38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] 13 14 ... 22 ... 26 27 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2016. augusztus 22. 22:51 | Link

Gyülekező

Amikor jelentkeztem, hogy óvó néni legyek az előkészítőben, azt komolyan is gondoltam. Minden adandó alkalommal szinte elsőnek jelentkezem kísérőnek vagy felügyelőnek, vagy bárminek. Imádtam a gyerekeket, ezért sem volt kétséges a mostani kiránduláson való részvételem sem. Az iskola igazgatójával megbeszéltük, hogy én mint a kastély lakója lehozom a vasútállomásra azokat az elsősöket, akik olyan kalandvágyóak, hogy velünk tartanak.
Előző este mindegyikőjükhöz ellátogattam, hogy megnézzem minden rendben megy-e, nem kell-e nekik valami segítség, de többnyire maguktól boldogultak már. Végül is a szülők általában teljesen egyedül elküldik a gyereket, akiknek a társaik vagy maximum a tanárok tudnak segítséget nyújtani. De ebben az időszakban már megtanulnak saját maguk kicsit önállósodni. Pontosan ez a megfontolás vezetett ahhoz, hogy azt mondjam nekik, hogy nem szedem fel őket egyesével, nem teszek még egy ilyen szép kis túrát, hanem mindenki aki jönni akar, az háromnegyedre már a bejárat előtt legyen. A lelkükre kötöttem, hogy ha bizony nincsenek ott pontosan 45-re, akkor itt hagyjuk őket, és kimaradnak a buliból.
Én már tíz perccel a megbeszélt idő előtt ott lebzseltem egyetlen nagyobbacska táskával. A tágítóbűbájt pontosan ezért imádtam. Fel-alá sétálgattam, és persze mindegyik érkező kicsit mosolyogva fogadtam. Végül sikerült az elindulás, és a legmegbízhatóbb kis elsőst előre küldtem hogy vezessen, míg én hátulról figyeltem az összes gyereket, akik között volt aki magába fordulva csak az utat nézte, míg olyan is előfordult, aki megállás nélkül csak beszélt.
Kicsit megkönnyebbültem, amikor minden galiba nélkül megérkeztünk a vasútállomáshoz, és megpillantottam a kis előkészítősöket, amint egy csokibékát próbálnak elkapni. Egy kis féltékenységet is éreztem legbelül, ugyanis én kiskorom óta iskolába akartam járni, de nem engedtek és ebből a sok mókából kimaradtam.
Odasétáltam az igazgatóhoz. - Mi meglennénk - mosolyogtam elnézve a kisebb tumultust.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Ramholcz Kirill
INAKTÍV


Óvóbácsi és tanítóbácsi
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 993
Írta: 2016. augusztus 23. 09:25 | Link

Kirándulás
Kirill bácsi kinézete

Nehezére esett felkelni reggel, szinte csukott szemmel, pálcájával a kezében csattogott ki a konyhába, hogy néhány varázslattal elkészítse életmentő kávéját. Előző este sokáig fent volt, dolgozatokat javított, és amúgy is régen aludta ki magát. De most itt a kirándulás, amit nagyon várt már, hisz a gyerekekkel lesz néhány napot iskolán kívül.
Ébredezése közben kibámult az ablakon, elmosolyodva rémlett fel előtte Ragnar arca. Elfeledkezve magáról csinált néhány szendvicset, melyekkel az asztalhoz vonult és csendben elfogyasztotta a reggelit.
Fél óra múlva már komótosan pakolta be az utolsó dolgait is az utazótáskájába, és amint ezzel végzett, zuhanyzást követően felvette utazásra tökéletes ruhadarabjait. Hajába beletúrt, hogy azért ne nézzen ki úgy, mint aki pár perce kelt ki az ágyból és semmi ideje nem volt magára.
Kiskutyáját a kedves szomszéd lányra bízta, aki szívesen fogadta be Severint, tehát erre már nem volt gondja. Neki csak fogni kellett a táskáját és elindulni az előkészítőbe, hogy összeszedje a kollégiumos kicsikéit. Mivel ott is tevékenykedik, nem volt kérdés, hogy nem egyedül fog érkezni a vasútállomásra.
Csicsergő kislányokkal és fiúkkal közeledik a többiek felé. Pontosan érkeznek. Mindkét karján csüng egy-egy gyerkőc, ami nincs is ellenére, sőt, az sem zavarja, hogy a vállán átvetett táskájába is csimpaszkodik valaki hátulról. Tyúkapóként vezeti őket egészen a gyerekekig, ahol aztán elengedi őket, hadd kergessék a csokibékát ők is. Csak egy-két csöppség marad rátapadva.
- Jó reggelt, hölgyem - mosolyog Tányára, majd az igazgatóra - és Igazgató úr!
- Tudsz gyerekoldószert? - vigyorog a lányra miután egy pöttöm ovis a lábának csapódik, mint légy a szélvédőnek. Lehajol hozzá, és hónalja alatt elkapva felemeli az ölébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hornyák Ádám
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. augusztus 23. 10:51 | Link

Kirándulunk

Lassan neki is leesik, hogy egyre több ember, gyerek veszi körül, hátizsákkal, sporttáskával, egyiken még egy hangszertok is lóg, és talán ő volt az, aki túl korán érkezett. Ha anyjával mentek valahová, mindig az utolsó utáni percben estek be. Ádám ezt nem kedvelte, mert ilyenkor minden szem rájuk szegeződött, rosszalló tekintetek kereszttüzében, piruló arccal volt kénytelen araszolni anyja oldalán, helyette is szégyenkezve. Bár a nő, ezt a kitüntető figyelmet nagyon is élvezte, Ádámról ez egyáltalán nem volt elmondható. Mióta megteheti, hogy maga szabja meg, hová, mikor érkezik, inkább jóval előbb ott van, mintsem, hogy elkéssen. Most is ez a helyzet, de az idő elhaladt azóta és a peron már-már túlzsúfoltnak hat, már legalábbis az ő normái szerint. Kicsit megnyugodott, hogy nem értette félre sem a gyülekező időpontját, sem a helyszínt és egyszer az életben tényleg ott van, ahol lennie kell és akkor, amikor kell, a szokásos félóra ráhagyással persze. Otthon nem reggelizett, s miután a szorongás görcse enyhült a gyomrában, előveszi az egyik sajtos zsemléjét, meg a dobozos almalevét, hogy a görcs helyét, megtöltse velük. Nyugodt táplálkozásából egy rémült kiáltás veri fel. Nincs ideje felmérni a helyzetet, azt sem érti, miért kiáltozik neki az a bongyorhajú srác, csak megáll a szájában a falat. Egyik kezében almalé, a másikban szendvics, miközben egy pislogó csokibékával néz farkasszemet, ami a térdét szemelte ki ugródeszkának. Ösztönösen dobja el az italt, meg a zsemlét is. Előbbi a zsákjára esik, beleengedve az összes ragacsos levet, amit csak tartalmazott, a sajtos zsemle pedig, vajas felével a nadrágján landol. Tenyerét ösztönösen a békára csapja, csak hogy annak klasszisokkal jobbak a reflexei, és elugrik valahová.
- Sajnálom...elrontottam, ne haragudj! - hebegi az ismeretlennek, de szemében a megalázottság könnyei csillognak. Ahogy azonban a hátizsákjára és a nadrágjára téved a tekintete, kis híján összeomlik. ~ Anyu, Apu! Hol vagytok? ~ Üdv a Nagyvilágban Ádám!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tóth Alexandra
INAKTÍV


töpszli
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 48
Írta: 2016. augusztus 23. 15:21 | Link


Camil, Ádám, Adrian


Pedig ő csak egy ártatlan kis csokibékát próbált megenni. Erre felforgatja itt az egész tömeget, és ez annyira jellemző Alexára. Mindig csak jót akar, de valahogy egy nagy kavalkád lesz belőle.
- Na jó, aki elkapja, azé lesz! - nevetve mondja, miközben utoléri Camilt és mindketten Ádám felé tartanak. El se hiszi, hogy a kis állat mennyire fürge és mennyire élni akar. Mondjuk nem egy nagy élet ez, egy sereg gyerek között menekülni, maximum a sínekre tudná vetni magát, de akkor meg még rosszabb vége lenne. A kecske és a káposzta is szomorú volna. De egyelőre még az üldözés élményét is élvezi.
Látja, ahogy Ádámra ugrik a béka, ő pedig kevésbé élvezi. Eldobja helyből az innivalóját és a szendvicsét is. Összekeni a táskáját, nadrágját, és még csak a békát se kapja el. Ennél sokkal kétségbeejtőbb tény Alexa számára, hogy még el is sírja magát, amitől őszinte meglepettséggel pillant felé és előrehajol, hogy egy szintben legyen az ücsörgő fiúval.
- Hé, figyu, nincs semmi baj ám! Nézd csak, az ovisok mindjárt el is kapják már - próbálja egyből vigasztalni a másikat, mosolyogva mutat a békára. De aztán követi Ádám tekintetét a zsemle és üdítő maradékára. Kérdőn és kissé kétségbeesetten pillant Camilra, majd kiegyenesedik és körbenéz az emberek között.
Akkor szúrja ki az ott ácsorgó, telefonját nyomkodó Adriant. Egyből eszébe jut, milyen ügyesen és gyorsan tisztította meg a cipőjét, hát ő az embere! Egyből oda is trappol hozzá.
- Adrian, gyere, segítened kell, rád van szükség! - foglalja össze a történetet és már el is kapja a fiú egyik kezét és rángatja magával Ádámhoz és reggelijének maradékához.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. augusztus 23. 16:11 | Link


Babalexa, Ádám, meg aki még van

Én személy szerint tök jól megvagyok, fel-fel pillantva ellenőrzöm a gyerkőcöket, aztán hirtelen nagyon sokan vannak. Kirillt meglátván szórakozott, féloldalas vigyor jelenik meg arcomon, azok a régi szép napok mikor a keze alatt dolgoztam, sejhaj. Soha többé egy olyan hónapot még egyszer. Kis vörös épp felforgatja a tömeget, mire érdeklődve vonom fel szemöldökeim, amúgy nem vagyok különösebben szívbajos. Tovább nyomkodom a képernyőt, aztán mikor a látóterembe kerül hirtelen a göndörke egy pillanatra megfeszülök, de ez tova is száll. Függetlenül attól, hogy nem töröm magam a dolog iránt, még nem reagálok jól arra, ha valaki csak így megjelenik. Eltéve a telefonom hallgatom végig, aztán ahogy rángatni kezd, megyek utána. És úgy érzem magam mint hófehérke a törpék között. Aztán ahogy odaérünk a színhelyre, sóhajtva guggolok le a padon ücsörgő, pityergő fiúcska elé. Ó, hogy mennyire emlékeztet magamra, te jó ég. Ha az emberiség tudná milyen hisztiket kivágtam mikor a nővérem nem vitt magával valahova. Amilyen akaratos voltam, képes voltam leülni a földre és ott sírni. Nem mintha két aranyvérű szülőnek ez különösebb gondokat okozott volna, de azért na, érted.
- Hé, nem kell ám sírni - előveszem farzsebemből pálcám, igyekszem nyugtatóan beszélni, közben mosolyogva - nincs ám semmi baj, nézd, secc-pecc megoldjuk - oké, tény, hogy még mindig halvány lila illatozó ibolyám nincs arról, hogyan kell beszélni egy korabeli gyerekkel. Gyerek gyerek, sír, szóval én most eljátszom a hős megmentőt mert ilyen kedves meg jó fej vagyok. Először a nadrágját tisztítom meg, majd, a táskájából eltüntetem a be nem szívott folyadékot, s utána azt is tisztává varázsolom. Aztán, ha már ennyire belejöttem a rendrakásba, fél kezemmel a padban megkapaszkodva fordulok meg, s kezdem keresni a galibát okozó csokibékát - amit még mindig kergetnek -, majd egy pálcaintéssel azt is begyűjtöm, s a markomba zárom. Ez láthatóan nem esik le mindenkinek, mert az ovisok közül van, aki továbbra is keresi.
- A kajáddal nagyon nem tudok mit tenni, de ha gondolod van csoki - megemelem bal öklöm amiben rejtőzik az édesség - vagy adhatok neked másikat - fejezem be a mondandóm. Nekem igazából tök sok kajám van így az útra, mert magam ismerve jobb a több mint a kevesebb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Eszterházy Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2016. augusztus 24. 16:09 | Link

Kiránduláááás


Ma kirándulni megyünk! El se hiszem, hogy végre eljött ez a nap is. Már két napja alig alszom. Jó ideje itt vagyok már, évek óta tagja a mágustársadalomnak, de Bogolyfalván és a nevelőotthonon kívül nem jártam még sehol. Most viszont az egész iskolával, meg sok kísérővel, köztük a nagy iskola diákjaival is, megyünk egy három napos kirándulásra. Szalamantonra. A Balatonnál van, mondta a tanár bácsi, sok érdekességet is mesélt. Megmutatta, hogy mit fogunk megnézni, és hogy majd játszhatunk meg fürödhetünk a Balatonban. Remélem nem lesz még olyan nagyon hideg.
Az elmúlt három napban nem sokat aludtam. Vártam, hogy végre kirándulni menjünk. Ennek ellenére egy kicsit sem éreztem magam fáradtnak, sem tegnap, sem ma reggel. Az ébresztő előtt két órával már ébren voltam, sokáig csak feküdtem az ágyba, hiszen a többiek még aludtak. Aztán olyan fél órával a reggeli ébresztés előtt Mirabella mocorogni kezdett, és ahogy a tekintetünk találkozott, kitört belőlünk a nevetés, amire persze a többiek is kinyitották a szemüket, így mire a legtöbbeknek sikerült rendesen kitörölniük a szemükből a csipát, addigra mi már mind készen voltunk, felöltözve, összecsomagolva.
A reggelit gyorsan eszem, és nagyon sokat. Csokis kalács van és kakaó. Egy kis vajat is kentem a kalácsomra, hogy még puhább legyen, így aztán tökéletes lett a reggel, csak a végén, az utolsó falatot esett nehezemre legyűrnöm, de a nevelőotthonban megtanultam az évek alatt, hogy minden finom falatot meg kell becsülni. Nem szeretnék visszamenni, pedig néhány hét múlva ismét át kell lépnem a kapuját. Furcsa fintor jelenik meg az arcomon a gondolat miatt, ám végül csak elkergetem, és iszok még egy kis kakaót. Nem a hellyel van a baj, inkább csak az hiányzik nekem, hogy legyen anyukám, aki megszeretget, és hogy nyáron családi nyaralásra menjek, ne a tanulószobába.
A kollégiumi csapat közepén haladok, Mirabella előttem halad, mellettem egy végzős fiú van, akivel még soha egy szót se beszéltem. Szerencsére nem kell sokat sétálnunk, Iza és Titi pedig már ott fognak várni minket, hogy jó helyet találjunk magunknak a vonaton. Ahogy befordulunk az állomás felé, látom, hogy már Tomi bácsi is ott van, meg még páran, de engem leginkább a lányok érdekelnek, akik kicsit távolabb állva, anyukáik gyűrűjében. Én szépen kiszakadok a sorból, integetek a bácsinak, és elszaladok hozzájuk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2016. augusztus 24. 21:18 | Link

Kirándulunk

Ahogy az lenni szokott, főleg akkor, ha az embernek olyan munkája van, ahol 160 centi alattiakkal és 14 évnél ifjabbakkal dolgozik, az egyik percben még átadhatja magát a kellemes reggeli szellőnek, a csendnek, a békének, mely szétárad benne, majd egy pillanattal később megindul a tömeg. Mintha a a faluban lakó diákság, és a kollégiumiak egyszerre indulnának el, és érnének ide. A kellemesen lassú reggel egy pillanat alatt zsibongó szélviharrá növi ki magát.
- Remek, akkor, egy pillanat.
Tányára pillantok, majd indulok be, hogy váltsak néhány szót a kalauzzal. Mire visszatérek, már rendesen kapkodni kell a fejem. Az ovisok készen vannak, a másodikosok is, bár eléggé szétszortan, a többieknél azonban hiány van.
- Indulhattok az ovisokkal.
Érintem meg finoman az ifjú hölgy vállát, aki úgy néz ki, a legjobban korbában tudja tartani a csapatot. Mondjuk valószínűleg ehhez az is hozzájön, hogy Kirill ott áll mellette, és így vuuumm, mint a mágnes, a kis törpikék rávetették magukat. Jót mosolygok a jeleneten, ahogy szépen lassan elindulnak, istenítve követve a férfi és a lány párosát. Azt hiszem az egyik legjobb döntésem az volt, hogy Kirillt felvettem. A másik pedig, hogy Tányát is, és hogy összerakva őket egy szuper páros bontakozott ki, az már a sors csodája.
- MÁSODIKOSOK!
Kezemből tölcsért formálok, hangosan, de nem mérgesen kiáltom el magam, mire a zsibongás nagy része lecsillapodik. Egy halk "voah" hangot hallatok, mielőtt intek az általunk befoglalt hely jobb oldalára.
- Másodikosok, kérlek gyülekezzetek itt. Ha megvagytok, indulhattok ti is a vonatra.
Megint zsibongás keletkezik, ahogy a másodikosok barátoktól és szülőktől elvállva megindulnak a kijelölt helyre. Valóban megvan mindenki, így a kísérőikkel együtt elindulnak a vonat felé.
- ELSŐSÖK! GYERTEK IDE A MÁSODIKOSOK HELYÉRE! HARMADIKOSOK, ODA A TÁBLA ALÁ! NEGYEDIKESEK, A PERON KÖZEPÉRE, KÉRLEK!
A peron közepe nem épp a legjobb meghatározás, legalábbis félek, hogy most az lesz a vágyuk, hogy megtalálják a középső térkövet, és mind oda álljanak. Muszáj volt megint kiabálnom, hiszen csak így hallotta meg mindenki, hogy merre menjen. Tétova, integető szülők búcsúznak gyerekeiktől, amíg én megszámolom, hogy hányan hiányoznak. Az elsősök közül még négyen, a harmadikosoktól ketten, a negyedikesektől pedig szintén négyen hiányoznak. Ha mindenki ideér a csapatból, akkor indulhatnak ők is fel.


//Azt, hogy az osztálytáraitok ideértek, a létszám teljes, és felszálltok, azt ti játszátok ki. Ezt a részt legkésőbb pénteken zárom. Utána utazunk.//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szabó-Kelemen Olivér
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 1
Összes hsz: 35
Írta: 2016. augusztus 25. 12:05 | Link


Tánya hívott, őt tessék bántani, ha nem jöhetek. Cheesy

Nincs internet… értitek? ITT NINCS INTERNET!!!!!!!!! Hát milyen eldugott helyen vagyunk, hogy nincs lehetőség felcsatlakozni a világhálóra? Hogy fogok én kommunikálni a többiekkel? Egyedül Bratyó közelsége vigasztal csupán, más semmi. A másik legnagyobb problémám, hogy mit fogok én csinálni, ameddig nem kezdődik el a tanév? A legtöbb helyet már felfedeztem, és ennek köszönhetően hallottam meg, hogy kirándulást terveznek az előkészítősöknek, és hogy az iskola elsősei is mehetnek. Kaptam is az alkalmon, fel is iratkoztam a listára, s most itt ácsorgok az állomáson, közvetlen Tánya mellett. Azért mellette, mert ő volt a kísérőnk, akivel lejöttünk a kastélyból. Hátamon a táskám, ami elég méretes, de mindenféle holmi bele van pakolva, ami elég lesz a kirándulás időtartalmára. Elég sokan vagyunk, és hát számomra mindenki vadidegen, ezért nem is mozdultam el a helyemről. Azt viszont látom, hogy elég jól elvannak, mert valami édességet kergetnek, ami csokiból van. Csupán az a része érdekes nekem, hogy miért is kell kergetni? Megannyi kérdés megválaszolatlan még ezzel a világgal kapcsolatban, mert bár jó öcskös módjára faggattam Zsombort, kevés infót tudtam kiszedni belőle, na meg aztán annyira nem is érdekelt. Örültem inkább, mikor otthon volt, és velem foglalkozott, és beszámolhattam neki mindenféléről.
Magamban mosolyogtam, és ebből egy férfi (Kirill) hangja zökkentett ki. Rá emeltem a tekintetem, és meglepetten néztem a csüngő gyerekeket rajta. Tök menő, mintha egy szobor lenne, akit megmászhatnak. Az ilyet én is szerettem, de szerintem nem díjazná, ha a nyakába ülnék. Aztán egy idősebb férfi hangja tört utat a dobhártyáimon, aki valószínűleg valami szervező féle lesz, talán az előkészítő igazgatója. Elmondta, hogy kik szálljanak fel, kik hova álljanak, én meg tanácstalanul ácsorogtam Tánya mellett… ameddig el nem indult. Hééééé!
– Tánya, én most izé… Hányadikosnak számítok? –Elsősnek végül is… vagy nem tudom. Mert a Bagolykőben még nem kezdtem, de gondolom a Negyedikesek részt az előkészítős diákokra értették. Lehet mondani fogják, hogy a kastély diákjai is mehetnek, miután mindenki felszállt, de ameddig ezt nem hallom meg, addig követem Tányát. Hát ne hagyjon már itt, héló!
Utoljára módosította:Szabó-Kelemen Olivér, 2016. augusztus 25. 12:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hornyák Ádám
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. augusztus 25. 22:21 | Link

Ki-rándulok

Adrian, Alexa és a bk-sok

Szinte még alig érkezett meg, máris hozza a formáját, hogy kalamajkába keveredjen, pedig eskü' nem csinált semmit, csak reggelizett, nyugodtan ült a padon, jó kisfiú módjára. Óóóó, hogy az a szépen feltekert kakaóscsiga...most a reggelije is oda. Nem vágyott közönségre, mégis legalább három embert lefoglal, hogy vigasztalják, meg tisztogassák. Fülig pirul az érdeklődés szoros gyűrűjében, és azt sem tudja, hova nézzen, inkább sehova. Egy szó sem tudja elhagyni a száját, szerencsére a félig megrágott sajtos zsemle sem. Némi öröm az ürömben. Lenyeli a gombócot, meg a kaja maradékát, hogy illedelmes gyerekhez méltóan reagáljon az erőfeszítésekre, miáltal próbálnak újra emberi formát adni neki.
- Na-na-nagyon sa-saj-nálom...a...bé-bé-ka... - Távolabbra tekint a könnyfátylon át, ahol az ovisok tényleg a túl fürge csoki után vetik magukat, szinte vezényszóra. Lehet, hogy ez az a pillanat, amikor fel kéne állnia, kedvesen köszönni mindenkinek, integetni és sarkon fordulni a kijárat felé? Hazamehetne az üres lakásba, az iskolába...ugyanis míg apja nem szerez másik szállást, addig külön engedéllyel a kastélyban lakik vele. Otthon, leülne a kanapéra egy jó könyvvel, lehetőleg olyannal, amiben lovagok vannak, meg lovak, szépséges dámák, különleges ruhákban, meg ódon várkastélyok...és kiolvasná magából az átélt borzalmakat, közben gondolatban megküzdene a hétfejű sárkánnyal és hűséges paripája hátán, ellovagolna a naplementébe. Nem lehet, mert akkor apja megtudna mindent.
- Ugye apu nem fogja megtudni ezt? - Könyörgő szemekkel néz a fiúra, akiről nem tudja eldönteni, hogy mennyire felnőtt, tegezze, magázza, ezért inkább mellőzi a megszólítást. Mosolyt erőltet magára, mégsem omolhat össze itt a peronon, arra ráér majd a vonaton vagy később. Maga sem tudja megindokolni, hogy miért tart attól, ha Gábor bácsi értesül a dologról, hiszen nem ismeri annyira, hogy tudja, ilyen helyzetekben hová ragadtatná el magát az örege, de jobb a biztonság. Ne kezdjék kellemetlen dolgokkal az ismerkedést, hiába, hogy általában mindig kedves volt vele.
- Neeeem va-vagyok éhes, köszönöm - jön meg végre rendesen a hangja. Legalább nem nézik annyira idiótának, hogy még szólni sem tud. Így is elég ciki, hogy mindenki őt nézni neki legalábbis ez az érzése. Legfontosabb elfoglaltságát a pirulást, egy percre sem hagyja abba, lesunyt pillantását csak akkor emeli fel, mikor a fiú begyűjti a csokibékát. Erre végre igazán felderül az ábrázata, meg is nyugszik végre.
- Az övé....a béka...az övé...- mutat Alexandra irányába, mert ő aztán soha nem enné meg a más csokiját, de még a szendvicsét sem. Felcsendül az igazgató bácsi hangja, így kénytelen felismerni, hogy bizony a beiratkozásnál ő fogadta, így legalább egy ismerőse már van. Engedelmesen keresi a táblát a szemével, ami alá állnia kell, de aztán elbizonytalanodik. Ő most hányadikosnak számít? Év vége van, hivatalosan vége a tanévnek, de még nem kezdődött el az új. Végül, nagy gyötrődések árán, Alexandra csoportjához áll, mert legalább őt már kicsit ismeri. Ha mégis rossz helyen volna, majd átirányítják máshová, neki tulajdonképpen mindegy is. Kezében szorongatva széthulló hátizsákját várja, hogy mindenki megérkezzen a csoportjából, hogy felszállhassanak a vonatra. Ez az idő is elérkezik hamarosan. A mozdony dühösen pöfög, füst gomolyokat ereget, száguldana már, falva maga alól a síneket.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2016. augusztus 26. 13:39 | Link

Kirándulás


Elérkezett a nap. Már előző este összepakoltam a holmimat, amit a kirándulásra fogok vinni, hiszen nem akartam ezzel reggel foglalkozni. Így is sok dolgom volt, és hajnali egy körül feküdtem le, reggel pedig már csörgött is az óra. Jóval a találkozó előtt persze, mert ismerem magam, és a készülődés elég sok időt vesz el a reggelemből. Ez természetesen csak a kávé elfogyasztása miatt hosszadalmas, de senki nem szeretne egy mogorva tanárral utazni, nem igaz? Ameddig készült, felöltöztem, a csomagomat pedig az ajtó mellé téve mentem vissza a konyhába. Megittam a kávém, elmostam a bögrét, és már indultam is az állomásra.
Mire odaértem, vigyorogva néztem a kisiskolásokat, meg az ovisokat, ahogyan kergetnek egy csokibékát. Közben végignéztem a társaságon, zsebemből kivéve a jegyzetfüzetem és a tollam. A zsugorító bűbájt levéve róla csaptam fel az első lapot, és kezdtem el pipálgatni, hogy az osztályomból kit látok. Ezt minden bizonnyal az igazgató is megteszi, de jobbnak látom, ha több helyen van vezetve a lista. Az utolsó név kipipálása után, elvégzem a megfelelő bűbájt, és visszatettem a jegyzetfüzetet a zsebembe.
– Üdvözletem igazgató úr, sziasztok –köszöntem a többieknek, miután közelebb léptem. Kirillen szokás szerint gyerekek csüngnek, de hát ez érthető. Ha az előkészítőben voltunk, soha nem láttam plusz ember nélkül, úgy hogy ezen meg sem kell lepődnöm. Időközben, ahogyan láttam, a csokibéka is elfogásra került, és fel is szállhatunk a vonatra. A diri kiadta, hogy melyik évfolyam hol sorakozzon, és én is mentem a diákjaimhoz, hogy összetartsam őket. Amikor ránk került a sor a felszállásnál, előre engedtem a diákokat, és a létszám megléte után én is felszálltam a vonatra, hogy egy ablak melletti helyet foglaltam be. Mindenki megvan, most már indulhatunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Rözge Csongor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. augusztus 26. 21:23 | Link

Kirándulás


Mit is mondhatnék? Az éjjel alig aludtam valamit, annyira vert a szívem. Nagyon izgulok ám az ilyen kirándulások alkalmával! Mindig eltervezek egy csomó mindent, aztán kiderül, hogy mondjuk elromlik az idő, megbetegszenek az iskolatársaim, nekem kezd el fájni valamim, szóval soha semmi se ideális teljesen. De azért őszintén remélem, hogy a mostani alkalom egy nyugodt és szuperjó kirándulás lesz, még mielőtt végleg búcsút mondok az előkészítőnek és megkezdem tanulmányaimat a Bagolykőben. Amit viszont szintén baromira várok, csak addig még nem árt egy kicsit gyereknek lenni és kihasználni ezt az utolsó kis időt a mókázásra. Reggel anya korán ébresztett, már előző este gondosan összepakoltunk, tettünk be pulóvert és hosszúnadrágot is, no meg esernyőt és esőkabátot. A bűbájoknak köszönhetően nem olyan nehéz a táskám. Főleg kajából csinált anya sokat. Szendvicsek, nassolni való, különféle édesség, amit jó elosztani a haverokkal, és természetesen megfelelő mennyiségű ivóvíz. Hiányozni fog a családom, de már nem hiányzik annyira mint korábban, különben is hozzá kell majd szoknom az önálló élethez. Amint végeztem reggeli rutinommal, apa munka előtt gyorsan kikísért az állomásra, ahonnét a csoport indult. Nem szeretett volna sokáig fenntartani, tudja hogy ebben a korban a kísérő már cikinek számít, de pont ő is akkor ment munkába és inkább jöjjön csak velem, legalább társaságom lesz, nem szégyellem mások előtt. Gondolom látni akarta, hogy tényleg minden rendben, a többiek is ott vannak, így az időhúzós készülődés miatt szinte utolsóként becsatlakoztam a kalandba. Láttam, hogy már javában nyüzsögnek a többiek, így hamar odamentem és köszöntem az osztályomnak, majd lassan helyet foglaltunk a vonaton.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Huszthy Attila
INAKTÍV


Jóslástan tanár, Év tanára 2016. tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 265
Írta: 2016. augusztus 29. 14:01 | Link

Kirándulás


Csend van, rémisztően nagy csend, rendellenesen nagy csend, itt valami nem stimmel. Hunyorogva pillant ki az ablak leeresztett redőnyének falapjai között. Árad be a napsütés. Ennek máskor megörült volna, ám most megőrül. Felpattan az ágyból, kapkodva rángatja magára a vékony, nyári farmert, a következő pillanatban már a pólója is rajta feszül. Borotválkozni, kávézni, bepakolni? Ezekről szó sem lehet, különben lemarad a vonatról. Bedobál egy táskába pár kezébe akadó törölközőt, meg néhány alsónadrágot, pólót, nélkülözve a gondos válogatást és hajtogatást, aztán már csak azt látjuk, hogy lélekszakadva rohan a pályaudvar felé. ~ Nem, a vonat még nem mehetett el, látnám a mozdony füstjét. ~ Nem nyugtatja meg saját érvelése, pedig igaza van. A vonat még áll, a lurkók most szállnak csak fel vagy épp búcsúzkodnak. Lelassítja a tempót, de azért energikusan veszi át az irányítást. Messziről kiabál a másodikosoknak, hogy itt van, nem kell aggódni, ha esetleg valaki megtette volna. Szemei karikásak a mai éjszaka hatása miatt. Telihold volt éjjel, ez mindig megzavarja az érzékelését, meg az alvási ritmusát, nincs mit tenni. Már csak sietősre finomított lépteivel éri el a peront, ahol összeszedi a még ott lebzselő kisdiákokat, hogy felterelje őket a gőzmasinára. Utolsó ellenőrzés megvan-e mindenki, miközben köszön a kollégáknak is, az igazgató felé pedig szánakozva tárja szét karjait.
- Sajnálom, elaludtam kicsit. - Borostás ábrázata árulkodik róla, hogy a valóságot nem ferdítette el túlságosan, de lényeg, hogy nem maradt le. Ha már nincs senki a peronon, csak akkor száll fel ő is. Végre megnyugodhat, már nincs min aggódnia, hacsak nem azon, hogy ketten az osztályából összevesznek az ablak melletti helyekért. A gyengébbik, de okosabb felet egy csokival vigasztalja, ami véletlenül maradt valahogy a zsebében, különben már nem lenne ott. Aztán keres egy üres helyet magának, táskáját a polcra lebegteti, a feje fölé, majd leül. Behunyja a szemét, hogy némi szunyókálással pótolja az alváshiányát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A jövő ugyanaz, mint a múlt, csak messzebb van és ellenkező irányban.
Dolnay Camil
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 270
Írta: 2016. augusztus 29. 21:21 | Link

(Ádám, Evelin és Csongor)

Camilnak rémes bűntudata volt, úgy érezte, részben ő tehet arról, hogy a padon ücsörgő srác egy pillanat alatt vesztette el a teljes reggelijét, és kajájával elég cikis helyen össze is piszkolta magát. Igaz, a béka magától ugrott oda, de az, hogy tankként közeledett felé és rákiabált... talán azért dobta el a dolgait. Fogalma sem volt, hogy tehetné jóvá, csak szabadkozott, és felállította a doboz gyümölcslevet, ami a táskába borult. Még volt benne. Alexa vidámságot mímelve, megnyugtató szavakkal próbálta vigasztalni a fiút, Camil csak sután lapogatta a vállát, fél kezében a gaz italos dobozzal.
Végül egy felnőtt megmentette a napot, de Camil továbbra is borzasztóan érezte magát, hogy a gyereket ilyen helyzetbe hozták. Mielőtt beszélni kezdhetett volna a már tiszta, viszont bizonyára éhes fiúhoz, az Előkészítő igazgatója gyülekezőre hívta a bandát. A Dolnay fiúcska a szőke kezébe nyomta maradék italát, és még annyit tudott mondani, hogy "Ülj velünk!", de közben már sietett is a negyedikesek helyére.
- Mid van a vonatra? - csusszant oda társaik között lavírozva, két oldalvás-lépéssel Evelin mellé, miközben osztálya már a kocsijuk felé haladt. Nyilvánvalóan a könyvére kérdezett rá. Evelinnel leginkább ez volt a témájuk, és Camil szívesen hallgatta, mi érdekeset olvas épp a lány.
Még előre is akarta engedni a vonatnál, de olyan hülyén jött ki a lépés, és nem akarta fellökni a kísérőt, így végül Camil kapaszkodott fel előbb. Hogy minél hamarabb elrendezhesse nagy pakkját az útból, beoldalazott Csongor mellé a négyes ülés egyik ablakhoz közeli helyére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. augusztus 30. 18:32 | Link

Kirándulás


Nagy kő esett le a szívemről, amikor végre elérkezett a vonatra szállás pillanata. Mindenkit az osztálya alapján soroltak be, így én is odamentem a megfelelő helyre, hogy minél előbb a járművön lehessek és kézbe vehessem a könyvemet. Nem túl sok ismerős arccal találkoztam, de hirtelen ott termett mellettem Camil, aki ugyanúgy szerette az olvasást, akárcsak én. Ezt nagyon tiszteltem benne, mert kevés diákról volt elmondható ugyanez, azokat az olvasmányokat, amik haszontalanok és csupán "töltelékek" azt nem soroltam a műveltségek közé.
- A híres varázslók élettörténetét olvasom épp! Már majdnem a közepénél tartok, annyira érdekes! Itt van például John Gerren, aki számos megpróbáltatáson ment keresztül, mire a felsőbb rend elismerte a tehetségét, majd elnyerte méltó jutalmát és történelmet írt. Olyanok is akadnak persze, akiknek nem volt szerencséje, például Julia Marlen akkor halt meg, miután híressé vált, csupán 35 éves volt. Az élet nem fair. - összegeztem az eddig olvasottakat a fiúnak, majd én is feltettem neki egy kérdést:
- Te mi érdekeset olvasol mostanság?
Még mindig nem éreztem túl nagy kedvet ehhez az egészhez, de a családom unszolására úgy döntöttem, hogy végigcsinálom, és nem fordulok vissza, bár legszívesebben ezt az időszakot a szobámban töltöttem volna a négy fal között valami izgalmas művet olvasgatva.
- Mit szólsz ehhez a kiruccanáshoz? - érdeklődtem, mert nem tudtam, hogy Camil hogyan áll hozzá ehhez az egész kirándulósdihoz, igaz nem osztott vagy szorzott számomra semmit a véleménye, de azért kíváncsi voltam rá, hogy ő szívesen részt vesz-e rajta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Matthew Bloomer
INAKTÍV


pótNAVIgátor ~
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 535
Welcome home, babe
Írta: 2016. szeptember 4. 03:04
| Link

-- Cory Pirul Love --


A szokásosnál is idegesebb és talán még jobban is izzad egy kicsit az átlagosnál a mai délelőttön. Igazából hajnal óta nem tud aludni, valamikor 4 óra táján kipattantak a szemei, aztán úgy is maradtak. Ötlete nem volt, hogy vajon mit kezdjen magával, míg megjön a vonat, így jobb híján Alvint bökdöste, aki ezért hálából megrágcsálta a mutatóujján a körmét. Tök szerencse, hogy ilyen hálás kisállata van. De utána csak leült és megfésülgette a nyuszit, igazán idilli látványt nyújtanak minden egyes alkalommal, mikor Matthew valamit foglalatoskodik Alvinnal. Mintha csak egy kis pici plüssjáték lenne az állatka. De ma mini karácsony van, szóval muszáj mindkettejüknek jól kinézniük, különben fejét szegik az óriásnak. De legalábbis összezárják egy bizonyos igen kellemetlen husky-val. Alvinnal a fejlődés egy új szintjére lépett a srác, de más állatoktól még mindig eleinte elfogja a pánik és a menekülési kényszer. Bár a kisebb jószágokkal már egészen rendben van a dolga, csak ne legyen négynél több lábuk és ne lógjanak be elé a plafonról, mikor vizsgára próbál tanulni éjjelente. Mert olyankor bősz lányos sikoltások törnek fel belőle, Niko természetes legnagyobb örömére.
Ahogy elkészül a miniatűr lényeggel, önmagát is rendbe szedi, fürdik, fogat mos, fésülködik te szentséges habakukk, valaki hozza a fényképezőt, mert ez nem mindennapi látvány! Aztán felöltözik szépen, először ötlete sincs, hogy vajon miben érdemes kigurulnia a vasútra, de csak zöldágra vergődi magát a ruhát illetően. Megkeresi azt a zsugorított kis csokornyakkendőt, amit a nyuszinak szánt, majd kisebb bajlódás és visítozás után csak ráadja Alvinra, aki ettől rohadtul nem boldog. Nem baj, most így marad. Ezt a pár órát kibírja.
Lassan döcög le az állomásra, még így is van 2 óra előnye. Nem baj, addig agyonizgulja magát és legalább van ideje hülyeségeken agyalni, juhéjj! Személyes pokémonja a vállán ül, beletörődve a nyakkendős hisztibe, kicsit duzzogva, de ott gubbaszt. Így várják ők ketten Corneliát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha álmod nincs, csak remény kell.
Cornelia R. Knight
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 577
Írta: 2016. szeptember 4. 22:56 | Link



Nem volt tisztában azzal igazából, hogy mi lesz, mi is fog következni. Minden vonzatát vállalta a döntéseinek természetesen, de ő sem hitte volna, hogy erre fognak jutni. Volt segítsége, viszont hónapok kellettek, hogy rászánja magát erre, határozottan fellépjen és átverje a saját apját. Nehezére esett-e? Természetesen rettenetesen, megtörve, védtelennek és egy roncsnak érezte magát. Minden nap csak az csalt kicsit mosolyt az arcára, hogy végre elhitethette magával, hogy van szabadság a család láncain túl. Szüksége volt erre, és arra is, hogy ő szakítsa ezt át. De megtette. Elérte a végzős kort, sikeresen zárta tanulmányait és hazatért. Ezután egy ígéret után, melyet írásban kellett tegyen, fel is vehette az örökségét, melyet az édesanyja részéről egyedüli leszármazottként kapott. Azonban a szíve és az esze erős összhangja okán tökéletes kitételekkel sikerült ezt megtennie. Félt, sőt reszketett, de visszaélt a bizalommal. Számítónak bélyegezték és csalódásként aposztrofálták őt, azonban életében először úgy érezte helyesen cselekedett, hogy kilépett az elvárások alól és önálló életbe fogott. Bár nem kevés új dolgot vágtak a fejéhez, ami a lelkébe tiport…
Most itt áll egy év után az új élet közepén. Határozott, tudja, mit szeretne, tudja, kik azok, akikben bízhat, és azt is, mit akar tisztázni. Mindezek azonban olyan szépen rejtve maradtak a sajnos csak egy-kettőre szűkült találkozóik alatt Matt-tel, hogy most több mindent kell majd ráborítson, mint várta. Ez az egyetlen, ami miatt mosoly nélkül, kifejezéstelen arccal száll le a vonatról és indul meg a megfelelő irányba kikötve kabátját. Meglepő módon Angliában még esett, mikor elindult.
Hosszú lépteit magas sarkainak koppanása jelzi, miközben körülnéz, de egyelőre a leszálló tömegek között nem nagyon lát ki. Érzi, tudja, talán várja is, hogy valaki ott legyen és üdvözölje őt. Tudni akarja, érezni, hogy jó döntést hozott, még akkor is, ha olyanná vált ez idő alatt, amilyenné talán nem várta volna, hogy valaha is fog.
Utoljára módosította:Cornelia R. Knight, 2016. szeptember 4. 22:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ace ><
Matthew Bloomer
INAKTÍV


pótNAVIgátor ~
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 535
Welcome home, babe
Írta: 2016. szeptember 5. 12:11
| Link

-- Cory Pirul Love --


Tényleg annyira várta már ezt a napot, mintha legalábbis előre hozták volna a karácsonyt egy pár hónappal. Nem lehet azt mondani, hogy egyáltalán nem tartották a kapcsolatot egymással, mert sokat leveleztek (igen, és Matt háromnál több mondatot is képes volt írni a lánynak) és látta ugyan néhányszor ezalatt az egy év alatt, de ugyebár teljesen más az, ha ott éltek egymás mellett, mintha csak néha egy-két napra találkoztok. Az utolsó két ilyen találkozásuknál Matthew érezte, hogy mintha valami megváltozott volna Corneliában, de ha rákérdezett volna bárki arra, hogy mi, nem tudta volna megmondani. Csak annyit tud, hogy egy pár részlet más lett, de ezt nem abban vette leginkább észre, ahogy Cory vele viselkedik, hanem abban, ahogy másokkal. Talán ezért is nem fogta el azonnal a páni félelem az óriást, hogy valamit elrontott és a másik már nem szereti őt, de azért megvan benne az aggodalom. Eddig nem volt alkalma vagy éppen ideje erről beszélgetni a kedvesével, majd most nyílik rá alkalom remélhetőleg.
A várakozás hosszú és idegőrlő számára és egyre jobban izzad, ahogy közeledik a vonat befutásának időpontja. Igazából nem tudja megmondani, hogy miért ennyire ideges, egyszerűen van egy furcsa megérzése, amitől nem tud megszabadulni és ez zavarja. Alvin legalább nyugton ücsörög a vállán, néha megsimogatja a kis buksiját azzal a megrágcsált körmű mutatóujjával. Végül keservesen, de eltelik az a 2 óra várakozás és végre vonatfüttyöt hall. Ekkor feláll a padról, ahol eddig üldögéltek a nyuszival és kisétál a vágányokhoz, hogy fogadja az érkező szerelvényt. Emberek tömkelege áramlik le a nyitott ajtókon keresztül, de ő csak azt az egyetlen személyt kutatja a szemeivel, akire eddig várt. Magasságának hála igen gyorsan kiszúrja a tömegben Cory-t, aki kicsit mintha elveszettnek tűnne így első látásra, meg talán egy kicsit feszültnek is. A lány nem veszi észre őt így elsőre, Matthew viszont pár öles lépéssel ott terem mellette az embertömeg közepén. Néhány másodpercig csak nézi a másikat, igazából bootolja, hogy ez tényleg megtörténik-e, vagy csak egy álomkép, így hogy bizonyosságot nyerjen a helyzet valódiságáról, megfogja a lány kezét. Nem tűnik el, nem is ébred fel a szobájában az éjszaka közepén, szóval igen valószínű, hogy ez itt és most a valóság. Annyi idegesen és ráncolt homlokkal eltöltött óra után végre elmosolyodik és magához húzza a jóval kisebb testet egy ölelésre. Orrát Cornelia hajába temeti és belélegzi a másik jellegzetes illatát. Mennyire hiányzott ez neki!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha álmod nincs, csak remény kell.
Cornelia R. Knight
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 577
Írta: 2016. szeptember 10. 14:24 | Link



A nők furcsák és ebben Cornelia sem tér el a nemétől. Egyesek fodrászhoz mennek, új frizurát csináltatnak, kicserélik a ruhatárukat, esetleg lecserélik a barátaikat; sőt mi több, van, aki ne adj isten csak bólintva beletörődik a sorsába. ÉS van a harmadik, a menekülő. Pontosan ezt csinálja a volt hugrabugos lány is jelenleg, bár nem igazán tudta még megfogalmazni magában, ezzel most akár neki, akár a környezetének mit is kéne kezdeni. Sóhajtva tűri el a tincset, ami a szemei elé szaladt, aztán megszaporázza kicsit lépteit. Nem kifejezetten élvezi, hogy beleveszik ebbe az emberrengetegbe. Ahogy körbenéz felrémlik neki az első alkalom, halvány mosoly kúszik az arcára, mikor Elliot megjelent előtte nagy boldogan, ő pedig még a két kölyök kutyussal boldogan vágott bele. Most legalább annyi düh van benne, mint akkor izgalom. Talán mondhatnánk, hogy a sors fintora, de már túl sok lesz ebből. A hely, az elvei, a magánélete. Ezt a káoszt minél előbb szeretné legalább élhetővé tenni. Két tanév, ennyi ideje maradt, amíg kihúzhatja távol az otthonától. Se több, se kevesebb, és kicsit olyan ez már, amit elfogadott és amihez alkalmazkodik, pedig nem szeretne, nem akarja magát ilyen könnyen megadni annak, ami elvárás.
A mosoly elhalványul, kitér a peron oldalára, ekkor veszi észre a felé haladó, kimagasló fiút. Mély levegőt vett, majd csak hagyta, hogy jöjjön, lásson, cselekedjen, ő pedig sután vette a boldogságrohamot. Az elmúlt alkalmakkal is pontosan ilyen volt vele, nem tudta mit mondjon, mit tegyen, inkább csak hagyta, hogy Matt kénye és kedve szerint hallgassanak, vagy csak legyenek. És most sem érzi késznek magát, hogy mindent elmondjon, de meg kell tenni.
- Sajnálom. - Kezdene bele, de még mielőtt itt helyben kéne ennek nagy feneket kerítenie még kimenti magát. Mosolyogva teszi hozzá a végét, miközben átöleli. - ...hogy késtem.
Csak ekkor szúrja ki a nyuszit, ami miatt nem mosoly, hanem egyenesen vigyor költözik az ajkaira és nehezen, de elfojtja még a nevetést. Jár a tekintete Matt arca és Alvin között.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ace ><
Marieanne Isabelle Beauvoir
INAKTÍV


Belle | Isa | Hercegnő
offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 417
Írta: 2016. szeptember 17. 20:47 | Link


Kinézetem

Mély lélegzetet vettem és a vonatot vizslattam. Letelt egy év, habár szinte csak napoknak éreztem, de tudtam, hogy a hazamenetel után mókás programok várnak rám. A bátyám kitalálta, hogy el akar menni mászni, én meg ki vagyok, hogy megállítsam ebben az ostoba tervben? Inkább úgy döntöttem, hogy vele tartok és meg fogunk tanulni hegyet mászni. Azért reméltem nem tervezi rendszeres kikapcsolódásnak, mert a lovaglás még elmegy, de az, hogy ki tudja milyen magasról lógjak a semmiben? Nos, az már inkább para. Felkaptam a fekete táskám, amin egy nagy fehér halálfej volt és megfogtam a fekete bőröndöm fogantyúját, majd a vonathoz sétáltam. Viszonylag ügyesen felpakoltam magam és a cuccaim, így már csak helyet kellett találjak a sokagában. A legtöbb kabinban már ültek, így kissé előrébb kellett sétáljak, hogy találjak egy üres fülkét ahova szépen betelepedtem nagy nehezen a csomagokkal. A táskát még könnyű volt felvágni az ülésre, de a bőröndöt feldobni már nagyobb kihívásnak bizonyult. Használhattam volna a pálcám, de akkor hol marad az élvezet? Elvégre, ha mindent pálcával akarnék megoldani, akkor rászoknék. Miután túlestem a bőröndömmel való háborúskodáson lehuppantam szépen a helyemre az ablak mellé és kibámultam az ablakon. Hamarosan visszajövök és nekilátok a következő tanévnek. Ezzel is közelebb kerülök az álmomhoz, hogy tanár lehessek. Elmosolyodva nézem a fiatalabb diákokat, akik érkeznek a vonathoz, de aztán inkább a táskámban lévő jegyzetfüzethez nyúlok és míg nem indul a vonat, addig szépen befejezem a rajzomat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tóth Lola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 335
Írta: 2016. szeptember 18. 13:51 | Link

Marieanne
otd

Kissé furán érzem magam a sok csomaggal telepakolt gyerkőcök láttán. Persze ez amúgy normális, mert év vége van, ilyenkor mennek haza, viszont nekem meg pont most fogytak el a festékeim, szóval nekem is fel kell pakolnom magam melléjük. Kissé sietősen kerülgetem az iskolásokat, akik ráérősen cseverésznek, búcsúzkodnak. Még reménykedek abban, hogy vannak szabad helyek, bár lassan már kezdem megbánni, hogy mégsem mentem be hopp-porral a városba. Elvégre csak spayre van szükségem, meg pár új ecsetre, azokat igazán elbírtam volna a táskámban.. De már mindegy.
Fellépek az egyik vagonra, minden fülkébe bekukkantva megyek végig a folyosón. Valamiért nem akarok úgy ülni, mint valami hering a dobozban. Végül sikerül találnom egy kabint, ahol csak egy (!!!) ember ül, ami eléggé meglep. Egy pillanatra még meg is toppanok, hogy vajon nem csal-e a szemem, végül eltolom a fülke ajtaját, s bedugom rajta a fejem.
- Bocsi, foglaltak ezek a helyek? - a lány kinézete meglep rendesen, de ennek nem adom jelét, vagyis remélem, hogy nem. Nem akarom, hogy elverjen, vagy hozzám vágja a bakancsát, elég nehéz darabnak néz ki. Én meg történetesen egy minion termetével egyezek meg, szóval valószínűleg agyon is ütne, aztán a HV kereshetne magának új prefektust.
Veszem a bátorságot, hogy beljebb merészkedjek, leülök a szabad oldalra, szintén az ablak mellé, keresztbe vetem lábaim. Tekintetem megakad a kezében levő ceruza és füzet között, mire eszembe jut, hogy nekem is van egy jó pár befejezetlen firkám, de azokat valószínűleg nem most fogom folytatni.
- Megkérdezhetem, mit rajzolsz? - nem akarok én tolakodónak tűnni se semmi, de mindig érdekelt mások stílusa. És szerintem neki egyedi stílusa van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lepsényi Veronika
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 2496
Írta: 2016. szeptember 20. 18:58 | Link

Annamária
~ Még a vonaton


Eltűntek...
Pedig két perccel ezelőtt még mindketten itt voltak előtte. De konkétan... Veronika még az idősebbik bátyja felsőjét is megfogta, hogy még véletlenül se keveredjen el, és most mégis... Ott áll a mozgó vonat folyosójának közepén, és csak áll, és néz ki a fejéből. Mintha teljesen lefagyott volna, pedig csak azon gondolkozik, hogy vajon hova tűnhetett ilyen gyorsan az a két hülye. Pedig megígérték, hogy nem hagyják egyedül, és ő hitt nekik. Most pedig mintha mérges is lenne rájuk, amiért nem nem tartották be az ígéretüket. Noha ő is pontosan tudja, hogy ez nem épp az ő hibájuk; Hisz Vero volt az, aki egy pillanatra megállt, mikor kinézett az ablakon és meglátta a tovarohanó tájat. De hát na... Ehhez hasonlót eddig talán még sosem látott, és tudva levő, hogy amúgy is szinte minden apróság elvonja a figyelmét, akár még egy apró bogár is, ha elszaladt volna a lába alatt. Azért a tovasuhanó táj mégis csak nagyobb hatással van rá, mint egy bogár, így nem is csoda, hogy egy pillanatra el is feledkezik a bátyjairól, akik el is tűnnek, mint a kámfor.
És még talán percekig csak áll, és bámul maga elé, vagy épp körbe-körbe forog, hátha az majd hatásos lesz, és rátalál a testvéreire. De hát ez nem nagyon akar összejönni, így végül eme próbálkozását feladja, és úgy dönt, bekéredzkedik valaki mellé, mert hát mégis csak mind ugyanoda tartanak, nem? Így még társasága is lesz, és el sem fog tévedni mert nem kell egyedül kóborolnia. Csak jól járhat. Csakhamar talál is egy helyet, ahol csak egy lány ül, így egy hatalmas lélegzetvételt követően elhúzza a két térrészt elválasztó tolóajtót, és a legangyalibb mosolyát megvillantva néz rá.
- Szia! Ugye nem zavarok? Leülhetek? - és mutatóujjával az egyik kényelmesnek tűnő ülésre bök, de még nem mozdul. Addig nem, míg a lány nem bólint, vagy felel rendesen. Hisz akár el is küldheti.
Utoljára módosította:Lepsényi Veronika, 2016. szeptember 20. 19:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. szeptember 20. 20:30 | Link

Lepsényi Veronika

A kis navinés nem ér rá elküldeni senkit, mert éppen teli van a szája, és egy fél paprikával birkózik hősiesen. Felpillant a nagy elfoglaltságából, és futólag biccent, hogy persze, gyere csak, de gyorsan vissza is tér a paprika ütemes és gyors elfogyasztásához. Utálja a paprikát, a téliszalámival együtt, mert az meg gusztustalan, de az alufóliába csomagolt paprikás-szalámis szendvics generációkon átívelő hagyomány, és miért éppen ő törné meg, ugye. Arra most nem ért rá, hogy még indulás előtt nekiálljon, pedig arról ismerszik meg a magyar, hogy már indulás előtt rág valamit, de lefoglalta a csomagja. Teli van ugyanis ilyenkor otthoni kajával, hiába rutinos utazó így tizenhét évesen; egy csomó süteményt meg szottyos szendvicst szuszakol be az anyja a táskájába, mert csak. Persze a szendvics olyankor még nem szottyadt, de mire a kis navinés az utolsót is kihalássza a harmadik tanítási napon a ruhái közül, már nem lesznek frissek. Mindegy is, egyelőre még a paprikát csócsálja, és nemhiába volt egész nyáron a kecskéivel a kertben; gyanúsan kérődző mozdulatokkal igyekszik mihamarabb letolni a zöldséget. Csak nem olyan gázok közepette, és nem csámcsog annyira. Te jó isten, a kecskék ebben utolérhetetlenek.

 - Gyere csak, szia. - nyögi ki nagyokat nyelve végre; nem eszik éppen undorítóan, de azért olyan szépen se. Mindegy, a mumus, a paprika már megvolt, de van még két szelet téliszalámi és hát maga a száraz, szétesős bolti zsemle. Uh. Nem leányálom az élet, ugye.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cesare Alfonso Belmonte
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 770
Írta: 2016. szeptember 29. 12:50 | Link

My "big" sister
Kinézet



A varangy rúgná meg már az egészet. Dühös, feldúlt, haragos, már kétszer majdnem felkente a falra a büfés srácot. Miért nem képes megérteni ő, hogy nem kér semmit arról a nyamvadt kocsiról? A végén már szánalomból lerakott pár galleont a kocsira. Ezzel szerencsére megváltotta a további kérdezősködést és azt, hogy ténylegesen felkenje a falra szegény srácot. Amúgy ő nem bántotta, csupán útban volt és majdnem tökéletes alany lett a dühe levezetéséhez. Inkább megemberelte magát és úgy döntött semmi értelme bántani, hisz a munkáját végzi. A diákok etetése pedig elég jól fizet, ahogy tapasztalta.
Annyira próbálta elhúzni a leszállást a vonatról amennyire csak lehetséges volt. Már a felügyelő tanár kellett letessékelje, bár próbálta elmagyarázni, hogy neki semmi keresnivalója sincs itt. Nem tágított a professzor, így leszállt. Miközben dúl fúlt mérgében, mert hála a drága nővérének nem abban a házban lesz ahova beadta a kérvényét. Liv beleszólt, intézkedett, szokás szerint. Valójában értékelné a nővérétől kapott gondoskodást, ha nem terjedt volna ki arra, hogy figyelembe se veszi az akaratát.
Navine. Mi a fészkes fene az a Navine? Csak a Rellonról rendelkezik megfelelő információkkal, hiszen azt a kérvényt oda küldte. Már az a pitypang színű sárga se áll jól neki, hova tette a nővére azt a megfelelő színérzékelőjét? Vagy azt gondolja, hogy bébicsőszre van szüksége? Erősen el van tévelyedve, de amint találkoznak Cesare elmeséli mi is az ábra. Na meg mi az a hülyeség, hogy ő prefektus lesz? Dehogy lesz, levágja majd Liv asztalára és akassza arra a felelősséget akire akarja. Őt hagyja ki ebből, mert már így is elég mindenbe beleszólt.
Mivel már a nagy tömeg elvonult, nagyjából fogalma sincs arról merre is menjen. Így nyugodt szívvel foglal helyet a fogadócsarnokban. Ignorálja az árusokat, semmire nincs szüksége innen. Egyszerűen csak nyugalomra vágyik, ám ezt addig nem fogja megkapni amíg meg nem érkezik nővére. Nézelődik, várakozik, reménykedik, hogy ennél rosszabb úgy sem lehet. Elvégre még tető sincs a feje felett, ágya sincs. Ezek után bármi jöhet, megbirkózik vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2016. szeptember 29. 21:05 | Link



Nem késett, csak éppenséggel még út közben beugrott a cukorkaboltba, mert nem bírta ki. De, igazság szerint megtehette volna, van ennyi önkontrollja, de egyáltalán nem érezte úgy, hogy nagy bűn lenne, ha most nekiesne egy tábla csokinak. Vagyis persze, annak érezte, miközben mégsem. Nem is igazodik ki saját magán. Mindenesetre ahelyett, hogy sokat gondolkodna kifizette és az állomás irányába indult. Gyorsan odaért, még éppen a nagy tömeget is elcsípte, akik már szállingóztak a falu és a kastély felé. Október van, de szerencsére nincs tikkasztó meleg már és még túl hideg se. Újabb kockát tör a csokiból, majd visszacsúsztatja a táskájába, miközben a terepet fürkészi. Pedig régebben elég megszállottan került a kalóriákat, extra egészségesen élt, ez az elmúlt időszakban fenekestül fordult fel. Egyrészt a gyakorlati oktatás és az elemhasználat belőle is rendesen kivesz, muszáj pótolni az energiáit, másfelől akadtak újabb okai. Pontosabban lassan 4 hete tudja, de úgy pár napja törnek rá néha-néha hol az éhség, hol pedig a rosszullét, amit kevésbé díjaz. Szerencsére ez most nem az utóbbi napja. Belebújt az egyik kedvenc fehér ruhájába, felkapta magassarkúját és a legnagyobb természetességgel vonult végig a peronon. Ahogy fogyott a diáksereg, ő maga csak megforgatta a szemeit. Érezte, hogy nem lesz egyszerű menet. Félig csípőre tett kézzel lép a váróhoz és keresi az öccsét, aki remélhetőleg nem próbál meg átnézni rajta mérgében, ha meglátja. Őt kifejezetten mulattatta mindig is, mikor felfújta magát. Nagyon szereti, de pontosan tisztában van azzal is, milyen. Ám ebben a percben ki is szúrja őt és gyorsított léptekkel oda is megy, hogy egyből magához húzva jól megölelgesse és körbepuszilja. Nem szokta zavartatni magát.
Ó, igen, majdnem kimaradt, rá van írva hatalmas betűkkel minden Cesare homlokára, mintha a világ legnagyobb kínját élné meg. Pedig még nem is szembesülhetett mindennel. Szokatlanul nagy vigyorral néz fel rá, egyébként is mindig pozitív kisugárzással bírt Liv, de most még erre is rátesz az öröme. A család, az mindenek felett, hirtelen olaszba is kapcsol, úgy köszön és érdeklődik, mi van vele.
- Ciao! Come stai?
Nagyon boldog, el sem eresztené legszívesebben, ha lehetne, így vonszolná fel magával a kastélyba, még ha furcsa is. A fontosabb embereknek egyébként is szólt már róla, hogy ő érkezik, így tényleg csak az avatatlanok néznének rá furcsán miért ugrott rá egy ilyen helyes diákra csak úgy. Nem mellesleg kicsit sem halkan folytatja a beszédet is, ez nagyon rá vall.
- Gondoltam, hogy nekem kell majd téged felvinni, de hogy ennyire primadonnáskodj!


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Marieanne Isabelle Beauvoir
INAKTÍV


Belle | Isa | Hercegnő
offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 417
Írta: 2016. október 4. 10:44 | Link


Kinézetem

Kényelmesen ücsörögtem és készítettem a vázlatom, mígnem valaki megtalálta az én szerény kis fülkémet, de számítottam rá hogy hamarosan lesz társaságom, ezért sem lepett meg. Felnéztem a lányra és igyekeztem barátságot hangnemet megütni, elvégre nem állt szándékomban elküldeni.
- Nos, nem hinném, hogy foglaltak. Nyugodtan ülj csak le. – engedtem meg magamnak egy mosolyt. Miután elhelyezkedik, folytatom az elkezdett művemet, de hamarosan az ő hangjára leszek figyelmes, ezért feltekintek rá. Elsőre szólásra nyitom a szám, majd becsukom, és inkább felé nyújtom a vázlatot.
- A diákokat akiket láttam az előbb… Őket próbálom papírra vetni. – mondtam és vártam mit szól majd. Ugyan nem voltam béna a rajzolásban, de azért nem is vagyok mestere, mert még fejlődnöm kell benne.
- Amúgy be sem mutatkoztam. – mondom elgondolkozva kissé. – A nevem Marieanne Isabelle Beauvoir, de hívj csak, ahogy szeretnél. – Megkérdezhetem a te nevedet? – érdeklődöm és őt figyelem. Remélem nem zavarja, hogy így letámadtam ezzel, elvégre nem akarom megsérteni vagy ilyesmi, csak beszélgetni. Na és mi lehetne jobb kezdésnek, mint megtudni a másik nevét? Az én véleményem szerint semmi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Matthew Bloomer
INAKTÍV


pótNAVIgátor ~
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 535
Írta: 2016. október 24. 00:49 | Link

-- Cory Pirul Love --


Matthew béka alja alatt ülő önbizalma miatt néha feleslegesen lát rémeket, de most valahogy másképp érzi a dolgot. Ennek a furcsa megérzésnek mintha lenne alapja, mintha most készülne fordulni egyet a világ, de legalábbis valami változna. Mélázik ezen, hogy vajon miért lehet ilyen érzése, sorra veszi a lehetőségeket egymás után, a legapróbb hülyeségre is kitérve, de valamiért folyamatosan arra kanyarodik vissza a gondolatmenete, hogy vele van a baj, valami súlyos és talán fatális hibát vétett és most koppanni fog egy óriás(i)t. Közben végig Alvin kis fejét piszkálja, másik kezének körmeit pedig szép sorban rágja le, egymás után.
Valódi megváltás a vonatfütty, végre kiszakad a kis világából és csinálhat valamit, ahol kevésbé űzik a saját démonai. Végignézi, ahogy a szerelvény begördül a bogolyfalvi állomásra és az utashullám elkezd áramolni a peronra. Várva-várt személyét is megtalálja és ez megnyugvással tölti el, az elmúlt 2 óra összes kombinált hülyeségét kiviszi a fejéből és csak a boldogság és a másik iránt érzett szeretet marad meg benne. Rövid bootolás után meg is öleli Corneliát, ám amikor elhangzik az a bűvös sajnálom, addig laza testtartása hirtelen merevvé válik, mintha csak nyakon öntötték volna egy vödör jeges vízzel, és ezzel egyidejűleg enyhe pánik is elfogja, hogy őt most, ebben a pillanatban fogják elhagyni. Ám a mondat maradékától ismét sikerül megnyugodnia, kiengedi a bent tartott levegőt és a tagjait is meglazítja. Éljen az érzelmi hullámvasút, amire reggel befizetett egy pár körre.
Elengedi Corneliát, akinek az arca hirtelen vált át hatalmas vigyorba. Először nem is tudja hová tenni a dolgot, de leköveti a lány tekintetét, ami a vállán állapodott meg, így ő is elmosolyodik. Néhány pillanatra el is feledkezett arról, hogy még Alvin is játékban van itt. Leveszi a válláról a kisállatot, elveszi Cory-tól a csomagját, helyette a kezébe nyomja a nyusszanatot.
- Látod? Egyben van. És szép - állapítja meg nagy büszkén a kisállatra. Úgy érzi, igencsak jó munkát végzett vele, szóval tényleg büszke mindkettejükre.
- Mehetünk a toronyba? - nem, nem akarja bezárni a Navine legfelsőbb tornyába Corneliát, hogy majd valami hős lovag kimentse onnét (fúj), de ott talán kényelmesebben tudnának beszélgetni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha álmod nincs, csak remény kell.
Hollósi M. Karolina
INAKTÍV


Csinszka
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 324
vasárnap délután, indulás
Írta: 2016. november 14. 20:41
| Link


| Budapest-Bogolyfalva közötti vonatút | szoknya |

Pénteken izgágán várta, hogy végre elszabadulhasson az utolsó órájáról. Kivételesen nem a faluba rohan, nem a hivatalba, nem egy újabb adag papírt cipel le, amit nem bírna el bagoly. Nem. Messzebb utazik, a fővárosba, ugyanis a hétvégére remek programot talált magának, hogy lekösse hirtelen támadt szabadidejét. Félix-szel még egy családi ebéden ismerkedett meg, mikor bátyja elhozta Franciaországból származó jóbarátját is. Félix most ide látogat, de Balázs éppen nem ér rá a hétvégén, így a szőkeség biztosít neki társaságot. Nos, a francia fiatalember határozottan az a valaki, akiért megéri csiszolgatni az ember nyelvtudását, mint ahogy ezt Karolina nem is felejtette el sohasem az orra alá dörgölni. A férfiú igen nagy szoknyapecér hírében áll hazájában, bátyja elmondása szerint. A részben a családnál, részben a városban császkálva töltött hétvége után most a levitás a vonat mellett áll, hiszen vissza kell térnie a kastélyba. Derűs kék tekintetével a másik szemeibe néz, hogy aztán búcsúzóul jó szorosan megölelje. Egy pillanatig eszébe ötlik egy szürkés, idősebb szempár villanása, ahogy kibontakozik az öleléstől, majd ezt már el is feledteti vele az arcára kapott két puszi, amitől menten elpirul. Végül egy „Au revoir!”-t motyogva még az utolsó pillanatban felpattan az induló vonatra.
Elindul, hogy keressen egy üres fülkét, mikor meglátja, hogy a vonaton utazik egy ismerős is. Elsőre megdobban a szíve és megáll a fülke ajtajában, ahogy a férfira néz. Ösztönösen simít végig egy tincsén, ami még mindig barna színben pompázik.
- Jó napot! - kezd bele a hidegtől kipirult arccal, egy szelíd mosolyt varázsolva ajkaira. - Remélem nem bánja, ha a társaságomban kell utaznia. Ígérem nem fogom zavarni – nevet fel, majd belép a fülkébe, lehúzva kabátján a cipzárt, hiszen a vonat jól fűtött helységében rögtön kimelegszik. Mikor helyet foglal, akkor fut át agyán a gondolat, hogy valószínűleg pont ezalatt az ablak alatt történt a (külső szemlélőnek talán barátinál szorosabb viszonyról árulkodó) búcsúzkodása Félixtől. Osztrovszky pedig ha már akkor is itt ült, minden bizonnyal végignézte. Maga sem tudja mire vélni, hogy ez a gondolat miért tölti el kínos kellemetlenséggel. Táskáját maga mellé húzva pillant főnöke arcába.
Utoljára módosította:Hollósi M. Karolina, 2016. november 17. 14:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2016. november 17. 12:03 | Link



Már biztos, hogy Flóra hozzáköltözik. A gondolat, hogy lánya ezentúl minden reggel az ő közelében ébred és minden este ott, nála alszik majd el olyasfajta apai érzelmekben bontakozik ki mellkasa tájékán, amikről ugyan már tudott, hogy léteznek, és ott bontogatják szárnyukat a szívében, de ezidáig minduntalan csírájában fojtotta el őket. Bár napjában többször is eljátszott a gondolattal, hogy kislányát a bogolyfalvi iskolába íratják be, egyszer sem merte komolyan venni elképzelését. Az reményt szült volna, azok pedig általában hiúak és csalódással végződnek. Végül mégis felvetette, s lassan pedzegetni kezdte Célestine-nél. Muszáj volt.
A szőke copfos kisboszorkányt ma kora reggel vitte el szüleihez, akik mint mindig, úgy most is végtelen szeretettel látták, és már a kapuban állva várták érkezésüket. Konstantin előtt egy pillanatig sem volt titok soha, hogy ez a kicsi lány szülei rég elfelejtett boldogságát hozza vissza, és ha másért nem is, érte ismét van miért élniük. Flóra még nagyapja csorba szívébe is képes életet lehelni. Elég egy cinkos pillantás és az öregnek vége, mint a botnak.
A férfi az ablakban könyököl, arcát öklére hajtva bámul ki az ablakon, de sokáig egyáltalán nem törődik azzal, amit lát. Flóra jár az eszében, a hangja, a búcsúpuszi meg saját szavai, ahogy megkéri őket, hogy írjanak egy levelet Célestine-nek. Elképzelni sem tudja, milyen nehéz lehet ez neki. Édesanya, aki hatalmas áldozatot hozott az ő boldogságáért, amit nem lehet elégszer megköszönni. A lelki szemei előtt játszódó emlékmorzsákból akkor eszmél fel, mikor pillantása találkozik a fülke ablaka alatt romantikázó Hollósi kisasszonyéval.
A levegő félúton, valahol a torka és tüdeje között akad el, szemei kikerekednek, száját összepréseli, s orrán át olyan nagy lélegzetet vesz, amilyet csak tud. Hirtelen képtelen bárhogy is reagálni. Csak nézi az előtte kivirágzó jelenetet, és vehemensen küzd megiramodó szíve ellen. A gyomra összeugrik, az ereiben zúgolódni kezd az adrenalin. Flóra kivész gondolataiból, helyét fojtogató méreg és iszonyú bosszúság veszi át.
Még azt sem veszi észre, hogy Karolina időközben eltűnt, a betonplaccon már senki sem áll, ő viszont ideges és feszült. Ezért adott neki több szabadidőt?! De hiába, pontosan tudta, hogy ez lesz.
Aztán az ajtó kinyílik, ő a hang irányába fordul, de most egyáltalán, de annál érezhetőbben nem örül gyakornokának. Tekintete végigsiklik a nő alakján, egy árnyalatnyival hosszabb pillanatig elidőzik a bordó szoknyán, majd visszafordul az ablakhoz.
- Csókolom - mormogja alig hallhatóan összeszorított öklébe, és többet nem néz Hollósi kisasszony felé. Bosszús, hunyorgó szürke szemei visszatükröződnek az ablaküvegen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Hollósi M. Karolina
INAKTÍV


Csinszka
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 324
vasárnap délután
Írta: 2016. november 17. 14:19
| Link


| Budapest-Bogolyfalva közötti vonatút | szoknya |

Még a bejáratban állva beleborzong a férfi pillantásába, sajátját elkapva gyorsan becsukja maga mögött az ajtót. Egy pár másodpercig háttal áll a másiknak, a kilincsbe kapaszkodva vesz egy mély levegőt. Olyannyira megszokta az utóbbi időben az Osztrovszkyn eluralkodó jó hangulatot, vagy legalábbis elviselhetőt, hogy el is felejtette milyen mérhetetlenül hideg és morcos tud lenni ez az ember. Továbbmehettem volna köszönés nélkül is... Azt kellett volna tennem... Ám a szőke – aki most ezúttal amúgy barna – túl jó nevelést kapott, így kénytelen volt üdvözölni az ismerőst. De vajon tényleg csak a jó nevelés kényszere vezette ehhez a fülkéhez? Tényleg csak emiatt lépett be? Nem tagadhatja le maga előtt, hogy igenis kedveli Konstantin társaságát.
Leereszkedve a helyére igyekszik kiigazodni az idősödő arcon. Szemöldökét összeráncolja, majd csak megázva a fejét inkább elkezdi rendezgetni a holmiját. Felakasztja a kabátot, leveszi a sálat. Helyet foglal és ő is csendes némaságba süllyedve figyeli az elsuhanó tájat. Most egészen olyan, mintha a férfi női tükörképe lenne, önkéntelenül vette fel ugyanazt a testhelyzetet. Igyekszik nyugodtan mutatkozni, de agyában kattogva váltják egymást a kérdések. Nem ért semmit; úgy érzi visszatértek oda, ahonnan elkezdték. Osztrovszky alig mond valamit, ő meg értetlenkedve áll a hangulatingadozásai előtt. Mennyire más ez most, mint a múltkor, mikor a vodka oldotta hangulatban nevettek a kis konyhában. Az emlék hatására mosoly költözik ajkaira. Végül úgy dönt, hogy Konstantin szótlansága csak azért sem fogja megakadályozni abban, hogy érdeklődjön.
- És mi járatban volt a fővárosban? - Próbálja megtörni a morcos hallgatás jegét, habár jó pár hónappal ezelőtt a reakciója valószínűleg hasonlóan a sértődött némaságba mélyedés lett volna. Ám ezúttal (is) makacs; nem enged, annak sem, hogy a másik rossz hangulata befolyásolja, így kékjeivel egyre csak a férfi arcát fürkészi, ezúttal is igyekezve mögé látni. Karolina múltkori, árulkodó karikái a szemei alatt mostanra szépen kisimultak, a levitás egész megjelenése kipihentségről árulkodik. Persze Félixet végigrángatta a városon, de az mégiscsak pihentetőbb, mint egy helyben ülni és aktákat nyálazni. A választ várva pakolja keresztbe jobb bokáját a balon, úgy ahogy szoknyában szokás, bár legszívesebben kényelmesen elterülne, ám erre most nincs lehetősége. Kisimít egy ráncot a bordó anyagon, ahogy kiegészíti a kérdést halványan elmosolyodva. - Netán valami hivatali ügy? Vagy más? - A férfi tudhatja, hogy a mestertanoncot érdekli a szakma, mesélhet róla.
És eldöntötte, hogy ha beleszakad akkor is ki fogja deríteni, mi lehet a másik borús hangulatának oka. Legszívesebben változtatna is rajta, mert... mert szereti boldognak látni. Nem igazán foglalkoztatja őt mások boldogsága, de Konstantin.. valahogy az ő nevetésétől, mosolyától ő is derűsebb színben látja a világot.
Utoljára módosította:Hollósi M. Karolina, 2016. november 17. 17:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2016. november 17. 16:19 | Link



Összeszorított ajkai mögött nyelve többször végigszánt felső fogsorán, tekintetét mereven az elmosódó tájon tartja. Érzékeli, hallja és szeme sarkából látja is gyakornoka szöszmötölését, látja az őt fürkésző arcot, de csak azért sem fordul felé.
Megszólalhatna, rámosolyoghatna, folytathatnák ott, ahol abbahagyták, hangosan nevetgélhetnének valami belsős poénon, de a férfi úgy érzi, hogy Karolina mindezt most nem érdemli meg. Nem is tudja a lány, de a látottak bántják Konstantin önérzetét és hiúságát, de leginkább egyre erősödő érzéseit, amit épp a szoknya tulajdonosa iránt táplál.
Nyelve alsó fogsorához ér, égő tekintete az üveg pillanatnyi villanásában összetalálkozik a kisasszonyéval. Pislant. Mellkasa nyugodtan emelkedik, majd süpped vissza. Pedig belül szétveti az ideg... annyira mérges! Legszívesebben ráütne az ablak alatti asztalkára, ha nem egyenesen beleverne az üvegbe. Karolina nem is tudja, mit tesz vele! Alig néhány hét telt el azóta, hogy több szabadidőt ítélt meg neki és máris falja az életet, a fiúkat, ki tudja hánnyal és mit csinál... ő meg... ő meg minden munkanapon és túlórában merengő pillantásokat küld a magányos gyakornoki asztal felé, és ahelyett, hogy az előtte tornyosuló papírhalommal foglalkozna, a nőn gondolkodik. Vajon mit csinálhat most?
Megcsóválja a fejét, végül a szemben ülő felé fordul. Szigorú, hűvös szemei a kék szemeket kutatják.
- Nem kell beszélgetnünk, kisasszony - szűri fogai között, hangja nemcsak rekedt, de kifejezetten rideg is. Mereven tartja a szemkontaktust, még akkor is a másik szemeit figyeli, ha Karolina esetleg lesüti őket vagy nemes egyszerűséggel elfordítja a fejét. - Megnyugodhat, a Minisztériumban semmi olyan nem történt, amit maga nélkül ne tudnánk megoldani.
Kezeit szorosan összefonja mellkasa előtt, hangjára még saját maga sem ismer rá. Borzasztó dac és méreg ömlik belőle, a lány talán soha nem látta még így gyakorlatvezetőjét, akinek most egy újabb arca bukkan elő. Az eddigi legrosszabb.
Természetesen az sem véletlen, hogy a kedves, udvarias magázódás helyett a kevésbé meghittet használja. Direkt ejti ki furcsa, borzongató éllel: maga. Reméli, hogy fáj a lánynak. Reméli. Mert neki nagyon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában




Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] 13 14 ... 22 ... 26 27 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér