A Fő utczával szemben, a Boglyas tér legimpozánsabb helyén Bogolyfalva vasútállomása kapott helyet. Grandiózus, elegáns épület, hatalmas oszlopokkal, melyek tartó funkciót látnak el. Egyszerű sárga téglából épült falain ablakok szinte nincsenek, csak a harmadik emeleten, a legfelső szinten, ahol a masiniszták pihenhetnek meg egy-egy út előtt és után. A bejáraton egymás mellett három troll kényelmesen besétálhatna csomagjaival. Belépve az épületbe egy hatalmas fogadócsarnokba érünk. Egyik oldalt pénztárak, másik oldalt büfék és apróbb boltok, köztük egy mindenes, ahol a cérnától a főző üstig mindent lehet találni. A peronokhoz a bejárati kapuhoz hasonló kapun lehet kijutni. Azonban nagy meglepetés éri azt, aki kilép azon a kapun. Mugli gondolkodással a vonatok különböző vágányokról indulnának, amelyek között peronok, hidak, vagy aluljárók húzódnak. Itt azonban két sín van összesen, egyik az érkező, másik az induló vonatok számára. Rajtuk végeláthatatlan hosszú sorban és különböző irányban állnak a vonatok. A sínek között egy öreg, hosszú bajuszú, néma bakter ácsorog állandóan, talán az idők kezdete óta, aki kopott táblájával indítja, vagy érkezteti a vonatokat.
Hogy senki se tévessze el, hogy a sorban hányadik az ő vonata, egy igen kellemesen búgó női hang időnként beharsogja az állomás termeit az éppen induló, vagy érkező szerelvényekkel kapcsolatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=614064#post614064][b]Szabó-Kelemen Olivér - 2016.08.25. 12:05[/b][/url]

Nincs internet… értitek? ITT NINCS INTERNET!!!!!!!!! Hát milyen eldugott helyen vagyunk, hogy nincs lehetőség felcsatlakozni a világhálóra? Hogy fogok én kommunikálni a többiekkel? Egyedül Bratyó közelsége vigasztal csupán, más semmi. A másik legnagyobb problémám, hogy mit fogok én csinálni, ameddig nem kezdődik el a tanév? A legtöbb helyet már felfedeztem, és ennek köszönhetően hallottam meg, hogy kirándulást terveznek az előkészítősöknek, és hogy az iskola elsősei is mehetnek. Kaptam is az alkalmon, fel is iratkoztam a listára, s most itt ácsorgok az állomáson, közvetlen Tánya mellett. Azért mellette, mert ő volt a kísérőnk, akivel lejöttünk a kastélyból. Hátamon a táskám, ami elég méretes, de mindenféle holmi bele van pakolva, ami elég lesz a kirándulás időtartalmára. Elég sokan vagyunk, és hát számomra mindenki vadidegen, ezért nem is mozdultam el a helyemről. Azt viszont látom, hogy elég jól elvannak, mert valami édességet kergetnek, ami csokiból van. Csupán az a része érdekes nekem, hogy miért is kell kergetni? Megannyi kérdés megválaszolatlan még ezzel a világgal kapcsolatban, mert bár jó öcskös módjára faggattam Zsombort, kevés infót tudtam kiszedni belőle, na meg aztán annyira nem is érdekelt. Örültem inkább, mikor otthon volt, és velem foglalkozott, és beszámolhattam neki mindenféléről.
Magamban mosolyogtam, és ebből egy férfi (Kirill) hangja zökkentett ki. Rá emeltem a tekintetem, és meglepetten néztem a csüngő gyerekeket rajta. Tök menő, mintha egy szobor lenne, akit megmászhatnak. Az ilyet én is szerettem, de szerintem nem díjazná, ha a nyakába ülnék. Aztán egy idősebb férfi hangja tört utat a dobhártyáimon, aki valószínűleg valami szervező féle lesz, talán az előkészítő igazgatója. Elmondta, hogy kik szálljanak fel, kik hova álljanak, én meg tanácstalanul ácsorogtam Tánya mellett… ameddig el nem indult. Hééééé!
– Tánya, én most izé… Hányadikosnak számítok? –Elsősnek végül is… vagy nem tudom. Mert a Bagolykőben még nem kezdtem, de gondolom a Negyedikesek részt az előkészítős diákokra értették. Lehet mondani fogják, hogy a kastély diákjai is mehetnek, miután mindenki felszállt, de ameddig ezt nem hallom meg, addig követem Tányát. Hát ne hagyjon már itt, héló!