36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Somoskői Alíz Evelin összes hozzászólása (33 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. június 11. 22:19 Ugrás a poszthoz

Fazekas Lily


Kíváncsi voltam rá, hogy vajon mit tartogat az iskola számomra, mindig is szerettem tanulni és olvasgatni, ezért örültem annak, hogy Lilla után felvettek ebbe az iskolába. Gondoltam, hogy megkeresem a testvéremet, ezért is jöttem a bejártani csarnokba, mivel ő volt az egyedüli személy, akit ismerek itt. Részemről afféle menekülés volt ez otthonról, hiszen már semmi sem hasonlított a régi életemre, amikor még én játszottam a legfontosabb szerepet a családban. Lilla átvette ugyanis ezt a szerepet, szóval neki jutott a rivaldafény, amit őszintén szólva már nagyon untam. Sajnos a bátyáim is többet foglalkoztak vele a kelleténél, hiszen ő a legtökéletesebb a családban. Sajnálom, hogy ennyire megváltozott minden, úgy érzem, hogy egyelőre nem szeretnék magamhoz senkit sem közel engedni, mert abból úgyis csak a baj lesz. Semmi kedvem sincs újra koppanni, idáig a könyveim nyújtották legmegbízhatóbb társaságot és úgy érzem, hogy ez így is marad, bennük legalább sosem csalatkoztam. Az iskolába gond nélkül megérkeztem, a szüleim nagyon büszkék voltak arra, hogy a testvérem után én is itt koptathatom a padokat, a bőröndjeimbe mindent bepakoltuk közösen és így engedtek az utamra. Megérkeztem az iskolába cuccaimmal az oldalamon, miután beértem nagyon egyedül éreztem magam. Úgy volt, hogy Lilla fogad majd, de sajnos más sürgős dolga akadt, ezért saját magam kellett, hogy rájöjjek arra, merre is kéne mennem és mit is kéne csinálnom...nem volt egyszerű a helyzet. Már alig vártam, hogy meglegyen a saját kis zugom, hogy végre kipihenhessem magam, de egyelőre nem tudtam kiigazodni ezen a nagy területen, pedig legszívesebben már lepihentem volna a szobámban, annyira fáradt és kimerült voltam.
Utoljára módosította:Somoskői Alíz Evelin, 2016. június 11. 23:56
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. június 11. 22:33 Ugrás a poszthoz

Tüszőfűi Lilith


Úgy éreztem, hogy menten éhen halok, ha nem kapok be valami finomat, ezért a konyhába vezetett az első utam, azért is jöttem el idáig, mert út közben a többi felsőbb éves diáktól csakis jókat hallottam erről a helyiségről.
- Egy gyros-t! - adtam ki az utasítást a manóknak, hiszen már hozzászoktam, hogy ők szolgálnak ki minket otthon is, valamennyire élveztem is, hogy csak értünk élnek és arra várnak, hogy teljesíthessék kívánságainkat. Nagyon örültem annak, hogy rajtam kívül senki sem tartózkodott a konyhában, így nyugodtan meg tudtam enni a hőn áhított ételt. Nem örültem volna neki, ha bárki is megzavar az étkezésben, úgyhogy amint megkaptam a kaját, belehúztam az evésbe.
~ Hm...ez nagyon finom! ~
Igazán nagy elégedettséggel töltött el az, hogy nyugodt hangulatban élvezhettem a finom ízeket. Rendeltem még a manóktól egy kis ásványvizet, hogy legyen mivel leöblíteni a kaját. Otthon volt 2 barátnőm, akikkel igazán jóban voltam, és nagyon hiányoztak, ők is hasonlóak voltak hozzám, ami igazán kevés emberről volt elmondható. Igazából a hátam közepére sem kívántam itt senkit, tudtam már az első percben, amit megérkeztem, hogy a kedvenc helyem Lilla szobáján kívül a könyvtár lesz. Persze elhatároztam, hogy őt is bosszantani fogom, hadd élje át azt, amit én átéltem otthon miatta. Már nagyon untam azt, hogy én állok az utolsó helyen, szóval úgy éreztem, hogy ideje visszavágni. A legjobban azt sajnáltam, hogy nem hoztam magammal az iskolába a kis kedvencemet, mármint a hörcsögöt, de anyáék megígérték, hogy amíg távol vagyok, addig a gondját viselik.
Utoljára módosította:Somoskői Alíz Evelin, 2016. június 12. 01:15
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. június 11. 22:48 Ugrás a poszthoz

Balósy Paulina


Végre a kedvenc helyemen lehettem, mármint a sok könyv között, ezért jöttem el idáig, mert tudtam, hogy itt végre otthon érezhetem magamat. Egyébként sem tudtam volna mit kezdeni magammal, ha nem találok gyorsan valami érdekes olvasnivalót, ami leköt egy ideig, a könyveknek pedig sosem tudtam ellenállni. Nem csalatkoztam a könyvtárban, mert itt aztán igazán sok izgalmas olvasnivaló volt. Beléptem a helyiségbe és kiválasztottam egy tudományos művet, a Rejtőzködő szimmetriák nyomában című könyvet. Nagyon érdekes olvasmánynak tartottam és sokkal többre értékeltem, mint az általános vagy hétköznapi műveket. Tudtam, hogy a legtöbben az utóbbiakat választanák, de engem azok egyáltalán nem érdekeltek, úgyhogy inkább elvonultam a könyvemmel kizárva ezeket a negatív gondolatok az egyik sarokba.
~ Valóban nagyon érdekes mű, ez pont nekem való. Ki fogok majd kölcsönözni ehhez hasonló műveket, itt szerintem úgysem kapkodnak utánuk. Jó lett volna, ha a testvéreim másképp gondolkodnának, de hát ez van, az élet nem kívánságműsor. Ez is abban erősít meg, hogy jobb, ha nem engedek közel magamhoz senkit sem, az élet majd eldönti úgyis, hogy mi lesz velem a továbbiakban. Azért jó lenne, ha Lilla itt lenne, akkor legalább lenne itt valaki ismerős...de ez tuti nem fog megtörténni, mert nyilvánvaló, hogy táncolni ment megint arra a fantasztikus órájára. Mostanában csak a tánc érdekli amúgy is. ~
Zsörtölődtem kicsit magamban, majd inkább úgy döntöttem, hogy nem szentelek tovább elpocsékolt időt ezekre a haszontalan gondolatokra, inkább elkezdem olvasni az érdekes művet, amit nemrég leemeltem az egyik könyvespolcról, így legalább szélesedik a látóköröm és új dolgokat tanulhatok, amit persze semmi más nem kárpótolhat.
Utoljára módosította:Somoskői Alíz Evelin, 2016. június 12. 12:42
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. június 11. 23:08 Ugrás a poszthoz

Fazekas Lily


Egyre izgalmasabb lett számomra az olvasmány, amit elővettem a bejárati csarnoknál, hogy kicsit kikapcsolódjak. Nagyon élveztem mellette a csöndet és, hogy senki sem zargat. Úgy éreztem, hogy az itteni könyvtár csak jó lehet majd, már nagyon vártam, hogy felkeressem, és valahogy éreztem, hogy az otthoni atmoszférára fog emlékeztetni, mármint arra, hogy a szobámban nyugodtan olvasgathattam, mert senki sem zavart meg, a családom tiszteletben tartotta, hogyha elvonultam tőlük. Most is ez a hasonló érzés fogott el, de nem tartott sokáig ez az idill, mert hirtelenjében egy ismeretlen lány zavarta meg a nyugodt, idilli olvasási tevékenységemet.
- Szia Lil...öhm... - pillantottam fel az olvasmányomból, miközben a lányra pillantottam, akiből először csak úgy áradtak a szavak. Sosem voltam az a szószátyár típus, úgyhogy nem is tudtam, hogyan kezeljem a helyzetet. Nos, az illető bemutatkozott, ami kikívánkozott belőle, azt elmondta, úgyhogy azt gondoltam, hogy nyugodtan folytathatom az olvasmányomat, szóval a tekintetemet a lányról visszahelyeztem az olvasmányomra, hogy végre folytathassam azt, amit nemrég elkezdtem. A könyv számos újdonságot tárt elém, ezért izgalmas volt és ezért úgy döntöttem, hogy nem teszem vissza a táskámba a társaságom miatt, amíg el nem olvasom, még ha a fene a fenét eszi is. Reméltem, hogy a velem szemben lévő lány lenyugszik és ő is talál magának valami művet, ami leköti majd, ha esetleg hozott magával olyat, vagy tovább áll, de volt egy olyan érzésem, hogy hamis reményeket táplálok irányában ezen a téren, de nem adtam fel a reményt, hiszen a mondás szerint az hal meg utoljára. Minden erőmmel a könyvemre összpontosítottam, hátha észreveszi a lány, hogy én most olvasni akarok és jobb, ha nem piszkál.
Utoljára módosította:Somoskői Alíz Evelin, 2016. június 12. 01:42
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. június 12. 11:41 Ugrás a poszthoz

Sziasztok!  Smiley

*Kirill bácsihoz vág egy tubus festéket*
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. június 13. 20:54 Ugrás a poszthoz

Fazekas Lily


Számításaim sajnos nem jöttek be, mert a lány tovább folytatta a társalgásnak hitt fecsegést. Úgy éreztem, hogy levegőt sem vesz, annyira beleéli magát a mondandójába, reméltem, hogy azért egyszer a szóáradat végére ér. Mindig irigyeltem azokat, akiknek folyton akadt valamilyen beszédtémájuk, én sajnos nem tartoztam közéjük. Ennek kompenzálására megvolt az a képességem, hogy a sok szövegelésből kiszűrjem az általam fontosnak vélt információkat, úgyhogy megtudtam, hogy a lány az Eridonba jár, másodéves és két testvérrel rendelkezik. Igazából nem szoktam hozzá a bőbeszédű emberekhez, mert a két legjobb barátnőm is hasonló típus volt, mint én, ami azt jelenti, hogy félszavakból is megértettük egymást, ha pedig kommunikáltunk, akkor csakis a szükséges információcserére hagyatkoztunk. Érdekes, mert kisebb koromban többet fecsegtem, de mostanság nem igazán szeretek feleslegesen beszélni. Eltartott egy kis ideig, mire lereagáltam a sok információt, ami a lány szájából származott, és arra gondoltam, hogy akár könyvet is írhatna az alapján, amiket elmondott, azt legalább kiadják és az egész világ megismerhetné az életét, ha már ennyire a nyilvánosság elé akarja tárni.
- Van két bátyám és egy nővérem. A "Az Élő Világegyetem Könyve" című művet olvasom épp. Ami azt illeti igen érdekes olvasmány. Ismered Somoskői Lillát? Miatta vagyok itt, szóval ha ismered, akkor szólhatnál neki, hogy várja a húga. - Ez kicsit több információ volt, mint amit közölni akartam vele, de végül is Lilla miatt jöttem ide, mert megígérte, hogy elkísér az előkészítőbe, de egyelőre hiába vártam rá, még sehol sem volt, ami némi rossz érzéssel töltött el.
Utoljára módosította:Somoskői Alíz Evelin, 2016. június 13. 20:55
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. június 13. 21:06 Ugrás a poszthoz

Balósy Paulina


Nem bántam meg, hogy ezt a könyvet választottam, mert rengeteg hasznos információt találtam benne és érdekesnek is tartottam. Élveztem, hogy végre senki sem nyüzsög körülöttem, magamban lehetek és azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek, azaz olvashatok. Már előre tudtam, hogyha ide fogok járni iskolába, akkor a könyvtár lesz a kedvenc helyem. Épp elmélyedtem az izgalmas műben, amikor egy lány viharzott el mellettem, rám köszönt, majd a polcokon lévő könyveket vizslatta.
- Helló! - köszöntem vissza, hiszen az illem úgy tartja, majd még közelebb vettem magamhoz a könyvet, hogy véletlenül se zargasson tovább senki. Néha-néha azért elkalandoztam, belegondoltam, hogy vajon melyik házba fogok itt kerülni. Lillától már kaptam egy kis felvilágosítást a házakat illetően, de egyelőre még rejtély volt, hogy melyik lesz az, amelyikbe valamennyire beleillek, bár volt egy, amelyet esélyesnek tartottam a különleges atmoszférája és az olvasás szeretete miatt.  
~ Vajon Lilla mit csinálhat most? Áh, hülyeség ezen agyalni, tuti, hogy a táncóráján van. Jó lenne, ha a bátyáimmal lehetnék kicsit, de biztos nem hiányzom nekik, nem úgy mint a nővérem, őt biztos nagyon hiányolják. Nem valami fair az élet. Legalább anyáékban nem csalatkoztam még idáig annyira, bár sanszos, hogy náluk is az utolsó helyen állok a fontossági sorrendben, ami elég szomorú. ~
Miután eltűnődtem a családi hátteremen, visszazökkentem a valóságba és úgy döntöttem, hogy nem pazarlom tovább az időmet ilyen negatív gondolatokra, inkább belevetem magam az olvasásba, az legalább pozitív élményekkel tölt fel.
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. június 14. 22:27 Ugrás a poszthoz

Fazekas Lily


- Igen, stimmt. Nagyon sajnálom, hogy nem lehetsz a hasznomra. - sóhajtottam egy nagyot lemondóan a dologról, hiszen úgy tűnik, hogy hiába vártam a testvéremre, de adtam neki még egy kis időt, hátha megjelenik idő közben, bár tudtam, hogy kicsi rá az esély.
- Nem, nem igazán szeretem őket. - feleletem a lánynak, hátha lelombozom kicsit a lelkesedését az állatos megnyilvánulásai kapcsán. Igazából kedveltem az állatokat, volt egy hörcsögöm is, amit sajnos otthon kellett hagynom, de ezt nem kötöttem az orrára, mert még alig ismertem őt, és nem voltam az a típus, aki az első alkalom után bárkinek is megnyílik. Újból magam elé helyeztem a könyvemet, hogy folytathassam az olvasmányomat, valahogy a világegyetem témája jobban vonzott mint az üres csacsogás, ráadásul kissé feszült is voltam amiatt, hogy a nővérem nem képes megjelenni a megbeszélt időpontban. Sose szerettem azt, hogyha elterveztem valamit és nem úgy alakultak a dolgok, azt pedig kifejezetten utáltam, hogyha valaki nem tartotta be a nekem szánt ígéretét. Úgy tűnik nem volt mit tenni a várakozáson kívül, úgyhogy újból belemerültem a könyvbe. Miután végeztem az egyik oldallal és épp lapozni akartam kicsúszott a kezeim közül a mű, úgyhogy a földön landolt hősi halált halva, bár igazából semmi baja nem történt, csak kicsit poros lett.
- A fene! - mondtam hangosan, majd hozzátettem:
- Nem értem, hogy miért gyártanak ilyen csúszós felületű borítókat, csak a gond van velük!
Nem tudtam, hogy ez mennyire érdekli a lányt, de úgy voltam vele, hogy mivel csak ő van itt velem, ezért neki mondom ki azt, ami épp foglalkoztat, vagy épp bosszant, az már kevésbé érdekelt, hogy mit fog rá reagálni, mert a lényeg az volt, hogy kiadhattam magamból ezt a kis bosszúságot. Igazából ez egyáltalán nem volt valami hű de nagy dolog, csak én láttam annak.
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. június 14. 22:41 Ugrás a poszthoz

Balósy Paulina


Miközben olvastam, észrevételeztem, hogy a lány, aki nemrég a könyvespolcnál volt talált magának egy izgalmas könyvet és odaült az egyik, tőle nem messze lévő asztalhoz. Úgy látszott, hogy megtalálta, amit keresett, mert hatalmas lelkesedéssel lapozgatta a könyvet, ez azért jó pont volt nálam, mert legalább valaki hasonló lelkesedéssel forgatta a könyveket, mint én. Legalábbis most úgy tűnt, azt nem tudhattam, hogy máskor is szívesen forgatja-e a különböző köteteket, de az már nem is az én gondom volt. Mindig is fontosnak tartottam az olvasást és a művelődést, úgy gondoltam, hogy az életben ez visz előre és legalább érdekelt is az egész, mert sok témát izgalmasnak tartottam, ami a korosztályomból sok diákot hidegen hagyott.
Miközben elmerengtem kicsit a megfigyelésem után azon kaptam magam, hogy kaptam a közelemben ülő lánytól egy kérdést.
- Rejtőzködő szimmetriák nyomában. - válaszoltam neki röviden, se nem túl halkan, se nem túl harsányan, hogy azért halljon is valamit, de mégse zavarjam meg a többi olvasót.
- Te? - kérdeztem vissza, mert ha könyvekről volt szó, akkor lehetett velem beszélgetni, mert azok mindig felkeltették az érdeklődésemet, kivéve, ha olyanok voltak, amikre egyáltalán nem voltam kíváncsi. Nagyon tetszett a könyvtár, ahogy szétnéztem, minden szépen, rendben a helyén volt, tisztaság uralkodott a helyiségben, és összességében, esztétikus, kulturált volt az egész. Reméltem, hogy sokszor ellátogatok majd még ide az itt létem folyamán, de tudtam, hogy egyelőre még várnom kell erre, mert még előkészítős vagyok, de legalább megismerhettem ezt  remek helyet.
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. június 18. 22:42 Ugrás a poszthoz

Thege Valéria


Unottan indultam el a rét felé, mivel már nagyon untam az előkészítő falait, mivel egyáltalán nem volt normális társaságom. Minden érdekes könyvet elolvastam, amit csak lehetett, szóval a könyvtárba egyelőre nem jutottam el a felügyelők jelenléte miatt. Igaz egyszer már jártam ott, de akkor még szerencsére nem kapott el senki, igaz csak a kíváncsiság vezérelt, most pedig tényleg nem mertem volna arra menni, hiszen örültem, hogy büntetés nélkül megúsztam a dolgot. Nemrég találkoztam a nővéremmel, ami elég nagy sokk volt számomra, mert úgy viselkedett, mintha ő lett volna a kis királynő, de nekem egyáltalán nem tetszett az, hogy a bátyáimmal tökéletesen megértette magát és mindig ő állt mostanában a középpontban. Ez egyfajta tüskét és sértődés érzetet hagyott bennem, hiszen egyáltalán nem esett jól, hogy a fiúk csak a nővéremmel foglalkoztak és engem teljesen elhanyagoltak. Egyáltalán nem értettem, hogy mit esznek annyira a nővéremen, hiszen oké, hogy szép volt, de azon kívül szerintem egyáltalán nem volt nagy szám... Valamit ezek szerint mégiscsak láttak benne, ha ennyire belé voltak bolondulva. Szép kis család, mondhatom... ilyen téren egyáltalán nem bántam, hogy a szüleim elküldtek az előkészítőbe,  mert legalább nem kellett a családdal lennem és a magam ura lehettem. Igazából itt sem vártam semmi újat, olvasgattam a könyveimet, amikkel elvoltam, a diáktársaimmal pedig nem kerestem a kontaktust, elvoltam egyedül is, mivel a könyvekkel mindig is úgy voltam, hogy nem csalatkozhatom bennük, egyszóval nem vághatnak át, mint egyesek. Az olvasás volt a legnagyobb hobbim, amit otthon és az iskola falain keresztül is űztem, ezen a téren pedig semmit sem akartam változtatni.
Utoljára módosította:Somoskői Alíz Evelin, 2016. június 27. 17:53
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. június 19. 21:29 Ugrás a poszthoz

Naizer Ruben Barnabás


Úgy látszik most tényleg rossz fát tettem a tűzre, ha már a diáktársam is bepanaszolt másnak. Nem tehetek róla, hogy szeretek olvasni és nem is értem, hogy ez miért kéne, hogy gúny tárgyává váljon, sőt, azt sem értem, hogy másoknak egyáltalán miért kell az én életemmel foglalkozniuk. Az egész úgy kezdődött, hogy szokásomhoz híven egy izgalmas művet olvastam az udvaron, hiszen olyan szépen sütött a nap, így vétek lett volna a szobámban maradnom. Volt kinn egy nyugodt órám, amikor végre nem zavart senki és nem kellett mások értelmetlen csacsogását hallgatnom, de ez az idilli helyzet sajnos nem tartott sokáig. Három előkészítős társam jelent meg hirtelen a közelemben és elkezdték harsogni körülöttem, hogy "már megint itt van az a rusnya könyvmoly". Az egyikük ki akarta rántani a kezemből a művet, amit nem volt szándékomban elereszteni, úgyhogy az lett a vége, hogy egy kis huzavona után néhány lapot sikeresen kitépett a könyvből, majd egy gonosz mosollyal az arcán elégedetten arrébb vonult az idióta társaságával együtt. Nem tudtam megérteni, hogy neki ez mire volt jó, de a könyvet az nagyon sajnáltam, mert eléggé megtépázták. Összekapartam a kihullott lapjait, amelyek a földön hevertek szanaszét, majd zsebre vágtam őket, hogy majd később megragasztom mind és visszahelyezem őket a könyvbe. Az egyik lap mellett ott mászott egy közepes méretű pókocska, úgyhogy rögtön támadt egy remek ötletem a visszavágásra. Felkaptam a kis élőlényt a földről és odasétáltam a lányhoz, aki szét akarta szedni a könyvemet, majd egy gyors mozdulattal belehelyeztem a pókot a kapucnijába. A lány nem tudta, hogy mit tettem oda, néhányszor beletúrt kezével az anyagba, de nem talált semmit elsőre, majd másodjára a pók úgy gondolta, hogy ideje felfedező útra indulnia, és a lány karja erre tökéletesen megfelelt. Az illető hangosan felsikoltott, amikor észrevette, hogy mi mászik a kezén és addig rázta a karját, amíg a félelmetes élőlény a földön landolt, majd gyorsan szedve a lábait továbbállt. Ekkor hirtelen megjelent egy nagyobbnak tűnő diáklány, akiről kiderült, hogy a pókiszonyos némber nővére és a nyomomba eredt a hisztis húgicájával együtt. Nekem se kellett több, rögtön kapcsoltam és elkezdtem szaladni, mert nem akartam megvárni, hogy mi lesz a történet vége, mert számomra kizárólag csakis rosszul sülhetett volna az egész. Ahogy rohantam egyre távolodott tőlem a két egyén, bár nem adták fel a dolgot, kitartóan kergettek tovább. Szerencsére szereztem egy kis előnyt velük szemben, ám hirtelen egy alakra lettem figyelmes, aki csak úgy elém került és már nem volt időm lefékezni, úgyhogy szerencsétlenül nekiszaladtam, majd a földön landoltam én is, mint az a bizonyos pók.
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. június 25. 20:33 Ugrás a poszthoz

Color Run


Semmi kedvem nem volt ehhez az egész programhoz, de muszáj volt elmennem rá, mert a tesóm intézkedett az ügyben, hogy ne maradjak le erről az eget rengető eseményről. Persze ő azt szerette volna, ha minél több ilyen jellegű eseményen részt veszek, hiszen szerinte ez kovácsolta össze az embereket, de azt nem vette figyelembe, hogy esetemben nagyon is tévúton járt. Úgy gondolta, hogyha majd ellátogatok az ehhez hasonló programokra, akkor számos barátra, ismeretségre tehetek majd szert, de azzal nem számolt, hogy nekem más terveim voltak a jövővel kapcsolatban. Az volt a különbség köztünk, hogy engem teljesen más dolgok érdekeltek, mint ami őt, ezt pedig egyszerűen nem tudta elfogadni és megérteni. Szóval ezzel a benevezéssel azt hitte, hogy jót tesz majd nekem, de természetesen ezt én nem így gondoltam. Egy Kirill és egy Tánya nevű kísérőnk volt, ők gondoskodtak az osztály biztonságáról. A munkájukat nagyon jól végezték, teljesen beleélték magukat a szerepükbe és egyenesen a vattacukros standhoz kísértek egy kis bemutatkozás után.
- Egy epres vattacukrot szeretnék! - mondtam Tánya néninek, miközben rá emeltem tekintetemet és a ruháját is megcibáltam némi erősítésként, hogy biztosan azt kapjam majd, amit rendeltem. Legszívesebben most a szobámban lettem volna, mert ott nyugodtan élhettem volna a hobbimnak, azaz bújhattam volna az izgalmas könyveket, ehelyett Lillának hála itt kellett lennem ezen az unalmasnak tűnő eseményen. Legszívesebben visszafordultam volna a szobámba, de ezt sajnos nem tehettem meg két kísérő jelenlétében, úgyhogy meg kellett barátkoznom a ténnyel, miszerint minden jel arra utalt, hogy még jó pár órát itt kell majd töltenem kísérőim társaságában.
Utoljára módosította:Somoskői Alíz Evelin, 2016. június 25. 20:33
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. július 2. 20:37 Ugrás a poszthoz

Balósy Paulina


Nagy dicséretnek vettem, hogy a lány beismerte, hogy én bizony tutira izgalmasabb könyvet olvasok. Még sosem mondta senki sem, hogy izgalmasabb lenne egy olyan könyv, amiből tanulni is lehet, nem csak szórakoztat, kivéve a barátnőimet. A lány a bájitaltan könyvet vette kézbe, ami a kezdő diákoknak szólt.
- Igen, valóban nagyon érdekes, amit olvasok. Azért a tiéd sem lehet unalmasabb, a bájitalok igenis nagyon hasznosak. Fontos szerintem megtanulni, hogy hogyan kell őket helyesen alkalmazni és mi lesz a hatásuk. - válaszoltam neki kedvesen, hiszen úgy látszik egy olyan emberre akadtam, aki díjazza a könyvek által közvetített tudást.
- Evelin vagyok, örvendek! - viszonoztam a bemutatkozását, hiszen az udvariasságra anyukámék nagyon megtanítottak.
Tudtam, hogy Lillának nem fog tetszeni, hogy a harmadik nevemet használom, de egyrészt nekem ez tetszett, másrészt ez is az elnevezésemet képezte, szóval miért is ne használhattam volna? Ismertem olyan embereket, akik a harmadik nevüket használták, szóval immár én is közéjük tartoztam.
- Honnan jöttél? - érdeklődtem Paulinától, mert kíváncsi voltam rá, és végül is miért is ne elegyedhettem volna beszédbe vele?
Reméltem, hogy a szüleim nem aggódják halálra magukat, amiért itt vagyok, a nővérem majd úgyis beszámol róla, hogy milyen volt a velem való találkozás, bár abban sajnos nem lesz sok köszönet. Már előre láttam, amit egy teljes panaszlevelet ír anyuéknak rólam, de majd én megcáfolom az állításait, mert igenis meg fogom védeni magamat vele szemben!
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. július 5. 16:19 Ugrás a poszthoz

Balósy Paulina



A lánytól megtudtam, hogy Debrecenből érkezett ide, ott még sosem jártam, de hallottam, hogy szép szokott lenni a virágfesztivál, úgyhogy arra egyszer szívesen elnéznék. Más miatt nem éreztem késztetést rá, hogy elutazzak oda, de igazából szóba sem került ez az eshetőség, szóval részemről lezártam a dolgot.
- Budanekeresd. - feleltem röviden Paulinának, hiszen ezzel szerintem mindent elmondtam neki. Azt nem említettem meg külön, hogy egy gyönyörű, tágas lakásban élünk a családommal, mert egyrészt nem kérdezte, másrészt nem tartottam túl fontosnak.
- Hogy állsz a bájitalokkal? Van kedvenced? - érdeklődtem tőle, ha már egyszer ilyen könyvet olvasott. Én már önszorgalomból elolvastam néhány bájitalkészítéssel kapcsolatos könyvet, mert mindig is érdekelt a téma, és legalább kevesebbet kell majd tanulnom bájitaltan órán, ez pedig csak előny számomra. Igazából néhány tárgyból már eleve felkészült voltam, mivel a szabadidőmet általában olyan művek társaságában töltöttem, amikről úgy gondoltam, hogy később is a hasznomra lesznek. A tudományos és ismeretterjesztő könyveken kívül még a fantasy volt az, ami közel állt hozzám és lekötött, persze abból a műfajból sem minden mű, erősen szelektáltam, hogy melyek azok az irományok, amik nem egy kaptafára mennek.
- Milyen könyveket szoktál még olvasni? - kérdeztem a lánytól, hátha felfedezek még bennünk valami közös vonást, bár lehet, hogy ő más műfajt kedvel, ami megint csak távol állt tőlem.
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. július 11. 08:16 Ugrás a poszthoz

Balósy Paulina


- A bizalom elixírje valóban jól hangzik, nekem pont az tetszik a bájitaltanban, hogy sok hasznos italt lehet elkészíteni, persze figyelni kell arra, hogy ne rontsa el az ember a műveletet, mert akkor igencsak rosszul fog járni. - válaszoltam a lánynak, én személy szerint már nagyon vártam azt, hogy minél több ismeretet szerezhessek mindegyik tárggyal kapcsolatban, mert minél több mindent tudok, annál szélesebb lesz a látóköröm. A könyveket is éppen ezért bújtam mindig, mert sokat tanulhattam belőlük. Azokat a műveket szerettem, amelyekből némi tudás is ragadt rám, a "töltelék" irományokat nem igazán csíptem.
- Persze, vannak. A varázsvilágnak is megvan a maga történelme. Én is szeretem a történelmi jellegű műveket, bár mostanság inkább tudományos könyveket olvasok, de végül is változó, mikor mihez van kedvem. - feleltem, bár én nem csupán a varázsvilággal kapcsolatban műveltem magam, hanem a mugli történelembe is belekukkantottam. Őszintén szólva azt is nagyon érdekesnek találtam, bár azért még sok mindent nem tudtam arról a világról.
- Na, és melyik a kedvenc korszakod? - érdeklődtem Paulinától, hiszen nagyon furdalt a kíváncsiság, hogy melyik éra tetszik neki a legjobban. Nekem mindegyik tetszett, az összesnek megvolt a maga varázsa, nehéz lett volna kiválasztanom közülük azt, ami igazán lenyűgözött volna, mert egyszerűen mindegyik érdekes volt, és megvolt a maga előnye és hátránya. Anyukám is sokat olvasott a családban, persze nem annyit, mint én, de azért ő is szeretett művelődni, bár ez az egész családra igaz volt.
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. július 19. 21:54 Ugrás a poszthoz

Balósy Paulina


- Ó, az újkor! Az se rossz! - vágtam rá gyorsan, hiszen az összes történelmi korszak érdekelt, még akkor is, ha volt köztük 1-2 érdekesebb is, valahogy mindegyik lenyűgözött a maga módján.
- Na és mit dolgoznak a szüleid? - kérdeztem váratlanul, miközben a könyvemet tanulmányoztam, mert miért is ne tehettem volna fel neki ezt a kérdést? Ha akar válaszol, ha nem, akkor pedig nem... ez már rajta múlott, bár ezt egyáltalán nem tartottam indiszkrét kérdésnek. Váratlannak már annál inkább... Most érdeklődőbb kedvemben voltam a kelleténél, mert általában nem szokott érdekelni, hogy más mit gondol, vagy hogy honnan jött és a többi. Időnként azonban én is beszédesebb kedvemben voltam vagy vágytam egy kis társaságra, bár olyan is sokszor előfordult velem, hogy inkább egymagam lettem volna, de a beszélgetőpartnerem olyan érdekesnek bizonyult, hogy végül felkeltette az érdeklődésemet és hosszabb kommunikációba elegyedtem vele. Mindig is büszke voltam a családomra, a származásomra pedig még inkább, de ugyanez elmondható volt a nővéremről és a bátyáimról is, minket ugyanis ebben a szellemben neveltek és mégiscsak jó volt, hogy mindent megkaptunk, amire csak szükségünk volt, és ez nem csupán az anyagiakra vonatkozott, hanem pusztán a szeretetre is. Sok olyan embert ismertem a környezetemben, akivel nem igazán foglalkoztak a szülei, hanem inkább megkapott mindent, amit csak szeretett volna, de ennek ellenére sosem volt boldog, hiszen az érzéseket nem pótolhatja semmi... Sajnáltam is őket emiatt. Nekem ezt sosem kellett átélnem, úgyhogy ezen a téren szerencsés voltam, hogy ilyen remek családban nőhettem fel, de azért jól esett volna, ha olykor több figyelmet fordítanak rám, mint a nővéremre, de hát ez így alakult, lehet, hogy én vagyok telhetetlen, nem kizárt.
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. augusztus 7. 16:14 Ugrás a poszthoz

Szívesen kirándulnék!  Smiley
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. augusztus 7. 16:25 Ugrás a poszthoz

Balósy Paulina


- Ó, ez remekül hangzik! Egyébként is színház az egész világ, nemde? - válaszoltam neki derülten, miközben rá pillantottam, majd úgy döntöttem, hogy folytatom tovább az olvasást és ha feltesz egy új kérdést, akkor szívesen válaszolok neki én is. Nagyon szimaptikus volt a lány, mert nem kérdezett feleslegesen és hasonló dolgok érdekelték, mint ami az érdeklődési körömbe tartozott, ezek szerint mégiscsak voltak itt olyan diákok, akik hasonló értékeket képviseltek, mint én. Szerettem volna, ha sok hasonló emberrel futok még össze itt az épületen belül, mint amilyen én vagyok, de egyelőre annak is örültem, hogy néhányan diákkal már egész jól el tudtam beszélgetni, és szerencsére sokan szerettek tudomományos jellegű műveket olvasgatni. A könyvtárban most csend uralkodott, általában a jelen lévő diák belefeledkeztek a műveikbe, sokan leckét írni jártak ide, úgyhogy ez a hely nem az a tipikus találkozási pont volt, amikor a résztvevők csevegni kívántak egymással. Kicsit bosszantott, hogy Lilla nem jött ki elém, de nem volt mit tenni, kivártam nála soromat, mivel tudtam, hogy más sokkal fontosabb volt neki, mint én. Már megszoktam tőle ezt a fajta viselkedést, de azért örültem volna, ha jobban aggódik értem, hogy minden rendben van-e velem, bár úgy voltam vele, hogy előbb-utóbb majd érdeklődni fog felőlem. Nagyon hiányoztak a bátyáim is, velük mindig jól elvoltam, csak sajnáltam, hogy az utóbbi időben a nővéremre figyeltek oda legjobban és engem elhanyagoltak, de tudtam, hogy ideje túllépni a történteken és új életet kell kezdenem itt, talán idővel otthon is változni fog a helyzet. Talán jobban fogok majd hiányozni a családomnak, ha nem vagyok mindig szem előtt és akkor újra minden a régi lesz.
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. augusztus 11. 20:21 Ugrás a poszthoz

Nekem megfelel Szalamanton.  Smiley
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. augusztus 15. 18:51 Ugrás a poszthoz

Alexa

Főnix

Sose akartam kinőni a hintázásból, úgy éreztem, hogy ez fantasztikus móka és egyben remek kikapcsolódás. Mivel az égvilágon épp semmi dolgom sem volt, úgy határoztam, hogy ellátogatok a játszótérre. Reméltem, hogy nem lesz tele hangosabbnál hangosabb gyerekekkel, mert egyszerűen rosszul voltam a zsivajtól és rendkívül idegesített minden zavaró hanghatás. Tudtam, hogy én sem számítok még felnőttnek, sőt nagyon messze voltam attól, hogy annak nevezhessem magam, de sose szerettem a zajos dolgokat és egyszerűen túl komoly voltam még a korosztályomhoz is, ezért volt csupán néhány barátnőm otthon, hiszen a velem egykorú lányok teljesen más értékeket képviseltek és máshogyan viselkedtek. Reméltem, hogy azért nem számítok koravénnek mások szemében, már ami a gondolkodásmódomat illeti, de mindig jobban lekötöttek a tudományos könyvek, mint az üres szavak. Már nagyon vártam, hogy végre odaérjek a kedvenc helyszínemre, sötét farmernadrágot, piros rövid ujjú felsőt és fekete sportos balerinát viseltem, hajamat pedig kiengedve hagytam. Amúgy is ritkán tudtam magamnak valami normális frizurát összehozni, mert túlzottan dús hajam elégé nehezen kezelhető volt. Szép idő volt kinn, szerencsére nem volt túlzottan meleg, amolyan késő nyári időjárás volt. Amint a helyszínre értem, gyorsan belevetettem magam az egyik hintába, ami csuda jó móka volt. Szerencsére kevesen voltak körülöttem, és legnagyobb örömömre egyik gyerek sem zajongott.
Utoljára módosította:Somoskői Alíz Evelin, 2016. szeptember 21. 20:18
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. augusztus 15. 20:51 Ugrás a poszthoz

Alexa

Főnix

Nagyon jó volt hintázni egy kicsit, bár nem tartott túl sokáig az örömöm, mert megjelent két kiskölyök és addig-addig ordibáltak mellette, hogy inkább úgy döntöttem, hogy átülök egy padra távol tőlük. Azok ketten persze rögtön birtokba vették a hintákat, de nem akartam konfliktushelyzetbe kerülni, úgyhogy inkább hagytam, hogy kedvükre játszanak, csak azt sajnáltam, hogy nem hoztam ide valami olvasnivalót. Túlzottan reménykedtem benne, hogy senki sem fogja megzavarni a kikapcsolódásomat, de ez hiú ábránd volt részemről. Úgy döntöttem, hogy üldögélek még egy kicsit, aztán elmegyek innen, mert így már nem láttam esélyt arra, hogy kellemesen érezhessem magam itt. Hamarosan arra lettem figyelmes, hogy valaki hüppög a közelében. Hirtelen nem is tudtam, hogy mitévő legyek és hogy mi történt, mert mélyen belefeledkeztem a gondolataimba, de aztán láttam, hogy egy nálam fiatalabb lányka poros arccal áll a lengőhinta közelében és az arcára kiült a világfájdalom.
- Just another shitty day  - sóhajtottam fel halkan, majd vettem egy mély levegőt, felkászálódtam a padról és odamentem a lányhoz.
- Téged meg mi lelt? Csak nem ledobott magáról a hinta? - kérdeztem tőle, mivel nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy valószínűleg levetődött egy játszótéri kellékről. Sajnáltam, mert nagyon elveszettnek tűnt, igazából nem is tudtam lereagálni a helyzetet, úgyhogy előkotortam a zsebemből egy szép fehér, tiszta zsebkendőt és odanyújtottam feléje:
- Tessék, hátha ez segít!
Utoljára módosította:Somoskői Alíz Evelin, 2016. szeptember 21. 20:18
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. augusztus 15. 21:59 Ugrás a poszthoz

Alexa

Főnix

- Oké, az a lényeg - válaszoltam megkönnyebbülve, mert komolyabb helyzettel nemigen tudtam volna mit tenni. Miután elvette tőlem a zsebkendőt pózt váltott és immár térdeit átkarolva folytatta mondandóját.
- Te sem tűnsz túl boldognak. Mármint az eséstől eltekintve - állapítottam meg, ahogyan végignéztem a lányon, akinek hamarosan a neve is kiderült, ráadásul ő is előkészítős volt. Közelebbről nézve nem volt olyan fiatalka, mint az a másik két suhanc, akik miatt le kellett mondanom a hintázásról, talán 1-2 évvel lehetett nálam ifjabb, de azt is elképzelhetőnek tartottam, hogy velem egykorú volt.
- Evelin vagyok, én is az előkészítőbe járok... furcsa neve van nem? Olyan mint egy börtön... másrészt mintha azt sugallná a neve, hogy felkészíti a diákokat az életre. Áh, mindegy, ez csak az én gondolatmenetem - legyintettem mosolyogva, miközben én is lehuppantam Alexa mellé, nem érdekelve, hogy nem túl higiénikus dolog a földön ülni.
- Lehet, hogy láthattál már ott, nem kizárt, bár nemrég érkeztem, de én még sosem láttalak téged. Minden bizonnyal emlékeznék rád, mert nagyon jellegzetes arcod van és amúgy is - válaszoltam neki, hiszen tuti, hogy emlékeztem volna rá, ha már láttam volna valahol, de a nyakamat tettem volna rá, hogy életünkben most találkozunk először. Na jó, ő már lehet, hogy látott engem, de én őt biztosan nem.
Utoljára módosította:Somoskői Alíz Evelin, 2016. szeptember 21. 20:18
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. augusztus 19. 21:33 Ugrás a poszthoz

Alexa

Főnix


A gyanúm beigazolódott, miszerint a lány nem volt olyan boldog, mint amilyennek valójában mutatta magát. Nem firtattam a témát, mert láttam rajta, hogy nem szeretné részletezni a problémáit, amit nem is bántam, mert úgyse tudtam volna kellőképpen kezelni, mert szerintem hiányzott belőlem az empatikusság érzése. Nem igazán tudtam beleképzelni magamat mások helyzetébe, de legalább nem is hitettem el senkivel sem, hogy meg fogom őt érteni, úgyhogy általában az emberek tudták, hogy mire számíthatnak tőlem.
- Én is örülök! - válaszoltam a lánykának mosolyogva, mert nagyon hálás voltam neki legbelül, hogy abbahagyta a pityergést és így emberi módon kommunikálhattunk egymással.
- Tudod, ebben igazad van, valóban nem rendes iskola. Legalábbis szerintem nem az - válaszoltam neki őszintén, mivel nem tekintettem erre az intézményre kellő komolysággal, de azért reméltem, hogy megtaníthat majd valamilyen újdonságra. Igazából nem tudtam, hogy mi újat tud nekem mutatni, hiszen annyi könyvet elolvastam már a tudománytól kezdve a fizikáig, hogy nem tudtam elképzelni, hogy bármi érdekességet is taníthat számomra, de azért nem zártam ki ennek a lehetőségét.
- Az biztos - feleltem neki vigyorogva, mikor a hajára terelődött a szó. Neki is hosszú, dús haja volt, de feltűnőbb színnel rendelkezett, mint az enyém.
- Igen, én vagyok az. A nővérem, Somoskői Lilla is itt tanul, és most én voltam a soros, szóval idejöttem új dolgokat elsajátítani. Igaz otthon már kellőképpen megtanultam már a dolgokat különféle könyvekből, úgyhogy egész tájékozott vagyok a varázslás, tudományos dolgok, fizika és egyebek terén, de nem is bánom, mert így könnyebb lesz belerázódnom a tanrendbe.
- És te hogy kerültél ide? - kérdeztem Alexától, hiszen nagyon érdekelt, hogy hogyan került az iskola falai közé.
Utoljára módosította:Somoskői Alíz Evelin, 2016. szeptember 21. 20:18
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. augusztus 22. 22:48 Ugrás a poszthoz

Kirándulás


A szüleim és a testvéreim a lelkemre kötötték, hogy menjek el én is a kísérőkkel együtt a kirándulásra. Tulajdonképpen jobban belegondolva nem sok kedvem volt elmenni, mert nem láttam sok értelmét. Még ha legalább valami komolyabb, tanulmányi túra lett volna, de úgy vettem ki, hogy ez az egész a mókáról szól. Nem voltam emiatt túl lelkes, de azért a családom unszolására úgy döntöttem, hogy részt veszek ezen a fantasztikus eseményen. A dolgom még az is nehezítette, hogy még nem ismertem túl sok embert, vagyis pontosabban csak látásból ismertem őket, nem igazán kommunikáltam idáig a többiekkel. Sejtettem, hogy azért lesz ott egy-két ismerős arc, akikkel legalább néhány szót váltottam, de nem számítottam valami nagy társasági életre. Annyira nem is izgatott ez, gyorsan belevágtam a táskámba az egyik legérdekesebb könyvemet, ami a híres varázslók életéről szólt, úgy gondoltam, hogy majd ez le fog kötni, ha már más nem. Nem tudtam, hogy milyen lesz a légkör, milyenek lesznek az emberek, persze egy kicsit izgultam, de nagy megnyugvást nyújtott számomra, hogy magammal hozhattam ezt az érdekes kötetet. Az egész kiruccanásos program közül a városnézést vártam leginkább, mivel az legalább számomra is nyújtott némi izgalmat, persze nem zártam ki, hogy jól fogom magam érezni, de nem voltam egy lelkendezős típus. Arra gondoltam, hogyha minden kötél szakad, akkor még mindig tudok olvasni, a könyvekben legalább megtaláltam azt, ami igazán érdekel. Reméltem, hogy rendben odaérünk a megbeszélt helyszínre, mindent belegyömöszöltem a tatyómba, ami csak belefért, az alkalomhoz illően öltöztem fel, kényelmes ám mégis mutatós szerelésben. A helyszínre érve a kísérőkkel már ott voltak jó páran, az igazgató bácsit látásból már ismertem, ezen kívül a vörös hajú lányt, Alexát véltem felfedezni a tömegben, akivel nemrég találkoztam. Egyelőre nem mentem oda senkihez, vártam, hogy maguktól történjenek az események, reméltem, hogy nem kell már sokáig itt rostokolni és hamarosan elindulhatunk az utunkra. Egyszerre kíváncsian és kételkedve fogadtam ezt az egész kirándulást, bár azon voltam, hogy a lehető legjobban érezzem magam.
Utoljára módosította:Somoskői Alíz Evelin, 2016. augusztus 22. 22:51
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. augusztus 22. 22:52 Ugrás a poszthoz

Írtam hsz-t.  Smiley
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. augusztus 30. 18:32 Ugrás a poszthoz

Kirándulás


Nagy kő esett le a szívemről, amikor végre elérkezett a vonatra szállás pillanata. Mindenkit az osztálya alapján soroltak be, így én is odamentem a megfelelő helyre, hogy minél előbb a járművön lehessek és kézbe vehessem a könyvemet. Nem túl sok ismerős arccal találkoztam, de hirtelen ott termett mellettem Camil, aki ugyanúgy szerette az olvasást, akárcsak én. Ezt nagyon tiszteltem benne, mert kevés diákról volt elmondható ugyanez, azokat az olvasmányokat, amik haszontalanok és csupán "töltelékek" azt nem soroltam a műveltségek közé.
- A híres varázslók élettörténetét olvasom épp! Már majdnem a közepénél tartok, annyira érdekes! Itt van például John Gerren, aki számos megpróbáltatáson ment keresztül, mire a felsőbb rend elismerte a tehetségét, majd elnyerte méltó jutalmát és történelmet írt. Olyanok is akadnak persze, akiknek nem volt szerencséje, például Julia Marlen akkor halt meg, miután híressé vált, csupán 35 éves volt. Az élet nem fair. - összegeztem az eddig olvasottakat a fiúnak, majd én is feltettem neki egy kérdést:
- Te mi érdekeset olvasol mostanság?
Még mindig nem éreztem túl nagy kedvet ehhez az egészhez, de a családom unszolására úgy döntöttem, hogy végigcsinálom, és nem fordulok vissza, bár legszívesebben ezt az időszakot a szobámban töltöttem volna a négy fal között valami izgalmas művet olvasgatva.
- Mit szólsz ehhez a kiruccanáshoz? - érdeklődtem, mert nem tudtam, hogy Camil hogyan áll hozzá ehhez az egész kirándulósdihoz, igaz nem osztott vagy szorzott számomra semmit a véleménye, de azért kíváncsi voltam rá, hogy ő szívesen részt vesz-e rajta.
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. augusztus 30. 18:56 Ugrás a poszthoz

Alexa

Főnix

- Én már elég sokmindent olvastam, szóval idáig nem sok újdonságot véltem felfedezni a tananyagban, mondhatni előre tanultam. Persze azért akadnak kivételek, de valahogy nem kötnek le annyira. - válaszoltam a lánynak, miközben közönyös arcot vágtam ehhez a témához.
- Én nem bánom, ha elveszek a tömegben, valahogy nem foglalkoztat az egész - tettem hozzá unottan, mivel egyáltalán nem akartam, hogy kitűnjek a tömegből, mindenki törődjön a saját dolgával alapon.
- Nem is tudom... nekem inkább a művelődésről szól, szerintem én különbözök a többiektől, bár nem kizárt, hogy találok majd valakit, akinek hasonló az érdeklődési köre, mint nekem, bár erre szerintem kicsi az esély. - sóhajtottam egyet, majd megvontam a vállamat tudatva, hogy nem veszem ezt az egészet a szívemre.
- Azért azt nem hiszem, hogy unalmas életed lenne - mondtam neki immár vidámabban, ahogyan végignéztem rajta, hiszen elég talpraesett csajnak tűnt és látszott rajta, hogy még sokra viheti az életben.
- Én aranyvérű családból származom, jól kijövök a családommal. Látod, én még nálad is unalmasabb vagyok - nevettem el magam, bár azt nem kötöttem az orrára, hogy mostanság gondjaim adódtak a családtagjaimmal, mert még nem ismertem ahhoz elég jól Alexát, hogy megbízhassak benne, és amúgy sem voltam az a szószátyár típus. Különben is még csak néhány perce ismertem meg őt...
- Nem várom az iskolát, szerintem én is el tudnám sajátítani azt a tudást, amit itt oktatnak, bár ha valami izgalmasat tudnának nyújtani, azt szívesen venném. Jó ez így nem teljesen igaz, valamennyire várom, de inkább a későbbi éveket, amikor már jobban belemélyülünk a tananyagba.
Belegondoltam, hogy ha már nagyobb leszek, akkor bizonyára sokkal több tudásra teszek szert, de sose leszek ahhoz elég okos, hogy megelégedjek azzal a tudással, ami épp a birtokomban van.
- Mi leszel, ha nagy leszel? - tettem fel a kérdést, amit bizonyára már sokadszorra hallott, mert valószínűleg mások is érdeklődtek már ez iránt, de úgy gondoltam, hogy valamit biztosan válaszolni fog.
Utoljára módosította:Somoskői Alíz Evelin, 2016. szeptember 21. 20:18
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. október 28. 13:25 Ugrás a poszthoz

Nővérkém


Telt-múlt az idő és egyszer csak azt vettem észre, hogy az előkészítős iskolából a Levita házba kerültem. Bizony, eltelt egy újabb tanév és már a kékek oldalán bizonyíthatom rátermettségemet és tudásomat. Örültem, hogy közéjük kerültem, mivel hasonló értékeket képviseltek, mint én és a legtöbbjük szeretett olvasni és művelődni. Amikor idekerültem az iskolába nem gondoltam, hogy feltalálom itt magam, de végül is sikerült és még néhány szimpatikus diákkal is megismerkedtem. Lillával mostanság elég keveset találkoztunk, így a távolságtartás miatt kezdtem megenyhülni az irányába, bár még mindig volt bennem egy kis tüske, amit egyszerűen nem tudtam kiirtani lelkem mélyéről. Úgy gondoltam, hogy itt az ideje találkozni, úgyhogy küldtem neki egy baglyot, hogy jöjjön el a társalgóba, mert ott fogom várni. Mostanság nem volt köztünk túl idilli a hangulat, bár én se voltam a testvériség mintaképe, de azért reméltem, hogy eljön. Kék hosszú ujjú felsőt, sötét farmernadrágot és fekete cipőt viseltem, a hajamat kibontva hagytam és vittem magammal egy könyvet is arra az esetre, ha túl sokat késne, vagy nem érkezne meg egyáltalán, hogy ne unatkozzak. Nagyon nehéz volt az egész helyzet számomra, az pedig csak nehezítette a dolgomat, hogy a nővérem ebből semmit sem érzékelt... mármint az otthoni dolgokból. Persze értem én, hogy élvezte a kitüntetett figyelmet a családunk révén, de azt már nem vette észre, hogy én eközben teljesen a háttérbe szorultam. Azért nem adtam fel a reményt, hogy egyszer helyreáll a rend, de ahhoz én kevés voltam, hogy egyedül rendbe tegyek mindent. Igaz nem is hangoztattam ezt a problémát, mert reméltem, hogy majd maguktól észreveszik a többiek, de úgy látszik, hogy ebben nagyon tévedtem, mert semmi változás nem történt, mióta eljöttem otthonról. Próbáltam elhessegetni ezeket a negatív gondolatokat, mert nem akartam, hogy megint rossz hangulatban fogadjam Lillát és ne legyen eredményes a találkánk. A társalgóban sokan voltak, de azért voltak üres helyek, le is huppantam az első kényelmesebb székbe és elkezdtem olvasgatni, úgy vártam a nővéremet.
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. október 28. 14:02 Ugrás a poszthoz

Nővérkém


Nem sokat olvastam a könyvemből, amikor hirtelen megjelent a nővérem és le is huppant mellém, pontosabban a fotel karfáján helyezkedett el és úgy tűnt, hogy minden figyelmét rám összpontosítja. Meglepően jó hangulatban volt, ennek legbelül örültem, mert így talán lesz végre egy olyan beszélgetésünk, amiben nem kapunk össze. Becsuktam az előttem lévő könyvet, majd kissé eltoltam magamtól, hogy legyen helyem az asztalra könyökölni.
- Szia! - köszöntem neki vissza, majd jött a szokásos világmegváltó kérdés, amit általában azért tesznek fel az emberek egymásnak, hogy véget vessenek vele a kínos csendnek, vagy zsigerből, udvariasságból. Az már más kérdés, hogy tényleg komolyan kérdezik vagy csak úgy illendőségből és hogy valóban érdekli-e őket a válasz.
- Megvagyok. Egész jól feltalálom itt magam, de persze szívesebben lennék otthon. Rég találkoztunk - nyomom meg a hangsúlyt a rég szócskán, ezzel érzékeltetve, hogy ő se nagyon tett lépéseket az irányomba, és talán ha most nem hívom el, akkor lehet, hogy sose futunk újra össze. Próbáltam megállni, hogy megkérdezzem azt is, hogy végül is hogyhogy eljött, de jobbnak láttam, ha most befogom a számat és megvárom a válaszát. Aztán eszembe jutott, hogy nem lenne kellemes, ha kínos csöndben ülnének egymás mellett, úgyhogy feltettem neki egy újabb kérdést:
- Írtál mostanában anyuéknak? Én tegnap is írtam - nem mintha dicséretet vártam volna ezért, de azért reméltem, hogy időnként ő is ad magáról életjelet a családnak. Úgy gondoltam, hogy egyelőre a "mi újság veled" kérdést majd a következő körben teszem fel, ha úgy alakul a beszélgetésünk. Egyelőre kíváncsian vártam a nővérem válaszait az általam feltett kérdésekre. Most is csinosan felöltözött mint mindig, persze tudtam, hogy sosem leszek olyan tökéletes, mint ő... legalábbis külsőre, de úgy gondoltam, hogy egyes dolgokban tájékozottabb vagyok nála, bár ez nem vigasztalt.
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. október 28. 18:47 Ugrás a poszthoz

Nővérkém


Meglepett Lilla kedves vallomása, avagy beismerése és hogy nem esett nekem, amiért megtettem ezt az élces megjegyzést. Sőt, még azt is megígérte, hogy igyekszik azon lenni, hogy minél többet láthassuk egymást a jövőben. Ez nagyon jól esett, mert legalább úgy érezhettem, hogy mégiscsak foglalkozik mással is magán kívül és talán jelentek neki valamit. Persze azt jól sejtettem, hogy mostanában nem írt a szüleinknek, mert mindig tőlem kérdezték, hogy hogy van a nővérem.
- Nos, ami azt illeti köszönik, jól vannak, de várják, hogy te is írj nekik, mert mindig tőlem kérdezik, mi van veled. Remélem, hogy leveszed ezt a terhet a vállamról és írsz nekik magadról párt sort, így nem kell mindig azt írnom, hogy jól vagy és minden a legnagyobb rendben van. Tudod, hogy mennyire aggódnak... - válaszoltam neki teljes komolysággal az arcomon, majd figyeltem, ahogyan kibontja a cukorkát. Persze ez még simán belefér neki az esti étrendjébe, én sosem izgattam magam azon, hogy mikor mit eszek, de ha én is ebbe a korba lépek, mint amiben ő van most, akkor talán nekem is változni fognak eme szokásaim.
- Mi a helyzet veled? - kérdeztem tőle, majd én is egy mézes cukorért nyúltam és gyorsan kibontottam, hogy ne maradjak ki a "buliból". Valóban kíváncsi voltam rá, hogy mi történt vele, amíg nem találkoztunk, reméltem, hogy felvázolja a lényegesebb történéseket, azt pedig remélni se mertem, hogy mindenbe beavat.
- Nagyon könnyűek itt a tantárgyak, legalábbis idáig ez a tapasztalatom. Játszva megírom a leckéket, remélem, hogy később azért lesz bennük kihívás - tereltem a szót a tanulásra, mert ebben legalább jó voltam és ezt ő is nagyon jól tudta.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Somoskői Alíz Evelin összes hozzászólása (33 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel