31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 7 8 9 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Gróf Wickler György
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 45
Írta: 2014. június 22. 14:42 | Link

Wessinger kisasszony


Szemüvege visszakerül a helyére, ő maga pedig ismét felkel az asztaltól, hogy az ablakból csodálhassa az udvart. Ekkor kopogás hallatszik az ajtóból, s egy elragadó fiatal hölgy kukucskál be a résen, mikor odapillant. Szakálla mögött széles mosoly jelzi őszinte örömét vendége láttán, majd int asztala felé, jelezve, hogy foglaljon csak helyet.
- Szép napot Önnek is kisasszony! - A fiatal nő becsukja az ajtót és gyorsan le is ül, Wickler úr pedig követi a példáját; csak éppen az asztal túloldalán. Megemeli ama bizonyos levelet és jókedvűen biccent. - Úgy bizony, megkaptam. Őszintén szólva nem számítottam rá, hogy ilyenkor látjuk majd a kedves lányát az iskolánkban.
Az ősz férfi rásandít Lillára, aki biztosan rájött már, hogy talán egy kissé túlkorosnak fog itt számítani.
- Ó de modortalan vagyok, óhajt egy kis frissítőt, süteményt? - Ha erre a válasz igen lesz, egy pálcaintéssel magához varázsolja őket, s mivel már bőven nagykorú vendége van, még alkohollal is szívesen megkínálja, ha arra vágyik. Nincs is jobb, mint majszolgatás közben szövögetni a jövő terveit. Miután megtörtént a kiszolgálás, az első kortyok, vagy netán elutasította a hölgy, rátér a lényegre, nem szeretné rabolni Lilla drága idejét.
- Az édesanyja úgy írta, hogy különórákra szeretne bejárni, egy kicsit letisztázni az otthon tanultakat. Természetesen megengedem, más is járt így már be, ne gondolja, hogy kivételeznék, csak azért, mert Anna régi jó ismerősöm. Azt viszont Öntől szeretném megkérdezni, hogy pontosan mely tantárgyakra gondolt, illetve honnan szeretné őket tanulni? Értesíteném a kollégákat egy bejáró tanulóról. - Hangja lelkesen cseng, és szinte szemei is mosolyognak, mindig öröm tölti el, ha valaki ennyire szeretne valamit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. november 29. 11:30 | Link

Ig. helyettes bácsi

bocsánat a késésért Rolleyes


Hogy ezzel a kettős képzéssel mennyi macera van. Én nem szoktam hozzá, hogy az ügyeimet magamnak kell intézni, otthon mindig megtették a szülők, de most átélem azt a kálváriát, amit ők, míg minden szükséges holmit összeszedek, mert igen, még ez sem tud eltántorítani attól, amit szeretnék.
Az már csak hab a tortán, hogy Merkovszky bácsihoz is időpontot kell kérni, mintha csak nem is tudom, mi lenne. Persze megteszem, és még Lénának is könyörgök egy sort, hogy nyomtassa ki nekem a szükséges papírokat, mert a munkahelyén van nyomtató... megbűvölve... és akkor egy magamfajta lány, ne kezdje el a fejét fogni.
- Csókolom, tudja mennyire egyszerűbb lenne az élet, ha lenne áram? Komolyan, még csak nem is veszélyes.... csak, ha megráz - gondolkodok el egy kicsit, főleg azon, hogy nem így kéne megkezdeni egy beszélgetést, de aztán vállat vonok. Nem tehetek róla, mindig ki kell mondanom azt, ami a fejemben van.
- Egyébként Helena vagyok, és hoztam papírokat, mert ugye szeretnék a Gorsserliebbe is tanulni, csak hát, a maga beleegyezése is kell hozzá, meg pár cucc... nem értek ehhez - forgatom a szemem, mert még csak nem is hazudok, de a papírok, azok tényleg kellenek, hogy felvételizhessek oda is. Közben az asztalához sétálok, és lerakom a mappát. Gondolom már úgyis hallott arról, hogy valakinek ilyen tervei vannak, talán csak arcot nem tudott a névhez párosítani.
- Itt miért nincs sorszám? Ha időpontot kell kérni, akkor sorszámot is kell húzni, nem? Vagy kell? - kerekedik el a szemem, mert esküszöm, én kint egyetlen olyan bizét se találtam, ami arra utalna, bár... ez a varázsvilág, nem is tudom, mi lenne velem, ha egyszer valami egyszerűen is menne.
- Mert akkor lehet, csúnyán beelőztem valakit - még egy bűnbánó mosolyt is megeresztek, mielőtt úgy döntök, nem kéne tovább fárasztani a bácsit.
- Bocsánat, csak most először csinálok ilyet, és tök izgi az egész - és előbb utóbb talán rá is jön, hogy ez nagy szó, hisz a papírjaim közt fel van tüntetve, hogy fotografikus memóriám is van. Főleg ezért merek ebbe belevágni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. december 1. 16:26 | Link

Helena
Semmi gond, nem sietünk sehová. Cheesy

Eddig nem nagyon kellett igazgatóhelyettesi posztjával kapcsolatosan bármi bonyolultabb feladatot megoldania, mert Portnipper professzor mindent kézben tart, és ez így nagyon rendben is van. Bár Ádám végtelenül örült a felkérésnek, és a lehetőségnek, valahányszor szóba került, hogy ő igazgatóhelyettes lett, rángatózni kezdett a szája széle. Csak nehezen tudott ezen alkalmakkor elfojtani egy-egy vigyort, mert tisztában van vele, hogy, ha az emberek ismernék a múltját, ők is kifejezetten mulatságosnak tartanák, hogy a végén pont belőle lett iskola vezetőségi tag. De hát az ember sosem tudhatja, miből lesz a cserebogár.
Az elmúlt hónapokkal ellentétben ma ténylegesen szükség van rá, bár még nem tudja, hogyan is fog kinézni a találkozó. Már eleve időpontot kellett egyeztetnie a lánnyal, mert hát az elméleti órák és a kilenc tanonc gyakorlati órái, plusz a fogadóóráira bejelentkezett diákok mellett elég nehéz egyéb dolgokra is időt szakítani. De persze nem lehetetlen, mert ezt a szót Merkovszky Ádám nem ismeri.
- Ennyi erővel egy muglinak is mondhatnád, hogy mennyivel egyszerűbb lenne az élete, ha tudna varázsolni. Előnyök és hátrányok ugyebár - reagál rögtön a szélvésszerű lányra, aki ezzel akaratlanul be is csempészi magát az igazgatóhelyettes szívébe, elvégre a viharral jól szót tud érteni.
- Rendben, mindjárt átnézem őket - bólint, majd kezébe veszi a papírokkal tömött mappát, és átfut rajtuk a szemével. Amíg olvas, fél füllel továbbra is a lányra figyel, aki láthatóan eldöntötte, hogy szórakoztatni fogja őt azon rövid időintervallumban, amíg egy légtérben tartózkodnak.
- Á, itt nincs sorszám, az győz, aki előbb beér. Az egyszerre érkezőket a folyosón szoktam megfuttatni - válaszol somolyogva, miközben lapoz egyet.
- Na, hát én úgy látom, minden rendben van, már amennyiben normális, hogy egy diák két iskolában is akar tanulni egyszerre. Nem lehet, hogy te egy földönkívüli vagy? - érdeklődik, miközben előkeres az egyik fiókból egy formanyomtatványt, amit aztán nekiáll kitölteni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. december 7. 18:46 | Link

Ig. helyettes bácsi


Igazából tök szimpi nekem ez a férfi. Főleg, mert még nem rugdosott ki páros lábbal, holott tudom ám, nehéz velem bírni, már Wardtól is megkaptam. Ő egy hős, nem csak, hogy elvisel, még szeret is velem lógni, lehet nem is hős, hanem inkább kezdő mazochista, na mindegy.
Most viszont tök egyedül jöttem ide, és emiatt tiszta büszke vagyok magamra, most úgy is érzem, nagy lány vagyok már, mert képes vagyok egymagam elintézni a dolgom. Persze, tudom ám, ha megoldható lenne, hogy anyuék csinálják ezt is, simán rájuk tukmálnám, de mivel ez lehetetlen, nekem kell kézben tartanom a dolgaim, és ez csak elsőre tűnik olyan ijesztőnek.
- De akkor lecsuknának, szóval azért nem ugyanaz. Amúgy is, nem is értem ezt a fajta megkülönböztetést, és kicsit sértőnek is találom - húzom össze a szemeim, elvégre mégis csak mugli vagyok én is, csupán jutott nekem némi kéretlen plusz, ami miatt már mégsem... hivatalosan, amúgy meg én legalább működtetni tudok egy Iphonet, vagy egy számítógépet... és fel is tudok törni egy-két oldalt, amivel azért nem fogok dicsekedni.
- Á, csak nyugodtan... ráérek... ad igazolást? - mert hogy nekem órám lenne most azt hiszem, szóval nyomós okkal vagyok itt, és ezt akár alá is támaszthatná. Gondolom, ez azért itt is így megy, megbukni meg mégse szeretnék.
A kijelentésén persze felnevetek, nem türtőztetem magam, mert sikerült elképzelnem a jelenetet, és tényleg iszonyat mulatságos.
- Még szerencse, hogy itt fiatalok vannak, ha a minisztériumban dolgozna, és nyugdíjas találkozó lenne hirtelen, tuti, rámenne fél napja - vigyorgok rá, miután sikerül elmulasztanom a nevetést, aztán tekintek csak körbe a helyen. Elhúzom a szám, és próbálom én leküzdeni a késztetést, de csak nem sikerül, megint megszólalok.
- Mit ne mondjak, nem valami otthonos egy hely ez. Nem akar tenni ellene? Lehetne több kép is a falon, vagy legalább pár serleg, a trófeaterem úgyis hemzseg - az ötlet persze csak úgy jön, meg hát a szavak is, hiába próbálom moderálni magam, hisz mégis csak egy fontos dolog miatt vagyok itt, nem barátkozni.
- Még nem bizonyították, de sanszos lehet. Egyébként csak fotografikus memóriám van, és imádok táncolni. Mugliként is művészeti suliban voltam, és mikor hallottam, hogy erre itt is van lehetőségem, még ha csak így is.... nekem a tánc olyan, mint másnak a légzés, képtelen vagyok lemondani róla, érti? - pislogok nagyokat a férfire, nehogy már emiatt ne engedjen oda, mert végül is jogában áll azt megtenni.  
  
Utoljára módosította:Sólyomfi Helena, 2015. december 7. 18:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Hollósi M. Karolina
INAKTÍV


Csinszka
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 324
Írta: 2016. január 4. 12:56 | Link


| már megint mibe rángatsz bele? | hangulat

Mint derült égből villámcsapás, úgy robbant bele a mai napjába Eliza akciója. Karolina békésen, éppen kellemes kaja utáni bódulatban indult vissza a nagyteremből a szobája felé, orra előtt egy könyvvel, időnként azért fel-felpillantva, nehogy nekimenjen valakinek vagy valaminek; aztán egyszer csak egy kéz megragadta a karját, a kezében tartott könyv, szép ívesen szállt át a folyosón, ahogy meglepettségében ugrott egyet. Persze, tudhatta volna, hogy Eliza az, aki megragadja, a barnán kívül nem sokan foglalkoznak vele. Nos, ilyen előzmények következményeként lehet, hogy immár könyvtelenül, a déli szárnyban van, Lizával. És mindezek mellé teljesen értetlenül. Barátnője gyakran meggondolatlan, és mindenféle baromságot talál ki így Karolina kicsit megriadva veszi tudomásul, hogy legújabb agyszüleményébe pont őt készül belerángatni.
- Mégis hova megyünk Liza? Mit vettél már megint a fejedbe? – kérdései mellé egy elegáns szemforgatás is jár, majd azzal a 'mármegintmitcsinálunk?' pillantással néz kedvenc rellonosára, amivel ilyenkor szokott. Nem kicsit döbben meg, mikor végül lefékeznek az igazgatói előtt. Na igen, Eliza nem a kis halakat kergeti, neki a nagy fogások kellenek. A levitás meglepetten pislog kettőt hármat, mielőtt meg tudna szólalni.
- Na neeem! Nem tudom mit akarsz itt, de inkább felejtsd el! – hátrál egy-két lépést, közben szúrósan néz a lányra. Karjait keresztbe fonja maga előtt, úgy vár némi magyarázatot. Nem fog elfutni és egyedül hagyni Lizát, de agya azt ordítja, hogy lépjenek le innen nagyon gyorsan. Óvakodva pillant körül, reméli senki nem vette észre őket, bár jelen helyzetben még egy ártatlan igazgatóiba tett látogatásnak is álcázhatják a dolgot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2016. január 5. 00:07 | Link

Béres Bárcián;;


Mondhatnánk, hogy átlagos reggelre ébredt a kastély, ez azonban már csak a szőkés navinést nézve is sántítana. Lucánál egyébként se sokszor van a mindennapokba belesimuló tevékenység, de a mai ébredés egészen hisztisre sikerült, ez pedig elkeseredésbe, majd pedig egészen felháborodásig és zaklatottságig vitte. A kiváltó ok nem más volt, mint egy bagoly, már előző este is jött valami, de azt még nem bontotta fel, azonban ami most érkezett, nagyon felkeltette a figyelmét: az ifi csapat vezetősége küldte neki, akiknél edz és játszik már pár tanéve. Elsőre egészen megörült, kimászott az ágyikóból, aztán egészen halkan elhagyta a jelenlegi szobát, hogy a sajátjába menjen a szemüvegéért. Bármennyire szeretné néha, ha nem lenne fölösleges plusz kelléke, ha komolyan olvas vagy tanul, kénytelen használni. Most is ez a helyzet, nem csak a korai ébredéstől látja a betűket futkosni olykor alapon. De ahogy a szemüveg felkerül, kitisztul a kép, jobban, mint kéne. Felbontották vele az ifjúsági szerződést, vagyis csak eddig jutott benne, mire lesápadva eldobta a szemüveget az ágyra, kirontott pizsamában a szobából, lerohamozott a lépcsőn, majd elhagyta a navinét.
Páran már felöltözve indultak a nagyterembe reggelizni, főleg mivel nemsokára már az óráik is kezdődnek, Luca fejében azonban minden gondolatának legrosszabbika rohant végig. Nincs több profi kviddics, ha nincs ez, nem kapja meg az ösztöndíjat, és még a suliból is biztos kiteszik, mit szól majd Zoé meg mindenki? Mi lesz így vele? Teljes hidegzuhany. Remegve az idegtől robog az igazgatói felé, ahol reméli, Ádámot megtalálja, őt ismeri, tőle mer tanácsot kérni. Kedves és… jókat mulatott vele meg rajta mindig is, biztos segíteni is tud. Már ha ezen lehet. Amilyen sebesen tud, robog, egy-két könnycsepp is gördül már le, de gyorsan letörli, mikor az ajtóhoz ér.
Nagy levegő után egy koppintás után nyit be jó erősen lenyomva a kilincset.
- Ádám engem ki fognak rúgni… - és vége az életemnek. Ám nem fejezi be, csak gondolatban, kétségbeesetten tekint maga elé, de az hagyján, hogy a keresett személy sehol, egy számára még idegen embert pillant meg. Most elnézést kéne kérjen, tudja. A tegezésért meg az ajtón való beesésért pizsamában. Ha nem mondja amúgy a 150 pár centijével elsősnek is nézhetnék, pedig 19-20 éves mestertanonc lévén ideje lenne viselkednie. Végül csak meggyűri apapírt kezében és összeszorított ajkai fellágyulnak, könnyek szöknek a szemébe. Szinte látszik, ahogy homlokán lüktet az ér és már rázná a sírás, de igyekszik visszafogni magát. Nála az érzelemkitörés nem gyerekjáték. Pedig amúgy elég lett volna csak végigolvasni a papírt alapból a kezében…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Mezőssy Eliza
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 254
Betörés és kiiktatás
Írta: 2016. január 5. 10:08
| Link

Lina

Sietős léptekkel haladok végig az iskola folyosóján. Néhány levitás ugyan is azt mondta, hogy Lina errefelé kószál. Nekem pedig most rá van szükségem. Remélem, hogy nem vertek át. Sose tettem még kárt bennük, így nincs okuk utálni, bár ezt sosem lehet tudni az embereknél. Szerencsémre az egyik sarkon bekanyarodva már látom is a szőke hajkoronát. Linát már méterekről ki lehet szúrni erről és a járásáról. Annyira tipikus, hogy az már félelmetes. Egy mosoly jelenik meg arcomon és sietősen settenkedek utána. A lehajtott fejből arra következtetek, hogy ismét el van mélyedve egy könyvbe és se lát, se hall. Ahogy mellé érek megragadom a karját és húzni kezdem, miközben egy "Bu"-t hallatok. Szegénykémre úgy a frászt hoztam, hogy még a könyvét is eldobta. Egy nagyon nevetek rajta, de nem állok meg. Úgyse fogja senki elvinni amíg végzünk. Úgyis gyorsa leszek, mint a villám, csak kell valaki, aki felügyel, ne törjön rám senki. Az igazgatóiig meg se állok és meg se szólalok. Majd akkor és ott mindent elmondok neki. Hallom, hogy kérdezősködik, így csak egy sokat sejtető, huncut mosollyal fordulok felé.
- Mindjárt, mindjárt! - motyogom, majd fékezek egy nagyot. Megérkeztünk. Már visszakozik, pedig nem is tudja, mit akarok csinálni. Meglátja a feliratot és már össze is csinálja magát. Jaj Linácskám, kicsit több bátorságot és vakmerőséget. Egy szemforgatással és fejcsóválással válaszolok először neki.
- Nyugi, nincs semmi gáz. Neked csak felügyelned kell, és ha jön a diri, akkor szólni nekem. Illetve ha már túl közel van akkor feltartani, amíg kimászok valahogy az ablakon. - Remélem itt nincs semmi védőbűbáj, hogy ezt megakadályozza. Akkor nagy sz*rban leszek. - Ja, és hogy miért? Na szóval. A minap éppen büntetőmunkán voltam és Ethant osztották be hozzám. Eléggé felhúzott és soha többet nem akarok vele ilyen hosszú ideig egy levegőt szívni. Szóval én most bemegyek oda, - ekkor az igazgatói ajtajára mutatok - megkeresem a prefektusok beosztását, és átírom, hogy ő még véletlen se felügyeljen engem. Érted már? - kérdem, majd farzsebemből előkapom a pálcámat. Ez pedig ritka dolog nálam. Általában soha nem hordom magammal, inkább ott hagyom a szobába. De jelen szituációban elég nagy szükségem lesz rá.
Utoljára módosította:Mezőssy Eliza, 2016. január 5. 10:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. január 5. 11:10 | Link

Luca

Halkan suhan végig a folyosón az alakja. Igyekszik minél feltűnésmentesebben szelni a folyosókat még ilyenkor, hiszen a legtöbb diák még alszik, vagy ha nem is alszik, meglehetősen morcos állapotban van még, hiszen nem olyan régen kelt. Az ő szemében is ott van még kissé az álom, ám tétlenségre nincs idő, a jó munkásember ilyenkor már bizony javában dolgozik.
Szóval egy komótos arcmosás és a megfelelő öltözet kiválasztása után, Bárcián felkapott az asztaláról egy halom nemrég befejezett elszámolást, és egy másik fekete mappát, aminek még ennél is sokkal izgalmasabb tartalma volt... Aztán szépen kilépett az irodájából és az igazgatói iroda felé vette az irányt, ahol egyébként néhanapján szinte több időt töltött el, mint a sajátjában.
Az igazgató és helyettese még nem értek be, de ez nem is volt gond, ugyanis Bárcián mindig szándékosan jött ilyen korán, pontosan azért, hogy mire reggel megérkeznek, már minden a helyén legyen. Most is hatalmas precizitással rendezett az asztalukon mindent szép kupacokba, amihez neki köze volt – a saját ügyeiket tartalmazó papírokhoz értelemszerűen nem nyúlt. Egyrészt nem akarta nekik összekavarni a dolgokat, másrészt ennyi diszkréciót nyilván illik mutatni, még akkor is, ha egyébként valószínűleg semmi probléma nem származott volna belőle, hogyha hozzájuk nyúl.
Éppen pár aláírást firkantott még a megfelelő helyekre, az asztal mellett állt, de a kezével letámaszkodott rá, tekintetével a papírokat pásztázta, amikor valaki betoppant az ajtón. Lassan emelte fel kék tekintetét a lapokról, egy kérdő pillantást vetve a jövevényre. Egy apró, ám annál zaklatottabb állapotban levő hölgyike lépett be, aki láthatóan nem őt kereste és nagyon rosszul indulhatott a napja.
Gyorsan összerendezte a papírokat egy gyakorlott mozdulattal (ezt a mozdulatot elég sokszor kellett alkalmaznia, pedig csak pár napja kezdett bele a munkába), majd közelebb lépett a lányhoz.
- Jó reggelt! Ádám sajnos még nincs itt, de hátha én is a segítségére tudok lenni. - mondta neki egy nyugodt mosoly kíséretében, közben pedig gondolatban kijavította magát: Biztos, hogy a segítségére tudok lenni. Úgy gondolta, nem árthat vele sokat, hogyha egy kicsit megnyugtatja. Így aztán nem gondolkodott sokáig, csak a tekintetébe fúrta a sajátját, és igyekezett maga is minél jobban ellazulni. Szerencsére ez nem volt nehéz, az alvó kastély nyugalmas reggeli atmoszférája már eleve szinte magától elringatta az embert, úgyhogy inkább azt nem értette teljesen, a lány min borulhatott ki ennyire. Szinte látta maga előtt a következő egy percet, ahogy Luca megnyugszik kissé, éppen eléggé ahhoz, hogy rendesen össze tudja szedni a gondolatait, és át tudja látni a helyzetet. Érdeklődve kémlelte a tekintetét, keresve a jeleket, hogy már kicsit sikerült a segítségével összeszednie magát, közben pedig gyorsan a kezére pillantott, megállapítva, hogy egy levél okozhatta a zaklatottságát. Hiszen még a pizsamáját sem vette át! Ezt most már, hogy Bárcián tudta, hogy a lány tökéletesen rendben lesz, meglehetősen szórakoztatónak találta, ám ennek semmilyen jelét nem mutatta, csak továbbra is állt a lánnyal szemben, igyekezve kivetíteni rá a saját lelki békéjét.
Utoljára módosította:Béres Bárcián, 2016. január 5. 11:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hollósi M. Karolina
INAKTÍV


Csinszka
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 324
Írta: 2016. január 5. 16:06 | Link


| csak egyszer maradnál nyugton végre... |

Eliza a kis akciójával jól a frászt hozta a levitásra, aki jó szfinxként egy könyvvel a kezében mászkált, nem is meglepően. Kezdi kicsit bosszantani, hogy nem kap semmiféle választ barátnőjétől, de már jópárszor megtapasztalta, hogy Lizának nem az a legelső, hogy felvilágosítsa őt a tervet illetően. Előbb-utóbb biztos megtudja majd mire megy ki a dolog. Karba tett kezekkel várja a rellonos magyarázatát. Szótlanul vár, míg a lány befejezi a szövegelést, közben szemei egyre inkább kikerekednek. Mégis mit találjon ki, hogy szóval tartsa?! Valahogy van egy olyan érzése, hogy ennek nem lesz jó vége. Na meg nem hiszi, hogy egykönnyen ki tudna mászni az ablakon. De persze fő az optimizmus, hogy minden sikerül, és erre a mutatványra nem kell sort kerítenie Lizának. Nagy sóhajjal lép közelebb barátnőjéhez.
- Értem, persze. Történt valami a bünti alatt? - kérdezi Eliza arcára pillantva. Tulajdonképpen ez most mellékes, legjobb lenne gyorsan végezni, de reméli, hogy a lány később majd elmeséli az ügyet, ha volt valami. Azt a tényt, hogy Eliza kezében pálcát lát egy mosollyal és némi meghökkenéssel veszi tudomásul. Ritka pillanat az biztos.
- Ha tudom, hogy pálcát is hozol, akkor felkészültem volna egy fényképezőgéppel, hogy megörökíthessem a pillanatot – jegyzi meg egy vigyorral az arcán. Pontosan jól tudja, hogy Eliza nagyon is idegenkedik attól a világtól, ami számára a legtermészetesebb. - Na nyomás, intézd el gyorsan! - tessékeli az ajtó felé a rellonost növekvő izgalommal. Nincs túlzottan oda Liza agyament ötleteiért, főleg nem akkor, ha neki is szerepe van benne. Gyorsan ellenőrzi a terepet, körbepillant, de úgy tűnik senki nincs a közelben, a folyosó jelenleg kihalt. Nem veszi elő a pálcáját, ha bárkit is szóval kéne tartania nehezen lenne hihető, hogy ő épp csak erre járt, miközben kivont pálcával magyaráz. Azért figyel rá, hogy ha barátnője bejutott, az ajtó résnyire nyitva maradjon. Még az is előfordulhat, hogy az illegális betolakodók bemehetnek, de ha becsukják az ajtót nem tudnak kijönni. Márpedig ha nem jön közbe semmi, Liza itt fog kijönni.
- Ígérd meg, hogy nagyon sietsz! - suttogja oda sietve Elizának, mielőtt elfoglalná őrhelyét az ajtó mellett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mezőssy Eliza
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 254
Betörés és kiiktatás
Írta: 2016. január 11. 11:53
| Link

Lina


Nagyon cuki Lina, hogy így aggódik értem. A kérdése, hogy történt-e valami, egy mosolyt csal az arcomra. Annak ellenére, hogy ő az idősebb, néha úgy érzem, hogy ez nem így van. A kis ártatlan, kedves, szerethető, de olykor beteg énje annyira de annyira cukivá teszi. Legszívesebben ilyenkor jól megölelgetném, mint ahogy az ember a húgát szokta. Mondjuk Regi sose ölelgetett engem. Nem is tudom, honnan szedtem, hogy a testvérek ölelgetik egymást. Ilyesmire maximum a családi fotókon került sor, mikor eljátszottuk, mennyire szeretjük egymást. Mondjuk nekem pedig ott volt Helena, olyan kishúg pótléknak. Fiatalabb nálam és nagyjából együtt nőttünk fel. Már amikor Győrben voltunk, nem pedig Delibe. Az a sok-sok titok, az a sok-sok közös balhé. Annyi minden összeköt minket. Érte, és Lináért éri meg itt lenni ebben a...hagyjuk.
- Hát volt egy nem túl kellemes szóváltásunk. De amúgy csak szimplán nem akarok vele "dolgozni". Inkább kerülném amennyire csak lehet. De cuki, hogy így aggódsz. - válaszolok a kérdésére, majd az ajtó felé fordulok. De akkor Lina újra megszólal. Én egy szúrós tekintettel és leplezett mosollyal fordulok felé.
- Na na! Jól jegyezed meg, mert ilyen nem mostanában fogsz újra látni. - kidugom a nyelvem felé, majd elmosolyodok. Nem teljesen körvonalazódott még bennem, hogy hogyan is fogom véghez vinni a tervemet. Őszintén azt se tudom, hogy merre kellene keresnem a prefektusok beosztásait. Na de majd bent rögtönözök valamit. Legalábbis remélem, hogy menni fog a dolog és nem úgy jövök ki, hogy még sok-sok együtt töltött órám lesz Ethannel. Mélyről egy nagy sóhaj tör fel belőlem. Az ajtóról újra Linára pillantok, aki eközben már befelé tessékelt.
- Kívánj kéz és lábtörést a szó átvitt értelmébe. - nyelek egy nagyot, majd folytatom - Ha nem jönnék ki örülök, hogy megismertelek. - próbálom a dramatikus hatás kedvéért nem elnevetni magam, de nem sikerül 100%-osan. Egy mosoly kúszik az arcomra.
- Na essünk neki! - adom ki a "harci kiáltást". Mivel többet ésszel, mint ész nélkül, így először bekopogok. Pálcámat a hátam mögé rejtem. Nem jön bentről válasz, így várhatóan senki nincs benn. Lenyomom a kilincset, hátha nyitva van, és csodák csodájára az ajtó kitárul. Végül is tök jogos. Egy varázslókkal és boszorkányokkal teli épületben vagyunk, ahol ha valaki be akar jutni valahova, akkor be is fog. Teljesen felesleges zárni az ajtókat. Hátra pillantok még egyszer Linára, majd beljebb lépek.
- Hahó! - mondom normál hangerővel - Van itt valaki? - kérdem, de semmi válasz nem jön. Beljebb araszolok és az igazgató asztalához settenkedem. Érzem, hogy lüktet a vér az ereimben. Szinte hallom is. Talán még Lina is hallja a szívem dobbanásait. Picit izgulok. Az asztalhoz lépek és egyesével elkezdem kihúzni a fiókokat. Óvatosan turkálni kezdek benne, de az első fiókba semmi, ami a prefektusokra utalna.
- Lina! Ha igazgató lennél, hol dugdosnád a prefektusok beosztását? - kérdem és remélem, hogy a szőke leányzó meghallja az ajtónál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
A kihagyhatatlan ajánlat
Írta: 2016. január 11. 14:10
| Link

Kellemes meglepetés a kellemetlenkedőknek
Minő meglepetés, hogy Michelle-nek pont ezen a napon, pont ebben az időpontban kell a folyosón járnia! Mondhatnánk, hogy véletlenek nem léteznek, de ilyen nagyot nem lehet hazudni. Ha megszervezi sem tudna így időzíteni. Az igazgatóiba való belépés pillanatában kanyarodik be a sarkon és áldja az eszét, hogy jelvényét magánál hordja. Nos lányok, akkor showtime.
Könnyed léptekkel halad az ajtó felé, mintha nem is oda készülne, mi több, mintha észre sem venné, hogy itt valami nem stimmel és mivel az utóbbi időben amúgy sem ver nagy port, talán esély is van rá, hogy ne ismerjék fel. A vesztük azonban így is, úgy is eléri őket. Épp elhaladna Karolina mellett - bár persze amúgy is tervez megállni -, ám a bentről kiszűrődő kérdés ráébreszti, hogy van ennél sokkal jobb belépő is. Mi több, az évszázad legjobb belépője lehet most az övé. Rámosolyog a levitásra és nemes egyszerűséggel ellép mellette, hogy belökje az ajtót és rávicsorogjon Elizára.
- A házvezetőnél - ezzel pedig nemcsak tökéletes keretbe foglalja megjelenését, de egyértelmű választ is ad az amúgy bugyuta kérdésre. Mi köze lenne az igazgatónak a prefektusok beosztásához? Nyilván semmi, ezt a házvezetők intézik. Persze a balgaság szüli a legjobb alkalmakat arra, hogy a prefektusok kiélhessék fantáziájukat és ne legyen kétségetek, rendkívül kreatívak tudnak lenni, ha akarnak. Egy ilyen szép, madárcsicsergős napon (SE) pedig már csak egy kellemes büntetés esik jobban a szokásos adag gyomorkeserűnél.
- Nos, az a helyzet, hogy két lehetőségünk van. Vagy megvárjuk Rabbotot, vagy hálát adsz, hogy én találtalak meg és elvégzed a büntetőmunkát szó nélkül. Mellesleg nem ironikus, hogy a legutóbb Ethan, most pedig én kaplak el? Látom keresed a lehetőségeket - ezzel csak arra utal, hogy nyilván különös módon vonzódik a Saint-Venantokhoz, függetlenül nemtől és kortól. A szokásos félmosoly gúnyosan ül arcán, az pedig, hogy a levitás mit csinál, bőven hidegen hagyja. Ő az ajtón kívül volt, maximum akkor lesz hajlandó foglalkozni vele, ha bele óhajt szólni a szokványos procedúrába. Akkor ő nem fogkefével, hanem nyelvvel fogja kinyalni az elhagyatott mosdó gusztustalan WC-csészéit. Egyik sem túl élvezetes.
- Nevet, házat, évfolyamot, csak a mihez tartás végett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2016. január 13. 23:23 | Link

Bárcián;;


A pizsamás navinés a folyosókon annyira nem is különös látvány, legalábbis ahogy a hírek terjengenek az unikornisokról, nem sokan hökkennek meg. Ha meg beazonosítják az éppen elég szörnyen festő Lucát, pláne. A lány nem egyszerű, de hát ezt megalapozta már egészen fiatalkorától, hogy így is gondoljanak rá. Most azonban nagyobb elefántot csinált, mint amit bolhából lehet. Csak ezt még ő nem fogta fel. Ahogy koppintása megtörténik az ajtón, már nincs visszaút, ahogy benne az elkeseredettséggel vegyülő felháborodásnak sem. Kétségbeesve támadna Ádámra, hogy segítséget nyerjen, de egészen másba szalad. Meg is torpan, de már buktak ki belőle a szavak, így mindegy lenne illem szerint mit kéne csináljon.
- Nem hiszem... nem tudom.. semmi nem jó.
Kezdene bele egy körhisztibe is, azonban két szipogás között, ahogy a férfit figyelte, hátha van még hasonló javaslata, vagy Ádám hollétére tipp valami fura történt. A navinésnél nem jellemző, hogy ő jelentse ezt ki másra de... Egyszerűen érezte, ahogy a kavargás benne szépen csillapodik, ahogy az inger csökken benne, visszarántódik arról a bizonyos hisztiküszöbről, amit olyan jól ismer már. Tisztulni kezdett, nem akart kitörni belőle, sőt a légzése is egészen egyenletes lett. Megijedt, saját magától leginkább, mert fogalma sem volt mi történt.Magára pillantott, majd a férfire, ezt megismételte még párszor. A papírt szorongatta, ahogy ránézett a gombóc ismét a gyomrában volt, de nem érezte a világ végét és azt, hogy ő az iskola szégyene olyan erőteljesen már. Soha nem történt még vele ilyen. Az érzelmei nála tényleg olyanok, mint az időjárás, önállóan, szabadon változnak, hol gyorsabban, hol lassabban. De sosem ilyen átmenettel a semmiből. A képessége pedig... fogalma sincs ilyenre képes-e, sose volt elég koncentrációja kellően csitítani magát. Angel pedig próbálta belé verni. Éppen ezért érezte, valami nem stimmel. Kíváncsi lett és meglepett. Egy lépést hátrált is, csak aztán beszélt.
- Ez... mit csináltál?...Csinált...maga.
Nem hangos, nem kérdőrevonó, bár biztos annak kéne lennie, furcsa is lehet. Mintha nem önmagán segített volna, hanem tényleg ez a férfi. De valami olyat sejt, érez belül, lehet teljesen rosszul, hogy emberére akadt.
Bár így lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. január 14. 22:54 | Link

Luca

Igazán sajnálta a lányt a zaklatottsága miatt, éppen ezért volt jó érzés, hogy tudott módot, hogy segítsen rajta. Sajnos nem igazán ismerte a zaklatott lelkiállapotot amiben a kány láthatóan volt, igazából összesen talán csak akkor érzett életében hasonlatosat, mikor elveszítette a karját. De az is csak intenzitásában, nem jellegében volt hasonló. Ugyan sokat találkozott már ezzel a jelenséggel, de meg nem élte, így csak elképzelni tudta, hogy mennyire kellemetlen egy érzés lehet. Elgondolkodott azon, hogy általában ilyenkor az emberek hosszas magyarázatokba kezdenek a másik félnek arról, hogy miért nem kell kétségbeesnie, milyen okai vannak a nyugalomra, melyek a lehetséges megoldási lehetőségek, és hasonló maszlagok. Ezek néha bejönnek, ám gyakrabban nem. Elvégre az érzelmekre (és főleg a nők érzelmeire) csak nagyon ritkán lehetséges észérvekkel hatni. Ezért jó, ha az embernek ilyen speckó képességei vannak, még ha meglehetősen ijesztő is a delikvensnek, aki először találkozik a hatásokkal. Ez a zavaros érzés ült ki most Luca arcára is, de szerencsére hamar összeállt számára a kép, hogy kettejük közül nem ő kezd megkattanni, hanem Berci az, aki nem teljesen sorolható be a "normális" kategóriába. Így aztán a lány kérdésére gyorsan igyekezett válaszolni, hiszen természetesen minden jog megillette őt, hogy tudhassa, mi történik vele.
A férfi pislogott párat, majd ahogy Luca hátrébb lépett, ő is hátrált pár lépést. Nem azért, mert kényszeresen utánozni akarta a lányt, csak jelezni akarta, hogy jöjjön nyugodtan beljebb. Nem fogja megharapni. Egy picit félre is állt oldalra, hogy teljesen egyértelmű legyen a gesztus, ha eddig nem lett volna az.
- Tegezz nyugodtan. Én voltam... Remélem nem gond. Mondjuk úgy, hogy nyugtatóan hatok másokra. Bárcián vagyok egyébként. - mutatkozott be, ugyanis az volt a sejtése, hogy az iskolában nem az a leggyakoribb beszédtéma, hogy ki az új gazdasági igazgató. Legalábbis a lánynak láthatóan lövése sem volt róla, hogy kivel beszélget, szemmel láthatóan annyit tudott, hogy nem diákkal.
Közben beljebb lépekedett a szobába, várva, hogy Luca is elinduljon és becsukja maga mögött az ajtót, ha ezek után nem fél vele kettesben maradni. Bár miért félne? Nyugalommal nagyon nehéz bárkit bántani, és egyébként sem volt a férfinek egyáltalán ilyen szándéka. Hamar repülne, ha brahiból diákokat enne reggelire, pedig még csak most kapta az állást, nem állt szándékában máris elveszíteni.
- Szóval, mi történt? Mi áll a levélben? - bökött a fejével a lány keze és annak tartalma felé, majd egy érdeklődő pillantást vetett Luca arcára, aki most már láthatóan elég jó állapotban volt ahhoz, hogy elmesélje a helyzetet. A napi jócselekedet úgy tűnik már szinte meg is volt mára, és Bárciánnak még fogalma sem volt róla, mit hozhat még a nap... De legalább egy idegösszeroppanás már el lett hárítva, ez mindenképpen jó kedzet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2016. január 18. 16:09 | Link

Helena

- Elméleti síikon gondoltam, bár nem értem, mi sértőt találsz rajta - vonja magasabbra a szemöldökét, mint amennyire már akkor felszaladt, mikor megérkezett a lány. - Csupán arra próbáltam rávilágítani, hogy mindenki megpróbálja kényelmesebbé tenni a saját életét. A muglik mindenféle ketyerével, amiket  a varázslók többsége nem tudna használni, mi pedig varázslattal oldjuk meg ugyanezt, ami ugyebár nem járható út - magyarázza, aztán hirtelen hitetlenkedő arckifejezést társít szavai mellé: - Nem tudom, mi van manapság a világgal, de attól, hogy A és B nem ugyanaz, még nem feltétlenül rosszabb egyik a másiknál.
Érdekes megfigyeléseim egyike, hogy egyre többen vannak olyan emberek, akik már egy kis megkülönböztetést is hátránynak éreznek. Pedig aztán például ott vannak a színek. A kék és a piros alapvetően különböznek, mégsem jobb vagy rosszabb egyik a másiknál. De az vitathatatlan, hogy mások. A másság észrevétele és kijelentése nem jelenti rögtön annak diszkriminációját.
- Persze, hogy adok. Hány órát szeretnél leigazoltatni? - veszi elő a pajkosabb mosolyát. Neki nem telik semmibe olyan igazolást írni, amivel a kisasszony esetleg a következő órája nagyobb részéről is hiányozhat. Bár nem tegnap volt diák, de azért még emlékszik, mennyire "imádott" órákon aszalódni.
- Ne hidd! - neveti el magát a versenyzők fantáziájában megjelenő képsorain, aztán inkább visszatemetkezik olvasmányába. Lassan már az iratok végére ér.
- Nem az én irodám - vonja meg a vállát, aztán gyorsan körülnézve felméri a helyzetet, de el kell ismernie, továbbra is teljesen hidegen hagyja a szoba berendezése. Nem ő a lakberendező. A szakmája sem festő-mázoló. Ha Rabbotnak nem tetszik az iroda kinézete, bizonyára meg fogja változtatni. Ha kell a segítsége, maximum itt-ott kinöveszt egy-egy növényt a padlóból. Többre úgysem tellene tőle.
- Megértem - bólogat. Amikor annyira fiatal volt, mint Helena, ő a kviddics iránt érzett így. Teljesen meg tudja érteni a lányt. Elméjéből kihessenti unokahúga képét, ami a fotografikus memória emlegetésekor jelent meg elméjében, és inkább az éppen aktuális problémára koncentrál.
Kitölt minden szükséges papírt, ír egy igazolást, és aláír mindent, amit tényleg kötelező.
- Azt hiszem, minden megvan - nyújtja a lánynak azokat a papírokat, amik neki kellenek, aztán a többit egy dossziéba pakolja. - Hacsak nincs már kérés, óhaj, sóhaj.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2016. január 23. 23:11 | Link

Bárcián;;


- Luca.
Mármint a neve persze. Ennyit sikerült a még könnyező, kikerekedett szemeivel kinyögnie, miközben magában sorakoztatta az imént tapasztaltakat. Érezte, ahogy a saját túlreagálási kényszere még dolgozik, de meglepően nem tört fel belőle. Nem az esett meg, amit várt, aminek kellett volna. Ez valahol nagyon meglepte és ledöbbentette. Előrébb lépett benne most először észbeli ok keresés, sem mint érzelmi, pedig ha tudta volna, hogy ezzel csak messzebb sodorja magát. Észreveszi magát, ahogy a hátrálása negatívan hat. Nyelve egyet néz le zavartan a padlóra, majd fel a férfire és beljebb is megy az invitálásra. Végül hallgatott, egész sokáig, a kérdésre se felelt, folyamatosan pörgött belül azon, mi volt ez. Ilyet eddig csak ő csinált, vagyis ő tett a testvérével, mikor az kiborult. Tudta, hogy el kell ilyenkor csitítani az érzelmi vihart, a felhőkkel teli eget pedig csillogó kékké varázsolni. Igen, ez az elmélet, erre azonban saját maga felé nem volt teljesen képes, ahogy másra sem, de ez egész eltérő most. Ezután viszont közelebb lépett, pizsamás valója picit se zavarta, meg hogy nézhet ki, még a fejét is oldalra billentette, ahogy szavai elkezdtek kitáncolni ajkai közül.
- Te befolyásoltál... lehiggasztottál? Engem? De hogyan.. Ez eddig senkinek nem ment... mármint... hogy tudsz most is ilyen nyugodt lenni? Érzem...
Süti le szemeit, furán hangozhat, de ha belegondolunk lassan összeáll a kép, és biztosan értelme lesz Luca fecsegésének is. Valamire ki akar lyukadni, de még hasonlót se látott. Angel átérző, ő segített neki mióta ide került elsőben, de ez egy új dolog volt. Elképzelése sincs róla, hogy léteznek-e hozzá hasonló adottságokkal...és lehet mégis?
- Nem tudom, csak ma reggel az várt, hogy felbontották az Ificsapat részéről a próbaidős szerződésem. De ha ezt elvesztem, akkor... akkor hogy kviddicsezek tovább? És az ösztöndíj?
Megint, a megnyugtatás ellenére kezd benne tetőfokára futni a feszültség, ami nem Bárcián hibája, csak Luca extrái felül próbálnak emelkedni, de kisebb mértékben mint elsőre. A lány kifejezetten fura, erről pedig tanúbizonyságot ad, a szerződésnek is csak az első oldalát olvasta, mert ott lifeg amúgy a végén, hogy egy rendes szerződést kötnének vele következő szezon elejétől...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. január 25. 19:22 | Link

Luca

Aprót bólint a lány neve hallatán, majd kicsit alaposabban is felméri a leányzó külsejét és viselkedését most, hogy már nem igazán kell másra koncentrálnia. Mozdulatlanul áll, egyedül a szeme mozog ide-oda, miközben a Navinésen tűnődik. A karjai a teste előtt pihennek összefonva, ő maga pedig az íróasztalnak dől, miközben várja, hogy a lány összeszedje magát kissé.
Luca természetellenesen alacsonynak tűnik, főleg a férfihez képest, jelenlegi állapotában pedig Berci inkább Eridonosnak tippelné így pizsamában, mint bármi másnak. Na persze egyáltalán nem a hálóruha, inkább a viselkedés miatt. Hiszen melyik ház az, ahol teljesen normális, ha az embert ennyire elragadják az érzelmei, hogy még egy épkézláb ruhát sem keres magának...? Szóval igen, úgy tűnik, ennyi itt töltött év után is élnek még Bárciánban az előítéletek, bár valahol mélyen tökéletesen tisztában van vele, hogy szinte minden házban akad olyan, akit első ránézésre az ember inkább máshova tenne. Ezért végzi a süveg a beosztást, és nem az emberek. Az emberek ugyanis tévednek, mégpedig gyakran. Ha mások megítéléséről van szó, akkor pedig még annál is gyakrabban.
Szeretett volna áttérni a levélre és Luca ittlétének okára, ám hamar fény derül rá, hogy Luca nem tud ennyire egyszerűen tovalendülni a tényen, hogy az érzelmeihez "kicsit" hozzányúltak. Igazából ezzel kapcsolatban a férfiből nem nehéz együttérzést kicsiholni, hiszen tökéletesen tudja, mennyire furán hathat ez az egész kis műsor, hogyha az ember nem látott még hasonlót... Azonban Luca megszólal, Bárcián pedig kicsit átértékeli a lányról kialalakult képét a szavai hallatán. Az utolsó szava hallatán mintha egy pillanatra a férfi megfagyna, még a légzése is kihagy egyet, a tekintete pedig megdermed. Kerek szemekkel nézi Luca szép arcát, aztán picit megrázza a fejét, és lágyan elmosolyodik.
- Nyugodt vagyok. Így születtem. Olyan erősen megvan bennem, hogyha akarom, másnak is át tudom adni. - mondja, miközben kék pillantását leveszi a lányról, a száját pedig kissé elhúzza oldalra, mint akinek éppen egy kellemetlen gondolat jut eszébe. Azonban kissé, alig észrevehetően megrándítja végül a vállát, és újra Lucára néz, immár inkább kicsit gyanakvóan.
- De úgy érzem, a veleszületett képességekkel kapcsolatban nem neked kell magyarázatba kezdenem. Vagy...? - teszi fel az egyszerű kérdést, továbbra is Luca szemeit kémlelve érdeklődve, hátha a reakcióból már hamarabb tudni fogja a választ, mint szavakból. Ha nem az lenne, aki, valószínűleg most egy kicsit még izgulna is. Ez talán a második eset lehet életében, hogy olyasvalakivel találkozott, akinek hozzá hasonlóak a képességei. Sokszor elképzelte már, milyen jó lenne valakivel néha az ezzel kapcsolatos gondolatokat és kérdéseket megosztani, de arra nem igazán számított, hogy ilyesvalaki csak úgy egszerűen besétál az ajtón. Még nem is hisz el, addig biztosan nem, amíg a lány meg nem erősíti a dolgot, hiszen egyelőre az egyetlen amire támaszkodhat, csak egy elkapott szó.
Közben Luca elmondta a gondját is, Bárcián pedig azon gondolkodik közben, vajon hogyan lehetne a problémát megoldani. Egyelőre azonban semmi más nem jut eszébe, minthogy addig nem tudhat biztos megoldást, ameddig nem látta a levelet.
- Megnézhetném? - kérdezi végül, a kezét Luca felé nyújtva, az asztaltól kissé ellökve magát. Látja, hogy a lányt újfent kezdi elönteni a kétségbeesés, ám egyelőre úgy dönt, nem segít neki. Arra számít, talán Luca ezúttal egyedül is le tudja győzni a félelmét. Ha pedig jól sejti, és a lány tényleg képes érezni mások érzelmeit, akkor ő itt lesz a nyugalmával, hogy segítsen ebben neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2016. január 26. 19:21 | Link

Bárcián;;


Nem tudta megállni a kérdéseket és a hangosan gondolkodást, ez azonban pillanatig se jelentheti, hogy gondoltai ne a baj körül forognának még mindig. Viszont kíváncsi is lett, ezért is ejtette el, bár nem teljesen direkt azokat az információkat, amiket. Megtanulta már, hogy ne beszéljen csak úgy bárkinek, bármit, mert nem mindenki kedveli az ilyen más embereket, mint ő. Saját magában is sokáig valami átoknak tartotta, olyan sok volt és kezelhetetlen. Nem lett kevesebb, de talán felnőtt a feladathoz. Talán.
- De ilyen könnyen? És egyszerűen? És nem sok?
Megnyomja a hangsúlyt a mennyiségi kérdésnél, de csak azért, mert fogalma sincs pontosan másoknak milyen az ingerküszöbe. az övé, lehet a képessége miatt is, de 7 éves kora óta furcsán működik. Van amiben nincs nála toleránsabb, viszont olyan is, amitől teljesen szétesik...és után olyan sokkba kerül a lelke és az elméje, hogy teljesen üresnek érzi magát. soha többet nem akar olyat érezni, azóta az egy alkalom óta tudja és igyekszik önmagát is fejleszteni. De amit nemrég tapasztalt, azt nem tudja hova tenni. Tényleg senkivel nem találkozott még, aki nemcsak hogy hasonlított hozzá, de bírt is ezzel a teherrel. Vagy hát kinek mi.
- Elnézést, nem úgy gondoltam, mármint nem akartalak számon kérni, csak. Érzek dolgokat, mindenkiben, és én is tudok így...átadni? Vagy mi, de még sosem sikerült ezt másnak bennem kontrollálni... azt se tudtam hogy lehet, csak próbálok nem rosszul viselkedni.
Lefelé néz a padlóra, miközben  a pizsama felsője ujját a kézfejére lehúzva nyújtja és gyűrögeti. Kellemetlenül érzi magát, hogy bután adta elő, pedig láthatóan nem kéne félnie. Igazság szerint lehet ha nem így alakul, ha nem Bárciánba fut, és nem is Ádámba, már a falnak futott volna és sírna egy sarokban, hogy vége az életének. Csupán ez az, ami ennyire felerősíti benne a kétségbeesést és feldúlja. A kviddics azon túl, hogy segíti a tanulmányai finanszírozásában a szerettei mellett a legfontosabb. Ennek él, mióta csak itt van. akárhányszor próbált valaki közé meg a sport közé állni csúfos dolgok lettek belőle, Luca meg pláne nehezen és rosszul viseli. Most is iskolapéldáját adja ennek, de a beszédtéma, az hogy lekötik kicsit sokat segít abban, hogy rendezze az érzéseit, legalább annyira, hogy értelmesen beszélgethessenek. Bólintva odaadja a papírt, aztán összefonja a karjait maga előtt, az amúgy is kis termetét még jobban zsugorítva. Nem érzi magát zavarban a pizsamától, még attól se hogy így trappolt ide be, de az előbbiek. Na az most határozottan a gondolataiba szökött. Szűnik lassan a sírási kényszer, a levegőt se veszi olyan szaporán.
- Tudsz segíteni?
-
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. január 26. 23:34 | Link

Luca

További kérdések záporoznak a gyanútlan férfi nyakába. Hát, arra igazán nem számított, hogy így fog indulni ez a reggel. Luca tulajdonképpen nem ad egyértelmű választ neki, azonban a kérdései beszélnek helyette. Végül aztán elmagyarázza, pontosan miben is áll a képessége. Egy pár másodpercre a férfi csodálkozva vonja fel a szemöldökét. A lány képessége jóval széleskörűbb, mint amilyen az övé. Nem csoda, hogy láthatóan nem igazán bír el vele. Vet felé egy megértő pillantást, majd óvatosan magyarázni kezd.
- Hát, az én helyzetem elég más. Én nem érzem mások érzéseit, csak a normális módszerekkel tudom felmérni, én nem vagyok átérző... Nekem csak felerősödött az egyik személyiségjegyem és átitatta a bennem levő varázserő. Ez más. És még így is rengeteget gyakoroltam, hogy ilyen egyszerűen menjen, eleinte nem volt a kezemben az irányítás. De sok időm volt megtanulni. - fejezi be végül a magyarázatot. Elvégre eltelt már majdnem 13 év azóta, hogy ráeszmélt a saját képességére, azóta pedig egy auror-képzésen is túl volt, ahol a fegyelem és az önkontroll szintén szükséges kvalitások voltak. Tényleg nem igazán lehet összehasonlítani a két helyzetet. Arról nem is beszélve, hogy Lucának egyszerre két irányban is meg kell küzdenie a képességével. Egyszerre a befelé és a kifelé irányuló információknak is helyet hagynia az elméjében és erőt hagynia a testében. Ez összetett feladat, és egyértelműen tanulást igényel. Igazából a férfi egyáltalán nem csodálkozott azon, hogy pont önmagát nem sikerült kontrollálnia, tulajdonképpen teljesen várható volt.
- Benned találkozik az, amit másokban érzel, és amit átadni szeretnél. Ha belegondolsz, kicsit sem meglepő, hogy pont magadat nem tudod rendesen irányítani, ott a legnagyobb a zűrzavar. Nekem, így kívülről szemlélve, sokkal könnyebb. - magát pedig soha nem esett nehezére megnyugtatni, bár ezt már nem teszi hozzá. Ebben is különbözik a helyzetük – benne csak egy fajta állapot kavarog folyton, míg Lucában mindegyik. Együttérzően néz a lányra, ezt ugyanis nem lehet könnyű irányítani. Nem igazán tud mit mondani. Az alsó ajkát beharapva gondolkodik el egy fél perc erejéig, majd megszakítja a köztük falként felhúzódó csendet.
- Ha szeretnéd, az átadásban tudok segíteni. Szerintem az összes érzelem hasonló elven működhet, mint a nyugalom. Ami az átérzést illeti... Abban sajnos nem vagyok járatos. De egyébként ha saját magad kontrollálásáról van szó, egy jó okklumentor is hasznos tanácsokkal szolgálhat. - nyögi ki végül a leghasznosabb tanácsot, ami eszébe jut. Úgy gondolja, tényleg köze lehet az elme irányításának az érzelmek irányításához is. Hiába nem lehet az érzelmeket túlzott mértékben az elménkkel befolyásolni, a varázserő segítségével azonban igen, azt pedig az elménkkel irányítjuk. Ő maga is járatos valamennyire az okklumenciában, ám úgy tudja, a kastélyban van olyan, aki nála jobb ebben, elvégre legilimenciát is tanítanak itt, ha jól tudja.
Közben elveszi Lucától a levelet, majd a szokásos, alapos és figyelmes attitűdjét veszi fel. Már hozzászokott ahhoz, hogy sok papír tartalmából gyorsan és hatékonyan kell leszűrnie a lényeget, ezért ebben jó. Így aztán nem telik el fél perc sem, és már el is mosolyodik. A nevetését elfojtja, nem akarja a lányt megalázni, inkább csak egy nagy vigyorral csóválja meg a fejét.
- Neked csak annyi a bajod, hogy nem vagy elég alapos... Itt nincsen semmi gond. Tessék, nézd a második oldalt. - nyújtja vissza a lánynak a levelét, közben pedig egyre jobb a kedve. Elvégre még csak most jön az a rész, hogy Luca rájön, hogy le fogják szerződtetni. Ha a sejtései helyesek, és a lányból ugyanolyan intenzitással fog kitörni az öröm, mint egy pár perce a hisztéria, akkor pedig itt nemsokára hatalmas boldogság lesz. Ezért aztán a lány arcát kémleli, nem akar lemaradni a boldog pillanatról, amikor leesik neki.
- Azt hiszem ez pedig az a pillanat, amikor hivatalosan is gratulálok. - mondja még egy sejtelmes mosollyal, tekintetével pedig a lány tekintetét követi, várva az örömködést.
Utoljára módosította:Béres Bárcián, 2016. január 26. 23:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 424
Összes hsz: 5017
Írta: 2016. február 28. 21:33 | Link

Merkovszky Ádám Igazgatóhelyettes Úr
Kinézet

Svédországban végül csak addig jutottam, hogy leadtam a jelentkezési lapomat. Ami persze nem túl eredményes, mert mindenképp jó lett volna beszélni valamelyik illetékessel, de ami késik, nem múlik... Idegesen ácsorgok a Mágustanoda igazgatói irodájának ajtaja előtt. Zsebre vágott kezekkel, újra meg újra átgondolva ezer és még egy lehetőséget, ami rám vár, ha az ajtó másik oldalán leszek. Fogalmam sincs, mik az esélyeim. Az még csak hagyján, hogy nincs semmilyen végzettségem... A bizonyítványomat szerencsére sikerült megszereznem otthonról. Az öcsém Kwon, még egy fantasztikus levelet is csatolt mellé, amiben leírta, hogy nagyon büszke rám, amiért úgy döntöttem tovább tanulok. Azt sem felejtette el megjegyezni, hogy ő más a második diplomáját is megszerezte és most készül a harmadikra. Stréber... Na de mindegy. Szóval van egy koreai, itteni osztályoknak megfelelő harmadikos bizonyítványom, és semmi több. Megjegyzem ez a dokumentum se sokat ér, figyelembe véve, hogy hogyan mentem át a vizsgákon, de igyekszem nem erre gondolni. Persze már elhatároztam, hogy őszinte leszek, ha kérdeznek ezzel kapcsolatban. De azért remélem, hogy nem kell arról beszélnem, hogy korábban két intézményből is eltanácsoltak, mert ugye az nem lenne túl jó kezdés. Pedig én igazán nem vagyok rossz gyerek. Ha pedig megengedik, hogy fessek, akkor nem is fogok lázadni többet. Sőt, még tanulni is hajlandó vagyok, beccsszó! De fogja-e rajtam látni az igazgató, vagy akárki, hogy ezt komolyan is gondolom.
Megállok a fel-alá járkálásban. Behunyom a szemeimet és nagyot sóhajtok. A jelentkezési lapom alapján behívtak... Ez nem jelenthet olyan rosszat. Nem jelenti azt, hogy hazaküldenek rögtön, azt bagolyban is megírhatták volna, hogy bocsi de nem. Talán az zavarja őket, hogy félvámpír vagyok? Mert én becsületesen beírtam az egyéb megjegyzendők közé, hogy egy ideje nem vagyok teljesen emberi. Természetesen arról is biztosítottam mindenkit, hogy soha a légynek sem ártanék, de lehet személyesen akarnak erről meggyőződni.
Megrázom a fejem. Bármi miatt is hívtak, nem tudom meg, amíg nem megyek be. Összeszedem hát magam, végig simítok a hajamon, ellenőrzöm, hogy valóban lecseréltem a fülemben lévő piercingeket valami visszafogottabb fülbevalóra, hogy a zakóm, valóban makulátlanul áll, hogy a nadrágomon nincs túl sok lánc. Emlékeztetem magam, hogy nem kezdhetek odabent a nyelvpiercingemmel játszani, aztán pedig bekopogok és ha engedélyt kapok, akkor be is lépek az ajtón.
- Jó napot! Choi Min Jong vagyok, az iskolába való felvételim miatt jöttem... - kezdek bele a bemutatkozásba, meg hogy elmondjam ki is vagyok. Mára hívtak, időpontom is volt... Gyorsan az órámra is pillantok, magamban átkozódva, hogy ezt nem odakint tettem meg. 5 perccel korábban jöttem... Talán nem haragszik meg érte...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2016. február 29. 10:49 | Link

Choi Min Jong

Az iskola új dolgozóinak köszönhetően rám kicsivel kisebb teher nehezedik mostanában, így több dologban lehetek az igazgató úr segítségére. Ez azt is jelenti, hogy bizonyos kérések immár hozzám futnak be, így van ez egy bizonyos Choi Min Jong felvételi kérelmével is.
A szükséges papírokat már korábban megkaptam, bár az alap jelentkezési lap nem tér ki sok mindenre, és néhány dolog tisztázásra szorul a fiatal férfivel kapcsolatban, ezért is kértem tőle egy személyes találkozót is. Elsősorban azt nem értem, hogy bár már elmúlt húsz éves, még sincs olyan bizonyítványa, amivel mestertanonci szakra felvehető lenne, vagy legalábbis a jelentkezési lapján nincs semmiféle ilyen végzettség jelölve.
Mielőtt megérkezne, még egyszer átolvasom a lapot, és közben fejben jegyzetelem a kérdéseket, amik felmerülnek bennem. A neve alapján például kérdéses számomra, mennyire beszéli a magyart, bár az is igaz, hogy elég sok külföldi vagy éppen a neve alapján külföldinek tűnő diák van a Bagolykőben, akik elég nagy magabiztossággal beszélik ezt a nyelvet. De azért ez mindenképpen egy fontos kérdés.
Már éppen a végére érnék, mikor kopogtatást hallok, és bár még nem egészen jött el a találkozó ideje, sejtem, hogy Min Jong lehet az. Úgy döntök, nem várakoztatom, elvégre inkább érkezzen előbb, mint később, így hát egy "Gyere be!" felkiáltással invitálom beljebb az illetőt, és mikor belép, magamban nyugtázom, hogy jól gondolkodtam kilétét illetően.
- Üdvözöllek! - szólok, aztán az asztal mögül egyenesen a férfihez lépek. Kezemet nyújtva be is mutatkozom neki: - Merkovszky Ádám. Kérlek, foglalj helyet! - Az egyik székre mutatva visszasétálok az asztal mögé, és leülök, várva, hogy hasonlóan tegyen.
- Átolvastam a jelentkezési lapodat. - Kicsit megmozdítom az asztalon a papírokat, szétszórom őket, hogy mindegyiket lehessen látni, bár nincs túl sok belőlük, elvégre a jelentkezési lap főként rövid adatokra kíváncsi, nem kell oldalakat írni az egyes pontjaihoz.
- Felmerült bennem pár kérdés, de előbb szeretném megtudni az okaidat. Mármint, hogy miért jelentkeztél ide, és miért pont arra a szakra.
Erre nem igazán tér ki egy átlagos űrlap, pedig tudni a többi ember tettei mögött meghúzódó okokat nagyon fontos.
Utoljára módosította:Merkovszky Ádám, 2016. március 21. 16:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 424
Összes hsz: 5017
Írta: 2016. február 29. 15:10 | Link

Merkovszky Igazgatóhelyettes Úr

Kezet rázok a férfivel, és meg is hajlok egy kicsit. Régi beidegződés, amit nem tudok levetkőzni, pedig amióta Európában élek, többször megkaptam, hogy erre itt semmi szükség. Nekem viszont így természetes. Két kézzel fogni meg a kezét s meghajolni. Mindig így tanították, s hiába az évek meg a rutin itt, ebben nem sikerült magam átformálni. De nem hiszem, hogy rossz néven venné.
Helyet foglalok a mutatott széken és igyekszem lazának tűnni. Elvégre még nem tudom pontosan, hogy miért is vagyok itt. Csendben figyelek hát és először csak bólintok, mint egy jelezve, hogy értem, amit mond. Az is logikusnak tűnik, hogy kérdései vannak. Nekem is lennének magamhoz, de azért reménykedtem, hogy elkerülhetjük a dolgokat. Aztán meglepetésemre nem azt kérdezi meg, amit várnék. Pislogok is kettőt, majdnem visszakérdezek, de inkább összeszedem magam. Erre könnyedén kéne tudnom válaszolni.
- Mert itt lakom és mert a művészetek érdekelnek...? – számomra nem teljesen egyértelmű, hogy mit kell ezen magyaráznom. De ennél bővebb választ nem igazán tudok adni. Aztán eszembe jut Aileen, meg a beszélgetésünk és kicsit megtoldom a korábbiakat – Mindig is szerettem volna többet foglalkozni ezzel, csak nem igazán volt rá lehetőségem. Aztán egy barátom ajánlotta az iskolát, én pedig gondoltam élek a lehetőséggel... Már ha van...
Az utolsó mondatot persze nem kéne hozzáfűzni, de ha halkan is kicsúszik. Így jártam. Legalább nem mondhatja, hogy nem vagyok őszinte. Oké, van néhány dolog, amit elhallgatok, de soha senkinek nem vallottam még be, hogy szeretek lopkodni, most neki sem fogom. Annak ellenére sem, hogy kedvem lenne ellopni legalább a pennáját. Visszafogom magam, túl nagy a tét.
Viszont kicsit meg is nyugtat ez az érzés. Ha merek ilyesmire gondolni, talán már nem vagyok annyira ideges, mint az ajtó előtt ácsorogva voltam. Részemről válaszoltam, de ha nem elég ennyi, úgyis fog még kérdezni, vagy nem?
Utoljára módosította:Choi Min Jong, 2016. február 29. 15:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Hollósi M. Karolina
INAKTÍV


Csinszka
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 324
Írta: 2016. március 16. 19:40 | Link



//Hatalmas bocsánat a késésért...//

Fürkésző szemekkel figyeli barátnőjét, ahogy az elmeséli legújabb Ethan-élményét. Csak bólint egyet, hogy felfogta, ő ugyan más módot választana ennek a dolognak az elrendezésére, de Elizához ez tökéletesen illik. Úgysem tudná megállítani. A cuki szóra kicsit kinyújtja a nyelvét, nem szereti, ha így nevezik, de Lizától még ezt is elviseli.
- Jó, jó, törd el mindened, csak siess már! - sürgeti idegesen pillantgatva, mikor a rellonosnak be nem áll a szája. - Persze azért nem gondolom komolyan, csak menj! - küldi beljebb, majd amint Eliza belép a nyitott ajtón elfoglalja az őrhelyét. Hallja, amint a lány kérdezi, hogy van-e itt valaki, és oda is fordul az ajtóhoz, hogy hallja az esetleges választ. Senki, kifújja a levegőt egy enyhe megkönnyebbüléssel, de a pulzusa még mindig az egekben van az izgalomtól.
- Fogalmam si... - kezdené mondani, de egy másik hang félbeszakítja. Nem, komolyan nem lehet ennyire béna, hogy nem vette észre a rellonos prefektát. Most pár pillanatig csak elkerekedett szemekkel hápog, mielőtt megszólalna. Felesleges lenne tagadni bármit is, és amúgy sem hazudik jól, akkor a szőke inkább néma marad. Kivéve persze ha nagyon szükséges, akkor tud ő kreatív lenni. Szemei Michelle felé villannak egy mérges tekintetet küldve a rellonosnak. Na igen, nem igazán ismeri, de egyelőre nem zárta a szívébe a szőkét. Meg úgy az egész családot.
- Legközelebb már tudjuk hol keressük – morogja, majd beljebb lép. Ő aztán nem hagyja annyiban. Igaz, hogy Liza rángatta bele ebbe, de nem fogja itt hagyni egy Saint-Venant martalékaként. Karjait maga előtt keresztbe fonva áll az igazgatói ajtajában, tekintete a két lány között repked. Ha most egy kicsit is hallgatna a józan eszére, akkor szépen kiosonna, amíg a zöldek tüzet fújnak egymásra, de ő nem az az alattomos fajta. Az persze azért eszébe sem jut, hogy megmondja a nevét. Elege van már a büntetésből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2016. március 21. 16:44 | Link

Choi Min Jong

Kissé felvonom a szemöldököm, mikor észlelem a meghajlást, de végül eltúlzott biccentésnek veszem. Pedig, ha tudnám, hogy ez egy keleti szokás, bizonyára értékelném, talán még meg is próbálnám viszonozni. De hát én még a Mangrowe-erdőnél keletebbre nem nagyon jutottam, az meg annak ellenére, hogy a két kontinens - Európa és Ázsia - határán van, inkább nyugatról érkezett tudósok és tanoncok gyűjtőhelye.
Miután leülünk, nekikezdek a felvételi beszélgetésnek. Első kérdésemmel láthatóan össze is zavarom, de nem törődöm vele. A válasza érdekel, hiszen van Magyarországon más, jobb művészeti képzés, más iskolák jobb felszereltséggel, tapasztaltabb tanárokkal. A Bagolykő művészeti képzése nem tartozik az élvonalba, ráadásul a fő tárgyat oktató tanárnő még csak most végzi el a mestertanonci képzést, és fiatalabb, mint néhány tanítványa. Emiatt számomra kissé érthetetlen, hogy miért pont ide szeretne járni. A férfi válasza azonban elég nekem, nyugtázom magamban, és rátérek a következő pontra.
- Természetesen lehetőség az van, viszont néhány hiányosságra figyeltem fel a felvételi lapodon. Például nem csatoltad a végzős bizonyítványod másolatát, és a VAV eredményedet sem. Illetve nem tudom, hol végezted az alapképzést - szemem gyorsan végigfut a papírokon, de inkább továbblépek az információ nélkül -, és nem tudom, hogy ott hogyan nevezik a vizsgát, de valamiféle irat, bizonyítvány mindenképpen kellene, ami bizonyítja, hogy elvégezted az alapképzést. Anélkül nem fogunk tudni felvenni a mestertanonci képzésre.
Nem akarom azt sugallni felé, hogy nem látjuk szívesen, teljesen meg vagyok győződve róla, hogy csak elfelejtette beküldeni a papírokat, esetleg valahogy elkeveredtek közben, ezért hozzáteszem:
- Szóval az lenne a legjobb, ha ezeket a papírokat mielőbb pótolnád, de amúgy azt hiszem, minden más rendben lesz. Ahogy látom - nézek le a papírokra, és rá is mutatok egy üres négyzetre, amibe a bentlakás igényléséhez egy ikszet kellett volna tennie -, nem a kastélyban kérsz elhelyezést, de beosztani mindenképpen be fogunk egy házba. Azt ugye tudod, hogy melyek iskolánk házai? - nézek fel rá kérdőn.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 424
Összes hsz: 5017
Írta: 2016. március 30. 08:16 | Link

Merkovszky Igazgatóhelyettes Úr

A reményem, hogy eltekinthetünk néhány apróság felett a taníttatásomat illetően szinte rögtön elszáll. Bár hazugság lenne azt mondani, hogy nem számítottam a kérdésre, azért még reménykedtem, hogy esetlegesen megúszhatom a dolgot, s egyszerűen felvesznek a mesterképzésre.
Elhúzom a számat, majd kissé sanyarúan nyúlok a zakóm belső zsebébe, ahol a Koreából származó bizonyítványom lapul. Lassan veszem elő, egy hosszú másodpercig még nézem is, majd nagyot sóhajtva leteszem az asztalra. S bár koreaiul írt bizonyítványról szó, automatikusan, gondolkodás nélkül látom el a szükséges bűbájjal, hogy az előttem ülő férfi is érthesse, ami benne áll.
- Khm... Nem állt módomban befejezni az iskolát... - mondom végül csendesen, mert így felnőtt fejjel zavarba ejtőbb a dolog, mint amilyennek 17 évesen tűnt. Hiába, azóta eltelt jó pár év, s ennyi idő alatt rá kellett jönnöm, hogy hiba volt annak idején kicsapatni magam. A következő iskolámból meg kérni sem merek semmit, nem hiszem, hogy az ott tanult tárgyak bármelyike elfogadott lenne itt. Ezt persze nem teszem hozzá. Csak csendesen várok, amíg a velem szemben ülő alak átlapozza, az egyébként makuláltan bizonyítványomat, ami szerint bár az órák nagy részén nem jelentem meg, a vizsgáimat kiváló eredménnyel teljesítettem, leszámítva a mágia törit. Azt meg már igazán elég, ha csak én tudom, hogy ez a bizonyítvány egyáltalán nem tükrözi a valós tudásom, sokkal inkább a családom megbecsülését és a pénztárcánk mértékét, amivel az iskolát támogattuk. De persze ezzel kapcsolatban is őszinte leszek, ha rákérdez.
- Feltételezem, előbb az alapszakot kellene befejezni - mondom bizonytalanul, kissé kedv szegetten, és lemondóan. Nem vágyom rá, hogy iskola padba kelljen ülni és megint olyasmit tanulni, ami nem érdekel, de az az érzésem, hogy manapság a varázsló világban nem sokra tartják a hozzám hasonló alapvégzettség nélküli egyéneket.
Ami az iskolai házakat illeti, bólintok.
- Hallottam róla, a boltomba jár is pár diák, gyakran emlegetik a 4 házat. Kicsit utána is néztem, bár nem teljesen világos a dolog. Elmondaná, mi a lényege ennek? - kérdezek vissza, mert valóban érdekel, s ha már úgy alakul, hogy alapszakos diákként kell kezdenem, jobb felkészülni mindenre.
Közben pedig, bár eddig nem került szóba, azért tartok a kérdéstől, ami a félvámpírságomat célozza meg. Nem tudom, itt vannak-e erre vonatkozó szabályok. Linkének nem mondtam, hogy más lennék, mint bárki, de a vezetőség elől úgy gondoltam nem titkolhatom el. Ezért is írtam be, igaz, csak hosszas gondolkodás után az egyéb rubrikába, hogy nem teljesen vagyok ember.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2016. április 5. 12:20 | Link

Choi Min Jong

- Igen, azt hiszem, itt lesz némi probléma - bólintok, miközben átnézem a bizonyítványát. Alapvetően nincs benne semmi rendkívüli, ha az ember alapvetőnek veszi a majdnem tökéletesen kiváló eredményeket. - Az órákon itt például nem árt majd részt venned. Legalábbis a többségén - jegyzem meg egy félmosoly kíséretében, aztán visszaadom neki a bizonyítványt.
- Így azonban nem vehetünk fel téged mestertanonci képzésre, de talán neked is hasznodra válna, ha elvégeznéd az alapképzés utolsó két évét.
Nem akarom rábeszélni semmire, de az tény, hogy sokkal egyszerűbb bármit kezdeni az életben, ha az ember nem csak egy fél bizonyítványt tud felmutatni.
- Ráadásul, ha itt teszed le az ötödéves vizsgákat majd, na meg persze a VAV-ot, akkor nagyjából sima út vezet a mestertanoncihoz. Hiszem, hogy oktatóink is mindenben a rendelkezésedre állnának.
A döntés az övé, de amíg magában átrágja a dolgokat, addig is beszélhetünk az iskola házas rendszeréről.
- A négy ház a Levita, a Navine, a Rellon és az Eridon. Az iskolában minden diák tagja valamelyiknek. Ezek egyrészt segítik a beilleszkedést, hiszen a tanulókat nem csak az iskola köti össze, de egyből bekerülnek egy csoportba, amihez tartozhatnak. Másrészt erősítik a versenyszellemet is, hiszen a házak nem csak a kviddicspályán mérkőznek meg, de a legtöbb pontot szerzett ház kapja év végén a házkupát. Pontot a tanárok osztanak, például, ha valaki jól felel órán egy feltett kérdésre, házpontot kaphat. Ugyanakkor a házirend megszegésért le is vonhatók pontok.
Igyekszem nagyjából összefoglalni a lényeget, de aztán várok, hátha valami nem tiszta, illetve érdekelne a döntése is. Jön-e az új feltételek szerint, vagy keres egy másik iskolát?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 424
Összes hsz: 5017
Írta: 2016. április 5. 13:05 | Link

Merkovszky Igazgatóhelyettes Úr

Elhúzom a szám, bár számítottam valami hasonlóra... a remény hal meg utoljára, és a velem szemben ülő férfi a gyilkos.
- Khm... Persze. Természetesen... - felelem enyhe zavarral, amikor az órákat említi. Igazán nem terveztem ellógni. Sőt ha olyanok az órák, még lelkes is leszek, csak hát korábban nem voltak olyanok. De rosszabb esetben, majd olvasok valamelyik hátsó padban, vagy alszom. Ha csak az számít, hogy jelen legyek, igazán nem lehet probléma.
Bólintok a felvetésre, hogy el kéne végeznem az alapképzés hátralevő részét. És sóhajtok is egy nagyot, mert hát... nem így szerettem volna. De nagy valószínűséggel ezt a rendszert megkerülni nem igazán tudom. Utólag pedig biztosan jól fog jönni. S ha minden igaz, úgyis több időm van, mint az "egyszerű" földi halandóknak, szóval abszolút belefér.
Figyelmesen hallgatom, amit a házakról mond, próbálom értelmezni, megérteni a rendszer lényegét.
- Azt hiszem ez érthető... Mi alapján dönti el, hogy melyik házba kerülök? Mit kell tennem, és mikor eshetünk túl ezen?- mert igen, egész biztosan végig csinálom. Ha már itt vagyok, és megkaptam az esélyt, akkor meg kell próbálnom. Akkor is, ha nem fenékig tejfel és nem olyan tökéletes, mint ahogy szerettem volna. A semminél sokkal de sokkal jobb.
Viszont, akárhogy próbálok nem gondolni rá, engem rettentően zavar, hogy még mindig nem mondott semmit a félvámpírságomról. Nem tudom eldönteni, hogy ez jó-e, vagy sem, és nem is tudnék nyugodtan kilépni ebből a helyiségből, amíg nem tudom biztosan. Megköszörülöm hát a torkomat és nagyon halkan kérdezem meg.
- Az nem baj, hogy nem vagyok teljesen emberi? - a balkezemmel köröket kezdek rajzolni a combomra, ahogy beszélek. Ez is sorsdöntő. Nekem legalábbis. Én szeretnék minél inkább beilleszkedni, s azt gondolom, a legtöbb diák nem venné jó néven, hogy olyasvalaki mászkál közöttük, akinek vérre van szüksége az életben maradáshoz, de az is lehet, hogy csak én vagyok nagyon maradi gondolkozású még mindig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Szalai Fédra Anna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 45
Írta: 2016. május 3. 18:38 | Link

Igazgatóhelyettes Úr


Jött rögtön, ahogy csak tudott. Felháborodásában még átöltözni sem volt alkalma, ugyanis már nem a szokásos kék kosztümjét viselte a kései órára való tekintettel, hanem csak egy szimpla fekete felsőt és egy farmert. Az volt az elképzelése, hogy a ma estét már csak egyszerű irodai munkával fogja tölteni, aztán pedig nyugovóra is tér... Ó hogy mekkorát, hogy mekkorát tévedett!
Kissé még a haja is kibomlik a sietségtől, az arca pedig eltorzul a felháborodástól. Mikor megtudta a hírt, szinte alig kapott levegőt, ennél súlyosabb mértéket pedig csak akkor öltött a helyzet, amikor ő maga is szemügyre vette a helyszínt. Csak azért nem ájult el helyben, mert sok csúnya dolgot látott már életében az aurorokkal való közös munkája során, így jobban bírta az átlagos nőknél a strapát. Ettől függetlenül azonban erősen a csúnya dolgok listájának élmezejében volt a mostani eset. Nem gondolta volna, hogy ezt pont a Bagolykő fogja produkálni, bár felkészítették arra, hogy semmi jót ne várjon... Na de ez aztán tényleg felháborító és mindennek a teteje, hogy ilyet egy iskolában...? És ha valaki megsérül? És egyáltalán hogy történhetett ez? És egyébként is, az igazgatóság hogyan hagyhatja ezt?
Így aztán első útja az igazgatói irodába vezetett, hogy elbeszélgessen kicsit egy-két illetékessel. Mondhatni tajtékzik, legszívesebben most záratná be az egész kócerájt. Olyan jelentést fog erről az esetről írni a Minisztériumnak, hogy ez a rémes hely csak úgy belekondul! Ha rajta múlik, olyan botrányt csinál ebből a mocskos és fertőző hozzállásból amelyet ez az iskolának nem nevezhető intézmény képviseli, hogy a következő ötven évben egyetlen jóérzésű szülő sem fogja ide íratni a gyermekét. Sőt, ha eléri a célját, megeshet, hogy soha. Bár a lelke mélyén még reménykedik, hogy szolgálnak neki valamiféle értelmes magyarázattal arra amit pár perccel korábban látott, magában már tudja – ezt egyszerűen nem lehet kimagyarázni.
Mikor megérkezik az ajtóhoz rögtön és türelmetlenül kopogtat az ajtaján. Egyelőre megőrzi modorát és viszonylag finoman teszi, de jajj az igazgatóságnak, ha kivárják a második kopogatást! Így sem teszik zsebre, amit a nő éppen rájuk készül zúdítani.
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. június 16. 12:13 | Link

BB

Talán egy dologban nem lehet rá panaszkodni: rendesen végzi a papírmunkát, és ha valamit elmagyaráznak neki, egyértelműen, részletesen, akkor azt meg is csinálja becsületesen. Ezen felül amúgy nem sok dolgot kell elvárni tőle. Maximum azt, hogy egy kis színt (főleg rózsaszínt) visz az iskolai dolgozók életébe, szürke mindennapjaiba.
Éppen az igazgatót kereste fel ma, ugyanis az egyik diák igen bajos dolgokkal állt elő, ami már nem az ő hatásköre. De természetesen, annyira életképtelen volt, hogy kénytelen Hajnalka ugrálni helyette is. Ha pedig már arra jár, akkor egy nagy halomnyi aláírásra váró dokumentumot cibál magával. Fél kézzel, természetesen, ugyanis még délelőtt van, a másik kezében papírpohárban pihen egy nagy adag kávé. Szójatejjel és természetes édesítőkkel, kizárólag. Miközben sétál a folyosón, bohókásan elkalandozik, az egyik kedvenc számát dúdolgatja, a ritmusra illegeti fenekét, arra is lépked.
- Ú, köszönöm - mosolyog, miközben valakit majdnem fellök az ajtóban, aki kifelé menne az igazgatói irodából. De már be is surran előtte, amúgy sem volt harmadik keze ajtót nyitni, úgyhogy megoldja egyhamar.
Az igazgató sehol, ezt szomorú sóhajjal konstatálja. De aztán egyhamar feltalálja magát. Pont erre a célra van nála egy nagy adagnyi szívecske alakú, rózsaszín post-it, így előre hajol, hogy hagyjon a papíron egy üzenetet, hogy ezek fontosak és még holnapig aláírás kellene kerüljön rájuk. Amit nem ide hozott, csak még elintéznivalója van, azt felmarkolja, a kávéjával együtt, és már fordul is, és ismét sikeresen nekimegy valakinek. Értetlenül pillog fel a férfire, miközben édes kis agytekervényei azon kattognak, vajon idáig is ennyi adonisz volt-e az iskoladolgozók között. Már most imád itt dolgozni.
- E-elnézést. Hú, tök ismerős vagy. Te vagy a suliban a jogi... a jogi... - referens, keresi a szót a reménytelenség sivatagában. - A jogi izé, ugye?
A magyar nyelv leghálásabb, leguniverzálisabb frázisával helyettesíti a túl szofisztikált kifejezést, ami csak nem jut eszébe. Azért öt éven át ide járt iskolába, azt hitte, ismeri már az itt dolgozókat, de idáig valahogy nem tűnt fel, hogy mindegyik helyes pasi. Na jó, az igazgatóhelyettest már rég kinézte magának... de eddig elérhetetlennek tűnt. Most, hogy elmegy, most pedig végképp az lesz.
- Egy-két diákot ma átirányítottam hozzád, mert tanulói jogviszonyról meg utazási kedvezményről magyaráztak nekem, én meg nagyon nem vágtam, miről van szó. Megtaláltak? - kérdezi végül, a legkedvesebb mosolyát elővéve, tökéletesnek tűnő fogsorát megvillantva. Úgy beszél a munkájáról, mintha egyértelműen már mindenki tudna róla, az érkezéséről, arról, mit csinál pontosan. De addig jó, amíg nem tudják, ugyanis ezek után bármi unalmas feladatot és papírmunkát rábízhatnak nyugodt szívvel.
Utoljára módosította:Dr. Köröndi Hajnalka, 2016. június 16. 12:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2016. június 16. 12:41 | Link

Hajnalka


Ez a nap sem lesz könnyű, ezt Bence a harmadik kopogtatásnál érzékelte negyed órán belül. Kezdte azt hinni, hogy annyi dolga van az embereknek, hogy lassan mindenki nála köt ki, nehogy unatkozzon. Kifejezetten nagy türelmet erőltetett magára, hiszen ezért van itt, de meg kell hagyni a fiatalok egyre elbutultabbak, és ennek napról napra jelét adják. Már egy egyszerű nyomtatvány kitöltése is problémát jelent nekik valami engedélyezésre, vagy éppen a jogaik tisztázására. Nagyjából két sort kéne sokszor elolvassanak abból, amit kijelöl nekik valamelyik munkatársa, de mit várjon… Elgondolkodtató mindenesetre, de a munka ettől még nem végzi el magát. Rendszerető ember lévén az utolsó papír elintézéséig nem áll fel az asztaltól, csak mikor az is a helyére kerül. Ekkor viszont kivételesen nem egy problémás diák esik be az irodába, amit vigyorogva konstatál. Mikor viszont őt láthatóan nem vették észre, a lehető leghalkabban sétál mögé. Végigméri a hölgyet, aki meg kell hagyni új, üde színfolt az itteni mindennapokban. Mielőtt azonban megszólíthatná, fordulva ütközik belé.
- Igen, a jogi izé.
Milyen hasznos szavai vannak gyönyörű anyanyelvüknek. Bence bár ritkán kerül ebbe a szituációba, őt is mentette már ki, főleg ha tőle távol álló témában kellett nyilatkozzon. Mondjuk a több éves terepmunka nem éppen a beszédkészségét fejlesztette, de nem vesztett ez idő alatt se semmit. Meg persze most is félig auror, és csak a másik felében lett aktakukac. De hát ennek is vannak szépségei, elég csak kinyitnia a szemét. Amilyen munkatársak és tanárnők veszik körül, szava sem lehet. Vigyorogva hátrébb lép, éppen csak annyit, hogy összeszedhesse magát a kollegina, aztán folytatja csak.
- Mitzinger Bence, örvendek. És igen, egytől-egyig eltaláltak ide, legalább ez sikerült nekik. Bár az katasztrófa, hogy még azt sem tudják elmondani sokszor, miben is kell a segítség.
Ha jól sejti ez mondjuk igaz a másik munkájában is, egyszerűen és tömören megfogható ebben az iskolában mindenki körül a diákok viselkedése: elveszettek. Közben a tornyosuló papírhalmazra néz, ami nemrég került az igazgató asztalára és csak égnek emeli a tekintetét egy pillanatra.
- Csak mondd, kérlek, hogy azokhoz ma már nekem nem lesz közöm.
Nem mintha annyira tragikus lenne, azért van itt, hogy segítsen, de minden nap tanácsok vagy konkrét eligazítás helyett diákok kérvényeit javítgatni nem éppen álom, bár persze ő akart nyugis életet, csak bele kéne szoknia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. június 16. 13:08 | Link

BB

Amikor Bence nem javítja ki, akkor egyrészt örül neki, másrészt pedig bocsánatkérő mosolyt villant felé. Nem, valószínűleg soha nem lesz képes megjegyezni ezt. Na jó, soha ne mondjuk, hogy soha, talán egyszer majd, olyan tíz év múlva, addigra fel tudja dolgozni a sok infót, amivel mostanában bombázzák.
- Annál már csak az idegesítőbb, amikor a lelki szemetesládájuknak néznek. Mégis mi dolgom van vele, hogy ha Felagund kipécézte magának és igazságtalan vele? Mi vagyok én, szeretetszolgálat? - és érezni, hogy Bence beletalált a kedvenc témája közepébe. Ugyan csak pár napja dolgozik ebben a munkakörben, már most utálja a diákokat. Na nem mintha ez előtt nem a kedvenc sportja lett volna a panaszkodás, de most már úgy érzi, hogy magasabb lovon ül. Van státusza, ő itt bizony kis titkárnő, aki az aljamunkát végzi ugyan, de mégis nagyobb hatalma van, mint a diákoknak.
- Ó, igen, de udvariatlan vagyok, Dr. Köröndi Hajnalka - villantja meg ismét azt a bizonyos, szép mosolyt, miközben nyújtja a kezét. Azonban jó szokásához híven, nem kézfogásra, sokkal inkább kézcsókra áll a keze. Nem tehet róla, szerinte annyira nem nőies kezet fogni egy férfival, na meg persze attól is a plafonon van, ha csak úgy intenek egymásnak és roppant hízelgőnek találja a kézcsókot. Micsoda haszon!
- Nem, hacsak nem pályázol Portnipper bácsi székére - forgatja meg szemeit mosolyogva, aprócskát von a vállán. - Ha látod, megmondanád neki, hogy keresem? Tegnap óta üldözöm, de túl jól bújócskázik.
Nevetgél kicsit, aztán valami, az elméje hátulját piszkálgatni kezdi. Mindig ilyen furcsa érzése van, amikor emlékeznie kéne valamire, sőt, hova tovább, egy gondolat készül önállóan megszületni a fejében. Kissé el is húzza a száját, miközben eszébe jut, mit szeretne vele, aztán pedig a megváltás ül ki arcára. Ezaz, megcsinálta!
- Ó, de ma még nem hagyunk békét neked, a gazd... gazdasági... - gondolkozik el, miközben tudja, hogy tegnap mondta neki, mi is ő. A fenébe már. Elneveti magát. - A gazdasági izé, szóval neki is van egy kis dolga veled, azt hiszem. Várj, mindjárt kapsz egy emlékeztetőt.
Vigyorogva rakja le, ami a kezében van, és a rózsaszín, szívecskés post-itre írja, hogy milyen teendői vannak még Bencének ma. Akinek rövid az esze, legyen notesze, ez Hajnalkára főleg vonatkozik. Amint kész, elégedetten ragasztja a férfi homlokára, aki érezheti annak kellemes, édeskés parfümillatát ilyen közelről. Hajni pedig elégedett vigyorral nézi a művét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 7 8 9 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium