*hátára dobja Bencét, és elvonszolja, mert mi ez már*
Viszlát

Nedi
meg Ben
Kész, ennyi, meghaltam, sziasztok XDDDDD

Komolyan, ha valaki használja Annelien kívül, az meghal *^*
Rövid időn belül.

Ne röhögjé', me' odamegyek // //

Én nem tudom, Annét kérdezd T_T

Nyugalom asszony

Ne ölelgesd, te!
Há' nem szereti :O
*ő azért csakazértis elölelgeti*

Hmmmm, hát ha ne lássa senki, akkor ne lássa senki
*elviszi, kész*

Ne szokj hozzá

*rácsap a s*ggére*
na mi kéne má megint?

*kiszedi a pizzát a kezéből, azzal a lendülettel le is vágódik az egyik kanapére*
Valaki ételt emlegetett?

Hát persze drága, csakis  

De
Az egész kéne már neked? :c
*szájlebiggyeszt*

Nézz rám te asszony

Na figyelj ide
A fele a tiéd
a nagyobb másik fele meg az enyém
Jó lesz?

Egy jóóó asszony mindent megbocsáááált

Dehát én nem éheztetlek
*jól a szájába töm egy szeletet*

Te idióta...
- illetve mindenki más aki néző -
Attól még, hogy látta a nővérét, nem nyugodott, le, sőt, egyáltalán nem nyugodott le. A csomagjai lent pihennek a Rellonban valahol, ő pedig gyilkos nyugalommal vág át a kastélyon, mintha már ezer éve ismerné a helyet, valaki más utasítását követve.
Benyit, egy pillanatra megtorpan, ameddig megkeresi a zöldek asztalát illetve azt az egyetlen bizonyos személyt, majd ugyan azzal a semmivel arcán indul meg újra. A keze egy kicsit remeg, állkapcsa megfeszül ahogy elhalad a két asztal között, majd megáll a pasi előtt. Nagy belépő lesz ebből, ehhez kétség sem fér. Hálát ad amiért nem kell magyarul megszólalnia, azon biztos gondolkodna vagy fél órát.
- Menjél már arrébb. - itt most az előbb ellökdösött egyénhez szólt, majd mit sem törődve a válaszreakcióval kocogtatja meg a zabagép vállát, s amennyiben az megfordul, egy nyájas, "menjél már vissza az anyádba" mosoly jelenik meg arcán, meglendíti a közben ökölbe szorult kezét, elborult agya becélozza az orrot, és amennyiben Aiden nem reagál elég gyorsan, olyan öklöst lehúz neki, hogy simán lefejeli a tányért annak tartalmával együtt.
Azt kérded, miért? Részben Shay miatt, részben pedig mert valahogy le kell vezesse a feszültséget, a falat ütlegelni meg nem annyira jó, mint mondják.

Te idióta...
- illetve mindenki más aki néző -

Ahogy csattan a bőr, elönti a fölényességérzet, pont mint mikor egy meccsen beviszi az első ütést. A fejelgetésre pedig halk kuncogás fut végig az asztalon, ami el is hal, amint felemelkedik a másik monstrum.
- Mi a f*szér' nem vigyáztál rá?! - igen, ez a káromkodással egy időben hangzik fel, így esélyes, hogy egyikőjük sem érti mit ordibál a másik. Kétség kívül meg van veszve, és ha nem állnának körülbelül egy szinten, hogy legalább ki tudják egyenlíteni egymást egy ideig, biztos addig verné, ameddig lélegezne. Az agya helyén most egy fekete massza található, ami elnyel minden józan gondolatot, vérszemet kapott, csak Aident látja és azt, hogy el kell rendeznie. A válaszra felnevet, akaratlanul, lenézően.
- Mégis mi a jó büdös fenéért tartanék tőled.. - belekezd, befejezni meg nincs ideje, mert épp széttörik valami a fején. Ha most képes lenne gondolkodni, bizonyára hálát adna, amiért volt ideje hozzászokni az ilyesfajta ütéseknek, és nem kezd el szédülni. Valószínűleg felszakadt a bőre, viszont érezni nem érez semmit, figyelmét az ellenség teljes valójára összpontosítja. Nem engedheti, hogy újra elérje, elhajol az ököl elől, törzse lefelé lendül, testsúlyát jobb lábára helyezi, míg másikat behajlítva emeli meg, hogy mikor másodpercekkel később eléri a tökéletes helyzetet, kirúgva küldjön egy érzelmes szeretetcsomagot háztársa felé, aki remélhetőleg még nem fogta fel, hogy az előbb becélzott ütés nem ért célba.

Te idióta...
- Aiden esetleges mozgatása Aiden beleegyezésével történik -
- folytatás -
Lehet, hogy nem így kellett volna, és most nincsenek emiatt kiegyenlítve az esélyek, de ez most nem bíró előtt történik, itt nincs edző, itt nincs aréna. És ez nem megjátszott. Valahogy már akkor sem bírta Aident, az öt - hat éves feje úgy fogta fel, hogy van valaki, aki elveszi előle Shay- t, és tőle csak ne vegyék el. Most pedig hagyta lesüllyedni. Persze önmaga is hibás, jöhetett volna hamarabb is, de ez itt meg végig itt volt, tehetett volna valamit. Bár nem az arcot éri rúgása, vagyis nem a teljes, így sem panaszkodhat, elvégre most az a lényeg, hogy fájdalmat okozzon, hogy levezesse az egészet. Ugyan azzal a lendülettel egyenesedik fel, hogy utána arcra kapja a másik szájnedvét, ami még jobban feldühíti.
Ki a francnak képzeli az magát, hogy csak így köpdössön??
Letörli a pirosas nyálat, miközben tesz egy igen szép megjegyzést a másik jó édes anyjára.
Egyenletesen veszi a levegőt, ez az első, amit megtanulnak. Mindig, minden körülményben egyenletesen venni a levegőt. Az erőkifejtésed az oxigénen múlik, illetve ha zihálsz, tudják, hogy kifáradtál, ha kapkodsz, elvesztél.
- Ne érj hozzám te abortusz szökevény. - hangja megremeg a felgyülemlett idegtől, miközben félrelöki a másik kezét, legalábbis megpróbálkozik vele. Csípi, ha van közönség. Persze, hogy csípi, egész életében így űzte az ipart, hivatalos keretek között, és bár csábítja a tudat, mindenki lássa hogyan teszi helyre ezt a rohadékot... Ráérnek majd nézni a végeredményt. Persze azért megforgatja szemeit, nem adja meg magát. Soha nem adja meg magát.
- Mindig ilyen voltál. Nem bírod elviselni ha látják, hogyan kerekednek feléd. - sziszeg, hogy csak a címzett hallja, még mielőtt szépen kilöknék a terem ajtaján Aiden gurkópofozó kezei.

Te idióta...
meg aki csatlakozik
meg aki nézni akar
- I'd Still kill you -
A szavak lassan kúsznak fel tudatáig, mint mikor eltorlaszolod a víz útját, ám pár csepp még így is átjut. Hosszan lélegzi be a levegőt, az elkövetkező percekben mind a ketten hallgatnak, mint a sír. Majd megérkeznek a bejárathoz, és Adrian minduntalan abban a tudatban él, hogy kimennek, így fel sem tud készülni a gyomorszáját üdvözlő ököl fogadtatására. Egy pillanatra kiszorul tüdejéből az összes levegő, automatikusan emeli mindkét kezét fejéhez védekezésképp, miközben befeszíti hasizmait,  kissé begörnyed. Földre kell küldenie, ehhez kétség sem fér. El kell távolítani Aiden lába alól a talajt, és akkor nyert ügye lesz. Mind a kilencven kilóját bevetve ütközik neki a másik mellkasának ebben a hajlott állapotban, ezzel egy időben rúg bele erőből a másik bokájába, és ha jól kapta el, ennek mindenképp lesz foganatja. Megfordul a saját tengelye körül hogy lendületet vehessen, könyökével ismét az orrot célozza, s amennyiben az előbb alkalmazott rúgás nem használt, most megismétli, ezúttal a másik lábfejen.  
Ki akarja zsigerelni, fájdalmat akar okozni, kiverni az összes fogát, csontot repeszteni, törni,  pusztítani, hogy ne maradjon utána semmi, és abba bele se képes gondolni, hogy Shay mit fog reagálni, amikor ez majd a fülébe jut. Bütykei kifehérednek, ahogy a következő, jól irányzott ütés megindul a másik bordái felé, neki aztán édes mindegy mi történik vele, csak csókolja már meg a gerince azt a jó kemény földet. Bár a koponyája is biztos élvezné azt a találkát, ujjongásában még recsegne is biztos.

Noel, ha jól tudom, te még bunyózni is jössz   

Az nem kislányok szemeinek való
*megveregeti a fejét*

Dehogynem az vagy
Ez titánok csatája életke :3

Noel, há' de há'

*maga mellé rabolja Bencét, legalább Bencéje legyen már*

Noel, nem leszel egyedül

Havasi Bence Milán - 2015.11.14. 00:07


*elrabolja, beszélni kell*

*elolvasta*
*hallotta hírekben*
*mégezis*
B*szki....

Ja amúgy jó reggelt

Szióka
Valaki húzzon ki az ágyból T_T

Szia Nette

*megölelgeti, hát azért csak Bence az örök *

*Kész, ennyi, beront, elcipeli az asszonyt, és itt sincs*