31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 8 9 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2017. február 18. 21:14 | Link



- Ez rendes magától, köszönöm.
Tényleg hálás vagyok neki, mert nem szeretem ha tudják. Én nem tartozom oda, és ettől nagyon boldog vagyok. Ahogy felnőtt lettem, férjhez mentem, hátrahagyva a családnevemet és ezzel együtt egy hatalmas terhet is a vállamról, mert igenis teher tud lenni az, ha nem vagy olyan, mint a többiek. Tény, hogy én kifejezetten örültem neki, hogy nem vagyok olyan, mégis a nyomás kellemetlenül hatott rám.
- Az nem kifejezés, ő a legjobb barátom azóta, hogy beléptem a kastélyba.
Azóta persze hosszabb – rövidebb időkre mindig elszakadtunk egymástól, de a baglyok szerencsére akkor is megtaláltak minket. A válásomról viszont csak annyit írtam neki, hogy elválok és hogy a nővéremhez költözök, pedig bőven van még mit mondani, de ezt majd akkor, ha már egy helyen leszünk, mert vannak olyan dolgok, amiket jobb úgy megbeszélni, hogy tudom, átkarol vigasztalón, ha kell, és nem csak értetlenkedve nézi a könnyektől szétfolyt tintát.
- Rendben, csak gondoltam jobb, ha tudja, hogy attól még, hogy Eszti van, én elég rugalmas vagyok, és szerencsére elég sok segítségem van itt.
Nem is gondoltam volna, hogy a fél családom a faluban lakik, szerencsére a normálisabb fele, azok az emberek, akiket tényleg szeretek a családomnak tekinteni, úgyhogy ha kell, akkor nagyon szívesen beugrok bármikor és bárminek. Szeretek pörögni, és most az a legjobb terápia a számomra, ha dolgozhatok, mert ez legalább eltereli a gondolataimat.
- Akkor ön általában mindig elérhető itt.
Azt hittem a faluban lakik, de így akkor szerencsére közelebb van, ha ég a ház. Mondjuk nem szeretném a lakrészében zaklatni, de tudom, hogy ez egy megnyugtató pont számomra. Be is kukkantok az irányba, ahova mutat, és biccentek hozzá. Megjegyezve.
- Szép estét!
Köszönök el én is, és egy jó fél óra múlva távozóra veszem Az én dolgom elvégeztetett, holnap már kezdhetem is a munkát.
Utoljára módosította:Oravecz Tatiana, 2017. február 18. 21:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2017. március 28. 12:05 | Link

Sólyom Máté ?
egy szerda délután az asztalomnál ülve

Múlt heti levélváltásunk nyomán négy órára várok valakit az irodámba, személyes találkozóra. Az AMS pedagógia szakos hallgatója az illető, aki éves gyakorlatát nálunk szeretné tölteni. Mivel közeledik ez a bizonyos időpont, félrerakom egy megkezdett munkámat, hiszen az ráér. Magamhoz veszem a levelezésünket, valamint a mellékelt önéletrajzát. Átolvasom újra, de nem jegyzek fel kérdéseket. Nem azért kértem a találkozást, hogy további adatokat nyerjek ki belőle, hanem egyszerűen csak azért, hogy személyesen is megismerjem. Tudom, a legtöbbeknek a papírra vetett tények számítanak. Nekem inkább az emberek. A döntéseimben sokkal többet nyom a latba, amit velük kapcsolatban tapasztalok egy ilyen beszélgetés során.
Oravecz kisasszony tartja számon a találkozóimat, egyéb teendőimet, így természetesen tud róla, hogy várunk valakit. Kint ül éppen az asztalánál az előtérben és papírokat rendezget. Mind a folyosóról nyíló ajtó, mind az irodám ajtaja tárva nyitva. Aki belép, azt a hölgy fogadja és ha nem vagyok épp túl elfoglalt, arra bíztatja, jöjjön csak be hozzám. Viszont ha nem kolléga, tanuló vagy más ismerős az illető, akkor előbb megtudakolja tőle, mi járatban van és ezután bejelenteni nekem. Nyilvánvalóan most is ez utóbbi fog történni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
South West
INAKTÍV


Annelie tulajdona | Délnyugat
offline
RPG hsz: 212
Összes hsz: 590
Írta: 2017. március 29. 22:15 | Link

I G A Z G A T Ó   Ú R, tisztelettel

Felkészült. Betéve tudta az elküldött önéletrajza részleteit, és az abban nem foglaltakat is. Mindent tudott Sólyom Mátéról, és érezte, ahogyan Sólyom Mátévá lényegül, ahogyan felvette egyszerű, üveges szemüvegét és begombolta a kockás inget.
Mégis ideges volt. Nem szokott sosem ugyanarra a helyre visszamenni. És biztos volt benne, hogy a Bagolykő falai között még valahol emlékeznek South Westre.
Határozott, rugalmas léptekkel indult el végig a folyosón, néha szándékosan az ellenkező irányba kanyarodva. Hisz első látogatáskor mindig eltéved az ember egy ilyen helyen. Persze Sólyom Máté felkészült pedagógustanonc, úgyhogy előre átnézte az iskola térképét.
Már megbeszélték az időpontot, úgyhogy várniuk kellett őt. A titkárságra lépve egészen meglepődött, ahogyan felmérte a terepet. Nyitva volt az ajtó. Emlékeiben pedig valamiért mindig zárt ajtók mögött folyt a fejtágítás. Kissé félszegen, de tudatosan előadta, hogy miért érkezett, majd bevezették az irodába.
- Sólyom Máté, jó napot! - Az igazgató fel nyújtotta a kezét. Máté esetében pedig gondosan ügyelt rá, hogy kézfogása ne legyen túl erős, de ne is legyen gyenge. Fontos volt az első benyomás.
Nem ült le, amíg hellyel nem kínálták, és nem bámulta a berendezést. Egy gyors pillantással mérte fel a terepet. Jócskán megváltozott, mióta idejárt.
- Köszönöm, hogy időt szakított rám!
Utoljára módosította:South West, 2017. március 29. 22:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mrs. West | Bogolyfalva kedvenc halálfalója
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2017. április 2. 23:11 | Link

Sólyom Máté ?
egy szerda délután az asztalomnál

Miután átnéztem az anyagokat, hamarosan azon kapom magam, hogy arcomon ábrándos mosollyal pislogok irodám azon sarkába, ahová a kutyám fekhelyét tervezem. Még néhány nap és hazahozom a menhelyről. Sejtettem, hogy kellemes élmény lesz magamhoz venni egy állatot, azonban arra nem gondoltam, hogy ennyire izgatott leszek emiatt.
Amint felfigyelek az érkezőre, agyam átkapcsol. Félreteszem a papírokat és érdeklődve nézem az előtér történéseit, majd felemelkedem székemből és kilépek, hogy köszöntsem a fiatal férfit.
- Üdvözlöm! Hercegh Kriszpin - fogunk kezet.
- Kérem - intek az asztalom előtti űlóhely felé, miközben ismét elfoglalom saját székemet, taláromat magam alá simítva.
- A levelében azt mondta, hogy felutazik ide. Vonattal jött? - idézem saját kifejezését, amit már az elolvasáskor furcsálltam kissé. Hiszen arra enged következtetni, hogy hosszan tart idefelé, méghozzá valamilyen járművön. Pedig mi sem könnyebb egy hoppanálásnál, vagy a hopp-hálózat használatánál. Lehet, az egyiket értette ez alatt? Ha igen, akkor csak érdekes szót használt rá.
- Szóval az Academia Magicae Sopianaeiensis hallgatója... - bólintok mosolyogva.
- Mit remél a nálunk eltöltendő gyakorlattól? - kérdezem, hátradőlve a székemben. Kezeimet összekulcsolva engedem ölembe. Szavaim talán hivatalosak, azonban beszédstílusom és kisugárzásom nagyon közvetlen. Nem éreztetem, hogy bármi súlya lenne ennek a találkozónak. Hiszen igazából nincs is neki nagy. Csak szeretek találkozni azokkal, akik sorainkat fogják gyarapítani. Persze, ha valami kirívót tapasztalnék a beszélgetés alatt, nyilván nem engedném a sorainkba. Mivel azonban ezeknek az eseteknek a száma elenyésző, ez a találkozó inkább csak formalitás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
South West
INAKTÍV


Annelie tulajdona | Délnyugat
offline
RPG hsz: 212
Összes hsz: 590
Írta: 2017. április 5. 22:06 | Link

I G A Z G A T Ó   Ú R, tisztelettel

Helyet foglalt a vendégeknek előkészített széken, majd kényelembe helyezte magát. Persze csak annyira, amennyire egy ilyen szituáció megkívánta.
- Igen, vonattal. Tudja, muglik között nevelkedtem, és nem bírja a gyomrom a hoppanálást. És szeretem nézni az elmenő tájat - mosolyodott el. Ismét volt némi igazságtartalma a mondandójának. Tényleg szerette nézni, ahogyan tovasiklanak mellette a fák meg az erdők. És tapasztalata szerint akkor jó egy hazugság, ha tartalmaz minimális igazságot is.
Nyugodt volt. Az egész úgy működött, mint a színészeknél. Lámpaláz érzése, mikor elindulnak, de mikor a színpadon vannak és meg kell szólalniuk, már minden megy, mint a karikacsapás. South is. Amint betette a lábát az igazgatóhoz, és bemutatkozott, már a profi szólt belőle.
- Az ország legmodernebb felfogású tanintézménye az Önöké. Hihetetlen megtiszteltetés lenne, ha itt tölthetném a gyakorlati éveimet. És... ne haragudjon, de titkos vágyam, hogy az egyetem után esetleg itt találhatnék munkát. - kissé félszegen lesütötte a szemét, majd izgatottan folytatta. - Az egyik órán tanulmányoztuk a módszereiket, ahogyan a diákokkal bánnak. Igazán inspiráló, hogy mennyi tanulmányi kirándulást szerveztek eddig, és milyen jól ápolják külföldi kapcsolataikat!
Nem feltétlen hízelgésnek szánta a mondandóját, de tisztában volt az ember, hogy bármennyire is szerény, a dicséret határozottan jól esett a lelkének. Mindenkinek. Ez alól remélte, hogy az igazgató sem kivétel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mrs. West | Bogolyfalva kedvenc halálfalója
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2017. május 5. 12:01 | Link

Sólyom Máté ?
egy szerda délután az asztalomnál

- Ó, értem - bólogatok együtt érzően, amint elmondja, hogy a hoppanálás miért gond a számára. Sokaknak okoz sajnos ez az utazásforma hasonló problémákat. Akad, aki vállalja a kényelmetlenséget a gyorsabb célba érés érdekében, ám akadnak olyanok, mint a fiatalember is, akik inkább a jó oldalát nézik annak, hogy másfajta közlekedésre kényszerülnek.
Kellemes mosollyal, érdeklődően hallgatom a fejtegetését, ami a választását illeti a Bagolykővel kapcsolatban. Mivel azonban igazgatói létem még gyerekcipőben jár, a dicsérő szavak bár egyfajta büszkeséggel töltenek el, nem tulajdonítom őket magaménak. Csak örülök, hogy ilyen véleménnyel vannak arról a helyről, amit ennyire szeretek és amit igyekszek jól vezetni.
- Mindig megvan az előnye olyasvalakit a tanerők közt üdvözölni, aki már ismeri a járást, aki otthonosan mozog és aki a közösség részévé vált - dobom be ezt a gondolatot a jövőbeli reményeivel kapcsolatban. Ígérni nyilván nem akarok semmit, egy kis biztatás azonban bőven belefér. Ha jól érzi itt magát, ha beilleszkedett, ha tetszik neki a munka és ha jó is benne, minden esélye megvan rá, hogy elhelyezkedhessen nálunk az egyetem után.
- Hogyan tervezi a gyakorlatot? - teszem fel újabb kérdésem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2017. június 5. 15:28 | Link

Palásthy úr

Ez bizony sosem könnyű. Összeszámolni a vagyont, visszaemlékezni, hogy mi is volt ott, mi az, ami hiányzik, és ami megmaradt, az mennyire roncsolódott. Ezt teljesen át tudom érezni, a négy válásom során végbemenő vagyonmegosztásos cécóra emlékeztet. Bár ez nem az, mégis olyan. Listába venni egy ember életét. Palásthy urat megkértem, hogy négyre jöjjön hozzám, felmérjük együtt a károkat. Előzetesen voltam már lent, megnéztem a kiégett lakóépületet, megszemléltem a belső kárt, nagyjából megbecsültem, hogy milyen összegbe kerül majd a renoválás, mi az, ami visszaállítható, és mi az, amiből újat kell vásárolni. A berendezés maga az iskola tulajdonát képezte, egy egész szemléletes listám van róla, hogy mik is voltak itt, de tényleg, az utolsó képkeretig fel van sorolva minden, így ez a része könnyű volt. A gond utána kezdődik. A személyes kár.
Az igazgató úrnak ma el kellett utaznia, a minisztériumba hívták, a levél elég homályos volt, ketten próbáltuk kisilabizálni, hogy a túlontúl hivatalos szöveg mögött mennyi értelem van. Persze ő nagyon szépen fogalmazott, azt mondta precíz és magasztos, míg szerintem egy túlértékelt, bunkó és lenéző nő keze nyoma a levél. Különben is Zsüsztinnek hívják a levél megfogalmazóját. Komolyan. Malundoszky Zsüsztin Abélia. Szegény asszony. Vagy a gyerekem a szegény, mert az anyja képes volt neki az Oravecz Eszter Klára nevet adni. Felháborító. Remélem azért nem fogja egy életen át megnyomorgatni ez a kis lelkét. Ilyenkor mindig úgy aggódok a jövője miatt. Mármint ő egy Oravecz, nem kéne aggódnom, de addig még sokat változhat a világ. Lehet, hogy jobban járt volna egy Milagros Marichuy-jal, mint egy Eszter Klárával.
Amíg várakozom, hogy eljöjjön a négy óra, előkészítem a feljegyzéseimet, illetve a már elkészített hivatalos iratot. Amit eddig megtudtam, azt már szép hivatalos formába öltöttem, nem Zsüsztinesen, hanem Tatianasan, oké, én is beállhatok a hülye nevűek sorába, de nekem legalább orosz az anyám, tehát van mire fogni. Főzök egy kávét, és kikészítek némi hideg almalevet is. Nem tudom, hogy mit szeret inni, de a választás jogát megadom.
Hozzászólásai ebben a témában

South West
INAKTÍV


Annelie tulajdona | Délnyugat
offline
RPG hsz: 212
Összes hsz: 590
Írta: 2017. június 28. 21:05 | Link

I G A Z G A T Ó   Ú R, tisztelettel

Nagyon úgy tűnt, hogy sikerült olyan válaszokat adnia, amik minden felmerülhető gyanút elaltattak az igazgatóban. Legalábbis erre következtetett az arckifejezéséből és a válaszaiból. Elvégre, mégis mit keresne az iskolában egy halálfaló, aki az utóbbi pár évben csalásokból tartotta fenn magát?
Bár fogalma sem volt, hogy meddig fog itt maradni, azért azzal tisztában volt, hogy talán minden gyakornoknak az a célja, hogy végső soron elhelyezkedjen. Ez alól pedig Sólyom Máté sem lehetett kivétel. Persze talán még az is lehet, hogy meggondolja magát, és maga mögött hagyva az egész iskolás tanárosdit elmegy ismét kikötőbe dolgozni.
- Reméltem, hogy először megfigyelhetem, hogyan működik a rendszer az iskolában, és hogyan tartják az órákat. A fő profilom az Életvitel, így elsősorban ott szeretném mélyebben megismerni az itt folyó munkát. Persze bármilyen adminisztratív feladattal is megbízhatnak.
Erre a kérdésre is készült. Abban azonban nagyon reménykedett, hogy az igazgató nem fog belekérdezni az életvitel legapróbb szabályaira. Felszínes ismeretei épp elég egy laikus ámítására, egy hozzáértő viszont átlátna rajta.
- Reménykedhetek abban, hogy befogadnak erre az évre gyakornoknak? - tette fel óvatosan a kérdést, miközben lesütötte a szemét, mintha kissé szégyellné a kérdést, vagy egyáltalán azt, hogy megfordult a fejében, hogy feltegye.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mrs. West | Bogolyfalva kedvenc halálfalója
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2017. július 1. 12:41 | Link

Sólyom Máté ?
egy szerda délután az asztalomnál

Túl ügyes csalóval van dolgom ahhoz, semmint hogy átlássak a szitán. Hiába volt szerencsém már megannyiféle emberhez akár csak a misszóim során, ettől még nem lettem legilimentor és nem tettem hirtelen szert olyan képességekre, amelyek révén simán felismerjek egy imposztort. Érezni érzek valamit, mivel azonban nem vagyok előítéletekkel és nem szeretek senkiről az alapján dönteni, számomra mennyire szimpatikus, így nem befolyásol az az egészen halk hang, ami megszólal bennem.
- Értem - bólogatok, ahogy kitér arra, hogy főleg az Életvitel érdekelné. Belekérdezni nem kérdezek bele jobban. Inkább már azt tervezem, miként egyeztessük majd le az óratartó professzorral.
- Mindenképpen. Olyannyira, hogy szerintem legjobb lenne, ha meg is beszélné Oravecz kisasszonnyal a részleteket - szabok gátat a reménykedésének, a helyébe bizonyságot téve. Nincs értelme tovább húznom az időnket, sem tovább játszani az idegeivel. Szívesen látjuk őt. Köszöntöm hát köztünk, felemelkedve ültömből és kezet fogva vele, majd kikísérem az irodavezetőnkhöz, a továbbiakban az ő gondjaira bízva új gyakornokunkat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. szeptember 12. 07:45 | Link

Az Igazgató és a torta megbízás

 Amikor megkaptam Temitől azt a levelet, azt hittem cafatokra tépem. Hogy még akkor is amikor búcsúzik azon jár a feje, hogy a másoknak tett ígéreteit beváltsa...Egek ez annyira ő. Sosem tudott szabadulni a kötelességtudatától. Annyira a személyisége része volt, hogy néha már sajnáltam. Amikor próbált feloldódni, abból menekülés és még több gond lett. Az egyetlen igaz szerelme Merkovszky is emiatt hagyta el és most meg ez...Egy sajttorta az Igazgatónak. Annyira banális, hogy még könnyeim közt is nevetnem kellett rajta, amikor elolvastam. Megkért csináljak egyet. Megtettem. Finom lett. Elhoztam. Saját  készítésű önteteket is tettem mellé. Erdei gyümölcsöst és karamellást. Itt van a kosaramban, a sütemény egy torta tálon biztonságban letakarva, az öntetek csinos kis üvegekben kiskanalakkal, villával és tányérral együtt.
 Megdöbbent az épület nagysága és tágassága, annak ellenére, hogy másod unokanővérem rengeteget írt róla. Csak nézek körbe és megállapítom, hogy a Roxfort és a Bagolykő közt aligha tudnék választani. Mindkettő lenyűgöző. Lassan komótosan sétálok. Nem vagyok bejelentve, időpontom sincs, így aztán ráérősen szemlélődve haladok célom felé. Útközben sok diák elkerekedett szemekkel néz rám. A fekete lobogó jelentését a homlokzaton ezek szerint már tudják, de megkeverednek látva engem. Nem csodálkozom ezen, egy pillanatig sem. Hiszen fekete pántos ruhában vagyok, hajamat fonat koszorúba rendeztem, kiegészítőként barna övet és ugyanolyan színű éktalpú félcipőt vettem fel. Ékszerként pedig pávatoll szemét idéző ezüst szettet viselek. És annak, aki nem néz meg jobban, közelebbről, teljesen úgy tűnhet Artemisia Rubyát látja. Ez a megdöbbentő hasonlóság az oka, tudom jól, a reakcióiknak. Lassan kezdek hozzászokni, mert végigkísér egészen az igazgatói iroda nyitott ajtajáig. Végre odaérek, fújok egyet, majd bekopogok az ajtófélfán és várom a bebocsátás hangját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2017. szeptember 12. 23:11 | Link

Evena Noxen
hétköznap délután az irodám ajtajában

Szokás szerint bújócskázom. Legalábbis, ha valaki belép az irodába, csak második ránézésre állapíthatná meg, hogy bizony benn vagyok. Pedig nem egy nagy helyiség. Mégis képes vagyok eltűnni benne. Legtöbbször valamelyik könyvemet keresem; vagy éppen egy pergament, amit Oravecz kisasszony átadott nekem elolvasásra, de én elkevertem; esetünkben viszont éppen a kutyám egyik játékát kutatom. Hiába invitoztam, a kelpi formájú rágóka nem került elő. Biztos be van szorulva valahova. Jack Russel-terrierem érdeklődve figyeli a kutakodásomat, egyfajta néma segítségül szolgálva, mígnem kopogtatnak odakinn, ő pedig az előtérbe veszi szapora lépteit. Na nem a kopogás miatt, sokkal inkább az édes illatok miatt.
Irodavezetőm fogadja az érkezőt. Beljebb invitálja és megkérdezi a nevét, valamint hogy milyen ügyben érkezett. Közben pedig megnyugtatja, hogy barátságos a négylábú, amelyik az imént kiszaladt hozzájuk és most a jövevény körül sündörög.
- Megvan! - érkezik diadalmas kiáltásom idebentről.
- Nézd, Pajki, ott volt a... - lépdelek ki az előtérbe, kezemben a játékkal és már árulnám is el az ebemnek, hol bukkantam rá a holmijára (nem mintha őt annyira érdekelné), amikor bennem akad a szó, hiszen olyasvalakivel találom szemben magam, akiről nem hittem, hogy még valaha látom. A szívverésem kihagy egy ütemet és valószínűleg elég bamba képet vágok egy hosszú pillanatig, amíg próbálom feldolgozni ezt a találkozást. Ki lehet ő? Artemisia nem lehet. Igaz?
- Tessék, kiskutyám - adom át kissé zavartan, egy apró fejrázás után Pajkosnak a játékát, hiszen amint meglátta a kezemben, felém iramodott. Elégedetten veszi a szájába, hogy aztán rögtön hagyja is a padlóra esni. Visszatér a lányhoz meg az illatokhoz. Most azok az érdekesek.
- Üdvözlöm - jutok el végre a köszönéshez.
- Hozzám jött? - érdeklődöm meg tőle, láthatóan még mindig megilletődve a helyzettől. Hiszen még mindig nem tudom őt hová tenni. Azonban próbálok normálisan viselkedni és nyomatékosítani magamban, hogy nem a megboldogult kolleginám áll előttem. Mindenesetre az hamarosan kiderül, hogy hogy csak Oravecz kisasszonnyal szeretne intézni valamit, vagy én kellek neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. szeptember 13. 21:33 | Link

Az Igazgató és a torta megbízás

 Egy kedves hölgy irányítása vezetett be addig a bizonyos ajtófélfáig, amin az imént bekopogtam. Mire az Igazgató helyett egy kutya robogott felém és hevesen szaglászni kezdett, előbb engem, majd a kosaramat. Ezt nem csodálom, hiszen a sütemény kiillatozik a konyharuha alól és körbeleng. Nem szeretem a kutyákat, félek tőlük és ezt ők is érzik, s ezért ők sem szeretnek engem. Ez ezzel az ebbel sem lesz úgy hiszem másképp. Egyelőre azonban elvonja mindkettőnk figyelmét a kiérkező férfi. Megkockáztatom ő maga az Igazgató személyesen. Egy játékot hoz a jószágnak, aki azzal csak egy pillanatig foglalkozik, mert jobban érdekli azért a süteményem aromája.  
 A férfi azonban ledöbben, a szava is mintha torkára forrna a látványtól mellyel szembesül. A pillanatnyi kihagyást minden bizonnyal megjelenésem okozza, erre azonnal rájöttem, amint a szemébe néztem. Ezek szerint ő sem kivétel, de szerencsére hamarabb megszólal, mint vártam. - Jó napot! Igen, önhöz jöttem. A nevem Dr. Evena Noxen, a falu gyógyítója vagyok, de ami még fontosabb Artemisia Rubya másod unokahúga -nyújtom kezem a férfinak bemutatkozás közben, majd rögtön a tárgyra is térek.- Hoztam önnek valamit. Rubya professzornő egy levelet küldött nekem nem sokkal a halála előtt és megkért teljesítsem egy ígéretét, amit kórházi látogatásakor önnek tett. Szeretném átadni. Beljebb mehetek?-kérdezem és kicsit előre emelem a kosaram. Reményeim szerint nem csak odaadni tudom majd a saját kezűleg készült csemegét, hanem, ahogy Temi kérte, együtt eszünk is belőle. Aztán átadhatom a gyászjelentést és a kérést, hogy jöjjön el a temetésére. - Milyen remek szervező voltál nővérkém...Megédesíted ajkaim a torta ízével, hogy ne hangozzon oly fájón a szó, mit kiejtek majd rajta én... Tehát, ha bebocsátást nyerek, előbb a sajttortát teszem az asztalára, remélve, hogy nem csórja el majd az ebe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2017. szeptember 13. 23:50 | Link

Evena Noxen
hétköznap délután az asztalomnál

Az irodavezetőmnek nem maradt már ideje bejelenteni a látogatót. Közbeszólt hű kutyatársam, akit most néhány intéssel és pár halk, de erélyes szóval utasítok arra, hogy hagyja békén a hölgyet és menjen szépen a helyére, vagyis az irodám egyik sarkában elhelyezett kosarába. Mivel hamar így tesz, már tudok is figyelni az előttem állóra teljes egészében.
- Áh - szókik fel a szemöldököm, miközben egy finom mosollyal adom ki a felismrés hangját. Szóval a rokona. Így már érthető. Kezet fogok vele, viszonozva a bemutatkozást, és hallgatom további elmondását, aminek tartalma azonban olyannyira leköt, hogy megfeledkezem az illemről. Amint beljebb kéri magát, már invitálom is.
- Persze, persze. Parancsoljon - kínálom hellyel az asztalom előtt, az ajtót pedig behajtom mögöttünk. Bizalmas természetű ez a látogatás, ilyen esetekben szeretem azért némileg kizárni a külvilágot. Miután ezt megejtettem, leülök vele szemben a székembe, asztalom túloldalán.
- Részvétem a nagynénje miatt - bólintok, szomorkás tekintettel.
- Bocsásson meg, de nem vagyok biztos benne, hogy tudom, milyen ígéretről van szó - vallom meg neki, lágy mosollyal. Meglátogattam Rubya professzort az ispotályban, igen. Kellemesen elbeszélgettünk. Sok mindenről esett szó. Viszont azt nem tudom már, mit is ígért nekem. Nem szokásom ezeket számon tartani. Hiszen nem vagyok az a fajta, aki behajtana bármi ilyet. Azonban, amint a sajttorta az asztalra kerül, már minden világossá válik. Egy megrendült, nevetésféle kis szusszanást hallatok és csak pislogok a finomságra jó ideig. Artemisia, Artemisia...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. szeptember 14. 15:06 | Link

Az Igazgató és a torta megbízás

 Odabenn a csukott ajtó mögött leülünk egymással szemben. Miután megtudta ki vagyok kicsit gördülékenyebben megy már a kommunikáció kettőnk közt, így hamar meg is tudom, hogy ő egyáltalán nem emlékszik arra így hirtelen, hogy mit ígért neki Temi. Ám amikor előszedem kosaram mélyéről a tortát és a szép átlátszó fedeles tállal együtt az asztalára teszem, azonnal beugrik neki. A reakciójából arra következtetek, hogy Hercegh úr őszintén kedvelte az unokanővéremet és nem csak puszta főnöki formalitásból utazott el hozzá. Ez megnyugtatással tölt el. - Tudja azt kérte tőlem, készítsem el ezt önnek, nálunk hagyomány, hogy a család nő tagjai tudnak főzni és sütni mágia használat nélkül is. Tehát biztos lehet benne, hogy ez valódi házi sajttorta. Sőt itt van még mellé kétféle öntet is, mert nem tudtam melyiket szereti. Ezeket is magam alkottam. - pakolom ki a kis üvegeket bennük a karamell és az áfonyás szószokkal. Ezen kívül az is a küldetésem része, hogy együtt együnk belőle.- mosolygok a férfira és eltérő színű szemeimet ráemelem, nem tudom miként reagál erre az együtt evéses kérésre, de azért minden esetre óvatosan előszedem a két főnyi ekcájgot is, majd a kosarat az ölemből, ahol mindeddig volt, a földre teszem magam mellé. - Van még valami. Rubya professzornő temetése holnap lesz, itt a gyászjelentése. Szerette volna ha ön is eljön. - tolok a férfi elé egy fekete gyászszalaggal díszített borítékot. Nehezemre esik azért mindezt végigcsinálni. Úgy, hogy többek közt az ideiglenes szállásom konyháját kellett használnom, ahol kis híján szó szerint meglincselt a szakács és a kisegítők. A tányérokat meg a többit is úgy csórtam ki. Remélem nem vette észre egyik sem, mert akkor teljesen biztos, hogy én leszek holnap a menüben és nem a meghirdetett rántott csirkecomb és hagymás törtkrumpli. Azért persze megérte, mert jól esett az imént látni, hogy mennyire meghatódott az igazgató. Szóval nem panaszkodom, csak attól tartok nem ez lesz a legfurább helyzet ami még rám itt vár, hála Teminek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2017. szeptember 15. 10:47 | Link

Evena Noxen
hétköznap délután az asztalomnál

Szeretek beszélni. Nem azon a terjengő módon, hanem kellemesen. Ami jön belőlem. Viszont hallgatni is szeretek, amikor a helyzet megkívánja. Ez most megkívánja. Némán bólogatok a hölgy magyarázata közben. Kezeim az asztallapon összekulcsolva. Hol őt figyelem, hol lesütöm kissé a szemem. A szemem, ami lassan, de biztosan nedves csillogásba kezd. Lélegzetvételeim egyre jelentősebbek, néha talán aprót sóhajtok is. Szám olykor beleremeg.
Eddigi tevékeny és kalandos életem során sok szenvedésnek és halálnak voltam a tanúja. Viszont kétségbe esni akkor fogok, ha ezek már nem ráznak meg. Egyelőre ez nincs így. Koránt sem. Főleg, ha az elmúlást ilyen búcsú kíséri. Nem várt, végső elköszönés. Akár egy sajttorta, vagy egy kedves rokon látogatásának formájában.
Átveszem a gyászjelentést, egy hálás bólintással. Nem lehet könnyű a lánynak mindezt végigcsinálni. Látom is rajta. Bár tartja magát, amennyire lehet.
- Mindkét öntetet szeretem - mosolyodom el percek óta először.
- Felezzük meg őket, ha ez jó így önnek - ajánlom, már rendezgetve is a tányérokat, kiegészítőket. Nem szokásom csak ülni és várni, hogy kiszolgáljanak. Szeretek mindenhez hozzájárulni. Különösen az ilyen pillanatokhoz. Teszek is a sajtortám egyik felére a gyümölcsös, másik felére a karamellás szószból. Villámra kanyarintom az első falatot és megemelem a doktornő felé. Mintha csak a poharam emelném a nagynénje egészségére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. szeptember 17. 20:42 | Link

Az Igazgató és a torta megbízás

 Együtt fogyasztjuk el a sütemény egy részét, a maradékot természetesen itt hagyom majd neki. Közben beszélgetünk, előbb unokanővéremről, majd rólam és róla. Sok mindent megtudok a férfiról. Nem hiába kedvelte annyira Temi. Igazi jótétlélek, akinek a szíve a helyén van, de az esze is. Szóba kerül többek közt az önkéntesség, az én patikám és gyógyházam, amit nyitok pár nap múlva Bogolyfalván és persze az állatok. Temi egy másik, szintén fontos kérésének ügyében is kapok néhány támpontot. Illetve engedélyt, hogy személyes holmiját laktere felszámolása előtt elvihessem.
 Elszáll néhány óra így, míg végül úgy döntök nem rabolom tovább az igazgató idejét. Persze megnyugtat, hogy épp ráért, sőt marasztal is, de jobbnak látom hazaindulni. Megköszönöm a kedvességét és megígértetem vele, hogy valamikor ő is ellátogat hozzám és ismét elbeszélgetünk. Nagyon kellemes ember, megnyugtató jellemmel. Olyannak tűnik, akiben bízunk, attól a pillanattól, hogy a szemünkbe néz. Aki nem hibáink ellenére, hanem azokkal együtt képes szeretni azokat, akikkel kapcsolatban áll.
 Persze minden bizonnyal van egy karakteres, markáns vezetői oldala is, hiszen egy ekkora intézmény koordinálásához nem kevés erőre van szükség, de csak az tud kemény lenni, aki ismeri a lágyság módját is, a kettő közti arany középúttal együtt. Ő pedig szerintem ilyen. Könnyű szívvel lépek ki az irodájából, s mikor az iskola kapuját is elhagyom inuit nyelven suttogok el egy néhány mondatot az ég felé emelt tekintettel, majd ideiglenes lakhelyem felé veszem utam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alastair Magnus
INAKTÍV


Illúziómágus
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 377
Írta: 2017. szeptember 21. 13:49 | Link

Oravecz Tatiana kisasszony

Amúgy sem derült égből villámcsapás volt megtudnia, hogy az évkezdéstől nem csupán bejáró vendég lesz a kastélyban, aki az illúziómágiákat tanuló diákok számára oktat különórákra, hanem nem kevesebbet kell vállalnia (ráadásul Warrennel az oldalán), mint egy teljes ház irányítása. Már a Hogwartsban is úgy volt vele, hogy te jó ég, teljesen őrült minden Headmaster, akik elvállalják ezt a melót. Kordában tartani egy nagy csokornyi mágiával felboostolt kamaszt – adjanak inkább neki három oroszlánt, és megtanítja őket egy-két hónap alatt házimacskaként viselkedni. Az is egyszerűbb lenne. Ráadásul a minisztériumtól ez majdhogynem egy újabb büntetés volt. A benti ismerősei azzal viccelődtek, hogy örülhetne inkább, igaz, nem arra került vissza, ahova szíve szerint menne, de ez is egyfajta harctér. Van rellonos tanonca, ő maga a hasonló személyiségeket összegyűjtő Slytherin diákja volt hét évig. Lehet, ha boldog tudatlanságban vergődne, akkor gondtalanabbul tudna a tanévre gondolni.
Azért nem izgulja túl sem, vagy legalábbis nem érzi a felelősségnek azt a nyomását sem, ami természetes lenne a helyzetében. „Majdcsak lesz valahogy.” – Ez lesz a mottója. Mi van, ha kiderül, hogy egész jó ebben? Az is lehet, hogy valójában született headmaster, csak nem tud róla.
Nem egyenesen az irodába indul, jelenlegi célja az előtte berendezett kis adminisztrációs főhadiszállás, ahol lemeccselheti a papírmunkákat. Bármi van, ezt utálja a legjobban. Mindenféle iratokért rohangálni, hogy aztán huzamos ideig csak egy fiókban heverjenek érintetenül. Hóna alatt az összekészített mappával, kevésbé formálisan kigombolt zakóban lépdel a „helpdesk” felé. A nyitott előtéri ajtónál egy pillanatra megtorpan, de csak azért, hogy átlépve a küszöböt, még formalitás gyanánt kopogjon három jelzésértékűt a falapon.
- Szépjónapot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2017. szeptember 21. 21:20 | Link

Mr. Magnus
Kinézetem

Az a baj a tanévkezdésben, hogy amíg Eszti csak óvodás, az iskolai és óvodai összeg közötti különbséget, vagy annál egy kicsit többet, magamra költöm. Így van ez most is, az új cipőmben, aminek a sarka végre olyan magas, hogy felérem azokat az iratokat is, amiket eddig csak akkor tudtam, ha felálltam az asztalomra. Aztán, a szoknyám nem új, de a felsőm igen, és megvallom az elején féltem is, hogy mit szól majd az igazgató a sejtető csipkéhez, de végül nem szólt semmit. Szóval vagy tényleg nem is hatja meg a női nem, vagy csak nem olyan vészes, mint amilyennek én láttam, amikor ma reggel belenéztem a tükörbe. Az az igazság, hogy imádom, szóval a problémán viszonylag gyorsan túl is lendültem.
Az asztalomhoz kis cetlit írtam a mai napi teendőkről, és nekiálltam szépen kihúzni azt, ami már kész. Kivittem a leveleket Hajnalkának, meg Bárcinak, elmentem a gyengélkedőre felvenni a készletrendelést, bevittem a fontos postát az igazgató úrnak, megválaszoltam helyette a tiszteletkörös leveleket. Ennek utolsó példányát fejezem be körülbelül, amikor a férfi a folyosóra ér, így még éppen van annyi időm, hogy felkeljek, és egy kicsit nyújtózva ugyan, de még le tudjam venni azt a mappát, amibe az általam írt levelek másolatát teszem. Szeretem, ha rend van, és minden visszakereshető, hiszen ezekkel nem zaklatom Hercegh urat, csupán megírom őket, és aláíratom. Így amikor leteszem a mappát az asztalom szélére, csak akkor pillantok fel, és állok meg hirtelen a mozdulatban.
~ Szent szalmiákszesz! Egy félisten! ~
Fogalmam sincs, hogy ki ő, mit csinál itt, miért jött ide, de nagyon szeretném, hogy maradjon, hosszan. Pislogok kettőt, nagyon ciki, mert biztos bolondnak néz, hogy úgy szorítom a mappát, mintha az életem múlna rajta, miközben őt nézem, nem több, egy negyed perc, amíg megteszem, de milyen szép és élvezetes negyed perc az.
- Jó napot!
A hangom talán egy kicsit magas. Valószínűleg most normális emberi, mert alapból kicsit mélyebb annál, mint amit a méretemhez párosítani tudnának. Hihetetlenül vélakék szemeimet (<3) a férfi szemeibe merítem, ami nem a legbölcsebb döntés, sosem tanulok a hibáimból. Lehet mégsem szerencsés, ha a mostani után megint találkozunk, mert bolondnak fog nézni. Teljesen jogosan.
- Az igazgató úr nincs bent, a polgármester úrhoz ment a faluba. Segíthetek?
Feltételezem, hogy a félisten ugyanis hozzá jött, elvégre mit tehetnék én érte? Az elmém egy mocskos részében tudom a kérdésre a választ, de ez az amúgy is romlott intézmény legalább némileg próbálja meg megtartani méltóságát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alastair Magnus
INAKTÍV


Illúziómágus
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 377
Írta: 2017. szeptember 21. 22:12 | Link

Oravecz Tatiana kisasszony

Ha tudná, hogy miket gondolnak róla! Nagyon jól szórakozna rajta - persze nem a nő kárára, csakhát nem túl ritkán botlik bele az ember ilyen hízelgő jelzőkbe. Sajnos a házvezetők közül nem ő az, aki az emberi elmében tud olvasni. Marad tehát az a furcsálló megállapítás, hogy talán megzavarhatta valamiben a nőt, azért húzta ki magát ilyen feszülten.
Mindegy, tartott attól, hogy valami házsártos vénség fogja az adminisztrációt ellátni, neki pedig semmi kedve negyed órát úgy eltölteni, hogy közben még szidják is. Ehhez képest az asztal mellett álló nő kifejezetten kellemes megjelenésű. Akaratlanul ki is szélesedik őszinte gesztusra az amúgy csak udvariasan halvány mosolya.
- Szerencsére ez nem jelent problémát, ugyanis nem is hozzá jöttem. - Meglengeti a kezében a mappát, amivel érkezett, és közben el is indul akkor már az asztal felé.
- Alastair Magnus vagyok, a Rellon új házvezetője a következő tanévtől kezdve ~ameddig meg nem könyörülnek odafenn~ ki tudja meddig. És éppenséggel pont Önre lenne szükségem.
Felvonja a szemöldökét, a mondat végére már nagyjából oda is ért az asztalra. A mappa tetejét megemelve előhalász belőle néhány iratot, egyelőre csak összefogva mind egy kupacba.
- A szükséges iratokat kéne beiktatni meg elsuvasztani abba a fiókba, ahova szokás ilyenkor. Tudja, amihez senki sem ér hozzá egész addig, amíg le nem köszönök a pozícióról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2017. szeptember 23. 11:44 | Link

Mr. Magnus

- Óóó… Őszinte részvétem.
Szóval házvezető a rellonnál. Akkor ő is egyike a büntetésben lévő auroroknak. Emlékszem arra a diskurzusra, amikor a minisztérium megkereste az igazgatót, és az irodában egyezkedtek. Kriszpin nem híve a csukott ajtóknak, de akkor, miután bevittem a kért kávét és pogácsát, megkérte, hogy csukjam be az ajtót. Akkor már tudtam, hogy ez komoly. A végén pedig adott egy listát az évben házvezetői és/vagy tanári pozíciót betöltő emberek neveivel. Azt kérte, jegyezzem fel őket, és írjam bele a hivatalos év elejei köszöntőjébe. Nem sokat beszélgettünk erről, de éreztem, hogy azért a dolog hagy maga mögött némi feszültséget.
- Állok rendelkezésére.
Húzom ki magam és segítőkészen nyúlok az iratok felé. Csak a szokásos, amit minden tanártól bekérünk akkor, amikor meghirdetjük az állásokat. Az efféle eljárásra alapvetően nincs szükség, mivel a pályázati anyagot szoktuk iktatni. Természetesen a sikerteleneket visszaküldjük, épp ezzel foglalkoztam, mikor a férfi érkezett. Nem sok elutasított van idén, de amikkel bővültek a tárgyak, azok igencsak érdekfeszítőek, bárcsak most lennék én is diák.
- Mr. Warren iratait nem hozta magával? Fél tőlem, mint a tűztől, azt hittem elküldi valakivel.
A gondolatra, hogy Dwayne mennyire kerül engem, belül gonosz kis mosolyra húzódok, de kifelé csak egy ártatlan kérdésnek hat a dolog. Nem akarom én piszkálni, ő se piszkált engem, de mégis, én megpróbáltam a barátja lenni, hiszen a nővéremmel szembeni gondolataink is hasonlóak voltak, amikor meglépett, de úgy tűnik, nem kér belőlem, sőt, úgy kerül, mintha tényleg félne, hogy még a végén megátkozom. Nem mintha lenne rá okom, szóval egy – egy ilyen elejtett mondattal piszkálom.
- Én is rellonos voltam, de akkor még másabb volt a helyzet.
Nem volt ennyi tini terhesség, nem voltak ekkora drámák. Volt egy fiú, akit sokszor bántottak, még akkor, amikor én elsős voltam, Charlie, azt hiszem így hívták, aztán voltak rossz arcok, mint Raziel Black, de ő hol eltűnt, hol visszajött, meg az a másik fiú. Inkább a bandázás volt a népszerű, az egymás szivatása, nem ez. Közben persze dolgozom is, előveszem a pálcám, és szépen elkezdem lemásolgatni az iratokat.
- Az eredetit sosem tesszük el ezekből.
Magyarázom kedvesen neki, miközben fel – felpillantok azokba a szemekbe. Hát nem igaz, hogy ilyen férfit küldtek ide. Hogy fognak így majd a hormontúltengésesek odafigyelni? Hiszen még én is nagyon kell, hogy koncentráljak, pedig csak egyszerű másolást végzek.
- Az órarendet, a házvezetői kinevezését, a diákok listáját a tanév kezdete előtti délutánon veheti át. Az új diákok listáját a beosztást követően. Úgy szoktuk csinálni, hogy a vacsora alatt összeállítom mindenkinek a listát, és még a desszert előtt odaadom, így amikor kísérik fel őket, akkor már nagyjából látják, hogy kik kerültek önökhöz. Minden évfolyam órarendjét átadom, de ha konkrétan diákot szeretne tudni, akkor bármikor bejön hozzám, megmondom, hogy éppen hol tartózkodnak. Ezen kívül bármilyen kérdése van, örömmel állok a szolgálatára. Hozott magával fényképet?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alastair Magnus
INAKTÍV


Illúziómágus
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 377
Írta: 2017. szeptember 23. 14:16 | Link

Oravecz Tatiana

- Szívesen mondanám, hogy csak tudnám, miért reagál mindenki rögtön részvétnyilvánítással, mikor meghallja, de gyanítom, hamar ki fog derülni.
Kiszélesedik a mosolya erre, bármennyire is részben "büntetés" ez, másik aspektusból nézve számára ez már megint csak egy újabb érdekes kihívás, amellyel nem találkozott korábban. A hozzáállása némileg hajaz egy eridonoséra talán, de az biztos, hogy a módszerei egytől-egyig a Slytherint fogják idézi. Remélhetőleg annak nem a rosszabb oldalát. Mondaná, hogy nem a legrosszabbat, hiszen azt váltja most, de téves lenne a gondolat, hogy a kígyók háza a halálfalók gyűjtőhelye. Az volt talán valamikor (akkoriban is ugyanúgy kerültek ki követők még a Ravenclawból), de akkor még Alastair sem koptatta az iskolapadot. Azóta meg.. nos, túl ambiciózus és gyakorlatiasan gondolkodó diákok járnak oda ahhoz, hogy ilyen régi, lejárt és csak társadalmi kirekesztettséggel járó, ráadásul jogilag büntetendő ideológiát kövessenek.
- Remek, tudtam, hogy ön nem hagy cserben. - Súlytalan kis évődés a jó hangulat kedvéért, leginkább ezzel lehetne jellemezni a szavait. Szeret bizalmasabb hangot megütni még a magázás ellenére is, aztán eldől, hogy valakit idegesít vagy ponthogy valamivel motiváltabb lesz a segítségadásban, ha nem feszült az atmoszféra.
- Nem. - Mondjuk meg sem kérdezte Warrentől, valahogy ez az opció eszébe sem jutott, hiszen a defenzor tudtával többet van/volt a kastélyban eddig, mint ő. - Egyenesen Budapestről jöttem, még csak most tudták elintézni az erkölcsi bizonyítványom frissítését. Biztosan sokat kellett rajta gondolkodni, hogy tényleg hiteles-e az új verzió - szúrja a végére viccelődve.
Nagyjából kiválogatva kezdi el Tatiana elé pakolni az iratokat, némelyik csak egy oldal, de van 8 oldalas dokumentum is. Türelmesen megáll aztán az asztal előtt a ténykedő nőt figyelve, először csak azt, hogy mit csinál, aztán ahogy haladnak a papírokkal, úgy kalandozik el. Hát na. Senki se mondta, hogy nincs férfiból, Tatiana pedig kellemes a szemnek, természetes reakció. Milyen szerencse, hogy nem most rellonos. Mikor látja, hogy ez még el fog tartani egy ideig, oldalával az asztal szélének támaszkodik.
- Ezek szerint, a beosztási ceremónián önnek rendszerint elmarad a vacsora, helyette iktathat és papírozhat. Ah, igen, tényleg.
Az utolsó mondat már a mappában maradt igazolványképre vonatkozik, amit sikeresen eszébe is juttatnak. Nem fogta hozzá a papírhalmazhoz, így az csak alattomosan elbújt a tartó sarkában.
Utoljára módosította:Alastair Magnus, 2017. szeptember 23. 14:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2017. szeptember 23. 14:41 | Link

Mr. Magnus

- Majd megtapasztalja. Oda az izgalom, ha lelövöm a poént.
Megengedek magamnak egy kacsintást is, elvégre hamarosan kollégák leszünk. Persze én csak heti pár órában tanítok, azt is azért, mert jól jön a plusz pénz, ugyanis most már önállósodnom kell, a nővérem elköltözött, és életemben először szembesülök azzal, miért is "kiadás" a kiadás szó. Ki kell adnom, és bizony nem önszántamból, hanem mert köteleznek rá. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne dolgoznék, világ életemben kocsmákban és pubokban voltam alkalmazásban, jobban meg tudtam ítélni azt, hogy milyen italt kér valaki, mint bárki a környezetemben. Aztán persze érzékeltem, hogy ez itt annyira nem elfogadott, benyomtak erre az állásra, most meg megpályáztam egy ilyet teljesen önállóan. Ha már van egy ilyen lehetőség, hát kihasználom, aztán meg majd elválik.
- Képtelen lennék rá. A hűség az egyik alappillére a magunkfajtának.
Valahogy nem nagyon tudom elképzelni, hogy ő máshova járt volna, biztos, hogy a rellonnal rokonságban álló valamely ház egyikébe. A papírjai másolása közben pedig azt is meg tudom, hogy kígyó volt. Mondtam én.
- Amikor maga negyedéves volt, akkor én is ott tanultam, cserediákként. Milyen kicsi a világ, nem? Simán rosszalkodhattunk volna együtt.
A rosszalkodás gondolatára szélesebbre húzódik a szám. Nem emlékszem rá, bár ezeket a szemeket meg kellett volna jegyeznem. Persze a program akkor még gyerekcipőben járt, mert hiába voltunk ott, nem sok közös óránk volt, meg nem is úgy tanítottak, ahogy itt. Meg aztán sokat kirándultattak minket. A faluba, a környéken. Emlékszem, egyik éjjel az erdőbe sétáltunk, eltévedt a kísérőnk, és majdnem elvitte egy furcsa fejű kentaur. A lányok persze, akik velünk voltak, elkezdtek azon elmélkedni, hogy milyen lehet a kentaurok földje, de én biztos voltam benne, hogy nem akarom megtapasztalni.
- Ezek szerint maga sem olyan jó fiú. Helyes.
Lapozás közben felpillantok rá, az egész testtartásom ösztönösen árulkodik arról, hogy izgalmasnak és vonzónak tartom. Négy férjjel a hátam mögött egy hegyi zárdába kellene elvonulnom, nem vadászni. De tegyük hozzá, amióta itt dolgozom, egész jó kislány voltam. Nem volt olyan, aki érdekelt volna, úgy igazán. A jó hírnevemnek meg még a végén annyi, ha Mr. Magnus a közelemben van. Egyelőre persze tartom magam... vagy legalábbis valami olyasmi.
- De mogorva. Ezt maguknak az akadémián tanítják?
Fordítom felé a képet vigyorogva, majd egy nyomtatványt veszek elő, amit már előkészítettem. Két - három adat hiányzik, de azt majd a papírokról bepótlom. Most csak rávarázsolom a képet a nyomtatványra, majd lapozok kettőt, és felé fordítom.
- Erre azért van szükségünk, hogy az igazolványát elkészítsük.
Teszem hozzá, mert ezt minden második ember sápítozva meg szokta kérdezni.
- Mosolyogna nekem? Cserébe én is megteszek magának valamit, amit kíván.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alastair Magnus
INAKTÍV


Illúziómágus
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 377
Írta: 2017. szeptember 23. 15:41 | Link

Oravecz Tatiana

- És milyen kár, hogy elkerültük egymást! - Igaz, nem olyan nagy meglepetés. A beosztástól is sokban függ, de a Hogwarts valamivel nagyobb iskola is a Bagolykőnél, még több diákkal. Igaz, akkoriban ő még (15 évesen) fele ennyire nem nézett ki összeszedetten, mint most. Azóta sokat formálódtak a kamaszkölykös, lágy vonások. Nagyjából, amint a legtöbb fiú átesik tizenéves korában, mikor az arc szerkezete némileg markánsabb lesz. Nála szerencsésen alakult ez, mások meg ilyenkor ponthogy ellenkezőleg.
- Ha jól emlékszem, negyedikben már segítettem a párbajszakkörök szervezésében, talán még látta is valamelyiket. - Amelyen persze ő nem párbajozott azon egyszerű okból kifolyólag, mert eltiltották tőle. Túl nagy helyzeti előnye volt két auror szülővel, akik ráadásul szünetekben aktívan foglalkoztak vele (szakmai értelemben). Negyedikre már magabiztosan tudta használni az illúziómágia alapjait. Ráadásul a tanárai tudták, hogy az amúgy vicceskedő, laza kölyök, amint feláll az ellenféllel szemben, hirtelen túlságosan is komolyan veszi a párbajt. Felsőbb évesekkel párba állítani az ötödikes, hatodikos, hetedikes diákoknak lett volna sértő, a saját évfolyamával pedig csak szimplán abszolút sportszerűtlen.
- Én? Dehogynem! Szolgálok és védek, hivatásos auror vagyok a parkolópályát leszámítva. Hát nem ez a majdnem tökéletes definíció?
Már majdnem komolyan is lehetne venni a szavait, na meg persze a felháborodását, de amikor Tatiána felles rá, csak halvány borostával keretezett félmosollyal találkozik, nem valódi méltatlankodással.
- Ne is mondja, ez egy hosszú történet. Elhiszi, ha azzal mentem ki magam, kényszerítettek?
Megszokta már azt, hogy igazolványképeket, különböző adatokat kérnek ki róla, hozzátartozik a bürokrácia kacskaringós berkeihez. Ráadásul ahhoz képest, amennyit egy-egy ügy miatt a minisztériumban rohangálni kell, ez igazán semmiség. További hátránya a budapesti intézménynek, hogy ott nem ilyen csinos hölgyek segítik ki a formanyomtatványokkal.
- Bátor kijelentés. Nemrég tudta meg, hogy melyik ház élére neveztek ki, és mégis ilyen ajánlatokat mer nekem tenni? - Egyik szemöldöke már-már provokációnak beillően szökik fel a nő szavaira.
- És ha alávaló, galád módon kihasználom a lehetőséget?
Utoljára módosította:Alastair Magnus, 2017. szeptember 23. 15:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2017. szeptember 24. 00:31 | Link

Mr. Magnus

- Párbajszakkör…
Úgy csinálok, mint aki gondolkozik, de nem. Pontosan tudom, hogy eszem ágában sem volt olyan dolgok közelébe menni, aminél esetleg kárt szenvedek. Márpedig a Hogwarts gárda pont ilyen volt. Más tanterv, más életkor, más erősségek. Bőven elég nehézség volt neki, hogy én voltam a „Machay”, aki nem rendelkezett a vélákra jellemző különleges kisugárzással. Később, mikor kitagadtak, és „Mácsai” lettem, akkor is tudták, hogy elméletileg világítanom kellene a férfi szívekben, és lásd, mégsem. Az élet, kegyetlen.
- Talán maga volt az, aki megtanította, hogy hogyan fogjam helyesen a pálcát.
Ártatlanságnak nyoma sincsen, ahogy az alsó ajkamba harapva kuncogok egy kicsit. Ajj, mivé lesz a világ, ha ennyire nem tudok viselkedni? Viszont annak kifejezetten örülök, hogy a diri lent tárgyal a mesterrel, mert ha itt lenne, akkor nem mernék én sem ilyen nagyszájú és merész lenni. Nem tennék kétértelmű kijelentéseket, és nem kacérkodnék úgy, hogy abból egyértelmű legyen elég sok minden, aminek egyértelműnek kell lennie.  
- Óóó, akkor, ha én egy BJH lennék, akkor maga szaladna, hogy megmentsen?
Pillantok fel rá úgy, mintha éppen megcsillannak a korona a fején, és máris mondaná, hogy igen cicám, neked is adom a fél királyságomat, ha arról van szó. Na, nem mintha én ilyenre vágynék. Igazából csak rohadtul életképtelen vagyok hosszútávon egyedül, és kell, hogy olykor, ha csak rövid időre is, de tartozzak valakihez. Most, hogy a nővérem is dobbantott, egyedül vagyok. Ráhel inkább az iskolában, Eszter az előkészítőben, olykor a nővéremnél, vagy Sean nálunk, de ennyi. Ez a helyzet olyan fura. Amióta nem otthon lakom, általában házas vagyok.
- A világ legrosszabb fotói az igazolványképek. Az enyémet sosem láthatja senki, olyan vagyok rajta, mintha félig manó lennék.
Ráadásul ki is fehérítik a képet, mintha muszáj lenne, így rendesen olyan hatást kelt, mintha egy manó két nagy kék szemmel nézne rájuk.
- Négy férjem volt, úgy véli meg tud még lepni?
Lehet, mondjuk, hogy pont én leptem meg ezzel, általában meglepődnek. De ez tradíció a családban. Az elsőszülött egyszer, a másodszülött kétszer, ha a nővérem hozzá ment volna Warrenhez, akkor ő háromszor, én pedig négyszer házasodtam. El is titkolhattam volna, de az ilyen kibukik, főleg, hogy az egyik kis mocsok még rendszeresen az utamba is téved. Nem tisztem ferdíteni. Próba cseresznye alapon azért előrébb hajolok picit, hátha nem riad el.
- Egy mosoly képes megváltoztatni a világot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alastair Magnus
INAKTÍV


Illúziómágus
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 377
Írta: 2017. szeptember 24. 12:06 | Link

Oravecz Tatiana

Csak egyetlen pillanatra torpan meg gondolatban, nem többre. Ahhoz az egészséges kétkedő megfontoláshoz kell ez a pillanat, hogy végiglatolgassa magában a lehetőséget, mennyire érti ezt szó szerint a nő - és mennyire veheti kacér utalásnak. Tatiana arckifejezése végül az utóbbiról győzi meg.
- Higgye el, kedves Tatiana, arra egészen biztosan emlékeznék, ha azt önnek nekem lett volna szerencsém megtanítani.
Nagy szavak ezek, de hogy őszinte legyen, amikor még az ő generációja (és saját maga) volt tizenöt éves varázslótanonc, még épp csak ismerkedtek a gondolattal, hogy az ellenkező nem már nem csak valami idegesítő, túl magas hangú lény, hanem lehet vonzó is. Ez a ráébredés ma már sokkal korábban kezdődik, látja ő is, ahogy 14 évesen bekerülnek az iskolarendszerbe, már akkor nem kell őket félteni semmilyen téren.
- Kutya kötelességem lenne megmenteni. Persze aztán lehet, hogy elkérném a szolgálataim árát.
Ennyit a koronáról és fehér lovon nemes lovagról, az utolsó mondattal vicceli el, kerekíti le a már-már émelyítő hízelgést valami jobban fogyaszthatóra. Még a végén Tatiának az a téved impressziója lesz, hogy a rend papírforma szerinti őre és védelmezője, annak meg hát sajnos-nem sajnos a közelében sem jár.
- Na. Mindenki ezt mondja, aztán mindig kiderül, hogy mégsem olyan rossz. Egyelőre nekem is nehéz elhinnem, hogy készülhet magáról előnytelen kép.
Oookay. Igen, a négy férj kijelentésbe belefut ő is, egy pillanatra átfut az arcán, hogy erre a válaszra aztán nem számított. De ki hibáztathatná ezért? Négyszer férjhez menni és elválni nem olyan könnyű feladat - ráadásul akaratlanul is az jut az eszébe, hogy rosszul mérhette-e fel a nő korát. Nem mintha zavarná, pusztán az ember egy pillanatra megáll, ha bebizonyosodik, hogy a kezdeti megítélése hamisnak bizonyul. Végül hamar túlteszi magát ezen - akkor ez van, nem változtat semmin a beszélgetés folyásában a tény.
- Teljesen igaza van, ez már más liga. - Gondterhelt arckifejezéssel dörzsöli meg az állát elgondolkodva, ujjai alatt halkan serceg az enyhe, egy-két napos borosta.
- Ezek szerint már egész biztosan invitálták meg aljas módon vacsorázni a múltban cserébe egy mosolyért. - Félig-meddig komoly a kijelentés, elvégre nem talált fel spanyol viaszt azzal, ahogyan ezt a beszélgetést ebbe az irányba terelte, másrészt ezzel a retorikával annak ellenére maradhat az eredeti szándékánál, hogy kellemetlenül kínos lenne az "ismétlés" akár a nő számára is. Gesztusai sajnálatot és lemondást tükröznek, hiteltelenné mindössze az a cinkos félmosoly teszi, ami a szája szegletében bujkál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2017. szeptember 24. 16:23 | Link

Mr. Magnus

- Bárcsak lenne mire emlékeznie.
Játszi könnyed sóhajjal tűzöm meg mondandómat. Az a nagy helyzet, hogy pontosan tudom, hogy ki volt. Mivel a mi korunkban – borzalmasan öregnek érzem magam ilyenkor –, még nem volt szokás az, hogy aki éppen szembe jön, megismerhet minket mindenhonnan, így az én első „áldozatom” az első férjem volt. Azóta se voltam nagyon mással, csak a házastársaimmal, leszámítva a Kristóffal való házasságom egy – egy szakaszát. Inkább miatta, semmint miattam éltük azt a nyitott házasságot.
- Még szerencse, hogy ez a mágiaág olyan dinamikusan fejlődik. Ha az alapokon már túl is vagyunk, még mindig ott vannak az újítások. Úgy vélem, mint kollégák, számos új ismeretet adhatunk át egymásnak.
Ezt olyan komoly arccal mondom végig, amennyire csak tudom, ám, ahogy felpillantok rá, és összetalálkozik a tekintetünk, muszáj lehajtanom a fejem, mielőtt kitör belőlem a nevetés. Hihetetlen a mi világunk, hogy ennyire körmönfontan kell leegyeztetni azt, amit két mondatban is el lehet intézni, ráadásul a világ szinte minden területén megértik. Mégis, itt az iratai másolgatása közben, olyan szinten elmerülünk a legkülönfélébb ráutalásokban, hogy az már szinte művészet.
- Én nem szoktam adósa maradni senkinek. Így ha tesz értem valamit, hát megfizetem az árát, bőkezű emberként tartanak számon.  És egészen biztos lehet benne, hogy készül. Várjon csak!
A táskámhoz lépve kiveszem az pénztárcámat, azt a tipikus hosszúkás, nagy tárcát, ami piros színben pompázik. A zöldekhez vagyok hű, nem az, de a piros pénztárca vonzza a pénzt, és nekem erre nagyon nagy szükségem is van. Kiveszem az itteni igazolványom, és átnyújtom neki.
- De ne mondja el senkinek. Ez se lenne rossz, de mégis. Ez az első itteni napomon készült. Hirtelen kellett, és azt mondták csak gyorsan lekapnak. Hát gyorsan tették. Még szerencse, hogy idén kapok újat.
Sosem mutogatom, mert szerintem borzalmas. A hajam kócos, a szám nyitva, a fogaim látszanak. Ehhez hozzájön egy enyhe undor az arcomon, ami éppen csak azért van, mert picit másnaposnak sikerült lennem. Jól indítottam az itteni karrierem, de hát valamikor meg kellett ünnepelni, hogy felvettek.
- A harmincas éveim elején vagyok, ha ez akasztotta meg. Csak elég sok mindent belesűrítettem tizenhét és harminc közé.
Láttam a pillanatot, amikor teljesen lefagyott. Én vagyok a pszichológus testvér kijátszásának istennője, majd pont ez nem tűnik fel, ugyan kérem. Szóval igyekszem megnyugtatni, hogy nem vagyok én olyan vészes korban, mint azt az élettörténetem engedni következteti. Csak tényleg sok mindent tettem ennyi idő alatt. Valószínű azonban, hogy ha újrakezdhetném, akkor is pont ugyanígy járnék el.
- Eddig senki sem érdemelte meg, hogy elmenjek vele vacsorázni egy mosolyért. Ha viszont nem mosolyog nekem most, akkor vacsorázhatunk együtt holnap.
Ajánlom fel a lehető legközelebbi időpontot. Ma azért még nagyon korai lenne, mert hát már rég készülődnöm kellene azért, hogy minden pontom tökéletesen alkalmas legyen egy vacsorához.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alastair Magnus
INAKTÍV


Illúziómágus
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 377
Írta: 2017. szeptember 24. 17:37 | Link

Oravecz Tatiana

- Én is nagy reményekkel tekintek előre a tapasztalatok megosztását tekintve. - Hümment áltudományos-álkomolyan. Részéről rendkívül mulattatja az eszmecsere, nem zavarja az sem, hogy így kerülgetnie kell a lényeget. Elég rugalmas ilyen szempontból - mindaddig, amíg nem válik kellemetlenné vagy kínossá egy szituáció, nem válogatós. És ahogy Tatiana testbeszédéből leszűri, ez inkább egy gyümölcsöző beszélgetés lesz, mint kudarccal záruló. Vicces, eszében sem volt ezzel a céllal feljönni, mindössze a papírokat akarta leadni, de ha már lehetőség adódik, hülye lesz nem élni vele. Tatiana se nem a diákja, se nem amolyan "házinyúl" (ez utóbbi de, nagyon is), hirtelen megfontolásból semmi olyan ellenérvet nem talál, ami meggátolná egy ártatlan kis flörtben.
- Aha. Szóval magának ezt jelenti a nem jól sikerült kép. Akkor sosem fog találkozni a diákkori ID-mmal.
Ha tisztában lenne Tatiana rokonságával, akkor mindent értene, még a nő papírvélaságával együtt is, úgy tűnik, ez a vérükben lehet, hogy valahogy sosem elégedettek magukkal, még akkor sem, ha minden tekintet rájuk tapad.
Amolyan kétkedő egyetértéssel és mosollyal az arcán bólogat a másik szavaira. Igen-igen, persze, milyen nagy szerencse, hogy újat kap... ehelyett a teljesen vállalható helyett. Inkább a nő arcát figyeli beszéd közben, a képre csak egy gyors pillantást vetett.
Hamar elengedi a négyszeri válás témáját - főleg, miután megbizonyosodott arról, hogy nem ő vakult meg hirtelenjében, hogy ennyivel fiatalabbnak nézte a titkártnőt.
- Holnapra feltétlenül előkeresem a készletből a legjobb és legminőségibb mosolyomat, megígérem. Csak, hogy elmondassa, végül volt olyan, aki megérdemelte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2017. szeptember 24. 20:49 | Link

Mr. Magnus

Muszáj nevetnem, mert nem hittem volna, hogy ez a mai nap ilyen eseményt is hoz az életembe. Lehet jobban jártam volna, ha eleve a minisztériumba megyek dolgozni? Elfordítva a fejem próbálom egy kicsit az enyhe zavart mulasztani. A válásom óta, vagyis több, mint egy éve nem volt ilyenben részem. Ha utánam fütyültek, eleve nem foglalkoztam velük, itt a férfi tanárok egy része házas, ami eleve kizárt, másik fele meg hírbe hozható a diákjával, ami szintén kizárt. Ez a férfi viszont új még itt, és nem tűnik sem házasnak, sem fejletlen diáklányokra vágyódónak. Széles mosollyal pillantok vissza, és egy kicsit megcsóválom a fejem.
- Kedvemre való férfi magam, Mr. Magnus.
Attól még, hogy könnyen egy hullámhosszra kerültünk, nem jelenti azt, hogy nem kihívás ez az ember. Szerintem az, és valljuk be, imádom a kihívásokat. Bár korábban ismertem volna, lehet, hogy egy csomó kellemetlenségtől megkímélhettem volna magam. Persze el kell fogadni, hogy minden okkal történik, és minden épp a jó pillanatban történik majd meg velünk. Én hiszem, hogy ez a mostani is okkal történik, és hogy ebből még lehet jól kijönni. Ennek most van itt az ideje, lassan minden elcsendesedik az életemben, kellett jönnie valakinek, aki felforgathatja az unalmas hétköznapokat. Már csak abban reménykedem, hogy tényleg jó is lesz ez.
- Kegyetlen. Pedig nagyon érdekelne, hogy milyen volt fiatalon. Annyira nem hiszem, hogy vészes lenne. De ez is csak egy kihívás. Életben tartja a lángot.
Apróságok, én pedig nem ijedek meg az ilyesmitől. Nem akarok olyan lenni, mint az ismerőseim többsége. Ha akadályba ütközik, és akadály alatt értjük azt, hogy előre szeletelteti-e a kenyeret a pékségben vagy sem, megriad. Engem a súlyosabb helyzetek se riasztottak el soha. Jót tett a munkakörnyezet, ami eddig körülvett, jót a férfiak, akikkel dolgom volt. Összességében örülök, hogy olyan vagyok, amilyen, és ezt nem félek kamatoztatni.
- Remélem, méltó leszek rá. Mondja, hogy mikor és hol, és ott leszek.
Picinykét, de tényleg csak egy picit közelebb hajolok, miközben visszanyújtom a papírjait. Végeztem velük, sajnos, pedig igazán el bírnék viselni még egy kis munkát.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alastair Magnus
INAKTÍV


Illúziómágus
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 377
Írta: 2017. szeptember 25. 03:02 | Link

Oravecz Tatiana

Lehet azért ilyen könnyű (már nem Tatiana, hanem ilyen szituációba keveredni), mert nem izgulja túl ezt sem. - Ahogy mással sem szokása így eljárni. A harctéri pillanatokon túl sosem vett igazán semmit sem olyan nagyon komolyan. Mások a prioritásai. Már jelent számára egy súlyos pillanat, amitől az "élete függhet" - talán mert ezekben a pillanatokon aurorként neki tényleg az élete múlik. Múlt. Amíg aktív állományban tartották. Bár remélhetőleg, amint megunták a szarvainak letörését, visszaeresztik az eredeti hivatásához.
- Leginkább ritka engedetlen diák voltam, ha a tanáraimat kérdezné. És.. várjon, tudom, hogy meg fog lepődni, de nagyon kölyökképű. Most is csak azért tűnök többnek tizenhétnél, mert borostát növesztettem.
Ahogy a jó öreg sztereotípia tartja, minden férfi 12-13 éves ledobhat magáról amint borotvát ragad. Alastair sem véletlen marad inkább annál, hogy csínján bánik a reggeli borotválkozással, inkább varázslattal megoldja, hogy ne kelljen teljesen megválnia tőle, de igényes maradjon.
Amikor a nő közelebb hajol hozzá, diszkréten (és teljesen szükségtelenül) nyelnie kell egyet. A megilletődéstől távol áll azért már, a viccelődés ellenére nem tizenöt éves, hogy elgyengüljön, de hirtelen közelség így is olyan élmény, aminek kell egy rövid pillanatot szentelni. Tartja a szemkontaktust, miközben elveszi az iratokat, nem is hajol el rögtön, amikor megtehetné.. vagy akár amikor már illő lenne.
- Még ma írok önnek egy baglyot a részletekkel.
A nő füléhez hajol, mintha valami bizalmasat akarna neki súgni, ugyanakkor azonban ügyel rá, hogy fizikailag ne érjen hozzá a másikhoz. Tudatosan vagy sem, egyszerű emberi játszma ez: nem akar mindent egyszerre. Akkor elveszne a varázs, jobb részleteiben adagolni a bizalmasságot és az érintést.
- Nagyon örültem a találkozásnak, kedves Tatiana. - Végül eltávolodik, aztán még egy udvarias biccentéssel és az ahhoz járó könnyed mosolyával búcsúzóul biccent a nő felé, mielőtt távozna a félig nyitott ajtón keresztül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Itt járt a Mikulás :)
Írta: 2017. december 6. 13:16
| Link

Aki nem számít arra, hogy meglepik, azt bizonyára meg fogják lepni  Grin


December ötödike vagy hatodika, mit számít az, ha a Mikulás útra akar kelni. Most épp Lora Fontaine alakjában tevékenykedik a kastélyban, így nélkülözhetjük jól meghízott alakját, de talán vannak olyanok, akik ezzel is beérik. Legalábbis a takarítónő, pont erről tanúskodott, amikor Lora apró kis kezecskéibe nyomta, azt a méretes kulcsot, ami kinyitotta az igazgató úr szobájának ajtaját.
Azt az ismeretlen, titokzatos világot, ahová a fiatal lány képzeletében már többször is bebocsátást nyert, de a valóságban sohase emelte volna apró lépteit. Mindig amikor elhaladt az igazgató úr irodája előtt, egyfajta hideg borzongás vett erőt rajta. Annak az érzésnek az elementális kivetülése, hogy ő egy apró porszem, abban a gépezetben, amit Bagolykő Mágustanodának neveznek. Habár a Navine kastélyszárnyán belül már jól kiismerte magát, még mindig akadtak az épületnek olyan részei, ahol könnyedén el tudott tévedni, vagy el tudott aludni. Mikor, hol érték az esték, ugyanis sokszor előfordult, hogy olyan helyeken érte az álom, ahol nem kellett volna.
Nem tudni, hogy ezúttal az ajándékok pakolászása közben nem fog-e elálmosodni, mindenesetre az ajtón túl ácsorgó takarítónő türelmetlenül várja, hogy befejezze tevékenykedéseit, ugyanis Kriszpin a lelkére kötötte, hogy ne engedjen be senkit az irodájába. Ezek az iratlan szabályok pedig úgy magasodtak Lora és a takarítónő fölé, hogy szinte fojtogatták őket e hideg téli estén.
A navinés másodikos lélegzetvisszafojtva csöppent bele a Bagolykő Mágustanoda vezetésének világába. Néha lábujjhegyen tipegett körbe, máskor végigfutatta kezeit az igazgató úr könyvespolcaira helyezett olvasmányokon. Nagyon tetszett neki az igazgató úr szobájának stílusa, annyira, hogy ismét az álmok varázsos takarója kezdett ráereszkedni szemeire.
- Kisasszony - tört ellentmondást nem tűrően a levegőbe.
- Mit gondol, én meddig fogok itt ácsorogni? - hát igen Ursula kezdett egyre idegesebbé válni, de Lora számára ez kapóra jött, ugyanis felébresztette őt  abból a tudattalan állapotból, amibe egyre jobban belekerülni látszott.
- Pardon - pattant fel Kriszpin székéből, megigazgatta hajkoronáját, végigsimított ruházatán és egy kis méretű levelet helyezett el az íróasztalon, illetve egy jelképes mugli csokit, ami egy Mikulást ábrázolt. A levélben ez állt:


Kedves Kriszpin!

Már évek óta figyellek, s azt kell mondanom, csodálatosan végzed a munkádat.
Csak meg akartam köszönni neked.

Szeretettel:

A Mikulás


 

Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. december 6. 13:22
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 8 9 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium