Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

A kastély kövei nagyokat nyögnek egy igencsak súlyos test tömege alatt, majd ugyanekkora megkönnyebbült sóhajt hallatnak, mikor a cseppet sem kisméretű tulajdonos átteszi a lábát egy másik kőlapra. Majd az egész folyamat kezdődik ismét előröl. Az óriás származású fiú már igencsak hozzászokott ahhoz, hogy még a masszívabb épületek is így reagálnak a közlekedésére, de még mindig fél, hogy bármiben kárt tesz. Félénken pillantgat egyik oldaláról a másikra, vizslatja, hogy vajon hányan bámulják meg a mellette elhaladó csekély számú diáktársakból. Hozzászokott már, hogy mindenhol csak nézik, és egyre csak nézik, ő meg ettől roppantul kellemetlenül érzi magát, mert szerinte a cirkuszi látványosságokat nem csodálják akkora hévvel, mint amivel őt szokták. De most csak kevesen pislantanak rá, ettől függetlenül szeretne minél hamarabb kikerülni a többiek látóköréből, és nem úgy érezni magát, mint egy múzeumbeli tárgy. Alig ismeri még a kastélyt, fogalma sincs arról, hogy hova mehetne, ahol nincsenek sokan, és még kellemesen is érzi magát. Így hát céltalanul bolyong a hatalmas épületben, ami már egy hete az otthona - legalább is annak kellene tekintse most egy ideig. Egyelőre még nem megy neki, hogy teljesen feldolgozza az életében beállt környezeti változást, de igyekszik minden tőle telhetőt megtenni, hogy minél gyorsabban, minél jobban érezze magát az új helyen.
Számolatlan mennyiségű ajtó és boltív mellett halad el, de egyiknél sem szállja meg a kényszer, hogy megnézze, mi van a másik oldalon. Végül a kastély déli részének emeletén akad rá a kétszárnyú ajtóra, amit végül kinyit, hogy átlépje a küszöböt és a másik oldalon megérkezzen valahová. A valahová kissé hűvös, de egészen kellemes kis erkélyféle hely, ami elnyeri a behemót ifjú tetszését. Óvatosan becsukja maga mögött az ajtót, és a korláthoz sétál, hogy onnan szemlélődjön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Matthew tökéletesen békésen álldogál kint a hűs, de egészen kellemes, késő délutáni szellőben, egy-két fuvallat néha befészkeli magát a hajába, és táncra hívja néhány tincsét, majd elereszti őket, és tovasiklik. Micsoda egy céda a szél, csak néhány pillanatig van ott velünk, lágyan vagy épp keményen cirógatva meg az embert, aztán máris tovább áll, hogy valaki másnak hízelegjen.
A keményen nyitódó ajtó, és a kiáltás, ami mögötte felhangzik már nem oly becézgető, mint az előbbi kellemes kis fuvallat. Sok dolog bugyog fel Matthew koponyájának belső felében hirtelen, de legerősebben természetesen a túlélő ösztön van jelen. Vagyis, hogy el kéne menekülnie innét. De mégis hová tudna menni? Le mégsem ugorhat, hiszen akkor elnyeli őt a mélység, és szörnyet hal. Más menekülési útvonalat azonban nem lát sajnos, hiába keres. Szemeit összeszorítja és egész testében megfeszülve várja azt, hogy rárontsanak, és leátkozzák, megkínozzák, kivéreztessék, esetleg ezt a három tevékenységet gyors egymásutánban elvégezzék rajta. De nem. Egy becsapódás a hátába, majd egy tompa puffanás, ahogy Cat földet ér mögötte. Ő maga az ütközés pillanatában mélyen behúzza a nyakát a vállai közé, kezeit védelmezőn a feje köré fonja. Ha mást nem, legalább a koponyáját hagyják békén. Megperdül a tengelye körül, és szembe találja magát a földön cserebogár táncot járó Navinéssel. Igencsak szokatlan látvány. Szemeiben a páni félelem még mindig jól kivehető, de most már költözött melléje némi meglepődöttség is. Egyfelől a furcsa póz miatt, amiben a földön tekereg a lány, másfelől pedig azért, mert egy mukkot nem ért abból, amit magyaráznak neki.
- Jól... vagy? - teszi fel óvatosan a kérdést, angol szavaiba skót akcentus vegyül, ami miatt nem biztos, hogy tökéletesen megértik. Végtelenül finoman kinyújtja a kezét a hátán fekvő Cat felé, hogy szükség esetén felhúzhassa a földről a támadóját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

~ Nem kellett volna eljönnöm, nem kellett volna eljönnöm... - bizony egy tetoválószalon előtt ácsorogva Mattben és mindenki másban is felmerül(het) a kérdés, hogy ő mit keres itt, de nincs ok az aggodalomra. Egyelőre nem tervezi, hogy matyóhímzést csináltat a hátára. A tű és a tetoválógép borzasztó berregése önmagukban is ájulásra bírják az óriást. Kamilla nem biztos, hogy teljesen átgondolta, hogy éppen őt hozta el magával. Valószínűleg egy szál kardvirág is nagyobb lelki támogatásban tudná részesíteni a lányt, mint Matthew. Persze azért pár napja tréningezi már a lelkét a dologra, tegnap például önszántából megközelített egy pókot 2 méterre! Ilyet előtte maximum akkor csinált volna, ha azzal fenyegetik, hogy forró ólmot öntenek a fülébe. Nem jelenthetjük ki teljes magabiztossággal, hogy Matthew a gyógyulás útjára lépett abban, hogy ne féljen mindentől és mindenkitől, aki él és mozog, de határozottan bátrabbnak tűnik.
Ők nem tudnak róla, így a srác megnyugtatni sem tudja Millit, de a tetoválásokat hál'istennek egy nagyon picike tűvel készítik el, és inkább kellemetlen, mint fájdalmas érzés az egész művelet. (trust me, varrtak már) Így hát mindketten továbbra is belül körmöt rágva állnak az üzlet előtt.
- Jó - brummogja háztársának. Feltett szándéka nem gyáva nyúl módjára megfutamodni ebből a helyiségből, szóval... a szándék megvan, a többi meg majd jön utána, nem?
Kamilla végül zöld ágra vergődik saját magával, és benyit az üzletbe. Az óriás hirtelen még levegőt is elfelejt venni, annyira feszülten várja, hogy mi les rájuk odabent. Egyelőre a legkomolyabb veszélyt az a borotvált fejű spiné jelenti, aki a pultnál unottan kérődzik. Milli vagy tényleg megijed, vagy csak idegességében, de hátralép egyet, ezzel egy masszív testbe ütközik, ami az óriáshoz tartozik. Háztársa jóindulattal is a hasáig ér, így minden komolyabb megmozdulás nélkül rakja a vállára a kezét, és igyekszik nem fájdalmasan, de bátorítóan megszorítani a testrészt. Mosolyogni nem igazán tud, de determinált nézéséből Kamilla könnyen rájöhet, hogy innen már nincs visszaút. Óvatosan lök egyet a lányon, hogy induljon el, ő pedig szorosan a nyomában igyekszik utána a pult felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Matthew talán még Kamillánál is feszültebb - ha ez egyáltalán lehetséges - és eléggé merev mozgása elárulja, hogy nem oké vele minden. Szép lassan mintha leesne neki a tantusz, hogy valóban elmert jönni ide, és ez nem csak egy álom. Csendben, mikor Milli még a vörössel van elfoglalva, ő alig észrevehetően belecsíp az egyik kézfejébe, hogy megbizonyosodjon az ébrenlétéről. De tényleg kikelt reggel az ágyból és elkísérte erre a, számára hátborzongató, helyre háztársnőjét, hogy annak ne kelljen egyedül jönnie. Igazán lovagias és gáláns megnyilvánulás Matthew, szép volt!
Ülni egyelőre nem bír, szóval állva fogadja a visszatérő Kamillát, aki egy kicsivel sem tűnik kevésbé feszültnek, mint mikor beléptek, de ő legalább helyet foglal. Fogalma sincs ilyenkor mit lehet, vagy éppen mit kell mondani a másiknak, hogy jobban érezze magát, így a megváltó hallgatást választja inkább. Nem telik bele sok időbe, míg egy úriember dugja ki a fejét egy ajtón, és azt mondja a Navinés lánynak, hogy mehet. Az meg pislog fel rá, mintha az engedélyét várná. Az óriás alig észrevehetően biccent neki, majd szorosan a nyomában megindul a másik helyiség felé, ami kitudja miféle borzalmakat tartogat a számukra...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Matthew gyomra az utóbbi napokban öklömnyire zsugorodva csücsül valahol a lágyéka környékén, mint valami elhagyott és megunt labda. Rettentően rosszul viseli a stressz minden formáját, ez meg aztán pláne a leggyilkosabb fajta a számára. Pedig nem is a saját végzős báljára készül. Arra valószínűleg el sem fog menni, helyette a szobája félhomályában fog kuksolni. De idén rá lehetett venni, hogy eljöjjön. Hogy öltönyt húzzon, amit egyébként a végtelenségig utál. Hogy megpróbáljon nyakkendőt kötni. Hogy megtanuljon tánclépéseket. Mindezt egyetlen kérdés miatt tette. Pontosabban a kérdező kedvéért. Hogy neki minden szép és jó lehessen ma.
Attól függetlenül, hogy akkor viszonylag magabiztosan vágta rá, hogy igen, eljön és lesz pár, most enyhén izzad a tenyere és úgy érzi, mintha börtönbe lenne zárva ebben a díszruhában. Felszegett fejjel, mereven néz előre és próbál nem gondolni arra, hogy vajon Corneliának mennyire lehet kényelmetlen az, hogy egy kisebb vízgyűjtő péklapátot kell fognia, míg táncolnak majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Lopva pislog ide-oda a Nagyteremben, nézegeti a többieket, hogy ők mennyire vannak már csettintéssel lángra lobbantható állapotban. Vegyes a felhozatal, vannak, akik teljesen lazán tűrik az egészet, és vannak a hozzá hasonló ideggombócok, akik lesápadva ácsorognak vagy üldögélnek valamerre. Matthew most már eljutott arra a pontra, hogy csak táncolják el azt a fene keringőt, utána hátha egy kicsit jobb, oldottabb hangulatban tudja majd végigélni a bál hátralevő részét. Azt nem mondhatnánk, hogy "élvezni", mert ebben a szerelésben csak azt lehet élvezni, mikor végre leveheted magadról. Lepillant a mellette álló Corneliára és hümmög párat. Jelenleg még a konyhában is milliószor szívesebben tartózkodna, mint itt az idegességével és a pingvin hacukájával. A vödör cukor meg már csak ilyen kis plusz perverzió, azzal nem igazán tudna mit kezdeni. Maximum utána leöntené még magát egy kis citrommal meg vízzel, és ő lenne a két lábon járó limonádé.
Kicsit visszatartja a lélegzetét, ahogy Cory pipiskedve felnyúl a nyakához, hogy megigazgassa a szerinte félrecsúszott nyakkendőjét. Sokszor előfordul vele az utóbbi időben az ilyesmi, hogy mikor a lány feléje nyúl, egyszerűen bennakad a levegője. Furcsa egy dolog, annyi szent. Felvonja kissé az egyik szemöldökét erre a "cuki vagy, mint egy panda" dologra, de végül csak sikerül vele kicsalni belőle egy mosolyt. Tudja jól, hogy Cornelia mennyire szereti a nagy fekete-fehér medvéket, ez egy nagy elismerés a számára a lány részéről.
Felcsendül a DÖK elnök hangja, ahogy felkonferálja őket a nyitótánchoz. Matthew egész testében megfeszül, ahogy a keringő eltáncolásának gondolata újra a fejébe tolakszik, de nagyon igyekszik nem betontömb módjára viselkedni. Nagy levegőt vesz, jobbját nyújtja Cory felé majd felvezeti őt a parkettre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Jól esik, hogy tudnak együtt nevetni, felszabadító érzés és valahol meg is könnyebbül tőle a lelke. Szó sincs arról, hogy összevesztek volna vagy bármi hasonló, egyszerűen csak félt attól, hogy mi van akkor, ha ez az egész költözősdi falat von majd közéjük és elszakítja őket egymástól. Ő a legjobb barátja, nélküle nem menne túl sokra az életben, lényegében Cornelia az egyik oka annak, hogy Matthew-t még nem reggelizték meg a lethifoldok. Szóval maradjunk annyiban, hogy sokat köszönhet neki.
Gyorsan felülkerekedik a meglepődésén és máris megfordítja a helyzetet, hogy ő szabadon mozoghasson felül. Cory nem igazán tűnik meglepettnek, lehet még mindig az első sokk hatása alatt áll, hogy a hóban landolt. A lány színészi alakítása nagyon megnyerő, az óriásnak tetszik az előadás, pláne hogy páholyból élvezheti azt. Szóval rágó, huh?
Egyre csak nézi Corneliát, csend feszül közöttük, de nem az a frusztráló, kényelmetlen csend, ez olyan természetes és magától értetődő. Nézi az arcát a szemét, a haját, mindent, ami csak a látómezejébe tud kerülni ilyen közelről. Eddig fel sem tűnt neki, hogy átvizesedett a pulóvere a hóban való fetrengés miatt, hogy ennyire kiszáradt a szája, hogy Cory mindig is ennyire szép volt-e... Furcsán érzi magát, a gyomra mintha lezuhant volna az alhasába és most ott gurulgatna jobbra-balra magányában. Számára fel sem tűnt eddig, hogy egyre jobban csökkentette a közöttük lévő távolságot. Soha nem volt még ennyire közel senkihez, sem testileg, sem lelkileg, mint ehhez a lányhoz, aki most itt fekszik alatta a hóban és a tarkóját simogatja... Minden egyes simításnál újra és újra, mintha apró kis elektromos jelecskék szaladgálnának a gerincén fel-le, akár kellemetlen is lehetne, de nem az, sőt.
A helyzet alig fokozható már, Matt minden idegszála égnek mered és figyel mindenre, ami körülötte történik. Örökké valóságnak tűnő pillanatokig néz még Cory meleg, barna szemeibe, majd lehunyja a sajátjait és ajkát finoman a lányéra helyezi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nevet, ahogy Cornelia egyre csak mondja a magáét, csipcsirip, kismadárka. Néha tényleg olyan mint egy kis széncinege, amelyik énekével a tavaszt köszönti szüntelenül. Órákon keresztül el lehet hallgatni a kismadár dalolását, anélkül hogy frusztrálóvá vagy idegesítővé válna. Matthew is pontosan ugyanígy van Coryval, nevetve mosolyog is rá, miközben ő csak sorolja az ellene készülő merényleteket.
Karjain látható libabőr fut végig, ahogy a lány egyre csak a tarkóját simogatja. Matt nem nagy szakértője a dolgoknak, de azért annyit ő is tud, hogy ez a másik érintésének a hatása, és nem a hűvös környezeté. Nyel egy nagyot, ádámcsutkája látványosan ugrik egyet a torkán, aztán előrehajol és már ott is van, ahova eddig nem gondolta volna, hogy el fog jutni. Ők ketten mindig is barátok voltak, szoros kötelék fűzi őket össze már nagyon régóta. Nem tudná megmondani, hogy a baráti érzések, amiket Cornelia iránt táplált, vajon mikor fordultak át egy mélyebb és bensőségesebb érzésbe, szerelembe. Mert most érzi úgy igazán, hogy erre vágyott, ezt meg akarta tenni már egy ideje, csak soha nem volt meg hozzá a kellő bátorsága és önbizalma. Ott volt Jeremy is, nem tudta hova tenni nagyon a dolgot, nem volt kifejezetten féltékeny a másikra, inkább csak szomorú, hogy Cory több időt tölt el a Rellonossal, mint vele. Aztán ez a probléma megoldódott, így maradt Ő, és az önbizalomhiánya. Nagyot lendített rajta mikor a lány közölte, hogy vissza kell mennie Angliába, így most itt tartanak. Matthew úgy érzi, hogy a fejében felrobbant az egész világegyetem.
Szép lassan húzódik csak el, mintha nem akarná, hogy túl messzire kelljen mennie a másiktól. Cornelián látszik, hogy meglepődött, de semmi vádló nem tükröződik a szemében és nem is lökte el magától Mattet, ez már fél siker. Azonban mocorog az óriás fejében egy gondolat, egy kérdés, amit muszáj útjára engednie a kobakjából.
- És... ilyenkor mi van? Mit kell csinálni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Matthew fejében bekövetkezett az ősrobbanás, a Nagy Bumm, amiből az ő egész kis világegyeteme megszületett, a bolygók és sok-sok csillag. Ennek fő okozója itt fekszik alatta, igencsak testközelben és mosolyog rá, te szent Isten, el sem meri hinni. Mintha csak ez a mindent megrengető érzés egy újjászületés lenne. Vagy esetleg még csak most kezdődik el az élet igazán?
Meglehetősen megakasztja Corneliát a kérdése, de ezen nem tud csodálkozni, mivel ő maga is csak akkor döbben rá, hogy mi süvített elő a fejéből a száján keresztül, mikor már kiejtette a szavakat. Kicsit ő is döbbenten pislog a másikra, de míg Cory elneveti magát, Matt inkább a rákká alakulást választja - már ami az arca színét illeti. Képtelen zavarát leplezni, ide-oda pillantgat, csak a lányra ne kelljen ránéznie... Fogalma sincs, hogy mit kéne tennie vagy mondania, az előző percig még azt se tudta, hogy létezik a világon olyan érzés, hogy szerelem vagy hogy egy csók lehet ennyire egyszerű. Röviden csak arról van szó, hogy Matthew még soha életében nem szeretett senkit barátságnál jobban és erre az újonnan jött szituációra csak úgy tud pislantgatni, mint örömlány az üdülési csekkre. De talán bele tudna tanulni , hogy hogyan kell ilyenkor viselkedni, mi az általános norma... talán.
Az orrára kapott puszitól csak még inkább zavarba jön, de most már legalább Corneliára pislantgat sűrűn. A válaszul kapott mondatok csak még inkább összekuszálják a fejében és a gyomrában uralkodó káoszt, de annyit azért felfog, hogy fel kellene állniuk innen és visszavonulni egy fedett és meleg helyre. Bekapcsol a menekülési kényszere, nagy testméretéhez képest villámgyorsan pattan fel négykézlábról álló helyzetbe. De azért nem felejti el a hóban fekvő másikat, kinyújtja a kezét és hipp-hopp fel is húzza a lányt talpra. Együtt indulnak el vissza az iskolába, közben Matthew mély hallgatásba burkolózva rágódik a délután történteken.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Hát... újra itt. Ezúttal azonban sajnos nincs akkora szerencséje, hogy ő jöjjön ide meglátogatni valakit egy kviddicsmeccs után. Most ő maga lett a gurkó áldozata. Vagyis inkább, hogy egészen pontosak legyünk, a saját bénasága és a gurkó együttesének áldozata. Most alaposan az eszébe véste (szó szerint lol), hogy a túl nagy lendület is egészségkárosító hatású tud lenni egy lajhárlendülésnél.
Az ájulása óta csak egyszer ébredt fel a pályán, de akkor is kiadta magából a reggelijét, de lehet még a tegnapi ebéd is távozott belőle, a lelkével karöltve. Utána megint elveszítette az eszméletét és úgy 3 perce ébredt fel a gyengélkedő egyik ágyában fekve. Az iszonyatos fejfájás hatására gyomra megint fordul egyet, de már semmi gyomortartalom nincs, amit kiadhatna magából, így csak öklendezik. Borzalmas látvány lehet. Az ágya mellett álló szekrényen van egy tiszta rongyféle, azzal törli meg a száját és várja, hogy mikor ugrik be megint egy laza köszönésre a róka nála.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Egy gyomorforgás itt, egy piruett ott, némi harkálykopácsolás a fejen és máris tökéletesen sikerült körülírni Matthew állapotát. Eddig is voltak fenntartásai a gurkókkal kapcsolatban - na persze közel sem olyan nagyok, mint az állatokkal -, de ezek csak megerősödtek az elmúlt pár órában. Még gondolkodni sem volt ideje-ereje, annyira kikészíti ez az állandó hányási kényszer. Pedig valószínűleg több gondolat is szeretne vulkánként feltörni a kobakjából, de most egyszerűen nem megy nekik. A légzés, mint alapfunkció örvendetes módon működik, aztán úgy körülbelül ennyiben is maradhatunk.
Esetlenül szorítja a feje fájó, de nem megrepedt részére a kezét, mikor hallja, hogy valaki bejön az ajtón. Azt nem gondolta volna, hogy ennyire érzékenyen fog majd reagálni az őt körülvevő hangokra, mégis így lett. Bea, a frissen visszatért vérveterán csatakanca masírozik be az ajtón és fékez le Matt ágyának lábánál.
- Tudom... Igyekszem - mást nem igazán tud kinyögni, ezt is csak úgy-ahogy elnyöszörgi a másiknak. Valahogy nem igazán találja még a beszédhangját. Az elmúlt időszakban igencsak másféle hangok távoztak belőle...
- Nyertünk? - sikerült bebootolnia az egyik legfontosabb kérdést, amire szeretne választ kapni. Ha igenlő választ kapna a kérdésre, az javítana némileg a kedélyállapotán. Legalább azon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A szokásosnál is idegesebb és talán még jobban is izzad egy kicsit az átlagosnál a mai délelőttön. Igazából hajnal óta nem tud aludni, valamikor 4 óra táján kipattantak a szemei, aztán úgy is maradtak. Ötlete nem volt, hogy vajon mit kezdjen magával, míg megjön a vonat, így jobb híján Alvint bökdöste, aki ezért hálából megrágcsálta a mutatóujján a körmét. Tök szerencse, hogy ilyen hálás kisállata van. De utána csak leült és megfésülgette a nyuszit, igazán idilli látványt nyújtanak minden egyes alkalommal, mikor Matthew valamit foglalatoskodik Alvinnal. Mintha csak egy kis pici plüssjáték lenne az állatka. De ma mini karácsony van, szóval muszáj mindkettejüknek jól kinézniük, különben fejét szegik az óriásnak. De legalábbis összezárják egy bizonyos igen kellemetlen husky-val. Alvinnal a fejlődés egy új szintjére lépett a srác, de más állatoktól még mindig eleinte elfogja a pánik és a menekülési kényszer. Bár a kisebb jószágokkal már egészen rendben van a dolga, csak ne legyen négynél több lábuk és ne lógjanak be elé a plafonról, mikor vizsgára próbál tanulni éjjelente. Mert olyankor bősz lányos sikoltások törnek fel belőle, Niko természetes legnagyobb örömére.
Ahogy elkészül a miniatűr lényeggel, önmagát is rendbe szedi, fürdik, fogat mos, fésülködik te szentséges habakukk, valaki hozza a fényképezőt, mert ez nem mindennapi látvány! Aztán felöltözik szépen, először ötlete sincs, hogy vajon miben érdemes kigurulnia a vasútra, de csak zöldágra vergődi magát a ruhát illetően. Megkeresi azt a zsugorított kis csokornyakkendőt, amit a nyuszinak szánt, majd kisebb bajlódás és visítozás után csak ráadja Alvinra, aki ettől rohadtul nem boldog. Nem baj, most így marad. Ezt a pár órát kibírja.
Lassan döcög le az állomásra, még így is van 2 óra előnye. Nem baj, addig agyonizgulja magát és legalább van ideje hülyeségeken agyalni, juhéjj! Személyes pokémonja a vállán ül, beletörődve a nyakkendős hisztibe, kicsit duzzogva, de ott gubbaszt. Így várják ők ketten Corneliát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Tényleg annyira várta már ezt a napot, mintha legalábbis előre hozták volna a karácsonyt egy pár hónappal. Nem lehet azt mondani, hogy egyáltalán nem tartották a kapcsolatot egymással, mert sokat leveleztek (igen, és Matt háromnál több mondatot is képes volt írni a lánynak) és látta ugyan néhányszor ezalatt az egy év alatt, de ugyebár teljesen más az, ha ott éltek egymás mellett, mintha csak néha egy-két napra találkoztok. Az utolsó két ilyen találkozásuknál Matthew érezte, hogy mintha valami megváltozott volna Corneliában, de ha rákérdezett volna bárki arra, hogy mi, nem tudta volna megmondani. Csak annyit tud, hogy egy pár részlet más lett, de ezt nem abban vette leginkább észre, ahogy Cory vele viselkedik, hanem abban, ahogy másokkal. Talán ezért is nem fogta el azonnal a páni félelem az óriást, hogy valamit elrontott és a másik már nem szereti őt, de azért megvan benne az aggodalom. Eddig nem volt alkalma vagy éppen ideje erről beszélgetni a kedvesével, majd most nyílik rá alkalom remélhetőleg.
A várakozás hosszú és idegőrlő számára és egyre jobban izzad, ahogy közeledik a vonat befutásának időpontja. Igazából nem tudja megmondani, hogy miért ennyire ideges, egyszerűen van egy furcsa megérzése, amitől nem tud megszabadulni és ez zavarja. Alvin legalább nyugton ücsörög a vállán, néha megsimogatja a kis buksiját azzal a megrágcsált körmű mutatóujjával. Végül keservesen, de eltelik az a 2 óra várakozás és végre vonatfüttyöt hall. Ekkor feláll a padról, ahol eddig üldögéltek a nyuszival és kisétál a vágányokhoz, hogy fogadja az érkező szerelvényt. Emberek tömkelege áramlik le a nyitott ajtókon keresztül, de ő csak azt az egyetlen személyt kutatja a szemeivel, akire eddig várt. Magasságának hála igen gyorsan kiszúrja a tömegben Cory-t, aki kicsit mintha elveszettnek tűnne így első látásra, meg talán egy kicsit feszültnek is. A lány nem veszi észre őt így elsőre, Matthew viszont pár öles lépéssel ott terem mellette az embertömeg közepén. Néhány másodpercig csak nézi a másikat, igazából bootolja, hogy ez tényleg megtörténik-e, vagy csak egy álomkép, így hogy bizonyosságot nyerjen a helyzet valódiságáról, megfogja a lány kezét. Nem tűnik el, nem is ébred fel a szobájában az éjszaka közepén, szóval igen valószínű, hogy ez itt és most a valóság. Annyi idegesen és ráncolt homlokkal eltöltött óra után végre elmosolyodik és magához húzza a jóval kisebb testet egy ölelésre. Orrát Cornelia hajába temeti és belélegzi a másik jellegzetes illatát. Mennyire hiányzott ez neki!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Matthew béka alja alatt ülő önbizalma miatt néha feleslegesen lát rémeket, de most valahogy másképp érzi a dolgot. Ennek a furcsa megérzésnek mintha lenne alapja, mintha most készülne fordulni egyet a világ, de legalábbis valami változna. Mélázik ezen, hogy vajon miért lehet ilyen érzése, sorra veszi a lehetőségeket egymás után, a legapróbb hülyeségre is kitérve, de valamiért folyamatosan arra kanyarodik vissza a gondolatmenete, hogy vele van a baj, valami súlyos és talán fatális hibát vétett és most koppanni fog egy óriás(i)t. Közben végig Alvin kis fejét piszkálja, másik kezének körmeit pedig szép sorban rágja le, egymás után.
Valódi megváltás a vonatfütty, végre kiszakad a kis világából és csinálhat valamit, ahol kevésbé űzik a saját démonai. Végignézi, ahogy a szerelvény begördül a bogolyfalvi állomásra és az utashullám elkezd áramolni a peronra. Várva-várt személyét is megtalálja és ez megnyugvással tölti el, az elmúlt 2 óra összes kombinált hülyeségét kiviszi a fejéből és csak a boldogság és a másik iránt érzett szeretet marad meg benne. Rövid bootolás után meg is öleli Corneliát, ám amikor elhangzik az a bűvös sajnálom, addig laza testtartása hirtelen merevvé válik, mintha csak nyakon öntötték volna egy vödör jeges vízzel, és ezzel egyidejűleg enyhe pánik is elfogja, hogy őt most, ebben a pillanatban fogják elhagyni. Ám a mondat maradékától ismét sikerül megnyugodnia, kiengedi a bent tartott levegőt és a tagjait is meglazítja. Éljen az érzelmi hullámvasút, amire reggel befizetett egy pár körre.
Elengedi Corneliát, akinek az arca hirtelen vált át hatalmas vigyorba. Először nem is tudja hová tenni a dolgot, de leköveti a lány tekintetét, ami a vállán állapodott meg, így ő is elmosolyodik. Néhány pillanatra el is feledkezett arról, hogy még Alvin is játékban van itt. Leveszi a válláról a kisállatot, elveszi Cory-tól a csomagját, helyette a kezébe nyomja a nyusszanatot.
- Látod? Egyben van. És szép - állapítja meg nagy büszkén a kisállatra. Úgy érzi, igencsak jó munkát végzett vele, szóval tényleg büszke mindkettejükre.
- Mehetünk a toronyba? - nem, nem akarja bezárni a Navine legfelsőbb tornyába Corneliát, hogy majd valami hős lovag kimentse onnét (fúj), de ott talán kényelmesebben tudnának beszélgetni.