A Fő utczával szemben, a Boglyas tér legimpozánsabb helyén Bogolyfalva vasútállomása kapott helyet. Grandiózus, elegáns épület, hatalmas oszlopokkal, melyek tartó funkciót látnak el. Egyszerű sárga téglából épült falain ablakok szinte nincsenek, csak a harmadik emeleten, a legfelső szinten, ahol a masiniszták pihenhetnek meg egy-egy út előtt és után. A bejáraton egymás mellett három troll kényelmesen besétálhatna csomagjaival. Belépve az épületbe egy hatalmas fogadócsarnokba érünk. Egyik oldalt pénztárak, másik oldalt büfék és apróbb boltok, köztük egy mindenes, ahol a cérnától a főző üstig mindent lehet találni. A peronokhoz a bejárati kapuhoz hasonló kapun lehet kijutni. Azonban nagy meglepetés éri azt, aki kilép azon a kapun. Mugli gondolkodással a vonatok különböző vágányokról indulnának, amelyek között peronok, hidak, vagy aluljárók húzódnak. Itt azonban két sín van összesen, egyik az érkező, másik az induló vonatok számára. Rajtuk végeláthatatlan hosszú sorban és különböző irányban állnak a vonatok. A sínek között egy öreg, hosszú bajuszú, néma bakter ácsorog állandóan, talán az idők kezdete óta, aki kopott táblájával indítja, vagy érkezteti a vonatokat.
Hogy senki se tévessze el, hogy a sorban hányadik az ő vonata, egy igen kellemesen búgó női hang időnként beharsogja az állomás termeit az éppen induló, vagy érkező szerelvényekkel kapcsolatban.

A szokásosnál is idegesebb és talán még jobban is izzad egy kicsit az átlagosnál a mai délelőttön. Igazából hajnal óta nem tud aludni, valamikor 4 óra táján kipattantak a szemei, aztán úgy is maradtak. Ötlete nem volt, hogy vajon mit kezdjen magával, míg megjön a vonat, így jobb híján Alvint bökdöste, aki ezért hálából megrágcsálta a mutatóujján a körmét. Tök szerencse, hogy ilyen hálás kisállata van. De utána csak leült és megfésülgette a nyuszit, igazán idilli látványt nyújtanak minden egyes alkalommal, mikor Matthew valamit foglalatoskodik Alvinnal. Mintha csak egy kis pici plüssjáték lenne az állatka. De ma mini karácsony van, szóval muszáj mindkettejüknek jól kinézniük, különben fejét szegik az óriásnak. De legalábbis összezárják egy bizonyos igen kellemetlen husky-val. Alvinnal a fejlődés egy új szintjére lépett a srác, de más állatoktól még mindig eleinte elfogja a pánik és a menekülési kényszer. Bár a kisebb jószágokkal már egészen rendben van a dolga, csak ne legyen négynél több lábuk és ne lógjanak be elé a plafonról, mikor vizsgára próbál tanulni éjjelente. Mert olyankor bősz lányos sikoltások törnek fel belőle, Niko természetes legnagyobb örömére.
Ahogy elkészül a miniatűr lényeggel, önmagát is rendbe szedi, fürdik, fogat mos, fésülködik te szentséges habakukk, valaki hozza a fényképezőt, mert ez nem mindennapi látvány! Aztán felöltözik szépen, először ötlete sincs, hogy vajon miben érdemes kigurulnia a vasútra, de csak zöldágra vergődi magát a ruhát illetően. Megkeresi azt a zsugorított kis csokornyakkendőt, amit a nyuszinak szánt, majd kisebb bajlódás és visítozás után csak ráadja Alvinra, aki ettől rohadtul nem boldog. Nem baj, most így marad. Ezt a pár órát kibírja.
Lassan döcög le az állomásra, még így is van 2 óra előnye. Nem baj, addig agyonizgulja magát és legalább van ideje hülyeségeken agyalni, juhéjj! Személyes pokémonja a vállán ül, beletörődve a nyakkendős hisztibe, kicsit duzzogva, de ott gubbaszt. Így várják ők ketten Corneliát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=615562#post615562][b]Matthew Bloomer - 2016.09.04. 03:04[/b][/url]

A szokásosnál is idegesebb és talán még jobban is izzad egy kicsit az átlagosnál a mai délelőttön. Igazából hajnal óta nem tud aludni, valamikor 4 óra táján kipattantak a szemei, aztán úgy is maradtak. Ötlete nem volt, hogy vajon mit kezdjen magával, míg megjön a vonat, így jobb híján Alvint bökdöste, aki ezért hálából megrágcsálta a mutatóujján a körmét. Tök szerencse, hogy ilyen hálás kisállata van. De utána csak leült és megfésülgette a nyuszit, igazán idilli látványt nyújtanak minden egyes alkalommal, mikor Matthew valamit foglalatoskodik Alvinnal. Mintha csak egy kis pici plüssjáték lenne az állatka. De ma mini karácsony van, szóval muszáj mindkettejüknek jól kinézniük, különben fejét szegik az óriásnak. De legalábbis összezárják egy bizonyos igen kellemetlen husky-val. Alvinnal a fejlődés egy új szintjére lépett a srác, de más állatoktól még mindig eleinte elfogja a pánik és a menekülési kényszer. Bár a kisebb jószágokkal már egészen rendben van a dolga, csak ne legyen négynél több lábuk és ne lógjanak be elé a plafonról, mikor vizsgára próbál tanulni éjjelente. Mert olyankor bősz lányos sikoltások törnek fel belőle, Niko természetes legnagyobb örömére.
Ahogy elkészül a miniatűr lényeggel, önmagát is rendbe szedi, fürdik, fogat mos, fésülködik te szentséges habakukk, valaki hozza a fényképezőt, mert ez nem mindennapi látvány! Aztán felöltözik szépen, először ötlete sincs, hogy vajon miben érdemes kigurulnia a vasútra, de csak zöldágra vergődi magát a ruhát illetően. Megkeresi azt a zsugorított kis csokornyakkendőt, amit a nyuszinak szánt, majd kisebb bajlódás és visítozás után csak ráadja Alvinra, aki ettől rohadtul nem boldog. Nem baj, most így marad. Ezt a pár órát kibírja.
Lassan döcög le az állomásra, még így is van 2 óra előnye. Nem baj, addig agyonizgulja magát és legalább van ideje hülyeségeken agyalni, juhéjj! Személyes pokémonja a vállán ül, beletörődve a nyakkendős hisztibe, kicsit duzzogva, de ott gubbaszt. Így várják ők ketten Corneliát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=615688#post615688][b]Cornelia R. Knight - 2016.09.04. 22:56[/b][/url]

Nem volt tisztában azzal igazából, hogy mi lesz, mi is fog következni. Minden vonzatát vállalta a döntéseinek természetesen, de ő sem hitte volna, hogy erre fognak jutni. Volt segítsége, viszont hónapok kellettek, hogy rászánja magát erre, határozottan fellépjen és átverje a saját apját. Nehezére esett-e? Természetesen rettenetesen, megtörve, védtelennek és egy roncsnak érezte magát. Minden nap csak az csalt kicsit mosolyt az arcára, hogy végre elhitethette magával, hogy van szabadság a család láncain túl. Szüksége volt erre, és arra is, hogy ő szakítsa ezt át. De megtette. Elérte a végzős kort, sikeresen zárta tanulmányait és hazatért. Ezután egy ígéret után, melyet írásban kellett tegyen, fel is vehette az örökségét, melyet az édesanyja részéről egyedüli leszármazottként kapott. Azonban a szíve és az esze erős összhangja okán tökéletes kitételekkel sikerült ezt megtennie. Félt, sőt reszketett, de visszaélt a bizalommal. Számítónak bélyegezték és csalódásként aposztrofálták őt, azonban életében először úgy érezte helyesen cselekedett, hogy kilépett az elvárások alól és önálló életbe fogott. Bár nem kevés új dolgot vágtak a fejéhez, ami a lelkébe tiport…
Most itt áll egy év után az új élet közepén. Határozott, tudja, mit szeretne, tudja, kik azok, akikben bízhat, és azt is, mit akar tisztázni. Mindezek azonban olyan szépen rejtve maradtak a sajnos csak egy-kettőre szűkült találkozóik alatt Matt-tel, hogy most több mindent kell majd ráborítson, mint várta. Ez az egyetlen, ami miatt mosoly nélkül, kifejezéstelen arccal száll le a vonatról és indul meg a megfelelő irányba kikötve kabátját. Meglepő módon Angliában még esett, mikor elindult.
Hosszú lépteit magas sarkainak koppanása jelzi, miközben körülnéz, de egyelőre a leszálló tömegek között nem nagyon lát ki. Érzi, tudja, talán várja is, hogy valaki ott legyen és üdvözölje őt. Tudni akarja, érezni, hogy jó döntést hozott, még akkor is, ha olyanná vált ez idő alatt, amilyenné talán nem várta volna, hogy valaha is fog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=615706#post615706][b]Matthew Bloomer - 2016.09.05. 12:11[/b][/url]

Tényleg annyira várta már ezt a napot, mintha legalábbis előre hozták volna a karácsonyt egy pár hónappal. Nem lehet azt mondani, hogy egyáltalán nem tartották a kapcsolatot egymással, mert sokat leveleztek (igen, és Matt háromnál több mondatot is képes volt írni a lánynak) és látta ugyan néhányszor ezalatt az egy év alatt, de ugyebár teljesen más az, ha ott éltek egymás mellett, mintha csak néha egy-két napra találkoztok. Az utolsó két ilyen találkozásuknál Matthew érezte, hogy mintha valami megváltozott volna Corneliában, de ha rákérdezett volna bárki arra, hogy mi, nem tudta volna megmondani. Csak annyit tud, hogy egy pár részlet más lett, de ezt nem abban vette leginkább észre, ahogy Cory vele viselkedik, hanem abban, ahogy másokkal. Talán ezért is nem fogta el azonnal a páni félelem az óriást, hogy valamit elrontott és a másik már nem szereti őt, de azért megvan benne az aggodalom. Eddig nem volt alkalma vagy éppen ideje erről beszélgetni a kedvesével, majd most nyílik rá alkalom remélhetőleg.
A várakozás hosszú és idegőrlő számára és egyre jobban izzad, ahogy közeledik a vonat befutásának időpontja. Igazából nem tudja megmondani, hogy miért ennyire ideges, egyszerűen van egy furcsa megérzése, amitől nem tud megszabadulni és ez zavarja. Alvin legalább nyugton ücsörög a vállán, néha megsimogatja a kis buksiját azzal a megrágcsált körmű mutatóujjával. Végül keservesen, de eltelik az a 2 óra várakozás és végre vonatfüttyöt hall. Ekkor feláll a padról, ahol eddig üldögéltek a nyuszival és kisétál a vágányokhoz, hogy fogadja az érkező szerelvényt. Emberek tömkelege áramlik le a nyitott ajtókon keresztül, de ő csak azt az egyetlen személyt kutatja a szemeivel, akire eddig várt. Magasságának hála igen gyorsan kiszúrja a tömegben Cory-t, aki kicsit mintha elveszettnek tűnne így első látásra, meg talán egy kicsit feszültnek is. A lány nem veszi észre őt így elsőre, Matthew viszont pár öles lépéssel ott terem mellette az embertömeg közepén. Néhány másodpercig csak nézi a másikat, igazából bootolja, hogy ez tényleg megtörténik-e, vagy csak egy álomkép, így hogy bizonyosságot nyerjen a helyzet valódiságáról, megfogja a lány kezét. Nem tűnik el, nem is ébred fel a szobájában az éjszaka közepén, szóval igen valószínű, hogy ez itt és most a valóság. Annyi idegesen és ráncolt homlokkal eltöltött óra után végre elmosolyodik és magához húzza a jóval kisebb testet egy ölelésre. Orrát Cornelia hajába temeti és belélegzi a másik jellegzetes illatát. Mennyire hiányzott ez neki!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=616434#post616434][b]Cornelia R. Knight - 2016.09.10. 14:24[/b][/url]

A nők furcsák és ebben Cornelia sem tér el a nemétől. Egyesek fodrászhoz mennek, új frizurát csináltatnak, kicserélik a ruhatárukat, esetleg lecserélik a barátaikat; sőt mi több, van, aki ne adj isten csak bólintva beletörődik a sorsába. ÉS van a harmadik, a menekülő. Pontosan ezt csinálja a volt hugrabugos lány is jelenleg, bár nem igazán tudta még megfogalmazni magában, ezzel most akár neki, akár a környezetének mit is kéne kezdeni. Sóhajtva tűri el a tincset, ami a szemei elé szaladt, aztán megszaporázza kicsit lépteit. Nem kifejezetten élvezi, hogy beleveszik ebbe az emberrengetegbe. Ahogy körbenéz felrémlik neki az első alkalom, halvány mosoly kúszik az arcára, mikor Elliot megjelent előtte nagy boldogan, ő pedig még a két kölyök kutyussal boldogan vágott bele. Most legalább annyi düh van benne, mint akkor izgalom. Talán mondhatnánk, hogy a sors fintora, de már túl sok lesz ebből. A hely, az elvei, a magánélete. Ezt a káoszt minél előbb szeretné legalább élhetővé tenni. Két tanév, ennyi ideje maradt, amíg kihúzhatja távol az otthonától. Se több, se kevesebb, és kicsit olyan ez már, amit elfogadott és amihez alkalmazkodik, pedig nem szeretne, nem akarja magát ilyen könnyen megadni annak, ami elvárás.
A mosoly elhalványul, kitér a peron oldalára, ekkor veszi észre a felé haladó, kimagasló fiút. Mély levegőt vett, majd csak hagyta, hogy jöjjön, lásson, cselekedjen, ő pedig sután vette a boldogságrohamot. Az elmúlt alkalmakkal is pontosan ilyen volt vele, nem tudta mit mondjon, mit tegyen, inkább csak hagyta, hogy Matt kénye és kedve szerint hallgassanak, vagy csak legyenek. És most sem érzi késznek magát, hogy mindent elmondjon, de meg kell tenni.
- Sajnálom. - Kezdene bele, de még mielőtt itt helyben kéne ennek nagy feneket kerítenie még kimenti magát. Mosolyogva teszi hozzá a végét, miközben átöleli. - ...hogy késtem.
Csak ekkor szúrja ki a nyuszit, ami miatt nem mosoly, hanem egyenesen vigyor költözik az ajkaira és nehezen, de elfojtja még a nevetést. Jár a tekintete Matt arca és Alvin között.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=630510#post630510][b]Matthew Bloomer - 2016.10.24. 00:49[/b][/url]

Matthew béka alja alatt ülő önbizalma miatt néha feleslegesen lát rémeket, de most valahogy másképp érzi a dolgot. Ennek a furcsa megérzésnek mintha lenne alapja, mintha most készülne fordulni egyet a világ, de legalábbis valami változna. Mélázik ezen, hogy vajon miért lehet ilyen érzése, sorra veszi a lehetőségeket egymás után, a legapróbb hülyeségre is kitérve, de valamiért folyamatosan arra kanyarodik vissza a gondolatmenete, hogy vele van a baj, valami súlyos és talán fatális hibát vétett és most koppanni fog egy óriás(i)t. Közben végig Alvin kis fejét piszkálja, másik kezének körmeit pedig szép sorban rágja le, egymás után.
Valódi megváltás a vonatfütty, végre kiszakad a kis világából és csinálhat valamit, ahol kevésbé űzik a saját démonai. Végignézi, ahogy a szerelvény begördül a bogolyfalvi állomásra és az utashullám elkezd áramolni a peronra. Várva-várt személyét is megtalálja és ez megnyugvással tölti el, az elmúlt 2 óra összes kombinált hülyeségét kiviszi a fejéből és csak a boldogság és a másik iránt érzett szeretet marad meg benne. Rövid bootolás után meg is öleli Corneliát, ám amikor elhangzik az a bűvös sajnálom, addig laza testtartása hirtelen merevvé válik, mintha csak nyakon öntötték volna egy vödör jeges vízzel, és ezzel egyidejűleg enyhe pánik is elfogja, hogy őt most, ebben a pillanatban fogják elhagyni. Ám a mondat maradékától ismét sikerül megnyugodnia, kiengedi a bent tartott levegőt és a tagjait is meglazítja. Éljen az érzelmi hullámvasút, amire reggel befizetett egy pár körre.
Elengedi Corneliát, akinek az arca hirtelen vált át hatalmas vigyorba. Először nem is tudja hová tenni a dolgot, de leköveti a lány tekintetét, ami a vállán állapodott meg, így ő is elmosolyodik. Néhány pillanatra el is feledkezett arról, hogy még Alvin is játékban van itt. Leveszi a válláról a kisállatot, elveszi Cory-tól a csomagját, helyette a kezébe nyomja a nyusszanatot.
- Látod? Egyben van. És szép - állapítja meg nagy büszkén a kisállatra. Úgy érzi, igencsak jó munkát végzett vele, szóval tényleg büszke mindkettejükre.
- Mehetünk a toronyba? - nem, nem akarja bezárni a Navine legfelsőbb tornyába Corneliát, hogy majd valami hős lovag kimentse onnét (fúj), de ott talán kényelmesebben tudnának beszélgetni.