Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Lehetne arra fogni, hogy azért csinálja mert már nincsenek együtt Annelievel, vagy mert nehéz az élet, vagy egyéb ilyen orbitális marhaságok, amiknek köze nincs a dologhoz. Az igazság az, hogy kivételesen nem volt mit csináljon, unatkozott, a semmittevés pedig soha nem szül jó dolgokat - főleg ha két rellonosról beszélünk. Feláldoztak pár gyenge levitást az alagsor sárkánymintás oltárán az Ördögnek, boncolgattak ezt - azt, könyékig beborította őket a gőzölgő, vörös folyadék.. Na jó befejeztem.
Ami igazából történt: Adrian felvette a csúnya gonosz rossz zöld szerepét, aki megront kicsi lánykákat - jó, igazából Lucát se kellett órákig kérlelni, sőt -, aztán elmentek legurítani pár dolgot, időközben besötétedett, az idő is rendesen eltelt, viszont mindketten elég szilárdan állnak még a lábukon, és mikor jönnek a legjobb ötletek? Na mikor? Hát ilyenkor. Fél szemöldökét felvonva néz le a lányra, mikor az beszélni kezd, s ahogy lassan felderengett előtte az ötlet, széles vigyor jelenik meg arcán. Ő aztán benne van, persze, hogy benne van.
- Add csak. - kihúzza egyik kezét a piros kis szentségért, és amint megkapja, megrázza, majd maga elé nyújtva karját belefúj a levegőbe egy kicsit, csak hogy lássa miként funkcionál.
- Úgy ismersz engem, mint aki fél? - mintha csak most sértették volna vérig, úgy néz Lucára, még fel is szegi az állát, hogy nem, őt bizony nem lehet. Mondjuk ha feltűnik egy auror, az kétség kívül nem lesz egy sétagalopp, de semmi nem megoldhatatlan. Ha meg elkapják.. Hát akkor el lesz kapva. Mondjuk a nővére biztos nem fog neki örülni, és Aidenke is egy fél életen át fel fogja neki emlegetni... De nézzünk rá. Fiatal, erős, élete egyik legszebb korszakát éli, hát ki kell neki hágni a hámból, ennyi még elmegy.
- Mit szeretnél, mit fessek rá? - jó mondjuk lehet nem lesz épp a legjövedelmezőbb az elsősre bízni az alkotást magát, de hát ki tudja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Adrian fejébe olyan szépen szivárgott fel a dicsőség, és amikor bekapta az első átkot, olyan szépen nem tudta volna megmondani azt se, hogy fiú - e vagy lány, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Soha, soha a büdös életbe nem kezdett átkozódni egyik ellenfele sem a ringben - és ha egyszer muglik, miért is tennék. Éppen ezért érte annyira felkészületlenül az egész szurkálás, ami úgy érte, hogy Aiden bizony egy újjal sem ért hozzá. Lefordul róla, közben meg ahogy lassan magához tér, elmormol pár szép káromkodást. És akkor tessék, jön a másik, még panaszkodni, vagy védekezni sincs ideje. Egyik kezét a fejére tapasztja, mintha az bármelyik pillanatban szétpattanhatna, közben a másikkal meg a pálcája után kutat. A legutóbb a farzsebében volt. Ott kell most is legyen. Mikor megérzi ujjai közt az ébenfa hűvös, sima tapintását megkönnyebbülten sóhajt fel, s rántja elő. Rendben. Gondolkozz. Nem mintha fejfájással olyan könnyű lenne gondolkozni. Védekezés, figyelem elterelés, támadás. Úgy mint a bokszban, azzal a különbséggel, hogy míg ott automatikusan jönnek a tanultak, itt beletelik pár pillanatba, amíg előkotorja a varázslatokat. Hiába, a bűbájkodás, meg az egész pálcahasználat mindig inkább a nővére asztala volt. Aki most pont nincs itt.
- Protego! - maga elé dünnyögve mondja ki a pajzsbűbájt, jó, ez egy ideig megvédi, feltéve, ha nem cseszte el és működik.
Következő lépés.
- Fumos! - oké, ha minden jól, megy akkor el tudja vonszolni magát addig, ameddig a füst tart. Aiden meg ennyi idő alatt bizonyára rájöhetett, hogy ellenfele nem épp a legerősebb ezen a téren. Mindegy. A lényeg, hogy Adrian mentse - vagy legalábbis valami olyasmit csináljon - azt a csinos kis popóját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Na, ez az. Végre egy tökös elsős. - tiszta boldog a tudattól, hogy nem mindenki olyan nyámnyila mikor felkerül ide. Mondjuk figyelmen kívül hagyja a tényt, hogy nemi adottságai révén Luca igen távol állhat a tökösségtől - remélhetőleg -, meg, hogy a leányka másodikos kéne legyen, csak mégsem az.
A lány megjegyzését elengedi a füle mellet, hát ő már nagyfiú, tudja, hogy mit csinál. Persze tisztában van vele, hogy a másik csak baromkodik, szépen is néznének ki, ha Lucc kiosztogatná a kilencven kilós negyedikest, aki amúgy simán lehetne mondjuk elsős mestertanonc, csak ő ezt az utat választotta. Könnyebb úgy aggódni a testvéredért és megtanulni közben egy teljesen idegen nyelvet, hogy amit tanítanak, azt te már tudod Roxfortból. Aztán a legújabb becenevére felvonja szemöldökét, ismét lenéz rá, majd felé is fordítja a festékszórós kezét.
- Te hallod. Mindjárt a hajad színezem be. Aztán meg mondok rá valamit, hogy ne tudd lemosni. Hmmm, tök szexi lennél vörösen. - megvonogatja szemöldökét miközben beszél, mintha csak egy visszautasíthatatlan ajánlat lenne. Ami meg az egereket illeti.. Hát nem fél az egerektől. Igazából azt se érti, hogy más mit fél tőlük, az egerek csak ilyen kicsi és puffos, puha állatkák, amikre ha rátaposol kinyikkannak. Ennyi. Nem esznek embert, se semmi. Viszont mondjuk egy pók, vagy egy patkány, na az már egészen más téma. Mindkettő életveszélyes állatfaj.
- Mé' nem a navinének? Vagy a levitának? - összeráncolja homlokát, miközben belebeszél a másik mondandójába. Az eridonnal nem nagyon van baja. A másik kettővel már van. Mert csak, miért ne lenne. És itt most vonatkoztassunk el a ténytől, hogy a nővére kék. Érte pont megtenne bármit, de tényleg, a többi meg mehet a fenébe. Nem szerethet mindenkit, hát nem Máltai Szeretetszolgálat ő. Már nyitná a száját, hogy mi a bibi a lány tervével, de ő elég gyorsan kijavítja magát, szóval vissza is csukja.
Aztán meg a kis szemtelen nekiállt lökdösődni.
- Höö, hát nem így játszunk. - felhördül, bele is röhög, aztán berogyasztja térdeit, hogy úgy nagyjából egy magasságba kerüljenek, és csípőjével lökjön egyet a lányon, mintha csak a fenekét riszálná. Nos igen. Adrian tulajdonképp tud jó társaság is lenni, csak érteni kell hozzá.  
- A művészúr úgy döntött, hogy. Például lesz egy unikornis, azt meg körbefonják ilyen piros drótok, hm? - megvonogatja szemöldökét, ahogy ismét lenéz rá, és el is veszi a sárga festékszórót, hogy nekikezdjen a nagy műnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Semmi baj törpe, semmi baj, elnézem neked. - elvigyorodik, még rá is kacsint miközben szabad kezével összeborzolja a szőke haját.
Nevetni kezd a másik reakciójára, a kinyújtott kezek felé tolja a festékszórót, mintha tényleg komolyan gondolná az egészet, de amúgy vigyáz rá, hogy még véletlenül se nyomja meg és vörösödjön be a lány. Felvonja szemöldökét háztársa ötletére, még egy lusta, féloldalas mosollyal jutalmazza.
- Persze, aztán meg szabadon belóghatok az összes házba, mert azt hiszik majd az elkötelezettség vezérelt. Még jót is tennél nekem. - próbálja kihozni a legjobbat a dologból, hátha ezzel eléri, hogy a rellonos ne akarja összefestegetni. Na nem mintha egy percig is azt hinné, hogy Luca megcsinálná, de ha már egyszer játszanak, akkor ő benne van a játékban.
Lebiggyeszti ajkait, mert hát miért ne akarna már Luca vörös lenni. A vörösek jól néznek i, ez megállapított tény. Mondjuk őt elég ritkán érdekli, hogy épp milyen színű a nő haja, de hát na. Lehet vannak olyanok, aik időt szakítanak a szín kielemzésére is.
- Jól van na, nem vagyok én itt annyi ideje, hogy ilyeneket tudjak. - megforgatja szemeit, miközben bevágja a műdurcit. Jól van na, hát még csak most jött nemrég a gyerek, meg amúgy is, mit érdekli őt, hogy melyik házzal állnak nagyobb versengésben. Kviddiccsel sem foglalkozik már egy ideje, meg eddig nem jutott el odáig, hogy még pontokkal is foglalkozzon. Mindez után jön a lökdösődés, Lucc meg belé kapaszkodik, mire ő meg elkerekedett szemekkel néz rá.
- Na, én elhiszem, hogy kívánatos vagyok, de azért ne itt mindenki előtt. - olyan halkan beszél, mintha bárki is meghallhatná, szája sarkában ott bujkál az a huncut vigyor. Színt vált, és nekikezd a patás házállat vonalainak felfújásának, aztán mikor az elsős felhozza az Annelie témát, egy pillanatra megáll a keze, s megemeli egyik szemöldökét. Nagyot szusszan miközben megrázza fejét, folytatja a munkáját.
- Nem. - ennyit válaszol. Nem. A lány nem ártott neki, és attól függetlenül, hogy szakítottak, neki sincs szándékában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Ma kivételesen nem volt edzése. Ez persze nem azt jelentette, hogy nem futotta le a köreit, vagy ilyenek, csak nem slasszézott haza. Bár ha jól emlékszik, az anyja sült húst csinál. Azért mégis csak megérné. Kivételesen most ez az egyetlen gondolat, ami a kaja kapcsán átfut az agyán. Amúgy épp egy fa törzsének támaszkodva ül, lábai felhúzva, a ceruzát a kelleténél egy kicsit jobban nyomja a lapnak - ami kiszakad. Lehunyja szemeit, sóhajt, kitépi. Gömbbé gyűri, ledobja maga mellé a többihez. Újra felnéz, aztán megint körvonalakat firkál fel a lapra. Kissé idegesíti a dolog, hogy nem úgy jön ki az egész ahogy ő eltervezte fejben. Valami hiányzik belőle, vagy túlhúz egy vonalat, vagy erősebben jön ki valami, mint azt kellene. Jelenleg nagyon koncentrál, hogy rendesen jöjjön ki minden, az előtte elterülő hely egy - egy pontját kétszer - háromszor is megvizsgálja. Aztán megjelenik előtte egy kecske. Egy. Kecske. Megemeli szemöldökét, azért elég érdekesek ezek a magyarok, hogy _kecskéket tartanak az udvaron mert miért ne. Igaz, megvan az az előnyük, hogy nem kell lenyírni a füvet, de akkor is. Ezek kecskék. Mekegnek és kakálnak és minden.
Nem sokra rá megpillantja az állathoz tartozó lányt is. Vagyis ő ezt a következtetést vonja le, hogy a gazdája. Másképp ugyan miért pesztrálgatná? Esni kezd az eső, elhúzva száját pillant fel a szemerkélő égre. Sóhaj majd feláll, a füzetet összetekeri és farzsebébe tuszkolja. Lehajol az összegyűrt papírokért is, összeszedi őket. Majd elégeti, vagy kidobja, vagy valamit csinál vele. Nagyon benne van, hogy elindul fel a kastélyba, de végül vet még egy pillantást a kecskés lányra. És győz az a nagyon belenevelt jólneveltsége, hogy mégis csak egy lány, és na. Azokkal törődni kell, bár kétség sem fér hozzá, hogy sokkal egyszerűbb lenne nélkülük minden. Vagy a neveltsége nélkül. Nem érezne késztetést, hogy addig a teremben maradjon, amíg az összes nőnemű el nem hagyja azt. Könnyű világ lenne.. Lehajtja fejét, elindul felé, és cseppet sem zavarja, hogy életében nem látta még.
- Addig tervezel itt lenni, amíg el nem áll az eső, vagy majd elázol? - igen, ez egy olyan kérdés volt részéről, ami jobb helyeken annyit tesz, hogy "kérsz valamit, hogy magadra vedd?"

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Ez az, mond még. - ha nem lenne épp elfoglalva, most biztos bevágna egy pózt, amitől a másik röhögőgörcsöt kap, de amúgy nagyon rákoncentrál a művére. Hiába, ha valamit elképzelt fejben, akkor az pontosan úgy kell kinézzen a valóságban is. Nincs olyan, hogy nem. Kapja a hajborzolást, mire komolyságot erőltet vonásaira, s úgy néz a lányra, mintha az egy halálos bűnt követett volna el.
- Te most komolyan hozzányúltál a hajamhoz? Hát hülye vagy? Hát el fogod rontani, most komolyan. - nagy beleéléssel magyarázza, ezzel célozva azokra a hímneműekre, akik tényleg képesek órákat állni a tükör előtt. Mármint oké, kell az igényesség, meg a kinézet, de nem kell annyit foglalkozni egy hajjal mint egy lány. Ő kétszer végigszánt a feje tetején, és kész, ennyi, akkor is tökéletesen áll.
- Bocs. - sóhajt, elhúzza száját. A hangsúlya nem a lány ellen irányult, nem is azt akarta elérni, hogy Luca ezt így érezze. Ebből a szempontból nem tud uralkodni magán.
A kérdésre újra rá néz, hogy lássa, tényleg komolyan gondolja - e a lány. Az emberek nem szoktak ilyeneket kérdezgetni, ő meg egészen eddig nem is beszélt róla valami nagyon. Elvesz egy cukorkát, szájába veszi, figyelmét újra a falra fordítja, miközben forgatja nyelvével az édességet. Végül vállat von, folytatja a munkáját.
- Nem működött. - jelenti ki, mint tényt. Hangjában nem érződik semmi, sem hogy bánná, sem, hogy örülne neki. Csak közli a nyilvánvalót. - Szép volt, jó volt, ennyi volt. - összegzi, aztán újra megvonja vállát. ez van, ilyen az élet.
- A te házad táján van valami? Válaszolnod kell, nem úszod meg. - elmosolyodik, és nagyon is komolyan gondolja. Ha ő vallott, akkor a lánynak is kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Aranyos. Ez volt a legelső gondolata a lányról, ahogy lenézett rá - pedig ő aztán igazán ritkán gondolja nőnemű személyekről, hogy aranyosak. Vagy cuki, vagy idegesítőek, vagy babák, vagy jól néznek ki, vagy már annyira jól néznek ki, hogy kezdene is vele valamit. Viszont ő, itt, ahogy állt a levelek alatt, elbújt a göndör haja mögé és nézte a kecskéjét - ami kétség kívül nem egy szokványos házi kedvenc -, egészen aranyos volt. Minden rezdülését észreveszi, anélkül, hogy különösebben figyelné, vagy elemezni akarná. Ezt vésték az eszébe, hogy a másiknak minden egyes mozdulatát észrevegye, még a legapróbbakat is. Másképp nem tud időben védeni, kiütik, esetleg úgy, hogy egy ideig ne tudjon újra játszani, és akkor már tényleg nem lehet belőle profi. Elég volt az a másfél év eltiltás, még sok is.
Egyik szemöldöke kissé megemelkedik a lány reakciója miatt, majd egy halvány, mondhatni kedves mosoly jelenik meg az arcán.
- Nem foglak megenni, nem kell félned tőlem. - mormolja meleg, kissé rekedtes hangján, miközben megrázza fejét. Általában tényleg nem szokott bunkó lenni, persze vannak esetek, amikor fáradt, vagy nem jön össze valami, de most köszöni szépen jól van. És új háztársa pedig amúgy is lány, a lányokkal meg amúgy is így viselkedik. Mindössze ennyi a hozzáfűznivaló, nem kezd el fecsegni, sem pedig siettetni a harmadikost. Így mikor göndörke megszólal, az felér egy kisebb sikerélménnyel.
- Én is. - biccent, miközben elnéz a külvilág felé, hallgatja az egyenletes kopogást, ami mikor idegesíti, mikor pedig lenyugtatja. Jelenleg mondjuk épp semleges neki ez az egész. Vállával a fa törzsének dől, összeráncolja szemöldökét.
- Tied a kecske, nem? - még mindig vigyáz a hangszínére, nem követelőző, sem pedig durva, inkább csak kíváncsi.
- Honnan van? Mármint... Legális ez? - újra lenéz a lányra, feltéve, ha az időközben nem ment el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Ahogy megjelenik a téren, mélyen tüdejébe szívja a kissé hűvös levegőt, s ahogy megropogtatja nyakát, azt is megállapítja, hogy fáradt.
A mai edzésen keményebb volt az edzője, egyre többet és többet, ő meg amúgy nem igazán bánta. Szereti azt a tompa, sajgó fájdalmat az izmaiban, amit a boksz okoz. Ez a lételeme, olyan neki mint másnak a levegő. Pislog kettőt, megdörzsöli arcát, aztán elindul vissza a kastélyba, ma még szeretne ránézni Shayre, aztán átfutni pár jegyzetet a másnapi vizsgára. Apropó Shay. Már régebb óta tervezte, hogy valamivel meglepi a testvérét, csak mert, szóval most akkor jól szét is néz. Nem mintha ilyenkor olyan sok minden nyitva lenne, de mint tudjuk, ott találjuk a legjobb dolgokat, ahol nem is keressük őket. Kéne neki egy nyaklánc, vagy egy karkötő, vagy akármi, ami olyan, hogy azért látszódjon, hogy tőle van, és különleges is legyen, és.. Nehéz. Főleg egy fiúnak. Időnként ujjai közé fog egy darabot, hogy aztán elhúzva száját vissza is tegye, másik kezével a vállán pihenő edzőtáskáját piszkálja, és leginkább csak mereszti a szemét, miközben meg lépked előre. Ami egy elég nagy hiba, ezt igazolja az is, hogy épp szemtanúi lehetünk, hogyan gyalogol bele egy 180 - 190 centis állat egy nőbe. Természetfilmet lehetne róla forgatni.
Hamar kapcsol - szerencséjére -, így kezeivel a másik után kap, akkor is, ha az nem esik. Ez amolyan reflex, hozzászokott, hogy a lányok kicsik, törékenyek, és akkor is eldőlnének, ha hozzájuk érne.
- Bocsánat. - magyarul beszél, azzal az erős akcentusával, és reméli, hogy a helyes szót használta. Még csak az kéne, hogy itt mondjon valami csúnyát, aztán meg gondolkozhat, hogy mit rontott el.
- Nem esett baja? - ezt azért némi gondolkodás után állítja össze, ahogy hátrébb lépve méri végig áldozatát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Adrian jó gyerek, Adrian udvarias gyerek, Adrian igyekszik elkapni azon hölgyek karját, akiknek csak úgy nekimegy, mint valami úthenger. Nem mintha Elizabetnek különösebben baja eshetne mikor az ilyen kis suhancok csak úgy belegázolnak. Amint a nő ismét stabilan áll a talajon, az amerikai leveszi róla méretes mancsát, s mikor a vámpír rámosolyog, azt igyekszik ő is viszonozni. Aztán már csak fél füllel hallgatja, figyelmét elvonják a kirakott tárgyak, amikről amúgy nem tudja eldönteni, hogy most tényleg mágikusak - e, vagy csak szépen felcsicsázott mugli dolgok. Hümmög egy sort ahogy egy nyakláncot megemel, s közelebb vonja magához, hogy lehajtott fejjel áttanulmányozhassa.
- A nővéremnek keresek valamit. - mormol, rekedten, lehet nem tett valami sok jót az a nedves hajjal mászkálni az utcán dolog. Különösebben nem emeli meg a fejét ahogy a nőre pillant, tekintetével követi, ahogy az visszateszi a valamit, amit a kezében tartott. Egy pillanatra megemeli a szemöldökét, szépen elraktározza magában az információt. Ő aztán szépen hallgat, nem ítélkezik, se semmi.
- Maga mit ajánlana? - visszateszi az ékszert, aztán összefonva karjait helyezi át súlyát a jobb lábára, s úgy pislog az előtte álló szőke nőre.
- Persze ha megkérdezhetem. - teszi hozzá, enyhén oldalra billentett fejjel. Még amúgy azt is kimondaná, hogy ha nem szeretné élvezni a társaságát, akkor nyugodtan el is küldheti a jó fenébe - persze mindezt egy kulturált, aranyvérűhöz illő módon megfogalmazva -, viszont most valahogy nem megy neki. Mármint, biztos mindannyian ismerjük már azt az érzést, mikor annyira el vagyunk fáradva fizikailag, hogy a szánk mozgatása és különösen sok energiát igényel, viszont nem szeretnénk utolsó senkiházi bunkó módjára viselkedni, mert nem megy. Na pontosan ezt érzi most Adrian is.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Egy pillanatig elgondolkodik azon, hogy beszéljen - e a nőnek a nővéréről. Nem azért, mert vámpír, hanem azért, mert idegen, és általános dolog, hogy az ember nem beszél csak úgy, idegeneknek a családjáról. Megfeszül állkapcsán az izom, majd kienged, mikor beszélni kezd.
- Különleges. Más, mint az emberek általában. - itt a nyakláncról Elizabetre pillant, mintha csak nyomatékosítani akarná azt, ami elhagyta száját.
- Nem úgy, mint ahogy a testvérek szoktak elfogultan beszélni a másikról. - kezd bele a magyarázkodásba, és ezt most tényleg komolyan gondolja. Persze, tudja ő, hogy van benne is elég sok elfogultság, hogy az ő fejében is a nővére egy óriás, mint minden kissrácéban, viszont a józan paraszti esze meg úgy ítéli meg, hogy az anorexia tényleg mássá teszi a lányt. Mondana ő még többet is róla, ám mint már említettük, a nő számára még mindig ismeretlen. Sosem tudhatja, mikor fog ráugrani Shayleenre, hogy kiszívja az amúgy is gyenge testéből a vért.
Tekintetével követi a keze mozgását, ahogy leemeli a nyakláncot, majd mikor a tartalmára terelődik a téma, végre a medált is megszemléli. eszében van, hogy megkérdezze, mit is jelent ez, mert ha már ennyi figyelmet szentelt neki a másik, akkor biztos valami fontos eszmével bír.
Viszont nem kell kinyitnia a száját, kapja is már a választ. Aprót biccent, újra felnéz a nőre.
- Megengedi? - kezét a másik keze mellé emeli, hogy az, amint úgy látja jónak, beleejthesse a nyakláncot. Így, hogy már tud is róla valamit, jobban tetszik neki az ékszer, és elgondolva Shayhez is jobban illene - elvégre neki is elég fontos döntéseket kell meghoznia. Amint ujjai közé kapja a nyakéket, két ujja köré csavarja annak szárát, s szemei magasságába emeli, hogy jobban is szemügyre vehesse.
- Mióta van itt, ha szabad érdeklődnöm? - kissé összevonva szemöldökeit kérdez, hogy egy pillanatra se tűnjön úgy, mintha figyelmen kívül akarná hagyni a hölgyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Most írja alá a halálos ítéletet, ezt tudja. Amúgy fogalma sincs miért is csinálja most ezt, elvégre az élete kedves neki, a jövője is kedves neki, és akkor most itt játszadozik mindkettővel, csak mert milyen jó buli. Aha, persze. Jó buli lesz majd elmondani a családjának, hogy egy dementor készül épp kiszívni a lelkét, csak mert segített kidekorálni a kastélyt.. Igen.. Egyszerűen remek lesz.
Ő nem készült maszkkal, pedig kétség sem fér hozzá, hogy okos döntés lett volna. Viszont többször is megfordult a fejében a szászfűlé, hogy szőke lesz nagy mellekkel, meg minden, de.. Igazából ha elkapják, az sem igazán védi meg. Mert persze, mikor az a náci majd rájön a dologra, majd megsimogatja a fejét, hogy csináljon még többet, lehetőleg az iskola bájitalkészletéből, hát komolyan, mi más történhet? Szóval nem. Egyszerűen nem. Az egyetlen járható út egy láthatatlanná tevő köpeny lett volna, amiért ki kellett volna adni egy vagyont - feltéve, ha talál valahol. Pedig mindenhol megnézte, komolyan, még ebayen is rákeresett a dologra, mert hát sose tudhatja az ember, de nem.
Úgyhogy arcát egy részét egy szép, fekete - fehér mintás kendő takarja, olyan vadnyugatosan, az orráig, hátul megkötve, s fejére ráhúzta pulóvere fekete kapucniját. Igazán.. Ötletes.
A tátogásra biccent, kissé görcsösen forgatja ujjai között pálcáját, miközben ellép háztársa mellett, majd vállával nekidől a falnak. Amíg Cole alkot, addig ő figyel, meg majd a végén besegít a tökéletesítésben. Viszont addig fülel, meg néz, meg beveti minden létező és nem létező érzékét annak érdekében, hogy ha forrósodik a talpuk alatt a talaj, időben tudjon szólni. Vagy csak meglökni a másikat, hogy szedje már a sátorfáját, kiragasszák máshova. Feltéve, ha túlélik.
- Meddig tart? - amíg felteszi ezt a rövid kérdést, hátra fordítja fejét, majd vissza előle, és nagyon koncentrál arra, hogy belássa a folyosó minden apró kis részletét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Komolyan, ha valami agresszív fajta lenne, most biztos megfogná Cole két vállát és megrázogatná, hogy na, legyen már valami az arcán ami nem arról árulkodik, hogy milyen nyugodt. És hogy mennyire nem izgatja ez az egész lázadjunk-a-felügyelők-ellen-és-haljunk-meg dolog. De jó, rendben, maradjunk higgadtak, mert akkor nem áll le a szívünk és tisztábban tudunk gondolkodni mikor rohanni kell. Jó. Legyen csak így.
- Inkább vagyok ideges. - dünnyögi vissza, aztán mikor hívják, hogy segítsen, egy kicsit kelletlenül ugyan, de visszalép - elvégre melyik hülye nem figyel az ellenségre? De ha ezzel hamarabb megvannak, ő aztán vállalja a kockázatot, kezével fixálja az egyik sarkot, aztán egy másikat is igyekszik lefogni.
- Jó, jó, gyorsan csinálom, na add azt a trutyót. - az egyik kacsóját kinyújtja a levakarhatatlan zsenialitásért, aztán amint ujjai között érezheti a dolgot, neki is áll a munkának, jó alaposan, nehogy egy pici rész is kimaradjon.
- Ja, megvan, asszem' - biccent ahogy azért a biztonság kedvéért még megnyomkodja öklével az említett részt, majd arrébb is áll, hogy nekikezdhessenek a következő saroknak.
- Imádnám látni az arcukat, miközben megtalálják. - elvigyorodik, ahogy összeragacsozza a második sarkocskát is. Tökre megy ez neki, nem kell itt cicázni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Majd megszokja. Ja, mert olyan gyakran fogja itt veszélyeztetni a lelki békéjét, hogy jövőhétre már csak egy rutinos dolog lesz az egész, mint például állva pisilni - azért valljuk be, hogy egy kicsit élvezi a dolgot, még ha nem is mondja ki. Szóval ezt lereagálja egy szemöldökvonással, aztán már munkálkodik is, ragaszt, feszesen tart, nyom, és mindezt úgy, hogy még a légzésére is figyel, nehogy már túl hangosan vegyen levegőt. Az ő rózsaszín festéke most a padlón pihen teljes nyugalomban, és ha megmozdul, akkor nagy valószínűleg összefossa magát. De hát ilyen ez, szép az élet, főleg, ha az embert szívroham kerülgeti.
- Te valamit eltitkolsz előlem. - szűri ki fogai között ahogy egy pillanat erejéig háztársára néz, majd vissza is fordítja figyelmét a munkájára. Mert amúgy nem bírja a csendeket, főleg nem akkor, amikor épp a feszültségét akarja levezetni, mert bizony, most eléggé feszült.
És akkor Cole úgy dönt, hogy ő most bulikázni akar, és ereszdelahajam, és szakadjonleazég - azaz csap egy pillangószellentésnyi hangot, amire az ötödikes úgy néz rá, mint aki menten képes lenne megfojtani. De még a nyelvére tóduló szavakat is visszafogja, mert ő ilyen kedves, és nem akar meghalni.
Időközben pedig már kész vannak mindkét felső sarokkal, szóval már csak a kettő darab alsó maradt.
- Ha ezt túléljük, meg kéne ünnepelni. - suttogja el, ahogy ismét nekilát, mert itt nincs lazsálás kérem szépen, itt izzasztó munka van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Ja, aha, tökre esélyes, ezért van a fejükben vagy nyolcezer megbeszélt lehetőség, hogy ha az első nem jön be akkor a második, ha az se a harmadik, és még ha az sem, akkor se essenek kétségbe. Szóval igen, ők tényleg minden eshetőségre fel vannak készülve, Adrian meg amúgy is épp most esik túl a legrosszabbján, majd szembefutni egy felügyelővel már csak kismiska lesz.
- Asszem Aidennek még kell legyen valami üzemanyagja. - motyogja, ahogy megnyomkodja a jobb alsó sarkot, majd ügyelve a kis vederre arrébb csúszik a balhoz, hogy befejezhessék a dolgot.
Fülel miközben bekeni a falat is, a plakátot is ragasztóval, elvégre dupla védelem, és ahogy guggol, akaratlanul is megfeszül az összes létező meg nem létező izma, mintha most kezdene csak igazán stresszelni, hogy készen vannak.
Még egyszer megnyomkodja a papírt a helyen ahol odanyomta, majd összedörzsölve - persze csak halkan - kezeit egyenesedik fel vigyorogva, s veszi fel a vödör rózsaszínjét. Mert milyen poén már rózsaszín festékkel flangálni így villanyoltás után, hát persze.
- Istenkirály vagy.  - suttogva lép hátra, s vet egy pillantást Colera.
- Akkor most készen vagyunk, vagy még szeretnél rajta alakítani valamit? - oldalra billentve fejét szemléli meg a művet, szerinte jól néz ki, de hát az alkotó tudja, hogy milyen a fejében, meg hogy mik a hiányosságai.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Ahogy zördül a doboz, úgy vált át a kedve egyik végletből a másikba, mintha belevezették volna a 220 - at. A nyugodt Adrian úgy néz Colera, mint aki most veri a fejét a falba, hogy érezze már amit az a szegény festék. Aztán még a szíve is kihagyott, mert nehogy már a dobogása is zajt csapjon,  teljesen befeszült, és tessék, érkezett is a harmadik világháború. Hogy még jobb legyen, pont az, akiről a rajz készült. Egyetlen merengő pillanatig átfutott Adri agyán, hogy kész, vége, most viszik őket a vesztőhelyre, aztán ahogy megpillantotta társán a maszkot átcikázott lefagyott elméjén a szabadulás gondolata, s szinte minden egyes sejtje egyszerre mordult fel. Hatalmasat nyel - olyannyira hatalmasat, hogy az Ádámcsutkája még liftezik bele, keze megszorul a tartott rózsaszín festék fülén. Bőre izzad, de ujjai nem engednek. Erre még szükség van. Ez még életet menthet.
Egy szót se nyög ki miközben Kőhalmi csak közeledik, nincs arra szükség, hogy ismerje a hangját. Tekintete hol a mellette álló fiún, hol az ellenségen cikázik, miközben kivárja a megfelelő pillanatot, és nagyon reméli, hogy a háztársa is arra gondol, amire ő. Elvégre itt a nagy lehetőségük, nem szabad ezt csak úgy elhalasztani. Ugyan azt megbeszélték, hogy hova fognak mit művelni, mikor majd menekülni kell, de az valahogy elmaradt, hogy mi történik majd mikor a nem várt irányból érkezik a felügyelőbá'. Szóval tényleg marad az, hogy együtt kviddicseztek, és akkor remélhetőleg levágják egymás jelzéseit. Mikor Felicián eléri azt a bizonyos kritikus pontot, Ivan vet még egy pillantást a bajtársra, meggyőződve róla, hogy áll a buli, majd miután ez a kommunikáció is megtörtént, egyszerre mozdul ő és a kezében tartott vödör - hogy a füstölő gyárkémény valami egészen új színt kapjon, ő pedig futhasson az életéért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Minden szép és jó... Lett volna, ha jobban odafigyelnek. A vödröt az akció után futtában hagyja el, fejét lekapva, térdeit berogyasztva száguld el Kőhalmi mellett, készen arra, hogy a megbeszélt terv szerint kanyarodjon be a folyosón a Kívánságok termébe. Már akkor tudja, hogy vége, mikor meghallja az átkot, de azért a fennmaradó másodperc töredékében még megpróbálkozik - amíg a varázslat hátba nem vágja. Akkor aztán felhördülve vágódik el, egész teste összerándul, és bármennyire is próbálkozna tenni bármit is, egyszerűen képtelen rá. Pedig megfordul a fejében a Finite Incantatem, nagyon megfordul, de egyrészt nem ért a nonverbális varázsláshoz, másrészt pedig, ha képes lenne megtartani a pálcáját, még akkor sem tudná kellő tisztasággal kimondani a bűbájt. Szóval akkor ezt most hagyjuk.
Amúgy pedig hall mindent, érzékel mindent, függetlenül attól, hogy úgy néz ki mint akit még midig ráz az áram. És komolyan, képes lenne puszta kézzel lefejezni Allant, és minden vágya az, hogy kirúgja a lábát az alól a szép teste alól, mikor mellé ér - már ha egyáltalán elér odáig -, de neeeeem, ő jó gyerek, és ha már a szív, akkor hagyja futni a másikat - már ha Kőhalmi nem intézi el őt is egy jól célzott átokkal.
Újabb hördülés, mikor meghallja a minisztériumi iroda kifejezést. Na jó. Na jó. Ennyire azért nem kell elmenni, ez csak egy ártatlan kis rajz, és amúgy sem bántalmazták az öreget, az volt rosszkor rossz helyen, és véletlenül ráömlött a festék. Hát nem kell ezt vérre szívni, ez csak két hülye kölyök, hát nem kell itt már minisztériummal fenyegetőzni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Szóval nekem így tökre természetes volt, hogy a nővérem fogom elhívni magammal a bálomra, mert ő a nővérem, és nincs értelme valami random csajt elrángatni mikor van egyszer egy nővérem, szóval értitek. Az egyedüli zavaró tényező Aiden lett volna, ha előttem kérdezi meg, de hát nem tette, szóval sajnálom - nem, egyáltalán nem.
Az is teljesen magától értetődőnek jött, hogy nem tudok magamtól rendesen felöltözni. Nekem amúgy tökre úgy tűnt, hogy jól nézek ki, amíg Shayleen meg nem találta a szobám, hogy ez tévedés, mert ez borzalmas, meg az borzalmas, meg ez nem így kéne álljon, meg az nem is kéne rajtam legyen. És bár normális esetben másra haragudtam volna, rá nem tudok, még ha akarnék sem - nem akarok amúgy -, szóval mint egy jó kistestvér hagytam, hogy ő nyomja a kezembe a ruháimat, ha ez őt boldoggá teszi. És nem mondom azt, hogy nem nézek ki úgy mint egy pingvin csokornyakkendőben meg ingben, de hát ez van, ezt kell szeretni. Igazából lehet, hogy titokban még tetszik is nekem ez, csak nem akarom bevallani.
- Amúgy örülök, hogy nem lány lettem. - jelentem ki, ahogy kényelmes tempóban sétálunk végig a folyosón, hol stresszelő nők, hol pedig várakozó férfiak mellett elhaladva.
- Mármint képzeld már el, mindig kéne várjon rém valaki, meg mindig hisztiznék a sminkem meg a ruhám miatt, fúú. - megcsóválom fejem, egy pillanatra teljesen elfeledkezve arról, hogy én tulajdonképp egy nő mellett járkálok itt fel alá, aki akármelyik pillanatban nyakon vághat vagy valami, csak mert a testvérem és megvan hozzá a joga.
- Amúgy elég jól nézel ki. - féloldalas mosollyal arcomon pillantok le rá, és én amúgy tök boldog vagyok így. Mármint tényleg, gyógyulgat meg minden, és én erre teljesen büszke vagyok. Meg maga a tudat, hogy ő az én másik felem, és nem másé, értitek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Aiden, mondván, hogy elhagyott itt valamit leküldött én meg voltam olyan kedves, hogy le is jöttem. Túl sok mindent teszek meg neki, komolyan, szerintem beteg lettem vagy én nem is tudom. Túlságosan is kedves vagyok vele, és az a baj, hogy különösebb hátsó szándékok nélkül. Mondom, hogy beteg vagyok. El kéne mennem a gyengélkedőre, hogy megmérjék a lázam.
Mondjuk kérdés, hogy az a szőrös vadállat miért hagyott volna el valamit pont erre. Mindegy. Én kedves vagyok.
Nagyon beleélem magam ebbe a keresgélésbe, lehajtott fejjel járok, a kezeim besüllyesztem a melegítőnadrágom zsebeibe, és a sportcipős lábaimmal nagyban félrehajtom néha a füvet, csak, hogy véletlenül se takarjanak el egy cigis doboz méretű cuccot. Aztán felpillantva megpillantok egy nagyon elveszettnek tűnő szőke akárkit. Egy leheletnyit megemelkedik a szemöldököm, ahogy felemelem a fejem is, oké, hát végül is sose lehet tudni.
Fel is gyorsítom lépteim ahogy megindulok felé, majd, még mielőtt elé érnék meg is szólalok, hogy azért ne hozzam már ki belőle a frászt azzal, hogy csak úgy megjelenek se szó se beszéd.
- Bocs, nem láttál véletlenül egy nagyjából ekkora - itt kihúzom balom a zsebemből, is hüvelyk- illetve mutatóujjammal jelzem a nagyságát. Aztán vissza is süllyesztem a mancsom - fémdobozkát? - kíváncsian billentem oldalra fejem a kérdés befejezése közben, még rá is mosolygok, mert én ilyen jófiú vagyok. Persze. Csakis. Azt azért meg kell hagyni, hogy nagyon jó vagyok benne. Nagyon nagyon jó.
- Amúgy Adrian - itt már jobbom nyújtom felé. Érted, olyan nagylelkű vagyok, hogy még be is mutatkozom, hogy még véletlenül se álljon fent annak az esélye, hogy ne tudja a nevem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

A mai napom lényegében edzésből állt. Amióta Shayden elvert - aminek még most is látszanak nyomai, például a kisebesedett bütykeim, meg a már  szépen lelohadt, de még lilás bal szemem -, az edzőm úgy véli többet kell foglalkoznia velem, mert "ellustultam". Én meg nem igazán ellenkezem a dolog ellen, mert könyörgöm, azért mégis csak Greg Jacksonról beszélünk, ha ő azt mondaná nekem, hogy ugorjak bele a feneketlen kútba, én önként és dalolva mennék.
Szóval miután elfogyasztottam a kiszabott és szigorított menüm vacsora részét a kiosztott és szigorított időpontomban, vártam egy kicsit, hogy a szervezetem fel tudja dolgozni, aztán lementem szaladgálni. Mert az jó. Nem mintha amúgy nem fáradtam volna el rendesen két és fél óra intenzív zsákpüfölés után. És lehet mondani, hogy ez már beteges, de én még élvezem is, ahogy a végtagjaim visítanak az izomláztól. Mondjuk mikor holnap besétálok majd az öreghez, biztos mást fogok mondani.
Nem kicsit kiizzadva lépkedek visszafelé a házunkhoz, a vállamról lehúzom a kicsi törölközőt s megtörlöm vele az arcom meg a nyakam, aztán megállok, hogy ihassak is. És ekkor történik meg az, hogy a kedvenc sportcipőm csak úgy.. lepisilik. Csak ilyen lazán. Én meg meglepettségemben vissza is köpöm a vizem, mert komolyan, ember, ez a kedvenc cipőm. A KEDVENCEM. Még én se pisilhetem csak így le. Pislogok kettőt a szőrcsomóra, aki még jól is érzi magát amiért így megszentségtelenítette a lábam, aztán veszek egy mélyebb levegőt. Épp lehajolnék érte, hogy akkor most mégis kié ez az állatka, amikor meg is jelenik a gazdája, aki egész aranyosan bocsánatot is kér.
- Csak tizenkilenc éves vagyok, jó? - igen, ez az első és legfontosabb dolog amit tisztáznunk kell. Hogy nem vagyok bácsi. Sőt, hogy milyen távol is állok a bácsiskodástól. Még egy kislány se öregezhet le. Aztán megeresztek egy kedvesnek is mondható, féloldalas mosolyt. Hát persze. Az a hobbim, hogy állatokat bántok, csak rám kell nézni.
- Semmi baj amúgy - megvonogatom vállaim, és ki is használom az alkalmat, hogy akkor most tényleg igyak. És a folyadék el is jusson a gyomromba.
- Nincs már túl késő amúgy ahhoz, hogy egyedül mászkálj erre?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

A kérdése meglep, még a szemöldököm is felszalad egy pillanatra. Nos. Ilyet még senki nem kérdezett tőlem. Pedig amúgy mindenfélét szoktak, és tökre meg vagyok már edződve.
- Igen - bólogatok egy sort, hát igen, lényegében akkor fekszem le amikor akarok. Bár az édesanyám ki szokott akadni mikor hajnali ötkor hazaesek - már szünetben -, de az más történet. Amúgy meg nem annyira nagy szám ez a fennmaradós dolog, mert hát, ha van eszed még így se éjszakázol csak úgy a semmiért, de én aztán nem fogom lerombolni egy töpszli álmait.
A cipőmet érő balesetre megvonogatom vállaim, legyintek, aztán a nadrágom zsebéből előhúzva a pálcám el is intézem a dolgot. Nem szakad le az ég egy olyan dolog miatt, amit egy mozdulattal el tudok intézni.
- Hé, easy, már kész is van - azért aranyos, hogy ennyire szívén viseli a dolgaim egészségét, bár egy pillanatra tényleg elgondolkodom, hogy mivel tudna kárpótolni. Mert valljuk be, ha olyan tíz évvel idősebb lenne, akkor nem is lenne semmi izé a dologban, még nekem is lenne ötletem. Például kimoshatná a ruháim, természetesen. Semmi rosszra nem gondolok, nem vagyok én olyan fiú.
- Hát persze. Ne haragudj - szórakozottan elmosolyodva csóválom meg fejem. Igen. El is felejtettem, hogy vele van a vérpincsije, aki tűzön vízen hajt keresztül egy halálfaló után, hogy aztán lepisilje. A méregpisijével, természetesen. To be honest, magam sem kívánhatnék jobb védelmezőt magam mellé.
- Szóval én gyanús alak vagyok? - elbiggyesztem ajkaim, hát, jól le lettem írva. Biztos érzi rajtam a pincepenész szagát, vagy nem is tudom.
- Nagyon örvendek, Tóth Alexandra Vanda - beroggyasztom térdeim, s míg jobbommal megtámaszkodom rajtuk, addig balommal kezet fogok vele. Vagyis valami olyasmi. Még nem igazán fogtam kezet gyerekekkel. Pedig voltam már kölykök között, tényleg, még a mugli újságok is megírták. Más kérdés, hogy azokat leginkább csak muglik olvassák.
- Én Adrian Black vagyok - direkt fogom rövidre, a középső nevem van, hogy még felnőtteknek is le kell betűzzem, szóval az ilyen traumáktól most inkább megkímélném a kislányt.
- Nagyon szép kutyusod van - meg nem tudnám mondani mikor kapcsoltam át ebbe az óvóbácsi üzemmódba, de a törpék szeretik, ha megdicsérik azt, amit szeretnek. Én már csak tudom, én is voltam gyerek, meg év elején osztottak be az Elisabeth Shaneshez egy hónapba. Mondjuk ez nem volt jó. Nagyon nem volt jó.
- A szüleid nem mondták, hogy nem szabad leállni idegenekkel beszélgetni? - összeráncolom homlokom, ez most igazából csak így eszembe jutott, aztán gondoltam rákérdek. Mert nyilván nem én leszek a cukros bácsi aki elrabolja, de lehetnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Hát.. Általában aludni - megvakarom tarkóm, aztán ott is hagyom. Hát.. Mi mást csinálnék éjszaka? Mármint komolyan - de ha nagyon nem tudok aludni, akkor van, hogy rajzolok - gyors mentésként bólogatok. Persze rettentően ritkán fordul elő, hogy nem tudok aludni - mostanában legalábbis -, de olyankor tényleg rajzolni szoktam. Vagy kint vagyok és félholt meg hülye vagyok, de olyankor nem is igazán akarok aludni, és azokat nem is titulálom éjszakának, azok csak úgy.. Vannak. Meg az is igaz, hogy nem kéne beszélnem róla egy gyereknek. Még rám fogja a családja, hogy én rontottam el.
Összevonom szemöldököm, hirtelen vesztem el a fonalat, aztán leesik, hogy mit akar. Ízi. Hát persze. Még mindig nem szoktam meg ezt a nagyon magyar akcentust, csodálkozom is, hogy nem kérdezett eddig rá. De nagyon jó lehetek, ha nem vette észre.
- Nem, nem, ez egy angol szó - megrázom fejem, még rá is mosolygok - ne haragudj - persze nekiállhatnék magyarázni neki, de ez most nem fog megtörténni - feltéve, ha nem kér meg rá. Mert akkor csak nem fogom azt mondani, hogy "figyelj bocs, majd az iskolában megtanítanak". Annyira seggfej még én sem vagyok.
Lenézek a kutyára, aztán vissza a lányra. Belefér egy ekkora élőlénynek a szájába a bokám egyáltalán? Mármint nem azért, nem vagyok egy küklopsz, hogy olyan hatalmas lábam legyen mint a fejem, de ez a vadállat se néz ki olyan veszélyesnek. Bár sose lehet tudni. Lehet a következő pillanatban a fejem fogom keresni. Szó szerint.
- Hm - igen, ennyi a reakcióm a nevemet illetőleg. És akkor még nem is hallotta a teljes verziót. Ivanorovics. Még mindig nem tudom, honnan szedték ezt a szüleim, minden esetre jól odatették magukat. Shaynek miért nem tudtak adni egy ilyet? Tisztára rosszul érzem magam amiért csak nekem jár a megtiszteltetés.
- Csak nemrég óta lakok lent - megvonogatom vállaim, jó, oké, igaza van, de csak részben. Azért a kastélybeli ágyamra is fent tartom még mindig az igényt, sőt. Mi lenne szegény fiúkkal nélkülem, hát tiszta unalmas lenne az életük.
- És merre készülsz még menni, Alexandra? - vissza is kanyarodok szépen rá, remélve, hogy azért ő is menne már haza. Mert én mennék. Csak nem vagyok pofátlan. Egy gyerekkel. Ez vicces, mert másokkal az szoktam lenni.