Kirándulás
Kirill bácsi kinézete

Nehezére esett felkelni reggel, szinte csukott szemmel, pálcájával a kezében csattogott ki a konyhába, hogy néhány varázslattal elkészítse életmentő kávéját. Előző este sokáig fent volt, dolgozatokat javított, és amúgy is régen aludta ki magát. De most itt a kirándulás, amit nagyon várt már, hisz a gyerekekkel lesz néhány napot iskolán kívül.
Ébredezése közben kibámult az ablakon, elmosolyodva rémlett fel előtte Ragnar arca. Elfeledkezve magáról csinált néhány szendvicset, melyekkel az asztalhoz vonult és csendben elfogyasztotta a reggelit.
Fél óra múlva már komótosan pakolta be az utolsó dolgait is az utazótáskájába, és amint ezzel végzett, zuhanyzást követően felvette utazásra tökéletes ruhadarabjait. Hajába beletúrt, hogy azért ne nézzen ki úgy, mint aki pár perce kelt ki az ágyból és semmi ideje nem volt magára.
Kiskutyáját a kedves szomszéd lányra bízta, aki szívesen fogadta be Severint, tehát erre már nem volt gondja. Neki csak fogni kellett a táskáját és elindulni az előkészítőbe, hogy összeszedje a kollégiumos kicsikéit. Mivel ott is tevékenykedik, nem volt kérdés, hogy nem egyedül fog érkezni a vasútállomásra.
Csicsergő kislányokkal és fiúkkal közeledik a többiek felé. Pontosan érkeznek. Mindkét karján csüng egy-egy gyerkőc, ami nincs is ellenére, sőt, az sem zavarja, hogy a vállán átvetett táskájába is csimpaszkodik valaki hátulról. Tyúkapóként vezeti őket egészen a gyerekekig, ahol aztán elengedi őket, hadd kergessék a csokibékát ők is. Csak egy-két csöppség marad rátapadva.
- Jó reggelt, hölgyem - mosolyog Tányára, majd az igazgatóra - és Igazgató úr!
- Tudsz gyerekoldószert? - vigyorog a lányra miután egy pöttöm ovis a lábának csapódik, mint légy a szélvédőnek. Lehajol hozzá, és hónalja alatt elkapva felemeli az ölébe.