bár összeráncolt homloka és az iménti morgás árulkodó lehetett. Pedig magához mérten igyekszik elviselhető lenni. Legalábbis megpróbál.
- Csak szeretném, ha te átgondolnád mit is akarsz. Barátok vagyunk, ennyit csak megkérdezhetek.
Azért egy kellően pofátlan vigyor a végére szúrva még belefért, de ő maga már tisztában van vele, mit szeretne. Ellenben ez itt most nem az a hely és idő, mikor terítékre kell, hogy kerüljön. Egyébként is hagyni kell most ezt pihenni. Pár pillanat után visszatért a vacsorához, bevárva Zoét is, hogy eszik-e vagy sem.
Ez valószínűleg már káoszban marad most, de valaminek már elejét vették. Miután ettek és elpakoltak még váltottak pár szót, de igyekezett Bence kellően kikerülni az előbbieket. Inkább csak felkísérte Zoét a Navinésekhez.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint