A Fő utczával szemben, a Boglyas tér legimpozánsabb helyén Bogolyfalva vasútállomása kapott helyet. Grandiózus, elegáns épület, hatalmas oszlopokkal, melyek tartó funkciót látnak el. Egyszerű sárga téglából épült falain ablakok szinte nincsenek, csak a harmadik emeleten, a legfelső szinten, ahol a masiniszták pihenhetnek meg egy-egy út előtt és után. A bejáraton egymás mellett három troll kényelmesen besétálhatna csomagjaival. Belépve az épületbe egy hatalmas fogadócsarnokba érünk. Egyik oldalt pénztárak, másik oldalt büfék és apróbb boltok, köztük egy mindenes, ahol a cérnától a főző üstig mindent lehet találni. A peronokhoz a bejárati kapuhoz hasonló kapun lehet kijutni. Azonban nagy meglepetés éri azt, aki kilép azon a kapun. Mugli gondolkodással a vonatok különböző vágányokról indulnának, amelyek között peronok, hidak, vagy aluljárók húzódnak. Itt azonban két sín van összesen, egyik az érkező, másik az induló vonatok számára. Rajtuk végeláthatatlan hosszú sorban és különböző irányban állnak a vonatok. A sínek között egy öreg, hosszú bajuszú, néma bakter ácsorog állandóan, talán az idők kezdete óta, aki kopott táblájával indítja, vagy érkezteti a vonatokat.
Hogy senki se tévessze el, hogy a sorban hányadik az ő vonata, egy igen kellemesen búgó női hang időnként beharsogja az állomás termeit az éppen induló, vagy érkező szerelvényekkel kapcsolatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=854344#post854344][b]Várnai Rafael - 2022.10.16. 01:44[/b][/url]

Az esőcseppek tompa kopogása kíséri a vonat zakatolását, ahogy egyre csak haladnak a céljuk felé. Valaki olyan hangosan kezd köhögni a szomszéd fülkében, hogy némi hang áthallatszik még ide is az éktelen krahácsolásból. Nade erről Rafael nem is vesz tudomást, hála a vezeték nélküli fülesnek. Mindeközben ő csak elfogadva sorsát merül el a videómegosztó oldal üres tartalmában, jobb híján.
Üveges tekintettel bámulja a kicsit sem vicces szituációs "paródiákat". haha, drága a gáz és a villany, megy az apa jól lecseszni a gyereket, mert felkapcsolta a villanyt.
Jó szar lehet muglinak lenni és fizetni a melegért, világításért. Már úgy alapvetően nem irigyli a mugli létet, mennyi alapvető igényért kell fizetniük, amit ők, varázslók egyszerű mágiával megoldanak? Mondjuk ez a zenére tátogás is olyasmi, amihez Rafael úgy érzi, hogy már kicsit túl öreg. Bajban lett volna, ha az ő iskolaévei alatt ezzel foglalkoztak volna a lányok inkább, valószínűleg hódításainak listája is jóval rövidebbre sikerült volna.
Na végre valami jó. Ennek a srácnak a pitbull imitációja egész valószerű. és tényleg, a pudli is, nah, ez kreatív, ebbe raktak munkát - szórakoztató is. A folyosón valaki elhúzza az egyik kupéajtót és sietős léptekkel rohan a kocsi végén lévő büdös, agyonhasznált, ellenben gondatlanul takarítótt, ammóniaszagú helyiségbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=860120#post860120][b]Rothstein Elektra - 2023.02.28. 11:15[/b][/url]

Érdekes élmény tanárnak lenni. Hősnőnk nem is gondolta végig mi minden beletartozik ebbe a hivatásba. Átadni a tudást csak egy szegmens a sok közül. Amikor kiadta számára az ukázt a tanulmányis, meg is döbbent. Neki kell bekisérie az egyik új nebulót a vasútállomásról, mert a többi tanár a következő évre készíti fel a kastélyt. Leltároznak, szortíroznak, adminisztrálnak és ehhez hasonlók. Elektra ezeket hallva oldalvást húzva ajkát elmosolyodott. Mert nagy valószínűséggel ő járt jobban. Hiszen ez csak egy séta lesz egy diákkal, ami mindenképpen jobb, mint ezer meg egy papír közt tobzódni, vagy azt számolni hány négyzetcenti bumszalag bőr maradt tavalyról. Imola a nagyszülőkkel elutazott a Galathea Inn-be, így amiatt nem kell aggódnia, hogy lánya jól érzi-e magát. Mivel tegnap amikor beszéltek az aprónép szinte csak a Leoval közös kalandjaikról fecsegett vidáman. Így teljes lelki békével és fejében a feladatával kapcsolatos információklal indult el a Holdfény 33-ból, hogy az állomásról felnyalábolva érkező dikákjuka a Kastélyig meg se álljon. Látott róla képet, tudja a nevét és azt, hogy egy árvaházából érkezik az Igazgatók megbeszélése alapján, külön engedéllyel. Kezében elvieteles bögréjét tartva halad, s közben néha belekortyol a meleg, fahéjas kávéjába. Ismeri az állomást, a menetrendet pedig még előző este megnézte. Firkászkopó énje nem hagyta nyugodni, így a nebuló után is kutatott kicsit, s amit talált amiatt csak még jobban örült, hogy rábízták a kíséretét. Talán pont azért kapta Antontól a feladatot, mert a férfi tudta, rá fog pillantani a tanuló előéletére. A peron mellett, kicsit kíjebb áll meg és fürkész tekintettel nézelődve várja immár a perceken belül befutó szerelvényt. Csendes szemlélődéssel várakozva ezen a számára is sokat jelentő helyen belényilall, hogy gyermeke is hamarosan az iskola diákja lesz. Addigra talán megmutatkozik varázsereje, s ha mégsem, úgy mellette fog állni. Amit nem tehetne majd meg, ha nem élte volna túl az írországi kalandot. Mennyivel eseménytelenebb az élete azóta. Távoli, halvány emléknek tűnik ma már az egész kálváia, s mindazok, akikért egykor oly sokat megtett volna, már lassan szintén mind halvány árnyképekké lesznek életében. Nem része mindennapjainak sem Hege, sem Zsófia, sem Mark. Egy, aki maradt az Rudolf. A bájitalok mestere jobb híján, s magához mérten nagyon rendes lett vele. Ki hitte volna, igaz? Mégis így esett. Elektra bakancsa talpa alá gyűr pár métert ahogy a szerelvény pöfögve begördül az állomásra. A peront elárasztják az érkezők, ám ő egyetlen arcot keres a tömegben. Remek megfigyelő képességére hagyatkozva sorjáz az embereken.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=860142#post860142][b]Cassius Corvus - 2023.02.28. 20:59[/b][/url]

Nem is tudja igazán, hogy miért, de ahogyan ma reggel felébredt, tudta, hogy ez élete hátralévő részének első napja.
Persze, ezt igazából bármelyik napról el lehetne mondani, de a mai nap igazán az. Ma valami nagy dolog történik, ma valami valóban változik... még ha nem is hitte igazán, hogy ez tényleg így lesz majd. Mi más is ez, ha nem egy igazi próba? Most majd elválik, nem?
Olyan örömmel hagyta maga mögött annak a pokoli helynek a kapuját, mint még soha egy alkalommal sem, amikor egyszerűen csak kiszökött. Mondjuk most nem is ez a helyzet. Na jó... igazából maga a hely nem volt pokoli. Közel sem volt az. Inkább csak a benne lévő egyes boszorkányok és varázslók. Még néhol a felnőttek is... de a gyerekek a különösen kegyetlenek. Eddig.
Most itt az esélye rá, hogy másképp menjenek a dolgok, persze egy jó adag szerencsével. Mert hát arra aztán szüksége van. Hogy ne olvassanak újságot. Hogy ne legyenek kíváncsiak a történelemre. Hogy ne csengjen ismerősen a neve. Túl sok a "ha" és a "talán" az egészben, minthogy a remény is... de azért csak ott van az.
Óhatatlanul is ezek járnak a fejében, ahogyan a vonaton ülve kibámul az ablakon a sebes masszává olvadó, suhanó zöld tájra. Hatalmas gurulós kofferja, amely tele van ragasztgatva mindenféle címkével ("Walpurgis Leányai", és "Aki átlépte már, csak az tudja, hol a határ.", meg egy nagy piros V-ben: "A művész azért hazudik, hogy feltárja az igazat" és a többi) mellette pihen a másik ülésen. Sokan valószínűleg ezért nézik meg, mert ez eléggé bunkóság, de nem véletlenül került oda - jelzi, hogy mellette bizony nincs hely.
És előtte sem, ahol a bagolykalickája pihen, benne egy jókora barna fülesbagollyal, amellett meg egy nagy fekete gitártok, valószínűleg nem üresen. A fülébe helyezett mágikus fülhallgató olyan hangosan dübörög, hogy valószínűleg nem egy közelében ülő kihallja még a szöveget is. Hosszú sötét haja az arcába lóg, bőrdzsekije itt hanyagul szétnyitva, szakadt farmeres, bakancsos lábát pedig az ülésnek támasztja. Végig érzi magán a pillantásokat, de már megszokta, nem törődik vele. Igazából nem hinné, hogy itt azért bámulják, mint ott, ahonnan jött. Egyszerűen csak megnézik.
És ugyanezt érzi akkor is, amikor végre elérik Bogolyfalva határát, és felkel, hogy összeszedje a cuccait. A gitár a hátára, a kalitka a kofferra, az meg a kezébe, és húzza is maga után. Nem néz körbe, nem tolakszik, de nem is várja, hogy mindenki beérjen előtte az ajtóhoz. Elsők között szállt le, és már megy is afelé az épület felé, amit mondtak neki, bár azt nem tudja minek. Végül is hamarabb jöhetett, ajándék hippogriffnek meg ne nézd a karmát.
Határozott léptekben sétál, lendületesen, bár nem rohan sehová. Nem is telik bele sok időbe, hogy megpillantsa a kijelölt helyszínt. Egyenesen oda megy hát, behúzza a falhoz a baglyos kofferját, letámasztja a gitárt a lábához, majd nekidől a falnak. És vár. Bármeddig is kell és bármire.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=860274#post860274][b]Rothstein Elektra - 2023.03.05. 17:20[/b][/url]

Megpillantva a keresett alakot nem rohanja le azonnal. Kivár és figyeli. A küllemét a mozgását, a mozdulatait és azt is végignézi ahogy megáll a falnál és elkezd várakozni. Gitártok a hátán, bagoly a kofferen egy kalitkában. Éles huhogása türelmetlenségéről tanúskodik. Már csak ilyenek ezek a madarak. Elindul feléjük és megállva előttük rámosolyog a fiúra és állatára. - Hangos egy tollasod van, de a kastélybeliek közt hamar megtalálja majd a helyét - biccenti fejét a kalitka felé, majd folytatja - A nevem Rothstein professzor és azért jöttem, hogy elkísérjelek a Tanodába - kezét nyújtja barátságos gesztusként. Számos dolgot olvasott a fiúról, de ő csak saját tapasztalatainak hisz és megérzéseinek, amik azt súgják ez a fiatalember nem érdemel semmi mást tőle csak megértést, nyílt elfogadást és persze figyelmet. - Gyere! Ha éhes, vagy szomjas vagy megállhatunk venni valamit. Emlékeim szerint a büfékocsin kapható szendviccsel egy hipogriffet is le lehet ütni olyan kemény - beszél megnyugtató és jellegzetesen bársonyos tónusú hangon. Neki is volt szerencséje ezekhez a szendvicsekhez így nem a levegőbe beszél. Abban meg szinte bizonyos, hogy egy árvaházban nem köznek a kirepülő lakó tarisznyájába sem aranyat sem hamuban sült pogácsát. Legalábbis egy fejlődésben lévő kamasz számára elegendőt biztosan nem. Ugyanezt sejti a bagolycsemegéről is így ha kell azt is segít majd szerezni neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=860641#post860641][b]Cassius Corvus - 2023.03.12. 23:28[/b][/url]

Cassiusnak sejtelme sincs az őt figyelőről. Már csak azért sem, mert egy ideje már megszokta, hogy mindenhol szúrós szempárok kereszttüzében sétál az árvaházban. És bár ösztönös képességévé fejlesztette az évek alatt, hogy azonnal kiszúrja az ilyesmit, már csak a felkészülés miatt is, most a sok új inger, a gyomrában bukfencet vető ismeretlen lény és a saját gondolatai vonják el minderről a figyelmét. Így hát a professzornak bőven van lehetősége kifigyelni.
Cassius viszont cseppet sem olyan érdekes, mint amilyennek az ember egy hasonló hírű valakit várna. Bár komor az arca, nem épp egy megrögzött gyilkosnak hat, habár fiatal, és az apja is elég jóképű volt. Emellett igazából nem csinálj mást, csak áll, zsebre dugott kézzel a falnak támaszkodva. Igaz, nézegeti a díszítést, látványosan kerüli a körötte tébláboló boszorkányok és varázslók tekintetét, és továbbra is kiüvölt a zene a mágikus fülhallgatóból, ezt leszámítva leginkább csak a barna fülesbagoly az, ami ad némi hangot panaszának, miszerint jobb szeretne már valahol szabadon szárnyalni. A kívánsága pedig igazából nyomban teljesül is.
Cassius annyira elmerül épp a gondolataiban, hogy csak akkor veszi észre a nőt, amikor az már előtte áll, és mosolyog. Épp akkor érkezve, amikor a baglya hangosan zsörtölődik egyet. A meglepettségtől néhány pillanatig csak bámul ki a fejéből, mielőtt hátra löki a fülhallgatót, így, ha a professzor nem várja ki, talán meg sem hallja az első mondatát. De bárhogyan is van, a bemutatkozásra már a külvilág nyüzsgő, érdekes, és valahol kellemetlen zajában kerülhet sor.
Viszont nem mutatkozik be elsőre. Inkább csak végig méri a nőt, bár nem túl látványosan, de azért nem is észrevétlenül. Mintha megakarna bizonyosodni róla, hogy tényleg egy tanár van itt, és tényleg őt keresheti. De aztán ellöki magát a faltól és biccent.
- Cassius Corvus.
Mintha megrándulna a szája sarka a családnevének kiejtésekor, de mégis színtelennek tűnik. Bár igazság szerint most nem a bemutatkozás miatt. A nő alighanem tudja kicsoda, ha őt kereste. A nő kezére azért lepislog, mielőtt megfogja azt, de egy óvatos érintéssel végül megteszi, hogy finoman megrázza. Majd olyan gyorsan húzza el, amennyire csak tudja.
Ezután máris megfogja a holmijait. A gitár vissza a hátára, a baglyos koffer a kezébe, és már készen is áll. A professzor könnyed stílusa viszont láthatóan meglepi. Mintha még viccelődni is akarna vele, de mindig óvatos az ilyesmikkel, egyáltalán nem biztos a dolog. És sokszor leginkább csak kínjukban szoktak így viselkedni vele. Így, ahogyan a nő nyomában elindul a mutatott irányba, csak rövid és tömör választ ad, nem is nézve felé.
- Nem vagyok, köszönöm.
Ez igazából nem igaz. Már tegnap este se volt étvágya, de akkor lecsúszott még egy-egy falat, ma reggel óta viszont semmi sem. A gondolatra meg is kordul a gyomra, bár szerencsére nem olyan hangosan, így talán a tanárnő nem hallotta meg. Talán. Viszont jobbnak látta elutasítani az ilyesfajta ajánlatot, több okból kifolyólag is.
De az láthatóan egyelőre nem derül ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=861468#post861468][b]Rothstein Elektra - 2023.03.28. 11:53[/b][/url]

Tisztában van vele, hogy egy tinédzser fiú általában nem repes az örömtől, ha gardedámot kap maga mellé. Főleg akkor ha az a bizonyos illető ráadásul egy tanárnő. Látja és érzi, hogy a fiú kínban van egy kicsit. Ezt igyekszik enyhíteni a maga módján. Azonban eddig úgy fest, patronáltja kemény dió és meg kell dolgoznia a szavaiért. De nem az a fajta, aki feladná. - Jó neked, mert én bizony éhes vagyok. Szóval teszünk egy életmentő kitérőt - mondja mosolyogva, majd lábait arra kezdi szedni, amerre a legjobb pogácsát lehet kapni a városban. Menet közben kezd túl nagy lenni a csend. Mindig is utálta a feszélyezett hallgatást, ezért ismét szóra nyitja szép ívű ajkait. - Mit hallgattál az előbb? Csak valami igazán jó zene lehetett, mert még ott voltál benne, amikor odaértem hozzád - diskurál a megfelelő témát keresve. A zene sokat jelent számára. Vannak dalok, melyeket hallva mind a mai napig belül zokog, de olyanok is akadnak szép számmal, amik jó kedvre képesek deríteni néhány perc alatt. Reméli ezzel a kérdéssel kicsit sikerül beszédesebbé tennie a fiút. Hiszen aki gitárt hord magával, az minden bizonnyal a muzsika szerelmese.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=861509#post861509][b]Hegedüsh Marcell - 2023.03.29. 10:13[/b][/url]

Öblös, kürtszerű hang jelzi, hogy néhány percen belül megérkezünk a bogolyfalvi vasútállomás kettes számú peronjára. Régi stílusú, bőrüléses fülkében utaztam idáig. Nem volt éppen a legkényelmesebb, sőt… kifejezetten hideg volt, amikor felszálltam a teljesen kihűlt vonatra. Most csupán leheletem csapódik vissza páraként a hűvös szél-tépte ablaküvegről, hogy ahhoz közelebb hajolva bámuljak bele egyenesen néhány várakozó városlakó arcába. Mosolygó szemek, izgatottan járó lábak. Várnak. Ekkor látom meg szemem sarkából, hogy az előttem ülő idősebb hölgy a magasba emeli a kezét, s fogatlan, ám annál bájosabb mosollyal integet egy tizenéves fiúnak, aki a peronon vár rá. Én egyedül fogok leszállni a vonatról. Egyedül fogok hazamenni és egyedül fogom elfogyasztani a vacsorámat, ami valószínűleg valami mirelit lesz, amit egy suhintással tudok ehető melegre varázsolni. Bele sem merek egyelőre gondolni abba, hogy mégis milyen állapotok uralkodhatnak a házon belül. Csupán kényelmes ágyamra tudok gondolni, s arra, hogy talán vacsora után járok egyet a városban.
Mélyet sóhajtva emelkedek fel, amikor a kerekek végre megálljt parancsolnak a vonatnak. Ritkaságnak számító mantikórbőr utazótáskámat vállamra dobom, s a fülke ajtaját kitárva engedem magam elé az idős hölgyet, hogy az kedves szavakkal köszönje meg nekem, s öregesen unokájához biceghessen.
Megjelenésem a szokásos; bőrdzseki, fekete farmer és bőrbakancs. Nyakamban egy motoros csősál óvja meg torkomat a jéghideg széltől. Sötét fürtjeimbe bele-belekap a szél, miközben megteszem az első lépéseket Bogolyfalva vasútállomásán. Nem érzek izgalmat. Nem érzek szomorúságot, boldogságot, várakozást. Nem érzek semmit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=861510#post861510][b]Gyarmati Lora Manka - 2023.03.29. 10:44[/b][/url]

Nem különösebben szeret vonattal utazni, de most rávették, mert hogy mekkora buli lesz. Aha, egészen addig az volt, míg négyből egy be nem aludt, kettő össze nem veszett, a harmadik meg neki nem állt sírni a pasijanempasija miatt. Nem igazán bírta követni az eseményeket, s úgy félúton ült el többi nőtől, mert úgy érezte, hogy Bogolyfalváig még eret is vág, ha tovább hallgatja őket.
Így hát volt ideje lenyugodni, átgondolni, hogy még mit kellene alkotni mára. Terveiben elmélyedve száll le a vonatról, véletlenül pont neki ütközve a néninek, aki után még időben kap, hogy az ne essen össze. A nőnek azonban az nem tűnik fel, hogy ezzel a koccanással, a táskáját hagyja maga mögött, mert annak pántja megadja magát. Eddig is egy hajszál tartotta életben.
A számára idegen férfi – Marcell – mellett egy aprócska mosollyal halad el, majd odalép az eredeti útitársai mellé, hogy azért rákérdezzen, minden rendben van-e. Miközben a válaszokat hallgatja, szeretné napszemüvegét és telefonját a táskába süllyeszteni, ami nincs ott. – Baszki, a táskám – talán kissé hangosabban csúszik ki a száján, mert a nénike csúnyán néz rá, de őt ez pont nem érdekli. – Bocs lányok, de a táskám nincs meg, majd, majd beszélünk – nem kezd el pánikolva futkorászni, mert az nem ő lenne, de azért elég kellemetlenül érinti a helyzet ahhoz, hogy minden szembejövőnek neki ütközzön, így megy neki Marcellnek is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=861512#post861512][b]Hegedüsh Marcell - 2023.03.29. 11:20[/b][/url]

Mikor először tértem vissza az iskolai évek után ebbe a csepp, elvarázsolt kisvárosba, teljesen más érzések kavarogtak bennem. Tele voltam vágyakkal, teljesíteni akarással. Most unott arccal csámcsogok a rágómon, miközben jobb vállamat súlyos táskám nyomja, bal kezem pedig megszokott módon a farmerzsebben pihen. Nem vagyok az a vézna alak, aki elhagyta Bogolyfalvát, de nem is vagyok annyira jó súlyban. Leginkább ez arcélemen látszik, ami végre ugyanolyan férfiassággal mutatja meg magát a nagyérdeműnek, mint jó pár évvel ezelőtt. Elgondolkodtam. Menjek egyenesen haza vagy üljek be egy italra valahová? Megengedhetem magamnak? Bevásárolni menjek inkább? Gondolatban vállat vonok; ki a francot érdekel? Ásványokat kutattam most hónapokon keresztül, amiket leadtam, s igen jó pénzeket kaptam értük. Azonban egyedül ebben is elfáradtam. Most kell egy kis idő, amíg összeszedem a gondolataimat, és eldöntöm, hogy merre tovább az életemmel. Vonzó, ugye? Egy negyvenes éveiben járó, jelenleg munkanélküli férfi, akinek a lelke darabokra tört, s csupán a legerősebb páncélt nyújtó darabot tartotta meg.
Hatalmas a zsivaj, de annyira nem érint érzékenyen a dolog, így ajkaimat megnyalva nézek szét magam körül, amikor is elkapom egy mellettem elhaladó, fiatal lány mosolygással egybekötött tekintetét. Fekete szemeimmel hunyorítva nézek a csinos alak után. De hát ennyiben ki is merül a dolog, hiszen az első számú dolog az, hogy vén kéjencnek érzem magam tőle. Másodlagosan pedig… vagy inkább az az elsődleges – tudja a fene – arról van szó, hogy nem keresem még a flörtöt sem manapság. Plusz… letekintek a földre, s megpillantom a lány táskáját.
– Hé! – szólok utána rekedtes hangomon, de nem hall. Lehajolok, és felkapom a táskát, hogy utána induljak, de ő hirtelen fordul meg tengelye körül, így egymásba ütközünk. A táskát kiejtem kezemből, s az újfent a földön találja magát. – A fenébe! – hajolok le újra. – Ne haragudj… elhagytad a táskád…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=861514#post861514][b]Gyarmati Lora Manka - 2023.03.29. 11:32[/b][/url]

Nincs benne az élete, de a lakáskulcs az igen. S, bár vicces lenne, ahogy felmászik az öreg tölgyfán, s annak ágáról átugrálna a tetőre, hogy aztán macskákat megszégyenítő mozgással másszon végig, vagy érjen földet.. Nem kockáztatna. Az öreg így is elég sokat zsörtölődik vele. Ő pedig mosolyogva hallgatja, mert hálásnak kell lennie, hogy kapott szállást. Átmeneti, ez élteti.
Szóval a kulcs miatt fordul, ütközik, majd kissé zavarban néz a bácsira.
- Igen, azért fordultam vissza - néz le rá, majd megvárja, hogy a férfi felemelkedjen. - Köszönöm szépen - mosolyodik el végül, s ha nyújtják felé, el is veszi a táskát. - Nem vettem észre, hogy leesett, hirtelen azt hittem a vonaton hagytam, az kellemetlenebb lett volna - bár néhányan biztosan nevetve nézték volna vissza, ahogy kétségbeesetten kergeti a szerelvényt, hogy visszaszerezze a táskát.
- Jó dzseki, remélem nem csak divat, hanem tényleg motorozol is - lép kettőt hátrébb, hogy jobban megnézze magának. - Igen, határozottan olyannak tűnsz, aki nem csak divatol. Manka vagyok, örülök az ütközésnek - s nő létére, fittyet hányva az illemre, nyújtja előre a kezét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=861520#post861520][b]Hegedüsh Marcell - 2023.03.29. 14:34[/b][/url]

Hallom a lány szavait, miközben ismét összeszedem a táskát a kövekről. Megköszöni, amire én kimérten, halvány mosollyal biccentek egyet. Esetlenül nyújtom felé, mert közben már teljesen másfelé járnak a gondolataim. Mennyire hasonló karakterek vagyunk első ránézésre… Szemeim elhomályosodnak, ezzel érzékeltetve a külvilágnak, hogy elvesztem kicsit képzeletemben. Érdekes gondolat, hogy akár rokonom is lehetne. Igen közeli. Lehetne a lányom is akár, ahogyan elnézem. Egészen fiatalnak tűnik, amit erős kiállása még inkább megerősít. Figyelem, ahogyan magához veszi a táskát. A háttérben társalognak az emberek, az újságárusok hangosan kiabálják a mai nap pletykáit, hogy fogyjon a nyomtatott sajtó, perec illat száll a levegőben, és… hangosan megkordul a gyomrom. Nem tudom, hogy a másik számára mennyire hallható ez, elvégre eléggé nagy a zaj az állomáson. Én éreztem. Egész a torkomig, hogy most már talán két nap is eltelt azóta, hogy megettem azt a mákos rétest Pestseholsén. Dehidratált vagyok és az éheséget már egyszerűen nem is érzékelem. A mirelit gondolata is csupán a házammal köthető össze. Amolyan ösztönös valami.
Összehúzott szemöldökkel nézek végig magamon. – Divat – horkanok fel. Folytatnám sértettségem kifejezését, azonban a lány hátrébb lép és szemügyre vesz. Összeszorul a gyomrom. Zavarban vagyok. Ám a végeredmény pozitív. Bólintok egyet. – Igen – nyelek egyet. Nem kötöm az orrára, hogy a Harley-t el kellett adni. – Jelenleg egy… klasszikus Honda CB550-ösöm van – maradjunk a klasszikus szónál. – Tán boszorkány létedre érdekelnek a motorok? – az öltözködéséből kiindulva; buta kérdés. Jobb szemöldököm megemelkedik. Lenézek a felém nyújtott vékonyka, tetovált kézfejre. – Hege – mutatkozom be. – Ide jársz a tanodába?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=861547#post861547][b]Gyarmati Lora Manka - 2023.03.29. 21:05[/b][/url]

Várakozón tekint a másikra, s van ideje arra, hogy jobban megszemlélje az arcát. Fáradt, kissé gondterhelt vonások, üvegesnek tűnő tekintet. Lehet, hogy vannak, akik megijednének tőle, hiszen van az egész kiállásában valami hátborzongató, de Mankának ez inkább figyelemfelkeltő, mintsem intőjel.  Ezért is nézi meg tényleg nagyon, már-már szemtelenül stíröli, mielőtt a motoros téma jönne.
– Tudtam én – bólint is egyet, meg képzeletben megveregeti a vállát, hogy most sem tévedett. – Nyáron ültem utoljára motoron, akkor is csak utasként, de! Megszereztem rá a jogosítványt két éve – már kiskorában azt mondogatta, hogy neki, ha férje lesz, az motoros lesz. Nos, még bőven van ideje, hogy megtalálja ezt az embert, de úgy gondolta jobb biztosra menni és szerez magának is egy jogsit.
– Nos, hivatalosan még nem. De már egyszer végeztem, az alapképzést itt csináltam, neki álltam a gyógyítónak, amit végül nem itt fejeztem be, hanem cserediákként, kicsit kint éltem, s most visszajöttem. Aztán gondoltam, hogy az ékszerkészítés, az ásványok és az illóolajok mellé egy kis botanika is jó lenne, így a tanév elejével, elkezdem azt a szakot – kicsit sok ez így egyszerre, de nem szeret rövid és tömör válaszokat adni. Így legalább kikerüli azt, hogy további három kérdéssel jussanak el ugyanide. – Szívesen visszakérdeznék, hogy te is odajársz-e, de gondolom nagyon nevetnél.. Szóval, te mit csinálsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=861684#post861684][b]Hegedüsh Marcell - 2023.03.31. 11:03[/b][/url]

Egy pillanat csupán, amíg elmerengek a kézfejen lévő, színes remekművön, majd fejemet megrázva tekintek fel a lányra, aki éppen vonásaimat vizsgálja. Ha eddig zavarban voltam, akkor most nem tudom, hogy ez pontosan micsoda, amit érzek. Nőneműtől ilyen jellegű vizsgálódást nem igazán tapasztaltam az elmúlt időben, s attól függetlenül, hogy körülbelül húsz év lehet közöttünk, mégis hízelgő, ha megnéz magának akárcsak egy másodpercre is. Elismerően biggyesztem ajkaimat, s biccentek is, amikor a jogosítvány szóba kerül.
– Köszönöm, hogy visszaadtad a fiatalságba vetett hitemet – engedek meg egy félmosolyt, így borostás arcom máris valamivel kevésbé tűnik sorozatgyilkos-alapanyagnak. Jó tudni, hogy vannak még ilyen lányok, akiket érdekelnek a járgányok. – Ha majd beszerzel egyet, akkor talán össze is futunk a hegyekben – elvégre a hegység girbegurba szerpentinjein a legcsodásabb motorozni ilyenkor.
„Hogy mennyit csacsog ez a lány egy idegennel”, fordul meg a fejemben a gondolat, de csak oldalra biccentett fejjel, még mindig halvány mosollyal hallgatom a lelkes beszédet. Ásványok. Kapom fel a fejem. Valóban egyre több bennünk a közös. Nem volt véletlenül néhány éve kalandom az édesanyáddal? Mert ez kísérteties.
– Én magam ásványkutató vagyok – gesztikulálok szabad, bal kezemmel. – És… az Eridon házvezető-helyettese voltam. Aztán elutaztam. És… most újra itt vagyok – nem is tudom, hogy beszéltem-e ennyit az utóbbi időben. – Egyébként, idejártam még a dinoszauruszokkal a meteorbecsapódás előtt. Eridonos voltam én magam is, így jó volt kicsit részt venni a ház vezetésében – egyébiránt, semmirekellő munkanélküli vagyok, köszönöm kérdésed.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=861700#post861700][b]Gyarmati Lora Manka - 2023.03.31. 11:33[/b][/url]

Kis zavartan neveti el magát. Még, hogy ő adja vissza valakinek a fiatalokba vetett hitét.. Ez csak vicc lehet. Magyarországi idősebb emberek többsége nem vélekedik így róla, amikor meglátja. Inkább neveznék az ördög lányának, minthogy reménysugárnak. – Csak nehogy meglepődj, mikor tényleg bekövetkezik ez – mosolyodik el pimaszul. Tervei között szerepel majd beszerezni egy motort, de jelenleg még nem telik rá. Telne, ha szépen pislogna a szüleire, de nem fog, mert nem szeretné, ha ők pakolnának alá mindent. Ezért is él egy öreg bácsinál és nem egy saját lakásban.
– Tényleg? –néz egy kissé meglepetten, mikor az ásványkutatás szóba kerül. – Ez nagyon jól hangzik. Most is ott voltál? – lehet, hogy kissé túl lelkesnek és tolakodónak tűnik, de nem is emlékszik már arra, hogy mikor találkozott volna valakivel, aki egynél több ponton is hasonlított rá.
– Eridon? – nevetve rázza meg a fejét, majd bal karján kissé feljebb tolja ruházatát, hogy a piros főnixet megmutassa. – Szintén Eridon, én most is ott leszek mester. A többi ház kissé fura nekem – utolsó mondatát csak úgy mellékesen, kissé halkabban súgja. Nem mintha, bármitől is félne. – Elég érdekes, hogy ennyi mindenben hasonlítunk – állapítja meg végül és nem is tartja ezt magában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=862263#post862263][b]Hegedüsh Marcell - 2023.04.05. 13:16[/b][/url]

Ami igaz, az igaz. Jómagam kedvelem az egyéniséggel megáldott fiatalokat, és ez a lány éppen olyannak tűnik, aki nem szenved hiányt különleges megjelenésből és személyiségből egyaránt. Ezért is használtam a választott szófordulatot. Hiszem azt, hogy nem kell kihalnia ezeknek a jegyeknek, amit Manka hordoz magában. Halványan mosolyogva, inkább amolyan jobbra húzott félmosollyal reagálok a „fenyegetésre”, miközben megjelenik az aprócska nevetőcsík arcom jobb felén borostáim között. Fejben válaszolok manapság sok mindenre, így most is ezt teszem, miszerint „engem már meglepetés nem érhet”. Volt már annyira öröm és bánat az utóbbi években, hogy teljes vállszélességgel kiállok amellett, hogy kevés olyan dolog létezik, ami megbotránkoztatna. Máshogyan állok az élethez. Máshogyan állok az emberekkel. Leginkább fenntartásokkal. Nagy kár… pedig egész jó arc voltam.
– Jól? – kérdezek vissza egy hitetlen fintorral arcomon. Meglepett. Ásványokra így reagálni. – Öhm… igen – felelem kissé zavartan, hiszen nem számítottam erre. – Kutattam utánuk Dél-Amerikában és Európa északi országaiban – hogy legyen jó nagy különbség a két kutatóhelyszín között. Nem igen találtam semmi érdekeset, de Caracas mellé még vissza kell mennem. Ott valamit érzett a kő a szívemben.
– Igen – tekintek feketéimmel hunyorítva a lányra. – Valóban érdekes.
Köszörülöm meg a torkom, hiszen kényelmetlen, hogy már nem tudok olyan közvetlenséggel fordulni másokhoz. Régi énem már régen megragadta volna az alkalmat, hogy egy kávé mellett csacsogjunk tovább. Most viszont ajkaimat zavartan összeszorítva ácsorgok Manka előtt. – Nem akarlak amúgy… feltartani. A barátnőid biztosan várnak – nyögöm ki végül karcos hangomon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=862265#post862265][b]Gyarmati Lora Manka - 2023.04.05. 13:40[/b][/url]

Kissé meglepi, hogy Hege visszakérdez. Talán valamit rosszul, helytelenül fejezett ki? Pedig azt gondolta, hogy távolléte alatt, nem kopott meg nyelvi tudása. Értetlensége arcára is kiül, ám nem kérdez vissza, mivel a férfi sem akad fent különösebben hosszabb ideig a dolgon. – Ez nagyon érdekesen hangzik –most legyen rámenős és ajánlkozzon arra, hogy szívesen hallgatna még az ásványokról és azok kereséséről történetet? Nem, mintha gondja lenne azzal, hogy belemászik mások aurájába, na de itt azért több is van. Hegéről úgy pattannak vissza a dolgok, hogy Manka már szinte kínosnak érezné a kávé avagy sütemény fogyasztás felajánlását.
Pedig azt gondolná az ember, hogy a kínosság és alamusziság nincs benne a szótárában. Úgy tűnik mégis.
- Ühm, nem. Nem tartasz – kezdene bele, de aztán jobban átgondolja az elmúlt perceket és inkább nem erőlteti azt, ami láthatóan nem megy. – Igazad van, inkább megyek – adja fel végül mosolyogva a dolgot. – Köszönöm, hogy összeszedted a táskámat, talán majd egyszer meghálálom – ez a legjobb opció. Nem mászik rá, mégis közli, hogy azért vevő lenne akár egy süteményre is. Még magát is meglepi azzal, hogy ennyire könnyen megy. – További szép estét! – int egyet, majd mosolyogva fordít hátat Hegének és lendületes, szinte szökkenő léptekkel halad barátnői közé, akik mellé odaérve, még egyet int búcsúzóul a férfinek.

// #köszöntem #Élményvoltál

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=862267#post862267][b]Cassius Corvus - 2023.04.05. 14:09[/b][/url]

Cassius igazság szerint már megszokta a gardedámokat. Egy ideig azért kapott, mert túlságosan gyerek volt még, hogy egyedül mászkáljon, azután pedig már... nos, másért. És igazság szerint még tinédzser létére sem vak, szóval legyen bármennyivel is idősebb nála a tanárnő, látja, hogy Elektra professzoron van mit nézni, és a kellemes látvány legalább önmagában megéri. Ami a beszélgetést illeti... az már kevésbé a fiú terepe. A tanárnőé viszont úgy tűnik annál inkább. Mert a fene tudja miért, de láthatóan még mindig beszélgetni akar vele, és még mindig egészen jó arcnak tűnik.
- Ühüm.
Szóval akkor elkíséri a tanárnőt ebédelni. Ha kicsit nyíltabb és pofátlanabb lenne, most belökhetne valami olyan dumát, hogy "máris randiznak, pedig még meg se hívta egy italra sem", de mivel nem így van, csak a fejében ötlik fel a dolog. Azért megrándul a szája sarka a gondolatra. De persze nem mond semmit. A zene kérdésére viszont...
- Csak egy mugli zenekart - von vállat. Nem túl részletes és konkrét válasz, de azért sok mindent elárulhat ez is. Például azt, hogy muglikat is hallgat, vagyis nem gondolja rangján alulinak ezeket a dolgokat. - Jó zene.
Csak jó zenéket hallgat - tenné még hozzá, de egyelőre még mindig nem tűnik olyannak, mint aki túlságosan beleakarna bármibe melegedni. Egyelőre. Így csak sétál tovább a tanárnő mellett, eddigi csöndességében. Pedig, ha tudná, hogy a tanárnőnek is jelenthet annyit a zene, mint neki... Igaz, talán másoknak nem az életét mentette meg.
A professzor asszony viszont láthatja már ebből, hogy tényleg nem lesz könnyű a dolga. A kérdés csak az, hogy meddig tart ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=862270#post862270][b]Hegedüsh Marcell - 2023.04.05. 14:39[/b][/url]

Szinte én magam érzek fizikai fájdalmat attól, hogy ennyire tré, ahogyan viselkedek. Attól, hogy megjegesedett a viselkedésem, attól függetlenül hülye nem lettem. Csak magamra húztam egy páncélt a jövőbeli lehetséges sérülések végett. És ez így van jól. Ez jó ötlet volt. Teljesen baró, hogy egyedül fogod leélni az életed, mert ennyire hagytad magad megcincálni. Ooooolyan büszke vagyok rád, Hegedüsh Marcell. Minek is álltatom magam? Itt van ez a helyes, kedves lány, aki csak beszélgetni szeretne velem – hozzáteszem a kedvenc témáimban –, én pedig érdektelen tekintettel figyelem őt; néhány ösztönös mosollyal persze. De igazi motoros parasztnak tűnhetek. Olyannak, akikről elindultak a sztereotípiák annak idején.
„Ez nagyon érdekesen hangzik”, emelem rá ismét sötét tekintetemet, hogy most bennük ismét valami kedvesség csillanjon meg lelkem barlangjából. Mesélnék én. Ha egy évvel ezelőtt lennénk. Most nem megy. És ezt Manka is látja. Ennyit arról, hogy szerezhettem volna egy csinos, fiatal lányismerőst magamnak. Megrázom gondolatban a fejem; mégis mit várok. Ő kedves volt velem, mert bizonyára egy alapjában véve kedves teremtés. Én egy bunkó voltam. Különben is; mit akarna tőlem egy körülbelül húsz évvel fiatalabb nő? Figyelem őt, ahogyan eljut tudatáig, hogy felesleges több időt fecsérelni rám. Már fordul is a köszönet után, én pedig automatikusan lépek egyet utána, mintha marasztalni szeretném vagy utána szólni, tán bocsánatot kérni, hogy ekkora suttyó voltam, de… nagyot nyelek, és csak állok egyhelyben.
– Neked is… – engedek meg egy magamban csalódott fintort. Mégis mi a fene történt velem? Figyelem, ahogyan visszatér a többi lányhoz, majd elkapom tekintetemmel, ahogyan felém int. Én is így teszek egy aprócska félmosollyal, majd tovább állok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=862275#post862275][b]Rothstein Elektra - 2023.04.05. 15:23[/b][/url]

Bárki megmondhatja a környezetéből kiragadott személyek közül, hogy hősnőnk nem arról híres, hogy feladja a dolgokat, amikbe belekezdett, s amikben csak egy csipetnyi reményt is lát, hogy sikerülnek. Kitartó típus és erre büszke. Szófukar útitársával az oldalán sétálnak tehát most a pékség felé, hogy némi hadtáppal lássa el magát, s szándéka szerint az ifjút is majd Elektra. Közben persze beszélgetni igyekszik, mert semmitől sem berzenkedik jobban, mint a hosszú, kínos csendektől. Szerencsére a zene jó témának bizonyul, ami megtöri egy picikét a fiú hallgatásának jegét. - Nekem is mugli bandák a kedvenceim. Ismered a Whitesnake-et vagy a Nickelback-et? Esetleg a Scorpionst? - kérdezi felsorolva egyúttal azokat a zenekarokat, vagyis nagy részüket, akikért tini kora óta rajong - Jó! Tudom most azt gondolod, Merlin bajszára, ez a nő egy őskövület! - mosolyodik el szélesen és megvonja vállát - Szerintem a jó zene, az jó zene és teljesen mindegy kiktől származik. Éppen ez benne a jó, hogy összeköti az embereket, a világokat. Pont mint a filmek és a sorozatok - meséli lelkesen, majd lefékez a bolt ajtaja előtt, ahonnan a frissen sült pékáru semmivel össze nem téveszthető, ínycsiklandó illata árad kifelé, hogy orraikkal cicázzon. - Gyere csak be és nem tudsz ellenállni. Komolyan, ez a hely olyan, mint egy bakelit a sok CD között - teszi kezét a kilincsre, majd betolja a résnyire már nyitva lévő ajtót. A pultban szorgoskodó péklegény szélesen mosolyogva üdvözli és a becenevén- "Elek" -szólítva kérdezi meg tőle, hogy a szokásosat viszi-e most is magával. Fejét várakozva fordítja a fiú felé, hogy lássa, szeretne mégis enni valamit, vagy sem, amit aztán lehet megbánna. Természetesen nem erőszak a disznótor, csak a malacnak fáj kicsit alapon, történik minden.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=866222#post866222][b]Podlovics Yulia Lenke - 2023.08.19. 19:54[/b][/url]

A balettvizsgájára indul, ami nem kevés okot ad arra, hogy izguljon. Már jóval a vonat érkezése előtt kiér az állomásra. Vállán a sporttáskája, benne minden cuccával, ami az órára kell. Előző nap egész délután gyakorolt, vacsora után pedig erősített és nyújtott két órát. Nem akarja a véletlenre bízni a sikerét. Egy csoportos és egy egyéni koreográfiája is van, s mindkettőben a maximumot szeretné nyújtani. Legalább szombatra tették a vizsgát, így az iskolai órákat nem kell végig ülnie. Ez mindenképpen nagy súlyt vesz le a válláról. Sokkal nagyobb energiával futhat neki a vizsgának. Jobban izgul, mint bármelyik iskolai vizsgájáért.
Valahol a táskája mélyén nyomorog egy szelet csoki és egy sajtos szendvics is, amit reggelinél rakott el. Nem sokat evett, egy pohár narancslén kívül csak egy banánra bírt nézni, amit az állomásra menet rágcsál. Csak azért próbálja legyűrni, mert tudja, szüksége van az energiára. A többi ételt is ezért hozta el, bár nem hiszi, hogy képes lesz a vizsga előtt megenni.
Kidobja a banán héját, s belép a váróterembe. Talál bőven szabad helyet, így a maga melletti székre táskáját is le tudja rakni. Egyenes háttal, lábát lóbálva ül a széken. Fejét kicsit felemeli, mikor a hangosbemondó megszólal, bár sejti, hogy még nem a Budapest felé tartó vonatról van szó. Csinos kis órájára pillant, s ingerülten sóhajt egyet. Szeretne már túllenni rajta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=867281#post867281][b]Kátai-Kompos Paloma - 2023.09.19. 18:02[/b][/url]

A nyár melege még bőven érte, a napsugarak arcát cirógatták, ahogyan lefelé lépdelt a vonat kissé magas lépcsőiről. Legalább a bőröndjét segítettek neki leszedni, Hugó csak ezután széledt szét a haverjait előásni a rellonos brigádban.
Ennyi belefért a testvérek között, némi utolsó civódással összefűzve, mielőtt még ki-ki indult volna felfedezni a maga kis kalandjait erre a tanévre.
  – Aztán, ajánlom, hogy ne a Rellonba kerülj! – emelte fel a fiú szálkás mutatóujját még utoljára.
  – Ne félj, nem szándékoztam, de most, hogy említetted… lehet, megérné megbundázni a sámánbotot – villantott rá egy féloldalas mosolyt, azt a fajtát, amilyet a sorozatgyilkosok a vallatóiknak szánnak a kihallgató-szobában.
A társalgás ennyiben is maradt, Hugó lemondóan legyintett és inkább sarkon fordult. Nem fog belemenni a húga manipulatív játszmáiba. Megtanulta már, hogy Palomával vitatkozni nem érdemes, mert fenekestől kiforgatja a szavait, és még a végén ő lesz a hibás mindenért is.
Remek taktika, csak egy idő után óvatosnak kell lennie vele, mert gyanakszik az ember, hogy épp egy energiavámpír szívja képletesen értve a vérét.
  – Helló! – Csak talált magának új társaságot, aki hű csatlósa lehetne a világhódítási terveinek megvalósításában… elvégre, mire jó egy jó kis cél, ha nincs hozzá meg a tökéletes szupercsapatod, nem? – Merre van a kastély? Jé! Lenke! Meg se ismerlek az előkészítő óta, de megnőttél! Még mindig táncolsz?
És már be is indult a csacsogógépezet. Nehéz lesz szabadulni tőle, ha a másik inkább egyedül akarná átvészelni az iskolához vezető utat. Hasznos, ha van a tarsolyában némító-átok Paloma ellen…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=867851#post867851][b]Bakonyi Benedek - 2023.10.01. 21:24[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=867854#post867854][b]Szécsi Dominik - 2023.10.01. 22:23[/b][/url]

Csak egy hátizsákot hozott otthonról magával, ami a tértágító bűbájnak hála sokkal több dolgot tudott tárolni, mint azt el lehetett képzelni. Így persze jóval nehezebb is volt az a terepmintás hátizsák, amit egyébként a faterjától kapott még fiatalabb korában. A kicsit már kopottas tatyó még épp, hogy ki tudta szolgálni az igényeket, de Dominik már a vonaton ülve is azon gondolkodott, hogy nem ártana majd egy újat beszereznie, mielőtt ennek még leszakad a vállpántja.
A jól ismert megálló közeledett, időben felkelt és kikászálódott a zsúfolt vagonból, ahol sajnos nem ült ismerős. Leugorva a vonatról, nehézkesen vonta hátára a táskát, aztán megindult előre, s még bosszankodott is, hogy mennyire rohadt nehéz a cucca. Ilyenkor jöttek volna jól a Markovits tesók, mert több kéz ugye többet bír, át is passzolta volna nekik a holmit. Átsétálva az állomás épületén egy pillanatra elvonta a figyelmét egy lány, így történt meg, hogy majdnem felbukkot valakiben, s ahogy előre pillantott, meglátta a pár évvel fiatalabbnak tűnő srácot. - Bocs haver, nem akartalak fellökni - kért elnézést. - Te is a Bagolykőbe? - kérdezett rá, hisz nem sűrűn kolbászoltak erre fiatalok az évnyitó előtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=867873#post867873][b]Bakonyi Benedek - 2023.10.02. 14:46[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=867877#post867877][b]Szécsi Dominik - 2023.10.02. 17:21[/b][/url]

Még egy mosoly is járt az elnézést kérés mellé, nehogy már azt higgye a gyerek, hogy Dominik egy surmó, aki csak felrúgja az elsősöket. Nem jellemző rá, hogy bántsa a kisebbeket,  ez most egy egész véletlen történés volt, amiben szerencsére nem sérült meg senki és semmi.  - Volt egy ilyen megérzésem - nem volt nehéz erre gondolnia, látva, hogy a kölyök is felpakolt. Közben oldalra pillantott, hogy megint felmérje a jó csajt, de az addigra kámforrá vált, viszont maradt neki az új iskolatárs.  - Aha, oda. Ha gondolod, mehetünk együtt, aztán mesélek pár dolgot a suliról, ha érdekel- ajánlotta fel a segítségét, eszébe jutott az, amikor még ő volt kis seggdugasz elsős, akkor is jól jöttek az infók. - Üdv, Szécsi Dominik, eridon, negyedik évfolyam - kezet is rázott a sráccal, aztán megigazgatta hátán a hátizsákot, ami egy kicsit kezdett kényelmetlenné válni a nehéz súly miatt.
- Ebbe az irányba kell elindulni.  Mit tudsz amúgy a suliról, ősök meséltek róla? - kíváncsi volt, hogy vajon a gyerek szülei is ide jártak-e, hogy egyáltalán varázslók-e, mert bizony akadtak olyan diákok is, akik számára ez az egész varázsvilág egy új dolog volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=867884#post867884][b]Bakonyi Benedek - 2023.10.02. 20:03[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=867975#post867975][b]Szécsi Dominik - 2023.10.03. 18:17[/b][/url]

- Akkor gyere, ne akadj le a jó csaj miatt - jegyezte meg csak úgy mellékesen, mintha Beni lett volna az, aki fixírozza azt a lányt, és nem is ő. Közben elhagyták a vasútállomás épületét, ahonnét már látszott a falu, pontosabban inkább város, amit sokan csak a megszokás végett hívtak még falunak.
- Aha, az vagyok - mondta büszkén, szerette a házát és nem is ment volna át másikba, legfeljebb meghívásra egy-egy alkalom erejéig. Azon elmosolyodott, hogy a kölyök is oda akart kerülni, egy kicsit saját magát látta benne, hisz anno még ő is ilyen lelkesnek tűnt az évnyitó előtt. Manapság már inkább unta ezeket a rendezvényeket, de legalább Bogival el tudták ütni az időt.
- Egyébként, ha az akarsz lenni, akkor se stresszelj rá, és ne görcsölj, mert a bot meg fogja érezni. Csak légy pozitív, koncentrálj az eridonra, és oda fogsz kerülni, higgy nekem - kacsintott baráti bátorításként, ezzel kicsit motiválva a fiatal srácot, akivel maguk mögött hagyták a peront és lassan kiértek a gyalogosok által közkedvelt járdára.
- Ugyan, a faterod szerintem nem úgy értette, hogy veletek nem jó az élete. Gondolom, hogy itt szedte fel a muterod, aztán azért tartja a legjobb éveinek, és ha belegondolsz, akkor emiatt vagytok ti, szóval végül is, azért örül ennek, mert így lettetek ti is - úgy érezte, hogy kell egy kis biztatást adnia a gyereknek, nehogy már az első napon már padlón legyen valami szülői baromságtól.
- Mondhatjuk. Nekem a nagyszüleim mindkét oldalról aranyvérűek, apám és anyám azonban sajnos kvibli, meg a bátyám is. Egy kicsit olyan, mintha mind a ketten átok alatt lennének, kész csoda, hogy én nem lettem az. Emiatt nem igazán tartjuk a kapcsolatot velük, ez mondjuk apám faszsága…pardon, csúnya szavakat ne jegyezd meg, mert tarkón váglak. Szóval ja, van ezen kívül is kötődésem, lenne, de mivel sosem jártunk össze, így eléggé el vagyok távolodva a nagyszülőktől, meg úgy az aranyvérűek életvitelétől is - megvonta a vállait, különösképp nem szégyellte azt, hogy nem élnek úgy, mint ahogyan az elvárható lenne egy normál aranyvérű családtól. Neki teljesen természetes volt az a közeg, amiben felnőtt, hogy az apja katona, az anyja meg tanárnő, ez így volt jó.
- Unokanővéred van? - kíváncsiskodott, hátha akad valami rokonlány a kastélyban, aki Benihez köthető. Közben épp az egyik házhoz közeledtek, ahol a tulajdonos kutyái veszett vadak szoktak lenni és veszélyeztetik a környezetüket.
- Ne ijedj meg, de …- ahogy ezt kimondta, és odaléptek, a két rottweiler máris habzó szájjal ugrott neki a kerítésnek, s vicsorogva próbálták elérni a két srácot haragos ugatásuk közepette.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=868005#post868005][b]Bakonyi Benedek - 2023.10.04. 08:54[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=868833#post868833][b]Szécsi Dominik - 2023.10.25. 15:44[/b][/url]

- Áh semmi - legyintett, mert már nem volt kit megmutatni a fiatal fiúnak, amilyen gyorsan jött az a lány, ugyanolyan gyorsan már el is tűnt, valószínűleg felszállt az éppen elrobogó vonatra.
- Segítsek? - nem volt benne biztos, hogy a kölyök minden holmiját elbírja, így felajánlotta a segítségét, de csak egyszer, nem volt olyan forma, aki ráerőltetné magát bármilyen szinten is másokra.
- Jó arc mindenki, és nem, mindenki nem bátor, van aki szimplán csak ökör és akkor is belevág a dolgokba, ha előre látszik, hogy nem lesz annak jó vége. De alapvetően igen, tény hogy elég sokan vagyunk bátrabbak, de ez nem kritérium - megvonta a vállait, nem volt biztos abban, hogy ez mindenkire jellemző is lenne, az eridon nem csak erről szólt. Mindenesetre, ha valaki bátor, az már egy plusz pont.
- Pedig de, minden rezdülést megérez, és ha szenya napot akar tartani, akkor lehet hogy oda oszt, ahová nem szeretnéd. Szóval tényleg ne görcsölj, és ne arra koncentrálj, hogy hová nem akarsz kerülni, hanem inkább arra, hogy hová akarsz, így akkor nem kavarod össze a fát sem - utalt ezzel a botra, mintha oly nagy szakértő lenne, pedig nem volt az. Amikor ide került, Benihez hasonlóan ő is parázott attól, hogy hová is kerül majd, végül aztán valahogy csak sikerült bejutnia a pirosok közé, nem mintha a kék vagy a zöld nem állna jól neki.
Menet közben Domi megtudott pár dolgot a srácról, bólogatott , hogy érti, majd ő is mesélt egy kicsit, persze nem túl izgalmas téma volt a családja.
- A kvibliség miatt, rettentően zavarja, hogy a család egy része tud varázsolni, szerintem ez ilyen komplexus lehet, érted - próbálta magyarázni, közben még mutogatott is. - Azt sem akarta, hogy ide jöjjek tanulni, szerintem még én is zavarom őt - vallotta be, de inkább legyintett is, hanyagolni akarta ezt a témát, ezért is érdeklődött inkább a másik kuzinjai felől.
- Oda nem, de a bálra ki tudja - vigyorgott, tulajdonképp nem akart ő semmit, de ha netán lett volna Beninek nővére, aki még csinos is, azt nem bánta volna, ha a fiú bemutatja a lánynak. Közben elértek a veszedelmes kerítéshez is, s bár próbálta figyelmeztetni a fiatal srácot, az úgy ahogy kell, majd a gatyájába csokizott. Dominik ezen hangosan felnevetett, aztán vállon veregette a kölyköt. - Nem mondod? Nem is látszik rajtad - nevetett tovább. - Na amúgy ezt a csúnya dumát felejtsd el, mert bent a kastélyban szappannal fogják kimosni a szádat. Kedves bá nagyon szigorú - felhívta a fiatal gyerek figyelmét arra, hogy jobb, ha nem mindenki előtt beszél ennyire szabadon.
- Szerintem ha éjszaka kell az erdőbe kimennünk, az már rég rossz. Láttál már akromantulát? - kíváncsian vonta fel a szemöldökét, nem akarta ráhozni a frászt Benire, de azok például előfordulhattak az erdőben.
- Közeledünk - jegyezte meg közben, s már a távolból látszott a kastély.
- Egyébként tényleg nem kell paráznod, legyél ilyen nyitott és akkor hamar találsz majd magadnak társaságot. Vannak elsősök, de nyugodtan fordulhatsz hozzánk is. Ha elakadnál, akkor nem csak a prefektus segíthet, viszont jobb, ha az ő szavukra figyelsz, mert ők adhatnak neked büntetést, ha nem tartod be a szabályokat. Szóval ha valakit prefektusi jelvénnyel látsz, jobb, ha figyelsz - adott egy tanácsot, miközben megunta hátán cipelni a táskát, s a pálcája segítségével lebegtetni kezdte azt. - A varázslat előnyei - vigyorgott.
- Hobbid van? Sportolsz? Kviddicseztél már?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=868891#post868891][b]Bakonyi Benedek - 2023.10.28. 10:26[/b][/url]