Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Málna

Vége a tanításnak mára, az előkészítő iskola nagyobb diákjait most kiengedték kicsit a faluba. Camil egyelőre nem tesz nagy felfedezőutakat, a kísérőkkel és a diákcsoportokkal nem is lehetne. Egyedül pedig egyrészt nem szabad, másrészt fél, hogy elkeveredne. Hiába beszélünk faluról, mégis néha olyan zsúfolt tud lenni - ezt az iskola ablakából is látja. És egy varázslófalu gondolata még egy csöppet ijesztő is. Itt aztán bármi megtörténhet! - véli a romániai mugli kisvárosból szalajtott tizenhároméves.
Társaság híján így hát csak a tér túloldalán lévő játszótérig jön el, ehhez nem kell pesztonka. Néhány másik, kisebb Shanes-es diák is így tesz. Ők a homokozó és az egyik mászóka körül csoportosulnak. Ahogy Camil hallja, egy ember méretű várat terveznek, és háborúsat fognak játszani. A hinták szabadok, a hihetetlenül bongyor hajú fiú ezek egyikét foglalja be.
Alig van itt egy hete, de már egy irodalmi szakkör indítását fontolgatja. Most ehhez keres megfelelő formát, miközben a földön tartott tornacipőjével ringatja magát a hintában. Néha eszébe jut egy jó mondat vagy egy megfelelőnek tűnő idézet, olyankor elővesz a farzsebéből egy kis noteszt és egy rövid ceruzát, és lefirkantja a gondolatot. Aztán újra a zsebébe süllyeszti a jegyzetet, hogy két kézzel két oldalt a láncba kapaszkodva, a földön vagy az égen tűnődve, röviden hintázva gondolkodjon tovább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Málna

Az álmodozásból az zökkentette ki, hogy valaki berongyolt a képbe, a hinta láncai csak úgy csörögtek-zörögtek hevességétől. Camil hátranézett, de nem verseny folyt az utolsó szem hintáért, a lány egyedül érkezett. (Pedig ő szívesen átadta volna a helyét, ha látja, hogy más ácsingózik utána.) Egyszerűen csak futott az új hintaszomszédja. Talán megunta a várépítősdit, vagy... ki tudja?
Camil hosszan nézte a gyönyörű hosszú hajjal megáldott lányt, és azon tűnődött, hogy egy iskolába járnak-e. Fiatalabbnak, de legfeljebb egyidősnek tűnt vele. És hát... imád hintázni.
Amikor a lány odafordult és ráköszönt, akkor jött rá, mennyire udvariatlan dolog a másikat úgy bámulni, hogy kiesik a szemed.
- Ő, ó! - kezdte is rögtön megilletődve. De a lány mosolygott és barátságosnak látszott, ezért nem kezdett szabadkozni, csak viszonozta a mosolyt és az üdvözlést. Még az őt foglalkoztató kérdéssel is megtoldotta kezdődő beszélgetésüket.
- Szia! Remekül! Jó végre azt csinálni amit akarok. Te is ide jársz? Vagy itt laksz a környéken?
Önkéntelenül is felvette a lány ritmusát a hintában.
- És te hogy vagy? - tette hozzá, amint eszébe jutott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Málna

Kiderül, hogy hintatársa már a Bagolykőbe jár.
- Ja! - lepődik meg. - Én is oda fogok!
Akkor mégis idősebb nálam - gondolja Camil, és bár tudja, hogy nem a kor számít, és hogy mindenki szerint érettebb tizenhárom évesnél, most mégis olyan tragikusnak érzi, hogy ez a gyereknek kinéző lány már boszorkányképzőben tanul igazi varázslást.
- Most ide járok az Elisabeth Shanes Előkészítő Iskolába - rá is mutat a vörös téglás épületre, ami jól látszik a játszótérről. - Két hete még Romániában laktam, de átköltöztünk ide, és azt mondják, a Bagolykő a legjobb még a környező országokban is.
Hamarosan fény derül rá, hogy a lány is elég új, úgyhogy valószínűleg nem ő fogja felkészíteni a bagolykőbeli életre. Nem baj, ahogy telnek-múlnak a napok, ő is tapasztaltabb lesz, és akkor majd mesélhet Camilnak, mi zajlik abban a hatalmas kastélyban. Állítólag a lépcsők mozognak, és rengeteg festmény van, amik mindig figyelnek és hallgatóznak. Erről eszébe jut az egyik pletyka, amit hallott.
- Igaz, hogy van a Bagolykőben egy terem, ami tele van lovagi páncélokkal, és ha úgy tartja kedvük, verset költenek?
Erről eszébe jutott egy újabb dolog, amit felhasználhatna a készülő irodalmi köréhez. Előveszi farzsebéből a noteszét, és hogy ne zavarja meg beszélgetésük folyamát, bekattintja a tollát, és csak gyorsan odakarcol egy emlékeztető szót a lovagokról.
- Velem barátkozhatsz! - mosolyog fel, mikor újra elrakta az íróeszközöket. A csúszdán kicsit elgondolkodik. Ilyen idősen a hinta még lehet sikkes, de a csúszda? A fene egye meg, egyszer élünk!
- Oké, csúszdázhatunk - kacsint göndör fürtjei alól a lányra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A szülei szétaggódták magukat a kirándulás miatt. Nem csoda, hiszen még a közelben sem lesznek, amikor kicsi fiúk az első, többnapos utazását teszi nélkülük. (Nem számítva, hogy az addig Romániában élő család egyedül elengedte a kis Dolnayt egy magyarországi bentlakásos iskolába, ami azért elég nagy kaland mind a tininek, mind a szüleinek.) Azért anyuka megoldotta, hogy Debrecenből is felkészíthesse Camilt a kirándulásra. A fiú a kollégiumi csoporttal érkezik, méretes hátizsák van a hátán, amelyben az esőkabáttól a pót pót alsógatyáig minden megtalálható, ami szükséges, és ami nem szükséges ezen az osztálykiránduláson. Szófogadó fiúcska.
Egy hónap se kellett hozzá, az alapjáraton csendes Camil beindult a Shanes-ben. Rengeteg diákot megismert, mindig volt valaki, akivel éppen lógott, vagy akik épp vele/rajta lógtak. Lelkes amatőrként második hónapja elején irodalmi szakkört indított egy az ötletére kapható tanár segítségével.
Egyszóval feltalálta magát új helyén is, könnyen beilleszkedett, és a közös iskolai üdülésen is az este lelke tervezett lenni, ehhez hozta gitárját, ami a nagy táskára rögzítve szintén a hátán lógott egy fekete tokban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Camil maga is halkan a kirándulással kapcsolatos várakozásairól cseveg egy osztálytársával, amikor megérzi a koppanást a vállán. Odanéz, és egy csokibéka kuruttyol rá vissza, aki aztán tovább is ugrál. A bongyori utána veti magát, és Alexa kiáltását is meghallja maga mögül, innen tudja, kinek a nasijáért küzd éppen.
- Fogd meg a békát! - kiált egy padon ülő srác felé, ahová az ugrancs, nyomában Camil, az ő nyomában pedig Alexa tart. Nehéz a táska, és még kényelmetlenebbé teszi a futást a gitár. Nem ér oda, csak amikor a csokibéka már a szőke gyerek térdén lapul.
- A térdeden! - szurkol Camil elfúló hanggal, de nem hagyja abba a trappolást. Maga csap rá a békára, annak hűlt helyére, vagy épp Ádám kezére, ahogy sikerül. Aztán felfordítja tenyerét.
- Megvan?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

(Ádám, Evelin és Csongor)

Camilnak rémes bűntudata volt, úgy érezte, részben ő tehet arról, hogy a padon ücsörgő srác egy pillanat alatt vesztette el a teljes reggelijét, és kajájával elég cikis helyen össze is piszkolta magát. Igaz, a béka magától ugrott oda, de az, hogy tankként közeledett felé és rákiabált... talán azért dobta el a dolgait. Fogalma sem volt, hogy tehetné jóvá, csak szabadkozott, és felállította a doboz gyümölcslevet, ami a táskába borult. Még volt benne. Alexa vidámságot mímelve, megnyugtató szavakkal próbálta vigasztalni a fiút, Camil csak sután lapogatta a vállát, fél kezében a gaz italos dobozzal.
Végül egy felnőtt megmentette a napot, de Camil továbbra is borzasztóan érezte magát, hogy a gyereket ilyen helyzetbe hozták. Mielőtt beszélni kezdhetett volna a már tiszta, viszont bizonyára éhes fiúhoz, az Előkészítő igazgatója gyülekezőre hívta a bandát. A Dolnay fiúcska a szőke kezébe nyomta maradék italát, és még annyit tudott mondani, hogy "Ülj velünk!", de közben már sietett is a negyedikesek helyére.
- Mid van a vonatra? - csusszant oda társaik között lavírozva, két oldalvás-lépéssel Evelin mellé, miközben osztálya már a kocsijuk felé haladt. Nyilvánvalóan a könyvére kérdezett rá. Evelinnel leginkább ez volt a témájuk, és Camil szívesen hallgatta, mi érdekeset olvas épp a lány.
Még előre is akarta engedni a vonatnál, de olyan hülyén jött ki a lépés, és nem akarta fellökni a kísérőt, így végül Camil kapaszkodott fel előbb. Hogy minél hamarabb elrendezhesse nagy pakkját az útból, beoldalazott Csongor mellé a négyes ülés egyik ablakhoz közeli helyére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Leharcolt levitások

A Levita tornya bedőlt. Nemcsak a keleti szárny, de az egész iskola megbolydult persze.
A tragédia kívülről nagyon látványos volt, szinte romantikusnak is lehetett volna nevezni, de Camil nem vetemedett volna ilyenre, hiszen éppen második otthonát látta behorpadni egy gyors pillanat alatt.
A tónál gitározgatott az ebédszünetet kihasználandó, egy új dallamot próbált összecsiszolni egy régi verssel, de két szótag között, egészen pontosan egy "e" hang közepette a torkára forrt a szó. A szája tátva maradt, az arca megnyúlt, a szeme kiszáradt a bámulásban. Mindenki a kastély felé rohant, persze ő is oda akart menni. Biztos ha alaposan elgondolkodik, akkor rájön, hogy nyilván a felnőttek éppen hogy hajtják kifelé onnan az embereket. De nem gondolkodott sokat. Rohantában, fél kezében lóbálva gitárját megacélozta a lelkét, és végignézett a torony maradványain, emberi testeket keresve. Azokat nem látott, szerencsére. Kettesével szedte a lépcsőket. Nem találta ki, mi hasznát veszik majd ott, a pálcáját sem vette elő, nem volt kész terve.
A Levita tornyáig ugyan nem jutott el, a toronynak a közelébe sem engedték. Idegesen nézett szét a többi holtra vált arcú diákon, végül a szobrozásnak értelmét nem látva leült a közelben egy zugba, és várta a híreket.
Délutánig várt, az órák elmaradtak. Velük, az ott lézengő, ücsörgő, toporgókkal nem törődött senki, mindenkinek fontosabb dolga volt. Nem hoztak le senkit, zajok sem hallatszottak. Így Camil füléig egyenes úton jutott el egy fiú ötlete, aki a gyengélkedőre készült. Nyilván ott van mindenki. Két pillanat alatt egész nagy delegáció verbuválódott a látogatóba igyekvőkből, Camil is közéjük vegyült, de a nyugati szárny második emeletére vezető lépcsősorról is lepattantak. Itt még néhány óra várakozás történt, pedig két meggyötört kinézetű tanár is igyekezett elhajtani őket onnan, mondván másnap lesz esetleg látogatás. A diákok gyakorlottan szóródtak szét, és vették fel a pont-erre-van-dolgom-de-tökre-jelentéktelen-vagyok-ne-is-törődjön-velem lesállásokat. Camil a gitárját hangolta egy falikárpit alatt a sötétben. Igen, végül is a gitárhangoláshoz elég hallani, nem kell látni, és mi sem kényelmesebb, mint a Nagy 48-as Koboldlázadás mozgó szőttesének támaszkodva vinnyogtatni a húrokat. A Lézengők néhány könnyebben felpaprikázódó tagja gyorsan elhallgattatta Camilunkat.
Végül két eridonos vette kezébe az irányítást, és míg az egyik elterelte az aktuálisan ott strázsáló tanár figyelmét - körülbelül azzal, hogy bezzeg kifele jön onnan egy csomó ember (talán a látogató családtagok) és különben is és miezmár... -, a szemfüles Camil a másik mögött pont be tudott osonni még néhány társsal a második emeletre. Két diákot sajnos ott kellet hagyni áldozatnak, akik önfeláldozóan marha nagy zajt csaptak, hogy elfedjék a menekülők cipőkoppanásait.
Nem volt annyi lélekjelenléte, hogy maga tervezze meg az utat a gyenguszig, szerencsére mindig akad egy talpraesett társ, aki elvezényli a többi traumatizáltat a célig.
Bejutottak, legalábbis az elsőként belógót nem tessékelte ki senki. Camil harmadikként kukucskált be az ajtón a kórterembe. Sötét volt, csak egy gyertyafény világított. Ha máris elment a gyógyító, az jó jel, nem?
Ahogy a - mint kiderült, pálcából érkező - fényben végignézett a sérülteken, mégis csomóba ugrott a gyomra. Szörnyen festettek. Nem csak kívülről, de azokon, akiknek nyitott szemén táncolt a pálcafény, láthatta - vagy látni vélte -, hogy belülről is.
Megnézett mindenkit, akit lehetett, hiszen ki ne lenne kíváncsi, melyik ismerőse hogy van, de most inkább megbánta, hogy betolakodott. Ezen nem agonizálhatott sokáig, mert az utána következő csellengő belökte őt gitárostul a szobába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Leharcolt levitások

- Bocsi, bocsánat - sutyorogja Camil, és félreáll az útból. Hogy a többi látogató ki miatt jött, nem tudja, ő úgy összességében a levitások miatt. Mindenesetre tettestársai szétszélednek a kórteremben, a legtöbben pedig halk "jobbulást" kíséretében kiballagnak az ajtón, miután megállapítják, nem itt van, akit keresnek. Ő is arra gondol, jobb lesz inkább távozni, a sírás, a fojtott, fájdalmas hangok megrémítik. Mire is gondolt, amikor belopózott, hogy nem fog zavarni? Hát igen. Egy-két felkötött kart és bekötött fej alatt mosolygó megkönnyebbült szempárt vizualizált. Túl sok mesét olvasott.
Mielőtt sarkon fordulna, Minjae megszólítja. Tudatosul a kezében lógó gitár, belül nagy csata kezdődik. Gitározgasson, amíg itt mindenki hald... vagyis hát nagyon lassan gyógyul? De hogy mondhatna ellent egy betegnek? Végül Maja szavai győzik meg, aki már a csendvarázslaton gondolkodik. Két szavazat.
- Én tudok - motyogja félszegen az amúgy mindig derűs, barátságos Camil. Még toporog egy kicsit, lassan keresi csak elő pálcáját, közben próbálja elrendezni magában, hogy itt most felsőbb évesek előtt fog varázsolni. És még csak nem is órán begyakorolt varázsigét. Ha a ma délelőtti anyagból kéne dolgoznia, legfeljebb virágesőt intézhetne az itt fekvők ágya fölé. A Disaudiot egy idősebb levitástól tanulta, mert zenészként szüksége volt rá, hogy ne menjen a környezete agyára, amikor dallamokat próbálgatott a gitárján. Csak előkerül az a pálca, közben volt ideje tiltakozni bárkinek, aki a háta közepére sem kívánja a zenét.
Camil megköszörüli a torkát, és maguk köré kört vonva életbe lépteti a varázslatot.
Még ellenőrzi a húrokat, ehhez kell egy-két perc, aztán halkan pengetve belekezd egy bolondos dalba egy kneazle-háton lovagoló kisfiúról.