A folyosóról betérve egy kellemes kis előtérbe érünk, ahol a titkárságvezető ül jobbra az asztalánál. Rajta keresztül lehet bejutást kérni az igazgatóhoz.


Ha belépünk az ajtón, szemben az ablak, előtte egy asztal, tele papírokkal, pennákkal, miegyebekkel. Mögötte az igazgató széke, előtte két bőr ülőhely az érkezőknek. Az oldalsó falakon könyvespolcok húzódnak a plafonig. Jobbra nyílik egy keskeny ajtó, amely a privát szobákba vezet. Balra egy kandalló, mellette cserepes növény a földön. A míves tapétájú falon egy óra és néhány kép függ.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=548436#post548436][b]Merkovszky Ádám - 2015.12.01. 16:26[/b][/url]

Eddig nem nagyon kellett igazgatóhelyettesi posztjával kapcsolatosan bármi bonyolultabb feladatot megoldania, mert Portnipper professzor mindent kézben tart, és ez így nagyon rendben is van. Bár Ádám végtelenül örült a felkérésnek, és a lehetőségnek, valahányszor szóba került, hogy ő igazgatóhelyettes lett, rángatózni kezdett a szája széle. Csak nehezen tudott ezen alkalmakkor elfojtani egy-egy vigyort, mert tisztában van vele, hogy, ha az emberek ismernék a múltját, ők is kifejezetten mulatságosnak tartanák, hogy a végén pont belőle lett iskola vezetőségi tag. De hát az ember sosem tudhatja, miből lesz a cserebogár.
Az elmúlt hónapokkal ellentétben ma ténylegesen szükség van rá, bár még nem tudja, hogyan is fog kinézni a találkozó. Már eleve időpontot kellett egyeztetnie a lánnyal, mert hát az elméleti órák és a kilenc tanonc gyakorlati órái, plusz a fogadóóráira bejelentkezett diákok mellett elég nehéz egyéb dolgokra is időt szakítani. De persze nem lehetetlen, mert ezt a szót Merkovszky Ádám nem ismeri.
- Ennyi erővel egy muglinak is mondhatnád, hogy mennyivel egyszerűbb lenne az élete, ha tudna varázsolni. Előnyök és hátrányok ugyebár - reagál rögtön a szélvésszerű lányra, aki ezzel akaratlanul be is csempészi magát az igazgatóhelyettes szívébe, elvégre a viharral jól szót tud érteni.
- Rendben, mindjárt átnézem őket - bólint, majd kezébe veszi a papírokkal tömött mappát, és átfut rajtuk a szemével. Amíg olvas, fél füllel továbbra is a lányra figyel, aki láthatóan eldöntötte, hogy szórakoztatni fogja őt azon rövid időintervallumban, amíg egy légtérben tartózkodnak.
- Á, itt nincs sorszám, az győz, aki előbb beér. Az egyszerre érkezőket a folyosón szoktam megfuttatni - válaszol somolyogva, miközben lapoz egyet.
- Na, hát én úgy látom, minden rendben van, már amennyiben normális, hogy egy diák két iskolában is akar tanulni egyszerre. Nem lehet, hogy te egy földönkívüli vagy? - érdeklődik, miközben előkeres az egyik fiókból egy formanyomtatványt, amit aztán nekiáll kitölteni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=564015#post564015][b]Merkovszky Ádám - 2016.01.18. 16:09[/b][/url]

- Elméleti síikon gondoltam, bár nem értem, mi sértőt találsz rajta - vonja magasabbra a szemöldökét, mint amennyire már akkor felszaladt, mikor megérkezett a lány. - Csupán arra próbáltam rávilágítani, hogy mindenki megpróbálja kényelmesebbé tenni a saját életét. A muglik mindenféle ketyerével, amiket  a varázslók többsége nem tudna használni, mi pedig varázslattal oldjuk meg ugyanezt, ami ugyebár nem járható út - magyarázza, aztán hirtelen hitetlenkedő arckifejezést társít szavai mellé: - Nem tudom, mi van manapság a világgal, de attól, hogy A és B nem ugyanaz, még nem feltétlenül rosszabb egyik a másiknál.
Érdekes megfigyeléseim egyike, hogy egyre többen vannak olyan emberek, akik már egy kis megkülönböztetést is hátránynak éreznek. Pedig aztán például ott vannak a színek. A kék és a piros alapvetően különböznek, mégsem jobb vagy rosszabb egyik a másiknál. De az vitathatatlan, hogy mások. A másság észrevétele és kijelentése nem jelenti rögtön annak diszkriminációját.
- Persze, hogy adok. Hány órát szeretnél leigazoltatni? - veszi elő a pajkosabb mosolyát. Neki nem telik semmibe olyan igazolást írni, amivel a kisasszony esetleg a következő órája nagyobb részéről is hiányozhat. Bár nem tegnap volt diák, de azért még emlékszik, mennyire "imádott" órákon aszalódni.
- Ne hidd! - neveti el magát a versenyzők fantáziájában megjelenő képsorain, aztán inkább visszatemetkezik olvasmányába. Lassan már az iratok végére ér.
- Nem az én irodám - vonja meg a vállát, aztán gyorsan körülnézve felméri a helyzetet, de el kell ismernie, továbbra is teljesen hidegen hagyja a szoba berendezése. Nem ő a lakberendező. A szakmája sem festő-mázoló. Ha Rabbotnak nem tetszik az iroda kinézete, bizonyára meg fogja változtatni. Ha kell a segítsége, maximum itt-ott kinöveszt egy-egy növényt a padlóból. Többre úgysem tellene tőle.
- Megértem - bólogat. Amikor annyira fiatal volt, mint Helena, ő a kviddics iránt érzett így. Teljesen meg tudja érteni a lányt. Elméjéből kihessenti unokahúga képét, ami a fotografikus memória emlegetésekor jelent meg elméjében, és inkább az éppen aktuális problémára koncentrál.
Kitölt minden szükséges papírt, ír egy igazolást, és aláír mindent, amit tényleg kötelező.
- Azt hiszem, minden megvan - nyújtja a lánynak azokat a papírokat, amik neki kellenek, aztán a többit egy dossziéba pakolja. - Hacsak nincs már kérés, óhaj, sóhaj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=568793#post568793][b]Merkovszky Ádám - 2016.02.29. 10:49[/b][/url]

Az iskola új dolgozóinak köszönhetően rám kicsivel kisebb teher nehezedik mostanában, így több dologban lehetek az igazgató úr segítségére. Ez azt is jelenti, hogy bizonyos kérések immár hozzám futnak be, így van ez egy bizonyos Choi Min Jong felvételi kérelmével is.
A szükséges papírokat már korábban megkaptam, bár az alap jelentkezési lap nem tér ki sok mindenre, és néhány dolog tisztázásra szorul a fiatal férfivel kapcsolatban, ezért is kértem tőle egy személyes találkozót is. Elsősorban azt nem értem, hogy bár már elmúlt húsz éves, még sincs olyan bizonyítványa, amivel mestertanonci szakra felvehető lenne, vagy legalábbis a jelentkezési lapján nincs semmiféle ilyen végzettség jelölve.
Mielőtt megérkezne, még egyszer átolvasom a lapot, és közben fejben jegyzetelem a kérdéseket, amik felmerülnek bennem. A neve alapján például kérdéses számomra, mennyire beszéli a magyart, bár az is igaz, hogy elég sok külföldi vagy éppen a neve alapján külföldinek tűnő diák van a Bagolykőben, akik elég nagy magabiztossággal beszélik ezt a nyelvet. De azért ez mindenképpen egy fontos kérdés.
Már éppen a végére érnék, mikor kopogtatást hallok, és bár még nem egészen jött el a találkozó ideje, sejtem, hogy Min Jong lehet az. Úgy döntök, nem várakoztatom, elvégre inkább érkezzen előbb, mint később, így hát egy "Gyere be!" felkiáltással invitálom beljebb az illetőt, és mikor belép, magamban nyugtázom, hogy jól gondolkodtam kilétét illetően.
- Üdvözöllek! - szólok, aztán az asztal mögül egyenesen a férfihez lépek. Kezemet nyújtva be is mutatkozom neki: - Merkovszky Ádám. Kérlek, foglalj helyet! - Az egyik székre mutatva visszasétálok az asztal mögé, és leülök, várva, hogy hasonlóan tegyen.
- Átolvastam a jelentkezési lapodat. - Kicsit megmozdítom az asztalon a papírokat, szétszórom őket, hogy mindegyiket lehessen látni, bár nincs túl sok belőlük, elvégre a jelentkezési lap főként rövid adatokra kíváncsi, nem kell oldalakat írni az egyes pontjaihoz.
- Felmerült bennem pár kérdés, de előbb szeretném megtudni az okaidat. Mármint, hogy miért jelentkeztél ide, és miért pont arra a szakra.
Erre nem igazán tér ki egy átlagos űrlap, pedig tudni a többi ember tettei mögött meghúzódó okokat nagyon fontos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=575785#post575785][b]Merkovszky Ádám - 2016.03.21. 16:44[/b][/url]

Kissé felvonom a szemöldököm, mikor észlelem a meghajlást, de végül eltúlzott biccentésnek veszem. Pedig, ha tudnám, hogy ez egy keleti szokás, bizonyára értékelném, talán még meg is próbálnám viszonozni. De hát én még a Mangrowe-erdőnél keletebbre nem nagyon jutottam, az meg annak ellenére, hogy a két kontinens - Európa és Ázsia - határán van, inkább nyugatról érkezett tudósok és tanoncok gyűjtőhelye.
Miután leülünk, nekikezdek a felvételi beszélgetésnek. Első kérdésemmel láthatóan össze is zavarom, de nem törődöm vele. A válasza érdekel, hiszen van Magyarországon más, jobb művészeti képzés, más iskolák jobb felszereltséggel, tapasztaltabb tanárokkal. A Bagolykő művészeti képzése nem tartozik az élvonalba, ráadásul a fő tárgyat oktató tanárnő még csak most végzi el a mestertanonci képzést, és fiatalabb, mint néhány tanítványa. Emiatt számomra kissé érthetetlen, hogy miért pont ide szeretne járni. A férfi válasza azonban elég nekem, nyugtázom magamban, és rátérek a következő pontra.
- Természetesen lehetőség az van, viszont néhány hiányosságra figyeltem fel a felvételi lapodon. Például nem csatoltad a végzős bizonyítványod másolatát, és a VAV eredményedet sem. Illetve nem tudom, hol végezted az alapképzést - szemem gyorsan végigfut a papírokon, de inkább továbblépek az információ nélkül -, és nem tudom, hogy ott hogyan nevezik a vizsgát, de valamiféle irat, bizonyítvány mindenképpen kellene, ami bizonyítja, hogy elvégezted az alapképzést. Anélkül nem fogunk tudni felvenni a mestertanonci képzésre.
Nem akarom azt sugallni felé, hogy nem látjuk szívesen, teljesen meg vagyok győződve róla, hogy csak elfelejtette beküldeni a papírokat, esetleg valahogy elkeveredtek közben, ezért hozzáteszem:
- Szóval az lenne a legjobb, ha ezeket a papírokat mielőbb pótolnád, de amúgy azt hiszem, minden más rendben lesz. Ahogy látom - nézek le a papírokra, és rá is mutatok egy üres négyzetre, amibe a bentlakás igényléséhez egy ikszet kellett volna tennie -, nem a kastélyban kérsz elhelyezést, de beosztani mindenképpen be fogunk egy házba. Azt ugye tudod, hogy melyek iskolánk házai? - nézek fel rá kérdőn.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=583702#post583702][b]Merkovszky Ádám - 2016.04.05. 12:20[/b][/url]

- Igen, azt hiszem, itt lesz némi probléma - bólintok, miközben átnézem a bizonyítványát. Alapvetően nincs benne semmi rendkívüli, ha az ember alapvetőnek veszi a majdnem tökéletesen kiváló eredményeket. - Az órákon itt például nem árt majd részt venned. Legalábbis a többségén - jegyzem meg egy félmosoly kíséretében, aztán visszaadom neki a bizonyítványt.
- Így azonban nem vehetünk fel téged mestertanonci képzésre, de talán neked is hasznodra válna, ha elvégeznéd az alapképzés utolsó két évét.
Nem akarom rábeszélni semmire, de az tény, hogy sokkal egyszerűbb bármit kezdeni az életben, ha az ember nem csak egy fél bizonyítványt tud felmutatni.
- Ráadásul, ha itt teszed le az ötödéves vizsgákat majd, na meg persze a VAV-ot, akkor nagyjából sima út vezet a mestertanoncihoz. Hiszem, hogy oktatóink is mindenben a rendelkezésedre állnának.
A döntés az övé, de amíg magában átrágja a dolgokat, addig is beszélhetünk az iskola házas rendszeréről.
- A négy ház a Levita, a Navine, a Rellon és az Eridon. Az iskolában minden diák tagja valamelyiknek. Ezek egyrészt segítik a beilleszkedést, hiszen a tanulókat nem csak az iskola köti össze, de egyből bekerülnek egy csoportba, amihez tartozhatnak. Másrészt erősítik a versenyszellemet is, hiszen a házak nem csak a kviddicspályán mérkőznek meg, de a legtöbb pontot szerzett ház kapja év végén a házkupát. Pontot a tanárok osztanak, például, ha valaki jól felel órán egy feltett kérdésre, házpontot kaphat. Ugyanakkor a házirend megszegésért le is vonhatók pontok.
Igyekszem nagyjából összefoglalni a lényeget, de aztán várok, hátha valami nem tiszta, illetve érdekelne a döntése is. Jön-e az új feltételek szerint, vagy keres egy másik iskolát?